2021. december 31., péntek

2021 - ÉRDEKES ÉV VOLT

Csüngőhasú malac hasaljon a tálon
Legyen ez jövőre 
valóság - ne álom!

Bejött a kínai átok - élj érdekes korban - hát ez érdekes kor érdekes éve volt, az kétségtelen.
Az évre rányomta bélyegét a pandémia keltette bizonytalanság, melyen semmit nem segített sem a politikai, sem a szakmai kurvák tevékenysége.
Utóbbiak számára sajnos fontosabb volt a helyezkedés, mint a korrekt szakmai állásfoglalás.
Melyik szónoki pulpituson, melyik óriáspalakátokon hirdette a szervilizmust és hazudozott az aktuális hatalom kívánalmainak megfelelően egészen addig, míg a végén már senki sem bízott semmiben és senkiben.
Előkerültek természetesen a sarlatánok is, miközben a megnyomorított egészségügy dolgozói kilátástalan küzdelmet folytattak a járvánnyal, merthogy ők még hallottak hivatástudatról, önfeláldozásról, szakmai tudásról.
Közben feletteseik boldogan fenyegették őket, hogy mi fog történni velük, ha nem asszisztálnak rezzenéstelen arccal a nagy lopások elfedéséhez, akár saját egészségük rovására is.
A vakcinákkal végrehajtott orosz rulett sem segített nyugodttá tenni az álmunk, a Te mit iszol? kérdést felváltotta a Te milyen vakcinával szúratod magad? kérdés, a kilencmillió virológus boldogan cserélte az eszmét arról, amihez mellesleg halovány lövésük sem volt.
A gyerekek védeni próbálták felmenőiket, a nagymamák és nagypapák szeppenten kukucskáltak ki lakásaik ablakain, mint a luki nyúl, és aggodalmasan cipelték be a gyermekeik által a járda közepére tett zsákmányt, miközben vadul számolgattál, hogy a rohadt vírus aktuális variánsa hány óra alatt döglik meg a csomagoláson, vagy a bevásárlószatyor fülén.
A vírus - szeretett kormányunk szorgos asszisztálásával - nem számolgatott, megölt negyvenezer embert - már, akiről tudunk, merthogy a statisztikák is hazudoztak, és csak a labdarúgó csapatok stadionjai voltak védettek a járvánnyal szemben.
Fele halált megúszhattuk volna, ehhez talán elég lett volna egyetlen halál is, ha az érdekelt jókor lett volna jó helyen - de hát - mint tudjuk - soha nem azért megy a kaszás, aki leginkább kiérdemelné...
A helyzet nemzetközi szinten sem volt jobb, a pandémia ugyanis majdnem akkora üzlet, mint egy világháború, ezért aztán a vakcinagyártó országok politikai és gazdasági érdekei mindig fontosabbak voltak, mint az állampolgárok élete, szinte bárhol a világon.


Persze a baj csőstül jön, a világpolitika is megbolondult, a világ ma még legerősebb hatalmának vezetését sikerült ugyan kicsavarni a pszichiátria demonstrációs üveglovának patájából, Trump helyett viszont jött a küldetéstudatos utód, aki szüntelenül pózol és izmait mutogatja.
A profi boksz hazájában elfelejtette ugyanis, hogy a legerősebb bajnok is elveszti idővel bajnoki övét, jön helyette egy még erősebb, technikásabb versenyző, miközben az ő ízületeit már húzza a csúz, a tüdeje sem a régi, megmaradt barátai is gyűjtenek már a temetésére, és egyiknek sem szomorú az ábrázata.
Amerika is tengernyi társadalmi bajjal küzd, de az általános szokásnak megfelelően erre csak a koporsóban jön majd rá, addig hajdani nagysága romjain hazudozik.
Ajánlanám mindenkinek a Spektrumon most futó sorozatot Oliver Stone rendezésében, Amerika elhallgatott történelme a címe, sokat lehet tanulni belőle annak, aki szeretné érteni a világot...
Kína megerősödött, az oroszok katonai mélypontja már a múlté, Amerika meg még mindig a második világháború, de legfeljebb a vietnami háború megnyerésén fáradozik, miközben a két ázsiai hatalom már megkötötte a maga szövetségét Amerika ellen.
Európa meg szokás szerint nem érti a helyzetet, vad oroszellenes retorikájával leginkább a hajdani albán légierőre emlékeztet, melynek harcosai az imperialista repülőgépek felé rázták az öklüket.
Politikusai szorgalmasan támogatják az angolszászok oroszellenes politikáját, próbálnak segíteni terjeszkedni Ukrajna felé, katonai pozíciókat foglalnak a Baltikumon és a lengyeleknél, akik láthatólag nem képesek elviselni az önálló államiság felelősségét, velünk együtt Európa bajkeverői.
Óriási szerencse, hogy Putyin türelmes ember, hiszen a gázt és az olajat el tudja adni Kína telhetetlen étvágyú ipara számára is, ha kell ötszáz millió kínai luftballonban is hazaviszi a szükséges gázt - és egyetlen tél kellene csak hozzá, hogy Európát alkalmassá tegye egy többszáz éven át tartó űrutazásra, melynek során az űrhajósokat lakásaikban hibernálják.
Európa államai és Oroszország együtt a világ vezető nagyhatalmainak egyike lehetne, míg Európa  jelenlegi állapotában legfeljebb múzeumi negyed lehet majd, mi is bemutathatjuk a kitömött csüngőhasú politikust, de az is lehet, hogy imádkoznunk kell majd a szobra előtt, amilyen ostobák vagyunk...


Ami házunk táját illeti, mi vagyunk az a pofátlan koldus, aki az este kapott vacsorából csinos kis kupacot rak az adományozó küszöbére, imígyen mutatva meg a magyaros virtust és önérzetet.
Miután a maffia, melyet némi eufemizmussal Fidesznek nevezünk ellopott már mindent, ami nem volt leszögezve, ami  meg le volt szögezve, abból a szögeket is (plusz Krisztus tenyeréből is, mint tudjuk...), szépen kistafírozta a Családot.
Vagy nyilvánosan, vagy háttérszerződésekkel fedve minden ellopott vállalkozásban részük van, strómanjaik szorgalmasok, a Mészáros névre hallgató marhabőr buxa például nemcsak tehetségesebb, de szorgalmasabb Zuckerbergnél is.
Menet közben persze a résztvevőket elérte a bűnözők bandavezéreinek mindenkori rémálma: a talpasok elkezdték magukra aggatni az összes elérhető csingilingit, a Rolexet, a Vuitton cuccokat, belakták a jachtokat, úgy rázták és rázzák a rongyot, mintha soha nem jönne el az a szomorú nap, mikor az üzleti zseniknek el kell számolniuk az országnak tetteikkel.
Csatolmányaik, a lófejű szépségek számára is eljön majd az igazság pillanata.
Ha nem előbb, hát utóbb - és nem lesz könnyű a sorsa annak az üzletasszonynak - ahogy mostanában a legősibb üzlet sztárjait nevezik -,  akit már úgy átszabtak, hogy az anyukája sem ismer rá - mikor a már kissé molyrágta átszabott külsőt kifordítják...
Mindenesetre az év során olyan ütemben folyt és folyik  a rablás, mintha a Vezér a vesztét érezné, és a már vereség esetén alkalmazott ismert taktikájával operál: a felégetett föld taktikáját alkalmazza, mint Kutuzov Napóleon Moszkva elleni támadása idején.
Ha nyer az ellenzék, akkor legyen üres a kincstár, viszont minden tisztségviselő legyen az ő embere, akik aztán az első naptól kezdve minden olyan cselekményt meg fognak akadályozni, mely lélegzethez juttatná az országot.
Minél rosszabb a helyzet, neki annál jobb, mert Julcsa bácsi mint a Messiást várja majd vissza a Rendet, merthogy a rendetlenségről az átmeneti időszakban majd ő gondoskodik.


Volt egy rövid periódus, mikor az ellenzék életjeleket és az ész halvány csillogását mutatta, képes volt tömegeket megmozgatni.
Képes volt kilépni a doktriner liberalizmus keretei közül, mintha megértette volna, hogy egy hiénafalka randalírozása közben nem lehet az angolszász demokrácia arrafelé is ingatag szabályrendszere szerint eljárni, hanem bizony, bármennyire is antidemokratikus, néhányat ki kell lőni közülük, aztán rendet kell teremteni a szavannán.
Ezt az összes gazella és kudu lelkesen helyeselte, de aztán megjöttek az örök álomvilágban élők magukat demokratának képzelő csapatai, és elkezdték szokásos ködszurkálásaikat, elmondták, hogy úgy kell ezt csinálni, hogy egyrészt a sakálokat, a gyengébb hiénákat magunk mellé kell állítani, a vezéreiket meg meg kell kérni, hogy térjenek át fűevésre.
Ezen persze a hiénák hada fergeteges jókat kacagott, merthogy ők a hatalomtechnikát Hitlertől meg Sztálintól és Lenin bolsevikjaitól tanulták, merthogy ők nem válogatósak, ha a hatalomról van szó.
A mi demokratáink közül még azok se értik, akiket nem vett meg suttyomban Viktor, hogy tisztességes demokráciát csak a hatalom birtokában lehet csinálni, ha nincs hatalmad, hiába papolsz.
A Gyurcsányozás ismét szárba szökkent, az emberek pedig az elmúlt tíz év során semmivel sem lettek okosabbak, mint amilyenek voltak annak előtte, sőt.
Tulajdonképpen két nagy személyi nyeresége van a demokrata oldalnak: Dobrev Klára és Jakab Péter, utóbbi a Pártját is sikeresen konszolidálja, a szar javát már levakarta róla,
Már ha nem kergetünk ábrándokat és tudjuk, hogy a szocialista szavazók egy része még a baloldal virágkorában is antiszemita és rasszista húrokat pengetett, mégha nem is tépte a húrokat, mint a nyilasok utódai.
Mindenesetre, ha jót akarunk magunknak, akkor el kell kerülni az egység szétforgácsolását, aztán meg kell nyerni a választást, a miniszterelnököt - már ha nem egy kisebbségi kormányalakításra ad megbízást, a frissen kinevezésre kerülő őzikelábú államfő - majd ráérünk utána megfegyelmezni, ha szükséges.
.

