PUTYIN HÁBORÚJA - AHOGY ÉN LÁTOM

Óriási ország. 
Tizenegy időzóna, tizenhétmillió négyzetkilométer terület - száznyolcvankétszer nagyobb, mint Magyarország - száznegyvennégymillió állampolgárral, kimeríthetetlen energia és nyersanyagforrásokkal, az Egyesült Államokéval egyenlő atom-ütőerővel, fejlett űr-technológiával, dicső történelemmel, nagy erényekkel és nagy bűnökkel a múltjában.
Most éppen azt próbálja biztosítani, hogy jövője is legyen.
Nem Putyin és nem is Oroszország akarta így, minden erőfeszítés ellenére belesodródott egy olyan helyzetbe, mikor elfogytak választási lehetőségei, nem maradt számára más lehetőség, csak a nyers erő, mint ultima ratió - végső érv.
Oroszországot az USA sarokba szorította, onnan pedig csak kitörni lehet, kitérni nem.
Szerintem az oroszok szerencséje, hogy Putyin felvállalta ezt a hálátlan, de országa számára szükségszerű feladatot, és még időben - talán az utolsó percben - meglépte azt, amit minden épeszű vezetőnek meg kellett volna lépnie, ha a helyében van.
Szörnyű ez, mert emberek halálával jár, és az élet nem videojáték, ahol ha lelőnek, még marad két életed, - akit ebben az összecsapásban lelőnek, az mindörökre és visszavonhatatlanul halott marad.
Nem lehet azt mondani, hogy Putyin türelmetlen lett volna, tűrte, hogy az ukrán hadsereg és neonácikból álló paramilitáris alakulatai nyolc évig lőjék és támadják az egyébként ukrán állampolgárságú oroszokat, tizenháromezer halottat produkálva ez idő alatt.
Próbált megegyezéseket kötni a helyzet politikai rendezésére.
Egyiket se ő szegte meg, ma mégis ő az első számú közellenség, maga a Sátán, jóllehet erre a megnevezésre csak hiperszonikus rakétája jogosult, mely nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a NATO kódnéven futó Egyesült Államoknak ne támadjanak Ukrajnánál durvább ötletei.
Oroszország körbe van véve amerikai és NATO támaszpontokkal, jóllehet a Szovjetunió felbomlása előtt az USA vállalta, hogy nem terjeszkedik tovább kelet felé.

A szerencsétlen idealista Gorbacsov hitt nekik, Jelcin meg vodkával kezelte a problémát.
Mégis ma a világ meg van győződve arról, hogy Oroszország az agresszor, mert megelőzte egy olyan helyzet kialakulását, mely kétségkívül atomfegyverrel vívott  világháborúhoz vezetett volna.
Ha Ukrajnát felveszik a NATO-ba, akkor az amerikai atomrakéták négy perc alatt érhették volna el Moszkvát, ami azért elég kevés idő egy felelős döntéshozatalra, vagy akárcsak a telefon felemelésére is, ha belegondolunk -  nem is marad másra idő, csak megnyomni a piros gombot.
Így viszont csak egy helyi konfliktussal több van a világban, van ebből a fajtából olyan is, mely már régebben tart, mint ötven éve.
A harctereken egyébként hosszú távon a papírforma érvényesül, csak a nagyonhülyék képzelhetik azt, hogy Oroszországot legyőzheti Ukrajna, még ha minden ukrán hátára egy-egy Javelint kötöz Biden, akkor sem.

Amerika a tűzzel játszik, mikor Oroszországot szét akarja cincálni, emellett csak saját helyzetét teszi napról napra kilátástalanabbá.
Sokan boldog képpel kommentelik a hírt, hogy Finnország és Svédország felvételét kérte a NATO-ba - én meg csak álmélkodva nézem az ökröket, akik boldogok, mikor a szakadék szélén állva, szent célok nevében csákánnyal bontják a talajt a lábuk alól.
Sokan azt írják, hogy ezt érte el Putyin Ukrajna megtámadásával, én meg azt gondolom, hogy Amerika akciója Kína és Oroszország szorosabb szövetségét hozta el, ami - szerintem - nem egy túl jó hír az USA számára, különös tekintettel arra, hogy nem mindenhol bámulják ilyen nagy áhítattal, mint mifelénk.
Oroszország lakossága többségében egyetért Ukrajna megfékezésével, gyűlöli a neonácikat, fel van háborodva az ukrajnai oroszokat ért támadásokon, siratja a tizenháromezer halottat és támogatja Putyin döntését.
Azé a Putyinét, aki most minden rossz megtestesítője, mert az emberek nagy többségének szilárd meggyőződése, hogy azt a jelenséget, ami nem tetszik nekik, meg kell személyesíteni, merthogy valakit gyűlölni létszükséglet.
Ezt az elvet még a hajdani ungulabungula sámánok találták ki anno, hogy a teljesen primitív ungulabungók cselekvési vágyát helyes irányba fordítsák. A módszer azóta finomodott kissé, de az emberi gondolkodás maradt az eredeti szinten.
Az elv idáig regionálisan érvényesült (Soros, Gyurcsány...), de most végre globális szintre emelkedett, ellentételezésül megszerettük az ukránokat, akiknél legutóbb megszállóként jártunk, és a csecsemőiket a lábuknál fogva hajigáltuk be az égő pajtába, melynek tüzét anyjuk teste táplálta.
Zsidó honfitársaink egy része is buzgón szörnyülködik - még, hogy ukrán neonácik, ugye, hiszen apáik s milyen kedvesek voltak, mikor a koncentrációs táborok SS őreiként vigyázták egészségüket.
A lengyelek számára is a homályos múltba vész Bandera banditáinak áldásos tevékenysége a lengyel születésszabályozás területén.
Szóval, tetszik vagy nem, de ukrán neonácik vannak, sőt, felelős ukrán politikusok is tesznek időnként érdekes kijelentéseket, például Julija Timosenko, a fején fonottkalácsot viselő volt ukrán elnök Oroszország eltörlésére tett javaslatot - atommal.
Zelenszkíj sem különb, viszont ápolja a tradíciókat - ő sem tart be semmiféle megállapodást, miközben élete főszerepét játssza alig kicsinyt ripacskodva...
Putyint elmondták már őrültnek, volt már halálos beteg, puccsot szerveznek ellene, megmerényelték, van húsz törvénytelen gyereke, kegyetlen KGB ügynök, zsarnok, önkényúr, gyilkos - és így tovább, csak lassan kifogynak az ötletekből, bohócnak meg mégsem mondhatják, azt a szerepkört már kisajátította Zelenszkíj.
Azt nemigen mondják, hogy Putyin egy világhatalom vezetője, akinél formálisan akár Macronnak is több hatalma van, nem is szólva az amerikai elnökről, aki a kongresszus jóváhagyásával gyereket is szülhetne és levitálhatna is, ha akarna és ha nem lenne demens, aki menet közben elfelejtené, hogy miért is akart ő elszakadni a földtől.  
Az orosz elnöknek egyetlen dolga van: népe érdekeit képviselni, és annak megfelelően használni országa erőforrásait és erejét. 
Szerintem éppen ezt teszi, és ha nem tenné meg a szükséges lépéseket, mikor országa veszélyben forog, akkor alkalmatlan lenne a feladatára és bűnt követne el.
Putyin okos és erős politikus, ami elődeiről nem volt elmondható, és ez azért üdítő dolog lehet az orosz nép számára.
Hogy nem úgy cselekszik, ahogy országa ellenségei elvárnák - hát istenem, Bidennek se ígérte senki, hogy elnöknek lenni folyamatos méznyalogatást jelent.
Az orosz demokrácia állapotáért se kell aggódni, Putyin például soha nem állította, hogy számára az angolszász közjogi berendezkedés a minta, - egymás közt szólva mi se megyünk vele sokra...
Mindenesetre Putyin a Szovjetunió szétesése utáni letargikus állapotból sikeresen hozta ki az orosz népet, mely ismét büszke lehet erejére, a világban betöltött helyére.


A harc Amerika és az amerikai fennhatóságot el nem fogadó hatalmak között van, ennek egy részterülete Európa, mely kihívja maga ellen a sorsot az USA kritikátlan támogatásával.
Fél évszázadon keresztül békésen megfértek egymás mellett az Unió országai és Oroszország, kereskedtek kölcsönös előnyök alapján, most viszont sajátos helyzet alakult ki: a Brexit után Anglia kompenzálni akar, emellett a különleges szövetséges szerepének megerősítésére törekszik az Egyesült Államokkal, az egér próbál együtt dübörögni az elefánttal.
Európa meg kapott a nyakába egy izgága új vezetést, akik most a friss vezetők különbözni akarásának azon fázisát élik meg, melyet mindenki ismer akár saját tapasztalatából is: le kell rombolni mindent, amit az elődök keserves munkával és nagy türelemmel felépítettek.
Európa békében élt, a multik kihasználták a hatalmas orosz piac adta lehetőségeket, az energiabiztonság garantált volt, az oroszok békésen nyalogatták a Szovjetunió szétesése során szerzett sebeiket, csak Amerika és Anglia gyújtogatott a Balkánon és a Közel-Keleten, és teremtett rossz precedenseket a határok megváltoztathatósága és a fegyveres erők felhasználása terén.
De ma ezt se emlegeti senki, sőt, az orosz álláspontot jószerivel megismerni is nehéz, mert a nyugati hatalmak kiskorúnak nézik saját állampolgáraikat és elzárják a népet az információktól, helyette bulvármédia-szintű történetekkel borzongatják az idegeiket.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, már csak Putyin fotója hiányzik, amint éppen erőszakot tesz a hatéves Julia Tyimosenkón, aki ezt "Éljen Ukrajna!" kiáltással hősiesen elviseli.
Félreértés ne essék: a fegyverek és a halál soha nem tartozhat a "Jó" kategóriájába, a harc mindig áldozatokkal jár és sajnos, soha nem azok az áldozatok, akik uszítanak, akik harcba küldik az embereket, azokat, akik csak normális, elfogadható életet szeretnének élni.
Persze a Népszava és a többi bulvárlap hozzáértő újságírói nem kérdezték meg a sok magyar Kávéházi Konrádot, akik tutira ismerték  az oroszok haditervét, céljait, prioritásait, a háború befejezésének napját, ismerik Putyin gondolatait, az orosz erők és eszközök helyzetét (elfogynak a tankjaik és nincs elég üzemanyag, továbbá el akarják foglalni Kijivet, mígellenben az ukránok sikeresen evakuálták Mariupolt...)
Mostanában hallottam Bismarck egy mondását, aki százféle módot ismert, amivel ki lehet csalogatni a medvét a barlangjából, de sajnos egyet se, amivel vissza lehetne küldeni.

