ÉJJELI FARKASOK

 

Az Éjjeli farkasok egy orosz motoros-klub, állítólag Putyin kedvencei, akik most éppen azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy részt vettek a második világháború lezárására - az orosz és amerikai csapartok Elba menti találkozására - emlékeztető rendezvényen a Németországi Torgauban.
Ez a  motorosklub is olyan, mint amilyenek a motorosklubok lenni szoktak, ezek még kulturáltabb külleműek, mint a Pokol Angyalai, és talán nincs olyan neonáci felhangja sem elnevezésüknek, mint a Goj Motorosoknak, akik hazánk gyermekei.
Az orosz motorosok közül többen jó kapcsolatokat ápolnak a Kreml egyes politikusaival és közülük  többen is támogatják az Ukrajna elleni háborút.
Mecsoda csoda, - oroszok, és mégis támogatják az oroszokat irtó, a neonáci szabadcsapatokat az orosz nemzetiségű ukránokra szabadító  ukrán rezsim elleni harcot.
Nálunk ilyen nem lenne, mert ha ha például a román állam támogatásával, a Vasgárdára utaló jelképeket viselő románok irtani kezdenék a magyar nemzetiségűeket, legfeljebb Karácsony kerékpárosai emelnék magasba harci kerékpárjaikat és Dúró Dóra handabandázna, mint Magyar Anya egy kicsit.
Az Éjjeli Farkasok provokálták a németeket, merthogy az Elba menti találkozás nyolcvanadik évfordulójára a hivatalos orosz küldöttség nem kapott meghívást, mégis megjelent ott az orosz nagykövet, valamint a motorosok, akiket egy lovas vezetett fel, kezében orosz zászlóval.
Hogy ki provokál itt kit, az erősen kérdéses, mint ahogy a meghívottak összetétele is, akik közül az amerikai, ukrán, grúz és fehérorosz hivatalos képviselők távol maradtak. Nem hinném egyébként, hogy a fehérorosz rezsim képviselője meghívást kapott volna, de nem is érdekes, hiszen a Szovjetunió utódállama minden tekintetben Oroszország, mely most úgy tűnik, nem várja meg, hogy a meghívót ismét Moszkva alá vigyék a memória tekintetében kihívásokkal küzdő németek.
Pedig illene tudniuk, hogy ha még egy világháború kirobbantásában vennének részt, akkor az Németország feldarabolásával fog járni, oszt harciaskodhatnak tovább a romokon.
Ami a II. Világháború lezárását illeti, éppen a revans erős vágya vett erőt némelyeken, akik talán nem is tudják átérezni annak a generációnak a tragédiáját, melyet idióta politikusok halálra, szenvedésre ítéltek.

Azt hittük, legalább Európában megértették az emberek, hogy véget kellene vetni a fegyverek uralmának és ideje lenne a békés egymás mellett élést a gyakorlatban is kipróbálni.
Mikor Merkel volt Európa vezetője, remekül ment a dolog,  
Az európai országok Helsinkiben, - amikor Finnország még adott a semlegességére - rögzítették az európai határok megváltoztathatatlanságának elvét, a kölcsönös biztonság garantálását.
Sajnos ez nem tetszett mindenkinek és a nyugati országok a délszláv háborúval - Koszovóval -
fel is borították a megállapodást.
Nem az első eset volt, hiszen a győzelem csak elfedett ellentéteket, de meg nem szüntette azokat.
Alapvetően az Egyesült Királyság és az USA Oroszországot mindig ellenfelének, pontosabban egy lenyelni való kiadós falatnak tekintette, és a mai napig nem képes arra, hogy a helyén kezelje.
A győzelem után az angolszászok a német csapatok feloszlatását késleltették, potenciális szövetségest láttak bennük egy Oroszország elleni támadáshoz.
Az ukrán nacionalisták Bandera vezetésével hol a németekhez húztak, hol azok ellen is harcoltak, de azért maradt idejük arra, hogy kiirtsanak úgy százezer lengyelt.
A lengyeleknél az angol támogatású emigráns kormány próbálta megváltoztatni az erőviszonyokat, - a varsói felkelés vérbefojtása lett a vége.
Európa országai vagy a németek szövetségesei voltak, mint mi is, vagy mindenhol akadt egy Quisling, akikről ma szeretnek elfeledkezni.
Hogy éppen az oroszokat próbálják meg távoltarani a megemlékezésektől, ez nevetséges és felháborító, ők a részvétel jogát tengernyi vérrel vették meg.


Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a háború lassan befejeződik, a célokat, amiért elindult az oroszok elérték.
Ukrajna nem lesz NATO-tag, nem lesz atomfegyvere és az oroszlakta területek a Krímet is beleértve orosz fennhatóság alá kerülnek.
Az oroszok annak idején lényegesen kedvezőbb feltételeket támasztottak, az oroszlakta területeknek bizonyos autonómiát kértek Ukrajnán belül, valamint Ukrajna katonai semlegességét és atomfegyver-mentességét.
Ha a minszki megállapodást a Nyugat és Ukrajna betartja, ma nem élne az ukránok fele külföldön, nem lenne az ország elaknásított csatatér és nem gyászolnák ukrán és orosz anyák fiaikat.
Európa olcsó energiaellátása biztosított lenne, az Unió tényező maradna a világban, és az oroszokkal szövetségben esélye lenne beleszólni a világ dolgaiba.
A saját politikusaink sajnos még az európai átlagnál is sötétebbek, pedig hát Ursula és Kaja Kallas nem semmi.
Zelenszkíj meg örülhet, ha nem esik le a létrája.
Ha kinyírják, nem az oroszok között kell keresni a tettest.
A katonai eredmények mellett - a zsoldosokkal is megnyert háborúval, a hadiipar teljesítményével, a szankciók nevetségessé tételével az évszázadok óta elismert orosz diplomácia is jelesre vizsgázott, Lavrov brillírozott.
Putyin meg ismét feltette Oroszországot a nagyhatalmi térképre, és ezzel elérte azt, amit Oroszország Gorbacsov utáni helyzetében el lehetett érni.
Sokan berzenkednek a gondolattól, de reális veszély az Uniótól való elszakadásunk, és nem csak Orbán vélekedik így.
Az Unión belül is átrendeződnek a frontok, nem hiszem, hogy a tények ismeretében a jelenlegi idióta álláspont hosszabb ideig tartható lenne.
A táposcsirkék korszakának befellegzett, és ha nem fűzik szorosabbra a szövetséget, akkor az Uniónak annyi.
Talán a NATO-nak is, - megjósoltam én már, hogy az út a mi belépésünkkel csakis erre vezethet.
Reménykedjünk, hogy az európai politikusok nem bolondulnak meg, az Egyesült Királyság meg a dollár egyeduralmának megszüntetésével elindulhat az eljelentéktelenedés lassú, de biztos útján.
Nekünk ilyen téren nincs feladatunk.
Hát nem a szerencse gyermekei vagyunk?

:O)))

HÚSVÉTI MÉLTATLANKODÁS

Tulajdonképpen szórakoztató nézni, hogy a Fidesz gyilkolja Magyar Péter karakterét, Magyar Péter meg a Fidesz imázsát rombolja.
Most már csak egy épeszű politikus hiányzik a politikai palettáról, aki el tudja adni szeretett és agyilag kihívásokkal küzdő, de folyvást vereséget szenvedő népünknek, hogy a politika nem celebek népszerűségi versenye.
De nem ám!
A politika közös ügyeink intézése, és aki azt gondolja, hogy őt ez nem érinti, az valóban megérett arra, hogy felkeresse orvosát, gyógyszerészét.