A legnagyobb hiba abban bízni, hogy Orbán betart akármilyen játékszabályokat is, hiszen pénzt mostanában nem kapott, az osztogatás hitelből folyik, neki létkérdés a hatalom megragadása, sőt az elvesztése is halálos veszély.
A 2021-es év érdekes év volt.
Ne legyenek kétségeink, sikereink mérsékeltek voltak, és még tovább erodálódnak az elért eredmények, ha nem tartunk össze és további teret adunk a széthúzásnak.
Merthogy jön egy az eddigieknél is érdekesebb negyedév a választásokig, melynek során mindenféle meglepetésre számíthatunk a gránitszilárdságú alaptörvény farigcsálására, kormányzói tisztség bevezetésére tizenkét évre kinevezve, életre szóló mentelmi jog megadása Orbánnak, egérút a Család prominenseinek, lehetnek itt még zavargások is, és kikapcsolhatják a stadionok gyepszőnyegeinek fűtését is - ne legyen melege a bánatos seggednek, mikor begyűjtenek a Ferencváros ultráival megerősített TEK-legények.
Észnél kell lenni, és félre kell tenni minden hiúságot, tegnapi és tegnapelőtti csalódást, és segíteni kell megnyerni a választásokat akár orkán erejű ellenszélben is.
Jómagam nem szeretnék egy iráni típusú vallási államban élni, melyet a maffia irányít, és megint büszke szeretnék lenni arra, hogy magyar vagyok.
És bizony, Európában szeretnék maradni, szabadon utazni, az unokáimat akár Londonban is taníttatni. és ha lehet, mindezt a nyugdíjamból.
Szeretnék egy a szegényekkel szolidáris, esélyeket adó államot a hazámnak tudni, a kisebbségi magyarokkal jó kapcsolatokat ápolva levetkőzni kétszáz éves baromságokat, egy olyan országban, ahol egy szlovák vagy román emberrel békésen el tudunk diskurálni a történelemről, mert az aktuális viszonyok között nincs jelentősége, hogy Európa mely területén élsz, mert mindenhol szabadon ápolhatod nyelvedet, nemzeti kultúrádat, és sehol nem kell a lakásodban megfagynod télen.


Gyönyörű napsütés van, verőfény, szinte tavasz.
Jó nap ez némi optimizmusra.
Hát akkor most hadd legyek nagyon optimista és hadd kívánjak magunknak - nektek és az ellenfeleinknek is -  nagyon boldog új évet!
Segítsen mindenki, hogy a jókívánság valóra válhasson.

BUÉK!

:O)))

2021. december 24., péntek

KELLEMES KARÁCSONYT, BOLDOG ÚJÉVET !


 MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK, NYUGODT, SZÉP, CSENDES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! JÖVŐRE VELETEK UGYANITT, ORBÁNNAL BARACSKÁN!
😊

2021. december 23., csütörtök

A CSALÓ CSALOGÁNYA



Hát megvan végre a jelöltem, aki a nemzet egységének rám eső részét képviseli!
Áder utódja, aki a bajuszát a homlokán hordja elnyerte a díjat, - ő a legalkalmasabb a feladatra a rendelkezésre álló készletből - hát most mit mondjak?.
Kis ideig pedig úgy tűnt, hogy naptárdívaként folytathatja karrierjét, de aztán a labdazsonglőr csatakanca és bánatos államtitkára hirtelen felindulásából amortizálódott, így megnyílt előtte a felemelkedés útja, 
Roma locuta, causa finita, de - félreértések elkerülése végett - talán jobb lenne a hajdani birodalom központját a mai magyar helyesírás szabályai szerint említeni... 
Nincs is vita, már, ha elfogadjuk, hogy Orbán határozza meg a Köztársaság nélküli Köztársasági Elnök feladatait, és ő határozza meg azt is, hogy ki tartozik a nemzethez.
Orbán ismeri az embereit, és ebben az esetben sem a jelölt számára fontos kvalitásaival van baj, szervilis ő, ahogy illik,  hanem azt az elvi kérdést kellett eldönteni elsőként, hogy mint nő embernek tekinthető-e?
Ha igen, akkor minden rendben, de ha nem, az se baj, a feladat nem túl bonyolult.
Örömmel tudatom, hogy jelölésével a Fidesz választói táborában a nők visszaszerezték a kettes személyi számot a delfinektől, ami igen örvendetes, és remélhetőleg tartós fejlemény.
Ő mérsékelten teljesíti ki a női princípiumot, csak három gyereke van, ami a Narancsdémonok old school nemzedéke körében kevésnek tűnik, de a soha meg nem öregedő lófejű durvákhoz (copyright by Szanyi kapitány) képest maga a megtestesült gyermekkertészet.

Annak dacára, hogy ő felelt a magyar családokért, soha nem okvetetlenkedett az Isztambuli Egyezmény aláírásának ügyében, jóllehet nagy híve a "Fessük narancssárgára a világot!" mozgalom magyar értelmezésének.
Igaz, hogy a magyar családok jelentős része szegénységben
 él, közülük pedig legrosszabb a gyermeket nevelők helyzete, na és hát a cigányoké, természetesen, de ez azokat, akiket ő képvisel a nemzet egységének jegyében, legfeljebb egy-két esetben érinti, így aztán nem is kell foglalkoznia velük.
Személyében a középszerűséggel turbózott szolgalelkűség kerül közel a kondérhoz, és mert úgy amúgy távolról nem néz ki rossz embernek, remélni lehet, hogy mértéktartó lesz, bár annak esélye, hogy önálló életre kél - felettébb kicsi.
A magyar Köztársasági Elnök pozíciója egyébként közepesnek erősnek minősíthető, ezért aztán Áder János például a keszegeket még ki tudta szákolni, de a kövérebb pontyokkal már küzdenie kellett, és esélye sem volt, hogy belőle legyen az öreg halász, kit majd Bonbon Hemingway megénekel...
És hát az se biztos, hogy a dúsérdemű hölgy majdan horgászni szeretne.

Ádernek is csak azért volt ez a kötelező hobbija, hogy ahányszor kifog egy potykát a magyar mocsárból, tanulmányozni tudja, hogyan kell hallgatni.
Lehet, hogy neki majd horgolnia vagy főznie kell, a fakanálról is juthatnak építő gondolatok egy nő eszébe, hiszen az a női GPS - csalhatatlanul mutatja számukra a természet által kijelölt helyük felé tartó utat.
Gratulálok neki, jól beleillik a köztársasági elnökök Göncz Árpád utáni sorába, a beszari marabú, nyuszifog és plagibácsi, majd a savanyúábrázatú után felüdülés lesz végre, ha egy nő lesz a Láthatatlan Asszony, aki viszont boldog lesz, hiszen innentől nem kell küzdenie a felrakódó kilókkal, hiszen abszolút súlytalan lesz.

Persze ne igyunk előre Mackómama bőrére, van itt még addig néhány hét, és addig - mint Naszreddin Hodzsa mondotta volt, mikor az emír szamarát olvasni tanította - még annyi minden történhet...
Még egy kicsit durvul a helyzet, lehet, hogy az elnökválasztói grémium rájön, hogy magát a Vezér és Kancellárt kell első lépésben köztársasági elnökké választani, hogy aztán egy huszárvágással kormányzóvá emeljük.
De lehet, hogy nem - a jelölt nem szorul a huszárok vágására, saját erőből lesz képes a nemzet kétséges egységét manifesztálni.
Kívánjunk hát neki jó egészséget, rá még haragudni se nagyon lehet, az ember a fakanálra se haragszik, mikor elsózzák a levest - inkább haragudjunk magunkra a sok szerencsétlenkedésünk miatt.


:O)))

2021. december 16., csütörtök

KILÓRA, MINT A KACSÁT


Nem mondanám az évezred legszínvonalasabb kommunikációs húzásának Orbán ötletét, de kétségkívül működőképes.
Boríts rá a választóra egy vödör pénzt, kapjanak egy szendvicset a legéhesebbek, térden állva fogják csókolgatni a Nagy Don bánatos seggét.
Meg kell venni az elvhű és szabadságszerető magyar népet, kilóra, mint a kacsát...
Aztán kell még egy kisebb ígéretcunami, melynek teljesülését a Gondos Gazda a távoli, ködös jövőbe tolja ki, kell némi hivatkozás a nemzeti önérzetre, kell nyomtatni néhányezer székely-igazolványt, mibe kerülhet? 
Mire a románok beárazzák, túl leszünk a választásokon, és bár lehet, majd a száz év előtti történelmi példán okulva odahuzigálhatjuk a vasúti személykocsikat a Kőbánya-Kispesti vasútállomásra, hogy legyen lakása a románok által seggberúgott büszke székelyeknek, akiket persze majd etethetünk-itathatunk is, de legalább lesz munkaerő az országban, ha kevésnek bizonyulna az Orbán által beszállított vendégmunkás népség.
Mindenesetre a magyar néplélek legjobb ismerőjének a Gazda tűnik, míg az ellenzék már megint olyan szegény, hogy még igérni sem tud.
Egyébként sem tud kommunikálni, be van oltva ez ellen egy olyan világban, mely leginkább a kommunikációs versenyről szól, ahol az fog nyerni, aki jobban tud riogatni, akinek jobban elhiszi az ígéreteit Julis néni, mert Julis néni sok van, ellenben szabadságvágyó liberális polgár hozzájuk képest kevés, emellett az összes Julis néni egyet akar: több pénzt, addig a jóllakott középosztálybeli Júliák ahányan vannak, annyiféle elképzeléssel indulnak a harcba.
Ha a jelöltjük nem azt mondja, amit hallani szeretnének, akkor durcásak lesznek, és bejelentik, hogy őket nem érdekli a politika, el se mennek választani, mert valamilyen ködös elképzelés folytán azt hiszik, hogy nekik miniszterelnököt kell választani, jóllehet nekik egyéni jelölteket és az ellenzéki pártlistát kellene választaniuk, aztán a miniszterelnököt megválasztja majd a Parlament.
Közben a miniszterelnök-jelöltük meg buzgón roadshowzik a világban, arról beszél szertefele, hogy mi a nem jó, meg mit nem kellene, meg valamiféle elmagányosodott jobboldali réteget emleget, mely alig várja, hogy mögé álljon, merthogy ő jobboldali, ami legyen így - de nem így lesz.


