VESZTÜKET ÉRZIK

Adná az Úr, hogy igazuk legyen, éppen itt az ideje, hogy döngő léptekkel elhúzzanak a francba, történelmi léptékű politikai tettet hajtva ezzel végre: Megszabadítanák az országot a maffia mocskos, gennyes, ótvaros uralmától.
Ámen, mondhatnánk, ha beleélnénk magunkat az aktuális keneteskedésbe, melyet a Szentatya (leánykori nevén az ostoba, demens vénember) látogatása alkalmából produkál a magyar társadalom, mely amúgy durván ellene van minden nemzetközieskedésnek.
Természetes hát, hogy ájult nyálcsorgatással fogadja az internacionális katolikus egyház vezetőjét, ki eljött hozzánk meglátogatni magyarországi fióktelepét.
Magam egyébként nagyra becsülöm és felettébb kedvelem a pápát, amúgy is jól jön egy egyházi főméltóság abban az országban, melyben már a pap is hiánycikk, nem is szólva a hívekről, akik hitéletük megélését egyébként csak fékezett habzással produkálják.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen mi már a vérgőzös diktatúra esztendei alatt is tele voltunk pártonkívüli bolsevikokkal, de hát félre a kishitűséggel, látunk mi még magyar pápát!
Magyarember erősen vallásos a keresztvíz alatt, népszámláláskor, továbbá ha házasságkötése alkalmából arája szeretne királykisasszonynak öltözni.
A  herdábbja még elparentálása alkalmából is, egyéb esetekben  a maga módján vallásos, nevezetesen élete nehéz pillanataiban felemlegeti az Urat, esetlg még életvezetési tanácsokkal is ellátja, v. ö: az Isten ne... - vagy éppen ellenkezőleg.
De most nem ez a téma, hanem a megvadult maffia.

Két eset lehetséges: Vagy azt hiszik, hogy mindent megengedhetnek maguknak, vagy ellenkezőleg - aggódnak, de nagyon.
Hogy hiszik, mindent megengedhetnek maguknak - nem lenne csoda.
Egészen extrém dolgokat úszhattak meg, mert a nép közönyösen eltűrte, hogy szembeköpik, hogy hülyének nézik, pedig volt itt már emberhalál, puccskísérlet, gyujtogatás, robbantások, nyíltszíni rablás - mégse történt semmi.
Hát akkor most se fog.
Ezért indíthattak támadást a társadalom ellen, ezért mertek belemarni a pedagógusokba, ezért merik szétverni az egészségügyet, ezért szabadítják a nyugdíjasokra az inflációt, ezért merik szétverni a Postát.
Ezért mernek rendeleti kormányzással bohóctréfát csinálni a jogállamból, hiszen itt komoly társadalmi fellépés csak két esetben volt: Először, mikor háromszáz forint vizitdíjat kértek azoktól, akik megengedhették maguknak, és akik ma ilyen-olyan jogcímeken százszorosát fizetik ki.
Másik eset az internetadó elleni fellépés volt, ahol persze nem a tájékoztatás ellehetetlenítése volt az ok, hanem a pénztárca védelme.
Hogy közben eltűnt a nyomtatott sajtó, a baloldali és a liberális média - az nem zavart senkit, hogy az internet alapú rádió - melyhez nem kell frekvencia-engedély - a gépkocsikban a mai napig nem működik, az bölcs népünknek nem tűnik fel,  de hát ezen már nem is csodálkozom, ez ellen akkor tiltakoznánk, ha eddig ingyen működött volna, és mától öt forintba kerülne.