A baloldalt a kolostormalac lenullázta, gyakorlatilag ma már nincs, aki hitelesen felvállalhatná képviseletét.
A két párt közül, melyek erre alkalmasak lehettek volna, az egyik egy echte atlantista liberális párt szerepébe játszotta be magát nagy tanácstalanságában.
A másik meg ott ül  a magyar baloldal romjain, politikusai eltűntek, mint szürke szamár a ködben, szervezetei saját politikusaik tevőleges közreműködésével felszámolták saját magukat, infrastruktúrája ebek harmincadjára került.
Először a DK dögevő korszakának áldozatai lettek, ma már ott tartunk, hogy szavazóik nagy része Magyar Péternek csápol, helyi politikusai meg hordják a homokot saját Tisza-szigeteik alapjához, amelyen majd ők lesznek a világítótornyok, de legalább is közel maradnak az aktuális irányt mutató  tűzhöz.
A jobboldal is a nulla felé tart, arról nem beszélve, hogy a szó szoros értelmében vett jobboldali pártok nincsenek is.
Van olyan, "mintha", meg van szélsőjobb. 


A Fidesz párt formájában működő klasszikus maffiacsalád, és aki olvasta a Keresztapa című bestsellert, az egy percig sem vonja ezt kétségbe. 
Lehet itt mindenféle tekintélyuralmi rendszert emlegetni, de ideológiáról beszélni ebben a tekintetben barokkos túlzás.
Nevetséges bár, de még a retorika is azonos a regényben megformált maffiózók retorikájával: a tisztelet állandó emlegetése, az ellenfelekkel való kíméletlen leszámolások szinte irodalmi magasságokba emelik a politikainak hazudott rablászati tevékenységet.
A Család az első, a tevékenység célja pedig a Család jövőjének biztosítása, ez pedig ma már tökéletesen megvalósulni látszik.
A Család feje nyilatkozott is arról, hogy ma már bármi is történne vele, néhány könnycsepp elmorzsolása után az üzlet menne tovább.
Így igaz, és ennek biztosítéka, hogy végre sikerülhet megvalósítania nagy álmát: saját ellenzéke is ő maga lesz.
Két macska lesz, és játszik egymással, - a grazi szakemberek megnyalják a tíz ujjukat utána.
Ha valaki odafigyel arra, mit mond az elszámoltatásról Magyar, akkor pontosan tudja, hogy nem lesz ebből semmi, legfeljebb a jogászok zsebébe is csurog valami az elmúlt évtized hozadékából. 
Arra nagyon vigyáz, hogy a vagyon és a jelenlegi hatalom gazdasági érdeke ne sérüljön.
Ő is osztogatni akar, merthogy az jobb, mint amikor csak a gazdaság fejlesztésével lehet szert tenni kis pluszra, mely a hatalom biztosítéka.
Nincs szó a nyugdíjak svájci indexálásáról, nincs szó az adórendszertől elcsaklizott TAO megszüntetéséről, nincs szó az adórendszer progresszívvé történő alakításáról,  sem a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer biztosítási modelljéhez való visszatérésről, a közoktatás államosításáról, az egyetemek magánosításának felszámolásáról, az állami és magán egészségügy szétválasztásáról.
Nem esik szó az elmúlt negyed század vissza nem térítendő támogatásainak visszatérítendővé alakításáról, de legalább adóztatásáról, az önkormányzatiság helyreállításáról, a magyar mezőgazdaság reformjáról, a földalapú támogatások felvételével szemben támasztott termelési követelmények meghatározásáról, a földbirtok felső határának kijátszását lehetővé tevő jogszabályok átalakításáról, csak a nemzetiszínű lózungok mantrázásáról.
És a  nép hülyítéséről olyan kérdésekkel, mint a Nemzetközi Bíróságból történő belépés nélküli kilépés, valamint az Európai Ügyészségbe történő belépés, mely majd a jövőbeni, nem létező uniós támogatások felhasználását vizsgálhatja.


Nehezíti a helyzetet  a nemzetközi politika is.
Jelenlegi külpolitikánk a sajátos magyar gondolkodáson alapul, melyet mindközönségesen hol cigánykodásnak, hol a székely ember furfangjának nevezünk, s melynek lényege az, hogy mindig jól akarunk járni és ennek során mindenkit hülyének nézünk.
Bár szerintem a jövő még egy-két évszázadig keleten lakik, de vannak a nyugatnak olyan értékei, melyek ellensúlyozhatnák a természeti kincsek hiányát, a tragikus népességi mutatókat és a keleti társadalmak tekintélyuralmi tradícióit.
Van csereértékű technológia és tudás, van piac, van tradíció, csak szándék nincs, és Európa éppen most ássa saját sírját, mikor az Oroszországgal való szövetséget meghiúsítva alkalmatlanná teszi magát bármiféle ellensúly szerepére.
Magyarország meg...


