Kikaptam.
Nem először, merthogy elpoénkodtam azon az íráson, melyet az egyik – magát demokratikusnak nevező - párt neves vezető politikusa tett közzé.
Arra biztatott az egyik hozzászóló, hogy „… azt nem ártana eldönteni, hogy tkp. kit bírálunk és kit támogatunk.
Az embert általában az jellemzi, hogy míg az ellenfelével szemben váltig könyörtelen a hozzá hasonlókkal szemben egy kicsit mindig elnézőbb.
Meg kellene próbálni ennek szellemében gondolkodni és lehet, hogy akkor többre jutnánk.”
Nem először, merthogy elpoénkodtam azon az íráson, melyet az egyik – magát demokratikusnak nevező - párt neves vezető politikusa tett közzé.
Arra biztatott az egyik hozzászóló, hogy „… azt nem ártana eldönteni, hogy tkp. kit bírálunk és kit támogatunk.
Az embert általában az jellemzi, hogy míg az ellenfelével szemben váltig könyörtelen a hozzá hasonlókkal szemben egy kicsit mindig elnézőbb.
Meg kellene próbálni ennek szellemében gondolkodni és lehet, hogy akkor többre jutnánk.”
Nem először kapok ilyen bírálatot, el is szoktam ezen spekulálni néha – tényleg az lenne a megoldás, amit kedves kommentelőm célként tűzött elém?
Aztán persze megnyugtatom magam,
hogy ha a politikus nem akarja, hogy bírálják, hát akkor próbáljon meg viszonylag
kevés hibával dolgozni, érjen el eredményeket, akkor majd nem éri bírálat tevékenységét.
De addig fogadja illő alázattal, ha kritizálják, főként akkor, ha az észrevétel azoktól származik, akik tulajdonképpen a közös ügyet szeretnék előrevinni, még ha a szituáció emlékeztet is a szakállas KGB –s viccre: Érted jöttünk elvtárs, nem ellened!
Értetek haragszom, ha haragszom.
De addig fogadja illő alázattal, ha kritizálják, főként akkor, ha az észrevétel azoktól származik, akik tulajdonképpen a közös ügyet szeretnék előrevinni, még ha a szituáció emlékeztet is a szakállas KGB –s viccre: Érted jöttünk elvtárs, nem ellened!
Értetek haragszom, ha haragszom.
Persze ettől még a kérdés az kérdés marad: mi a helyes magatartás?
Az egyik változat az, hogy az
általam kedvelt politikus nem tud olyat tenni, mondani, írni, elbábozni, ami ne
nyerné el a tetszésemet.
Ha nagykanállal enné a kaviárt, megdicsérném azt az erős gyomrát, ha az asztalnál sorozatban szellentene, megdicsérném az illatot, ha véletlenül eltalálna egy labdát, hát labdazsonglőrnek nyilvánítanám.
Ha következetlen lenne nyilatkozataiban, ha szembemenne a nép tapasztalataival, ha illúziókat kezdene hajkurászni, hát kiemelném képességét az elvi politizálásra, megdicsérném kreatív gondolkodását, kiemelkedő optimizmusát.
Politikai halála napján odaülnék a sír szélére és együtt jajonganék a gyászolókkal, a sors kegyetlenségét emlegetném, jóllehet a gödörig tartó utat ő kövezte ki.
Ha nagykanállal enné a kaviárt, megdicsérném azt az erős gyomrát, ha az asztalnál sorozatban szellentene, megdicsérném az illatot, ha véletlenül eltalálna egy labdát, hát labdazsonglőrnek nyilvánítanám.
Ha következetlen lenne nyilatkozataiban, ha szembemenne a nép tapasztalataival, ha illúziókat kezdene hajkurászni, hát kiemelném képességét az elvi politizálásra, megdicsérném kreatív gondolkodását, kiemelkedő optimizmusát.
Politikai halála napján odaülnék a sír szélére és együtt jajonganék a gyászolókkal, a sors kegyetlenségét emlegetném, jóllehet a gödörig tartó utat ő kövezte ki.
Lehetséges persze, hogy az ilyen
magatartásnak is van pozitív hozadéka, mert erősíti az önbizalmat,
visszaigazolást ad mindenre, erősíti a politikus egyébként sem gyenge egóját,
önmagával való elégedettségét, csalhatatlanságának tudatát.
Vannak családok, melyekben a gyermeknevelés ugyanezen elvek mentén folyik, a gyereket már születése napján zseninek nyilvánítja környezete, minden mozdulatát dicsérik, ha botfülű is, zeneiskolába íratják, aztán csodálkoznak, mikor a gyerek nem leli a helyét az életben.
Így van ez a politikussal kapcsolatban is, kíméld meg a kritikától, de ne csodálkozz, ha aztán elbukik.
Vannak családok, melyekben a gyermeknevelés ugyanezen elvek mentén folyik, a gyereket már születése napján zseninek nyilvánítja környezete, minden mozdulatát dicsérik, ha botfülű is, zeneiskolába íratják, aztán csodálkoznak, mikor a gyerek nem leli a helyét az életben.
