2014. július 23., szerda

SANGHAJBÓL CSÁRDÁST, PEKINGBŐL PULIT

Kínából importálunk paprikát, ez azért már valóban mindennek az alja.

Valaha azt hihettük – és talán joggal – hogy a mi földünkön termett gyümölcsnek, zöldségnek nincs párja, mert ízletesebb, zamatosabb, mint a világ összes többi gyümölcse, köszönhetően a kiváló termőhelyi adottságoknak, a víznek, a napsütésnek.
Erre az Úr, hogy büntessen minket rátartiságunkért, első lépcsőben idecseszett a fejünkhöz egy rohadt narancsot.
Ne taglaljuk most, hogy milyen, maradjunk annyiban, hogy a narancs még Izraelben  is 
(!!!) különb, mint itt, pedig ott minden gyümölcshöz jár egy javadalmazás lőszer is…

Nadehogy paprikát Kínából – ennél azért nincs lejjebb!
Mert azt senki sem vitathatja, hogy a kínaiak is tudnak paprikát termeszteni, ami egészen paprika-jellegű is, de hol van az a szegedi csípőshöz, vagy a kalocsai édesnemeshez?
Természetesen ez a helyzet nem máról holnapra állt elő, a züllésnek lépcsői vannak e tekintetben is.

Az első lépcső az volt, mikor az élelmes magyar paraszt beledarálta a disznóól tégláját a paprikába, hiszen jó paprika nélkül úgysincs jó kolbász, a téglával dúsított paprika meg nem jó paprika, így aztán röfit tartani is felesleges, majd hozunk be kalbászt Hongkongból.

A második lépcső az volt, mikor a ravasz magyar paraszt rájött, hogy azért nem megy jól a paprika, mert a tégla nem elég vörös, de megoldotta a problémát, hozatott be míniumot (barter, - ólom lefolyócső ki – mínium be…) Shenzenből.
Igaz, az első időkben gondot okozott, hogy a kedves vevő látszólag vértől habzó szájjal szidta a termelőt, de átmenetileg megállt a magyar paprika nimbuszának romlása.
Különös tekintettel arra, hogy a jogrend vadul védte a minőséget, tegnapelőtt született ítélet például az aflatoxinnal dúsított szegedi paprika ügyében, mellyel tíz évvel ezelőtt mérgezték a népet.
Az ominózus paprikaőrlemény semmiképpen sem jöhetett a Népi Kínából, valószínűleg tajvani gagyi lehetett, mint a Gucci karórák és társaik…

Az utolsó csapás a magyar paprikára az volt, mikor a takarékos magyar paraszt elhatározta, hogy megtanítja a paprikát a víz nélküli növekedésre, ami éppen akkora sikert aratott, mint amikor Gazsi meg akarta tanítani a lovát az étkezés elmellőzésére.
Már közel volt a siker, mikor a Rigó égnek rakta mind a négy patáját – és a paprikatermesztés sem járt másként.

Namármost a paprikatermesztés kicsiben maga a magyar mezőgazdaság, melyet a rendszerváltók oly sikeresen vertek szét, hogy ma már lélegeztetőgépen sem lehet tartani, körüllengi a bomlás édeskés illata.
Ami meg még nem ment tönkre, azon éppen most buzgólkodik az ország első mezőgazdásza, a Nagy Poliészter, vagy ki is, aki természetesen ehhez is ért – felkészül a gumipitypang.
A Vezér - von Haus aus is - echte magyar paraszt, a legszebb hagyományok ápolója, márpedig ő tudja, hogy az ápoló mennyire fontos, hiszen neki is van ápolója Grazban, aki ha kicsit is elhanyagolja a dolgát, mindjárt tűzheti is a nyelvét a füléhez, ziherejsztűvel. 

A magyar falu nyakig ül a szarban, leszámítva persze azt a néhány kulákot, akik majd a kínaiak bejövetele után kitelepítésre és átnevelésre kerülnek, de ma még boldogan basáskodnak földijeik felett.
Baloldali szemmel ez sem szép látvány, de ha legalább jól csinálnák a kulákoskodást – de erről nincs szó.
Hajdan, Rákosi korában a kulák értett a földhöz, esztergálta szorgalmasan, szerette, megadta neki mindazt, amire a földnek szüksége volt, hogy aztán az majd meghálálhassa neki.