Volt már ilyen akciójuk, az első ámokfutásuk után, mikor kiderült, hogy világgá kell menniük, - a "minél rosszabb-annál jobb" - jegyében tevékenykedtek, és úgy tünik, ez folyik ma is.
Orbán tisztában van a realitásokkal.
Most, amikor Amerika rátelepedett Európa nyakára és hozzávetőleg a brezsnyevi modellt hozza "szövetségeseivel" kapcsolatban, Pocak vezér tudja, hogy bármikor elérkezhet az a pillanat, mikor önként és dalolva kell távoznia, mint Brezsnyev macskájának az asztal tetejéről, mikor a főtitkár  belenyomta az engedetlen cica fenekét a mustárba, mert a demokratikus felszólításokra rá sem hederített.
Így hát jönnek a biztonsági intézkedések.
Megbarkácsolják a pénzügyi alapokkal kapcsolatos törvényt, merthogy oda dugták a lóvé jelentős részét, kiszórják a pénzt évekre előre - ha nem kapnak, majd hiteleket vesznek fel, melyek titkos fedezetéről elfelejtenek beszámolni, így aztán lehet, hogy a Kisalföldön már rajta van valamelyik kínai bank zálogjoga.
Nem, nem a Balatonon, azt ben adják, az disznósajt...
Programot és elfoglaltságot adnak lehetséges utódaiknak.
Általános társadalmi elégedetlenséget szítanak minden olyan rétegben, mely országosan jelentős - egészségügyiek, pedagógusok, postások, ellehetetlenítik Budapestet, melyben remek szövetségesük a főpolgármester, mert ha tüntetések lesznek, azok központja a főváros lesz.
És hogy azok zavargásokká nőjenek, hát gondoskodnak a szervezőkről is, - szó szerint lovat adnak a terrorista Budaházy alá.
A megbízhatatlan elemeket eltávolítják a Honvédségből, melyet be lehet ma már vetni az elégedetlen tömegek ellen is - erről már régebben gondoskodtak.
Romuluszból Rémuszt csinálnak és olyan honvédelmi minisztert neveznek ki, akiben végre kézzelfoghatóan érzékelhető a tartalom és forma dialektikus egysége, akitől nemigen vennél használt autót.
Virtigli kis diktátorocska a Mi Reménységünk, arra épít, hogy az általa szított zavargások felszámolására csak ő lesz képes, és őt errefelé nem fogják fellógatni, mint Szaddammal tették - hasonló helyzetben - Irakban.

Ne legyenek illúzióink, ahogy a kordonbontásnál sem tétovázott annak idején, mert tudta, hogy nem fog baja esni, úgy a mai kordonbontásnál sem tétovázott erőszakot alkalmazni, mert most is tudta, hogy senki sem fog kiállni a kordonbontók mellett, hiszen demokraták vagyunk, és elvetjük az erőszakot.
MI még csak nem is a bivalyokra hasonlítunk, melyek ellenállnak azért az olyan állatoknak, melyek ebédet akarnak csinálni borjaikból, mi inkább a folyón átkelő gnú-csordára hasonlítunk, melyek a sors csapásának tekintik, hogy ők szölgálják a krokodilok jólétének alapját.
Merthogy ez az ő sorsuk és egy szegény gnu ugyan mit tehet egy éhes krokodilcsapat ellen?
Szóval, ne tévesszenek meg senkit a mai belpolitikai lépések, ez az ember egy tróger, de okos és a hatalomtechnikát Machiavellitől, Mussolinitól, Hitlertől és Sztálintól tanulta, a tanultak hasznosításához pedig kétségkívül komoly tehetsége van.
Persze azért ő sem mindenható, mégcsak ördöginek sem mondható, szinte minden munkahelyen találkozhatunk ezzel a típussal, és elég jól meg szokott velük birkózni egy egészséges munkahelyi kollektíva.
Hogy ez országos méretekben is igaz legyen, ahhoz az kell, hogy megértsük ennek a rendszernek a lényegét és tegyünk is ellene - együtt, egymással szolidárisan.
Nem lesz egyszerű, hiszen nyelvünkben még magyar kifejezés sincs a szolidaritásra, ezt nekünk még tanulni kell.
A tandíjat éppen most fizetgetjük...

És vigyázzunk, mert a zsákmánya elvesztésétől rettegő rabló a legveszélyesebb.

:O)))

Ps: Isten nyugosztalja szegény Vágó Pistát..