Nehéz lesz kikeveredni ebből a mókuskerékből.
Magyar csak a megszokott magyar megoldás, Mátyás királynál járt utoljára ilyen politikus, Mátyás király és az okos lány meséje vázolja fel a politikai folyamatot...
Hacsak nem történik addig valamiféle földindulás, 2026-ban magyarember ül, mint húsvéti nyúl a tojásain, és a fejét csóválja: nem értem, nem értem.
Nem szokatlan állapota ez, évszázadok óta a dolgok csak megtörténnek vele.
Nem is csoda - a feje szerinte arra való, hogy megtartsa a kalapot.
Vagy a baseball-sapkát...

:O)))

CSÖBÖRBŐL-VÖDÖRBE

 

Ez itten egy lemming, a turul helyébe lépő jövendő totemállatunk...

Mindjárt az elején leszögezném, ha esetleg majd a poszt tartalmából nem derülne ki, hogy nem vagyok ájult hódolója az új Messiásnak, és elkeseredetten szemlélem szeretett népemet, mely a lemmingek magabiztosságával masírozik a szakadék felé, hogy onnan a tengerbe vesse magát kollektív öngyilok céljából.
Ha nem Magyar Péternek hívnák az újabb próba-messiást, akkor se lennék a híve, de így meg főleg...
Engem taszít a személyisége - hadd ne cizelláljam, - az echte fideszes stílusa, a tartalmatlan handabandázása, az üres lózungokkal végrehajtott cirkuszi tányérpörgetési akciója, de legyen ez az én bajom.
Viszont a mai napig baloldali gondolkodásúnak tartom magam, ezért aztán furcsán venné ki magát a dolog, ha beállnék egy deklaráltan jobboldali szerencselovag táborába.
Azt szokták mondani, hogy ne azt nézd, honnan jött, hanem azt, hogy hová tart, de hát azt azért senki sem vitathatja, hogy aki a pöcegödörből került elő, az egy jó darabig büdös marad, kenjen bár magára akármit.
Az is érdekes, hogy a Fidesznek nem ez az első, de kétségtelenül az első jólsikerült kísérlete arra, hogy az ország népe, és közöttük a baloldali gondolkodású embereknek is olyan politikust kínáljanak fel akár a kolostormalac  alternatívájaként is, aki a mi kutyánk kölyke.
Pedig volt már jelölt Orbán ügyvédje, az igen erős fideszes háttérrel rendelkező Fekete Győr, a talányos tekintetű zászlóanya talányos identitású fia különböző homályos alapítású pártok élén, de igazából egyik se vált be.
Szerintem azért, mert a helyzet még soha nem tűnt ennyire tarthatatlannak, mint mostanság. 
Nagyurunk beszorult Putyin és Trump közé, és úgy próbál egy soha nem látott mutatványt végrehajtani - egy fejét egyszerre két seggbe dugni -, hogy közben a másik végén kilógó bánatos tökeit az unió pitbulljai marcangolják.
A gazdaság és az állam romokban van, a társadalom szintúgy - az alkoholista hajléktalan szilárd erkölcseivel, tablettásborra vágyva.
A szomszédban háború van, és bár az egész Nyugat Putyint várja szeretettel, lehet, hogy hozzánk mégis Zelenszkíj fog megérkezni jobb kapcsolatok ápolása céljából.
Szóval, igény van Messiásra, nem is vitás.
A népi bölcsesség úgy tartja, hogy jobb soha sem jön, de ez a poszt nem erről szól.

