2016. december 31., szombat

BUÉK 2017!



Palotája erkélyén áll első Viktor Mihály,

Ma még csak miniszterelnök, holnap ő a király.
Átmeneti erkélyéről letekintget Pestre,
Oly undorral, mint egy véres, meggyalázott testre.


Az elmúlt év jó volt nekem, morfondíroz magában
Csak mozogni kényelmetlen telecsinált gatyában...
Mari néni nézi lentről, ő meg azon spekulál
Mekkorát fog esni onnan ez a pünkösdi király...

Erre igyunk, talán szebb lesz majd a jövő esztendő
Meleg lehet minden házban, s tele lehet a bendő
A mi Pocink meg lehet majd a vigyorgón király
Egyetértve a magasból rápottyant egy sirály...

Ne csüggedjünk, hamarosan vége lesz már ennek,
Utána meg délcegen, de láncpórázon mennek
Volt már ilyen, lesz is ilyen, elhiheted bátran
Diktátorok ritkán halnak libatollas ágyban.

'Tizenhétben éljünk vígan, vegyük fel a csokot,
A lányoknak adjunk minden reggel-este csókot.
Adjunk nekik szeretetet, gyűrűt, láncot, éket
Mi meg kívánjunk egymásnak boldog, szép új évet!

BUÉK 2017!

MINDEN VÉG KEZDET IS EGYBEN

És ez igaz a naptári évekre is.
Befejeződik 2016, még néhány óra és eljön 2017, az új év.

Új év, új problémák, új kihívások, de nagyon jó lenne, ha új megoldások is jönnének a régi problémákra.
Nem sorolom 2016 bajait, nem taglalom Orbán Viktor bűneit, nincs értelme.
Elolvastam Debreczeni József könyvét, melynek címe A szürke dominanciás.
Sokan azt tartják, hogy a könyv Simicska Lajosról, Orbán tettestársáról szól, de tévednek, ez a könyv a mai, viruló magyar diktatúráról íródott.

Olvastam egy-két kritikát, mely a könyv jelentőségét próbálta csökkenteni azzal, hogy nemigen van benne új ismeret, amiről a szerző ír - azokat a tényeket túlnyomó többségükben ismerjük, sehol semmi nóvum.
Majdnem igazuk van, mint ahogy azoknak is, akik elé odaborítanak egy-két köbméter öntvényt, csapágyat, fogaskereket, elektromos vezetéket, rézcsövet, aztán kijelentik, hogy ezeket mind-mind látták már.
Csak úgy vannak vele, mint Iván, a szmolenszki babakocsigyár munkása, akinek a gyárból hazalopott alkatrészekből, mikor összerakta, mindig egy harckocsi jött ki - ők is értetlenül szemlélik, hogy a sok kisebb-nagyobb disznóságból, szabadságunk ellopott elemeiből hogyan lett itt igen rövid idő alatt virtigli kis diktatúra.
Pedig akár érthetnék is, ha történelemórán nem a légy hallásvizsgálatával lettek volna elfoglalva, hiszen 1933 és 1939 között sem telt el több idő, mint 2010 és 2016 között.
A diktatúrák általában hatékonyak, a nép pedig az erőszakosságot az erővel, a diktatúrát a határozott politizálással igen nagyon szereti összetéveszteni, főleg, ha löknek is neki időnként kis alamizsnát, melyet természetesen tőle lopnak el, és közben csiklandozzák a nemzeti öntudatát
.


A mi diktatúrácskánknak még annyi mentsége sincs, mint a megelőző korok diktátorainak lehetett, akik legalább valamiféle ideológia mentén boldogították népüket, még akkor is, ha ez az ideológia hamis volt, vagy utópisztikus, de a társadalomról szóltak.
Egy. a  hirdetője számára kívánatos társadalmi modellt kívántak elérni erőszakos eszközökkel.
A mi diktátoraink is ilyenek voltak a múltban, megspékelve azzal, hogy ideológiájuk mögött egy-egy világhatalom ereje és hol kimondatlan, hol erőszakos kényszere állt.
Ma nincs ideológia, legfeljebb letűnt korok avítt és poros eszméinek visszaböfögése folyik, miközben a hatalomgyakorlás szimbolikája egy jelmezbál hangulatát idézi - a liba hattyúnak öltözik, és fene elégedett magával...
A mai hatalom a hősi időket idézi, amikor egy vesztett háború után egy másik vesztett háború felé masíroztunk, előkészítve néhányszázezer magyar baka és zsidó halálba küldését, az ország porig rombolását, utat nyitva Szálasinak és Rákosinak.
A legfájóbb pont a mai helyzetben az, hogy ezek - beleértve a köpcös kis haspókot is - a mieink, ezekből a suttyókból egy se nevelkedett polgári miliőben, ezeket be lehetne vonni aranyfüsttel, az se segítene rajtuk, hiszen számukra idegen közegben mozognak, idegen mintákat követnek, úgy mutatnak a Sándor-palota aranyozott stukkói között, mint kutyaszar a meisseni tálban.
Ezekből a megtagadott rendszer nevelt elsőgenerációs értelmiséget, de elfelejtették, hogy honnan jöttek, még akkor sem jut eszükbe, amikor nyakukban a szalvétával hagymát esznek hagymával - kanállal...

De ezt még túl lehetne élni, hiszen a jó ízlés isteni adomány, vagy van, vagy nincs, ami viszont vérfagyasztó, az az ideológia abszolút hiánya, hacsak a rablást nem tekintjük ideológiának.
Ezt a problémát járja körül Debreczeni könyve, bemutatva, hogy hogyan áll össze alkotóelemeiből a diktatúra, és megmagyarázva azt, hogy miért téved, aki azt gondolja, hogy ez ad hoc lépések sorozata, a Viktátor improvizál, vagy megtévesztették szegényt.
Nem így van.
Ez jól felépített, logikus lépések sorozatának következményeként beállt helyzet, az állam foglyul ejtése, egy bűnszervezet létrehozása, működtetése, az ország leigázása.



A Népszava karácsonyi számának Szép szó mellékletében vezető értelmiségiek írnak a mai helyzetről, az csak a baj, hogy ugyanők írtak mindenfélét korábban is, és ők asszisztáltak lelkesen Orbán hatalomra-juttatásához akkor, amikor még meg lehetett volna állítani a folyamatot.
Ma már nem lehet, mint a népi bölcsesség is mondja, nehéz a lószart visszalapátolni a lóba, meg aztán sokat változott a társadalom is az elmúlt hat évben.
A diktatúra ellenségeket keres, mert ha ellenség ellen kell harcolni, akkor félre kell tenni az egyéni sérelmeket, fel kell stószolni a megfagyott embereket, nem kell észrevenni a lassan Astoriáig érő sort az ételosztásnál, tudomásul kell venni a külföldre szaladó fiatalságot, mert állítólag ezt kívánja a haza üdve.
Orbán nagy szerencséje, hogy mire Gyurcsány meg a cigányok befuccsoltak volna, mint ellenségek, megjelentek a migránsok, akiket keresztülkergettek az országon, félelmet gerjesztve az egyébként is félelemben élő szegény falusi és városi, alsó-középosztálybeli szerencsétlenekben, akikkel könnyű volt elhitetni, hogy a menekültek veszélyeztetik a már csak karnyújtásnyira levő Kánaánt, meg Julcsa ángyi erkölcseit.
Az viszont nem zavarja őket, hogy olyan dolgokkal kell szembenéznünk, melyekre 1989 előtt negyven évig nem volt példa, megfagyott emberekkel, hajléktalanokkal, éhező gyermekekkel, Viktor bácsi ínségkonyhájával, a társadalmi mobilitás megrekesztésével - hadd ne soroljam.
Nem varrnék mindent a nyakukba, mert követtek el hibát mások is, de az egyértelmű, hogy ez a banda gátlástalanul, a gazdagokat lekenyerezve, a szegényebb népcsoportok rovására akarja bebetonozni a hatalmát - örök időkre.

A hatalom megtartása érdekében mindent bevetnek, politikusokat fizetnek, pártokat működtetnek, miközben a magát felettébb okosnak tartó mainstream magyar értelmiség észre sem veszi, hogy hülyét csináltak belőle - már megint.
Még ma is azon tökölődnek, hogy mi is ez most, tulajdonképpen, és nevezhetjük-e egyáltalán diktatúrának.
Pedig nyilvánvaló, hogy ezeket elzavarni az előválasztásos meg egyéb idiótaságokkal nem lehet, ez a polémia csak arra jó, hogy a diktatúra könnyebben bánhasson el az ellenzékével.


Be kellene fejezni az ál-ellenzéki pártokkal való vitákat, mert ezzel a diktatúrát szolgálják ki a résztvevők, melyek közül némelyiket éppen erre a célra tart fenn a hatalom.
Anyám szomszédasszony, aki ezer éves és ezeregy éve baloldali azt mondta, hogy a Jobbikra fog szavazni, mert a baloldali pártok nem csinálnak semmit, csak egymással torzsalkodnak.