Így van ez a politikussal kapcsolatban is, kíméld meg a kritikától, de ne csodálkozz, ha aztán elbukik.
Persze szükség van pozitív
visszaigazolásra is, lehet a politikust dicsérni is, ha olyat tesz, ami
előreviszi a közös ügyet.
Jómagam is dicsértem már demokrata politikust valamely pozitív cselekedete, kezdeményezése kapcsán, csak most hitelen nem jut eszembe, hogy melyik politikust is, és mikor, de hát vagyok én a füredi káptalan?
Naugye!
Jómagam is dicsértem már demokrata politikust valamely pozitív cselekedete, kezdeményezése kapcsán, csak most hitelen nem jut eszembe, hogy melyik politikust is, és mikor, de hát vagyok én a füredi káptalan?
Naugye!
Az a nagy baj, hogy a politika a
mai Magyarországon nem közélet, hanem hitélet.
Váteszek, próféták ténferegnek a sok karrierista között, mikor kivételesen eszükbe jut valami remek ötlet, akkor azt hirdetik szorgalmasan, híveik pedig lóbálják a füstölőt és csilingelnek a csengettyűikkel, hányszor csak megszólal kedvencük.
Vannak olyanok is, akik hozzászoktak a libamájhoz és nem akarnak visszamenni autófényezőnek – ők szoktak a leghangosabbak lenni.
És ez még a jobbik változat, mert a jobboldalon vannak szekták, melyeknél a szektavezér élet-halál ura. „Politikusai” meg olyanok, mintha ők lennének a lakók a közismert darabban, a „Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása a charentoni elmegyógyintézet lakóinak előadásában, de Sade úr rendezésében” – a neveket kérem aktualizálni.
Váteszek, próféták ténferegnek a sok karrierista között, mikor kivételesen eszükbe jut valami remek ötlet, akkor azt hirdetik szorgalmasan, híveik pedig lóbálják a füstölőt és csilingelnek a csengettyűikkel, hányszor csak megszólal kedvencük.
Vannak olyanok is, akik hozzászoktak a libamájhoz és nem akarnak visszamenni autófényezőnek – ők szoktak a leghangosabbak lenni.
És ez még a jobbik változat, mert a jobboldalon vannak szekták, melyeknél a szektavezér élet-halál ura. „Politikusai” meg olyanok, mintha ők lennének a lakók a közismert darabban, a „Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása a charentoni elmegyógyintézet lakóinak előadásában, de Sade úr rendezésében” – a neveket kérem aktualizálni.
A blogger nehéz helyzetben van,
mert nem áltathatja magát.
Tudja, hogy olvasói azok közül kerülnek ki, akikkel többé-kevésbé azonos elveket vall, ezért ha változást akar elérni, hát a saját tábort kell ösztökélni, lévén, hogy jobboldali olvasó errefelé nemigen akad.
Aki mégis, azt szent tehénként tisztelem, óvom és védem, mert ő az én biztosítékom az elkényelmesedés ellen.
Tudja, hogy olvasói azok közül kerülnek ki, akikkel többé-kevésbé azonos elveket vall, ezért ha változást akar elérni, hát a saját tábort kell ösztökélni, lévén, hogy jobboldali olvasó errefelé nemigen akad.
Aki mégis, azt szent tehénként tisztelem, óvom és védem, mert ő az én biztosítékom az elkényelmesedés ellen.
Egyébként meg meglehetősen könnyű lenne itt a népszerűséget hajhászni, minden
posztban Orbánt szidni, elmondani a véleményem Rogánról (csatornapatkány-jellegű),
Lázárról (nyálas parvenü), Habonyról (pofátlan proli gigerli), Szijjártóról (az
utolsó beosztás, amihez értett, az Orbán táskájának cipelése volt…) – de ez nem
vezet sehova.
Persze az is lehet, hogy ők hatékonyabban dolgoznak az egy betétessel rendelkező Nemzeti Spermabank
csődbevitelén, mint a mieink a megbuktatásukon, de ettől a tény még tény marad –
ameddig nem adok fel megrendelést távcsöves mesterlövész puskára és nem tűzök
ki díjat Orbán jövő havi nyilvános megjelenései időpontjának tudomásomra
juttatására, addig pofázhatok – teve köpköd, a karaván halad.
Nem a jobboldaltól várom a megváltást, hanem a sajátjainktól, ezért aztán, ha azt érzékelem, hogy már megint ügyetlenkednek, pótcselekvésekbe menekülnek, hülyeségeket tesznek, írnak, beszélnek, akkor rendes tevéhez illő módon köpködésekbe kezdek, sajnálatos módon.
Mert fel kellene rázni végre a népet, de ehhez először fel kellene rázni a
politikusokat is.