Az a mesterterv, hogy mindegy, hogy ki, de valaki már zavarja el Orbánt.
Természetesen demokratikusan, mert ha valami nem demokratikus, akkor mi a két ujjunk közé szorítva megszagoljuk - piha! - és elejtjük, mert mi választékosak vagyunk, mint örmény katonatiszt haja az azeriekkel ápolt fegyverbarátság után.
Tehát a váltásnak demokratikusan, választások útján kell végbemenni, és ezt az aktuális mantrák szerint csak Orbán bandája és pereputtya képes végrehajtani.
Nem kétséges, ha a hiénák eledele az antilop, akkor ha hiénákkal váltjuk le őket, onnantól azok füvet fognak legelni.
Na jó, Anti tovább lop, de hát ő számítógép-guru, a tudását és a szellemi tulajdonát képező jövedelmező szoftvert valószínűleg egy egérútra nyíló kiskapu nyitásával szerezte, nem kellett neki fáradságos munkával, egy szál baltával olajkutat fúrni Azerbajdzsánban, mint szegény főnökének kellett - állítólag. 
Szóval mindegy, hogy ki jön, hiszen Messiásunk már megígérte, hogy minden jogtalanul szerzett vagyon eredetét kivizsgálják, és a jogállami normáknak megfelelően járnak el az érintettekkel.
Kis gond, hogy a fideszes táncrend szerint először kiszemeljük a megszerezni kívánt vagyonelemet, majd törvényt alkotunk saját képünkre és hasonlatosságunkra, ezután strómanjaink útján magunkévá tesszük.
Aztán jöhetnek a jogászok, elvitatkozgatnak tíz-tizenkét évig, oszt jónapot!


Ha legalább formai változást hoznának a Nagyurunk alfeléből fúvó új szelek!
De nem.
A magyar politika pártjai működésüket tekintve szekta-jellegűek, élükön a Guru áll, aki időnként bölcsességeket szór hívei közé.
Ők ájult tisztelettel isszák szavait, legújabban a Tisza cseppjeit is, melyek jellegüket tekintve erősen hajaznak arra cseppre, melyről Simicska Nagyurunkat elkeresztelte.

Érdeklődéssel figyelem honfitársaim azon részét, akik már bebarangolták az egész politikai palettát, és most éppen a Tisza házatáján tűnnek fel, amint buzgón lapátolják a homokot saját kis szigetük megalkotásához, és ezen a kis szigeten már ők lesznek a világítótornyok.
A nép meg majd ezt is megunja, és ha Nagyurunk úgy dönt, hogy kissé hátrébb húzódik, akkor majd működök a Medvegyev-effektus, az új szekta akkor is működik majd, ha a kinevezett Megváltónak döntései előtt konzultálnia kell vele. 
Azt hallom mindenfelé, hogy mindenkinek a Tiszára kell szavazni.
Szerintem nem.
Elég, ha az ellenzék megveri a Fideszt - erre van esély - és a Parlamentbe bejutó pártokkal kialakul egy koalíció-kényszer, mely esetleg biztosíthatna egy normálisabb politizálást, bár ennek valószínűsége kicsi, ismerve a rendelkezésre álló szürkeállományt.

Hogy mi lesz itt, a fene se tudja, de az biztos, hogy most Orbán a nincsből is adni fog, és lebegteti a Tisza sorsát.
A retorika senkit ne tévesszen meg, ebben az esetben sok múlik a taktikai érzéken, és ebben Orbán nagyon jó.
Magyar meg egyelőre egy vándorcirkusz sztárja, akiről ha leveszi a világosító a reflektorfényt, csak egy kopott ruhájú bohóc marad.
Ha a jelenlegi elképzelések szerint győz, akkor a csörömpölésen túl semmi sem változik, és valóban csak erőszakos változtatásra marad lehetőség, amitől az Úr mentse meg ezt az országot.
Itt állunk a feudalizmus küszöbén, és ez sem felvilágosult, sem nem angolszász típusú feudalizmus nem lesz.
Ha nem felejtettétek el ugyanis, ez Csák Máté országa...

