A Medián készített egy közvéleménykutatást, mely érdekes, bár váratlannak nem mondható eredményt hozott.
A megkérdezettek 91 százalékának véleménye szerint a magyar kormányra jellemzőek a pénzügyi visszaélések, mely alatt a válaszadók korrupciót, családi összefonódásokat értenek, no meg persze a mutyit, de azok száma sem kevés, akik állami bűnszervezetet és maffiamódszereket emlegettek.
Azt hiszem, hogy érdemes lenne összevetni ezeket az adatokat a Fidesz-szavazók által feltételezettekkel, elképesztő eredményre jutnánk.
Már az magában vicces, hogy a Fidesz-szavazók nyolc százaléka a középosztályba sorolja a miniszterelnököt, és csak 27 százalék a legvagyonosabbak közé.
Ez egybevág azzal a tapasztalatommal, hogy magyarember szelektív vakságban és süketségben szenved, ha a lelke azt követeli, akkor a struccot is libának nézi,de olyan is előfordul, hogy a lótetűt elefántnak látja.
Az is gyakori, hogy belenéz a tükörbe, és a majmot akadémikusként azonosítja.
Tulajdonképpen azon csodálkozom felettébb, hogy az a kilencvenegy százalék, akiknek szilárd véleménye szerint ez egy tolvaj és korrupt kormány, miért tűri ezt el és miért nem billenti alfélen ezt a tolvaj bagázst.
Mintha valaki beinvitálná a felesége szeretőjét a lakásába és menetenként fizetne neki, a tetejébe bemondásra - elképesztő.
Az is érdekes, hogy az a nyolc százalék, aki szerint Orbán a középosztály tagja, hol húzza meg az osztályok határait?
Egyet tudok elképzelni, hogy ezek az emberek együtt járnak vele Grazba, csak a demencia feliratú ajtón mennek be, nem a szociopátia feliratú ajtón.
Esetleg betegségükkel a magyar egészségügyet terhelik és csak 2022-re kaptak időpontot.
Nekik még van esélyük, hiszen demencia ellen már kifejlesztették a védőoltást, míg Egyeske esetében csak a tüneteket lehet elfedni - másik tünettel...
Az is érdekes, hogy a megkérdezettek negyvenkilenc százaléka szerint Orbán az ország legvagyonosabb emberei közé tartozik.
Persze a megkérdezettek megvárták, míg megkérdezik őket, de saját maguktól ezidáig elfelejtették megkérdezni, hogy honnan a vagyon?
Mert persze az Orbán-család takarékos család, Anikó asszony is sokat spórolt a tűpénzéből, meg aztán a családi pótlék is sokat hoz a konyhára, az adójóváírás nemkülönben, de hát annyian vannak, mint a csicsikomok, és a gyerekek közül még csak egy áll a saját lábain, egy a papa tyúkszemén táncol, a többiek még várják a becsavarozható tábori sajátlábakat...
Az is igaz, hogy ismerik az elvet, mely szerint nem lehet minden tojást egy kosárba pakolni, és több pénztárcájuk van, mint a közmunkás testén a szúnyogcsípés ároktakarítás után.
A bukszáknak még nevük is van: Mészárosnak, Kékessynek, Garancsinak, Vajnának, egyebeknek hívják őket.
Ságvári Endrét, szegényt, ha élne, megenné a penész az irigységtől, neki csak harminckét neve volt, míg a strómanok névsora a magyar utónévkönyv tartalmát is kimeríti lassan.
Rendben van, a Fidesz szavazóinak melegbarna színű krémje megkapja jutalmát a maffia tevékenységében való részvételért, de ezek nincsenek azért túl sokan, míg a Fidesz - szavazók nagy része szegény, mint a templomi segédegér.
És mégis, úgy eszik a süket dumáját, mint kacsa a nokedlit, ájult tisztelettel hallgatják veretes baromságait és rettegve borzonganak, mikor ijesztgeti őket.
A többiek meg kussolnak, és apatikusan bólogatnak, mikor mindenféle váteszek azt bizonygatják, hogy ezt a gusztustalan kelést a nemzet testén választások útján nem lehet eltávolítani.
Dehogynem, csak meg kell mondani, hogy miért lesz jobb nélküle, mint vele, és ez nem egy gigantikus feladat.
Nyolcmillió szavazó van, ebből ő kettővel kétharmados országgyűlési többséget kreált, és azóta attól retteg, hogy elveszíti a hatalmát.
Erre minden esélye meg is van, hiszen a nép látja, mi folyik, csak nincs, aki meg merné igérni, hogy véget vet ennek a cirkusznak, ha a választók felhatalmazzák.
És nem kell szégyenlősnek lenni, ezzel a bűnözővel pontosan úgy kell bánni, mint egy bűnözővel.
Nem mondom, hogy egyszerű feladat, vannak veszélyei is, hiszen egy most olvasott könyvemben a politikus azt mondja, hogy van annyi pénze,hogy meg tudja venni a szegények felét , hogy azok agyonverjék a másik felét, de ez azért nem biztos, hogy a gyakorlatban is megállná a helyét.
Kéthly Anna azt mondta, hogy aki fél, az ne politikusnak menjen, hanem cukrászkisasszonynak.
Kedves politikusaink, ki lehetne kukucskálnotok végre cukrászdáitok kopott függönyei mögül, - feladat van!
Tegyetek róla, hogy helyzet is legyen hozzá...
:O))),
Ember, vigadj! ki tudja, meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!
Ezt Jókai Mór tanácsolja nekünk, márpedig ő ismerte az életet és értette a halált.
Mi meg most barátkozunk a gondolattal, mikor a Nemzeti Alfahím alapot vetett az amerikai elnökválasztás tekintetében.
Ezidáig nem volt túlzott szerencséje ezekkel az amerikai elnökökkel, hiszen ahányszor csak beleütötte az orrát az elnökválasztásba, mindig pofáraesett:
De meg is lett az eredménye.
Amerika egyik kudarcból a másikba botorkál, vezető politikusai vakegerek, míg mi virágzunk, mint a tök, és ezt csak azért nem tudja mindenki, merthogy a tökvirág éjjel pompázik - nálunk is a sötétség hozta elő a virágzást.
Van kis hátulütője is azért annak, hogy - miként hajdan Ceaușescu népét - ellátta iránymutatással, az amerikai választót, - nevezetesen az, hogy azóta, ha amerikai elnököt akar látni, elő kell vennie egy dollár-bankjegyet.
Ami azt illeti, rendelkezhet belőle bizonyos készlettel, így aztán - amikor rátör a vágy - valószínűleg elő tud kapni egyet-egyet a tongai számláról, míg ha az amerikai elnök őt akarná megtekinteni hasztalan erőlködik, hiszen neki ehhez a háta közepét kellene megtekintenie.
Vezérünk aktuálisan azt találta mondani, hogy a republikánus külpolitika jó Európának és életet jelent Magyarországnak, míg a demokrata külpolitika rossz Európának és a halált jelenti Magyarországnak.
Ezzel új dimenzióba emelte az amerikai elnökválasztás kérdését, a tét élet-halál kérdése lett számunkra, ha jól értelmezem állásfoglalását.
Kicsit elbizonytalanodtam azért, hiszen nem vagyok egészen biztos benne, hogy "az állam én vagyok" szerepfelfogás megfelel-e a korszellemnek, de ha biztosít róla, hogy Hillary Clinton megválasztása esetén haladéktalanul visszaadja halhatatlan lelkét a Teremtőnek, akkor azért hajlamos vagyok elfogadni a prognózist.
Ha viszont kiderül, hogy mégsem ő Magyarország személyesen, akkor némi csendes bánattal beletörődöm agóniája elhúzódásába, és érdeklődéssel várom az amerikai reakciót.
Ez nem lesz gyors, és habár azt is tudom, hogy az USA elnökének pecsétjén szereplő sas nem kapdos legyeket, még piaci legyeket sem, de feledékenynek sem mondható...
Kis ország - nagy pofa, nagy ország - nagy pofon, ezek a fránya arányok...
Azt írják az okosok, akik Orbán minden baromságát világpolitikai kontextusba akarják helyezni, hogy Orbán Putyin álláspontjához csatlakozott.
Mindenképpen azt akarják erőltetni, hogy Orbán és Putyin egy húron pendül, jóllehet ez még viccnek is rossz, annyira más a két politikus helyzete.
Putyin lépéseit Oroszország vélt, vagy valós érdekei motiválják, és szinte bármit megengedhet magának, hiszen gazdasági, politikai és katonai erő áll mögötte, míg Orbán valamennyi lépését saját vélt, vagy valós - elsősorban anyagi - érdekei határozzák meg
Mögötte nem áll semmi és senki, merthogy évek óta olyan, mint MASAT volt, a magyar műhold - légüres térben mozgott, míg csak el nem égett.
Nemmellesleg ő minden sorba beállna, még a libasorba is - ha a kukoricaszemek aranyból lennének ott csipegetne boldogan.
Hogy nacionalista szövegei némi tetszést arattak a kisantant utódállamaiban, az csak átmeneti, hiszen az ottani nacionalisták számára az elsőszámú közellenség ma is a magyar nacionalizmus, melyet letagadni sem lehet.
Nem szólva arról, hogy számukra nem létfontosságú az uniós támogatás, míg mi éhenhalunk, ha megvonják tőlünk, hiszen mióta így virágzunk, saját gazdasági teljesítményünk gyakorlatilag nincs.
