2024. március 13., szerda

PÁRTOK ÉS ÁRTÓK



Csak a baj van velük.
Megmondják a civilek is, akik a CivilPárt tagjaiként csak a csillagok kedvező együttállása esetén jutnak oda a húsosfazékhoz:
De a csillagok sehogy se akarnak nekik kedvezően összeállni, pedig a vöröset már le is törölték, hogy egyszerűbb legyen a feladat.
Csodálkozásra persze nincs ok, hiszen a torta nem lesz nagyobb, sőt.
Ezek a civilek meg piszkosul erőszakosak, kizabálnák a fínom mócsingokat abból a kajából, melynek elosztásáról Nagyurunk már önfeláldozóan gondoskodni méltóztatott.
A pártok meg egy hangyafaxnyi lépésre vannak attól, hogy nettó költségvetési befizetők legyenek, a világon elsőként.
Hogy a Fidesz nem?
Ja, hát ez azért van mert a Fidesz nem párt, hanem maga a szervezett bűnözés.
Nem, nem a Józsi meg a Jolán néni a bűnöző, akik részben a hatalomhoz húzás miatt, részben megélhetési okokból Fidesz-szavazók (nem, nem azért, mert genetikailag cselédek, pfuj, még a gondolat is borzasztó - egyébként sem genetikázunk, mert  az már mejdnem olyan, mint a genderezés...), ők még katonák se lehetnének Rogán caporegime csapatában, ők a morzsák haszonélvezői.

De az azért nem nélkülöz némi pikantériát, hogy egy társadalom, mely önmagát - elvileg - a pártok tevékenységén alapuló angolszász tipusú parlamentarizmus keretei között határozza meg, ilyen vehemensen utálja a pártokat, mint a mi társadalmunk.
Oka van ennek, ez pedig a társadalom sajátosan magyar fejlődése, mely valahogy úgy van a hatalmi kínálattal, mint a nők a turiban - az a jó, ha mások száz levetett rongya közül lehet választani, míg ha mondjuk a kínálat egy Diorra és egy Guccira szűkülne, hát az maga lenne a tragédia.
Különben is, ízlések és pofonok ugye, ha valakinek BOSS kell, hát találja meg a kínálatban, ha jó volt az SS-nek, jó lesz nekünk is!

Régen egy pártban azok csoportosultak akik a világról azonos, vagy egymáshoz nagyon hasonlóan vélekedtek, ettől lett elvtárs az elvtárs.
A világ közben olyan lett, mint a teknős a viccben - vagy valami, vagy megy valahová, de épeszű ember már nehezen igazodik el rajta.
Egy biztos, hogy az ideológiáknak átmenetileg beáldozott, talán azért, mert túl sok ember halt meg értük és  miattuk - és itt a vallásokat is ideológiaként kéretik kezelni.
Viszont a pártok elkezdtek vallási szervezetként viselkedni, a puszta hatalomvágyon kívül kevés elképzelésük van az általuk kívánatosnak vélt társadalomról, saját pápákkal (na jó, sekrestyésekkel) rendelkeznek, akiket gondolkodás nélkül illik követni a megkövezés és keresztrefeszítés ódiumával fenyegetve.
Azt remekül hirdetik, hogy mit "nem", de arról keveset szólnak, hogy mit "igen".
Természetesen a szinte középkori szinten manipulált tömegeknek ez nem is hiányzik, ők egyszerűen csak jól akarnak élni - érts ezen bármit, mi szem-szájnak ingere.
Talán elhamarkodott kijelenteni, de megítélésem szerint a pártok és a pártok küzdelmén alapuló társadalmi berendezkedés felett eljárt az idő, a mai állapotában talán jobb is lenne helyette valami más, valami új, valami ésszerű.
Nincsenek illúzióim, túl sok hatalommal rendelkező ember érdekelt a mai rendszer fenntartásában, és amióta a főniciaiak feltalálták a pénzt, azóta tudjuk, hogy az beszél, a kutya meg ugat.


