2024. október 30., szerda

MÁR CSAK EMLÉKEK...

 


Egyre közelebbiek a napok, melyeken halottainkra emlékezünk.
Ez a nap, vagy időszak a társadalom nagy részénél teljesen elvesztette vallási jellegét, jóllehet mind a mindenszentek, mind a halottak napja katolikus ünnep, még ha pogány gyökerekkel rendelkezik is, - csakúgy, mint a többi egyházi ünnepünk.
Indulhat hát a Nagy Népvándorlás, igaz könnyeket hullajtani azok sírja felett, akiket
 talán életükben kellett volna jobban megbecsülnünk, akiknek lehet, hogy elfelejtettük kimutatni a szeretetünket, és akiknek már bepótolni ezt soha nem tudjuk.
Számomra ezek a napok nem sokat jelentenek, ellentétben halottaim emlékével, de hát az ember változik, idősebb korára talán érzelgősebbé válik az ember, - lehet, hogy lassan én is beállok a kottából élők sorába.

Szomorú aktualitása az idei megemlékezésnek, hogy mára virradóra meghalt Erzsi sógornőm, a feleségem testvére, ezzel eggyel nőtt azok száma akikkel már beszélni soha nem tudok, legfeljebb emlékezni rájuk.
Jó emlékeim vannak vele kapcsolatban, bizonyára sokszor eszembe fog jutni, hiszen mikor megismertem, tizenöt éves volt, és én sem voltam sokkal idősebb.
Feleségemmel, a testvéremmel szinte együtt váltunk felnőtté vele, rengeteg közös élményünk volt, melyekre szívesen emlékeztünk, ha a fiatalságunk szóba került.
Ő volt az aki minden évben tavasszal elsőként, és ősszel utolsóként úszott a Soroksári Dunában, merthogy akkor még lehetett ott fürödni.
Ő volt az, aki mikor mi betöltöttük a húsz évet szörnyülködött azon, hogy mennyire öregek vagyunk, bezzeg ő még tinidzser.
Mikor szülni kísértük a Baross utcába, még jóízűen bevágott egy pacalt a Körút sarkán akkor még üzemelő gyorsétteremben, aztán fülig érő szájjal elment megszülni az ötkilós fiát, belegondolni is rémisztő volt. 
Házat épített, és ha anyag kellett kinyittatta vasárnap a maszek-tüzépet, ha eszébe jutott szalonnasütőt építeni, akkor a kocsijában hozott hozzá két vödör maltert az ismerős kőművestől, - 
 adj Uramisten, de azonnal!
Nem volt számára lehetetlen, ő volt a két lábon járó megoldás.
Vénségünkre, mikor már képtelen volt járni is, sakkszakkört alakítottunk a konyhájában és hetente egyszer hárman-négyen játszottunk.
Megtiporva férfiúi önérzetemet időnként jól elvert - talán egy kicsit sikerült enyhíteni szenvedéseit.
Nyugodjék békében, mindig jó szívvel fogok gondolni rá, csakúgy, mint ismerősei, barátai, hiszen segítőkész, jóindulatú, rengeteget dolgozó ember volt, aki már mindig úgy fog megjelenni emlékeimben, hogy ül a konyhájában és egy villanyplatnin főz az unokájának, mert így - mint elmondta - legalább még kicsit hasznosnak érez
te magát.

És nyugodjék békében mindenki, akit szerettünk, vagy nem szerettünk, hiszen az élet nem könyű, és valamennyien  cipeljük a magunk terhét, melynek súlyát csak mi érezzük.
Emlékezzünk rájuk elnéző jó szívvel, még ha úgy éreztük is néha, hogy nem szolgálnak rá, hiszen az ember egész életében kényszerpályákon mozog, néha maga sem érti, hogy került oda.
Ha egyszer összevethetnénk azt, hogy mi volt a szándéka a gyermeknek, akit mi már felnőttként ismertünk meg, vélhetőleg igencsak elcsodálkoznánk azon, hogy mit tett vele az élet.
Emlékezzünk rájuk, hiszen egy ember emléke addig él, míg van valaki aki emlékszik rá.


Legyen hát nekik könnyű a föld...

:O(((






 

2024. október 20., vasárnap

FORRADALOM VOLT?

 



Hát, majd az irattárak nyitása után megtudják ükunokáink, de az kétségtelen, hogy rajthagyta nyomát a magyar nép történelmi tudatán.
Ez az ünnep a jelszavak ünnepe, az események jellegével szemernyit sem törődve a magyar jobboldal - beleértve a horthystákat és nyilasokat is - ünnepe lett.
Rengeteget írtam erről az évek folyamán, kigyűjtöttem mindegyiket a blogarchivumból, hogy ne kelljen bajlódniuk a mazochistáknak sem...
Íme:

https://www.pupublogja.hu/2023/11/szellel-szemben.html

https://www.pupublogja.hu/2022/10/forradalmi-erolkodes.html

https://www.pupublogja.hu/2021/10/unnep.html - a cím HUGYOS FORRADALOM...

