A SZOCIALISTA FŐNIX, VAGY DODOMADÁR?

Azt hiszem, hogy ez az utolsó olyan pillanat, mikor a magyar szocialisták megmenthetik pártjukat, múltjukat és megalapozhatják jövőjüket.
Ritka eset, de ehhez most kedvező a csillagok együttállása is, ez persze a szocialisták ismeretében nem jelent semmit, mert ők Marx helyett Parkinson törvényét tették meg bibliájuknak.
Abban az vagyon írva, hogy ami elromolhat az el is fog romlani.
Az MSZP házatáján nagy változások készülnek, október 19-én kongresszust tartanak, tisztújítással egybekötve.
Az alapszabály már megváltozott, a társelnöki rendszer megszűnt, ismét egy elnöke lesz a pártnak.
Az utolsó pillanatban hozták meg ezt az ésszerű döntést, még mielőtt a társelnökök száma meghaladta volna a tagok számát.
 Akinek volt egy kis rálátása a párt ügyeire, az örömmel vette azt is tudomásul. hogy az utóbbi évtized meghatározó szocialista munkásvezére, Kunhalmi Ágika nem indul a posztért, ellentétben Komjáthi Imrével, akivel oly sikeresen vezették az utóbbi években a pártot.

Komjáthínak - ennek dacára - véleményem szerint helye lenne az MSZP megújult vezetésében is, ha nem is éppen a pártelnöki poszton.

A párt megújításának külső feltételei kedvezőek.
Ellenzéki oldalon idáig a legnagyobb kihívást a kannibalizmusban, mint hatékony, megváltó ideológiában új utat találó DK jelentette a pártra, ez a veszély azonban - mióta magyarember a Magyart nem csak, hogy nem báncsa, de imádja is a következő pofáraesésig, - megszűnt.
A fagyi visszanyalt, az összes eddig elkövetett hibáért, mulasztásért és cikk-cakkért a választó most büntette meg a Demokratikus Koalíciót, mely ott maradt három százaléknyi választóval meg egy magára húzott szociáldemokrata álcaruhával, és láthatólag megzavarodva úgy keresi, hogy merre van az előre, mint vasorrú bába az északi pólust a mágneses viharban.

A többi ellenzéki párt mérhetetlen, még a szélsőjobb is tanácstalanul szemléli az eseményeket, miután Orbánnak azt is sikerült szétzilálni.
A Mi Urunknak felülmúlhatatlan adottságai vannak emberek egymással szembefordításában, ha egy ember élne a Földön, ő abból is huszonnégy óra alatt gyűlölködő skizofrént csinálna, akinek egyik énje késsel kergetné a másikat.
A Szocialista Pártban a haldoklási folyamatok már nagyrészt lezajlottak.
A tagság jelenleg éppen a zsákmányállatok kihívásokkal teli életét éli, a funkcik igyekeznek még mindent kimaxolni maradék pozíciójukból, - ha lehetséges, megmaradni a politikai pályán, de a DK ma már képtelen betölteni a politikai hulladéktároló szerepét, elég neki a maga baja.
Természetesen Orbán rendszere meg fog szűnni, bár ennek némileg ellentmond, hogy Lengyel László is ezt prognosztizálja a NER örökkévalóságának rémálmát tárva elénk, miközben mint bölcs rabbi, utolsó libáinak maradékát tereli elénk - a Szabadok Szövetségét.
Lényege, hogy szabad országban szabad polgármesterek azt csinálnak, amit szabad...
Orbán meg belegubancolódott saját trükkjeibe, a tányérpörgető artista azt hitte, hogy a taps elmaradását egy új, magyar-tányér megpörgetésével reparálni tudja, de tévedett.
A társadalom nemvárt egységben reagált és azt üzente, mint hajdan Horn Gábor Gyurcsánynak.
Eddig pórázon tartott hiénái erre elkezdték rángatni a pórázt, oda-odakapva egymáshoz is.
Kezdődik a helyezkedés, sokan valós alternatívának látják a gátlástalan gáti bohócot, végül is mindegy, kinek a seggét nyalják.

A baloldali választó (az éles társadalmi különbségek ellen harcoló, a társadalom érdekét a magánérdek elé helyező, szolidaritásban és relatív esélyegyenlőség megteremtésének szükségességében hívő ember) meg itt áll és tanácstalanul néz ki a fejéből: nincs egy politikai erő, melyre jó szívvel tudná szavazatát adni.
És itt lenne a Szocialista Párt utolsó esélye: szervezni kellene egy erőt a kétmillió kisemmizett, máról-holnapra élő nyugdíjasnak, a nyolcszázezer nyomorgónak, a lecsúszó kisembernek, a fizikai munkásnak, a melósnak.
Ehhez szövetségest nem ezekben a pártnak bejegyzett megélhetési gittegyletekben, hanem a külső kerületekben, a falvakban kellene keresni, és persze jelen is kellene lenni ott.
És nem ártana kicsit előre is tekinteni.
Nemsokára kihalnak az utolsó TSZ-nyugdíjasok, az új zsellérek biztos megélhetés, szociális és egészségügyi ellátás nélkül maradnak.
Gyermekeik sorsát megláthatják, ha tükörbe néznek, ugyanolyanok lesznek mint lepukkant szüleik. Nekik sem lesz pénzük a szükséges karbantartásra, a felújításra sem, és elaggott Kádár-kockáik szépen tükrözik majd társadalmi helyzetüket a Lázár-nomenklatúra  szerint.
A mesterséges intelligencia és az automatizálás a városi népességre lesz szörnyű hatással..
Az OECD kutatási szerint hazánkban az állások 36,4%-át fenyegeti a megszűnés veszélye, emellett nálunk szinte megszűnt a szervezett munkásság, a szervezett érdekvédelem.
A veszély nem túl távoli, tíz év múlva már értékelhető hatása lesz, és ez komoly társadalmi kérdéseket is a felszínre hozhat.
Mindenesetre az érintett rétegeknek kell a politikai képviselet, mert ha nem lesz, úgy járunk, mint a rendszerváltáskor jártunk - felkészületlenségünknek még most is isszuk a levét.
Persze lehetne erre a célra új pártot is gründolni ( nem szektát, pártot!), de még mindig könnyebb lenne ezt a purdét megmosdatni, mint újat csinálni...


