"Átlagosan
havi négyezer forint zsebpénzből gazdálkodnak a magyar gyerekek, míg a németek
ennek több mint kétszeresét, az angol gyerekek pedig háromszorosát is
megkaphatják.
A K&H Bank közleményének adataiból, illetve a német Egmont
Ehapa kiadóvállalat és az angol Halifax Bank felméréséből kiderül az is, hogy a
magyar 8-14 éves korú gyerekek átlagosan havi 4 ezer forintos zsebpénzével
szemben a német 6-13 évesek 27,65 euróval, körülbelül 8700 forinttal
rendelkeznek, míg egy 8-15 éves angol gyerek hetente 6,35 fontból, körülbelül
2400 forintból gazdálkodhat. A Londonban élő gyerekek 2 fonttal több, mintegy
12 500 forintnak megfelelő havi zsebpénzhez jutnak.
A brit felmérés szerint a zsebpénz összege 2014-ig gyorsabb ütemben nőtt, mint a felnőttek fizetése.
A közlemény szerint a gyerekek az év közben összegyűjtött pénzükből leginkább a vakáció alatt próbálhatják ki a gazdálkodást, a nyári táborokban például a pénz beosztását, illetve a "pénzügyi döntések" következményeit. A K&H kiemelte, egy átlagjövedelmű családnak egy egyhetes, teljes ellátást nyújtó tábor esetében például 6 ezer forintot ajánl a profitline.hu zsebpénz-kalkulátora, ha a plusz programokra szánt összeg nem haladja meg a 3 ezer forintot. A közlemény szerint a pénzügyi tudatosság erősödik a gyerekekben, ha tájékoztatják őket a napi keretösszegről, például az olyan költségelemekről, mint a fagyi vagy az üdítő ára."
A brit felmérés szerint a zsebpénz összege 2014-ig gyorsabb ütemben nőtt, mint a felnőttek fizetése.
A közlemény szerint a gyerekek az év közben összegyűjtött pénzükből leginkább a vakáció alatt próbálhatják ki a gazdálkodást, a nyári táborokban például a pénz beosztását, illetve a "pénzügyi döntések" következményeit. A K&H kiemelte, egy átlagjövedelmű családnak egy egyhetes, teljes ellátást nyújtó tábor esetében például 6 ezer forintot ajánl a profitline.hu zsebpénz-kalkulátora, ha a plusz programokra szánt összeg nem haladja meg a 3 ezer forintot. A közlemény szerint a pénzügyi tudatosság erősödik a gyerekekben, ha tájékoztatják őket a napi keretösszegről, például az olyan költségelemekről, mint a fagyi vagy az üdítő ára."
Ez az MTI híre, teljes terjedelmében azért idézem, hogy aki olvassa, megnyugodhasson, Magyarország a létező helyek legjobbika a világon, bokréta Isten kalapján, a tejjel-mézzel folyó Kánaán.
Bakker, itt minden gyereknek jut heti ezer batka zizire!
A család - három gyerek esetén - havi tizenkettőt is tud adni a csemetéknek, a negyvenezerből - jobb esetben...
Ha meg táborba megy, akkor hatezret ad minden gyerekének egy hétre!
Életszerű, nem igaz?
Az MTI hajdan a megbízhatóság szinonimája volt, baromságokkal ritkán
szórakoztatta a nagyérdeműt, és azt tette, ami a dolga - tájékoztatott, a
lehetőségekhez képest tárgyilagosan.
Mára ennek vége van, az MTI a tömegmanipuláció élharcosa, ennek szép példája ez a hírcsokor is, melyben a legjobban nekem az tetszett, hogy a magyar gyerekek átlagosan havi négyezer forint zsebpénzből gazdálkodnak.
Namármost ez a szám azt sugallja a magyarnak, hogy minden magyar gyerek négyezer forintot költhet saját magára, ami ordas nagy hazugság, és elfedi, hogy a magyar gyerekek jelentős részének nem, hogy zsebpénz, de étel sem jut annyi, amennyire szüksége lenne egészséges fejlődéséhez.
Mára ennek vége van, az MTI a tömegmanipuláció élharcosa, ennek szép példája ez a hírcsokor is, melyben a legjobban nekem az tetszett, hogy a magyar gyerekek átlagosan havi négyezer forint zsebpénzből gazdálkodnak.