Igen, ez a kép kívülről, azt senki sem nézi, hogy a mérhetetlen kis törpepártok tagság és választói háttér nélkül ötletelnek, és nagy hangon szapulják azokat, akik el akarnák távolítani a rablóbandát és vissza akarnák venni az ellopott holmit, ha már az ellopott életünket nem is képesek visszavenni.
A legújabb háború Medgyessy Péter ötlete nyomán bontakozik ki, mert azt merte mondani, hogy akár a Jobbikkal is össze kell fogni Orbán és bűnözői eltávolítása érdekében.
Unortodox gondolat, nem kétséges.
De a politika nem a vágyak, hanem a lehetőségek művészete, és igencsak úgy néz ki, hogy a baloldalinak tartott pártok nem számíthatnak elég szavazóra a cél eléréséhez.
Meg kell hát vizsgálni, hogy van-e reális lehetőség a Jobbikkal való összefogásra egyetlen cél, a maffia elzavarása érdekében.
Szembe kell nézni azzal is, hogy a Jobbik valamilyen formában jönni fog, mert az inga mindig kileng a szélső pontjáig.
Lehet, jobb egy jobboldali-radikális parlamenti párttal szövetkezni, mint egy anakronisztikus diktatúrát hatalmon tartani, természetesen meghatározott feltételrendszer között.
Lehet persze, hogy nem járható ez az út, de vajon, van-e ma másik?
Az eszetlen doktrinerség juttatta ide a baloldalt, ahol ma agonizál, és tudnunk kell, ha valamire azt mondjuk, hogy nem, az nem megoldási javaslat.
Márpedig megoldást kell találni,  mert így szépen, ütemesen elvérzik az ország, és ugyan így is eljön a változás, csak nem mindegy, hogy milyen áron.


2017 igen fontos időszak lesz, tele előreláthatatlan tényezőkkel.
Trump, Putyin, Merkel - a sorsuk és döntéseik meghatározzák a magyar mozgásteret is, és lehet, egyszer a magyar külpolitikának sem lesz elég Észak-Korea diktátorát elítélni, lehet, meg kell majd magyaráznia a magyar corleone-demokrácia mibenlétét is.
Borotvaélen táncolunk, ha az uniós támogatás bármilyen oknál fogva megszűnik, hát sok esélyünk nincs.
Próbáljunk hát jövőre együtt gondolkodni, próbáljunk nem bedőlni a mindenféle szirénhangoknak, és tegyünk meg mindent a diktatúra felszámolása érdekében.
Merthogy ez az első és legfontosabb feladat - a fuldoklót is először ki kell húzni a vízből, utána lehet csak kezelni a vízben összeszedett összes bajait.


Kívánok minden kedves olvasómnak és kommentelőmnek 2017-re olyan évet, melyben legalább néhány sikeres momentummal találkozhatunk, és ne feledjük: 1955 decemberében még senki sem számított 56 novemberére.
Ceaușescu sem gondolt arra 1989 januárjában, hogy karácsonyra személyesen jön érte a mennyből az angyal - a sors forgandó.
De azért - mindenekelőtt - mindenkinek kívánok jó egészséget, békés, szép életet, boldogságot!



Boldog új évet kívánok!



:O)))

2016. december 24., szombat

A CSALÁD

Itt a liba is, a család megette...
Amikor az élet nehezebbé válik - és ezen nem kell  mindenképpen csak anyagi nehézségeket érteni, az ember visszahúzódik, megszűnik a bizalma másokkal szemben, óvatossá válik.
Ilyenkor felértékelődik az a kis csoport, melynek tagjaiban általában feltétel nélkül bízhat, melyet elárulni mióta ember az ember, azóta a legfőbb bűn, a csoport, melyben azok élnek, akik életet adtak neked és akik az életüket is adnák érted, ha kell.
A család.


Család sokféle van, van ugye a Szent Család, a Corleone család, meg vannak azok a teljesen hétköznapi családok, melyekben sem a magasztos szentség, sem a bűn mértéke nem múlja felül a társadalmilag elfogadott szintet, még akkor sem, ha egy-egy tagja kissé eltérően viselkedik az átlagostól.
Hogy hány tagja van a családnak?
Hát ez bizony eltérő, de boldog az a család, melyben generációk élnek egymás mellett, együtt, ahol a pici gyerek feltétlen bizalommal fogja dédszülője kezét és tudja, nem érheti baj, mert van, aki vigyáz rá.
És boldog a szülő is, ha a gyermekét boldognak látja, meg is tesz ezért mindent, ami csak telik tőle, sokszor akár erőn felül is.
Ahol van, aki segít a tapasztalatlanabbaknak, ha igénylik, aki megfogja az öregek kezét, ha elbizonytalanodnak, ahol biztonság van.



Persze a társadalom besettenkedik még a legzártabb családba is, ott van a szülők mentalitásában, ott van a mindenki által elfogadott erkölcsi küszöb magasságában, a szóhasználatban, a viselkedésben.
Igen, a családon belüli viselkedésben is, mert szinte észre se vesszük már, ha a társadalom vezető rétege agresszív és bárdolatlan, sőt, sokan emiatt felhatalmazva érzik magukat hasonlóképpen viselkedni, és a saját, néhányszemélyes kis miniállamukban is bevezetni ezt a stílust, hiszen...
Ahol sikk bunkónak lenni, ott a család is nehezen tud ellenállni a korszellemnek, a fiatal meg már ebbe nő bele, ezt tartja természetesnek.
Természetesen a társadalom is hozott anyagból dolgozik, hiszen alapvetően a családban sajátítjuk el ismereteink és viselkedésünk túlnyomó részét, a család pedig saját elődeitől veszi át stílusát és életvezetési stratégiáját, de még az ünnepi menüt is.
Ahol a kicsi azt látja, hogy a család tagjai dolgoznak, egymással, ha nem is szertartásosak, de udvariasak, akkor azt a mintát fogja követni mindaddig, míg felül nem írja a tapasztalata, mely sok-sok család még több tagjának viselkedését értékelve és érzékelve formálja át a személyiségét.
De az alapokat nem könnyű felülírni, III. Richárd azt mondta ugyan Shakespeare-nél, hogy "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" - de még ő sem tudott felülemelkedni magán, hiszen a legújabb kutatások szerint sokkal inkább viselkedett korának gyermekeként, mint vérengző vadállatként.


A kor, melyben élünk, nem kedvez a kulturált viselkedésnek, a közbizalomnak, a barátságoknak, az empátiának, ez az a társadalom, melyben ember embernek farkasa - hirtelen nem jut eszembe, ki is írta ezt?
Ezt a kort túl kell élni, és úgy kell nevelni leszármazottainkat, hogy legyenek mindig, akik őrzik az értékeket, akik emberek tudnak maradni akkor is, amikor ez nem a legkifizetődőbb magatartás, de mégis.
A család, melyről oly sokat beszélünk mostanában és oly keveset teszünk érte, a jövő záloga.
Ezek az ünnepek pedig  nem kis részben a családról szólnak, az összetartozásról, a szeretetről, melyet a család nem méricskélve ad tagjainak, még akkor is, ha nem ért mindig mindenkivel egyet mindenki.


Holnap kezdődnek az ünnepek, a hanukijában már ég egy gyertya, a karácsonyfa feldíszítve, a gyerekek meg izgatottan várják az ajándékokat, ki-ki a saját vallása ünnepét tartja, de valahol ezek az ünnepek - bár egymáshoz semmi közük nincs - összeérnek.
Az érintkezési pont a család, a gyerekek, a szeretet.



Remélem, mindenki meleg lakásban, terített asztal mellett tud ünnepelni, még, ha azt a meleget és fényt a kályhában eltüzelt fenyőfa is adja.
Kívánok mindenkinek boldog, kellemes, szép ünnepeket!



:O)))

2016. december 22., csütörtök

EGYRE SZÖRNYŰBB

Hogy valami kellemes hírt is mondjak kedves olvasóimnak, ez lesz 2016-ban az utolsó olyan posztom, amelyik belpolitikával foglalkozik, ezen csak az változtathat, ha megmerénylik a Vezért, vagy piréz migráncsok megtámadják a Szent Kerítést Röszkénél, és átmenetileg fel kell függesztenünk Vezérünk legyőzhetetlenségéről vallott hivatalos nézeteinket.
Most se lenne semmi baj, ha a Párt Ökle nem a főváros utcáin parádézna páncélozott harcjárműveivel, így védve meg a magyarokat a késsel-villával, kanálgéppel támadó szír migráncsoktól, símaszkban.
Meggyőző népek, jó vérkeveredés, a kedves Papa Darth Vader, a kedves Mama meg Jeanne.d'Arc - csak a szemei villognak ki a lyukon!
Szépek ezek a TEK-Trabantok is, de nem kellene elfelejteni, hogy egy ilyenből szállt ki elegánsan a Ceausescu-házaspár is annak idején, másrészt meg, hogy vannak helyzetek, melyekben a legerősebb, Oxford-blue Hammerite-festék se fog össze egy ilyen csotrogányt.
Meg aztán neves írók is foglalkoztak már az utasaik megtestesítette problémával, például róluk írta Jókai Mór is népszerű regényét, Moldova meg Az elbocsátott légió című művét.
Kadhafit még női testőrök is őrizték, mégsem őket erőszakolták meg legyőzőik, hanem főnöküket - ők addigra már messze jártak...
Aggódom ezért a Mi Vezérünkért is, mi lesz vele adott esetben, hiszen olyan szép ember...

Viccesek, de egyben idegesítőek is ezek a daliák a belvárosban, az ember hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy kit is akarnak ijesztgetni, minket, vagy a migránsokat, akiknek egy ilyen harcjármű Szíriában és Afganisztánban olyan, mint magyar óvodában a lábbalhajtós műanyag motor.