Hogy konkrétan mit is kellene csinálni a szociknak?

Hát elsősorban újjáépíteni a szervezeteiket szerte az országban, támaszkodva a múltra és kihasználva azt. hogy a karrieristák most éppen nem a mi térfelünkön tolonganak.
Ifjúsági szervezetet alapítani és működtetni - értelmes feladatokat adva nekik.
Meggyőzni a kiábrándultakat, hogy van értelme és célja a harcnak, és éppúgy leszámolnak a hibákkal, mint az elődök '56 után.

És éppúgy a nép érdekében fognak politizálni, mint az elődök - akkortájt.
És ugyanúgy, mint a Kádár-rendszerben megkísérlik kihozni a lehető legjobbat a korunk lehetőségeiből.
Bevállalják a múltat, nem csak hibáival, de erényeivel együtt, mert a magyar baloldalra sokkal jellemzőbb Kádár harminc éve, mint Rákosi tíz éve.
Bevállalják a felszabadulást, szembenéznek a Holokauszt során és a II. Világháborúban elkövetett bűnökkel, és elmondják, hogy milyen jövőt szeretnének építeni.
Nem utópisták -, egyelőre kapitalista viszonyok között.
De a távoli, tán soha meg nem valósuló cél a közösségi társadalom.

Talán olyan célkitűzések, melyekért érdemes élni és dolgozni.
Túlzottan optimista persze nem vagyok...

:O)))

EZEKKEL AZ ORBÁNOKKAL MINDIG BAJ VAN

Most éppen a Balázzsal.
Árnyalja a képet, hogy ez az Orbán nem az az Orbán, erről még nem derült ki, hogy lop, mint a szarka.
Talán ezért is nem miniszterelnök időtlen idők óta.
Ez az Orbán olyat tett, ami magyarembernél kiverte a biztosítékot, különösen a közbeszéd formálásában felbecsülhetetlen érdemeket szerzett liberális véleményformálóknál és a szélsőjobb mindig higgadt tagjainál: az ukrán háború ellen beszélt.
De ez nem volt elég az elvetemültjének, még belekeverte a dologba 1956 emlékét is, meggyalázva Wittner Mária és a Divatcsarnok kifosztása soráén hősi halált halt Tuskólábú emlékét is.
Pedig 1956 emléke olyan mint a bor: az idők folyamán egyre nemesedik - persze az is lehet, hogy  megpimpósodik, esetleg megecetesedik.
Kiöntésre persze még nem érett, hiszen még nem kerültek nyilvánosságra az angolszász és francia, izraeli titkosszolgálatok zárolt anyagai, melyek ha megnyitják egyszer a levéltáraikat (sohanapján...) igen érdekes olvasmányok lesznek.
A KGB iratai közül pedig ami adat nyilvánoságra került, abból ami nem kedvezett az aktuális kánonnak, arról egyszerűen kijelentettük, hogy hazugság, vagy elástuk Pintér miniszter olajszőkítésben való érintettségét tartalmazó dokumentumok mellé a Pilisben.
Meg amúgy is, kit érdekelnek a tények?

