VEZÉRMENTÉS

Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár, aki lemondott a földhaszonbérleti pályázatok során tapasztalható anomáliák okán, feltalálta a melegvizet.

A 168 óra című hetilapnak nyilatkozva azt mondta:”A felszín a politika, de a háttérben gazdasági érdekcsoportok mozgatják az eseményeket. Ezeknek, legyenek bár szocialista vagy fideszes orientációjúak, a legfontosabb az egymással való kapcsolattartás, a hálózatalkotás.”

Aztán elmeditálgat azon, hogy hogyan lehetne Orbán Viktort megmenteni – önmagától.

 „Az az érzésem, hogy valakik fogják Orbán Viktor kezét. Folyamatosan azon töprengek, hogyan lehet őt abból a hálóból kiszabadítani, amely évtizedek alatt kialakult” – írja.

Ebből is látszik, hogy Ángyán képviselő tisztességes, becsületes, de végtelenül naiv ember, aki nem végzett Marxista- Leninista Esti Egyetemet.

H végzett volna, akkor ez a felismerés nem érné megrázkódtatásként.

De az is kiderül, hogy a roppant rokonszenves Ángyán képviselő újságot sem igen olvas, hiszen hosszú-hosszú ideje tudható, hogy a politikusok mögött gazdasági érdekcsoportok, nota bene személyek, nagytőkések állnak bánatos kis hazánkban is.

Ezek az emberek első számú céljuknak az állam fosztogatását tartják, mivel az a pénz, amit tisztességes gazdasági tevékenységből a versenyszférában realizálhatnak, koldusnak dobott tízforintos a zsíros állami megrendelések és juttatások milliárdjaihoz képest.

Emellett még versenyezni is kell érte, míg az állami pénzekért a verseny leginkább a fehér asztalok mellett, vadászatokon vagy hasonlóan színvonalas szórakozások során folyik.

Meg a választások során, mikor eldől, hogy kit is támogat ez vagy az a nagytőkés, hogy nevesítsünk is, egy Demján vagy egy Csányi, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor legkésőbb Dávid Ibolya és csapata lenullázásánál észbe kellett volna kapnia, hiszen az UD Zrt körüli események kapcsán az cáfolhatatlanul kiderült, hogy Csányi Sándor olyasmibe ütötte az orrát, amihez sem bankelnöki, sem nagytőkési minőségében köze nem volt: egy párt belső pozícióharcaiba.

Az ügy végkifejlete pedig az lett, hogy a párt, melyet a kellemetlen jobboldali politikusnő vezetett eliminálódott, Dávid Ibolya meg bíróság előtt toporoghatott, mert nyilvánosságra hozta a hatalom valódi működésének egy kis szeletét, emellett nem átallott holmi FIDESZ-MSZP mutyikról beszélni, meghatározott arányú osztozkodásról az állami pénzeken, attól függően, hogy melyik párt van éppen hatalmon.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor már régen rájöhetett volna, hogy Gyurcsány nem azért bukott bele az őszödi beszédbe, mert kurvaországozott, hanem azért, mert fel akarta számolni ezt a szisztémát, fel akarta számolni a pártpénztárnokok olajozottan működő kartelljét is, sőt, arra vetemedett, hogy beszólt Demjánnak, aki a számára nem túl előnyös gazdasági lépésekért zsarolni próbálta.

Gyurcsány meg is bukott, mert nem arra a koalícióra hajtott, mely számára hasznot hajtott volna, nem a nagytőkésekkel fogott össze az ország csendes, ám igen hatékony fosztogatására, hanem demokráciáról és Európáról papolt, emellett sem elég határozott, sem eléggé bátor nem volt, mert ha az lett volna, akkor ma ez az egész mai banda úgy üldögélne a sitten, mint a túzok.

A nagytőke, miként mindig és mindenhol a világon megkereste a maga emberét, akire aztán valóban nem lehet azt mondani, hogy gátlásai lennének, emellett pragmatikus és szociopata – egyszerűen nincsenek erkölcsei.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor tudhatná, hogy Orbánt lehetetlen kiszabadítani abból a hálóból, melyet saját maga font hosszú évek fáradságos munkájával, üzemeltetői és a Család számára.

Ha Ángyán képviselő azt gondolja, hogy Orbán Viktor ki akar szabadulni ebből a hálóból, akkor az már olyan tünet, mely orvosáért vagy gyógyszerészéért kiált.

Ha csak a fele igaz annak, ami Orbánról hírlik, akkor is régen rossz.

A futball-akadémia csak hobbi, a tokaji szőlőt meg csak státus-szimbólumnak szerezte meg a Méltóságos Asszony, az őstermelő, aki egyébként a háttérben igen hatékonyan igazgatja az Orbán – birodalmat, mely olyan, mint a jéghegy, melyből csak az egytizede látszik, mert kilenctizede a víz alatt van.

A tizenkét állami gazdaság, melyeket gyakorlatilag ingyen kaptak meg tulajdonosaik, a földek - melyekre most éppen elővásárlási jogot szereznek bérlőik - nyilván nem hagyta érintetlenül az Orbán-birodalmat sem, a kérdés nem is ez, hanem olyan, mint amikor a japán összeszorított öklét mutatva kérdezi:

Mi van a markomban?

Mi lenne, hát televízió!

Na, jó, de mennyi?

Az csak a baj, hogy a Titanicot, melynek oldalát ez a jéghegy lékelte meg, Magyarországnak hívják.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, csak elmélázna azon, hogy vajon miért kellett kinyírni a Sukoró-projectet, miért pénzelték nyolc éven keresztül a Fideszt azok, akiknek nevét most is fel lehet fedezni a földhaszonbérletek hátterében, persze strómanjaik nevén.

Nem a csóringer kis helyi politikusok pedikűrös asszonyai, hanem az ezer hektárokat elnyerő fajsúlyos versenyzők az éppen aktuális résztvevői a mutyinak, melyből most a mohóság okán kilógott aranylábú miniszterelnökünk kapcsán a mutyiban való részvételének lólába.

De vannak szóbeszédek erdélyi kastélyokról, adriai kikötőkről, bányákról, bányászati jogokról és a MAL vörösiszap-ügye kapcsán is ott sötétlik a háttérben egy dekázgató középpályás, a nagypályásokkal együtt.

Szóval valaki javasolhatná Ángyán képviselőnek az olvasgatást, vannak egészen kellemes stílusú összefoglaló munkák is, melyeken egy szűk értelmiségi közönség szörnyülködik, ezeket most ki lehet bővíteni egy fejezettel.

Ha magyarember tudná, hogy mekkora baromnak nézik, bánatában víznek menne, a tó libái meg megvonnák a vállukat (van a libának válla?) – aki hülye, haljon meg!

:O)))

ENERGIAITAL

Ismét törvény készül, ezúttal az energiaitalok árusításáról.

Dicső kormányunk legnagyobb problémája, hogy a tizennyolc év alatti fiatalok energiaitalokat vedelnek, utána kokakólamámorban hemperegve alkalmatlanná válnak arra, hogy felismerjék szerencséjüket, hogy egy ilyen viruló országban lépkedhetnek döngő léptekkel a munkanélküliség felé.

Lesz ezek között az elvetemültek között olyan fiatal is, aki már önfenntartó, merthogy gondoskodó államunk a tankötelezettség igen sajátságos szabályozására törekszik, ezért aztán a szerencsétlen, iskolából kihajigált tizenhat évesnek kenyérkereső foglalatosság után kellett néznie.

Ha sikerül állást találnia, akkor igen könnyen előállhat az a helyzet, hogy a saját keresetét nem költheti el kedve szerint, mert kapálni ugyan kapálhat tíz-tizenkét órát naponta, de ha elfogy az energia, akkor legfeljebb a Vezérre gondolhat ábrándos tekintettel, akinek már csak az álomképe is hihetetlen energiákat szabadít fel, nincs is szüksége ehhez senkinek energiaitalra.

Jelzem, az energiaitalok magyarországi forgalombahozatalának kemény szabályai vannak, meg vagyon határozva azt egyes összetevők maximuma, az elkészítéshez felhasználható anyagok fajtája, szóval azért ez valamennyivel jobb, mintha más anyagok fogyasztásával kerülnének tudatmódosult állapotba.

Például a marihuánánál, melyet lassan úgy árulnak a diszkókban, mint a boltban a tejet, a többi droggal egyetemben - rendőrségi minőségbiztosítás mellett.

Azt is tudja mindenkim, hogy ezek az italok zömében cukrosvizek, ami fene egészségtelen ugyan, de az kétségtelen, hogy mindegyikük azonnal felhasználható energiabomba.

