2014. július 16., szerda

HOLLÓ A HOLLÓNAK

Megy a csendes örömködés – ellentétek a kormányzó pártban, Orbán nekiesett saját oligarcháinak, itt a győzelem már az ajtóban, itt kopogtat, már csak kis idő…

Hát lószart, Mama, hogy a klasszikust idézzem, nem más ez, mint wishful thinking.
Hadd idézzem a wikipédiából az angol nyelven közismert fogalom meghatározását:
„A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna.
A vágyelvű gondolkodás tehát olyan érvelés, melynek premisszája a konklúzió igazságára irányuló vágyat fejezi ki.
Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha valami igaz vagy hamis lenne, az igazzá, vagy hamissá is válik.
A vágyvezérelt gondolkodás hibájába elsősorban azok esnek, akik képtelenek különválasztani a racionális véleményalkotást az emócióiktól.”


Na, nekünk nem kellene talán ilyennek lennünk, mégis, minden tapasztalatunk dacára ilyenek vagyunk.
Most éppen azon örvendeznek a médiában és a blogvilágban néhányan, hogy végre, ez itt már a vég kezdete.
Más nem is lehet, hiszen a reklámadót Orbán kivetette Simicskára is és a devizahitelesek problémája érzékenyen érintette Csányit, a takarékszövetkezetek államosítása pedig Demjánt – lám, kezdődik.


Az ilyen módon gondolkodókat nem igazán érdekli, hogy Simicska mekkora extraprofitra tett szert csak azáltal, hogy az állami hirdetések, vagy az állam által tulajdonolt cégek hirdetései szinte csak az ő cégein keresztül kerülnek a fogyasztó elé.
Azt sem nagyon szeretik észrevenni, hogy a reklámpiac tortájából nem egy nagy szelet az övé, hanem övé a torta.
Aki részesülni szeretne belőle, annak az asztala alól, négykézláb csúszva kell összekapirgálnia a morzsákat, de még eközben is vigyáznia kell, mert ha nem kerülgeti ügyesen az asztalnál ülők lábát, hát igen könnyen begyűjthet egy két rúgást oda, ahol nem székel az agy.


A reklámpiac birtoklása remek üzlet a hatalmon levők számára, hiszen módot nyújt arra, hogy bármikor horribilis összegeket mozgassanak át az állami területekről a magánszférába, hiszen ez egy puha akció – ha pénz kell mondjuk a Békamenetre, hát lesz, a hirdetési lehetőség meg már csak bónusz a jól dolgozó oligarchának, akit mi, - az egyszerűség kedvéért - hívjunk bátran maffiózónak.


A séma egyszerű, az állami cég megrendeli a hirdetést, a hirdetőcég felkér kreatív munkára néhány Békamenetes aktivistát, akik nevüket adják a hirdető cég által felkért kreatívok hülye jelszavaihoz, majd az ezért felvett pénz egy részét átadják a nemes célra.
Okos maffiózó hagyja, hogy ők is megnedvesíthessék kicsit a csőrüket a korrupció és tolvajlás édesvizű tavacskájában, a tehetségesebbek még a tavon ringatózó libát is megkaphatják.


Orbán megadóztatta Simicskát?
Na és, kit érdekel, majd visszakapja reklám-megrendelések formájában, lehet, még kamatot is számolhat.
Az asztalnak, ahol az áralku folyik, mindkét oldalán Orbán foglal helyet.
Ez a skizofrén helyzet Vezérünk mentális állapotát tekintve nem is túl meglepő, a meglepő az lenne, ha ez nem így lenne.
Ha a hazai strómanokat sorba állítanánk, mint a katonaságnál, akkor Simicska lenne a golyószórós, az első a hozzá hasonló magasságúak közül, aki nem a sor végén cipeli a céltáblákat.


Nem egyszerű a politikus dolga, nem elég ellopnia a kiszemelt szajrét, kell egy megbízható zseb is, melybe belepottyanthatja,
Életünk Megédesítőjének több ilyen is rendelkezésére áll, sőt, a Főméltóságú Asszonynak külön szakemberei vannak a földmutyikra, a szőlő-mutyikra, de miután mindenből részesedést kap a Család, ezért hát kell egy Általános és Univerzális Mindent Elnyelő Zseb – ki képzelheti azt, hogy érdeksérelem érheti a tulajdonosát?
Marxot többek között azért utálják a kapitalisták, mert kimondott egy-két igazságot az emberről, a kapitalizmusról, ami szöges ellentétben áll a kapitalisták által kedvelt, néphülyítő, kenetes dumákkal.
Így például kimondta, hogy a lét határozza meg a tudatot, tehát a Mi Igazmondónknak igaza volt akkor is, mikor felszólította az Uniót, hogy ne azt nézzék, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz.