https://www.pupublogja.hu/2020/10/hos-forradalmart-felveszunk.html

2019-ben nem írtam erről, 1849 október 6.-ról írtam…

https://www.pupublogja.hu/2018/10/unnepek-nelkuli-orszag.html

https://www.pupublogja.hu/2017/10/az-illuziok-nepenek-forradalma.html

https://www.pupublogja.hu/2016/10/a-pesti-sracok-celba-ertek.html

https://www.pupublogja.hu/2015/10/sarbatiport-forradalom.html

https://www.pupublogja.hu/2014/10/a-szabadsag-nepe.html

https://www.pupublogja.hu/2013/10/unnepsegek-unnep-nelkul.html

https://www.pupublogja.hu/2012/10/oktober-23.html  - A Milla tüntetésről írtam, előző nap alakult a DK és 24.-én Biszku volt a téma…

https://www.pupublogja.hu/2010/10/az-en-56-om.html

https://www.pupublogja.hu/2009/10/balhe-nelkul.html

https://www.pupublogja.hu/2009/10/az-en-56-om.html


Szóval, idén ez a gyüjtemény az én ünnepi megemlékezésem, én így gondolok rá...
Egyre keserűbben.


:O)))

2024. október 19., szombat

ELNYOMORODÁS. BIRKA , MENJ LEGELNI!



Gyönyörű tervek.
Minimálbér az egekben, átlagbér a fellegekben, minniszteri fizetésemelés tuti, hogy lesz, nem kell ehhez jósnak, de még Jóskának se lenni!
Briliáns gazdasági megoldások, előttünk a Kánaán, na persze nem ebben az évben, hanem jövőre.
Meg azután.
Meg a távoli jövőben, mint a kommunizmusban, ahol az ember megváltozik.
Ma ember embernek farkasa, de úgy néz ki, hogy a Farkas SC egyelőre zártkőrű sportklub, míg a tömegsportot és az ellátmányt a Birka SE képviseli, büszke vezérkosaikkal az élen.
Ők minden évben megszavazzák a birkanyírást, bólogatnak az új divathoz - puci birka a szép birka -, és a költségvetésben megszavazzák a húsdaráló késének élezését.
Kár, hogy most éppen formaingadoznak, hülyeségeket beszélnek, vagy krimit írnak, vagy is, és tanácstalanul pislognak, mint luki nyúl felhőszakadás idején.
De jövőre azért választás előtti év lesz, és ilyenkor adni kell a népnek, mert erre szocializálódott, már várja is az alamizsnát, mint Horthy Miklósné cselédje az ajándékcipőt.
Nem mintha ez a nép megérdemelné, de muszály kicsit lökni neki, hogy kussoljon.
Nagyurunk adni is fog, különösen most, mikor a nudlifejű Megváltó olyan szépen beszél össze-vissza, mint ő beszélt hajdan, még fénykorában.
Persze Megváltónak lenni könnyű, csak szidni kell a rendszert és arra vigyázni, hogy a pénzestarisznya biztonságban maradjon azoknál, akik eddig is gondoskodtak róla.
Tudja ő, hogy ha hibázik, a létrája leesik esetleg, de hát ahány ház, annyi szokás, tőlümk keletebbre kiesne a kilencedikről.
A játszma kétesélyes, vagy jön az új, vagy nem, de ahogy azt a kevéssé cizellált stílusúak mondanák, mindegy lófax, hiszen nem fog változni semmi.
Ami eddig jó kezekbe került, az ott is marad, a Tisza meg zúgva-bőgve töri át a gátot és el akarja nyelni a maradék világot - is.
A csóringer meg csóringer marad, mert amit az átkos hajdan felhalmozott, az már nincs, az átkos helyét elfoglaló borzasztó meg csak egy nagy kupac büdös szart halmozott fel.
Hát, örvendezni éppen nincs sok okunk.


