2014. április 14., hétfő

SZILÁRD HITTEL

Múlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem egy találkozón, melyet egy nagy hagyományokkal rendelkező facebook-csoport, a Baloldali Értékvédők Klubja szervezett.
Nem első alkalommal voltam náluk, nagy tisztelője vagyok a csoport alapítójának, aki ugyan mára már belefáradt kissé örökké szétszaladó nyájának egybeterelésébe – Krisztusnak sem lehetett könnyű dolga, Mózesről meg már szó se essen – és lemondott a vezetésről.
Ezen mindenki csak mosolyog és bólogat, - persze Szilárd, mondjál csak le, úgysem tudod megállni – és igazuk van, Szilárd a háttérben izgul, buzdít és szervezkedik, a természete egy pitbull és egy sokat tapasztalt vén öszvér természetének keveréke, ha ő valakit meghív, akkor az meg van hívva.


A mostani találkozó koncepciója az volt, hogy beszéljük ki a választások tapasztalatait, értékeljük az eredményt, ha nyerünk – és ezt mindenki szinte biztosra vette – akkor ünnepeljünk, ha veszítünk, hát nyalogassuk együtt a sebeinket.

Mégiscsak jobban járunk, mint a jobboldaliak, akik nem csak választások alkalmából, hanem két választás között folyamatosan nyalogathatnak, a tetejébe nincs is ehhez alternatív célpontjuk, egy a tábor, egy a zászló, egy a segg, de az legalább nagy.


A társaság tagsága Gyurcsány híve, arra nem nagyon kell számítani, hogy a langaléta pártvezér ebben a körben vad támadásoknak lenne kitéve, sőt, van egy kis tömjénfüst és mirha is a levegőben, de utóbbi kimondottan hasznos, hiszen késlelteti az öregedést, mely tulajdonság jelen esetben azért kissé megkésettnek tűnik…


Késtem, és mire odaértem, a résztvevők már éppen túlestek a vendég megfélemlítésének szép helyi szertartásán.

Szegény jó Bősz Anett megtörten üldögélt, mert mint bűnbakra (bűnjerkére) rátolták Fodor Gábor összes vélt és valós bűnét, az ellenállás legkisebb jelére támadásba vetette magát az aggbakfis-kommandó – esélye sem volt.


Azért a végén csak megvitattuk a liberalizmus időszerű kérdéseit, elemezgettük kicsit a Liberális Párt taglétszámát, célkitűzéseit, így aztán nem kellett beszélnünk fájó sebeinkről, a kudarcról, mely mély nyomokat hagyott lelkünkben.

Persze nem hiányoztunk mi a kórusból, beszélnek róla mások, megállás nélkül.


Sajnos a baloldali választó – de a politikus sem képes arra, hogy kudarcai elemzése során elsősorban a saját hibáit vizsgálja, jó magyar szokás szerint.

Természetesen keresnek saját hibánkon kívüli okokat – elcsalt választás, médiafölény, miegyéb – mert azzal szembenézni, hogy ellenfelünkre százezrekkel többen szavaztak, mint ránk, meglehetősen kínos.
Azt se nagyon feszegette senki, hogy ha mienk lett volna a médiafölény, akkor meg tudtuk volna-e tölteni tartalommal, vagy írhattunk volna szép harcos esszéket Tünci vörös melltartójáról, fekete csipkével?
De azt azért erősen érezte mindenki, aki egy sort is leírt, hogy ez magyarázatnak azért kevés, mint libamellnek a mammográfia, hát kerestek belső okot is, és aki keres, az talál is, ha szorgalmas.


Nem is kellett csalódnunk, ismét előbújt az illegalitásból értelmiségünk színe-java és meghozta a döntést: a vereség oka az összefogás volt.

Merthogy ha nem fogunk össze ezzel, akkor sokkal többet hozunk, ha nem fogunk össze a többetvisszel, akkor nincs kétharmad, és így tovább, rengeteg sületlen duma, a hülyeség parttalan áradása.
Egyik sem mondja azt, hogy kapjatok már a fejetekhez idióták, itt fél év múlva önkormányzati választások lesznek, ha nem akarjátok végképp nullára játszani magatokat, akkor az együttműködést és az egymással szembeni bizalmat fenn kell tartani.
Nem lesz könnyű azzal együttműködni, akinek az anyjáról a minap azt hirdettük, hogy hernyótalpas, a lányáról, hogy a kocsisoron SIHI a neve, ő maga pedig lelopta a Szent Jobbról a jegygyűrűt.


Csak mennek előre, mint a tank és ütnek-vágnak, mint a bolondóra, felhasználva minden létező fórumot, és még az sem zavarja őket, hogy a jobboldal a hasát fogja a röhögéstől – igaza is van.

Jószerivel csak Szilárd tart ki töretlenül, de hát ő nem politikus, nem is nagyon fér bele a politikusok belterjes világába, hiszen ő csak egy elkötelezett ember, akinek több az élettapasztalata és a természetes bölcsessége, mint bármelyik aktuálisan divatos politikai szélkakasnak.
Ő tudja, hogy a politika is olyan, mint az ulti, van olyan, hogy rossz a lapjárás, a piros ász mindig másnál van, de azt is tudja, hogy ez nem tart a végtelenségig, egyszer minden lapjárás megfordul.


A baj az, hogy a baloldal hagyta, hogy az olyan fogalmak, mint barátság, szolidaritás, empátia, együttérzés kikopjanak a társadalmi szótárból, hogy hagyott felnövekedni egy-két nemzedéket, akiknek semmit nem mond a „demokrácia” kifejezés.
Hagyta a népet olyanná nevelni, mint a malacokat, akik a vályú előtt egymást tiporva tülekednek, verekednek a falatnyi moslékért.
Most meg csodálkoznak, ha senki nem háborodik fel azon, hogy a politikai osztály ugyanazt csinálja nagyban, amit ők kicsiben.


Jól kell járni – mindenáron!