Reménykedjünk, hogy visszamegy magától, ha elérte célját: saját biztonságát.

:O)))

FAKE-TELEN HAZUDOZÁS

Hihetetlen, ami a médiában manapság megy, elképesztő az a primitív propaganda, mely egyenesági leszármazottja Göbbels remekműveinek, melyek a maguk műfajában maradandót alkottak.
Már várom a pillanatot, melyben kiderül, hogy az oroszok kollektivizálni akarják az ukrán asszonyokat.
Nem mennék bele konkrét példákba, nincs kedvem a hitvitákhoz, az egyébként kétségkívül kegyetlen harci cselekmények önmagukban is borzasztóak, de azért néha nehéz megállni röhögés nélkül a média hadijelentéseit: Az ukrán csapatok megállás nélkül előretörtek, a megszállók ágyúzták a kórházakat és a szociáls otthonokat, iskolákat és állatmenhelyeket, meghalt három ember, közöttük negyvenkét gyerek, hat kiscica meg öt kiskutya.
Az ukrán hazafiak, az Azovsztal hős védői, az Azov Ezred tagja az alagutakban megsemmisítettek tízezer megszállót, hatezer harckocsit, háromezer repülőgépet, de sajnos elfogyott mindennapi eledelük, a kóser tokaszalonna.
Az orosz megszállók új egységeket indítottak a biztos halálba, felszerelésük gázálarc, három hátizsák, az egyikben fehér foszfor, a másikban dezodoros flakonnak álcázott ideggáz, a harmadikban kötelek, meg krematóriummá alakítható összecsukható tábori kínpad található, fegyvereikből az ukránok által betiltott 7,62-es űrméretű lövedékeket lőnek ki.
Megnéztem egy mai videót, melyben a hős ukrán harcosok egy határcölöpnek tűnő kopjafát cipelnek, mert állítólag elérték az orosz határt, amely ott húzódik, ahol ezt majd elültetik,  várom, hogy holnap bejelentik, hogy az Úr csodát tett és a határcölöp kivirágzott, természetesen kikerics és nefelejcs  borítja, ahogy illik.
Háború, ahogy azt Móricka a kis Levente elképzeli (Móricka már nem képzel ilyen baromságokat, már kiválóan megtanult háborúzni, adja az ég, hogy ne kelljen ezt állandóan bizonyítania...).

Mást sem olvashat az ember, csak idióta találgatásokat Putyin vérrákjáról, hasnyálmirigyéről, az egész ember már olyan, mint az állatorvosi üvegló, melyen a ló összes betegsége fellelhető.
Továbbá meg is bolondult, mert azt képzeli, hogy az USA meg a NATO Oroszországot fenyegeti, pedig felemelt öklük csak a Rotfront köszöntését idézi fel, sima nosztalgia, nem több.
Aki a jelenlegi helyzet okairól többet akar tudni, az bátran elolvashatja Drábik János könyvét.
A szerzőt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a könyv adatait kétségbevonni csak az idióták számára hasznos.
Egyébként a mai kommunikációs stratégia arra épül, hogy az emberek nem ismerik a világot, lövésük sincs a történelemről, ostobák és manipulálhatók, és - sajnos - a média irányítói nem is sokat tévednek.
Saját közvetlen környezetemből egy héten belül két alkalommal is meghallgathattam, hogy a NATO tulajdonképpen egy védelmi szervezet - gondolom az USA védelmére szolgál, mert az oroszok rakétákat akarnak telepíteni a mexikói határra.
Meg is lepett ez a dolog, de aztán elolvastam egy cikket a génhibákról és beletörődően legyintettem.
De ezt azért nem gondoltam volna ezelőtt harminc évvel: megérem még, hogy az nyeri a háborút, aki nagyobbat hazudik.

Nyakig ülünk a szankciókban,  ha a hülyeség fájna, akkor Európa vezetői hangosan sikoltoznának.
Volt egy elfogadható világrend, az amerikaiak meg a britek szétverték, felkészül az Európi Unió, ezt is szét fogják verni, mint Jugoszláviával tették - a szétverésekhez nagyon értenek..
Aztán mikor a sok kis államocska egymásnak esik, Uncle Sam boldogan dörzsöli össze a tenyerét, Amerika hegemóniája biztosítottnak tűnik.
Persze a távolban lángcsóvákat látni, mintha egy sárkány köszörülné éppen a torkát.
Kína igencsak megfeküdné az USA gyomrát, és abban sem vagyok biztos, hogy Oroszország mellé nem kell szódabikarbónát nyalogatnia.

A jelenlegi helyzet, melyben Amerika megpróbálja az oroszokat sarokba szorítani, csoda dolgokhoz vezethet, például Oroszország elkezdi háborúként kezelni a helyzetet és egy-két nagyvárost lesöpör a térképről, ami igen sajnálatos lenne.
Persze bizalmunk töretlen, hiszen az orosz hadsereg egyre fogy és egyre gyengébb, csak második világháborús felszerelései vannak, ezt maga a brit hírszerzés állapította meg.
Az oroszok céljait is ők szokták meghatározni, például szerintük el akarták foglalni Kijivet, meg Harkivot, vagy hogyan is kell selypítve kimondani az ötven éve ősi ukrán városok nevét.
Ez azért volt cél, hogy a világ lássa, hogy ezek a muzsikok olyan hülyék, hogy a nyakukba vennék katonai jelentőséget nélkülöző milliós nagyvárosok ellátásának gondját, ahelyett, hogy elvágnák az ukránokat a tengertől - ja, hogy most éppen ezen dolgozgatnak?
Hát lehet, de közben rettegnek, mert a Zelenszkíj nevű bohóc megfenyegette őket - Putyin pedig a sérve meg a bubópestise mellett még coulrofóbiás is, és a tetejébe a művészt a világ népességének jelentős része komolyan veszi.
Pedig nyilvánvaló, hogy egy Biden nevű bábművész mozgatja a bábú  fenekébe dugott középső ujján táncoltatva, abba most ne is menjünk bele, hogy az ő fenekében kinek a feltartott középső ujja van. 
Katasztrófa, mi lett a világból.

Még szerencse, hogy itthon rend van, van már Köztársasági Elnökünk, aki a First Ladynkkel vetélkedik a legelegánsabb mosónő címért. 
A Mi Boldogságunk meg azon dolgozgat, hogy maradandót alkosson, ide nem kellenek az oroszok, hogy porig rombolják Budapestet, megbirkózik ő egyedül is a feladattal.
De azért - biztos, ami fux - Karácsony is besegít, nehogy véletlenül megnyerjük a következő helyhatósági választásokat, legalább a fővárosban, ezért hát személyesen szúrja ki minden személygépkocsi kerekeit, mégis egyszerűbb, mint a Városliget lebetonozására iparkodó mixerek bazi nagy kerekeit bökdösni bugylibicskával.
Oda van a nagy haverság is a háromnevű jellemóriással, talán még igaz könnyeket is ejtett érte, mikor az összebútorozott Lázár Janóval, és a szocialistákkal sem tudja, hányadán állhat, lehet holnap reggelre már nem is szocialisták, ki tudja?
"Akarsz nehezet mindenáron, próbálj baxni kerékpáron!" - Moldova mikor lejegyezte ezt a nagy igazságot, még nem tudhatta, hogy főpolgármesternek lenni sem könnyű, ha valakinek nincs ki a négy kereke...


Tulajdonképpen nagyon jókat lehetne derülni a világon, ha nem halnának meg emberek ezrei oktalanul és feleslegesen - mert azért a hazudozásokon túl vannak sajnos valódi áldozatok is, azoknak anyjuk, gyerekük, társuk, és mindahányan a nagyhatalmi játszadozások áldozatai.
Orbán nagy álma - I.Országgyarapító Viktor Miháj király - dugába dőlni látszik, hacsak a különösen tehetséges Ursula nem ígér valamit egy vétó elmaradása fejében.
Tulajdonképpen mindegy is, az ukránok már úgyis megígérték, hogy a háború után foglalkoznak majd velünk, megkapjuk, ami jár nekünk.
Nem irigylem magunkat...

:O)))

A GYŐZELEM NAPJA UTÁN

Elmasíroztak a katonák, eldübörögtek a harckocsik, önjáró lövegek, rakéta-komplexumok, az égen hiába kerestük a repülőgépeket, helikoptereket, az időjárásra való hivatkozással a légibemutató elmaradt.
Persze, naná, - fel se tudnak szállni, nincs üzemanyag beléjük!
Jutott üzemanyag viszont a járművekbe, a T-34-esen kívül egyéb technika is maradt, persze majd a brit hírszerzés megállapítja, hogy valószínűleg papírmasé rakéták és felfújható tankok vonultak, melyeket biciklikre szereltek.
Ezeket ukrán hadifoglyoknak kellett tekerni, háromszáz gyermek és két kutya  le is esett a bringákról, mert a kezüket hátrakötözték, a kutyák farkát meg hozzádrótozták a vázhoz. 
A parádén résztvevő katonanők meg felfújható guminők voltak valójában, csak szépen kikerázták őket...
Putyin tíz perces beszédet mondott, nem tette közkinccsé a világ elpusztításáról szőtt terveit, nem csurgott a vér a szája széléről, nem vitték koszorúzni lánctalpas tolókocsival, nem szenvedett ki nyilvánosan, nem fenyegetett senkit.

