Igenis, Óvodaparancsnok úr!
Fel fogjuk térképezni a hadrendbe állított és tartalékbilik lokációját - Annamira ne próbáld beledugni a bilibe az alezredes bácsi ünneplő sapkáját! Kicsi az a bilike egy ekkora darab sapkának!
Igen, alezredes úr, megtisztítjuk a megközelítési útvonalakat, Rómeó ne pisilj a parancsnok úr nadrágszárára - elnézést alezredes úr, már majdnem szobatiszta!
Igenis, már intézkedtem a leltár elkészítése ügyében, hat gumimackó és tizenegy labda van!
Nem, amit néz az nem labda, csak kicsit erős vagyok mellben, ha nem lenne a férjem egy vadállat, akkor személyesen is ellenőrizhetné!
Természetesen, alezredes úr!
Már két éve, mióta véget ért a járvány tanítjuk a középső csoportnak a központilag elrendelt hazafias dalokat, az "Orbán Viktor katonája vagyok" már szinte hibátlanul megy!
Igenis, parancsnok úr, az arcvédő maszkokat a továbbiakban nem használjuk fel a rajztanításhoz, a gumibélyegzővel rányomjuk az "Emlék a hajdani koronavírus idejéből!" feliratot és a szülőknek áruljuk - természetesen a maszk innentől kezdve szigorú számadású okmánynak számít!
Természetesen alezredes úr, a kicsik már ismerik a mondókát: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!
Maga Tihamér atya korrepetálta őket, attól ilyen ügyesek!
Nem, nem, parancsnok úr, Miniszterelnök úr képét nem szarták még le a legyek, nem is mernének ilyen felségsértésre vetemedni!
Priscilla, húzd ki az ujjacskádat Dzsenifer popsijából, - a másikat is!
Hogy a pisztolyt a derekamon a másik oldalon kell viselni?
Természetesen azonnal korrigálom a hibát, szeretek kifogástalanul kinézni!
:O)))
2020. március 31., kedd
2020. március 28., szombat
LÁTVÁNYPÉKSÉG NAGYÜZEMBEN
Mikor megjelentek az budapesti utcákon a katonák, még ott tartottunk, hogy értelmet kerestünk a jelenlétükben, de bármennyire iparkodtunk is, egy istennek se találtunk - már persze, ha a hatalmi érdekeket figyelmen kívül hagyjuk.
Az illetékesek nyilatkozata szerint a bohóckodást a lakosság bizalmának erősítése és a közbiztonság fenntartása indokolja.
Most őszintén: kit a fenében bízik oly kevéssé a lakosság, hogy azt a bizalmat erősíteni kell?
Csak nem a Vezérben?
Akkor kinek az érdekében marconáznak derék katonáink az utcákon, tereken? Mert nem a te érdekedben, arra mérget vehetsz!
A közbiztonság egyébként köszöni szépen, jól van, attól nem lesz erősebb, ha katonáknak rendőri feladatokat adnak, mert azt már régóta tudjuk, hogy a közbiztonságot sokkal szürkébb, ám hatásosabb eszközökkel kell védeni, mint az akciófilmek hősei teszik, Rambóval az élen.
A tetejében az ominózus harcosok olyanok, mintha egy hollywoodi vígjátékból léptek volna ki, szóval a rettegő magyar nép nem kimondottan ilyennek képzeli el az 1. Magyar Kerékpáros Vírusvadász Hadtest félelmetes harcosait.
A karjukon ugyan ott a jelzés, hogy ők katonai rendőrök, ezt abból tudhatjuk, hogy MP felirat ékeskedik rajtuk, ami szintúgy vicces - a rendszerváltás előtt azért a katonai rendőrök nem viseltek cirillbetűs karjelvényt...
Igaz, szép nagy marha gyerekek voltak, úgy is lettek kiválogatva, hogy amelyik renitens honvédet kettő közülük közrefogott, az többnyire úgy érezte magát, mint turista hegyomlás idején, csendes lett és illemtudó.
Most meg itten bennünket ijesztget a hét törpével a nyolcadik, akit alig enged már be Hófehérke a bányába se, mert ellopja a tízórait, amit a többieknek csomagolt.
Közben egy ország röhög - vagy sopánkodik - a magyar vírus-statisztikákon, épeszű ember nincs, aki e tekintetben hinne a kormánynak, persze nincs kormány se, amelyik hatalmát az épeszű kisebbségre építené.
A kormányok kedvence az állampolgár, aki ötvenévesen is egy hétéves értelmi színvonalán áll.
És hát az sem baj, ha a delikvens született alattvaló, akit a Jó Kiráj majd megvéd a bajtól, legalábbis ezt hirdeti.
Meg hülyeségeket, például ma hallottam, hogy "hordjon arcvédő maszkot, megvédi Önt is és embertársait is a fertőzéstől!"
Hát lószart Mama, az arcmaszk csak azt akadályozza meg, hogy aki fertőzött, aki már vírushordozó, az megfertőzzön másokat.
Aki meg beleszalad egy vírusdús hapciba, annak a maszk annyi, mint halottnak a csók - jó esetben csak jelképesen értelmezve.
Ha valaki ez ellen is védené magát, az úgy nézne ki, mint hajdan MZ/X a Mézga családból.
Mindezek dacára - mint ez kormányunkat ismerve várható is volt - megjelentek az utcákon védőöltözetes statiszták, permetezővel meg slaggal a kezükben, mosták az utcát vadul, ami igen derék dolog, merthogy ha valakinek kétsége támadna, hogy Magyarország a Balkán része-e, hát nem kell sokat töprengeni a topográfiai döntéshez...
De a csúcs kétségkívül a köznyelvben kijárási tilalomnak nevezett intézkedés, mely megtiltja az idősek és fiatalok nyíltszíni keveredését, felosztja a bevásárlási időt a nyuggerek és a fiatalok között, nyuggeré a délelőtt, többieké a délután.
Mondjuk ez is marhaság, mert minden ellenkező híresztelés dacára a vírus nem életkorra utazik, hanem a gyenge immunrendszerre, azzal pedig egy fiatal is rendelkezhet, míg a nagymamája protézissel is kettéharapja a vírust, ha a környékére pofátlankodik.
Talán többet ért volna, ha az egészségügyi intézményekbe, élelmiszerboltokba csak arcvédő maszkban lehetne belépni, úgy legalább nem fertőzné kölcsönösen egymást orvos és betege, már persze, ha lenne maszk és nem az állam osztogatná kegyként.
Mondjuk, ha a boltok, rendelők előtt szakszerű csomagolásban ki lenne helyezve belőlük a szükséges mennyiség, és a járművekre se lehetne felszállni a szájkosár nélkül.
Természetesen a kormány már fejleszti a maszkot ellenzéki politikusoknak - kétféle lesz, az egyikben nem tud beszélni, a másikban levegőt se tud majd venni...
Bosszantó a helyzet, a kormányzati látványpékség teljes kapacitással dolgozik, a kormányfő és miniszterei repülőgépen csomagokat tapogatnak, ahelyett, hogy meg... szóval megpocsékolnák azokat, hátha szaporodnak, és akkor talán lenne védőöltözet a nyírborzasztói háziorvos asszisztensnőjének is, megszüntetve munkája orosz-rulett jellegét.
A kommunikáció fontos dolog, de ha hazug, az még azt a kis bizalmat is elrabolja, ami esetleg a helyzetre való tekintettel meglehetne.
Nem reménykedem, Orbán országában nem érdekli a hatalmat a bizalom, helyette a hatalom a félelemben látja a megoldást a mai, és az ezt követő - a hatalom számára még veszélyesebb - gazdasági válságra.
Ezért a nagy erődemonstráció, ezért a hazudozás, ezért az Unió segítségének elhallgatása, ezért az Orbán féle látványpékség.
Én csak a fegyvereseket sajnálom, akik már évek óta kénytelenek statisztálni egy szociopata hatalmi játszmájához, feláldozva ezzel hivatástudatukat, családi életüket, jövőjüket.
Orbán szorgalmasan fújja a társadalmi lufit.
Egyszer persze minden lufi kidurran.
Nem lesz jó a közelében lenni...
:O)))
Az illetékesek nyilatkozata szerint a bohóckodást a lakosság bizalmának erősítése és a közbiztonság fenntartása indokolja.
Most őszintén: kit a fenében bízik oly kevéssé a lakosság, hogy azt a bizalmat erősíteni kell?
Csak nem a Vezérben?
Akkor kinek az érdekében marconáznak derék katonáink az utcákon, tereken? Mert nem a te érdekedben, arra mérget vehetsz!
A közbiztonság egyébként köszöni szépen, jól van, attól nem lesz erősebb, ha katonáknak rendőri feladatokat adnak, mert azt már régóta tudjuk, hogy a közbiztonságot sokkal szürkébb, ám hatásosabb eszközökkel kell védeni, mint az akciófilmek hősei teszik, Rambóval az élen.
A tetejében az ominózus harcosok olyanok, mintha egy hollywoodi vígjátékból léptek volna ki, szóval a rettegő magyar nép nem kimondottan ilyennek képzeli el az 1. Magyar Kerékpáros Vírusvadász Hadtest félelmetes harcosait.
A karjukon ugyan ott a jelzés, hogy ők katonai rendőrök, ezt abból tudhatjuk, hogy MP felirat ékeskedik rajtuk, ami szintúgy vicces - a rendszerváltás előtt azért a katonai rendőrök nem viseltek cirillbetűs karjelvényt...
Igaz, szép nagy marha gyerekek voltak, úgy is lettek kiválogatva, hogy amelyik renitens honvédet kettő közülük közrefogott, az többnyire úgy érezte magát, mint turista hegyomlás idején, csendes lett és illemtudó.
Most meg itten bennünket ijesztget a hét törpével a nyolcadik, akit alig enged már be Hófehérke a bányába se, mert ellopja a tízórait, amit a többieknek csomagolt.
Közben egy ország röhög - vagy sopánkodik - a magyar vírus-statisztikákon, épeszű ember nincs, aki e tekintetben hinne a kormánynak, persze nincs kormány se, amelyik hatalmát az épeszű kisebbségre építené.
A kormányok kedvence az állampolgár, aki ötvenévesen is egy hétéves értelmi színvonalán áll.
És hát az sem baj, ha a delikvens született alattvaló, akit a Jó Kiráj majd megvéd a bajtól, legalábbis ezt hirdeti.
Meg hülyeségeket, például ma hallottam, hogy "hordjon arcvédő maszkot, megvédi Önt is és embertársait is a fertőzéstől!"
Hát lószart Mama, az arcmaszk csak azt akadályozza meg, hogy aki fertőzött, aki már vírushordozó, az megfertőzzön másokat.
Aki meg beleszalad egy vírusdús hapciba, annak a maszk annyi, mint halottnak a csók - jó esetben csak jelképesen értelmezve.
Ha valaki ez ellen is védené magát, az úgy nézne ki, mint hajdan MZ/X a Mézga családból.
