2021. október 18., hétfő

A MI BÉKAMENETÜNK


Ami azt illeti, nem szakadtam meg a röhögéstől, nem éreztem úgy magam, mintha hájjal kenegetnének, nem nyújtózkodtam kéjes elégedettséggel, csak ültem és néztem ki bambán a fejemből, de aztán úgy döntöttem, még nem érkezett el az ideje, hogy megüssön a guta.
Hátha vár még rám egy-két szép év, arany alkony, depresszió, Alzheimer, Parkinson-kór, demencia, miegymás, minden nap új politikusokat fogok megismerni, talán még a voksom is Viktorra adom, ez igazán majd csak a nővérke politikai elkötelezettségén múlik.
Halad a világ, újabb és újabb tiszták jönnek, az én generációm meg örülhet, ha lesz, aki tisztába teszi, hát mi ehhez képest egy választási csalódás?
Semmi.
De azért fáj, ez tagadhatatlan.
Nem nagy titok, jómagam ezer oknál fogva Dobrev Klárát láttam alkalmasnak arra, hogy Szeretett Vezérünket és pereputtyát, továbbá vazallusait és kullancsait eltávolítsa az ország közéletéből, de hát nem történhet minden kívánságaink szerint, főként akkor nem, ha valaki demokratának tartja magát.
Így aztán beletörődöm abba, hogy Márki-Zay Péter lesz a kihívó, gratulálok neki, és támogatni is fogom a magam szerény eszközeivel, ameddig ő is demokrata marad.
Merthogy a neheze most jön, az ördög - mint tudjuk - a részletekben lakozik.

A felfuvalkodott békáról oly szépen és tanulságosan írt Phaedrus anno, hogy megihletett, és magam is írtam a magyar békáról.
Most - úgy érzem - arról kell írnom, hogy aki a magyar varangyot el szeretné zavarni, de mondjuk nem a nyertes táborát gyarapította, akkor annak ezt az előválasztási békát most le kell nyelni.
Azért kell, mert az már régen kiderült, hogy a felfuvalkodott békát és tettestársait nekünk kell lapátra tennünk és átdobni a kerítésen, vagy egy ügyibevaló kis terráriumba tenni, és vigyázni, hogy soha ki ne tudjon ugrani.
Itt és most nem lehet megsértődni, nem lehet bejelenteni, hogy márpedig én erre - és itt jöhetnek a jelzős szerkezetek - soha nem fogok szavazni, inkább száradjon le a kezem, miegyebem, de inkább küldök havonta pénzt Rasinak Marbellára, a vazallusoknak fedezem az öregecskedő feleségeikkel és új asszonyaikkal járó költségeit, minthogy ezt itt (kis e-vel) támogassam.
Amúgy persze demokrata vagyok, és aki ezt kétségbe vonja, azt úgy pofánverem, hogy a takony menetet vág a nyakára.
Ez tipikusan az az eset, hogy idáig hirdettük az igét, innentől meg ragozni kell, már, ha nem akarunk tökéletesen hülyének látszani, akit tönkre lehet manipulálni.

Orbán egyik célját már nagyjából elérte, kihívója nem Dobrev Klára lesz, aki ha kormányra kerül, kíméletlenül addig űzte volna, mígcsak kolbász és hurka nem lett volna belőle, mindegy, hogy a disznóól címe a Karmelita vagy a Sándor-palota.
Főfogás egy ünnepi vacsorán, ez lett volna a vik tor, hagymás tört burgonyával, koviubuval, Szilárd ott hasalt volna az asztal közepén citrommal a szájában - vannak az embernek időnként szép álmai...
Most kissé más a helyzet, mert menet közben előkerültek a régi egyrészt-másrészt emberek, akik vissza szeretnének lopakodni a politikai fősodorba.
Másrészt meg az akarnokok és aktuálisan tiszták új, türelmetlen nemzedéke is ott liheg a hatalom húsosfazeka körül, aztán akit már legyűrt a demencia, vagy aki tekervényekkel takarékosan van eleresztve, az párás szemmel lelkesedik értük, feledve a hajdani tisztát, akit most nevezzünk mindközönségesen Csüngőhasú Diktátornak.
Szóval részt kell vennünk a folyamatokban, különösen azért, mert itt támadtak az ország vezetésében való részvételre alkalmas emberek, például Dobrev és Jakab, de helyi szinten is tele vagyunk tehetséges és rokonszenves versenyzőkkel.
Nem szabad hagynunk, hogy Orbán elérje másik célját is és megnyerje a választást, amire csak akkor van esélye, ha ez a - megbuktatására és az ország normalizálására - létrejött koalíció felbomlik.
Most jön a neheze, kormányprogramban, árnyékkormányban kell megállapodni, és mindenkinek önmérsékletet kell tanúsítani, ami nem lesz egyszerű a felfokozott hangulat után, némelyik szereplő habitusának ismeretében.
Mégis, csak ez vezethet eredményre.


Hát majd meglátjuk.
Még egy megjegyzést azoknak, akik azért felejtettek el szavazni jönni, vagy azért szavaztak jobboldali politikusra, mert nem láttak esélyt Dobrev Klára számára Gyurcsány Ferenc miatt.
Nem Gyurcsány miatt vesztett Dobrev Klára, hanem miattatok, akik olyan szépen énekeltétek kórusban Orbán dalát, hogy a szerző valószínűleg igaz könnyeket ejtett.
Mindegy, ez a hajó elment, kár érte - szerintem.
De azért a minden politikus számára egyedül érvényes feladat marad - ki kell hozni a helyzetből a legjobbat - az ország javára.
Ehhez adjunk támogatást és erőt a szavak mögé...


:O)))

2021. október 15., péntek

ÚJ CSALÓDÁSOK



János bácsi a műrepülőn maga elé mormolta:
Ezt gondoltam!
Aztán azt is: Ezt is gondoltam!
Aztán végül azt: Na, ezt azért nem gondoltam volna!
Mikor a pilóta kérdezte, hogy miket mondott, az öreg elárulta, hogy azt gondolta, hogy béhugyozik, azt is, hogy bészarik, de azt azért nem gondolta volna, hogy az egész termés a nyakán át a pofájába zúdul.
Hát azt én is gondoltam, hogy az előválasztásba bele fog rondítani a Fidesz, azt is gondoltam, hogy a pártokban ott sürgölődnek a politikai ellenfél beépített ügynökei, azt is, hogy a választót nem a sok eszéért szeretjük, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az első forduló átütő és lelkesítő sikere után hagyják a pártok szétzilálni az egységet, akár saját prognosztizálható megsemmisülésük árán is.



Tetszett pedig ez az előválasztás, jóllehet eleinte nem lelkesedtem érte, de kiderült, hogy óriási mozgósító ereje volt, a választók végre azt érezték, hogy valódi beleszólásuk van a politikába, hogy ér valamit a szavuk, hogy végre arra is van esély. hogy az történik, amit ők szeretnének.
Remek volta hangulat, az emberek egy olyan közösségben érezhették magukat, amely az életüket teheti jobbá, amely végre kitörést jelenthet a vallási jellegű politizálásból, amely véget fog vetni a nemzeti szintre emelt rablásnak, tolvajlásnak.
Tévedtek, és velük tévedten én is, mert az első forduló átütő sikere után előkerült a cilinderből a nyuszi, a demokrata szavazók által utolsóelőtti versenyzőnek minősített, magát jobbközépre soroló politikai szédelgő, akit aztán mára - sejthető, kinek a segítségével - komoly aktuálpolitikai tényezőnek sikerült felpumpálni.
Valami ilyesmi várható volt, mégis csalódott vagyok - hiú ábránd volt, hogy a politikai pártok vezetői képesek kilépni a saját maguk által eszkábált mókuskerékből, ők ott érzik jól magukat, az a természetes közegük.
Sajnálatos, és még sajnálatosabb, hogy a pártok tagsága - már amelyiknek egyáltalán van ilyen - képtelenek véget vetni annak a megalázó helyzetnek, hogy rájuk hivatkozva csináljanak belőlük hülyét azok, akiknek őket illene szolgálniuk.


Vannak csalódásaim.
No, nem egy Fekete-Győr, aki a szorítóba is a súlytalan súlycsoport versenyzőjeként nevezett be.
Nem csalódás számomra Tóth Bertalan, aki szépen kihizlalta magát, egyre jobban hasonlít Pozsgayra, a feje már neki is beleszorulna a bukósisakba, ha felpróbálná Pozsgay tökfödőjét. Nem csalódás Kunhalmi Ágnes sem, aki oly távol áll egy szocialista pártvezető archetípusától, mint Makó Jeruzsálemtől, mint Kósáné Kovács Magda állt Oszvald Marikától, aki kétségkívül páratlanul tehetséges, csak nem ugyanabban a műfajban.
Bizonyos szempontból csalódás Karácsony Gergely is, aki a Fidesz minden ráaggatott jelzőjét széles mosollyal visszaigazolta, akit sokéves tapasztalata ellenére sikerült lenullázni, aki a politikai jövőjét dobta el, mert nem bírta a gyűrődést, mert nem ott keresett szövetségest, ahol az természetes lett volna, hanem mindenféle pszeudo-pártoktól várta a támogatást.
Egészen ameddig Orbán - más kezét felhasználva - tökön nem szúrta, mert talált alkalmasabb jelöltet saját ellenfelének, akinek ez volt a vizsgamunkája, valószínűleg.
Nem csalódás a leamortizálódott SZDSZ-es veteránok kiállása Márki-Zay mellett, számukra kedvesebb a bigott katolikus (kaotikus?) jobboldali politikus, akinek Orbánhoz való viszonyát nem a szónoklataiból kellene lemérni, mert azokban ő a maffiózó kérlelhetetlen ellenfele, aki majd később sajnálkozva tárja szét a kezeit: sajnos nem lehet ellene semmit tenni törvényesen, a többire meg az omerta törvénye vonatkozik...
És nem csalódás Kuncze Gábor és a szocialisták szakmai krémjének kiállása sem Dobrev mellett, Hillernek és társainak nem gumiból van a gerincük és értenek ahhoz, amiről beszélnek.
Viszont csalódás - a kellemesebbik fajtából - Jakab Péter.
Igaz, van olyan elv, hogy "soha ne mondd, hogy soha!", de soha nem képzeltem volna, hogy egy Jobbikos politikusra én valaha is megbecsüléssel és tisztelettel fogok nézni, hiszen ő az, aki a magyar jobboldalból európai színvonalú közösséget szeretne formálni, és ezt el is lehet hinni neki.
Pedig az ő pályáján fokosokkal szaladgálnak az igazlátók, neki a kiállás fizikai kockázatot is jelent, nem hétköznapi bátorság kell hozzá - és neki ez megvan.