Orbán bandája meg közben gátlástalanabbul hazudozik, mint a szabadságos katona, olyan agresszivitással, melytől felforr a magát tárgyilagosnak tartó szemlélő vére és lila lesz a feje, mint a hagyma.
A Vezér "ad" - ad a fegyvereseknek, ad  nyugdíjasoknak, ad mindenkinek, akiről feltételezhető, hogy nagy örömében majd rá szavaz, és fennhangon emlegeti a 13. havi nyugdíjat, melyet a gaz baloldal elvett, de ő bezzeg, ugye.
Mi meg hagyjuk, és nem állítunk ezzel szembe semmit, pedig hogy most ad egy havi nyugdíjat, az csak alamizsnálkodás, méghozzá a te pénzedből, hiszen ma erre nincs is forrás, hitelt kell felvenni rá, melyet majd te fizetsz vissza. 
Julcsa néni azt hiszi, hogy ebből jót fog majd enni-inni, csak azt felejti el, hogy amit kapott, azt a jövője terhére kapta, meg azon se nagyon spekulál, hogy tizenkét éven át miért nem kapta?
Miért kapott helyette stadionokat meg határontúli templomokat?
De még ezzel se kellene foglalkoznunk, elég lenne elmondani, hogy mi ezt a pénzt beépítjük a nyugdíjba, és ettől kezdve minden hónapban több lesz a nyugdíj, megaztán mi ez után számoljuk majd évente a nyugdíjemelést, mert ma az infláció annyi évente, amennyit a kormány akar, és a szakadék a valóságos infláció és a kormány által hazudott adat  között mély, mint a Mariana-árok a tenger fenekén.
És a fegyvereseknek is vissza fogjuk adni a korkedvezményes nyugdíjukat, a dolgozóknak európai minimálbért, a közmunkásoknak is ezt számfejtik ezután és a családi pótlékot háromszorosára  emeljük a gyermekek után. a nők negyvenéves nyugdíjkorhatárát kiterjesztjük a férfiakra is, ismét társadalombiztosítási alapokra helyezzük az egészségügyet, a társadalombiztosítási járulékért az ellátás járni fog.
És visszaállítjuk a Határőrséget.
A betegellátás szektorsemleges lesz, ugyanannyit fog kapni egy ellátott után a kórház akkor is, ha állami, egyházi, önkormányzati vagy bármilyen magánfenntartású, intézményt lehet majd választani, de ha orvost is választani akar valaki, az vegyen igénybe magánellátást.
A magánellátást az állammal finanszíroztatni bűncselekmény lesz, mindemellett minden orvoslátogatásért alacsony összeget fizetni kell, ezt a rászorulóknak a társadalombiztosító visszatéríti.
A nehéz szociális helyzetben levők élelmiszer-utalványt kapnak, tüzelő-utalványt, a szülő nők a kisbabájuk számára egységes baba-csomagot, pelenkával, meleg ruhával, a saját részükre meg ingyenes fogorvosi ellátást.
Az alkalmazottak üdültetésének rendszerét is kidolgozzuk, állami fenntartású üdülőkben egy hét all inclusive  pihenés minden családnak jár majd, újra létrehozzuk a nyári napközis és gyermektáborok rendszerét.
A juttatások normatív alapon járnak majd, nem a polgármester dönti el, hogy ki kaphat közmunkát, hanem  az állampolgár helyzete.
Aki ezekkel a juttatásokkal visszaél. azt kényszermunkára ítéli a bíróság, legalább lesz valami haszna Orbán dolomitbányáinak.


Tudnék még egy-két ötletet adni, és azt is meg tudom mondani, hogy honnan kell ezekre forrást teremteni, de az már nem biztos, hogy tetszene a NER nyerteseinek.
Vigyázat, nem azoknak, akik nyertesnek érzik magukat, mert van egy normális fizetésük, viszonylagos jólétük, mert ők olyanok, mint a süllyedő Titanic mentőcsónakjában üldögélő szerencsések, akik azért túl nagy biztonságban nincsenek...
Persze ezen túl még vannak problémák, külpolitika, szövetségi politika, honvédelem, általános és középiskolai oktatás, szakmunkás-képzés, egyetemi oktatás, kultúra , művészet, miegymás.
Majd elfelejtettem: a büntetésvégrehajtás is, Orbánnak se parkettás börtönt szánnék.


A Rettenthetetlen igen be lehet tojva, ha már az Alkotmánybíróság elnökét is nekieresztette az ellenzéki szövetségnek - valahol vicces is, hogy egy ilyen magas beosztásban levő jogászember képes ennyire túlterjeszkedni a lehetőségein, mert mint a magasztos testület elnöke saját ötlettől vezérelve nem nyilváníthatna véleményt politikai mozgásokról, magánemberként meg nem ficereghetne - már, ha a demokrácia keretei között szeretne mozogni.
Viccesek lennének ezek az erőlködések, csak az a bej, hogy ezektől minden kitelik, ezeknek most semmi sem drága, és kiszámíthatatlan, hogy mikor lépik át az utolsó vörös vonalat, mikor kezdenek bele az ellenzék fizikai üldözésébe.
A nagy baj, hogy az ellenzék közben eltűnt, mint szürke szamár a ködben, az meg engem nem érdekel, hogy időnként valaki felrikkant, hogy de azért mi dolgozunk ám!
Hát dolgozzatok is, ha már vállaltátok a feladatot, és hihetetlen gyorsasággal értessétek meg  háromnevű barátunkkal, hogy errefelé mindenki azt képzelte, hogy ő lesz az, aki majd végrehajtja a hat párt egyeztetett akaratát, nem pedig a hat párt asszisztál az ő szép elképzeléseihez.
Persze mondhatja, hogy ő ezt előre megmondta, és ez igaz is, de ettől még helytelen, és jobb holnap fenéken billenteni, mint a választás előtt két héttel küszködni a zsarolásával.
És lószart neki, Mama, nem önálló frakciót, ha azt akart, miért nem indult az előválasztáson?
Bonyodalmas időket élünk, nem lehet ilyenkor tökölődni, vagy egységben kell lépni, vagy abba kell hagyni ezt az egészet és a Duna jegének helyére hívva Viktort császárrá koronázni, aztán lehet a demokráciáról papolni tovább, kéz a kézben és dicsérni egymást körbe-körbe.


Jómagam úgy képzelem, ha bukik az ellenzék, majd írok jó kis kutyás meg cicás posztokat, az első címe már meg is van: Nárcisz kutya, neked legalább csak az egyik szemed verte ki a disznó...

:O)))

2021. december 12., vasárnap

HOGYAN SEGÍTSÜK ORBÁN VIKTORT?




"Telex írása szerint Pálinkás József ÚVP-je és Gémesi György Új Kezdete mellett a Fidesz, a KDNP, az MDF és az SZDSZ korábbi ismert arcai csatlakozhatnak az ellenzéki miniszeterelnök-jelölt új konzervatív jobbközép pártjához" – írja a 444.hu.
Örül az Orbánt világgá küldeni akaró állampolgár, kis szíve hevesebben dobog, az aktivista, aki hetekig állt az utcán és tűrte az ilyesmivel járó kellemetlenségeket és büszke volt teljesítményére most úszik a boldogságban, hiszen a jó eredményért Márki-Zay új pártjának tömegeivel együtt vívták meg küzdelmüket az utcán!
De az is lehet, hogy mégsem, lehet, most azt gondolják, hogy bohócot csináltak belőlük és velük kapartatták ki a tűzből a forró gesztenyét egy noname versenyző számára.
Aki mellesleg ugyanolyan csinált gigász, mint amilyen Róna Péter volt, azzal a differenciával, hogy a királycsinálóknak akkortájt még maradtak erkölcsi skrupulusaik és Róna Péter is más klasszisú versenyző volt, neki vannak gátlásai és van erkölcsi tartása.
Nem most van talán az ideje, hogy elkezdjünk az után nyomozni, hogy honnan és milyen háttér támogatásával és szervezésében került elő százezres nagyságrendű új tömeg, mely lehetővé tette, hogy szerencsétlen Karácsonyból karácsonyra ostoba bábú benyomását keltő balekot farigcsáljanak, 
de hogy egy ilyen akció szervezés nélkül is menne, azt csak a nagyonhülyék hihetik el.
De spongyát reá, a cél az első, küldjük először világgá Übü királyt, aztán állítsuk helyre a jogállamot, utána meg indulhat a valódi politikai harc a trónfosztók között.
Félreértés ne essék, ma is ez a cél és ez a menetrend, csakhát - sajnos - nem mindenki véli ezt így, és ez bizony nagy baj.


Amikor az ellenzék összefogott, az volt a cél, hogy találni kell valakit, aki elfogadható minden ellenzékinek, és képes lesz legyőzni Orbán Viktort a jelenlegi választási körülmények között is.
Utána pedig képes lesz kormányozni azt a hajót, mely jó esetben a navigációs tervben kijelölt útvonalon úszik.
Ez ma minden tisztességes magyar demokrata számára a célszerű és követendő út, ennek érdekében félre kell tenni mindenféle személyes sérelmet és érdeket.
Ez látszólag - meg is történt, csak közben a közösen kijelölt miniszterelnök-jelölt, mint egy megvadult GPS útvonaltervező újratervezett. 
A cél láthatólag nem az eredetileg megjelölt kormány, sőt rendszerváltás, hanem a fő cél - úgy tűnik - a jelölt mögé egy politikai erő összebuherálása, merthogy jelenleg ezt az erőt az összefogás valamennyi pártja - közöttük is elsősorban a Demokratikus Koalíció adja.
A létrehozni kívánt új párt viszont nem annyira a NER lebontására, hanem a DK ellensúlyozására kerül létrehozásra, és ez bizony több, mint bűn, ez hiba.
Ugyanebbe bukott bele Bajnai Gordon is.
Ameddig pártok felett állt, lehetett hinni benne, de a saját pártja élén egy lett a sok versenyző közül.
Igaz, ő szerénynek tűnő, rokonszenves versenyző volt, nem érezte rajra a választó a hatalom után nyúlkálás gyógyíthatatlan belső kényszerét...
Márki-Zay türelmetlensége emberileg talán érthető, de taktikailag butaság.
Stratégiailag meg értelmezhetetlen.
Vesztett választás után megy a levesbe.
Valószínűleg úgy spekulál, hogy történjen bármi is, ő már egy frakció élén bent ül a Parlamentben, alkupozicióba kerül Orbánnal, és lehet esetleg egy KDNP-Márkipárt koalíció miniszterelnöke is.
Rasi hazajöhet Marbelláról, Poltot visszahívják, majd elmegy diplomatának vagy birodalmi ügyészségi főszemlélőnek, a pénz java biztonságban, majd egy-két kárász meg lazac serpenyőbe kerül, de a cápa és tőkehala él tovább, mint hal a vízben.
Cserébe nem csak lehetőség, de kötelezettség is lesz az otthonszülés bizonyos anyagi szint alatt.
Márki-Zaynak van ideje, de vajon Magyarországnak is van?
Erősen kérdéses.


Az ellenzék csapdában van, még az olyan abszurd és vicces dolgokat is le kell nyelnie, mint a kérés, mely szerint Gyurcsány ne kampányoljon.
Eléggé nevetséges, mikor a Márki-Zaynak nevezett farok csóválja a kutyába lement Gyurcsányt, aki - egyébként taktikailag teljesen helyesen - egyáltalán nem vitatkozik, legyen így, mondja, merthogy a választásokig bármi mást is mondana, az - mint a Miranda formulában is hallható - felhasználható lenne ellene.
De egy biztos: az a DK szavazó, aki most megsértődik és nem megy el szavazni, az olyan buta, mint a sár.
Ezt az erőszakos és időnként gusztustalan nyomulást csak az egyéni képviselők számával lehet ellensúlyozni, úgyhogy tessék menni szavazni, tessék jó viszonyt ápolni a többi párt egyéni jelöltjeivel, de egy új frakció létrehozására ez nem vonatkozik.
Ha ezt az új pártkezdeményt, mely magzati fejlődését tekintve még orbáni állapotban van (O1G) indítják a választásokon, akkor egyértelmű, hogy a jelölt Orbán embere.
A szövetség hat párt szövetsége, és hogy a pártok közös jelöltje most hirtelen a már lekozmált jobboldali politikusokból (talán Gémesi a kivétel - de csodálkoztam is rajta, kik közé keveredett...)  létre akar hozni egy frakciót, az így talán túlzás - meccs közben nem illik változtatni a szabályokon a versenyzők számát tekintve sem.
A választás után úgyis elválik az anyag a májtól, mert jönnek a kellemetlen napok, jön a kíméletlen harc, melyben a Fidesz az eddig hímestojásként kezelt beépítettjeit, beépíteni szándékozottjait sem fogja kímélni.
Sok múlik azon, hány nyert mandátuma lesz a többi pártnak, reménykedjünk, hogy elég a rendszerváltáshoz és a puccsisták felelősségrevonásához.


