2022. december 30., péntek

2022 - BOLOND VILÁG

 



Már megint vége van egy évnek, az érettebb népek már megint csodálkozhatnak egy sort, hogy milyen gyorsan repülnek a napok, és jóleső nosztalgiával emlékeznek gyermekkorukra, melyben két iskolai szünet között egy örökkévalóság feszült.
Valószínűleg ma sincs ez másként, habár erre nem mernék fogadni, annyi minden megváltozott a környezetünkben, miért éppen az időérzékelés ne változott volna meg, nem igaz?
De a naptár azért nem hazudik - üdítő kivételképpen, és valószínűleg egyelőre - az évnek vége van.
Némi örömöt is érezhetünk, hiszen nem sok hiányzott - és hiányzik - ahhoz, hogy nekünk is végünk legyen, merthogy ez az év az emberiség végleges és végzetes megbolondulásának éve volt.
Az emberiség úgy viselkedett, mint paraszt a jégesőben, aki cséphadaróval veri a termést: Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!



Húzós év volt, sok bánattal, rengeteg feszültséggel, félelemmel.
A vírusok átvették az uralmat, új és újabb mutációik egyre cifrább betegségekkel ijesztgetik potenciális áldozataikat, akik vadul keresik a magyarázatot a sorscsapásra, semmivel sem hatékonyabban, mint középkori elődeik hajdan a feketehimlő vagy pestisjárványok idején.
A magyarázat persze korszerűsödött, amit hajdan az Úr büntetéseként kezeltek az ember bűnei miatt, azt ma a háttérhatalom  manipulációjának képzelik sokan, melyet a tuggyukkik és a pirézek rosszindulatú természete és  harácsolása okoz.
Merthogy a bolygón élő rengeteg ember felzabálja előlük a hasznot, egyelni kell hát őket, mint a sárgarépát.
Természetesen a pusztítás rövid távon mindig olcsóbb, mint az értékteremtés.
Persze ez a járványokra elég gyenge magyarázat, de arra jó, hogy ne jusson eszébe a potenciális áldozatnak, hogy a fegyverkezésre költött összegek töredékéből emelni lehetne a közegészségügy színvonalát, a megelőző tevékenységet, jutna vakcinákra, tesztekre, egészséges életmódra, élhető környezetre, de hát...
Eleinte mindenki összecsinálta a lába szárát, de mára lemúlt a nagy ijedelem, és bár a felfedezett vírusok száma gyarapodott, a veszélyeztetettek köre bővült az ifjakkal és gyerekekkel, ma már jóformán egy nátha szintjén kezeljük a pandémiát.
Ha a covid teszted pozitív, akkor maradj otthon és szedjél aszpirint...


Az évet az ukrán háború dominálja, no, meg annak következményei.
Az előzményeiről alig esik szó, jóllehet ezek nélkül a helyzet teljességgel érthetetlen.
Ezért is lehet a történéseket érzelmi síkra terelni, ami azért kedvező, mert értelme nincs mindenkinek, ellenben érzelmei mindenkinek vannak.
Azért érdekes, hogy erre minden alkalmi és krónikus ruszofób most jött rá, előtte nyolc éven át nem volt ennyire érzékeny pici lelkük, mikor a Donbaszban tizennégyezer oroszt gyilkoltak le az ukrán neonácik.
Ez persze arra is rámutat, hogy a társadalom elbutítására indított média-tevékenység termőre fordult, magyarember vadul szidja a ruszkikat, hősiesen kiáll az agresszió ellen, miért is az ukránok megígérik, ha győznek, majd elszámolnak velünk.
Orbán - egyelőre politikai értelemben - az életéért pávatáncol, ellenzéke pedig ezer nyelvcsapás/sec sebességgel nyalja Biden aszott seggét, és abban reménykedik, hogy a Világ Ura emlékezni fog erre, ha felébresztik ebédre.
Nem fog emlékezni.
A háború addig fog tartani, ameddig az USA finanszírozza az ukrán bábállamot, vagy el nem fogynak a hadrafogható ukránok.
Jellemző módon sokan azt hiszik, hogy az oroszok veszíteni fognak, várják Biden csodafegyvereit, talán Hitlerét várták ilyen bizalommal '45 januárjában, de csak a II. Ukrán Front jött.
Na, most ettől nem kell tartanunk, csak magyar viszonylatban napi tízezer ukrán ballag nyugatra, ha még egy évig tart a háború, akkor ez nagyjából évi  hárommillió embert jelent csak hazánkon át, - idén is jött ennyi.
De a lengyeleknél, a szlovákoknál és Románián keresztül sem kisebb a forgalom...
Oroszországnak most már mindegy, végig fogja vinni a háborút, kerül, amibe kerül - és megerősödve fog kijönni belőle.
Európa meg gyenge lesz, mint a májusi libapotty, esélye se marad arra, hogy az erőviszonyok átrendezéséből jól jöjjön ki.
Csicska lesz, és hogy melyik szuperhatalom csicskája, az még a jövő zenéje.
Aki azt hiszi, hogy az európai miniállamok vetélytársai lehetnek a meghatározó behemótoknak, az álomvilágban él.
Egyébként a háború remekül demonstrálja, hogy miért nem szerették volna az oroszok, hogy Ukrajna NATO-tag legyen - a közepes hatótávolságú rakéták igen könnyen és gyorsan elérik a szomszéd állam területét, jobb az ilyesmit elkerülni.