Az én személyes nagy csalódásom Lendvai Ildikó, akit szerettem, tiszteltem, csodáltam számos tulajdonságáért.
Ma is szeretem, ma is tisztességesnek tartom, ma is tisztelem múltjáért, ma is csodálom elnyűhetetlen munkabírásáért, remek írásaiért, de azért most csalódtam benne.
Nem először.
Először, amikor pártelnök lett, de akkor találtam rá mentséget: zavaros helyzetben akasztották a nyakába az elnöki funkciót, másrészt meg Parkinson törvénye szerint mindenki eljut arra a posztra, melyre már nem alkalmas, no, számára ez a poszt volt már idegen a természetétől.
Most viszont önként és dalolva, miként Brezsnyev macskája ment ki a szobából a vonatkozó viccben és állt be Márki-Zay mögé, meg nem értem, miért.
Pedig ő az, aki Dobrev Klárában önmagát is láthatná, akivel azonos értékeket vallanak, aki legközelebb áll a XXI. század körülményei között a baloldali értékek képviseletéhez.
Nálam nemigen jön be az az érv, hogy Márki-Zaynak van leginkább módja megszólítani a jobbközép szavazókat, ami lehet, hogy igaz, de ők soha nem fognak bázist adni a baloldali politizáláshoz - és itt most baloldalon tessék a szociáldemokrata értékeket érteni.
A tetejébe nem ők adják a legnagyobb tömeget, ha a jelenlegi rendszer veszteseit keressük.
Akik a baloldal valóságos bázisát jelentik, azokat minden hezitálás nélkül átengedjük a populista maffia-politikának.
Akiket a szocialistáknak képviselni kellene, akikért harcolni kellene, azok magukra maradtak ebben a társadalomban.
Ezt Lendvai Ildikónak pontosan tudnia kell és tudja is, de mégsem tesz ellene, talán mert már képtelen kilépni a Szocialista Párt negyedszázados kamarilla-politizálásából, talán viszi a klubhűség, talán ő is beleragadt Gyurcsány hibáztatásába, mert egy szocialista vezetőnek ez a legkényelmesebb.
Annak a Gyurcsánynak a hibáztatásába, aki úgy lett szocialistából erős szociális érzékenységű szociál-liberálissá, hogy kiszorították a pártból azok, akik aztán fel is számolták a pártot,
Persze így nem kell konfrontálódnia elvbarátaival.
Nem mondhatnám, hogy elvtársaival, mert az elvbarátait maga választja az ember, az elvtársait pedig a társadalom termeli ki.


No, persze várjuk ki a végét, még van egy nap, aztán ki lehet hirdetni az eredményt, utána pedig lehet kinek-kinek megvívni önmagával a saját harcát, hogy még mindig hinni akar a hatpárti összefogásban, vagy más utat választ.
Merthogy itt nem az Orbán utáni világról alkotott elképzelések versenyeztek, hanem Orbán kottája írta elő a dallamot.
Ha ezután is élvezhető maradna a szimfónia, az maga lenne a csoda. 

De azért bízzunk a csodákban.


:O)))

PS: Csalódtam már máskor is... 

2021. október 13., szerda

EGY VITA MARGÓJÁRA


 

Véget ért a miniszterelnök-jelölti vita az előválasztás 2. fordulójában, nekem tetszett, jóllehet nem egészen azt adta, amit vártam tőle.
Néhány benyomás, így melegében:
Tetszett, hogy bár azonnal láthatóvá vált, hogy Márki-Zay nem vitázni, hanem veszekedni érkezett, Dobrev Klára kitűnően kezelte a helyzetet, rákényszerítette ellenfelét egy visszafogottabb hangnemre és arra, hogy ígéretet tegyen, hogy a hátralevő napokban tartózkodni fog a bizonyítékok nélküli vádaskodástól.
Nem tetszett, hogy bár udvariasságnak álcázta, de Márki-Zay a kérdésekre adott válaszait ellenfele válaszának ismeretében tehette meg, ezzel szerintem előnyhöz jutott, mert csak bele kellett illesztenie az általa a Fidesz kommunikációs stratégiájaként megismert, unásig ismételgetett két-három panelt.
Hogy azt ne mondjam, Dobrev Klára farvízén utazott.



Tetszett, hogy a jelöltek  - ki meggyőződésből, ki a körülmények kényszerítő hatására az összefogás kikerülhetetlensége mellett tették le a garast.
Nem tetszett, hogy Márki-Zay nagyképűen a DK-nak az általa vezetett koalícióba való belesimításáról beszélt, nevetséges volt, mikor felsorolta a támogatóit, és láthatóan nem érzi, hogy mi a feladata egy koalíciókényszeres helyzetben egy miniszterelnöknek.
Ő a miniszterelnök erős közjogi helyzetről beszélt úgy, hogy egy minimálisan is hatpárti koalíciót kellene vezetnie, melyben a folyamatos egyeztetéseket, kompromisszumokat nem lehet megkerülni, nem lehet diktálni, mert bármely diktátum igen hamar visszaüthet.
Ezért kellene egy egészen pontos és precíz koalíciós szerződést kidolgozni, még mielőtt valamelyik versenyző megtáltosodna...
Tetszett, hogy ezt Dobrev Klára pontosan érti, tetszett, hogy meg tudja mondani, hogy miből kívánja megvalósítani az ígéreteit, tetszett az egész habitusa, a kompromisszumkészsége, a belőle sugárzó nyugalom és eltökéltség, a szakértelem.


Nem tetszett a vita lezárása, melyben Márki-Zay ismét megosztotta az ellenzéket, tisztákat emlegetett, miközben önmagára mutogatott, jóllehet a támogatói - még a háttérben, fedésben dolgozók is - valamennyien részesei és ilyen-olyan mértékben haszonélvezői voltak és ma is haszonélvezői a politikának.
És hát volt már nekünk szerencsénk tisztákhoz, mindkét oldalon, az egyik oldalról kiderült, hogy a szarka náluk iparitanuló, a másik fele meg mesekönyvekből tanulta a politikát.
A tiszta politikus olyan, mint a szűz rosszlány, gyakorlatilag nem létezik, ugyanis a politika maga az állandó kompromisszumkötés, ha úgy tetszik piaci alkudozás - valamit-valamiért.
Hogy aztán ennek a vitának itt nincs vége, az biztos, mindenesetre megnyugtató, hogy Márki-Zay nagy keservesen vissza tudott venni valamennyit pocsék természetéből - nem fog ez holnap reggelnél tovább tartani, de bízzunk Dobrev Klára gyógypedagógusi rátermettségében...


Harc lesz ez a javából, ügyesek a fideszes hatalomtechnikusok, lesz itt még csetepaté bőven.
Hogy aztán mi lesz a vége?
Ki tudja.
Azt tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig, a törpefenyők (pinus mugo 'gnom') meg aztán semmiképpen sem, csak azt nem tudjuk, mikor lesznek vágásra érettek.

Reméljük, jövő tavaszra....

:O)))

2021. október 10., vasárnap

INTERJÚ EGY MINISZTERELNÖK-JELÖLTTEL


- Kedves Miniszterelnök-jelölt Úr, köszönöm, hogy elvállalta ezt az interjút, gondolatai bizonyára eligazodást fognak adni a karaván-szeráj népe számára ezekben a bonyolult időkben!
- Köszönöm a felkérést, nem fogok csalódást okozni, alkalmas vagyok! Én vagyok a legalkalmasabb!

- Ebben bízunk mi is, de hadd ismerjék meg még jobban a választók, talán beszélgessünk néhány szót Önről!
- Rendben van, beszélgessünk, hiszen alkalmas vagyok, sőt, én vagyok az egyetlen alkalmas!
- Milyen környezetből érkezett Ön a politikába?
- Alkalmas környezetből, jól választottam meg a szüleimet, alkalmasak voltak arra, hogy világra segítsenek. Megemlíteném, hogy bölcsődei diplomámat summa cum laude szereztem, már egyéves koromban fogódzkodás nélkül ültem a bilin és megtaláltam a szájam a kanállal!
- Köztudott, Ön hívő ember! Miben hisz Ön?
Leginkább az emberi ostobaságban, - mint látjuk, nem alaptalanul.
És igen, hívőként is alkalmas vagyok, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy református gimnáziumban végeztem - innen a rokonszenv hitvalló társammal, Orbán Viktorral. Néha a negyven prédikátor egyikének érzem magam, leginkább Otrokócsi Fóris Ferenc áll közel a szívemhez!
Számtalan diplomám egyikét katolikus egyetemen szereztem, merthogy alkalmas voltam katolikusnak is, és alkalmas lettem volna betérni az izraelita közösségbe is, csak visszatartott a félelem, hogy a szükséges átdizájnolás átmenetileg lehetetlenné teszi a gyermeknemzést, márpedig arra is alkalmas vagyok.
- Azt mondják sokan, hogy támogatói számát a családi létszám emelésével növeli...
Annyi a leszármazottam, hogy a minap egy baknyúl vigyázzmenetben jött a receptért. Persze megállapodást is kötöttem vele a know-how átadásáról, melyet aztán természetesen nem tartottam be, merthogy ő nem biztos, hogy alkalmas, de én kétségtelenül alkalmas vagyok. 
- Ön oldotta meg a cigánykérdést, a homofóbia problémáját, a szegregált oktatás felszámolását, az állam és egyház szétválasztását, a rasszizmus problémáját, az otthonszülést is Ön vezette be...
- Igen, szülésre is alkalmas vagyok, ebben a házban például kétszáz gyermek született, természetesen biztonságosabb és jobb körülmények között, mint a kórházban, természetesen a bevétel után minden esetben pontosan adóztam és férfi is vagyok, úgyhogy eleve alkalmasabb vagyok Dobrevnél, sőt, egyedül én vagyok csak alkalmas Orbán kihívójának, aki csak miniszterelnöknek alkalmas.  
- Azt fecsegik ellenfelei, hogy annak a plébániának a plébánosa, aki mellett Ön egy ideig a világi közösségben is szerepet vállalt, felszólalt Ön ellen, mert alkalmatlannak találta a polgármesteri posztra...
- Isten bocsássa meg neki szellemi vakságát, de az Úr tudja, hogy alkalmas vagyok, sőt, csak én vagyok alkalmas Megváltónak (is), ezt mások is mondták, megvan erről a felvétel diktafonon, én magam vettem fel, mikor beszélgettem velük, merthogy erre is alkalmas vagyok! 
És nagyon utálom Dobrevet!
Ön is egy a háromnevű trendi politikusok közül, jelent ez előnyt a választóük szemében?
Igen, minél több a neve egy politikusnak, annál képességesebb!
Én például mindenre képes vagyok, ami nem is csoda, merthogy én még nemesi előnévvel is rendelkezem, a három nevem mellé.
Alkalmasság plusz képesség plusz az egész ország villamosítása - ez a sikerem titka!
- Megkérdezhetem, milyen vezetői tapasztalatokkal rendelkezik?
- Természetesen!
Számtalan autót vezettem, aztán a családi vállalkozásban társtettesként szüléseket is, legutóbb pedig egy területi áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, de életem során vezettem már naplót és váltóáramot is.
Ebben különösen sikeres voltam, hiszen alkalmas vagyok feszültség-keltésre is, természetesen csak szabályozott keretek között. 
A vezetésre is alkalmas vagyok, ha kell kecskét és kormányt is képes vagyok vezetni, már majdnem jobb vagyok, mint Viktor!
- Kétségtelen - drukkolunk Önnek! Reméljük, hogy az online szavazatok meghozzák a kívánt eredményt, és a felismerést, hogy a szakmai és párthátteret nem mindig ott kell keresni, ahol logikus lenne.
- Köszönöm a lehetőséget és legkivált a magyar liberálisok mindig elvhű és széleslátókörű kemény és megalkuvásnélküli magjának gyümölcsöző támogatását! Hogy kicsit korpás a hajuk? Hát istenem, én majd megmosom a fejüket, ha hatalomra jutok, merthogy erre is alkalmas leszek!


