Állítólag azt mondta Putyin elnök,
mikor Merkel az orosz reguláris erők bevetését firtatta, hogy ez vicc, hiszen
ha akarja, két hét alatt beveszi Kijevet – és ami azt illeti, nem is hazudott.
Ha a dolgokat a maguk nyers egyszerűségében nézzük, akkor Európában katonailag nincs ellenfele a mai orosz hadseregnek, és ezt a nyugat is pontosan tudja,.
Amerika beszállása egy fegyveres küzdelembe pedig maga lenne a III. világháború, ami sokkal nagyobb kockázatot jelentene Amerika számára, mint az oroszoknak.
Amerika ugyanis háborúit ezidáig mindig ellenfelei területén vívta, de ennek vége, egy új világháborúban országuk kétségtelenül hadszíntérré válna, ezt pedig egyetlen amerikai elnök sem merné megkockáztatni.
Arról ne is beszéljünk, hogy az oroszokkal ugyan talán még szembenézne, de az oroszok mögött felsejlik a kínai sárkány, meg az a rengeteg nemzet, melyet Amerika az elmúlt hetven évben megtámadott, megalázott, megfegyelmezett, vagy úgy csinált, mintha megfegyelmezett volna.
Putyin megmondta: ő képes a végsőkig elmenni Ukrajna ügyében, egyúttal barátságosan érdeklődött, hogy vajon ellenfelei is elszántak ennyire?
Persze nálunk a ruszofóbia éppoly viruló hagyomány, mint az antiszemitizmus, a rasszizmus vagy a sovinizmus, ezért hát egészen értelmes elemzők is egészen nagy baromságokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.
Az egyik vonulat alapvetése az oroszok és Oroszország mélységes lenézése, ennek jegyében Putyint úgy kezelik, mint egy erőszakos tahót, aki csak pofázik, de katonailag nulla.
Nem taglalnám, de ennek ezer dolog mond ellent, ennek dacára ez a verzió a legnépszerűbb a Nemzeti Borozók táján – mások lesajnálásához mindig nagyon értettünk.
A másik közkedvelt nézet, hogy Putyin egy utolsó despota, ócska csekista, szüzek ezreinek megrontója, egy vér nősző barom, aki talán csak Idi Amin mércéjével mérhető és valószínűleg evett Hodorkovszkíj húsából is, aki éppúgy a szabadság szimbóluma Oroszországban, mint nálunk Simicska Lajos.
Sajnálatos, de a térképek tanulmányozása nem tartozik népünk kedvenc elfoglaltságai közé…
Hogy tudjuk, miért is fogunk dideregni a télen, talán nem árt felidézni egy-két dolgot.
Kezdjük talán Máltával, ahol az idősebb Bush és Gorbacsov megállapodott a szovjet csapatok kelet-európai kivonásáról és egy majdani német egyesítésről, - ennek fejében az amerikaiak megesküdtek Gorbacsov életére, hogy a NATO nem terjeszkedik Oroszország határai mentén.
Ezt persze, ahogy az utolsó orosz katona elhagyta a balti államokat, azonnal felrúgták, majd szétkapták Jugoszláviát is, és hogy ne legyen túl erős az oroszbarát Szerbia, odaadták az albánoknak Koszovót.
Nem gondolták volna, hogy ez egy rossz precedens lesz még valaha is, hiszen az orosz állam és az orosz hadsereg nem ért éppen egy fabatkát sem – de azóta eltelt negyed század, és a körülmények megváltoztak.
A Krím nagyon fontos Oroszországnak, nem is tartozott Ukrajnához soha, ameddig csak Hruscsov lokálpatrióta felbuzdulásból oda nem ajándékozta az ukránoknak, lévén maga is ukrán.
A Fekete-tenger Oroszország egyetlen kijárata a meleg tengerekre, az orosz nép majdnem annyi vért hullatott érte, mint amennyi víz a tengerben van,
Az ukrán nacionalista hőbörgők meg meghirdették a flottatámaszpontok bérletének felmondását, ez pedig hiba volt, ezt egyetlen oroszt vezető sem tűrhette, - Putyin sem tűrte.
