2014. július 30., szerda

ORBÁN HATÁRONTÚLI SZEKÉRTOLÓI

Az adevarul.ro portálon megjelent egy poszt, Ne-am săturat de Ungaria címmel egy román politikus-blogger, Bogdan Diaconu írta, melyet aztán a kolozsvaros.ro portál magyarra fordított (http://kolozsvaros.ro/web/kolozsvaros/-/nacizmussal-vadoljak-magyarorszagot), és mint a román nacionalisták elpofátlanodásának szép példáját tárt az olvasók elé. 

A posztot eredeti helyén a szerző egyetlen képpel illusztrálta, de a kolozsvaros.ro gondoskodott arról, hogy olvasói ne maradjanak vizuális élmények nélkül, ezért további hét képpel turbózta fel az anyagot.
A képekkel – gondolom, a nemzetek békés együttélése jegyében – jól illusztrálta a román-magyar szembenállást, a Nagy Magyar Fájdalmat (Nem! Nem! Soha!) bemutatta a Kormányzó Úr Őfőméltóságát, aki majdnem olyan délcegen ül Stromfeldtől lopott lován, mint Semjén sekrestyés a pejkón.

Láthatunk az egyik képen harcos kiállású magyar fiatalokat is - reszkessetek szőröstalpúak -  meg  magyar zászlókkal fene tudja hová (feltehetőleg jelmezbálba) vonulászó elnyomottakat.
És ott látható maga az Antikrisztus is, móc kecskepásztorba oltott Ramboként, román nemzeti színekkel dekorálva, a kép alatt „Ilyen az igazi román hazafi. Ő az.  Bogdan Diaconu. Gyűlölködésből jeles.” aláírással - ha nő lennék, ez a koma nekem azért titokban tetszene.
Milyen jó, hogy nem vagyok nő, legalább nem kell összeveszni nemzeti énemnek  hormonális késztetéseimmel…

Ez utóbbi fordításra hívta fel a figyelmemet kedves ismerősöm, én meg – nem is sejtve, hogy ezzel élő parazsat gyűjtök a fejemre – megosztottam a facebook-profilomon, azzal a felvezetéssel, hogy „Nagyon rossz vége lehet ennek, a tűzzel játszunk.”
Másik kedves ismerősöm ezt osztotta tovább, és ez lehetett a hiba.
Előkerültek ugyanis olyan kedves magyarok, akik meghirdették, hogy nem azzal kell foglalkozni, amit a koma írt, hanem azzal, hogy ki írt, mert aki a magyarokról rosszat ír, az ab ovo nacionalista, le vele!
” Mármost, ha nekiállunk "árnyalni" a képet, mindenki minden igazságát figyelembe venni, az igazságokat patikamérlegen összehasonlítani, akkor a végén kapunk valami eredményt, esetleg jót is - de nincs pár ezer évünk erre. Mármint a mérlegelésre.” – írta az egyik kommentelő – mellesleg újságíró - aki még viszonylag kíméletes volt, mert a kolléganője lazán lehülyézett, mivel én nem ismerhetem az romániai helyzetet, merthogy nem élek ott.
Jól jártak, mert én bizony mérlegelnék, kerül, amibe kerül.

Ami igaz, igaz - nem élek ott, kalandvágyból az anyaországban élek, és valószínűleg román nacionalista lehetek, mert időnként szoktam csúnyákat írni a magyarokról, jelen esetben pedig mély empátiát érzek a román blogger iránt, aki megírta, hogy mit érez egy román, mikor a Vezér és Kancellár, vagy idióta fullajtárjai Romániában randalíroznak.
Ennek hangot is adtam, egyben javasoltam, hogy talán lehetne cáfolni is az állításokat, amivel vitapartnereim egyet is értettek, csak éppen tenni nem tették.
Ők bizonyára rettenetesen nagy hazafinak érzik magukat, ellentétben velem, aki természetesen nem érdemlem meg ezt  minősítést, mert az apám nem a Retyezáton szemelgette a szamócát brummogva, nyáron is bundában, mígbezzeg…