Namármost ez a szám azt sugallja a magyarnak, hogy minden magyar gyerek négyezer forintot költhet saját magára, ami ordas nagy hazugság, és elfedi, hogy a magyar gyerekek jelentős részének nem, hogy zsebpénz, de étel sem jut annyi, amennyire szüksége lenne egészséges fejlődéséhez.
Nem kétséges, Orbán saját lábukon álló gyerekei számára a havi négyezer forint
akár százszorosan is biztosítható, de az olyan családoknak, ahol a környéken
nincs munkalehetőség, vagy a szülők munkaereje eladhatatlan, ott az MTI
közleménye nemigen állja ki az igazság próbáját, csak arra jó, hogy a magyar
alsó-középosztály ostobább részét megerősítse hitében.
A francba, a tizenkét gyerekes cigány csak zsebpénzre negyvennyolcezer forintot tud adni a rajkóknak!
Nekem meg gondot okoz megvenni a csirkefarhátat is, ezek meg akár libacombot is ehetnek - és akkor még nem is beszéltünk a migráncsokról, akiknek fejenként legalább egy fél disznót utal ki az állam, ők meg hálából megerőszakolnak minden szembejövő nőt és férfit, ha nem hiszed olvasd el: Kadhafi is szembe jött mind a tizenkettővel!
A francba, a tizenkét gyerekes cigány csak zsebpénzre negyvennyolcezer forintot tud adni a rajkóknak!
Nekem meg gondot okoz megvenni a csirkefarhátat is, ezek meg akár libacombot is ehetnek - és akkor még nem is beszéltünk a migráncsokról, akiknek fejenként legalább egy fél disznót utal ki az állam, ők meg hálából megerőszakolnak minden szembejövő nőt és férfit, ha nem hiszed olvasd el: Kadhafi is szembe jött mind a tizenkettővel!
Persze nem csak magyar jelenség ez, folyik az emberek
megtévesztése nagyüzemileg, szép példája ennek a közel-kelet, Irak megtámadása,
az arab tavasznak nevezett agressziók, a résztvevők manipulálása, a te
hülyítésed.
Azért vannak vicces momentumai ennek, például. amikor Knézy riporter képes egy versenyről úgy közvetíteni, hogy a futamgyőztes nevét nem említi, csak a helyezettekét, merthogy a győztes szíriai menekült…
Szegény apja feltámadna, úgy rúgná seggbe, hogy kiguvadna a szeme.
De hát, ilyen világban élünk, az emberek egy része azt se várja meg, hogy a diktatúra kényszerítse a hazugságra, elébe megy a dolognak és hazudik önként és dalolva, mint Brezsnyev macskája hajdan...
Szomorú ügyek egy olyan országban, melyben a gyermekek egyharmada szegénységben él, ahol gyakorlatilag megszűnt a társadalmi mobilitás, ahol még törekvés sincs az esélyegyenlőségre, ahol szegregáció van, lassan latin-amerikai nyomor van, ahol télen emberek fagynak halálra és ahol betegek ezrei halnak meg, mert nem kapnak időben megfelelő ellátást.
Viszont a zsákfalvakban, a faluszéli nyomortelepeken ott flangálnak a gyerekek, négyezer forinttal a zsebükben, de ha éppen táborba mennek, akkor hattal...
Irigylésre méltó ország...
Azért vannak vicces momentumai ennek, például. amikor Knézy riporter képes egy versenyről úgy közvetíteni, hogy a futamgyőztes nevét nem említi, csak a helyezettekét, merthogy a győztes szíriai menekült…
Szegény apja feltámadna, úgy rúgná seggbe, hogy kiguvadna a szeme.
De hát, ilyen világban élünk, az emberek egy része azt se várja meg, hogy a diktatúra kényszerítse a hazugságra, elébe megy a dolognak és hazudik önként és dalolva, mint Brezsnyev macskája hajdan...
Szomorú ügyek egy olyan országban, melyben a gyermekek egyharmada szegénységben él, ahol gyakorlatilag megszűnt a társadalmi mobilitás, ahol még törekvés sincs az esélyegyenlőségre, ahol szegregáció van, lassan latin-amerikai nyomor van, ahol télen emberek fagynak halálra és ahol betegek ezrei halnak meg, mert nem kapnak időben megfelelő ellátást.