Mindezek dacára - mint ez kormányunkat ismerve várható is volt - megjelentek az utcákon védőöltözetes statiszták, permetezővel meg slaggal a kezükben, mosták az utcát vadul, ami igen derék dolog, merthogy ha valakinek kétsége támadna, hogy Magyarország a Balkán része-e, hát nem kell sokat töprengeni a topográfiai döntéshez...
De a csúcs kétségkívül a köznyelvben kijárási tilalomnak nevezett intézkedés, mely megtiltja az idősek és fiatalok nyíltszíni keveredését, felosztja a bevásárlási időt a nyuggerek és a fiatalok között, nyuggeré a délelőtt, többieké a délután.
Mondjuk ez is marhaság, mert minden ellenkező híresztelés dacára a vírus nem életkorra utazik, hanem a gyenge immunrendszerre, azzal pedig egy fiatal is rendelkezhet, míg a nagymamája protézissel is kettéharapja a vírust, ha a környékére pofátlankodik.
Talán többet ért volna, ha az egészségügyi intézményekbe, élelmiszerboltokba csak arcvédő maszkban lehetne belépni, úgy legalább nem fertőzné kölcsönösen egymást orvos és betege, már persze, ha lenne maszk és nem az állam osztogatná kegyként.
Mondjuk, ha a boltok, rendelők előtt szakszerű csomagolásban ki lenne helyezve belőlük a szükséges mennyiség, és a járművekre se lehetne felszállni a szájkosár nélkül.
Természetesen a kormány már fejleszti a maszkot ellenzéki politikusoknak - kétféle lesz, az egyikben nem tud beszélni, a másikban levegőt se tud majd venni...
Bosszantó a helyzet, a kormányzati látványpékség teljes kapacitással dolgozik, a kormányfő és miniszterei repülőgépen csomagokat tapogatnak, ahelyett, hogy meg... szóval megpocsékolnák azokat, hátha szaporodnak, és akkor talán lenne védőöltözet a nyírborzasztói háziorvos asszisztensnőjének is, megszüntetve munkája orosz-rulett jellegét.
A kommunikáció fontos dolog, de ha hazug, az még azt a kis bizalmat is elrabolja, ami esetleg a helyzetre való tekintettel meglehetne.
Nem reménykedem, Orbán országában nem érdekli a hatalmat a bizalom, helyette a hatalom a félelemben látja a megoldást a mai, és az ezt követő - a hatalom számára még veszélyesebb - gazdasági válságra.
Ezért a nagy erődemonstráció, ezért a hazudozás, ezért az Unió segítségének elhallgatása, ezért az Orbán féle látványpékség.
Én csak a fegyvereseket sajnálom, akik már évek óta kénytelenek statisztálni egy szociopata hatalmi játszmájához, feláldozva ezzel hivatástudatukat, családi életüket, jövőjüket.
Orbán szorgalmasan fújja a társadalmi lufit.
Egyszer persze minden lufi kidurran.
Nem lesz jó a közelében lenni...
:O)))
2020. március 27., péntek
RETTEGJÜNK LOKÁLISAN, CSELEKEDJÜNK GLOBÁLISAN
Mint Beethoven a 9. szimfóniát, úgy komponálta meg a vírus körüli teendőket a Nemzet Révésze, gondosan, pontról pontra, és miután ő a karmester is, a zenekar úgy szól, ahogy eltervezte.
Ma például bejelentette a kijárási korlátozásokat, holnaptól két héten át a lakhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el, ami helyes, habár kissé megkésettnek tűnik a majális-jellegű munkahely-látogatási korlátozás és a távoktatás bevezetése óta.
Emellett az ördög itt is a részletekben lakozik, mert mikor azt olvassa az ember, hogy a magukra hagyott öregek külföldön a lakásaikban halnak meg, akkor azért titkon abban reménykedünk, hogy nálunk humánusabb lesz a rendelet végrehajtása.
Azt azért megállapíthatjuk,hogy a rendelettel tulajdonképpen adtak a Fidesznek egy pofont, mivelhogy most éppen azok az öregek is azon törik a fejüket, hogy végre kimennek a lakásból, akik ezidáig a zabszem-effektusból kifolyólag otthon kuksoltak.
Közben elénekelte a maga szólamát az Országos Tisztifőorvos is - leáll a nemzetközi személyforgalom, a repülőgépek is megállnak a levegőben, magyar állampolgáron kívül ember se ki, se be, kivéve a teherforgalmat - vírus nem jár kamionnal, ugye, meg talán a kínaiakat, akik Rogán-vízummal tartózkodnak az országban, de hát az ő számuk az ország összlétszáma tekintetében elenyésző, ez legyen most a legnagyobb bajunk.
Úgyhogy ma még dínom-dánom, holnaptól meg szánom-bánom.
Bár csak fékezett habzással, de végleg leáll az ország, jóllehet már idáig is szokatlanok voltak az üres utcák, a forgalommentes főutak.
Arról nincs hír, hogy a lakosság hozzájuthat megfelelő mennyiségű és minőségű arcvédő maszkhoz, a média varrógép-virtuóz barkács-zseniket mutogat, a vírus meg megvonja a vállát és röhög.
Lehetett értesülni, hogy a Wizz Air gépén megérkezett egy komolyabb szállítmány, a Vezér ott simogatta maszk nélkül a csomagokat, azok meg doromboltak neki.
Közben a Honvédség szállítógépei a földön várták a jobb időket - ilyenkor eszébe jut az embernek a MALÉV szomorú sorsa és a magánlégitársaság felvirágzása közötti szolid korreláció.
Én meg elspekuláltam azon is, hogy a Vezér mikor találkozhatott utoljára a belügyminiszterével, aki viszont kezet fogott a marokkói belügyminiszterrel, aki meg a koronavírussal kötött közelebbi ismeretséget.
Hogy miért éppen két hét alatt kell kiderülnie, hogy a vámhatóság megkerülésével ki jutott még hozzá a vírushoz kormánykörökben, az rejtély, mindenesetre azoknak, akik fertőzhetnek maszkot illene viselni, még Orbánnak is a maszk állna jól a golyóálló mellényke helyett, hacsak nem ő maga a vírus személyesen.
Legalább megkímélne minket rokonszenves ábrázata látványától egy időre.
Amúgy megint csődöt mondott egy örökéletűnek tűnő jótanács, mely szerint gondolkozz globálisan - cselekedj lokálisan.
A világ összement, mint gatya a mosásban, a veszély mindenkihez közelebb került.
Elég, ha belegondolunk, hogy hány őrült szaladgál felügyelet nélkül nálunk is a Parlament környékén, de ők még a könnyebb esetek, nekik csak a szándékaik vannak meg, de eszközeik nincsenek, számukra kényszerzubbonyt is a kínaiaktól kellene beszereznünk, de vannak komolyabb őrültek is.
Ők repülnek bele az ikertornyokba, ők robbantják fel magukat az emberekkel zsúfolt utcákon.
Gondoljunk csak bele, ha a szegényember atombombáját, a biológiai fegyvert veti be valamelyikük - láthatjuk, most,. hogy milyen helyzetet képes előidézni a világban.
Ha valaki azt hiszi, hogy a lakása küszöbje alatt ás egy mély árkot és azzal megfékezi a járványt, hát az járjon többet Grazba, ott állítólag értenek valamelyest túlmozgásos őrültek konszolidált állapotban tartásához - elemcsere, agyfényesítés, tudatcsiszolás, stb...
Világméretű veszélyhez világméretű összefogás dukál. és ez nem igazán emeli a nemzetállamok jelentőségét, melyek önmagukban ilyen helyzetben kalapnyi sz@rt se érnek.
A globalizáció korában a védekezésnek is globálisnak kell lennie, különben egy olyan Noéhoz fogunk hasonlítani, akinek bárkáján egymást ölik az utasok a takarmányért, a hajófenékben buzgón rágják a deszkákat a hajóférgek, a fedélközben pedig a majmok abban bíznak, hogy a bugyborékolás már a kikötő zaja.
Hát nem, világméretű összefogás nélkül ilyen eseteket kezelni nehézkes, a vírus pedig majd akkor pusztul el, amikor elfogy az eledele: te.
Ilyen esetekben kész sorscsapás egy idióta az ország élén, aki a helyzetet kommunikációs lehetőségnek kezeli, hülyeségeket beszél, hazudozik és fölfuvalkodva járkál fel-alá a síneken, miközben száguld felénk a gyorsvonat.
No, majd meglátjuk, mire megyünk a látványkonyhában, ahol a Nemzet Esze főzi a jövőnket.
Reménykedjünk, hogy ez a jövő nem lesz egyúttal a múlt is, ha rosszul jönnek össze a dolgok.
Mindenesetre ne vitézkedjünk, hagyatkozzunk gyermekeink bölcsességére, vagy az Úr irgalmára, végtére is a pestis is kiment a divatból egy idő után.
Igaz, akkor a politikusok még nemigen szóltak bele a járvány lefolyásába...
:O)))
Ma például bejelentette a kijárási korlátozásokat, holnaptól két héten át a lakhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el, ami helyes, habár kissé megkésettnek tűnik a majális-jellegű munkahely-látogatási korlátozás és a távoktatás bevezetése óta.
Emellett az ördög itt is a részletekben lakozik, mert mikor azt olvassa az ember, hogy a magukra hagyott öregek külföldön a lakásaikban halnak meg, akkor azért titkon abban reménykedünk, hogy nálunk humánusabb lesz a rendelet végrehajtása.
Azt azért megállapíthatjuk,hogy a rendelettel tulajdonképpen adtak a Fidesznek egy pofont, mivelhogy most éppen azok az öregek is azon törik a fejüket, hogy végre kimennek a lakásból, akik ezidáig a zabszem-effektusból kifolyólag otthon kuksoltak.
Közben elénekelte a maga szólamát az Országos Tisztifőorvos is - leáll a nemzetközi személyforgalom, a repülőgépek is megállnak a levegőben, magyar állampolgáron kívül ember se ki, se be, kivéve a teherforgalmat - vírus nem jár kamionnal, ugye, meg talán a kínaiakat, akik Rogán-vízummal tartózkodnak az országban, de hát az ő számuk az ország összlétszáma tekintetében elenyésző, ez legyen most a legnagyobb bajunk.
Úgyhogy ma még dínom-dánom, holnaptól meg szánom-bánom.
Bár csak fékezett habzással, de végleg leáll az ország, jóllehet már idáig is szokatlanok voltak az üres utcák, a forgalommentes főutak.
Arról nincs hír, hogy a lakosság hozzájuthat megfelelő mennyiségű és minőségű arcvédő maszkhoz, a média varrógép-virtuóz barkács-zseniket mutogat, a vírus meg megvonja a vállát és röhög.
Lehetett értesülni, hogy a Wizz Air gépén megérkezett egy komolyabb szállítmány, a Vezér ott simogatta maszk nélkül a csomagokat, azok meg doromboltak neki.