:O)))

2021. október 6., szerda

CUI PRODEST?


Hiába, ügyesek ezek a Fideszes politikacsinálók!
Most, hogy nem sikerült Dobrev Klárát kinyiffantani még az előválasztáson, "hát, ha már itt vagyunk, csináljunk valamit" alapon kinyírják Karácsony Gergelyt.
Még csak nem is valami minőségi bajnokot indítottak harcba, hanem a Pösze Vitézt, akinek a versenyben levők közül legkevesebb tapasztalata van, ami az államot illeti.
Igaz, gátlástalanságban szinte már Fideszes magaslatokat ér el.
A dolgok mai állása szerint már veri Karácsonyt népszerűségben, aki sem képességeinél, sem alkatánál, sem politikai hátterénél fogva nem képes ezt a gátlástalan nyomulást ellensúlyozni.
A mögötte álló pártok tömegkommunikációs szakembereinek képességei fényévekkel vannak lemaradva a Fidesz szakemberei mögött, emellett pénz sem áll rendelkezésére számolatlanul, stallumokat se tud igérni.
Talán még egy olyan színpadra és hangtechnikára se futja neki, mint amilyet ellenfele prezentált ötszázfős tömeggyűlésére a Nagycsarnok elé.
Igaz, hajdan az LMP alakulásakor is leszállt a mennyből Allah egy helyiérdekű gyermeke és megfinanszírozta a projektet, persze volt lakossági támogatás is, az újdonat párt minden vezetőségi tagja beszállt ötszáz forinttal...
Szerencsétlen helyzet, de erre számítani lehetett.


Sokan mondták régebben, hogy rendben van, Jakab tökös gyerek, de nincsenek államférfiúi képességei, hát mára kiderült, hogy Dobrev Klárán kívül csak neki vannak ilyenek, de hát - érdekes módon - lemaradt a versenyben.
Az még érdekesebb, hogy egy olyan versenyző győzte le, akinek csak annyi üzenete volt a társadalomnak, hogy ő egyedül képes legyőzni Orbán Viktort, éppen csak azt nem tette hozzá, hogy ezt maga Orbán Viktor garantálta neki.
Képességes ember, elég elolvasni a Wikipedia róla szóló cikkét, különösen azt a részt, melyből kiderül, hogy sem a baloldallal, sem a jobbikkal nem kíván közösködni.
Ebből aztán nyilvánvalóan az következik, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesterségért folytatott harcában valamennyi demokratikus/baloldali párt támogatásával egy göndör szőrszálnyi előnnyel győzött, igaz, a kampányát a Jobbik pártigazgatója segítette.
Persze könnyű volt neki, hiszen az általa felszerelt migránsszámláló távoltartotta hivatalától a nemkívánatos elemeket, emellett diktafonra rögzítette a vele folytatott megbeszéléseket, szóval érdekes jelenség.
Korunk Schifferje - katolikus kiadásban, igaz, temploma plébánosa kiprédikálta anno - ő közelebbről is ismerhette...


Hogy mi lesz ennek a vége?
Ki tudja, a magyar nép időnként kiváló érzékkel választja 
ki saját ellenségeit, így egyáltalán nem kizárt, hogy a mentális rokkantnak egy erkölcsi rokkant lesz a kihívója, Karácsony meg mehet haza borogatni a szétrugdalt fenekét, aztán polgármestersége hátralevő napjaiban eltöprenkedhet a politikusi lét kegyetlen realizmusán, az elvhűségen, az adott szó becsületén, - szóval lesz sok
dolga....
Nem jó ez nekünk, semmiképpen.
Hogy egy névtelen nulla képes szétzilálni a keservesen kialakított egységet, ez azért elkeserítő.
Ha valami minőségi versenyző lenne, hát hagyján, de egy középvállalati középkáder, akinek még  az ügyfélszolgálati vezető magas pozícióját is sikerült elérnie egy területi szolgáltatónál - hát, most mit mondjak?
Kétségkívül országos potentát.
Peresze többszereplős játék ez, nem csak rá nézve dehonesztáló a dolog, dehonesztáló ez ránk nézvést is - ennyire futja csak a magyar választók eszéből?


Ha valakinek még kétsége lenne afelől, hogy ki az Orbán legyőzésére alkalmas egyetlen  jelölt, hát azt csak sajnálni tudom.
És sajnálom magunkat is, nem kellemes egy olyan táborhoz tartozni, melyet folyamatosan hülyének néz és akként is kezel a hatalom.
A tetejébe, néha azt érzem, hogy joggal.
Hálistennek megjelent ma a Népszavában Horn Gábor iránymutatása, melyben a DK egyházjellegét és Dobrev Klára állítólagos reményeihez képest mérsékelt győzelmét említette.
Miért van az, hogy valaki, aki rengeteg kárt okozott a demokratikus oldalnak nem elégszik meg azzal, hogy kudarca után kitömték pénzzel, bonuszként még tovább akar kártékonykodni?
Mindegy, hagyjuk őket játszani tovább a homokba pipiskét, Dobrev Klára meg tegye a dolgát, ahogy tette eddig is, és reménykedjünk abban, hogy a választó honorálni fogja a befektetett munkát, energiát, a tiszta gondolatokat, a tisztességet, becsületet és tehetséget.
Vagy tényleg olyanok lennénk, mint a lemmingek?

:O)))

2021. október 2., szombat

A KÉTFEJŰ BORJÚ


Márky-Zay megtermékenyítette Karácsony Gergelyt.
A nász hangos sikoltozások nélkül teljesült be, az ara nem is tudja hirtelen, hogy büszkén lengesse-e a lepedőt, vagy szégyenkezzen igénytelensége és erkölcseinek ingatagsága miatt, de már elszánta magát, nem hátrálhat, hiszen a szülőszobában ott toporog az összes vájtszemű politikacsináló, meg kellett szülni hát a kisdedet.
Így jött hát világra - világ csúfjára - a magyar politika kétfejű borja.
Négy lába van, négy füle, két farka, de akármilyen jóindulattal, akárhonnan is szemléljük torzszülött.
Ha pártot alapítanának - ami nem kizárt, hiszen a Momentum is megtalálta a maga szponzorát -, akkor annak a Kétfarkú Ökör Párt lehet
ne a neve.
Irritáló tandem, mert azt nem gondolnám róluk, hogy buták lennének, de egyre inkább arra jutok, hogy megrendelésre működik a dolog.
Azt talán nem hinném, hogy a furcsa pár mindkét tagja
 megrendelésre dolgozna, de hát a jelenlegi helyzetben azt se tartom nagyra, aki ilyen könnyen megvezethető - a párban szántó két ökör közül is csak az egyik a Bimbó, a másik a Rendes...
Ne is beszéljünk hát ezentúl konkrét szereplőkről, legyen ez fikció, melyben két kitalált személy szerepel, Bimbó és Rendes.


Amit ezek ketten csinálnak, az egyetlen embernek hasznos, egy harmadiknak, akit szintén nevezzünk fiktív néven, legyen ő a Csüngőhasú Soros-ösztöndíjas.
Ő lehet ennek az attrakciónak a nyertese, aztán majd vagy kifizeti alkalmi munkását, vagy megsütögeti tűzön, mint az ominózus aranyhalat, mely már teljesítette a kívánságát.
Bi
mbó azt állítja, hogy  az ellenzéknek Dobrevvel van a legkisebb esélye a győzelemre, mígbezzeg ő maga a gőzmozdony, aki mögé mindenki felsorakozik.
Ennek kissé ellentmond az előválasztás során mutatott teljesítménye, de spongyát reá, viszont érdemes ezen a Gyurcsány-dolgon kissé elspekulálgatni.
Régi barátom tegnap azt találta mondani, hogy Gyurcsány púp Dobrev hátán.
Most mit mondjak, szerintem a púp kimondottan esztétikus, emellett felettébb hasznos, hiszen ínséges időkben biztosítja a megfelelő állóképességet, emellett kapaszkodni is lehet bele.
Az őszödi beszéd óta kérdezgetem mindenkitől, aki gyurcsányozgat, hogy tulajdonképpen mi baja van a politikussal, de érdemi választ ezidáig még senkitől se kaptam.
Amit akkor mondott, azt jól mondta, az idő is ezt igazolta, emellett ez az Ómagyar Mária-siralom ma már csak azokat érdekli, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, de az meg egy olyan társaság, ha rájuk gondolok is kiütéseket kapok tőlük.
Aki akar, a Bibliából is tud vádiratot kreálni - lásd a házasságtörő asszony megkövezésének követelményét, bizony mondom néktek, nemzethalálhoz vezetne!

Dobrev Klára egyébként kompetens és tehetséges politikus, ő nem csak az ATV-be autózott be rendszeresen, hanem kilométerek ezreit tette meg, hogy személyesen, kevlár bugyi és páncél-kombiné nélkül beszélgethessen a választókkal, és nem csak a sajátjaival.
Személyesen láttam, hogy micsoda türelemmel, empátiával és felkészültséggel beszélgetett az ellentüntetővel, aki konkrét kérdéseket tett fel neki, és ez azért kicsit több és másfajta kockázatot hordozott magában, mint az ATV riporterével való beszélgetés, mely a dolgok rendjéből adódóan mindkét részről olyan jól koreografált, mint egy balett...
Hogy esetleg megbeszéli a férjével az eseményeket? Hát persze, hiszen egyrészt a férje, ugye, másrészt meg annak politikai tapasztalata hatalmas.
Bizonyára el is mondja a véleményét, de a döntés Dobrev Klára kezében van, hiszen ő viszi vásárra a bőrét.
Hogy vannak, akik utálják?
Persze, de hát én is utálok egy-két politikust, merthogy ilyen az emberi természet - mea klumpa...