Ez a vezérelv, erre szocializálódnak a fiatalok, akik egyébként majd egy unalmas pillanatukban miszlikbe szaggatják azokat, akik ma még – jobb és baloldalon egyaránt - azt hiszik, hogy nem fogja őket a golyó.
Ez az ország egyébként sem arról híres, hogy Guiness-rekordot akar dönteni tortasütésben, itt az egyre kisebb torta fölött torzsalkodik mindenki.
Mire rájönnek, hogy rosszat tesznek, talán már nem is lesz torta.
Bár tévednék…

:O)))

45 megjegyzés:

terlasz írta...

Elgondolkoztató írás, kedves Pupu!
"keresnek saját hibánkon kívüli okokat" Egész biztosan igazuk is van csak valószínűleg nem jutott idő az igazság skáláján végigaraszolni.

"ha ő valakit meghív, akkor az meg van hívva"
Igaz, ezért is van mindig lelkiismeret furdalásom, mert nem vagyok ott. Egyébként Szilárdbá' nagy kedvencem, nagyon tisztelem!

Tuareg írta...

PuPu, önkormányzati választáson csak ott van értelme szövetségben indulni, ahol az nyerhető, egyébként meg a választsái törvény egyáltalán nem támogatja az ilyesmit.

Össze lehet fogni egy Tóth Józsinál Angyalföldön, meg tán azokban a körzetekben, ahol most Összefpgás nyerni tudott, a többiben meg felejtő, mert összedrótozol a semmiért olyanokat, akiknek szervezeti kultúrája gyökeresen más.

A választási matek nem támogatja a vágyadat :)

hello írta...

Kedves PuPu, Szilárd az ulti nagymestere, de azt ő is tudja, hogy az a játéktapasztalat nem húzható rá a politikára: ez utóbbinál csak úgy, magától nem fordul meg a "lapjárás". Merthogy az nem a szerencsén múlik.

De meg van itt más is.
Én minden kártyajátékhoz tökéletes antitalentum vagyok, ezért fogalmam sincs, hogy az ultiban pl. lehet-e csalni. Vagy, hogy az előző játék győztese seperc alatt felülírhatja-e a játékszabályokat. Vagy kibicek beledumálhatnak-e a játék eredményének alakulásába. Egyáltalán: ultinál léteznek-e kibicek az asztal mellett.

És akkor még a szubjektív tényezőkről, a jétékosok tehetségéről, egyéb kvalitásairól 1 szót se írtam.

hello írta...

Ami az önkormányzati választásokat illeti:
visszaemlékszem az 1990-es önmagamra, amikor mély meggyőződéssel hirdettem, hogy a HELYI képviselők megválasztásánál, amikor minden jelöltet nyilván testközelből ismerhetnek a választók, a rátermettség, a közösség iránti elkötelezettség és az emberi minőség lehet csak a kiválasztás döntő szempontja.

2 és 1/2 évtized múltán felsóhajtok: bár sikerült volna már eddig a szemléletig eljutnia a magyar demokráciának!

PuPu írta...

Kedves Gábor, három jelöltet állítani egy jelölttel szemben, aki mögött egységes szavazótömb áll, az eleve kudarcra ítélt vállalkozás.
De persze lehet kísérletezni, hiszen nincs kellemesebb dolog, mint a feleslegesen végzett munka.
Persze ezen már most kellene dolgozni, hiszen a választások előtt két héttel elhitetni, hogy egy noname valaki jobb polgármester lesz, mint a hivatalban levő, vagy a jobboldali tömb által támogatott jelölt, az elég kilátástalan ügy.
Szerintem a kampány szabályai mindenkire nézve azonosak, némelyik pártnak még helyi apparátusa sincs, de szimpatizánsai azért akadnak, és a jelöltek személyes ismertsége, kvalitásai is sokkal többet nyomnak a latban, mint az ogy. választásokon.
Kisebbek a körzetek, ismertebbek a versenyzők.
Depersze lehet, hogy tévedek.
:)

Tuareg írta...

Nagyobb hiba lenne a DK-nak az önkormányzati választáson összefogásban indulni, mint az országgyűlésin. Néhány nyerhető körzetben célszerű, minden más helyen meg kifejezetten tilos. De nem itt fogom összefüggéseiben kifejteni, hanem majd önálló témaként otthon. :)

PuPu írta...

Kedves hello, ha pocsék a kampány, akkor ne várjunk diadalmas eredményt!
A helyi versenyzők meg dolgozzanak, legyen kis kampánystábjuk, programjuk és menjenek az emberek közé.
Egyébként a lapjárás megfordulásának természetesen vannak okai, de aki tudná, hogy mi lesz az, az nagyot kaszálhatna.
2006-ban az őszödi beszéd elleni cirkusz fordította meg a választói hangulatot, lehet, most más fordítja majd meg, - ez ma megjósolhatatlan.
Meglátjuk - de ettől még dolgozni kellene...
:O)))

PuPu írta...

Gábor, az országgyűlésin sem volt hiba együtt indulni, a hiba az azt megelőző időszakban volt, szvsz...
Lelkesen olvasom majd, amit írsz, majd én is írok ugyanerről - talán.
:O)))

Névtelen írta...

http://2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=29

Olvassátok el ezt.
Csak nézek mint a moziban.
A kedves vezetőben elromlott a szoftver?

hello írta...

Kedves Névtelen!

Ugyanmá'.
Akkor ezt tartotta az aktuálisnak - ám azóta eltelt 6 és 1/2 év.
Mondják, 7 évenként cserélődnek ki egy ember összes sejtjei. Nem egycsapásra, hanem folyamatosan.
Nála olyan irányban, amit tapasztalunk.

asta írta...

Érdekes családi beszélgetés/vita volt nálunk vasárnap. Egyik ivadékom kifejtette, hogy min csodálkozom annyira. Amerikában az egyes államokban sokkal nagyobb szemétségek is megtörténnek egy-egy választás során. De ott felkészülnek rá. Kicsit békétlenkedtem, végül átgondolva, igazat adtam neki. Ugyanis az első és alapvető hiba éppen ebben volt. Az egész ellenzék úgy viselkedett, mintha egy tiszta, demokratikus, egyenlő választás kampányában vettek volna részt, ahol a szabályok egyezményesek, ahol a minimum konszenzus megvan, az erre vonatkozó evidenciák azonosak... ettől aztán, egyebek mellett, az egész társaság luzerek gyülekezetének tűnt, akire a macskát sem bíznám. Beleragadtak egy saját álom világba. Orbán álomvilága állt szembe az ellenzéki álom világgal..Szépen állunk...Az egyik álom világ áll szemben a másikkal és Orbán szebbet álmodott.
Ebből eredt aztán, hogy a fel nem ismert veszélyes fegyverek ellen semmiféle ellenszer nem volt. Kullogtak a feladott labdák után, de leütni egyet sem sikerült. A Fidesz temtizált, ahogy mondani szokták. Mert aszongya az Attila, meg az értelmiség, hogy mi aztán nem fogunk arra a szintre süllyedni, De nem ám! Pedig mennyi fegyver volt a kezükben! Soha ennyi alkalom, mint amennyit szolgáltattak nekik.

