AZ ORSZÁG CSENDES, ÚJRA CSENDES

Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és. 
Szabadságát nem vívta ki

Elnézést kedves Petőfi Sándor, szentségtörő módon belepiszkáltam a magyar költészet e gyöngyszemébe, de a mai helyzetre tökéletesen illik, még ha ezek a mi XXI. századi forradalmaink felettébb fékezett habzásúak is.
Pedig egy pillanatra úgy tűnt, fordul a trend, mintha az alsó-középosztály, mely egyáltalán képes forradalmi hangulatot teremteni rájött volna arra, hogy sík hülyének nézték, manipulálták, játszottak vele, mint Viktor a golyóival, annak nézték, ami: egy nagy nullának.
A tetejébe ostoba nullának, hiszen olyan módon vezették meg, ahogy még egy ökröt se lehetne - még csak oldalba sem kellett verni a járomszöggel, elég volt megfenyegetni, hogy jön a Soros, és a dús füvű legelőről lelegeli előle a vénasszonyok szüzességét és beülteti nappalijába Ali babát.
Ettől úgy megijedt, hogy azonnal az éjjelijére szaladt, pedig a negyven rabló már egy ideje ott tett-vett a nappalijában, már ellopta a nagymama arany jegygyűrűjét, a családi ezüstöt, a Mészáros nevű rabló meg éppen a patinás Zsolnai eszcájgot nézegeti a lopott fürdőkádból.
Most büdös van, hideg és aggodalom, mert a Sokeszű Amerikának is beszólt, ez az ember egy oroszlán - az állatok királya, mint Rejtő óta tudjuk.


Politikailag talán az Audi dolgozóinak sztrájkja hozhat valamit a konyhára.
Bár az ipari óriást meg nem gyengítheti, de talán bérpolitikája újragondolására késztetheti a már németországi üzemeire is hatást gyakorló megmozdulás.
A multi nem izmozik feleslegesen, megnézi, hogy mi mit ér meg, és megköti a szükséges kompromisszumokat, ez pedig elindíthat egy láncreakciót, Mercédesz, Opel, Hankook, a BMW és a többi autóipari óriáscég házatáján, ami nem tenne jót Orbánnak.
Neki ugyanis olyan benyomást kell kelteni, hogy kézben tudja tartani a magyar munkaerőt, hiszen leginkább ezért nézik el neki azt az alsó-balkáni homokba pipiskét, melynek végén ott ül méltóságteljes pofával homokváracskája csúcsán, reszelgeti a körmöcskéjét és hülyeségeket beszél...
A valódi hatalom a gazdaság, nem pedig a politika, és egy politikus addig politikus, ameddig a gazdaság igényeit ki tudja szolgálni.
Onnantól kezdve, hogy nem, már csak egy fehérjehalmaz, és még csak nem is olyan koncentrált formában, mint az a nép ajkán megformálódott, miszerint Szeretett Urunk tulajdonképpen ondó.

Erről ő arra következtet, hogy ő itt a megmondó, ami ma még igaz, de ha Herr Källenius a Daimler AG új elnökeként összevonja szemöldökét, akkor gigászi személye igen könnyen letörölhető egy papírzsebkendővel.

Szóval, észnél illene lennie, de ő már régen elvesztette az eszét, már csak a zsákmányt védi, foggal-körömmel.

Egy szerencséje van: ellenzéknek hívják.

Tulajdonképpen vicces lenne, ha nem ennyire szomorú, de ki kell mondani: az ellenzék nem ért ahhoz, amit csinálnia kellene.

Ezen a térfélen, ha valaki megnyer egy választást, mert ellenfelét  még nála is jobban utálja a nép, akkor megindul a csodavárás: Nézd, eltalálta a labdát, ez egy labdazsonglőr, jobb, mint Messi!

És elindul az ötletelés - öten tíz lábbal száz ellenfelet akarnak egyidejűleg fenéken billenteni, aminek csak az lehet a vége, hogy seggreesnek.  

Ameddig tömegek vannak mögöttük, addig nem tudnak mit kezdeni velük, márpedig telecsinált gatyával nem lehet rohamra indulni, de legalábbis nagyon kínos.

A tömeg meg várja, hogy akik vezetőikké feltolták magukat, azok ugyan mifrancot is akarnak?