Mi lenne a kívánatos szerintem?
Hát, az egész jelenlegi rendszert fel kell borítani.
Hagyományos értelemben vett pártoknak nem lenne szerepük, helyette programok versenyeznének egymással, kvázi választási pártként.
A programoknak konkrétnak, számonkérhetőnek kellene lenni,  a teljesítési határidőket nem lehetne lebegtetni.
A választás nyertese a ciklus felénél elszámoltatható lenne  vállalásaival, amennyiben nem teljesített akárcsak egyet is közülük, a képviselők mandátuma automatikusan megszünne.
A teljesítés igazolására egy testület lenne hivatott, de a választópolgárok meghatározott létszámú csoportjának anyagi kockázattal járó  kezdeményezésére a döntés megváltoztatható, ez esetben persze az igazoló testület mandátumát veszti, anyagi konzekvenciák mellett.
Az önkéntes vállalások mellett az induló választási párt köteles lenne egy kérdőív kérdéseire konkrét választ adni, a kérdőív olyan kérdéseket tartalmazna, mint például a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tervek, vagy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, de konkrétan.
Például tervezik-e bevezetni a  beavatkozások egységes kifizetését a betegnek, mely alapja lehetne egy számlának is a magánellátásban.
Vagy, hogy a ciklusban bevezetik-e a dohányzás vagy a narkotikumok használatának szankcionálását az egészségügyi adó mértékénak megállapításánál?
Tervezik-e a ciklusban viszaállítani az egészségügyi ellátás biztosítási jellegét?
Családi pótlékemelése vagy adókedvezmény?
Az adórendszeren keresztüli támaogatás tilalma bevezetésre kerül-e?
Területi és iskolai tömegsport vagy a profi sport kerül támogatásra?
Ki tartsa fenn a gladiátorképzőket - a klubok vagy a társadalom?
Terveznek-e változtatást a nyugdíjrendszerben, s ha igen, milyet?
Bevezetésre kerül-e az oktatás szektorsemleges finanszírozása, és milyen módon valósul meg az önkormányzatok beleszólása a területükön működő nem állami fenntartású intézmények életébe?
Tervezik-e a KLIK felszámolását, az önkormányzatok szerepének növelését, és ha igen, milyen módon?
Csak olyan törvényjavaslat kerülhet benyújtásra a ciklusban, mely szerepel a tervek között, egyébként évente a nem tervezett programokat népszavazással kell engedélyeztetni - minimálisan is hat hónapos csúszással, gazdasági elemzéssel.


Képviselő az állampolgárból úgy lehet, hogy valamelyik  progamhoz csatlakozva egyénileg megméreti magát és bánatpénzt helyez letétbe, melynek összegét személyes és családi vagyonának megfelelően egy testületnek  kell megállapítani. Ezt akár egy közösség is összeadhatja, de a ciklus végén nem tarthat igényt a visszatérítésre.
Ennek az összegnek a képviselő a ciklus végén a dupláját vagy tripláját  kaphatja vissza, amennyiben a népszavazás a program sikerességét állapítja meg.
A képviselő évente egy szavazás során visszahívható, annyi szavazattal, amennyivel megválasztották.
Programot bárki hirdethet, de a tervezett változtatások forrását meg kell jelölni, azt egy közgazdászokból álló bizottságnak véleményeznie kell, és azt nyilvánosságra kell hozni - bárki számára  hozzáférhető csatornákon.
Külön fejezetet kell szentelni a külügyeknek, a külkereskedelemre, a külföldi vállalkozások számára adott adó és egyéb kedvezményekre.

Szóval, el lehetne gondolkodni dolgokon, a változtatás lehetőségén, mert a jelenlegi sziszténa csődöt mondott és még előttünk a kor kihívásainak java.
Akik szeretik a demokráciát és unják az ellenzéki tehetetlenkedést. azoknak ajánlom, hiszen éppen itt az ideje, hogy abbahagyjuk a döglött ló verését, és kreatívan álljunk a dolgokhoz.
Ez az írás csak egy ötlet és vázlat - annak is csak egy része, hiszen a feladat óriási és az egész államigazgatás megváltoztatásával jár.
Természetesen az önkormányzati szabályohat is ehhez kellene igazítani.
Talán valami hasonlóval ki lehetne mozdítani az állampolgárt is abból a meggyőződéséből, hogy nincs beleszólása a sorsába.
Persze az elelnállás óriási lenne, de a jelenlegi helyzet konzerválásával végleg elveszett a jövő.
Az unokáké és dédunokáké is.


