2022. november 16., szerda

RÉGI TÖRTÉNET ÚJ FEJEZETE



Éppen száz éve, hogy a jelenlegihez kísérteties pontossággal hasonló összetételű intervenciós seregek farokfelcsapva feltülekedtek a hajókra Trockíj Vörös Hadserege elől menekülve, de hát az emberiség soha nem tanul semmiből.
Az angolszász imperializmusnak akkor sem volt semmi keresnivalója arrafelé.
Most sincs.
És errefelé se lenne semmi keresnivalója, ha képesek lennénk felismerni saját érdekeinket, de nem úgy néz ki, hogy sikerülne.
Nem volt jó évtizedek nyugalma, békés kereskedelme, nem volt jó, hogy a hatalmas szomszéd kimeríthetetlen nyersanyag bázisán, óriási piacán fejlődhetett a sok kisebb-nagyobb ország gazdasága, nem volt jó a mindig megbízhatóan szállított energiahordozók adta biztonság, Európának a gyarmati lét kell, mert a függetlenséggel és a szabadsággal láthatólag nemigen tud mit kezdeni.
Anno az USA hajdani anyaországától gyarmati függésben élt, de amikor ledobta magáról ezeket a kötelékeket, akkor éppen úgy kezdett el viselkedni, mint honi demokratáink: demokrácia az, ha én mondom meg a frankót.
A brit birodalmi gondolkodást felváltotta az amerikai imperializmus, megfűszerezve némi küldetéstudattal, angolszász gőggel és arroganciával, felsőbbrendűségi komplexussal, ami lényegét tekintve cseppet se különb a náci übermensch szép gondolatánál, legfeljebb rasszizmusa nem faji, hanem nemzeti alapon kezeli a jó és rossz fogalmát -  négy láb jó, két láb rossz, a legsötétebb náci időket idéző módon, mindössze a zsidókat kell behelyettesíteni - aktuálisan a barbár oroszokkal, felkészülnek a kínaiak.

Amerikának nagyon megfelel az  egypólusú világrend, melyben az USA írja a törvényeket, az USA szabályozza a gazdasági kapcsolatokat, a világ pénzügyeit - az USA a  világbéke felkent apostola és őre, világszerte fenntartott ezer támaszpontjával pedig szavatolja azt, hogy senki ne lóghasson kí a sorból.
Az Egyesült Királyság pedig ennek a politikának a leglelkesebb kiszolgálója, szinte szégyenkezve nézi az ember, hogy hova csicskásodott ez a hajdan független és az emberiségnek oly sok pozitívumot - és negatívumot is -  adó hatalom.
Miután a Brexittel nem sikerült elérni az amerikaiak által vágyott célt, a formálódó egységes Európa teljes szétverését, új ötlet kellett - ez lett volna Ukrajna NATO-tagsága, melyet az első lépésnek szántak a szent cél: Oroszország feldarabolása felé. 
A főpróbát már megtartották a Balkánon, a jugoszláv minta tetszetős volt, a klímaváltozás pedig felettébb vonzóvá tette a sarki területeit vesztő, szétporladó nagyhatalomról alkotott ábrándokat.
Hát, ez egyelőre nem jött össze, de jelentős számú népességet sikerült totál meghülyíteni.
Miután a média egy kézből vezérelt és a fogyasztót elzárták minden olyan információtól, ami eltér a kívánt céltól, a népesség azon része, amelyik azt is elhiszi, hogy Putyinnak otthon papucs helyett lánctalpa van, ma lelkesen utálja az oroszokat - egyébként is erre vannak kondicionálva vagy száz éve már.
Emellett jó lenne végre megnyerni a második világháborút is - végtére is, ha Amerika a kommunikációs hadszíntéren meg tudta utólag nyerni a vietnami háborút, a dicsőséges saigoni pucolás és a diadalmas afganisztáni menekülés, a közel-keleti vérfürdők és politikai gyilkosságok után kit érdekelnek a tények?
Pedig hát az orosz hadsereg herszoni kivonulása maga a riói karnevál volt az amerikaiak fejveszett meneküléséhez képest, persze hamarosan kiderült, hogy az ukrán csapatok bevonulása a kiürített városba a  II. Világháború D-napjának partraszállásával azonos jelentőségű esemény, mint ezt az ukránok gyíkvállú hadvezére megállapította, leköpve ezzel a partraszállás tízezer halottjának emlékét.
De az kétségtelen, hogy a kommunikációs hadviselés hatékony, sikerült démonizálni Putyint és vad gyűlöletet kelteni az oroszok ellen.
Néha már teljesen irreális ügyeket produkál az élet - egy ukrán légvédelmi rakéta Lengyelországban landolt, mire is a net népe már a világháború kitörését vizionálta.
Természetesen mindenki meg volt győződve, hogy a rakétával az oroszok támadták meg a lengyeleket, hiszen mi is lehet az orosz hadsereg számára kívánatosabb célpont egy traktor pótkocsijánál?
A média buzgón prejudikált, a politikusok meg lelkes kardcsörtetésbe kezdtek, ma délutánra várható, hogy életveszélyes fenyegetésekkel tántorítsák el Oroszországot atomfegyverei bevetésétől.
Orbán meg összehívta a Védelmi Tanácsot, huhhh! Megnyugodhatunk!
Ha nem lenne ez az egész helyzet életveszélyes, rengeteget lehetne röhögni rajta.