RABSZOLGATARTÓ -TARTÓ TÁRSADALOM

Nem, nem elírásból származó szóismétlés, ez a mai magyar társadalom definíciója.
A rendszerváltás hajnalán optimizmusom ugyan nem volt parttalan, de a társadalomé az volt.
Szembefordulni az illúziók népével ugyan ki akart volna?
Eleinte bíztam benne, hogy ez csak az emberi haszonlesés korlátozott hatású akciója lesz, de amikor észlelni kellett, hogy amit a társadalom verejtékes munkával felhalmozott, azt pitykékért szórják pelyvaként a szélbe idióta múzeumigazgatók, a történelemből semmit sem tanuló  történelemtanárok, a szürkegazdaság állami pozícióban vitézkedő kocsmárosai, akkor azért kicsit elkeseredtem, de még mindig reménykedtem.
Azt hittem, hogy majd kialakul egy modern kapitalizmus, szekuláris jogállammal, a civil szféra megerősödésével, a szociális kérdések emberbarát kezelésével, racionális, el nem kötelezett külpolitikával és az egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró  állampolgárok jólétére, esélyegyenlőségére és magas életminőségére koncentráló belpolitikával.
Aztán felemeltem az egyik lábam és befogtam az orrom, gondoltam féllábon és levegővétel nélkül is kibírom azt a rövid időt, mely az átmenethez szükséges, hiszen minden feltétel parádésan adott volt.
Mielőtt megfulladtam és hanyatt estem volna, alapállásba helyezkedtem, és azt gondoltam: na jó, hát visszalépünk, mondjuk a Horthy-korszakig.
Nem lesz jó, de remélhetőleg megússzuk a fehérterrort, a botbüntetést se vezetik be újra.
Remélhetőleg megmartad az általános és titkos választójog, nem lesz vagyoni/nemi/iskolázottsági cenzus és a Népszava újságírói sem fognak úszóleckét venni a Dunában, mint szegény Somogyi és Bacsó hajdan.
Hát Istenem, végtére is félfeudális körülmények között is lehet élni, még ha jól élni csak keveseknek is, de hát az élet maga is kincs, becsüljük meg a páratlan lehetőséget és vágjuk súlyba a pofánkat.
Mára ez is ábránd maradt, az ország a gyűlölködés országa lett, lakóit a hatalom gondosan egymás ellen fordította, a közéletet szektaháborúvá silányította.
A társadalom meg lépett még egyet-kettőt hátra, a szervezett bűnözés hűbéri jellegűvé kalapálta át a társadalmat, a közösségeket szétporlasztotta.
A sok szerencsétlen apatikusan várja, hogy mi történik vele és leszármazottaival.
Kis egyéni ügyeskedésekkel, nagy kussolásokkal és sompolygó seggnyalásokkal próbál kivételezettje lenni korának, mely éppen a rabszolgatartó társadalomba lehel új életet.

Mai uraink minden társadalmi osztálytól és említésre érdemes rétegtől elvették jogait.
A munkásosztályt szétverték, ma az ipari munkásság két lehetőség közül választhat: vagy megy a multihoz szalagmunkásnak, vagy beáll valamelyik honi manufaktúrába adócsaló-asszisztensnek, de joga sehol sincs.
A multi megengedheti magának, hogy megakadályozza a szakszervezetek működését, a magánszférában fel se merül szervezkedésre a lehetőség, az állam rabszolgái meg képtelenek a hatékony érdekérvényesítésre, hála a szakszervezeti mozgalom megosztottságának.
És a tagság szektahűségének, a liberális doktrinereknek és azoknak, akik szerint a munkavállalók jogaiért vívott harcon a munkaadókkal folytatott végeérhetetlen és terméktelen egyeztetéseket kell érteni.
A sok okos magyar paraszt meg kivívta magának a jogot a zsellérséghez.

Természetesen ez a hatalom nem tagadja meg magát.
A jogász alapképzettségű bűnözői kör nem a jog érvényre juttatására esküdött össze nagynevű szakkollégiumában, hanem a gátlástalan vagyonosodásra és a joggal való szakszerű visszaélésre.
Így aztán ma sztrájk jogszerűen  vasárnaponként, délután öttől hétig tartható, és erre legjobban a szakszervezeti funkcionáriusok ügyelnek, akik között egy Nagy Erzsébet olyan, mint pitypang az orchideák között.
A szakszervezeti mozgalom a funkcionáriusok vetélkedője, nem veszik észre, hogy milyen nevetségesek pitiáner torzsalkodásaikkal.
A szolidaritást csak hírből ismerik, akkor alkalmazták utoljára, mikor a vasutasok szeretett Gaskója benyalt egy nagyot a hatalomnak, azóta sehol semmi.
Brutyó elvtárs, soha nem gondoltam volna, hogy vissza foglak sírni, de a SZOT-ról se gondoltam, hogy valaha hiányozni fog, és lám, a történelem visszaigazol - jobb soha nem jön!
Nyakunkon május elseje, és a hatalomnak sikerült elültetnie a fejekbe, hogy ez a nap a sörről meg a virsliről szól, nem a dolgozó emberek szolidaritásáról, nem a harcról, mely magasan tesz a hatalom törvényeire, ha azok a nép érdekeit sértik, és akár szembe is fordul vele, jogszabály ide, jogszabály oda...
Ma a pedagógusok kapnak bosszú-törvényt, holnap az egészségügyi dolgozót  csuklóztatják, holnapután a nyugdíjasokat csesztetik, mert bizton számíthatnak rád, rám, ránk