A másik az összefogás. Erről már elmondtam a Mesterházy féle elhibázott hozzáállás kritikáját. Egy kis minelnök jelöltségi dícsfényért ( egy tál lencse) eladta az egész baloldalt. És még azt sem vette észre, hogy ezzel - remélhetőleg - a saját karrierjének is annyi lesz. Már ha maradt még egy csöpp ész..
Szerencsésen kikapcsolták az alulról jövő tömeg támogatást és lelkesedést is, ami még Bajnai színre lépése előtt megvolt. Dilettáns civilekből eminens politikust kreáltak ( Juhász füvész), miközben azon aggódtak, hogy Gyurcsány hoz vagy visz.

Gyakorlatilag az egész kampány az utólsó két hónaptól eltekintve alapvetően volt hibás... a nyílvános marakodást pedig még nem is említettem. Akkor már tudtam, hogy nagy baj lesz, csak igyekeztem reménykedni, mert reménykedni jó.

És lenne itt még egy téma, aminek a kifejtéséhez több idő kellene. Ez pedig az, amiről régesrégen sokat vitatkoztunk az Indexen és privátban is PuPuval. Nem hittél nekem. Nem hitted, hogy él Magyarországon egy mentalitás, amit nem ismersz. Én viszont igen...éspedig belülről, bár magam sem hittem, hogy ennyi év után még virágba borulhat újra. Ha most sokan arról beszélnek, nem ismerték eléggé az országot, hát ez az. Felismerték már néhányan. És ez nagyon fontos felismerés, mert ha rossz a kiindulási alap, megette a fene.

hello írta...

Csak még 1 dolog:

Hallom a külföldi elemzőktől, hogy ők is látják, mennyire durván módosította a Fidesz a választási törvényt az által, hogy "a győztes mindent visz"-alapon a töredékszavazatok is a körzetben győztes párthoz kerültek.
A mélyen tisztelt baloldal ezt látván csak odáig jutott, hogy hihi, ha mi győzünk, ez a fülemüle nekünk fütyöl!
Ergo nem szükséges lármázni miatta.
Ügyes, okos, csontot neki.
********

Tegnap hallottam azt is, hogy Orbán megdicsérte Mesterházyt!
Hát, ha ez nem elég világos üzenet a baloldal számára, meg akik nekünk nem hitték el, amit állítottunk vele kapcsolatban, nem tudom, mi kell még hozzá?!!!

asta írta...

Hellonak

Nem állítom, mert nincs annyi infóm, de nagyon félek attól, hogy a mostani pálfordulás annak a jele, hogy nagyon nagy a gáz. Ha igaz az, márpedig annak tűnik, hogy az összes tartalékot feléltük 4 év alatt, sarcolni jobban már nem lehet sem bankot, sem multit, valahonnan finanszírozni kell.

Az sem látszik, legalábbis a szemlélő számára, honnan és mitől lenne olyan fejlődés, ami a gazdaságot be tudná indítani... ezért most a hatalom túlélésének eszközét látják a paksi szerződésben, amelynek részleteit nem kötötték az orrunkra. Félek, nem véletlenül...

Unknown írta...

Kedves Pupu! Nagyon megtisztelve érzem magam,, hogy időt szenteltél klubunk bemutatására. Köszönöm! A többiek nevében is.

Unknown írta...

Igen !
Azt gondolom, hogy amíg a gyökerektől el nem indulunk ismét , addig csak a légvárakban kapálózunk feszt! Mindnyájan!
Ha késtél, akkor honnan tudod, hogy az "aggbakfis-kommandó " hogyan teljesített?!
Szerintem ott a napi hírekre reagáltak--így vagy úgy, de reagáltak.
a többiben igazad lehet.
Én magam Neked is azt ajánlom, hogy ajánlhass avatottan nekünk ezt azt, hogy vissza a gyökerekhez!
leninizmus és fasizmus meg az ő megszületésük--mint válasz ugyanarra a problémára és mai megjelenési formái!

Jó kis kirándulás lesz! döbbenetes egyezések fedezhetők fel ott 1917-1920 tájékán a mai világunkkal :)
Hiába beszélünk mi Önkormányzati választásokról meg mi egyébről, ha légvárakat tételezünk--a polgári demokratikus Magyarország helyett.
Győz a radikális populizmus---bármely színű mindegy!
Még szerencse, hogy a kisebb települések kevéssé átpolitizáltak!

Lusti írta...

Kedves Asta!

"...Nem hitted, hogy él Magyarországon egy mentalitás, amit nem ismersz. Én viszont igen...éspedig belülről, bár magam sem hittem, hogy ennyi év után még virágba borulhat újra...."

Engem érdekelne, ha szabad tudnom néhány szóban, mire gondolsz?

Lusti írta...

"...Jól kell járni – mindenáron!..."

Ez a kulcsmondat!

Ez meg itt egy 2008-as riport:
http://hvg.hu/velemeny/20081202_popper_magyar_valsag

hello írta...

Na, "Apaaa, kezdődik!"

http://www.stop.hu/belfold/rezsiatveres-mar-a-fideszesek-szerint-is-baj-van/1232108/

Rezsiátverés: már a fideszesek szerint is baj van
Ma | 06:56

Bár nagyon lassan, de a választások után eszmélnek a Fideszhez köthető önkormányzati vezetők is: a rezsicsökkentés újabb kétharmadhoz segítette a pártot, ám már rövid távon sem fenntartható a jelenlegi keretek között. Az olcsó rezsi árát máshol kell majd megfizetni.