Az ébresztőt is úgy fújják a laktanyákban, hogy először a kürtöst rázzák fel, aztán az addig trombitál, mígcsak a harcosok ki nem ugranak az ágyaikból.
Sajnos, a mi politikusaink fésűvel és selyempapírral dolgoznak, valahogy erre nem akar ébredni senki.
Persze az is lehet, hogy már annyira belefáradt mindenki a sok szerencsétlenkedésbe, hogy meg sem hallják az ébresztő dallamát…
Abban pedig nem hiszek, hogy egy blogger hatékonyabb lehetne egy
politikusnál, de ha mégis így lenne, akkor nagy a baj.Az ébresztőt is úgy fújják a laktanyákban, hogy először a kürtöst rázzák fel, aztán az addig trombitál, mígcsak a harcosok ki nem ugranak az ágyaikból.
Sajnos, a mi politikusaink fésűvel és selyempapírral dolgoznak, valahogy erre nem akar ébredni senki.
Persze az is lehet, hogy már annyira belefáradt mindenki a sok szerencsétlenkedésbe, hogy meg sem hallják az ébresztő dallamát…
Nagyobb, mint ahogy érzékeljük, pedighát ez sem semmi.
Írhatnánk mi, bloggerek akármit, ha bennünket ütőképes, szervezett, a választónak rokonszenves programot kínáló pártok vennének körül, de körülnézve a pályán azt látjuk, hogy mióta politikai szerepet vállalt, már a Kétfarkú Kutya Párt összes farkai is lógásnak indultak, hát miért várnánk az egyfarkúaktól kiemelkedő potenciát?
Szóval, ha nem tetszik valami, mondjuk el politikusainknak bátran, hiszen nem mi vagyunk értük, hanem nekik kellene a mi érdekeinket megfogalmazni és harcolni érvényrejuttatásukért, mégha még legjobbjaink is másként gondolják néha.
De legalább mi gondolkodjunk helyesen ebben az ügyben…
:O)))
27 megjegyzés:
Tevje a tevének.
Tevje:
''''Édes jó istenkém te, aki annyi szegény embert teremtettél.
Te aztán tudod. A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség.
Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát.
Egy csodával több vagy kevesebb gondold meg. Az isten is megver.
Ha én gazdag lennék,
jaga diga diga jaga daga diga diga dom''''
Nos, igen. "Ha én gazdag lennék..." - vagy ha így, vagy úgy, esetleg másként...
A "ha" önmagában is probléma. Kell hozzá az is, hogy mikor, és hogyan.
Talán ez a probléma, kedves pupu.
Valójában én sem tudom, csak úgy érzem, nagyon szigorú voltál a poszt választott politikusával, amit ugyan nem kifogásoltam, mert szerintem is legalább problémás volt jövőbe vetített várakozása.
Beértem azzal, hogy nem szóltam hozzá (ahogyan teszem ezt többnyire).
Tippeket nem adok, nincs rá szükséged.
Gyanítom, hogy a politikus létének feltétele, hogy nem sértődik, azt viszont látom, hogy a többségüknek nincs humorérzéke, viszont igen fejlett az öntudata.
Hát, kedves Tevje, ha te megfejted, hogy az ominózus írás mire is volt jó, akkor kisorsolok közötted egy hangszórót!
:O)
Egyetértek, PuPu! Ha az igazság fájdalmas, akkor hazudjunk? Mert ha jól értem, sokan csak dicshimnuszokat, vagy hallgatást várnának.
Ha már gyereknevelési példát említettél, csatlakoznék! Ha gyerekünk rosszat tesz megdicsérjük? Nem! Pedig szeretjük!
A hülye szülő azt hiszi, ha szól a helytelen viselkedésért, korlátozza a gyereket, "rombolja az önbizalmát". Ezzel védekezik és vét legnagyobbat a gyereke ellen.
Majd szólnak mások, nem éppen türelemmel, nem tolerálva a gyerek helytelen viselkedését, érzékenységét.
A kontroll nélkül nevelkedő gyerek hogyan reagál majd a külső, egyáltalán nem megértő, sokszor türelmetlen, esetleg rosszindulatú kritikákra? A világban kell élnie, boldogulni, helyesen dönteni, ha kell. Ez már nem az akol melege. Erre kell felkészíteni, sokszor bizony szerető szigorral!
Különben vagy önbizalmát veszítve visszahúzódó lesz, vagy arrogáns. Egy biztos, egyik sem kívánatos.
A politikusoknál ha nincs kontroll, ha bántónak érzik a jószándékú kritikát, ha nem figyelnek azok véleményére akikért tenni szeretnének, (ha szeretnének?), "ORBÁNNÁ" válnak! Kell ennél rettenetesebb lehetőség?
Minden jobbító szándékú kritikának helye és ideje van, ha szeretnénk ebből a kutyaszorítóból mielőbb kiszabadulni.
Idézet egy látnoktól:
"Keserű lesz az ébredés.