Persze ilyen alapon a mákostésztát is be lehetne tiltani, hiszen a tészta is hasonló hatásmechanizmussal működik, emlékezzünk csak vissza a hajdani mexikói futball-világbajnokságra, ahova utoljára kijutottunk.

Mezei csapatának orvosa, Mohácsi doktor is tésztával etette az aranylábú fiúkat, hogy a pályán azonnal felhasználható energiamennyiség segítségével bírják energiával a szokatlan klímát.

Ennek ellenére kaptunk is egy hatost Ivántól, - ők valószínűleg már akkor is energiaitalt ittak.

Mindenesetre az egész úgy egészségtelen, ahogy van, az emberi szervezet nem tűri retorzió nélkül, ha manipulálni akarják, a fene sem akar ezen vitatkozni.

Az a düh itt a beszélgetés tárgya, mellyel a Vezér és stábja az élet minden területét törvényekkel akarja szabályozni.

Lassan úgy néz ki a dolog, hogy a derék magyar állampolgár egy talicskát tol maga előtt, rajta közlönyök halma, és ha át akar menni az úttesten, akkor leül a járdaszegélyre és kisilabizálja, hogy ezt hol, mikor, milyen védőfelszerelésben és milyen adó vagy illeték lerovása után teheti anélkül, hogy ne fenyegetnék százmilliós bírsággal vagy hat hónaptól öt évig tartó szabadságvesztéssel, szőlőkapálással egybekötve L. Simon földjein.

Mostanában ismét elrendelték a kötelező tüdőszűréseket, ami egyébként dicséretes dolog, hiszen újrakezdhetjük a harcot a tüdőbaj ellen, melyről azt hittük, hogy már örökre leszámoltunk vele.

Rendeletet ad ki a Vezér valamelyik csicskása, aztán részükről a fáklyásmenet, büszkén mutogatják a papírt, hogy ők megtettek mindent, ami tőlük telik.

Ami igaz is, hiszen tőlük éppen ennyi telik, egy fikarcnyival sem több, hiszen ez sokkal egyszerűbb, mint az ifjúságot egészséges életmódra nevelni, hogy ne azért ne igya az energiaitalokat, mert a Vezér betiltotta, hanem azért, mert tudja róluk, hogy rosszat tesz a szervezetének.

A tüdőbaj ellen is egyszerűbb papirosokkal küzdeni, mint a felszámolni a nyomort, mely ellen majd akkor tervezik felvenni a harcot, mikor ők már jóllaktak, de szakértők véleménye szerint ez az élettani állapot náluk kizárt.

Ez a „problémamegoldás rendeleti úton” nem túl magas hatékonyságú, a tizennyolc éven alulinak legfeljebb megveszi majd az italt a tizenhat és fél éves, aztán szárnyakkal a hátán pörög a buliban hajnalig, a nyomor meg biztosítja a tüdőbaj, rohamos terjedését, hogy a többi népboldogító rendeletről ne is beszéljünk.

Mint például a dohányosok intézményes üldözése vagy a cukorbetegek rendeleti úton történő gyógyítása.

Ez utóbbinál is egyszerűbb lenne kimondani, hogy a tehetős, akinek jut pénze a diétás étrendre, az kaphat korszerű és hatékony gyógyszert, a tészta meg kenyérzabáló csóringernek, aki legfeljebb a szomszédasszony sonkájához jut hozzá, annak coki.

Holnapra várható a törvény, mely előírja, hogy mindenki köteles reggel hattól éjfélig boldognak lenni, hűséges kutya tekintettel, sóhajtva nézni az égre, hej, de szerencsés is vagyok én, hogy Vezérem alattvalója lehetek.

Az csak a baj, hogy az égre nézve meglátja a költöző vadlibákat, megrázza a fejét és összekaparva maradék pénzét Red Bullt vesz rajta, majd mikor megkapta a beígért szárnyakat, meglengeti azokat és haladéktalanul csatlakozva a költöző madarakhoz ő is elvándorol.

A Vezér meg itt ül majd Simicska ölében és sírdogál – hiába a vagyon, a dicsőség, ha nincs alattvaló.

Aztán a homlokára csap és kiad egy rendeletet a hatvan év feletti nők kötelező szüléséről, az ellenszegülők elveszítik nyugdíjjogosultságukat és a Vezér személyesen tépi ki fülükből a fülbevalót.

Ideje lenne már valamilyen törvénnyel elküldeni őt is a fenébe…

:O))))

OTT, EURÓPÁBAN…

Magyarország nem várhat a saját növekedési programjának elindításával az európai uniós döntésekre, "mert akkor csak a jóisten tudja, mikor indulnak be a mi növekedést elősegítő programjaink" - mondta Vezérünk csütörtökön Brüsszelben.

Ezért aztán mi nem várunk senkire, mi meg fogjuk írni a tündérmese következő fejezetét, és ha a fene fenét eszik, akkor is elindítjuk a programokat,  és ezek elindítása magyar részről nem függ attól, hogy "itt, Európában ezeket a programokat a többieknek sikerül-e elindítaniuk vagy nem".

 Azt is mondta a Vezér, hogy az irány világos: akik bent vannak az eurózónában, "nem tudnak életben maradni másképpen, csak ha létrehoznak egy erőteljes bank-, fiskális és politikai uniót".

Meg olyat is mondott, hogy "Nekünk, magyaroknak azt a kérdést kell tisztázni, hogy mi mit akarunk. Mi kormányozzuk magunkat, vagy valaki más kormányozzon bennünket? Ez itt a döntő kérdés”.

Hát bizony, ez a döntő kérdés - nevezetesen az, hogy ha Európa „ott” van, akkor hol is van Magyarország?

Jó, jó, nyakig a kulimászban, de ha ez a kulimász nem egy közös európai kulimászos gödör, akkor ez csak a mi saját kis feneketlen kulimászunk?

És ha éppen légzőkészülékért kiabálunk, akkor ki a fene fog nekünk odadobni egyet, vagy akár csak odanyújtani egy faágat a partról, hogy segítségével kimászhassunk a mi saját kis gödrünkből?

Merthogy ha egy család bajban van, akkor minden tagja menti a többieket, aztán ha már mindenki a parton piheg, akkor esetleg odafigyel azokra is, akik más gödrökből próbálnak kimászni, de lehet, hogy már csak a kulimász fortyogó felszínén pöffenő, szétpattanó buborékokat látja.

Az a kérdés pedig, hogy „mi kormányozzuk magunkat, vagy valaki más kormányozzon bennünket”, csak és kizárólag a Vezér személyének vonatkozásában értelmezhető.

Habár én még egy-két hónapot adtam volna a fejedelmi többes bevezetésére, de ha sietős, hát sietős, ez legyen szegénykének a legnagyobb baja - na istenem, hozzájön a többi tünethez a megalománia is, ez aztán már nem oszt, nem szoroz.

Tévednék, amikor azt feltételezem, hogy nincs pontosan tisztában az Unió szó jelentésével?

Meg az is baj lehet, hogy egy skizoid személyiség, aki hol Orbán Viktornak, hol magának az Úristennek képzeli magát, nehezen fér bele a fejébe, hogy az Unió mi vagyunk, pontosabban mi is vagyunk.

Magyarok is vagyunk és az Unió polgárai is –egyszerre és egyidejűleg.

Nem vagy-vagy, hanem is-is.

Nehéz az ilyet annak megérteni, aki máig törzsi keretekben gondolkodik, és bár utazgat Európában, de azt úgy szemléli, mint Gazsi a Louvre-t: szar egy hely, itt aztán sehol nem lehet libát lopni…

Amikor beléptünk az Unióba, akkor pontosan tudtuk és elfogadtuk, hogy szuverenitásunk egy részét át kell adnunk az államszövetségnek, és azt is tudtuk, hogy az Unió előtt csak az lehet a perspektíva, ha az ügyek – a pénzügyek, a külügyek, a gazdasági ügyek, a katonai együttműködés ügyeinek egyre nagyobb részét kell átadnunk a közös szervezeteknek.

Európának a XXI. század kihívásaira csak egységben van esélye megfelelő válaszokat adni.

A mi Vezérünknek viszont a Szovjetunió utódállamainak példája lebeg a szeme előtt, a Türkménbasi leginkább, kinek országa ugyan nem tartozik egy szuperhatalomhoz, ellenben polgárai evés helyett minden este megnézhetik Vezérük tizenötszörös életnagyságú aranyszobrát.

Szóval akkor mi most haladéktalanul növekedési programot indítunk, nem vesztegethetünk el egyetlen percet sem!