Az újabb kétharmados győzelem után már a Fidesszel való szembenállással nem vádolható önkormányzati szövetségek vezetői is jelezték: jelenlegi formában nem hogy tovább vinni, de fenntartani sem lehet a drasztikus állami beavatkozás hatásait a piacon.

A több mint egy éve tartó rezsiháború legnagyobb vesztesei ugyanis eddig az önkormányzatok. A legtöbb településen ugyanis számos lakossági szolgáltatást (víz, szemétszállítás, távhő) önkormányzati cégek látnak el, amelyekre ugyanúgy érvényes a rezsiharc, mint a - kormány szerint - extraprofitot kitalicskázó multikra. Bár a multinacionális cégek, amelyek a lakossági ellátáson évek óta milliárdos veszteséget könyvelnek el, korábban jelezték: az állami beavatkozás kockáztatja a rendszerbiztonságot, mivel a bevételkiesés a karbantartástól és a felújítástól von el forrást - Orbán Viktor és a Fidesz vezetői mindezt a külföldiek huhogásának tudták be.


A teljes cikk a linken keresztül érhető el.

promenád írta...

Nagyon szép és igaz írás egy mélységesen elkötelezett,baloldali emberről,akit a Kapcsolaton ismertem és kedveltem meg.
Sok ilyen -nomen est omen-emberre lenne szükség ebben a jéggé dermedt országban.
Kár,hogy már egy kicsit túl sok évet számlál /velem együtt /
De azért az isten tartsa meg még nagyon sokáig !

asta írta...

Lustinak:

Néhány szóban nehéz ezt elmondani. Magyarországnak van egy nagyon nagy számú rétege, amely a kommunista diktatúra áldozatává vált. Sokféle módon. Ezeknek az emberekben, és többnyire az utódaikban is, akik nem élték át a veszteségeket ( én kislány koromban megéltem, így közvetlen tapasztalataim vannak erről)tovább éltek ezek a sérelmek. Ennek a rétegnek nagyon nehéz élete volt még a Kádár időszakban is, sokan befeküdtek, ( mert élni kell) meggyőződésük ellenére, amit rettenetes megaláztatásként éltek meg.De a sérelmeken túl, élt az a fajta kommunista ellenesség és a szabadság vágya, amely 56-ban került felszínre és amelyet durván tapostak el. Ez a réteg ugyan nem egységes, de meglepően nagy számú és sok fele ágazik, ahogy korábban is, de van egy dolog, ami mégis összetartja: a magyarságuk hangsúlyozása és a közösen megélt üldöztetés. Ez a korábbi elnyomás alatt is élt, de nem lehetett kiélni... talán ezért lendült át az inga olyan mértékben, ahogy láttuk. Talán ezért utasítják el a nyugatiasságot, mert azt is elnyomásként érzékelik. Ha a régi korokban keresnénk párhuzamot: akkor is élt a Kossuth párt és a Deák párt. Nekem szerencsém volt, mert az én őseim, kimutathatóan Deák pártiak voltak, így én azt a mentalitást örököltem. Nekem sokkal könnyebb volt átlendülni, és a racionalitás oldalán állni. Én sem felejtettem el semmit, de beláttam, hogy ezen túl kell lépni...más pedig a mai napig sem tudta ezt megtenni. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A régi traumák érdekes módon öröklődnek az utódokban...sokáig képesek látens módon létezni, de nem halnak meg.

Tudnék itt még sok egyebet is írni, de félek félreértenék sokan....nem véletlenül mondta Schiffer, amit mondott, ha nagyon szerencsétlenül és antipatikus módon is és abban a formában csak elutasítani lehet.. De az alján van egy kis igazság is.

morzsi írta...

Kedves Asta!
Amit állítasz, egyszerűen botorság. De nagyon jól hangzik!
Hogy a Kádár rendszer alatt - a kommunizmusnak mennyi áldozata volt?
Ismerek olyan családokat, akiknek gyerekeit nem vették fel - akkor - elsőre valamelyik egyetemre. De a következő években pedig felvették, vagy azért, mert jobban készült a csemetéjük a felvételire, vagy azért mert szereztek "összeköttetést..." Ezek többnyire értelmiségi családok voltak.

Akit meg nem, azt azért, mert lusta és gyenge tanuló volt.
De ma! 24 évvel a rendszerváltást követően olyan jól hangzik az, hogy a "kommunizmus áldozataira emlékszünk" meg ilyenek.
Azt még sehol nem hallottam, hogy a Horthy kormányzó úr áldozataira emlékszünk, meg a 3 millió koldus országára.
No meg a mai parlamentben fröcsögve kommunistázó urak 90 - igen kilencven százaléka annak köszönheti a diplomáját, hogy a szüleik munkások vagy parasztok voltak. Erre a mentalitásra nem akarok jelzőt használni, mert az nem tenne jót PuPu blogjának.
Üdvözlettel: - morzsi -

talalom írta...

Asta, Lusti, Morzsi!
Egy kis személyes történet. 1952-ben államosították a boltocskát, amely a család megélhetését adta. Alkalmazott nem volt, anyu, meg apu álltak a pult mögött. Apu (valamiféle kisnemesi családból való egyébként), élete végéig nem állt talpra.Anyu tartott el ötünket. A hetvenes években apu még mindig azon sóhajtozott, hogy bezzeg, ha a kocsma meglenne! Egyszer Anyu letorkollta. Így: Ha meglenne a kocsma, az egyik lányod nem lehetne tanár, a másik újságíró, legfeljebb a legügyesebb kasszírnők lehettek volna a Ferencvárosban! Igaz, nappalin egyikünk sem tanulhatott, csak szakmát, bár mindannyian jó tanulók voltunk. Én a magam részéről egyáltalán nem sajnálom azt a 10 évet, amit satu mellett töltöttem: hasznomra vált. Ennyit a mentalitásról.

talalom írta...

Pupukám! Érdekelt volna ez a BéK, de se rákattintással, se a facen beírással nem jött ki. Azt mondja, nincs ilyen oldal! Illegalitsba vonultatok?

PuPu írta...

Kedves talalom, ott van a bevezető részben a link, de akkor ide is:
https://www.facebook.com/groups/299365233407348/

Üdvözlettel:
PuPu

Unknown írta...

