2012. október 31., szerda

CSÚF NAPOK ELŐTT


Valószínűleg a szerencsétlen magyar demokrácia temetése még rondábbra sikeredik, mint a születése, pedig az sem volt semmi.
Akkor az eredeti tőkefelhalmozás diszkrét bája lengte be a honi tájakat és tette embert embernek farkasává oly rövid idő alatt, hogy mire a kicsit lassabb gondolkodásúak felocsúdtak, már alig marad megkaparintani való.
Viszont voltak illúziók, legfőképpen a társadalmi berendezkedést tekintve, az emberek zöme hitt valamiféle idealisztikus kapitalizmus-modellben, egy mesebeli parlamentáris rendszerben, melyben a nép képviselői valóban a választóikat képviselik, és majdan a képviselők bölcs gyülekezete segít majd rendezni közös ügyeinket, gondosan odafigyelve arra, hogy ne sérüljenek a kisember érdekei.
Mondjuk az első parlament személyi összetétele és az új pártok helyi és országos vezetőinek személye adhatott már akkor is némi okot a gyanakvásra, de azt gondoltuk, a rendszer majd kiizzadja magából ezeket a gyermekbetegségeket.
Hát nem így történt, - ma is ott ülnek a Parlamentben nagyeszű Dénes János utódai, sőt, még meg is erősödtek, hiszen Wittner Mária mellett a nyilasok is ott mérgezik az országot, mindenféle válogatott baromságokkal, gyűlölködéssel és durva rasszizmussal etetve megszeppenten figyelő közönségüket.
Amikor Kövér felnéz az égre és felkiált, hogy jééé, zöld az ég alja, akkor alighanem téved, - nem az eget, a bányászbéka seggét látja maga felett.
Ami azt illeti, nem valami fárasztó munka ma országgyűlési képviselőnek lenni, hiszen gondolkodni, felelős döntéseket hozni nemigen kell, a többség helyett minden döntést meghoznak mindenféle okos háttéremberek, akik odáig azért nem züllenek, hogy vállalják ezt a gusztustalan munkát, ők csak a partvonalról vezénylik a rabszolgák kórusát.
Igaz, jólfizetett rabszolgákét, de rabszolgákét, akiknek csak azért nem mindegy, hogy a fejük vagy a seggük van a nyakukon, mert esetleg előfordulhatna, hogy a seggüknek önálló gondolata támad, ami természetesen nem kívánatos, és ami a fejük esetében kizártnak tűnik.
Hogy a tőke nem szende szűzlány liliommal a kezében, azt eddig is tudtuk, de hogy ennyire precízen fogják nekünk illusztrálni Rákosi hajdan halálra röhögött brosúráit mai nemzetközi és honi tőkéseink, az kétségkívül meglepő.
Most jött el ugyanis az ideje annak, hogy a nagy hal megegye a kishalat, a szemünk előtt zajlik az ország újrafelosztása, az orrunk előtt jönnek létre a hatalmas magánbirtokok, a magyar nagytőkések felzabálják a kicsiket, megölik konkurenciájukat, és mindezt állami segítséggel.
Egy az tábor, egy a zászló, egy a téliszalámi, - de legalábbis a gyárak tulajdonosa ugyanaz…
Minden, ami manapság történik errefelé az a marxizmus igazát támasztja alá, miszerint az állam a mindenkori uralkodó osztály erőszakszervezete és kiszolgálója.
Aki azt képzelte, hogy a rendszerváltással majd felvirrad a kisegzisztenciák napja, dolgos népünk szorgos munkálkodása nyomán felvirágzik a milliónyi magyar kisgazdaság, arra most mérik éppen az utolsó csapást a realizmus és a materializmus kíméletlen erői.
Emlékszem a korabeli népszerű véleményre, miszerint csak zsákmányoljanak ki minél jobban minket a kapitalisták, annál jobban élünk.
Hát tévedtünk.
Nyugat-Németország helyett eljött a Balkán, de nem álltunk meg itt, hanem elindultunk Banglades felé, demokrácia helyett megkaptuk annak egy tehetségtelen rajzoló által készített karikatúráját, a jövő helyett a múltat.
Róbert bácsi ínségkonyháját, a tömegkultúra nem is oly rég még hömpölygő folyama helyett néhány apró erecskét, melyek naponta vannak kitéve a szellemi környezetszennyezésnek, az emberek meg öntudat és emberi tartás helyett a szolgai hétrétgörnyedést pökhendi uraik előtt.
És ez még nem a vége, mert lesz még ennél lejjebb is.
Készülhetünk a választásoknak elkeresztelt cirkuszi előadásra, ami éppen olyan lesz, mint ahová ez az egész ország silányult.
Ne legyen kétségünk, ahol a helyi választási bizottság döntését – akik azért mégiscsak a legközelebb vannak a történésekhez - egy választási csalás ügyében felül lehet bírálni, legitimálva a csalást, ott semmiféle jót ne várjunk.
Ahol egy parlamenti törvénytervezet módosításának tanulmányozására jóformán percekben mérhető időt hagynak csak az ellenzéknek, és ahol ugyanezen tervezet vitájában ennek utána korlátozzák a hozzászólások számát és időtartamát, azt az országot nem demokráciának hívják.
A választásokon azonban ezeknél durvább dolgok várhatók, hiszen a kampány hosszú lesz, már a regisztrációval egyidejűleg elkezdődik, és ez valószínűleg nem lesz egy demokratikus kampány.
Ebben a kampányban fogunk visszatérni a millennium korába, ahol a kormánypárti jelölteket a hatalom nyíltan támogatta és ahol a nemkívánatos szavazókat fokossal jelölték meg a fejükön.
Legalább most már ne legyenek illúzióink, lesz itt erőszak, megfélemlítés, szavazatvásárlás, matyóminta, csipkés keszkenő, árvalányhaj, karikásostor, kicsihazánk meg nagy lelkünk – ami a csövön kifér.
Nem marad más lehetőség, csak az eltökélt szembefordulás a fennálló viszonyokkal, az ellenzéki pártok összefogása, az egyéni, személyenkénti meggyőzés módszere, a csendes fülkeforradalom.
Mert lesz itt provokáció bőven, a jobboldal felettébb szeret vitézkedni, ordibálni, törni-zúzni, ebben évszázados tradícióik vannak.
Annyi az esélyünk csak, hogy megértessük az emberekkel, hogy az ő bőröket nyúzva akarja megteremteni - csak saját használatra – a paradicsomot egy szűk gazdasági-politikai klikk, akikre az elit kifejezés épp annyira passzol, mint a liba költőhelyére a sasfészek megnevezés.
Kevés az idő, a sátrat már állítják, a cirkuszi előadás jövőre elkezdődik, addigra nekünk, választóknak pontosan tudnunk kell, hogy kinek tapsoljunk és kit kell kifütyülnünk, vessen akárhány bukfencet is a produkció közben a bohóc, aki szerencsétlenségünkre ma az ország miniszterelnöke.
És egy percre se feledkezzünk meg a porondmesterről sem, aki a manézs bejáratánál állva figyeli a produkciót, mert a produkció igazából az övé.
És ne a pojácára gondoljon itt senki, hanem arra aki pénzelte és pénzeli ma is, ha kell.
Ha valaki kételkedne benne, hogy ő rendezi az előadást, az kérdezze meg Dávid Ibolyát.
Azért vannak vidám percek is, például az alcsútdobozi önkormányzat bohóctréfája, mely szerint egy alcsútdobozi ember nem cipelheti egy tüntetésen az Alcsútdoboz feliratú táblát, csak az önkormányzat meg a NATO hozzájárulásával.
Mennyire előrelátóak Nagyuramék, ez igazán elismerésre méltó.
Talán ez lesz a szerencsénk, mert ezek egyre nevetségesebbek, márpedig a nevetségesség öl.
Tele lesznek velük a temetők.

:O)))

2012. október 30., kedd

KIVEL IS KELL HARCOLNUNK?