Persze félre az ábrándokkal, ezek a gépek még a képen láthatónál is rozsdásabbak lesznek, mire itt az ellenzék összeszedi magát, a helyzet éppen úgy néz ki mintha erőnek erejével el akarnák kerülni a választási győzelmet.
Ennek érdekében az összes eddigi hülyeségeiket megismétlik, de újakkal is előrukkolnak, ezek közül is kiemelkedő Botka bejelentkezése az demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelölti posztjára.
A szegedi polgármester aktivizálta magát, ami messze nem azt jelenti, hogy hirtelen, ledobva álöltözetét a rongyok alól a demokraták Disznóölő Szent György lovagja bukkant volna elő napsugártól ragyogó páncéljában, ó nem.
Ő feltételeket is szabott, méghozzá hármat, mint a mesebeli kívánságok szoktak lenni.
Első feltétele egy közös ellenzéki lista, melyet pártja éppen most fúr meg, mint Búvár Kund a libákat, vagy miket is a Dunán.
Éppen most hirdetik meg ugyanis a szocialisták jelölt-listáját, annak utána, hogy előzetesen megegyeztek abban, hogy Botka első kívánságát teljesítik, még mielőtt kimondta volna.
Persze ebbe a vonulatba szépen belesimul az ő bejelentkezése is, hiszen miniszterelnök-jelöltnek is konszenzusos személyt kellene állítani, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a szocialisták örök reménységét szívesen támogatnák a többiek.
Az ő elhatározása érthető, hiszen ha veszít is, a következő önkormányzati választáson már olyan politikusként tudja eladni magát a szegedieknek, mint aki alkalmas lett volna akár az ország irányítására is, de hát a túlerővel folytatott harcban elesett.
Botka biztonsági játékos, ő az, aki az üres kapura sem rúgja rá a labdát, inkább legurítja másnak, lője az a kapu fölé.
Mostani lelkesedését leginkább az elnémethmiklósosodástól való aggodalom motiválhatta, így próbálja bizonyítani hogy bátor, de csak azt bizonyítja, hogy kutyaütő politikus.



A másik feltétele, hogy az egyéni jelöltek tekintetében ne a párthoz tartozás, hanem a szavazatszerző képesség számítson, így aztán feltehetőleg az összes Jobbikos képviselőjelöltet a magunkénak mondhatjuk majd.
A harmadik feltétel, hogy megállapodást kell kötni az új baloldali politikáról is, már csak azt nem taglalta, hogy kivel, lévén, hogy jelenleg nincs másik baloldali párt, de még ez sem baloldali, értsen ő ezen akármit is.
Tulajdonképpen a legnagyobb baj az, hogy már megint ugyanazok, ugyanazokkal a dolgokkal jönnek elő, mint tették ezt 2014-ben, és ugyanolyan torzsalkodásba fog fulladni ez az egész, mint akkor, csak az lesz a különbség, hogy most már nem megyünk ki a Dunapartra észhez téríteni őket, legfeljebb legyintünk egyet, hadd pusztuljanak a saját ízlésük szerint...

Ha az ellenzék itt nyerni szeretne, vagy akárcsak el szeretné zavarni világgá Pocit, akkor meg illene fordítani a dolgot - először meg kellene találni az arcot, aki képes a demokratikus értékeket hitelesen és okosan képviselni, aztán létre kellene hozni egy ernyőszervezetet, a dolgok rendjéből adódóan ez egy választási párt lenne, mely listát állítana és egyéni jelölteket indítana, és erre szavaznának a választók és erre kérnék a pártok is választóikat, merthogy ez lenne minden résztvevő párt listája és képviselőjelöltje is.
Így el lehetne talán kerülni, hogy Julis az mondja, hogy száradjon le a kezem, ha szocialistára szavazok, míg Józsi anyázna, ha csak Gyurcsány neve szóbakerül, és Bokros hívei sem kapnának sokkot, ha idoljuk elképzeléseinek negligálásáról esik szó.
Azt mondja Botka, hogy ha nem változtat a baloldal, akkor két év múlva nagyobbat bukunk, mint 2014-ben.
Nem tudom, szabad-e reménykednünk, mikor olyan emberek irányítanának bennünket, akik szerint 2018 áprilisáig még két évünk van hátra, valaki megmondhatná Botkának, hogy bő egy év az a két év, ehhez képest sehol sem tartunk.
Szól ez egyébként Gyurcsánynak is, aki ezt az évet úgy értékelte, hogy a választásra való felkészülés kezdete, nekem meg úgy tűnik, hogy a vége is, nagy kár pedig, el lehetne kapni a pocakost, de persze nem így...

Ha már polgármestert említünk, megszólalt Cserdi polgármestere, Bogdán László is, szinte minden szavával egyet lehet érteni.
A Népszava sorsa sem megnyugtató, az új tulajdonosokat Puch László jeleníti meg, de a többiek tekintetében őrzi a titkot, ami - előéletét tekintve - nem is csoda.
Nem lennék meglepve egy főszerkesztő-váltástól, némi átfazonírozástól, néhány munkatárs lapátratételétől, de hát persze várjuk ki a fejleményeket.
Gyurcsány szokatlanul nagy teret kapott az ATV-n, elbúcsúzott Kálmán Olgától, kíváncsi vagyok, vajon a Hír Tv műsorában szerepel majd?
Lehet, ott is lesz majd főzőcske, de okosan, remélhetőleg jobb kuktája lesz, mint legutóbb, akit hiába szólított szívemnek (02:08) , mégsem lett ügyesebb, talán meg kellene próbálkozni a cuncimókussal, esetleg a kommunikáció terén is...
Végül még annyit, hogy Orbán Ádert jelölte államfőnek, aki az atv.hu szerint így még egy ciklust tölthet a Sándor-palotában, de persze a pakliban benne van a Kozma utca Hosszúidős Speciális Részlege is.



Aki már nem jár erre a januárig hátralevő időben, annak kívánok Kellemes Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, Hag Szaméáh!
Legyen csendes az év vége, egye mindenki boldogan a bejglit vagy a flódnit, esetleg mindkettőt, hadd járjanak már végre egyszer jól az ateisták is!
Természetesen, csak a politikai posztokat szüneteltetem, úgyhogy aki erre jár, azzal még találkozunk!


Vegyétek ezt fenyegetőzésnek!


:O)))

2016. december 20., kedd

ETETÉS

Magyarország erősödik, nem hiába vezeti az országot egy erőművész, legszebb reményeink szerint nem a szakadék felé, bár sokak szerint ez a parttalan optimizmus nem segíti elő a tisztánlátást.
Idáig csak jobban teljesítettünk, mondjuk a plakátokon nem fejezték be a mondatot, mely eredetileg így hangzott: Magyarország jobban teljesít, mint Banglades, de a mondat még így csonkán, mint ez a virágzó kis ország is lelkesítő volt, csak a nagy migráns-áradatban kissé feledésbe merült. Mondanivalója is megkopott, így aztán a Habony Művek nekiveselkedett és kreatív lett, mint a róka a libaól ajtajában, szórja a kukoricát a sok baromfinak, hadd zabálják, ha már hinni akarnak.
Az új plakátok arról okosítják fel a népet, hogy Magyarország erősödik, ennek pedig - lássuk be - hírértéke van, hiszen idáig az egész világ úgy tudta, hogy a seggünk kilóg a gatyából.
De lám, most, hogy végre levettek a bóvlilistáról, és ismét érdemes, csak nem ajánlatos befektetni nálunk, most azonnal kiderült, hogy erősödünk, lenyomjuk Chuck Norrist, és ezentúl mi sem hordunk karórát, mi mondjuk meg, hogy mikor mennyi is az idő.
Erősödünk, sőt, már erősek is vagyunk, mint a borecet, ennek bizonyítására pedig "Magyarország erősödik" plakátokba öltöztetjük az országot,Battonyától Nemesmedvesig, a plakáton a Fidesz-szavazó látható, csak a gyerek kevés, de még nem késő.



Büszkék vagyunk.
Ingyenes étkezés 318 ezer gyermeknek - nem semmi, még akkor sem, ha a plakát szövege kicsit hazudós, akkor sem.
Mint tudjuk, ingyenleves nincs, ugyanígy nincs ingyenes étkezés sem, azt bizony ki kell fizetni valakinek, és abban te hóttbiztos lehetsz, hogy nem Viktor és tettestársai állják a cechet - nem hülye ő, hanem miniszterelnök!
Hanem akkor ki?
Hát te, kedves olvasóm, bizony te fizetsz, mint a katonatiszt.
Igaz, ezt nem veszed észre, mert a pénzt előbb kiveszik a pénztárcádból, mint hogy beleérkezett volna, de ettől még te fizeted, mint ahogy a stadionoktól Orbán újévi malacáig mindent.
Ez a legjobb buli, kifizetteted a szomszédoddal a medencefűtéssel felturbózott gázszámládat, majd adsz neki két tuskót - fűtsél vele, te tuskó.
Ami a pénzedből visszakerül hozzád, az mind-mind kegyosztás keretében történik: legyél hálás, hogy a Nemzet Atyja gondolt rád, és megállta, hogy ezeket a juttatásokat ne lopja el, vagy ne lopassa el valamelyik pereputtyával.
Azért csodálkoznék rajta, ha az iskolai ebédet Felcsúton nem Mészáros Lőrinc valamelyik cége főzné...