Ha egyszer komolyan felmerül az Uniótól való elszakadás felettébb ostoba ötlete, illúzió azt hinni, hogy a visegrádi államok velünk tartanak, és lesz egy fapados Unió, ahol a Mi Boldogságunk lesz a mozdonyvezető.
De idáig nemigen fog kitartani Orbán szerencséje, ez a dobása Clinton győzelme esetén Magyarország számára az életet, Orbán számára pedig akár a politikai véget is jelentheti.
Mindenesetre nem lenne hátrányos mozgalmat szervezni "Küldj egy dollárt Hillary kampányához!" megnevezéssel, egy pohár sört már csak megérne a dolog, nem igaz?
:O)))
Majd fenékre estem, mikor ma kiderült, hogy Rogán Antal után nem nyomoz az ügyészség!
Mecsoda meglepetés, ki gondolt volna erre?
Az ember azt gondolta volna, ha már akadt feljelentő, akad tanú is, akkor talán az ügyészség is lép, elrendeli a nyomozást, de lám, az igazság győzedelmeskedett, a jog és az erkölcs egybeesése példás, azt meg nem is vitathatja senki, hogy az emberek természetes jogérzéke is ezt a döntést követelte.
Ez maga a tökéletes megoldás, jobbat ennél senki ki nem találna.
Merthogy hiába itt a jópofizás, meg a rosszízű szójáték Rogán Antal nevével, utalva totemállatjára az antilopra, ha nincs vád, nincs ítélet sem, tehát Anti ártatlan, mint a ma született bárány.
És mindaddig annak is illik tekinteni, ameddig a bíróság jogerősen el nem ítéli.
A bíróság viszont addig nem foglalkozhat vele, ameddig az ügyészség vádat nem emel, az pedig akkor emel majd vádat, mikor a puma dalol, de azért - biztos, ami fux - már a nyomozás megindítását is megtagadja.
Magyarországon így néz ki a jogállam.
Mindenesetre Orbán legnagyobb dobásainak egyike volt Polt kinevezése, merthogy az ügyészség még elvileg sem demokratikus szervezet, szigorú alá-fölérendeltségi alapon működik, így aztán nem kell minden ügyésszel külön nyűglődni, akié a legfőbb ügyész, azé az ügyészség és azé az állam büntetőmonopóliuma.
Ha Polt úgy dönt, akkor az anyagyilkos is ártatlan marad, ha vádat emel, akkor is éveken át sétáltathatnak meg embereket vezetőszáron, ha közben ötvenszer derül is ki, hogy nem követtek el bűncselekményt és erről egyszer-kétszer már bíróság is döntött.
Hogy aztán megfordul-e néha Polt Péter fejében az, hogy egyszer lehet, majd ellene is vádat emel valaki, azt nem tudom, csak azt, hogy a magyar jogtörténet legocsmányabb lapjain együtt fog szerepelni a neve Domokos József nevével, mint ahogy főnöke neve sem Kossuth Lajos nevével együtt kerül majd említésre.
Jópofa a nyomozás elrendelésének elutasításáról szóló közlemény is.
Az elutasítás indokai között szerepel, hogy Portik nem tért ki a tízmillió forint értékű euró címletezésére, forrására, még csak egy rohadt nokiás, vagy wiszkis-dobozt sem emlegetett, holott tudhatta volna, hogy a magyar ügyészség dobozfüggő, és ha valaki kimondja ezt a varázsszót, akkortól lehet ráncigálni vezetőszáron politikusokat, tábornokokat.
Az is tetszik, hogy az ügyészség nyomozás helyett a bíróság jogkörét veszi át, hiszen életszerűtlenségről beszél, meg Portik nyilatkozatának erősen kétséges valóságtartalmáról, jóllehet ha igaz, amit Portik állít, akkor Rogán ellen kell vádat emelni, ha nem igaz, akkor Portik ellen, ugyanis a hamis vád is bűncselekmény.
Az állítások igazságtartalmának vizsgálata ebben az esetben irreleváns, emellett Rogán ellen más is tett már feljelentést, tehát annyira nem irreális a bűncselekmény elkövetésének lehetősége.
Viszont az is igaz, hogyha Portikot bíróság elé állítják, akkor beszélhet, és amit mond, az nyilvánosságot is kap, ami nem lenne kedvező a mi Tonyánkra nézve.
Jobb, ha szépen csendben elalszik ez az ügy, hiszen más irányból is támadják ezt a feddhetetlen politikust, aki volt olyan ügyetlen, hogy sápot szedett, ahelyett, hogy a kerületet egyszerűen a Pasa-parkhoz csatolta volna.
Tulajdonképpen itt az anyagi veszteségnél sokkal nagyobb veszteség, hogy az emberek igazságszolgáltatásba vetett hite rendülhet meg, ha még eddig meg nem rendült volna.
Ha valaki ártatlan az ellene felhozott vádakban, akkor azt nem kellene kivonni egy normális eljárás alól, hiszen itt konkrét ügy eldöntéséről lenne szó, ha hagynák.
De nem hagyják, és megkockáztatom, ha hagynák is, majd a parlamenti többség tenne arról, hogy ne lehessen felelősségre vonni ezt a pitiáner maffiózót.
Rogán tipikus mintapéldánya az irritáló politikusnak, a nép percig se gondolja alaptalannak a vádakat, ő is meg a felesége is irritálja a közvéleményt a rongyrázásával, falusi sznobizmusával, sunyiságával, szervilizmusával.
Olyan, mint egy gúnár, mely kőszáli sasnak képzeli magát.
Természetesen őt is be kell majd csukni, aztán ki lehet írni a cellára, hogy Pasa-cella.
De a magyar igazságszolgáltatás jó hírneve már régen odavan, és ez az ügy már csak a tejszínhab a szarkupacon.
Sajnálatos...
:O)))
A magyar Svejk katonapolitikai programot hirdetett: közös hadsereg kell neki Európában.
És - ha már liba, legyen dundi - mindjárt kettő is, egy az Uniónak, egy meg a visegrádi államoknak, aztán indulhatunk is Doberdó felé, merthogy a mi Lángeszű Vezérünk megpengette a dicső múlt húrját is, példaként állítva Európa elé a hajdani Osztrák-Magyar Monarchiát.
Máris hihetetlen előrelépésnek lehettünk tanúi, hiszen eleddig ha szóba került a szuverenitás csorbítása, akkor kedvencünk azonnal a derekáig lógatta a nyelvét, ordított és toporzékolt, mintha a dagadt ruha ügyében csak ő dönthetne.
Nemzetállam az igazi, jóllehet Európában ilyen nemigen létezik, merthogy ezek a népek nem átallottak keresztbe-kasul háborúzni, betelepülni, ide-oda migrálni, Mailandtól Morvaországig katonáskodva hinteni a géneket.
Egyedül talán ő maradt tiszta pedigréjű, sehol benne egy idegen gén, ő az egyetlen echte magyar Magyarországon, mégha új is...
Tulajdonképpen a legostobább ember is mondhat okosságot - az Úr akarja, a kapanyél is elsülhet, ugye - és ennek örülni kellene.
Valóban, egy valódi európai államhoz vezető út első tisztességes lépése egy közös hadügy, külügy és pénzügy megteremtése lehetne.
Egy apró gond lesz csak ezzel: Ő akar lenni a császár.
Mikor Anglia elkövette történelme egyik nagy ballépését és kilépett az Unióból. darabideig zavarban volt a Mi Megmentőnk.
Hosszabb ideig csak a "migráns" szót tudta ismételgetni, ami könnyen ment, hiszen ő maga is migránsok leszármazottja, és ha reá nézünk, akkor láthatjuk, milyen borzalmas dolgokat képes tenni egy migráns, ha megkaparintja a hatalmat.
Mindenesetre kis idő múltán koncepciót váltott.
Legjobb lett volna természetesen kilépni az Unióból, de tudta, hogy ennek az ötletnek még saját hívei sem örülnének, ezért más megoldást keresett.
Egy csendes délután kiment a Kancsó Aréna műfüves (nem marihuana, hanem antidepresszánsok...) pályájára, kiállt a kezdőkör közepére, felköpött az ég felé, majd alászaladt, az Úr pedig teljesítette az akaratát.
Koncepciót váltott.
Mivel kívülről nem megy az Unió elhervasztása, hát akkor legalább legyen ez a csokor az enyém, mondá és elkezdte a közös haderők szorgalmazni.
K und K helyett O und O, melyben a König und Kaiser helyett az ő címei szerepeltek: Ondó und Orbán.
Első lépés a közös hadsereg, melynek Főparancsnoka Orbán generalisszimusz lesz, vezényleti nyelve a magyar, fegyvere a hit, remény és szeretet, de ki lehetne konzerválni a T-55 - ös harckocsikat is.
Ez a taktikai cél, míg a stratégiai az Unió irányításának megszerzése, amerikai vagy francia típusú elnöki rendszer bevezetésével egybekötve.
Szinte mindegy is a modell, ha az elnök kicsi, potrohos emberke, aki zsebreb@szott kézzel, szotyolát köpköd.
Nehogy azt tessék hinni, hogy ez fantázia szülte elképzelés, ennek a derék embernek a paranoiája masszív küldetéstudattal és gigantomániával párosul.
A "B" terv arra az esetre szól, ha Európa mégsem hülyülne meg teljesen, ez esetben a visegrádi négyek politikai szerepük mellett közös hadsereggel is rendelkeznének.
Ez felülmúlhatatlan ruházati forradalmat is hozna.