:O)))

ÉRDEK

Trump egy hülye bohóc, elképesztő, hogy az emberiség egy ilyen embert választ a világ legerősebb országának élére...
Kitoloncolja az illegális bevándorlókat?
Majd jól belefullad a saját sz@rába, ha hazamennek a mexikóiak, akik az aljamunkát végzik!
És az is felháborító, hogy a nagy kapkodásban még a végén nem tesz különbséget a műveletlen és primitív népek és hazánkfiai között sem, és celebjeink nem elég, hogy hoppon, de itthon is  maradhatnak!
Putyin?
Putyin egy vérben tapicskoló despota, érthetetlen, hogy az oroszok még m indig elviselik, ahelyett, hogy felhúzták volna az első fára!
Nekiment a csecseneknek, meg a szegény ukránoknak, de most majd jól ki3,14csázzák, meg egyébként is, csak azért győztek 45-ben, mert annyian voltak, mint az oroszok!

Hszi Csin-ping?
Na, ez a ping-pong is megéri a pénzét, rohatt kommancs, aki tankkal hajt keresztül az ujgurokon, szegény elnyomottakon.
Meg a tibeti lámákon, pedig az a fehér láma is milyen aranyos a kecskeméti állatkertben!
Különben is, ide ne jöjjön egy sárga sem, megállunk mi a magunk lábán, mint Rasi, hálistennek el is zavartuk a Fudan Egyetemet, akik a matematikát kommunista módon tanítanák!
Sok kici kínai...

Mikor mi már régen szociáldemokraták vagyunk, jelentsen ez bármit is!
Hogy aztán idehaza is sepregessünk kicsit, ez a csüngőhasú kolostormalac is egy tragédia, lopik és állandóan a békéről papol, holott mindem európai vezető már régen megmondta, hogy nemodabuda muszka!
A béke meg csak szünet két háború között, és mi  már nyolcvan éve nem vesztettünk háborút, Kondratyev szerint már legfőbb ideje...


Könnyen mondunk véleményt, a tetejébe sokszor elemi ismeretek nélkül.
Néha (mindig...) összekeverjük az agyunkat a szívünkkel, mert időnként elfelejtjük, hogy melyik szolgál gondolkodásra, melyik meg az amatőr igazságkeresésre.
Ha szépen lehámozzuk a dolgokról a propagandát, a téves előítéleteket, fantáziánk csapongásait. a végén nem marad más, csak a tiszta érdek.
És ezen nem változtat semmi.
Mióta a világ világ ez irányítja a dolgokat, és ez ellen nem lehet semmit sem tenni.
Talán ha barátom eszmefuttatása szerint kőbaltával agyonverik az első embert, aki lekerített húsz négyzetmétert a földből, és azt mondta, hogy ez az enyém, még más irányt vehetett volna a homo sapiens fejlődése, de ma már késő.
És azt se nagyon várhatjuk, hogy az emberiség rajtaütésszerűen megokosodik, és mind a nyolcmilliárd ember kapára-kaszára kap és agyonveri azokat, akik a javakat - földet, gyárakat, bankokat - birtokolják, 
Inkább az várható, hogy a mesterséges intelligencia és a technikai fejlődés eredményeképpen még kevesebb emberé lesz a Föld.

Az országok vezetői is csak ilyenek - érdekek kifejezői.
Trump se véletlenül került Amerika élére, hiszem ő csak megjeleníti az amerikai érdekeket, és megteszi azokat az intézkedéseket, melyeket a helyzet az amerikai - esetleg globális - ipari-pénzügyi-katonai konglomerátum megkövetel tőle, még ha ezt te nem is látod tisztán.
Az emberek túlnyomó többsége ugyanis nem rendelkezik sem kellő ismeretekkel, sem kellő intelligenciával ahhoz, hogy felismerje az intézkedések mögötti érdekeket, legyenek azok gazdasági, hatalmi vagy katonai érdekek.
A megváltoztatásukhoz szükséges hatalommal pedig végképp nem.
Az ember nem sokat változott, mióta a gravitáció lehozta a fáról, és egyre kevésbé képes a globális gondolkodásra, hiszen a világ egyre bonyolultabb, a propaganda egyre fejlettebb, az egyén egyre manipulálhatóbb.
Hiába tanácsolják az okosok, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, az ember már akkor sem cselekszik ésszerűen, ha viselkedésével közvetlen telekszomszédját hozza hátrányos helyzetbe. Hát még, ha a széndioxid-kvótákat, vagy a születésszabályozást kellene figyelembe vennie.
Önző az ember és érdekvezérelt, még akkor is, ha nem képes felismerni a saját érdekeit sem, és ha saját vélt érdekeinek érvényesítésével hozzájárul a maga részével unokája kiirtásához.