Magyarország számára a háború egyszerre jó és rossz.
Jó azért, mert Orbán-mutatványainak korlátokat szab, rossz azért, mert szövetségesei sem az Unióban, sem a NATO-ban nem tekintik partnernek, inkább csak koloncnak, akit most éppen móresre kell tanítani.
A pénzek nem jönnek, a harc azon folyik, hogy a gazdasági nehézségekért a felelősséget kinek a nyakába lehet varrni, jóllehet a felelősség az egész magyar politikai osztály tekintetében közös.
Igen, az ellenzék is felel, hiszen amatörizmusa, gyermeteg doktrinersége hozzájárult a maffia hatalomátvételéhez, és ez a tendencia láthatólag folytatódik.
Az infláció az egekben, az elszegényedés sebességet váltott, nincs iparunk, nincs mezőgazdaságunk, műköröm-építőkre meg nem lehet gazdaságot alapozni.
Az Unió nélkül igen hamar térdre esünk.
A rezsim emberei meg ígérgetnek, de mire kimondják, már meg is ette ígéreteiket az infláció.
Julcsa nénit lehet még egy darabig dumával etetni, de ez túl sokáig nem fog menni.
Ez a társadalom alamizsnára rendezkedett be, az alamizsnából meg fegyverkezik meg sportrendezvényeket finanszíroz, szavazatokat próbál vásárolni.
Elkeserítően szegény és kiszolgáltatott lett az ország, és ez az év még csak a problémák felszínének kis részét mutatta meg.
Torz és igazságtalan a bevételek elosztása, gazdaságpolitika gyakorlatilag nincs, csak a maffia lop, ütemesen, mint a gép.
Nem hiszem, hogy erre vágyott az ország, mikor a rendszerváltás szépségével etették, szerintem a diktatúrának kikiáltott magyar szocializmus ennél a világnál ezerszer emberségesebb és tisztességesebb, demokratikusabb volt.
2023-ra semmi jót nem lehet várni, ha Európa tüsszög, akkor mi negyvenkét fokos lázzal, tüdőgyulladással fekszünk, és ezt azok is meg fogják érezni, akik ma még próbálnak bízni a Vezérben.


Szóval, az Úr legyen irgalmas a világhoz és hozzánk, aztán jövőre jó lenne, ha egy-két dolog nyugvópontra jutna.
Persze illúziókba nem ringatom magam, a reális célkitűzés 2023-at túlélni - és ez sem kevés.
Ebben a reményben kívánok nektek nyugodt és élhető új évet, boldogságot és békét - boldog új évet!

:o)))

2022. december 22., csütörtök

NAGY AGYMOSÁS



Háromszázegykét napja tart ez az izé, melyet Putyin különleges hadműveletnek, Zelenszkíj agressziónak, a nép egyszerű gyermeke háborúnak, a Pápa harmadik világháborúnak nevez, és a maga módján mindannyijuknak igaza van.
Ez egy valódi hibrid háború, mely az élet minden területén folyik.
A hadviselő feleket viszont nem ismeri fel mindenki, mert azok egy részét elfedi a média zaja és füstje, így aztán sokan csak a két bajnokot látják, a mögöttük álló erőkről nemigen vesznek tudomást.
A világ híhetetlen gyorsasággal változik, az ember nem képes ezt hasonló gyorsasággal követni, ezért aztán a mai világ proxy-háborúja úgy él a tudatában, mint a hajdani páncélos lovagok harca, annak minden szépségével.