A közös csapatok egyenruhája páratlan lenne: páratlan bakancs, egyen ruha, a többin meg lyukas fenekű gatya, melyből kilóg a harcos feneke is, szabaddá téve a terepet a csodafegyver bevetéséhez.
Nemmellesleg szabad szemmel is láthatóvá válna, hogy mekkora nagy segg is a Mi Boldogságunk...
Ez azért lenne kívánatos, mert ha Merkel nem azt tenné, amit a Vezér tanácsol, hát lehetne hadat üzenni Németországnak.
Szóval, fel-fel vitézek, a csatára!
Foglaljuk el Brüsszelt, sarcoljuk meg Berlint, döngjenek a magyar honvéd léptei a Diadalív árnyékában!
Harcra hát, mígcsak az Unió fővárosa Felcsút nem lesz!
Tulajdonképpen vonzó ez a változás. nem is tudom, miért is jut eszembe az antik vicc:
Józsi tántorogva áll az ajtó előtt, Julcsa a kezében a sodrófával nyitja is sebesen, mire is Józsi felrikkant:
Julis, lavórt, hánynom kell!
Julis elrohan, hozza a lavórt, de Józsi legyint: Vidd vissza!
Koncepciót váltottam!
Besz@rtam!
:O)))
A Balatonon voltam, olyan helyen, ahol elméletileg van wifi, de a router elhalálozott, így aztán lazsáltam, viszonylag mérsékelt lelkifurdalással.
Ma meg elfáradtam, a hőség, a víz sokat kivett.
A Balcsi szép, a víz tiszta, és bár amikor belemazsírozik a munkakerülő, kell egy kis elszántság, de amikor már benne vagy, maga a csoda.
A tenger sem rossz, különosen az Indiai Óceán vize, de ez egy óriási lavór édesvíz, selymes, lágy és nem kell attól tartanod, hogy sózott heringnek nyilvánítanak.
Ellenben a strandokon van esély, hogy szardínia lesz belőled...
Holnap jövök, ugye jóváírjátok ezt a két napot szabadságnak?
Köszönöm!
:O)))
Ez aztán valóban királyság!
Tele van az internet azzal, hogy a kormányátalakítás - két részre szedik a kormányt - az elnöki rendszer előkészítésének része.
Mit mondjak, talán jobb megoldás lett volna a kormánytagokat egyenként hosszában kettévágni.
Még azon se kellett volna kínlódni, hogy orjára vagy karajra bontsuk őket, gerinc hiányában ez szinte mindegy is, akár karikára is érdemes lenne vágni őket - mindegylófax, ugye...
Namostmár, ugye két kormány két kormányfőt feltételez, úgyhogy érdemes lenne a Legmagasztosabbat is kettéfürészelni, természetesen hosszában, hiszen keresztben már gyárilag kettéfűrészelte őt a sors...
Szóval, jön a prezidenciális rendszer, hiszen ami jó az Egyesült Államoknak, jó Oroszországnak, jó Franciaországnak és jó Angliá - na jó, nekik nem jó, de nekik van jobb, - az jó kell, hogy legyen nekünk is, és jó is lesz!
Majd megszavaztatja a népet: aki egyetért a javaslattal, emelje fel a bal kezét, aki nem, az a jobbat is...
A vicc az egészben, hogy megcsinálhatja, igaz három ütemben, de kit érdekel, hisz még oly fiatal, a kezét kitépjük, még kinő!
Első lépés, hogy elnöknek nyilvánítja magát, a jogköröket hozzáigazgatja a szükségleteihez, ius primae noctis, pallosjog, magas sarkú bíbor cipő viselésének kizárólagos joga, trón a korona előtt.
Második, hogy a megnevezést kormányzóra változtatja és felveszi "A migráncsok ostora" címet.
Apróbb korrekciók, általános vétójog, a bíróságok döntésének felülvizsgálati joga, azonnali ítélkezés a felcsúti bakaszivarfa alatt, halálbüntetés kiszabása, stb.
Trón a korona mellett.
Harmadik ütem a koronázás, palást, református püspökök, korona a fejen, jogar a kézben, országalma a spájzban, ingyombingyom, koronázási domb összehordása, hülyeségek összehordása, majd a koronázódombra való felvágtatás Semjén hátán.
Kardlengetés a négy égtáj felé, nyelvlengetés Graz felé, a hercegprímás vállonveregetése, zsidók megnyugtatása.
Aztán már csak a Lázár féle parasztlázadás leverése és Gyurcsány tüzes trónra ültetése van hátra.
Ákos elénekli a himnuszt, az Operaház balettkara meg elénekli az örömódát:
Király vagyok, és nem herceg
Bírom, mikor Ferkó serceg...
Az, hogy erre jelenleg nincs felhatalmazása, nem gond, majd lesz egyéni képviselői indítvány, aztán egyhangú szavazás, ha hiányzik pár szavazat, majd a Gábor kipótolja.
Hálából lehet belőle királyi főlovászmester, vagy első étekfogó, mert ő nem feledkezik meg azokról, akikkel jó tett...
A hadsereget személyesen kommandírozza, mind a húsz harcos fényesre szidolozott számszeríjjal, pitykés lajbiban és marcona pofával fogja énekelni: Megájj, megájj, megájj kutya Brüsszel!
Testőrségét a Betyársereg adja, cáfolva egyúttal a nemzeti érzelmű sportolók rasszizmusának vádját.
És ezen senki sem háborog, ha pedig az első éjszaka jogának gyakorlása során magyarember lányára kerül sor, akkor boldogan szemléli a népszerű videomegosztón a legendásan lengedező nyelvet, és semmi kétsége nincs afelől: a lány elégedett lesz, még ha utána nem is áll meg a saját lábán...
Megy a szekér zavartalanul, ennünk nincs mit, de van kiket gyűlölnünk, és ez a lényeg.
Amikor azt mondják, hogy ez egy birka nép, akkor ezzel a birkák vannak sértegetve.
:O)))
Igen rossz a véleményem az élsportról, mely értelmetlen célok elérése érdekében rokkantakat és mentális sérülteket termel, olyan környezetben, melyben a gladiátor mögött komplett orvosi stáb és a teljes gyógyszeripar áll.
Állítom, az állatokat nem idomítják úgy, ahogy egy világklasszis versenyzőt, aki ennek következtében aztán megnyeri az orral pöckölt ólomgolyó 200 méteres világbajnokságát.
Népe boldogságban úszik, könnyben ázó szemekkel hallgatja a piréz hímnuszt, melyet a versenyző tiszteletére húz el a rezesbanda, (tudom, vicc vót...), de megdicsőül edzője is.
A szponzor hirdetésekben kamatoztatja az eredményt, a sportolóról dildót neveznek el, a szakosztály a vételárból részesedést kap, és felveszi az állami támogatást, a többi sportoló meg a fizetését.
A bajnok meg megreggelizik - két kis kerek piros, egy hosszúkás fehér, Gerzson bá adta, ettől lesz az orra kemény... - beül a csodaautójába és ha még van neki mivel, akkor hajkurássza a nőket.
Ezt mindenki tudja, de mindenki kussol, mert nem arra vagyunk büszkék, hogy a magyar diákok érik el a legjobb eredményt a nemzetközi PISA - teszt kitöltése során szövegértelmezésben - nem a magyar diákok érik el... - nem arra, ha valamilyen világraszóló felfedezést tesznek tudósaink, ha magyar művész sikereket arat, hanem arra, ha a mi golyónk pöckölődik elsőként a célba, megelőzve a bangladesi és a perui versenyző golyóit.
Arra gondolni se merek, hogy akár arra is büszkék lehetnénk, ha minden iskolának lenne tornaterme, melyben lehetne kézilabdázni, kosarazni, teremfocizni, asztaliteniszezni, és a szabadidőben is lehetne ezeket használni, nem csak akkor, mikor a testnevelő tanár éppen atlétikai bajnokokat akar nevelni, megutáltatva a gyerekekkel még a mozgást is.
A játék öröme talán megmaradna...
Nem a sportolót kárhoztatom, és a nézőt is csak részben, hiszen meglehetősen nehéz normálisan gondolkodni ebben az agyonmanipulált világban, csak éppen jelezni szeretném, hogy a mai sport már csak annyiban szolgálja a tiszta örömszerzést, mint a fefújható gumijuis.
A televízió előtt libacombot rágcsáló néző örül, mert nem neki kell hason csúszni kétszáz métert naponta ötvenszer, és nem neki kell koptatni az orrát, mégis, tud azonosulni a mi fiunkkal/lányunkkal, és amikor az a rohadt golyó átszakítja a célszalagot, akkor kicsit olyan, mintha mi pöcköltük volna el odáig.
Ez a feeling majdnem olyan, mint amikor a munkásosztály a konyakot képviselői útján fogyasztotta, csak még jobb, mert attól nem lehetett berugni, ettől viszont meg lehet részegülni,
Az egész élsport úgy hazug, ahogy van, de hát a homo ludens szereti a versenyt, hiszen már gyerekkorunkban is rendeztünk ilyesmit, gyufaskatulyák elé befogott cserebogarakkal, és boldogok voltunk, ha a mi sárgánk nyerte a futamot.
A fizikai teljesítőképességnek vannak határai, ezek áttörésében segít a tudomány és a gyógyszeripar.
Ki tudja mióta már a teljesítményfokozók és a doppinglaborok közötti ádáz harc jellemzi a sport világát, kifejlesztenek egy új doppingszet, követi a kimutatására alkalmas eljárás, de csak úgy, mint a csacsi az orra elé horgászbottal lógatott répát.