Viszont a zsákfalvakban, a faluszéli nyomortelepeken ott flangálnak a gyerekek, négyezer forinttal a zsebükben, de ha éppen táborba mennek, akkor hattal...
Irigylésre méltó ország...
:O)))
31 megjegyzés:
Szervusz PuPu!
Nem értem a háborgásodat. És ezt az írást pontosan olyannak látom, mint a savazási óriásplakátokat.
Az MTI politikai hovatartozásától függetlenül a szöveg korrekt. Az "átlagosan" szóval kezdődik. Márpedig az átlagszámítás általános iskolai tananyag.(Nagyon sok NULLA és kevés nagy összeg elosztva az ÖSSZES elem darabszámával.) Ugyanez érvényes a német és brit adatokra is. Akkor hol is van itt Kánaán?
Az éhezés igen súlyos gond, ám úgy vélem, nem lehet egy lapon említeni a zsebpénzzel. Az élelmiszer létszükséglet és kötelező, a zsebpénz csak többlet és ráadás (kellene, hogy legyen).
Másik megfigyelésem: utcán, járművön, világhálón rengeteg jogsértőt (13 év alattit) látok, akik nyomkodják az okostelefon billentyűit. Közülük igen igen sok az alultáplált, viseltes ruházatú. A közösségi oldalakon megosztott önarcképek is erről tanúskodnak. Meg az élményeik: ingyen koncert után két lángos a három gyereknek, stb.
Hirtelen ennyi jött ki.
Talán várnod kellett volna még...
A szöveg természetesen átlagról beszél, az olvasók zöme meg nem erre figyel, hanem a négyezer forintra, amelyik a népesség kétharmadánál a vágyak birodalmába sem tartozik, de a kisember erről nem tud semmit, a vagyonosokat meg marhára nem érdekli, tisztelet a kivételnek.
Egy cikket is belinkeltem a szövegben, lehet elmélkedni, hogy akkor most az a hír, hogy az Orbán lányával számított átlag négyezer forint, vagy az, hogy párszázezer éhező gyerek se tudta lerontani az átlagot.
A hír neked készült, ez ad neked szellemi muníciót a hétköznapi csatákhoz, ez nyugtatja meg a kispolgár lelkét.
Az átlag elfedi a problémákat, ha téged tízszer orrbavernek és tizenötször megsimogatnak, attól még folyni fog az orrodból a vér, de ha átlagot nézel, hát minden rendben, sőt, még jól is jöttél ki a dologból.
Ami meg a telefont illeti, ezt éhezés árán is megszerzi a kamasz, de azért érdekelne, hogy Csenyétén hány telefonnyomkodót látsz, vagy, hogy feltűnnek e neked azok is, akik nem nyomkodják a telefonjukat, mert nincs nekik?
Sajnos itt nincs mód a tömegmanipulációval hosszabban foglalkozni, majd talán egyszer egy hosszabb posztban erről is elmondom a véleményem...
:O)))
Úgy tűnik, a matematikai átlagról hasonló a véleményünk. És mert látom a számítás buktatóit, nevetek a "hír neked készült" kijelentéseden.
Az okostelefont nem a gyerek vásárolja, hanem az "okos" szülő. A koncert pedig egy egykori bányászváros környéki településen volt. A szelfik feladási cime sem a Cote d'Azur. És láttam már olyan embert, aki beszélt azzal, aki hallotta, hogy van, akinek nincs.
Pupu, csak a szakmai tárgyilagosság okán a latin amerikai nyomorhoz:
Még bőven Antall volt a kormánynál, amikor rémülten kiáltottunk föl néhányan: Jézus! Ezek dél-amerikai típusú kapitalizmust építenek!
És szerintem ezt látnia kellett minden közgazdának, akire a Dimitrov téren más is ragadt nem csak a kosz..
De csúnyán le lettünk torkollva..
Fölépült, és most az Önök kérték, maguk akarták című műsorunkat látják..
Kedves PuPu!