Hát nem lenne kár érte?


:O)))

16 megjegyzés:

anteus írta...

Addig csak zuhanni fogunk tovább, amíg nem értelmezzük pontosan a Kommunista Párt Kiáltványának ezt a mondatát:
"A történelemben a burzsoáziának felettébb forradalmi szerepe volt."
Nem két perces munka.

Nyista írta...

Kedves Pupu! Az itt leírt ötletek tényleg adhatnának rendszer szintű válaszokat a képviseleti demokrácia válságára. A gond magával az emberrel van. Az Egyesült Államok Alapító Atyáinak is voltak ötletei. Ők dolgozták ki a gyakorlatban a "fékek és ellensúlyok" rendszerét. Ez a rendszer mintegy háromszz éven keresztül valamennyire féken tartotta a teljes önkényt. Voltak szörnyű időszakok, de Sztálinizmus, Hitlerizmus és hasonlók azért nem. Ez mostanáig tartott. Úgy tűnik, hogy azok a garanciák, amiket az amerikai alkotmány nyújt már nem elegendőek 100 millió idiótűval és egy értelmi fogyatékos bohóccal szemben.
Magyarországon a helyzet rosszabb, mert itt a gyakorlatban soha nem működött semmilyen alkotmányos kontroll a hatalom felett. És az itt élőknek igénye sincs arra, hogy az életüket befolyásoló hatalmat ellenőrizzék és korlátozzák. Nagyon jó ötlet a visszahívhatóság, ha van aki a méltatlan vagy alkalmatlan képvisellőt visszahívja. De ez Magyrország! A magyarok nagy részének alapvető ismeretei sincsenek az állam működéséről. Itt milliók hiszik, hogy az államnak van saját pénze és abból osztogat. És ugyanezek a millliók nem hiszik el, hogy az az ő pénzük, amit adóban befizettek, hiába mutatod meg nekik a bérpapírjukon a megfelelő sorokat! Nem hiszik el, mert azt a pénzt ők sosem tartották a kezükben, tehát sosem volt az övék. Ezek az emberek sosem hívnák vissza a képviselőjüket, mert elégedetlenek vele. Valószínűleg fel sem fognák, hogy ez az ő feladatuk!
Királyként tekintenek a miniszterelnökre, mert csak az abszolutista önkényt értik és csak azt tudják elképzelni. Sőt kívánják az urat maguk fölé, mert nincsnek ötleteik, hogy hogyan szeretnének élni csk arra vágynak, hogy egy jóságos vezér adjon nekik minden földi jót.
Szánalmasan elmaradott nép a magyar!
Az ötleteid kivállóak csak Magyarországon a megvalósulásuk esélye elenyésző.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Én azt gondolom, hogy a zuhanás eddig is nagyon látványos volt, de az utóbbi években igen erőteljesen felgyorsult. Teljes társadalmi alrendszerek esnek szét, intézmények, szervezetek, infrastruktúrák rohadnak el.
A legtragikusabb, hogy ilyen körülmények között nincs egy épkézláb, potens politikai erő, amelyik zászlajára tűzné végre a társadalmi szolidaritás erősítését, a társadalmi kohézió visszaépítését, vagyis egy épkézláb valódi baloldali programot, amely figyelembe veszi a fenntarthatóság globális problémáit is.
Ezek helyett ilyen magyarpéter féle bohócok osztják az észt, amit még nézni is hányingerkeltő.

Abszolút egyetértek azzal a gondolatoddal, hogy itt mindent fel kellene borítani, és az egész hazug, ocsmány rendszert az elitjével együtt el kell küldeni a fenébe. Utána pedig - a leírtak szerint - újjászervezni az egész társadalmat. Persze nagy lenne az ellenállás, de a mi jövőnk már elúszott, a gyermekeké és az unokáké nem kellene...

Nyista írta...