A különféle táplálék-kiegészítők, fehérjék és mindenféle egyéb csodaszerek ma már hétköznapjaink részei, a doppingszer megnevezést ugyan egyik sem vállalja fel, de aki látott már edzőtermet belülről, az tudja, hogy a szépségért folytatott versenyben sem nélkülözhető a vegyipar.
Rengeteg pénz és egyéb kellemességek vannak a sportban, és ez alól a versenyek császára, az olimpiai mozgalom sem kivétel, sőt.
És hát, ahol ennyi pénz forog, ott megjelenik a politika is, merthogy a sport kiválóan alkalmas tömegmanipulációs eszköz is, lehet vele fűteni a nacionalizmust és szembefordítani nemzetet nemzettel, egészen a gyűlöletkeltésig.
És lehet vele igazolni, hogy mi értékesebbek vagyunk, sikeresebbek, mint a világ többi népei - mi például különleges viszonyt ápolunk a focilabdával, olannyira, hogy Orbán le is nyelt egyet, képei tanúsága szerint.
Ha egy ország lakóinak többsége szegény, akkor a sport kirtörési pontot is jelent.
És ha egy sportrendezvény nagyon népszerű, akkor azzal lehet manipulálni is a közvéleményt, például meg lehet tagadni az indulás jogát valamelyik országtól, ezzel is alátámasztva adott ország galádságát és rosszindulatúságát.
Volt már erre példa, oda-vissza, de azért azt tegyük hozzá, hogy a kezdeményező mindig az Egyesült Államok volt.
Most is ez a helyzet, és most is lesz magyar sportvezető, aki Schmitt Pál nyomdokaiba lépve helyeselni fogja azt, hogy néhány lebukott doppingoló miatt az egész orosz sportot büntesse az a testület, mely amúgy köztudottan a feje búbjáig úszik a korrupcióban.
Most ismét ez a műsor, amit egy amerikába költözött orosz laborvezető vallomására alapoznak, aki elmondta: ő személyesen készített olyan doppingszert, melyet a férfiak whiskyjébe és a nők Martinijába kevertek, melytől aztán a szerencsések sorra nyerték a versenyeket.
Ez nem kizárt, hiszen tudunk olyan libákról is, melyek a hullott gyümölcs doppinghatását kihasználva ártatlan disznókat kergettek meg, s győztek le.
Temészetesen doppingolni csúnya dolog, de a néphülyítés se szép, nem is szólva a kollektív büntetésről.
Ami majd azt hozza, hogy az oroszok bojkottálni fognak világversenyeket, ami némi értékcsökkenést fog előidézni a megszerzett érmeket illetően.
Nagy híve vagyok annak, hogy akit doppingoláson kapnak, azt büntessék meg, de minden joggal, erkölccsel és méltányossággal szembenállónak vélem, hogy azért, mert Szergej súlyemelő beszedett valami speciális vitamint, azért Larissza magasugrót is büntessék, akinek négy év munkája van az olimpiai felkészülésben.
Persze, ahogy Sztálin elvtárs mondotta volt, ahol fát vágnak, hullik a forgács, és mi egy Larissza az USA külpolitikai céljaihoz képest, mi egy doppingvád egy tömegpusztító fegverek birtoklásának vádjához képes, mi egy olimpiáról való kizárás egy akasztáshoz képest?
Nulla, semmi.
Jelenleg csak az orosz atklétákat büntetik, de ne legyen kétséges, hogy sorra kerülnek a többiek is, és ezzel az olimpiai mozgalomnak be is fellegzett, gyakorlatilag.
De lehet, az oroszok kivonulnak más rendezvényekről is, és ha így tesznek, nem fogok csodálkozni és méltatlankodni se - igazuk lesz.
A vád tanúját megvenni, vagy egzisztenciális labilitását kihasználva manipulálni igen könnyű, tisztességesen eljárni egy tisztességtelen prekoncepció bizonyítása során nemigen lehet.
A versenyző meg úgyis tagad, körömszakadtáig, hiszen neki az egzisztenciája áll vagy bukik a dolgon.
Nálunk most éppen Dombvári kajakos körül álla bál, de a kajakozó vadul tagad.
Az viszont tény, hogy a korszerű felkészítés során mindent megetetnek-megitatnak a versenyzőkkel, ami növeli a teljesítményt, a versenyző pedig teljesen kiszolgáltatott az őt felkészítő stábnak.
Hogy van-e szépség még a sportban?
Hát persze, amikor a kigyerekek az iskolában megnyernek egy versenyt, és a nyakukba akasztják az érmet, akkor az ő csillogó szemük és kipirult arcuk gyönyörű.
A gladiátorok lila feje már kevésbé.
A győztesről soha nem lehet tudni, hogy tehetségének köszönheti a díjat, vagy annak, hogy a doppinglaborok mindig le vannak maradva egy lépéssel a doppingszerek mögött.
A sportolónak nincs sok választási lehetősége - vagy teszi, amit mondanak neki, vagy oda az életszínvonal - igaz, megmarad az egészség meg a becsület.
De nagy kár, hogy a jelenlegi élsportban annyi a becsület, mint vöröshagymában az osztályöntudat.
És ez még nem a legalja, mert még hátra van, hogy a sport a politika kapcája legyen.
Jó úton vagyunk arrafelé...
:O)))
Szél Bernadett azt üzente, elég az ő regimentje.
És pártja, a rejtélyes körülmények között világrajött LMP maga készül a választásokra, nem kíván más parlamenti pártokkal szövetkezni.
Mondjuk nem meglepő ez a nyilatkozat, hiszen ha egyedül vergődik a párt a választásokon, akkor nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy a szavazatai mennek a kukába.
Legfeljebb néhány képviselőjük bejut a törvényhozásba, ami arra elég, hogy amikor igazán fontos, akkor támogathassa Orbán törekvéseit, meg arra is elég, hogy, - ha Orbán nyeri a választást - zavart keltsen az ellenzék pártjai között.
Arra is elég, hogy szavazóknak azt a részét, akik a hülyeségig kommunistaellenesek, beterelje a maffia wellness-szállodának álcázott birkahodályába.
Kutyaszorítóban van az LMP.
A demokrácia árulója, Orbán ügyvédje jó ütemérzékkel lepattant, így a társelnök társ nélkül maradt, ami azért tarthatatlan állapot.
Schiffer akkor állt odébb, vagy lépett egy lépést hátra, amikor még nem lehetett gyáva megfutamodással vádolni, de már tudni lehetett, hogy vele a választáson ütős eredményt elérni nem lehetséges.
Megkapta hát a selyemzsinórt és helyet csinált egy nála átmenetileg hitelesebbnek tűnő figurának, aki népszerűségét a korrupció elleni harccal és Orbánnal való szembefordulásával alapozta meg.
Ő Hadházy Ákos, a korrupció elleni harc magányos kereszteslovagja, aki most hipp-hopp társelnökké avanzsált, ezzel is jelezve, hogy az LMP hihetetlen káder-bőséggel rendelkezik.
Mindegy, Hadházy feje felett ott lebeg a mártíromság glóriája, a jó halo-effektussal rendelkező politikus ennek segítségével emelkedett országos politikussá.
Ha nem lennék nagy híve a konteo-elméleteknek, akkor el is lennék ájulva a boldogságtól.
Sajnos, számomra az evidens, hogy az Orbán mögött álló stáb messze nem olyan amatőr, mint amilyen a demokrata oldal, pontosan ismeri a tömegek mozgatásának lélektanát, módszereit, és abban is biztos vagyok, hogy minden pártban ott tevékenykednek Orbán emberei.
Hogy a napi politikában ki mit handabandázik, az lényegtelen, a döntő momentum az, hogy hogyan viselkednek az Orbán számára fontos helyzetekben.
Például miként viselkednek, amikor képesek eldönteni azt, hogy Gyurcsányéknak legyen frakciója, vagy ne legyen, átmenjen-e kétharmadal egy törvény, vagy ne - és így tovább.
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy előítéletekkel közelítek bárkihez is a demokratikus oldalon, de minden igyekezetem dacára Hadházyról mindig eszembe jut egy régi élményem.
Hivatásos katona voltam és az egységünket meglátogatta az NDK Határőrségének parancsnoka, akit fogadni illett.
Waffenbrüderschaft természetesen, katonazene, dísszázad, állománygyűlés, beszédek, dekoráció. ugye...
Az ügy ott akadt el, hogy mi legyen az üdvözlő felirat szövege.
Gondban voltunk cefetül, mikor is egyik kollégám felrikkantott: Ki tud itt németül?
Hogy mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna?
Persze kitört a röhögés, de aztán azért mégsem ez került fel a transzparensre...
Csúnya dolog az előítéletesség, de hát a teve is ember valahol.
A dolog viszont úgy sportszerű, ha adunk egy esélyt.
Az LMP szimpatizánsai között sok volt liberálist is fellelhetünk, akiknek liberalizmusa a klasszikus "Szavazz az SZDSZ - re, vagy kinyírjuk a macskádat!" mentalitással közelíthető legjobban.
Ők nem az LMP-re szavaznak, hanem a demokratikus ellenzék ellen, és erre ez a párt tökéletesen megfelel, hiszen gyönyörű általánosságokkal operál, zöldségeket beszél és időnként mutat radikális tulajdonságokat is.
Mindössze egy baj van vele - mint egyébként a többi kis és nagyobb párttal is: nem képviselnek senkit, illetve mindenkit akarnak képviselni, ami ugye nemigen működhet, a dolgok rendjéből adódólag.