Közben a Honvédség szállítógépei a földön várták a jobb időket - ilyenkor eszébe jut az embernek a MALÉV szomorú sorsa és a magánlégitársaság felvirágzása közötti szolid korreláció.
Én meg elspekuláltam azon is, hogy a Vezér mikor találkozhatott utoljára a belügyminiszterével, aki viszont kezet fogott a marokkói belügyminiszterrel, aki meg a koronavírussal kötött közelebbi ismeretséget.
Hogy miért éppen két hét alatt kell kiderülnie, hogy a vámhatóság megkerülésével ki jutott még hozzá a vírushoz kormánykörökben, az rejtély, mindenesetre azoknak, akik fertőzhetnek maszkot illene viselni, még Orbánnak is a maszk állna jól a golyóálló mellényke helyett, hacsak nem ő maga a vírus személyesen.
Legalább megkímélne minket rokonszenves ábrázata látványától egy időre.
Amúgy megint csődöt mondott egy örökéletűnek tűnő jótanács, mely szerint gondolkozz globálisan - cselekedj lokálisan.
A világ összement, mint gatya a mosásban, a veszély mindenkihez közelebb került.
Elég, ha belegondolunk, hogy hány őrült szaladgál felügyelet nélkül nálunk is a Parlament környékén, de ők még a könnyebb esetek, nekik csak a szándékaik vannak meg, de eszközeik nincsenek, számukra kényszerzubbonyt is a kínaiaktól kellene beszereznünk, de vannak komolyabb őrültek is.
Ők repülnek bele az ikertornyokba, ők robbantják fel magukat az emberekkel zsúfolt utcákon.
Gondoljunk csak bele, ha a szegényember atombombáját, a biológiai fegyvert veti be valamelyikük - láthatjuk, most,. hogy milyen helyzetet képes előidézni a világban.
Ha valaki azt hiszi, hogy a lakása küszöbje alatt ás egy mély árkot és azzal megfékezi a járványt, hát az járjon többet Grazba, ott állítólag értenek valamelyest túlmozgásos őrültek konszolidált állapotban tartásához - elemcsere, agyfényesítés, tudatcsiszolás, stb...
Világméretű veszélyhez világméretű összefogás dukál. és ez nem igazán emeli a nemzetállamok jelentőségét, melyek önmagukban ilyen helyzetben kalapnyi sz@rt se érnek.
A globalizáció korában a védekezésnek is globálisnak kell lennie, különben egy olyan Noéhoz fogunk hasonlítani, akinek bárkáján egymást ölik az utasok a takarmányért, a hajófenékben buzgón rágják a deszkákat a hajóférgek, a fedélközben pedig a majmok abban bíznak, hogy a bugyborékolás már a kikötő zaja.
Hát nem, világméretű összefogás nélkül ilyen eseteket kezelni nehézkes, a vírus pedig majd akkor pusztul el, amikor elfogy az eledele: te.
Ilyen esetekben kész sorscsapás egy idióta az ország élén, aki a helyzetet kommunikációs lehetőségnek kezeli, hülyeségeket beszél, hazudozik és fölfuvalkodva járkál fel-alá a síneken, miközben száguld felénk a gyorsvonat.
No, majd meglátjuk, mire megyünk a látványkonyhában, ahol a Nemzet Esze főzi a jövőnket.
Reménykedjünk, hogy ez a jövő nem lesz egyúttal a múlt is, ha rosszul jönnek össze a dolgok.
Mindenesetre ne vitézkedjünk, hagyatkozzunk gyermekeink bölcsességére, vagy az Úr irgalmára, végtére is a pestis is kiment a divatból egy idő után.
Igaz, akkor a politikusok még nemigen szóltak bele a járvány lefolyásába...
:O)))
2020. március 25., szerda
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Kedves Olvasóim!
Mindig büszke voltam arra, hogy ezt a blogot értelmes, okos, higgadt emberek olvassák, olyanok, akik képesek elfogadni, hogy sokfélék vagyunk, sokféle életutat jártunk be, családjainkat a múltban sokféle sérelem vagy öröm érte, ebből kifolyólag véleményünk az aktuálpolitikáról vagy a történelemről nem mindig, nem mindenben egyezik.
Ez szerintem nem baj, ez ad ugyanis alapot a vélemények ütköztetéséhez, ami nagyon üdvös, mert rohadtul unalmas lenne, ha mindahányan ugyanazt a nótát fújnánk.
Még az ének is akkor szép, ha többszólamú, a tenor mellett vígan elfér a basszus és a koloratúr-szoprán is.
Kérlek Benneteket, toleráljátok egymás véleményét, hiszen azt hiszem, ide mindenkit a jobbítás szándéka hozott.
Értem én, hogy valaki, aki fiatal az sikítófrászt kap annak a véleményétől, aki saját élettapasztalataiból kiindulva a mai világon a múlt erényeit kéri számon.
Mint ahogy megértem az idősebbet is, akit idegesít a mai világ elembertelenedett arca, a szolidaritás hiánya, a vagyoni egyenlőtlenség egyre ingerlőbb képe.
Mégis, meg kellene próbálnunk túlcsorduló érzelmek nélkül beszélgetni, ha lehet, akkor mindenfajta személyeskedés és minősítgetések nélkül, tiszteletben tartva a kort, a szándékot, adott esetben a nőt - szóval egymást.
Ez szerintem nem baj, ez ad ugyanis alapot a vélemények ütköztetéséhez, ami nagyon üdvös, mert rohadtul unalmas lenne, ha mindahányan ugyanazt a nótát fújnánk.
Még az ének is akkor szép, ha többszólamú, a tenor mellett vígan elfér a basszus és a koloratúr-szoprán is.
Kérlek Benneteket, toleráljátok egymás véleményét, hiszen azt hiszem, ide mindenkit a jobbítás szándéka hozott.
Értem én, hogy valaki, aki fiatal az sikítófrászt kap annak a véleményétől, aki saját élettapasztalataiból kiindulva a mai világon a múlt erényeit kéri számon.
Mint ahogy megértem az idősebbet is, akit idegesít a mai világ elembertelenedett arca, a szolidaritás hiánya, a vagyoni egyenlőtlenség egyre ingerlőbb képe.
Mégis, meg kellene próbálnunk túlcsorduló érzelmek nélkül beszélgetni, ha lehet, akkor mindenfajta személyeskedés és minősítgetések nélkül, tiszteletben tartva a kort, a szándékot, adott esetben a nőt - szóval egymást.
Másik kérésem az információk átadásához kapcsolódik.
Régi becsípődésem, hogy a klasszikus újságírásnak többé-kevésbé befellegzett, a média függetlensége még a legtárgyilagosabbnak tűnő platformok esetében is erősen megkérdőjelezhető, a tulajdonosi álláspontot egy sajtómunkásnak akkor is figyelembe kell vennie, ha nem tetszik neki.
Ha nem veszi figyelembe, akkor másnaptól a foglalkozása feltüntetésénél az "állástalan" minősítést is feltüntetheti.
Ma már a hír sem szent, hiszen hogy miből lesz hír, többnyire az is kormányzati szinten dől el.
Ha nincs nyilvánosság, akkor hír sincs, ellenben hírt abból lehet gyártani, amiből csak akar a tömegtájékoztatás manipulátora.
A helyzet annyiban még rosszabb is, hogy a közösségi média - eredeti szerepével ellentétben - nem színesíti a tájékoztatást, hanem összemossa a színeket, emellett még felettébb megbízhatatlan is, rájátszik az emberek gyermeteg érzelmeire (pici baba, cukicica, vicceskutya, rendes embernek kinéző politikus, stb.
Működtetői folyamatosan manipulálnak, erre szép példa, hogy minap kíváncsi voltam egy autómosó szerkezetére, utána hetekig kaptam az üzleti ajánlatokat, hogy kitől vegyek a vödör-kefe rendszerű autómosóm kiváltására lézervezérlésű, sárból tiszta forrást varázsló csodaszerkezeteket potom pénzért, úgy egymilliárd táján...
Ami még legközelebb áll a normalitáshoz, az a bloggerek tevékenysége.
Különösen azoké, akik kirúgott újságírókként nem ezen a néven kívánnak bevételre szert tenni, hanem anyagi függetlenségük birtokában írják meg azt, ami kikívánkozik belőlük.
Régi becsípődésem, hogy a klasszikus újságírásnak többé-kevésbé befellegzett, a média függetlensége még a legtárgyilagosabbnak tűnő platformok esetében is erősen megkérdőjelezhető, a tulajdonosi álláspontot egy sajtómunkásnak akkor is figyelembe kell vennie, ha nem tetszik neki.
Ha nem veszi figyelembe, akkor másnaptól a foglalkozása feltüntetésénél az "állástalan" minősítést is feltüntetheti.
Ma már a hír sem szent, hiszen hogy miből lesz hír, többnyire az is kormányzati szinten dől el.
Ha nincs nyilvánosság, akkor hír sincs, ellenben hírt abból lehet gyártani, amiből csak akar a tömegtájékoztatás manipulátora.
A helyzet annyiban még rosszabb is, hogy a közösségi média - eredeti szerepével ellentétben - nem színesíti a tájékoztatást, hanem összemossa a színeket, emellett még felettébb megbízhatatlan is, rájátszik az emberek gyermeteg érzelmeire (pici baba, cukicica, vicceskutya, rendes embernek kinéző politikus, stb.
Működtetői folyamatosan manipulálnak, erre szép példa, hogy minap kíváncsi voltam egy autómosó szerkezetére, utána hetekig kaptam az üzleti ajánlatokat, hogy kitől vegyek a vödör-kefe rendszerű autómosóm kiváltására lézervezérlésű, sárból tiszta forrást varázsló csodaszerkezeteket potom pénzért, úgy egymilliárd táján...
Ami még legközelebb áll a normalitáshoz, az a bloggerek tevékenysége.
Különösen azoké, akik kirúgott újságírókként nem ezen a néven kívánnak bevételre szert tenni, hanem anyagi függetlenségük birtokában írják meg azt, ami kikívánkozik belőlük.
Természetesen az, hogy valaki meg akar élni a szakmájából, cseppet sem elítélendő, tehát nem vehetünk mindenkit egy kalap alá.
Viszont a bloggerek mindenféle felületeken, itt-ott, sokszor a közfigyelmet elkerülve dolgoznak.
Hogy ezen a helyzeten enyhítsünk, repeti nickű blogger-társammal létrehoztuk a
Viszont a bloggerek mindenféle felületeken, itt-ott, sokszor a közfigyelmet elkerülve dolgoznak.
Hogy ezen a helyzeten enyhítsünk, repeti nickű blogger-társammal létrehoztuk a
című portált, melyet ő a mai napig lankadatlan szorgalommal szerkeszt, sajnos nem a a kívánatos közfigyelemmel.
Kérlek, nézzetek bele, és ha érdemesnek találjátok, osszátok meg ismerőseitekkel, barátaitokkal!