Tisztelt "kommunistázó" demokraták!

Először is azt kellene tisztázni, hogy volt-e Mo-n egyáltalán kommunizmus. A kérdéses lenini-ideológia nálunk a rendszerváltásig egyáltalán nem valósult meg, mert mi akkor még éppen csak leraktuk a szocializmus alapjait.
A Szovjetúnió jutott el a kommunizmus előszobájáig, mert deklaráltan felépítette a szocializmust.
Ebből aztán az következik, hogy a kommunizms mint ideológiai irányzat lézetett, de sehol sem valósult meg. Ergo, a kommunizmusnak nem voltak áldozatai. Akik azt gondolják, hogy...ők inkább a munkásosztály diktatúrájának áldozatai voltak.

Ezen bevezető után egy kis személyes:
Nekem a gyermekkorom azzal telt, hogy a családommal szívtunk, mint a torkosborz. Apám 1948-51-ben megyei felszámolási biztos volt. Ők vették leltárba a gazdag polgárok hátrahagyott értékeit. Aztán ahogy az lenni szokott - már akkor is működött a síbolás és a lenyulás gyakorlata - az új uraságok - pártvezetők, állami funkciókat betöltő elvtársak - erre is meg arra is rátették a mocskos mancsukat. Ellenállni nem nagyon lehetett nekik, mert ők a hatalomból érkeztek és akaratuk megfellebezhetetlen volt. Apám szegény bízott az igéretükben, hogy baj esetén majd mindent elsikálnak. Aztán megtörtént a baj és az új uraságok kihátráltak a felelősség alól.
Apám kapott 9 hónap kényszermunkát, bennünket - anyámat, 3 éves öcsémet és engem aki akkor 6 éves voltam egyszerűen kidobtak az utcára. Apám az internálásból nagybetegen érkezett haza. Ennek következményeképpen 40 évesen a szívét műteni kellett. Én akkor kezdtem a középiskolát, anyám a Tsz-ben munkaegységért dolgozott, apám csak minimális rokkantsági nyugdíjat kapott. Ebből éltünk. Aztán apám fiatalon 53 éves korában meghalt. Nem maradt utána semmi, mert a munkaképességét soha nem nyerte vissza.
Folytathatnám, de minek.
Én 1977-ben jelentkeztem az MSzMP-be, de baloldali elhajlónak minősítettek és elutasították a felvételi kérelmemet. Pedig az előmenetelemhez kellett volna.
A fentiek ellenére 1992-ben beléptem az MSzP-be ahol 11 éven keresztül aktívan tevékenykedtem. 2006-ban nézeteltérésem támadt a helyi és a megyei vezetéssel és befejeztem az aktivitásomat. Tagja maradtam a pártnak, ma is az vagyok. Emellett pártoló tagja lettem a DK-nak is.

Ezt csak azért mondtam el, mert szerintem a baloldaliság az nem azon múlik, hogy a múltban kit milyen sérelem ért. A baloldaliság egyfajta mentális állapot. Aki fontosnak tartja a baloldali értékeket a szabadságot, esélyegyenlőséget és a szolidalitást az ide tartozik. Aki pedig állandóan a múltba réved az pedig oda. Nincs is ezzel addig semmi gond, amíg a nézetrendszerek megférnek egymás mellett. Ez történik számtalan demokratikus országban. Nálunk sajnos nem ez a helyzet. Itt csak szekértáborok léteznek és az egyikből a másikba való átjárást semmi sem biztosítja.

talalom írta...

Ez a tartalom jelenleg nem érhető el
A keresett oldal nem jeleníthető meg. Az okok a következők lehetnek: az oldal ideiglenesen nem érhető el, megtekintése nem engedélyezett, vagy a hivatkozás hibás/már nem létezik.

Vissza a kezdőlapra
A megadott linket beemeltem, a fenti szöveg jött ki ismét. Csóközön

talalom írta...

Tisztelt Csaba! Szerintem nem a baloldal, hanem a konzervatív, polgári, demokratikus Magyarország szenvedte a legnagyobb vereséget. Ajánlom figyelmedbe: http://kanadaihirlap.com/2014/04/10/vesztesek-hunnia-legyozte-pannoniat/
Üdv: talalom

Unknown írta...

T.talalom!
Azt hiszem,hogy maximálisan féreértettél. Én egyetlen szót sem szóltam arról, hogy ápr. 6-án ki szenvedett vereséget.
Az én hsz-em tkp válasz asta 17:09 hozzászólására.
Kérlek olvasd el mindkettőt figyelmesen és annak alapján értékeld újra.

Lusti írta...

Kedves Asta!
Köszönöm.
Ennyiből is "átjött"...

Most csak 1-2 mondatra van időm... :(

Szerintem haladni csak úgy lehet a dologgal, ha szembenézünk a problémával... nem letagadjuk, mintha meg sem történt volna... nem másokra fogjuk, mintha mi ott se lettünk volna...
Amíg ez nem történik meg, addig nincs bocsánat... köpködés van... taposás van... gyilkolás van... önmagunké és másoké... ezt adjuk generációról generációra... és mindig újra kezdjük...
Megoldás?
Belátás.

Fontos az a riport, amit tegnap belinkeltem...

asta írta...

Hát Morzsi, tudtam, hogy te fogsz reagálni és azt is, hogyan:O) Pont erről beszéltem, már egy korábbi hozzászólásban is. Nem érted! Nem vagy képes felfogni, hogy azok az emberek is ártatlanul szenvedtek el sérelmeket. Sőt később egy olyan rendszerben kellett élniük, amely ellen minden porcikájuk tiltakozott. Pont úgy ( Nem! Ennél sokkal rosszabb körülmények között), ahogy most az itt írogatók mindannyian a most kialakuló rendszer ellen.
A fájdalmat az érzi, akinek el kell viselni. Mit gondolsz, mit érzett az az anya, akinek a 13 éves gyereke feküdt a mosonmagyaróvári tömegbe lövetés után a ravatalozó padlóján? Az osztálytársam volt. Láttam a saját szememmel. Az ő anyjának a fájdalma pont ugyanolyan, mint bármelyik más anyáé. Sarkítva próbálom magyarázni. Gondolod, hogy valaha is elfelejtette? Nem. Pont ugyanúgy nem, ahogy a zsidóság is örökre hordozni fogja a traumáit. A különbség közöttünk az, hogy én azt mélységesen átéreztem mindig. Elképzelhetetlen rettenetnek tartottam és tartom.

