DEMOKRÁCIA - A DIKTATÚRA ÁLRUHÁJA

Napersze, fogok mindjárt kapni hideget is, meleget is - mégis, mecsoda dolog egy ilyen szép közmegegyezésbe belerondítani, mint, hogy a demokrácia maga a tökély, a felülmúlhatatlan társadalmi berendezkedés, maga a jövő.

Úgy, ahogy ezt annak angolszász formájában kitalálták azok, akik ki akarták használni az állam elnyomó funkciőját - a maguk hasznára.
Csúnya gondolat ez, hiszen az ember szereti azt hinni, hogy van némi beleszólása az őt körülvevő világ dolgaiba, és hát van-e erre jobb mód, mint a képviseleti demokrácia? 
Politikusnak vagy okos emberek állnak, vagy ostobák, akik az okos politikusok kesztyűbábjaiként üzemelnek.
A döntéshozataloknál az arány nagyjából megegyezik a társadalmi arányokkal.
Hogy nálunk mi a helyzet, azt bátran tanulmányozhatjuk a magyar országgyűlés összetételén, és itt nem csak a kormányon levőkre gondolok, hanem azok ellenzékére is, akik végtelen rátermettségükben általában a saját érdekeiket sem ismerik fel, nemhogy az országét.

Sokat gondolkodtam, hogy merjem-e egyátalán leírni, de a társadalom természetes állapota nem a demokrácia.
Ha őszintén szembenézünk a problémával, az emberek többsége sem szereti, hiszen strapás dolog - gondolkodni és időnként dönteni kell hozzá. Márpedig ez felelősséggel jár és  kevesen szeretik - azok egy része is a cukicicák és kutyulimutyulik színvonalán befejezi ezt a fejfájást kiváltó műveletet.
Jobb az, ha az okosok előrágják, aztán már csak azonosulni kell azzal, amit az okosságokból kihallani vélünk, mégha hallássérültek vagyunk is...
Az emberek túlnyomó többsége úgysem a fejével gondolkodik, hanem a szívével, és még ez se lenne akkora baj, de túl sokan vannak akiket úgy szereltek össze, hogy a két végüket felcserélték.
Az ember az állatvilágból jön, ott pedig nem divat a demokrácia, gondoljunk csak az erősebb kutyára.
A társadalmakban is ez a helyzet, és hogy vannak tánclépések, melyeket a vezető "demokrata" politikusok ellejtenek, az csak annak köszönhető, hogy nem buták, és tudják, hogy így könnyebben kézben tartható az őket követő hívek igencsak vegyes szellemi képességű gyülekezete.


Okos jogászok találták ki az okoskodók ellen, hogy a jogszabályok értelmezésénél a jogalkotó szándékát kell figyelembe venni, no, ezt errefelé nem divat vizsgálni.
Itt ha leírnak valamit, akkor még az írástudók egy része is megdönthetetlennek talál egy rendszert, mert ugye jogállam van, és a Guru még olyat is odacsinált, hogy preambulum, az pedig már majdnem olyan, mint a szimbola Rejtőnél, azzal aztán vitázni, neadjisten ellene fellépni nem lehet.
Hogy az alkotmányt négyötöddel lehet módosítani?
Nem baj, majd kétharmaddal megváltoztatom, hogy kétharmaddal lehessen igazítani azon , amelynek védelmére felesküdtem!
És különben is, az , hogy a jog az uralmon levők érdekeit szolgálja, az úri huncutság, hiszen a rezsicsökkentést is jog szabályozza, meg a kötelező akciókat is előírtuk a boltokban - nem igaz?
És le a diktatúrával és a diktátorokkal!


Diktatúra az, amiről nekem fogalmam sincs,  de nem tetszik, mert az én demokrata Vezérem, vagy az általam preferált egyhá párt mégdemokratább elnöke kiállt a szószékre és kihirdette.
Az a brancs, melynek ők látszólag időnként egymással szemben is ellenvéleményt képviselő tagjai szintén nem diktatúra, hiszen nem gyilkolnak, legfeljebb az általuk generált konfliktusokban százezreket.
Vagy a kínzókamráikat külföldre telepítik.
Márpedig megmondták, egy ember halála tragédia, százezeré statisztika.


Hogy ez téged érint? 
Nem érdekes, te már öreg vagy, legfeljebb a fiad - lányod érintheti - esetleg az unokáidat, hiszen tudod, hogy a világháborúban se te estél el, legfeljebb apád, vagy a nagybátyád, és a megszállók egy része, akik akkor éppen visszaadták a pofont, melyet ok nélkül   adni voltunk oly kedvesek.
És te tudod, hisz mondták neked, hogy  nők százezreit - ha nem millióit - erőszakolták meg, lehet, hogy benned is peng a balalajka?.
Igaz, hogy mi falvaik teljes lakoságára gyújtottuk rá a házat, a csűrt, melybe behajítottuk a kintfelejett csecsemőt, akasztgattunk, nem kímélve asszonyt, gyereket, - de amelyik asszony ott odaadta magát hős katonáinknak, az igaz szerelemből tette, mint tudjuk. 