Kérlek, nézzetek bele, és ha érdemesnek találjátok, osszátok meg ismerőseitekkel, barátaitokkal!
Köszönöm megértő együttműködéseteket!
:O)))
2020. március 24., kedd
GYERMEKKORI ÁLMOK
Azt tudtuk idáig is, hogy szociopata, azt is sejtettük, hogy infantilis, de egyre szomorúbb betegségekre utaló tüneteket produkál a Mi Reménységünk.
Nem ő az első, aki nem kapott kisvonatot gyermekkorában, de az átlagember ilyen esetben akkor is kisvonatot tesz a karácsonyfa alá, ha a kisfia valamilyen kütyüre vágyik, melynek használatával ő lehet egy virtuális vonat vezetője, lehetőleg a Shinkansené...
Ő épített egyet magának, a mi pénzünkből, a mi pénzünket költve minden nap, amikor a kisvasút működik.
Focista is szeretett volna lenni, de hát sajnos a képességei korlátozottak voltak, bár ő ezt nem hitte - azt gondolta, azért nem játszik a magyar válogatottban, mert másé a labda - elrendezte hát, hogy nem csak a labda, de a pálya is az övé legyen.
Katona is szeretett volna lenni - na, nem bokorugró, hanem minimum marsall, vagy valami ilyesmi, habár köztudott, abból lesz csak jó hadvezér, aki nem csak parancsokat szeret osztogatni, de képes parancsokat végrehajtani is.
Ez nem volt az erőssége akkor sem, mikor katona volt, ez adhatott módot arra, hogy - sokak véleménye szerint - a katonai elhárítás elvtársi-baráti kapcsolatokat alakítson ki vele, a Nemzeti Jellemóriással.
Hát ez azért nyomasztó lehetett, de sebaj, megcsinálta a TEK névre hallgató pretoriánus gárdáját, gondolva esetleges nehéz napokra.
Volt itt már ilyen hárombetűs gárdája Rákosi nevű elődjének is, nem lett jó vége annak se.
Lassan már ott tart, mint Sztálin elvtárs, az ember azt hinné, Koltai Róbertet ő ihlette az Illetékes Elvtárs szerepének megalkotásánál.
Ma feltette a koronát a koronavírusra, kiment a repülőtérre, ahová megérkezett a kínai arcmaszk és lélegeztetőgép szállítmány, azt simogatta átszellemült képpel, a repülőgép rakterében, pedig mintha azt mondta volna, hogy van itt mindenből elég a vírus elleni háború megvívásához.
Merthogy minden és mindenki ellen háborút vív, ami az ő szomorú magánügye lenne, ha nem tartaná állandó hadiállapotban a magyar társadalmat.
Hálistennek, a társadalom csak részben partner ebben, vannak még, akik megőrizték a józan eszüket, a többi meg Fidesz-szavazó - egyelőre.
Tisztán látszik, ő szándékozik lenni a nemzet megmentője, ezért tiltotta el a nagy ho-ho-horgászt a nyilvánosságtól, ezért ért mindenhez a vírus keltetésétől a segglyukon keresztül történő lélegeztetésig - és minden nap imádkozhat egy kis földrengésért, de már megint ezeknek a piszok horvátoknak van szerencséjük.
Pedig milyen jól mutatna az összedőlt stadionja romjain álarcban, egyik kezében permetezőszárral, másikban egy megmentett kisgyerekkel, lába körül ott téblábolhatna hű kutyája Nárcisz, akit nagy valószínűséggel ő vert félig agyon, nagy örömet szerezve ezzel a Főméltóságú Asszonynak - mégiscsak jobb ez így, mint a napszemüveg éjnek idején is...
Úgyhogy van még néhány napunk diktátor nélkül, élvezzük ki a kisebb rosszat, a koronavírust...
Aztán majd meglátjuk - az Úr igazságos szokott lenni...
:O)))
Nem ő az első, aki nem kapott kisvonatot gyermekkorában, de az átlagember ilyen esetben akkor is kisvonatot tesz a karácsonyfa alá, ha a kisfia valamilyen kütyüre vágyik, melynek használatával ő lehet egy virtuális vonat vezetője, lehetőleg a Shinkansené...
Ő épített egyet magának, a mi pénzünkből, a mi pénzünket költve minden nap, amikor a kisvasút működik.
Focista is szeretett volna lenni, de hát sajnos a képességei korlátozottak voltak, bár ő ezt nem hitte - azt gondolta, azért nem játszik a magyar válogatottban, mert másé a labda - elrendezte hát, hogy nem csak a labda, de a pálya is az övé legyen.
Katona is szeretett volna lenni - na, nem bokorugró, hanem minimum marsall, vagy valami ilyesmi, habár köztudott, abból lesz csak jó hadvezér, aki nem csak parancsokat szeret osztogatni, de képes parancsokat végrehajtani is.
Ez nem volt az erőssége akkor sem, mikor katona volt, ez adhatott módot arra, hogy - sokak véleménye szerint - a katonai elhárítás elvtársi-baráti kapcsolatokat alakítson ki vele, a Nemzeti Jellemóriással.
Hát ez azért nyomasztó lehetett, de sebaj, megcsinálta a TEK névre hallgató pretoriánus gárdáját, gondolva esetleges nehéz napokra.
Volt itt már ilyen hárombetűs gárdája Rákosi nevű elődjének is, nem lett jó vége annak se.
Lassan már ott tart, mint Sztálin elvtárs, az ember azt hinné, Koltai Róbertet ő ihlette az Illetékes Elvtárs szerepének megalkotásánál.
Ma feltette a koronát a koronavírusra, kiment a repülőtérre, ahová megérkezett a kínai arcmaszk és lélegeztetőgép szállítmány, azt simogatta átszellemült képpel, a repülőgép rakterében, pedig mintha azt mondta volna, hogy van itt mindenből elég a vírus elleni háború megvívásához.
Merthogy minden és mindenki ellen háborút vív, ami az ő szomorú magánügye lenne, ha nem tartaná állandó hadiállapotban a magyar társadalmat.
Hálistennek, a társadalom csak részben partner ebben, vannak még, akik megőrizték a józan eszüket, a többi meg Fidesz-szavazó - egyelőre.
Tisztán látszik, ő szándékozik lenni a nemzet megmentője, ezért tiltotta el a nagy ho-ho-horgászt a nyilvánosságtól, ezért ért mindenhez a vírus keltetésétől a segglyukon keresztül történő lélegeztetésig - és minden nap imádkozhat egy kis földrengésért, de már megint ezeknek a piszok horvátoknak van szerencséjük.
Pedig milyen jól mutatna az összedőlt stadionja romjain álarcban, egyik kezében permetezőszárral, másikban egy megmentett kisgyerekkel, lába körül ott téblábolhatna hű kutyája Nárcisz, akit nagy valószínűséggel ő vert félig agyon, nagy örömet szerezve ezzel a Főméltóságú Asszonynak - mégiscsak jobb ez így, mint a napszemüveg éjnek idején is...
Úgyhogy van még néhány napunk diktátor nélkül, élvezzük ki a kisebb rosszat, a koronavírust...
Aztán majd meglátjuk - az Úr igazságos szokott lenni...
:O)))
2020. március 21., szombat
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGTÓL A TANÁCSTALAN MAGYARORSZÁGIG...
A spanyolnátha éppen olyan pusztító volt, mint a koronavírus.
1918-ban tört ki a járvány, mely emberek millióinak életébe került, és végérvényesen felforgatta a társadalmakat, melyek egyébként sem voltak higgadt állapotban, hiszen folyt a Világháború.
A járvány még 1920-ban sem fejeződött be.
Ami hasonlóság a mai helyzettel, hogy az ország akkor sem volt felkészülve erre a példátlan egészségügyi kihívásra . és most sincs.
Mire vége lett a világháborúnak és a járványnak,már semmi nem volt olyan, mint annak előtte volt, és soha többé nem is lett olyan.
Sajnos, jobb nem lett, sőt, még romlott is a helyzet.
A baj soha nem jár egyedül, a járvány, háború, forradalom szentháromság bármelyik variációjában előfordulhat, jelenleg a háború és a forradalom még hátra van, de a világ öles léptekkel halad a megvalósítás felé.
A háború maga az iszonyat, emberi vágóhíd, mely elenyészően kevés embernek hoz kiemelkedő hasznot, és az egész vérfürdő felett nemzeti lobogók lengnek, azt hazudva az embernek, hogy van akárcsak cseppnyi értelme is annak, ha életét adja érte.
Rezesbandák, zászlóanyák, zászlókat megáldó papok, özvegyek, árvák, halottak, halottak, halottak.
És zsírosra hizlalt hadiszállítók, haszonleső politikusok.
Mikor a népnek elege van a dologból, akkor jön a forradalom.
Őszirózsa a sapkákon, szegfű a puskacsövekben, falhoz állított ellenfelek, fellógatott tisztségviselők, Dunába lőtt újságírók, megkínzott zsidók, felakasztott festőnők, nyakig földbe ásott kisemberek lóval tiportatott feje - a pénz és az ijedtében magát összecsinált hatalom kegyetlen bosszúja.
A forradalom csak messziről szép, a piros vér csak messziről dekoratív, közelről nyúlós és büdös.
A hóhérok kegyetlenek, és hóhér mindig akad, akár fehér glaszékesztyűben is szorgalmasan igazgatják a kötelet áldozatuk nyakán.
A járvány már csak ráadás, esetleg előleg, viszont felettébb demokratikus, maga a kommunista egyenlősdi, nincs kivételezés, legfeljebb csak szerencse.
Ma van százegyedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának, ne menjünk el szó nélkül mellette.
A világ tele van álmodozókkal, akik többnyire nem önös érdekből, inkább a többi ember iránti felelősségtől motiválva kezdenek harcba a fennálló társadalmin rend ellen, ha azt igazságtalannak vélik.
így volt ez 1918-19-ben is, merthogy a fronton élesedik az ember lényeglátása, fejlődik igazságérzete és szeretné, ha otthon maradt kisgyermekének értelmesebb élet jutna, mint neki.
És amikor a vesztett háború után hazatér, akkor tenni is hajlandó ezért.
Ilyenkor némi téblábolás után kikiáltja a Tanácsköztársaságot, majd megpróbálja két hét alatt orvosolni évszázadok igazságtalanságait, nekikezd a javak igazságos átcsoportosításának, beengedi a népet a Margitszigetre, lakást ad az otthontalanoknak és szép mesékben vázolja fel a gyönyörű jövőt, ahol mindenki részesülhet a javakból, és nem csak képviselői által...
Aztán, mikor a környező újdonat országok krémjének a lába szárán is csurog már a félelem, akkor meg lehet védeni a hont.
Vagy lehet ellene fenekedni, majd a bukás után kicsit vérfürdőzgetni.