A párt társelnökei kifejtették, hogy a kormányt le kell váltani, és utána gyökeresen más politikát kell folytatni.
Namármost ezzel azt mondták el, ami Átlag Józsi véleménye a politikáról, a kérdés már csak az, hogy hogyan képzelik el a négyszázalékos támogatottságukkal a kormányváltást végrehajtani, a másik kérdés, hogy mitől lesz gyökeresen más ez a politika.
A dolgok jelenlegi állása szerint éppen négyszázaléknyi szavazatot vesznek el a demokratikus oldaltól, emellett illúziókat táplálnak, légvárak építéséhez keverik a maltert.
Természetesen szükség van a zöldségekre, de az a párt igen halványzöld, és ezen a jelenlegi helyzet se javít sokat.
Igaz, tiltkoznak a fakivágások ellen, de azért nemigen szakadnak bele a harcba.
Nekem nem okoz csalódást az LMP, én csak azokat sajnálom, akik nem veszik észre a párt valóságos szerepét - az ő csalódásuk fájdalmas lesz.
Persze, várjuk ki a végét, ami a dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz egy leányálom.
A Fidesz lassan választási üzemmódra kapcsol, év végétől nemigen lesz nagyipari rablás, viszont lesznek ígéretek csőstől, lesz majd rezsicsökkentés, család, gyerek, kisfóka, mindenkinek pokemonok tucatjai és örök élet.
Persze, csak azoknak, akik télen meg nem fagynak.
És lesznek ellenzéki pártok, lesz nagy szájtépés, csak éppen politikai bátorság és egységes fellépés nem lesz.
Viszont a Magyar Honvédség kiképezi a Jobbik rohamcsapatait, akik erre az időre átmenetileg önkéntes szolgálatra jelentkeznek.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!
:O)))
Nizza, Baton Rouge, Ankara, Isztambul, és még hosszan lehetne sorolni az erőszak színtereit.
Vallási fanatikusok, faji ellentétek harcosai, hatalmi harcok résztvevői, a világpolitika áldozatai, egyszerű futóbolondok egyre-másra teszik megkérdőjelezhetővé azokat a vélt eredményeket, melyeket az emberiség magáénak tudhatott az elmúlt kétezer évben.
Az optimista rabbi, aki a szeretetet hirdette, a gazdságfilozófus, aki hitt az emberben, a forradalmár, aki úgy akarta boldoggá tenni az emberiséget, hogy nem kérdezte meg, hogy kell-e neki a boldogság - mind-mind kudarcot vallottak, a világ ma semmivel nem jobb hely, mint kétezer évvel ezelőtt volt.
Na jó, lehet pokemonozni, összekeverni a virtuális világot a valósággal, de ettől még semmi nem változik.
Lehet, régen is létezett ennyi szörnyűség, de akkoriban a világ még nagyobb volt, mire egy gaztett híre eljutott akár a leggazdagabbakhoz is, elteltek hetek, hónapok, ma pedig valós időben kísérhetjük figyelemmel a vérengzéseket - a hírek és a módszerek azonnal eljutnak szinte mindenkihez.
Ez némelyeket elrettent, másoknak meg ötletet és példát ad.
Régen a merénylő előkapta pisztolyát és rálőtt a kiválasztott hatalmasságra, esetleg egy élesre fent reszelővel szíven szúrta, ma meg beül eg kamionba és belehajt a tömegbe, vagy a hasára kötöz néhány kiló trotilt, majd egy gombnyomással elindítja magát Allahhoz vezető hosszú útján, remélve rengő csípőjű hurikat és libacombos piláfot.
Hogy melykük hány embert visz magával a halálba, azt csak a választott eszköz korlátozza.
Az emberi természet kiszámíthatatlan, az elme megbomlása sokszor észrevehetetlen, mígcsak a delikvens teljesen be nem ketyózik, merthogy nem minden bolond viselkedik állandóan irracionálisan, és nem minden öngyilkos merénylő bolond olyan formán, ahogy Móricka a bolondot elképzeli.
Sokan, akik a társadalomra törnek, azt gondolják, jó ügyért adják az életüket, mert életük valahol egyszer kisiklott, és képtelenek felismerni a jó és a rossz közötti határvonalat, vagy magukban máshol hűzzák meg, mint a társadalmi többség.
De a tény ettől még tény marad: akinek a hozzátartozóját a rendőr lelőtte, az könnyen eljut abba az állapotba, hogy át akarja venni a társadalomtól az igazságszolgáltatás feladatát.
Akinek gyermekét amerikai, orosz, francia bombák ölték meg, azt nem érdeklik a nagyhatalmi játszmák, egyszerűen elégtételt akar venni a családját ért sérelemért.
Sokan azt gondolják, hogy minket nem érint ez a probléma, pedig dehogynem.
Ki tudja azt garantálni, hogy akit a magyar határon megaláztak, akit beazonosíthatatlan magyar egyenruhások megvertek, az nem jut arra az elhatározásra, hogy bosszút áll?
Ki tudja azt garantálni, hogy ebben a nagy migránsozásban nem jut eszébe valamelyik eszementnek, hogy megfizet a magyar állam jóságáért, a packázásokért, az ellenséges hangulatkeltésért?
Ne legyenek illúzióink, a mai magyar rendfenntartók nincsenek egy súlycsoportban a franciákkal, és a legnagyobb francia ünnepen még ők sem voltak képesek megelőzni a tömeghalált.
Merthogy aki olvasta a Sakál napja című könyvet, az tudhatja, hogy a magányos terrorista a legveszélyesebb, nem kelt feltünést, nincs, aki fecsegjen, nem lehet hozzáférni ügynökökkel, csak utólag lehet rekonstruálni a történtek menetrendjét.
És most még csak a külföldről érkező támadásokról esett szó, de mi van, ha a terrorista a szomszédodban lakik?
Mi van akkor, ha például egyszer egy cigánygyerek felháborodik azon, hogy az apját megverték a rendőrök, mikor fát tolt hazafelé a kerékpárjára kötözve?
Vagy mi van, ha mindenféle hagymázas hazaffyas lázálmoktól gyötörve merényletekre készülnek a szomzéd országokban azok, akiknek autóján a felragasztott matricán Horvátország is Magyarország?
De mi van, ha csak az éhség visz rá embereket arra, hogy a hatalomra támadjanak?
Merthogy a támadások jelentős része mögött kemény társadalmi problémák lapulnak, faji ellentétek, nyomor és nyomorúság, a társadalom pedig nem foglalkozik ezekkel, hanem helyette művirág-fesztiált rendez Timikék és Cilikék cégére alatt.
És mi van akkor, ha a módszerek is eszkalálódnak, és a terroristák bevetik a szegény ember atombombáját, a vegyifegyvereket, a vírusokat, megmérgezve az ivóvizet és az életünket?
Mondanám a gyerekemnek, hogy menj el innen, mert itt állandó veszélyben vagy, de mit mondjak, ha megkérdezi, hogy hova menjen?
Nehéz ügy, mert a szennyes világpolitika csak tetézi a sok helyen egyébként is meglévő ellentéteket.
Ki tudja, a török puccs kinek a műve volt, de nagy a gyanúm, nem a katonáké, és legfőképpen nem a Boszporusz hídján meglincselt kiskatonáké, akik letették a fegyvert, jóllehet egyetlen perc alatt lesöpörhették volna a hídról a tömeget, utat nyitva maguknak az életbenmaradásukért.
A képen látható, haláltól rettegő sorkatonához hasonlót látni már nekünk is volt módunk, akkor is a kisember halt meg a hatalmasok és hatalomért kapkodók játszmájában.
De itt van a menekültek kérdése is.
Hát hogy ne lenne utánpótlása a terrorizmusnak ott, ahol évek óta nincs létbiztonság, ahol évtizedek óta menekülttáborokban élnek emberek, ahol a vallás az egyetlen szocializáló tényező?
A vallás pedig képes fanatizálni az embereket, mert kiveszi kezükből a döntést és egy felsőbb hatalom kezébe adja, kinek tolmácsai a különféle érdekek képviseletében harcba küldik az iskolázatlan embereket...
Ha az emberiség nem tesz lépéseket a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében, akkor hanarosan visszasírjuk még ezt a terrorral terhelt mai világot is - már, ha életben vagyunk...
Ha el kell kezdeni, hát valakinek elsőnek is kell lenni, és ha mi lennénk azok, akik elkezdenénk megteremteni a társadalmi békét, hát nagy dolog lenne, végre lehetne megint valamire büszkének lennünk.
A terrorizmus a félelemre épít, csak úgy, mint az önkényuralom.
De félni rossz, ártalmas az egészségre is.
Hát tenni kellene ellene, és olyan politikusokat támogatni, akik tisztességesebb világot akarnak, tisztességes eszközökkel és szándékkal.
Talán egyszer még ez lesz fontos a választónak, még mielőtt elpusztulunk, egytől-egyig...
:O)))
Ez a Merle azért tudott valamit.
Előre látta a férfiak napjának leáldozását, még mielőtt annak nyomai lettek volna.
Vége a macsó társadalomnak, a nők belehúztak és egyre - másra szorítják ki pozícióikból a férfiakat.
A világ legbefolyásosabb politikusai között egyre több a nő, az angol királynőtől az amerikai választások esélyes elnök-jelöltjéig, Merkeltől az új angol miniszterelnökig, de a világ kisebb országaiban is ott sürögnek-forognak, teszik a dolgukat, méghozzá semmivel sem rosszabbul, mint férfi elődeik.