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett...” - delirálta az áruló.
Hát nem elmeroggyant az ilyen?
Tanul a történelemből, annak ellenére, hogy magyar.
Komolyan, ez az ember mindenre képes, lehet, hogy még megnézte a világtérképet is!
Pedig az csak összezavarja az embert, hiszen Pangloss mester már megmondta a Candide-ban, hogy "Következőleg akik azt állítják, hogy minden jól van ezen a Földön, ostobaságot állítanak. Az kellene mondaniok: minden a legjobban van."
És ha csak Pangloss lenne ilyen okos, de ebben társa is van, Marlborough hercegének valamelyik leszármazottja - nem, nem Diana hercegnő, hanem valami Churchill névre hallgató, Sztálinnal egy kategóriába sorolható imperialista háborús bűnös...
Persze népünkben mély nyomokat hagytak a világháborúk, 1948, 1956 "forradalmai" - nem is csoda ha ruszofób lett.
Hiszen máig utálkozunk, ha eszünkbe jut, hogy ha a Szovjetunió nem jön látogatóba 1945-ben, akkor lehet, ma Levédiában, vagy az Etelközben folytatnánk munkaversenyt az ukrán parasztokkal - ki dolgozik hatékonyabban a III. Birodalom földjén, a Nagy Német Lebensraumban...
Valószínűleg mi nyernénk, hiszen mint volt megszállók, mi már ismerjük Ukrajnát - és az ukránok is ismernek minket, mint Örkény István egyperceséből is kiderül.
1848-ban a korabeli NATO - akkor úgy hívták: Szent Szövetség - csapatai voltak az oroszok, 1956-ban pedig aki meg akarta kérdőjelezni Jaltát, az nem volt épeszű. 
Mint ahogy ma sem épeszű az, aki az ukrán háborút támogatja.
Lehet, hogy miután a békét megnyerték, meg akarnák nyerni a II. Világháborút is a vesztesek, élükön az ostoba német hadügyminiszterrel és néhány magyar idiótával.
Lehet, az USA szeretné kiköszörülni a Koreában, Vietnamban, Afganisztánban és még vagy hetven helyen elszenvedett kudarcot.
Ha nem szállítana fegyvereket az ukránoknak, már régen vége lenne a háborúnak.
Ez a háború ugyanis nem az ukránok honvédő háborúja, hanem a III. Világháború tesztüzeme. 
Végtelenül ostoba az, aki nem érti, hogy miről szól ez a történet, különösen akkor, mikor már évszázadok óta tart az angolszászok kísérlete az Oroszország feletti befolyás megszerzéséért, ásványkincseinek megszerzéséért.
Ami Ukrajnát illeti, szinte tökéletes analógia a kubai válság ,Kuba és a Guantánamoi támaszpont esete Kennedy elnöksége alatt, mondjuk azzal az apró különbséggel, hogy akkor az oroszok lépését az váltotta ki, hogy az USA Pershing rakétákat telepített Törökországba.
Ha lezárul ez a konfliktus, nincs vége a dolognak, mert az Északi Sarkkör feletti uralom lesz a tét, ezért is kellett NATO taggá válni eddig katonailag semleges országoknak, Svédországnak, Finnországnak.
Lesz itt még megoldandó gond bőven, vagy jön Mad Max kora...


Ami legjobban idegesít, az Gyurcsány viselkedése.
Érteni vélem én, támadni kell a rendszert, mindennel, amivel csak lehet, de azzal, hogy beállok kontrásnak egy eleve hamisan játszó bandába - nem lehetne.
Magyar Péter egy bohóc, de a népnek tetszett a cirkusz és egyre kevésbé tetszettek az eddigi  aktorok.
Annyit mindenképpen hozott a dolog, hogy végre a DK-nak is el kell helyeznie magát a politikai térben, mert az a maszatolás, ami eddig ment (mi mindenkit, minden tekintetben képviselni akarunk...) tovább nem megy.
Idáig azt hittem, hogy Gyurcsány ordas hibái (a múlt felvállalásának hiánya, a békepártiság átengedése a jobboldalnak, a vad és stílustalan Putyinozás) részben ismerethiányból, részben taktikai megfontolásból származnak, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ilyen a világképe.
Neki '56 országra szabadított tizenezer bűnözője, a Nemzet Durva Anyja és áldozatát bicskával agyonszúró orvostanhallgató 56 hőse, meg a kis deviáns, akit ma terroristának könyvelne el mindenki.
Egyre nehezebb közösséget vállalni vele, mert azt az emberekben élő hitet veszik el ezek a dolgai, hit, hogy valahol él még benne a baloldaliság ethosza, hogy nem menekül egy álomvilágba, valamilyen idealizált képzelgésbe.
A világ kőkemény valóság, és a normális ember nem szeretné, ha gyermekének, unokájának, vagy hatvan évesen akár önmagának is háborúba kellene menni.
Amikor még katona voltam, a bevonuló újoncokat kivittük a lőtérre, és bemutatót tartottunk nekik marhacsontokon, téglafalon - lássák, hogy a fegyverek mire képesek.
Megértették.
A politikusokat sem ártana időnként kivinni a lőtérre, még mielőtt a szerencsétlenebbjeit gombafelhő-bemutatóra viszik.
A szerencsésebbje elpárolog.
Utálom Orbánt, sameszait is, utálom a tíz éve rendeletekkel kormányzó maffiaállamot, azt, hogy harminc év alatt szétlopták azt a vagyont, melyet apáik véres verítékkel raktak össze.
Szétszaggatták a társadalmat, csak romboltak, de a romok helyén csak stadionok épültek, cirkuszok a parasztnak . vakulj ostoba! 


Mi lesz ennek a vége?
Azt már nagyjából tudjuk, - de mi lesz addig?

:O)))

LEPÉNY A GÁTON

Széna-szalma...