Hipnotizált fanatikusoknak semmit nem számítnak a tények. Mindenre van központi hazug válasz. Aki azt lenyelte, hogy bevonult ez a párt a diktatúra parlamentjébe, eladta az elveit, felesküdött Orbán rendszerére, az már minden ténnyel és kritikával szemben megvédi a meghasonlott pártot."
PuPu Kedves!
Miért az az érzésem, hogy magyarázkodásra adtad a púpod?
Pedig a tegnap írottak szándékának rövid lényegét 2015. május 9. 23:49-es reakciódban pontosítottad.
Most aztán megy a félreértés meg a félremagyarázás. (magamat is beleértve)
Tisztelettel: nemo...
"...legalább mi gondolkodjunk helyesen..." - Így : )
Kedves PuPu!
Nem óhajtok vitába bocsájtkozni veled, mert hitelvekkel ez szinte lehetetlen.
Pedig az amit a blogjaidban a kormány kontra ellenzék vonatkozásában eddig leírtál ezer sebből vérzik, ezért aztán ez akár megfelelő vitaalapot is képezhetne.
A KBSz írásával kapcsolatban a lényeget tekinve én egyedül Totya33 (10:33) bejegyzésével értek egyet, aki csak arra hívja fel szives figyelmedet, hogy nem helyes minden ellezéki kezdeményezést azonnal szarral leönteni.
Itt adódik aztán néhány kérdés.
Azt írod, hogy Te azt és arról írsz amiről akarsz - még egyenlőre -, mérlegelés nélkül oszthatod az észt. Egyetlen dologra azért kérlek világíts rá.
Miért hiszed azt, hogy csak a Te álláspontod az egyedül helyes?
Milyen magasságokból itélsz meg bárkit is?
Szerinted a politikus miért nem ember?
Az ellenzék megitélése az utóbbi időben részedről - és szűkkörű rajongótáborod részéről - teljesen elhibázott. A jelenlegi körülmények között nem hiszem, hogy annál többet tehetnének, hogy kivárnak.
Annyi méltányosságot azért ők is megérdemelnének, hogy elismerjétek: - eszköztelenül azért ez a munka embertelenül nehéz és nagyot alkotni szinte lehetetlen.
Az állandó kritika helyett, megfelelő mérlegelés után próbáljunk meg mindannyian a megoldásra koncentrálni.
Tegyük már félre azt a nagyon helytelen beidegződésünket, miszerint mi soha sem a megoldást, hanem a kifogást keressük.
csakafidesz?
Talán nem tűnt fel, de a poszt egyrészt a megoldási javaslatok hiányáról, másrészt az esetleg meglevők ésszerűtlenségének kifogásolásáról szól. Esetleg még a problémák meg sem értéséről vagy félremagyarázásáról - és ennek kimondásáról.
Majd ha lesz ésszerű javaslat - akkor majd hozsannázunk.
De csak azért, mert a "mi" táborunkból érkezik a hülyeség, attól még az hülyeség - és érdemes azt előre kimondani, mielőtt a "Valóság nevű nagybátyánk by Cseh Tamás) bele dörgölné az orrunkat.
PuPu!
Kell a harsona hangja, hogy néha mély ábrándjaikból felébredjenek.
Azontúl, még karikás ostor alkalmankénti csettintésére is szükség lenne, hogy a mi véleményünk (legalább a támogatók) meghallgatásával cselekedjenek.
Nem másért, csak a bennünk lévő tapasztalatért és világos látásért.
Azt mondják, hogy az építészek családjának a harmadik életterük lesz az igazi, végleges otthonuk. Az első olyan lakhatási (fél)megoldás amolyan szükséglakás, a második már átmeneti-áthidaló-kompromisszumos választás és a harmadik már végleges: mert minden ott van és pont akkora, ahogy a családban a legideálisabb.
Lehetne most is ilyen a logisztika, csak most három generációra kellene KEZDENI (lakhatást) tervezni...
Ajjaj, csak győzzek mindent majd egy hétre visszamenőleg elolvasni, gondom volt a gépemmel, meg velem is - de ritka szívós fajtaként még juszt is megmaradtam.
Kedves PuPu !
"Érted jöttünk elvtárs, nem ellened ."
Hát, ez az igazi dilemma.
Mert, ugye nem mindegy, hogy kinek mit írunk és hogyan.
Kritizálni lehet így is, meg úgyis.
Azért gondoljunk bele, hogy adva van egy általunk is támogatott párt, vagy politikus és ha szeretnénk támogatni, akkor célszerű e a hibáit, tévedéseit is a nagy nyilvánosság elé tárni.
Mennyit segítünk ezzel az "építőjellegű" kritikával ?
Mennyivel segítjük elő a még bizonytalankodók döntését a kritikáinkkal?
Azt is írhatnám, hogy teljesen egyetértek veled, kedves PuPu.
Meg azt is, hogy nem értek veled egyet !
Ha akarom vemhes, ha akarom, akkor meg nem, ez a te hozzáállásod.