Amit Bimbó és Rendes csinálnak, az a választók szemközt köpése.
Itt arról volt szó, hogy nem  a pártok akarata, nem a taktikák, hanem a közvetlen demokrácia dönt, győzzön a legjobb.
Tehát lehessen választani a három legjobb eredményt elérő jelölt közül - nem Bimbónak, nem Rendesnek, nem Gyurcsánynak, hanem a választónak.
Ezt a lehetőséget akarja éppen elvenni a kétfejű borjú, arra hivatkozva, hogy a visszalépés legitim eszköz.
Hogyne, egy választáson, de nem egy előválasztáson, mely nem pártok közvetlen versenye, hanem személyiségek versenye, hogy kiderüljön, ki a legjobb.
Persze nem vagyok én naiv, tudom jól, hogy egyetlen cél van - kiiktatni az egyetlen jelöltet, akitől Orbán valóban fél.
És ez a személy most Dobrev Klára, ezer oknál fogva.
De lehet másnak Karácsony, esetleg Márki-Zay Péter, de semmiképpen nem egy kétfejű borjú, mely érdekes bár, de valljuk be: szörnyszülött.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen demokrata az olyan, aki menet közben akar változtatni a szabályokon, hogy hülyét csinálva a nála esélyesebből, a saját akaratát kényszerítse rá a demokraták nagy fáradtsággal összekovácsolt táborára.
És hát az is vicces, hogy a látszólag független médiában a teljesen jelentőségét vesztett ifjú titán politikacsinálóként tetszeleghet, jóllehet akkorát esett pofára, mint ide Lacháza.


Az egyébként nagyon tetszik, hogy Dobrev Klára nem áll oda vitatkozni velük, hanem teszi a dolgát.
A nép ezt látni és értékelni fogja, és a szép elképzelés az összes beléfektetett buzgalommal együtt kontraproduktívvá válik.
Nem kell egy torzsalkodó ellenzék képét mutatni, hiszen ennek az akciónak ez a másodlagos célja.
Türelem, nyugalom, munka.
De a sorrendet meg is lehet fordítani...

:O)))

2021. október 1., péntek

NYUGDÍJAST KILÓRA




Nagyurunk kiment a társadalmi piacra, mert időszerűnek érezte, hogy vegyen néhány mázsa nyugdíjast, a lehető legkedvezőbb áron.
Mindenáron, merthogy sokan vannak, még ha azt is hiszik magukról, hogy érdekérvényesítő képességük alacsonyabb, mint a Lánglelkű Vezér a sámlin, amiben egyébként óriási nagyot tévednek.
Nincs mit tenni, egykor okos emberek elbutulnak, bátrak elgyávulnak, elvhű emberek a megalkuvás taknyos-nyálas útjára lépnek, utat nyitva ezzel Nagyurunk nyájának, mely boldogan konstatálja, hogy ha befogja a pofáját, akkor csurran-cseppen adókedvezmény, adóvisszatérítés, csepűrágás, kardnyelés - hogy ez a társadalom egyéb tagjainak kárára történik, hát kit érdekel - kaparj kurta, neked is jut!
Ezenközben Nagyurunk olyan ütemben böfögi szeretett népére a baromságokat, hogy ez azért már szinte túlzás.
Persze, ő pontosan tudja, hogy a következő választás sem az országról, az életedről vagy egy igazságos társadalomról fog szólni, hanem a kommunikációról - arról, hogy elhiszed-e a sok sületlenséget, és ha elhiszed, akkor mennyiért?
És nem lesz szűkmarkú, mert a neked adott pénz visszavételére remek technikák vannak, mint ahogy a te hülyítésedre is.
Természetesen nem akarom ezzel azt mondani, hogy önérzetesen utasítsd vissza, amit a csüngőhasú adományként próbál feltüntetni - dehogy.
Tedd csak szépen zsebre, vegyél rajta kaját, és miközben falatozol, döntsd el, hogy melyik ellenzéki jelöltre húzod be az ikszet a választások alkalmából.
És erősen figyelj, mert az alamizsna torzítja a látást, meglágyítja a lelket, de ettől még ne feledd, hogy ha a rabló odadob neked valamit a porba, attól ő még nem jó ember, mindössze abban reménykedik, hogy ezzel - átmenetileg be tudja tömni a pofád.
Kár lenne, ha igaza lenne.


Természetesen vannak nyugdíjasok, akik egy ilyen adomány után gondolkodás nélkül beleájulnak Nagyurunk Szent Seggébe, ezeknek egy része akkor is elfogadná ezt a szégyentelen rablóvezért, ha minden reggel pofonnal ébresztené, és soha nem jön rá, hogy a pofont már megkapta, de majd csak akkor kerül kiosztásra, ha elmegy a boltba.
Addig marha jól mutat, hogy Nagyurunk "ad" nyolcvanezer forintot és talán jövőre még odaadja a tizenharmadik havi nyugdíj másik felét is, mert szerinte a gazdaság briliánsan teljesít.
Valószínűleg akkora lesz a gazdaság növekedése, hogy majdnem elérjük a vírusválság előtti gazdasági mutatókat, vagy kisnyúl, merthogy a statisztikákban is ő az illetékes, mint tudjuk. (Hej,régi szép idők, mikor még hallhattuk Illetékes Elvtárs véleményét a dolgok aktuális állásáról...)
És ő is csak abban a statisztikában hisz, amit ő hamisított - két gigantikus rablás között.
Vannak persze elenyésző számban nyugdíjasok, akik átlátnak a szitán és értik, hogy a Soros-ösztöndíjas hülyének nézi a társadalmat és csak azt adja a nyugdíjasoknak, ami normál menetben is járt volna nekik, de még azt is csak részben, aztán majd egy kis infláció gerjesztésével vissza is veszi.
Természetesen a "ne szólj szám, nem fáj fejem" elvét követik, magyarázva ezzel azt is, hogy miért tart ott ez az ország - ahol.
Viszont azt ők tudják jól, hogy ez a miniatűr Miska-kancsó bosszúálló fajta, aki a tetejébe még gátlástalan szociopata is, és sajnos okos is a maga módján - de hát Al Capone sem volt buta...


A nyugdíjasok egy jókora része viszont olyan, mint Marx szerint a proletariátus, csak láncait vesztheti, nincs semmiféle tulajdona, amit kockáztathatna, szegény, mint a templomi segédegér, viszont helyzetét isteni elrendeltetésnek véli.
Nem hisz abban, hogy befolyása lenne a történésekre, ezért aztán egy kalap alá vesz mindenkit, minden politikust tolvajnak tart és nem vesz részt a közügyekben, nem szavaz, nem tüntet, ha fenéken rúgják, hát beletörődik.
Ezért aztán nem is törődik velük szinte senki, súlytalanok.
Ha rám hallgatna az ellenzék (ez soha nem fordulhat elő, racionális dolgokat szoktam javasolni...), akkor a szavazóbázisát ebből a körből kellene bővíteni.
A keresztény úri középosztály háromnevű, kenetes papja által javasolt társadalmi réteg - a kispolgárság - évszázadokon át bizonyította már alkalmatlanságát a társadalom vezetésére.
Örök vonzódását a pénzhez, hatalomhoz, a korrupcióhoz és a megalkuvásokhoz, a zűrzavaros eszmékhez, és talán még jobban fél a társadalom számkivetettjeitől, mint a ma hatalmon levők többsége.



Szóval, amikor olcsó a nyugdíjas, mint a szezonvégi kiárusításokon a felfújható gumikacsa, akkor kell jól bevásárolni belőle, egyszeri adománnyal.
Mert akkor az nem terheli a jövőt, de ha a nyugdíját, a családi pótlékot, a fegyveresek juttatásait emelnék, akkor az megenné azt a pénzt, amit holnap terveztek ellopni.
Meg különben is, a nyugger örüljön, hogy él, járjon a mezőre gyógyfüvekért és kezdjen megbarátkozni a javasasszony gyógymódjaival.
Ha az infláció ilyen ütemben halad, akkor lassan időszerű lesz közbeszerzést kiírni hullaszállító kamionokra, persze meghatározva azok pontos 
paramétereit, melyeknek csak az az egy szállító lesz képes megfelelni, amelyikkel Nagyurunk pereputtya, vagy valamelyik közeli vazallusa már régen szerződést kötött.
Drága Isten arra kérlek, aranyeső hulljon nékem, aranyeső a virágos rétre...
Hát ez olyan rétnek tűnik, melyen csak a mákvirágok érvényesülhetnek, de ők legalább nagyon.


Kinek vagyon, annak nagyon - mondja a népi bölcsesség.
Hát ezeknek vagyon.
:O)))


2021. szeptember 26., vasárnap

NE IGYUNK ELŐRE A DISZNÓ BŐRÉRE


Hogy győzünk-e?
Ki tudja, annyi minden van még hátra a választásokig, és a választás még messze nem a  mérkőzést záró gongütés, utána kezdődik csak a mérkőzés.
Méghozzá az se a szorítóban, bár ott is nagy pofonokat lehet adni és kapni, hanem a hexagonban, méghozzá a catch as catch can szabályai szerint, csak éppen bíró nélkül - életre-halálra.
Ne adja az Úr, hogy ne csak képletesen kelljen erről beszélni, túl közel van ez az ország Srebrenicához, autóval 520 kilométer, hat óra, - légvonalban négyszáz kilométer, mentalitásban meg öt centi, ha van, sokat mondok.
Túl sok errefelé is a szélsőjobboldali adrenalinhuszár, a zsigeri gyűlölködő, a dédapja legendáiért revansot venni akaró, csökkentett módban gondolkodó ostoba.
Néha igen nehéz őket kordában tartani, főleg, ha a kormányzó párt színeiben versenyeznek.
De az biztos, hogy ezt a menetet mi nyertük.
Persze  az is lehet, hogy az aktuálisan Fidesznek nevezett orbánviktor veszítette el, merthogy kicsúszott a kezéből a kezdeményezés, a közbeszédet ma nem ő tematizálja, és bár vannak részsikerei, de azoknak se örülhet maradéktalanul, hiszen ki figyel ma a politikából kikopott Schifferre, mikor politikus korában se figyelt rá jóformán a kutya se, a tetejébe dekázni se tudott, hogy az egyéb hiányosságairól ne is beszéljünk.
És bár nagy buzgalommal kevernek-kavarnak az ezért fizetettek, a demokraták - végre egyszer - úgy tűnik-, észen vannak és nem hagyják, hogy Orbán prímás kissé hamis és láthatóan megfáradt játékához ők adják a kontrást, inkább arra törekednek, hogy elverjék, mint a cimbalmot.
Amen, mondanám, ha vallásos lennék...