Nem, nem a tehéncsorda látogatott arra, a politikusok szelfiznek.
Nincs mit tenni, ez egy ilyen ország.
Jön az árvíz, és ez jó alkalom arra, hogy politikusoknak hitt maffiózók, tornából felmentett, elkényeztetett budai úrifiúk, a vizet csak micellás formában ismerő újgazdag úrilányok, tanácstalan ellenzékiek felmásszanak a gátra, és egymásnak essenek.
Ha ezt látná Pelikán József gátőr a Tanú című filmből, nemes egyszerűséggel seggberúgná mindet.
Hazazavarná az egész díszes bandát, hiszen kártékonyabbak, mint az ürgék, melyek károkozását legalább látni lehet, ezek meg magyarember lelkét teszik tönkre, szétfúrva-túrva azt.
Na nem a lapátjukkal, mert az olyan tiszta némelyikük kezében, hogy még rajta van az árcédula is, - bizonyára azért, hogy te is lássad, mekkora hülye is vagy, hogy még a kellékeiket is te vásárlod a bohóctréfához.
Undorító.
Undorító, hogy ez az ország már a bajban sem tud összefogni, félretenni a nézeteltéréseket és abbahagyni egymás terméketlen csépelését legalább arra az időre, amíg levonul az ár.
Mely egyébként közömbösen szemléli az erőlködést, a hatalom győzelmi jelentéseit, kijelölt ellenzéke harcát ellenségeivel, a magukat demokratikus ellenzéknek hívők tehetetlenkedését és szájkaratézését.
Nagyurunk meg boldogan figyeli a  Várból egymást ütő-verő ügynökeit és hasznos idiótáit.
Ha kicsit jobb lesz az idő, vadonatúj teraszbútorait is felavatja a Szent Segg, mely mikor apja rojtosra rugdalta hajdan, nem is merte volna sejteni, hogy egyszer még kilencmillióért teszek alá deszkát, ha megunja a selymes nyelvek nyalogatását.


Mióta Noé összeácsolta a Bárkát, árvíz mindig volt és lesz is még egy darabig.
Sőt - ha hinni lehet a jóslatoknak a helyzet egyre durvább lesz, hiszen a klíma változása, a felmelegedés irdatlan mennyiségű vizet zúdít az emberiségre, mely nem csak az árvizeket teszi gyakoribbá, de megemeli a tenger szintjét is, elöntve városokat, országokat.
Az ember meg - ahelyett, hogy ezzel a gonddal foglalkozna -, egymást irtja és véges eszközeit elpazarolja, ellövöldözi, lebombázza, elégeti.
Persze az időjárás változik, mióta világ a világ.
Volt már itt jégkorszak, voltak száraz időszakok - történelmi léptékkel mérve nem is oly régen, hiszen 1867-ben száraz lábbal át lehetett gyalogolni a Balaton egyik partjáról a másikra, a meder egy részét pedig felszántották
Az ember hajlamos figyelmen kívül hagyni az állandó mozgást, változást - és azt, hogy nem a természet fog alkalmazkodni hozzánk, nekünk kell alkalmazkodni a természethez.
Persze, ha attól várnánk változást, hogy celebfesztivált rendezünk a gátakon, sokra nem mennénk vele.
Mégis,  úgy látszik, hogy mióta a Vezér bőrdzsekiben és felemás gumicsizmáiban divatot teremtett és gondterhelt pofával szemlélte - hol máshol, egy sátorban -  a szabásmintát, mintha az térkép lenne, aki magát politikusnak tartja, most mind kötelezőnek érzi, hogy vízügyi szakember legyen.
Azok is, akik annak idején vad harcot folytattak Bős-Nagymaros ellen, azok is, akik közben tudták, hogy hülyeséget csinálnak és az esztergomi hidat már egy emelt vízálláshoz terveztették, azok is, akik ahelyett, hogy Paks hűtővíz-hiányán siránkoznak most azon törnék a fejüket, hogy hogyan lehetne azt, ami ma gond, a javunkra fordítani.


A politikusnak nem dolga a lapátolás, legfeljebb akkor, ha katasztrófa van, mert akkor a jelenlétével példát mutathat és lelkesíthet, de alapvetően az a feladata, hogy azon dolgozzon, hogy ilyen helyzet ne következzen be.
Az átkosban és előtte is voltak árvizek, akkor is megoldották a feladatot, de nem hallottam, hogy Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, Nagy Imre vagy Kádár lapátolt volna a gáton.
Viszont volt egy ütőképes vízügyi szervezet, ameddig demokratáink szét nem verték és a felrobbantott Vízügyi Tudományos Kutatóintézet helyére fel nem építették Vezérünk hagymázas olimpiai vízióinak kiszolgálására a Nemzeti Atlétikai Stadiont.
Ez a vízügyi szervezet szervezte az árvízvédelmet is, eredményesen, ami azt illeti.

És ha legény kellett a gátra, akkor Czinege elvtárs nem azon méltatlankodott, hogy a Magyar Néphadseregnek már háromszáz katonája van a gátakon, mint tartalékos díszkatonánk nyavajog sértetten mostanában, hanem kivezényelte a szükséges létszámot.
És - irgalom anyja, ne hagyj el -  a Munkásőrség is ott volt, a szükséges létszámmal és felszereléssel.
Ha kellett, mentett, ha kellett gátat épített, és senki nem pofázott a másikra, mert az emberek akkor még tudták, hogy a bajban össze kell fogni.
Nem látványosan, hanem valóságosan.
Nem akarták, hogy a gáton a bárány meg a farkas kezet rázzon, - igaz, akkortájt a farkasok behúzott farokkal kussoltak, a nép meg nem volt ennyire birka, mint ma.