Ami pedig a mostani harcokat illeti, a terület orosz lakossága autonómiát kért, de Kijev nem tárgyalt velük, mostanában meg már csak dupla áron tárgyalhatna, nevezetesen most már az is a követelések között van, hogy a gazdasági autonómia keretében csatlakozni kívánnak az orosz-kazah-fehérorosz vámunióhoz, ami nem igazán illik bele az ukrán bábjaikkal játszó nyugatiak elképzeléseibe.
Ők igencsak belegabalyodtak ebbe az ügybe, mint macska a házicérnába, szerintem már ezerszer megbánták, hogy belevágtak ebbe a kalandba, már hátrálnának kifelé belőle, de nem tudnak, mert arcot veszítenének Putyinnal szemben, nem szólva, hogy az arc mellé Ukrajnát is elveszítenék, pedig már milyen szépen elképzelték a sorsát.
Most handabandáznak, hogy öt támaszpontot nyitnak, nehogy az oroszok megtámadják a balti államokat, de persze az oroszoknak eszük ágában sincs megtámadni őket, miért is tennék?
A katonapolitika nem haragszomrád-játék, a katonai fellépéshez igen komoly érdekeknek, vagy érdekek sérelmének kell fennállni.
Ha a dolgokat a maguk nyers egyszerűségében nézzük, akkor Európában katonailag nincs ellenfele a mai orosz hadseregnek, és ezt a nyugat is pontosan tudja,.
Amerika beszállása egy fegyveres küzdelembe pedig maga lenne a III. világháború, ami sokkal nagyobb kockázatot jelentene Amerika számára, mint az oroszoknak.
Amerika ugyanis háborúit ezidáig mindig ellenfelei területén vívta, de ennek vége, egy új világháborúban országuk kétségtelenül hadszíntérré válna, ezt pedig egyetlen amerikai elnök sem merné megkockáztatni.
Arról ne is beszéljünk, hogy az oroszokkal ugyan talán még szembenézne, de az oroszok mögött felsejlik a kínai sárkány, meg az a rengeteg nemzet, melyet Amerika az elmúlt hetven évben megtámadott, megalázott, megfegyelmezett, vagy úgy csinált, mintha megfegyelmezett volna.
Putyin megmondta: ő képes a végsőkig elmenni Ukrajna ügyében, egyúttal barátságosan érdeklődött, hogy vajon ellenfelei is elszántak ennyire?
Persze nálunk a ruszofóbia éppoly viruló hagyomány, mint az antiszemitizmus, a rasszizmus vagy a sovinizmus, ezért hát egészen értelmes elemzők is egészen nagy baromságokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.
Az egyik vonulat alapvetése az oroszok és Oroszország mélységes lenézése, ennek jegyében Putyint úgy kezelik, mint egy erőszakos tahót, aki csak pofázik, de katonailag nulla.
Nem taglalnám, de ennek ezer dolog mond ellent, ennek dacára ez a verzió a legnépszerűbb a Nemzeti Borozók táján – mások lesajnálásához mindig nagyon értettünk.
A másik közkedvelt nézet, hogy Putyin egy utolsó despota, ócska csekista, szüzek ezreinek megrontója, egy vér nősző barom, aki talán csak Idi Amin mércéjével mérhető és valószínűleg evett Hodorkovszkíj húsából is, aki éppúgy a szabadság szimbóluma Oroszországban, mint nálunk Simicska Lajos.
Sajnálatos, de a térképek tanulmányozása nem tartozik népünk kedvenc elfoglaltságai közé…
Hogy tudjuk, miért is fogunk dideregni a télen, talán nem árt felidézni egy-két dolgot.
Kezdjük talán Máltával, ahol az idősebb Bush és Gorbacsov megállapodott a szovjet csapatok kelet-európai kivonásáról és egy majdani német egyesítésről, - ennek fejében az amerikaiak megesküdtek Gorbacsov életére, hogy a NATO nem terjeszkedik Oroszország határai mentén.
Ezt persze, ahogy az utolsó orosz katona elhagyta a balti államokat, azonnal felrúgták, majd szétkapták Jugoszláviát is, és hogy ne legyen túl erős az oroszbarát Szerbia, odaadták az albánoknak Koszovót.