Itt és most csak arról beszélgettünk, hogy nem értjük, honnan jött elő az a mentalitás, ami előjött. Ezt próbáltam magyarázni, de nem igazolni. Pont arról beszéltem, hogy ezeken túl kell lépni, és a mában élve, egymás fájdalmát megértve akadályozni meg, hogy ilyesmi újra előforduljon. Ez a feladat.

talalom írta...

Kedves Csaba Kulcsár! Egy csomó dologban nem értek Veled egyet (pl. a kommunizmus lenini ideológiája stb.), de nem akartam szétverni a beszélgetést sem hosszú fejtegetésekkel a baloldaliság mibenlétéről. Üdv.: talalom

asta írta...

Csaba J.Kulcsárnak:

Persze, megvalósult kommunizmus soha nem volt, mert utópia. És mert utópia, csak erőszakkal lehetett rákényszeríteni az ideológiát a tömegekre. Az erőszaknak pedig mindig áldozatai vannak. A sztálini rendszernek mérhetetlenül nagy számú áldozata volt....rengeteg halott. És Rákosi sem fukarkodott...
Én is tudnék mesélni ( nem egyetemi felvételekről....ala Morzsi), a családom történetéből börtönről, kitelepítésről,kínzásról... és mindenekelőtt a félelemről és megaláztatásról. Mit szólna Morzsi pl. arra a történetre ma ( amit dokumentálni is tudok), mikor egy bírónak megparancsolják, hogy ártatlan embereket ítéljen el, vagy bűnöst mentsen fel.... és ha nem teszi, örök életre fosztják meg a hivatásától és a létalapjától... Mennyire tiltakozunk most pont az ilyesmi ellen.Pedig annak a rendszernek ilyen oldala is volt.

Mindeközben állítom, hogy a családom mindig demokrata beállítottságú volt. Gyermekkoromban csak azt hallottam, hogy minden embert értéke szerint és nem származása, színe egyebe szerint kell megítélni, a szegényeket segíteni kell stbstb. Nagyapám régi leveleiből is látszik, mennyire elítélte az akkor már megkezdődött egyetemi atrocitásokat a zsidó diákok ellen.. hogy azt írta az akkor egyetemista fiának, gyáva és alantas dolog a gyengébbet bántani....Hogy nem tűrtek meg semmiféle antiszemita megnyilvánulást még baráti körben sem, és aki mégis megtette, azt kiutálták, mert aljas dolognak tartották és lenézték. Ezért érzem végtelenül igazságtalannak az ezzel kapcsolatos általánosításokat.. Ja és Morzsika, Horthyról sem az elismerés hangján szóltak... nem akarom ide írni a jelzőket:) A családom a dédnagyapám kemény és nagyon nagyra értékelt munkájából épült házban lakott, amit aztán elvettek.
Én soha nem léptem be pártba, sőt ilyen tapasztalatok után nagyon is távol tartottam magam mindentől, ami ahhoz a rendszerhez kapcsolódott.
A rendszerváltás viszont nekem új és tiszta lapot jelentett... és most itt vagyok. A régi dolgoktól eltekintve, mindenben egyetértek PuPuval. Volt Magyarországnak egy ilyen rétege is, amiről mintha elfeledkeztek volna, akikre pedig büszkék lehetnénk és motorja lehetne a megbékélésnek. Példa is lehetne. Nem állom meg, hogy ne ajánljam a nemrég megjelent könyvemet, amely hiteles történelem alulnézetből és testközelből, ahogy a régi újságírók látták. Bár egy város története, mégis nagyon tanulságos mindenkinek. ( Sády Erzsébet: Győr vármegye és Győr szab.kir.város 1848-1920) Nekik akartam emléket állítani.
Ismét bocsánat a személyes jellegért... de ez ide tartozik.

melaleuca alternifolia írta...

Lusti 8:02
Ez a lényeg - a belátás!!!
Ez lehetne akár életre szóló "sorminta" is.

asta írta...

Lustinak:

Teljes egyetértésem!:)

Unknown írta...

T. Asta!
Amit leírtál annak nagy részével egyetértek. Néhány dologban nem osztom a véleményedet de ez így van rendjén.
A kommunizmus ideológiája önmagában helyes irányt mutat de teljeséggel kivitelezhetetlen. Ezért nem tartom helyesnek ha az ideológiát leegyszerűsítő módon összevetjük a gyakorlattal.
Ha sarkítani akarnék akkor a kommunizmus ideológiája az "egyenlőség" elvének maradéktalan megvalósulása. Azonban, amig a társadalmakat önző és gátlástalan emberek irányítják és amíg csak kizárólag egyenlőtlenségekről beszélhetünk - még akkor sem ha valami csoda folytán az anyagi javak bősége bekövetkezik - botorság erröl akár beszélni is.
Az pedig, hogy a proletárdiktatúra a kommunizmus ideológiája mögé bújva követte el az ismert és sokunk által megélt bűnöket az egy dolog. Abból még általános következtetéseket levonni nem helyes.
Mások más ideológiák mögé bújva követtek el hasonló vagy nagyságrendekkel nagyobb gaztetteket. Az istenhit mögé hány egyéni és tömeggyilkos esetet lehetne felsorolni.

Az én írásom azonban egészen másról szólt. Azt próbáltam személyes példámmal bizonyítani, hogy a baloldaliság az mindig mentális kérdés. Az elszenvedett sérelmek normális embert nem sodorhatnak a meggyőződésével ellentétes oldalra. A szenvedés kellemetlen érzés, de tudomásul kell venni, hogy azokat megtévesztett, kilóra megvásárolt vagy megfélemlített emberek okozták és okozzák. Az egész társadalom és társadalmat alkotó ártatlan emberek ezért nem tehetők felelőssé. Azért kell a harcot - elsősorban elméleti síkon - folytatni, hogy hasonló helyzetek és esetek többet ne fordulhassanak elő. Ezt a harcot pedig csak baloldalról lehet megvívni.
Mondanom sem kell, hogy lassan eljön a harc ideje. De ezt a csatát már a fiataloknak kell megvívniuk. Kérdés, hogy ezen az oldalon vannak-e, akik alkalmasak erre.

morzsi írta...