Ebből a parádés brit hírszerzés azt a következtetést vonta le, hogy a beszéd a hidegháborús beszédek leghidegebbje volt, hatására a Föld felmelegedése három fokkal csökkent.
Már régebben is kedveltem a brit tudósok felfedezéseit (örökmozgó,  parlamentáris demokrácia) de napjainkban mesterművek születnek a szigetországban, semmi sem drága, csak ne a miniszterelnökükről szóljanak a hírek, aki egyébként úgy néz ki, mint aki a Bedlamból szökött meg, az ápolószemélyzet pillanatnyi elmezavarát kihasználva.
Nagy tehertétele ő országának, mi már csak tudjuk, van minékünk saját járóbetegünk, csak nem itthon jár rendelésre.
A brit külügyminiszter is szuper, nőböl van, valódi HP - és itt senki ne a nyomtatóra gondoljon. 
Ez valamiúj trend Európában: abból lesz külügyminiszter, aki másodállásban az elefántokat tanítja balettre a porcelánboltokban...

Szóval, nagy lehet most a csalódás, Biden is aggódva gondolhat az oroszok agresszív viselkedésére a lengyelek el... - nem, a bulgárok ell... - essejó, megvan! az ukráncok elleni harcuk során, Putyin egy tömeggyilkos, nem olyan humánus, mint volt példának okáért Truman! Vagy a Bushok! Vagy Trump! És biolaborokat telepít Ukrajnában, mint Joe Biden - ja, nem,az az én fiam...
És agresszor, nem úgy, mint mi Irakban, Szíriában, Líbiában, és még vagy száz másik helyen!
Elképzelni is szörnyűség, hogy mit tennének, ha nekik is ezer katonai bázisuk lenne a világban szertefele, mint nekünk... gondolta, - de közben elaludt, ökölbeszorítva kezét, benne a világ jövőjével...
Európa meg egy fintor nélkül csicskázgat Amerikának, talán majd télen megjön az eszünk, vagy befagy a seggünk, de a kettő közül az egyik biztosan!


Itthon meg a szokásos menetrend szerint vereség utáni szaporodásba kezdtek az ellenzéki és magukat ellenzékiként bemutatni kívánó  pártok.

A szocialisták Ujhelyi világmegváltó javaslatát ízlelgetik, melynek mottója: Lássuk uramisten, mire megyünk ketten.
Gyurcsány megállapította, hogy a DK már régóta nem egy párt, ezzel többen egyetértünk, de most, hogy maga a guru is kinyilatkoztatta...
A Jobbikot iparkodnak szétverni azok, akiknek nem tetszik, hogy elindult egy konszolidált jobboldali néppárttá válás felé, kell a szélsőjobb, mint falat kenyér, és hát kell valaki, aki ki akar lépni az Unióból, erre Máris szomszéd szervezett pártot, de jó is lenne, ha értelmes népünk felkarolná az ötletet, nem kellene Putyinnak ránk dobni rettenetes bombáját, benne egy marék gyémánttal a Vezérnek, csak semmi pazarlás!
Egyébként meg döngő léptekkel haladunk az éhendöglés felé, valahogy nem lehet arról hallani, hogy a Vezér farokfelcsapva rohanna tanulmányozni cigány szavazói ügyességét, ahogy éppen kijönnek a huszonnyolcezerből.
Viszont értelmiségünk színe-virága az ukránok sajnálatával van elfoglalva, régebben teljesen értelmesnek tűnő emberek is hülyeségek garmadáját képesek a hálás publikumra önteni, hadd butuljon a magyar.
Mit mondjak: a jövő történelemkönyvei nem fogják korunkat a nemzet virágkoraként számontartani.


Ha még lesz jövő, és lesz történelem.

Az iskolákban kötelezővé kell tenni a Mad Max megtekintését, egészen jó ötletek vannak benne a túléléshez...

:O)))

CSICSKÁK

Az Egyesült Államok vezérelte  kapitalista világ számomra egyre inkább egy olyan börtönre emlékeztet, melynek homlokzatára öles betűkkel van felírva, hogy ez itt a SZABADSÁG VILÁGA, bent börtönlelkészek jólfizetett csoportja ismételgeti a beutaltaknak reggeltől-estig: De jól is érzitek magatokat, de jó is nektek, hogy ebben a börtönben élhettek, ez minden börtönök legjobbika!

A foglyok egy részéből még kórusokat is szerveznek, akik aztán nagy kedvezményekért - például seggenfütyülő gumikutyáért, vagy az ebéd kiváltságáért - zengik az intézmény dicséretét, a korlátlan szabadság mantráját, hiszen ebben az intézményben mindenki azt csinálhat, amit szabad.
A börtön vezetése megpróbálja a még szabadlábon, vagy más börtönökben élőket is beterelni a kapun, az erre a célra alkalmazott személyzet az ellenkezőknek eltöri kezét-lábát, sokszor a gerincét is - úgy leszel boldog, ahogy én mondom, üvölti hozzá, aztán hosszú fejtegetésekbe kezd a bolsevizmus átkos világáról.
Aki a börtönben él - a személyzet kivételével - vagy csicska, vagy köcsög lesz, akit ez a finom disztinkció érdekel, bárhol utánaolvashat, én most nem cizellálnám.

Azért vannak, aki ellenállnak a hol szelíd, hol durva erőszaknak, ezek a társadalmak a börtönben megvetendőnek, ostobának és tömeggyilkosnak lesznek minősítve, időről-időre próbálkoznak megtörésükkel, kifosztásukkal.
Ha nincs erejük saját védelmükre, akkor hamarosan társadalmuk romjainak közepén ülve szemlélhetik vezetőik fellógatott holttestének himbálózását az akasztófán - természetesen a humanizmus és önzetlenség jegyében.
Oroszország és Kína kiemelt célpontja a kapitalista világrendnek, ami nem is csoda, hiszen Oroszország maga a Föld kincsestára, mindene van, ami szem-szájnak ingere, Kína pedig maga a Piac, ahol mindent el lehet adni, amit a Föld kincseiből elő lehet állítani.
Persze, ma már fordult a kocka - Kína tekinti piacnak a nyugati világot, és nem is téved sokat.
Évszázadok óta célpont ez a két állam az angolszász országok számára, sikertelenül.
Ma is ezt a harcot nézegethetjük, és ha megállhatunk a nézelődésnél, isteni szerencsénk lesz.

Európa nyugati fele a második világháború után betagozódott az amerikai világrendbe, beállt Amerika katonai védőernyője alá, mert védelmet remélt Sztálin bolsevik cégér alatt működő kelet-ázsiai diktatúrája ellen, keleti felét pedig Sztálin ütköző-zónának használta a gátlástalan angolszász nyomulás ellen.
Mindkét aggodalom jogos volt, a helyzet a Szovjetunió felbomlásáig betonszilárdságú volt, az atompatt biztosította a  kölcsönös elrettentést, ezért a szembenálló felek általában kijelölt harcosaik útján verekedtek.
Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Kuba, Afganisztán, a Közel-Kelet országai mind-mind ezt a háborút vívták, és ma sincs ez másként.
Aki azt hiszi, hogy ma Ukrajna vív háborút Oroszországgal, annak fogalma sincs a világról.
Ez a harc a világ újrafelosztásáról szól, ugyanazokkal a versenyzőkkel, csak más helyszínen, más szorítóban, más erőviszonyok közepette.

A helyzetet ahhoz hasonlítanám, mikor a száztagú Lakatos család kigyúrt férfitagjai odaküldik a nyápic kis Lakatos Rómeót a járdán arrafelé sétáló Erős Jóskához, hogy köpje le, szidja az anyját és sunyin rúgjon is bele, -  majd ők megvédik.
A kis Rómeónak tetszik a  feladat, amúgy is utálja Jóskát, mert amikor egyszer lopott tőle, akkor nyakonlegyintette, meg egyébként is zavarja, ha néha megemlítik, hogy a születése körül sürgölődő bedolgozók között főszerepet töltött be utálata tárgya, akinek egyenesági, ám törvényes  leszármazottaival még a Jóskától örökölt lakáson is osztoznia kell.
Verekszik is velük eleget, és ez most jó alkalomnak tűnik, hogy végleg elrendezze velük a dolgot, kiverje őket a szobáikból.
Aztán mindenki csodálkozik, mikor Jóska orrbavágja, a Lakatos család meg ugyan dob neki kést, baseballütőt és telekürtöli a falut szegény Romeo sajnálatával, de a közvetlen verekedéshez továbbra sincs kedve, mert látta a Bűnvadászok című filmet.
Így aztán csak a pisztolyával hadonászik lelkesen.
Terrence Hill az oroszok, Bud Spencer a kínaiak, ki találja ki, hogy ki lenne egy komoly verekedés során Amerika - esetleg amerikai földön?
Persze jobb a békesség, de ehhez kölcsönös szándék kell, ami jelenleg - sajnos - hiányzik.