Meg hogy én nem értem az erdélyi kérdést, meg úgy egyébként is.
Tudomásul kellene végre venni: erdélyi kérdés nincs.
Valaha lehetett, de a mai világban ez műbalhé.
Ami van, az az Európai Unió, meg Románia, benne egymilliónyi magyarral, akik akármikor jöhetnek az anyaországba, vagy Európában bárhova dolgozni, tanulni, senki sem korlátozza őket kultúrájuk ápolásában, egyenlő feltételekkel vesznek részt a gazdasági életben, de mi szenvedni akarunk.
Ugyanannyi joguk van, mint nekem, csak kötelességük nincs, egy fikarcnyi sem.

Szeretjük sajnálni magunkat, harcolni olyan dolgokért, melyek a birtokunkban vannak, de ebben a formában nem kellenek, mert mi a traktort is kerekenként hordtuk haza a téeszből, ott rohadt szét a fél ország a különféle trágyadombok mellett, alkatrészenként.
Orbán kívánatos Magyarországa egy zárvány Európában, kívánatos Erdélye pedig zárvány Romániában, ahonnan egymillió magyar, mint Burkus az óljából acsarkodik tizenkilencmillió románra.
Az is elég érdekes lenne, ha a román miniszterelnök meglátogatná Magyarországot, majd hamiskás mosollyal meghirdetné: eljöhet még a mi időnk, akár még itt, Debrecenben is…

Azt is mondták, hogy nem kell vitatkozni, mert a szerző olyan, mint Vona, jóllehet nem olyan.
Akkor meg a pártja olyan, és ha az sem olyan, mint Vona pártja, akkor az tudjukmilyen párt, ugye…
De hogy ezek az emberek eltöprengenének azon, hogy mit érezhet egy román az immár huszonöt éve tartó erdélyi vándorcirkusz, vagy a vérpofátlan magyar állami vezetők láttán, az nem érdekel senkit, mint ahogy az igazság sem, melynek egyébként ők, és csakis ők a letéteményesei.

Kaptam egyébként Erdélyért is, merthogy automatikusan a magyar szóhasználatot alkalmaztam, mikor a Romániában élő magyarokról beszéltem, merthogy az újságírónő nem Erdélyben él hanem a Partiumban, amit nekem illett volna tudnom, gondolom a neves tollforgató helyileg világhírű.
Magyarországon a romániai magyart jobb esetben erdélyinek, rosszabb esetben románnak hívják, ezen semmit sem segít, ha cizellálgatjuk itt a dolgot.
De tőlem akár a Regátban is lakhat akármelyikük is, ettől még lehet véleményem Orbán Románia, sőt, nemzetiségi politikájáról is.

Ez az egész éppen olyan magyaros ügy, mint a többi.
Képtelenek vagyunk szembenézni a valósággal, se tolerancia, se empátia nincs bennünk, csak a nagy löttyös indulatok, a kivagyiság, a hőbörgés.
Az autonómia-törekvéseknek sincs értelmük, hiszen mi változik tőle?
Semmi - ugyanúgy minden negyedik polgár román lesz a Székelyföldön továbbra is, aztán évről évre több, mert az erdélyi magyar inkább pofázik, minthogy ütemesen dugna, így aztán szép lassan kinépesedik még onnan is, ahol többségben van.
Koszovó példája pedig intő jel lehetne, persze itt az albánok mellé álltunk – megájj, megájj, kutya Szerbia, ugye… - pedig a Székelyföld albánjai a románok, vitapartnerem partiumi városában minden magyarra már két román jut, szóval fel kellene kötni a fehérneműt, fel szexre, magyar!