Igaz, a forradalmi terror sem bánt kesztyű kézzel ellenfeleivel, de mégis más egy háborúban álló ország hátországában fegyveres harcot kezdeni, meg más a megszálló csapatok lószarának tetején belovagolva vérengzésbe kezdeni.
A kereszténység és a kommunizmus eszméiben sok a közös, többek között mindkettő emberközpontú, mindkettő a szegények felemelését tűzi ki célul.
Nem mindig sikerül ezt 133 nap alatt elérni, a Tanácsköztársaság is belebukott.
De a cél tisztelnivaló volt, nemmellesleg az utóbbi ötszáz év egyetlen sikeres honvédő harcát folytatta.
Ma mégis szidja a hivatalos politika, pedig büszkébbek lehetnénk rá, mint 1848 forradalmárainak teszetosza, a realitásokat semmibevevő ködszurkálásaira...
Mi pedig ha lecseng a járvány, készülhetünk a világháborúra.
Szegény gyerekeink...
:O))).
1918-ban tört ki a járvány, mely emberek millióinak életébe került, és végérvényesen felforgatta a társadalmakat, melyek egyébként sem voltak higgadt állapotban, hiszen folyt a Világháború.
A járvány még 1920-ban sem fejeződött be.
Ami hasonlóság a mai helyzettel, hogy az ország akkor sem volt felkészülve erre a példátlan egészségügyi kihívásra . és most sincs.
Mire vége lett a világháborúnak és a járványnak,már semmi nem volt olyan, mint annak előtte volt, és soha többé nem is lett olyan.
Sajnos, jobb nem lett, sőt, még romlott is a helyzet.
A baj soha nem jár egyedül, a járvány, háború, forradalom szentháromság bármelyik variációjában előfordulhat, jelenleg a háború és a forradalom még hátra van, de a világ öles léptekkel halad a megvalósítás felé.
A háború maga az iszonyat, emberi vágóhíd, mely elenyészően kevés embernek hoz kiemelkedő hasznot, és az egész vérfürdő felett nemzeti lobogók lengnek, azt hazudva az embernek, hogy van akárcsak cseppnyi értelme is annak, ha életét adja érte.
Rezesbandák, zászlóanyák, zászlókat megáldó papok, özvegyek, árvák, halottak, halottak, halottak.
És zsírosra hizlalt hadiszállítók, haszonleső politikusok.
Mikor a népnek elege van a dologból, akkor jön a forradalom.
Őszirózsa a sapkákon, szegfű a puskacsövekben, falhoz állított ellenfelek, fellógatott tisztségviselők, Dunába lőtt újságírók, megkínzott zsidók, felakasztott festőnők, nyakig földbe ásott kisemberek lóval tiportatott feje - a pénz és az ijedtében magát összecsinált hatalom kegyetlen bosszúja.
A forradalom csak messziről szép, a piros vér csak messziről dekoratív, közelről nyúlós és büdös.
A hóhérok kegyetlenek, és hóhér mindig akad, akár fehér glaszékesztyűben is szorgalmasan igazgatják a kötelet áldozatuk nyakán.
A járvány már csak ráadás, esetleg előleg, viszont felettébb demokratikus, maga a kommunista egyenlősdi, nincs kivételezés, legfeljebb csak szerencse.
Ma van százegyedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának, ne menjünk el szó nélkül mellette.
A világ tele van álmodozókkal, akik többnyire nem önös érdekből, inkább a többi ember iránti felelősségtől motiválva kezdenek harcba a fennálló társadalmin rend ellen, ha azt igazságtalannak vélik.
így volt ez 1918-19-ben is, merthogy a fronton élesedik az ember lényeglátása, fejlődik igazságérzete és szeretné, ha otthon maradt kisgyermekének értelmesebb élet jutna, mint neki.
És amikor a vesztett háború után hazatér, akkor tenni is hajlandó ezért.
Ilyenkor némi téblábolás után kikiáltja a Tanácsköztársaságot, majd megpróbálja két hét alatt orvosolni évszázadok igazságtalanságait, nekikezd a javak igazságos átcsoportosításának, beengedi a népet a Margitszigetre, lakást ad az otthontalanoknak és szép mesékben vázolja fel a gyönyörű jövőt, ahol mindenki részesülhet a javakból, és nem csak képviselői által...
Aztán, mikor a környező újdonat országok krémjének a lába szárán is csurog már a félelem, akkor meg lehet védeni a hont.
Vagy lehet ellene fenekedni, majd a bukás után kicsit vérfürdőzgetni.
Igaz, a forradalmi terror sem bánt kesztyű kézzel ellenfeleivel, de mégis más egy háborúban álló ország hátországában fegyveres harcot kezdeni, meg más a megszálló csapatok lószarának tetején belovagolva vérengzésbe kezdeni.
A kereszténység és a kommunizmus eszméiben sok a közös, többek között mindkettő emberközpontú, mindkettő a szegények felemelését tűzi ki célul.
Nem mindig sikerül ezt 133 nap alatt elérni, a Tanácsköztársaság is belebukott.
De a cél tisztelnivaló volt, nemmellesleg az utóbbi ötszáz év egyetlen sikeres honvédő harcát folytatta.
Ma mégis szidja a hivatalos politika, pedig büszkébbek lehetnénk rá, mint 1848 forradalmárainak teszetosza, a realitásokat semmibevevő ködszurkálásaira...
Mi pedig ha lecseng a járvány, készülhetünk a világháborúra.
Szegény gyerekeink...
:O))).
2020. március 20., péntek
ESZENYI ENIKŐ
Nehéz feladat ugyanazon lyukból hideget és meleget is fújni, Magyarországon meg egyenesen lehetetlen.
Itt a dolgok általában csak feketék vagy fehérek lehetnek, annak pedig, aki nem csatlakozik valamelyik éppen divatos szektához, annak vége.
Azt kinyiffantják, méghozzá szilárd következetességgel és gyorsan.
Mára annyiban módosult ez a helyzet, hogy aki nem az uralmon lévő szekta mellett áll ki látványosan, azt a másik szekta se tudja megvédeni, mert a szektatagok mentalitása kísértetiesen hasonló mindkét oldalon.
Többségük gyáva beszari és két forintért Dorozsmáig gyakja a kecskét.
Sokszor még két forint sem kell, csak egy ki sem mondott ígéret: ha engem/minket támogatsz, akkor hamarosan elnyered méltó jutalmadat.
Eszenyi Enikő -néha több, néha kevesebb sikerrel- megpróbált középen állni - lehet látni az eredményt.
Színházigazgatói pályázatát visszavonta, nem kívánja tovább folytatni munkáját a Vígszínházban, ami a helyzet ismeretében nem meglepő.
Jó alkalom viszont arra, hogy szembenézzen a valósággal, úgy saját maga, mint környezete és a társadalom tekintetében, és végre mi is szembenézhessünk saját illúzióinkkal.
Bevezetőül talán annyit, hogy az Eszenyi Enikő nevű színésznőt nem kedvelem, Törőcsik-epigonnak tartom, és éppen azt a modorosságot nem kedvelem benne, mellyel példaképe a Nemzet Szent Deszkáinak Nagyasszonya szerepét adta, mely szerepet láthatólag ő szerette volna örökölni.
De Eszenyi Enikőből három is van, kétségkívül nem egysíkú személyiség.
A színésznő mellett rendező is - erről nem tudok véleményt formálni a szükséges szakértelem híján, és az előző két funkciója mellett színházvezető, Magyarország egyik sikeres - ha nem a legsikeresebb - színházának vezetője, és e tekintetben a sikert eladott jegyekben lehet mérni.
Lehet fintorogni, lehet fanyalogni, de a Vígszínház sikeres teátrum, a magyar színjátszás meghatározó műhelye, sikergyár, és aki ezt kétségbe vonja, annál valószínűleg a savanyú szőlő szindróma okozza ezt..
Természetesen minden színházi siker közös munka gyümölcse, benne van a halálba szekírozott Marton László teljesítménye éppúgy, mint Börcsök Enikő munkája, de az sem kétséges, hogy a siker jelentős hányada Eszenyi színházvezetői tevékenységének köszönhető.
A vezetői munka sehol nem könnyű, lévén, hogy a vezető - vezessen színházat, gyárat, kutatóintézetet - a legnehezebb "munkadarabbal", az emberrel kell, hogy dolgozzon, saját sikeréhez nem elég a saját teljesítménye, ki kel csiholnia beosztottaiból - munkatársaiból a maximális teljesítményt.
Nem könnyű feladat, mert mi, emberek sokfélék vagyunk, kire ezzel. kire azzal lehet hatni, kire anyagiakkal, kire hiúsága legyezgetésével, kire a fegyelmezés eszközeivel, kire szépszóval - leginkább ezek megfelelő arányú keverékével - csak hát ezt az arányt eltalálni nem könnyű, és ebben áll a vezetés művészete.
A legtipikusabb vezetői hiba az egysíkúság, amikor a vezető úgy gondolja, ha Józsinál, aki lusta és érzéketlen tuskó bejött az ordibálás, akkor ez a szorgalmas és mély lelki életet élő Mimózánál is sikeres lesz, jóllehet hiba ez a javából.
De hiba lehet az is, ha egy vezető csak a saját szempontjait veszi figyelembe, mert a vezetettek számára saját aktuális, valós vagy vélt érdekeik a legfontosabbak.
A vezetőnek a két szempont közötti igen szűk mezsgyén kell egyensúlyoznia, nem egyszerű feladat.
Ha ehhez még hozzáadódik az, hogy egy impulzív színésznő kerül vezetői pozícióba +a a holdfázisok hatása a százszorszépekre - hát mit mondjak, nem egyszerű eset.
Orvost sem szerencsés dolog kinevezni kórház-igazgatónak, ha nincs megfelelő kontroll felette, könnyen elkásleresedik...
Eszenyit most vezetői hibáival támadják, ez részben talán indokolt is, végtére is egy primadonna megengedheti magának, hogy hozzávágja a bakancsát a beosztottjához, de egy vezetőnek mielőtt még mások vezetésére adja a fejét, elsősorban saját magán kell uralkodnia.
A helyzet itt azért ennél bonyolultabb.
Eszenyit nem először támadják, de most először akarták igazán a vérét venni.
Ennek politikai okai vannak, hiszen most viszonylag kockázatmentesen lehet támadni.
Hibája az volt, hogy nem állt ki feltétel nélkül, teljes mellbedobással a Fidesz színházi emberei mellett, hanem megpróbált lavírozni a zátonyok között a Marton-ügyben éppúgy, mint legutóbb a színházak finanszírozása ügyében, így sikerült mindenkit magára haragítania.
Igaz, Marton László ügyében később korrigált, és a színházi finanszírozás ügyében a szakmai megközelítést hiányolta, de ez már nem segített rajta, elindult rá a hajtóvadászat.
A mai magyar politika mindent a kezében akar tartani, a kultúrát is, természetesen, ehhez pedig a színházak kézbentartása nélkülözhetetlen.