Igaz, a jövő évi költségvetés, melyre a Vezér vadul hivatkozik, mint a növekedési program forrására, olyan, mit a gyerek, melyből csak egy fül született meg, de azt sem kell szólongatni, mert süket.

Ez a költségvetés olyan ócska, hogy meg sem tud bukni, ez Tündérország álomköltségvetése lesz, amelyiken több lyuk lesz, mint Mariska néni tésztaszűrőjén, és ezen az sem fog segíteni, ha a Fideszes képviselők úgy nyomják a gombot az elfogadására, hogy a homlokukon kidagadnak az erek és a nagy erőlködéstől elszellentik magukat - csak nagyobb baj ne legyen…

Ellenben növekedés az lesz, ezt már látni.

Növekedni fogy az államadósság, az infláció, az elszegényedés, az éhező gyerekek száma, a csőd és felszámolási eljárások száma, a kiszolgáltatottság, a politikai elnyomás, a társadalmi elégedetlenség.

Próbálkozik a Vezér, mint kiskutya az ugatással, de hiába a nagy elszántság, a hang sem nem elég öblös, sem nem elég erős, mindenki, aki nem magyar, csak nevet rajta.

Mi meg sírhatunk, és mellette még dühönghetünk is, mert a könnyeinket a Fidesz propagandája egyrészt örömkönnyeknek nyilvánítja, másrészt meg megadóztatja.

Ezenközben a magát demokratikusnak aposztrofáló, de inkább csak ostoba ellenzék megint bebizonyította, hogy mennyire alkalmatlan mindenféle komoly politikai tevékenységre, merthogy megint elkapta őket a gyurcsány-fóbia, - egy tervezett rendezvény mögött az exminiszterelnököt vélték felsejleni, ezért aztán hanyatt-homlok világgárohantak a résztvevők, Oszkóstól, Ungár Klárástól, mindenestől.

A Szema nevű liberális párt – van e, ki e pártot nem ismeri? - elnöke is lemondta részvételét.

Az esemény a lemondások miatt elmarad.

Mellesleg a rendezvényt egy Kobak Klub elnevezésű civil szervezet hívta volna létre, a Klub egy olyan rendezvényt akart tartani, ahol "demokratikus ellenzéki pártok és mozgalmak" képviselőivel megvitathatták volna az ellenzék együttműködésének lehetőségeit. "

Azért van mindek örülnünk is, a politikai szűklátókörűség növekedéséhez nem kell Orbán növekedési programja, az ebben az országban vadul burjánzik, mint a dudva…

:O)))

A TYÚKSZEMIRTÓ

Hogy miért van az az érzésem, hogy Tündérország Álomkormányát nagy röhögések közepette szívatják nyugati partnerei, azt csak az ég tudja, - mindenesetre én a főtárgyalóvá fel vagy leminősített Varga Mihály helyében nem kapkodnám el a győzelmi harsonák megfúvását, mert lehet, fúvás helyett szívás lesz műsoron.

Christine Lagarde levében tudatta, hogy az IMF üdvözli az MNB-törvény módosítására tett kormányzati javaslatot, amely teljes egészében kielégíti a valutaalap elvárásait, és ha ezt a magyar parlament elfogadja, a tárgyalások megkezdődhetnek az IMF-fel és az EU-val.

Hát akkor majdnem lehetne is örvendezni, már csak az Európai Központi Bank állásfoglalását kell megvárni.

Mi pedig újabban türelmesek vagyunk, és zokszó nélkül elhalasztjuk a parlamenti szavazást a jegybanktörvény elfogadásáról, míg az EKB tudomásunkra nem hozza alázatosan tiszteletteljes kérelmét az esetlegesen végrehajtandó kegyes, ám szükséges változtatásokról.

Mert persze mi nem hagyunk diktálni magunknak, ez nem fér össze a büszke magyar néplélekkel, mely inkább ezermilliárdokat hajít ki az ablakon egy laza csettintéssel, minthogy betartson egy szerződést, mely erre-arra kötelezi az országot.

Ahogy látom, a jelenlegi felállásban Christine Lagarde volt a jó rendőr, de könnyen elképzelhető, hogy az EKB lesz a rossz rendőr, ki tudhatja ezt előre?

Azon meg már csak röhögni lehet, hogy már megint azzal az ócska, sunyi ravaszkodással próbálkozik a kis lókupec, amivel már annyiszor vallott kudarcot, hogy ha mindahányszor fizettek volna neki érte egy eurót, kifizethetné Magyarország államadósságát.

A magyar miniszterelnök és a parlament gazdasági bizottságának Fideszes elnöke, Rogán Antal vállalta: további jegybanki kinevezésekre a jelenlegi MNB elnökmandátumának lejártáig nem kerül sor.  

Végtére is, a libát is megnyugtatja, ha a háziasszony megígéri neki, hogy a legközelebbi libapörkölt készítésének időpontjáig nem feni a nagykést, ugye…

Ezzel a nagy ötlettel azt gondolják, sikeresen személyi síkra tudják tolni a jegybank függetlenségének messze nem személyfüggő kérdését, azt a benyomást remélik kelteni, hogy a magyar bankvezért védik nyugati haverjai, hát egye fene, hadd örüljenek.

Nekünk nem sürgős az ügy, majd ha lejár a mandátuma, akkor az MNB új elnöke, bizonyos Matolcsy nem fog tiltakozni néhány új személy feltűnése miatt a Nemzeti Bankban - úgyis kell a munkaerő, mikor a Nemzeti Bank devizatartalékait kell kihordani a széfből.

De persze addig még sok víz fog lefolyni az alcsuti stadion öltözőjének lefolyóján, aztán meg a tárgyalások – ha meg is indulnának – még nem biztos, hogy hamarosan véget is érnek.

Azt mondja Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet elnöke, hogy a kormány nem is akar megállapodni az IMF-el, és csak a pozitív mutatókról beszél.

De a KSH például, már nem közli a reálbérek változásait - gondolom, nem akarják sokkolni a népet a hihetetlen jóléttel és a viharos fejlődéssel.

Tulajdonképpen bele is lehetne törődni egy ilyen helyzetbe, hiszen létezhet világméretű recesszió, pénzügyi válság, bankválság, mifene – csak az a baj, hogy elnézegetve Matolcsyt, az embernek az a benyomása támad, hogy a magyar pénzügyeket elmebeteg – ha a Vezérre is gondolok, akkor elmebetegek irányítják, jólfejlett üldözési mániával.

Magyarországot azért érte pénzügyi támadás 2011 októbere és 2012 tavasza között, mert nem a lakosságra és a magyar vállalkozásokra terhelte, terheli négy év alatt a háromezer milliárd forintos takarékossági csomagot - mondta képviselői kérdésre válaszolva Matolcsy György a parlament gazdasági és informatikai bizottsága hétfői ülésén.

Ha ez nem idióta, akkor én éneklőkanonok vagyok Kalocsán.

Ha valaki tartana neki egy ötperces kis szemináriumot, akkor talán megtudhatná, hogy az összes Magyarországon bejegyzett és itt adózó cég tulajdonosától függetlenül magyar vállalkozás, emellett arról is felvilágosíthatná valaki, hogy a bankok, távközlési cégek és az összes többi megsarcolt multi farokfelcsapva rohant a többletterheket a lakosságra és a cégekre hárítani, és aki ezt kétségbevonja, az egy álomvilágban élő, nagy, címeres kosztromai ökör.

Azt is mondta a cselesnézésű, hogy "azért érte előre tervezett pénzügyi támadás Magyarországot, mert érdeksérelmet okozott azoknál, akikre ezt a közel 3 ezer milliárd forintos terhet ráraktuk, ezért kapott háromszoros bóvli minősítést az ország" , továbbá, hogy "a hitelminősítők leminősítése nem biztos, hogy azt jelzi, hogy a kormány rosszul működik.

Azt jelzi: valakinek a tyúkszemére rálépett a kormány, mégpedig a pénzügyi rendszerek, szervezetek, intézmények tyúkszemére." 

Hogy ez a tyúkszem ügy nem az ő szellemi gyermeke, azt onnan lehet tudni, hogy a Bodrival egy színvonalra alászállt Gíró-Szász kormánykommunikátor is magáévá tette a kifejezést.

Ebből lehet tudni, hogy a Vezér az ő népének akar üzenni, merthogy ez az a színt, melyet mindketten értenek.

Tudod nép, ráléptünk a gaz imprilista tőkések tyúkszemére, mostan meg sziszegnek, te meg dögölj éhen bátran, ennyi áldozatot már csak hozhatsz népéért,élő Vezéredért!

Vagy rálépjünk a te tyúkszemedre is?

