NAGYPÉNTEKEN MOSDATJA A HOLLÓ IS

A fiát, természetesen - a népi bölcsesség szerint.
A sors kiszámíthatatlan jóvoltából most elötte is, utána is mosdathatja gyermekeit a hatalom, időnként rájuk néz és elgondolkodva csóválja meg a fejét: Anikó, most megmosdassuk őket, vagy csináljunk másikat?
Az általános közvélekedés szerint ideje lenne másikat csinálni, mert ezek már olyan büdösek, hogy etetni is csak csúzlival lenne érdemes őket.
Persze az elhatározásnál figyelembe kell venni sok mindent, Bident, a csillagok állását, főleg az amerikai zászlón levő csillagokét.
De nem árt odafigyelni a kínai zászlóra sem, melynek csillagai között  a háttérben felsejlik a szovjet zászló csillaga is - bár az oroszok a sarlót és kalapácsot már eldobták.
Ezeket felváltotta az éber sas, melynek két feje nyugatra és keletre is nézelődik...


Nálunk a helyzet bonyolult de legalább kilátástalan.
Az ostoba külpolitika idióta gazdaságpolitikával társulva előbb-utóbb csak sikeres lesz és rombadönti az országot - ha már romba nem döntötte.
Csak még olyan az életérzésünk. mint az öngyilkosnak, aki leugrott a nyolcszáz méternél is magasabb  Burdzs Kalifa tetejéről, és az ötszázegynéhány méter magasan elhelyezkedő kilátó előtt elsuhanva a gyönyörű kilátásról elmélkedik...
Az ellenzéki szavazó új Messiást vizionál, a kiszemelt messiás meg olyan politikai helyzetet, melyben akár még győzhet is, és akkor megint benne lesz legalábba félfincsiben.
Továbbá bosszút állt az asszonyon is, aki nem tudta megbecsülni az igazi férfit, aki egyébként ő.
Valamelyi párt majd felveszi tagjai közé, ezzel pártépítési rekordot állítva fel - huszonöt százalékkal nő a tagság, ugye - majd a konresszus a konyhában indítja az országgyűlési választásokon.
Akkor aztán az isten se menti meg az országot attól, hogy a Parlament kupolájából előbb-utóbb leengedjenek egy-két trapézt, és hálás népünknek már csak kenyeret kelljen követelnie.
Vagy majd leesik a létrája, esetleg beveszi az ellenanyag nélküli kígyómérget, ha már felénk nem divat az ötödikről kiesni az ablakon...

Aki nézi a természetfilmeket esténként, az bizonyára emlékszik olyan jelenetekre, melyekben az oroszlánok megölik az óvatlan hiénát, mely veszélyezteti zsákmányuk nyugodt elfogyasztását.
Aki pedig azt hiszi, hogy a rabló majd megijed, és önként lemond a zsákmányáról, azt nyilvánítsuk közfelkiáltással ée nemes egyszerűséggel tökhülyének.
Az elképzelhető, hogy a NER szánjából egy-két kövérre hízott alakot még kidobnak az üldöző farkasok elé, de a lényeg marad - már ami itthon marad és nem helyeznek bölcs előrelátással biztonságba a szabad világban, például Azerbajdzsánban, Tongán, stb...
Az is elképzelhető, hogy Nagyurunkat kormányzóvá választjuk a Műjégpálya jegén - az új miniszterelnök Lárár lesz, egészen addig, míg csak rókabőr ágykilépő nem lesz belőle az Orbán-erődítmény valamelyik vendégszobájában, egy titkos menekülőút bejáratát elfedve.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy húszezer ember összejön ordítozni, hiszen abból ötezer azt figyeli, hogy mit ordítozik a tizenötezer, ötezer  - függetlenül az orditozás okától - minden ordítozáson lelkes résztvevő, ötezer idealista libernyák, akik azt gondolják, hogy a hangjuk olyan, mint a sófár, de már hetvenhetedszer kerülik meg a várost, és a falak még mindig nem omlottak le...
Na, a maradék kilencven százaléka azt akarja, hogy a csüngőhasú tünjön el a pereputtyával együtt (mondjuk ez is előrelépés...) de hogy aztán mi lesz, az már nem érdekli.
Sajnálatos mód a vallások gyülekezetei, a pártok is benne vannak ebben a katyvaszban, és néha örülnek, hogy nem szabad pártzászlók alatt demonstrálni egy képviseleti demokráciában, ugyanis nagy kérdés számukra is, hogy kit is képviselnek,
Ebben az életérzésben - a szűk vezetés kivételével a - a FIDESZ is osztozik, a kivétel meg tudja, hogy csak a Család és vazallusai érdeke az, ami számít...

Ha már így, egyházi ünnepen szomorkodunk a társadalom állapotán, akkor emlékezzünk meg a zsidó-keresztény egyházakról is, melyek évtizedek óta nem szólalnak meg arról, ami pedig a profiljukba vágna, nevezetesen a társadalom erkölcsi mélyrepüléséről - és itt most nem a szexuál-erkölcsről van szó.

Lehet nálunk pedofil-botrány, lehet a társadalom normavesztése, lehet fagyhalál, hőguta - bármi, csak a hallgatás örök.
Ha Jézus látná őket, igencsak elszomorodna, és megállapítaná, hogy a főpapok viselkedése - tisztelet a kevés számú kivételnek -  is örök, csak a mai Júdások megtartják a harminc ezüstöt, amiért megdolgoztak.

Hát, tojjon nektek a nyuszi gazdagon, süssön a nap és ha most ünneplitek a megújult természetet, legyen kellemes az ünnepetek.
Végtére is itt a tavasz, rügyeznek a fák, egyre kellemesebb az idő, és nálunk még háború sincs.


Ugye, hogy mindíg van, aminek örülni lehet?

:O)))