Az ostoba, elvakult nacionalizmus nem csak a román nacionalisták sajátja, a mieink is alkotnak rendesen.
Ők ugyan azt képzelik magukról, hogy hazafiak, de valószínűleg ezt tartja magáról a poszt szerzője is, akinek jelen esetben még akkor is igaza lenne, ha Vonescu lenne a becsületes neve.
Sajnálom, hogy a vitát nem tudom belinkelni, a facebook-csoport, ahol a vita folyt titkos, mert véleményünk az van, vitatkozni is szeretünk, csak azt nem szeressük, ha ellentmondanak nekünk…
Pedig ez is egy olyan téma, amit ki kell beszélni, ha békességben akarunk élni szomszédainkkal és önmagunkkal.

Persze ha sajnáltat6juk magunkat, az se rossz.
Trianon után évekig vagonokban laktak a hazazsuppolt magyarok.
Nagynéném óvónő volt Erdélyben, a világháború végén azzal jött haza, ami rajta volt.
Azt mesélte, hogy még székelyföldön sem szerették az anyaországi magyarokat, a gőgjük, túlhajtott nacionalizmusuk miatt, és az első adandó alkalommal visszaütöttek.
Kár lenne ezt kiharcolni…

:O)))

16 megjegyzés:

Tüske Zsófia írta...

csak egyetlen komoly kérdés van: ki dobta be a budiba az élesztőt?
ki az, aki nem tanult Jugoszlávia történetéből?
ki az, aki itt kakaskodik a 20 millió románnal úgy, hogy a náci párttal együtt sem tudnak összesen egymillió "hon-visszafoglalót" sem kiállítani?
mert az alcsúti illiberálisra szavazni az egy dolog. de szembeállni úgy tízmillió, Semjén és Kövér elvtárs által felhergelt nacionalista románnal az meg egy másik. Nem hiába hívnak minket táposoknak a határontúli magyarok...


civilhuszár írta...


A románok meg aztán be is vannak rittyentve, Kövér nyilasainak még a hamvaitól is.
Örüljenek neki, hogy karhatalmilag még nem zavarták ki a fideszes fasisztákat Tusványosról.

pleinair írta...

"Elegünk van Magyarországból, amely Reich-nak képzeli magát, elegünk van Orbán Viktorból, aki Horthynak képzeli magát, és elegünk van Budapestből, amely egy olyan Birodalom fővárosának képzeli magát, amely soha nem létezett csak azoknak a vezetőknek a beteg hallucinációiban, akik számára az élet csak mások halála által nyert értelmet.
Elegünk van Magyarországból, amely tiszteletet követel magának azért, hogy semmibe vehesse a román törvényeket,
Elegünk van abból, hogy lenyomjanak a torkunkon románok megölésével vádolt magyar háborús bűnösöket, akiknek könyveivel felvonulnak Romániában, hogy kitüntetéseket kapjanak, és szobrot állítsanak nekik, majd elátkozott hamvaikat titokban abba a földbe temessék, amelyet megcsonkítottak, és ahol az általuk megölt románok vére még mindig igazságért kiált. Nem hallottam soha, hogy Magyarország bocsánatot kért volna a Horthy-korszakban elkövetett gyilkosságokért, ellenkezőleg: Budapest központjában ünneplik azt. Sőt, Horthy szolgáinak leszármazottai, akik erdőket loptak el Erdélyben, most területeket kapnak vissza, mintha elődeik a román föld jogos tulajdonosai lettek volna.Elegünk van Magyarországból, és annak újraválasztott miniszterelnökéből, Orbán Viktorból, a magyar nemzet megmentőjéből, aki első parlamenti beszédében kinyilvánította azon „jogát", hogy a szomszédos országok területeit kontroll alatt tartsa, és parancsokat adhasson más nemzeteknek.
Elegünk van Magyarországból, és soha nem létezett nagyhatalmi státusából adódó bősz komplexusaiból, a nagy nemzetekre jellemző büszkeségéből,
Elegünk van Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Tőkés László, Vona Gábor, Wass Albert és Nyirő József Magyarországából, a halál székely hadtesteinek Magyarországából, amelyeket Tőkés László fel akar éleszteni (ezeknek is vannak emlékművei Romániában), elegünk van a Horthy és a Trianon előtti korszak iránti nosztalgia Magyarországából. És ha a magyar választók – sajnos túl sokan vannak, akik e veszélyes irányt követik – el szeretnék kerülni, hogy a magyar nép úgy maradjon meg a történelemben, mint a nácizmus iránti nosztalgia utolsó bástyája, másfajta országot kellene építeniük, másfajta ideálokkal, és főleg másfajta hősökkel.