Forradalmat, töréssel-zúzással, vérrel-takonnyal, vagy virágénekekkel kívánják megdönteni a zsarnokot?

Ősi igazság, nem lehet egyszerre dugni, meg szűznek maradni, egy lyukból egyszerre hideget és meleget is fújni, mégis állandóan ezzel kísérleteznek.

Az ember sokszor már nem is tudja, hogy az ellenzék kottájának ki a zeneszerzője, de hogy nem ellenzéki, az biztos.

Most éppen előválasztunk, szegény Karácsony próbál valami hasznosat kicsikarni a helyzetből, de csak azt éri el, hogy alámerül Horváth Csaba szintjére, ami valószínűleg keszonbetegséggel jár együtt.

Pótcselekvés ez a javából.

Azt sem értem, hogy a szocialistáknak hogy nem akad egyetlen valamirevaló politikusuk, akivel végre ki tudnák váltani százszor kudarcot vallott budapesti jelöltjüket, aki ellenzékben sem virított, inkább csak csöndesen elvolt a fővárosi politikai életben.

Azt hiszem, a szocik királycsinálóinak inkább mással kellene foglalkozniuk, merthogy tíz év alatt ne találjanak egy ütős jelöltet, ez nem a jelölteket, inkább őket minősíti.

Namármost nyer Karácsony - rendben is van, de akkor még ott van Puzsér, aki legalább hőbörögni tud és ott van a Jobbik, meg a kétfarkúak, akiknek egyik farkát most tépik le éppen, némi számvevőszéki segédlettel.

Nincs rosszabb egy olyan viccpártnál, amelyik véresen komolyan veszi magát.

A DK beszorult a kispárti szerepbe, Gyurcsány a mai napig szitokszó, ami felettébb sajnálatos, de tény.

Mint ahogy lassan az is, hogy ő a magyar politika egyik szektavezére - a másik pedig örök ellenfele.

Ki kellene törni végre ebből a helyzetből, kérdés,Gyurcsány képes-e rá?

A Jobbik sem remekel, akiben volt tehetség, az világgá ment, a neonácik napja felvirradt, emellett osztódtak is, mint petesejt O1G-vel való találkozás után...

Lesz itt még csihi-puhi.

Az ország tele van megoldatlan gondokkal, nem sorolnám, de kellene végre valaki, aki gatyába rázza ezt a birkanépet - a feketéket is meg a fehéreket is.

Kellene egy képességes vezető, aki hangot talál a fiatalokkal, a nyugdíjasokkal, a nőkkel meg a megfélemlített férfiakkal, aki megtalálja a helyes arányokat a határon túliak támogatásában, és aki nem csak a zsákmányt őrzi, mint a mai fideszes nomenklatúra.

Biztosan lesz ilyen, csak idő kérdése - de vajon nekünk lesz elég időnk kivárni a politikust, aki nem messiás, csak épeszű és nem enyves a keze?

Túl nagy igény lenne?

Nem hiszem...

:O)))

ANDY

Meghalt Andy Vajna.
Érdekes ember volt, maga volt  a példája annak, hogy milyen nehéz is egy embert belegyömöszölni egy skatulyába, habár megkísérelni ezt az ő esetében sem adták fel.
Az ember már csak ilyen - lusta és szereti a dolgokat maga körül leegyszerűsíteni.
De vannak emberek, akik kilógnak a saját skatulyáikból, nyughatatlanok, mint életükben is voltak.
Vajna tipikus példája ennek.
Kapitalista volt, ha úgy tetszik a pénzt, a hatalmat hajszolta egész életében, és mint tudjuk, ez a tevékenység nem mindig jár együtt glaszékesztyűkkel, ideálisan tiszta környezettel, a pénz maga is mocskos, a pénz megszerzése méginkább.
Aki viszont pénzt akar keresni, az nem válogathat a módszerekben, alkalmazkodnia kell a környezethez, az akváriumban a víz alatt nem lehet egészségesen mély lélegzeteket venni.
A kissrác, aki beállt a sorba Hegyeshalomnál 56-ban, nem szabadságharcos volt, mint ahogy az őt körülvevő kétszázezer emberből százkilencvenötezer sem - ment ő is kalandvágyból, és talán a saját álma után, melyben biztosan nem szerepelt a nincstelenség.