Ami nekem személyesen fáj, az, hogy általam eddig hitelesnek tartott emberek sem voltak képesek ellenállni a királycsinálás kisértésének, a vélt majdani hatalomhoz törleszkedés vágya felülírta a józan észt, még Király Júliánál és Magyar Györgynél is.
Beszálltak ebbe a kamarillapolitikai mutatványba és szétrombolták a Magyar György és Király Júlia nevű demokratákról felépített képet.
Pedig egyiküknek sincs oka utálni Gyurcsányt, mégis azt hiszik, hogy a legalább hatszor bukott váteszek csapatában terem számukra babér.
De nem bánom, legyenek sikeresek a naftalinból előrángatott politikusok, váltsuk le végre ezt a rohadékot, akit az Úr azért küldhetett ránk, mert a sáskák éppen hiánylistán voltak.
Ha aztán lakat alatt, vagy párnázott falú szobában van, csináljunk egy rendesebb országot.
Olyat, ahol az adott szónak becsülete van, ahol a hatalomvágy nem írja felül a tisztességet.


Meglátjuk, mit hoz a holnap, habár a népi bölcsesség szerint jobb sose jön...

 
:O)))

2021. december 9., csütörtök

MENEKÜLŐ DISZNÓ




A francba!
A disznó jó ütemben ellépett Nagyurunk elől, mikor Őfőméltósága fel akarta keresni Nagybányán, hogy Semjén Zsolt szaktanácsait követve lemészárolja, majd helikopterről lelógatva hazaszállítsa.
Habár már az maga kihívás, hogy valaki megállapítsa, hogy hol hol van az áldozat csüngőhasú rokonának a "haza".
Merthogy lakik ő ősei fészkében, Felcsúton, hol nagypapája de sok koca búgatásának volt egyik főszereplője, aztán lakik a vályogból épített nosztalgia-kunyhóban, a Kancsó-Aréna mellett, aztán lakik a Várban, a nyári palotában, mely a kóbor apácák megtévesztése céljából Karmelita Kolostor névre hallgat, jóllehet évszázadokon keresztül színház volt, mielőtt mai, cirkuszi funkcióját megkapta volna.
Nagyurunk lakhat még Hatvanpusztán is, ha elviszik végre a malterosládákat és befejeződik az alagútfúrás a helyi repülőtérre, hogy Habsburg József főherceg után végre ismét arra méltó család kezébe kerüljön az uradalom.
Hogy Nagybányán van-é a Család erdélyi kastélya, azt nem tudom, csak azt, hogy rossz nyelvek szerint valamerre Erdélyben - remélem, nem kell sokat autóznia hazáig.
Tulajdonképpen azt se bánnám, ha BTR-80-al kóborolna kicsit a román utakon, mielőtt hazahozzuk a főtárgyalásra, úgyis szereti a harciaskodást.


Mindenesetre igen derekasan felszerelkezett, másik énjének Hatvanpusztával határos birtokán is van egy páncélozott felderítő és egy lánctalpas - állítólag hatástalanított - harcjárműve.
Az a T-34-es harckocsi is hatástalanított volt, mellyel a 2006-os puccskísérlet során demonstrálták a tüntetők békés szándékukat, mindenesetre a rendőrök, akik felé megindult a világháborús relikvia, meglehetősen hatásosnak találták, mikor belegondoltak a lánctalpakba a nadrágtartójuk helyén.
De hát nincs min csodálkoznunk, a Mi Boldogságunk mentálisan sérült, paranoiás, hogy jól fejlett megalomániájáról ne is essék szó.
Amikor túltolja a páleszt és tudatmódosult állapotba kerül, akkor először elénekli a székely himnuszt - világos, gangeszi székely származása magyarázatot ad rá.
Aztán elénekli a magyar himnuszt - magyarsága megkérdőjelezhetetlen, ősei Vereckénél jöttek be gyalog, majd lóháton folytatták útjukat - Árpád mondta is, hogy rettenetesen utál gyalogolni...
Aztán kis ideig bánatosan mered maga elé, majd elrikkantja magát: Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát, juhuhúúú! - és megindul hosszú menetelése, hogy Európa eleje legyen.
Ez sikerrel is járt, Európa eleje lett, a földrész dereka alatt lengedez ma bánatosan, de töretlen önérzettel.
Mikor a Keresztapa felépült a merényletből, vett egy épületkomplexumot, melyet kellőképpen védetté tett, rokonokon és megbízható barátokon kívül ember oda be nem tehette a lábát.
Orbán hűségesen követi a Család kézikönyvének előírásait, Hatvanpuszta már ma is erődítmény, jövő tavaszra méginkább az lesz, a szakértők szerint hetekig képes lesz az önfenntartásra, körülötte ötszáz hektár van Nagyurunk másik kezében, mellyel az egyéb papírok mellett mellett a vagyont is kezeli.
Szegény Ferenczi Krisztina volt az első, akinek szemet szúrt ez a dolog, meg is halt már szegény, és cseppet se lennék meglepve, ha Hadházy repülőgépe leszállás közben felborulna egy leszállópályán felejtett létrában...
A magyar történelem ismétli önmagát, csak a mai Csák Máté földje kicsit délebben található, mint nagynevű elődje uradalma...


Mindenesetre Magasztos Urunk bé van tojva, merthogy nem hülye ő, csak megalomán szociopata, aki genetikailag rokonságban áll az aranyhegyeken csúszkáló Dagobert bácsival , egyszerűen nem tud ellenállni semminek, ami vagyont jelent, már régen elveszítette minden mértéktartását.
Ő a kisgyerek a nyitva felejtett édességboltban, és mostanában jön rá arra, hogy ennek akár gyomormosás is lehet a vége, és most kapkod, mint szlovák barátunk az anyja szoknyájához.
Már késő.
Nem valamelyik gigalopáson fog elbukni, hanem egy szerencsétlen alaktól elvett kétszáz négyzetméteres parcellán, mint ahogy nem egy despota bukott el kisemberrel szemben elkövetett hatalmaskodáson.
Aztán a teherautó platóján hiába siránkozik majd kegyelemért, mert harcostársai közül aki éppen nem lesz elfoglalva vagyona és élete mentésével, az mind ott áll majd a vesztőhelye körül és harsányan ordítja majd, hogy le a zsarnokkal! demokráciát!

A világ már csak ilyen, a zsarnokok ritkán halnak meg mezitláb, de ez azért kuriózum lesz a javából - Puskástól lopott futballcipőben az örökkévalóságba...
Orbán körül elfogy lassan a levegő, itthon sem megkérdőjelezhetetlen már a hatalma.
Az ő napjai meg vannak számlálva, és ha szerencséje van, csak politikailag, mert élni a börtönben is jobb, mint meghalni.


A hatvanpusztai birtok falára pedig fel lesz mázolva: Mene, mene, tekel, ufarszin.
Megmérettél és könnyűnek találtattál.
Az se baj, ha a kézhez, mely felírja ezt a falra, tartozik test is...


:O)))

2021. december 5., vasárnap

PUNCIK, CICIK, DIGITALIZÁCIÓ


Nem is kellett sok idő hozzá, hogy kivégezze a sok álszent öreglány és a sok perverz vénember, valamint az a sok ember, aki már magát a kifejezést sem érti az utóbbi évtized egyetlen valamirevaló kezdeményezését, mely az ország digitalizálását tűzte volna célul maga elé.
Nem szokatlan ez, mint ahogy maga a probléma sem szokatlan, hiszen a rendszerváltás után már másnak is feltűnt, hogy ez a tagadás országa.
Leginkább azt tudjuk megmondani, mi nem tetszik, azt már nem annyira, hogy miért nem, azt meg aztán végképp titok marad, hogy akkor hát mi is tetszene.
Emlékszem, hogy amikor a neves szociológus, filozófus és irodalomtörténész, értékkutató Hankiss Elemér megkísérelt útnak indítani valamiféle közös gondolkodást az ország jövőjéről, akkor a "Találjuk ki Magyarországot!" mozgalmat részben értetlenség, részben ellenszenv kísérte.
Minek azt kitalálni, ami amúgy is van, jó az nekünk, isten ments, hogy ki kelljen lépnünk akár egy tyúklépésnyit is a komfortszféránkból!
Meg egyébként is, mit hebregál itt ez a dadogós, tornából felmentett alak, azt sem tudja, mit beszél!
Boldogan csúfolták beszédhibája miatt, de arra, hogy mit beszél, nemigen figyeltek oda.
Pedig Hankiss ha úgy tetszik, a mi kutyánk kölyke volt, velejéig demokrata és liberális.
Lehet, ezért is nem fért össze a hazai liberális és demokrata mainstream-el, akik a rendszerváltás táján azt a felszólítást pingálták az aluljáró falára, hogy szavazz a liberálisokra, vagy megöljük a macskád! 


Ha el akarunk jutni autóval mondjuk Szombathelyre, akkor nem árt, ha megtervezzük az utat miután  megkerestük a térképen az úticélt - hova is akarunk eljutni?
Ha tízmillióan indulunk útnak, akkor nem árt, ha a döntésben aki csak képes rá, részt vesz, hogy aztán elvárhassuk, hogy a munkában is vegyen részt.
Pártjaink ma arról nevezetesek, hogy céljaik azonosak: mindahányan benne szeretnének lenni a következő Parlamentben, mindössze a demokráciájukat szeretnék megvalósítani, azaz azt, hogy a választás másnapjától ők mondják meg a tutit, de hogy te mit gondolsz a téged vastagon érintő kérdésekről, az nemigen szerepel az érdeklődési körükben.
Programjaik dúskálnak a szép célokban, jóllehet mindenki tudja, hogy egynek a megvalósításához is minimálisan az a három dolog kell, melyeket már Montecuccoli is meghatározott a háború feltételeként: pénz, pénz és pénz. 
Na, ebből általában kevés van, de ha azt a keveset is szétszórjuk, akkor egyetlen feladatot se fogunk tisztességesen megoldani, viszont pénzünk se lesz.
De azért csodát ne várjunk, népi bölcsességeink között előkelő helyen szerepel a "Ne azt nézd, mit mondott, nézd azt, ki mondta!" - jóllehet már a sokat látott öregek is megmondták: Ha az Úr akarja, a kapanyél is elsül!
És jelen esetben mégcsak nem is az észbeli képességekről van szó.
A konkrét helyzet az, hogy valaki javasolta: digitalizáljuk Magyarországot!