Remélhetőleg gond nélkül levonul az árvíz, mint ahogy szokott.
Fatornyos kis falumban is be lehet fejezni az ártéren épített házak mentését, melyet a legendásan jó hazai szakigazgatási szervek engedtek felépíteni ott, ahol teljes bizonyossággal várható volt, hogy a területet időnként elönti a víz.
A politikusok akkor is valószínűleg lapátolással voltak elfoglalva, mikor a közigazgatást sikerült úgy átszervezni, hogy a szakigazgatás helyben jóformán megszűnt, ami van, az meg szakemberek, pénz, hatáskörök hiányában olyan mint p*nán a szőr, hogy hadd legyek már kicsit közönséges, de realista.
Peresze van még egy-két lépés addig, míg a terület minden szegmense Pintér belügyér irányítása alá kerül, de Nagyurunk áldásos tevékenységét ismerve szilárdan bízhatunk a bizonytalan jövőben!


Egyszer egy költő írt valami gályáról, meg a víznek árjáról, de - úgy látszik - menetközben időszerűtlenné vált.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy akik ma a gályán ülnek idővel gályarab átképzést kapnak.
De szép is lesz, mikor megkapják az első dupla adag rumot, együtt az üzenettel: az új kapitány vizisízni akar!

:O)))

KÉT MACSKA VAGYOK ÉS JÁTSZOM EGYMÁSSAL

Csak a Fidesz és a Tisza párt jutna a Parlamentbe a Medián felmérése szerint.
A kormánypárt 43, míg Magyar Péter pártja 39 százalékon áll a biztos szavazók között, a Kutyapártra és a Mi Hazánkra négy-négy, a Demokratikus Koalícióra pedig mindössze három százalék szavazna."

A demokrácia látszatának alátámasztására hivatott álellenzéki televízió híre a Medián felmérésén alapul. 
Mint tudjuk, a közvéleménykutatók két választás között a közvélemény formálásával vannak elfoglalva, majd a választások előtt két hónappal megkísérlik bél és madárjóslás segítségével megjósolni az eredményt - több-kevesebb sikerrel.
Hát nem is tudom, szabad-e ezzel a "hírrel" foglalkozni, hiszen Hann Endre úgy látszik elfelejtette annak idején elolvasni a Naszreddin Hodzsáról, az emírről és a szamár beszédre tanításáról szóló történetet, melynek tanulsága az volt, hogy a távoli határidő sok dologban hozhat változást.
A tanítandó szamár - jelen esetben a Messiás-ipari tanuló - kilehelheti remélhetőleg csak politikai lelkét, az emír - Nagyurunk - is elpatkolhat, vagy leharaphatja a bögre fülét, nem is szólva Naszreddin Hodzsáról, mely jelen esetben a magát az államot jelenti  mely éppen az összeomlás küszöbén áll.
Bármelyik következik be, felboríthatja a szép elméletet.
Meglehet, a mai választói szándékot igazolhatja a Medián felmérése, de hogy a választói magatartást majd két évre előre nemigen lehet megjósolni, az is biztos, és éppen a mai helyzet a bizonyítéka, hogy a választó máról-holnapra megbokrosodhat.
Még csak logikus ok sem kell hozzá, hiszen itt az egész ország tudja, hogy Orbán és maffiája gátlástalanul és pofátlanul lopja a közpénzt, mégsem verte ki a biztosítékot sem az, hogy az egész Balaton már az övék, hogy ezer forintos egészségügyi előjegyzési díj bevezetését fontolgatják, sem Kishantos, sem a lombkorona sétány.
Most meg meghallom, hogy mecsoda meglepő hír  - Magyar feltette a kérdést Orbánnak, hogy hogyan lehetett a vejkóból pár év alatt milliárdos.
Hát úgy bakker, ahogy belőled vezérigazgató - hatmilliós fizetéssel !
És ugyan te sem házasodtál rosszul, de azért jobban jártál volna, ha Rasit veszed el.
Esélyed lett volna, mert a gazdasági fenomén úgy hasonlít rád, mint egyik tojás a másikra.


A cél egyébként valóban a kétpárt-rendszer, ahol a váltópárt is ugyanazt a társadalmi réteget szolgálja ki, mint a másik, és nem kell mindenféle idealista idiótákkal veszkődni, csak egy kicsit bábozni kell a nagyérdeműnek.
Magyar egy veretes bunkó, de érdekes módon ezért semmi hátrány sem éri.
Orbánt ha szidja, még csak reakció sincs, hát akkor majd Gyurcsányt, az majd nekiáll az észérveivel, meg az etikus politizálásával.
Ahelyett, hogy elmesélné, hogy Péterünk Brüsszelben sztrichnint etetett Dobrev cicájával...
A nép meg elalél a megelégedettségtől, hogy olyan dolgokat emleget - jelzem következmények nélkül -, melyről mindenki tud, és amit a lelkendezők engednek meg ennek a bűnbandának. 
Annak idején a bérházban, ahol felnőttem volt egy ikerpár, akik szidták egymás durva anyját, a hallgatóság meg élvezte a cirkuszt. De ettől még az anyjuk ugyanaz volt.
Hát most majd megkapja a nép amire vevő,- panem et circenses, ebből a panem nem biztos, de bölcs népünknek ez nem számít.
Részben fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk, részben meg mi utáljuk a politikát és nem politizálunk. csak politikamentesen éhendöglünk....
Érdekes ország vagyunk, külön-külön az emberek nem buták, de együtt - katasztrófa.
Mi lesz ennek a vége?
De azért maradjunk optimisták!