Astának!
Tökéletesen igazad van! Mindannyian áldozatok vagyunk, valakinek az áldozata. Meg ártatlanok. Ártatlanok mint egy Rákóczi téri örömlány.

Itt ebben az országban senki nem tehet róla, ha sorsa rosszabbra fordul, mert annak vagy a komenisták, vagy az oligarchák az okozói.
Így nézünk mi ki itt Hunniában. Na adios.

asta írta...

Kedves Csaba!

A kommunista ideológia pontosan annyira helyes, mint a krisztusi tanítások. Megvalósítása legfeljebb a mennyekben történhet meg:O)

Azaz utópia.:) Ellenkezik az emberi természettel. De ezen túlmenően is, a gyakorlatban totálisan félreértelmezett. Ugyanis nincs egyenlőség, már a születésben sem. Maga a születés meghatározza a létet... a létezés minőségét. Nem mindegy milyen képességekkel születsz és az sem, milyen környezetbe. Ezeket az eredendő különbségeket nem lehet kiegyenlíteni és igazságossá tenni. Max. két dolgot lehet tenni: 1. A szerencsésebben születettek segítik a kevésbé szerencséseket. ( szolidaritás)
2. Mindenkinek biztosítják a lehetőségei korlátain belül az önmegvalósítás maximumát. (szabadság)

Az soha nem fog működni, hogy minden ember egyenlő módon részesüljön a megtermelt javakból, mert az a kreativitást fogja vissza. Ha a tehetségeket lefejezzük fűnyíró elven, akkor a társadalom fejlődő képességét fogjuk kurtítani. Ezért nem működik gyakorlatban az un. kommunista ideológia.

Ami a diktatúrákat illeti, igazad van. Minden diktatúra azonos elveken működik, és azonos deformációkat és tragédiákat képes okozni. Bármilyen ideológiának társadalomra való ráerőszakolása, az egyen gondolkodás bevezetése mindig óriási egyéni sérelmekkel jár.
A baloldaliság valóban mentalitás kérdése, csak az a kérdés mi a baloldaliság. Mert szerintem a krisztusi tanítások a legbaloldalibb tanítások. Egy diktatúra elutasítása pedig teljesen más szint. Egy igazán baloldali ( ha a fenti értelemben használjuk) minden diktatúrát elutasít.... még a proletárok diktatúráját is.

PuPu írta...

Kedves asta, nem akarom újranyitni a mi régi vitánkat, de azt azért elmondanám, hogy a kommunista társadalom nem valakik elhatározásából jön létre, hanem az ember fejlődése kell, hogy elvezessen az osztályok nélküli társadalomig.
Ezer és ezer év kell hozzá, de a fáról lepottyant majom sem gondolta volna, hogy űrrakétát fog építeni, mikor az első keze ügyébe eső faággal kikotorta magának az édesgyökeret a földből.
Az az ember nem ugyanaz, mint a mai ember, az a társadalom sem - ki tudja, merre veszi az irányt az emberi fejlődés a következő évszázadokban, évezredekben?
Még az se kizárt, hogy megjön az ember esze...
Namármost a sérelmeket lehet pátyolgatni, de nem érdemes.
Ez egy olyan ország, melyben mindenki tud sérelmeket sorolni napestig, de az biztos, hogy a Kádár-rendszer módot adott mindenkinek a tisztességes életre.
Neked is, Apukádnak is, mégha nem is lehetett Győr-Sopron megyei elsőtitkár az MSZMP-ben.
De persze a dolgok érzelmi oldala nem vitatéma, emellett a múlt mindig szebb, mint a kiábrándító jelen...
Az élet meg egy nagy körforgás - látod, a bolsevikok is visszajöttek!
:O)))

PuPu írta...

Ja - és a kommunizmusban a klasszikusok szerint nem az egyenlősdi érvényesül, hanem mindenki dolgozik képességei szerint és részesül a javakból szükségletei szerint..
Így jár, aki nem járt MLEE-re!
Szívesen megvárnám, hogy tájékoztatni tudjalak, hogy bevált-e a jóslat!
:O)))

Lusti írta...

Kedves Asta!

Azzal nem adhat magának felmentést senki elkövetett vagy elkövetni készülő tetteire, hogy: "Ők is öltek, öl(t)jünk mi is!"

(nyilván drasztikus most az ige választás, de nincs jelentősége abból a szempontból, hogy a 'rossz' cselekedet 'rossz' marad, bárki követi is el - attól nem lesz valaki jobb ember, hogy elköveti ő is ugyanazt, amit más által elkövetve rossznak tart)

http://gyertyalang.blogter.hu/140361/a_belatas_kulturaja
Igen... tudom... férfiszemnek túlontúl ezoterikus... akkor nézzenek rá úgy, mint egy nőre...vannak benne férfiszemnek is kívánatos részek...
:o)

asta írta...

PuPunak és Lustinak

Előre bocsátanám, amit ugyan eddig is hangsúlyoztam: csak elvi a vita, csak a helyzet magyarázása, de nem igazolása. Mindössze egy létező jelenség eredőjének világossá tétele. Azt is hangsúlyoztam, hogy személy szerint ezen rég túl vagyok és már rég az általános tanulságok levonásával foglalkozom.
Igaza van Csabának, hogy a baloldaliság beállítottság kérdése. Mivel pedig családilag (is) alapvetően a szolidarítás és szabadság oldalán álltunk, nem volt nehéz a múltbéli sérelmeken érzelmileg túllépni.

Ahhoz azonban, hogy a túl lépesnél is tovább lehessen fejlődni a tanulságokat is le kell vonni és szembenézni a múlttal. Ahogy elnézem, itt senki nem akar ezzel szembenézni. Egyik oldalon se.