Mindenesetre a demokraták óriási sikere ez az előválasztás, magam se gondoltam volna, hogy az elképzelés ennyire találkozik a nép akaratával, nem hittem volna, hogy az emberek képesek felülemelkedni önmagukon és félretenni előítéleteiket azért, hogy reális esélyük legyen világgá zavarni ezt a gyűlölködő, két lábon járó mentális kudarcot, az összes idióta elképzelésével, diktátori hajlamával és seggnyaló sleppjével együtt.
Persze ez egyelőre csak remény, hiszen a puding próbája az evés, márpedig azt csak a választás fogja bebizonyítani, hogy a választópolgár úgy szavaz majd, ahogy azt az előválasztás során megígérte.
Jó magyar szokás szerint ennek kudarca is elképzelhető - magyarember addig tartja adott szavát, ameddig az ő szava érvényesül.
Ha véletlenül nem az ő szava a tuti, akkor lazán megrántja a vállát, tesz a fogadalmára, tesz a kollektív bölcsességre és megy a maga bölcsessége után. Azután, ha rojtosra rugdalja a fenekét a NER turulja a választások után, soha nem hiszi el, hogy saját sajgó sebének önmaga az okozója.
Depersze legyünk optimisták, reménykedjünk, hogy a nép esze kitart a választásokig, nem engedi, hogy kiénekeljék szájából a sajtot.
Reméljük, átlát mindenféle gyermeteg trükkökön, és a pártok tagsága (!) nem engedi meg, hogy mindenféle helyi ügyek országos szinten keltsenek zavart.
Reméljük, azt se engedi meg a demokraták közössége, hogy egyes ambíciótól duzzadó pártvezéreik arra használjanak fel esetleges szerencsétlen szituációkat, hogy látványosan megbontsák a demokraták egységét - ki tudja, milyen indíttatásból, milyen inspirációra?


Ezidáig rendben ment a dolog, bár azt kissé nehezményeztem, hogy egyes jelöltektől a miniszterelnök-jelölti vitában vonták meg a bizalmat azok, akiknek erre előtte is - szövetségeseik körén belül -  módja lett volna ezt megtenni.
Mint ahogy azt is, hogy bele próbáltak kényszeríteni ebbe az attrakcióba olyanokat is, akik komolyan vették adott szavukat és jó demokrata módjára nem akartak prejudikálni.
Azt sem mondhatnám rokonszenvesnek, hogy valaki az életkorából próbál előnyt kovácsolni.
Egyrészt ezt a nótát az idősebb generációk már ismerik, utoljára a jelenlegi tolvaj és erkölcstelen maffia nyerte el ezzel a nagymamák szívét, hogy aztán a nagymamák unokái farokfelcsapva meneküljenek Londonba az országot élhetetlenné tevők áldásos munkája nyomán.
Másrészt ugyanolyan az agresszivitás, ugyanolyan a küldetéstudat, ugyanolyan szorgalmasan szapulják az elődöket, a múltat, mint szellemi elődjeik, legfeljebb apáik nem 19-es veteránok, nem párttitkárok, hanem megyei tanácselnökök voltak.
Félreértés ne essék, nem felmenőik miatt nem kedvelem a típust, ezek saját jogon vívták ki az ellenszenvemet, mert féktelen karrierizmusukkal hatalomban tartanák a maffiát is - és ezzel még igen visszafogott is voltam.
Azért reménykedjünk, hogy útját sikerül állni az egységbontásnak, és a demokraták összefogása eredményre vezet...


Siker ez a javából, az aktuálisan Fidesz névre hallgató orbánviktor kapott egy-két balhorgot meg jobbegyenest, gondolom, a lánya migrációja se esett jól neki, bár lehet, ez már a hatalom és vagyonátmentési kísérlet része, mint ahogy Mészáros Lőrinc megkakasosodása is ezt a célt szolgálhatja, hiszen ezek a falusi gyerekek tudják, hogy nem célszerű minden tojást egy kosárba tenni, a vagyon szétporlasztva van biztonságban, okos asszonyok felügyelete alatt.
Lesz itt még elővigyázatoskodás alsóbb szinteken is, úgy érzem.
Gondolom a kínaiak átkát nyögjük: érdekes időkben élünk...


:O)))


2021. szeptember 14., kedd

FIATAL ZENÉSZEK TÜRELMETLENSÉGE



Vagy a menet közben megöregedett zenészek bölcs előrelátása az oka, hogy még ez az előválasztás se tudott normálisan végiggurulni, bele kellett rondítani azoknak, akiknek azért is kevés kockázatot kellett csak vállalniuk, mert a miniszterelnöki posztra annyi az esélyük, mint hajdan Szálasinak volt a főtárgyaláson...
Egyre inkább az az érzésem, hogy az előválasztás résztvevői közül néhányuknak az a célja, hogy megbontsa az ellenzék egységét, mondjon hivatalosan bármit is.
Nagyurunk megmondta a nyugati újságíróknak: ne azt nézzék, amit mond, azt nézzék, amit tesz.
Igaza volt, és ezt kell néznünk a saját csapatunkban is.
Ketten lógnak ki látványosan a csapatból, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András.



Márki-Zay mögött feltehetően egy ugyanolyan, vagy ugyanaz az értelmiségi csoportosulás állhat, mint állt hajdan Róna Péter mögött, a módszer is szinte ugyanaz: hangsúlyozza a pártoktól való különállást.
Mindenki számára alkalmas jelöltté igyekszik pozícionálni magát, kiemelve magas végzettségét és diplomái számát, még ha Oxfordra nem is tud hivatkozni.
Van egy társadalmi réteg, mely ettől üzemszerű megbízhatósággal ejakulál, nők esetében egész testében rázkódó, sikítozással felturbózott orgazmust él át, de az átlag-választó ettől nem esik transzba.
A választó ugyanis ugyanis látott már multifunkciós csavarnyúzót, mely egyben sörnyitó, fúrógép, vibrátor, önvédelmi fegyver, fűnyíró és almareszelő is, mely a prospektusban remekül mutat, de a gyakorlatban valamennyi funkciójára alkalmatlan, kivéve önvédelmi feladatát, mert ha hozzávágják ahhoz, aki megvételre ajánlotta, akkor egészen szép eredményeket lehet vele elérni.
A választó mindössze egy vezetésre alkalmas személyt keres, az se baj, ha karizmatikus kissé, de leginkább egy gyakorlatias jelöltre vágyik, az pedig nem hatja meg, ha valaki néhány évig egy multinál dolgozott senior polcmenedzseri funkcióban, továbbá a gyermekek száma sem képez politikai potenciáról meggyőző tényezőt, jóllehet a buzgalom mindenképpen dicséretes.
Mindenesetre javára írható, hogy szűkebb hazájában már bizonyított, igaz, hogy az ellenszelét se mondhatjuk cunaminak, már ha a politikai ellenszelet a Karácsony Gergely által megélt széljáráshoz  viszonyítjuk.
Ha valaki a lágyabb kenyér beszerzésének céljából hazájától távol kereste kenyerét, az is adhatott egyfajta tágabb világlátást, de azért a transzszibériai expressz hálókocsi-kalauzait sem szoktuk Marco Polóval együtt emlegetni.
Ami a lényeg: hősünk egyetlen feladatra alkalmas - az előválasztás szétzilálására, manipulálására,  amit szorgalmasan gyakorol is két dolgos önfényezése között.
Szerepe akkor lesz igazán fontos, amikor kiesik az első fordulóból, és híveit megkísérli arra a jelöltre hagyni, aki a leginkább alkalmas arra, hogy Orbán szecskát aprítson belőle egy esetleges választási győzelme után.


Fekete-Győr András mozgalma a korai Fidesz megismételt és korunkhoz igazított változata. Vélhetőleg ez a mozgalom sem szűznemzés eredményeként jött létre, inkább a klónozásra tippelnék. Cél a nyeretlen kétévesek begyűjtése az akolba, valamint a demencia határán tévelygő nagymamák és nagypapák számára
 megadni az utolsó lökést a teljes meghülyüléshez.
A vezérmotívum az, hogy ezek a derék fiatalok még nem loptak, szűzies tisztaságukban olyanok, mint a bárányok, csak ezek nem hallgatnak, hanem jelszavakat skandálnak.
A miniszterelnök-jelölti vitán remekül érezhető volt, hogy Fekete-Győr Andrásnak az égvilágon semmi mondanivalója nincs a társadalomról, bár ez még nem is az előadás nyitánya, csak hangol  zenekar.

Hogy mi lenne, ha nyerne, hát nem kell hozzá dús fantázia, hiszen tudjuk - egyszerűbb az igét hirdetni, mint ragozni, de nála még az igehirdetés is akadozik.
Viszont maga az ige is necces, különösen, amikor mindenkit egy kalap alá véve hirdeti, hogy itt rajtuk kívül senki nem alkalmas az ország vezetésére, mindenki tróger és tolvaj, itt lenne az ideje, hogy belefeküdjenek a sírjukba és hagyják, hogy végre ők vezethessék az országot.
Volt errefelé már ilyen, a nép be is nyelte a maszlagot és hatalomra segítette
 a tisztakezű ifjakat , akik azzal kezdték, hogy ellopták a Tisztiházat, aztán a bevételt ellopták egymástól is és vettek belőle egy kőbányát a legtisztább kezű szabadságharcosnak, aki lángpallossal verte ki hazánkból az oroszokat, - még éppen utolérte őket Záhonynál.
Azóta már nem csak egy kőbányát lopnak, ellopják hozzá a hegyet is, miközben bekalandozzák a politikai világegyetemet, és megállapítják rólad, hogy te Jumurdzsák egyenesági leszármazottja vagy, de hát ha valaki, hát ők tudják - Ali baba és tettestársai ismerik saját népüket, mint a tenyerüket...
Fekete-Győr meg csinos gyerek, a bölcsész-lányok álma, arcéle markáns, hangja zengő, esze mint a beretva, pedigréje kifogástalan, rendszerfüggetlenül használható, belevaló gyerek.
Ez a Hadházy-trükk is milyen jól bejött neki, mintha csak a Fidesz találta volna ki...

Szóval, oda kell figyelni, különösen a miniszterelnök-jelölt kiválasztásánál, ki mellett kampányolnak, mert aki elnyeri tetszésüket, az lenne Nagyurunk számára a legkönnyebben legyőzhető jelölt.
De lehet, hogy tévedek, errefelé tévedhetetlen ember utoljára vasárnap járt, hét órát töltött nálunk, Orbán úgy lesett rá, mint rá szokott Farkas Flórián.
Uram, irgalmazz nekünk!


:O)))

2021. szeptember 12., vasárnap

ÉRCSÜK MI A VICCET, CSAK NEM SZERESSÜK!