Szerintem elsősorban saját magunkkal.
Ez lesz az első és legfontosabb harc, és ha ezt nem vívjuk meg sikeresen, akkor elmehetünk döngő léptekkel kollektíve a francba, mert a sikernek még a hótthalovány esélye is elszáll, mint vadludak a novemberi ködben…
Piszkosul nehéz ügy ez, és minden fejlemény arra mutat, hogy nemhogy javulna a helyzet, hanem egyre rosszabb, a saját oldalunkat tekintve pedig egyre bonyolultabb lesz.
Itt van például mindjárt Bajnai helyzete, aki éppen most nyilatkozta, hogy a Milla és DK közötti nézeteltérést a két politikai csoportnak kell egymással megvitatva megoldania, ő ebből ki akarna maradni.
Remek törekvés, igaza is van, minek is húzná magára a Gyurcsányt utálók népes táborát, ártani tud az ilyesmi az eleganciának.
Az csak ezzel a baj, hogy miközben ő éppen egy, a zakója hajtókája felé tartó tollpihét igyekszik elhessegetni, a háta mögött már ott állnak néhányan innen-onnan egy-egy vödör szarral, amit már kizárólag neki, és csak neki szánnak.
Nem sok idő telt el a Nagy Összefogás óta, de ennyi idő alatt is kiderült, hogy ezer sebből vérzik ez a dolog.
Elsősorban az alapelképzelés hibás.
Összeállt három politikai csoportosulás, amelyik csak egy, merthogy tagsága, szervezete, programja csak a Szolidaritásnak van, a másik két résztvevő közül az egyik egy politikai elemző-műhelyt irányít, a másiknak meg csak a pofája van, meg a csupasz segge - se szervezete, se demokratikusan választáson szerzett mandátuma, se programja, a magát vezetőnek kinevező kétes figurának még jó híre sincs - de jó modora meg aztán végképp nincs.
Gondolom, ez utóbbit kellene cizellálnom.
Nos, a Milla nem mozgalom, még kevésbé szervezet, a Milla az internetes társadalom egy sajátos képződménye, rendezvényein nem a Milla vesz részt, hanem az Orbán-falanszter mindenféle ellenfelei.
Olyanok, mint például én is, vagy azok az ismerőseim, akikkel ezidáig szinte mindegyik DK, Charta, Szolidaritás vagy MSZP rendezvényen találkozni szoktunk, mert gyűlöljük a bimbódzó diktatúrát.
Meg azok, akik ha jó az idő kimennek a happeningre kis ökölrázásra, mert diktatúrák idején igen jól tud az esni egy demokratának.
Ne essünk tévedésbe, nem a Milla az érték ebben a tüntetésben, a Milla csak keret, a képet mi töltjük be, és éppen ez az érték – a sokszínű összefogás egy cél érdekében, legyen az akár csak az elégedetlenség kifejezése, vagy az, hogy Orbán takaroggy!
Ez eddig rendben is lenne, de hogy aztán ez a bánatos farok kezdje el csóválni a még létre sem jött együttműködés palotapincsijét, az azért túlzás.
Normál menetben ennek másként kellene működni.
Először létre kellene hozni egy szervezetet, ha úgy tetszik választási pártot, vagy nevezzék bárminek, amely meghirdet egy választási programot.
Olyat, melynek alapvető célja az Orbán rezsim eltakarítása, szőröstől-bőröstől, és a demokratikus államrend helyreállítása, beleértve az Alaptörvény azonnali hatályon kívül helyezését, az Alkotmány ideiglenes helyreállítását, egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítását, az összes négy éven túli időtartamra választott, vagy kinevezett állami tisztségviselő mandátumának azonnali hozzáigazítását a választási ciklushoz, a földbérleti szerződések azonnali felülvizsgálatát, és így tovább.
És koalíciós szakértői kormány felállítását, melynek a feladata az előre, differenciáltan meghatározott feladatok végrehajtása egyszerű többséggel vagy minősített többség esetén, - se több, se kevesebb.
És aki a programot elfogadja, az – az önkényuralommal bűnbe esett Fidesz és szatellitjei kivételével - saját döntése alapján lehessen a koalíció tagja, ehhez ne kelljen senki, legfőképpen egyetlen  politikai senki hozzájárulása sem.
A programon van a lényeg, nem a személyeken, szervezeten, mert épeszű emberek csak arra szavaznak, amit megismerhettek, amivel azonosulni tudnak, biankó csekket politikusnak nemigen fognak kitölteni mostanában.
Ezt mondja Mesterházy és ezt mondja minden más épeszű ember, mert az együttműködésnek ez az egyetlen ésszerű alapja és módja.
Aki pedig nem akar együttműködni egy olyan szervezettel, melyben tag a DK is, az menjen békességgel, mindenki önmagáért felel ugyanis, és ha én mondjuk, szocialista pártszimpatizáns vagyok, akkor nekem ne írja elő senki, hogy lehet–e a pártom tag abban a szervezetben, amelynek célja a demokrácia meggyalázójának eltávolítása.
Ez a rendező elv és több ilyen elv nincs is, mert a feladat nem engedi meg az ellenzéki pávatáncot, itt mindennek kristálytisztának és egyértelműnek kell lennie – az első perctől kezdve.
Nincs helye az ellenzéken belüli politikai harcnak - az ellenfél nem erre lakik.
Ami pedig Gyurcsányt és a DK szervezetét illeti, ha akar, akkor csatlakozik az összefogáshoz, ha nem akar, akkor nem – már, ha elfogadja a programot, melynek a szervezők által kialakított alapelvek alapján lehetőleg már az ő részvételükkel alkottak meg a résztvevők – és konszenzusnak csak ebben a programban kell lenni, nem pedig a felvételre jelentkezőkkel szembeni személyes rokonszenvben.
Mint tudjuk, a remek előkészítésnek köszönhetően most derült ki, hogy az Együtt 2014 tagjai csak szervezetek lehetnek, magánszemélyek nem, márpedig én szívesebben látnám itt a DK-t, mint a Keresztyén Úrleányok Wass Albert Társaskörét, ha már választani kellene, de nem kell.
Ami pedig a vezetést illeti, már az első pillanatban ki kell jelölni a vezetőt.
Szép szólamokkal operál Bajnai, a sok idealista-demokrata szíve melegszik a szóvirágok hallatán, de ő tudja a legjobban, hogy a vezető nélküli vezetés marhaság, bármelyik cége éppen három napon belül ment volna tönkre, ha komolyan gondol egy ilyen fantazmagóriát.
Nem baj, ha támadják – meg kell védenünk.
Nem baj, ha összekötik a nevét Gyurcsány nevével, nem rossz társaság az, a tetejébe még lehet egy rövid kis összehasonlítást is tenni Egyeske eredményeivel – jól fogunk kijönni belőle, azt hiszem.
A nép bölcsesség szerint a széplánynak nem lehet egyszerre sikítozva szeretkezni, meg szűznek maradni - ha már megvan az elhatározás, hát akkor durrbele, a közepibe!
Nem kell azon aggodalmaskodni, hogy a Vezér teletrottyantva a gatyáját a választási törvényt cizellálgatja – majd hatályon kívül helyezzük, azon sem, hogy előzetes regisztrációt ír elő, inkább azon kell a fejünket törnünk, hogyan lehet minden szemétségét ellene fordítani.
Hogyan lehet elvinni a regisztrációra, majd a választásokra a népet, - na, nem úgy, mint a Jobbik…
Az ő utasaiknak meg kell súgni, hogy attól, hogy beszürcsölték a pálinkát, még lehet azt a keresztet értelmesebb helyre is húzni, mint ősellenségeikre.
Nem lehet illúziókba ringatni magunkat – egység vagy a demokrácia pusztulása a következő húsz évre – ez a tét, és ez a valóságos választási lehetőség.
Ezt kell megértetni azokkal, akik ma még hisznek ennek a hazug, álságos, tolvaj bandának, meg azoknak, akik érdekeit – a sajátjukon túl - szolgálják.
Azokét, akik állami pénzen épített klimatizált tehénistállóban tartják a marháikat, miközben a szerencsétlen marhák eltűrik, hogy azért vegzálják őket, mert a gyermekeiknek fűteni akarnak és ezért fát vágnak az urasági erdőkön.
Sorsfordító időket élünk, ezt kellene megértenie a népnek.
Hinni csak annak lehet, aki tisztán és egyértelműen beszél.
Meg kellene próbálkozni vele, - bizonyára menni fog!