Hiába kárhoztatjuk a globalizációt, a haladás iránya csak errefelé mutat.
Hirdethetjük lelkesen, hogy majd mi megmutatjuk, hogy megállunk mi a saját lábunkon, mint Rasi, ha közben eszük a Spanyolországból importált paradicsomot vagy a kínai fokhagymát.

Ha egyik napról a másikra megszűnne a külkereskedelem, éhenvesznénk.
A világ ugyanis összement, mint gatya a mosásban, egyre nagyobb érdekszférák alakulnak ki, melyekben a vezető hatalom cégére alatt boldog szolganépek élnek..
A világ vezető hatalmai elégedetlenek az USA által dominált világgal, Trump vélhetőleg felismerve ezt új rendet akar kialakítani, melyben Amerika szava továbbra is döntő lesz ugyan, de hajlandó bizonyos engedményekre is a dominancia megőrzése érdekében.  
Az ukrán háború az amerikai hatalmi politika nagy mellfogásaként fog bevonulni a történelembe.
A nyugati tervezők első alkalommal terveztek olyan cirkuszi porondot, mely nem köralakú, így a háromszögletű porondon sarokba szorították a medvét, melynek - élete védelmében - nem volt más választása, mint a támadás.
Ezzel ugyan elméletileg számoltak, de rosszul számították ki a medve erejét, és most, amikor a nekiküldött kutyákat kezdi széttépni, korrigálnának, de nehéz lesz a dolgot rendbe rakni.
Ha már így esett ugyanis, akkor a vezető helyi hatalmak is egyetértenek azzal, hogy fel kell számolni az USA vezette egypólusú világot, meg kell törni a dollár uralmát, új világrendet kell kialakítani.

Európa  jelenlegi vezetői láthatólag elakadtak valahol a XIX. században, úgy vélik, hogy még mindig meghatározó tényezői a világpolitikának, holott a gyarmatbirodalmak korabeli modellje érvényét vesztette, - magát az Egyesült Királyságot se lesz könnyű mutatvány változatlan formában fenntartani.
Anglia nem képes erről reálisan gondolkodni, holott már a Brit Nemzetközöség  is szétesett, a királyság intézményét is megkérdőjelezik sokan, de a brit arisztokrácia még mindig ott sertepertél a Balkánon, a Krímben és Kelet-Európában.
Álomvilágában Oroszországot úgy akarja szétszedni, mint Jugoszláviát és az oroszokra stratégiai vereséget szeretne mérni.
Álomnak egynek jó lehet...                   
 Franciaország európai hegemóniára törekszik, míg a németek éppen most kezdik elfelejteni Karlshorst tanulságait és vad fegyverkezésbe kezdtek, - német katonákat küldenek a balti államokba.
A lengyelek ugyanúgy utálják a németeket, mint az oroszokat, időnként mindkettőtől kikapnak, most éppen az oroszoktól fognak emlékeztető leckét kapni amiatt, mert ukrán neonácikat támogatnak.
Mindenesetre ők is fegyverkeznek, példátlan mértékben.
Mesebeli állam, mint a mienk is: hol volt, hol nem volt...
Nem megnyugtató a helyzet, mert Amerikának szinte mindegy, hogy ki háborúzik helyette, az európaiak még finanszírozni is tudják egy ideig a sajátjuknak tekintett kalandot.