Imígyen tájékoztatta az egyszeri rendőr a rendőrviccek virágkorában az intézkedés alá vont  fiatalkorút, és hát most én is így lennék valahogy, ha képes lennék megérteni Veres Éva írását az Élet és Irodalom visszhang rovatában, de nemigen megy.
Valószínűleg az az oka, hogy a hajdani KISZ-führerek erőltetett jópofizása végletesen és végzetesen eltorzította lelkem, de rettenetes bosszút álltam: kisebbfajta KISZ-führerként magam is erőltetetten jópofiztam, mert valaki (esetleg Rákosi Mátyás ) azt mondta, ez a menő, márpedig ő csak tudta, hisz személyében maga volt a Menő (Roth) Manó.
Csak tudnám, melyik KISZ alapszervezetben tapasztalta meg ezt a dolgot az akkor még hamvasan fiatal és gyárilag biztos humorérzékkel rendelkező szerző, aki megfelelőnek találta a mai politikai  helyzetet ahhoz, hogy egy lábbal két feneket rugdosson.
Az egyik a létező szocializmus ifjúsági szervezetének bánatos ülepe, a másik Gyurcsány Ferenc mindenféle értelemben sokat próbált testrésze, melyet elvtársai éppen olyan hévvel rugdostak lemondása után, mint amilyen lelkesen nyalták annak előtte.
Persze ezeket a dolgokat csak periférikusan említeném, a téma itt Gyurcsány Ferenc mosolygós nyilatkozata, melyben arra biztatta a Fidesz nevű orbánviktor vazallusait, hogy kezdjék el gyakorolni a börtön-morzét, merthogy egy kormányváltás után ez felettébb hasznos lesz nekik.
Szerintem is, de kit érdekel a nép egérszürke bloggerének véleménye, mikor el lehet olvasni a liberális értelmiség véleményformálóinak kissé doktriner, nagyon elméleti és roppant káros véleményét is.
Róluk mindig a hajdani úrilányok jutnak eszembe, akik a vonatkozó téves általánosítás szerint zsebkendővel fogják partnerük csúnyáját, ahelyett, hogy marokra kapnák, mint rosszlány a liliomot.


Mit tegyünk, van egy magyar értelmiségi kör, mely ki nem állhatja Gyurcsányt, aki csinálhat bármit is, mindig rosszat fog csinálni, aki minden bú, bánat és baj ősforrása, aki maga a despotizmus, hiszen fel se merülhet szar emberi minőségű párttársainak, vagy a vele kéz a kézben kormányzó - mára már nem is büdös - hulla felelőssége.
Az összeszáradt hulla az SZDSZ, melyről egy mai fiatal már azt se tudja, hogy létezett egy ilyen nevű párt valaha.
Ellenben Gyurcsány Ferenc nagyon is virulens ma is, olyannyira, hogy az ellene folytatott lejárató kampány hevessége alig marad el a 2006-os puccskísérlet utáni évek hasonló akcióinak hevességétől, melyhez a magyar értelmiség színe-virága (büdöske, nebáncsvirág, macskagyökér, tengerparti iringó, stb...) boldogan kontrázott, és zsigeri gyűlöletéről máig képtelen lemondani.
Nem is csoda.
Érzik a szellemi fölényt, és ezt egy a saját agytekervényeiből élni megkísérlő értelmiségi személyes sértésnek veszi, mert tudja, hiába idézgeti a hajdani nagyok összes műveit, attól ő még egy önálló gondolatot nemigen tud kiizzadni magából...
Pedig a mai politikai helyzetet - egy ütőképes ellenzék összehozását - nagyrészt Gyurcsány hozta létre, de persze a hála nem politikai kategória, mint tudjuk...


Mindenesetre a szerző igen koherens gondolkodással rendelkezik: egyrészt Gyurcsány egy humorérzék nélküli tahó, másrészt meg Kovács Zoltánnak nincs igaza (nincs hát...), amikor a helyzet megoldását a bíróságokra hagyná, merthogy a jelenlegi nomenklatúra tagjaiban kis félelmet kelteni kimondottan hasznos.
El kellene végre döntenie a kedves szerzőnek, hogy akkor most melyik könyvekből is kíván dolgozni, mert a Mein Kampf, a Sto gyelaty és Görög Ibolya protokoll-tankönyvének összegyúrása még a víz felszínén döngő léptekkel gyalogló Nagyurunknak se megy zökkenők nélkül.
Szóval, hagyjuk békén Gyurcsányt, foglalkozzunk inkább a jövővel, de még véletlenül se fogadjuk meg a szerző tanácsát egy elszámoltatási tervezet közkinccsé tételéről, hiszen ezzel azt ki is dobhatnánk a szemétbe.
És hát várjuk meg, ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt, mert ehhez is igazítani kell a jövőt, mert máshogy harcol egy nehézsúlyú profi ökölvívó és máshogy egy judoban jártas harcművész - pedig mindkettő győzhet, mégis egészen más feltételek kellenek ehhez.


Ma este miniszterelnök-jelölti vita, érdeklődéssel várom.
Aztán majd eldöntjük közösen, kinek van legnagyobb esélye legyőzni a csüngőhasú maffiózót.
Ha meglesz majd  végeredmény, akkor természetesen beállok az előválasztás nyertese mögé. Remélem, ti is.
Ha nem, akkor ez az egész sok hűhó volt - semmiért.
Kár lenne...


:O)))

2021. augusztus 30., hétfő

AZ ÉN KIS KONTEÓM




A konteó kifejezés az angol "conspiracy therory" - összeesküvés-elmélet kifejezés rövidítése, melyben annak kiötlője magyarázatot próbál adni a közélet egyes nehezen érthető, vagy titkolt történéseire.
Konteó van száz és ezer, igazságuk nemigen bizonyítható, legfeljebb csak utólag, a feltételezett szándék valóra válása után, de az emberiség már csak ilyen kíváncsi népség, szereti megérteni a történéseket, és ha nincs valós, de legalábbis hihető magyarázat, akkor be akar kukucskálni a színfalak mögé.
Ha erre nincs módja, akkor addig spekulál, ameddig nem talál valamilyen számára is elfogadható magyarázatot, még ha konkrét bizonyítékok elmélete helyességére nem is állnak rendelkezésre.
Összeesküvés-elmélete jóformán mindenkinek van, csak nem mindenki hirdeti azt egzisztenciális vagy egyéb megfontolásokból, de a jelentősebbeket azért általában ismerjük. Tudunk azokról, akik abban hisznek, hogy a világot a zsidók irányítják, esetleg a Bilderberg-csoport, a levegőben szálló repülőgépek kondenz-csíkja pedig tudatmódosító anyagokat permetez a fejünkre, vagy éppen a koronavírust, mely az emberiség felesleges részének kiirtását szolgálja. 
Mindenképpen titkokról beszélünk, vagy olyan dolgokról, melyekről a szokványos magyarázatok nem mindenkit győznek meg, ami nem is csoda, hiszen évtizedek tanulása kell ahhoz, hogy egy ember többé-kevésbé megértse a Golf-áramlat időjárásra gyakorolt hatását, hát még azt, hogy mi lenne a következménye annak, ha az áramlat iránya megváltozna, és hogy miért is változhatna meg, ha megváltozhatna egyáltalán.
Az ember fél az ismeretlentől, szeretné a világot leegyszerűsíteni, de ez nem mindig sikerül, merthogy a világ nem egyszerű, inkább egyre bonyolultabb és összetettebb rendszer, melynek elemei nem minden esetben illeszkednek az elképzeléseinkhez.
A konteók egy része a politika területén virágzik, ennek egy kis kertecskéje a magyar belpolitika sívó homokján ad termőföldet a színes virágú összeesküvés-elméleteknek, melyeket hirdetőik természetesen igaznak vélnek, csak éppen az igazuk bizonyításával vannak nehézségeik, mint ahogy az én kis konteóm sem biztos, hogy teljes mértékben igaz,  de akár részben, vagy a maga teljességében igaz is lehet, függetlenül attól, hogy ez véleményem szerint kedvező vagy sem az általam preferált politikai oldal számára.


Nézzük hát a dolgot konkrétan, már amennyire egy konteó tekintetében konkrét dolgokról beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy a Fidesz névre hallgató Orbánviktor mindent megtesz azért, hogy hatalmát a 2022-es választások után is  szinte bármi áron fenntartsa, hiszen pontosan tudja, hogy a hatalom átengedése ellenfelei kezébe az ő politikai végét jelenti, egy számára elképzelhetetlen esetben akár személyes szabadságának végét is.
Tudja azt is, hogy számára kedvezőtlenül alakult a bel és külpolitikai környezet, és nem az a rabló, aki tétlenül várja, hogy a csuklóján kattanjon a bilincs, nem egy mártír-típus.
A helyzetre úgy készül fel, hogy egyrészt feltőkésíti a Mészáros Lőrinc és házatája névre hallgató Orbánviktort, zsoldosaival és vazallusaival megszállja az állam stratégiai pontjait, minden létező pénzt besöpör valamelyik zsebébe és erősen reménykedik abban, hogy ellenfelei nem találják meg az itt-ott elásott pénzeket.
Emellett bízik abban, hogy egyetlen ellenfele sem akad, aki olyan gátlástalan lenne, mint ő, merthogy ő nem szeretne erőt látni magával szemben még a távoli kanyarban sem.
Számára az ideális ellenfél a doktriner, széplelkű liberális, aki bízik abban, hogy a hiénából vegánt tud nevelni, a BMW macsó lovasából bringásbarát demokratát, olyat, aki két ütésváltás között a pitypangra borítja két óvó kezét, szét ne fújja a szél a szépséges termést.
Ebből a  típusból a demokratikus oldal dús készlettel rendelkezik, kik zömében azzal vannak elfoglalva, hogy könnyes szemekkel méltatlankodnak mikor kiderül, hogy ellenfelük a bicskát
 kezében nem a rózsák aktuális metszése céljából tartja.
Általában ott követjük el a hibát, mikor azt próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen politikai vezetőre lenne szükségünk, mert elveinkkel ellenkezik, hogy olyat jelöljünk meg, akinek a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse, de azért ha hirdetni nem is kell, tudni nem árt, hogy erővel csak erőt lehet szembeállítani.