Merthogy mi befogjuk a pofánkat, normakövetők vagyunk, ha beledöglünk is, és vakságunkban nem látjuk, hogy ezt a helyzetet mi alakítottuk ki és mi tartjuk fenn.
Lehet, nem kellene ezt tennünk, lehet, most szolidárisnak kellene lennünk a pedagógusokkal és szégyenkeznünk kellene - de nagyon - a fekete ruhás nővér sorsa miatt, aki nem a rendszer, hanem a mi áldozatunk.
Sz@revő népünk nem akar szakszervezeti tagdíjat fizetni, aztán siránkozik, hogy mi lesz, ha egy munkabeszüntetés során nem kap fizetést.
Szolidaritási alap? 
Ugyan már!
Nem tiltakozik, mert nem számíthat arra, hogyha retorzió éri, akkor a többiek kiállnak mellette, a nővér az angoltanár mellett, aki mellé odaáll a vasutas, a postás és a Volán sofőr is, meg a nagykereskedelem áruraktárainak dolgozói, és akkor a hatalom lába szárát sárgára festi a félelem.
És akkor elveszíti a következő választásokat, amitől retteg, hiszen akkor nyilvánosságra kerülhetnek a disznóságai, melyeket ma oly szemérmesen, sunyin  pislogva nézeget a nép, - hát istenem, lopnak, de mindenki lop.
Mi vagyunk az okai és kovácsai sorsunknak, és már éppen unokáink sorsával is játszunk, a sok kis rabszolga még nem tudja, mi vár rá.
A hatalom kiszolgálói remélik, hogy megússzák, de persze lehet, hogy nem, lehet, hogy egyszer feldíszítik velük az Andrássy úti fákat, - ki lát a jövőbe?
A kapitalizmus nem emberbarátságáról híres, de ha nem farigcsálunk honi képmásán, hát generációk mennek majd rá.


Kunta Kinte, Isaura és Tamás bátya a fejét csóválja, Leonció meg a hasát fogja a röhögéstől...


:O)))

KÉRDÉSEK A DK ELNÖKÉHEZ

Lehetőséget kaptam arra, hogy feltegyek három kérdést Gyurcsány Ferencnek.
Válaszokat kaptam, megosztanám veletek - kommentár nélkül.
Talán segít a tisztánlátásban.

A kérdések: 

Kedves Miniszterelnök Úr!

Élve a felkínált megtisztelő lehetőséggel, kérem, hogy az alábbi három kérdésre adjon érdemi választ:

1.  Lett-e  akármilyen személyi következménye az előválasztás szervezése-előkészítése során elkövetett hibáknak, vagy a soron következő választásokat is ugyanaz a stáb fogja előkészíteni, mely ez alkalommal meglehetősen szégyenletes kudarcot vallott?

 

2. Kiélezett helyzetekben (Fidesz-kordonbontás, 2006 októberi puccskísérlet, Karácsony-Márki-Zay paktum) rendre elzárkózott a szükségesnek tűnő azonnali, drasztikus intézkedések meghozatalától.
Kíván-e ezen a hozzáálláson a jövőben változtatni?

3. Az orosz-ukrán konfliktus során személyében támadja Putyint, elviseli, hogy politikai ellenfele a béke apostolának köntösében tetszelegve beszorítsa pártját egy háborúpárti szerepbe, miközben minden épeszű választó békepárti. Ez ellen a párt kommunikációs stábja semmiféle ellenszert nem talált - meglehet, nem is keresett.
Nem gondolja, hogy a pártot sokkal professzionálisabbá, kommunikációját, tanácsadói testületét – már ha van ilyen – sokkal hatékonyabbá kellene tennie?

Válaszát előre megköszönöm!

A válaszok:

1. Nem tudok róla. Sok kompromisszum után közös döntéseket hoztunk.
 
2. Közösen kell dönteni. Együtt kell maradni. És most is ezt gondolom. 

3. Mindig jobbnak kell lenni. Persze.
De ugye világos, akié a nyilvánosság, azé rövidtávon a hatalom.
A DK világosan beszélt a Parlamentben.
A gyilkos vagy az áldozat békéjét akarjuk? - ez a kérdés.
A korány a gyilkos békéjét támogatja.
Mi az áldozatét. 