Részleteket akartam idemásolni Bogdan Diaconu írásából, de még így is maradt pár kihagyhatatlan bekezdés.
Íme egy kis ízelítő büszke népem reakciói ezekre a vádakra:

"Nekem pedig elegem van ebből a történelem hamisító,oláh csürhéből, akik köszönettel tartoznak annak a sokat szidott Horthy Magyarországának, amiért azt a rengeteg infrastrukturát ellenszolgáltatás nélkül Oláhországban hagyta, mely nélkül mind a mai napig hegyekben élő birkapásztorokként tengetnék bocskoros szaros életüket! Elfog jönni rövidesen az az idő, mikor a normális rend vissza fog állni és az országbitorló siserehad vinnyogva fog bocsánatért esedezni! Isten engem úgy segéljen!!!"

"!Ha a magyarok nem lennének ez a világ kb sehol se tartana és mind ezeket nézve egyáltalán nem lehet rámondani a magyarra,hogy nagyképű!" :)))

Et is hazánk egyik hős fia írta:

"Ne is Magyarkodj te komcsi fasz!!! Az apad a buzi aki a kis faszod szopogatta, te vereb!!! Az ilyen kocsogokbe se artana egy sorozat mint te!!! TE BE VERTED A FEJED KIS EMBER!!!!!! A KURVA ANYAD!!!!!"

"Rohadt románok ! Azért ehhez a cikkhez pofa kellet . Az ilyenek miatt utáljuk őket"

"Elegünk van minden olyan népből, akik Magyarország ellen van. "

"! Be kell perelni az újságot, mert hamisan vádaskodik egy ország és annak népe ellen. Brüsszelbe kell vinni az ügyet, és ott tiltakozni! Csakazésrt is!!!!!"

Tüske Zsófia írta...

egyáltalán nem mellesleg az "életüket a magyarok nélkül birkapásztorokként tengető bocskoros oláhokról" én Romániában sok olyan románnal találkoztam, akik négy nyelven beszéltek felsőfokon, olyannal is, aki magyarul jól beszélt, mert Erdélyben élt, de Bukarestben még a polcfeltöltő srác is beszélt angolul a szupermarketben. Olyan magyarral is, aki csakazértse beszélt románul, és más nyelven sem. Persze, mindig a tükör a hibás.

csakafidesz? írta...

Csatlakoznék az előttem szólóhoz.
Elöljáróban kihangsúlyoznám, hogy az ügyben csak annyi az érintettségem, hogy MO-n élek (sajnos!) és nem közömbös számomra, hogy a szomszédságban mi történik.
A miénk egy olyan kicsi ország, hogy közepes hatótávolságú ballasztikus rakétával simán át lehet lőni keresztbe és hosszába.
Más már nem is hiányozna, mint hogy valaki bennünket is célba vegyen. Magyarországi célpontokat már kis hatótávolságú rakétával (1000 km) is el lehet érni.
Pedig sokan dolgoznak ezen. Ezt itt mifelénk úgy hívják, hogy ők azok, akik játszanak a tüzzel!
Sokan még ma is azt hiszik, hogy a mi dicsőségesnek mondott történelmi műltunk simán átkonvertálható a jelenbe.
Ez pontosan ugyanaz, mint amikor ha fociról esik szó, akkor csillogó szemekkel mindig a dicsőséges Aranycsapatról beszélünk. Pedig előtte és utána is - egy ideig - volt jó csapatunk.
Az Aranycsapat állandó emlegetése - mások agyonhallgatása mellett -sérti azokat akik előtte és utána is jól teljesítettek.