Nem gondolták volna, hogy ez egy rossz precedens lesz még valaha is, hiszen az orosz állam és az orosz hadsereg nem ért éppen egy fabatkát sem – de azóta eltelt negyed század, és a körülmények megváltoztak.
A Krím nagyon fontos Oroszországnak, nem is tartozott Ukrajnához soha, ameddig csak Hruscsov lokálpatrióta felbuzdulásból oda nem ajándékozta az ukránoknak, lévén maga is ukrán.
A Fekete-tenger Oroszország egyetlen kijárata a meleg tengerekre, az orosz nép majdnem annyi vért hullatott érte, mint amennyi víz a tengerben van,
Az ukrán nacionalista hőbörgők meg meghirdették a flottatámaszpontok bérletének felmondását, ez pedig hiba volt, ezt egyetlen oroszt vezető sem tűrhette, - Putyin sem tűrte.
Ami pedig a mostani harcokat illeti, a terület orosz lakossága autonómiát kért, de Kijev nem tárgyalt velük, mostanában meg már csak dupla áron tárgyalhatna, nevezetesen most már az is a követelések között van, hogy a gazdasági autonómia keretében csatlakozni kívánnak az orosz-kazah-fehérorosz vámunióhoz, ami nem igazán illik bele az ukrán bábjaikkal játszó nyugatiak elképzeléseibe.
Ők igencsak belegabalyodtak ebbe az ügybe, mint macska a házicérnába, szerintem már ezerszer megbánták, hogy belevágtak ebbe a kalandba, már hátrálnának kifelé belőle, de nem tudnak, mert arcot veszítenének Putyinnal szemben, nem szólva, hogy az arc mellé Ukrajnát is elveszítenék, pedig már milyen szépen elképzelték a sorsát.
Most handabandáznak, hogy öt támaszpontot nyitnak, nehogy az oroszok megtámadják a balti államokat, de persze az oroszoknak eszük ágában sincs megtámadni őket, miért is tennék?
A katonapolitika nem haragszomrád-játék, a katonai fellépéshez igen komoly érdekeknek, vagy érdekek sérelmének kell fennállni.
A legviccesebb – vagy legszomorúbb a mi helyzetünk.
Egyrészt van egy élő szerződésünk az oroszokkal Paksról, melynek hitelét akkor is el kell kezdeni törleszteni a közeljövőben, ha egy kapavágás sem történik, másrészt meg harckocsikat szállítunk Csehország közbeiktatásával az ukránoknak.
Na, ez egy kissé túlcifrázott figura a pávatáncban, a gáztározóink feltöltetlenek, a nyugatiak Orbánt tartják az oroszok elleni szankciók kerékkötőjének, Putyin meg valószínűleg egy korrupt bohócnak tartja – meg is fogja szívatni, hogy behorpad a homloka.
Hogy a magyarok minek tartják, az nemsokára kiderül, de nincsenek nagy reményeim - nemigen szoktunk mi semmiből sem tanulni.
A mai napig azt gondoljuk, hogy a politika az forró szív és zászlólengetés, és ha valaki megemlíti az érdekeket, akkor azt idegenszívű hülyének nyilvánítják, pedig hát, ugye…
Mindenesetre a pávatáncos most totyoroghat egy ideig, mint a tojógalamb.
Négy-ötmillió magyar nyomorog, vazallusai ölik egymást, ő meg most éppen a tűzifa rezsicsökkentésén dolgozik, mert nem érti, hogy az érintett rétegnek akkor sem lesz pénze a vásárlásra, ha csökkenti a fa árát, mert enni is kellene, a fa meg rágós.
Mindenesetre a télre szerezzünk be néhány gyapjútakarót, hálózsákot mínusz tizenötre hitelesítve, meg néhány konzervet – libamáj-pástétom, sólet, töltöttkáposzta a Globustól, miegymás.
Aztán várjuk meg türelemmel, míg a Hoppál Péter által kiképzett vájárok elindulnak a sihtába, közben vidáman énekelnek:
Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd,
indul az izmos munkásbrigád.
Jó kedve lobban, lépése dobban,
országot épít már!
Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd,
indul az izmos munkásbrigád.