 

GyF


:O)))

A HÚSVÉTI NYÚL LEVELE AZ ELLENZÉKNEK

Kedves Ellenzék - mínusz DK!

Nyúl Győző vagyok, foglalkozásomat tekintve húsvéti nyúl, jelenleg svarcban dolgozó tojásfestő.
Elnézést kérek mértéktelen és eléggé el nem ítélhető bátorságomért, hogy tehetséges ellenzékünket országrondító munkájában feltartom, de hát a nyúl sem tud kibújni a bőréből, legfeljebb kifordítják belőle, amitől mentsen meg engem Minden Nyulak Ura!
Grafomán nyúl vagyok, hajdan - bár egyoldalú, de mégis hasznos  levelezésben álltam magával szeretett M iniszterelnök Urunkkal.
Alázatos kérésekkel fordultam hozzá, de legnagyobb bánatomra az azóta eltelt tuizenegy évben nem következett be pozitív fordulat nemzetségem életében, hacsak azt nem tekinthetem annak, hogy a rókák egy része vörös bundáját narancssárgára cserélte.
Nem mondom, esztétikailag ezt lehetne akár eredménynek is értékelni,
de sajnos egyetlen ravaszdi sem tért át a vegán étrendre, új bundájában is ránk feni a fogát, nemzetségem legnagyobb bánatára.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy egyszer feltűnik a politikai palettán egy zöld bundában pompázó róka, de attól tartok attól sem a karalábénkat kellene féltenünk, inkább saját kis életünket.
És semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a zöld bundát nem Miniszterelnök Urunk családi ellenőrzése alatt álló divatügynökség tervezte, és nem a poliészter (vagy hogy is hívják, aki mindenhez is ért) miniszter családi szabósága vitelezte ki, mint a Rendőrség oly ízléses egyenruháit.

Nem is méltatlankodnék, hiszen a karma az karma, nekünk nyulaknak ezt dobta a gép, és már akkor is boldogok vagyunk ha hozzájutunk egy-egy fonnyadt sárgarépához,  salátához,  de sajnos meg vagyunk tömegmanipulálva.
Elhittük nektek azt a sok süketelést, melyet fáradságos munkával halomba hordtatok nekünk, elhittük, hogy értünk dolgoztok.
Sajnos ma már a legbátrabb nyúl sem reménykedik bennetek, hiszen másfél évtizede azzal traktáltok bennünket, hogy majd ti megváltjátok ezt a csodálatos nyuszirétet, melyen hajdan oly vidáman ugráltunk, de eredmény semmi.
Vannak ugyan néhányan, akik azt mondják, hogy a szándékot kell értékelni, és ti jót akartok, de egyre inkább az a benyomásom, hogy leginkább csak magatoknak akartok jót.
Belátom, ez is egy szép cél, politikusnak lenni jobb, mint karosszéria-lakatosnak, annak ugyanis püfölni kell a fémet, a politikusnak meg elég pofázni, azt pedig - Moldova szerint - fekve is lehet.
Mégis, talán itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjetek hajdani hivatásotokhoz és két kezetek munkájával keressétek meg a kenyereteket, ha már az agyatokkal erre képtelenek vagytok.
Tudjátok, bennünket naponta fenyeget az éhenhalás veszélye, a hidegben lefagynak a füleink, a karalábé egyre drágább, a bogyók, melyekkel fizetni szoktunk egyre kevesebbet érnek, a világ megbolondult körülöttünk.
Már ezerszer elmondtuk, hogy nem mi akarjuk vinni a puskát, de ha ez így megy tovább, lehet, hogy mégiscsak kell cipelnünk egyet-egyet, vagy más rétek elfoglalása, vagy a sajátunk védelme céljából, de az is lehet, hogy ledobják a fejünkre a Nagy Céklabombát, oszt akkor annyi nekünk, de még a rókáknak is.
És akkor ti meg torzsálkodtok, ahelyett, hogy kitépnétek a róka farkát tövestől.