Nem szándékozom most írni a magyar falu szánalmas jövőjéről, a cselédekről és zsellérekről, a fix jövedelem, munka és nyugdíj nélkül maradt milliókról, akik düledező Kádár-kockáik alól pislognak ki értetlenül.
Nem szándékozom írni a sok szerencsétlen, egyik napról a másikra élő kényszervállalkozóról, a jövő nélküli fiatal nemzedékekről, a budapesti, minden rendszert és embert kiszolgáló és a lecsúszástól rettegő kispolgárról, a londoni diplomás mosogatókról.
Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet, a nyugdíjasok elnyomorodására.
Nálam ehhez százszor jobban értők ezerszer leírták, hogy a nyugdíjasok a rendszerváltás vesztesei.
Napjainkban is, és nemhogy valamiféle felzárkóztatás folyna, inkább további elnyomorításuk folyik.
Egy normális társadalomban a nyugdíjak és a munkabérek együtt mozognak, a társadalom nem szakad szét még egy törésvonal mentén, mely az aktív munka és a nyugdíj határán húzódik.
Nálunk ez másként van, a nyugdíjemelés mértéke az inflációhoz igazodik, mely egy olyan szám, melyet a kormány állít elő aktuális érdekeinek megfelelően.
A való élet a munkabérekhez igazodik, az ugyanis általában valós szám, bár az átlagmunkabér számítása is trükkös folyamat, és igen csodálkoznék, ha módszertana, nem az aktuális kormány érdekeit szolgálná.
Mindenesetre ha a minimálbér-emelés a kormány tervei szerint alakul (nem fog....), akkor a nyugdíjak a bérektől erős lemaradásba kerülnek.
At Index azt írja:"A várakozások szerint 2025-re a bruttó átlagkereset 720 ezer forint környékére nőhet, majd a kormány tervei szerint 2027-re 971 ezer forintra emelkedhet, végezetül 2028-ban valóban átlépheti az 1 millió forintot – Ez évente átlagosan 9–10 százalékos növekedést jelenthet."
A nem kívánatos rfészt majd megeszi az infláció.
Nagyurunk hajdan olvashatta a Mátyás király és az okos lány meséjét, hozott is meg nem is, adott is, meg nem is...
A jövő évi nyugdíjemelés 3,2 százalék lesz, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy ez a kormány eddig még mindig alultervezte az inflációt.
Miháj kiráj...


Tudom, a nyuggerek érdekérvényesító képessége meglehetősen alacsony, szervezeteik nem túl sok vizet zavarnak.
A pártok sem törődnek velük, mert megtáveszti őket, hogy a különféle statisztikák célcsoportjai között nem szerepelnek, és az aktív ember különös állatfajként tekint azokra, akik vénségükre már nem akarják - és nem is tudják - szaggatni az istrángot.
Memóriájuk is rossz, egyeseknél a demencia is szörnyű dolgokat művel.
De szavazópolgárok, emberek egytől-egyig.
Nyugdííjasnak lenni a mai Magyarországon diszkriminált állapot.
Akik végigdolgozták az életüket és a háború után felépítették az országot, ma alig megtűrt személyek hazájukban.
Először ellopták tőlük a múltjukat,devalválták a munkájuk értékét.
Elvették tőlük az ország vagyonát.
Aminek egy tizmilliomod részben tulajdonosai voltak, abból nem maradt semmi.
Ellopták a közösen felhalmozott vagyont, a földet, a gyárat, a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. Ma a nyugdíj nem járandóság, hanem kegydíj.
Ellopták az egészségügyi ellátást a gyógyszertámogatásokat, az üdülőket, a létbiztonságot és a közbiztonságot.
Az embereket szembefordították egymással, és mindeféle kóklerek a normális élet biztosítása helyett 
ma is jelszavakkal etetik őket.
És nincs egy fórum, ahol némi erővel a hátuk mögött követelni tudnák legalább a svájci indexálás visszaállítását, hogy legalább a további elnyomorodásnak útját állják.
Aki halott, annak nem kell nyugdíjat fizetni, és a halottak termelésének legbiztosabb módja az állami egészségügy szétrombolása és a betegek magánintézmányekhez terelése.
Adótornyos kis falunk rendelőintézetéből a minap távozott az utolsó nőgyógyász, maghalt az az orvos, aki az ultrahang-vizsgálatokat végezte, helyette éppen nincs más.
Az egyes egészségügyi szakmákban százhetvenezer embert ellátó intézet vergődik, nincs pénz, nincs orvos, és bár Pesthez közel vagyunk, tehát a nyomor még elviselhetó, nincs mindenkinek arra pénze, hogy magánellátást vegyen igénybe.
Az ellenzéki pártok pedig azzal foglalkoznak, hogy ki legyen az alpolgármester.
Ez az ország elvesztette minden erkölcsi tartását - Láztár álma lett, - minden polgára annyit ér, amennyije van.
Megoldás nincs, merta magyar önző, egoista nép.
Pedig egy országot az minősít, hogy hogyan bánik gyermekeivel és az időskorúakkal.
Hát, ami a gyerekeket illeti, a társadalmi mobilitásnak itt annyi meg egy Bambi, ami meg az idősöket, azok meg készüljenek a halálra, egyenek keveset, a pénzecskéjüklből támogassák gyermekeiket, tegyenek meg mindent, hogy ezek degeszre zabálhassák magukat.
És persze ünnepeljük magunkat: szabadok vagyunk!

:O)))

2024. október 14., hétfő

TANULNI, TANULNI, TANULNI?