:O))))  

BUDAHÁZY - A HATALOM PITBULLJA

Magyarországon 1999-hez viszonyítva megduplázódott az alkoholizáló fiatalok száma.

Az európai fiatalok körében az alkohol- és kábítószerfogyasztás átlaga csökkenő tendenciát mutat, ezzel szemben Magyarországon a kannabusz-származékokat és alkoholt kipróbálók aránya emelkedik. 

Elekes Zsuzsanna a Corvinus Egyetem munkatársa kutatta ezt a kérdést,  az ő felmérése szerint az előző hónapban nagy mennyiségű italt fogyasztó fiatalok aránya 45 százalékos volt Magyarországon, ami az 1999-ben mért érték duplája.

Ezzel hazánk bekerült a vizsgált országok felső harmadába, sőt, lerészegedés szempontjából ötödik helyen állunk. 

Ami azt illeti, ezen nemigen lehet csodálkozni, ami ebben az országban az utóbbi években folyik, azt nehéz józanul túlvészelni.

Ha csak a mai nap történéseiből indulunk ki, akkor is falnak lehet menni, hiszen ma például kételkedhettünk egy jóízűt abban a tekintetben, hogy a bíróságok a társadalom érdekeinek megfelelően végzik-e munkájukat.

A Kúria kedden - a Bíróság korábbi jogerős elmarasztaló ítéletét megváltoztatva - felmentette Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására tett előkészület vádja alól, mert a legfőbb bírói fórum szerint nem követett el bűncselekményt.

Igaz, hogy a kormány erőszakos megdöntésére buzdított, a rendőrség elleni erőszakot helyezett kilátásba, emellett minden megnyilatkozása – kezdve az Erzsébet-híd blokádjától – egytől egyig agresszív fellépésen és mások megfélemlítésén alapult.

Ez sem szép dolog egy demokráciában, de a szomorú helyzet az, hogy legújabb nemzeti hősünk nem állt meg itt, hanem a tettek mezejére is lépett, megirigyelve Nobelt ő nem glicerint kevert kovával, hanem műtrágyát gázolajjal és nem díjat alapított, hanem neki nem tetsző politikusokat iparkodott felrobbantani ezidáig nem azonosított felbujtójával. Mindenesetre sokatmondó, hogy a bombák futball-labdáknak álcázva készültek el.

Kónya István, az eljáró tanács elnöke, a Kúria büntető kollégiumának vezetője szóbeli indoklásában kiemelte, hogy a vád tárgyává tett magatartás, a vádlott közzétett írásai nem alkalmasak bűncselekmény megállapítására.

A vádlott helytállóan hivatkozott arra, hogy amikor a korábban eljárt bíróságok "összegezték" írásait, és következtetéseket vontak le belőlük, az már nem az ő írása, "az már valami más".

Hát ez az – amíg egyenként néhány buta vagy éppenséggel nagyon is céltudatos kijelentése nem keltett társadalmi felfordulást, addig együttesen már alkalmasak voltak a társadalmi rend erőszakos megdöntésére, való előkészületekre.

Volt ideológia, voltak követők, lettek támogatók – és volt bűncselekmény is, habár ma megtudhattuk megint, hogy nem a szemünknek kell hinnünk, hanem a hatalomnak, márpedig, ha a hatalomnak nem érdeke Budaházy túlzott megregulázása, akkor még akár annyira hófehér is lehet belőle, mint a háziliba.

A bíróság elnöke szóbeli indoklásában kifejtette: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása a legsúlyosabb állam elleni bűncselekmény, nem csupán egyik vagy másik intézmény, hanem az egész alkotmányos berendezkedés felforgatására irányul.

Ebben az ügyben a vádlott ugyan nem rejtette véka alá változtatási szándékát, ám hogy ezt kifejezetten erőszakos módon kívánja véghezvinni, az nem olvasható ki a szövegekből.

Nem hát.

 Ott állt marhára nemerőszakosan, hóna alatt az emberélet kioltására alkalmas, robbanószerrel kitömött focilabdákkal, és altruista érzelmektől áthatva robbantgatott.

 Talán nem lett volna baj ezt a bűncselekményt a terrorcselekmény vádjával egyesítve, egy eljárásban tárgyalni.

 Kíváncsi lennék, hogy akkor hogyan értékelné a bíróság elnöke az ominózus iratokat, főként, ha menet közben valaki az ő ajtajához is odakészítene egy robbanóanyaggal töltött labdát.

Budaházy azzal védekezett, hogy csak egyfajta "defenzív erőszak" merülhetett fel a részéről, mintegy védekezés, reagálás a hatalom támadására, nem pedig egy offenzív, támadó, kezdeményező jellegű erőszak.

Hát ez az.

Az állam részéről is csak egyfajta defenzív erőszaknak illene felmerülni, de persze az ember ne éljen álomvilágban is, ha már ebben a Tündérországban kell élnie.

Orbán rendszere kíméli a szélsőjobbot, a mai hatalom meglehetősen hosszú pórázon tartott pitbullját, melyet bármikor szabadon lehet ereszteni.

Azért jobb lenne, ha a bíróságok bíróságok maradnának, mert a mai Magyarország kezd olyanná válni, mintha Bacsó Péter rendezte volna.

Hiába, no, - vannak emberek, akiknek megadatik a jövőbelátás képessége.

Nem igaz, Virág elvtárs?

:O))))

ORBÁN NUMERUS CLAUSUSA

Elöljárójában mindjárt szögezzük is le, hogy bár két vallásban is megfordultam hivatalosan, de ennek ellenére – vagy éppen ezért – hitetlen vagyok, egy gyaur a Vezér valláserkölcsi alapokon álló paradicsomában.

Ezért aztán azzal sem lehet vádolni, hogy valamiféle elvakult híve lennék a Hit Pragmatikus Gyülekezetének, ennek dacára felkaptam ma a fejem, mikor meghallottam, hogy a Mi Csipet Csillagunk (nem vörös…) odanyilatkozott, hogy kormányzati javaslat készül arról, hogy egy egyház ne vállalhassa jóval több intézmény fenntartását annál, mint amennyi a tényleges támogatottsága az országban.

Ezt Orbán Viktor a Fidesz-KDNP hétfői frakcióüléséről távozóban arra a felvetésre fejtegette, mely szerint a Hit Gyülekezete egyre több iskolát vesz át az országban.

Hát igen, Hajdúsámsonon és Ajkán vett át iskolákat a Gyülekezet, ez pedig valóban egyre több, merthogy a kettő több az egynél, és ezt még a legostobább komcsi – még én sem – tagadhatja.

De hát ez várható is volt, hiszen míg a magyar ember tartja adott szavát, addig a piréznek, ha a kisujjad nyújtod, a karod is leharapja.

Amilyen velejemig romlott vagyok, nekem persze a libacombon kívül semmi sem tetszik.

Ez esetben konkrétan leginkább az nem, hogy ameddig az önkormányzatok belegebedtek iskoláik finanszírozásába, addig az állam az egyházi iskolákat támogatta, valamilyen számomra ismeretlen megfontolásból azt vélelmezve, hogy az iskola nem attól lesz jó, ha jó az oktatás színvonala, hanem attól, ha valamilyen életidegen, jelmezbálból betévedt, álszent szemforgató vegzálja a megfélemlített tantestületet.

Talán ez is a baj.

Márhogy a Gyülekezet nem annyira életidegen, amint ez a pénzhez, meg a médiához való viszonyukból is kiderül.

Meghát a gyülekezet vezetőjét hetvenöt év alatti emberek is képesek végighallgatni, nem is szólva a tömegpszichológiai alapú népszórakoztatásról ájuldozásoktól - közös lelkesülésekig.

És viszi a hívőket a régi, veretes egyházaktól, melyek a XXI. századra olybá váltak,  mint a  gerincmeszesedéses beteg, nemigen tudnak reflexből mozdulni, és ha egyszer elindultak valamerre, akkor mennek rendületlenül, bele akár a szakadékba is, - e hát ez az ő bajuk.

A mienk meg az, hogy a Vezér azzal találta folytatni legfrissebb iránymutatását az ő alázatos népének, hogy a szociális és az oktatási ügyekért felelős miniszter, Balog Zoltán és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes közös javaslatot készít az arányosság érdekében. Ennek célja, hogy egy egyház ne vállaljon jelentősen több intézményt annál, mint amennyi a tényleges támogatottsága az országban, ellenkező esetben ugyanis az adott felekezet hitéletben elfoglalt szerepe és a hitélet alapján nyújtott szolgáltatások mértéke elválik egymástól.