Kedves 1970! Azért nincs potens ellenzék, mert a Parlamentbe bejutottvellenzéki pártok nagy részének a tagsága egyenlő a parlamenti frakciójuk tagjaival. Nekik a biztos egyharmad jelenti a jó életet ezért nem is érdekeltek semmilyen változásban. A kormánypárt szavazóinak száma a legutóbbi parlamenti választáson majdnem elérte az ország teljes lakosságának az egyharmadát!
Szerintem erre a helyzetre nem létezik civilizált megoldás. Ahogy olyan erő sem amely képes lenne megdönteni a rendszert. És a magyarok általában sem szabadságharcos nép.

góbé írta...


Hányszor elhangzott már a blogon, amig „pártjaink” nem kaphatnak teret az ideológiai kiteljesedésben, alkossanak a választások előtt -évekkel- egy választási pártot, -elűzendő a tolvaj banda – s ha győznek, ráérnek ideologizálni… (amúgy, nem kéne nyitnod ?!?)
S ha ez a módszer eredményt hozna:
o1G után szabadon: RENDELETILEG(!!!) kimondják(juk): az alaptörvény, annak összes módositása alkotmány és társadalom-ellenes, ahogy az MTA felnégyelése, az egyetemek magánositása, a szekularizáció megszüntetése...a TAO-manőverek….és itt egy hosszú felsorolás következhetne, melyet most kihagyok.
Nem kell kétharmad ehhez ! A nagytakaritás bátran végbemehet rendeletileg !
A lopott vagyont visszaszerzéséhezaz országnak/hazának, az országhatár sem lehet akadálya ! Szándék, elhatározás kérdése !

1970 írta...

Kedves Nyista!

Szerintem azért nincs potens ellenzék, mert valójában valamennyi ugyanazt az ócska neolib politikát űzi, amely kisgömböc pusztító kavarásának lényege (persze leöntve hazug nemzetieskedő mázzal).
Egy írás ehhez:
https://merce.hu/2024/03/15/sorra-tiltjak-ki-a-jobbik-politikusait-az-ep-bol-rona-peter-megis-az-o-ep-listajukon-indul/
Egyébiránt alapvetően egyetértünk. A rendszer megdöntését biztosan nem egy neolib politikát vivő "ellenzéki" gittegylet fogja véghez vinni.

Nyista írta...

Kedves 1970!
Örülök, hogy egyetértünk. És az is tök jó, hogy szóba hoztad a neoliberalizmust. Ugyanis szerintem az ország politikai térképének nagyon nem tesz jót, hogy a - talán a Munkáspárt kivételével - az összes létező párt gazdasági értelemben neoliberális . Ennek következtében igazi baloldali politikai erő nem létezik Magyarországon. Kétféle jobboldal létezik egy technocrata, piaci fundamentalista Atlantista és egy nacionalista szélső jobboldal ami szerintem lényegében fasiszta. A magyarok egy jelentős része meg olyan hülye, tudatlan, gyűlölködő, gyáva tróger, aki ideális tömegbázisa a fasizmusnak. Mivel nincs baloldali alternative nincs aki szemeszálljon a jobboldal túlkapásaival. Nincs aki megfékezze a fasisztákat és megvédje a legszegényebbeket a nagyvállalati kapitalizmus népellenes tendenciáitól. Így aztán a legnyomorultabbak is a fasiszták karjaiba omlanak. És meg is érkeztünk a negyedik fidesz kétharmad disztópikus valóságába. NB: A Munkáspárt meg nem opció, mert azok kivénhedt bolsik meg lepaktáltak a nagyseggűvel!
Ha legalább csak egyetlen nem neoliberális párt is létezne ... De nincs!

1970 írta...

Kedves Nyista!

Tegyük még ehhez hozzá, hogy a neolib politika következtében néz úgy ki az ország, ahogy kinéz.
Ebben az a leginkább vérlázító, hogy ennek a politikának a képviselői továbbra is azt harsogják, hogy "milyen csodálatos dolgot vittek itt végbe '90-ben, csak a kisgömböc mindent elrontott". Nem, az ország jelenlegi állapotáért nem csak kisgömböcöt terheli súlyos felelősség (bár övé a legsúlyosabb), hanem az egész elitet, amelyik továbbra is ezt a szolidaritást legázoló, a társadalmi kohéziót pusztító politikát folytatja.
Én váltig hiszem, hogy ebből a szennyből, nem MZP-k, vonák, meg magyarpéterek fognak kiutat találni, csak egy hiteles, szolidaritásra építő, határozott baloldali politika.