Nótánk a széllel versenyre kelve,
Viktor nevével száll.
:O)))
21 megjegyzés:
Az EU katonailag nem fog szembeszállni a medvével, az biztos, csak a szankciók lehetnek eredményesek, de azok hatásához évekre van szükség. Orbán ebben nem akadály az Úniónak, sőt kapóra jön a kiebrudalásához az eddigi viselkedése miatt.
"A legviccesebb – vagy legszomorúbb a mi helyzetünk." - Így.
"Putyin meg valószínűleg egy korrupt bohócnak tartja – meg is fogja szívatni, hogy behorpad a homloka.
Hogy a magyarok minek tartják, az nemsokára kiderül, de nincsenek nagy reményeim - nemigen szoktunk mi semmiből sem tanulni."
Csakhogy azt a várható szívatást nem ő, hanem mi fogjuk megsínyleni.
Nem kicsit.
Nagyon.
A lakosság nem kis része éhezik, várható, hogy télen fázni fogunk, de kérdés, ettől vajon észre fognak-e térni a békamenetes Viktort hozsannázók.
És ha netán igen, akkor mi történik?
Kedves PuPu!
A frászt hoztad rám, pontos-részletes elemzéseddel.
Eddig ha belenéztem az újságokba, csak azt olvashattam, hogy Putyin milyen erőszakos, meg autoriter, meg minden, meg, hogy miket képzel magáról ez. Na ennek most vége, mert a "zasszony" is elolvasta dolgozatodat, - úgy hogy most elindulok vásárolni.
Veszek nagy tételben lisztet, zsírt, cukrot, stb és legfőképpen sok-sok WC-papírt...
Tudom-tudom, a NER most a dakota közmondás szerint egy s@ggel akar két lovat megülni, ide is nyal egy kicsit, meg oda is, ez az unortodox külpolitikánk.
Zárom soraimat, mert sürgetnek és kell mennem.
Csak attól félek, hogy mire haza jövök, már várni fog a SAS behívó, hogy itt és itt jelenjek meg munkaszolgálatra. Jogos a félelmem?
Üdvözlettel: - morzsi -
Így eszembe jutott mi bűnöket követett el kis hazánk vezetése, amikor hirtelen beléptünk a NATO-ba, és innen indultak a szerb
objektumok lebombázására a repcsik, meg aztán a toronyházban kilőtték Milosevic lakásában a franciaágyat.
A másik fő bűnünk, hogy a horvátok megkapták a 10 000 db Kalasnyikovot, amiről Boross Péter tudna mesélni.
Ezért is Orbán fog szívni. Mert adott helyzetben mindenért a regnáló uralkodó kell hogy feleljen. Nem beszélve arról, hogy milyen erővel tárgyal a felcsúti fejedelem, ha elvan zárva az orosz gázcsap, és közben Viktor meg nem pengeti a vállalt részletet a Paks 2 hitelkapcsán.
Leszünk mi még orosz gyarmat. Bennünket nem kell majd becsotolni, mi önként és dalolva átadjuk magunkat.
Ugyanis Putyinék kilóra már megvettek bennünket. Ha a "nyugat" lehúzza a rolót, nekünk nem lesz más választásunk.
Aztán, mivel a történelem ismétli önmagát talán még arra is van sansz, hogy cserébe mi lehessünk a " a legvidámabb barakk"!
Szép kilátások a jövőre nézve. Az egésznek az a szépséghibája, hogy sajnos a jövő már az utódaink lesznek. Biztosan kárhoztatnak majd bennünket érte és abban is biztos vagyok, hogy arról majd bizonyosan megfeledkeznek, hogy nekik a helyzet kialakulásában legalább akkora volt a szerepük, mint nekünk.
Kedves PuPu!
Nagyon pontos elemzés, minden elismerésem.
Tovabbi elemzést érdemelne a kérdés: Kinek az érdekében áll ez az egész?
Kinek van haszna ebből?
Pupu klasszul és flottul összefoglaltad a lényeget, igen, ez a helyzet és mi k@vára meg fogjuk megint szívni ezt az egészet.
A sok barom meg nem tudja, hogy a történelem mindig ismétli önmagát.