"Arányosságot és mértéktartást kell majd szem előtt tartani" – mondotta volt, merthogy „így nem kell attól tartani, hogy egy-egy kisebb befolyással rendelkező egyház a tényleges szellemi hatása alapján vett súlyához képest sokkal nagyobb arányú intézményfenntartást vállal. "

Hát igen, arányosságot.

Mint anno a dicsőséges Horthy – rendszerben, ahol az oktatást a másik végéről szabályozták annak érdekében, hogy bizonyos görbeorrú, Talmudon kigyúrt pirézek ne vehessenek részt irányító pozícióban az ország szellemi  életében, nanehogymár a mi pénzünkön kupálódjanak ki azok, akik a vérünket szívják!

Így aztán benyújtottak egy törvényjavaslatot, hogy csak meghatározott számú piréz hallgathatja az előadásokat, ez egy zárt szám volt, melytől eltérni nem lehetett.

Latinul ezt numerus claususnak hívták.

Most a hatalomnak megint a hittel és a származással van baja, de annyi eszük még maradt, hogy ne nyíltan, hanem amúgy Orbánosan, sunyin próbálják csökkenteni a Gyülekezet befolyását.

Most nem lehet hozzányúlni a személyekhez, hát az iskolákhoz nyúlnak hozzá.

Azokra lesz érvényes a numerus clausus, majd az ügyben semleges Semjén elbírálja, hogy melyik vallási szervezet hány iskolát vehet a nevére, lehet iskolafenntartó.

Ezen az iskolafenntartó státuszon is csak röhögni lehet.

Nálam egy iskolát az tart fenn, aki a működtetéséhez szükséges pénzt saját vagyonából teremti elő, mert ha az én adóforintjaimból vitézkedik valaki, aki ahhoz egy büdös petákot nem tett hozzá a saját vagyonából, az nem iskolafenntartó, hanem pénzköltő, az iskola pedig annyival lesz jobb, hogy az állami támogatás terhére eltarthat egy kenetes szavú létszámfelettit.

Hogy mecsoda zavaros gondolatok kavaroghatnak a világ legkisebb gigászának fejében, fene tudja.

De hogy ki és kik a példaképei, ez teljesen pontosan látszik…

:O))))

RENDŐRÖK, MAFFIÓZÓK, POLITIKUSOK

Vége a bűnözők és a Rendőrség összefonódásának, mondta Orbán Viktor, miközben Pintér belügyminiszter mellett állva frissen avatott rendőrtisztek előtt beszélt.

Végre!

Már azt hittem, hogy soha nem szűnik meg az a helyzet, melynek eluralkodása az olajszőkítések korában kezdődött, és amelyről vélhetőleg maga a belügyminiszter tájékoztathatta a Keresztapát, mint a kérdés legjobban tájékozott szakértője, aki belülről ismerte azt a világot.

Persze a Vezér maga sem volt tájékozatlan ezekben a dolgokban, hiszen meglehetősen közelről szemlélhette a rendőrség lezüllését, mondhatnánk lóhátról.

Amikor például a kiskunhalasi rendőrkapitányt, Kastyják Jánost leváltották felettesei, igen közelről szerezhetett értesüléseket arról, hogy mi is a sorsa annak a rendőrtisztnek, aki nem működik együtt a bűnözőkkel.

Kastyják többször is jelentette feletteseinek, hogy az egyik helyi nagyvállalkozó, Sepsi László – aki mellesleg elítélt bűnöző volt – „nem tiszta”, emellett az egész városban fennhangon hirdeti, hogy politikai kapcsolatai segítségével „ki fogja csinálni” a rendőrkapitányt és a polgármestert is.

Ki is csinálta, a kapitányt a jelentésétől számított két hónapon belül leváltották és eltávolították a rendőrség kötelékéből, merthogy többször megengedhetetlen módon bírálta elöljáróit.

Felmerül a kérdés, kik voltak azok, akik a leváltás hátterében álltak?

Nagy találékonyság nem kellett a kiderítéséhez, hiszen az adott évben - Pintér kapitánysága alatt - a rendőrbált Sepsi szponzorálta, emellett Orbán Viktor és családja nem egyszer volt vendég Sepsi birtokán egy kis sétalovaglásra – Sepsi egyik lovásza szerint saját tulajdonú lova is volt a Vezérnek Sepsi lovai között.

Futotta rá a vállalkozónak, dohányforgalmazó cége negyvenmilliárdot forgalmazott abban az évben, de futotta a Fidesz választási támogatására is, - úgy tűnik, megérte.

Kastyjákot a Fidesz-kormány idején, 1999 augusztusában távolította el a rendőrségtől Gergényi Péter, akkori Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány, Pintér Sándor akkori – és mai – belügyminiszter egyetértésével.

2000-ben a bíróság visszahelyezte állásába, ahonnan nyugdíjba ment. Azóta ügyvédként praktizál Kiskunhalason.

Egyes források szerint Sepsi az általa forgalmazott cigarettát, Arnold Mihály ( akkori )VPOP parancsnok segítségével, papíron,kiléptette külföldre.

Visszaigényelte az áfá-t, a ténylegesen ki nem szállított cigarettát pedig féláron, belföldön értékesítette, a jövedéki adó megfizetése nélkül.

A vagyonát Sepsi úgy mentette ki, hogy csődbe vitte a céget. Ebből sem lett baja, mert a'98-as választásokat a FIDESZ megnyerte,a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták, a tanácsadója pedig az a Boross Péter lett, akinek a lánya, dr. Boross Ildikó, a csõdbe vitt Sepsiker Rt-ben jogászként tevékenykedett.

De ott van az olajmaffiózó Nógrádi Zsolt vallomása is a Pallag László kisgazda képviselő által vezetett, úgynevezett olajszőkítést vizsgáló bizottság előtt.

Ott elmondta többek között azt is, hogy az Aranyháromszögben, az olajszőkítés dandárjában gyakran jelent meg Pintér Sándor, Boross Péter, Lezsák Sándor.

Felismerte őket, mondta, hiszen ő pakolta a rozoga sárga Wartburgjukba a temérdek, szőkítésből származó ingyen pénzt.

Pintérék, az akkori pénzügyminiszterrel, az azóta elhunyt Szabó Ivánnal kiegészülve, ezért a kijelentéséért feljelentették Nógrádi Zsoltot.

Tanúként azt a Flaisz Ferencet idéztette be, aki az olaj-üzletek zátonyrafutása után a borhamisításba szállt be, szép sikerrel, mikor pedig lebukott, akkor a fináncok őrizetlenül hagyták a tartályait, így aztán megúszta azt a balhét is.

Flaisz Ferencet, nyolc hónap alatt, háromszor hallgatta meg tanúként a bíróság, aki elmondta, az említett urak soha nem fordultak meg az olajosok háza táján, meg egyébként is, csak csupa jót tud róluk mondani.

Becsületes, derék emberek és egyáltalán nem pénzéhesek. 

De volt itt rendőrhalál is, amikor a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztályának  vezetője, Kuzma Mihály 1998 februárjában igencsak kétes körülmények között állítólag öngyilkos lett – ennek az ügynek sem lett tisztességes vége.

És akkor itt van most a mulatóhelyek ügye, melyben már üldögél egy-két magasrangú rendőrtiszt is.

Nem lennék meglepve, ha a szórakozóhelyeknek nemsokára új tulajdonosuk lenne, akkor sem, ha mai tulajdonosukat valami kellemetlen baleset érné, mert aki azt gondolja, hogy a mai gyanúsítottak a legmagasabb szint az ügyben, az igencsak naiv.

Itt is inkább arról lehet szó, hogy folyik az alvilág újrafelosztása, mint a jelekből látszik, rendőri segédlettel.

A szereplők ugyanazok, mint hajdan, a miniszterelnök, az immár belügyminiszterré avanzsált hajdani rendőrfőkapitány, politikusok, maffiózók, rendőrök.

Ha én liba lennék, le sem szállnék ebben az országban megpihenni, átrepülve felette legfeljebb pottyantanék egyet, aztán tisztességesebb tájak felé venném az irányt.

Odafent a magasban hálistennek nem hallhatnám, hogy a Vezér vadul szónokol:

"Közös erővel kimondtuk, vége annak a világnak, amelyben a jog a bűnözők pártját fogja, és nem a becsületes emberét" Hozzáfűzte: annak a világnak is vége, amikor jó karban lévő, 40 évesen nyugdíjba vonulókat láttak az emberek a rendőrökben, amikor a rendőr a jámbor egyszerűség szinonimája volt, és amikor bárki azt gondolhatta, hogy a bűnözök összefonódtak a rendőrséggel. "Ma már a becsületesen dolgozó, magasan iskolázott és a végsőkig elkötelezett embereket" láthat a társadalom a rendőrökben.