Úgyhogy, aki azt képzeli, hogy itt majd véres bandaháború tör ki a Vezér és Árnyéka között, az téved, - te sem vernéd agyon azt, aki a te pénzedet dugdossa mások elől.
Szép példa erre Csányi esete is, akinek éppen most ajándékoztál – ha jól számolom – tizenötezer forintot, (nem jól számoltam, csak százötven/fő az ajándék...) ugyanis másfél milliárd állami támogatást kapott az a vágóhíd, mely tervezetten képes lesz Magyarország összes disznainak háromnegyedét levágni.
Ez állítólag négyszáz munkahelyet jelent majd, arról nincs hír, hogy hány kisebb vágóhíd megy majd tönkre, hányan kerülnek utcára – persze, csak az után, hogy ők is, családtagjaik is támogatták fejenként százötven forinttal a beruházást.
Nemzeti ajándék ez Csányinak, akit mellesleg felettébb tisztelek, mert okos ember, aki képes kihasználni a kapcsolatrendszerét, és a cél érdekében képes nevére venni még azt a bánatos dilissel turbózott trágyadombot is, melyet magyar labdarúgásnak hívnak.


Szóval, ne éljünk álomvilágban, és ne akarjuk Orbán érdekeitől függetlenül értékelni a maffia legbefolyásosabb tagjaival való kapcsolatát, érdekekről és pénzről szól ez, mint minden – beleértve a pártokat is.
Aki akarja, persze lengetheti a nemzetiszínű zászlót, csak nem árt, ha tudatában van annak, hogy a zászló varrásából is zsebreteszi a maga részét a Nemzet Esze/2, csakúgy, mint minden másból ebben az országban.
Van itt elég, három-négy család jól elél belőle, a többieknek meg marad a szociális temetés, a későbbiekben papírhengerekben, állva, hogy a drága fejlesztési területet a lehető legjobban használja 
ki az ingatlanfejlesztő cég, mely ugyancsak leadja a sápot.

Ne éljünk álomvilágban, ha javasolhatom!

:O)))

7 megjegyzés:

hello írta...

Nagyon logikus kijózanító kúra az örök reménykedőknek.

Csak az egyik példáról jut eszembe: a reklámbizniszhez képest nyilván a fasorban sincs a hozama, de engem azért gondolkodóba ejtett, amikor minden háznál KÖTELEZŐEN megjelentek a külön papír- és külön műanyaggyűjtő kukák, hogy ez összesen hány darab ilyen gyűjtőalkalmatosság is lehet, és vajon ezeknek a gyártása kinek a zsebét hízlalta?

Névtelen írta...

Így igaz ahogy írtad. Csak az a baj, hogy az egyes médiumok meg is vezetik az embereket, ahogy a központi agy elvárja

sorsbona írta...

Egyik szemét nem vájja ki a másik szemét...

csakafidesz? írta...

T. PuPu!
Már évek óta mindenki erről beszél.
Emlékszünk még a hosszú bájtok éjszakájára? Ismerős a Kaya Ibrahim és Josif Tót ügye? Tudomásunk van a közpénzek mozgásának furcsaságairól?
Sejtjük, hogy mi történik a "Békemenet" és az ehhez hasonló mozgalmi ügyek hátterében?
Tudjuk hogy léteznek kortesebédek, ajándékozások, szavazatvásárlások?
Ha mindezeket ismerjük,tudjuk, sejtjük, akkor itt nincs is miről beszélnünk. Hogy ezt miért tűrjük mi mindannyian szó nélkül? Csak!!!
Egy azonban bizonyos: - ezt pusztán iróniával soha sem fogjuk elintézni.
A kisgöbőc étvágya és bendőjének befogadóképessége végtelen.

hello írta...

Csakafidesz? -nek:

Úgy tűnik, a jelen népesség tűrőképessége rengeteg mindent elvisel. Az indítékait az erre hivatott szakemberek nyilván szorgosan elemzik is.

A kérdés, hogy a következő szavazóképes korba lépő generációk ezzel miként lesznek.

Névtelen írta...

"Ne éljünk álomvilágban, ha javasolhatom!" - Így.

Anikó írta...

Ma jött a hír, orbán telefonját lopták el az esküvőn, nem álhír, mert megerősítették a HVG-nek kormányzati oldalról.
Na ki lophatta el, ki lopathatta el, na kik is voltak ott??? csak a csókosok, rokonok, haverok, mindez meg a hatalmas biztonsági intézkedések közepette történt.
Ennek fényében lehet másképp néz ki simicska adóztatásának híre, mert lehet, hogy neki kellett valamiért az ominózus telefon, a másik akire még tippelek az lázárnyüzsi, aki nagyon szeretne még följebb lépkedni az aranygrádicson.
Na lehet ezen agyalogni:-))))