Élt a lehetőségeivel, tanult - és amit megtanult megpróbálta kreatívan alkalmazni.
Nem szégyellt dolgozni és nem átallott bátornak lenni abban a környezetben, mely nem a konformista viselkedést díjazta, hanem a bátorságot,a céltudatosságot és kreativitást.
Vajna valódi self-made man volt, még csak iskolázottnak sem volt mondható, a pályájához szükséges ismereteket menet közben szerezte meg, és hogy jól tanult, ahhoz kétség sem férhet.
Manapság divat elszórakozni azon, hogy pályája elején fodrász és parókakészítő volt, mintha ez alábbvaló lenne annál, mint egy multinál kezdeni waste junior logistics assistant pozícióban, ami azért szép beosztás, mert az átlagember nem érti.
A katolikusok is ezért miséztek latinul évszázadokon át, volt benne valami misztikus: Pater noster, apád suszter...
A fodrászat vihette közelebb a filmhez, mellyel kereskedni kezdett, aztán talált egy üzlettársat, akivel felfuttatták a tevékenységet, pénzt kerestek, gyakran nem túl tisztán, de az eredménye mégis az lett, hogy Vajna belekezdhetett a produceri tevékenységbe, neve világsikerek hosszú sorához kapcsolódik.


A rendszerváltás után hazajött és élt a helyzetéből adódó lehetőségekkel, kicsit meghempergett a hazai posványban - természetesen nem ingyen.
Sokak szerint Orbán egyik strómanja, ami nem kizárt, de az biztos, hogy nem tartozott a Mészáros-típusú csicskák közé, a kapott lehetőségekkel pedig minden tekintetben élt.
Hogy övé lett szinte az összes magyarországi kaszinó, az tisztán üzleti ügy volt, hogy a TV2 is, az tisztán politikai ügy, a magyar filmipar viszont a szíve csücske lehetett.
Azt hiszem, az eredményeiért nem kell szégyenkeznie a túlvilágon.
Ő tudta, hogy mi a film, azt is tudta, hogy kell filmet csinálni. 
Ha ő nincs, mostanában talán soha nem sétál magyar művész a vörös szőnyegen az Oscar-gálán.
És aki azt mondja, hogy tevékenysége politikailag káros volt, annak azért jusson eszébe a Saul fia című film is.
A közönségnek csinált filmeket, nem csak ötven "vájtszemű" szakembernek.
Mások az óráikkal turbózzák fel magukat, ő nőket csatolt a karjára, fiatalokat, akiktől nem várta el egy agysebész szellemi színvonalát, de nem is csalódott bennük.
Nem volt puritán, Budapest legszebb villája volt az övé, de soha nem felejtette, honnan jött, értve ezt akár az országra, akár saját szociális helyzetére.
Akik ismerték, kedves embernek tartották.
Neki az adatott meg, hogy szartengerben kellett úsznia, hát ezt tette, és sikeresen.
A sikereiből pedig profitált az ország is.
Akik ma szidják, azon kívül, hogy gusztustalanok, még irigyek és igazságtalanok is.
Nem csodálkozna ezen, hiszen ő erre a környezetre szocializálódott.
Talán most először nem találkozik ezzel a jelenséggel.


Nyugodjék békében.


:O)))