:O)))

2012. október 29., hétfő

VÁLSÁG


Navracsics ma reggel kinézett az ablakon, alsóajka bánatosan lefittyedt, szeme összeszűkült, majd megrázta magát és bebillentyűzte telefonjába a kódot, mely a válságstáb azonnali összehívására szolgált.
Szakadt a hó, a felhők fölül a távolodó libák halk gágogását, a felhők alól a gyomrok korgásának hangját hozta a szél.
Időnap előtt itt a tél...
Mire az agytröszt befutott, már higgadt, komoly és felelősségteljes ábrázattal nézett idegesen toporgó, remegő kezű beosztottaira - szeme körbejárt arcukon, majd elkapva egyik idősebb, idegességét leplezni nem tudó tanácsadó savószínű tekintetét halk, de határozott hangon megszólalt: menj és vágd fel a hasad!
Beosztottja földhözcsapva homlokát fel akart állni, de ő nem engedte, - félsz, és a gyávaság nyúlósan ragadós, mondta, - menj a halálba térdencsúszva, mordult rá, próbálva felidézni a Sógun című bestseller idevonatkozó részét.
A hűvös őszi estéket túlélő légy megállt a levegőben, majd aláhullott, mikor a hibázó főtisztviselő után behúzták az ajtót és kinyitották az ablakot – büdös lett, mindenki becsinált.
Emberek!
Kitört a válság, az egyik legmélyebb talán regnálásunk óta, az intézkedések nem tűrnek halasztást, szedje hát össze mindenki az eszét, vagy Ángyán sorsára jutnak!
A probléma abban kulminálódik, hogy leesett az első hó, még mielőtt Pártai Lucia államosításával kezünkbe vettük volna a természet erői feletti felügyeletet, és tette ezt anélkül, hogy ehhez a mi előzetes hozzájárulásunkat kérte volna!
Ha ez kiderül, az erőnkbe vetett közhiedelem jelentős csorbát szenvedhet, ezt pedig nem tűrhetjük, különösen most nem, mikor az ellen frigyet kovácsolt ellenünk, szeretett Atyánk, Vezérünk és Megmentőnk ellen!
Várom javaslataikat a válsághelyzet megoldására!
Az első javaslattevő kissé kapkodva, de igaza hitében bízva megszólalt:
Nagyuram!
Tegyük azt, amit tenni szoktunk, amit már jól begyakoroltunk.
Tagadjuk le az egészet, úgy ahogy van, már a déli híradóban jelenjenek meg felvételek a Balatonban vidáman fürdőző Vezérről, profilját balról fényképezve, a kamera svenkeljen izmos felsőtestére és ugyanezzel a mozdulattal mutassa meg a férfiasan szőrös combokat, melyekhez hasonlók legfeljebb Őfőméltósága nyaralójának padlásán lógnak, Felcsúton, a kamrában!
Talán, ha esetleg ön is... – itt tartott, mikor villant a főnöki szempár, és a szerencsétlen kegyvesztett könnyeit hullatva elindult négykézláb az ajtó felé.
A második javaslattevő már óvatosabb volt, ő azt látta volna célszerűbb megoldásnak, ha a hóról közleményt adnak ki.
Eszerint a Vezér a mezőgazdaság megmentése érdekében ma reggelre elrendelte a havazást, ellenállva az IMF és az EU, valamint a NATO közös követelésének.
A diktátum szerint víz semmiféle formájában nem hullhatna Magyarországra, mert minden cseppje kell a tudjukkiknek, akik majd idejönnek turistáknak, aztán ha nem figyelünk, jól felszívják a púpot, mi meg itt maradunk szomjanhalva!
Hmmm – mordult helybenhagyólag Navracsics - és hogyan kommunikáljuk?
Kellene néhány téli kép a médiában, a Vezér szánkón, a Vezér sílécen, a Vezér motorosszánon, a Vezér siklóernyőn a téli táj felett, a Vezér lenyomja a jegesmedvét, a Vezér kutyaszán végén, ostorral, a szán elé befogva Semjén, Rogán, Lázár, Martonyi, Matolcsy, ők húznak, Selmeczi meg Gíro-Szász meg ugatnak!
Javaslom, - mondta már kicsit nyugodtabban, hogy az óriásplakátokon a vezér legyen két méter magas és kék szemű, ez már egyszer bejött.
A felhasználható fényképeket már előkészítettük, kiretusáltuk az úttörőnyakkendőt, a tribün „Éljen november 7!” feliratát is kicseréltük a „Nem, nem, soha !” szlogenre, a többi már gyerekjáték!
Ja!
És meg kellene mentenie valahol egy kiskutyát is, lehetőleg malamut legyen, melyet a szuka a szán mellett loholva ellett, s melyet a Vezér saját köpenyébe burkolva mentett meg!
Rendben, mondta Navracsics, majd elbocsátva a stábot felhívta telefonon Tarlóst és kért egy hókotrót a Parlament elé, három filmstábbal meg egy rádióriporterrel.
Reggel tíz órára minden együtt állt, a Vezér - miként Lenin a páncélautóra – Navracsics hátát lépcsőként használva fellépett a hókotróra, beröffentette a gépet, majd tette egy kört a Parlament körül, melynek tetejéről a Fidesz aktivistái szórták a fehér konfettit, belül az LMP a aktivistái a kék cédulát – ne menjen már kárba ez a rengeteg gondos előkészület.
A TEK ügynökei - a tekesek - remekül bírták az iramot a géppel - nem mentek pocsékba a kiképzésükre szánt milliárdok, majd közleményt adtak ki, mely szerint merényletet hiúsítottak meg.
Fehér, szilárd halmazállapotú vizet hárítottak el életük kockáztatásával a Vezér magasztos feje fölül.
Később pedig összehangolt és precízen kivitelezett kommandó-akcióval kiszabadították a hókotró vezetőjét a Fidesz-közeli presszóból, ahol a pultoslány erotikus kisugárzása rabul ejtette.
A lány nyolc napon belül gyógyul, mert minden tekes személyesen akarta maga alá gyűrni, a sofőr kezeit begipszelték.
Navracsics letörölte homlokáról a verítéket – a Vezér elégedett volt.
Neki meg valamiért eszébe jutott Caligula, aki megkorbácsoltatta a tengert, majd a szenátussal triumfust szavaztatott meg magának.
Megvonta a vállát – mindennek ára van, ha ez kell neki, hát akkor megkapja, gondolta, majd bezárkózott szobájába és elmerengett a régi szép időkön, amikor még egyetemi oktató volt, független, szabad, és ember…
Régen volt…

:O)))