Nézegettem az egyetemek aktuális rangsorát a világban.
A Times Higher Education World University Rankings 2025-ös  listáján kívül valószínűleg vannak más szempontok szerint más eredményt felmutató értékelések is, de nemzetközileg ez kétségkívül az egyik leginkább hitelesnek elfogadott munka.
115 ország és régió több mint 2000 felsőoktatási intézményét vizsgálták. A rangsorolásnál 18 teljesítménymutatót vettek figyelembe, öt kategóriában: az oktatás, a kutatási környezet, a kutatás minősége, a nemzetközi kilátások és az ipar területén – írja az Economx.
Érdekes olvasmány, ha az ember időt szán rá, és kicsit elkeserítő, hiszen nemhogy Magyarország, de még földrészünk is eléggé alulreprezentált, ha azangolszász egyetemeket kihagyjuk.
Érdekes viszont, hogy a kínai egyetemek rendkívül jól teljesítenek, természetesen csak addig.míg Tajvan körül fel nem forrósodik a helyzet, hiszen bátran prognosztizálhatjuk, hogy ez esetben Kína is úgy jár, mint Oroszország, melynek egyetemei közül egyedül a Lomonoszov egyetemmel találkoztam, nem túl előkelő helyen és szürkével szedve - nem hivatalossá téve a helyezést.
Az orosz alapkutatások világhírűek, az oktatás is magas színvonalú, tanúsítja ezt nem egy eredményük. 
Mégis, ha valaki száz méteres futásban tíz nétert ver rá a mezőnyre, az értékelhetetlen, ha orosz.
Ez ugyan etnorasszizmus, de ha az angolszász világ és csatlósik alkalmazzák, akkor ez politikailag teljesen korrekt.
Vicces.


Tulajdonképpen a lista a világ mai helyzetét tükrözi, ez is átpolitizált. mint ma minden a világban, de ez a lista is azt tükrözi, hogy a világ változóban van.
Sajnos, számunkra nem kedvező ez a változás, mert lassan mozduló nép vagyunk, és a szakadék köztünk és a világ élvonala között egyre szélesedik
A magyar egyetemek nem teljesítenek túl jól, még európai viszonylatban sem.
Viszont jó diáknak lenni Budapesten, 
e tekintetben a főváros Európában a negyedik.
Hazai keresletünket egyetemeink diplomások tekintetében úgy-ahogy kielégítik, de a globalizálódó világban ez sajnos kevés, hiszen az emberek a különféle listákban bíznak, és ha valaki állásajánlatot kap a nemzetközi munkaerőpiacon, akkor bizony előtte megnézik, hogy hol végzett.
Nagyon sajnálatos, hogy saját magunk ellenségei vagyunk, erre legjobb példa a Fudan Egyetem hazai pályafutása.
A sanghaji egyetem lenne az első kínai egyetem külföldön, és éppen nálunk, Buidapesten.
Az egyetemek világrangsorában a 36, helyet foglalja el, holtversenyben a londoni King's College-al.
Végre lenne egy világszínvonalú oktatási intézményünk, de  - úgy t5ünik - nekünk nem kell, mint ahogy nem kellett a CEU sem, mely azért Bécsnek megfelelt.
Igaz, az egy élhetetlen, koszos város a tiszta hülye Lázár miniszter szerint.
Nem kell nekünk ellenség, mi önkiszolgálók vagyunk!


Aki - jó értelemben vett - karriert szeretne építeni, az, ha csak a legkisebb anyagi lehetősége is nyílik rá, elmegy külföldre tanulni - és esetleg élni is.
Ez a tehetségek olyan pazarlása, mely beláthatatlan következményekkel járhat a jövöben, hiszen az út innen már csak lefelé vezet.
Kölönösen akkor amikor egyetemeinket Fidesz-hű vazallusok alá szervezték, ismét csak politikai szempontokat helyezve előtérbe.
Legjobb helyezése a Semmelweiss Egyetemnek van, a rangsorban úgy a kétszázhetvenedik helyen találjuk, a többirőlmmeg - ilyen szempontból - nem is érdemes beszélni.
És ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az egész oktatási rendszerünk recseg-ropog, gyerekeink az óvodától az egyetemi felvételiig hátrányos helyzetben vannak az azacsony színvonalú oktatás és a többség anyagi helyzete miatt.
A társadalom meg ezt is tűri, mint oly sok minden mást, és nem veszi btudomásul, hogy éppen gyermekei és az ország jövöjét dobja kútba.


Itt lenne az ideje kicsit elspekulálni ezen...


:O)))