Ami ebben vérfagyasztó az nem az "ingyenebéd" ténye, hanem az, hogy ma, Magyarországon háromszázezer gyermek szorul rá arra, hogy szüleik helyett az állam adjon nekik enni.
Hihetetlenül magas ez a szám és hihetetlenül nagy a nyomor, ha már ezek is elszánták magukat erre az akcióra, hiszen önzésben és harácsolásban verhetetlenek.
Ez a sok kisgyerek megkapja az egészséges ételeket, nincsenek túletetve, hiszen az iskolai étkeztetés nem hizlalda, kalóriából sincs túl sok az ételekben, hiszen egészséges táplálkozáshoz szoktatjuk őket, sok zöldség, kevés zsír, aztán menjenek haza a fűtetlen lakásba, ettől lesznek egészségesek.
Ha nagyon kopog már a szemük, nézzenek az égre, láthatnak még libát is, könnyebb lesz elképzelni a libasültet, de képzeljenek ám hozzá vöröskáposztát is!

Végtére is Ceaușescu is harcolt a lakások egészségtelen túlfűtése ellen, mi sem maradhatunk le az egészségtudatos életvitel terén.
Ha eljön a hétvége, vége van a dínom-dánomnak, akkor kezdődik ugyanis a kísérlet, - tud-e egy kisgyerek evés nélkül élni?
Sajnos, nagy a gyanúm, hogy némelyikük úgy jár majd, mint a cigány lova, amelyik már majdnem leszokott az evésről, de a cél elérése előtt egy perccel égnek dobta a patáit.

Hétvégén - péntek estétől-hétfő reggelig - nincs étkeztetés, helyette éhezés a program.
Nem is kívánok én mást, csak azt,  Nagyurunk unokája éljen olyan körülmények között csak egy évig, mint ezek a gyerekek.



A aztán itt van ez az alamizsnálkodás.
Leszámítva azt, hogy aki rászorul. az nem engedheti meg magának a büszkeség luxusát, de ez az egész valami végtelenül megalázó és embertelen.
Ne az állam adjon enni a gyerekemnek, hanem teremtsen olyan feltételeket, hogy én tudjak enni adni nekik, mint ahogy ez szokásban volt errefelé vagy fél évszázadon keresztül.
És bár a különféle karitatív szervezetek munkája áldásos és nélkülözhetetlen, azt azért lássuk be, hogy talán nem az a legerkölcsösebb és legtisztább megoldás, ha az országot magánbirtokukká tevő rablóbanda vezérei döntik el, hogy a gyereked éhenhal vagy túlélheti-e a telet.
Azzal is dicsekednek, hogy nő a családok adókedvezménye, havi harmincezer forinttal.
A családi pótlék nem nő, azt ugyanis mindenki megkapná,  a szegények is, azoknak meg nem adunk semmit, hiszen akkor tovább húznák, így meg majdcsak elviszi őket valami betegség, a gyógyszer hiánya vagy a hideg, a stressz, a kilátástalanság.

A családok adókedvezménye ebben a gazdasági helyzetben erkölcstelen, mert a gazdagokat támogatja, miközben emberek milliói élnek munkalehetőség nélkül, egyik napról a másikra, rabszolgaként éhbéren.
lehetne ezt szebben is csinálni, de nem ezekkel az országvesztőkkel.



A gyerekekből akkor lesznek értékes tagjai a társadalomnak, ha pici koruktól kezdve megkapják a táplálékot - valóságosan és szellemi téren egyaránt.
Ha egy kisgyerek nem kap megfelelő ételeket, fehérjéket, akkor visszamarad a fejlődésben.
Az agya is.
Lehet, éppen ez a cél.
Közben az ország krémje már olyan, mint egy mangalica-konda.
Nagy baj lesz még ebből, már az is nagy baj, hogy vannak, akik a plakátokra írt jelszavakat elhiszik.
Sajnos, nem csak a gazdagok...



:O)))

2016. december 19., hétfő

ZSÚRPUBIK ÉS ZSÍRPUBIK

Megtetszett neki a szó, olyan jó csengése van.
Oda lehet szinte köpni, amúgy magyarosan sercintve, hogy csak úgy freccsen, ebből mindenki érezheti, hogy akiről szó van, az Isten tudatmódosult állapotában létrehozott gyermeke, egy senki, egy noperson, az evolúció tévedése.
A zsúrpubi a múlt század első feléből ittfelejtett kifejezés.
Orbán családjában tradicionálisan használták, hiszen felmenői mindahányan oly természetességgel vettek részt zsúrokon vagy téán, hogy fel sem  merült náluk a zsúr fogalmi magyarázatának szükségessége.
Tudták, amikor a szobalány bevitte a fiatal Lakatos méltóságos - nekik csak Lajkó - kártyáját az ezüsttálcán a szalonba, amit konyhának hívtak, hát akkor zsúr volt, az úri közönség emelkedett témákról diszkréten társalgott, plusz tánc, tea, aprósütemény - na az volt a zsúr.
A résztvevő elpuhult hímnemű egyedek pedig a zsúrpubik, azzal a tenyérbemászó pofájukkal.
Mai terminológia szerint a zsúrpubi Brüsszelben vagy a Jobbikban fellelhető jó partiarcot jelent, a késsel-villával evés bonyolult tudományának tévedhetetlen ismerőjét, Brüsszelben öltönyt és nyakkendőt, a nőkkel való tiszteletteljes bánásmódot (Clarisse kérem, ide a vállaimra, ha lehet, és elnézést, ha lökdöstem volna...), választékos beszédet, a személyes sérelmek kezelésének kulturált módját.



A zsúrpubi nem eszi kanállal a pörköltet, csak akkor veri a nőt, ha az kiköveteli, nem hányja tele vendéglátója illemhelyét és nem használja toalettpapír helyett a család nyávogva tiltakozó macskáját.
A zsúrpubi ismer néhány írót, nem kap látványosan hányingert a komolyzenei művektől, nem csodálkozik ha a prímás előtt áll egy koma pingvin-jelmezben egy tornazsámolyon és egy bottal fenyegeti azokat, akik nem húzzák elég gyorsan a vonót.
El tud akár két, egymást követő mondatot is mondani a bazzeg kötőszó használata nélkül, és nem eszi ki a citromkarikát a kézmosó tálból.
Ha meg kellene személyesíteni a figurát, hát kormányoldalon kevés esélyünk lenne fellelni ilyet, talán még Rogán közelíti legjobban a fogalmat, aki egy valóságos Bulibáró, Kisgrofó terminológiája szerint.
Ellenzéki oldalon csőstül találunk ilyeneket, ők két ujjuk közé csippentve enyhe undorral tartják maguktól távol a diktatúra excrementumát, orrukat fintorgatják és szofisztikált kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, de semmit nem tesznek eltávolítása érdekében, inkább csak ízlelgetik, a kritikáikat pedig sokszor másnap már ők maguk sem értik.
A PC fogalmát imádják, ha valaki kiejti a száján a cigány szót, azt azonnal rasszistának, ha a zsidót, akkor antiszemitának nyilvánítják.



A zsúrpubi népnemzeti ellentettje a zsírpubi.
Ennek archetípusa maga a Vezér, bár magas tisztsége akadályozza abban, hogy a maga természetességének teljében megmutassa példaadó énjét.
A fogalmat képviselői jómagyar keresztény embernek fordítják, ami azt jelenti, hogy egyrészt büdös a lábuk, másrészt kanállal eszik a pörköltet, harmadrészt meg nem bajlódnak gondolataik kulturált formába öntésével.

Ami eszükbe jut, azt a magyar emberre jellemző nyílt őszinteséggel vágják bele a másik ember pofájába, ezt az embertípust ők "kicsit nyers, de őszinte"kifejezéssel szokták illetni.
A nyers náluk a tahó szinonimája, az őszinteség pedig az udvariatlan bárdolatlanságot jelenti.
Az ő zsúrjaikat disznótornak hívják, ahol a döglődő állatot rituálisan körülállják, majd élvezettel hallgatják halálhörgését.

Minden disznajukat Ferinek hívják.

A nőket rendeltetésszerűen alkalmazzák, fegyelmet tartanak körükben, ha visszapofáznak, akkor behívják a vak komondort, másnap reggel pedig az asszonyka akkora napszemüveget visel, mint Sophia Loren fénykorában.
Konfliktuskezelésük verbális és tettleg-fenyegetésekben manifesztálódik, ellentétek esetén a "mi kő köcsög, lerúgjam a fejed, mint a gombát?" kérdéssel iparkodnak közelebb kerülni a kompromisszumos megoldáshoz.
Verbálisan lenyomják ellenfelüket, mint Süsü a cölöpöt, vitáikban az győz, aki többször és hangosabban tudja ezredszer is elmondani ugyanazt.
A zsírpubi művelt, például ismeri a Videoton összeállítását, zeneileg pedig már régen meghaladta Mozartot - ő a lakodalmas rock emlőin nevelkedett, de szóba jöhet a rap is, ha az eszmei mondanivaló nemzeti jellegű.
A zsírpubi ugyanis nemzeti, ha székely, akkor nemzetibb, de ha csángó, akkor a legnemzetibb.
Tréfái kifinomultak, pl. "esik a hó, fingik a ló!" , egyszerűek, érthetők, nem igényelnek mindenféle liberális csűrcsavaros  észjárást.
Szóhasználata sajátos, a lopást például szerzésnek nevezi, míg a csalást okosban történő megoldásként kezeli, de nála becsületesebb embert a Föld még nem hordott a hátán.



A helyzet imigyen tiszta.
A  két részre szakadt országban a normális népek vékony rétege várja sorsát a zsírpubikat a zsúrpubiktól elválasztó keskeny mezsgyén, és aggódva figyeli a két tábor vitézeinek istenítéletét.