Tegyük hozzá: már az a kép sem volt igaz, a lovag ott is, akkor is vérben gázolt, ölt, rabolt, fosztogatott.
Ja igen, és megerőszakolta a szépséges Ginevrát, merthogy a harcosok számára ez a győzelem betetőzése, az ellenség végső és teljes megalázása, lett légyen Ginevra bármily randa is úgy egyébként, akit békeidőben a lovag dárdanyéllel sem piszkált volna.
Sokszor az az ember érzése, hogy ez a háború a hazudozásokról szól, és ebben a felek gátlástalansága nem ismer határokat.
Első lépésként elzárták az ellenfél információs csatornáit.
Így aztán nem lehet megtudni, hogy mi az ellenfél véleménye arról, hogy az orosz katonák számára kiosztották a kéjgázdemizsonokat, abból szippantanak, mielőtt meggyakják az ellenség szüzeinek kismacskáit (elkeseredett nyávogásuk Kijevig hallik...) , vagy, hogy az ukrán egyenruhának elengedhetetlen tartozéka a Waffen-SS karjelzés, és hogy a krivoj-rogi orosz zsidó komikus gázsiját a krími híd felgyújtása után duplájára emelték.
Mindenki a saját közönségének játszik, és az, hogy az ukránok többet hazudnak, csak annak köszönhető, hogy többet kommunikálnak, így aztán érdekes dolgokat tudhatunk meg.


Például azt, hogy háromszáz nap alatt pont háromezer orosz harckocsit lőttek ki, napi tízet, egyel se kevesebbet. 
Putyin olyan, mint az állatorvosin az üvegló, melyen a ló összes betegsége tanulmányozható, a tetejébe minap még össze is szarta magát, mert otthon leesett a lépcsőn.
Ezt bizonyára a házvezetőnője pletykálta el a piacon, így szokott ez kiderülni világhatalmak vezetőiről, mint tudjuk.
Tizenkét dublőr segíti a munkáját, ebből tizenegy a politikai beszédeit mondja, míg ő egy betonbunker mélyén lapul, egy meg a barátnőjének csinál eltitkolt gyerekeket.
Tulajdonképpen már meg is halt, csak a holttestét minden reggel kiültetik egy trónszékben a Kreml elé, hogy emelje a harci morált, mely az orosz hadseregben egyébiránt nem létezik.
Iván a zsoldkönyvében Zelenszkíj képét hordozza, meg az útmutatót, hogy hogyan adja meg magát Ihornak, ha majd találkoznak a Majdanon.
De azért a legtöbbet és legprimitívebb módon a brit titkosszolgálat hazudik, - igaz, a hazugságait a bennszülötteknek szánja, akiknek - modern idők - rézdrót és üveggyöngyök helyett szavlejárt lőszereket ad ajándékba, így segítve elő az orosz hadiipari fejlesztéseket és az orosz hadiipar modernizálását.