Orbán ezt pontosan tudja, mint ahogy az összes egyeduralmat megvalósító zsarnok tudta Hitlertől-Sztálinig, utóbbi meg is érdeklődte, mikor a  római pápa tiltakozott valami ellen, hogy tulajdonképpen hány hadosztálya is van Őszentségének? 
Vezérünk felmérte a vele szemben felvonultatott kínálatot, és - gondolom - nem azt vizsgálgatta, hogy ki a legveszélyesebb rá nézve, hanem azt, hogy ki lenne számára a legkedvezőbb ellenfél.
Eleve kiesnek azok, akiket valószínűleg ő küldött - mint kiderült, őket a választói bölcsesség is kiszűrte.
Gyakorlatilag három kihívó-jelölt maradt.
Közülük Dobrev Klára szinte emészthetetlenül nehéz falat, hiszen felkészültségét vitatni nem lehet.
Politikailag - gazdaságilag pontosan tudja, miről beszél, háta mögött pénz is van, bizonyára van egy gazdasági kör is, melynek tagjait irritálja a telhetetlen  kisgömböc gazdaságpolitikája, voluntarizmusa, tolvaj és nepotista tempói.
Adott esetben még a Fidesz berkeiben is akadhatnak támogatói - nem minden jobboldali gazember, aki nem szeret széllel szemben pisilni, ugye...
Dobrev Klára személyes motiváltsága sem elhanyagolható, valószínűleg nem felejtette el a 2006-os puccskísérlet estéjét, mikor gyermekeire golyóálló mellényt kellett adni, nem felejtette el a rengeteg megaláztatást, melyet családilag el kellett szenvedni, és bizonyára az sem tetszik neki, mikor Gyurcsánynéként vagy a bolgár tehénként emlegetik kulturált fideszközeli megmondóemberek.
Nőből van, és a társadalom már nagyon vár valakire, aki emberszámba veszi a kisembert, kiáll a nők mellett és nem azzal van elfoglalva, hogy reggeltől estig vicsorogva gyűlölködjön.


Jakab Péter szintén nem könnyű eset, nem túl szélsőséges radikalizmusra mindig van rétegigény, emellett remek debattőr, személyes bátorsága sem elhanyagolható.
Nem is tud vele mit kezdeni kedvenc ellenfele, a nagybajszú házmester, érdekes megfigyelni, mikor szinte rázkódik az idegességtől, ha Jakab szólásra jelentkezik.
A rá kirótt bírságok kontraproduktívak, csak a személyes népszerűségét és súlyát növelték.
Rá nehéz rásütni a Jobbik tagjaira szívesen alkalmazott sztereotípiákat, végtére is milyen rasszista lehet az, aki cigány középiskolában tanított?
Sem a bátorságát, sem a politikai képességeit nemigen lehet megkérdőjelezni annak, aki egy szélsőjobb, gyakorlatilag neonáci pártot  be tudott kormányozni a jobbközépre, aki a helyzet követelésére felül tudott emelkedni a szűk pártérdekeken és képes volt kompromisszumot kötni korábbi ádáz ellenfelével is.
Ne feledjük, hogy a politika - azon túl, hogy a lehetséges művészete -, a kompromisszumok művészete is.
Ő az, akiről gesztusai alapján hezitálás nélkül el lehet hinni, hogy ismeri azt a közeget, melyből a szavazók jönnek, hiszen ő is egy közülük, és még csak nem is olyan csinált módon, mint a miniszterelnök, aki lassan több gondot fordít határon túli szavazói etetésére, mint ránk, akiknek ősei végtelen szégyenünkre Trianon napján a mai Magyarországon éltek és leszármazottjaikként itt élünk ma is... 


A gyenge láncszem itt Karácsony, és nem azért, mintha bajok lennének a képességeivel, jóllehet habitusa nemigen hasonlít egy ketrecharcoséra.
Gyengesége jelenlegi pozíciójából következik, rohadt nehéz egy majd' kétmilliós várost pénz nélkül vezetni.
Márpedig Orbán minden pénzt elvett Budapesttől, sőt elvette az önkormányzatiságát is és elkezdett kiépíteni egy párhuzamos közigazgatást, mindenféle jogköröket saját bandája kezébe adva.
Emellett persze naponta siránkozik, hogy Budapest koszos, rendezetlen, a hajléktalanok száma szaporodik, tehát Karácsony alkalmatlan a feladatára.
A helyzetet zömében a kormány okozza, jóllehet a mieink is besegítenek időnként, sajnos.
A város a csőd szélén áll, Orbán nem engedi kifizetni a jogosan járó összegeket sem, viszont a Várban számolatlanul szórja a pénzt a magyar Patyomkin-falu álműemlékeinek létrehozására.
Ha azt akarja, hogy választási ellenfele a könnyen támadható Karácsony legyen, akkor első számú ellenfelévé kell tennie, mert ezzel bizonyítja a demokratikus oldal választói számára alkalmasságát a győzelemre.
Tudja, hogy ellenfele személye most kerül kiválasztásra, most kell támadnia, most kell azt az illúziót keltenie, hogy tart tőle, jóllehet - szerintem - nem ez a helyzet. 
Karácsony egyébként egy pesti ember számára rokonszenves személyiség, a nők is kedvelik - vékony, magas a jó kakas, ugye...
Nem csak okos, annak is látszik - de ez a falvakban nem mindig erény, arrafelé jobban szeretik, ha valaki ki tudja húzni a farkánál fogva a disznót az ólból vágáskor, helló Röfi!
Olyan, mintha minden meglenne benne, ami Orbánból hiányzik, és minden hiányozna belőle, ami Orbánban megvan, talán ez is az oka népszerűségének.
Ehhez még egy kis üldözés miatt kiváltott dac és szolidaritás, és már meg is van az Orbán számára kedvező jelölés.
Hozzátartozik kis összeesküvés-elméletemhez az is, hogy a Csüngőhasú valószínűleg ügynököket telepített a demokratikus oldal prominensei közé.
Ahogy ma is nehezen hiszem el, hogy például Fodor Gábor vagy Schiffer András nem feladatot hajtott végre, úgy a mai ellenzéki jelöltek között is vannak, akik számomra gyanakvást keltően politizálnak.
Hogy kinek javára lépnek majd vissza, talán megmagyaráz egyet-mást, mindenesetre a java még csak ezután jön.
Azon roppantmód csodálkoznék, ha Orbán emberei nem az egység szétrobbantásán dolgoznának az utolsó percig.
Aztán, ha végképp szorul a hurok, választ a 133 bátor egy felülmúlhatatlan köztársasági elnököt és ad neki jogköröket is hozzá, gazdagon...


Mindenesetre mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt az előválasztáson, és a számára kedves jelöltre adja a szavazatát.
De arra is, hogy az eredményhirdetés után mindahányan szavazzunk az előválasztás céljának megfelelően, hiszen a legfontosabb mégiscsak a maffiaállam felszámolása lenne.
Ebben reménykedjünk, ezért dolgozzunk.


:O)))

2021. augusztus 13., péntek

A NEMZET MEZTELEN



"Nagyapám úgy nevelt, hogy a nemzeti mezben pályára lépő sportolóknál fontosabb nem képzelhető el. Azt nézni kell, ismerni kell őket, mert ők mi vagyunk" - osztotta meg a titkot szeretett miniszterelnökünk, mely szerint a kedves nagypapa szellemi horizontja - annak dacára, hogy inszeminátorként kereste a napi betevőt - jelentősen túlterjedt a koca seggétől a tehén hátsójáig terjedő világmindenségen.
Hónaljig a tehénben megoldotta népünk identitási problémáit és a lélekvándorlás máig tisztázatlan kérdéskörét is, képességes unokája pedig szétszerelte az országot – nagy kár, hogy az összeszereléshez nem ért…
Jómagam bizonyára fordítva vagyok bekötve, mert kapásból tudnék ezer dolgot felsorolni, melyek fontosabbak az ezer méteren ballábon ugrálás magyar csúcstartójának teljesítményénél - nemzeti mez ide-oda.
Persze mindeközben tudom, hogy a magyar néplélek elemi szükséglete az azonosulás valami magasztossal, valami kiemelkedővel.
Ezt jól példázza Nagyurunk mentális állapota is, aki sok-sok évvel ezelőtt eldöntötte, hogy ő maga személyesen Puskás Öcsivel fog azonosulni hiszem mindketten láttak már focilabdát és mindkettőjüknek nagy a hasa – hogy emellett Puskás focizni is tudott és mentálisan is rendben volt, ez csupán árnyalja a képet.
Kezelését a labancoknál kissé hátráltatta, hogy tudata menet közben meghasadozott, és mára Napóleon és az Atyaúristen is bejátszik összetett személyiségének szépségébe, de ez semmit nem von le abból, hogy ha elhajtjuk végre világgá, akkor a rengeteg gond között, mellyel szembe kell néznünk megkerülhetetlen lesz a sport, a foci, meg a szurkolói köménymag.  

Az, hogy hogyan kezeli a majdani új kormány a sport kérdését, igen nagy jelentőséggel fog bírni, mivel az csak a nagyonoptimisták számára nyilvánvaló, hogy magyarember töke tele van a stadionokkal.
Nincs ez így, hiszen a sport ma olyasmi szerepet tölt be, mint amilyet az antik Rómában a cirkuszi játékok töltöttek be - népszórakoztatás volt a javából.
Ma is az, kimegy hatvan-hetvenezer ember a Puskás Arénába, ott megszállja őket a Szent Csordaszellem és boldogan arénáznak.
Érdekes módon mára a stadionok zöme átarénásodott, szépen belesimulva a trendbe: minden legyen más, mint eddig volt, ha meg nehéz lenne Néparénának nevezni, hát romboljuk sunyin porig, csupán egyetlen véleményt kikérve, de az aztán legyen vélemény, a javából.
A sors fintora, hogy az „aréna” jelentése: homokos.
Ez hajdan a küzdőtér borítására utalt, lásd még: gyere ki a hóra köcsög!
Az elnevezés szellemi atyja számára homokosnak lenni magyarhoz méltatlan állapot, államilag üldözendő, csoportjuk elnevezése (Lesz Még Belőled Trancsírozott Qukac) magában hordozza jövőjüket.
Az Úr persze igazságos, ezért aztán rossz nyelvek szerint a Koronaherceg maga is bátran beadhatná tagfelvételi kérelmét.
Ha genetikailag determinált a helyzete, akkor érthető, hogy felmenője lázasan kompenzálja látens homoszexualitását, mert arra más magyarázat nemigen van, hogy miért haragszik azokra, akik nem teszik kötelezővé számára a dolgot, éppencsak a saját ízlésük szerint szeretnének élni.
De félre a rosszindulatú szóbeszéddel, vissza a sporthoz.

 Az új kormánynak kell valakit találni, aki nem volt tornából felmentve, nem kezeli addiktológus – például – rollerozás ellen, aki okos, kreatív, képes spontán válaszokra és van némi empátiája ha gyermekkorában Laci atya által abuzált és ettől a mai napig frusztrált szurkolóval találkozik.
Megérti annak közösség iránti vágyódását, átlátja, milyen erőtöbbletet kölcsönöz neki társai nem is leplezett agresszivitása, tudja, hogy a viktimológia is ismeri az áldozat gyilkos dühöt kiváltó félelmét, ismeri a csorda viselkedését – szóval tudja kezelni a helyzetet.
Viszont azt is tudja, hogy mindenki imád erőt sugározni, márpedig a Ria, Ria, Hungária mögött erő van, ezt minden hungarista tudja.
Az ügynek ez a legegyszerűbb része, ma már – hála Nagyurunk előrelátásának – Rendőrségünk felszerelése kielégítő, van sokkoló-pisztoly, könnygáz-katyusa, guminő, már csak egy tökös parancsnok kell, aki végrehajtja a törvény előírásait, és nem hezitál becsukni még a parlamenti képviselőt sem, ha törvényt sért, húzzon az fejére bármilyen kotont a mártír pofájához.