2012. október 28., vasárnap

ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET 1.0


Alakul szépen a Fidesz terve.
Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy előrelátásban és szervezettségben kilométerekkel megelőzik az ellenzéket, nézzük annak bármelyik résztvevőjét is.
Azt hiszem, hogy miután a jobboldali szavazótábort rendbetették, kettészedték relatíve kultúrjobbosokra és nyilasokra, a következő lépésük a választások rendbetétele volt.
Ehhez először leamortizálták Gyurcsányt, aki egyébként klasszikus politikus, nem maffiózó, a tetejébe naiv a végtelenségig.
Akikkel politikai stratégia és taktika tekintetében körülvette magát, azok nem álltak feladatuk magaslatán, és miután rettenetesen súlyos érdekeket sértett és ennek tervét nem is tartotta titokban, a saját táboron belül is rengeteg ellenségre tett szert.
Ezek az emberek hamar megtalálták az utat a Fideszhez – nem volt nehéz, hiszen a gazdasági érdekek nemegyszer összeértek vagy átfedték egymást, de voltak olyanok is, akik egyszerűen zsigerből gyűlölték Gyurcsányt – ritkán szereti az ostoba az okost.
Mindenesetre, miután elmondta az utóbbi húsz év egyetlen tisztességes politikai beszédét és cselekvési tervét, néhány hónap hezitálás után – jól időzítve az önkormányzati választásokra nekiestek jobbról-balról, nevetséges érvekkel és még nevetségesebb erkölcsi piedesztálra mászva, merthogy bevallotta, hogy hazudtak éjjel-nappal.
Ami természetesen igaz, hiszen a politikus mind hazudik, ígéreteket árul, rózsaszín jövőt.
Az senkit nem érdekelt, hogy elhangzott az is, hogy abban hazudtak, hogy azt mondták az embereknek, hogy folytatni lehet az osztogatás egymásra-licitálós politikáját, értve ezt az egész politikai osztályra, és hogy ennek véget kell vetni.
Ebből lett aztán a haddelhadd, meg a kurvaországból, de az attrakció szervezői biztosra mentek. 
Építettek a társadalom kiszámíthatóan álszent viselkedésére, a tömeg korlátoltságára, és tudták, hogy ezen a kurvaországon azok fognak legjobban felháborodni, akiknél a hétköznapi társalgásban úgy repülnek a lóf*szok, meg a durvaanyák, mint vadludak költözés idején: csapatostul, nagy tömegben.
A papagájkommandó tette a dolgát, elkezdte sulykolni, hogy Gyurcsány hazudik, ebbe beszálltak – ostobaságból? pénzért? - baloldali véleményformálók is - ők okozták egyébként a nagyobb kárt.
Innen már csak egy lépés volt, hogy ütemesen kihátráljon pártjának elitje is Gyurcsány mögül, akire mellesleg óriási nyomás nehezedett, mert a politikai problémákon túl majdhogy a fegyveres puccsig feszítette a húrt Orbán, akit ettől - szerintem -  csak az tartott vissza, hogy nem volt biztos abban, hogy adott esetben a Nyugat nem avatkozik be.
A baloldal meg pironkodott és tördelte a kezét, hát tényleg, hát hazudtunk, hát be is vallottuk… - amiben csak az a vicc, hogy ebben az egész szituációban egyedül Gyurcsány nem hazudott, rajta kívül szinte mindenki, aki a politikában pályán volt.
Akit nyomás alatt tartanak, az persze hibázik, hibázott Gyurcsány is, aki ugyan a válságra felkészítette az országot, de úgy mondatták le pártelnöki tisztéről, hogy a megzavarodott csordára kellett hagynia a pásztor megválasztását, holott már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen ésszerű jelölt Bajnai. 
Ehelyett a nagyeszű belső ellenzék elkezdett ötletelni, eljátszva ezzel a párt maradék tekintélyét is.
Pedig jobban jártak volna, ha Gyurcsányt pártelnöki pozícióban hagyják, a választási vereség nem lett volna ennyire súlyos, neki ugyanis a párt szavazótábora hitt, a nép meg érezte, hogy üldözik, de mikor a pártja kiállt mögüle, már nem volt ki után menni - olyan is lett az eredmény.
Bajnai egyébként remekül gondozta a gyurcsányi örökséget, kiválóan oldva meg feladatát, mellesleg őt már a Fidesz sem támadta annyira vehemensen, mert ha már válság, kapják a sürejét a szocik, majd belebuknak.
De nem buktak bele, ellenkezőleg, a kormányt úgy adták át, hogy valamennyi nyugati elemző a válság potenciális nyerteseként tartotta számon Magyarországot.
Közben a koalíciós partner sikeresen nullára játszotta magát - még szerencse, hogy azért Horn Gábornak ma sem kell az asztal lábát rágnia éhségében.
De még hóttukban is úgy viselkedtek, mint a kútba dobott anyós, aki azért járt így, mert a vejét rendszeresen tetűnek nevezte, és aki a víz alól kinyújtva kezét összepattintotta körmeit, mutatván, hogy veje egy tetű.
Így aztán keletkezett egy üresen hagyott politikai tér, Orbán csapata meg elhatározta, hogy betölti.
Kerestek egy ambiciózus, ám sikertelen politikust és megállapodtak vele, hogy ő lesz a Nagy Liberális Zöldség, aztán majd ellenzékieskedhet, persze csak mértékkel és határig.
És ez így is történt, máig rejtélyes forrásokból remek lézershow-val létrejött az új szervezet, melyhez azonnal lelkesen csatlakoztak a gazdátlan, kóbor liberálisok, és várták a csodát.
Nem jött el, - hálistennek a kiválasztott főzöld az átigazolás során sem lett tehetségesebb, úgyhogy most éppen elkezdi pártjával együtt az agonizálást, már csak az utolsó utasításokat hajtják végre az ellenzék szétzilálására.
Orbán – mint minden diktátor – szereti használni a tömeget, de ezzel együtt retteg is tőle, és tudja, hogy vannak évfordulók, melyek bizonyos veszélyeket hordoznak magukban.
Ezért gondoskodni kellett arról, hogy ezeken a napokon is konszolidált keretek között tartsák a népet – különösen a minden bohóságra vevő ifjúságot.
Ordítozzanak kicsit, engedjék ki a gőzt, mellesleg utálják a pártokat, mondják azt, hogy mind egyforma, állítsanak majd minden sarokra képviselőjelöltet, a többi meg Kubatov dolga.
Erre is létrejött egy szervezet, pontosabban rátelepedtek egy valóban civil kezdeményezésre, melyet vezetőjén keresztül ma már gond nélkül lehet  irányítgatni, szép hangzatos jelszavakkal.
Teszi is a dolgát, lehet pénzért, lehet, hogy valamiféle (kendermagos) tyúk-üggyel kézben tartva  szorgalmasan.
Így aztán most éppen az ellenzéki összefogás szétverése a cél, ezt belülről lehet a legszebben kivitelezni, sajnos, a demokraták meg megint belesétáltak a csapdába.
Ami azt illeti, Gyurcsánynak igaza volt – a Milla vezetésével összeállni nem egy életbiztosítás, aki ma így viselkedik, attól a választások előtt két héttel bármi kitelik.
Közben folyik az amúgy is gyenge kádári középosztály végső elnyomorítása, a társadalom százfelé szakítása, a társadalmi ellentétek élezése, a bűnbakképzés és a gazdasági kulcspozíciók elfoglalása.
Ha valaki azt képzeli, hogy ez egy fantazmagória, akkor annak ajánlom figyelmébe az iraki háborút, ahol a casus belli Irak nemlétező tömegpusztító fegyvere volt, vagy Kadhafi megdöntését, melyet külföldről pénzeltek és külföldi katonai erők segítségével hajtottak végre.
Azt mondják, aki szereti a hurkát meg a politikát, ne nézze, hogy hogyan csinálják.
Igazuk van.
Ez az én kis összeesküvés-elméletem, terjedelmi korlátok miatt nem túl cizellált, de nem lennék egy cseppet sem meglepve, ha kiderülne, hogy nagyrészt igazam van.
Vagy nincs?

:O)))

2012. október 27., szombat

A HARMADIK ROHAM


 Nohálistennek, eldobhatjuk az önkormányzatokat is - Orbán bejelentette, hogy eljött az ideje, hogy megvédje őket.
Mint mondta, megnyitotta a harmadik frontot a haza megmentésében, ami azért némi aggodalomra ad okot, Hitler már a másodikba is belebukott.
Arról nem is szólva, hogy az első két védelmi akció sem sikerült valami fényesen, mivel a devizahitel-károsultak továbbra is ott ülnek csupasz seggel az ócsai határban, a kormány mellett az átvonuló vadludak is tesznek a fejükre, ők meg várják a csodát.
A nyugdíjak védelme is remekül sikerült, és még nincs is vége szerintem, merthogy bunkósbottal fejbevágták a jövő nyugdíjasait, az idáig rendben is van, de hogy miből fognak ezeknek az embereknek nyugdíjat adni mikor megöregszenek, ezt még maga a Vezér se tudja, ő csak bízik a szorgos magyar nép találékonyságában.
Ez a front nem csendes, bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy Nagyurunk gondol egyet és megnyesi a rokkantnyugdíjak és a rokik özvegyi nyugdíjai után az öregségi nyugdíjakat is, - minek annak a nyuggernek újság-előfizetés, netán-tán internet, üljön csendben és készüljön halkan, lábujjhegyen az elmúlásra!
És most itt a harmadik front!
Meg lesz mentve a haza, mondá a megfelelő számú bogyó elfogyasztása után mosolyogva, továbbá a szebbik nem körében osztatlan csodálatot kiváltó nyelvét kivételesen kordában tartva a Mi Büszkeségünk.
Az csak itt a baj, hogy ő nem a hazát akarja megmenteni, hanem a saját hatalmát, merthogy lassan-lassan nyakán a gebaß.
Bár szerintem elmekórtanilag kihívásokkal küzd, de ettől még korántsem ostoba – a szociopatákra ez nem jellemző – tudja pontosan, ha az önkormányzatok csődbe mennek, az az ő gyors politikai halála is egyúttal, így aztán valamit tenni kell.
Az önkormányzatok eladósodása érdekes folyamat, nemmellesleg személyesen a Vezér egyik nagy, közgazdasági köntösbe csomagolt politikai teljesítménye volt.
Amikor úgy tűnt, hogy semmilyen ár sem drága a Nagyorrú megbuktatásáért, akkor narancssárga festékesvödörrel és pamaccsal felmászott egy létrára és nagy betűkkel felírta a falra: Minél rosszabb – annál jobb!
Majd lemászott és kiadta a parancsot híveinek, vegyetek fel minél több hitelt, növeljétek az államadósságot, jöhet bármi – devizahitel, kötvénykibocsátás, a cigány uzsorás – mindegy, csak szép húzós összeg legyen! Hadd bukjanak bele!
A helyi potentátok – ne feledjük, hogy az ország önkormányzatainak kilencvennyolc százaléka Fideszes vezetésű volt – tették a dolgukat, nyakra-faxra adósították el településüket, de mindegyik arra azért vigyázott, hogy a problémák a következő ciklusban kezdődjenek, mert saját maguk ellenségei azért nem voltak.
Viszont ostobák voltak, de nagyon, mert bíztak a Vezér soha ki nem mondott, de ráutaló magatartással ezerszer megerősített ígéretében, hogy hatalomrajutása után egyet csettint, és volt adósság – nincs adósság.
Majdnem így is történt, csak egy helyett kettőt csettintett, az elsővel elvont a jövő évi költségvetésből hatszáz milliárdot az önkormányzatoktól, a másodikkal meg ígért ezret, csak azt felejtette el megmondani, hogy honnan veszi hozzá a pénzt.
Merthogy pénz nincs, és úgy tűnik, mostanában nem is lesz.
Mindenesetre az szép dolog, hogy az ötezer fő alatti települések adósságát ennek ellenére kifizeti a kormány, majd vesz fel rá hitelt vagy a nyakunkba rakja a járdaadót, a légadót, a vízadót, a gombadót meg a Kossuth-adót.
Összejön az a pénz bizonyára, vagy ha nem, hát majd lenyelik a hitelezők.
Mindenesetre jó alkalom ez az önkormányzatiság maradékának elgyalulására is.
Az Idol azt mondá, hogy az adósságból való kimentés önmagában nem elegendő, az egész önkormányzati rendszert át kell alakítani, és el kell kerülni, hogy újabb adósságok képződjenek.
Ehhez arra van szükség, hogy a településekre csak olyan feladatok háruljanak, amelyeket valóban van erejük ellátni, a bevételeknek pedig fedezniük kell a kiadásokat – vélekedett, közölve, hogy ezért az állam csak olyan projektekre ad támogatást, amelyek a települések ésszerű és megvalósítható fejlesztését teszik lehetővé, és amelyekhez rendelkezésre áll a helyhatóságok saját erőforrása.
Például futballstadionra Debrecennek, királyi kegyként.
Merthogy Lajkó városa nyakig ül ugyan az adósságban, de Lajkóval óvatosan kell bánni, mert habár butácska, de szóba jöhetne akár még potenciális utódként is, potenciájáról a Debrecen környéki utak mentén őrszolgálatot ellátó szépleányok tudnának mesélni, ha mernének.
Mindenesetre a hála virágcsokrát átnyújtotta ma Orbánnak - mein Führer, vedd tőlem szeretettel – és Bajnaizott egy szépet, merthogy nem feledhetjük, Bajnai volt a miniszterelnök, mikor ő eladósította a városát és végtelen felelőtlenségében nem rúgta őt meg megfelelő helyen, hogy ne döntsön úgy, ahogy dönteni egyébkén csak neki állt jogában.
Még figyelmeztetőleg felemelte az ujját is, nehogy valaki elfelejtse a nevet: Bajnai! – megjegyeztétek hülyegyerekek?
Szép telünk lesz, a világ szeret bennünket, a pszichiátria újabb és újabb remek gyógyszereket dob piacra, némelyiktől megszűnhet akár még a nyelvlógatás is, viszont a cukorbetegek le vannak szarva, merthogy a kormány képtelen megállapodni a gyógyszerek reális árában, ellenben új adókkal sarcolná a gyártókat.
De ők ne panaszkodjanak, az ő életük maga az édes élet, dolce vita, ha meg felmegy harminchétezerre a havi gyógyszerkiadásuk, akkor úgyis javulnak az eredményeik, hiszen kenyérre nem marad, márpedig a cukorbeteg legnagyobb mérge a kenyér, mint tudjuk, - behúzhat majd egy strigulát a sikerlistára Szócska államtitkár is.
Véletlenül megnéztem ma a TV2 híradóját, no, azok aztán nem bíznak semmit a véletlenre, hír összesen egy volt: a vezért tapsolták hívei.
Nem mertem átkapcsolni a másik csatornára, - hátha ott meg Pintér ütögeti a tenyerét egy gumibottal: Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk?