BOLONDOKHÁZA

Bezárták a fővárosban a Merényi Kórház pszichiátriáját.
Érdekes fejlemény, különösen, ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere éppen az ilyen páciensekre lett optimalizálva, akik akár saját érdekeik ellen is képesek támogatni a Vár Fura Urát.
A pszichiátriai részleg egyébként éppen ideális méretű volt, méretét tekintve alkalmas akár a kormány és az összes államtitkár egyidejű kezelésére, akár a Magyar Országgyűlés összes képviselőjének befogadására.
Nemrég újították fel - a zárt osztály új zárakat kapott, a kényszerzubbonyok hátára már felvarrták a TEK feliratot, a raktárakban hegyekben állt a focilabda, volt egy elkülönítő hálós ággyal a Nemzet Esze számára, és zártláncú televízió, mint a Parlamentben.
A páciensek választhattak, vagy ezt nézhették, vagy a mikrohullámú sütőt, igaz, utóbbinak kisebb a képernyője.
A műsort a közszolgálati televízió biztosította, semmi izgalom, semmi enerváltság, töretlen optimizmus, folyamatos győzelem, full boldogság, elégedett nyuggerek, jólképzett fiatalok, a nyuszikat legyőző anyák, háttérben a meggyőző alom csángó kesergőket énekel.
A horrort Soros képviselte, aki a filmen egy láncfűrésszel kergette Wittner Mariskát, egyenesen a migránsok karmai közé - producer Andy Vajna.
Az ételt a Costes biztosította, a négyfogásos menü a bolondnak is megérte volna, de már nincs rá szükség.
A  pszichiátriát bezárták, a zárt osztályból így zárt-zárt osztály lett, a betegek meg mehettek világgá.
Végül is Cegléd itt van a szomszédban, aki beteg, az pedig ne panaszkodjon, nyögjön.
A bezárás oka a szakemberek hiánya.
Ebből is látszik, hogy nem mindenki bolond, aki leharapja a bögre fülét, merthogy az a legfinomabb, - a vízválasztó itt az, hogy külföldön dolgozik, vagy itthon.
Aki itthon, az mehet is ízibe elektrosokkra, 2030-ig még van, utána se áram, se sokk.
Majd küld nekünk Cassandra-levelet Viktor Tongáról, mint Kossuth Deáknak, mi meg talán kölcsönadhatnánk neki L.L. politológust, mint jövendölési szakembert - valami hasznunk nekünk is legyen...


Komolyra fordítva a szót, már megint a legelesettebbekkel szórakoznak, példa erre a nyugdíjak elmaradt kézbesítése is.
Ma ez - hála az uniós pénzeknek - még csak technikai ügyetlenkedés, de mi lesz, ha holnap leül az autóipar, vagy szétesik az Unió, mely projekten oly szorgalmasan dolgozik Nagyurunk?
Egy országot, melyet egyébként is elhagytak már legéletrevalóbb polgárai, nem fognak eltartani közmunkások, műkörmösök és a nyugdíjasok...
Annyira lenézik utóbbi generációt, hogy még magyarázkodni sem tartották fontosnak, a nyuggerek meg ostobák, hiszen igen jelentős választói csoportot képviselnek, vásárlóerejük sem kicsi, idejük is van és a politizálást is szeretik, vesztenivalójuk is korlátozott.
Emellett egy végtelenül elhanyagolt társadalmi réteg, és a Bolondok Királya előszeretettel éli ki rajtuk despotikus hajlamait.
Ők azok, akik öt forintért elhúzzák a banyatankot a falu másik végére krumplit venni, ők kuporgatják a pénzecskéjüket, ők kotorásznak a pénztárnál a pénztárcájukban, ők fűtenek a gáztűzhellyel egy negyed órácskát a konyhában, ők próbálnak fát aprítani az udvaron a mínuszokban - már ha van fa.
És ők hűlnek ki csendesen.
Majd mikor egy hét múlva rájuk találnak, ők teszik meg azt az utolsó szívességet, hogy végelgyengülés diagnózissal a hónuk alatt baktatnak át a túlvilágra, hogy ne rontsák a statisztikát, mint megfagyott emberek...
Milyen ország lett ez?
Milyen ország az, melyben a miniszterelnök volt harcostársa egy Geiger-Müller számlálóval a zsebében közlekedik, hogy tudja, mikor kapja meg a végzetes sugáradagot?
Ő pedig már csak ismeri a módszereiket, hiszen jelentős részüket ő találta ki.
Ebből a nézőpontból pedig érdemes lenne megvizsgálni Ferenczy Krisztina halálának körülményeit is, aki rengeteg bűncselekményt tárt fel Orbán környezetében, és akinek a munkássága sajnos abbamaradt, mert nem volt újságíró, akiben lett volna annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki maga volt a két lábon járó veszély erre az ócska bandára.


Nem tudom, kitart-e a  felháborodás még kis ideig, mindenesetre nem tartom szerencsésnek ezt az előválasztásosdit, most, amikor legnagyobb szükség lenne az egységes fellépésre.
Attól tartok, dicső politikusaink szívlapáttal fogják szórni egymásra a sz@rt, van egy gyanúm, hogy ez is a cél.
Merthogy a fontossági sorrend az lenne, hogy először ezeket el kellene zavarni, utána korrigálni a korrigálnivalókat, aztán lehetne önkormányzati választást tartani.