:O)))

PAPÍRTIGRIS, HANGEMBER

William Burns, a CIA igazgatója egy szombati vita során, melyben a brit-francia Storm Shadow rakéták oroszországi bevetésének kérdésében játszottak a tűzzel, azt találta mondani:
"Putyin hangember. Időről időre folytatni fogja a kardcsörtetést. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez a szájkarate megfélemlítsen minket. Figyelnünk kell rá."
Ha az egyszerű ember elolvassa ezt a hírt, megnyílik előtte a megvilágosodás esélye, hiszen ha idáig nem értette, miért tartunk itt, ahol tartunk, hát most aztán megérthette.
Ha a világ állítólagos vezető hatalmának egy kulcsszereplője itt tart gondolkodásban, akkor nincs min csodálkoznunk.
Hogy ez az ember szellemileg zokni, a hír folytatásából is kiderül, hiszen mondott még bölcset:
„A nyugati vezetőknek nem szabad megijedniük a Kreml nukleáris eszkalációval kapcsolatos fenyegetései miatt” - mondta akkor, mikor a nyugati vezetők egyre inkább hasonlítanak a cigány lovára, mely fejjel ment a falnak.
Nem vak az, csak vakmerő - mondta Gazsi, és a jelek szerint William Burns se rendelkezik több ésszel, nem szólva arról, hogy ugyancsak hazudik.
Ha belegondolunk abba, hogy a főnöke időnként belepisil a ruhásszekrénybe, per tangentem (csak, hogy tudományosabbnak lássanak az olvasók...) eszünkbe jut az angol Boris Johnson fizimiskája, vagy atomtámadás elrendelésétől sem visszariadó Liz Truss szellemi  állapota, tényleg nem marad más választásunk, mint bízni Vlagyimir Vlagyimirovics kissé hüllőszerű tekintetéhez igazodó higgadtságában, és  kínai vezetés sokezer év során elsajátított türelmében.

Putyin már sokévvel ezelőtt megmondta a nyugati államoknak a konfliktus kapcsán: "Én kész vagyok elmenni a végsőkig. És önök?" 
A kérdés akkor még kezelhető lett volna, hiszen a Donbasz Ukrajnán belüli státuszáról volt szó, Ukrajna katonai semlegességéről, és szó sem volt a Krím flotta-támaszpontjainak átadásáról az amerikaiaknak.
2022. február 15-én, nyilván valaki utasítására az ukránok minden eddiginél erőteljesebb támadást intéztek a Donbasz ellen – erről az EBESZ jegyzőkönyvei tanúsítanak.
Az azt megelőző napi kb. 47 lövés (ágyú, rakéta) után naponta kb. 1044-re nőtt a lövésszám – febr. 23.-án 1420 lövésre.
Azaz a jelenlegi konfliktust az ukránok indították el, nem az oroszok, miután több, mint egy éve egyre jobban feszült lett a helyzet.
Nemigen emlegetik errefelé, de 2021 tavaszán az ukrán elnök rendeletet adott ki a Krím visszafoglalására és csapatösszevonások is történtek – erre válaszul az oroszok is felvonultak a határon, és hadgyakorlatokat kezdtek.
A feszültséget „valaki” gerjesztette.
Pedig - saját korlátai dacára - Burns is gyaníthatja már - figyelni kell Putyinra.
Hogy a propaganda a mai napig iparkodik lebecsülni Oroszország erejét, az érthető, hiszen itt a harc a te lelkedért is folyik.
Mégis, hogy jönne ki az, ha a CIA vezetője elmondaná, hogy az oroszoknak ugyanannyi atomtöltetük van, mint az Egyesült Államoknak, csak rakétatechnika terén rendelkeznek úgy  öt-tíz éves előnnyel. 
És nem szabad elfelejteni, hogy nem Oroszországnak vannak katonai támaszpontjai, rakétái az USA körül, hanem fordítva.

Oroszország igyekszik nem eszkalálni - azaz lépésről-lépésre kiterjeszteni a háborút, - mint ahogy el sem indította volna, ha a minszki megállapodásokat a Nyugat nem csak időhúzásra és Ukrajna felfegyverzésére használja fel.
Oroszország ezért is nem használta a "háború" kifejezést, hiszen deklarált célja csak a Donbasz általa elismert államainak védelme volt.
Ma már ez a múlté, hiszen csak a hülye nem látja, hogy itt a harc nem az ukránok és az oroszok, hanem a Nyugat és Oroszország között folyik
Nem úgy néz ki, hogy Európa nyertese lesz ennek.
Hogy aztán a CIA fővezére szerint az ukránok támadása a kurszki területek ellen nem eszkaláció, hát lelke rajta.
Érdekes kérdés ez fenyegetés-megfélemlítés is.
Oroszország rendelkezik írott nukleáris stratégiával, és bár írni mindent lehet, véleményem szerint az oroszok komolyan is gondolják, hogy korlátozzák magukat a nukleáris fegyverek bevetése terén.
Vlagyimir Putyin többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország csak akkor vetne be nukleáris fegyvert, ha atomcsapást mérnének rá, vagy olyan támadás érné, akár hagyományos fegyverekkel is, amely az állam létét sodorná veszélybe.
És mint a példa is mutatja, hagyományos fegyverekkel is elérik céljaikat, mégha több áldozattal és hosszabb idő alatt is.
Európát - értsd ezen az Uniót  -pedig nem kell megtámadniuk, az uniós vezetés ugyanis már régen az öntökönszúrás hatékony módszerét választotta, hogy az ellen küzdjön, akinek érdeke a békés kereskedelem - azokat támogatva, akiknek nem érdeke egy erős Európa.