Nincs mifelénk diktatúra, hiszen most is megkérdezték a népet, hogy akartok-e háborút Európában?
Mert akkor a meglevő kétszáz mellé még telepítünk egy-két támaszpontot az orosz határra, miondenesetre azonnal felmondjuk a közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodást, hiszen a dal is megmondja: az első pofon a legnagyobb, és Ukrajnából Moszkvát is el lehet érni igen hamar...
És ha a farokzongorista felmondja az oroszokkal a krími támaszpont-bérleti szerződést, hát mi átvesszük, és gázt is szállítunk, kicsit drágábban, de az demokratikus gáz lesz!
Megkérdeztek, hogy annyi békeévet nem únsz még?
Hiszen a szórakotatásodről is gondoskodtunk!
Volt itt rendszerváltás, melynek során az oreszág tízmilliomod tulajdoni hányadából  a csupasz segged maradt, de legalább most végre sopánkodhatsz és szidhatod a komcsikat, a gyereked meg hisz a hülye apjának! 
Hol a létbiztonság, hol a közbiztonság, hol a jogbiztonság?
De jó is, - a városodban is eldöntheted - hacsak a polgármesternek ki nem adják, hogy a körforgalmakban középütt csak narancsszín vírág nyílhat -, hogy milyen virágokat ültessenek, - igaz, azokat a kijelölt eladóktól kell megvenned, de hát kis demokrácia is demokrácia...


Bajban ismerszik meg az ember, és ebben semmiben sem különbözik a társadalmaktól.
Most baj van, a nagyeszű ellenzéki vezér a baj tompítása helyett azon sopánkodik, hogy kezet fogott a gyilkossal, pedig neki, ha igényt tartana rá igazán megmutatnák a statisztikát, hogy hányan haltak meg a magyar börtönökben az ő miniszterelnöksége alatt.
Na jó, nem rendőrautóban, meg nem menekülés közben Olaszországban, de akkor is...
Arról nem beszélve, hogy nem csak kezet fogott - talán a nyelve még emlékszik arra, mikor kiugrott Moszkvába vacsorázni, mecsoda ízek, az a borscs meg scsi, meg az az oroszkrém torta...


Az a baj, hogy az emberektől egy rendszer se vár önálló gondolkodást, mindegyik a legteljesebb azonosulást vár a céljaival, azok érdekében, akik a rendszert üzemeltetik.
Óriási szerencse, és nekünk is csak harminc év jutott abból a szerencséből, mikor a vezető a vezetettek érdekeit nézte.
És ezt se tudjuk megbecsülni, ma szinte mindenki, aki annak a rendszernek - akár tudtán kívül is, hiszen neki az "járt" - haszonélvezője volt, emlékeiben üldözött és elnyomott volt, hiszen még a kevés számú ellenzéki médium is ezt veri abba a hülye fejébe, ami képtelen szembenézni a múlt és a ma realitásaival.


És hát, ahogy a falkának, a csordának, a hordának vezér kellett, az emberi tudat ettől nemigen tudott elszakadni, vezér kell ma is.
Erre várt a jobboldal, megkapott hát egy maffiózót, és az ellenzék is erre várt, de úgy tűnik, hiába.
Persze az ellenzék azt mondja, hogy neki vezér nem is kell, de ebben emlékeztet arra a koldusra, aki korgó gyomorral bizonygatja, hogy nem is éhes.
Vezető kellene persze a vezérek helyett, de az ritka, mint a fehér holló, és csak akkor lehet jó vezető, ha a vezérnek járó összes jogosítvány birtokában van, de korlátozza önmagát, különben felfalja a környezete.
Merthogy ilyenek vagyunk, mi, emberek.
Akiknek vagy megfelel az angolszász demokrácia-felfogás, vagy nem, vagy demokráciának tartják, vagy nem, - persze vészterhes időkben a szenátus is diktátort választott az antik Rómában.
És itt a választáson van a hangsúly, meg annak a körülményein.
Ázsiában mások a hagyományok és megint mások Szomáliában, mások  Amerikában, mások északon és délen.
Türelmesnek kellene lenni.
A társadalmi berendezkedések exportja nem működik, Che Guevara lenne a tanú rá, ha élne.
És nem kellene álomvilágban élni.
A magukat demokratikusnak tartó rendszerek sem azok, ha a létüket a legkisebb méretékben is fenyegetve érzik, erre talán a legjobb példa Grenada.

Hogy merre tart az emberiség?
Ki tudja, és azt sem, hány knyar és kacskaringó után forr ki valami, - már ha az emberiség megokosodik.
Végtére a csótányoknak és a medveállatkáknak is van idejük fejlődni, az embernek is volt...


:O)))