Na, akkor az első probléma máris jelentkezett: ki is a javaslattevő?
Hát bizony, nem egy olyan erkölcsös politikus, mint amilyenekkel nap-nap után szembetalálkozunk a televíziók színvonalas vitaműsoraiban (Járt-e Cecile a Török utcában? Ti loptok - hazudtok stb. stb...)
Nem is valamelyik ezer éve hivatalosan okossá nyilvánított vátesz, hanem maga a Bűn, meg a Fertő!
Nem, nem a tó, ahhoz nem járulna hozzá a tótulajdonos Mészáros Lölö , aki egyébként is erkölcsös, Isten által megszentelt házasságban él cuki párjával, a hiperintelligens, de még nem digitalzált muffal, hanem egy vállalkozó, magát egy Gattyán képében megjelenítő Belzebub, aki - ó világ, láss csodát - úgy viselkedik, mint ahogy egy vállalkozónál ez szabványos kellene, hogy legyen - nopersze nem Magyarországon.
Ő, miután megszedte magát erkölcseink és a világ egyéb részeiben élő emberek erkölcseinek  hiányán, most talán szeretne valamit adni is az országnak.
Van ilyen - valami Bill Gates nevű fickó is emberkedik ebben a nűfajban a pályán.
De persze a pénzcsinálásnak ezer módja van, van erkölcsös (minimálbéren meg közmunkás-béren dolgoztatni embereket az éhenhalás határán - no, az erkölcsös és Istennek tetsző pénzcsinálás, de hősünk nem ilyen.
Ő a kapitalizmus helyi hajnalán belenézett a nők bugyijába és mit látott ott?
Fúj, de perverz vagy - ő ott a piaci rést látta meg, merthogy ismerte a társadalmat és tudta, hogy erre aztán van vevő - volt is, mióta világ a világ.
Persze kilógott a sorból, mert vállalkozása során kora legmodernebb technológiáját használta, nem az állami emlőkön csüngött, nem lopott, nem csalt, nem koldult.
Mindössze örömöt szerzett azoknak, akik a szex és pornóipar termékeinek fogyasztásában keresik a boldogságot - végtére is hozzászoktak - a bélszínt és az argentin marhahúst is csak kirakatüvegen keresztül szemlélik, majdnem olyan jó a virtuális lakoma, mint az eredeti.
A szexiparral is így van ez, csak odaképzelik magukat Big Dick vagy Juicy Pussy helyébe és máris kész a boldogság, melyre piaci igény van, és ő ezt az igényt elégítette ki.
Végtére is helytállt a piacon, profitot termelt és meggazdagodott disznó módon - na, ez se egy jópont az SI-faktor hazájában, de ez ellen már nem tud mit tenni.
Az nem használna Magyarországnak, ha a vagyonából új országzászlókat meg alaptörvény-asztalokat gyártatna, esetleg mindenkinek egy-egy Pancho Aréna makettet adományozna egy zacskó Szent Földdel a felcsúti libalegelő talajából, melyen hajdan személyesen esett pofára a Legnagyobb Agyar, ennél valami ütősebb kell - és ez igaz is.
Erre lenne jó az ország digitalizációja, de persze erre esély sincs, hiszen a javaslat egyszerre ésszerű és megvalósítható is, ez a kombó pedig errefelé kivitelezhetetlen.
Nálunk inkább botlábú focistákra és a benzinárakat jelképező, procc, égig érő tornyokra költik a pénzt.


Mit is mondott Gattyán?
Hát, hogy most lenne alkalom arra, hogy a haladás élvonalába kerüljünk, ne csak fényévekkel lemaradva kövessük azokat, akiknek több esze van nálunk í(kb. a világ összes országa...).
Mert egy digitalizált ország rengeteg előnyt hordozhat polgárainak, például megszüntetné a kommunikációs monopóliumot.
Elérhetővé válna az információ azok számára is, akik ezidáig csak a királyi televízió adásaiból értesülhettek arról, hogy a lassan századik éve felé közeledő Soros Gyuri bácsi (aki hajdan ösztöndíjat adott a Mi Reménységünknek is) milyen ravasz módon akarja a nyakunkra ültetni az iszlámot, ahol egy férfinak akár három anyósa is lehet - belegondolni is rettenetes!
De ezzel például mindenki számára követhetővé válnának a közbeszerzések akár helyi szinten is, sőt, talán még a földhivatali adatok is megismerhetők lennének országosan is, tehát tudhatnánk, hogy a Gömör megyei Csajágaröcsöge önkormányzati képviselőjének milyen ingatlanja támadt Szolnok-Doboka vármegyében hivatali idejében.
No, de félre az illúziókkal, ahol éppen most tiltják be a C-vitamin megrendelését és kiszállítását interneten, ott azért vérmes reményeink ne legyenek.
És az se biztos, hogy haladó lenne, ha a pedagógusok járvány idején távoktatást szervezhetnének, - még a végén némelyik életben marad.
Ezer féle módon lehetne használni a digitalizációt, ehhez persze megfelelő technikai feltételeket kellene teremteni az ország legkisebb településén is.
Mari ángyi kezébe is tabletet kellene nyomni, keresgélje rajta bátran a nevezetes csülkös pacal receptjét, a kisunoka pedig a legeldugottabb zsákfaluban is képes legyen elsajátítani a PHP vagy a Python programozási nyelvet.
Persze ehhez megfelelő szociális körülmények is kellenek: fűtött lakás, elektromos energia, világítás, hardver, miegyéb, de itt egyik igény húzná a másikat.
A digitalizált társadalom megkövetelné a nyelvtudást, de megteremtené egyúttal a nyelvtanulás lehetőségét a legszegényebbek számára is, már persze egy normális társadalomban.
Sokan mondják, hogy először enni kell adni az embereknek, és ez igaz is, de párhuzamosan ezzel lehetne építenünk a jövő társadalmát, mely ha minden marad a régiben, rettenetes lesz, munkanélküli, nyomorgó milliókkal, pedig már a mai milliókat is nehezen viseli a társadalom.
Alulról kellene építeni ezt a modellt is.
A csüngőhasú is ott cseszte el, hogy azt képzelte, ha felépíti a Makovecz-kazánházat Felcsúton, akkor azonnal világszínvonalú lesz a magyar foci.
Hát lószart Mama, hogy hadd idézzem a klasszikust, Gyurcsány Panchót - ezerszer többre mentünk volna falusi sportpályákkal, meleg vízzel ellátott zuhanyozókkal, öltözőkkel, iskolai bajnokságokkal, edzőknek nevezett testnevelő tanárokkal, baráti közösségekkel, mint gigantomán elképzelésekkel egy gyűlölködő társadalomban.
A digitális társadalmat is az alapoktól kellene kezdeni építeni, holnapután is piacképes tudást adva a felnövekvő generációk kezébe.


Sokan fintorognak, mert Gattyán kapcsolatot tart a hatalommal.
Ez butaság, valamilyen szinten minden vállalkozó próbál belesimulni az aktuális társadalmi-gazdasági környezetbe, főként ha bizonyos területeken a legnagyobb, sok esetben kizárólagos megrendelő maga az állam.
És senki se akarja magára vonni az állam képviselőinek kiemelt rosszallását, mert az az álmoskönyv szerint azonnali infarktussal, esetleg egzotikus kígyóméreggel jár.
Más a feladata egy politikusnak, más a vállalkozónak.
A vállalkozónak nem kell direktben politizálnia, az ő feladata a profit termelése, az állam feladata ennek szabályozása, a politikusé meg saját társadalmi víziójának érvényre juttatása.
De együtt kellene működniük, mert külön-külön halálra vannak ítélve. 
Az már a mi különös szerencsétlenségünk, hogy politikusaink elenyésző hányada rendelkezik csak társadalmi vízióval, célja kimerül abban, hogy ő legyen a kasszakulcs őrzője és a kassza fosztogatója.
Pedig nem ártana odafigyelni a világra, merthogy jelentős technikai ugrás küszöbén állunk, ami új társadalomszervezési megoldásokat követel, mi meg olyanok vagyunk, mint a begyepesedett pocakos tábornokok, akik az új körülmények között is elvesztett háborúk csatáit akarják megnyerni.
Ez sokszor konkrétan is kiderül, például mikor harckocsikat vásárolunk akkor, amikor a háború jellege és technikája is megváltozott, de az állam harcias megtestesítője még mindig szuronyrohamban képzeli el a jövőt.
Melyben egyébként emberek tízezrei fogják elveszíteni munkájukat, mert kiszorítják őket a gépek.
Mit fogunk kínálni nekik?
Új luddizmust? 
Verjük szét a szervereket?
Ugyan kérem -  a társadalmi haladással szembemenni reménytelen vállalkozás, ez csak nyomorhoz vezethet, ezt csak Grazban kezelt idióták képzelhetik.
Hogy éppen egy vállalkozó adott hangot annak, amit már régen zengenie kellene az egész demokratikus oldalnak, már ha a haladást szeretnénk képviselni?
Hát úgy látszik, neki van érzéke a folyamatok és társadalmi igények felismeréséhez, van ilyen.
Nézett itt már más politikus is női bugyiba, de az asszociatív képességei nem működtek, csak tapogatózott ott, ahol a lényeglátó már megtalálta jövője kulcsát.
Nemmellesleg senki nem kényszerít senkit arra, hogy pornót vagy szexet nézzen, mégis elég sokan nézik, csak ez is olyan, mint a nők maszturbációja, mindig csak a többiek vétke, de az érintett még soha, semmikor, pfuj...


Ezt a posztot nem azért írtam, mert Gattyánból szentet szeretnék farigcsálni, nagytőkés ő, egy cápa, és mint tudjuk, a lét meghatározza a tudatot, az ülésrend az álláspontot - és így tovább.
Ő már biztosan látja a projectben a maga hasznát, de ez nem baj, ha megvan a társadalmi haszon is.
Azért írtam, mert szeretném, ha elgondolkodnátok azon, hogy miért jobb, ha nem csinálunk semmit, vagy miért jobb a stadionok helyett a kerékpársávok festése, miért jobb egy átlátható, könnyen kezelhető gazdasági környezet helyett egy korrupt és mocskos társadalom?
Tiszta ország kell, tiszta viszonyokkal és erre most - kockáról-kockára, ahogy a Nagy Fácángyilkos mondá - meg lehetne teremteni a lehetőséget.
Nincsenek illúzióim, de annyi éve hányom már itt a falra a borsót, hogy egyel több vagy kevesebb...


De azért gondolkodjatok egy kicsit...


:O)))

2021. december 2., csütörtök

ORBÁN NAPSZÁMOSAI


Hajdan a nemzet napszámosai voltak.

Igaz, a fenekük akkor is kilógott a gatyából/bugyijukból, de legalább azzal vigasztalhatták magukat, hogy az országért, a felnövekvő generációkért hoznak áldozatot.
Ma meg a csüngőhasúért.
Igen, a pedagógusokról gondolom ezt, akiket ma már olyan megalázó módon néz hülyének a hatalom, hogy maholnap saját diákjaik is a hasukat fogva röhögik ki őket.
Valljuk be, kívülnézetből valóban bolondnak tűnik az olyan ember, akit tíz év alatt hússzor lehetett megalázni, ezerszer lehetett hülyének nézni - mindenféle következmények nélkül.
Most meg arra biztatja szerencsétleneket Orbán, hogy szavazzanak rá, mert jövőre akkora jólét szakad a nyakukba, hogy belerokkannak.
Merthogy Magyarország előre megy, nem hátra.
Valamelyik ápolója elmagyarázhatná már neki a következő elemcsere alkalmával, hogy Magyarország egyelőre úgy néz ki, hogy nem előre, nem hátra, hanem tönkre megy.
Igaz, a szakálla meg a körme még nő, de azért ha olyan állapotban lennék, mint az ország, akkor már régen zárt osztályon lennék, mint csontsoványra fogyott ön és közveszélyes skizofrén, akinek az ápoltaktól ellopott szalámiból kövérre hízott ápolója megígéri, hogy jövőre a mackósajt mellé kap egy fél minivajat is.