Egyetértek Veled és még hozzátenném, hogy ami úgy kezdődik, hogy a "K.H. bank közleménye szerint..." az színtiszta hazugság.
Ugyanis az a bank, amelyik a 8 osztályos K. Attilát jelentős pozicióban foglalkoztatta, annak azt sem hiszem el, amit kérdez.
Valamikor, - igaz se volt talán, - lehetőségem volt majd három tucat bedőlt hitelükről készített aktájukat tanulmányozni. Olyanoknak adtak nem kis összegeket, melyekről a laikus is első látásra láthatta, hogy azokat a hitelfelvevők soha a büdös életben nem tudják/fogják visszafizetni.
Ennyit a K.and H. bankról...
De miért lennének ők különbek, amikor azt olvasom, hogy egy Liget-védő fiatal nőt a rendőrök előállítottak, majd elengedték. Később előkerült egy jegyzőkönyv a fiatal nő aláírásával, amiről aztán igazságügyi írás szakértő megállapította, hogy az aláírás HAMIS!...
Jó estét kívánok!
Dél-Amerika, nyomor, olimpia.
Rio egyik kerületét / elővárosát ledózerolták és az ott lakókat ELHELYEZÉS NÉLKÜL zavarták el. Miért is kell nekünk 2024?
Mert azoknak, akik építik, pár milliárd gyarapodás.
Már maga a tanulmány, a pályázat is súlyos tétel...
A statisztika meg nagy tudomány: 10-en vagyunk és van tíz tehén, ebből 10 az enyém, azaz átlagosan mindenkinek van egy tehene :)
Ennyit egyben az 1 főre eső GDP-ről vagy az átlagjövedelemről is..
Jó reggelt Kerekes Zs!
Súlyos tétel és csak zsebpénz (hogy utaljak a blog címére).
A statisztika - tudomány, a matematika egyik ága. Olyan jelenségek tudománya, amelyek összetettek, bonyolult belső viszonyokkal rétegzettek, tehát egy képlettel nem jellemezhetők. Maga az átlag sem egy szám, (mint arra Kerekes Zs. is rámutat.) Nyilvánvaló, hogy a sokaság eloszlása, szórása, szóródása stb. nélkül helyesen értelmezhetetlen.
Az alapcikk egyszerűen ostoba: de egy pénzonline-izé nem fároszként szerepel. A K&H pedig célközönségének üzeni: ha nem tudsz ennyit adni a kölöknek, végy fel hitelt rá - a bankomban. Pássz. Ostoba célközönséggel meg ostobán kell beszélni, mert különben nem érti meg. (copyright by O.V.)
PuPu nemes haragja jogos; egy adatot pőrén leközölni, hazug premisszára építeni („átlagjövedelmű család”) majd hazug következtetéseket levonni, sugallni - aljas dolog. De hát: pár évezrede írott források bizonyítják e módszer alkalmazhatóságát. Persze a megvetés – helyesen - az MTI-re irányul, amely minden erkölcsét elvesztve, orbitális gazemberséggel működik.
És a végén, halkan: ha elmegy az egyik gyerek táborba, akkor a heti 6 000 Ft költőpénz alig valami: egy gombóc fagyi 250-300 Ft. Átlag 3,429/nap gombóc, 250 Ft-jával. 300 –zal 2, 857/nap. És semmi kóla, csipsz, nyalóka… vagy lángos, palacsinta, dinnye, főtt kukorica.
Na, ez a tragédia.
Az MTI elfogultsága nem meglepő. A Fidesz kormány első lépéseinek egyike volt az iroda szervezeti átalakítása nem titkoltan azzal a céllal, hogy uniformizálják a híradások tartalmát.
Ide lehet sorolni még a "közvéleménykutatókat?" is, akik egyszerű manipulatív üzenetekkel az emberek tudatában erősítik a kormányzók már-már állandósult támogatottsági fölényét. El lehet gondollni, hogy mi következik ebből a nálunk egyszerűbb emberek fejében.
Tamás, neked abban igazad van, hogy a mobiltelefonokat a szülő vásárolja - persze ha tudja. Halottam már olyanról is, aki kölcsönből teljesítette gyermeke kívánságát.
Hogy miért? Azért mert a meleg ebéd vagy vacsora hiánya időlegesen nem látszik meg a gyereken, amobiltelefoné pedig igen.