Talán azt kellene eldönteni, hogy hol áll az ember, hogy nehogy úgy járjon mint szegény Kokó, aki nem győz magyarázkodni.
Ha segíteni akar az ember, akkor legyen egyértelmű és ne a kívülállók szemszögéből kritizáljon, muníciót adva az ellentábornak is.
Ha meg ártani akar, akkor meg minden mindegy alapon, lehet kutyát békát összehordani és a szálkát keresni.
Tökéletes ember, pláne politikus, pedig nincsen !
Van viszont úgynevezett, írástudók felelőssége és úgynevezett elkötelezettség a saját ügyünk iránt.
Hogy ez mit jelent és mire kötelez bennünket ?
Szerintem valahogy azt, hogy a legkedvesebb barátomat, netán a feleségemet is leteremtem, mint a pengős malacot, csak úgy, hogy ne hallja senki, ha megérdemli !
Más mindenkinek ezt már nem tűröm el és kiállok értük, amíg velem vannak és megérdemlik.
Hát, igen, a mundér becsülete nem azt jelenti, hogy a hibákat hallgassuk el, hanem azt, hogy védjük a saját táborunkat és a hibáinkat magunk között beszéljük meg és javítsuk ki !
Vannak dolgok, amik nem tartoznak másra és nem teregetjük ki a szennyest, hanem előbb kimossuk a ruhát !
Én így látom a dolgokat.
Üdv sphagin.
Kedves sphagin!
Egy kezeti csettintés után erre mondom én azt, hogy ehhez nincs mit hozzátenni.
Ez úgy kerek ahogy van.
Erre aztán igazán nehéz lesz gombot varrni.
Gratulálok!
Hát, kedves sphagin meg kácsa, én meg azt gondolom, ha valaki koszos ruhában száll villamosra, az számítson rá, hogy szóváteszik - nemmellesleg kérdem, te hol látsz itt olyan fórumot, ahol az ilyen dolgokat "egymásközt" lehetne megvitatni?
Emellett a szerző a DK egyik vezetője, én meg nem vagyok tag a DK-ban, mégha egyes törekvéseiket rokonszenvesnek tartom is.
De demokratának tartom magam és miután a cikk nyilvános volt, így a bírálatának is illik nyilvánosnak lennie, rokonszenv ide, rokonszenv oda.
A cikk egyébként arról szól, hogy a demokraták tehetetlenek, és mit kellene tenni azért, hogy ennek ellenére kormányozni tudjanak - én meg leírtam, hogy az étel, melyet főzött miért ehetetlen.
Persze a tévedés lehetőséét fenntartva...
:)
Kedves sphangin! Miközben Te rosszallólag szóváteszed PuPu kritikáját, (mely javaslat is egyébként), Te ugyanúgy nyilvánosan kritizálsz, egyébként nagyon helyesen!
De nem kettős mérce ez?
Egy vitafórum nem szűzlányok teadélutánja, természetes a vélemények különbözősége.
A hol? mikor? kinek? ilyen esetben nem lehet kérdés szerintem.
Ez a blog egyébként elég világosan kifejezi létrehozójának nézeteit, nem okvetlenül szükséges félreérteni!
Bocs a neved elírásáért sphagin!
Jó cikk :)
Kedves PuPu!
Hát a gombfelvarrás nem sikerült!
Hozzászólásaink bírálatát nem sikerült megnyugtatóan abszolválnod, ezért aztán az eredeti véleményem egy jottányit sem változott meg.
A koncepciód alapjaiban elhibázott és ez a mérlegelés nélküli őszinteséged a pártvezetők és választóik körében inkább taszító mint vonzó.
A gyereknevelésről mondott példád nem rossz csak életidegen. A kifejezett korholás még egyetlen renitenskedő gyermeket sem térített a helyes útra.
Az ember úgy működik, hogy akkor érzi jól magát, ha egyaránt kap hideget és meleget. Ez azt jelenti, hogy ha megérdemli akkor korholni, ha jót tesz vagy sikert ér el akkor dícsérni kell. Ha figyelünk az arányokra, akkor végeredményként egy kiegyensúlyozott embert kapunk. Így...
Az a koszos ruha meg a villamos példája meg egyenesen izléstelen.
Ha Te változatlanul ragaszkodsz a rögeszmédhez, hát tedd. Én pedig addig, amíg kizárásra nem ítélsz, a fentiek miatt továbbra is kérlelhetetlenül bírálni foglak.
Baráti üdvözlet.
Kedves kácsa, ezt írod:
"Ha Te változatlanul ragaszkodsz a rögeszmédhez, hát tedd. Én pedig addig, amíg kizárásra nem ítélsz, a fentiek miatt továbbra is kérlelhetetlenül bírálni foglak."
Lehet, hogy a véleményem, miszerint ha a sajátjaim hibáznak, hát akkor azt tudomásukra kell hozni - rögeszme, de hát én már csak ilyen vagyok.