A mai kuláknak nem földje van, hanem földalapja, merthogy arra jár a földalapú támogatás.
A földről való gondoskodás meg többnyire abban merül ki, hogy kimegy a kinevezett gazda a határba, szemöldöke fölé emeli műkörömreszeléstől kérges kezét, hogy a nap ne süssön a szemébe, gondterhelten körültekint, majd legyint: le van szarva.
Ez a trágyázás.
Ugyanez, ha a biogazdaság szétverése miatt háborgó emberekre tekint, fejtrágyázásnak minősülhet.

A mai magyar gazda nem bíbelődik öntözéssel, learatja a búzát, a rozsot, a szép termést hozó kombájnolható pipacsföldjét, majd tartja a tenyerét, melybe belepotyog az uniós pénz, aztán mindenki tapsol és örül.
Hajdan volt öntözés, ma nincs – igaz, egy korabeli öntözőberendezés alá ma beférne vagy tizenöt szerencsétlen földje is, de ettől nem kell tartani, a magyar paraszt képtelen az együttműködésre, huszonöt év alatt sem volt képes kiizzadni magából valami beszerzési vagy értékesítési szövetkezet-félét, merthogy az valamiféle komcsi furfang, emlékszünk jól.
Megmondta a Mama is, mikor megjött a nyugdíja, ami a vérzivataros téeszévek után jár neki, és amiből végre futotta egy kanna tablettásra, hogy azok voltak a szép idők, mikor a Főméltóságú Kormányzó Úr részére átadták a szalmából font címert az angyalokkal…

Magyar mezőgazdaság volt, de hogy lesz-e még – ki tudja?
Mindenesetre most szétverik még a maradék nagyüzemeket is, merthogy ezek a rohadtak gazdaságilag talpon maradtak, márpedig így nehézkes lesz elérni, hogy barátaink felvásárolhassák őket a szennyvízkezelőkben tárolt valutáért…

Magyarország élelmiszert importál, a faluban pedig ismét cselédek és zsellérek laknak.
Ha ilyen ütemben haladunk hátrafelé, még megérhetjük a jobbágyság újraélesztését – urbárium, kilenced, tized, robot az aktuális Mészáros Lőrincnek, vagy a Főméltóságú Kormányzóné Nagyasszonynak, füstadó, évi 1 icce vaj, 2 kappan, 12 tojás, miegymás.


És hungarikumok, melyek között is első a mi Nagyurunk, akinek párja a kerek világon sincs, kivéve Anikó asszonyt, de ő is eléggé elnyűtt már – nem egyszerű dolog a családi gazdaság két szorgos kezében tartása.


Szép jövő vár ránk, csak győzzük kivárni – addig meg együk a kínai paprikát, és nézegessük a pulit, mely kicsikét egy sárkányra hajaz, de hát adjunk időt a kínai tenyésztőnek, lesz ez még pulibb a pulinál…

:O)))

14 megjegyzés:

xyz írta...

Norvégia élelmiszer behozatalra szorul az éghajlati adottságai miatt. Az, hogy mi is, még talán Torgyán doktor sem gondolta volna 25 évvel ezelőtt, amikor kitalálta a kárpótlást.

hello írta...

PuPu, egyúttal a választási eredmények alakulására is világos magyarázatot adtál.

Megint az egyik hajdani főnököm kedvenc mondása jut eszembe: "a sz*r is fokozható". Igazsága volt.

csakafidesz? írta...