2024. október 11., péntek

A FEKETE LOVAG GYŐZELMI TERVE



Már kiegyezne persze döntetlenben is, de nem engedik neki.
Ehelyett tovább hajszolják bele abba a reménytelen harcba, melyet rajta kívül már mindenki - hajcsárai is - veszett ügynek látnak.
Melyet a világ már régen amerikai-orosz proxyháborúként tart nyilván.
Le van vágva keze-lába, már csak pofázik, és illúziókat akar eladni valóság gyanánt, diktálni akar erő nélkül, és kockáztatni - ész nélkül.
Hát igen, gazdái eltaktikázták magukat, most majd jön az új gazda és megpróbál véget vetni a harcnak, valószínűleg kevés eredménnyel.
A fekély ugyabis közben elfertőződött, és ezt a fogkrémet se lehet a tubusba visszanyomni.
Ide vezetett az USA ragaszkodása az egypólusú világképhez, az angolszászok feneketlen mohósága, a tőke győzelme a józan ész felett.
Hogy a nyugati propaganda mit hirdet, az irreleváns, a tény az, hogy az egypólusú világnak vége, az új világrend kialakítása pedig rettentő veszélyeket hordoz magában.
Ha
 a nyugatiak a Gorbacsovval kötött megállapodáshoz tartják magukat, szép, békés, az egyénnek gyarapodást hozó évek jöhettek volna, de nem így lett.
Felsejlett egy lehetőség, hogy Jgoszlávia és a Szovjetunió szétverése után esély van Oroszország szétverésére is.
A terv sikere esetén a mérhetetlenül gazdag orosz ésványkincs, gabona, tudás az erőtlen kis utódállamoktól már ellenállás nélkül megszerezhető, a piac  bővíthető, a bennszülött meg kordában tartható lett volna.
Szép elképzelés volt, de irreális.
Ennek ellenére egész pályás letámadás indult a világban: Koszovó, arab tavasz, Majdan, Tajvan, Kaukázus Dél-Amerika, a sarkkör...
Oroszország ebből a konfliktusból megerősödve jön ki, és sort keríthet a következő logikus lépésre: a finn NATO csatlakozásból adódó következmények felszámolásába békés úton, de szükség esetén akár fegyverrel is.
A svéd csatlakozás nem annyira aggasztó, a svéd semlegesség névleges volt, az ellentétek Oroszországgal meg
 ugyan Nagy Péterig nyúlnak vissza, de kezelhetők voltak.
A világ egyik legerősebb atomhatalmát összefogásra kényszerítették a világ legnagyobb hadseregével, miközben a világban tűzfészkek lobbantak lángra a Közel-Keleten, Afrikában - és Dél-Amerika sem maradt érintetlen a változásoktól.
Amerikának eközben meg kell küzdenie saját belső problémáival is.


A farokzongorista meg közben győzelmi tervről delirál, békekonferenciát szervez, mely majd megoldja a problémát, és új elemként már Oroszországot is meghívná rá.
Kétlem, hogy Putyin elfogadná a meghívást.
Oroszország egészem a kurszki betörésig saját célkitűzéséhez tartotta magát: a harc a Donbasz felszabadításáért folyt.
Ma már nem valószínű, hogy ez elég lesz.
Közben az angolok "kiképzőket" szándékoznak küldeni nyugat-Ukrajnába, ami igen érdekes fejlemény lesz, miután lassan nincs kit kiképezni.
Oroszország kivéreztetése olyan jól sikerült, hogy elfogyott az ukrán katona, az oroszok meg a mai napig szerződéses katonákkal harcolnak, GDP-jük növekedése meghaladja az európai átlagot, szénhidrogénkincsüket gond nélkül értékesítik, vevőiktől a nyugat-európai államok vásárolnak, ameddig az oroszok is így akarják.
Ukrajna meg megfenyegette őket, hogy megszünteti az országukon keresztül bonyolított tranzitot, ami érzékenyen érintene minket és Szlovákiát, de nagyon nem kell tőle félni, mert ha megszüntetné, nem lenne honnan lopni.
A vicc az egészben az, hogy Európa úgy csinál, mintha az oroszok nélkül békét lehetne teremteni.
Egyáltalán, mintha ellenükre következmények nélkül bármit is lehetne csinálni.
Minap megkérdeztem abban a politikai vitaklubban, ahol az igazgyöngyöt szórom az arra érdemesek elé, hogy mitől tört ki nálunk ez a nagy ruszofóbia, mi rosszat tettek velünk az oroszok?
Mert a megszállás vérzivataros esztendeiben ők szállították a vasércet, az energiahordozókat, az ő olcsó áramukkal állítottuk elő a magyar alumíniumot, a katonai kiadásainkat ők tartották alacsony szinten,például a légteret közösen ellenőriztük, és a tököli repülőtéren több gép állomásozott, mint az egész mai magyar "légierő".
Az exportunknak korlátlan felvevőpiacot biztosítottak (háromszázezer pár negyvenhatos női körömcipő...)
, a katonáik a támaszpontjaikon elszigetelten élték a maguk életét, ezen kívül az ezredünk falábú törzsfőnökét kiváló sportoló kitüntetéssel díjazták, - kell-e ennél nagyvonalúbb lépés?
Ki is vonultak volna, ha kérjük, de Kádár - nagyon okosan - nem kérte, mert akkor erősen megnőttek volna védelmi kiadásaink.
Válaszolni senki nem válaszolt.
Nagy a gyanúm, hogy a ruszofóbok többsége -  visszamenőleg - meg akarja nyerni a második világháborút, de legalább is revansot akar venni a bűnbaknak kiválóan alkalmas, barátságos népen.
Jómagam kedvelem őket, sokkal jobban mint a gőgös angolokat, akikkel a rendszerváltás után dolgozni volt szerencsém.
De jobban kedvelem őket a küldetéstudatos és beképzelt amerikaiaknál is, akik úgy exportálnák a politikájukat az ásványkicsekért és piacért cserébe, mint tette hajdan Che Guevara a kommunista eszmékkel.