Nemmellesleg nekem semmi okom sincs a mindenáron való népszerűséghajhászásra, ilyen szempontból nem is nagyon érdekel, hogy az írásaimtól jól érzi magát valaki vagy nem - már, ha egyáltalán olvassa.
A blog egy szubjektív véleményműfaj, nekem pedig ez a véleményem.
Leírom, aztán te a kommentedben lehordhatsz engem a sárga földig, aztán én elolvasom, meggondolom, miben van szerintem igazad és miben nincs, és utána ez beépül a személyiségembe.
Legközelebb vagy figyelembe veszem, vagy nem - merthogy - mint említettem - ez egy szubjektív műfaj.
Hogy a pártvezetők meg a választók hogyan dolgozzák ezt fel, legkevésbé sem érdekel, az én célom az, hogy gondolkodjon el az íráson, aki olvassa.
Nincsenek illúzióim, nem várom el, hogy az érintett kommunista önkritikát gyakoroljon, nekem doszt elég, ha elspekulál a dolgon, oszt arra az eredményre jut, amire akar.
Nem vagyok egy népnevelő típus, nem az észt osztom, csak a véleményem írom le, nem kötelező elfogadni.
De annak örülnék, ha elspekulálnál, hogy a mi feladatunk-e kiegyensúlyozott lelki életű politikusokat gyártani.
Mellesleg - azt írod - ha jót csinálnak dicsérni, ha rosszat, akkor bírálni kell őket.
Ez történt.
A gyereket se úgy neveled, hogy megszidod és utána azonnal veszel neki fagyit, vagy ha ez a módszered, hát akkor törődj bele, hogy rossz.
Jobb lenne, ha egyetértenénk, de ha nem, hát az se baj - virágozzék száz virág...
:O)))
Kedves PuPu !
Nem olvastam azt a kritikát, amit a DK-s politikusnak írtál és nem tudom milyen témában kritizáltál.
Magad is felteszed azonban a kérdést, hogy ilyen esetben mi a helyes magatartás ?
Mit tagadjam, hogy az érvelésed elég meggyőző, azonban nekem megsavanyodik a szám íze tőle.
A kritikák esetében a mit és hogyan-t csak akkor érdemes feltennünk, ha a miértre is tudunk válaszolni.
Van azonban még egy igen fontos kérdés, az elkötelezettség kérdése, ami kijelölheti a céljainkat is.
Engem egy kicsit zavar, ha úgy látok kritizálni, hogy a célok nem világosak.
Azt is el kell mondanunk, hogy nincs elég információnk arról, hogy ki mit és miért mond, vagy miért mondatják el vele azt, amit hallunk.
Beszállunk egy adok kapok kellős közepébe és kritizálunk egy témát, ami nem tetszik nekünk és meg vagyunk győződve, hogy igazunk is van.
Mert a mi buszunkon csupa patyolat tiszta ruhában ülők vannak és mit keres ott egy koszos ruhában ülő, aki még el is enged egy két "galambot", ugye ?
Mit tehetünk ?
Szálljunk egy másik buszra ?
Hol találunk egy másik patyolat tiszta buszt ?
Győzzük meg a koszos ruhában közénk ülőtt, hogy mossa ki a szennyesét, mielőtt közénk óhajtaná a fenségesét elhelyezni ?
Mi van, ha jobban körülnézve kiderül, hogy már jócskán ülnek koszos ruhában is a buszunkon és eggyel több vagy kevesebb már semmit nem jelent.
Lehetne ragozni a témát, csak a dilemmát nem oldjuk fel vele.
Véleményem szerint is nagy szükség van a kritikákra, vitákra, véleményekre. Egy demokrácia nem lehet meg nélküle.
Akkor azonban, amikor a demokrácia a tét, mert hol van még a demokrácia, akkor viszont igen óvatosnak illik lenni.
Mi még nem tanultuk meg helyesen kezelni a kritikákat és könnyen olyan irányba tereljük a bennünket hallgatókat, hogy fejvesztve menekülnek ettől a veszekedős társaságtól./ Pláne, ha már PuPu is kiosztja őket, ugye./
Lám, mennyire tetszik nekik Orbán és Vona határozott, egyértelmű kiállása, még, ha havonta, hetente változik is.
Hát persze, hogy nálunk hitélet a politika, mert a közéletet előbb meg kellene tanulnunk !
De, ha magad is így látod, akkor TUDNOD kellene, hogy egy hitet rombolsz !
Az adott oldal hitét !
Amelyet te is szeretnél győzelemre segíteni, mert csak ők tudják biztosítani, hogy valaha is meg fogjuk tanulni a közéletet.
Igazad van abban is, hogy valahogy ösztökélni kell az ilyen, olyan, tesze, tosza, két ballábasainkat is.
Magam is dühöngök sokszor és el is keseredek, viszket a tenyerem is, mint amikor a fiam, vagy egy hozzám tartozó rossz fát tesz a tűzre !