Igen PuPu...most már tényleg mosolyognom kell, hogy még olyan ember, mint te vagy, akit tényleg tisztelek és csodálok is a világos és racionális gondolataid miatt ( sokat tanultam tőled még régen), de még te sem érzed a disszonanciát. Kb úgy néz ki a dolog, hogy a mai alakuló vagy már kész diktatúrát elítéled, miközben a kádárit elfogadod. Pedig az deklaráltan diktatúra volt elvi és gyakorlati síkon is. A diktatúrák minden ismérvével és deformáló tulajdonságaival. Gyakorlatilag azt bizonygatod, hogy a diktatúra jó, ha én csinálom, ha pedig más csinálja fujj! Ez így nem megy.:O)

Ha elítélem a fasiszta diktatúrát, vagy a ma alakulót, akkor el kell ítélnem a kádárit is. Nincs mese! A különbség közöttük csak az ideológia volt. Az aztán nem alapvető különbség, hogy ki a kedvezményezett és ki az üldözött, és milyen ideológia alapján vágják el a torkodat, vagy szüntetik meg a lét alapodat. Az elv ugyanaz: egyik ember csoport erőszakkal rákényszeríti akaratát egy másikra és erre bármilyen eszközt felhasznál a lelki nyomástól egészen a tömeggyilkosságig.
A kádári rendszer, már a konszolidált része volt a folyamatnak, azaz már az első évtől eltekintve nem használt olyan durva eszközöket mint Rákosi... de az előzmények ezt már nem is tették szükségessé. A félelem légköre biztosította a fennmaradást. Minden diktatúra alapvető velejárója a félelem légkörének kialakítása.

Elvi síkon: a kommunista társadalom, azaz a mennyországi állapotok soha a büdös életben nem fognak megvalósulni a földön, mivel az embert úgy alkotta meg a teremtő. Ha ez az évezredek során mégis változna, akkor ez már nem ugyanaz a minőség lenne. Persze követendő célnak nagyon jó. Sőt kívánatos, mert cél és korlátok nélkül megszervezhetetlen lenne az élet. Ideálokra mindig szükség van.

Még hogy megjön az ember esze?! Ezt mondani pont most? Mikor éppen elmenni készül..... basszus!:O)

asta írta...

És folytatom, mert ezt nem lehet röviden:

Szóval a tisztességes élet. Mi az? Tisztességes élet az, ha nem halsz éhen? Vagy mi? Tisztességes élet az, ha valakit megfosztanak a hivatásától, mert nem hajlandó tisztességtelenségekhez adni a nevét? Tisztességes élet az, ha képzett, tehetséges embereket állítanak parkoló pályára? Szerintem nem...De ennél nagyobb baj, hogy ezzel egy ország erőforrásait pocsékolják. Kontraszelektálnak, ahogy történik most is. Ez óriási kár. Ma pont ezek ellen tiltakozunk. Vagy nem?

És a kommunista ideológia:..képességei szerint...szükségletei szerint... aha! Csak ott a bibi megint, hogy nemcsak a képességeink, hanem a szükségleteink is eltérőek. És ki fogja megmondani, hogy nekem mi a képességem és mi a szükségletem? Hm???? Megmondom: egy diktátor. Tetszik nekem vagy sem, annyi a szükségletem, amennyit ő meghatároz és már ott is vagyunk a diktatúránál:O

Lusti írta...

Megosztanék egy rövid - személyes jellegű párbeszédet:

- - - - -- - - - - - - - - - -
Anyu: - Engem annyira megbántott, hogy ha meglátom neki megyek... kikaparom a szemét is...
Én: - Anyu, vége van. Elment. Túl kell rajta lépni.
Anyu: - Tudom, de nem bírok!
Én: - És akarsz?
Anyu:- Nem.
Én: - Hát ez az...
- - - -- - - - - - - - - - --

Kedves Asta!
Veled kapcsolatban is ez jön át nekem... hiába írsz hosszan... hosszabban... és még hosszabban...
Illetve nem hiába... mert minden bekezdésed azt az érzést erősíti bennem: nem léptél túl...
De úton vagy! És ez jóóóóó.... :)

asta írta...

Jaj Lusti! Attól, hogy leírom a gyökereket, akár idézek is a régi sérelmekből, nem azt jelenti, hogy nem léptem túl.
A túllépés érzelmi viszonyulás..csak annyit jelent, hogy a múltat az ember múltnak nyilvánitja és úgy tekint rá. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nincs benne gyűlölet.
Azt azonban senki nem tudja megtenni, hogy az emlékezetét is kioltsa. Jól is néznénk ki:O)
Csak így a régi érzelmeket és történéseket hideg fejjel lehet elemezgetni és így lehet helyes tanulságokat levonni. Ha hajlandó vagy mások ellentétes érzelmeit és emlékezetét is meghallgatni, azzal utólag korrigálni lehet. Ez történt pl. velem is, mikor régen PuPuval hosszasan vitatkozgattam. Ez az útja. Nyitottnak lenni, meghallgatni, beszélgetni... ennyit tehetsz. Ez lenne a normális.

Az erőszakkal visszafojtott, ki nem beszélhető traumák beteggé tesznek. Ezt próbálom magyarázni.

Az nem segít, ha a másik fél következetesen utasít el, vagy akár kriminalizál ilyesmit. Hiszen ha ma azt mondjuk, hogy a társadalmunk beteg, az pont ebből ered. Ezért hozom ide ezeket a dolgokat. Pont ezért....a gyógyulás elősegítésére és az empátiás készség fejlesztésére:O)

asta írta...

Morzsinak

Azt hiszem te itt nagyon összemosod a dolgokat.
Igen valamilyen formában mindannyian áldozatok (is) vagyunk. A körülmények áldozatai. Ez az egyik szint: a külső realitás.

És van a másik szint, hogy az ember hogyan tud alkalmazkodni a külső körülményeihez. Diktatúrákat is túl tudnak élni az áldozatok is, de az komoly traumákkal jár. És vannak olyan helyzetek is, mikor önhibájukon kívül nem lehet túlélni.Ilynek pl. a haláltáborokba hurcoltak nagy része, a háborúban elesettek, a polgári áldozatok....és sok más.

Abban viszont igazad van, hogy az örökös másra mutogatás a silányság és gyengeség jele. De ez nem külső körülmény, hanem emberi minőség.