Ilyen vészterhes időkben a Bűnös Városban lehetőleg minden, a kulturkampf szempontjából fontos állást el kell foglalni, a vezetői tisztségeket megkérdőjelezhetetlenül hű alattvalókkal kell betölteni, ilyenkor nincs helye vacillálásnak - Fidesz-ököl vasököl, oda üt, ahova köll, ugye...
Hogy aztán Eszenyi időnként vezetői hibákat követett el, az nagyon helyes, legalább megkönnyítette a politikacsinálók dolgát.
Aki azt hiszi, hogy itt a művészek mély lelke érdekelt valakit, az nagyon naiv, de inkább ostoba.
Eszenyi kinyiffantása egy Váradin, a felcsúti juhászon, Welsz Tamáson, a rendőrautóban magát megöngyilkoló vállalkozón, néhai Komáromi András forráskód-tulajdonoson trenírozott csapatnak egyszerű ujjgyakorlat volt.
A színházi puccsban résztvevők egy része már régebb óta nem a társulat tagja, ők ugyanúgy most csodálkoztak rá a helyzetre, mint hajdan Sárosdi Lilla Marton László húsz évvel a csodálkozás előtt az orra előtt "limbált" csúnyájára, most ütött rajtuk mély sebet a művésznő ki tudja mikor hozzájuk vágott cipője, most ébredtek eszméletre.
Eszméletlen...
Lehet, hogy Eszenyi nem egy Grál-lovagina, de hogy ezek a népek szánalmasak, az kétségtelen.
Ha egy is közülük bátran szembefordult volna vele, mikor sértette vagy megalázta, az tiszteletreméltó lett volna, de ez inkább szánalomra méltó...
És akkor a háttérben még ott mozog Rudolf Péter, Orbán családi jóbarátja, aki a második legjobb pályázatot adta be az igazgatói pályázatra.
Kicsit olyan ez, mint amikor egy nő azt mondja egy pasiról, hogy a második legjobb volt az ágyban - megtisztelő, de normális férfi azért ezzel nem dicsekedne.
Rudolf Pétert pedig felettébb kedvelem, a humorérzéke szinte páratlan a mai magyar pályán, de hát ez nem rokonszenv-vetélkedő, hanem hatalmi játszma, melyben rá osztották a második alabárdos szerepét - csodálom, hogy ennyi elég neki.
És ott mozog a fiatalabb Vidnyánszky, aki valószínűleg főrendező lesz nemsokára.
Ruttkay szelleme ott lebeg a színház felett, Latinovitsal beszélgetnek, ő pedig rezignáltan jegyzi meg - én ezeket már régen pofánvertem volna, egytől-egyig..
:O)))
Itt a dolgok általában csak feketék vagy fehérek lehetnek, annak pedig, aki nem csatlakozik valamelyik éppen divatos szektához, annak vége.
Azt kinyiffantják, méghozzá szilárd következetességgel és gyorsan.
Mára annyiban módosult ez a helyzet, hogy aki nem az uralmon lévő szekta mellett áll ki látványosan, azt a másik szekta se tudja megvédeni, mert a szektatagok mentalitása kísértetiesen hasonló mindkét oldalon.
Többségük gyáva beszari és két forintért Dorozsmáig gyakja a kecskét.
Sokszor még két forint sem kell, csak egy ki sem mondott ígéret: ha engem/minket támogatsz, akkor hamarosan elnyered méltó jutalmadat.
Eszenyi Enikő -néha több, néha kevesebb sikerrel- megpróbált középen állni - lehet látni az eredményt.
Színházigazgatói pályázatát visszavonta, nem kívánja tovább folytatni munkáját a Vígszínházban, ami a helyzet ismeretében nem meglepő.
Jó alkalom viszont arra, hogy szembenézzen a valósággal, úgy saját maga, mint környezete és a társadalom tekintetében, és végre mi is szembenézhessünk saját illúzióinkkal.
Bevezetőül talán annyit, hogy az Eszenyi Enikő nevű színésznőt nem kedvelem, Törőcsik-epigonnak tartom, és éppen azt a modorosságot nem kedvelem benne, mellyel példaképe a Nemzet Szent Deszkáinak Nagyasszonya szerepét adta, mely szerepet láthatólag ő szerette volna örökölni.
De Eszenyi Enikőből három is van, kétségkívül nem egysíkú személyiség.
A színésznő mellett rendező is - erről nem tudok véleményt formálni a szükséges szakértelem híján, és az előző két funkciója mellett színházvezető, Magyarország egyik sikeres - ha nem a legsikeresebb - színházának vezetője, és e tekintetben a sikert eladott jegyekben lehet mérni.
Lehet fintorogni, lehet fanyalogni, de a Vígszínház sikeres teátrum, a magyar színjátszás meghatározó műhelye, sikergyár, és aki ezt kétségbe vonja, annál valószínűleg a savanyú szőlő szindróma okozza ezt..
Természetesen minden színházi siker közös munka gyümölcse, benne van a halálba szekírozott Marton László teljesítménye éppúgy, mint Börcsök Enikő munkája, de az sem kétséges, hogy a siker jelentős hányada Eszenyi színházvezetői tevékenységének köszönhető.
A vezetői munka sehol nem könnyű, lévén, hogy a vezető - vezessen színházat, gyárat, kutatóintézetet - a legnehezebb "munkadarabbal", az emberrel kell, hogy dolgozzon, saját sikeréhez nem elég a saját teljesítménye, ki kel csiholnia beosztottaiból - munkatársaiból a maximális teljesítményt.
Nem könnyű feladat, mert mi, emberek sokfélék vagyunk, kire ezzel. kire azzal lehet hatni, kire anyagiakkal, kire hiúsága legyezgetésével, kire a fegyelmezés eszközeivel, kire szépszóval - leginkább ezek megfelelő arányú keverékével - csak hát ezt az arányt eltalálni nem könnyű, és ebben áll a vezetés művészete.
A legtipikusabb vezetői hiba az egysíkúság, amikor a vezető úgy gondolja, ha Józsinál, aki lusta és érzéketlen tuskó bejött az ordibálás, akkor ez a szorgalmas és mély lelki életet élő Mimózánál is sikeres lesz, jóllehet hiba ez a javából.
De hiba lehet az is, ha egy vezető csak a saját szempontjait veszi figyelembe, mert a vezetettek számára saját aktuális, valós vagy vélt érdekeik a legfontosabbak.
A vezetőnek a két szempont közötti igen szűk mezsgyén kell egyensúlyoznia, nem egyszerű feladat.
Ha ehhez még hozzáadódik az, hogy egy impulzív színésznő kerül vezetői pozícióba +a a holdfázisok hatása a százszorszépekre - hát mit mondjak, nem egyszerű eset.
Orvost sem szerencsés dolog kinevezni kórház-igazgatónak, ha nincs megfelelő kontroll felette, könnyen elkásleresedik...
Eszenyit most vezetői hibáival támadják, ez részben talán indokolt is, végtére is egy primadonna megengedheti magának, hogy hozzávágja a bakancsát a beosztottjához, de egy vezetőnek mielőtt még mások vezetésére adja a fejét, elsősorban saját magán kell uralkodnia.
A helyzet itt azért ennél bonyolultabb.
Eszenyit nem először támadják, de most először akarták igazán a vérét venni.
Ennek politikai okai vannak, hiszen most viszonylag kockázatmentesen lehet támadni.
Hibája az volt, hogy nem állt ki feltétel nélkül, teljes mellbedobással a Fidesz színházi emberei mellett, hanem megpróbált lavírozni a zátonyok között a Marton-ügyben éppúgy, mint legutóbb a színházak finanszírozása ügyében, így sikerült mindenkit magára haragítania.
Igaz, Marton László ügyében később korrigált, és a színházi finanszírozás ügyében a szakmai megközelítést hiányolta, de ez már nem segített rajta, elindult rá a hajtóvadászat.
A mai magyar politika mindent a kezében akar tartani, a kultúrát is, természetesen, ehhez pedig a színházak kézbentartása nélkülözhetetlen.
Ilyen vészterhes időkben a Bűnös Városban lehetőleg minden, a kulturkampf szempontjából fontos állást el kell foglalni, a vezetői tisztségeket megkérdőjelezhetetlenül hű alattvalókkal kell betölteni, ilyenkor nincs helye vacillálásnak - Fidesz-ököl vasököl, oda üt, ahova köll, ugye...
Hogy aztán Eszenyi időnként vezetői hibákat követett el, az nagyon helyes, legalább megkönnyítette a politikacsinálók dolgát.
Aki azt hiszi, hogy itt a művészek mély lelke érdekelt valakit, az nagyon naiv, de inkább ostoba.
Eszenyi kinyiffantása egy Váradin, a felcsúti juhászon, Welsz Tamáson, a rendőrautóban magát megöngyilkoló vállalkozón, néhai Komáromi András forráskód-tulajdonoson trenírozott csapatnak egyszerű ujjgyakorlat volt.
A színházi puccsban résztvevők egy része már régebb óta nem a társulat tagja, ők ugyanúgy most csodálkoztak rá a helyzetre, mint hajdan Sárosdi Lilla Marton László húsz évvel a csodálkozás előtt az orra előtt "limbált" csúnyájára, most ütött rajtuk mély sebet a művésznő ki tudja mikor hozzájuk vágott cipője, most ébredtek eszméletre.
Eszméletlen...
Lehet, hogy Eszenyi nem egy Grál-lovagina, de hogy ezek a népek szánalmasak, az kétségtelen.
Ha egy is közülük bátran szembefordult volna vele, mikor sértette vagy megalázta, az tiszteletreméltó lett volna, de ez inkább szánalomra méltó...
És akkor a háttérben még ott mozog Rudolf Péter, Orbán családi jóbarátja, aki a második legjobb pályázatot adta be az igazgatói pályázatra.
Kicsit olyan ez, mint amikor egy nő azt mondja egy pasiról, hogy a második legjobb volt az ágyban - megtisztelő, de normális férfi azért ezzel nem dicsekedne.
Rudolf Pétert pedig felettébb kedvelem, a humorérzéke szinte páratlan a mai magyar pályán, de hát ez nem rokonszenv-vetélkedő, hanem hatalmi játszma, melyben rá osztották a második alabárdos szerepét - csodálom, hogy ennyi elég neki.
És ott mozog a fiatalabb Vidnyánszky, aki valószínűleg főrendező lesz nemsokára.
Ruttkay szelleme ott lebeg a színház felett, Latinovitsal beszélgetnek, ő pedig rezignáltan jegyzi meg - én ezeket már régen pofánvertem volna, egytől-egyig..
:O)))
2020. március 16., hétfő
A FAGYI VISSZANYALT
Civilhetesről loptam... |
Gyurcsány kapott a nyakába egy kiadós pénzügyi - gazdasági világválságot, szinte kezelhetetlen volt egy ilyen kicsi, a külgazdasági változások hatásainak ennyire kitett ország számára, mint a mi hazánk.