Érdekes, de az USA vezetői mindig taktikai atomfegyverek ukrajnai bevetéséről delirálnak, sőt, provokációikkal ezt is szeretnék elérni.
Tesztelgetik is szorgalmasan az oroszokat.
Hát én nem vagyok egy Clausewitz, de azt tudom, hogy az első atomfegyver bevetése dominó-hatást váltana ki, mindenképpen világháborúhoz vezetne, ezért ha rákényszerítenének a bevetésére, nem taktikai, hanem stratégiai fegyvereket vetnék be, megnézve pontosan, hogy mire képes Amerika New York, Washington, Dallas, New Orleans, Hawaii és Ramstein nélkül, és eltöprengenék, hogy a maradék ötezernyolcszáznyolcvan rakétámat hol vessem be.
Ezen persze eltöprenghetnének a Nyugat politikusai is, de erre ma nem látok semmi esélyt.
Persze bízhatnánk még a katonák józan eszében, de egyrészt olyan nincs nekik, másrészt ha megnézem a történelmet, jellemzően inkább olyanok voltak, mint MacArthur vagy Patton.
Márpedig a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonaságra bízzuk, mondotta volt Clemenceau, és igaza volt. 

Hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, az bizonytalan, ami biztos, az az ukránok katonai és Európa politikai-gazdasági veresége, és ezen semmit nem változtat, ha a nyugati politikusok úgy viselkednek, mint a kisgyerek, aki félelmében fütyörészik az erdőben.
A háború az oroszokat megerősítette, az USA hegemóniáját véglegesen megtörte, jön az új világ.
Hogy nekünk hol lesz benne a helyünk, az még kérdéses, de ez az a helyzet, mikor szépen hallgatni és figyelni kellene, mert ha rosszul lépünk , a mainál is mélyebb gödörben találhatjuk magunkat.
Erre kellene koncentrálni, mégha lotyaszájúak lennénk, akkor is...


:O)))

HARMINCEZER MIGRÁNS

Ukrajnából érkeztek, és mind átlépte a schengeni határt, nopersze a magyar határt is.

Miután mindnek papírja volt róla, hogy nem katonaköteles és egyikük sem a Tiszát úszta át, így honfitársaik se lőttek rájuk.
Kerítést se építettünk ellenük, a Honvédség sem aktivizálta magát,  nem járőröznek határvadászok, és a rendőrség is csak akkor billen ki nyugalmi állapotából, ha majd ki kell lakoltatni némelyiket, de akkor aztán majd megmutatják, hogy milyen a magyar virtus.
A harmincezres szám a mai napra vonatkozik, és előrevetíti azokat az időket, mikor majd a ukránok negyven-ötvenezres csoportokban próbálják elhagyni szülőföldjüket.
Hogy ezek nem migránsok, hanem ukránok?
Hát persze, de ettől még olyanokról van szó, akik elvándorolnak eredeti lakóhelyükről és ideiglenesen vagy véglegesen máshol telepednek le.
A migráns már csak ilyen, azon kívül, hogy nálunk -hála Nagyurunk útmutatásának - szitokszó, emellett még gyűjtőfogalom is, melyet aztán kedvünk szerint cizellálhatunk.
Ihor pénzen vett identitásával katonaszökevény, Alina nehéz testi munkás, s mint ilyen gazdasági migráns, csakúgy, mint Oleh, akinek földjét a szembenálló felek taposóaknákkal vetették be, nemkülönben mint Szerhíj, aki mindközönségesen csak élni akar és biztonságban látni a családját.
Naponta olvasom a híreket az egyre növekvő számú menekültről, és eltöprengek: mi elől menekülnek ezek, hiszen az ukrán vezérkar hivatalos jelentései szerint az oroszokat már kétszer kiirtották, az amerikaiak szerint a Donbaszban indított offenzíva elakadt és már csak egy lépés Moszkva elfoglalása.