Orbán vitéz cseles, fordítva ül a lován, míg Vona vitéz elképedve hallja, hogy neki ismernie kellene Puskint, jóllehet róla aztán mindenki tudja, hogy az orosz kultúra nagy tisztelője és a puskáknak is nagy barátja.
A pálya szélén a nézők között ott állnak az Unió vezetői.

Zokognak.
Mi is...

:O)))

2016. december 18., vasárnap

VIDÁM SZOMBAT, SZOMORÚ VASÁRNAP

Tulajdonképpen megszűnt az ATV.
Kívülnézetből még úgy tűnik, hogy él, hiszen a képernyő nem üres, egy darabig még úgy csinálnak majd, mintha politikai műsorokat szerkesztenének, Rónai Egon kicsit elfoglaltabb lesz, lehet, még kis pénz is leesik a többletmunkáért, Mészáros Antónia csillaga felragyog, Havas Henrik meg nyilván örül, hiszen kolléganője távozása talán feledteti a népi bölcsességet: aki tudja csinálja, aki nem, az tanítja...


Nem sok jövőt lehet jósolni a csatornának, hiszen az hagyta el, akitől ATV volt az ATV - Kálmán Olga átigazolt a Hír TV-hez.
Szinte törvényszerű volt a változás.
Mióta a tulajdonos Hit Gyülekezete történelmi egyházzá magasztosodott, azóta a nézők fontossága lecsökkent.

Ameddig szektaként kezelték, valahol Moon tiszteletes és Jehova tanúi között, addig fontos volt, hogy behúzzák azokat a nézőket, akiktől most jó lenne szabadulni, akik a jelenlegi rezsim ádáz ellenfelei, és akik veszélyeztetik a családi vállalkozás sikerét.
Ameddig kellett a néző, mert a reklámpiaci részesedésben meghatározó szerepe volt, addig kellett Kálmán Olga, mióta a kassza meghatározott időszakonként csilingel és lehet a pénzért az ablakhoz fáradni, azóta nem annyira fontos senki sem, sem a műsor, se a néző, de a műsorvezető sem, maradhat a műsorok csúcsa a Vidám Vasárnap.

Emellett átrendeződőben van a médiapiac.
Az átrendeződés abban manifesztálódik, hogy amelyik médium nem Orbán indulóját fújja, az vagy ellehetetlenül, vagy igazodik.
Kálmán Olga okos nő, ő ezt valószínűleg már akkor átlátta, amikor a csatorna fenntartója történelmivé nemesedett, és azelőtt akart lépni, mielőtt a műsorát kiherélik, őt magát pedig egy sms-értesítéssel világgá küldik.

Az okos emberek szeretik maguk intézni a sorsukat és nem várják meg, míg a sors intézi el őket.


A körülmények fintora, hogy éppen Simicska televíziójánál folytathatja, hiszen Simicska éppen olyan emblematikus figurája a rendszerváltásnak, mint Orbán, csak éppen nem állt reflektorfényben, évekig még képet se lehetett találni róla - most se sokat.
A G-nap óta viszont sok minden megváltozott a médiapiacon.
Egyrészt a napilapok mind-mind jobboldali tulajdonba kerültek, a Népszabadsággal pucolják fényesre a tükröt, melyben Orbán szereti tanulmányozni fizimiskáját, még ha az a tükör görbe is.
A televíziók piacán a TV2-t (B)Andy Vajna einstandolta, az RTL békét kötött Orbánnal, valószínűleg valamilyen ütős ígéret fejében, az ATV pedig az első nagyösszegű állami támogatással egyidőben elkezdett igazodni, rákapcsolódott a központi agyra, mely Orbán seggében fészkel.
Egy, csak egy legény van talpon e vidéken, őt meg Simicska Lajosnak hívják, és arról nevezetes, hogy elvi megfontolásokból ellenzi Orbán rendszerét, mióta Orbán kipenderítette a gazdaság irányításából.

Mellesleg említette, hogy Orbán diktátori törekvései sem tetszenek neki, ami esetleg még igaz is lehet, hiszen más az, ha a demokrácia keretei között elemeljük azt, ami hozzáférhető és nincs lecsavarozva a talajhoz, meg más az, ha valakinek pisztolyt szorítunk a fejéhez és olyan ajánlatot teszünk neki, melyet nem lehet visszautasítani.
Ki tudja, Isten útjai mellett az emberi lélek is kifürkészhetetlen, de ez lényegtelen is, hiszen praktikusan Simicska is kényszerpályán halad, a kibékülésre hajdani szobatársával annyi esélye sincs, mint libának a lakodalomban.



A televíziók piacán a hajdani szovjet tévé mintájára folyik az átalakulás, lesz százkét csatorna, százegyen Orbán szidja az Uniót az Unió pénzén, a százkettediken pedig Hajdú TEK-tábornok csapkodja a tenyerét egy gumibottal: kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?
A folyamatok világosak, folyik a nagytakarítás a médiumokban, a hangnem egyre visszafogottabb, aki nem internet-felhasználó, annak esélye sincs a tárgyilagos tájékozódásra, hiszen a rádiók ugyanúgy gleischaltolva vannak, mint a sajtó többi ága. Az ilyen környezetben viszont nincs helye egy Kálmán Olgának.
Marad Simicska, ő meg hagyja dolgozni azokat, akik értenek a munkájukhoz, és akiket nem kell minden nap agyoninstruálni, mert szakemberek - és jó szakemberek.

Természetesen a Hír TV nem lesz ezentúl sem baloldali televízió, de hát az ATV sem volt az, Kálmán Olga műsora is inkább liberális demokrata volt, mint baloldali, de egyértelműen rendszerkritikus és demokráciapárti.
Biztosan nem egy Egyenes beszéd klón lesz az új műsora, de hogy érdekes lesz, az majdnem biztos.
Persze felmerül a kérdés, hogy ki mer majd bemenni Simicska stúdiójába, de lehet, ez se baj, legalább előkerülhetnek végre új arcok is a megszokottakon kívül.



Talán Kálmán Olgának is jót tesz az új kihívás, megóvja a rutin okozta elszürküléstől.
Kívánjunk neki sok sikert, a média összes dolgozójának pedig nyugodtabb napokat és némi létbiztonságot.



:O)))

Ezt írtam róla 2012-ben:  http://www.pupublogja.hu/2012/04/kalman-olga.html
Ezt meg 2015-ben:  http://www.pupublogja.hu/2015/08/kalman-olga.html

2016. december 16., péntek

MINT SZENT MÓKUS FENN A FÁN


Zánka is egyházi kézbe került, nemmellesleg a több, mint ötmilliárd forintos költségvetésű gyermeküdültetés is.
Természetesen alapítványi vagyon lesz belőle, a Szeged-Csanádi Egyházmegye alapítványának tulajdona.
A januárban létrehozott Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Közalapítvány alapítójaként jegyzett Hunguestnek még tulajdonosai voltak a szakszervezetek is. Júniusban viszont az alapító átruházta jogait a Szeged–Csanádi Egyházmegye szervezetére, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatóra.Az egyházmegyét Orbán haverja, a stadionépítő püspök, Kiss-Rigó László irányítja, így a Szent Ágota alapítványban is érvényesül a befolyása, mely az Erzsébet a stb. alapítvány vezetőit nevezi ki - például olyan szakembereket, mint Deutsch-Für Ágnes Saroltát, Tompika második feleségét.3200 fős szálláskapacitásával Zánka Közép-Európa legnagyobb üdülő- és sportközpontja. 210 hektáros parkosított környezettel, hosszú, egybefüggő balatoni partszakasszal, rendezett stranddal és szépen felújított épületekkel rendelkezik, valóságos ínyencfalat egy turizmusban utazó, saját lábain szilárdan álló, feltörekvő szakembernek.Ha nem ma, hát majd holnap, attól jó, ha valaki fiatal, hogy van ideje kicsit várni...


Az sem mindegy, hogy kinek a kezében van a gyermeküdültetés, hiszen hiába akarunk jó magyar embert és jó keresztényt/keresztyént nevelni a nebulókból, ha a nyári szünetben elhanyagolják a miselátogatást, az istentiszteletet is ellógják, oda az ideológiai nevelésbe fektetett tetemes energia, pogány kozmopolita lesz belőlük, vagy betérnek a tuggyukkikhez, az Isten se menti meg őket ettől a veszélytől.
De ez csak az egyik fele a dolognak, amiért a katolikus egyház ismét lenyúlhatott egy jelentősebb vagyont, a fő ok bizonyára a nagy hozzáértés a gyermekekkel való foglalkozás terén.
Igaz, gyermekmozgalom létrehozására huszonöt év is kevés volt nekik, a cserkészek például leginkább jelmezbál szereplői koszorúzások alkalmával, de ezt bőségesen ellentételezi az atyák által ölbe vett gyermekek száma.
Nem szólva az egyház szociális érzékenységéről, de hát ne is firtassuk ezeket a dolgokat, sok értelme nincs.