Rá is fér ez a modernizálás Oroszországra, mely köztudottan fából faragja rakétái alkatrészeit, mikrocsipjeikben a szilícium homok formájában található, míg nyugati megfelelőikbe az ötvenegyes körzetben rabláncon tartott földönkívüliek fúrják a fekete lyukakat, melyek egyszerűen elnyelik az ellent.
Azért valahol szörnyű, hogy a propaganda, mely komoly kutatásokkal alapozza meg munkáját, mennyire primitívnek ítéli meg célközönségét.
Ennél már csak az rettenetesebb, hogy nagyon úgy tűnik, igaza is van.
Közben megtekinthetjük Bident Zelenszkíj társaságában, az amerikai elnök azért hívhatta meg Washingtonba ukrán kollegáját, hogy meggyőződjön arról, hogy bár nyilvánvalóan tud állva szopni, de vajon megáll-e a söröskorsó a fején?
Ha igen, akkor hasznos eszköz, nem úgy, mint Nagyurunk, aki állandóan ficereg és hepciáskodik.
Ha már belpolitika, én szoros korrelációt vélek felfedezni szeretett népünk aktuális propagandához való viszonya és Nagyurunk végletes elpofátlanodása között, mellyel például a Honvédséget egyik beszállítója kezére adta, a kecske és a káposzta ősi viszonyát demonstrálva.
Így aztán most folyik az elrettentő erejű haderő kiépítése, már csak annak meghatározása várat magára, hogy kit is akarunk elrettenteni, hacsak nem a világ összes normális embere a célszemélyek csoportja.
Tipikus gyarmati viselkedés a mienk, elitünket meg a hajdani komprador-burzsoázia fogalmával tudjuk leírni.
A munkásosztály helyébe lépő hatmillió magyar gróf és grófnő pedig fabatkákért meg rézpitykékért barkácsolgatja a nyugati cégek profitját.
Közben Vezérünk stabil rezsiről delirál.
Nincs cukor, gyógyszerhiány van, nincs fűtés, az árak az egekben, az infláció a sztratoszférában, a Haza Görcse már mindenkivel összeveszett, már Putyinnal megélt szerelme sem a régi, még szerencse, hogy Graz stabil.


Daliás időket élünk.

:O)))

2022. december 10., szombat

MIÉRT?

 



Miért jó?
Miért jó hetvenhét év béke után a minimálisan is hét szűk esztendő Európának?
Miért jó kölcsönösen előnyös kereskedelem helyett korlátozni a nemzetközi kapcsolatokat?
Miért jó háromszoros áron venni a gázt meg az olajat Amerikától?
Miért jó az olcsó orosz energia-függés helyett a drága amerikai energiafüggés?
Miért jó bolond módon fegyverkezni, amikor ha itt háború lesz, az világháború lesz?
Miért nem ismerik fel az emberek a lózungok mögött a pőre gazdasági érdekeket?
Miért jó az emberemlékezet óta nem látott magasságú infláció?
Miért jó a hiánygazdálkodás?
Miért jó a Ceausescu legszebb napjait idéző tizenkilenc fok télvíz idején a lakásban?
Miért jó lesni, hogy van-e üzemanyag, majd sort állni a benzinkútnál?
Miért jó elveszíteni egy százötven milliós piacot?
Miért jó atomrakéták célpontjává válni?
Miért jó áruhiányban élni, cukorra, étolajra, vécépapírra vadászni?
Miért jó, ha az alma drágább, mint a banán, ha a fokhagyma Kínából jön?
Miért jó, ha a politikai szélsőségek eluralják a politikát?
Miért jó élesztgetni a német militarizmust?
Miért jó elfelejteni, hogy a nácizmus is egy komolytalannak tűnő sörpuccsal indult?
Miért jó elfelejteni, hogy az ukrán nacionalizmus a nácizmus kiszolgálója volt?
Miért felejtjük el, hogy a koncentrációs táborok őreinek egy része ukrán náci volt?
Miért tagadjuk az ukrán neonácizmus valóságát?
Miért jó a nemzetiségek jogainak megvonása, nyelvhasználatuk korlátozása?
Miért jó Lengyelország - és a mi hazánk eszetlen fegyverkezése?
Miért jó a NATO keleti terjeszkedése, az orosz érdekek semmibevétele?
Miért jó de facto semleges országokat katonai tömbbe vonva atomrakéták célpontjává tenni?
Miért jó a népet göbbelsi színvonalú propagandával hülyíteni?
Miért jó az egész földrészre kiterjedő gyűlöletkeltés, az etnorasszizmus?
Miért hiszik néhányan, hogy most végre meg lehet nyerni az elveszített világháborút?
Miért jó a rasszizmus térnyerése, visszatérés Horthy – és lassan már Szálasi – korába?
Miért jó Európának a másodosztályú csatlós szerepe az önálló politizálás helyett?
Miért jó az, ha Amerika gazdasági-politikai-katonai ellensúly nélkül diktál a világnak?
Miért jó a világnak egy világháború fenyegető lehetősége?
Miért bolondult meg az emberiség?
Miért?
Miért?
Miért?
:O)))