Több, mint két éve tart a háború és több, mint kilencszáz napon alatt  - csak a magyar határon át - naponta tízezer ember menekült el szülőföldjéről, ez testvérek között is több, mint kilencmillió ember - és vajon még hányan menekültek Lengyelország felé?
A háború elöl menekülők száma világosan mutatja, hogy Ukrajna népe mit gondol annak végkimeneteléről.
Azt is megmutatja, hogy mennyire bíznak az újjáépítés lehetőségében, így aztán közvéleménykutatással ér fel ez a jelenség.
Megkérdeztünk kilencmillió embert, hogy lát-e jövőt önmaga és szerettei számára az országban, mely napról-napra küzd az életbenmaradásért gazdasági és katonai téren egyaránt.
Az oroszok még mindig testvérnépként kezelik őket, de a kurszki terület megtámadása ezt is erősen kockára tette, és eljöhet az idő hamarosan, mikor ennek vége lesz és megindul az orosz gőzhenger.
Hogy közben támadják az orosz területeket is?
Ugyanaz fog történni, mint ami az ukrán társdalommal történt, mikor az orosz támadás megkezdődött: az orosz társadalom összezár.
Ezt erősen megkönnyíti az ukrán neofasiszták tevékenysége a Donbaszban, az USA szerepvállalása, az EU héjáinak tevékenysége, a feléledő német militarizmus és az ukrán nacionalisták  II. Világháborús szerepe Banderától a lengyelek volhiniai kiirtásáig, a koncentrációs táborok ukrán őreiig. 
Az oroszok húszmilliós embervesztesége beleégett a társadalmi tudatba, és egészen más attitűdöt alakított ki, mint az amerikaiakban a küldetéstudatos USA ötszázezres vesztesége, melyet egyetlen, - nem a saját államuk területén vívott - megnyert háborújukban és a külföldön vívott számtalan vesztett csata során alakítottak ki.  

A kommunikáció jól illusztrálja azt, hogy milyen a hibrid háború.
Ez a háború a világ legpocsékabb háborúja,  mely ezer fronton folyik.
Azért azt le kell szögezni, hogy ez a háború már akkor elkezdődött, amikor a II. Világháború még be sem fejeződött, hiszen az atombomba bevetése egyetlen célt szolgált: Sztálin megfélemlítését, nehogy kedve kerekedjen elballagni az Atlanti-óceánig.
A megfélemlítés párszázezer emberi élet árán sem sikerült, Sztálin ugyan mint minden birodalmi vezető imperialista volt, de nem volt telhetetlen.
Az angolszászok viszont mindig azok voltak és azok is maradtak, és szakadatlan harcot folytattak a világ erőforrásai feletti uralom megszerzéséért, melynek útjában akkortájt jóformán csak a Szovjetunió állt, mely ellen a harcot tulajdonképpen megalakulása folytatták - a világháború idején is.
Az orosz  polgárháború során távol-keleti kudarc után abban reménykedtek, hogy majd Hitler legyűri őket, a háború alatt a szovjetellenes emigráns-kormányokat támogatták.
Ennek volt halálos hozadéka a varsói felkelés, mikor az angolbarát lengyel emigránskormány megpróbálta a harcot a németek ellen a Szovjetunió nélkül - az ismert eredménnyel - Varsó porig rombolásával.
A háború után is csak nehezen fegyverezték le és oszlatták fel a magukat megadó német csapatokat, egy majdani, Szovjetunió elleni támadásnál potenciális szövetségesként tekintettek rájuk.
Megszállási övezeteikből létrehozták Nyugat-Németországot, 1949-ben a NATO-t, ahova kérésük ellenére az oroszokat nem vették fel.
Megindították a harcot Délkelet-Ázsiáért, Kína ellen Koreában, a Szovjetunió bekerítéséért mindenfelé és telecsinálták a világot támaszpontjaikkal.
Atomaknazárat telepítettek Európában, az ezzel kapcsolatos kém-játszmában mi is érintettek voltunk.
Az idealista és narcisztikus Gorbacsov utáni világot kihasználva szétverték a Balkánt. megtámadták Jugoszláviát, lebombázták Belgrádot és létrehozták Koszovót.
A Helsinki Nyilatkozatot, mely rögzítette az európai határok sérthetetlenségét felszámolták és ezzel rossz precedenst teremtettek - a levét most Ukrajnában isszák.
Merthogy a világ megváltozott és egyre kevésbé tolerálja az egyoldalú angolszász dominanciát.
Az isten legyen irgalmas hozzánk, hogy valamikor, a nem is távoli jövőben az angolszász bűnöket a nehogy a fehér rassz nyakába varrják - mondjuk a katolikus egyház bűneivel együtt.

Ez a háború a lelkedért is folyik, míg csak el nem érnek a fegyverek, mert utána azoké a döntő szó.
Le lehet írni ezerszer, hogy a Donbaszban elakadt az orosz offenzíva, de a harmincezer menekült mást üzen.
És az ukrán menekült sem más, mint a szíriai vagy iraki menekült, sőt a szomáliai menekülttől is csak bőrszíne különbözteti meg, hiszen a szándék ugyanaz: kivonni magukat a háború gyilkos taposómalmából, és azt hiszem, ez érthető törekvés.
És ha új hazájukban együtt akarnak maradni, az is érthető, hiszen a biztonságukat szolgálja valamilyen szinten.
Rettenetes dilemma ez, hiszen a befogadó ország népének is van saját érdeke, és az ember még a fán tanulta meg, hogy ami nem olyan, mint ő, az veszélyes.
És a veszélyt el kell hárítani, aki vagy ami veszélyes azt meg kell ölni, és csak a bunkó lett fejlettebb, a gondolkodás az emberek nagy részénél nem.
Mi a megoldás?
Nem tudja senki, de az emberiség majd rá fog jönni. 

Vagy kihal, mint kihaltak előtte más fajok is.
El kellene ezen gondolkodni legalább azoknak, akiknek van mivel...

:O)))