Persze.

A politikusokban meg tisztességes embereket, akik óvják és védik a Rendőrség tekintélyét, miként ő is tette az elmúlt években.

Undorító.

És akkor a rendőri segédlet nélkül elkövetett bűncselekményeikről nem is beszéltünk…

:O)))

UTCÁK, SAJTÓTERMÉKEK, IDIÓTÁK

Roppant bizonytalanok lehetnek magukban azok, akik a rendszerváltás után huszonhárom évvel még mindig utcaneveken meg sajtótermékek megnevezésén tipródnak.

Márpedig éppen ezt teszik mostanában a kétharmad magabiztos tulajdonosai, akik a blogbejegyzés címének harmadik elemét képezik, nagy vehemenciával újabb törvényjavaslatokat készítve elő.

Elgondolkodtató ez.

Vagy nincs is más mondanivalójuk a társadalomnak, csak ezek az üres lózungok, vagy talán az is lehetséges, hogy valami nagy disznóságról akarják elterelni a figyelmet – esetleg a földbérletek ügyéről.

Idáig is voltak túllihegések, és ha valahol hivatalhoz jutott egy neonáci polgármester, ott azonnal utcatáblák tucatjait szerelték le meg fel az önkormányzat már minden baromságba beletörődött dolgozóinak irányításával a jobb sorsra és értelmesebb feladatra érdemes közmunkások.

Hogy 1989 táján leszedtek néhány utcatáblát, az rendben van, a kissé gyenge idegrendszerű Krassó például Münnich Ferencet utálta valamiért, ezért aztán az emlékét megörökítő szobrot leöntötte vörös festékkel és leszerelte a nevét viselő utca egyik tábláját, leverve ezzel a kommunizmus sötét erőit.

Gondolom, akkor a nagy tolongásban ez valahol érthető is volt, akcióhősök kerültek csapatostól.

Igaz, a bátorságuk jobbára akkor jött meg, mikor a Munkásőrséget feloszlatták, merthogy addig el voltak foglalva azzal, hogy lemossák a lábuk szárát, amit lecsináltak, mint liba a rétet, ha meghallották a Munkásőrség nevét.

Ebbe bele is lehetett nyugodni, a győztesnek, még ha a győzelemhez semmi köze sincs is, muszáj csinálni valamit, hadd tudják meg a népek legalább a győzelem alkalmából, hogy milyen bátor antikommunista ő valójában.

Nade kérem, huszonhárom évvel a rendszerváltás után?

Előtte huszonhárom évvel kellett volna ilyen rettenetesen bátornak és elvszerűnek lenni, de akkor ezek a trágyakukacok, vagy akiktől kiváló génjeiket örökölték nem értek rá bátornak lenni, mert a dolgos hétköznapokon sorban álltak a tagfelvételi kérelmükkel a pártiroda ajtajában, az ünnepnapokon pedig ott csattogtatták a bokájukat az igazgató elvtárs és a párttitkár elvtárs előtt, mikor átvették a november hetedikei jutalmat.

Amúgy is szerencsétlen helyzetbe cseppentek, keresték a leverhető vörös csillagokat, oszt a Parlament kivételével nem találtak egyet sem, mire meg arra rámozdultak volna, leszedte a kommunista kormányzat, legnagyobb boldogtalanságukra.

Aztán eltelt majd negyedszázadnyi idő, és most hirtelen eszükbe jutott, hogy utcatáblát kellene cserélni, immáron a centrális erőtér által megideologizálva, központi instrukciók alapján, teljesen demokratikusan.

De nem csak utcanevekről van itt szó, hanem szervezetek, sajtókiadványok nevéről is, amin igazán csak röhögni lehet, veszélyben a Népszava vagy a Népszabadság is, igaz, ennyi erővel a Mária-rádiót is lehet önkényuralomhoz kötni, de ez egyelőre nincs napirenden, habár arról még nem hallottam, hogy a katolikus egyházon belül kitört volna a demokrácia…

Olyanok ezek a macskajancsik, mintha a múlt század ötvenes éveinek elejéről hozta volna ide őket egy időgép, legnagyobb szerencsétlenségünkre, bánatostekintetű megszállott vezetőikkel együtt.

De hát a kétharmad az kétharmad, így aztán át kell keresztelkednie a Kádár János Baráti Körnek is, ott ülnek a komcsik gyászba borulva, ki is legyen az új névadó.

Has van kis humorérzékük, akkor az új név a Valódi Krumplileves Baráti Köre lesz, jelmondata pedig az, hogy „A kromplileves legyen kromplileves elvtaarsak!

A Népszabadság esetleg lehetne A Nép Szabad, a Népszava pedig Szól a Nép, oszt elmehetnek ezek kézenfogva egymást a bánatos francba, merthogy ez azért már mégiscsak szégyen erre az országra, hogy ilyen névtelen nullák döntenek a sorsunkról egy félművelt szociopata vezérletével.

Legjobb lenne az utcák helyett őket átnevezni – nekem például tetszene, ha elítélteknek szólíthatnánk őket.

Mikor a Köztársaság teret átkeresztelték II. János Pál Pápa térnek, nagyon kellett röhögnöm – hát azt hiszik ezek az idióták, hogy a kenetes név eltünteti a foltokat, melyet a pártház legyilkolt védőinek, a fehér zászlóval tárgyalni induló Mező Imrének, Asztalos Jánosnak és társaiknak a vére hagyott?

Kellene olvasgatniuk egy-két Arany- balladát, talán rájönnének, hogy hiú remény ez.

Kádár, akit ma divatba jött szidni, 1956-ban került hatalomra.

1979-ben ebben az országban pezsgő kulturális élet volt, idelátogatott Helmut Schmidt, a nép boldogan gyarapodott, az ország épült-szépült, lényeges dolgokkal foglalkozott az ország vezetése, nem ilyen ócska pótcselekvésekkel hülyítette a népet.

Persze, kitől mi telik, de azért valaki megmondhatná nekik, hogy az ilyen törvényekkel és az agyonszabályozott társadalommal már Rákosi is megbukott.

Ők is meg fognak bukni.

:O)))

GYÓGYPEDAGÓGUST A PARASZTNAK!

Teljességgel jogos, hogy Veszprém megyében egy Fideszes honatya gyógypedagógus felesége nyerte el huszonhárom hektár föld húszéves haszonbérletét, így legalább pontosan látható, hogy ki a szellemileg kihívásokkal küzdő és ki az, aki az élet naposabbik oldalán foglalta el kiérdemelt helyét.

Szedlák Attila és neje földet egyébként akkor látott, mikor a muskátlijukat ültették, így aztán lehet, hogy még kártérítést is fizethetünk nekik, mint adófizetők, mivel a föld, melyre jó vazallusként szert tettek, nem hasonlít a tőzegkockára, mellyel a kertészek szokták boldogtalanná tenni vásárlóikat.

A képviselő és polgármester azonban Fideszes, nem az a fajta, aki ne tudna ideológiát találni a legnyilvánvalóbb szemétségek megmagyarázására is, így aztán megtudhattuk, hogy az elnyert birtokocska teljesen jogosan került hozzájuk, hiszen felesége családjának voltak hajdan földjei, amit az államosításkor elvettek, most a földbarát gyógypedagógus tulajdonképpen visszakapta ezeket.

„Szeretnénk a gyerekeinknek megadni az esélyt, hogy a földből élhessenek, mint a nagyszüleink” – mondá a pengeeszű polgármester és honatya, és láthatólag meg sem fordult abban az okos fejében az egyébként teljesen kézenfekvő gondolat, mely szerint a földművelésből élők is szerették volna esetleg ezt a lehetőséget biztosítani leszármazottaiknak.

Namármost itt valaki tényleg rászorul egy aktív gyógypedagógusra.

Vagy Szedlák képviselő, akinél esetleg hosszas, lelkes és következetes pedagógiai munkával el lehetne érni, hogy ne nyilatkozzon ilyen nyögvenyelős baromságokat, vagy a helyi paraszt, aki elfelejtette már, hogy a vasvilla nem csak trágyázásra alkalmazható.

Ha valaki nem értené pontosan, hogy éppen mi folyik a mi kis vadvirágos-madárdalos országunkban, akkor annak felvázolnám a sémát, mely minden mai földbérleti osztogatásra érvényes.

Jóska sógor pályázik egy földre, mely az általa művelt vagy állataival legeltetett táblával határos, hiszen a pályázatot éppen őrá szabták.

Igenám, de a térségben élénk politikai élet zajlik, Fideszes potentátok ugrálnak páros lábbal honáruló szoci hátakon, hasakon, ez pedig égeti a kalóriát és nő az éhség.