Putyin egyelőre még tartja magát és kis hazánk is szilárd bástya a fallokrácia erős várán.
Dolly birka a megmondhatója, hogy a férfiak jóformán feleslegessé váltak, lassan már a lábuk között lengedező biológiai labor által előállított orbánviktorra sincs szükség, elég lesz, ha a nők megnyalják a tesztcsíkot és megfelelő eljárások után kifejlődik az ember, aki nő.
Könnyen lehet, hogy két kis japán fürge kezekkel szelektálja majd a terméket, mint a csirkék közül a kakaskákat, a társadalom pedig a nők kezébe kerül.
Már látom lelki szemeimmel a felfújható gumipasit, melynek szelepével sem kell annyit babrálni, mint a jelenlegi guminők felfújása esetén ma még szükséges.
Persze mi reménykedhetünk, hiszen ide minden kétszáz év késedelemmel jut el, miért történne ez esetben másként?
Hálistennek Pártunk és Ártányunk nem kapkodja el a dolgot, a díszpuncikat leszámítva egyetlen szaknő sincs kormányközelben, helyüket Cilik, Timik meg Katák foglalják el, akiknek ha annyi agyállományuk lenne, mint amennyi szilikonnal rendelkeznek, lenyomnák Einsteint.
Itt aztán nem kell aggódni, erre Anikó asszony napszemüvege, meg a vak komondor az ékes bizonyíték, nálunk még a Kinder-Kirche-Küche jobboldali körökben tradicionális szentháromsága is a távoli jövő vágyálma - jelenleg az asszonyállat definíciónál tartunk.
És nem csak jobbról, de balról se más a helyzet, legfeljebb a kispártoknál lelhetők meghatározó pozíciókban nők, a szocialistáknál meg a DK-nál is leginkább csak helyettesek, hozzávetőleg azt a szerepet töltve be, mint pin@n a szőr, mely szépen dekorál, de léte - nemléte sokat nem jelent.
Inkább csak ízlés kérdése, hogy legyen, vagy ne legyen.
Pedig ez a lenni-nem lenni kérdés nem csak Hamlet problémája, hanem az egész magyar társadalomé.
Úgy hiszem, a közgondolkodás megváltozásának egyik legjobb indikátora éppen a női politikusok előretörése lenne, de ennek jelenleg nyoma sincs.
Amerikában Hillary Clinton komoly lehetőséget kapott, hogy az USA elnöke legyen, pedig a férjéről kiderült, hogy amikor pozícióban volt, akkor nem csak mondta, hogy hazudott, de aktívan tette is, miután kiderült, hogy ő vezényelte Monica Lewinsky egyszemélyes oboazenekarát.
Nálunk nem lehet pártvezető Dobrev Klára, pedig a jelenlegi helyzetben jobb választás lenne, mint agyongyalázott és leamortizált férje, akivel legfeljebb ütésállósági versenyt lehet nyerni, de választást mostanában nemigen.
Hol vannak már azok a régi szép idők, mikor a szocialista politikusok között az egyetlen férfiként emlegették Kósáné Kovács Magdát, és nem azért, mint Ungár Klárát, akinek politikai pályafutása gellert kapott, és akit ma arra használnak politikai ellenfelei, hogy elriasszák a liberalizmustól a sok szenteskedő vénasszonyt, meg a leszbi-pornókat csorgó nyállal bámuló pasikat.
Pedig nagy szükség lenne tehetséges nőnemű politikusokra, főleg a mai kelyzetben.
A nők közül sem mindegyik agytröszt, némelyikük cekkerében az igazolás mellett, mely tanusítja, hogy nem liba, azért ott a kukorica, de viszonylag kevés az olyan elmebeteg háziasszony, aki, mikor a gyerekei felének nem jut kenyér, akkor ő mégis harminc wellness-hétvégére költi a pénzt.
A nők gondolodása általában racionális, anyjuk mellett gyermekkoruktól kezdve tanulják a gazdálkodást.
Eszükbe sem jut a közmunka béréből lazacot meg kaviárt venni - tudják a gazdálkodás alapszabályát, mely szerint a bevételek meghatározzák a kiadásokat, és soha nem akarnának tanszéket alapítani az olyan unortodox tanokra, mely szerint élelem helyett kozmetikumokat kell venni a rendelkezésre álló pénzből.
Nagyon hiányzik a női politikosok praktikus világszemlélete, mértéktartása és következetessége.
A demokratikus pártoknak is hiányzik egy olyan női figura, aki betölthetné a Nemzet Anyjának fárasztó, de szép szerepét, merthogy jobbról a Nemzet Durva Anyja is elment már nyugdíjba.
A Nemzet Anyja nyakon csaphatná a gyerekeket, ha torzsalkodnának, szigorúan és következetesen terelgethetné a pártokat a demokratikus viselkedés felé, és könyörtelenül felelősségre vonná ezt a tolvaj bagázst.
A kívánatos politikus nem kell, hogy gyönyörű legyen, én kiegyeznék egy Golda Meir típusú és kvalitású politikussal is, de egyelőre nem látok ilyet, még olyat se, aki akár csak küllemileg is hozná a tehetséges politikus paramétereit.
Pedig lehet, hogy itt van már közöttünk, egy bank vezető beosztásában, egy multi menedzsmentjében, sikeres üzletasszonyként, vagy tudósként.
Nem hiszek abban, hogy úgy fog eljönni a sikeres vezető, hogy egyszercsak kipattan valamelyik pasi fejéből, mint Zeuszéból Pallas Athene.
A vezetést is tanulni kell, az más kérdés, hogy megtanulni nem lehet, mert kellenek hozzá olyan adottságok is, melyeket vagy megadott az Úr a jelöltnek, vagy nem...
Remélem, egyszer majd nálunk is természetes lesz, hogy vezető pozícióban nő intézze az állam ügyeit, és akkor biztos leszek benne, hogy nem selejtez le bennünket, hiszen tudja, hogy az ember két fele - a férfi és a nő - adja ki a Nagy Egészet.
De ha kiselejtez is, a lányaiban jelen leszünk, ha akarja, ha nem.
És akkor majd elindítjuk a harcot a férfiak érdekében, mert az asszony ingatag, úgy hajlik mint a nád, kell mellé egy kemény, egyenes jellemű férfi...
Addigra majd klónoznak egyet, - kis kopaszodó seggdugasz lesz, veszteskakas frizurával, meg egy focilabdányi pocakkal, de peckesen fog sétálni zsebreb@szott kézzel és közben folyvást hülyeségeket beszél majd, - a szükséges géneket egy kiköpött szotyolaszemről kapirgálják majd össze.
Kiköpött Napóleon lesz...
:O)))
 |
| Kéjutazás |
Nem szeretem a migráns kifejezést, összemos fogalmakat és helyzeteket, olyan, mintha Michelangelo szobrait jellemezve azt mondanánk, hogy vésővel megmunkált mészkő.
Mindenesetre a kifejezés arra tökéletes, hogy megszüntessen minden emberi együttérzést, és teret adjon az embertelenségnek.
Erre pedig nagy szükség van manapság, mert nagy teret kell adni, hiszen a kormánynak nevezett Orbán olyan egykedvűséggel alkalmaz embertelen eszközöket, mint ahogy általános iskola alsótagozatában a tintába mártott légy szárnyait tépkedte ki egyenként, mitől is a légy a közismert vicc szerint elveszítette a hallását, hiába tapsolt neki, nem reppent fel.
Magyarország se reppen fel...
Azt mondják a segélyszervezetek illetékesei, hogy a menekülteket a vasfüggöny mentén fizikailag is bántalmazzák, ami nem is elképzelhetetlen az emberi természet és a pszicológiai kutatások tükrében.
A fegyveres ember egyébként is hajlamos az erőszakosságra, ezt a különféle háborús filmek by Hollywood még tovább is fokozzák,és azt a benyomást keltik, hogy a film végére a "The end " feliratot a valós életben is ki lehet tenni. A jók (mi) győztek a rosszak (a migránsok) felett, és senkinek eszébe sem jut, hogy a fegyveresek a való életben csak jelmezes mellékszereplők lehetnének.
Ez az egész folyamat egyszerű államigazgatási eljárás kellene, hogy legyen, melynek során be kellene tartani a nemzetközi egyezményeket, és a humanizmus örök emberi szabályait.
Nem ez történik, hanem Orbán szokott sunyiskodása, amikor is azt bizonygatja, hogy az állam minden szabályt betart, miközben embereket vernek, rugdosnak és sokkolnak, szülőket a gyermekeik előtt ütnek és ordítanak velük - természetesen magyarul.
Mennyé haza köcsög, hát nem értöl a szépszóból?! - aztán a negyvenfokos hőségben sátrakba zsúfolják őket, miközben L.Simon bukott államtitkár vadászkastély vesz magának, a Nemzeti Bank elnöke meg összevásároltat magának egy rakás palotát.
Vásárolna kastélyt is, de arra - mint hajdana KGST-ben - nem ő, hanem a miniszterelnök veje szakosodott.
A népszavazásra (Akarja Őn, hogy Orbán Viktor az ön megkérdezése nélkül szárnyas vizilóvá változtassa édesanyját?) szánt összegből olyan remek befogadóállomásokat lehetne építeni, hogy még Orbán is megnyalná a tíz ujját, mikor majd menekülnie kell...