Ami engem ebben az egész helyzetben - túl annak minden szörnyűségén - legjobban zavar, az Európa egyre szégyenletesebb szerepe.
Európa évtizedeken keresztül remekül megvolt az oroszokkal, akik - ne feledjük - maguk is Európa.
Voltak megállapodások a határok sérthetetlenségéről, a fegyverzetkorlátozásról, aztán a NATO keleti terjeszkedésének tilalmáról - egyiket se az oroszok szegték meg.
Amerika meg telerakta a világot - főleg Oroszország és Kína határait - katonai támaszpontjaival, fáklyával szaladgált a puskaporos hordók között és szította a feszültséget a világban.
Oroszország Európa megbízható energiaszállítója volt - a mai napig az - az Angela Merkel vezette Európa pedig megtalálta velük a modus vivendit. Senki sem fizetett rá, nem kellett meghalnia senkinek, mígnem csak most Amerikának az őrült utáni a változatosság kedvéért demens vezetője és Európa bizonyítási kényszertől nyomasztott  új vezetése új geopolitikai helyzet kialakításába nem kezdett.
Minimálisan is kockázatos.

Közben hülyeségekkel szórakoztatják a koronavírus-járványban legyengült és elbutított európai társadalmakat, azt mondják, hogy jobb nekik az olcsó gáz helyett a drága, melyből egyébként is kevés van, hogy majd öt év alatt kivezetik az orosz olajat a gazdaságból, helyette jöhet a fenetudja honnan a Brent - dupla áron.
És mi van, ha Oroszország úgy véli, hogy anyagi áldozatok árán bár, de bedönti az európai gazdaságot - az életünket - és elzárja a csapokat.
Mindet - meglehet, máról - holnapra.
Ukrajna meg állítólag leveri Oroszországot, már talán holnap. 
Vagy kisnyúl.
A vicc jut eszembe, a kis Hansiról, mikor a világtérképet nézegette 43-ban: Mutti, a Führer látta már ezt?
A helyzet egy táborba tolta a kínaiakat és az oroszokat, egymás természetes szövetségeseivé tette őket, ami nem túl jó jel annak az Amerikának, melynek csicskásai ugyan sokan vannak szertefele a világban, de barátai nincsenek, mert bunkósbottal nem könnyű barátokat szerezni.

Hogy mi lesz a vége ennek, ma még kiszámíthatatlan, de hogy Európa ebből nem jön ki jól, az már ma is látható.
Angela Merkel mai utódai ismét bizonyították, amit nálunk a rendszerváltás már megmutatott: szétverni évtizedek munkájának gyümölcsét felettébb könnyen megy, de felépíteni valamit - hosszú és keserves dolog, emellett a szándékon túl tehetség is kellene hozzá.
Mi lett Európából?
És mi lesz így belőle?
De Gaulle, Helmut Kohl forognak sírjukban, Angela Merkel meg könnyes szemmel nézi a dúlást, mellyel szétverik álmát, az erős, egységes Európát.

Mi meg hangyák vagyunk az elefántok játszóterén, még ha néha Viktornak düböröghetnékje támad, akkor is...

:O)))

MORGOLÓDÁSAIM

Nehéz helyzetben van az, aki ma baloldaliként akarja megélni a világot.

Itt van mindjárt az alapprobléma: mit is jelent ma a baloldaliság, létezik e egyáltalán ez a fogalom a mai világban, és erre nem könnyű a válasz.

Az, hogy ma nincs Magyarországon valódi baloldali párt, sajnálatos tény, de hát Marx óta a világ nagyot változott, az emberek ma saját álomvilágukban élnek, nem képesek - de nem is akarnak - szembenézni koruk problémáival.
És norvég kutatók szerint (is) butul az emberiség, mi pedig rendkívül jó adottságokkal rendelkező kísérleti labor vagyunk.
Mi más magyarázhatná azt, hogy a legutóbbi választáson is a legkiszolgáltatottabbak, a legszegényebb nyomorgók adták azt a többletet, mely aztán a közismert szomorú eredményhez vezetett?
Nem tudom, hogy hány évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy szülessen egy magyar Martin Luther Kalányos, hogy egy új Kádár Jánosról ne is ábrándozzunk egy olyan országban, melyben a legutolsó ötszáz év egyetlen önzetlen és tisztességes magyar politikusát rendszeresen egy kleptomániás szociopatához hasonlítják.
De hát a népet leváltani nem lehet, nem is kell, mindössze az a kár, hogy nem tudom kivárni azt a kétezer évet, mikorra az emberi elme utoléri a technika fejlődését - hacsak addigra nem az lesz az ember kizárólagos feladata, hogy letörölgesse a port uráról és parancsolójáról, a mesterséges intelligenciáról. 

Ami napjaink helyzetét illeti, talán a legszomorúbb az, hogy ez az ellenzék még veszíteni sem tud elegánsan, mintha csak a választás jogosságát szeretné alátámasztani.
Hogy mi vezet arra, hogy az eredményhirdetés után bármelyik ellenzéki párt vagy random politikus azonnal Gyurcsányozni kezdjen, azt nem tudom. 
De az tény, hogy azonnal felhangzott a kórus: a vereség oka Gyurcsány, ami annyiban igaz is, hogy azokkal, akik ezzel vádolják, nem lett volna szabad szövetkeznie.
Egyáltalán, itt lenne az ideje számba venni, hogy mely formációkat tekinthetjük egyáltalán pártnak.
Kellene erre valamilyen kritériumrendszert kidolgozni, mert az azért mégis durva, hogy amerre a Negatív Cassandra, mint liberális baknyúl dobbant egyet, ott párt nőjön ki a földből lizingelt tagsággal, vagy hogy amikor Orbánnak kedve szottyan, zöld és liberálispártokat gründoljon, érdekes tagsággal, török és egyéb ismeretlen vendégmunkások finanszírozásával.
De a legjobbak azok a pártok, melyeknek tagsága sincs, csak igazlátó politikusaik, meg azok, amelyek mint szorgos kis szivattyúk, úgy szívják el a választókat, hogy kapnák be mindkét farkukat.
Persze tisztul a kép, a szocialisták pártelnöke beteljesítette feladatát, megy is világgá, helyette bejelentkezett a tisztségre az Európai Parlament szocialista képviselője.
Merthogy nemsokára EP választás következik és ki tudja, hogy a maradék buta proli  belé helyezi-e a bizalmat - pártelnöknek lenni mégis biztosabb pozíció...
Habár a baloldal reménysége, a Szanyi - Thürmer koalíció se az a betonkemény stabilitás, ami azt illeti ők még szélsőbalnak is gyengécskék.
Ha elnézegetem ezt a felállást, már röhögni sincs kedvem, csak arra jók, hogy megpróbáljanak két tehetséges politikust - Dobrev Klárát és Jakab Pétert - sárba tiporni.

Fel tud ingerelni a sajtó is, a Népszava lassan olvashatatlan, csak úgy csorog belőle a megfelelni vágyás, amit előadnak, az az újságírás megcsúfolása.
Csak példaként: siratják Mariupol hős védőit, akik az Azovstal acélműbe szorultak vissza, de nem adják meg magukat, állítólag az egyéves kisgyerekkel együtt bujkálnak a föld alatt.
Azt elfelejtik hozzátenni, hogy kétszáznegyven magasrangú NATO-tiszt is ottragadt a városban, miattuk kell meghalniuk azoknak, akik azért nem adhatják meg magukat, hogy megpróbálják megakadályozni fogságba ejtésüket.
Ez a háború Amerika háborúja Oroszország ellen, Biden elmondta, hogy az USA célja Oroszország katonai meggyengítése, elemzők már ezerszer elmondták, hogy Amerika legnagyobb félelme, az, hogy Európa nyugati fele összefog az oroszokkal.
Csak tájékoztatásul, amit De Gaulle pontosan tudott: Európa az Atlanti óceántól az Urálig tart 
Az amerikai szándékokat ma már csak a vak nem látja, és egy ilyen múlttal rendelkező laptól elvárható lenne a tárgyilagos tájékoztatás, mint ahogy a tárgyilagos elemzés is.
De ez jellemző az egész magyar média-világra is - tulajdonképpen szánalmas.
Igaz, naprakészen követhetjük Pumped Gabót az ukrán határra, majd ő megoldja a leckét...

Olvasgatom Fekete-Győr kiáltványait, ez az ember egy Orbán-klón, aki -miután a pártjával és a pártjában kudarcot vallott, megpróbál ismét valaki lenni a magyar politikában.
Hát igen, valaki ő, aki  a választások meghekkelésében lelkesebben vett részt, mint a nyertes választásokért folytatott harcban, akinek nem Orbán volt az ellenfele, hanem Dobrev Klára, akitől neki ugyan nem volt félnivalója, de volt annál inkább  gazdájának, meg a korlátolt gyűlölködéstől beszűkült agyú, magukat liberálisnak tartó, valóságtól messze elrugaszkodott hataloméhes megmondóembereknek. 
Pártja a fiatalok lelkesedésére alapított pragmatikusan liberálisra és zöldre mázolt LMP utód,
Merthogy errefelé azt hiszik a választók, hogy ha valami új, az egyúttal jobb is, vagy legalább más, de a kupleráj ugyanaz marad a cégér cserélgetése után is, főként, ha a Madam is marad, a lányok is maradnak, és a vendégkör sem sokat változik -  a világ szerencsétlenjei járnak oda szerelem helyett puncit szagolgatni. 
Egyébként is a világ egyre inkább virtualizálódik, a választó azt figyeli, mit kell mondania ahhoz, hogy trendi maradjon, hétfőn még gyűlöli az ukránokat (nyugdíjak, nyelvtörvény...) kedden meg imádja őket, persze ettől még bőven beveri féltéglával az ukrán menekült szállásának ablakát, -  Magyarországon vagyunk, nem igaz?   