Persze ez azzal jár, hogy a mackósajtot majd megfelezik.


Elképzelni is gyönyörűség: tíz százalékkal emelkedik a tanárok és az óvónők bére!
Nettó?
Bruttó?
Ez már döfi, ebből mehet majd Jolán néni rekreációs szabadságra a Maldív-szigetekre, hiszen infláció ugyan van, de az illetékesek szerint nálunk nem érzékeli senki - na persze senki, aki számít.
Sajnos a tanárok, óvónők és a szociális szféra dolgozói nincsenek ebben a halmazban, ők nem számítanak senkinek, mert már ezerszer kiderült, hogy velük bármit meg lehet tenni, ők képtelenek saját érdekeik érvényesítésére.
Meg aztán úgyis sokan vannak, szeretett Vezérünk most éppen gyéríti őket, mint trágyabombázó a szúnyogokat nyaranta.
Járvány van?
Egész osztályok betegednek meg?
Kit érdekel? A gyerek immunrendszere kiváló, amelyiké meg nem az, az nem is gyerek, hanem járulékos veszteség.
Ha a pedagógus elhullik, az meg tiszta haszon: hiányzott belőle a szolgálat alázata és az elkötelezettség, rosszul értelmezte a hivatástudatot.
Amúgy is, hagyni kell őket békében, majd rendben megölik egymást, ahogy eddig is tették mindig.
Volt itt kockás ing meg esernyők, de ahelyett, hogy az esernyők nyelét szétverték volna a hatalom prominenseinek fején, inkább megpróbáltak kiegyezni a hatalommal.
Sikeres volt az akció, éppen olyan, mint amikor a gazella kiegyezett a hiénával, amelyik tulajdonképpen egy kedves, szelíd állat, csak kicsit zajos, mikor a csontot ropogtatja.


Ülnek a pedagógusok szomorúan a tanáriban, és megállapítják, hogy ők a társadalom egy különlegesen szerencsétlen csoportja, akiknek nincs a kezében semmiféle eszköz érdekei érvényrejuttatása céljából - pedighát dehogy nincs.
Csak éppen meg kellene rázni azt az okos fejüket és elspekulálni azon, hogy ha mondjuk januárban nem indul újra a tanítás, nem üzemeltetik az iskolákat gyermekmegőrzőként sem, leállítják a fűtést, mihez kezd majd a hatalom?
Katonákat küld az iskolákba?
Na de hát egyelőre több még az iskola, mint a katona, nem is szólva arról, hogy katonabácsi felesége is lehet pedagógus, lehet óvónő, lehet szociális gondozó a nagymama mellett a demens idősek otthonában.
Persze ehhez az kellene, hogy a pedagógusok végre szolidárisak legyenek egymással, még akkor is, ha a Püspök Úr örök kárhozattal fenyegeti őket az egyházi intézményben, vagy a felsőbbség fenyegeti őket várbörtönnel és nagy vasgolyókkal lábbilincseik lánca végén.
Merthogy a fenyegetés csak addig válik be, ameddig van olyan, aki fülét-farkát behúzza.
Ha egy ember kiabál, akkor azzal könnyen elbánnak, de ha százezer, akkor a hatlom azonnal meghátrál, mert olyan árat kellene megfizetnie egy győzelemért, melybe maga is belepusztulna.


A képviseleti demokrácia nagy hátránya, hogy erős nyomást gyakorolni a hatlomra csak meghatározott időszakonként lehet.
Márpedig a brit tudósok szerint a hatalom választások idején a legérzékenyebb a tökönrúgásra, hát ha ez a helyzet, akkor ezzel kell élni, és nem kell bedőlni az ígéreteknek.
Különösen, ha ez a hatalom már minden hitelét elvesztette, nyilvánvalóan nagyüzemi méretekben lop, hogy a szarka hozzá küldi a kisszarkákat ipari tanulónak.
És győzni kell, ha harcba indulnak, mert ezek - kis "e"-vel - ha lecsitultak a kedélyek, akkor leküldik Szájert a parlamenti esőcsatorna vazelínozott csövén, és közben a tabletjén  megírja a jogszabályt, mely lenyakazással fenyegeti azt a pedagógust, amelyik bubópestis-járvány idején nem fogadja csókkal a gyermeket.
A Nemzet Bubója meg közben hülyeségekkel traktálja a pedagógus-társadalmat.
Érdekes, hogy egyébként okos emberek éppen a saját érdekeiket nem ismerik fel, de hát nem egyedi jelenség, ugyanez játszódott már le az egészségügyben, a fegyveres testületeknél.
Ma már oda jutottunk, hogy az emberek kezéből kivették a döntést saját sorsuk felől - lehet azt szorongatja olyan erősen a zsebében Pocakkirály...


Talán vissza kellene vennünk a sorsunk feletti uralmat, mert a gyengeség csak elnyomást szül, kiszolgáltatottságot, szegénységet, szolgaságot.
Ha nem állnak ki magukért, akkor nem a nemzet cselédje lesz a pedagógus, hanem a sarkakaták, rogáncilik, várkonyiandik, mészároslőrincek, rasik cselédje, oszt főzheti a csülköspacalt napestig. Pedig Tóth Árpádot, Radnótit, József Attilát is oktathatna, akár angolul is, hiszen ő képes rá.
A baj csak az, hogy ez a hatalom meg mindenre képes.
Szavazz hát Orbánra pedagógus, aztán néhány évig megint úgy fogsz szopni, hogy a Vezér homloka behorpad.


Persze, esetleg gondolkodhatnál is...

:O))) 

2021. november 29., hétfő

HARCIMARCIK, CSATALOVAK, SZITTYA FERGETEG


Aktivizálta magát a honvédelmi miniszter, lelkesítette mentálisan kissé lerongyolódott népünket, hogy amikor jön az ellen, katonazenekarok hangja mellett, ökumenikus istentiszteleten megáldott zászlainkkal, fegyvereinkkel lelkesen vonuljon a harcba népünk azon része, mely még nem esett el a koronavírussal vívott harc során.
Ökumené ide, ökumené oda, harcolni jöhetnek a tuggyukkik is, egyelőre még fegyverrel, de Mészáros Lőrinc mostanában avatandó lapátgyárában már készülnek a szerszámok a munkaszolgálathoz, a baráti varrodákban már ott vannak a szabásminták a karszalagokhoz, melyek télikabátjuk ujján viselve jelzik majd helyüket a táplálkozási láncban.
Ami azt illeti történelmünk során katonáinkat szinte soha nem az eszükért szerettük, akinek volt, azt szélsebesen árulóvá minősítettük, ellenben a snájdig magyar katonatiszt dicséretes alapossággal tudta volt felpofozni a civilt, tanúságot téve a hivatásos katona magas harcértékéről.
A rendszerváltás kicsit elbizonytalanította az országot, átmenetileg ugyanazok a parancsnokok nyalták fényesre Für Lajos hátsóját, akik nem is oly sokkal előtte Cinege miniszter ülepét illették körkörösen nyelvükkel.
Meg kell jegyeznem, a rendszerváltás utáni miniszterekhez képest Cinege Lajos maga volt Kutuzov és Rommel dialektikus elegye, ő volt a Rózsadombi Róka, viszont nem pofázott feleslegesen hülyeségeket, ami utódairól sajnos nem mondható el...
Eleinte az volt a menő, aki a Frunze Akadémia mellett elvégzett egy gyorstalpalót West Pointban is - itt megtanulhatták a megbízhatónak minősítettek, hogyan kell a bokájukat  összecsapkodni az amerikai alaki szabályzatoknak megfelelően, de ma már a szovjet végzettség nem trendi, ma már háromnevű parancsnokaink olyan győztes hadseregekhez járnak katonásdit tanulni, mint az amerikai meg a grúz.


Szóval, a miniszter azt találta mondani, hogy országunk történelme során százhatvanhárom csatát vívott, melyből kilencvenet megnyert.
Kiderült, a neves katonapolitikus csicskásai a Wikipediában kutattak dicsőnek eladható adatok után, ami felettébb jellemző a Honvédség felkészültségére és személyi állományára.
Ha olyan rosszindulatú lennék, mint a hajdani egyetemi oktató, aki a mohácsi csata áldozatainak száma után érdeklődve a helyesnek mondható válasz után feltette a kérdést, kik is voltak ők - név szerint? - én is megkérdezném a minisztert, hogy akkor most melyek is voltak a nyertes csaták.
Mindenesetre erősen megkérdőjelezhető a dicsőség nagysága, történelmi tanulmányaim során ugyanis leginkább csak olyan csatákkal találkozhattam, melyekben úgy püfölték a magyart, mint a kétfenekű dobot, a nyertes csaták között pedig a Stromfeld nevéhez fűződő északi hadjáratot a Tanácsköztársaság miatt nem ildomos említeni, míg a Brezsnyev-doktrína csehszlovákiai győzelmében való részvételünket Kádár rendszere se tartotta dicsőségnek.
A világháborúkban való részvételünk katasztrofális eredményt hozott, rengeteg halott árán, értelmetlenül.


De mondott más érdekességeket is a honvédelem hazai atyja, nevezetesen azt, hogy a NATO-hoz való csatlakozásunk időszakában hazánk túlértékelte és félreértelmezte a szövetség által nyújtott védelmet.
Hát nem is tudom, szóval a NATO sz@rt se ér?
Ő már csak tudja, mi meg csak sejtjük, de ebből még nem következik másik aranyköpése, mely szerint Magyarország katonai kihívások középpontjában áll, ugyanis a kutya se ugat utánunk.
Egyszerűen nem vagyunk katonapolitikai tényezők, ami azt illeti, mi még felvonulási terepnek se vagyunk jók, a mai Honvédség pedig legfeljebb a kardlengetésre alkalmas.
És nem a sorozott állomány hiánya miatt.
A migránsok elleni harc meg ma rendészeti kérdés, a rendőrökre tartozik.
Persze az amerikaiak nyomására több pénzt kell pumpálnunk a seregbe, de ezt kár ilyen hülye szövegekkel megideologizálni.
Kell a fejlesztés, mert az amerikaiak ezt akarják és mindegy, hogy ez mit takar, de elkötelezettnek kell lenni - a maffiában is akkor lesz teljes jogú tag valaki, ha elkövet egy rendesebb gyilkosságot. 
Amit meg fejlesztés címen előadunk az egyértelmű: a cél nem a Honvédség fejlesztése, hanem a lóvé lenyúlása.
Így volt ez a Gripenek teljesen értelmetlen vásárlásakor is, ez a helyzet a Leopárd harckocsikkal kapcsolatban is - mintha ágyban fekvő betegként az edzőcipődhöz és a szakadt farmeredhez csokornyakkendőt vásárolnál.
Ez a helyzet az osztrák aknavető-üzletnél, a cseh repülőgépgyártásnál - ha becsinál itthon a hótt, hát legyen némi aprópénz a szomszédban elásva...
Telepítsünk harcjárműgyártást oda, ahol soha nem volt, miközben ahol ennek van némi hagyománya, ott felejtsük el a dolgot - igazán nagyot szakítani csak zöldmezős beruházásból lehet...