Nyista írta...

Kedves 1970! Én is így látom. Csak a többi magyar nagy része nem. Az ellenzéki érzelmű magyarok nagy része és a kormánypárti érzelmű magyarok egésze között egyetlen mindent eldöntő konszenzus létezikközös. Mégpedig az, hogy zsigerből elutasítanak mindent ami humánus vagy igazságos! Ezért nem zavar szinte senkit a neoliberalizmus Magyarországon. Nem érzik méltatlannak vagy igazságtalannak.

1970 írta...

Kedves Nyista!

Lehet, de ez nem volt mindig így. Az én gyermekkori emlékeimben nem ez él. Ezt az országot tudatosan tették (és teszik most is) ilyenné, hogy ezeket a törekvéseket, eszméket kiirtsák a felnövekvő generációk gondolkodásából. Emiatt van az, hogy emberek esnek egymásnak, sokszor egy családon belül is. Ez tudatos, romboló politika, aminek eredője az uszító, nemzeti mázzal leöntött neoliberalizmus (= nettó náci gondolkodás).

Nyista írta...

Kedves 1970! Őszintén örülnék ha valóban "csak" erről lenne szó. Az én emlékeimben azonban elevenen él a úttörő tábor a nyolcvanas években, ahol az ifi vezető pajtások és a KISZ titkár bácsi - némi alkoholla a vérében - jól megtárgyalták, hogy milyen kár, hogy Adolf nem tudta befejezni a cigányok kiírtását. Emlékszem az ex katonatiszt orosztanárra, akinek élete csúcsteljesítménye volt a csehszlovákiai bevonulásban való részvétel. És ugyanő némi "alapvető élelmiszerrel" a gyomrában olyan öblösen tudott zsidózni, hogy Kun páter is elégedetten csettintene!
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen meg valóságos kultusza volt a "Chicago Boys"-nak. A "reform közgazdászok" vezérlő csillaga Friedmann volt.
Biztos vagyok benne, hogy a propaganda csak felszínre hozza ezt a sötétséget az eberekből. De az sötétség a lelkük mélyén mindig is ott volt. Engem ez aggaszt. Az eszmékkel az a baj ami jó is bennük, hogy "golyóállóak". Az előre mutató eszmék is azok és a sötét ideológiák is...

1970 írta...

Kedves Nyista!

Persze, mindig voltak ilyen emberek, minden korban. Én is mesélhetnék a nagyapámról, '44-es "ügyeiről", ahogy bujkált a háború után, majd ahogy cigányozott később. DE, a nagymamámék közös udvarában együtt játszott a cigány, a zsidó, a mindenféle gyermek egymással, és eszünkbe sem jutott ilyesmikkel foglalkozni. Egyszerűen azért, mert állami szinten nem ezt propagálták.
Ma viszont....

Nyista írta...

Kedves 1970! Lehet, hogy volt olyan időszak, amikor együtt játszott mindenféle bőrszínű, vallású és nyelvű gyerek. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a bigottságot nem a hatalom ülteti műtétileg a fejekbe, hanem az benne van tõmegeknek a lelkében. Amikor a hatalom (tehát a dagadt fasz) cigányozik, libsizik, migránsozik, "Soros=zsidó"-zik akkor tömegigényt elégít ki. Nehéz szembenézni vele, hogy honfitársaink mintegy harmada saját jogán sötétlelkű, nyilas söpredék! Csak volt idő amikor ezt nem volt tanácsos kinyilvánítani. Ezért akkoriban a kisnyilasok lapítottak és beléptek az MSZMP-be, a KISZ-be vagy a Magyar Hazafias Népfrontba. Olykor munkásőrök és besúgók is kikerültek közülük. Azért ha nem vigyáztak olykor elszólták magukat. Erre szolgáltattam néhány példát az előző kommentemben. Nem szeretem ugyanis ezt a felelősség elkenést, hogy diktatúra meg a propaganda. Ez nem igaz. Ezeknek az embereknek ilyen sötétség honol a lelkükben. Nem tanultak és nem felejtettek semmit. Nem a propaganda tette ilyenné őket. Ilyenek voltak, csak most lehullott az álarc...
Én így látom.