A Magyar Köztársaságban, természetesen....


:O)))

KARMELITA SZÍNHÁZ

Szent Mihály legyőzi a Gyurcsányt                        INDEX foto

Bő húsz évig volt kolostor a Miniszterelnökség, a maradék kétszázharmincnégy évben általában színházként funkcionált, legutóbb a Táncszínház társulata dolgozott benne.
Lehet, ez inspirálta az ötletadókat, habár úgy tudom, sem a rókatánc, sem a pávatánc nem szerepelt a repertoáron.
De a tradíció az tradíció - a táncosokat is úgy vágta ki innen Nagyurunk, mint hajdan II. József a karmelitákat - mint a macskát mosni, hogy finom legyek és légies...
Persze ez a II. József nem egy jó példa, egyszer sem próbálta fel a koronát, míg Viktor állítólag többször is, még Népszabadsággal is kitömte, hogy megálljon a fején - fülre gyúrni körülményes.
Azért is szállíttatta át a Nemzeti Múzeumból, merthogy ahhoz nem volt kulcsa, mígellenben a Parlamenthez volt, így éjszakánként nem volt akadálya a besurranásnak, zavartalanul lehetett sapkapróbát tartani, ahogy a Szentkoronát eléggé el nem ítélhető módon valamelyik libsi lesvájcisapkázta.


A színház egyébként éppen megfelelő hely Miniszterelnök Urunk fellépéseihez, a színpad bejáratott, a súgólyukban Putyin, a díszletek illenek egy született protestáns Vezérhez, aki reggelente majd itt vesz részt rövid hálaadó miséken, itt veszi magához az oltáriszentséget, és ha imáink meghallgatást nyernek, itt kurtítják majd meg a csúnyáját - természetesen azt is vallási alapon, nem spórolva a centikkel.
Irodájának ajtaján személyesen egy katolikus püspök helyezte el területkijelölő illatnyomát, annyival térve el az oroszlánok és házimacskák szokásától, hogy egy kétfázisú szerkezettel tette ezt a humán megoldás helyett.
Az első fázisban feltöltötték a spriclit, majd a második fázisban lespriccelték vele a területet - ha arra járna egy kóbor Gyurcsány, vagy bárki, mindjárt tudhatná a szagról, hogy ki is itt a Halljakend!
A ceremónia befejezteként a püspök felírta az ajtó szemöldökfájára, hogy O1G, vagy valami hasonlót, természetesen az állam és az egyház alaptörvényszerű szétválasztásának jegyében, ad majorem Dei gloriam, ugye...


Innen nyílik a Biztonsági Szobának nevezett pánikszoba, ide ugorhat be a Nemzet Reménye, ha megijed valamitől.
Megijeszteni nem túl nehéz, legfeljebb ráküldi valaki Szabó Tímeát.
Legutóbb is majd összecsinálta magát a Rettenthetetlen, testőrei farokfelcsapva rohantak útját állni a negyven kilónyi tömény, gyilkos ösztönnek...
A pánikszoba biztonságos hely, fala a Novara cirkálóról átmentett hajópáncél, ellenáll az atombombának, a gáznak, a konzervnyitónak.
Ebben retteghet majd páncélozott kevlár alsógatyájában a Nagy Elefánt (borneói típusú), kinek lépte alatt döng a Föld, kinek tekintetének súlya alatt Chuck Norris is megtörten roskadozott.
Tökéletes mérnöki munka, kívülről se kilincs, se kulcslyuk, elég egyszerűen behegeszteni, aztán megkeresni a szellőzőberendezés csöveit, és máris kész a magyarság megmentése céljából a jövőnek félretett genetikai minta, mely mellett dolgozgatva valamennyi későbbi miniszterelnök erősen elgondolkodhatna lehetőségei határain.
Különben is - Lenint is tartósították, pedig az csak egy büdös komcsi volt!