Persze nem kell Benkő Tiboron és társain elverni a port, az ő lehetőségeik felettébb behatároltak, a döntések errefelé egy kézben vannak, a tábornokoknak itt legfeljebb arra kell vigyázniuk, hogy pocakjuk ne legyen, Napóleon errefelé mehetne a minisztérium alagsorába irattárosnak, bár azok is képesek felettébb kártékonyak lenni, tudnék rá példát mondani...
Talán, ha annak idején a kedves papa vesz néhány ólomkatonát, esetleg dugóspuskát, fakardot, akkor Reménységünk most csak lopna, de legalább nem játszana katonásdit, vagy fejlesztené a katonai elhárítást, azon a téren legalább rendelkezik saját tapasztalatokkal.
Mi meg ne nagyon vitézkedjünk, nem nagyon megy ez nekünk, legyen elég, hogy minden laktanyánkra kiírjuk, hogy melyik vitéz a névadó, ha elfogynának, van még raktáron vitéz csőstül, itt van mindjárt győztes hadvezérünk, vitéz Jány Gusztáv, például.
De a vitézi cím is csak addig érdekes, ameddig Kormányzó Urunk őfőméltósága meg nem alapítja a "dalia" rendet, melynek első Fősárkánya ő lesz - dalia al és felcsúti Orbán Viktor, a nemzet félesze...


:O)))

2021. november 26., péntek

AMBIVALENS ÉRZÉSEIM



Hát igen, van néhány dolog, melyekkel nemigen vagyok képes megbirkózni, nem értem, nem értem...
Úgy érzem, olyan vagyok, mint a rabbi, amelyik ezt hajtogatta, majd amikor a másik rabbi felajánlotta, hogy megmagyarázza amit nem ért, akkor azt válaszolta: megmagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem...
Itt van ez a Gattyán-ügy is például.
Megnéztem a videóját, hát ha van vonzóbb jövőkép, akkor az már utópia, a szerzője hazudik vagy festi magát, de ez még megvalósíthatónak is tűnik.
Ennek errefelé, a társadalomépítési víziók között ritkaságértéke is van, és ha megvalósulna, akkor vélhetőleg megváltoztatná és élhetőbbé tenné ezt az országot.
Ez a tény persze magában hordozza a terv bukását is, mert nálunk ha valami jó, valami kedvező a többség számára, akkor biztosan jönnek a váteszek, akik bebizonyítják, hogy az elért eredmény nem ér semmit és rosszul élsz, továbbá rab vagy.
Debezzeg a szerencsés Keleten/Nyugaton tejben-vajban fürdik a kipcsák/venezuelai nép, számoljunk fel hát mindent, dobáljuk ki az évtizedek alatt felépített értékeket és örvendjünk együtt: Fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk!
Vagy kisnyúl...


Szóval nekem piszkosul tetszik Gattyán víziója a jövő Magyarországáról, sokkal jobban, mint Orbán víziója a jövő Magyar Királyságáról, melyben Semjén hátán fellovagolva, a kirittyentett Budai Várban székelve ül arany trónusán, ítélni eleveneket és holtakat.
Utóbbiaknál jelenleg hárminchármezernél tart, csak bele ne dögöl haljon a túlterhelésbe szegény...
Szóval értem én a dolgot addig, hogy a vállalkozó számára a pénz a fontos, és Orbán majd egymilliárdot adott Gattyán egy új cégének - ahogy Orbánt ismerem, ezzel a cég jelentős hányadát már meg is szerezte.
Amit nem értek az az, hogy Gattyán, aki ismeri a világot ne tudná, hogy egy diktátor pályafutása véges és a vég általában csúnya, tettestársai pedig általában a diktátor halotti máglyáján végzik.
Persze lehet, átmenetileg elveszítené az új céget, de ez ellen a pénzhegyen üldögélve fel lehetne venni a kesztyűt, a diktátor eltakarítása után meg át lehetne venni a Demokrata Lovagkeresztet a kardokkal és a tölgyfalombbal.
És nem értem az ellenzéket sem, melynek már régen le kellett volna tennie egy 106 egyéni képviselőjelölti aláírással ellátott nyilatkozatot arról, hogy bár továbbra sem kívánnak Gattyán alkalmazottai lenni, de az elképzeléseivel a digitális Magyarországról tudnak azonosulni, és képesek megvalósítása érdekében együttműködni.
Persze sok egyéb dolgot is meg kell oldani, és hát bizony van az úgy, hogy a legszebb elképzelésnél is fontosabb az éhezők azonnali élelemhez juttatása, hogy aztán - később - majd ehhez is segítséget tudjon adni a digitális társadalom.
Mert a jövő, mely tegnap még homályba veszett, már itt áll az ajtónkban.


Példaként szeretném felhozni az atomenergia felhasználásának helyzetét.
Utálom Orbánt, mint Harangláb a kukoricagölödint,  mert szétverte az országot, de Paks új reaktoraira szükség lesz.
Persze nem okvetlen úgy, hogy Rasi vehessen belőle még tíz szállodát Spanyolországban...
Főként, ha odafigyelünk a világra, a klímahelyzetre, a térség elsivatagosodási kilátásaira, a járműipari tendenciákra, a robotizáció társadalmi következményeire - egyik gondot sem leszünk képesek megoldani energia nélkül.
Egyszer már beleléptünk a csapdába Bős-Nagymarosnál, akkor felülírta a politika a józan észt, de mi tehetséges nép vagyunk, képesek vagyunk kétszer is ugyanabba a folyóba lépni.
Mari néninek fogalma sincs az atomenergiáról, de félni nagyon tud, és minél inkább nem ismer valamit, annál jobban fél tőle, ezért is tud szeretett Trógerünk hülyét csinálni belőle.


És ezért van az, hogy itt már minden hitéleti kérdés.
Át akarják operálni Zsoltit Zsófivá?
Hát persze, és az óvodában akarják erre rábeszélni a Soros által felbérelt ügynökök -  óvónéninek álcázva!
Hogy minden társadalom öt százaléka homoszexuális, az senkit sem érdekel, és ha az vagy, de vállalod a bujkálást, akkor lehetsz leszbikus bátran, csak nehogy ránézéssel megfertőzd Jancsikát, akiről lehet, öt év múlva kiderül, hogy Juliska - mindenféle külső ráhatás nélkül.
És ambivalens a viszonyom az egyházakhoz is, mert amennyire tisztelem Ferenc pápát, annyira nem szeretem a katolicizmus magyarországi képviselőinek jó részét, mert álságosak, hitetlenek és lépten-nyomon meggyalázzák a krisztusi elveket.
LMBTQ-aktivistát még egyet se láttam gyermekek között sertepertélni, de a katolikus papok között jónéhány volt, aki pedofil hajlamokkal bírt, sajnos.
És a katolikus Egyház magyar szekciója szívesebben turkál helyi szépasszonyok lelki problémáiban és a házvezetőnőik bugyijában, minthogy a szegregátumokban, vagy a zsákfalvak magányos öregasszonyai között tenné a vallásalapító által elrendelt dolgát - inkább a vagyont és a hatalmi pozíciókat gyűjtögeti és politikai szerepre tör.
Tisztelet persze a kivételeknek, de a szentek életükben általában nagyon magányos emberek.
A Pápa érti ezt, én meg nem értem, hogy hogyan képes az Egyház beállni egy piti kis diktátorocska csicskásának?
És az embereknek azt a részét sem nagyon értem, akik helyeslik az állam és az egyház ismételt összefonódását, jóllehet értem az emberek vonzódását valamiféle lelki fogódzóhoz.
Na de hát nem az Egyház a lelki fogódzó, hanem a hit, mint ahogy a kommunista sem attól kommunista, hogy belép valamelyik magát kommunistának deklaráló pártba.


Természetesen nem is kell nekem mindent értenem, milyen is lenne az élet egy kis bizonytalanság nélkül, nem igaz? 
A kételkedés a gondolkodás leánykori neve...


:O)))

2021. november 23., kedd

NEM Ő LENNE AZ ELSŐ, AKIT SEGGEK JUTTATTAK HATALOMRA...



Gattyán György harcba szállhat a jövő évi választásokon.
Hosszasan töprengtem, mi hiányozhat még a mai magyar politikai életből, de hol nagy a szükség, közel a segítség, ugye...
Gattyán György hiányzott a politikai palettáról, és hát úgy általában a milliárdosok hiányoztak, de nagyon, de csak idáig, hiszen Gattyán nem az egyetlen milliárdos, aki nyerni szeretne, eleinte választást, aztán persze be lehetne váltani aprópénzre a stallumokat.
Nem, nem az a bajom, hogy a neves vállalkozó seggek és puncik látványával, megművelésük közkinccsé tételével tett szert vagyonára, hiszen Vespasianus óta tudjuk, a pénznek nincs szaga, emellett ha egyszer valamire igény van, az ki is lesz elégítve, jobban, mint a pornóipar legjobb opusaiban.
Erre pedig volt igény, Gattyán kielégítette, utána meg kasszírozott, ügyes volt, okos volt, csak gratulálni lehet hozzá.


Az is határtalanul naiv ember, aki azt képzeli, hogy a milliárdosok túl távol állnak a politikától, erre talán a legjobb példa a Mi Boldogságunk disznóbőr pénztárcája, a mostanában átdizájnolt (de szép is lett...) amorózó, az IQ bajnok muff birtokosa, az alcsúti alcsúf.
Viszont ezidáig azok a vállalkozók, akik valamelyest adtak magukra, távol tartották magukat a közvetlen politizálástól, legfeljebb egy MLSZ elnökséget vállalva köpködték a szotyolát a VIP páholyokban.
Igaz, mindenki tudta, hogy a titkosszolgálatok dolgozói először nekik jelentettek, aztán a dúsan felbajszolt mákgubónak, és csak utánuk jöhetett a szolgálati út.
De eddig legalább kifelé semleges orcájukat mutogatták, most meg hirtelen előbújtak, mint földigiliszta eső után, ez pedig okkal történik így, és ez az álmoskönyv szerint nehéz napokat jegyez a Fadugós Géniusz számára - ezek már nem tisztelik eléggé, ez pedig az ő köreikben majdhogy a halálos ítélettel egyenértékű.
Amúgy is kissé kirojtosodott idegrendszerének nem fog használni, az állandó kényszeres hátrafelé pislogás - nincs-e mögötte az orgyilok, ami ellen nem véd a kevlár alsógatya sem.
Ha Gattyán gatyán billenti, az akár még fájhat is neki.