A válság idején egységre és összefogásra lett volna szükség, ehelyett Orbán és tettestársai tele szájjal fröcsögtek, uszítottak, mintha csak Gyurcsány személyesen döntötte volna romba a nemzetközi pénzvilágot.
A nép egyszerű gyermeke meg már csak olyan, hogy felelősöket szeret keresni, és elégedett, ha végre megtalálja - mégis, egyszerűbb elvitetni valakivel (lehetőleg olyannal, akit ismerünk...) a balhét, mint megpróbálni megérteni a nemzetközi pénzpiac működését, és a világválság okait, nem is szólva a következményeiről.
Mindenesetre ebben az esetben Gyurcsány államférfi módjára cselekedett, és ehhez még csak gumicsizmát se húzott és nem állt bele a nemzetmentő szerepébe, csak tette a dolgát.
Még mielőtt bekövetkezett volna valami katasztrófa, megoldotta az ország finanszírozását, méghozzá úgy, hogy a kasszát úgy adta át utódjának, hogy az elszámoláskor még maradt eltapsolnivaló az együttműködésre képtelen Fidesz-vezérnek is, aki szokása szerint a már veszélytelen helyzetben vad fosztogatásba és rombolásba kezdett.
Propagandája pedig arról harsogott, hogy az ország csődben van - miközben a kassza tartalékából urizált.
A pénzügyi világválságból úgy jött ki az ország, hogy akár kevés számú nyerteseinek egyike is lehetett volna, ehelyett a fő feladatot az képezte, hogy kivonjuk pénzügyeinket az IMF ellenőrzése alól - ne kelljen már gátlásokkal küszködni, ha lopni akarunk...
Az Úr igazságos, most Orbán kapott a nyakába egy világválságot, és nem biztos, hogy most is olyan szerencséje lesz, mint már annyiszor hatalomrajutása óta. Most nem jönnek migránsok, akiket ide-oda terelgetve az országban veszélyérzetet kelthet, hogy aztán ezt gyűlölettel gyógyítsa.
Ugyan most is megpróbálta a helyzetért a felelősséget a migránsok (leánykori nevükön menekültek) nyakába varrni, de a sikerre minimális esélye sem volt, ma már a kocsma bölcsei közül is csak a leghülyébbek hiszik el ezt, de ők is csak akkor, ha valaki fizet nekik ezért egy felest.
Az pedig, hogy az általa meghívott, nálunk tanuló iráni diákokon verte le saját frusztrációját, csak megmutatja jelleme végletes torzultságát, hiszen a diákok joggal vetettek fel egy sor problémát, amire semmiféle megnyugtató választ nem kaptak.
Viszont külföldiek, így zsarolhatók, megtorolható rajtuk, hogy ki merték nyitni a szájukat.
Hogy a tanulmányaik megszakadtak?
Kit érdekel, nem Rasi ez egyik sem...
Az se biztos, hogy a járvány áldozatainak hozzátartozói hálásak lesznek azért, hogy a világjárvány egy lepusztított, szétvert egészségügyet tehetett próbára, hogy a legalapvetőbb egészségügyi felszerelést, a szájmaszkot dugdosta a kormány a lakosság elől, hogy a felkészülésre volt két hónapja, most mégis leginkább improvizálgat, meg Hamburgban ragadt profi maszkokról konfabulálgat.
Hogy már megint a nyomoron akar hasznot húzni, konténerkórházat építve a világ végén, miközben nem az épület a gond, hiszen abból még több is van, mint kellene.
Vajh, ki szállítja a konténereket?
Azért se lesznek hálásak, hogy a vírusteszten spórolt a kormány, meg azért sem, hogy azon túl, hogy bizottságokat hoztak létre, azok meg üléseznek, semmi érdemi nem történik, mígcsak a járványhelyzet ki nem kényszeríti.
Szerencsésebb országokban nem a kormányfő mondja meg a szakembereknek, hogy ilyen esetben mi a teendő, hanem a szakemberek a kormányfőnek.
Akinek helyettese a szentmisék számát kívánja szaporítani, mikor a világon mindenhol megtiltják a személyes kontaktusokat úgy öt fő felett - az is könnyelműség - az illetékes miniszter meg a tízparancsolatról delirál, már, ha engedik éppen megszólalni, nehogy már megint hülyeséget mondjon...
Még abban is szerencséje van a potrohos lángésznek, hogy az ellenzék mértéktartó, habár én a múlt ismeretében a pofátlanság minősített esetének tartottam, mikor felkérték az ellenzéket a bírálatok és támadások mellőzésére.
Minden kár haszonnal jár, tartja a népi bölcsesség, ez talán majd elősegíti a felismerést, hogy ha az egészségügy költségvetése egy-két évig nem stimmel az lehet működési hiba, de ha tíz éven át soha nincs rendben, akkor lehet, hogy a tervezés környékén kell körülnézni.
Lehet az is, hogy mégsem stadionokkal kell kisámfázni ezt a szerencsétlen országot, lehet, hogy vannak ennél fontosabb feladatok is.
A legnagyobb haszon persze az lenne, ha ez a válság elsöpörné ezt a maffiát Orbánnal együtt, és szépen visszabotorkálhatnánk a demokrácia rögös, ám egyenes útjára.
Meglátjuk - már persze, ha megérjük...
:O)))
2020. március 15., vasárnap
SZÉLBE SZÓRT JÖVŐ
Magyar lélegeztetőgép - közmunkás |
Az arcmaszkra pedig nagy szükség lett volna, hiszen köztudottá vált, hogy ez a védőeszköz egyirányú utca, nem azt védi, akinek a fülét húzza, hanem tulajdonosától védi a többi embert.
Minden rosszban van valami jó, ez esetben az, hogy kiderült, ha a nemzet egészséges akar maradni, akkor nem nekünk kell arcmaszkban szaladgálnunk, elég, ha a Nemzet Lángeszét fülezzük fel, ami azért kényelmesebb, lássuk be.
Az arcmaszk talán tompítaná a pofátlanság látványát is, ez esetben viseléséből az is nyilvánvalóvá válna, hogy ki tartozik a mai elithez.
Érdekes, hogy a jogállam és a demokrácia szétverői milyen erősen bíznak abban, hogy esetleges bukásuk esetén jogállami elbírálásban részesülnek majd, fel se merül bennük, hogy esetleg sokan úgy gondolják, hogy bűneikért a bibliai időket idéző büntetésben kell, hogy részesülnek.
Azért arra még oda kell menet közben figyelnünk, nehogy úgy járjunk, mint a Habsburgok trónfosztásával, melynek során Kossuth a debreceni Nagytemplomban nemzeti konzultációt tartott és anélkül mondta ki a trónfosztást, hogy az erre felhatalmazottak szavazhattak volna róla, vagy akár csak érdemben megvitathatták volna a lépést, esetleges következményeivel együtt.
A következmények közismertek, Kossuth női ruhában, hóna alatt a koronával és a pénztárral farokfelcsapva rohant ki az országból.
Ha Megmentőnkre a jelenlegi dózis már nem hat, könnyen lehet, hogy úgy lépteti ki az országot az Unióból, mint '56-ban Nagy Imre a Varsói Szerződésből - annak sem lett jó vége...
Ezzel nem szeretnék hamis párhuzamot vonni a két politikus között, hiszen bár mindketten ártalmasak voltak, de Nagy Imre legalább nem lopott.
Történelmünk a téves, hibás döntések történelme, mindenkori vezetőink rendszeresen összetévesztették saját érdekeiket az ország érdekével, ki király akart lenni, ki csak kormányzó maradni, de olyan vezetőnk, aki a nép érdekeit a saját érdekei elé helyezte, igen kevés volt - egy ujjon meg lehet számolni.
És akkor még a kihagyott vagy elfuserált lehetőségekről nem is beszéltünk.
Az én nemzedékem meg volt győződve arról, hogy a fejlett Nyugattól való lemaradásunk fő oka, hogy Sztálin a II. Világháború után nem engedte elfogadni a Marshall-segélyt, ami jólétet és fejlődést hozott Ausztriának és Németországnak.
Most - átszámítva a mai árakra is - több támogatást kaptunk, mint anno a Marshall-segély volt, de nemigen lett belőle fejlődés, nem lett belőle jólét, leszámítva természetesen a rendszer kedvezményezettjeinek jólétét.
Nem lett belőle ipar, informatika, nem lett belőle oktatás, egészségügy, környezetbarát energiatermelés sem lett, még életszínvonal-emelkedés sem lett belőle, csak stadionok, betonkockákkal burkolt főterek, favágás és eliszaposodó Balaton, melynek partján nem neked épülnek a szállodák.
Már maga az is, hogy a Köztársaságból a NER - konkrétan Orbán - rendszere lett, jellemző korunkra, mára olyan a ország, mintha egy elfuserált időutazáson vennénk részt, állandó háborús helyzetben - amerre nézünk ellenséget látunk, még szerencse, hogy Nagyurunk megvéd minket, mint a magán-nyugdíjpénztárakat, az utolsó leheletünkig.
A Rákosi-rendszerre emlékeztető elemeket látunk - az ország újjáépítése, ipari fejlődés és társadalmi mobilitás nélkül, a Horthy-rendszerre emlékeztető külsőségeket, nacionalista külpolitikát, hamis nemzetképet, gazdasági értelemben az ország kettészakítását, a nemzet egységének szétverését, a demokrácia tartalmi elemeinek semmibevételét.
Nyugaton a nyugdíjas őrzi életmódját, életszínvonalát, idős korára tud utazni, pihenni, kulturált életet élni, nálunk ezt hadd ne értékeljem.
A nagy szemforgatás csak azt készíti elő,. hogy a Brexit miatt szűkülő Uniós forrásokból is el tudják lopni a megszokott mennyiséget.
Közben az ország toporog egyhelyben, népe egyre butul, erkölcsei egyre lazábbak, a gyűlölködés és az erőszakosság vált megszokottá.
Egyre kevesebb a szolidaritás, egyre önzőbb és türelmetlenebb társadalom várja rettegve a vírust, miközben éppen ilyen helyzetekben lenne nagy szükség az együttműködésre, az emberi érzésekre.
1848 pedig erről is szólt, nagy kár, hogy mára minden tanulsága feledésbe merült.
Ha Orbánék csinálták volna 1948-at, akkor a századfordulóra Petőfi unokatestvére nevére íratták volna a Kárpát-medencét.
Nagy öröm lehetett a hatalom számára, hogy a vírus miatt nem volt kötelező álszent pofákat vágni egy olyan ünnepségen, melynek minden pillanata szembesítette volna őket saját kisszerűségükkel.
Lehet mondani, hogy minket ez nem érdekel, hadd lopjanak, csak mi is hadd éljünk.
De pusztuló tüdővel, lerobbant egészségüggyel már nem ilyen egyszerű a világ, a kihagyott lehetőségeket, a szakértelem hiányát neked kell majd megfizetni.
