SZÉGYENLISTA

Neves – és a neves emberek farvizén mindenképpen nevessé válni akaró - személyiségek és feleségeik, exfeleségeik, gyermekeik írták alá azt a nyílt levelet, melyben a hirtelen elpartneresedett Mesterházy Attilát arra szólítják fel, hogy az MSZP mai kongresszusán „töröljék Gyurcsány Ferencet a baloldali pártok közös listájáról. Ne segítsenek hozzá egy mindenfajta moralitás híján lévő politikai kalandort ahhoz, hogy továbbra is a Magyar Országgyűlés tagja legyen.”

Nézegetem az aláírók listáját, néha mosolygok, néha szánakozom, néha csodálkozom.
Hát, hiszen mit is lehet mondani egy olyan listáról, melyen együtt szerepel a Magyar Népköztársaság volt moszkvai nagykövete a Corvin-közi hős anyával, meg a társairól jelentő III/III ügynök élsportolóval, és hogyan kerülhet egy ilyen irományra elismert művészek neve együtt mindenféle negyedosztályú ipardalnokokéval?

Nézegetem a neveket és azon töröm a fejem, hogy szakmájukban, hivatásukban sikeres embereknek mi szükségük lehet arra, hogy felkerüljenek egy ilyen szégyenlistára.
Jó, rendben van, nehéz a művészi karrierje csúcspontján túljutott, öregecskedő művésznő élete, megszokni azt, hogy már nem ő van a társaságok középpontjában, hogy már nem utána fordulnak meg a férfiak, hogy eddig sikeresen alkalmazott női fegyverei egyre-másra csütörtököt mondanak – szörnyű helyzet lehet ez egy exhibicionista embernek.

Azt sem tartom csodának, ha valaki egzisztenciális okokból csatlakozik egy olyan kezdeményezéshez, mely biztosítja számára a kurzus majdani háláját, vagy éppenhogy a hála kifejezése már bekaszált elismerésekért, pozíciókért, színházakért,
Azokért az adományokért, melyek segítségével direktor úrként tudja kárpótolni magát a hajdani népszerű sorozatszínész, akiről menet közben kiderült, hogy nemigen lesz belőle a magyar Laurence Olivier, hát legalább Sir legyen, ugye…
Vagy a másik csepűrágó, aki művészi pályafutása alatt harmadosztályú buffóként játszott maradandónak nem igazán mondható szerepeket, de ma az ország egyik legtehetségesebb színházművészéhez akarja feltolni magát – ehhez kell neki a politikai hátszél.

De vannak azért ezen a listán komoly szakmai sikereket magukénak mondható emberek is.
Hogy miért gondolja például egy elismert agysebész, szívsebész, hogy neki a saját baráti társaságán kívül nyilvánosan állást kell foglalnia politikai kérdésekben, az érthetetlen.
Hiszen ezeknek az értelmes, tiszteletreméltó emberek tudniuk kell, hogy amikor erre a terepre beteszik a lábukat, akkor csalóvá válnak, mert más szakterületen szerzett tekintélyüket konvertálják politikai tőkévé.
Nem ismeretlen ez a jelenség, volt már mifelénk hajóépítő mérnök, aki a Duna szabályozási kérdéseiben lenyomta a világhírű Mosonyi professzort Háry Jánost megszégyenítő ötvenhatos hőstetteivel pótolva a szükséges szakismeret hiányát.

Vannak persze az aláírók között olyanok, akik a a schmittiózis nevű betegségben szenvednek – ők mindent aláírnak, amit eléjük tesznek, mert annyira tetszik nekik a saját nevük – ők már az általános iskolában is az aláírásuk tökéletesítésében lelték örömüket, rajtuk nemigen lehet segíteni.
Mindenesetre van annak valami pikáns bája, hogy egy ilyen erkölcsi hulladékokkal megpúpozott lista aláírói nyilatkoznak a volt miniszterelnökről, kérnek rajta számon morált, jóllehet már az magában immorális, hogy képesek odaírni egy olyan listára, melyen együtt szerepel Kun Béla unokája, a Munkásőr újság volt szerkesztője és a szélsőjobb kedvenc Bayer Zsoltja.

Sajnálom azokat – mint például Balázs Fecót - akik értékes, okos emberek, mégis képtelenek ellenállni a szereplési vágynak, jóllehet lehetne tanulni az úszó Egerszegi Krisztina vagy az ökölvívó Kovács István példájából, akik beálltak biodíszletnek Orbán mögé, ezzel sikeresen leküzdötték magukat az ország kedvenceiből a fél ország kedvenceivé.

Amúgy maga a levél is hazug, hiszen az ellen követel fellépést, „aki a hatalom megtartása érdekében saját bevallása szerint is éveken át hazudott tudatosan a magyar embereknek, aki hazugságaival lejáratta Európában Magyarországot, aki nyilvánosan trágár kifejezésekkel beszélt a hazánkról, és aki a magyar rendőrséget békésen ünneplő magyar emberekre uszította, soha többé nincs helye a magyar közéletben. Gyurcsány Ferenc számunkra és Magyarország józan többsége számára persona non grata.”
Hát nem tudom, én arra emlékszem, hogy a gyűlölt politikus éppen a magyar politikai élet hazugságai ellen mondta el ominózus beszédét, de valószínűleg ennek megértéséhez nem agysebésznek kellene lenni, hanem épeszű, gondolkodó embernek.
Ha pedig itt Bayer Zsoltnak van pofája erkölcsi oktatást tartani a trágár beszéd ellen, akkor az magáért beszél.

Magyarország nemzetközi tekintélye Gyurcsány kormányzása idején rendben volt, őt mindenhol partnernek tekintették, szívesen jöttek hozzánk külföldi politikusok is, nemzetközi rendezvények színhelye volt ez a kurva ország, amelyik mindig eljátssza a történelem által felkínált lehetőségeit.
Ma már a libák is elkerülik Magyarországot, amit ha Semjénre gondolunk, nem is lehet csodálni.
Ami meg a békés tüntetőket illeti, aki ezt 2006 kapcsán  le meri írni, az egy mocskos hazudozó – hálistennek, van elég dokumentum, amelyik megmutatja az Orbán által felhergelt csőcseléket – munka közben.

Egyébként meg vicces, hogy bele akarnának pofázni más politikai pártok dolgaiba, ebből is látszik, hogy mennyire távol áll tőlük a demokrácia.
A sok lepukkant vitéz, a sok kielégítetlen kopott mucus szereplési viszketegsége nem ismer határokat.
Mindenesetre nem lenne baj, ha nem Magyarország józan többsége, meg a tisztességes baloldali emberek nevében, hanem az ócska köpönyegforgatók, a mocskos haszonlesők meg a vénségükre erkölcsi példaképpé érett hajdani szépasszonyok nevében írnának, - már, ha mindenképpen írniuk szükséges.
Azoknak pedig, akik véletlenül, vagy ingyen keveredtek ebbe az illusztris társaságba, azért el kellene gondolkodniuk – jó üzlet az, ha valakinek ingyen lesz korpás a haja? 

:O)))