Orbán egy maffioztó, enyveskezű tolvaj, először ő is csak Boss öltönyöket lopott a párttámogatásból, ettől jutott el oda, hogy ma övé a fél ország.
Most keresünk gazdát a másik felének, meg is van a jelölt, aki csak a testvérét ültette be az általa felügyelt cég felügyelő bizottságába havi háromnegyed millióért, és még van néhány trükk a rovásán.
Ő majd biztosítja Orbám és bandája szabad elvonulását, és lehet, felelősségre vonják a hatvanpusztai birtok  parkgondozóját.
Jobb sose jön, tartja magyarember.
Bár Orbán az ukrán helyzetet ugyanúgy látja, mint bármely más épeszű politikus,  érdekei azt diktálják, hogy ki is mondja, hogy a király meztelen.
Nem egy öröm ez akkor, mikor a magyar ellenzék tanácstalanul lődörög és idétlenkedik, amikor akkor is szükségét érzi, hogy csináljon valamit, ha annak semmi értelme sincs.
A Megváltó kicsinálja magát, csak türelmesen ki kell várni, és azzal támadni, ami a népet (magyarembert) érzékenyen érinti.
Lesz ilyen lehetőség nem egy, türelmesnek kell lenni.
A 2026-os választás már elúszott, és az okok kiderítése az ellenzéknek mindennél fontosabb kellene, hogy legyen.
A zavart kapkodásnál mindenképpen.


El kellene ezen gondolkodni...


:O)))

2024. október 5., szombat

AZ USA MEGTÁMADJA MAGYARORSZÁGOT!

Szerencsétlen Orbán Balázs rosszkor, rossz helyen rosszat szólt. 
Ha ugyanezt hithű Fideszes baráti társaságban mondja néhány sör mellett egy budai sörözőben, a kutya nem ugat utána.
Ő azonban úgy járt, mint az uszodalátogató, aki a trambulinról belepisilt a medencébe, erre pedig az összes vízben úszkáló, aki már akár többször is  belepisilt a medencébe mérhetetlenül felháborodott és a nép ellenségének nyilvánította.
Isten ments, hogy meg akarjam védeni a népharagtól, megérdemli a sorsát, korpa közé keveredett és most megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy miként dolgozik a jobboldali propagandagépezet.
Szerintem az ókeresztények érezhettek ilyet Rómában, mikor a Colosseumban kinyitották a kiéheztetett oroszlánok ketreceit, azzal a differenciával, hogy a mai oroszlánok degeszre zabálják magukat és - reményeim szerint egyelőre - nincsenek ketrecben.
Ez a szerencsétlen Balázs pedig éppen ütemre mondott valamit, ami éppen jókor jött ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire elkötelezett hazafi rajta kívül az összes Fideszes - mind magyarabb a Magyarnál, akinél megkezdődött a tülekedés - a mainstream értelmiség jeles épviselői ismét találtak maguknak egy segget, mely egyébként a természet gonosz játéka folytán újdonat  hősük nyakán foglal helyet.


De térjünk a lényegre - sto gyelaty, ha megtámadnak bennünket?
Szögezzük le bevezetőként, hogy bennünket megtámadni melléfogás, macerás ügy, az a rengeteg seggnyaló, feljelentő, túlsó partról átúszó - kész kavalkád.
Támadó legyen a talpán, aki kiismeri magát.
Igaz, mindegyik lop, de ez talán mégsem azonosulás az Eszmével (mindegy, hogy milyen eszmével...), mégha azt is mondják, ha a szájuk éppen nincs tele, mint a hörcsögnek.
Kreatív nép vagyunk, elpusztításunkról - leghatékonyabban - magunk gondoskodunk!
A defetista Balázs ellen hát felindultak a testvéri tankok,  mert mi az hogy, hogyha a gaz oroszok megtámadnak bennünket, akkor ez a cenk ki akarja tűzni a fehér zászlót, ahelyett, hogy hitvány vérét csapra verné?
Most, amikor ukrán testvéreink élet-halál küzdelmet vívnak a hüllőszemű rém csapataival, melyeket saját jelentéseik szerint már háromszor megsemmisítettek, leölték harcosait az utolsó szálig, és ma már csak kínai dublőreik harcolnak helyettük?
De - haha!- tágra nyitott szemmel nem lehet jól célozni, ezért Szerhíj és Ihor győzelme megkérdőjelezhetetlen, habár távlati, mint a kommunizmus eljövetele!
Igaz ugyan, hogy Magyarországot előbb fogják megtámadni az ukránok, mint az oroszok, de mindegylófax, mint ezt Vlagyimir Vlagyimirovics is kifejtette, mikor logopédushoz küldte az ukrán nacionalistákat.
De mi van, ha nem a szlávok támadnak?
1956-ban tagjai voltunk egy katonai szövetségnek, a Varsói Szerződésnek, és a szövetség vezető ereje, a Szovjetunió támadt ránk, mert kifelé kacsingattunk a jóból.
Ma is tagjai vagyunk egy katonai szövetségnek, a NATO-nak, melynek vezető ereje az Amerikai Egyesült Államok, de ma megingathatatlan bástyája vagyunk az atlantista politikának.
Vagy kisnyúl, 
Mi van akkor ha az aktuálisan NATO-nak nevezett USA támad ránk?
Hogy ilyen nincs? 
Dehogy nincs, hiszen a második világháború óta szinte az összes háborút az USA robbantotta ki, ha veszélyben érezte akármilyen politikai, katonai vagy gazdasági érdekét, gyilkolt és gyilkoltatott, sokszor titkos műveleteket, terrorista eszközöket felhasználva.
Ha egy ember hasonlóképpen viselkedik, mint Amerika viselkedett például Irakban, azt nemes egyszerűséggel útonállónak hívnánk, ami lényegesen rövidebb, mint a "demokrácia lánglelkű védelmezője", és jobban is tükrözi a realitásokat.