Érthető módon egyik gyerek sem akar lemaradni a másik mögött és egyik szülő sem akarja, hogy a gyermeke emiatt szégyenkezzen.
Emlékezz! A mi gyerekeink is kihajtották belőlünk a "moncsicsit" és a "tamagocsit."
Most az okostelefon a divat és ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő.
Üdv PuPu! Privátban el-lehet-e érni ? --- r026@freemail.hu
@góbé
Persze.
pupu.polidili@gmail.com a címem!
:O)))
Szervusz Csaka!
Bár tartozol egy pardonnal, de válaszolok. Emlékszem az iskolaköpenyre meg arra is, hogy bizonyos körökben a tanulmányi előmenetel volt a mérce.
Nem is csoda, hogy ilyen parádés köröknek ennyire okos gyereke született.
Én arra emlékszem, hogy a hatvanas évek közepén mindenkit a farmerért evett fene, a kitűnő tanulót is, meg a zöldséges gyerekét is...
:O)))
Nem nagyon kedveltem az idősebb Knézyt sem nem mindig tolerálható elfogultsága és egyéb okok miatt,de ez a Jenő gyerek még ettől a fától is olyan messze esett,mint ide Lacháza !
Tényszerűség PuPu, nem blöff.
A hatvanas évek közepén a farmer még nem volt kereskedelmi forgalomban. Az új mechanizmust 1968. 01. 01-én indították.
Hogy dollár a farmerimportra nem volt, az ugye, érthető. A magánimportot jórészt a sportolók bonyolították le (pl. olimpia után a repülőgép Ferihegyen a francban állt meg, busz ment a csomagokért, majd megállás nélkül robogott az Stadionba. Ahová az ünneplő fogadás után átáramlottak az importőrök. A VPOP mindenkori parancsnoka sportvezető is volt egyúttal.)
Az ember meg a Trapper megjelenése előtt az Ecserin vett farmert (Lee, Levi's, Wrangler, Maverick.) Meg Jugóban Rifle-t. Szóval ette a fene az emberfiát a farmerért.
Nos, a fontossági sorrend mindenütt más. Én elég nagy szegénységben (időnként nyomorban) nőttem föl, de nekünk volt zsebpénzünk. Naponta 2 forintot kaptam, miből meg kellett oldani a tízóraimat. (40 fillér/kifli) Mindig sikerült karácsonyra annyit spórolnom, hogy valami kis ajándékot tudtam venni a családnak, amit csak tőlem kaptak. Ez volt az én gyerekemnél is: kapott zsebpénzt, de abból kellett fizetnie az iskolatejet, meg megvennie a tanszerek pótlását - vigyázott is, hogy ne veszítsen el semmit! Már gimis korában is dolgozott, és nemcsak nyáron. Azt a pénzt se vettem el soha tőle. 36 évesen hitel nélkül vett magának házat: jobban járnék, ha neki adnám a pénzem, hogy ossza be...
Anteus, Talalom, szervusztok!
Összeillenek a mozaikdarabok. Ötven éve is volt egy átlag zsebpénz. Volt egy szűkebb réteg, amelynek gyermeke(i) őrjöngtek a farmerért, zsebrádióért. És voltak sokkal többen, akik (közül kevesek) a tudásvágyat adták naponta / havonta az utódoknak.
Tamáskám, farmert az ember a hatvanas évek közepén a Tangón vett, amit, amikor az Ecseri úton volt, akkor Telekinek is hívtak, amikor a Nagykőrösi úton, akkor Ecserinek - na, itt lehetett venni Wranglert meg Levi Strausst - drágáér...
Okos lehetsz, de koros nem...
:)
Ha már tényszerűség - te mikor érettségiztél?
Merthogy lövésed se nagyon van arról a korról, amikor a családoknak volt miből zsebpénzt adni a gyerekeknek - igaz, nem vagyonokat, de szerényen megengedhették maguknak, mert volt munka és volt jövedelem.
Fárasztó vagy Tamás, merthogy azt a kort nem a mai történelemkönyvekből, meg a kortársaid cikkeiből tanultuk, mi azt megéltük...