Le is teremtem őket, csak halkan, hogy a szomszédok ne hallják meg, mert még ujjonganának tőle, miközben majd fel robbanok !
Nem vagyunk magunk között ugyanis.
Aki az írásra adja a fejét, az mindenkinek ír, pláne az interneten.
Kell, hogy legyen az írástudóknak felelőssége is, magukkal szemben és az olvasóikkal szemben is.
Mindent meg lehet írni, csak nem mindegy, hogy, hogy.
A céljainknak kell vezérelnünk bennünket ebben a kérdésben.
Úgy gondolom, hogy a jó értelemben felfogott elfogultság, el tudja árulni a céljainkat és megfelelően tudja a kritikáinkat is közvetíteni.
Üdv sphagin.
Kedves Kapat !
Nagyon tévedsz !
Nincs rosszallás bennem a PuPu írásáért !
Ezt a dilemmát már régóta fontosnak tartom és magam is tűnődöm a helyes megoldáson.
Egy nyilvános kritizálás lehet jó és előre vivő, de lehet rossz is, adott esetben.
Embere és helyzete válogatja.
Tisztelem és szeretem a PuPu írásait, úgy gondolom, hogy értem is.
Számomra az elkötelezettsége is egyértelmű, szinte megegyezik az enyémmel, már hosszú évek óta.
Szerény észrevételemmel csupán a dilemma feloldásához szerettem volna hozzájárulni.
Abban tévedsz, hogy ez mindenki számára egyértelmű és abban is, hogy csak azok olvassák, akiknek nyilvánvaló minden.
Ha ez így lenne, akkor az nem lenne jó.
Üdv sphagin.
Kedve sphagin!
Ez utóbbi írásodhoz ismételten csak gratulálni tudok.
Amit kifejtettél az a dolog lényege.
PuPu is olyan mint a baloldali újságírás általában. Elkötelezettség nélküli!
Gyakran bosszankodtam azon, hogy miért van az, hogy magukat baloldali demokratának deklaráló újságírók, műsorszerkesztők és vezetők, politikai elemzők amikor az ellenfelükről bírálatot fogalmaznak meg, akkor azáltal mindig igyekezne(te)k a műsort azáltal egyensúlyban tartani, hogy sebtiben vágna(ta)k egyet balra is. A nevek nem érdekesek, kevés kivételtől eltekintve szinte minden szereplőre igaz volt és sajnos igaz még ma is.
Egyszerűen nem értem sem őket, sem az egyébként mindannyiunk által kedvelt bloggert. Miért hiszik azt, hogy ez az egyedüli helyes út. Kényelemből talán, mert akkor kevesebbet kell magyarázkodniuk?
Magam sem tudom a választ.
Apám anno - nagyon régen sajnos - arra tanított, hogy minden helyzetben elsősorban légy hű önmagadhoz és ragaszkodj az elveidhez.
Ez utóbbi az én olvasatomban annyit jelent, hogy ne csak a jóban, hanem a bajban is támogasd azokat, akik melletted állnak.
Ha jól megnézzük szinte minden eskű erről szól!
Ebbe viszont a mérlegelés nélküli nyílvános bírálat nem fér bele.
Valamikor az volt a divat, hogy ha iskolában, munkahelyen bármit elkövettél négyszemközt rendezték veled az ügyet, és ami csak akkor tudódott ki ha te elmesélted vagy ha az eseménynek valami fegyelmi következménye lett.
Ez bizonyos szintig nem rombolta a tekintélyedet, mert a négy fal között maradt.
Mi is a nyílvános bírálat következménye? Tekintélyrombolás, elbizonytalanítás, a szavazástól való távoltartás.
Akik ezt teszik azok nem demokraták, hanem zavarkeltők. Nem a jó ügyet szolgálják!
Kedves kácsa, az elkötelezettség a baloldali értékekhez kapcsolódik, nem személyekhez és végképp nem az ő ilyen-olyan megnyilvánulásaikhoz.
Látod, ez olyan műfaj, hogy mindenki megkapja a magáét, én bírálom a politikust, te bírálsz engem, én meg seggberúgnám a macskám, ha lenne - ilyen kegyetlen ez a világ.
Aki dudás akar lenni. pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni... - remélem jól idéztem a verset...
:O)
Mi még mindig nem tanultuk meg, amit Karinthy Frigyes leírt az írástudók felelősségéről...
"
– Ki kérdezett?
Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó...
De ki kérdezett?
Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.
Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?
Ki kérdezett?
Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?
Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett?
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa – és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja –, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany – megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld."
PuPu, írj, gyakran írj,és még hangosabban kiabálj! Én meghallom,
és így nem érzem magam olyan átkozottul egyedül.
Kedves Kácsa,
engem az dühít a legjobban, ha az "írástudó" saját személyét, hiúságát az igazság fölé helyezi, és harci pózba vágva magát mindenféle mellébeszéléssel, tárgytól való eltéréssel támad, és védi saját tévedését. Az igazság le van tojva, csak az ő vélt nimbusza ne szenvedjen csorbát.