T. PuPu!
Érintettségem okán szeretném elmondani a következőket:
1982-ben terveztem egy univerzális kalapácsos darálót kukorica, búza, árpa no meg paprika darálásához. A háztájon akkoriban voltak még lábasjószágok - a libát is ideértve - és azoknak minden nap gondoskodni kellett a takarmányukról.
Akkoriban a TSz-eknél volt tagonként 1 ha háztáji, amiben a bukfencen kívül akár magot is vethettél, hogy legyen egy kis takarmányod a jószágoknak.
1981-ben a TSz vezetése gondolt egyet és szerződést kötött a szegedi Paprikafeldolgozóval. Ettől kezdve a háztáji terhére lehetett paprikát is iratni. A TSz elvetette, permetezte, a tag meg kapálta, leszedte és leadta a szerződött mennyiséget a többit meg megszárította, kicsumázta és ledarálta.
Hát akkoriban ezért terveztem meg és készítettem el sk. ez a darálót, hogy nekem és a barátaimnak ne kelljen a bérdarálónál sorban állni. Amikor vége volt a szezonnak, a paprika zsákba került a gépben kicseréltem a rostát és lehetett az állatoknak szükséges takarmányt előállítani. Még bérdarálásra is volt igény és lehetőség!
A minap a kacatok között keresgélvén ráakadtam erre a régi "kincsre". Egy kicsit megviselte a sok állás, de azt gondoltam, hogy rendbeteszem és eladom valami szegény embernek olcsó pénzért, mert én már akkor sem használnám többé, ha bírná a derekam. Hogy, miért?
Egyrészről nincs TSz, másrészről ezt egyénileg nehézkes lenne ma már leszervezni.

Most, hogy olvasom az általad megfogalmazott gondolatokat úgy döntöttem, hogy inkább kiviszem a MÉH - nem tudom így hívják-e még - telepre. Felesleges időt pocsékolni rá, ha úgysem hasznosítható!
Hogy hova jutottunk alig több mint negyed évszázad alatt? Szégyen még kimondani is!

Névtelen írta...

Bármit próbáltok is a Fidesz marad hatalmon.Ov rájött,hogy pozicióban csak sáros és zsarolható v kökönyegforgató ember maradhat.Az uj emberek is csak sárosak lehetnek.

grund írta...

Hát igen, a valamikor híres magyar paprika sorsa tökéletesen bemutatja mezőgazdaságunk helyzetét is. És amit PuPu itt leírt a paprikáról, mint volt fogyasztóvédő, csak megerősíteni tudom.
Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy melyik ország mezőgazdasága vészelte volna túl ezt a három csapást; a TSZ-ek totális szétverését,a felcsúti által ránk szabadított Torgyán dr-t és a kárpótlást? De lehetne még az okokat tovább is ragozni...

talalom írta...

Sajnálom kedves grund, de se a magyar politika legkártékonyabb alakja (torgyán), se a Magasságosfocista nem tudta volna ilyen tökéletesen tönkretenni ezt az országot nélkülünk. Se a mamák nélkül, akik egyike azon borongott '90-ben egy tévériportban, hogy még ajándékcsomagot is kaptak a nagyságoséktól, és előfordult, hogy cipő is volt benne! De azok nélkül a "riporterek" nélkül sem, akik ehhez a szöveghez részvéttel bólogattak.
Amíg nem kerülközik egy olyan politikus, aki belemondja a "nép" oly érzékeny lelkébe, hogy addig itt nem lesz kevesebb az adó, amíg csak néhányan fizetik. Addig nem lesz jó lét, amíg a gazdagot irigyelni meghatározó ideológia. Sokan hajtogatják, hogy a cigányságot nem lehet kihúzni a bajból, mert maga sem akarja. Hát a magyarságot sem.

Jutka írta...

Amikor külföldön vagyok (Svájc és USA) a gyermekeim jóvoltából, mindig szembesülök azzal, hogy a kinnt ,igen drágán vehető gyümölcsök, zöldségeknek nincs semmi izzük, és a gyerekek is noszatrgiával gondolnak a hazai ízekre. Ma már az a helyzet, hogy bár a piacon rengeteg árú van, de nagyon meg kell néznem ,hogy hol vásárolok, mert a paradicsom, és egyéb zöldségnek éppen ugy nincs meg az a zamata ami régen volt.
Szépek pirosak, de nincs semmi izze.
Paprikát is csak östermelőtől vásárolok, és viszem ki az USA ba, nagy izgalmak mellett, mert ugye oda nem lehet hivatalosan kivinni.
A nyugaterurópai piacokon is elvétve láttam magyar paprikát.
igazából nem értem, hogy erre miért nem forditanak nagyobb figyelmet, jobb reklámokat, bemutatókat.Kelet felé kacsintunk, de arra mit akarunk eladni? A svájciak védik nagyon a piacukat, de ott van más számos ország ahová lehetne szállitani, és mivel sok magyar is él kinnt
azok is vágynak hazai ízekre.
Lehet hogy nem vagyok a képben, hogy ennek milyen akadályai vannak, de biztos vagyok benne , hogy meg lehetne találni az utat.
Rosszul gondolom?