Kell valamivel megetetni őket, erre a legalkalmasabb ma a föld, mely néhány év múlva forgalomképes lesz, bérlőjének pedig elővásárlási joga lesz rá.

A föld bérletéért pedig fizetni kell – no, nem a bérlőnek, hanem inkább az államnak, hiszen a bérlő befizet az államnak – jelen esetben például évi harminchétezer forintot hektáronként, majd az állam kiutal neki hektáronként átlagosan 56 ezer 911 forintot évente, területalapú támogatás címen, így aztán a nyertes húszezer forintot kap évente és hektáronként azért, hogy kegyeskedett bérbe venni a földet.

Jelen esetben ez évente kis híján félmilliócskát jelent ajándékba, húsz év alatt tízmilliót, de lehet jobban is járni.

Már ha nyert a pályázaton a delikvens, ugye.

De nem nyer, mert a pályázat döntően szubjektív elemekre épül,.

Ha a bírálók úgy döntenek, akkor nekik jobban fog tetszeni az a pályázat, melyben a tanyasi ökör olvasásra-tanítása szerepel globális módszerrel, mint a buta paraszt pályázata, aki csak azt képes odacsinálni a papírra, hogy van huszonöt tehenecském és legeltetni szeretném őket, mert idáig ugyan újságpapírral etetve is elvoltak, de egyre jobban unják a Magyar Nemzetet és mostanában már nem is adnak tejet.

Lehet ennek utána találgatni, Jóska sógor nyer vagy a Fideszes képviselő felesége: nesze cicám, itt van neked huszonhárom hektár egy tagban, küldi neked a Viktor, merthogy én megbízhatóan tudok nyomni, és a megbízhatóság elnyeri jutalmát, még ha a másik pályázatod el is utasították!

De hát tudod, hogy van ez – ne mi nyerjük a legtöbbet, ugye…

Jóska sógor meg szopik, mint a torkosborz, veri a fejét az istálló falába, hogy ő mekkora barom volt, mikor ezekre szavazott.

De ez persze nem fogja őt megakadályozni abban, hogy legközelebb is rájuk adja voksát, hiszen megígérik, hogy visszaveszik Erdélyt és a Felvidéket, megígérik a három tengert, a négy kereket meg az öttalálatost, az okos magyar paraszt meg majd megint meggyőzve érzi magát.

Az évszázad legmocskosabb húzása ez a magyar parasztsággal szemben, kihúzni a lába alól a földet vagy a talajt, kinek, ahogy tetszik…

Különös tekintettel a nincstelen falusi lakosságra, akiknek ezen a földbázison akár szövetkezeteket is lehetett volna szervezni, a termelési kultúra nyomokban még megvan, szakember is akad még, nincstelen meg, mint a tenger, annyi.

De ezt persze főként ideológiai okokból nem lehet megtenni, merthogy itt csak az az igazi magyar gazda, aki a ló seggét nézegetve gürcöl két hektáron, de úgy járkál lyukasseggű gatyájában, mintha ő lenne Döbrögi személyesen!

Az a baj, hogy a magyar paraszt roppant beletörődő fajta, lehet vele mindent megtenni, hisz közösségi érzés éppen annyi van benne, mint liba begyében hagymás rostélyos, - azt hiszi szegény, hogy az a követendő eljárás, hogy saját magának kibulizni a fincsit, a többi meg tőle aztán dögöljön éhen.

Nem egy hatékony életstratégia, lehet tanulmányozni a hangyák társadalmát, ha már a Fidesz nem tett minket hiénává…

Mindenesetre az új földbirtokos elmondta, hogy majd a helyi gazdákkal megszántatja a földecskét, mert erre traktort venni nem érdemes, aztán beveti tarhonyával, mert úgy hallotta, hogy az szépen hoz akkor is, ha kevesebb a csapadék.

Szép új világ, gondolom, erre gondolt a paraszt is, mikor hazacipelte a szövetkezetből a Claas Dominátor bal első kerekét.

Egy kerékkel több lett neki…

:O)))

KRESZ

Hihetetlen, hogy milyen energiákkal bír ez a kormány, olyanok, mint az elefánt, mikor rajta van a musthnak nevezett párzási düh, csak ez a mi borneói törpeelefántunk az ország megpocsékolására érez mindennél erősebb késztetést.

Ezért lehet az, hogy itten kő kövön nem maradhat, jogszabály nem tartható meg hatályában, itt mindennek újnak és orbánkomformnak kell lenni.

Ha az alcsuti stadionban valaki elpanaszolja neki, hogy „nekemgyütt az a marha, mer megy mindegyik, mint állat”, akkor a jóságos uralkodó magévá teszi a problémát és utasítást ad valamelyik csicskásának, hogy azonnal meg kell változtatni a Kreszet, öt év nehéz vasban annak, aki száguldozik, tíz év annak, aki dudált belterületen és az egész hóbelevanc új nevet kapjon!

Legyen például a Nemzeti Közlekedés Együttműködésen Alapuló Hazafias Jogszabályainak bokrétája, vagy valami ilyesmi, - de az mindenképpen legyen benne, hogy a Fidesznek a gyorsvonattal szemben is elsőbbsége van!

Most, mikor a folyamatos és dinamikus életszínvonal-emelkedéssel együttjáró középtávon átmenetileg tartós elnyomorodás okán már alig van kocsi az utakon, igen időszerűvé vált bekeményíteni, ennek első lépései pedig meggyőztek arról, hogy nincs veszve még semmi, él magyar, áll Buda még!

Az elsősegély-csomagok ellenőrzése jól világította meg a probléma lényegét: pénz a közlekedésre egy kanyi sincs, de tennünk azért kell valamit, hadd lássa a nép, hogy ott vagyunk minden kilométerkőnél, meg a kettő között is!

Így aztán lett ellenőrzése a szavatossági időknek, ami különösen a géztekercsek esetében fontos, hiszen szinte minden nap láthatunk az út szélén vérző sebeiket közözgető autósokat, akik küszködnek azzal a rohadt, szavlejárt géztekerccsel, ami tele van lyukakkal!

Tűrhetetlen!

De lett is rend ízibe - ha doboz nem is - viszont a szlovákok a röhögéstől hemperegve segítettek ki bennünket romlatlan tekercsekkel és formás kis dobozokkal.

Majd az új Kresz megoldja ezt a problémát is, kötelezővé teszi a kocsiba beépített defibrillátort, műtőasztalt és tyúkszemtapaszt.

Most olvasom, hogy a belügyminiszter személyesen vette kézbe a törvényelőkészítést, és méterben kívánja meghatározni a követési távolságot.

Valamelyik autópályán fel vannak festve az ajánlott követési távolságot jelző jelek, - kipróbáltam, hogy is megy ez a gyakorlatban.

Két jel az ajánlott követési távolság, hát betartottam, de nem ment könnyen, mert szinte azonnal bevágott elém egy autó, ezért, hogy meglegyen a két jelköznyi követési távolság, fékeznem kellett, mire kisvártatva ismét bevágott elém valaki, meghiúsítva jogszabálykövető magatartásomat.

Azon is elspekuláltam, ha ezt mindenki betartaná, egy vasárnapi balatoni hazaautókázásnál a versenyzőknek az Adriától kellene kezdeni a besorolást, merthogy Pesttől addig érne a sor.

Még szerencse, hogy a miniszter leginkább a kamionokra hegyezte ki a dolgot, merthogy az a finom, mikor azok életét nehezítjük, akik a munkájukat végzik.

Szeretem az életszerű jogszabályokat, de valahogy olyan elvetemültté váltam az évek során, hogy - belátom, teljességgel helytelen módon – azt képzelem, hogy nem kellene mindent tönkreszabályozni.

A gépkocsivezetés meg éppenséggel pontosan az a tevékenység, melynél szerintem hiba a túlszabályozás, hiszen úgyis a forgalom szabályoz, a vezető pedig vagy belesimul a forgalomba, vagy az lesz felírva a sírjára, hogy „Neki volt elsőbbsége!”

Természetesen kellenek szabályok, de a lehető legegyszerűbbek és a lehető legkevesebb, mert a vezetők sokfélék, csakúgy, mint gépjárműveik, és lehetséges, hogy egy öreg csotrogány féktávolsága a havonta egyszer vezető Józsi bácsival hosszabb, mint azé a monstrumé, mely tizenhat kerekén fékez egyszerre, és melyet a Tökös Józsi kamionos napi ezer kilométeres teljesítménnyel vezet…

Amúgy sem vagyok nagy híve az új jogszabályoknak, merthogy hiába olyan okos valaki, mint jelen esetben a belügyminiszter, akkor sem tud konkurálni a szerves fejlődéssel, mikor évtizedek tapasztalatai jelennek meg az állandóan finomított, csiszolt jogszabályokban.