Azon is csak álmélkodni tudok, hogy a Pápa hajlandó volt fogadni ezt a tolvajba oltott szociopatát, jóllehet tudom, hogy a magyar katolikusok ki lettek tömve lóvéval, futotta belőle a négyszáz útszéli keresztre, de lehet, hogy azok sírjáról, akik az infláció következtében meghalnak majd, még a fakeresztet is fel fogják tüzelni azok, akik különben megfagynának télvíz idején.
Nem látom a nagy buzgalmat a szegények megsegítésében, az elesettek felkarolásában sem, csak a mérhetetlen harácsolási vágy látszik, meg a vágy egy olyan állam iránt, melyben Isten nevében ők oszthatják a te pénzed, ők nevelhetik gyermekeid, feltéve persze, hogy nem csóró cigány vagy, mert akkor tőlük aztán ott fordulhatsz fel, ahol az éhség meg a fagy felborít...
Elemzünk meg siránkozunk, jóllehet szervezeteket kellene építeni, kisközösségeket, melyekben megtalálhatja a maga helyét a szürke, parlagi demokrata, ahol lehet beszélgetni a helyi ügyekről éppúgy, mint az ország vagy a világ problémáiról, melyekben ellensúlyozni lehet legalább részben a maffia média-fölényét.


Öreg vagyok, tulajdonképpen mindegy kellene legyen, hogy mit is tesz körülöttem a politika, de az ember képtelen kilépni magából.
Az én nemzedékem abban a hitben nőtt fel, hogy saját szintjén mindenki felelős a jövőért - és nem csak a sajátjáért.
Ma meg az emberek abban a hitben nőnek fel, hogy az életük akkor lesz jobb, ha elköltöznek Kanadába meg Új-Zélandra, pedig a világ összement, és talán jobban járnánk, ha ott teremtenénk meg az aranykort, ahol megszülettünk.


Álom, álom, édes álom, álomkép...

:O)))

SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ

Az én kutyám neve Bumbi,
Nem egy agár, kicsit dundi,
Házőrző és vizimentő

Félelmetes őrző-védő!

Bumbi kutya tarkabarka,
Szőre fekete és barna

A mellénye hófehér,
Száz kutyánál többet ér!

Bumbi kutyám tüneményes

Ma lett éppen három éves,
Éveinek száma három, 

Ő a legönzetlenebb barátom!

Isten éltessen hát Bumbi,

Adok neked csontot, enni, 
A kutyám vagy, meglehet,
Én meg a te embered!

:O)))

VIRTUÁLIS LOCSOLKODÁS

Választani mentem,
Jól pofára estem.
Nem lesz gáz és nem lesz kaja
Rengeteg a nyugger baja!

Idén még van kölni, gyere
Jól megöntözlek most vele!
Szabad-e locsolni?

Kellemes húsvéti ünnepeket!

NEKED MIT TOJT A NYÚL?

Fene tudja, nem vagyok választási tanácsdója egyik pártnak sem, így aztán könnyen beszélek, de azt hiszem, a helyes viselkedés helyükben az lenne, ha előkapnák a gyalogsági ásót és sebesen elásnák magukat.
De hát miért éppen ők viselkednének helyesen ebben az országban, Abszurdisztánban?
Tulajdonképpen még szórakoztató is, ahogy bekenik egymást szarral, elérve végül is a kívánatos állapotot, valóságos értékük és külső megjelenésük dialektikus egységét.
Látványosan törik a fejüket, hogy mi okozhatta a bukást, de valahogy mindegyikük csak  a másikban látja a hibát, jóllehet...
Azt, hogy  bukás oka az volt, hogy a választóval nem voltak képesek elhitetni, hogy a pártok összefogása hiteles és őszinte, hogy egy esetleges győzelem után képesek lesznek értelmesen és a választó érdekében kormányozni, ez az opció fel se merül.
Na ja -  természetesen a pártok nem is voltak képesek erre, már amennyiben ezek pártok egyáltalán.
Pedig ez az ok, Mari néni és Józsi bácsi megérezte a pitiáner taktikázást, az ostoba kisszerűséget és tutira ment: a jelenlegiek már meglopták a maguk részét, miért kellene másik garnitúra, aki mellesleg nem is igért nekik semmit?
Így aztán most nézegethetjük az eredményt: a szocialisták büszke reményét a lenagyobb ellenzéki frakcióról, mely kuriózum lesz  világban: a frakciónak több tagja lesz, mint a pártnak.
És a vergődést, ahogy be akarják tolni a Parlamentbe a Szél-kormány névadóját, akit végre a választók kihajigáltak onnan.
Sajnálom azokat, akik ebben a környezetben is hitelesek tudtak maradni - nem voltak sokan.

Amit a nép választott, az is jellemző az országra, melyben bizonyos fogalmak nem honosodtak meg.
Ilyen például a demokrácia, a humanizmus, a közösség fogalma, ellenben tág tere van az álszent szemforgatásnak, meg a politikai szélsőségeknek.
Mi arra vagyunk büszkék, hogy az elmúlt tíz évben négyszáz útszéli keresztet állítottunk, és mintha nem is létezne, úgy megyünk el a pandémia negyvenezer hazai halottja mellett.
Ez egy ilyen ország - mikor az amerikaiak porig bombázták Szerbiát és leszakították belőle Koszovót, azt a demokrácia diadalának tartottuk, most, amikor az oroszok bombázzák porig Ukrajnát, leszakítva belőle a Donbaszt és a Krímet, akkor azt a Gonosz művének nevezzük, és fel sem merül, hogy esetleg minket is érhet baleset.
Amikor a hatalom odalökte alamizsnaként a társadalomnak azt, ami egyébként is járt neki, akkor a nyugger eldobta a járókeretet és boldogan ugrándozott, de mire a nyuszi hozzálátott a tojásfestéshez, az ajándékot a nyugdíjas helyett megette már az infláció.
Észre sem  veszi, ami azt mutatja, hogy baj van errefelé az oktatással is, erre persze az a válasz, hogy rabszolgává sanyargatjuk a pedagógusokat is, ami meg a nyuggert illeti - hulljon a férgese.

A hatalom azt ígérte, hogy idén a nyuszi már strucctojásokat fog festeni nekünk, most meg énekelgethetjük, hogy hármat tojott a fürjecske, Viktor kettőt ellopott belőle, ami maradt - görbe tojás, bátran megeheted pajtás...
De azért tekintsünk dacosan, tört fényű tekintettel a jövőbe, hiszen lesznek errefelé még mindenféle választások, el kell veszíteni azokat is, az pedig a jelenlegi párt-strukturával és pártjaink igen tehetséges és örök tanácsadóival lesz a legegyszerűbb.
Persze ehhez Gyurcsányozni is kell, merthogy egyszerűbb őt ekézni, mint ezzel a sötét, bosszúálló, gátlástalan maffiózóval verekedni, és hát ez a mentalitás eddig is oly rengeteget adott a magyar társadalomnak.


De félre bánat, félre bú, együnk-igyunk, ünnepeljünk!
Mindenkinek - ki mit ünnepel - kellemes húsvéti ünnepeket, chag pészach szameach!

:O)))

AZ ÁRULÓ

Kedves ábrázata van.
Jóindulatúnak és szelídnek tűnik, emellett jellemesnek, igazi zöldpolitikusnak, aki még a józan ésszel is szembebicajozik elvei érvényrejuttatása érdekében.
Nagy kár érte, hiszen országos politikusi pályája véget is ért, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna.
Választott funkciójában sem túl sikeres, leginkább a pofozóbábú szerepét húzza magára, se ötlete, se vagánysága nincs.
Az ország legnagyobb adófizető közösségének választott vezetőjeként élete kerékpársávok felfestésében és a közúti forgalom akadályozásában teljesedik ki.
Fideszes rendezvényeken ő biztosítja a jókedvet, rengeteget röhöghetnek rajta.
Sopánkodásban verhetetlen, ha jellemezni szeretnénk, talán az "Orbán álma" szóösszetétellel adhatnánk vissza leghitelesebben szerepét.
Nem szívesen bírálta senki, hisz gyámoltalansága, ábrándos tekintete együttérzést váltott ki a női szavazók jelentős részéből, úgy vélték, lehet, hogy hibázik néha, de jószándékú.
És hát persze vékony, magas a jó kakas - mondja a népi bölcsesség, habár amelyik baromfiudvarban ő lenne a kakas, ott nemigen lehetne naposcsibére előfizetést felvenni.
De most végre segített nekünk megfejteni a Nagy Titkot: miért is lépett vissza a másik Nagy Jellemóriás javára az előválasztáson- ki nem találja senki: azért, hogy ne Dobrev Klára legyen az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje Orbánnal szemben.

Hányinger ez a koma.
És az is, akinek a javára visszalépett, aki most úgy kínálgatja magát Orbánnak, mint az utolsó bárcabitorló kurva a kocsisoron, igazolva a másik nagy mondást: összenő, ami összetartozik.
Nem is igen érdemelnek ezek több szót, emberi minőségük plafonja  és a bányászbéka segge közé bőven befér a MOL toronyépülete, két szánalmas jelöltje egy szánalmas ellenzéknek, mely hagyta, hogy bohócot csináljanak belőle - ki tudja kinek a segítségével?
Mert lehet, hogy az előválasztás második fordulóját a Fidesz ifjúsági tagozata, de az is lehet, hogy a Momentum ifjai hekkelték meg - és az sem kizárt, hogy a két halmaz között mutatkozik némi átfedés.
Persze egy fiatal nem sokat töpreng ilyesmin, jó balhé, rengeteget lehet röhögni a vén idiótákon, akik még a saját rendezvényük szabályait sem képesek normálisan megalkotni, aztán lehet, hogy a vén idióták is röhögnek egy jót a tapasztalatlan ifjoncokon - mit tudják azok, hogy mi volt a valós cél?
Lehet, ők voltak a hasznos idióták, akik rézpitykékért adták el a jövőjüket, míg azért egy befutott ügyvédi iroda igen szépen profitálhat egy ilyen jószolgálati tevékenységből, akár egy-két áttételen keresztül is.