De a legjobb az egész műintézményben a Gundel.
Merthogy sznobok is.
Ő is, leszármazottai is, meg a haverjai is, nekik aztán az ország legjobb étterme kell, hogy adja a kaját - a legolcsóbban.
Akkor esik legjobban a falat, ha nekem készült és szinte ingyen - merthogy potyából a sz@r is fincsi - és ez még jó is.
Eszik is a kaviárt nagykanállal!
Merthogy ugyan a nevére íratta már a fél országot, de  'a gazdag ember attól gazdag, hogy lehajol a legkisebb leejtett pénzért is, a NER-ben nincs herdálás, amúgy meg hadd irigykedjenek a libsik!
Én majd megmutatom nekik, hogy mi az igazi liberalizmus, mikor az ember saját szerencséjének kovácsa!'
A dolgozószoba előtti erkély remekül hasznosítható hely, részben le lehet róla pisilni a Bűnös Városra, részben ki lehet vinni oda Putyint -  vakulj bibás! - másrészt meg szükség esetén géppuska-állásnak is megfelelő hely.
De hát erre nem lesz szükség, a cselédek csendes népek, a vár tövéből szemlélik majd, ahogy enerváltan integet, neki meg egyik szeme a Dunán, a másik a hőmérőn - a franc egye meg ezt a globális felmelegedést, mikor fagy már be végre?
A lóvé már bekészítve a királyválasztóknak, Habony már a jelszavakat is megálmodta - "Ki lenne más jobb király, mint első Viktor Miháj?"
Az ünnepség csúcspontján - fején a koronával, Semjén hátán - felvágtatna a Várba, majd négyfelé vágná ezt a sunyi Lázárt.


A Duna jegén vágott lékbe meg belesuttyantanák a nagyorrút,  csak a keze hadonászna a víz felett még egy darabig, azzal a mereven feltartott középső ujjával...


:O)))

TALÁLJUK KI MAGYARORSZÁGOT

Nagyon kedveltem Hankiss Elemért.
Nem volt pedig túl népszerű, a beszédstílusa és a megjelenése nem az utca emberére lett optimalizálva, emellett rengetegen nem is értették, hogy miről beszél, és erről nem alkalmankénti hebegése tehetett.
A nép - és képviselői - leginkább csak röhögtek rajta, de hát lássuk be: nem is volt ő odavaló, ahová a sors vetette, sokkal értelmesebb és érzékenyebb ember volt annál, hogy alkalmas lett volna az agysorvasztó és jellemgyilkos  közvetlen politizálásra.
El is nyerte méltó büntetését, a politikai sakktáblán a demokrácia bástyájaként állt, míg csak le nem rombolták - művével együtt.
De nem erről szeretnék írni, hiszen, ami volt - elmúlt, ma már kevesen emlékeznek rá.
És még kevesebben a kezdeményezésére, mely ha valóra válik, ma nem eveznénk azt ország hajójával - melyet egy mentális kihívásokkal küzdő kleptomániás kalóz kormányoz - egy szartenger közepén, azt lesve, hogy korunk melyik politikai sziklája roncsolja szanaszéjjel gályánkat.


Hankiss kezdeményezése az volt, hogy találjuk ki Magyarországot.
Kapott is érte hideget-meleget, mondván, mecsoda egy idióta, hiszem Magyarországot nem kell kitalálni, ki van az találva, mit kellene még azon kitalálni?
Hát igen, csak éppen azt felejtette el a kritikus honfi, hogy az ötletadó nem a meglévő országot akarta kitalálni, hanem helyette egy másikat, olyat, melyben boldog aki benne él, olyat, melyben minden ember érdekeit többé-kevésbé figyelembe veszik, melyben az értékeket és azok rangsorát társadalmi egyetértés jelöli ki.
Olyan államot, melyben az ember tisztában van jogaival - merthogy vannak jogai, és kötelességeivel, merthogy kötelességei is vannak, melyeket mindenki megismerhet.
Olyan nemzetet, mely a világ felé barátságos és békés arcot mutat, mely úgy akar előremenni, hogy nem néz állandóan hátra, mely annyira erős, hogy nem fél integrálni és integrálódni, mely nem a múltjából akar megélni, hanem a saját jövőjét építi.


Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, pedig talán ez lett volna a legfontosabb a rendszerváltás teendői közül: megjelölni az elérendő célt és kitűzni a hozzá vezető utat.
Így most olyanok vagyunk, mint a kiskunhalasi taxisofőr GPS nélkül - Tokióban.
Ezért is van az, hogy tág teret kaptak a politikai kóklerek, Cipolla utódai ma is addig feszítik a húrt, míg Thomas Mann forgatókönyve ismét valóra nem válik.
Ha tudjuk a célt, ilyesmi nem eshet meg.
Kérdés lehet, hogy mi az aktualitása ennek az emléknek?
Talán csak annyi, hogy látni, ahogy az ellenzéket már megint bele akarja Orbán bandája zavarni egy olyan helyzetbe, mely hatalmának további bebetonozásához vezet.
Rendben is van, hogy Orbán világgá zavarása fontos feladat, de önmagában kevés.
Legfeljebb előfeltétele lehet egy pozitív változásnak, mely egy mindannyiunk számára élhető országot eredményez.
Ehhez pedig jövőkép kell.
Ez a változtatás nem egynapos feladat, sok munkát és energiát kell belé fektetni, sok akadályt kell leküzdeni, ez pedig nem megy parancsszóra.
Ez a rossz hír, a jó pedig az, hogy az ellenkezője sem, bár ellenfeleinknek könnyebb dolguk van, hiszen nekik nem kell meggyőzőnek lenni.
Ők az érzelmi húspiac kofái, akik zsigeri ösztönökre építenek, legrosszabb énünkre, félelmeinkre, irigységeinkre, gátlásainkra, éhségünkre, előítéleteinkre.
Nekünk mégis meg kell vívnunk ezt a harcot, sajnos, nem úszhatjuk meg.


Ehhez viszont célt kell mutatnunk - vonzó, de megvalósítható célt, és ezt fel is kell tudnunk mutatni.
Hogy ez elérhető legyen, tudnunk kell, milyen országot kíván a magyar nép, és ehhez nem kell arra várnunk, hogy majd előáll egy kordnadrágos vátesz és megmondja, hanem meg kell kérdeznünk: Te Nép!
Szereted-é a korrupciót, vagy azt kívánod, hogy akit ezen kapunk, annak levágjuk a kezeit?
És a nép majd válaszol, Orbán meg soha többet nem fog tudni szotyolázni, csak ha a két fülére kötik a szotyolás-tarisznyát
És meg kell kérdeznünk: Te Nép! Olyan iskolarendszert szeretnél, melyben már a második osztályra eldől, hogy a gyereked egyetemi tanár lesz-e, vagy bélpucoló a Kolbász Művek helyi telepén?
És a nép majd válaszol!
Meg kell érdeklődnünk, hogy te Nép! Stadionokat akarsz vagy béremelést? Törvényeket, melyek a te érdekeid szolgálják, vagy törvényeket, melyek jogszerűvé teszik a lopást?
És a nép majd válaszol.
Azt is megérdeklődhetjük, hogy te Nép!
Olyan igazságszolgáltatást akarsz, mely pártatlan, mely a törvényeket személyre tekintet nélkül alkalmazza, olyan igazságszolgáltatást, melyben a bűnös elnyeri büntetését, vagy olyat, melyben a politikus és pereputtya törvényeken felül áll?
És a nép majd válaszol.
És a sok-sok kérdésből és válaszból összeáll majd egy élhető, boldog Magyarország képe - neki lehet állni megvalósítani.
De ehhez előbb a kérdéseket meg kell fogalmazni és fel kell tenni.


Illúzió azt várni, hogy eljön majd egy kor, melyben minden magyar egyet akar, ilyen soha nem lesz.
De olyan lehet, melyben a pártok egy-egy érdekcsoport álláspontját képviselik különféle kérdésekben és nem szektaként működnek.
Csak ehhez nem szabad abbahagyni a kérdezősködést, mert minden válasz új és újabb kérdéseket hoz felszínre, és a népnek lehetőséget kell adni a válaszadásra.
Aztán a hatalomnak gondoskodnia kell arról, hogy a válaszok a hétköznapi életben is irányt szabjanak.
Persze ez fárasztó dolog, de hát a politikusok azért mindig gondoskodnak arról, hogy ne ingyen húzzák az igát.


Hankiss Elemér okos ember volt.
Kedveltem nagyon - említettem már?


:O)))