A sok népnemzetipolgáriorbáncsókos néz majd ki a fejéből, mert azt hitték a szerb-horvát válság idején is,a kalasnyikov biznisznél, meg most is a tankokkal, hogy milyen firnyákosak is ők.
Hát azok, nagyon.
Csak rámegy az ország.
Nekem már évek óta cirkál két kérdés a fejemben!
Mindezekből mennyi a véletlen és mennyi a tudatos?
Kiknek és mióta?
A szankciók alighanem eredményesek lesznek. Jelentős sikereket érnek majd el a dél-amerikai államok az élelmiszer exportban, Kína, India sok minden egyébben, és azt se felejtsük el, hogy lassan elkészül a Kínába vezető gázvezeték, és lehet, hogy már épül egy másik is. Nem feltétlenül kell az oroszoknak a gázt Nyugat-Európában eladni. Ha megnézzük Kína és India egy főre jutó energia felhasználását, még van bőven hová fejlődniök, tehát mindent el lehet ott adni.
T.Móric!
(14:35)
A bünügyi nyomozások mindig azzal a dilemmával kezdődnek, hogy - nézzük meg, hogy a bűntény elkövetése kinek is állt az érdekében?!
Aztán felállítanak egy valószínűség-elméletet, melynek bizonyítása mentén göngyölítik fel a történetet.
Ennek temészetesen sok a buktatója és emiatt gyakran irányt is kell váltani.
Ha feltételezzük, hogy a jelenlegi helyzet kialakítása kinek állt érdekében, akkor arra az eredményre jutunk, hogy annak a politikai kalandornak, akinek az eddigi élete végig azzal telt, hogy elindult valamilyen irányba, aztán ha azt nem tartotta eléggé célravezetőnek, gondolt egyet és irányt váltott. A politika tudósai - politológusok, politikai elemzők - ezt minden esetben kimagaslóan tehetségnek és zseniálisnak értékelték.
No azért itt-ott felhangzott némi rosszalás is, de ez a mi zseninket egyáltalán nem zavarta.
A bírálatok nem, hogy gyengítették, hanem inkább felerősítették benne a küldetéstudatot.
A szocializmus búzájából lassan kinőtt a dudva, ami már-már azzal fenyegetett, hogy komoly bajok lehetnek a demokrata terméssel.
2006-ban a rendszer megdöntését célozta meg, szerencsére sikertelenül. A csatának azért voltak vesztesei is, de azok nem ők voltak.
A "karaktergyilkosságok eredménye" a baloldal szinte teljes szétesése lett és hozadéka az "istenadta..." 2x2/3-os bízalma.
Kinek nem szállt volna ettől a fejébe a dicsőség?
Ennek hátteréről, okáról hosszan lehetne beszélni. De azt hiszem ezt mindenki betéve tudja.
Akkor kinek is áll érdekében a kelet felé nyitás politikája?
Annak, aki a normális európai politizálás helyett a kalandorságot választotta. Természetesen a vállalkozások haszna - ld. atomerőműépítés, gázbiznisz, élelmiszerkivitel stb. - azok zsebét hízlalja majd, akik már most is ott ülnek az általa folyamatosan szított tűz körül.
Nevet szándékosan nem említettem.
Ezt a nehéz feladványt mindenkinek magának kell megoldania.
A nyertesek még közel 4 évig nem számíthatnak semmi jóra!
Lrnt
Az írás tetszik. A főkérdés, hogy kinek az érdeke a feszültség növelése, a katonai erők felvonultatása Oroszország határa mentén, melyik az a nagyhatalom ahova beteszi a lábát ott csak káosz, háború marad utána.Kérdést fel kell tenni miért ez a gyűlölet, kik szítják ezt a gyűlöletet. Választ mindenki maga adja meg.
Különben OV. csak azt csinálja amit a világot irányító erők megengednek neki. Mo. kísérleti terep a fasiszta diktatúrák újbóli kiépítésére.
"másrészt meg harckocsikat szállítunk Csehország közbeiktatásával az ukránoknak."
Ezzel meg a horodovszkijra tett idézettel mindent el is mondtál a "szakértelmedről". 1. Katona nem voltál soha vagy csak fogalamtlan vagy a tankokhoz. 2. Nem valószínű, hogy tudsz oroszul vagy bármilyen más szláv nyelven (ezt a horodovszkij simicska hasonlatod árulja el, vagy csak utálsz olvasni).