:O))))

2012. október 26., péntek

JELRE VÁRVA


Lehet hitelmegállapodás a magyar hatóságok és a nemzetközi szervezetek között, nyilatkozta Varga Mihály, a szar kenegetéséért felelős tárcanélküli miniszter, de a magyar kormánynak is vannak feltételei.
Mint amikor bekopog a szomszédasszony és kér kölcsön elsejéig egy ezrest, de vannak feltételei, például ne kérdezd meg tőle, hogy mi a biztosítéka annak, hogy vissza is kapod a pénzt.
Nem ritkaság ez, minap is megjelent egy ismerős, hogy kellene neki párszázezer forint, kölcsön, majd a célt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy hát erre-arra.
Arra aztán meg végképp nem tudott válaszolni, hogy mi lesz a visszafizetés forrása, merthogy éppen most kapcsolták ki náluk a gázt meg a villanyt, fix jövedelem nincs, de majd eladják a kocsit, csak arra még vannak részletek, meg, majd ha bejön egy üzlet, abból majd nagy pénz áll a házhoz.
Hát mit mondjak -  elkezdtem teljesen IMF minta szerint viselkedni és – hogy kissé rusztikusan fejezzem ki magam – beintettem neki.
De legalább nem volt pofátlan és szemtelen se, meg nem voltak feltételei sem, így aztán a dolog a lovagiasság szabályai szerint lezárult.
Varga üres tárcájú miniszter szerint  a tárgyalások sorsa azon múlik, hogy mennyire értik meg Brüsszelben és Washingtonban, hogy ennek a kormánynak van saját elképzelése, saját programja, és egy hitel-megállapodással hozzá lehet tenni ehhez a programhoz.
És ez az ember a legtárgyalóképesebb pénzügyi szakember az Orbán-kormányban, talán az utolsó, akivel egy asztalhoz ülnek vagy ültek idáig a nyugati szakemberek, akik szerintem értelmezni se nagyon tudják, hogy mit is akar ez a savanyúképű, szomorúszemű alak, aztán megcsóválják a fejüket, és eltöprengenek a nyelvi korlátokon – érdekes, hogy bizonyos magyar fogalmakat és szófordulatukat az angol nyelv nem ismer…
Ül a sok értetlen és nagyon úgy néz ki, hogy nem is akarja már tovább folytatni a süketek párbeszédét, ami - lássuk be - teljességgel érthető.
Miután az országot telecsirizelték az Unió és az IMF ellen uszító plakátokkal az lenne természetellenes, ha házhoz jönnének a seggberúgásért.
Nem hülyék ezek, hanem bürokraták és politikusok.
Nagy a gyanúm, ezért néhányszáz éves a nyugati kapitalizmus és ezért van az, hogy a mienk húsz évet ért csak meg, de sebaj, nem is kell az nekünk
Nekünk Vezér kell és pofánrugások, mert mi azt szeretjük, jobban, mint a libacombot!.
Rákosi is épített futballstadionokat, mi is gazdagabbak leszünk néhánnyal, nem szólva arról, hogy az ilyen építmények multifunkcionálisak, a nyilasok és Pinochet tudnának erről sokat mesélni, megaztán a téglagyárak megritkulásával fel is értékelődtek az ilyen építmények, ugye.
Az arcátlan tárcátlan szerint az IMF és az EU "valószínűleg november eleje-közepe táján jelzi, hogy hogyan gondolják: tovább tárgyalunk vagy nem tárgyalunk tovább".
De jó is lesz!
Főleg, ha valamiért azt dobja a gép, hogy nem tárgyalunk tovább, ez aztán majd helyreállítja a pénzügyi körök bizalmát az ország iránt, a hitelminősítők farokfelcsapva rohannak Londontól Budapestig, felminősíteni az országot, a befektetőket meg vissza kell zavarni a határról!
Aztán egyszercsak elfogy a pénz és nincs már kitől elvenni sem, ezek pedig a már megszerzett zsákmányból egy huncut garast se adnak vissza, jobb esetben átlépik majd az utcákon heverő hullákat, elkerítik palánkkal a nyomortelepeket, a palánkra meg napsütéses tengerpartot festetnek, ha hazajönnek időnként, ne bántsa a szemüket a nyomor.
Azt is mondta szellemi kihívásokkal küzdő miniszterünk, hogy nem volna szabad a 2008-as IMF-hitelhez hasonló alapokon megállapodást kötni, mivel az akkori mentőcsomagnak "húsbavágó, az embereket kőkeményen érintő következményei voltak".
Úgy fogalmazott: "itt van az alapvető különbség, hogy van olyan kormány, ami szolgai módon mindenféle megszorítást végrehajt, és van olyan, ami sarkára áll és megpróbálja saját nemzetének érdekeit képviselni".
Megjegyezném, aki a sarkára áll, azt baromira könnyű hanyattlökni...
Érdekes, azért a Bajnai által fel nem használt hitelmaradványt  mégsem adták vissza, nem fordították az államadósság csökkentésére sem, hanem vettek rajta MOL részvényeket, de ott is ül a cég elnöke a Videoton VIP-páholyában! 
Mert ez egyedül csak neki volt tán jó, meg majd annak lesz még fincsi, aki ezt a részvénycsomagot  megveheti - az eredeti árfolyam töredékéért.
Ma annak vannak húsbavágó, kemény következményei, hogy nincs megállapodás az IMF-el, így aztán csak drágán tudjuk finanszírozni az országot, ami újabb, teljesen szükségtelen terheket ró a recesszióban levő ország költségvetésére, de ezt hívhatjuk akár a pénztárcánknak is.
Két és fél éve cseszik a rezet, de az államadósság egy fikarcnyival sem lett kevesebb.
Egyetlen értelmes beruházást sem indítottak el, hidakat legfeljebb az udvari fogorvos épít a Családnak, százmilliókért, merthogy anno az udvari cipészt tüntette ki miniszterelnök urunk, ez a tróger, most meg az udvari fogorvost kellett támogatni némi állami pénzzel, merthogy ha ki tud húzni egy fogat, akkor a nemzetgazdaságot is bizonyára ki tudja húzni a pácból.
Olyan ez, mint egy Rejtő-regény.
A sivatagban jelszavakat harsogva menetel a Békamenet, a büntetőtáborból meg kihallik az elvi vita hangja, az utolsó három túlélő óbégat: Jó, utálja őt, de én meg őt utálom, úgyhogy zárjuk ki őt az utálati összefogásból!
A Kormányzó közben az ívelt beadásokat gyakorolgatja a Trónörökössel, közben szelíden mosolyog…

:O)))

2012. október 25., csütörtök

2014 - EGYÜTT?