De azért ne menjünk el azok hibái mellett se szó nélkül, akik még mindig azt hiszik, hogy a választási harc nem tudomány, akik zsebből akarják levezényelni a folyamatokat, akik azt hiszik, hogy egy operett sikeréhez elég a primadonna, se jól elrendezett színpad, se tehetséges szereplők sem kellenek.
Ebben a választásban Dobrev Klára és Jakab Péter hozta azt a teljesítményt, ami elvárható volt, szinte vicces, hogy csak ők és éppen ők voltak azok, akikről el is lehet hinni, hogy őszintén akarták a változást, akik az ellenzéki közösségért húzták az igát.
Engem külön bosszantott az ellenzéki térfél saját kis háttérhatalma, a százszorbukott megmondóemberek klikkje, meg a civilek - akik mitől is civilek?
Mert ezt állítják magukról? 
Ők azok, akiknek halvány fogalmuk sincs a mai magyar társadalomról, egyetlen gondjuk Gyurcsány, akit még mindig nem tudtak eltakarítani, pedig többet dolgoztak érte, mint Orbán és stábja.
Jelzem, azt se nagyon értem, hogy a kijelölt áldozat miért akar ezekkel összebútorozni, hiszen már mindegyik ájultan tisztelt értelmiségi "szövetségese" ezerszer elárulta.
Ha hirtelen mindegyikük feje, aki Orbánnak dolgozik naranccsá változna, gyümölcslé-üzemet lehetne rájuk alapítani.

De mindegy is, szépen kopnak ki a politikából, akik meg helyettük jönnek, még náluk is gyengébb minőség, tisztelet a kevésszámú kivételnek.
Gyurcsány meg köszöni, jól van.
És hogy ki fog a legközelebbi önkormányzati választáson erre a jellemtelen árulóra szavazni, azt nem tudom, de bárki is lesz az ellenzék jelöltje, erősen megjövendölhető, hogy bölcs népünk egy része neki fogja adni a voksát, már, ha lesz még akkor önkormányzata a Fővárosnak.
Talán szép befejezése lenne pályafutásának, ha kerékpárja nyergébe pattanva stílusos harmonika-kísérettel - á la Ennio Morricone -  belebringázna a naplementébe...

:O)))

OKOSKODÁS POFÁRAESÉS UTÁN

Vásár után okos a paraszt, mondja a népi bölcsesség, de mi még vásár után sem tűnünk okosnak, mert bűnbakot keresünk okok helyett.
Természetesen ez sokkal kedvesebb elfoglaltság, mint pártelnök létemre leülni egy pohár itallal, belenézni a pohárba, belepottyantani egy-két csepp könnyet, majd magunk elé suttogni: ezt már megint elkúrtuk. Nem kicsit - nagyon!
Aztán kiállni a pódiumra és megállapítani, hogy az a senki, akiről tudtuk az első percben, hogy teljességgel alkalmatlan egy ilyen feladatra, az teljességgel alkalmatlan volt.
Arról nem esik szó, hogy akkor miért engedtük elpofátlanodni, miért adtunk neki jószerivel teljhatalmat, miért engedtük, hogy egy nyilvánvaló puccs eredményeként elveszítse a választók bizalmát, a reményt, hogy ez az ország egyszer talán akár még egy normális ország is lehet.
Bizonyára vannak olyan okok is, melyeket a nép egérszürke bloggere nem ismerhet, de ettől még a tény tény marad: a doktriner demokratáskodás, a permanens amatörizmus meghozta eredményét - nincsen itten semmi látnivaló, haladjunk tovább.
Amikor megszületett a hatfejű borjú, már látni lehetett: ebből csak egy nagy marhaság lehet, hiszen maradt minden az eredeti felállásban, csak a duma szintjén volt ez összefogás.
A gyakorlatban Orbán beépített ügynökei és a belvárosi okostojások irányították a folyamatokat, annak dacára, hogy még ez a két társaság is különféle elképzelésekkel lépett pályára, miközben a választó a kezdeti lelkesedés után epét hányt.

Talán néhány dolgot azért le lehet szűrni tanulságként a dolgokból.


- A tüzet és a vizet együtt fel lehet együtt használnia haladás érdekében, de nem célszerű ezt direktben tenni - nevezetesen a tüzet nyakon önteni a vízzel, mert abból jó nem származhat, a tűz kialszik, a víz elgőzölög. 
A Jobbik bevonása az együttműködésbe szükségszerű volt, a továbbiakban is szükséges az együttműködés, de a gőzmozdony is csak akkor halad, ha a tűz a tűztérben lobog, a víz pedig a kazánban forr, majd a keletkező gőz hajtja azt a gépezetet, mely előre viszi a mozdonyt.
Ennek az összefogásnak nem lett volna szabad semmiféle más célt kitűzni, mint Orbán és maffiózói eltávolítását és felelősségrevonását, semmiféle ideológiai céllal nem lett volna szabad foglalkozni, sem kereszténykedni meg Putyinozni, mert ezek már túlesnek a közös érdek körén.
A közös érdek jelen esetben a kleptokrácia felszámolása, a demokratikus jogállam és az önkormányzatiság helyreállítása, valamint a lopott holmi visszavétele lett volna.


- Szervezet nélkül nemigen lehet semmire se menni, és van az az eset, amikor hat szervezet kevesebb, mint egy - ez az eset is ilyen volt.
Főleg, hogy a hat szervezetből három nem is létezik, a létező háromból egy Orbán szekerét tolta, ellenben kulcsszerepet kapott még a civileknek nevezett meghatározhatatlan - vagy nagyon is meghatározható - hátterű társaság, mely sikeresen ötvözte álmai demokráciáját (mi mondjuk meg a tutifrankót...) a sikertelenséggel.
Ez volt a hatvanharmadik sikertelen kísérletük, hogy hatalomra juttassák valamelyik alkalmatlan jelöltjüket, remekül kiszolgálva ezzel Orbán apparátusát.

Az előválasztás második fordulója a hatalom és a magukat civileknek hirdető örök vesztesek összefogásáról szólt, és meg is lett az eredménye, - zakóztunk egy jólesőt.
Az utolsó csapás Márki-Zay volt, akiről ma sem tudom eldönteni, hogy ilyen tehetségtelen, vagy csak ez volt a dolga, hogy legyen miből megvennie a Head & Shoulders sampont

- Ez a szekér olyan volt, mint az a hintó, melyet nyolc ló húz nyolcfelé.
Nem volt meglepő, ezt már akkor tudni lehetett, mikor nem lett közös szervezete a társaságnak, nem volt közös kampánystáb, nem volt közös kommunikációs stáb, nem volt igaz, hogy minden körzetben a legesélyesebbeket választották ki jelöltnek, nem volt megfelelő nagyságú közös költségvetés, nem volt média, minden esetleges és rendezetlenséget sugárzó volt.

És az elnevezése is milyen szaxerűen balfék és fantáziátlan volt, nevetséges.
Egy mutyikon felnőtt politikai generáció utolsó mutyija volt, melynek céljai között csak második helyen szerepelt az Orbán-rendszer leváltása, merthogy első helyen a Dobrev Klára elleni harc állt.
Az mindent felülírt, hogy nehogy ő legyen a közös miniszterelnök-jelölt, mert ő Gyurcsányné, aki nekünk nem köll, nekünk Róna Péter és Márki-Zay köll, ők igaz magyar emberek, részben tudós pofákat képesek vágni, részben meg erőszakosak és szaporák, mint a luki nyúl.

Az akadályt a kétségkívül legokosabb, legrátermettebb politikus, Dobrev Klára elé az aktuálisan éppen Momentumnak nevezett Fidesz lökte, hasra is estünk benne, köszönhetően Magyar György és elvbarátai áldásos tevékenységének és a DK-Jobbik csoportosulás bambaságának.

Ha valaki képtelen arra, hogy információkat szerezzen emberek tízezreinek választási mozgatásáról, az ne szervezzen kampányt, ha valaki képtelen felismerni az egyes megállapodásokba, szerződésekbe rejtett csapdákat, akkor az keressen szakértőket - jelen esetben talán ne Magyar Györgyöt...
Ha valaki az országot vezetni akarja, az ne azzal kampányoljon, hogy ha a NATO úgy akarja, akkor háborúba megyünk, kampányoljon azzal például, hogy a válság alatt a Fidesz vissza akarja csempészni a sorkatonaságot és létre akarja hozni a Leventemozgalmat, ágyútöltelékeket akar nevelni a gyerekekből, ezért tervezi a lányok fiúvá operálását.
Ha mást nem tud mondani, akkor akarja vadul a Világbékét, az már a szépségversenyeken is bejött.
Tényleg el lehetne kezdeni a kampánnyal egyidőben Gyurcsány hibernálását,  esetleg a szájzár is szóba jöhetne.

A praktikus gondolkodás nem nagy hátrány egy politikusnál, neki meg még szókincse is van az árnyalt fogalmazáshoz. 

- Ha nincs tájékoztatás, győzelem sincs.

Karácsony szerelmesei elgondolkodhatnának azon, hogy miért volt előrébbvaló biciklisávot festeni a Dunára a vizibicajoknak, mint létrehozni egy televízióműsort a rendelkezésre álló eszközökkel és idő alatt.
Kálmán Olgát sem a Parlamentben szerettem volna látni, legfeljebb mikrofonnal a kezében, természetesen az alkalomhoz öltözve...

Természetesen a kommunikációt is fel kellett volna tisztességesen építeni, nem össze-vissza pofázni, aztán folyvást bocsánatot kérni.

Az ilyesmi elveszi a választó kedvét a delikvens támogatásától.