:O)))
Az életkor nem érdem, hanem egy állapot. De mi köze van a cikkedhez?
Off.
A születésem éve föllelhető adat. PuPu nem szerepel nyilvános adatbázisban.
Uff.
Ennek a blognak nem az olló nyílása a témája. De állj elő te a farbával: melyik évben, mennyi zsebpénzt kaptál?
És ne akard elhitetni, AZÉRT vagyok fárasztó, MERT ti éltetek akkor!
Természetesen a kor nem érdem, de ettől még objektívebb képünk van arról a világról, mint annak, aki csak könyvekből szerezte az ismereteit.
És felneveltünk egy-két gyereket, segítettünk néhány unoka felnevelésében, úgyhogy nem álomvilágról beszélünk...
Nekem egyébként nem volt előre meghatározott zsebpénzem, amikor szükség volt rá, akkor kértem és kaptam, pl. ha buliba mentünk a haverokkal, vagy színházba, moziba,
randira mentem, de például minden nyáron dolgoztam és a keresetemet le kellett tennem anyukám kezébe, merthogy ez volt a rend, apám is hazaadta a fizetését hiánytalanul.
Ma ebben is más a világ - nem biztos, hogy jobb...
:O)))
Nos, zsebpénzt nem csak úgy adnak (vagy kéne adni), hogy azt csinálsz vele, amit akarsz, hanem szerintem úgy, hogy mire kell abból jutnia. Ott lehet megtenni, hogy adnak, amikor kérsz, ahol azért jut is. Anyu a fizetésünket sem vette el: kért hozzájárulást a háztartáshoz, (kb a fizu 25%-át) amiért volt kaja meg lakás, meleg meg ágy, de ruhát, szórakozást, kávét, magunknak kellett kigazdálkodni. Sose volt vita, hogy én nem azt, hanem a drágább ruhát-cipőt szeretném. Elég jól megtanultuk, hogy mire jut a keresetünkből.
Messze nem volt általános a zsebpénz. Az már valamiféle rangot jelentett az én köreimben. Miből is lett volna? Anyámék már boldogok voltak, ha kijöttek a havi fizetésből, pedig a rezsi gyakorlatilag alig létezett... Heti egy szelet hús vasárnap délben. És valamelyikünk szülinapján. Napi 2 forint? Ugyanmár! (Bár mi azért nem nyomorogtunk.)
A rohatt diktatúrában a 60-as évek közepéig létezett a tanulóbérlet: 50 fillér egy jegyért. "Nagy filmekért" két kockát vágtak le - 1 Ft!
Ilyesmi.
Jaj nekem. Már megint itt van a grafomán Rédey? Brrrrrrrrr
Végigolvasva a hozzászólásokat nekem kirajzolódik a hatvanas évek társadalmának két szelete.
1. Kértem, kaptam, farmert vettem.
2. Maximum napi két Ft és olcsóbb ruha..
(Melyikünk mennyit őrzött meg a saját múltjából? Hogyan látjuk a mai helyzetet ezzel az élettapasztalattal?)
+ Úgy vélem, itt feszülünk egymásnak mi ketten. És éppen ezért rákérdezek, mit ér a leírt szó: "törlöm a névtelent"?
Általános iskolába 1955-ben mentem. 63-tól 67-ig gimi.
Kiskoromban nem zsebpénzem volt, hanem ha elküldtek a boltba, a visszajáró filléreket nem mindig kellett visszaadnom. 10 fillérért lehetett venni egy szem karamellát, 20 fillérért egy szem fruttit.
A 60-as évek közepén már kicsit jobban ment a szüleimnek - ha kértem valamire pénzt, akkor kaptam. Jó, egyszem lánygyerek lévén nem jártam esti helyekre, és a vágyaim is szűk korlátok között maradtak.
1966-ban, harmadik gimi után voltunk Varsóban osztálykiránduláson. Akkor már itthon azért volt többeknek farmerje (nekem nem volt). Itthon viszont orkánkabátja volt mindenkinek. Szóval, a varsói piacon a csoportból egyesek üzleteltek, orkánkabátért vagy az áráért farmert szereztek. Csak azon csodálkoztunk, hogy ott nem farmernak hívták, hanem dzsínsznek...
Megjegyzés küldése