Mégis azt mondom, ha az USA megtámadna, ki kellene tűznünk a fehér zászlót, hiszen a világ legerősebb hadseregéről beszélünk.
Ha Kínáról, akkor a legnagyobbról, ha Oroszországról, akkor a rakétatechnikában vezető atomhatalomról, mely a második legnagyobb hadsereggel rendelkezik, ha végrehajtják Putyin legutóbbi hadseregfejlesztési parancsát.
Ha megnézzük saját történelmünket, mikor hősies ellenállást tanúsítottunk világhatalmakkal szemben, mindig elbuktunk.
Elbuktunk a kalandozásoknak nevezett rablóhadjáratainkkal , elbuktunk a tatárral, a törökökkel szemben, elbuktunk a Habsburgokkal szemben, elbuktunk 1848-ban, az első világháborúban, a másodikban is, 1956-ban is, és már csak kilencmillió párszázezren vagyunk.
Az ukránok is el fognak bukni, és ma már az egyén kiszolgáltatott ugyan, de mint az ukránok milliói megmutatták, nem teljesen tehetetlen.
Ma már nem lehet mindenkit ellenállás nélkül a vágóhídra hajtani, könnyen meglehet, hogy adott esetben a hajcsárok helyet cserélnek velük.


De persze a szép mesék a hősiességről megkarcolják az emberek érzelmeit, mert azt többnyire nem teszik közkinccsé, hogy például az ukrán harcokban egy újonc túlélése nem éri el az egy hetet.
Lehetne gondolkodni is, mielőtt hősi énekeket zengünk...


:O)))



2024. október 2., szerda

PERZSA LUTRI, USA GONDOK, LYUKAS ZÁSZLÓ


A bőség zavarával küzdök, ami a politikai eseményeket illeti.
Ami azt illeti, meglepetés nem ért.
Csak az történt, ami az ukrán háború és az amerikaiak ezzel kapcsolatos célkitűzése okán várható volt: a háború kilépett Ukrajna határai közül.
Aki eddig kételkedett abban, hogy már folyik a harmadik világháború, annak azért most erős kétségei támadhattak.
Az izraeli -iráni szembenállás már régi ügy, de eddig valamiféle patthelyzet jellemezte.
Irán a zsidó állam megszüntetésével és a zsidók tengerbe szorításával fenyegetőzött, Izrael meg kimosolygott atombombája mögül, és elégedetten látta, hogy helyette az USA áll ki a perzsa vitézzel szemben.
A világpolitika színpadán bekövetkezett változások és események minden szereplőt lépésre kényszerítettek:
A Hamasz támadása volt a casus belli a térségben, mely - ha nem is konkrétan ez, de valamiféle olyan esemény, mely felborítja a térség kényes egyensúlyát, prognosztizálható volt.
Az USA támadta Oroszországot és Kínát, ellenük proxy-háborút indított, ahol a húsdarálóba nem G.I. Joe mászott be, hanem ukránok százezreit gyömöszölték be.
Várható következmény volt, bár az ügy természetéből következően nemigen bizonyítható, hogy a világ más részein is feszültségek fognak támadni, és megosztják az amerikai vezetés és az állampolgárok figyelmét.
Hajdan, a szuezi válság idején is valószínűleg ez volt a módszer...
Az USA ott próbált ütni Oroszországon, ahol szerinte legjobban fájhatott neki - a gazdaságon és a szénhidrogén-exporton, és most a fagyi visszanyalt.
Oroszország számára egy közel-keleti háborúnál kevés kedvezőbb történhet a világban, egekbe emelheti a kőolaj és földgáz árát, emellett komoly amerikai erőket köthet le.
Az amerikai palagáz csak cseppfolyósítva szállítható, ha a háború a felek közvetlen részvételévé eszkalálódik, a tengeri szállítás kockázata igen magas lesz, költségei és természetesen az ára is emelkedik.
Itt nem elsősorban a lakások fűtéséről van szó, hanem az iparról, melynek felmutatja a csőd rémét a várható alapanyag-hiány.
Izrael is elmérhette a dolgokat, katonai erejében és az amerikai támogatásban bízva képtelen megfékezni héjáit, és ez bizony felveti egy atomháború rémét.
Természetesen lehet azonosulni az izraeli doktrínával, mely szerint egy támadás sem maradhat megtorlatlanul Izrael ellen,  de a megtorlás mértékét patikamérlegen kellene kimérni. Ugyanis bármi, ami nem arányos visszavágás, visszatetszést kelthet a közvéleményben és ez a világban az antiszemitizmus feléledéséhez vezethet. 
Ehhez kapcsolódnak bizonyos módszerek, melyek az izraeli doktrínában még a Dávid király Hotel felrobbantása óta ragadtak bent, és bár ideológiát lehet teremteni hozzájuk, végső soron csak fokozzák az arabok és perzsák jelentős részének zsidó-gyűlöletét.
Érthető, hogy Izrael ragaszkodik Jeruzsálemhez, de talán közelebb lennénk a megoldáshoz, ha nem tette volna meg fővárosává a  több vallásban is szent városként nyilvántartott települést, hanem Izrael nyílt városaként kezeli.