Vannak emberek, akik a politikai kampányokra szakosodtak, olyanoktól kell tanácsot kérni, nem a jóbarátot hazahívni Ámerikából, valamelyik harmadosztályú cég marketingosztályáról, ahol ezidáig arról dönthetett, hogy a seggenfütyülő gumikutya az alsó polc hányadik sorába kerüljön...


- Legfőképpen szervezetek kellenek, persze ezeket felépíteni macerásabb, mint ródsózni és ünnepeltetni magunkat párszáz emberrel, azt Túró Nóra is tudja. 

Jelen kell lenni a táradalomban, mert van vevőkészség a értelmes beszédre a magyar falun.

A magyar paraszt nem ostoba, viszont alkalmazkodóképes, és nem szeret vesztett ügyek oltárán hiteltelen senkiknek áldozni.
Ha Dobrev vezette volna a listát (tudom, a "ha" nem történelmi kategória...) lehet, hogy veszítünk, de a megaláztatás nem lett volna ilyen mértéktelen.


Hát, most nézegethetjük az új Parlamentet, a demokrácia ellenségei ülnek velünk szemben meg esetenként mellettünk is, és hallgathatjuk a Gyurcsányozást.

Nézegetheti az is, aki Gyurcsány miatt nem szavazott, az is, aki a nyilas-múlt miatt nem szavazott, meg az is, aki  azt hiszi, hogy ő a rendszer haszonélvezője, csak éppen a komcsi ármánykodás elinflálja a nyugdíját. Nézegethetjük tehetetlenül mindahányan, hogy miként lopja el a Család a maradékot is.
És várhatjuk, hogy mikor fogy el végképp a lopható nemzeti vagyon, hogy végre ezek egymásnak essenek - de lehet, hogy a szemfedőnk némileg  korlátozni fogja a látásunkat.
Vajon fog ebből a történetből valaki is tanulni?
Kicsi az esély, mi állandóan ugyanazokat a hibákat követjük el, miközben várjuk a megváltozott eredményt.


Hiába no, - optimista nép vagyunk...

:O)))

A DEMOKRÁCIA GYÁSZBA, AZ ORSZÁG NARANCSBA BORULT

Már megint nyert a köpcös.
A tetejébe nem kicsit - nagyon.
Azt mondják, hogy bolondnak van szerencséje, de ez azért már a negyedik zsinórban nyert választás, és azt hiszem, hogy aki ezt a szerencsének tulajdonítja, az a bolond.
Mindenesetre a tény ettől még tény marad, az ország elfogadta a Fidesz politikáját, és Orbán Viktor kétségbevonhatatlanul a kormányzó erő legitim vezetője.
Fáj ez a demokratikus gondolkodású embereknek?
Fáj hát, de hadd fájjon, talán előbb-utóbb tanulnak belőle, bár erre egyre kevesebb az esély, hiszen erre ezidáig is lett volna alkalmuk.
Gratuláljunk az ellenfélnek, és nyeldekeljük szorgalmasan a békát, készüljünk az önkormányzati választásokra, és bármilyen ma még elképzelhetetlen helyzetre, hiszen az ország és a világ állapota nem a stabilitás felé mutat.
Azt is vegyük figyelembe, hogy a Fidesz szavazóinak halmaza nem esik egybe a Fidesz haszonélvezőinek halmazával, jelentős részük éppen olyan kiszolgáltatott kisember, mint mi vagyunk.

Alkalmazottak, kényszervállalkozók, nyugdíjasok, közmunkások, munkanélküliek, pedagógusok, az egészségügy semmibe vett dolgozói, a munkahelyét féltő fiad, lányod, a politikától hevesen undorodó unokád.
Igen, rossz volt számunkra a csillagok állása is, a nemzetközi környezet és az ukrán helyzet sem kedvezett egy kormányváltásnak - süllyedő hajón ritkán szoktak kapitányt cserélni, vagy ha mégis, akkor az már vérrel szokott járni.
Mégis, én inkább az ősi magyar bölcsességet tartom irányadónak, mely szerint a rossz táncost a töke is zavarja, és hát a számunkra ilyen-olyan okokból kedves politikai garnitúránk nem tűnik Pliszeckajanak, de még Markó Ivánnak sem.

Orbán és bandája természetesen ezután is lopni fog, sőt, talán még gátlástalanabbul, mint eddig, de kit érdekel ez?
Legfeljebb az Unió döntéshozóit, de ne legyenek illúzióink, a jelenlegi döntési rendszerben mindig lesznek olyan esetek, melyekhez a tagállamok egyetértésére lesz szükség, és az egységes döntés kényszere többnyire felül fogja írni a jó erkölcsöt.

Persze onnantól kezdve az lesz a jó erkölcs.
A világ már csak ilyen, érdekalapú és megalkuvó, kicsiben és nagyban is.

Mégis, mi okozhatta ezt a bődületes pofáraesést melyet voltunk kedvesek abszolválni itten, világ csúfjára?

A vereség be volt kódolva a helyzetbe, attól a pillanattól kezdve, amikor feltűnt kalácsképű önjelölt vezérünk, akit egy koszból a honi pályán vert nyakon a Fácánok Réme, Lázár.
Benne mellesleg - ki tudja mikor -  következő miniszterelnökünket valószínűsíthetjük, de ez a jövő gondja, Márki-Zay meg a tegnapé és a holnapé.
Nem fogunk megszabadulni tőle, akik küldték, hosszú távra játszanak, és jól fog ő még jönni egyszer-kétszer, ha szorul kicsit a hurok.
Nekem már az is sok volt, hogy a kereszténységével kampányolt, úriember ilyet nem tesz, hiszen ennyi erővel bármelyik női jelölt a szüzességét is bedobhatta volna a választási kalapba, az egyházi hovatartozás legfeljebb egy teokráciában lehetne érv.

De persze nem Magyarországon, ahol csupa jó keresztény magyar ember lop, csal és hazudozik, jóllehet a templomokba lassan már papot se találnak, pedig azokat bőségesen kistafírozza az állam - és házvezetőnőnek lenni a paplakban ma már megbecsült pozíció, aztán majd meggyónja.
Arról ne is szóljunk, hogy aki a közéletben keresztényt emleget, az -kimondva-kimondatlanul - egyúttal zsidózik is egy jóízűt, és ennek megállapításához nem kell az FBI-nál kódfejtői állást vállalni.

Ez meg szépen beleillik a kurzus Horthy-nosztalgikus dzsentroid anakronizmusába, a szánalmas magyar középosztály vágyálmainak netovábbjába.
A semmiből jött ember semmibe vette és vitte a demokratákat, akik bávatagon tűrték, hogy hülyét csináljanak belőlük.

A szavukat se emelték fel, mikor ez a  mindenféle felhatalmazás nélküli senki beledurrantott a nulláslisztbe.
Hogy miért nem? 

Ki tudja, de az biztos, hogy ok nélkül semmi sincs.
De az azért sokat mond, hogy az egyéni jelöltek közül Budapesten kívül csak Mellár nyert és  Szegeden győzött a demokraták jelöltje, az MSZP által delegált  Szabó Sándor.
Mindössze két ember volt képes felvenni a harcot a Fidesz jelöltjeivel, és ez nem a jelöltek közötti, hanem a jelölő szervezetek közötti minőségi különbséget tükrözi, a profizmus diadala az amatőr töketlenkedés fölött.  

Itt az ideje eltöprenkedni a mai helyzeten.
Áttekintve a listás képviselők névsorát, a fene tudja, miből gondolják egyesek, hogy akik ezer éve nem képesek elérni a kitűzött célokat, mostantól majd megtáltosodnak, vagy az olyanok, akik eddig csak az alkalmatlanságuk bizonyítékait adták, mától kezdve majd kivirágoznak és győzelemre vezetik a... a... a mit is?
Merthogy szervezetről itt nemigen beszélhettünk, legfeljebb két-három  párt esetében, a többiek még pártnak sem igen nevezhetők.
Nem is nagyon értettem, hogy miért is kellett beengedni ebbe a választási szövetségbe mindenféle pszeudopártokat, az ellenfél szatellitszervezeteit, nyilvánvalóan zavarkeltésre szakosodott szervezeteket?
Az LMP meg a Párbeszéd mint párt nemigen létezik, a Momentum meg az SZDSZ-LMP-Liberálisok vonulat egyenes folytatása, némi korai Fidesz-feelinggel felturbózva, fene tudja ki által szponzorálva.
Ugyanaz a kivagyi generációs gőg látható Fekete-Győr ábrázatán, mint amit a  hajdani SZDSZ megmondóemberein láthattunk.

Ugyanolyan árulói apáik értékrendjének, mint Schiffer ügyvéd volt, míg vissza nem vonult a jogi munka biztos bástyái mögé, maga mögött hagyva a hajdani - reménybéli -  Szél-kormány névdóját, aki azért még így, politikailag kissé viharvert állapotában is tenni tudhat a Gazdának, akinek kétségkívül erőssége, hogy nem hagy maga után kifizetetlen cechet.
Erről némely ex- szocialista politikusok tudnának mesélni.

De a legfőbb baj, hogy aki tudott volna tenni, azt is sikerült ellehetetleníteni, pedig ennek a ciklusnak volt két olyan politikai felfedezettje is, akik alkalmasak lettek volna a helyzet kezelésére - Dobrev Klára és Jakab Péter.
Ehhez persze egy normális szervezet is kellett volna, nem ez a katyvasz, amit sikerült összehozni nagy keservesen a felettébb tehetséges Karácsony és az elhalt Szocialista Párt karizmatikus vezetőjének részvételével, eleve halálra ítélve az ügyet.