Azért van abban valami izgalmasan perverz, hogy a magát nyíltan baloldalinak determináló Népszava elfelejt tudósítani a Demokratikus Koalíció rendezvényéről.
Az ilyesmi ezidáig csak a jobboldali média bevett szokása volt, - úgy látszik, abban a fázisban van a lap szerkesztősége, mikor éppen az ellenségtől tanul.
Mert olyanra aztán még véletlenül se merek gondolni, hogy valaki a lap támogatását kötötte ahhoz a feltételhez, hogy abban ne jelenhessen meg Gyurcsány neve akkor sem, ha egy szál tütüben, saját testének erre alkalmatos alkatrészét használva segédeszközül az egyensúlyozáshoz, egy a Jogi Kar és a Véndiák Pub között kifeszített drótkötélen sétál át a Kecskeméti utca felett.
Csak a feledékenység lehet ennek az oka, hiszen a baloldal - és benne annak médiája is – éppen az erkölcsi megtisztulás állapotában van, már majdnem minden alkatrésze patyolattiszta és vékonyan leolajozott, egyedül ezt a Gyurcsány-kérdést kellene még valahogy megoldani.
Merthogy ameddig itt van, addig nem lehet mit kezdeni vele, idegesítő egy pasi, kétségtelenül.
Most is, a hívei által betöltött Egyetem-téren már megint olyanokat mondott, amelyet nem lehet megcáfolni, nem lehet nem egyetérteni vele annak, aki baloldali pártlogót tűz a hasára.
Egy megoldás van, el kell hallgatni.
Aki nincs a médiában, az nincs.
Márpedig a baloldali média oly széles spektrumú és terjedelmes, hogy mindösszesen három médiumot ölel fel, így aztán ha azt megszervezzük, hogy itt ne legyen jelen, akkor legfeljebb a nácik emlegetik majd szeretettel a nevét.
Mondjuk, ha én baloldali lennék, akkor már csak azért is gyanakodnék, hogy ezt az embert szeretni kell, merthogy a szélsőjobb és az Orbán-féle szekta ennyire utálja - ekkora gyűlöletet csak az tud kiváltani, aki nagyon veszélyes ember.
Ami egyébként igaz is, mert csak oda kell állnia valamelyik – oldalfüggetlenül – ostoba szerencsétlen mellé, és még csak szólnia sem kell, máris sikítófrászt kap az illető a személyiségén eluralkodó kisebbségi érzés okán.
Ha én baloldali újságíró, főleg, ha főszerkesztő lennék egy vállaltan baloldali lapnál és elkövetném vagy hagynám elkövetni ezt a huszárcsínyt, akkor belenézve a tükörbe, hálát adnék az Úrnak, hogy szakállam van, és nem kell minden reggel borotválkozás közben szembetalálkoznom az ábrázatommal.
Merthogy itt a szakmai ethoszról lenne szó, az újságíró erkölcsi kötelezettségéről, feladatáról, olvasói iránti alázatáról.
Az ilyen szerkesztő arra a boltosra hasonlít, aki nem tart a boltjában disznósajtot, csak libamájat, merthogy ő csak azt szereti – vagy, mert valamelyik vevője fintorogva nézi a metszésfelületből kikandikáló sörtéket.
Azt mondják az okosok, hogy az újságírás alapja ez a mondat: A hír szent, a vélemény szabad.
Elmondanám annak, aki erről megfeledkezett, hogy az is hír, ha nincs hír.
Ha nincs hír egy olyan rendezvényről, melyen ortodox számítási móddal is minimálisan baloldali emberek ezrei vettek részt, abból az a hír, hogy a baloldal szocialistákhoz közelálló mértékadó lapja elhatárolja magát azoktól, akikkel  nem is oly régen egy táborban küzdöttek, és akik éppen azért léptek egyet odébb, mert többek között az ilyen típusú trükköktől felkavarodott a gyomruk.
Történik ez természetesen az összefogás jegyében, mert az rettenetesen fontos - fogjunk össze mindenkivel, a selyempincsi - tulajdonosok Fürge Nyelvek Egyesületével is akár, de vele aztán ne, - mit is képzel magáról ez az ember…
Nem vagyok Gyurcsány fanatikus híve, tudnék neki egyet-mást mondani, ami nem lenne túlzottan hízelgő, de az biztos, hogy a századforduló legtehetségesebb államférfija ő volt és ma is ő - nem vonva ezzel kétségbe mások érdemeit.
Nagy figura, nagy erényekkel és nagy hibákkal, de kétségkívül az ország szolgálatában.
Azt mondják, minden úgy végződik, ahogy elindult - ez azért nem jósol nagy jövőt az összefogásnak.
Nyilatkozott ma Bajnai, tisztességesen, normálisan, úgy, ahogy egy felelősségteljes politikushoz illik.
De nyilatkozott Juhász Péter egyleti elnök is a DK és Kuncze szervezetének csatlakozási szándékáról.
 Arra a kérdésre, hogy személy szerint igent vagy nemet mondana, Juhász azt felelte, nem a személyes véleménye a fontos, mert hárman közösen fognak dönteni. 
Gyurcsányék csatlakozása fel sem merült, hiszen a volt miniszterelnök maga mondta, hogy nem kíván összefogni a Millával, tette hozzá Juhász Péter.
Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke kedden, az ATV Egyenes Beszéd című műsorában jelentette be, hogy szervezete csatlakozik az Együtt 2014 mozgalomhoz, Gyurcsány pedig éppen azon az Egyetem-téri rendezvényen, melyről elfelejtett hírt adni a Népszava, - valószínűleg innen az ismerethiánya Juhász civilnek.
Ez azért felveti annak a kérdését is, hogy szabad e egy ilyen komolytalan, erőszakos, kirekesztő és megosztó, Orbán-jellegű  alakot állítani a Milla Egyesület élére az összefogás megteremtését elősegítendő, és azt a kérdést is, hogy kinek dolgozik ez az ember?
Hogy nem az ellenzéki egységnek, az biztos.
Hát, majd meglátjuk, mire majd visszajönnek a libák, okosabbak leszünk, talán még Juhász civil is.
Gyorsítva a folyamatot kellene neki ajánlani tán egy varázslót.
Ha esetleg valaki ismerne egyet…

:O)))

2012. október 24., szerda

MÉGIS, KINEK A MINISZTERELNÖKE?