Azért ne feledjük, hogy attól, hogy valaki tolvaj, még mondhat valós és helyes  dolgokat, ha éppen nem a rendőrség faggatja a lopott holmiról.
A kolostormalac is.
Őt is érdekek mozgatják, az ő érdeke pedig az, hogy a fáradságos munkával összelopott vagyont megőrizze, és ha lehet, még gyarapítsa is.
Ehhez pedig a jelenlegi európai vezetéssel sok esélye nincs, habár a fegyver-bizniszbe - biztos, ami biztos - beszállt.
Borzasztó nézni, hogy egy ilyen erkölcsi nulla ismeri fel a világban zajló folyamatokat, a sok fene erkölcsös és magát bölcsnek vélő ellenzéki meg kóvályog a világban, mint a vakegér és irreális hülyeségeket beszél.
Érdek, ez a kulcsszó.
Az amerikai érdek megfelelő világpolitikai hátteret teremteni a Kínával való konfrontációhoz, az orosz érdek a háború mindenáron való megnyerése és az ukrán nacionalisták által képviselt fenyegetés felszámolása.
Kína érdeke a zavartalan világkereskedelem, gazdasági terjeszkedés világszerte és a délkelet-ázsiai amerikai befolyás felszámolása, - viszont a kínai sárkány türelmesebb,. mint Süsü...

Szóval Trump nem hülye és erkölcstelen. csak az amerikai érdekek kissé extravagáns képviselője, mint ahogy Putyin is az orosz nagytőke érdekei szerint mozog, a kínai elnök a kínai tőke érdekei, a világ meg a globális tőke érdekei szerint.
Természetesen vannak közöttük nüansznyi különbségek, emberi megjelenésük és tulajdonságaik is különfélék, de a lényeg ugyanaz.
Világ proletárjai, egyesüljetek! - mondta Marx, ehelyett a nagytőke előbb egyesült, mint a proletárok, ami nem is csoda, neki van pénztárcája, a proletárnak nincs.
Lenin elvtárs a problémák megoldására a konkrét helyzet konkrét elemzését ajánlotta, és igaza volt.
Ebbe pedig nem férnek bele indulataink, előítéleteink, hitelveink, a propaganda  által belénk táplált örökérvényűnek tekintett ismereteink, aktuális erkölcsi elképzeléseink, csak a valóság.
A valóság pedig az érdek - és csak az érdek, a többi legfeljebb árnyalja a képet.
Hát nem valami lélekemelő, viszont sok csalódástól kíméljük meg magunkat, ha figyelembe vesszük.
Gondolom...

:O)))

EMLÉKEZZÜNK ÁPRILIS 4.-RE!

 

1945 április 4. 
Ezen a napon értek véget hivatalosan Magyarországon a harcok, ezt a napot ünnepeltük felszabadulásunk ünnepeként vagy negyvenöt éven keresztül, míg csak vége nem lett a szabadságnak.

Ez a nap nyitott utat a hazánkban példátlan, óriási társadalmi mobilitásnak, ez a nap tette lehetővé a magyar paraszt földhöz jutását, az ország iparosítását, és egy elvesztegetett évtized után ez a nap adott lehetőséget harmincöt év nyugodt, békés gyarapodásának, társadalmi békéjének.
Magunk mögött hagytuk a háborút, abban a reményben, hogy tanulunk belőle, de tévedtünk.
Nem tanultunk semmit.
A ma kardcsörtetői nem csak Horthy háborús uszítóinak és a nyilasok egyenesági leszármazottai, de köztük vannak a cselédek, zsellérek, prolik buta fiai is, új szirén-hangok által megszédítve.
Nyolc-kilencszázezer halott emlékét gyalázzuk meg napról-napra.
A katonákét, akik ezt a háborút nemigen kívánták, a "járulékos veszteségként" odaveszett polgári lakosságét, halálba kergetett zsidó honfitársainkét.
Ez a statisztika.
A tragédia pedig huszonöt éves nagybátyám halála, akit Nagymama egész hátralevő életében siratott, meg a főbérlőnk gyásza, aki a háború vége után tíz évvel is feltett egy terítéket a vasárnapi ebédlőasztalra hiába visszavárt fiának.
Ma a világ ismét megbolondult.
Háború a szomszédban, háború a Közel-Keleten, háborúk Afrikában - és fegyverkezés, kardcsörtetés világszerte.
Az emberhez képest az aranyhal memóriabajnok.
Talán még nem lenne késő tanulni a múltból.
El kellene végre kezdeni...

:O)))