Az nem szervezet, melyben mindenki megy a maga feje után, ahol egy külső önjelölt diktálni tud saját pozícióját illetően.
És - sajnos - messze bűzlik a magukat civileknek kikiáltók ártalmas tevékenysége.
Magyar György éhen halt volna, ha az ügyfelei érdekeit is úgy képviselte volna, mint ahogy az előválasztást előkészítette, és nem a technikai lebonyolítást kifogásolom, hanem a második forduló három jelöltjét - jajistenem, nehogy Gyurcsányék nyerjenek, nyerjen a jobb.
Márhogy, aki Orbánnak jobb.
Nyert is.

Gyurcsány jó ideig példásan visszafogta magát, csodálkoztam is, de aztán az ukrán helyzet kapcsán előbújt belőle a sértett sajtkukac, és beleállt a nemes feladatba.
Megvédte a világot Putyintól, aki nem elég, hogy már nem az a Putyin, aki volt, de még össze is bútorozott Orbánnal, akivel boldogan bábozott az Unió paravánja mögül, jó pragmatista módjára.
Pedig kapott kiskutyát is tőle.
Kár volt a hemzsegésért, így hamar kiderült, hogy háborúba akarja küldeni daliás ifjúságunkat, meg akarta fosztani a magyar anyákat gyermekeiktől, nem szólva, hogy most majd Putyin jön, nem a migráncsok, mert ezeket a migráncsokat szeretjük.
Persze aki idejön ukrán, annak az ablakát azért beverjük féltéglával, hadd ismerje meg a magyar virtust, ha már a múlt század daliás éveiben hiába gyújtottuk rájuk - anyástól-gyermekestől - a csűrt, hiába akasztgattuk szorgalmasan az ukrán parasztokat partizánság címen, tudják, hol a helyük!
Az utolsó csapás az imperializmusra az volt számomra, mikor előkerült Bajnai, akit a magyar nép ájultan tisztel, mert sikerült a Gyurcsány által megszerzett IMF hitelt úgy elkölteni, hogy mellette elvette a 13. havi nyugdíjat, biztosítandó Orbán választási győzelmét. Viszont otthagyta neki a kasszában az egérút ellenértékét - el is tapsolta a Vezér boldogan - nem is ugatott Orbán ideje alatta  kutya se utána.
Most meg előkerült hirtelen - nagyon bé lehetett sz@rva Orbán...

És hát persze nem ígértünk  igazából semmit, miközben Orbán úgy szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap - persze neki lesz, csak majd neked fagy bé a bánatos feneked.
Közben persze Jakab Péterből is kitört a hím, lehet aztán, hogy ezzel meg is zsarolták, így aztán a köztársasági elnöki címre alkalmasabbnak találta a Márki-Zay 1.0 típusú jelöltet, mint azt, aki majdnem szó szerint az életét adta a szegényekért.

Hiába, a fax feláll, az ész megáll...
Lehetne még ezer dolgot említeni, de felesleges - ez a hajó elment, a magyar baloldal már előbb meghalt, úgyhogy azt nem is kell elsiratnunk, de sírni azért lehet.
A követendő példa a társadalomszervezésre az angolszász modell, de hát azt nehéz meghonosítani a bennszülöttek között, itt sem fog menni mostanában, legfeljebb a jelmezbál szintjén.
Brit tudósok kimutatták, hogy a világ butul, az emberiség intelligencia-szintje folyamatosan csökken, gondolom, ide járnak tanulmányútra.

Csak siessenek, mert ha így halad a világ, mire ideérnek, lehetséges, hogy az emberiséget ismét a lombok között találhatják, némi radioaktív porral bekenve.

De azért bízzunk a jövőben!
Mértékkel, persze...


:O)))

VÁLASSZ, HOGY VÁLASZTHASS

Még egy nap és felszáll a fehér füst, megszületik a döntés, ki vezesse ezt az országot a következő parlamenti ciklusban.
Már magában ez a tény is csodálatos, hiszen sokunkban élt a félelem, hogy maga a választás is elmarad, trottyos Hadurunk kitalál valamit, amire hivatkozással elhalaszthatja ezt a nemes aktust.

Jön a vírus, jön az aszály, a muszály meg a Soros, a háború, bomba, stb... - és lehet tovább cizellálni a már eddig is jól kiforrott választási rendszert. Hiszen a titkos választás egyébként sem fér össze a magyar nép nyílt, őszinte jellemével, aztán ki lehetne zárni a választók közül első körben a buzikat, majd a családtagjaikat 1944-ig visszamenőleg, meg az analfabétákat, kivéve azokat akik a nevük helyére a kereszt helyett képesek horogkeresztet rajzolni.
A nők közül csak a harmincöt év felettiek választhatnak, de csak azok, akik jelentősebb vagyonnal bírnak és megállnak saját lábaikon akár még külföldön is.
Aztán a gender-őrülteket is ki kell zárni, bárkik is legyenek is ők, de ezt megmondani egyébként is Hollik testvér fogja, és be lehet vezetni a botbüntetést is a helytelenül szavazókkal szemben.
Határon túli honfitársaink szavazólapjaival meg nem kell próbára tenni a román(!) postát, azokat itthon is ki lehet tölteni, a neveket megadja majd a Székely Nemzeti Tanács meg a halotti anyakönyvi kivonatok megküldött másolatai, ukrán honfitársainknál pedig a nyugdíjfelvétellel egybekötve lehetne megejteni az aktust.

De ennek most vége, az ukránok már megint beleköptek a levesbe, Nagyurunk itt áll a szarkupac tetején, mint magányos vőfély a lakodalomban.
Így aztán a minimálprogramot futtatja számítógépén, ijesztget, hazudozik kicsit és bízik abban a stabil kétmillióban, akik akkor is rá szavaznának, ha a Mátyás templom oltárán a szentmise zárásaként két csingilingi között személyesen pocsékolná meg jobb sorsra érdemes anyjukat.


Ne áltassuk magunkat, nem lesz ez választás a szó klasszikus értelmében, nem versengő politikai formációk kínálják itt fel ajánlataikat az ország jövőjéről, a választás errefelé nagyon leegyszerűsödött.
Akarsz-e egy maffiózó uralma alatt élni, vagy talán akkor ennyi elég is volt belőle?

Azt hiszem, egy ennyire egyszerű kérdés esetén még a jobboldal normálisai is képesek felülemelkedni szekértábor-mentalitásukon és elhinni, hogy létezhet a jelenleginél tisztességesebb út is az ország számára.
Arról nem is szólva, hogy mostanában talán nem is annyira egymás ellen kellene harcolni, mint együtt szembenézni a kor legújabb kihívásaival, és nagy handabandázások helyett azokra keresni a választ.
Nagy reményeim nincsenek, ebben az országban ha baj van, akkor leginkább a "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten" mentalitása uralkodik, a jégesőben általában mi is a gabonát verjük cséphadaróval egymásra mutogatva, aztán a győztes elégedetten szemléli az eredményt.
Nem panaszkodhatunk,  az emberiség globálisan sem sokkal okosabb nálunk, a világ tele van agresszióval, az értelmes kompromisszumok lehetőségét felülírják mindenféle hatalmi érdekek, az emberiség boldogan gyalogol öngyilkossága felé.
Enni még nem képes adni mindenkinek, de megölni mindenkit - na, erre bármikor, többszörösen is képes.
Nagyon úgy tűnik, a természet emberiségnek nevezett kísérlete a fejlődés egyik zsákutcája, a következő kísérletre felkészülnek a vírusok vagy a csótányok.

Persze, míg élünk - remélünk, de ez önmagában kevés, esélyt is kell adni magunknak egy normálisabb életre.
Ehhez pedig az első és legegyszerűbb lépés a jelenlegi rablóbanda világgákergetése.

Ha maradnak, az - nem túlzás - nemzeti tragédia lesz, vérrel és még több mocsokkal.
Ez a tét, ezt kell megértetni mindenkivel, meg még azt, hogy ebből nem lehet kimaradni, bárki bármit mond is.
Aki azt mondja, hogy ő nem foglalkozik a politikával, ahhoz képest a fejét homokba dugó strucc egyetemi tanár.
Óriási gondokat kell megoldani itt, nagyon rövid időn belül, és nem mindegy, hogy azok, akik az országot vezetik azzal vannak-e elfoglalva, hogy hogyan lehet biztosítani a fűtést, világítást, az élelmet a legszerencsétlenebbeknek is, vagy azzal, hogy hogyan tömjék tovább a zsebüket.
Rengeteg politikai nehézség vár azokra, akik kicsavarják a kormányt a jelenlegi banda kezéből, rengeteg a kérdőjel az ő tevékenységük kapcsán is, de a tisztességükről meggyőződni csak akkor lehet, ha esélyt adunk nekik.
Jó lenne egy boldogabb, emberibb, őszintébb és tisztességesebb  Magyarországon élni, ahol mindenkinek esélye van a felemelkedésre, ahol becsülete van a tisztességes munkának, anyagiakban is kifejezhető elismerése a tisztességesen átdolgozott éveknek.


El kell menni választani, és tudni kell, hogy mi a tét.
Aztán utána jöhet a neheze, mert azt ne higgye senki, hogy ez a levitézlett banda harc nélkül fogja feladni - nincs veszélyesebb a zsákmányt féltő rablónál.
Nagyon kell vigyáznunk, mert nem lenne jó, ha Al Capone helyére az Öt Család lépne.
Rengeteg a csapda, és ki tudja, mit hoz még a jövő.

De a történelem ki szokta termelni az ország számára megfelelő vezetőt, a mi dolguk az, hogy kiderüljön: a megfelelő vezető tisztességes és  demokratikus gondolkodású kell, hogy legyen.
Jó lenne, ha nem mi lennénk a kilencmillió, múltban ragadt balek országa. 

Szóval menjetek és adjátok le a voksaitokat, ennyivel mindenki tartozik az országnak...

:O)))