A gond itt az, hogy a nép nem érti, hogy mi összefüggés van az egyén saját nyomora és a „Minden oligarchának stadiont!” mozgalom között, azt meg aztán végképp nem, hogy az állam azért nem tud az ő jólétére vagy egészségére költeni, mert az üres stadionokat fenn is kell tartani.
Komoly gond lesz funkcióval megtölteni ezeket, mert azért ez a nemzeti vagyon része, nagy kár lenne a Stadler sorsára juttatni őket, márpedig a jelenlegi finanszírozási rendszer fenntarthatatlan és társadalmilag igazságtalan is.
Szerintem négy-öt nemzeti intézményt indokolt államilag fenntartani, egyet a labdarúgásnak, egyet az atlétikának, egyet a teremsportoknak, egy-két vizibázist, a többi úgyis profi klub, hát neki lehet állni bizonyítani, hogy megállnak üzleti alapon is.
Biztos vagyok benne, hogy lesz közöttük egy-kettő, amelyik akkor is talpon marad, ha egykori létrehozója büntetéséből még sok év van hátra a harmadolásig…
Meg kell szüntetni a TAO velejéig erkölcstelen szabályait, magát az adónemet, az egyén számára pedig választási lehetőséget kell biztosítani, hogy az egyénileg eldönthető jövedelemadó-részből az egyházakat vagy kedvenc csapatát akarja támogatni.
A sportot és a politikát ugyanúgy szét kell választani, mint az államot és a vallást, megalkuvások és kivételek nélkül.

Az nem lenne helyes politika, ha az új kormány csak megszüntetne balul sikerült dolgokat, adni is kellene, nem is keveset.
Csak ötleteket mondanék: például multifunkcionális típuscsarnokokat kell építeni minden kistelepülésen, ahol iskola van, ezeket bizonyos szociális szolgáltatásokra is alkalmassá kell tenni, felszerelni vizesblokkokkal, mosó és szárítógépekkel, melegítőkonyhával.
Közösségi célokra is alkalmassá kell tenni, például lakodalmak megtartására, közösségi rendezvényekre.
Kell, hogy beleférjen kosárlabda, kézilabda, tollaslabda-pálya, birkózóterem, ring, stb. – ehhez a sportegyesületek értenek, a lényeg, hogy legyen lehetőség a szervezett sportolásra.
És legyenek versenyek, bajnokságok települési vagy iskola-szinten, ezeket szponzorálja az állam.
A sportszövetségek pedig annak alapján kapják a támogatást, hogy hány helyi csapatot tartanak fenn gyermekeknek, de nem úgy, mint a TAO esetében, hogy a gyermekekre szánt támogatásokból fizetett kiöregedett ötödosztályú focistákkal villognak a területi bajnokságokban.
Természetesen a falusi sportpályát is fel kell újítani, ha nincs, hát építeni kell egyet.
Semmi csicsamicsa, egyszerű, funkciójának megfelelő, de szabványos és tisztességesen felszerelt legyen, a játékosoknak szereléssel, öltözővel, zuhanyozóval, meleg vízzel, ahogy illik..
Ha eddig jutottak milliárdok a haverok feltőkésítésére meg a hobbi és presztízsberuházásokra, hát most jusson a gyermekekre, a fiatalokra, akár még az étkezésük feljavítására is.
És nem csak a focira, mert vannak más sportágak is a világon.

A professzionális sport pedig éljen meg üzleti alapon, ha képes rá.
Ha nem, menjen a levesbe, a mai világban nincs minden áron szükség arra, hogy egy PSG-Barcelona meccs mellé kapjunk egy Gyirmót-Felcsút meccset is, ahol anélkül fizethetek százezreket egy gólért, hogy jegyet vettem volna…
Valahogy úgy kellene csinálni a dolgot, hogy az derüljön ki belőle, hogy az új kormány nem elvesz a közösségtől, hanem ad.
Elsősorban lehetőséget a tehetség megmutatására, de a tehetségek felkarolása mellett a játékra, a boldog, teljes életre is.
Hogy a falu megint közösség lehessen, a mi és ők szép fokozatosan átmenjen a mi, mindahányan érzésébe, melynek a sport lehetne egyik első eleme.
Nagy a felelőssége a politikának, nem vaddisznók kellenek ide, hanem tisztességes, a közösségért tenni akaró emberek.

 Lennének vajon?

:O))) 

  

2021. augusztus 5., csütörtök

BANYATANKOK VÉGNAPJAI



Hej, régi szép idők, amikor anya még nő volt, és a jelesebb ünnepek alkalmából három-négy cekkerrel cipelte haza az ünnepi eledelek alapanyagait!
Hej, daliás idők, amikor még olcsóbb volt az alma, mint a banán, mikor még a sárgabarack-szezonban nem szemenként vettük a gyümölcsöt!
Hej, de megnyugtató ma is, hogy a krumplit még nem szemenként vesszük!
Hej, de biztató is volt a technikai fejlődés, mely elhozta nekünk a banyatankot, mely akkortájt értelmes és szükséges beruházásnak számított minden érett korú asszonyság háztartásában!
A banyatankot, mely érdekérvényesítő képeségünk növelésén túl  megkönnyítette a bevásárlást, melyet húzni státusz-szimbólum volt: lessed pupák, van itt mit aprítani a tejbe, ne irigykedj, cipeld csak a hajléktalan-szatyrodat, míg csak le nem szakad a kezed!
Hej, hová lettek a szép napok, régi dicsőségünk hová tűntél az éji homályban?


A banyatank feleslegessé vált, a nyugger havi nagybevásárlását már papír-stanicliban is hazacipelheti, nem kell aggódnia, hogy leszakad a füle.
Végtére is a kormány pofája se szakadt le a 0,6%-os kiegészítő nyugdíj-emelés miatt, aztán mikor meghallotta a dörmögést, gyorsan ígért egy újabb emelést az év végére.
Az ünnepek így ünnepek lehetnek, csirke-farhátból készített nyugger-bélszínben tobzódhat a magyar, mert élni tudni kell, és mi magyarok különleges emberek vagyunk, két fülünk van, de - hálistennek - csak egyetlen gyomrunk!
Habár lehet, ha kérődznénk konkrétan is, nem csak átvitt értelemben, mint ma,  akkor azért lehet, kevesebbel is beérnénk, elégedettek lehetnénk!
De a banyatank azért már a múlté, feleslegessé vált, mint a dísztávirat, vagy a hajsütő vas.
Még kis idő, és csak a javíthatatlan sznobok fogják húzni újságpapírral kitömve, hadd irigykedjen a szomszédasszony!
Az újságokból az expedícióra való felkészülés során megtudhatják, hogy mennyire szerencsések is, hogy ebben a Kánaánban élhetnek, ahol nem kell félniük attól, hogy az iskolába besettenkedő Soros lenyisszantja Józsi unokájuk csúnyáját, a helyére furdanccsal lyukat fúr, aztán kicsinosított leszármazottja délután már Jozefinként cipelheti haza az iskolatáskát.
Viszont az inflációnak nem fognak örülni, jóllehet többségük nem is tudja mi fán terem az, és a tudatlanság boldog mosolyával szavaz majd Nagyurunk finomra hangolt rendszerére!


Pedig az infláció már akkora, hogy még a kormány is észrevette, jóllehet mindent megtett, hogy elkerülje ezt a felismerést.
Meg is kezdődött a szokásos körtánc, az érdekeltek körbeálltak és elkezdtek egymásra mutogatni, elsőként a penge-tekintetű jegybank-elnök hülyézte le finoman a pénzügyminisztert, elhatárolódva tízéves tevékenységük áldásos következményeitől.
A kormány pedig belekezdett a bukás előtti szertartásos pénzszórásba, elsőként az egyházaknak pottyantott oda néhány milliárdocskát, ami megnyugtató, tekintetbe véve az utolsó kenet és a kaddis léleksimogató hatását.
De jut persze a haveroknak és a határontúliaknak is, a hála és a halálon túli élet reményében.
A nyugger meg ájult tisztelettel lesi a magyarság összetartására tett erőfeszítéseket, mégiscsak szép dolog, hogy nem krumplival és szavlejárt száraztésztával kísérleteznek arrafelé, hanem készpénzzel vásárolják a szavazatokat.
Mindenesetre ha megkérdezik a balánbányai székely asszonyságot, hogy szerinte a magyar kormány hol támogassa a vizisportot, hát ő pontosan meg tudja mutatni a tervezett helyet, ott - mindjárt jobbra, a libaúsztatónál.
Hogy aztán ha a nyugdíjemelés három százalék, az infláció meg öt, akkor az tulajdonképpen egy kétszázalékos adó, ez azért már bonyolult errefelé.
Olyan finomságok, hogy a nyugdíjas számára nem vigasz, ha a dízelmozdony ára nem emelkedik, teljesen életidegenek, a nyugdíjas-kosár nem statisztikai fogalom, hanem a spájzban van felakasztva...
A határon inneni hátrányos helyzetű állampolgárt leginkább a paprika, a paradicsom meg az üzemanyag ára izgatja, és az sem nagyon érdekli, hogy ha az üzemanyag ára emelkedik, akkor az emelni fogja a kenyér árát is - nem közgazdász ő, hanem közmunkás.
De büszke arra - hallotta a rádióban -, hogy a magyar gazdaság teljesítménye idén öt százalékkal javulni fog, igaz, azt nem mondta be a rádió, hogy tavaly ugyanez az adat öt százalékkal romlott, kit érdekel, az már a múlt.
És büszke a válogatott döntetlennel megnyert mérkőzéseire, utálja a buzikat meg a buzilányokat, jól meg is írja majd a véleményét a konzuláción, melyet az első konzul szervez, kövér nyomdai számlákkal...


Nemcsak a banyatankok ideje járt le, nagyon úgy néz ki, hogy ezeréves agónia után a magyar nemzet mellett is elrohant a világ, a mesterséges intelligencia ha visszanéz, csak röhög majd rajtunk.
Látja, ahogy büszkén lengetjük a zászlóinkat, egymás talpára lépve együtt énekeljük az új magyar hímnuszt, mi egy vérből valók vagyunk, mint Bender-log népe a Dzsungel könyvéből.
Ha mégsem kerülnek bezúzásra a banyatankok, akkor még hasznukat is vehetjük, legalább nem kell a hátunkon kivinnünk egymást a tömegsírba...
De rettenetes is lenne, ha bevezetnénk az Eurót, oda lenne a mi szeretett inflációnk is, és mivel játszana imádott Vezérünk, balsorsverte ábrázatú pénzügyminisztere és a túlmozgásos bankelnök?
Kellene ez nekünk?


Naugye!


:O)))