Persze az arab szélsőségeseknek ez se sokat számított volna, de a vallási fanatikusokon kívül mindenki a békéhez vezető gesztusnak tartotta volna.
Ugyancsak rengeteg kárt okoztak a megszállt területeken létrehozott települések, melyeket az ENSZ által meghatározott területeken kívül létesítettek - sokszor az izraeli hatóságok jóváhagyása nélkül.
Iráni atomkutatók és az atombombához szükséges létesítmények elleni támadások, katonai parancsnokok likvidálása is terheli a helyzetet, és úgy tűnik - nem egy túl bölcs döntés egyszerre háborúzni a Gázai övezetben, Szíriában, Irakban, Jemenben és most Iránban is.
Valahogy fel kellene oldani a helyzetet, még mielőtt a teljes arab világ belekeveredik a konfliktusba.


Az USA sikeresen belemanőverezte magát abba a helyzetbe, melynek számára kedvező megoldása nincs.
A világ csendőrének szerepe rengeteg ellenséget szerzettneki, az egypólusú világrend tarthatatlanná vált, a dollár nemzetközi tartalékvaluta szerepével erősen visszaélt, a világszerte telepített ezer katonai támaszpont pedig félelmet váltott ki.
Az se nagyon tetszett egyes államoknak, hogy jogot vindikált arra, hogy beleszóljon más államok belügyeibe, kormányokat buktatott, számára kellemetlen országok vezetőit likvidálta.
Szétverte a balkáni államokat, a Szovjetuniót, diktálni próbál Kínának, Indiának, de vannak ellenségei Afrikában és Dél-Amerikában is, ahol nem felejtik Allendét, a banánköztársaságokat, Panamát,  - és igen Kubát sem, mely a mai napig kárvallottja annak, hogy nem akart a Cosa Nostra játszótere lenni.
Belső társadalmi problémái is nyomasztják, etnikai összetétele is megváltozott, spanyolul is lassan többen beszélnek arrafelé, mint angolul,  és sokan rájöttek már, hogy más a való élet és más a filmstúdiók világa.
Valódi szövetségese egy van: a világhatalmi illúzióihoz körömszakadtáig ragaszkodó, szintúgy ezer problémával küzdő hajdani gyarmattartója, az Egyesült Királyság.
Emellett meg kell fontolnia azt is, hogy egy háború ma már nem vívható meg kizárólag külföldön, Manhattan felhőkarcolói pedig látványosabban dőlnének össze, mint az orosz vagy ukrán paraszt gerendaházai.
A Nemzetközi Űrállomáson rekedt amerikai űrhajóról nem sok szó esik, cserébe a Mennyei Palota névre hallgató kínai űrállomásról sem...
És most itt van egyszerre Kína Tajvannal, Oroszország Ukrajnával, Irán Izraellel - és nem csodálkoznék, ha Dél-Amerikában is gondok akadnának.
Európa meg veszít, bárki győz is, bárhol.


Nem egészen ide tartozik, de a gáti bohóc kisajátította 56 lyukas zászlaját.
A lyuk egyébként a nemzeti zászlón van, de az ember a kokárda és a hazaszeretet kisajátítása után semmin nem csodálkozik, legfeljebb azon, hogy Orbán embereinek semmi új nem jut eszébe...
Nem mintha sajnálnám, hiszen a lyuk 56 jelképe: eltakarítottuk a régit, de helyette semmi új nem jutott eszünkbe.
Hogy ennek a nudlifejű majomnak mi köze van 56-hoz, az rejtély, a helyes megfejtők között kisorsoljuk Vityka felemás gumicsizmáját és hősünk adóbevallását Fideszes éveiből.


Élj érdekes világban, mondja a kínai átok, élj bolond világban, mondja a magyar, ha éppen nem talál nyalni való segget.
De gondban vagyunk de gondban...

:O)))