Itt azt látom, hogy a bírált politikus egyetlen konkrét állításával szemben nincs érv, sokan csak a kritikára reflektálnak, miközben a kritika tárgyát úgy tűnik, el sem olvasták.
Egy kritikát is lehet félreértés következtében téves alapra helyezni, és lehet rá látványosan jó cikket szerkeszteni. Ilyenkor az igazság iránt elkötelezett író helyesbít, ha nem akarja feltétlen híveit félrevezetni. Ettől nem esik le fejéről a babérkoszorú, sőt, írói elhivatottságáról, hitelességéről, magasabb rendű emberi minőségéről tesz tanúbizonyságot.
Ami a kritikus mérlegelési kötelezettségét illeti, annak létjogosultságával egyetértek, mi több, kötelezőnek tartom.
Magam is levélben írtam meg kritikai észrevételemet annak a bloggernek, akit sokra tartottam, illetve sokra tartok, mert olyan értéket képvisel, amire vigyázni kell, nem szabad megszégyeníteni, és munícióval szolgálni ahhoz, hogy esetleges ellenfelei kikezdhessék.
Hasonló a helyzet KBSz esetében is.
Jó szándékú, tiszta ember, aki az első, rosszul fogalmazott, de nem félreérthető! csak félremgyarázható mondatán túl olyan cselekvési programon gondolkozik, ami még nem hadititok, de beindíthatja a továbbgondolkozást.
Kedves pleinair, miszlikbe szedhettem volna a cikket, nem tettem.
Elmondtam, mi történne, ha valaki megpróbálná valóra váltani.
A bírált politikusnak egyetlen konkrét állítása van, nevezetesen, hogy a demokratikus oldal balfasz, a többi meg csak játék a betűkkel.
Nem a tükröt kell összetörni, ha csúf ábrázatot mutat...
:)
Kedves kácsa !
Én nem hiszem, hogy PuPu nem elkötelezett !
Mint ahogy írja is, a baloldal iránt érez elkötelezettséget és ezt mindnyájan tudjuk is !
Sajnos nem olvastam a DK politikus írását és a ráadott kritikát sem ismerem.
Én csupán a egy adott dilemmához szóltam hozzá és írtam le a véleményem és nem bírálni akartam PuPu-t.
Meggyőződésem, hogy PuPu is hasonlóan értelmezi a dolgokat, és érdemes a kritikáit megszívlelni.
Teljesen egyetértek azzal, hogy van mit javítani a baloldal tevékenységében is és ennek is hangot kell kapnia.
A dilemmához azonban azt is hozzá kell tenni, hogy az elbizonytalanodó szavazókat riasztja a demokrácia veszekedős, kritizálós, vitatkozós politizálása.
Mivel nem lát tisztán és nem tud határozottan állást foglalni, nem foglal állást és kivár.
Dönteni is akkor fog, amikor egy határozott és a számára is érthető, elfogadható álláspont mellé tud állni.
Innen nézve érthető, hogy miért "erős" a FIDESZ és a JOBBIK politizálása. A lehető legkisebb belső vitát engednek meg maguk között nyilvánosan. Törekednek egy egységes, határozott kiállást vinni, még, ha a tartalomban szinte csak hibák találhatók, akkor is.
Summa, summarum, a demokratikus pártoknak sem ártana, ha hasonló eszközökkel élnének, ha a bizonytalan szavazókat is el szeretnék érni, mert így helyzeti előnyben vannak a jobboldalon.
A jobboldal harcol a bizonytalanokért és a kevésbé elkötelezettekért, hiszen erről szól a JOBBIK cukiság kampánya is.
Nekünk is illene valamit tenni már azért, hogy eredményesebbek legyünk, egységesebbnek látszódjunk.
Tulajdonképpen arról szól a mese, hogy képes e a demokrácia legyőzni a vezérelvű, határozott fellépésű hatalmat, demokratikus eszközökkel.
Hát, ebben a játszmában mi erősen vesztésre állunk és csak abban bízhatunk, hogy a vezér ebbe besegít és legyőzik saját magukat.
Úgy gondolom, hogy mindnyájan azon morfondírozunk, hogy miként segíthetnénk mi is a vezérnek, hogy eltakarodjon az elképzeléseivel együtt.
PuPu ezen a téren kimagaslik közülünk és minden tiszteletet megérdemel. Örömmel olvassuk minden írását és elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen.
Ki kellene találni magunkat ebben a helyzetben, de mi nem tudjuk csak magunkat adni.
Ha így jók leszünk a választóknak, akkor rendben, ha nem, akkor meg kell várnunk, hogy kiábránduljanak
újra a vezérelvűségből.
Meg kell várnunk, hogy a szavazók meglássák a tükörbe a diktatúra csúf arcát és a demokrácia szépségét is.
Sokat tehetünk azért, hogy milyennek látnak bennünket a választók.
üdv sphagin
Megjegyzés küldése