A Milla tüntetésről írt tegnapi posztomban volt egy mondat, nem mindenkinek tetszett.
Ezt írtam:
„Az lett volna forradalmi tett, ha például a nagyszájú Juhász odaáll az emberek elé és azt mondja: Emberek, innen csak öt perc gyalog a Parlament, menjünk, köszöntsük fel Viktort!”
Na, erre jött reakcióként az, hogy miért lett volna ez jó, meg hogy képzelem?
Olyan természetesnek veszi azt mindenki, hogy a jobboldal kisajátíthat ideológiai és valóságos tereket, hogy az már szinte fáj.
Hogy a nemzeti jelképeket csak nekik illik használni, hogy a magyar miniszterelnök beszédét csak ők hallgathatják a magyar parlament előtti téren, - na, meg persze a lengyel vendégtapsolók, meg a kis erdélyi pedofilcsemegék, a politikai pedofília cukorfalatjai.
Az nem fáj, hogy némely jobboldali vagy szélsőjobboldali politikus ezt így gondolja – nem a sok eszükért szeretjük őket.
De az annál jobban zavar, hogy saját táborom politikusai beletörődnek ebbe.
Átengedik a teret, a terepet, a közbeszéd tematizálásának lehetőségét Orbán szolganépének, a széplelkű belbudai hősnőknek és a legkisebb politikai ellenszélre a gatyájukba trottyantó budai kispolgároknak, akik egyébként minden rendszert kiszolgálnak, csak szeretik, ha éreztetik velük, hogy ki is itt a gazda…
Azt hiszem, ha egy szabad és demokratikus országban valaki meg szeretné hallgatni az ország miniszterelnökének beszédét, akkor azt minden egyéb előkészület nélkül megteheti.
Itt meg nem tehette meg, mert azt a tíz-tizenkét bátor embert, aki odament transzparenseivel, a rendőrség világgá hajtotta, transzparenseiket cenzúrázgatta, végül bejelentette, hogy a saját érdekükben kell elmenniük, mert nem tudják szavatolni a testi épségüket a Békemenet beérkezése esetén.
Ez már önmagában is felháborító, mert ha én a rendőrségi biztosítás parancsnoka vagyok, akkor is biztosítom a magyar állampolgárok részvételének lehetőségét a magyar nemzeti ünnep hivatalos rendezvényén, ha minden résztvevő mellé egy szakasz rendőrt kell vezényelnem.
És itt az ellenzéki vezetők nagy tévedése.
Ha a Kossuth Lajos utcában felgyűlt tömeg odamegy a Parlament elé, akár bejelentve, akár egyéni séta címen, libasorban, akkor nagy bajban lett volna Viktor, ugyanis az biztos, hogy ez a tömeg nem az ő tömege, de nem is tizenkét bátor ember, hanem vagy százezer elszánt állampolgár, akiknek joguk van kifejezni véleményüket a dolgok mai állásáról.
Ehhez persze kellett volna lenni csepp vérnek a pucában, kellett volna előkészület, jelszavak, kis szervezés és bátorítás, - ennyi embert nem lehet politikai következmények nélkül lesöpörni.
Lehetett volna akár bejelenteni is a szándékot, mert annak is van politikai és nemzetközi üzenete, ha a nemzeti ünnepről kizárnak százezer embert.
Így most ugyan megtörtént a Nagy Bejelentés, de Orbán márciusig nyugodtan alhat, akkor meg majd valamelyik csicskását küldi a nép elé, majd beszél Áder a néphez.
Márciusban meg már nem lesz lehetőség sem, mert Orbán felbontatja a Ferenciek terét, nem lesz hol tartani a Milla vagy az Összefogás 2014 rendezvényét, hiába foglalta le ezer évre azt a Milla.
Majd az illetékesek széttárják a karjukat és mosolyognak - így jártatok.
Aztán majd nem találnak megfelelő helyet a rendezvénynek, mert a Jobbik, a Békamenet, a Jézus Szent Szíve Egyesület meg a Vitézi Széklet az összes számításba jöhető helyszínt már kétezer évre lefoglalta.
Marad majd a Népliget, a töltés melletti terület, a magasfeszültségű vezeték alatt, ahonnan biztonsági okokra hivatkozva tilos lesz a televíziós közvetítés, webkamera meg arra soha nem is volt, nem kell fáradozni a kikapcsolásával, ellenben három mozdony jár fel-alá és véletlenül mindig ott kell használniuk a mozdonykürtöt, tu – túúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!
Kellene már keresni valaki kültelki vagányt, aki úgy rendesebben ki tudna cseszni ezzel a suttyóval, de sajnos, a kényesízlésű értelmiségiek inkább szenvedni szeretnek…
Ami viszont felháborított, az a Jobbik rendezvénye volt.
Hogy Vona teljesen megbolondult, az az ő ügyük, az ő Nemzetvezetőjük, megérdemlik.
Hogy a Nyilasbarbie önmaga paródiájába hajló előadást tart, az meg az öregedést nehezen viselő, vitaminhiányos hölgy dolga.
Hogy ezek nappal is cigányoznak, annak megakadályozása az állam dolga lenne, de ez meg fejtől büdösödik, mint a láb, mint tudjuk.
De, hogy a legszebb náci időket idéző éjszakai fáklyásfelvonulásukon zsidóellenes fenyegetéseket lehet 2012 Budapestjén skandálni, na, ez már több egyszerű politikai trógerkodásnál, ez bűncselekmény.
A rendőrségnek már akkor fel kellett volna oszlatnia őket, mikor az első ilyen mondat elhangzott, de nem tette, mert a magyar politikai vezetés eltűri, sőt bátorítja a potenciális szövetségest, Vonát, az új Torgyánt - kérdés csak, hogy Vonáné tud e jobb ludaskását főzni, mint amilyen húslevest főzött Torgyán Mariska néni anno?
Az ország szégyene, hogy négyszázezer zsidó és vagy ötvenezer cigány lemészárlása után ezeket a tetves nyilasokat nem akadályozza meg a bűnismétlésben az, akinek a feladata és politikai felelőssége lenne.
Nem lenne baj, ha valaki megemlítené a miniszterelnök úrnak, hogy még azelőtt kellene ez ellen a banda ellen tennie, mielőtt elválasztják őt a gyerekeitől a rámpán.

:O)))

2012. október 23., kedd

ÚJSZÖVETSÉG


A Milla tüntetésén voltam, családi okok miatt nem tudtam beérni a DK tüntetésére, pedig arra is kíváncsi lettem volna - amit a rendezvényből most a televízióban láttam, az tetszett.
És hát a Milla, ugye…
Talán úgy jellemezném a helyzetet, mint a bankban az ügyintéző-asszonyka, aki megtekintette frissen növesztett szakállam, majd érdeklődésemre, hogy tetszik-e neki, rám mosolygott és azt mondta: érdekes!
Nos, a Milla tüntetés is érdekes volt, és voltak tagadhatatlan pozitívumai is, meg hát azért lenne egy-két kritikai észrevételem is.
A pozitívumok közül első helyre sorolnám, hogy sokan voltunk, semmi okunk szégyenkezni a Kossuth téri gyűléssel összevetésben sem, azt hiszem a rendszer visszaállt alapállásba, a két szembenálló tábor többé-kevésbé egyforma nagyságú.
Pozitívum az is, hogy a Szolidaritás vezetője, Kónya Péter egyre inkább felnőni látszik a feladathoz. Beszéde talán a legjobb volt valamennyi szónok közül, esetleg Bajnai nyomta le őt, de ő is leginkább politikai súlyával.
A többi feledhető.
TGM vicces volt a munkástanácsok ötletével, Juhász Péter pedig juhászpéter volt, szokás szerint, - mindenesetre az Összefogás 2014 nevű szervezetben őt lehet az elszabadult hajóágyúnak tekinteni, részben alkati okokból, részben zavaros és ismerethiányos gondolatai okán.
Ő az ugyanis, aki az elmúlt húsz évet mindenestől kidobná az ablakon, mert ezek alatt az évek alatt itt nem történt semmi pozitív, francba a ’89-esekkel, majd mi megmutatjuk!
Ez azt hiszem remek indítás egy választási szövetség megkötéséhez.
A legfőbb pozitívum, hogy Bajnai beszédében világossá tette: ebbe a szövetségbe várják a pártokat is, de azt is elmondta azért, hogy az sem lenne baj, ha a pártok tagjai állampolgárként lennének az új szövetség tagjai.
Legyen hozzájuk szerencséje.
És akkor a negatívumok, pontosabban azok a dolgok, aminek nem nagyon tudtam örülni:
A tömeg nagy volt ugyan, de forradalminak aztán a legjobb indulattal sem lehetett mondani.
Meg is lepett az a kiegyensúlyozott magatartás, mely jellemző volt az egész rendezvényre, sehol semmi érzelmi túlcsordulás, sehol egy jó kis orbántakaroggy, semmi viharos érzelem, jóllehet Orbán már minden létező társadalmi csoportot megsértett, - anyagi érdekeikbe gázolt, megalázta – ilyen előzmények után az ember azt várná, hogy előbb-utóbb üvöltenek, követelnek, de ebben csalódnom kellett.
Ilyenkor mindig eszembe jut Bartus László kifakadása a tüntetések érzelmi töltéséhez kapcsolódóan, mely szerint akkor lesz érdemes tüntetni, amikor az emberekben már forr a düh, mert addig ez csak ünnepi egészségügyi séta, nem több.
Az lett volna forradalmi tett, ha például a nagyszájú Juhász odaáll az emberek elé és azt mondja: Emberek, innen csak öt perc gyalog a Parlament, menjünk, köszöntsük fel Viktort!
Csalódtam a szervezésben is, az ezt megelőző rendezvények valahogy jobban sikerültek, a résztvevők jobban ráhangolódtak a rendezvényre, - most nem.
Nem tartottam szerencsésnek, hogy túl sok szónok túl sokat és feleslegesen beszélt, mert új mondanivalójuk nemigen volt, amit pedig annak szántak, az nem érte el az ingerküszöböt.
Hosszú volt a cigányprobléma taglalása, érdektelen a zsidó-keresztény hagyományok hetvenhat említése egy új szervezet színrelépése okán, kevés volt a zászló, kevés a transzparens.
Ha nincs a Szolidaritás zászló-erdeje, igen sivár lett volna a rendezvény, mert az talán belátható, hogy a Milla emberei, akik adakozásra felszólító táblácskáikkal úgy járkáltak fel-alá. mint templomban a sekrestyés,éppen csak nem csilingeltek hozzá – önmagukban nem oldották volna meg a tüntetés színesítésének esztétikai követelményét…
Vártam azt is, hogy majd megvilágosodom a rendezvényen, hogy miért lett volna baj, ha a pártok tagsága is részt vesz rajta zászlaikkal meg kitűzőikkel – szerintem téves az az elképzelés, hogy félni kellett volna, hogy ellopják a show-t.
Inkább arról lehet itt szó, hogy a Milla vezére akarja eljátszani a politikai összefogás vezérének szerepét, erről meg azt gondolom, hogy meg kellene hallgatni a tömeg reakcióját, mikor őt konferálták fel, meg amikor Bajnait.
Hozzá képest Kónya is politikai adú-ász, pedig ő még nem is volt miniszterelnök, persze - Juhásszal ellentétben - még lehet…
A rendezvény széteső, feleslegesen elnyújtott volt, a szónokok közül gyakorlatilag Kónya beszédéig nem mondott senki semmit - a szónokok a megszokott üres paneleket ismételgették, a nép pedig beletörődve hallgatta őket.
Bajnait várták, és ha csak az új szövetség három vezetője beszél, az is éppen elég lett volna.
Bajnai viszont azt mondta és úgy mondta, ahogy azt a nagykönyvben tanítják.
Összefogásról beszélt, és olyan országról, amelyikbe nem hat év múlva lehet majd érdemes visszajönni, hanem amelyből nem lesz érdemes elmenni.
Persze ő is előadta a kötelező komcsizást, meg odaszúrt egyet-egyet Gyurcsánynak meg Mesterházynak is, megalapozandó a sikeres együttműködést – talán Oszkóval inkább a családról kellene többet beszélgetnie, mint a politikáról, mert így hajlamos elfeledkezni arról, hogy milyen kormányt is vitt, illetve milyen kormány tagja volt nem is oly rég.
Aztán himnusz, majd hazamasírozás volt a program - elfáradtam…
Az azért fájt, hogy egy szó sem esett arról, hogy március 15.-én megint összejövünk, pedig már úgy számítottam rá!
És ’56?
Ja, igen, esett arról is szó.
Idei példaképünknek szegény kis deviánst, Mansfeld Pétert kellett tekintenünk, jövőre felkészül Tóth Ilona!
Hát nem mondom, aki valamirevaló áldozat, az mind komcsi, aki meg nem az, azzal mindegyikkel van valamiféle kis probléma, mecsoda pech!
Juhász civil azt mondta, hogy a Milla most nekilát, hogy elkészítse a programját, a többi szónok meg minket bíztatott, hogy készüljünk fel, - hogy mire, azt nem taglalták, gondolom, a felkészülésre…
Hát, majd igyekezni fogunk…