grund írta...

T. talalom!
Ebben egyetértünk, mindenkinek megvan a maga felelőssége a maga szintjén. Én sem állítottam mást, nem úgy fogalmaztam, hogy kizárólag Torgyánék tehetnek mindenről...
Hogyan is szól a nóta; "Miért hagytuk, hogy így legyen?"
Csak kevesen látják ezt be, és ha baj van, azonnal beindul náluk a másra mutogatás reflexe. Azok köréből meg különösen visszataszító, akik ráadásul anno még rájuk is szavaztak... Mondják, hogy erősen hiányos nálunk a demokratizmus kultúrája. Hát addig, amíg emberek tömegei alapvető létszükségleti gondokkal küszködnek napról napra, addig nem is várható ebben sem javulás. Nagyon igaz itt is, amit Maslow állít a szükségletek hierarchiájával kapcsolatos munkáiban.

Naív Demokrata írta...

Lemondták Orbán washingtoni programját

A georgetowni egyetem nyilvános vitát akart volna, ez a magyar félnek nem felelt meg.

/index.hu/

Ehhez nincs mit hozzáfűzni. :)

talalom írta...

Jutka! Azért ízetlen sok magyar termék is, mer magyar termelők is azokkal a szaporítóanyagokkal dolgoznak, amivel a társaik. Epret például gyerekkoromban úgy vettünk eltenni, hogy 11-re-12-re mentünk ki a piacra, mert az árus már féláron adta. A reggel szedett eper ugyanis már délre meglottyadt, ha nem sikerült eladni, dobhatta ki a kereskedő. Szépen kinemesítették hát a nagy, piros epret, aminek csumája van, és nem rohad meg napokig se. Igaz, íze, az nincs.
A magyar termelő meg azért nem jut ki a nemzetközi piacra az árujával, mert nincs neki áruja. Egy család ugyanis nem képes pár hektáron annyit termelni, hogy folyamatosan, azonos minőségben legyen képes szállítani. A nagykereskedő meg nem megy el másfél kiló paprikáért, amikor egy tízmilliós városban árul. Nem tett jót az exportnak a téglapor, a minium, meg az aflatoxin (Pupu, én úgy emlékszem, így hívták ezt a gombafajtát).

grund írta...


Találom!Igen, aflatoxin volt, ami az import paprikával került be az országba. Ezt keverték be a feldolgozás során a hazai paprikába, amit aztán magyar termékként hoztak forgalomba...
Hát nem ügyes?

PuPu írta...

talalomnak!
Természetesen neked van igazad, nem is tudom, hogy én, alfabéta hogy is írhattam ilyen marhaságot - javítottam!
Köszönöm!
:O)))))))

Anikó írta...

...És ugyanezt megírhattad volna a fokhagymáról is sajnos, hogy a többit ne soroljam...

vadvirág írta...

Tudod PuPu, a magyar paraszt megérdemli a sorsát.
A rendszerváltás után mentünk a 44-es úton és az út mellett almások szedték az almát. Gondoltuk veszünk tőlük 4-5 kilót. Közölték, hogy mennyi, és a multiknál olcsóbb volt szállítással, raktározással, mint amennyit a paraszt mondott az almaültetvény mellett.(Mi Budapestről jöttünk).Ja! És neki nem éri meg az almaültetvény mellett eladni 4-5 kilót. Tehát nem vettünk. Úgy voltunk vele, hogy fulladjon bele a termékébe.Ez van.