Az a baj, hogy a pofázáson túl nem csináltok semmit, csak arra figyeltek, hogy aki meg csinálni akarna valamit, azt lehúzzátok magatokhoz.
Festitek az erdőben a fákra a nyúlcipő-utakat, de a nyúlság nagy részének már régen nem telik nyúlcipőre, akinek pár éve még futotta, az felvette és elfutott benne a naplementébe, mint Bikmakk Bronson a Volt egyszer egy nyuszirét című örökbecsűben.
d'Artagnan szoci reinkarnációja meg alapít még egy pártot, mintha kevés lenne a tízszemélyes párt a réten - ki tudja, hányadik lépése ez a Sarutlan Karmeliták kolostora felé...
Néhai párttársaiból (Elvek? Ugyan már...) ezerszer csináltak már bohócot állítólagos szövetségeseik, aki meg ellenállt, azt lefizették, vagy elvették a kedvét a politizálástól.
A többiek meg zöldségeket beszélnek, mintha nem tudnák, hogy az egészséges erdőhöz egészséges állatállomány dukál, különben a friss hajtásokat lerágják a telhetetlen csüngőhasú disznók, elspejzolják a hörcsögök, nekünk meg az jut, ami a harmadik gyereknek...
Lássuk be, kevés bennetek a tehetség,  és ezen nem segít az sem, ha minden ellenzéki érzelmű nyúlbarát alapít egy pártot, főleg, ha annak a költségeit a nyúlvágóhíd állja.
A DK-t azért nem számítom hozzátok, mert ők legalább csinálnak valamit, még ha néha a helybenjárást futásnak is gondolják.
Néha kinyithatnátok a szemeteket, akkor talán rájönnétek, hogy az ellenfeleitek nem ők, hanem a Csüngőhasú szektája és meghízottai, Geréb - a magyar zsiráf, a háromnevű ügynök, meg a többi megélhetési répatolvaj.

Szóval, száz makogásnak is egy a vége, itt az ideje, hogy átgondoljátok a szerepeiteket és feladjátok ábrándjaitokat.
Elsősorban azt, hogy ha már megint ugyanazt teszitek, mint eddig, akkor most más fog történni.
Mi, nyulak szeretnénk egy tiszta közéletet, nekünk még szilárd a nyúlgerincünk, de ha rátok nézünk, már szinte dobbantani sincs kedvünk.
Ha a választó rátok néz, akkor egy életre elege lesz a pártokból, és soha nem akar majd politikával - a közélettel - foglalkozni.
Ne haragudjatok, ha kicsit sprődebb lettem volna a megszokottnál, de kihoztátok belőlem a vérnyulat!
És nincsenek illúzióim, nem fogtok most azonnal megváltozni, Osztapenkó kapitány előbb vált lépést a Szoborparkban, mint ti erre képesek lennétek, de optimizmusom parttalan...
Megyek vissza festeni, az agyamra meg ez a sok rohadt tojás, ha eszitek, jussak eszetekbe!


Szép leányzó, azt kívánom
Nézd meg a kerékpársávom!
Zöld a rét és  zöld az erdő
Szövetségesünk a Gergő!
Ha ő szeret, mi sem számít

Megöntjük Kunhalmi Ágit
Ha látsz erre fehér nyuszit

Adhatsz a ... a... a nyakamra puszit!
Szabad-e locsolni?

:O))) 

TAPOGATÓZÁS A SÖTÉTBEN

Vissza az olvasható terjedelemhez...

Bevezetőként leszögezném, hogy ez a poszt  nem az orosz-amerikai  konfliktusról szól, bár ennek kapcsán vált időszerűvé.
Nem is azt a célt szolgálja, hogy drukkoljon a kedves olvasó valamelyik résztvevő félnek, nem szeretném itt egyetlen olvasó könnyeit sem fakasztani, nem kívánok állást foglalni, hogy Orbán és Gyurcsány háborús narratívái közül melyiket tartom reálisabbnak.
E poszt megírásának egyetlen célja van: hangot szeretnék adni annak a meggyőződésemnek, hogy minden embernek joga van a tisztességes tájékoztatáshoz, senkinek sincs joga manipulálni a társadalmat.
Főként nem olyan primitív módon, mint amelynek ma áldozatai vagyunk.
Hogy ezt a magyar társadalom nem kéri ki magának és nem borítja rá a kommunikáció íróasztalát arra a bandára, akik ma kezükben tartják a tájékoztatásnak nevezett tömegmanipulációt, az nem meglepő.
Ennél sokkal közvetlenebb és jóval húsbavágóbb kérdésekben sem horgad fel magyaremberben az állat -  mint megtapasztalhattuk, a puliszka is előbb robbant, mint a pörkölt.