Visszatérve a kolozsváros.ro fordítására. Végigolvastam és
végigolvastam a fordításhoz készített 271 hozzászólást is.
A hozzászólásokat többnyire a végtelenségig megtévesztett, félrevezetett, agymosott magyarországi magyarok fogalmazták meg, akikből csak úgy sütött a románokkal szembeni gyűlölet.
Mi sokan azt mondjuk magunkról, hogy birka módon tűrjük, amit a mi kis diktátorunk és baráti köre művel velünk.
A kommentek olvasása azt a meggyőzödésemet erősítette meg, hogy lehet, hogy ennek valamikor drámai "robbanás" lesz a vége, mert ha a románok egyszer bepöccennek akkor lehet, hogy az ország megtelik romániai-magyar menekültekkel és akkor valóban számíthatunk arra, hogy kényszerből beköltöztetik őket a mi lakásainkba.
Na és ki fogja őket majd eltartani? Orbán állama? Nem hiszem, mert egyenlőre még a saját polgárairól sem képes megfelelő szinten gondoskodni.
Hát, ez a tétje a tűzzel való további játszadozásnak!
A románok egyszer már álltak a Tisza vonalánál. Akkor még vissza lehetett őket onnan parancsolni. Ha ez netán újra bekövetkezne, akkor ezt már nem lehet ilyen egyszerűen megoldani.

csakafidesz? írta...

Módosítás:
A csatlakozásom pleinair 14:59 hozzászólásához történt.

öcsike írta...

Kedves Pupu bácsi!

A nagymamám tanította, hogy ha átmegyek a szomszédékhoz, akkor ott először is illik köszönni.
Ha a szomszéd néni hellyel és egy vajas kenyérrel kínál, akkor azt meg kell köszönni.
Ha a szomszédék gyereke rosszabb tanuló, akkor nem illik ezt megemlíteni.
Ha "kevesebb tellik" a szomszédéknak, akkor azt nem kell szóba hozni.
És a legfontosabb, hogy ha a szomszédba megyünk, "és nagyon kell..." akkor nem "sz@runk" a szomszédék szobája kellős közepébe"

Névtelen írta...

Már közömbösen nézem "szép újvilágunk" minden képtelen baromságát, kezdve a székelyek autonómiájától, a XXII. kerület önkormányzati épületén díszelgő székely zászlón, a helység névtáblák rovásírásos idiótizmusától,a turul nemzette magyarság eredetén át, a hülyeség visszafojtott kisebbségi érzés ostobaságba torkolló kompenzálásába.Se rokonom, se ősöm nem származott sem Erdélyből, sem Partiumból, sem magyar,sem román őseim nincsenek, csupán az emberi egyenlőség feltétlen tisztelete késztet a mindenféle rasszista, antiszemíta,homofób attitüdök gondolkodás nélküli elvetéséhez, mindezek ellenére említeném,hogy 1848-ban a Lánchíd építésének finanszírozását nem valamelyik nagybirtokos magyar főúr, vagy hazafias gyűjtés finanszírozta, hanem egy román származású ember. Ki itt a hazafi, kinek fontos az ország fejlődésének elősegítése?

grund írta...

Na, erre jók a felcsúti disznóólpucoló posványosi piknikjei, a nacionalista indulatok felfűtésére. De hát ehhez értett mindig is, a megosztáshoz, az árokásáshoz. Az biztos, hogy az erdélyi magyar közösségek dolgát ezzel csak tovább rontotta. Olvasva a cikkhez írt kommenteket, elszörnyedtem, hogy mennyi sötét, fröcsögő, gyűlölködő alak él közöttünk. Az ilyenekkel értelmesen vitázni, beszélgetni egyszerűen képtelenség. Mit kaptak ezek az emberek anno a családjaikban, és az iskolákban?
Elképzeltem, hogy ezek a fröcsögő mélymagyarok miket művelnének, ha Victor Ponta, vagy Fico járna kis hazánkba évente lázítani az itt élő nemzetiségi közösségeikeit. Szóval, a helyzet reménytelen és csak fokozódik... TGM víziói fognak végül beteljesedni.

hello írta...

http://www.stop.hu/belfold/tusvanyos-is-kiakadt/1254674/

Geza írta...