:O)))

2012. október 22., hétfő

OKTÓBER 23.


Bloggerkedésem során negyedik alkalommal írok most október 23.-ról.
2009- ben kezdtem, az én 56-omról írtam, meg a nap eseményeiről, - két posztot is egyszerre.
2010-ben ugyanezzel a címmel írtam , szinte ugyanazt, - a lustaság vagy a figyelmetlenség volt az oka, már nem is emlékszem, ma már mindegy is.
Aztán 2011-ben kint voltam a Millán, na, ezt a bejegyzésem szívesen vállalom ma is, mert az akkori helyzetnek tökéletesen megfelelt, tele voltam várakozással.
Utána sokáig nem történt szinte semmi - márciusban megint óbégattunk egy jót, de a bajok csak szaporodtak.
Idén is ott leszek a Millán, jön velem a testvérem, jönnek az unokáim, de a lelkesedés azért már alábbhagyott és a várakozás is csitult – és ennek nem az én elkötelezettségem megkopása az oka.
Szívesen lelkesednék én idén is, de a magukat demokratáknak tartó szervezetek megosztottsága elkeserít, az meg méginkább, hogy lassan úgy néz ki, hogy a magát egyelőre Milla Egyesületnek nevező Civil Párt úgy gondolja, hogy csak ők a felkentek, akik elő tudják írni az országnak a frankót.
És akik azt gondolják, hogy az orbánizmust utálni és megvetni csak annak szabad, akinek a hasára nincs kitűzve pártjelvény - kivétel a gyevi bírót meg a Milla Egyesületet.
Más meg nem is akarja utálni, inkább még megvárná, míg Magyar Nemzet félórákra kell járnia.
Ez persze butaság, én még azt is el tudnám képzelni, hogy tisztességes szervezés mellett egymás mellett utálja a mi kis magyar totalitarista államunkat és annak Vezérét két magát civilnek tartó ember között a kétségbeesett kereszténydemokrata meg a vörös csillagot kitűző, reménytelen ideákat kergető kommunista, merthogy azok közül sem híve mindenki a totális államnak.
Reménytelen eset, itt egységet kovácsolni, egységbe tömörülni bármely célra csak úgy lehet, ha azonnal megjelöljük, hogy a sajátjaink közül kit kell utálni, kirekeszteni, kivel kell hepciáskodni, kiket és kit kell sértegetni, mert akkor örül a magyar demokrata lelke és kisüt felette a nap.
Komolyan mondom, lassan nevetségesebb ez a társaság, mint Orbán Viktor.
Mikor elolvasom TGM kényes fintorgását Bajnaival kapcsolatban, vagy megnézem a televízióban Juhász civilvezér kisebbségi érzéstől fűtött – egyébként értelmetlen és a helyzethez semmiképpen nem illeszkedő - kirohanását Gyurcsány ellen, akkor csak sírni, vagy röhögni lehet, és csak arra tud a normális ember következtetni, hogy ezek az emberek éppen annyira szeretnének vezérek lenni, mint Orbán.
Na jó, TGM meglehet, Szuszlov babérjaira pályázik.
És akkor még ott van Bajnai Gordon, akinek politikai jövője úgy lebeg ég és föld között, mint Mohamed koporsója.
Mindenesetre holnap színt kell vallania.
Ha ezt nem teszi, akkor kár az egyesület alapítására befizetett illetékért, látogassa meg inkább azon a pénzen Németh Miklóst.
Ha meg színt vall, és abban az szerepel, hogy mindenkit hív, aki a demokrácia híve, aki úgy látja, hogy helyre kell hozni az országot gazdaságilag, politikailag, mentálisan, és ebben ő – ha igény van a személyére - vezető szerepet kíván vállalni, akkor mögé kell állni.
Mindenesetre a holnapi nap mérföldkő lesz a demokratikus ellenzék életében, ha a tömeg azt skandálja majd, hogy „Egységet!”, akkor nyert ügyünk van, ha beáll az önjelöltek mögé, akkor csókoljuk meg kollektíve Vityka fenekét, oszt kérjünk tőle alázatosan bocsánatot.
Ha ez így lesz, akkor eldobtuk az esélyt, hogy ezt a kis akarnokot békés úton eltávolítsuk, és akkor innentől kezdve már csak idő kérdése, de vér fog folyni a pesti utcán.
Lehet nem holnap, lehet nem jövőre, de amerre ez az ország jelenleg tart az nem Európa, márpedig ázsiai országokban ázsiai megoldások születnek.
Azt gondolom, a holnapi nap nem az ezerszer pöcegödörbe lökött 1956-ról fog szólni, hanem inkább a demokráciáról, a nemzet demokrácia iránti elkötelezettségéről, a szabadságról.
Azt se feledjük, hogy a Milla tüntetésétől gyalog tíz percre ott gyülekezik a múlt, fekete ruhákban, árpádsávos zászlók alatt.
Ők ugyan jövőt kínálni nem tudnak az országnak, de tudnak célpontot kínálni a gyűlölködőknek, a megvezetett, nem túl okos embereknek, felelevenítve ennek az országnak legszégyenteljesebb napjait.
Ezek az emberek az erőszak hívei.
Míg Orbán a maffia által kisajátított állami erőszakot kedveli, addig ezek a nyers fizikai erőszak hívei, akik azt gondolják, hogy ha elkezdik a gyilkolást, csak más vére hullhat.
Hibás az elképzelés – az erőszak erőszakot szül, miként a kilátástalanság is.
Sok múlik a holnapi napon, de – bár leszámolva az illúziókkal - ott kell lennünk, nem szabad, hogy a demokrácia ellenségei azt gondolják, hogy az erő velük van.
Mert hozhatnak ide eleven pajzsként erdélyi gyerekeket, hozhatnak lengyel vendégmunkásokat, de hogy mi lesz ebben az országban, mégiscsak mi, tízmilliónyian fogjuk eldönteni.
Hát találkozzunk holnap mi, európai magyar demokraták, legyünk elszántak és határozottak, ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni!

:O)))