Ha a jogalkotón erőt vesz az alkotási láz és nyomot akar hagyni a világban, abból cifra dolgok szoktak megszületni, a Vezérnek meg már kár is erőlködnie, ő már átformálta az ország arcát, Quasimodo éppen most jelentkezett be hozzá nagy irigységében ráncfelvarrásra.

Meg kell jegyeznem, az állatvilág is elég jól elboldogul túl részletes szabályok nélkül, például a libák vonulásakor sincs előírva méterben a követési távolság, a nyuszi is tudja, ha balra teszi ki az indexet, akkor jobbra kell ugrania, hogy ne kapja el a róka, nem is szólva a tevékről, melyek a sivatag kamionjai, mégsincs rájuk elrendelve előzési tilalom.

Inkább talán a meglévő jogszabályokat kellene betartatni, megszüntetni a felesleges egyirányúsításokat, az idióta nyaralók által kiharcolt balesetveszélyes, mesterséges huppanókat, a tizenöt kilométeres, normális autóval betarthatatlan sebességkorlátozásokat.

Talán nem lenne baj, ha valami maradna változatlanul is, mert idáig amibe belepiszkáltak, az még annyira sem működik, mint megelőzőleg.

Talán lehetne hagyni a francba ezt a Kreszt is, hacsak nem akarnak mindenkitől pénzt leakasztani valamiféle illeték formájában.

Hogy miért is vagyok ennyire rosszmájú…

:O)))

CSÓKAKŐI CSATA

Rohadt gazdag falu lehet ez a Csókakő, hogy már csak a Horthy szobor hiányzott nekik, gondolom, de lelkük rajta.

Hogy miért szeretik Horthyt és korát, azt a fene se tudja, de hát a legrandább férfi is találhat magához illő párt - gyakran elképesztően csinoskát, Csókakő pedig csinos kis falu.

Trendi ma ez a horthyzmus, repedtsarkú zsellérek és gatyából kilógó seggű nincstelenek unokái hajbókolnak Őfőméltósága relikviái, szobrai és emléke előtt, bizonyítva azt, hogy az emberi butaság oly végtelen, mint a világegyetem.

Márpedig ameddig a fejekben nincs rend, addig lehet itt papolni demokráciáról meg jogállamról, úgyse jutunk egyről a kettőre.

Merthogy – miként az okosok állítják a szexről is – minden fejben dől el.

Ameddig a zsellér dédunokája sem képes kilépni a zsellér-mentalitásból, addig ne várjunk csodát, ne várjunk semmit szerintem, csak vegyük tudomásul, hogy a népnek Horthy és Rákosi kell.

Szálasi azért talán ippegcsak a harmadának – azért ő kicsit durva volt, de azért van rá is igény.

Kádár meg még annyinak sem, mert az nem volt egy természetes állapot, hogy lehetett eleget enni, nyugalomban lehetett élni, lehetett szerényen, de kiszámíthatóan gyarapodni – nem természetes állapota a magyarnak az ilyen helyzet.

Ellenben Horthyt piedesztálra emelni az teljességgel magyarkonform ügy.

Neki is lendültek jobboldali barátaink számtalan karikatúra-szobrot emelni neki az ország minden pontján, hacsak rájuk néz az ember, máris vidám mosolyra húzódik a szája..

Legjobban az epolett – a vállrojt - cizellált megmunkálása tetszik, ezt valamennyi szobron fantasztikus technikai és művészi ráfordítással mintázza meg a művész, aki egyelőre nem bronzba gyúrja a hős lovastengerészt, aki egy vécécsészén üldögélve írta alá a hatalomátadásról szóló nyilatkozatot, az ország nyakára szabadítva Szálasit.

Akinek – eléggé el nem ítélhető módon - még csak egy szobra létezik Magyarországon, nem is tudom, hogy bírjuk ki…

Szóval van már fábólfaragott, leöntött Horthy, van kőből megszobort, bronzírozott Horthy, ezt Dániel Péternek már csak lakkoznia kell, most szándékozom javaslatként bedobni a köztudatba a kiürült PTE-palackokból vákuumszívott Horthyt, a gipszhorthyt, illetve a napon száradt libaszarból megmintázott kormányzót, ha már tevék sajnálatos módon nem élnek tömegesen errefelé…

De nem is ez, ami engem igazán foglalkoztat, hanem a legutóbbi események - a Csókakői Csata.

A Demokratikus Koalíció aktivistái ugyanis meglátogatták a frissen felavatott szobrot, hogy kifejezzék – kultúremberek vagyunk, mi koalákok – egyet nem éretésüket a kissé vicces kultusszal és a festett gipszjézuskára hajzó kormányzói emlékmű felállításának tényével, de – merthogy a feszes tervezés és kivitelezés a párt immanens lényege, mint várható volt, az utat nem a megfelelő időpontban, nem a megfelelő létszámmal és nem a megfelelő módon szervezték meg.

A hibát ott követték el, hogy nem vették figyelembe azt a nyilvánvaló tényt, hogy az avatás után legalább három hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy okoskáék beletörődjenek, hogy Rettegett Dániel nem akarja megönteni vörös festékkel vagy valami – a kormányzó nácizmussal szembeni engedékenységét jobban kifejező –melegbarna matériával a műremeket.

Pedighát számítani lehetett arra, hogy a falu határában ellenőrző-áteresztő pontot állít fel a Nemlétező Gárda, riadóláncot szerveznek, mint Timúr és csapata, hogy szükség esetén körkörösen tudjanak marconázni.

Így aztán, mikor a koalisták elhelyezték durva táblácskáikat a szobornál („Csúnya bácsi!”, „Függönytolvaj!”  – utalva a vállán akadt rojtokra –„ Nem teccel nekünk Miki!” és egyéb durvaságokat), egyszercsak azon kapták magukat, hogy be vannak kerítve, mint Paulus Sztáliingrádnál.

De bíztak a jogállamban és nem is csalatkoztak, mert amikor már letépték róluk a gatyát és híradósuk akkordban küldte az SOS jeleket a helyi rendőröknek, akkor azok megjelentek, majd bekísérték őket a kapitányságra, kárelhárítási indíttatásból.

A Nemlétező Hárompofonos Gárda meg ott maradt, este a kutyák is feketekávét ittak, mikor a hősök a helyi kultúra fellegvárában a tizenötödik feles sorbakapcsolása után elmesélték, hogy milyen savanya pofákat vágtak a komcsizsidrákok, mikor a gárdakapitány bajtárs a fogai közé kapta Szarvas Koppány Bendegúzt és hóna alatt további két aktivistával eljárta a rókatáncot vagy mit is.

Elspekuláltam, ha én vagyok a rendőri intézkedés parancsnoka, akkor én ezeket a koalákat igazoltatom, felkérem, hogy a szoborról távolítsák el a rácelluxozott Trianon Hőse feliratot, majd a Nemlétező Hárompofonos Gárdára fókuszálom az intézkedést és őket állítom elő a kapitányságra, merthogy – ellentétben a koala naiv, de harcos aktivistáival – ők bizony törvénysértések sokaságát valósították meg magatartásukkal, aztán akkor hadd menjen minden a maga törvényes útján.

Merthogy ezek után ezek a helybéli suttyók méginkább elpofátlanodnak majd, és még az is megeshet, hogy amikor Dániel Péter festőművész mégiscsak megjelenik, kezében a Félelmetes Flaskával, akkor a végén még cikk-cakkban kell futnia, mint a jólképzett egyesharcosnak hevenyészeti védelemben, rugalmas elszakadás okán.

A főrendőr maffiázik, a középrendőr tétova, mint amikor a kamaszgyereket vadul erotikus tettekre bíztatja barátja fiatal anyukája, a kisrendőr meg inkább nem csinál semmit, mert ha intézkedik, hibázhat, oszt akkor kirúgják, és akkor mehet ezek közé a macskajancsik közé gárdáskodni, ami nagyobb szégyen, mint az átkosban, mikor egy hivatásost a Munkásőrséghez vezényeltek szolgálatot teljesíteni.

Mindenesetre, ha legközelebb a koalíciós aktivisták mennek Horthyt szeretni, akkor gondoskodjanak a háromszoros létszámfölényről és a rendőri felvezetésről, de jobb lenne francba hagyni Horthyt meg ezeket a hibbantakat és azon tipródni, hogy a következő választást az egységes baloldal nyerje.

Megmondta a Vezér: egyszer kell csak nyerni, de nagyon…

:O)))