A úttörőmozgalmat a jobb és baloldali éhesek kéz a kézben verték szét, merthogy ideológiai alapon álló szervezet volt állítólag, annak dacára, hogy amikor Mara néni felvette az úttörővezetői egyenruháját, hát a legutolsó, ami eszébe jutott róla az embernek, az Lenin elvtárs volt.
Igaz, a papok reverendájáról se Isten ugrik be a szemlélőnek...
Csillebércet szétcincálták, oda Zánka és Fonyód, már régóta érdemes kezekben vannak a megyék és városok úttörő és ifjúsági táborai, a gyerekek meg nyaraljanak a Járda-szigeteken, jó az a sok büdös proligyereknek, meg a cigányoknak,

A zsidó gyerekek természetesen jöhetnek, még ebédet is kapnak, az alapanyagot Lőrinc barát hizlaldája biztosítja, egészséges mangalica...
Pedig nagy szükség volna gyermekszervezetekre, ezt bizonyítják a különféle nyári táborok, melyeket magánszemélyek üzemeltetnek azok számára, akik képesek megfizetni.
És aki nem képes erre?
Gyermekkoromban úttörővasutas voltam, a csillebérci nemzetközi tábor minden évben nagy élmény volt, Zánkára mint KISZ-vezető vittem gyerekeket, nem egy alkalommal, remek lehetőség volt ez azoknak a családoknak, akik nem tudtak elmenni valamelyik SZOT-üdülőbe.


Hát majd most részük lesz a jóból a kisgyerekeknek is, az új evangelizáció keretében közel kerülnek az Úrhoz.
A szegény gyerekek meg úgyis közel vannak az Úrhoz, sokszor csak egy szelet kenyér választja el őket tőle...   

A katolikus egyház papokat se tud biztosítani minden településre, lehet, az lesz a megoldás, ha a plébános locsolókocsival járja a területét, meghintve híveit a szent maszlaggal.
Tele van a gyermekek környezete szentekkel, nagy kár, hogy a gyermekek nem lehetnek boldogok, mert a boldog-kvótát is fideszesekkel töltik fel...


Legfőbb kincsünk a gyermek, ezt Ráhel példája ékesen bizonyítja, édesapja meg azt, hogy neki egy fikarcnyit se jelentenek mások...


:O)))

Ja! És liba!

2016. december 15., csütörtök

UJ SEGG, RÉGI NYELV

Miután a brüsszeli segg nem jöhetett számításba, merthogy az lett kinevezve ellenséges seggnek, szeretett Vezérünk végigkóstolta a kínálatot.
Megpróbálkozott Putyin seggével, ahol részsikereket ért el.
Putyin nem rántotta el a fenekét, ellenben használta a hasznos idióta nyelvét, rendeltetésszerűen.
Az ő céljainak remekül megfelelt egy uniós ország miniszterelnöke, aki a saját szervezetén belül a rákos sejt módszerével teszi tönkre a régi-új ellenfelet.
Putyin ezzel semmi galádságot nem követett el, csak saját országának érdekeit képviselte egy olyan világban, melyben a vezető nyugati hatalmak egyre szorosabbra akarják húzni az oroszok nyakára csavart kötelet, egyre közelebb akarnak kerülni az orosz határokhoz.
Nem, nem baráti látogatás keretében, hanem katonai támaszpontokkal, a NATO terjeszkedésével, erőpolitikával, nyomásgyakorlással, gazdasági intézkedésekkel - szóval minden módon.
Lenin ideje óta semmi sem változott, Oroszország-anyácska továbbra is ősellenség, kívánatos stratégiai cél, vágyott piac és nyersanyagforrás, nagyhatalom, még akkor is, mikor éppen gyenge.
De most éppen nem is gyenge.


Európával való viszonya ambivalens, a róka fogta csuka esete forog fenn, a "se veled, se nélküled" állapota.
Oroszország évszázadok óta törekszik arra, hogy integrálódjon Európába, az európai államok évszázadok óta sorra meghiúsítják erre vonatkozó kísérleteit, ha tudják, akkor kizárják a nemzetközi együttműködésből, legyen az akár gazdasági, akár katonai jellegű.
Erre természetesen mindig találnak indokot, ha éppen nincs, hát kreálnak, a lényeg az, hogy félnek - ha engednének az orosz törekvéseknek, akkor Oroszország méreténél, gazdasági és katonai súlyánál fogva átvenné a vezető szerepet az elaggott földrészen.
Pedig Európa Oroszország nélkül nem világpolitikai tényező, míg Oroszország Európa nélkül is az.
Szóval, Orbán jól választotta meg a nyalni kívánt felületet, az csak a baj, hogy mi egy szövetségi rendszer része vagyunk, mégha részvételünk a NATO struktúrájában inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőségű és kicsit vicces is - főleg, ha a mellékelt kardcsörtetésünket is figyelembe vesszük.
Putyin tehát az orosz érdekeknek megfelelően használ minket, jókat röhög közben a kakadun, amelyik már úgy telecsinálta a saját fészkét, hogy lassan nem marad hely saját maga számára sem benne.

Nem volt nehéz a mi Szeretett Vezérünket manipulálni, hiszen úgy működik, mint a szamár, mely elé egy répát lógatnak - ha ellopható pénzt szagol, megy utána, mint a gép.
Jelen esetben a répa Paks, meg az a vibrálóan kellemes érzés, hogy borsot tud törni az európai államszövetség vezetőinek orra alá, hiszen mégiscsak méltánytalan, hogy nem engedik közel a pénzesládához, pedig mennyivel több pénz van abban, mint amennyit alamizsnaként idelöknek, nem igaz?



Egy idő után rá kellett jönnie, hogy ez az út nem járható, az orosz hadsereg továbbra sem az ő parancsait lesi, és hát Putyin sem áll vigyázzba, mikor találkoznak, Európa sem veszi tudomásul, hogy akkor mostantól kezdve ő irányítja az orosz kapcsolatokat, sőt, időnként még kap egy-két sallert, meg kokit is.
Hát akkor talán majd a kínaiak.

Kína nagy ország, többezer éves kultúra, még akkor is, ha a tárgyalóasztal alatt a vendégek tiszteletére köpőcsésze van - mit mondjak, nem csodálkozom.
Kínának még annyira sincs szüksége ránk, mint az oroszoknak, a kínai nem kapkodós fajta, tud várni párszáz évet a megfelelő körülményekre, mi pedig, ha minden kínainak egy flaska fütyülős barackot akarnánk ajándékozni, évszázadokig fütyülhetnénk a barackfáink alatt, a Vezér személyesen meg nem egy Obama, még árnyalatát tekintve sem...

Számukra tiszta időpocsékolás egy olyan országgal tárgyalni, melynek kevesebb lakosa van, mint Peking egyetlen kerületének, így aztán nem is nagyon tudnak velünk mit kezdeni - elmúlt már az a szép világ, mikor Albánia eséllyel törekedhetett Kína európai barátjának szerepére, ma esélyünk sincs erre.
Kínát nem érdekli Európa, Magyarország még annyira sem, Kína Afrikában építi ki gazdasági-katonai állásait, és várja, hogy befektetései megtérüljenek.
Amerika el van adósodva nála, kétszer is meggondolja, hogy mit lép, nemmellesleg menetközben a Kínai Népköztársaság katonai nagyhatalom is lett, űrhajósai és ötödik generációs vadászrepülői vannak, emberanyaga kifogyhatatlan, a politikája pedig stabil.Hiába tekintünk el a tibeti helyzettől, a Tienanmen tértől, a kommunista Kínát az sem érdekli, ha hőbörgünk, csak megy a maga útján, lassú, apró változásokkal.
A vonatkozó vicc szerint a mi politikánk olyan, mint egy csónak fordulása a füredi kikötőben, az orosz politika olyan, mintha az Admiral Kuznyecov repülőgéphordozó fordulna meg ugyanott, a kínai pedig olyan, mintha megfordulna a kikötő.
Mit mondjak, sikereink mérsékeltek voltak, a kínai segg nem volt elérhető, még talán egy nyalintás erejéig sem, jóllehet tehetséges külügyminiszterünk véresre erőlködte magát, hogy apukájának - aki a vasút-bizniszben utazik - üzletet szerezzen
Még a felcsúti expresszt sem kínaiak építették...



Seggek fogytán éppen ott álltunk, tanácstalanul, mint liba a az üres kukoricagóré előtt, mikor - deus ex machina - elénk pottyant Trump, aki a Vezér bölcs helyzetértékelésének köszönhetően helyből barátnak tűnik.
A döntés megszületése komoly elemzőmunkát igényelt.
Az agytröszt úgy okoskodott, hogy ha Clinton nyer, akkor - akár neki drukkolunk, akár nem, mindenképpen jól seggbe fog rúgni, akkor pedig oda az egyetlen gondolkodásra használt testrész.
Ha Trump győz, akkor akár még mehet is tovább a Vezér nevével fémjelzett rendszer, a Viki-diki...

Bejött neki, jó a lapjárása, de hát jó volt az Kadhafinak is, míg csak alattvalói nyelvéhez szokott fenekébe más alkatrészek nem kerültek - vagy ötven, egymásután.
A hatalom most kéjesen nyújtózkodik, de szép is lesz a beteljesült álom, ott állhat megint a Fehér Házban, a velencei tükör előtt...
Ha kis szerencséje van, Trump kimegy egy percre az Orális Irodából, és akkor ő belepróbálhatja a fenekét az elnöki székbe.
Hogy Amerikában csak született amerikai lehet elnök?
Ezek a szerencsétlenek még nem hallottak az egyéni képviselői indítványról...

Persze az élet csordogál tovább, és az érdekek továbbra sem simulnak egybe, az érdekellentétek esetén követendő eljárás alapja az amerikai érdek lesz, az pedig nem biztos, hogy egybeesik majd Viktor érdekével.
Mert ugye, más a politika és más a szerelem.
Európa vezetőinek ugyanúgy nem fog tetszeni a Trump-al kialakított túlzottan szívélyes viszony az EU érdekeivel szemben, mint ahogy viszkettek Putyin barátságától is, mivel Európa megerősödése egy pillanatra sem érdeke Amerikának.
Szerintük Európa legfeljebb bedolgozó lehet az amerikai gazdaságpolitikában, már ez az e€uro magában is árulás, nem szólva az önállósodási törekvéseket mutató külpolitikáról.