1970 írta...

Kedves Nyista!

Pont fordítva: a kisnyilasokat egy rendszer tette ilyenné, a lovastengerész rendszere és nem "benne volt a fejükben". Pontosan arról van szó, hogy a hatalom uszítását tapasztaló gyermekek felnőve ugyanezt a propagandát fogják nyomni. Természetesen nem változtatja meg egy rendszer a gondolkodásukat (lásd kisnyilasok!), DE igenis sokat jelent ha generációk úgy nőnek fel, hogy nem ezt hallgatják úton-útfélen propagandaként. Éppen arról van szó, hogy mire kihalt az a generáció, amelyik a második vh. előtt ezen nőtt fel, újra elkezdték az uszítást.
Szerintem ez nem tömegigény, hanem a hatalom egyszerűen folyamatosan rámutat bizonyos csoportokra, akiket a megalázott, katasztrofális állapotban lévő széles néprétegek okolhatnak sorsuk alakulásáért. Addig sem azzal foglalkoznak, akik ténylegesen ezért felelősek (a hatalom, vagyis a kisgömböc).
Ezért mondom, hogy ennél aljasabb hatalmi logika és gondolkodás nincs a világon. És azt is, hogy ez az ország már egyszer elindult végre kifelé ebből a zsákutcából, mire újra nekikezdett a hatalom az uszításnak. És - félreértés elkerülés végett: ez 1990-ben kezdődött, nem 2010-ben! 1990 óta mindig volt egy olyan társadalmi csoport, amelyik ellen uszítottak. A csúcsát persze most éri el ez a politika, és ennek beláthatatlan következményei lesznek. Ahogy 1944-ben is lettek...

Nyista írta...

Kedves 1970! Én csak az egyes emberek egyéni felelősségére prôbálok rámutatni. Miért van az m, hogy sokan engednek az uszításnak, elfogadják a hazug rágalmakat néhányan meg elutasítják azt sőt kūzdenek ellene? Nem lenne mindenkinek lehetősége felismerni azt hogy ez egy gonosz manipuláció? És akiket ez tettekre sarkall azok vajon nem felelősek?

1970 írta...

Kedves Nyista!

Persze, lehetne az "egyes emberek egyéni felelőssége", HA ehhez társulna egy olyan oktatási rendszer és társulnának olyan művelődési, kulturális lehetőségek, amelyek széles néprétegek műveltségi színvonalának emeléséhez járulnának hozzá és megtanítanák az embereket gondolkodni. Ez volt Eötvös József álma és ebbe az irányba indult el a Kádár korszakban az ország.
DE, jelenleg ennek a teljes lezüllesztése, szétverése zajlik, ami együttjár azzal, hogy felnőnek olyan generációk, akiket mindig valamelyik társadalmi csoport (munkások, "nyuggerek", katonák, rendőrök, cigányok, migráncsok, etc.) ellen uszítottak. Aki úgy nő fel - egy lepusztított oktatási rendszerben -, hogy folyamatosan ezt hallja, attól nem várhatod el, hogy "felismerje a gonosz manipulációt". Éppen úgy, mint a lovastengerész rendszerében, ahol negyed évszázadon át nemzedékek (nagyapám korosztálya) azon szocializálódtak, hogy "le a zsidókkal", "le a cigányokkal", vagy éppen "csonka Mo. nem ország, egész Mo. mennyország", meg "bolsevista veszély", azok - egy kasztos trifurkációs iskolarendszerben felnőve - ugyanezt fújták egy életen át. Az ostoba lovastengerész meg csodálkozott, hogy nem sikerült a '44-es kiugrási bohózata.
(Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy Te is beleestél a neolib csapdába: a mostanában politológussá avanzsált rossz emlékű Horn Gábor és neolib haverjai fújták mindig az egyén felelősségét, teljesen elfeledve a társadalom (közösség) és a politikai elit felelősségét ebben az egész dologban.)