Ezzel nincs is baj sok hozzánemértő ember írogat sok mindenről, te még hozzácsapsz egy adag kárörvendést és rosszindulatot is. Amitől viszont igazán viccessé válik az egész ,hogy egész komoly szereptévedésben van most a magadfajta ember :) olyan szélsőjobboldali érveléseket tolsz amit az mna-sok is megirigyelhetnének putyin mellett :) ez különösen vicces :)
Az ukranokat ugyanugy belerangattak, vagy felhaszanljak, mint ahogy velunk tettek 56-ban.
Csak nemi mas szemszogbol nezve, az oroszok relative tovbbszoroset koltik hadi kiadasokra, mint a 'kapitalistak". Az oroszok egyszer mar belerokkantak a fegyverkezesi versenybe. Azonkivul, hogy az en velemenyem szerint az "egyik" 19 a "masik" egy hijan husz, ez tobbek kozott arra is jo, hogy meggyozzek
a "masik oldalt" a hadi kiadasok novelesere.Mindossze azt kivantam itt megjegyezni, hogy itt sookal osszetetteb kerdestol van szo, mint ami jelenleg latszik.
Kedves kriska
igazad is van, mindössze tizennégy évig voltam katona, a tankokhoz meg fogalmatlan vagyok, mit tegyünk, így jártál.
Megyek Dunának...
:O))))
Pupu!
És aztán rendőr bácsi nem voltál?
:-)))
Hát az kimaradt, de ha nem szerelek le, akár lehettem volna is...
:O))))
@kriska
Olvashatnál néha Kanadai Magyar Hirlapot, ott a jobb oldalon, a szerzők között szétnézve, megtudnál picit valamit PuPu-ról...
Nem lenne muszáj még azzal is balamálni magad, amit róla irsz, elég az egyéb véleményed.....üdv.kiskató
:D :D a híresen mértékadó kanadai magyar hírlap :) :) rendben majd megpróbálom :)
Azt mindenesetre tudom pupuról, hogy nem tudja megkülönböztetni a használható és harcértéket képviselő harci járművet az ócskavastól.
Bár azzal őszintén meglepett, hogy nem moderált ki.
Már miért moderáltalak volna ki?
nekem nem kell az egómat erősítgetnem ilyesmivel, nem adtál rá okot, neked az a véleményed, amit leírtál, nem engem égettél, hanem magadat...
csak, hogy ne halj meg ebben az állapotodban: a T-72 ma is komoly harcértéket képvisel, különösen városi harcokban és főként akkor ha az ukrán hadsereg harckocsi-állományának gerincét 2279 db T–64 és
1196 db T–72 harckocsi adta, korszerűbb típus tán ha háromszáz ha volt nekik a harcok kitörésekor.
Rengeteg harci eszközhöz jutottak a felkelők a demoralizált ukrán csapatok elleni harc során és rengetegen álltak át az oldalukra,merthogy rengeteg arrafelé az orosz, vagy orosz anyanyelvű ember.
A feleslegessé vált fegyverzet pedig nem ócskavas, hanem konzervált állapotban levő harckocsi, a kikonzerválás után teljes harcértékű eszköz mindahány.
És ne erőlködj velem, mert emlékszem rád, amit ott szaladtál utánam, hogy katonabácsi, adjon jelvényt!
:O))))
Már a II.Világháborúban nem igen tudták használni az első lövészárok-tapasztalatait, ma, a cyber időkben egy ország (Németország) ahol politikusok és civilek azért harcolnak, hogy az iskolákban legyen megfelelő internet, minden gyerek tanuljon számítástechnikát(és mellesleg a suli-épületeket is renoválják, mert sok beázik vagy a WC-je használhatatlan!!!) ott mi a túrónak akarnak az évtizedes lefegyverkezés után ujrafegyverkezni????
Hackereket kell képezni. Ez a jövő, amire nem akkor kell majd rájönni, ha a nagyvárosokban nem lesz villany!!! Vagy sehol...
Megjegyzés küldése