Trump nem hülye, hanem üzletember.
Orbánt az értékén fogja kezelni, és az első szükséges alkalommal be fogja áldozni - mondjuk - Merkellel szemben.
Az Unió pedig kényszerpályán halad, nem is túl sokára választania kell a szorosabb integráció és a szétesés között.
Orbán jövője persze itthon dől el, a nagy porverés Trump-al kapcsolatban csak azt a célt szolgálja, hogy hívei ájultan tiszteljék ezt a valóságos világpolitikai tényezőt, aki azt gondolja, hogy a világpolitikában jelent valamit, ha éppen nem rúgják seggbe.
Nem jelent semmit, itt nincsenek barátok, nincsenek ellenségek, csak érdekek vannak - megmondta már Churchill is.




Vezérünk megfeledkezik arról, hogy anno Kadhafi sátra az Élysée palota kertjében volt felverve.
Ha a tükörbe néz, eszébe juthatna, hogy ugyan ő is csúf, de a politika még nála is csúfabb...



:O)))

2016. december 13., kedd

MANIPULÁCIÓK A HADAK ÚTJÁN

Időről-időre felröppen a hír a hazai sajtóban is, hogy a galád oroszok ártatlan civileket bombáztak, ezzel párhuzamosan az amerikaiak által vezetett koalíció repülői megsemmisítették az ISIS erőit.
Természetesen ezen az érzőlelkű magyar honpolgár elszörnyed, és miközben átlépi a félig már megfagyott hajléktalant, eszébe se jut felemelni szavát az ártatlan civil állampolgárok szőnyegbombázással felérő pusztítása ellen, szörnyülködik.
Joggal egyébként, hiszen a ha valami szörnyű, hát a háború az, és csak azért harciaskodnak errefelé némelyek, mert - hálistennek - régen volt itt már háború, személyes tapasztalatai csak néhányezer embernek vannak, de az ő hangjuk koruknál fogva elvész az aktuális nagyonbátrak kórusa mellett.
A háborúk propagandistái természetesen jól ismerik az emberi természetet, tudják, hogy az átlagember a katona halálát a háborúban szinte természetesnek veszi, éppen csak azt nem mondja, hogy minek ment oda, jóllehet ez is egy nagy marhaság, hiszen háború esetén az ember választása leegyszerűsödik.

Ha megy, akkor van még egy esélye - hátha túléli, ha viszont nem megy, akkor saját hazája hatóságai lövik le, de ez esetben esélyről szó sem esik.


Ez a helyzet ma a világban, és hogy mégse legyen ennyire egyszerű, hát a dolgot bonyolítja a mai háborúk polgárháborús jellege.
Ezekben a háborúkban az egyik fél - jellemzően az állam - reguláris alakulatai vesznek részt, velük szemben meg mindenféle felkelők szedett-vedett fegyverzetű népe visel hadat.
A reguláris alakulatok egyenruhát viselnek, míg ellenfeleik öltözéke Rambo jelmezétől a hálóingig terjedhet, viselőik pedig a szerencse forgandóságának függvényében hol hős felkelők, hol pedig ártatlan civilek, találja ki ellenfelük, hogy most éppen milyen halmazállapotban vannak, ha téved, hát vessen magára.

Ebből kifolyólag aztán valóban előfordulhat, hogy ártatlan civileket hős felkelőnek néznek, ennek megfelelően esetleg kibélelnek ólommal, ami nukleáris támadás esetén határeset a barátságos és barátságtalan magatartás között.


Ezt persze a háborús propaganda érthető módon kihasználja, hiszen alapfeladata az ellenség elleni gyűlöletkeltés.
Így aztán az ártatlan civilek haláláról minden nap írnak egy flekket, de a velük szemben álló és kötelességét teljesítő katona haláláról szó sem esik, hiszen az nem hős hazafi, csak egy vágóhídra hajtott aligfelnőtt, lehetne akár a te fiad vagy unokád is.
Aztán a bomba sem válogat, habár a tömegpropaganda azt a verziót erőlteti, hogy az amerikai bomba az szelíd, jó bomba, míg az orosz bomba az vadállati kegyetlenségű bomba, melyet a köztudottan vadállat ruszkik szándékosan dobnak iskolákra, kórházakra, szüzekre és kisgyermekes anyákra, hogy a cicákról ne is ejtsünk szót.
Ezt a szöveget persze boldogan benyeli az erre optimalizált közönség és eszébe sem jutnak az amerikai gépek által lebombázott szíriai katonák, az iraki kórház, de legfőképpen nem jutnak eszébe a menekültek, akik ugye nem is léteznek, mert az anya, aki elveszíti kislányát, az természetesen gazdasági bevándorló, míg férje, aki nem szeretne ágyútöltelék lenni egyik oldalon sem, az egy vérnősző barom, akinek a fejében csak Juliska tánti antikvitásként is bátran értelmezhető muffjának megművelése forog, természetesen erőszakkal.
Azt nem szokták rosszallani, hogy ez a Julcsa milyen erőszakos...


Szóval, csak azért vetném fel ezt a kérdést, mert utálom, mikor honfitársaimat hülyének nézik, ennél már csak azt utálom jobban, mikor ők ennek igazságát visszaigazolják.  
A helyzet a Közel-Keleten bonyolult, de hát mikor nem volt az, visszamenőleg Julius Caesarra?
Egy biztos, hogy aki kiirtja az ISIS-t a világból, az nagy szívességet tesz az emberiségnek, és az is biztos, hogy ameddig az oroszok meg nem jelentek, addig érdemi lépések nem történtek, mindössze a mai erkölcsbajnokok

fegyvereket adtak a fanatikusok kezébe, destabilizálták az amúgy is robbanásra kész bombához hasonló térséget, meg kereskedtek velük - olajat vásároltak tőlük, nagy tételben.
Aztán rájöttek, hogy az oroszok ellopják a show-t, és azóta el vannak ájulva saját erkölcsi nagyságuktól, jóllehet olyan bajok ellen harcolnak, melyek nélkülük nem jöttek volna létre.
Persze a helyzetük bizonytalan, ezért totyorognak, mint liba a jégen és akármelyik ujjukat harapják, mindegyik fáj.
Csak azt mondom, hogy gondolkodni soha nem hátrányos, és igazán ki lehetne lépni már abból a színvonalból, hogy valamelyik jelenséget igaznak tartunk csak azért, mert bemondta a rádió.


Nem a rádiót kell nézni.
A tulajdonosát...



:O)))




2016. december 12., hétfő

TÁNC A NÉPSZABADSÁG SÍRJÁN

A cím kíméletes az olvasóval, lehetne profánabb dolgokat is elképzelni, mint a tánc, de ezt az olvasóra bízom.
Mindenesetre ma megjelent a közlemény:
"Az OPIMUS GROUP Nyilvánosan Működő Részvénytársaság (székhely: 1065 Budapest, Révay u. 10. továbbiakban: Társaság) tájékoztatja a Tisztelt Részvényeseket, hogy a Társaság egyszemélyes leányvállalata, az OPIMUS PRESS Zrt. (Cg. 01-10-048787) felkérése alapján a 100%-os tulajdonában álló Mediaworks Hungary Zrt. Igazgatósága megvizsgálta a Népszabadság című napilap újraindításának lehetőségét.
A vizsgálat lefolytatása alapján a Mediaworks Hungary Zrt. Igazgatósága nem látja sem racionális lehetőségét, sem gazdasági megalapozottságát a Népszabadság című napilap újraindításának."

Mecsoda meglepő fejlemény, az állunk leesett, csak nézünk kifelé a fejünkből mindahányan, akik még nem vesztettük el teljesen az eszünket, merthogy a pofátlanságnak ez a foka már olyan gusztustalan, hogy szinte szép.

A magyar sajtó vezető és mértékadó napilapja ugyanolyan undorító módon szűnt meg, mint amilyen undorító ez az egész rendszer, névadójával egyetemben.
A történet lezárása is  éppen ilyen gusztustalan, hiszen a közlemény kiadója mindenkit hülyének néz, újságírót, olvasót egyaránt.
Azt szokták mondani, ha igazán jól akarsz hazudni, akkor gondoskodj arról, hogy az igazság egy-két eleme is szerepeljen a hazugságodban, és ez esetben is így történik.

Miután a napilap már hetek óta nem jelenik meg, természetesen elvesztette olvasói egy részét, előfizetőit teljesen, elvesztette újságíróit, szerkesztőit - egyenként is nehezen pótolható a veszteség.
Mint amikor egy antik bútort baltával szétvernek, utána hiába ömlesztenek a romok mellé két köbméter diófát, rendelnek mellé asztalosokat, abból antik bútor már soha nem lesz, legfeljebb, ha várunk kétszáz évig...
Az újság ugyanis nem papír meg nyomdafesték, mégcsak nem is az újságírók csapata, hanem történelem, tradíció, nehezen megszerzett és még nehezebben megtartott hitelesség, megbízhatóság, társadalmi befolyás, politikai mérték és érték, egy olyan elvont fogalom, melynek tulajdonságaival semelyik más sajtótermék nem rendelkezik.
Ha el akarjuk takarítani, a legcélszerűbb szétverni az infrastruktúrát és megfosztani a múltjától, mely jelen esetben az archívumot jelenti.