Nagy lesz ennek még az ára.
:O)))
2020. március 11., szerda
VÉSZHELYZET - MÁR TÍZ ÉVE
Veszélyhelyzet kihirdetéséről döntött a kormány, a koronavírus remek alkalom erre.
Most úgyis szélcsend van nálunk, lehet baromságokat hirdetni.
Orbán már felkötötte vészhelyzeti gumicsizmáira a speciális maszkot, mely a vírusból kivonja a koronát és a maszk tulajdonosának fejére teszi, Kásler biztosította a népet, hogy mindenből, ami szükséges, megfelelő mennyiségű eszköz áll rendelkezésünkre.
A hajdani Pintér-intézkedés analógiájára (ha a hóesésben elfogy autódból az üzemanyag, akkor szállj be egy másik kocsiba...) folyamatban van a vírus elleni hatékony intézkedés kidolgozása - ha kevés a lélegeztetőgép, akkor fordulj a másik nyugdíjashoz, az majd szájon át lélegeztet, ha szükséges.
Némi aggodalomra ad okot, hogy a legyengült vírushordozó nem minden esetben lesz képes a szomszéd nyugger előszobájában felhalmozott vécépapír-csomagokon átmászni, de ha mégis, akkor a szomszédja - prevenciós indíttatásból - fejbeveri a sodrófával, majd kizárja az erkélyre, ahol az ott tárolt krumplihegyen töltheti az éjszakát.
Itt állunk majd, dupla vészhelyzetben.
Egyik a migráció miatt került bevezetésre, ami igen bölcs előrelátásról tett tanúbizonyságot, hiszen miként a Csüngőhasú Vátesz kifejtette, a migránsok - némi kitérővel - Iránon keresztül jönnek hozzánk, ahol biztonság várja őket, hiszen Orbán ha mond valami veretes baromságot, akkor Vezérlő Csillagunk (nem öt és nem is hatágú!!!) száz kilométeres körzetében még a verebek is lehullanak a fákról, nemhogy a vírusok.
És hát érzi ő a felelősséget, ezért hetente mond idiótaságokat, melyet szektája tagjai ájult tisztelettel hallgatnak, majd ismételgetnek orrvérzésig - saját gondolataik már úgy sincsenek évek óta.
A migráns pedig jön (vagy nem jön, ez attól függ, hogy barátunk és példaképünk Erdogán szultán nekihajtja őket Európának, vagy nem.
Van az a pénz, amiért nem, - ha ezt a módszert '56 -ban alkalmazta volna Kádár, ma már az aranyerünk is gyémántokkal lenne kirakva, mígellenben ma már egy székrekedésre se futja a nyuggernek...
Persze lehet, hogy ma már ez esetben is csak a foglalat szúrná a nyugger fenekét, míg Mészáros Viktor zsebében néhány kiló briliáns biztosítaná a vágyott szebb jövőt - végtére is, miért éppen a briliáns ne szorulna védelemre?
Ami ebben nagyon tetszik nekem, az a magukat baloldalinak, sőt, újságírónak tartó megélhetési betűvetők szent buzgalma, mellyel a Nyugatot fényezik, mondván: a migráció okozója Putyin és Bassar el-Aszad.
Ez a kijelentés erősen felveti a kérdést, hogy miért nem kaszkadőri pályára léptek az érintettek, hiszen azzal a bátorsággal, ahogy elemi ismeretek nélkül, vagy a tények tagadásával véleményt mondanak az arab világ mai helyzetének okáról, bátran ugorhattak volna akár fejest is egy száz méter magas szikláról egy üres betonmedencébe is, hiszen szerintük tudnak úszni.
Mindenesetre egy valamirevaló újságírótól elvárható lenne, hogy ha cikket ír a magyar baloldal ma alighanem egyetlen napilapjába, akkor tegye félre bátran russzofób, de akár filoszemita érzelmeit is, és próbáljon tárgyilagos lenni, vagy ha ez nem megy, írjon szakácskönyvet, esetleg írjon Vajna Tímea bánatos fenekéről nagyívű áttekintést.
Merthogy a baloldali olvasónak elég az a sok baromság is, amelyekkel a jobboldal és a jobboldalt saját céljaira felhasználó maffia bombázza, nem kell nekik besegíteni.
A Közel-Kelet az angolszászok kedvelt, régi homokozója, hajdan az államok határait is ők jelölték ki, gyakran vonalzóval, előre bekódolva a nemzeti-törzsi ellentéteket - divide & impera, ugye, örökérvényű, nálunk is alkalmazott módszer.
A társadalmi feszültség fenntartása a jelenlegi hatalom érdeke, a ma kihirdetett veszélyhelyzet alkalmat adhat tüntetések betiltására, egyéni karantén elrendelésére - és Orbán egy percig nem fog hezitálni használni a rendelkezésére álló eszközöket, ha szükségét érzi.
Ha a veszélyhelyzet megszüntetésének gyakorlatát a migráns-helyzet kezelését alapul véve jövendöljük meg, akkor még dédunokáink is élvezhetik áldásait, a vírus kiirtása után ötven évvel is...
Emellett egy felspannolt társadalmat remekül kézben lehet tartani, lehet ijesztgetni, lehet ezzel elkendőzni a totális felkészületlenséget, lehet bonyolítani piszkos kis üzleteket.
Cudar időket élünk, de ennek is vége lesz egyszer, akkor majd leoperáltatjuk Orbán fejéről a koronát, oszt ott marad a mi saját, dagadt vírusunk, láthatóvá válik a szökőkút a korona helyén.
Kérünk neki kölcsön maszkot Hannibal Lectertől.
De szép is lesz...
:O)))
Most úgyis szélcsend van nálunk, lehet baromságokat hirdetni.
Orbán már felkötötte vészhelyzeti gumicsizmáira a speciális maszkot, mely a vírusból kivonja a koronát és a maszk tulajdonosának fejére teszi, Kásler biztosította a népet, hogy mindenből, ami szükséges, megfelelő mennyiségű eszköz áll rendelkezésünkre.
A hajdani Pintér-intézkedés analógiájára (ha a hóesésben elfogy autódból az üzemanyag, akkor szállj be egy másik kocsiba...) folyamatban van a vírus elleni hatékony intézkedés kidolgozása - ha kevés a lélegeztetőgép, akkor fordulj a másik nyugdíjashoz, az majd szájon át lélegeztet, ha szükséges.
Némi aggodalomra ad okot, hogy a legyengült vírushordozó nem minden esetben lesz képes a szomszéd nyugger előszobájában felhalmozott vécépapír-csomagokon átmászni, de ha mégis, akkor a szomszédja - prevenciós indíttatásból - fejbeveri a sodrófával, majd kizárja az erkélyre, ahol az ott tárolt krumplihegyen töltheti az éjszakát.
Itt állunk majd, dupla vészhelyzetben.
Egyik a migráció miatt került bevezetésre, ami igen bölcs előrelátásról tett tanúbizonyságot, hiszen miként a Csüngőhasú Vátesz kifejtette, a migránsok - némi kitérővel - Iránon keresztül jönnek hozzánk, ahol biztonság várja őket, hiszen Orbán ha mond valami veretes baromságot, akkor Vezérlő Csillagunk (nem öt és nem is hatágú!!!) száz kilométeres körzetében még a verebek is lehullanak a fákról, nemhogy a vírusok.
És hát érzi ő a felelősséget, ezért hetente mond idiótaságokat, melyet szektája tagjai ájult tisztelettel hallgatnak, majd ismételgetnek orrvérzésig - saját gondolataik már úgy sincsenek évek óta.
A migráns pedig jön (vagy nem jön, ez attól függ, hogy barátunk és példaképünk Erdogán szultán nekihajtja őket Európának, vagy nem.
Van az a pénz, amiért nem, - ha ezt a módszert '56 -ban alkalmazta volna Kádár, ma már az aranyerünk is gyémántokkal lenne kirakva, mígellenben ma már egy székrekedésre se futja a nyuggernek...
Persze lehet, hogy ma már ez esetben is csak a foglalat szúrná a nyugger fenekét, míg Mészáros Viktor zsebében néhány kiló briliáns biztosítaná a vágyott szebb jövőt - végtére is, miért éppen a briliáns ne szorulna védelemre?
Ami ebben nagyon tetszik nekem, az a magukat baloldalinak, sőt, újságírónak tartó megélhetési betűvetők szent buzgalma, mellyel a Nyugatot fényezik, mondván: a migráció okozója Putyin és Bassar el-Aszad.
Ez a kijelentés erősen felveti a kérdést, hogy miért nem kaszkadőri pályára léptek az érintettek, hiszen azzal a bátorsággal, ahogy elemi ismeretek nélkül, vagy a tények tagadásával véleményt mondanak az arab világ mai helyzetének okáról, bátran ugorhattak volna akár fejest is egy száz méter magas szikláról egy üres betonmedencébe is, hiszen szerintük tudnak úszni.
Mindenesetre egy valamirevaló újságírótól elvárható lenne, hogy ha cikket ír a magyar baloldal ma alighanem egyetlen napilapjába, akkor tegye félre bátran russzofób, de akár filoszemita érzelmeit is, és próbáljon tárgyilagos lenni, vagy ha ez nem megy, írjon szakácskönyvet, esetleg írjon Vajna Tímea bánatos fenekéről nagyívű áttekintést.
Merthogy a baloldali olvasónak elég az a sok baromság is, amelyekkel a jobboldal és a jobboldalt saját céljaira felhasználó maffia bombázza, nem kell nekik besegíteni.
A Közel-Kelet az angolszászok kedvelt, régi homokozója, hajdan az államok határait is ők jelölték ki, gyakran vonalzóval, előre bekódolva a nemzeti-törzsi ellentéteket - divide & impera, ugye, örökérvényű, nálunk is alkalmazott módszer.
A társadalmi feszültség fenntartása a jelenlegi hatalom érdeke, a ma kihirdetett veszélyhelyzet alkalmat adhat tüntetések betiltására, egyéni karantén elrendelésére - és Orbán egy percig nem fog hezitálni használni a rendelkezésére álló eszközöket, ha szükségét érzi.
Ha a veszélyhelyzet megszüntetésének gyakorlatát a migráns-helyzet kezelését alapul véve jövendöljük meg, akkor még dédunokáink is élvezhetik áldásait, a vírus kiirtása után ötven évvel is...
Emellett egy felspannolt társadalmat remekül kézben lehet tartani, lehet ijesztgetni, lehet ezzel elkendőzni a totális felkészületlenséget, lehet bonyolítani piszkos kis üzleteket.
Cudar időket élünk, de ennek is vége lesz egyszer, akkor majd leoperáltatjuk Orbán fejéről a koronát, oszt ott marad a mi saját, dagadt vírusunk, láthatóvá válik a szökőkút a korona helyén.
Kérünk neki kölcsön maszkot Hannibal Lectertől.
De szép is lesz...
:O)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)