2022. december 7., szerda

OLAJRA KELLENE LÉPJÜNK



Ez a rohadt olaj, midig csak a bajt csinálja.
Rendszerfüggetlenül.
Már a létező szocializmus vériszamos évei alatt is megszívtuk, mikor azt gondoltuk, hogy a világpiaci olajár-robbanást megúszhatjuk, de nem.
Begyűrűzött.
Most nem gyűrűzött, egyszerűen levették az olajár sapkáját, vagy csak kevésnek tartották a MOL nyereségét, ami igazán érthető, hiszen a részvényesek mi vagyunk - vagy kisnyúl.
Hajdan felépítettük Százhalombattát meg a Barátság kőolajvezetéket, így aztán igazán méltányos, hogy az olcsó orosz olaj feldolgozásából származó rekord-profitból részesüljünk, de nem - valamilyen rejtélyes oknál fogva hozzánk már világpiaci áron jut el a csúszós nedű.
A világpiaci ár egyébként nem az orosz olajra vonatkozik, és állítólag a vezetéken szállított olajra nem vonatkozik a szankciós politika sem egyelőre, de sebaj, ebben az országban semmi semmivel nem függ össze. Illetve minden a felcsúti Kancsó Aréna VIP-páholya bélésének érdekeivel van összefüggésben.
Elgondolkodik ilyenkor az ember, hogy milyen remek időpontban hibásodott meg a battai kőolajfinomító, úgy ötvenhét év zavartalan működése után, és milyen pánikszerű gyorsasággal sikerült a kutak kiürítésével azonnali keresletet generálni a kedvezőbb új árakon.
Persze szállított ide a schwechati finomító is, de a hatósági ár ezt a folyamatot kissé lefékezte, hiszen senki sem szeret ingyen dolgozni, így aztán itt-ott már hiány is jelentkezett a kutakon.
Ezt várni lehetett, hiszen, ha a piac helyett Pocak szabályozza az árakat, annak jó vége nem szokott lenni.


A probléma pedig mégcsak nem is az, hogy mától a kutakon drágábban tankolunk, ha elmegyünk meglátogatni a nagymamát falun, a gond az, hogy az üzemanyag árváltozása húzza magával az összes termék és alapanyag árát is, hiszen mindent szállítani kell, és ma már a vonatot se 424-es húzza, drágul minden kőolajszárnazék, kenőanyag  - még szerencse, hogy a Bambit kiszorította a cola.
Az infláció már így is elképesztő, a boltok bejárata mellé indokolt lenne defibrillátorokat telepíteni és belépéskor ingyen osztani az Eleniumot.
Szeretett kormányunk meg még mindig az egyébként is hazug rezsicsökkentésről hadovál, és sportberuházásokra szórja a nem létező pénzeket.
Közben kiderül, hogy a jegybank elnöke megbokrosodott és tudatmódosult állapotában elkezdett igazat mondani, amit csak részben magyaráz sértett állapota, merthogy nem lehet az idők végezetéig jegybankelnök, pedig soha nem volt rá panasz.
Így aztán kiderült, hogy kétezertíz után elkúrtuk, nem kicsit, nagyon.
És hazudtunk éjjel, nappal, minden kilométerkőnél meg a kettő között is.
Mondjuk ez az ország lakosságának fele tudta, hiszen minden lerohadt körülötte, de becsukta a szemét és reménykedett valamiféle csodában.
Pedig aki kivonta a magyar gazdaság teljesítményéből az uniós támogatásokat, a német összeszerelő-üzemek teljesítményét az azonnal láthatta, hogy itt a teljesítményt az jelenti, hogy a kormány el tudja szórni a támogatásokat a hobbijaira, viacolorra, lóistállókra meg a büdöslábú gyerekekre.

Ilyem gondterhes időkben mindig kiderül, hogy Magyarország egy gáz és olajtenger felett él gyanútlanul, - erre beteg megnyugszik, előttünk a szebb jövő, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni.
Novák Katalin felszólította a magyarokat, hogy díszítsék fel a Sándor-palota előtt felállításra kerülő karácsonyfát.
Hát, lehet, még sor kerül rá.
Van is tippem a csúcsdíszre, csak ki kellene hozzá hegyezni a fenyőfa csúcsát.


:O)))