Jó, nem jut rá pénz, még fel kell építeni a harminc stadiont, és még csak egyik lány áll a saját lábain, a Gazsi meg még bizonytalan, hogy mi szeretne lenni, egyelőre belekezdett ő is a bogyók szedésébe, mert apukánál azt látta, hogy ez a siker kulcsa.
Ha elég hülye lesz, és szorgalmasan lengeti a nyelvét, még politikus is lehet belőle.
De ez a fizikai bántalmazás azért kicsit necces, és bár tudjuk, hogy mint liba a tóra, döngő léptekkel haladunk a középkor felé, mégis elképzelhető, hogy Európa nem nézné jó szemmel, ha kiderülne, hogy a csapott bal meg a jobb felütés része a hivatalos állami politikának.
Így aztán el kell ködösíteni, hogy ki is a fizikai erőszak alkalmazója.
Ha rendőr, akkor bűncselekményt követ el, ha katona, akkor detto.
De ha egyik sem, csak örző-védőnek becézett kopasz gorilla, akkor nincs semmi baj, azokat nem lehet beazonosítani, hiszen 2006-ban is csak a rendőrökkel szemben volt követelmény az azonosító szám viselése, az, aki hátán a Molotov-koktélokat tartalmazó hátizsákkal gyújtogatott, az még az arcát is eltakarhatta.
Ha meg nem takarta el, akkor se ismerte fel az ügyészség, melynek éleslátását talán csak a Matolcsy - Schmidt páros unortodox tekintetete múlja felül.
De az is lehet, hogy valamelyik paramilitáris szervezet (Magyar Csorda, Őrsereg) kapott kedvet a feléledéshez, miután a sarokba parancsolták és a Fidesz-érában munkanélküli maradt.
Esetleg a foci-ultrák, akikhez nemigen mer hozzányúlni senki, jóllehet csak a szégyent hozzák az országra...
Azért gyakorlatozni kell - kell a rutin, mire a cigányok meg a zsidók kerülnek sorra.
Régi trükk, hogy Orbán ráküldi ezeket a zombikat a neki nem tetsző népekre, mint a gyilkost a Fidesz-székházat elfoglaló diákokra - ha tudják is, hogy gyilkos, annál jobb, tekintélye lesz...
Állítólag tízezren vesznek részt a déli határ lezárásában, ez azt jelenti, hogy a kerítés mentén annyi határőr állhat, hogy egymásba érhet a hazafias elkötelezettségük.
Namármost ezeknek az embereknek parancsnokuk is van, annak pedig jelentési kötelezettsége, ha rendkívüli eseményt tapasztal.
Ha ez a parancsnok nem tudja, hogy emberei mit művelnek, akkor alkalmatlan a feladatára.
Ha tudja, de nem tesz ellene, akkor bűncselekményt valósít meg.
Ha nem az ő emberei intézkednek, akkor tudnia kell, ki engedélyezte a tevékenységet.
Ha senki, akkor ezeket az embereket el kell fogni és át kell adni a nyomozóhatóságoknak.
Ha Orbán tudott erről, akkor ő is bűncselekményt követ el, de hát ez csak egy lenne bűncselekményeinek hosszú sorában.
Az biztos, hogy ez a helyzet szégyent hoz az országra, pedighát nagy átlagban itt emberek élnek, és magyarember nem szadista, nem embertelen, csak a nép egy elenyésző kisebbsége.
A baj akkor van, ha ez a kisebbség kerül hatalomra, és most baj van.
Nem is oly régen a szocialista tábor legvidámabb barakkja voltunk.
Lassan sikerül kivívnunk Európa legbüdösebb pöcegödre címet.
Lehangoló...
:O)))
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége nyilatkozott, miszerint a nemzetgazdaságnak sürgősen szüksége lenne negyedmillió gazdasági migránsra.
A Gazdasági Minisztérium a bevándorlással kapcsolatos törvények módosítását akarja kezdeményezni, ezzel egyidőben a kormány népszavazást tart a bevándorlás ellen, azt állítva, hogy a gazdasági migránsok elveszik a munkádat, kiveszik gyermeked szájából a falatot, kezedből a kenyeret, megmégpluszhozzá meg is erőszakolnak mindenkit a családodból, legyen férfi vagy nő - lám, Kadhafi is hogy járt!
A tünet egyértelmű: ez az ország meghibbant.
Azt idáig is tudtuk, hogy szeretett vezérünk, hogy úgy mondjam, szellemi kihívásokkal küzd, azt is, tudtuk, hogy Matolcsy éles szeme előtt nincs gazdasági titok, de immáron eljutottunk oda, hogy országos szinten is két macska vagyunk és játszunk egymással, ami a skizofrénia eddigi legszebb irodalmi megközelítése - tán Karinthy tollából...
Nomármost, ezidáig a behívni tervezett migráns-létszám úgy háromszorosát sikerült világgá hajtanunk, miközben a magyar munkaerőt közmunkára használjuk, gyermekeiket közmunkássá képezzük, és aki bekerül egy gyártósorra, ahol naponte ezerszer ugyanazt a három csavaranyát kell meghúznia, az már karriernek számít, főleg, ha ezt nem láthatósági mellényben kell abszolválnia...
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kormányzat a határtalan fejlődés perspektíváját vetíti elénk, akkor nulla közgazdasági tudással is prognosztizálható, hogy a munkaerő-szükséglet nőni fog, a tetejében nem kimondottan vesszőseprű-virtuózokra lesz szükség, ellenben megnő a kereslet a számítógép vezérlésű berendezésekhez értő szakmunkásokra.
Jelenleg azok, akik szóba kerülhetnek, R-1 típusú számítógépre vannak kiképezve, kápójuk programozza őket: Ereggy Józsi, oszt szedd ki a zárokból a döglött macskát!
A gyerekeket pedig speciálisan képzik, nem kell a szakképzést túlcifrázni, elég nekik megmutatni a gépet és beleverni abba a hülye fejükbe a tananyagot, és kissé motíválni őket: Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot!
Ha meg rosszkor nyomod meg, akkor kettőt a pofádra, a hólapáttal!
Nm kell annak a gyereknek tudnia, hogy merre van Brüsszel, még a végén útrakel, elég ha tudja, hol a gomb, meg hol lakik a Jóisten, egyelőre a Cinege utcában, de már takarítják Horthy lakosztályát a Királyi Várban...
De ez az egész azért aggasztó, ahelyett, hogy kifelé tartanánk a hülyeség tengeréből, egyre beljebb gázolunk.
Hallani, hogy Simicska a Jobbikot favorizálja, ezzel aztán a szartenger már eléri a szájunk szélét és szépen, ütemesen belefulladunk majd, depersze az is egy opció, hogy a versenyzők egymás fejét nyomják az anyag alá.
Egyetlen dolog nem opció, nevezetesen, hogy az ellenzéknek nevezett massza egységesen lépjen fel a Hibbant ellen, és helyreállítsa a demokratikus világrendet.
Ha egyszer valami csoda folytán együtt lennének képesek mozdulni, a mozgalom totemállata akkor is a lemming lesz, prognosztizálva a tömeges öngyilkosságot.
A népszavazás rengeteg pénzbe kerül, melyet akár oktatásra is lehetne fordítani, de nem - nekünk nem képzett szakmunkás, hanem humán-robot kell, legalábbis a GYOSZ, a VOSZ meg az összes többi mialóFOSZ szerint, ami nem baj, hiszen mindenk képviselje bátran a saját érdekeit, de az állam dolga meg az lenne, hogy polgárai érdekeit képviselje.
Munkaerő tekintetében a képzettség az oktatás által hozzáadott érték, az ország érdeke meg az lenne, hogy minél értékesebb munkaerő értékes terméket legyen képes előállítani, és a XXI. század munkása ne hasonlítson a windows vezérlésű űrrakétába szíjazott majomhoz, melynek egyetlen feladata van: ha leáll a hóbelevanc, nyomja meg a reset gombot...
Azért jellemző ez is - miközben állandóan magyarember boldogításáról papolnak, közben a tönkretételén munkálkodnak, ezerrel.
A kapitalizmus vezérlő elve a verseny, ha itt élhető országot akarunk teremteni, akkor versenyképes tudást kell adnunk utódainknak, mellyel nem csak mosogatni mehetnek az istentudja hova, most, hogy London már nem tuti hely...
Kár, hogy ezt a nép nem érzi, el sem hiszi, hogy generációkra előre megnyomorítják és gúzsba kötik.
Ami pedig a bevándorlókat illeti, mindennek dacára várjuk őket szeretettel.
A világ ugyanis összement, mint mosásban a gatya, a népvándorlás pedig úgy igaz, hogy nem népek kelnek útra, hanem Józsi, a Juan meg a Hasszán, és ez ellen nemigen lehet mit tenni, de lehet, hogy nem is kell.
Mint ahogy népszavazásnak nevezett néphülyítés sem...
:O)))
Várni lehetett, hogy kicsi lesz neki a hazai pálya, hiszen lappangó megalomániájára már régebben felfigyelhettünk.
Ez hajtotta annak idején is, mikor a felcsúti libalegelőn zöldre festett atlétatrikójában a Fradi centerét alakította, meg akkor is, mikor a Hősök terén odaállt az üres koporsó mellé, és elmondta emlékezetes beszédét, melynek hatására az oroszok úgy berezeltek, hogy nem is merték abbahagyni a kivonulást, pedig Magyarország lett volna a cári korona legszebben csillogó gyémántja.