De amit a gazdaságosságról ír a közlemény, abban természetesen igaza van - politikai napilapot kiadni maga az ötletbe kódolt veszteség, a mai piacon a nyomtatott sajtóban gazdaságilag értékelhető példányszámot elérni legfeljebb Sarka Kata bugyitörténeteivel, vagy Katinka hálószobatitkaival lehet.

Ezek érdekfeszítő történetek, ellenben az, hogy hogyan lopják el a jövődet, az irracionális és érdektelen sci-fi - és ezt a műfajt kevesen kedvelik.
A világban ezt a problémát úgy szokták megoldani, hogy a politikai napilapot a kiadó egyéb kiadványaival ( Könyvsorozat: Nyál és takony... ; Hetilap: Cicanyaú, kutyuskaki; Gyermekeknek: A kis láncfűrészes és más mesék;  Lakás: Cannabis az ablakban; Energiabrikett napilapból; Macskabőr ágyelőke; Étel-ital: Földigiliszta-saláta; Sport: Stadionavató MCLXVI. rész; stb. stb...) tartatja el a harminc-negyvenezer példányszámban megjelenő és tizenötezer példányban vevőre találó termékét.
Ezen változtatni nem lehet, hiszen errefelé sokan még a demokrácia mibenlétével sincsenek tisztában, és azt elhitetni velük, hogy ha nem lenne éppen demokráciának álcázott diktatúra, akár kezükbe is vehetnék a társadalom irányítását - a következő kétszáz év programja lehetne.



A Népszabadsággal kihajigáltuk az ablakon az antik családi porcelánt, ha libasültet akarunk majd enni, mehetünk tálért az IKEA-ba, hol is gyönyörű, beton virágtartókra hajzó porcelán-készleteket lehet kapni potom áron, azzal teríthetünk majd a szőrös pallóból összebarkácsolt, lapraszerelt asztalon, merthogy nem a Népszabadság volt az egyetlen, melyet kihajigáltunk, ment a bútor is, csak a kurvák maradtak, hogy hadd utaljak a közismert viccre...
Mondjuk a Népszabadság újságíróit se nagyon értem, hiszen online újságot csinálni nem olyan költséges, mint nyomtatott kiadással előhozakodni.
De persze ehhez az kellene, hogy a bedolgozó újságírók ne nagyon vegyenek fel fizetést, írjanak egy darabig ingyen, új munkahelyük mellett - írni ugyanis otthon is lehet, esetleg még ingyen is lehet, ha kellemetlenkedni szeretnénk annak a rendszernek, mely elvette a megélhetésünket, a hivatásunkat, a jövőnket.
Ehhez nem bosszúvágy kell, hanem racionalitás.

Anno a Szabad Európa nem volt egy színvonalas rádió, egy középszerű propaganda-adó volt, melynek népszerűségét az adta, hogy kimondott akkortájt kimondhatatlannak tűnő dolgokat, valamint megnehezítették a hallgatását.
Akkor a hatalom megállás nélkül sípolt, most megállás nélkül hazudozik - lehetne ebből akár népszerűséget is kovácsolni.
De nem lehet, mert még ez a sok értelmes és politikával foglalkozó ember sem képes átlépni saját korlátait, elvetni a korra jellemző, mindent felülíró anyagiasságot, és találni valamiféle eszmét, amiért érdemes élni, ha meghalni talán nem is.

Nevezhetjük ezt az eszmét akár demokráciának is...


A Voga-Turnovszky duó, ha nem tudott valamit, hát a Népszabadsághoz fordult - szerintem soha el nem hitték volna, hogy a kérdések akkor lesznek igazán aktuálisak, mikor már nincs, aki válaszolhatna...
Nagyon nevetséges lenne ez, ha nem lenne ennyire szomorú...



:O)))

2016. december 11., vasárnap

BOZGOROK ÉS SZŐRÖSTALPÚAK

Parlamenti választásokat tartanak ma Romániában.
Csodaszámba menne, ha a magyar kormány nem ütné bele az orrát a dologba, habár orra hegyén valamilyen érdekes, barna színű anyag maradványai látszanak, és miután nincsenek allergiás kiütései, feltételezhető, hogy az anyag saját eredetű.
A parlamenti választásokon a résztvevő magyar pártok a bejutási küszöb környékén erőlködnek, az RMDSZ adott ugyanis néhány helyet a Magyar Polgári Pártnak is, vélhetőleg több eszük van, mint a magyarországi pártoknak.
Persze ez a helyzet nem tetszik mindenkinek, a bővérű nemzeti csődör, kinek íróasztalán megfordult már néhány nemzeti punci, természetesen elégedetlen a helyzettel.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egy nagyváradi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy ő maga elmegy ugyan szavazni vasárnap (romániai parlamenti választás), de jó lelkiismerettel aligha lehet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros, Bihar, vagy Hargita megyei jelöltlistájára szavazni "annak a tudatában, ahogy azt az opportunista, megújulásra és megigazulásra képtelen RMDSZ összeállította".



Nekiment Kövér Lászlónak is, aki a Fidesz nemzetpolitikára szakosodott harcosa, és aki ezidáig mindig megjelent ott, ahol alkalom adódott egy kis nemzeti illatú szarkavarásra, lett légyen az háborús bűnös hamvainak aktatáskában történő hurcolászása, vagy akár ez a mostani választás is.

Kövér bűne Tőkés szerint az, hogy részt vett az RMDSZ kampányában, ez pedig helytelen, hiszen " a Gyurcsány-rendszer legfőbb támogatói voltak Erdélyben."
Nm emlékszem rá, hogy Gyurcsány bármilyen pozíciót betöltött volna Romániában, vagy akár Erdélyben, arra sem, hogy Gyurcsány rendszert hozott volna létre.
Ilyen tevékenység leginkább a NER létrehozójának nevéhez köthető, ez ugyan őrület, de van benne rendszer, vagy a rendszerben van egy őrült, esetleg több is, ha a MPP tiszteletbeli elnökével is számolunk...
Kövér László tudja, hogy az RMDSZ nélkül nincs magyar képviselet a román törvényhozásban, és arra is rájött, hogy mi is a nagy erőlködések vége, és világos pillanataiban hajlandó racionálisan cselekedni.
A tesiszájú vátesz pártja el sem indult a választásokon, még Tőkésnek sem szóltak erről a döntésükről, hiszen tudták, hogy társadalmi támogatottságuk nincs, de azt is tudták, hogy Tőkés hisz a csodákban...



Orbán a nemzetpolitikában egyik baromságot csinálja a másik után, emberei kártékonyabbak, mint a krumplibogár, mégis erőlteti a dolgot, lételeme a megosztás - ezt gyakorolja a romániai magyarokkal is, és az agresszív konfrontáció, mellyel a román állam képviselőit ingerli.
Egészen addig, míg csak le nem verik a magyarokon dilis vezérük otrombaságait.
Hol vannak már azok az idők, amikor a RMDSZ részt vett a román kormányban, amikor képviselőjének még komoly súlya volt a román belpolitikában, amikor a magyarok és románok optimistán hihettek abban, hogy az évszázados konfrontációnak talán egyszer akár vége is lehet.
Orbán képtelen elfogadni, hogy a Magyar Királyságban élő nemzetiségeknek joguk volt saját államuk megteremtésére, azt sem képes megemészteni, hogy a királyi Magyarország sem homogén lakosságú, sem magyar anyanyelvű, sem nemzetállam nem volt, hanem aki itt élt, mindenki a magyar király alattvalója volt, tekintet nélkül nemzetiségére.
Azt hiszem, a primitív gondolkodásnak ez a foka felveti az ELTE Jogi Karának felelősségét is, hacsak diplomájára nem a Fény utcai piacon tett szert a Szeretett Vezér...
Ha azt akarjuk, hogy Románia fogadjon el valamiféle autonómiát a Székelyföldnek, akkor nekünk is el kell fogadnunk saját elveink múltbéli következményeit.
Sehol nem egyszerű ez, gondoljunk csak a baszkokra, például.



A probléma nem csak Romániában érzékelhető, Ukrajnával kapcsolatban ugyanez a helyzet, ami az ott kialakult állapotokra tekintettel roppant veszélyes, az ott élő  magyarok számára pedig maga az életveszély.
De folytathatnánk a sort, és mindenütt azt találnánk, hogy a magyar külpolitika szembemegy az adott állam nemzetiségi politikájával, mert valami rejtélyes oknál fogva a kis hörcsög a Világ Urának képzeli magát.
Jobb lenne pedig ésszerű kompromisszumokat kötni, a nemzetek közötti megbékélésen munkálkodni, még mielőtt nagy baj lenne.
A romániai parlamenti választásokon jelenleg a legtöbb, mit elérhetünk, hogy a magyarok képviselő bekerülhetnek a parlamentbe, ez se a jelenlegi kormány nemzetpolitikájának köszönhető.



Trianon a múlt, az Európai Unió a jövő, mely már jelenlegi formájában is módot ad arra, hogy aki akarja, félretehesse a történelmi ellentéteket, és megpróbáljon békében élni azokkal, akikkel együtt sodort, cibált, rugdalt velünk a történelem.
Az egyszerű nép jól elboldogul a másikkal, egészen addig, míg a szellemi kútmérgezők meg nem győzik arról, hogy a másik nép a vesztére tör.

Sajnos, ilyen deformált lelkű nyomoroncok minden népben akadnak.


Nem kellene hinni nekik...

:O)))