Mégis azt hiszem, hogy valamit tennie kellene a magyar nép saját magát demokratának és haladónak vélt részének annak érdekében, hogy ez az ország ne birkanyáj legyen.
Még akkor se, ha jelenlegi állapota kicsit sem lóg ki a világ-trendből, még ha  Európa népei éppoly bárgyú módon táncolnak manipulátoraik füttyszavára, mint szeretett népünk.
Szóval ha eltökélnénk magunkat, legalább ezen a területen lehetnénk a haladás élvonalában, ha már az iparban a kezében villáskulcsot tartó betanított munkás mellett tettük le a voksunkat - már, ameddig az iparnak erre a népségre szüksége lesz egyáltalán.
De ettől még kiállhatnánk az ember ama természetes joga mellett, hogy ha már aktuális uraink lenyúzzák rólunk a bőrt, legalább a news legyen közkincs, az információt ne váltsa fel a manipuláció.
Van itt már minden, ha például Európa életéről és akár haláláról szóló nemzetközi helyzet megismerhetőségéről beszélünk.
Voltak már legyilkolt katonák, akik kisvártatva feltámadtak hősi halálukból, volt hősiesen vagány beszólás a tízezer tonna vízkiszorítású hadihajónak - a második világháborús amerikai parancsnok állítólagos válaszának mintájára, melyet a megadásra felszólító német parancsnoknak adott az ardenneki offenzíva során.
Volt hazafias kölyökkutya, mely jelezte a támadókat, volt kisgyerek, aki tortát vitt apja sírjára, volt vérengzés, melyet annak dacára emlegetnek a mai napig, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága nem találta bizonyítottnak, de az áldozatok száma lassan meghaladja Ukrajna maradék lakosságának számát.
Vannak híradások, melyek szerint a gazdasági szankciók csak az ellenfélnél működnek, vannak galambok és vannak héják a tájékoztatásban, csak tájékoztatás nincs.
Még a  közösségi médiából is dől ránk az egyoldalúság, az ellenoldal véleményét bemutatni próbáló oldalak időnként elérhetetlenné válnak, a hivatalos tájékoztatásban pedig alig-alig tűnik fel a másik fél hivatalos álláspontja.
Azt hiszem, ez így nem helyes.
Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is, mondja ki a római jog, és ez az elv napjainkban is megállja helyét, csak éppen alkalmazásától tekint el a politika és az azt cselédként kiszolgáló média.


Valahogy úgy tűnik kívülről, hogy megnőtt a sajtó-iparosok száma és eltűntek az újságírók.
Az élet-halál kérdésekben történő tájékoztatást felváltotta Majka szakmai öröme és Majkáné sunyi gyalázása, meg Ördög Nóri csinos szettje, más oldalról a "kegyetlenül élve felnégyelte és megette gyermekét az anya" (mint a tájékoztatás vége felé kiderül Ugandában) - tipusú etikátlan olvasó-csalogatás.
Újabban a médiában felerősödött korrupció elleni harc (ha nem erősödne, nem lenne mit elkorrumpálni a szemét Unió miatt...), ennek során a kilövési engedély alapján lemészároltak bemutatása, - de Hadházy korrupció-gyűjteményé ma sem éri el a sajtó ingerküszöbét.
A világon annyi titok még sehol nem volt, mint mostanság errefelé termett, és kevesen háborognak amiatt, hogy erre jogszabályokat is hoztak, így törvényesítve a lopás-csalás-rablás szentháromságát a hatalomban levők számára.
A cigányember, ha kivág egy fát, hogy ne fagyjon meg a gyermeke, akkor az szalagcím, ha a NER lovagja eladja fél Magyarországot, és vesz az árán egymillió seggenfütyülő gumikutyát,  akkor az törvényes, de titkos.
A baj az, hogy a sorba nagyon tekintélyes és általam felettébb tisztelt értelmiségiek is beálltak, ők is szajkózzák a hülyeségeket és eltűrik a mai állapotokat - és nem csak azok, akik ezt gondterhelten, korpás hajukba túrva teszik.


Szóval, ez a poszt csak figyelemfelhívás, főleg az értelmiségnek, mert előbb-utóbb eljön a számadó és nem biztos, hogy megelégszik egy fazonigazítás-szerű birkanyírással, lehet, hogy selejtezni akarja majd az állományt.
El kellene ezen gondolkodni azoknak, akik a nép eszének szerepében tetszelegnek...

:O)))