Tudták, hogy velünk megütnék a főnyereményt, esetleg őket ütné meg a guta, de aztán megnézték a kis szőrös Rumcájszot a televízióban és megijedtek, még a végén megkapnák velünk együtt és akkor el lehetne dobni Oroszország Anyácskát.
Így aztán lemondtak rólunk, és azóta egyhangúan tengetik a nagyhatalmi lét szürke hétköznapjait és irigykedve lesik Brüsszel pávatáncosát.
Mi meg boldogok vagyunk, hogy az Úr abban a szerencsében részeltetett bennünket, hogy egy ilyen, nemzetközi méretekben is kimagasló szupersztár kizárólagos tulajdonosai lehetünk.
Persze azzal az apró hibával, hogy miután a világ is igényt tart az ő végtelen bölcsességére, így egyre kevesebb ideje jut ránk, de nem panaszkodhatunk, nem hagyott gazdátlanul bennünket, helytartói gondoskodnak rólunk, hogy a fal adja a másikat.
Ő pedig intézi a világpolitikát, védi az országot a migránsoktól, akik- mint tudjuk - kétfélék: az egyik egy szerencsétlen nincstelen, akit a prérin kell aszalni, mígcsak el nem megy a kedve a migrálástól, a másik az, akinek pénze mint a pelyva, és megvásárolja attól a cégtől a betelepülést, mely megfelelő kezekben van ahhoz, hogy a magánkincstárba is jusson belőle.
Természetesen ennek során a Nemzet Hőseinek, Rogánnak, Lázárnak, Matolcsynak is módja van megnedvesítenie a csőrét, ahogy a neves olasz szakember, Don Massimo Fanucci fogalmazott...
Hamar kinőtte ezt az országot, meg aztán itt már nincs dolga, hiszen Magyarország problémamentes ország, van itt folyó és földje jó, meg vannak pártos honfiak is, de velük nemigen kell számolni, elvannak egymásközt torzsalkodva, arra kell csak odafigyelni, hogy amikor lankad a gyűlölködés, oda kell vetni közéjük egy kis koncot, azon majd megint elmarakodnak darabideig.
Aki világpolitikát csinál, annak elsősorban ellenséget kell választani, mégpedig körültekintően, hiszen az élet harc.
Elsőszámú ellenség Brüsszel, az ellene való harc eszköze a migráns, aki errefelé olyan, mint Columbo felesége, senki nm látja, de remekül lehet rá hivatkozni.
A harchoz szövetségesek is kellenek, erre a visegrádi országok a legalkalmasabbak, melyek közül Lengyelország arról nevezetes, hogy még soha nem volt egységes, állandó belharcaival elérte, hogy a függetlensége úgy bukkant fel időnként, mint a liba feneke, mikor tulajdonosa a meder alján keresi az élelmet.
A lengyel nacionalisták a kétségtelen hasonlóság dacára talán még a mi nacionalistáinknál is ostobábbak, lehet, innen a lelki rokonság.
A csehekkel két dolog köt össze bennünket, egyyik a benga Holubár, akit Toldi kupánvágott, a másik meg a Monarchia, melyben mi akadályoztuk meg, hogy a csehek is olyan jogokkal rendelkezzenek, mint mi, ez elégséges alap a szövetségesi jóviszonyhoz.
A szlovákok imádnak minket államuk fennállásának első percétől, őket ingerli legjobban a magyar nacionalizmus, meg ott van magyar nemzetiség, ettől még külön viszketnek szlovák szövetségeseink, néha teszünk róla, hogy ellenszenvük ne lankadjon, lásd Bős-Nagymaros. meg Malina Hedvig.
Ma ez a csapat harcol Brüsszel ellen, de ha minden igaz, a győzelem után a csehek nekiesnek a szlovákoknak, mi meg a lengyeleknek - hogy mernek helyi hatalomként viselkedni, mikor az egész világ tudja, hogy a magyar szupremácia a térség meghatározó ideológiai axiómája, nem igaz?
De addig még sok víz lefolyik a Dunán, meg a Visztulán, nem is szólva az Oderáról, mely határfolyóként választ el bennünket Európától.
A világpolitikai jelentőségű politikusnak itthon dolga nincs, legfeljebb a felcsúti új sportcsarnok és a királyi vár átépítése jelent még feladatot, de az elvek tiszták: a királyi székhely Budapest lesz, míg Felcsút a magyar Balmoral és a Nemzet Sportjának Fővárosa lészen, ahol lesz a Kancsó Aréna mellett a futballon kívül futópálya, kézilabda, kosárlabda, és új nadrág a Vezérnek, hogy a zsebhoki is magasabb szintre emelkedhessen...
Aki pedig azt gondolja, hogy a stadionokra, sportcsarnokokra fordított és fordítandó pénzekből fel lehetett volna építeni az ország összes iskolájának tornatermét, tanuszodáját, az demagóg.
Kishitűség, kisszerűség - ez jellemzi azokat, akik itt az Unióból való kilépést vizionálják, akik a menekültkérdést elbagatellizálják és nem bíznak Őfőméltóságában.
Fuj, le velünk!
:O)))
Vége van a NATO csúcsnak.
Varsóban, a nemzeti stadionban egyeztettek a NATO-tagállamok vezetői. A résztvevők arról állapodtak meg, hogy a transzatlanti szövetség katonai erőket telepít a balti országokba és Lengyelországba, emellett megerősíti a légi és tengeri jelenlétét is a térségben.
Természetesen mindezt a biztonságra törekvés jegyében, az oroszok ingerlése nélkül.
Az oroszok meg nyugdíjazták a Balti Flotta vezetését, elégtelen harckészültség okán.
De a NATO-csúcson megvitatták a kibertér problémáit is és megállapították, hogy rengeteg támadás éri a szövetséget és annak vezető erejét, a Nagy Egyesült Államokat, mindenféle Putyin által aktivizált trollok helytelenítik az amerikai külpolitikát, ami tűrhetetlen.
Ezzel többé-kevésbé egyidőben értesülhetett a világ arról, amit az elmebetegek kivételével már mindenki tudott, hogy az iraki háborút egy hazugság indokolta, nevezetesen, hogy Szaddam Husszein veszélyt jelent az emberiségre, többek között azért, mert tömegpusztító fegyvereket birtokol.
Ezért aztán sikerült lerohanni Irakot és Bush felakasztotta egy szuverén állam elnökét, merthogy a kötelet helyette egy iraki állampolgár csomózta az iraki elnök nyakára, az csak formai probléma...
Így aztán a NATO csúcs amerikai információkra alapozott döntései döntései kétségkívül messzemenőleg indolkolják a katonai jelenlét növelését, beleértve a hozzánk telepítendő katonai vezetési pont létesítését is, melynek egy kétségtelen eredménye azonnal mutatkozni fog: célponttá válunk az orosz rakéták számára.
Mit mondjak, a hír megnyugtató, még szerencse, hogy nem akarjuk magunk ellen hangolni az oroszokat, mi lenne, ha ez is a céljaink között lenne?
És hát a nemzetközi szerződéseket betartjuk, nem telepítünk állandó támaszpontokat az orosz határok mellé, csak ideiglenesen állomásoznak NATO csapatok Lengyelországban, a Balti államokban, hétfőn hollandok, kedden angolok, szerdán amerikaiak és így tovább, csak a technika meg a fegyverzet marad, mert mi nem szarunk a kútba, csak a kávájára.
Az pedig, hogy Amerika okozta volna az európai politikai problémákat kizárt, hiszen csak Ukrajna NATO-tagságát kezdte előkészíteni, a fekete-tengeri orosz flottabázis szerződésének felmondására inspirálta az ukrán nacionalistákat, hogy a mostani döntésekről nem is essen szó.
Arról se, hogy mit keres ebben a térségben Amerika, mit keres a közel - keleti térségben, arról sem, milyen felhatalmazás alapján buherálta az arab tavasz névre hallgató puccssorozatot, és így tovább.
Ahonnan a menekültek jönnek, mindenütt ott vitézkedett Amerika.
A gond csak az, hogy azok a vélemények, melyek nem próbálják ájult lelkesedéssel üdvözölni az amerikai elefánt porcelánbolti mutatványát, mind-mind Putyin bérenceinek véleményét tükrözik, a valósághoz annyi közük van, mint libának a libacombhoz.
Orbán elégedett, szerinte a NATO-t menekültügyben magunk mellé állítottuk, már csak azzal kellene tisztában lennie, hogy kik is vagyunk mi a világpolitikai sakktáblán, mert a térképen ott, ahol Orbán Magyarországot vélte felfedezni, többen egy legyet láttak legutóbb, de már elszállt, csak hűlő nyoma maradt.
Természetesen folytatni kívánjuk a párbeszédet az oroszokkal, már szinte hallom is:
- fuck your mother!
- job tvoje maty!
Obama megpróbál elnökségétől az erős ember képzetét keltve búcsúzni, Putyin meg röhög rajta, és igaza is van.
Az orosoknak a térségben több harckocsi-hadosztályuk van, mint ahány katonát a balti államokba meg Lengyelországba mertek telepítenii az amerikaiak, nehogy Putyin valós fenyegetésként élje meg az akciót.
Mi viszont igen szar helyzetben vagyunk, hiszen a szövetségesi hűség kötelez, a gazdasági érdek is ideköt, az csak a baj, hogy a szövetségeseinket felettébb jó érzékkel szoktuk kiválasztani.
Számunkra most - gyakorlatilag - nincs válsztási lehetőség.
Körbe-körbe foroghatunk.
A pávatáncos lábát odaszögelte a világpolitika a parketthoz...
:O)))