Ezenközben persze a hatpárti összefogás sem alszik, amiből az derül ki világosan, hogy a választási vereségért is meg kell dolgozni keményen.
A Reménység migránsozik egy sort, majd harcot hirdet Kína és Oroszország ellen, Gyurcsány Putyinozik, a Momentum új vezetője azon álmélkodik, hogy az előválasztás eredményhirdetése óta eltelt már egy hónap és semmi sem történt.
Hát igen, könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.
És könnyebb volt suttyomban győztes pozícióba tolni  egy nyeretlen kétévest, mint legyűrni ellenérzéseinket, atyáik kisebbségi érzéseit és az egyetlen alkalmas jelöltet támogatni, de hát az ma már mindegy is.
Kialakult a klasszikus csapdahelyzet: akit választottunk, az önjáró, mint az elszabadult hajóágyú az ágyúfedélzeten, akik kitáncoltatták a sarokból most képtelenek irányítani, azt is meg merném kockáztatni, hogy maguk se tudják, mit kellene tennie, mert a Mesterterv csak arról szólt, hogy nyerjünk előválasztást, aztán majdcsak lesz valahogy, a királyt mi csináltuk.
Olyan is.


No mindegy, várjuk ki a végét és barátkozzunk a gondolattal, hogy nincs más választásunk, támogatnunk kell a jelöltet, olyan, amilyen, de a mienk.
Megérdemeljük. 
A "civileknek" meg van idejük spekulálni azon, hogy vajon miért van az, hogy amihez hozzápiszkálnak, az azonnal működésképtelenné válik.
Hajdan a kistestvérem egy délután kemény munkája után büszkén mutatta szüleinknek a suttyomban  megkaparintott vekkerórát: Megcsináltam, hogy ne ketyegjen!
Igaz, ő akkor úgy négy éves lehetett...


:O)))

2021. november 18., csütörtök

HATÁRONTÚLIAK ÖNBECSÜLÉSE




Amikor Ceausescu nyomorította Románia népét, akkor nem volt nehéz együttérezni a határon túli magyarokkal.
Együtt is érzett velük mindenki, szinte kivétel nélkül.
Utáltuk Ceausescut, mint Harangláb a kukoricagölödint, az állami politika is - a Brezsnyev-doktrína keretei között - éreztette vele a Magyar Népköztársaság rosszallását, soha nem kapott meghívást Budapestre.
Kádár viszonya hozzá hozzávetőleg olyan volt, mint az angol királynőé, aki a Buckingham palota kertjében inkább elbújt a Ceausescu-házaspár elől a bokrok közé, nehogy társalogni kelljen vele a hivatalos eseményeken túl.
Magánemberként viszont mindenki ott segítette az erdélyi magyarokat, ahol tudta, mint ahogy a Kárpátaljáról vay máshonnan hozzánk érkezett magyarokat is.
Aztán teltek az évek, a Kárpátok Géniusza és a mérnök-akadémikus asszony mögött porzott a vakolat, Gorbacsovot hülyére vették az angolszászok, a szomszédos országokból pedig komoly mozgás indult Budapest felé.
Fél-legálisan, illegálisan, határátkelőkön és a zöldhatáron át jöttek az elszántabbak, kezüknél fogva húzták magukkal gyerekeiket, hálistennek többnyire tragédiák nélkül.


A forradalomként nyilvántartott román puccs idején a rokonszenv még erősebb lett, egyben kialakult valamiféle kissé lenéző együttérzés a román néppel kapcsolatban is, ritka kegyelmi pillanat volt.
Nem is tartott soká, a két nép sovinisztái hamar megelégelték a dolgot - még a végén ott maradtak volna legitimáció nélkül.
A harc Romániában elsősorban a hatalomért folyt, és a nacionalizmus remek fegyver a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében is, segítségével rengeteg zombit lehet legyártani viszonylag rövid idő alatt, nagy hatékonysággal - lásd a honi példát.
Így aztán jöttek a bányászjárások a Zsil-völgyéből leginkább Bukarestbe, de Marosvásárhelyen a magyar nemzetiségűek is áldozattá váltak.
Egyedül a cigányságra számíthattak, "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" - amit aztán meg is háláltunk nekik parádésan.
Hazai cigányságunktól elvitattuk a magyarságukat és belerugdaltuk az árokba azokat is, akik a megelőző évek során már majdnem kikapaszkodtak belőle.
Ez persze a történetnek csak egy mellékszála, de olyan igazán magyaros mellékszál, inkább csak a magyar mentalitás (ha van ilyen...) illusztrálására szolgál. 



Aztán valahol valami elromlott.
Tán senki sem tudja, hogy ki volt az az erdélyi magyar, akit először románnak neveztek az anyaországiak, de az tény, hogy a rokonszenv érzékelhető mértékben megcsappant.
Bár a hatalmon levő klikk ezt szeretné elhitetni, nem a baloldal-jobboldal választóvonal, hanem az értelmes emberek és az ostoba nacionalisták gondolkodásmódja közötti különbség mentén.
A politika megint eszközül használta a határon túli magyarokat, és eszközül használja ma is, annak minden következményével együtt.
Az ember csak csodálkozik, hogy azok az emberek, akik évtizedeken át szenvedték egy mentálisan beteg diktátor agymenéseit, most milyen lelkesen támogatják egy ugyanolyan mentális roncs ámokfutását.
Igaz, nem abban az országban, ahol élnek, hanem abban az országban, melynek fejlődését szülőhelyük már szinte minden tekintetben lelépte.
Hogy mi az oka ennek? 
Hát persze, hogy a pénz, de talán akkor választani kellene, hogy egyszerű haszonlesésről van szó, vagy magas erkölcsi piedesztálról, ahová azért szeretnek boldogan felmászni.
Merthogy a kettő egyszerre nem megy. 
Nem megy, hogy elfogadom annak pénzét, akitől mellesleg el is lopom.
A szavazatukkal azokat tartják hatalmon, akik templomra stadionra, labdarúgó-akadémiának nevezett pénznyelő és kifizetőhelyekre szórják szét az adómat egy olyan  országban, melyben feladatait az ott élők és ott befizetett adójából kellene, hogy megoldja az állam, beleértve a hitélet támogatását és a sportot is.  

A hazánkba áttelepültek támogatásában is voltak anomáliák, például a szovjet laktanyák helyén állami pénzből létrehozott vagy felújított lakásokat felettébb kedvező kondiciókkal kapták meg, míg a helyben élők évek óta kuncsorogtak valamiféle támogatásért és a lakhatási szegénység az egeket ostromolta már akkortájt is.
Aki azt látta, hogy az olcsó lakásokat ki tudja, milyen indokok alapján messziről jött emberek kapják, mikor ő már évek óta vár egy ilyen lehetőségre a két kisgyerekével, az nemigen lesz oda a faluban csak jöttmentekként aposztrofált emberekért, legyenek azok bármennyire magyarok is.
Merthogy az emberek igazságtalannak érzik, ha valakit a születési helye alapján részesítenek előnyben, és akkor még a honi hiénákról, a több lakást begyűjtő hajdani forradalmárokról vagy a helyi talpnyalókról nem is beszéltünk de azok legalább együtt éltek velünk. a mi sorsunkban osztoztak.
Persze - az SI-faktor (Sárga Irigység...) is szerepet játszik, de ha ennek még alapja is támad, akkor szent legyen a talpán, aki azt mondja: Igen. kapja csak azt a lakást székelyudvarhelyi vérem, ő nagy kockázatot vállalt, amikor magasra emelte a forradalmi lobogót - vagy nem is emelte? Akkor is, legyen övé a kéró!


Legtöbbet a politika ártott azzal, hogy szinte hivatalos tézissé tette, hogy aki a hajdani Magyar Királyság területéről érkezett, az különb magyar, mint aki itt született.
Eleinte ezt ostobaságnak gondolta mindenki, de később kiderült, hogy Orbántól sem áll távol ennek a nemes gondolatnak politikai hasznosítása, így aztán a pénzzel kitömött nemzetiségi politikusok azt harsogják - tisztelet a kivételnek - amit Orbán a szájukba ad, miután kivette belőle a csúnyáját.
Meghallgathattuk, hogy székely szarta a magyart, csápolhattunk a csángóknak, fizethettük a nyugdíjat a Kárpátalján, Ukrajnában élő embereknek, akik a magyar nyugdíjkasszába soha egy fillért sem fizettek.
Miközben a Szovjetunió szétesett, Ukrajna pedig harcban áll a jogutód Oroszországgal, ezt a nemzetközi megállapodást valahogy nem sikerült harminc év alatt sem hatályon kívül helyezni.
Szavazatot hoz ez is, márpedig azért le kell hajolni, ha a regnáló hatalom töretlenül folytatni kívánja a lopást.
Nézegethetjük a székely zászlót, és nosztalgiázhatunk gyermekkorunk iránt, amikor sajátkezűleg rajzolhattuk meg a banda zászlaját.
Soha nem létezett, áltörténelmi zászló, állítólag ma már mindahányunknak tisztelni kellene, vagy hánynunk ettől a primitív manipulációtól - hát ennyire hülyének néz bennünket ez a kis mici?
És, hogy ez lenne az Unió zászlajának konkurenciája?
Ugyan már, ez viccnek is rossz.
Jó, rendben van, a székely himnusz is egy bánatos, köldöknézegető műdal, de azt legalább szépen el lehetett bőgni néhány pohár bor után.
De ezt a zászlót soha nem lengette senki, míg csak valamelyik NER-huszár varrodája meg nem varrta.
Nekem jobban tetszik az "Az én bánatom már nagyon csendes bánat" című örökbecsű, de hát ez igazán ízlés kérdése.
Boldogan porlasztottak párttitkárok és állami vezetők, mert akkor ez a Ceausescuval és rendszerével szembeni ellenérzéseinket festette alá, de ma?
A székely akkor és ott porlik, amikor és ahol akar, és semmi kifogásunk sincs az ellen, ha ideköltözik és él összes állampolgári jogaival, mert rendben van, legyen állampolgár, de ameddig nem viseli döntése következményeit ő is, az én sorsomba ne kotorásszon bele.
A jogállam látszatát sem tiszteli már a maffia, egyre silányabb képviselői valami hihetetlen gőggel uralkodnak, jóllehet szolgálniuk illene.
Ha Appel György Aczél volt, akkor Demeter Szilárd bilibádognak is gyenge, de példák hosszú sorát lehetne leírni.
És ami a látszatot illeti?
Az állandó lakhely mostantól attól állandó, hogy nem kell állandóan ott lakni.
Át kellene keresztelni gránitszilárdságú lakhelynek...


Hogy vannak-e a határontúliak között olyanok, akik még nem adták el teljesen az önbecsülésüket, ebben csak reménykedni lehet.
De hogy a magyarok és magyarok között így okozott károk rendbetételéhez is kell majd tíz-tizenöt év, abban biztos vagyok.


Sajnos...


:O)))