Nem olvastam vegig a magyarra leforditott blogot, de ami a vastagbetus reszbol atjott, az igencsak egybevagott sajat (es valoszinu meg 1-200 ezer mo-i ember) velemenyevel. Annak is orulok, hogy a DK-nak a beszeddel kapcsolatos reakcioja is be volt linkelve az oldalra. Igy remelheto, hogy romaniai EUs polgartarsaink nem vesztik el a remenyuket teljesen a .hu enklaveval kapcsolatban.

szka írta...

És a Lánchíd építésének finanszírozásában Báró Sina György mellett a Rotschild bank is részt vet! A magyar urak talán 10% körül! A többit a két említett finanszírozta.

talalom írta...

Úgy tűnik, népünk számottevő hangossága azt a megoldást részesíti előnyben kár esetén, mint a paraszt, amikor a jég elveri s szőlejét: Lássuk uramisten,mire megyünk ketten.
1988-89-ben sok román tanult magyarul - akkor még nem reménykedtek Csau úr elzavarásában. Itt élünk egy hatalmas országban, vagyunk majd 500 millióan, végre ismét "három tenger mossa a határainkat". És nem a lehetőségeinket próbálgatjuk, hanem azt nézzük, hogy melyik szomszéd táljában mi van, és hogyan lehetne azt onnan kikapirgálni. Vagy legalább belerondítani, hogy az se élvezhesse.

hello írta...

Tudod, Talalom, nekem erről mindig az István, a király egyik dala jut eszembe: "Gyarló az ember".

De tényleg ennyire??? :-((

Muzsi Attila írta...

Mióta mind mondom, hogy az erdélyi magyarságot egy jó gazdasági projekt tartaná meg és össze, de mind azt kapom vissza, hogy mit tudok én erről, amíg a magyar nem éli meg azt a nagy magyar katarzist, addig nincs miről beszélni.
Most úgy állunk, hogy álmodozunk a nagy magyar boros pincékben, képzeletben már a régi borokat isszuk, de tulajdonképpen nincs se szőlősünk, se hordónk, se kivel dolgozzunk, se kinek, de mi magyar katarzisról álmodozunk...
Erdélyi magyarként néha fárasztó ez is...

nguyenhuong írta...

Thanks for sharing, nice post!

Đến Casanova đây là cafe san vuon dep o tphcm bạn không nên bỏ qua hay bạn muốn học bài thì quán cafe thích hợp để học bài cực thú vị đấy hay quán quán cafe có view đẹp ở sài gòn bạn không nên bỏ qua hay quán cafe có đàn piano siêu lãng mạn hay casanovacafe là 1 trong cà phê giá rẻ bạn nên đến 1 lần, hay tổng hợp những quán những quán cà phê dễ thương ở sài gòn hay những quán cafe nhỏ và xinh đến là mê hay cafe doc dao o sai gon không đụng hàng hay casanova là quán cafe wifi mạnh thích hợp để làm việc hay cafe sang chanh bạn nên trải nghiệm hay cafe độc lạ sài gòn cực đẹp hay quán cafe có bánh Pizza cực ngon ăn là nghiền hay đây là cafe nhac acoustic sai gon cực lãng mạn hay máy đưa võng tự động giúp bé ngủ ngon hay đây là quán cafe phong cách lạ bạn nên đến hay đây là quán cà phê có chỗ chơi trẻ em hay bạn muốn hội họp thì đây là quán cà phê có máy chiếu cho bạn làm việc hay nhung quan cafe co phong rieng cho làm offline làm việc hay điểm danh quán cafe thú cưng bạn nên đến hay quan cafe boi bai tarot cực thú vị.