Az ember, ha belegondol, csak elkeseredik, hogy ez az egész történet azzal indult, hogy a hatalomra jutó ukrán neonácik azonnali hatállyal fel akarták mondani az orosz flotta támaszpontjainak bérleti szerződéseit - már meg is volt az új bérlő, valami US Navy névre hallgatott volna.
Utána csodálkoztak egy darabig, aztán elkezdték önmegvalósító harcukat az orosz nemzetiség ellen, tizenezer halottat produkáltak a neonáci szabadcsapatok, majd a NATO belengette Ukrajna felvételének szép ötletét. Ez Oroszországot a a nyugati katonai szövetség taktikai atomfegyvereinek célpontjává tette volna, miután Amerika - éppen jókor...- felmondta az ominózus fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szerződést.
Ukrajna meg elkezdett atomfegyver után nyúlkálni, és eljött az a pont, melyet az oroszok már nem hagyhattak válasz nélkül, mert ha Ukrajna a NATO tagja lenne, akkor a diplomácia sikertelenségét elkerülhetetlenül követő  katonai ellenlépések kikerülhetetlenül világháborúhoz vezettek volna.
Így egy helyi konfliktussal több vagy kevesebb - ez csak a résztvevőknek rettenetes, de hát ha valaki nagyot akar akasztani, nagyot kell kockáztatnia, és Amerika ezidáig ment előre, mint kés a vajban, most meg tessék -  van is csodálkozás ezerrel.

A világ gazdagabb fele pedig most éppen együttérez, amit elfelejtett ugyan a Donbasz tizenezer orosz áldozatával kapcsolatban, de most aztán bepótolja a humanitárius minimumot, könnyes szemmel siratja a Fekete-tenger állítólag háború áldozatává vált ötezer delfinjét.
A szám hiteles, Zelenszkíj személyesen számolta meg őket, de lehet, csak az ukránok által telepített aknák számából következtetett, de ez nagyjából mindegy is.
Mi meg pénzt adunk az ukránoknak, és csak néha csodálkozunk, hogy miért is nem volt jó a világnak egy semleges és demilitarizált Ukrajna.
A történet persze megy tovább, mígnem egyszer a Csendes-óceánnál véget nem érnek a csaták.
De az is lehet, hogy a floridai öbölben.


:O)))

26 megjegyzés:

Belák Andrea írta...

Én nem szeretnék kiszolgáltatottja lenni se Amerikának, se a Szovjetuniónak. Ez utóbbiban volt részem elég .Nem látom be, hogy miért is kellene visszatérni az eddigi gyarmattartóhoz. Lásd be , Pupu, az egyik kutya, a másik eb. Vagy a 19 és az egy híján 20. Az is jó. Csak nekem nem kell egyik sem. És nem szeretek betojni a fenyegetésektől, főleg, ha már Lengyelországban lövöldöznek.

Töreki Éva írta...

Mióta Ukrajna megtámadta oroszokat, egyre csak csalódok benned..
Tudod,én is azok közé tartozom, akik az uránoknak drukkolnak.
Pedig szeretem az oroszokat, az országukat, a zenéjüket,sőt még most is, de Putyint és a vezérkarát nem, a háborút meg gyűlölöm !
Elolvasom az írásaidat, de aztán mérges leszek...
Ha most lennél állományban,elmennél önkéntesnek putyinhoz?

PuPu írta...

Kedves Andrea, a Szovjetunió harminckét éve megszűnt, ám ameddig létezett se tartottam magam gyarmati polgárnak, jóllehet katonai tekintetben kétségkívül behatárolt volt Magyarország szuverenitása.
Ma is az.
De vicces egy gyarmattartó az, amelyik ahelyett, hogy kizsákmányolná, pumpálja a pénzt a gyarmataiba...
Én nem tennék egyenlőségjelet az USA és Oroszország közé, főként az elmúlt hetven év történéseinek tükrében.
Amit a kiszolgáltatottságodról írsz Andreám, az vicces.
Miben fékezett meg téged a Szovjetunió?
Semmiben.
Arról nem is szólva, hogy Oroszország még annyira sem, de persze lehet, hogy valamit eltitkolsz előttünk...
Az államok a mai világban - mint mindig is a történelem során - igazodni voltak kénytelenek a nagyhatalmakhoz, ma is ez a helyzet, és hogy melyikhez, azt geopolitikai helyzetük határozza meg, legkevésbé sem a szándékaik.
Béke akkor van, ha a nagyhatalmak között erőegyensúly áll fenn, ha ezt bármelyikük fel akarja borítani, akkor Ukrajna van, Grúzia van, és Svédország meg Finnország lesz.
Nem túl biztató kilátások, de gondolom, te sem a struccot választod totemállatnak...
Vagy mégis?
:O)))

PuPu írta...

Kedves Éva, bár tényszerűen Ukrajna valóban irtotta orosz nemzetiségű állampolgárait, sértette és veszélyeztette Oroszország geopolitikai érdekeit, de a támadó fél ez esetben Oroszország volt.
Hisztisék ilyenkor szokták földhözvágni magukat és közölni, hogy nem érdeklik őket a támadást kiváltó okok, lerázva magukról a gondolkodás sok gonddal járó felelősségét.
Jómagam nem vagyok drukker típus, én olyan megértésre vágyó típus vagyok, aki szereti tudni, hogy miért olyan pocsék a világ, mint amilyenhez szerencsénk van.
Nem tartom jó dolognak, ha mérgelődsz, bár a facén ehhez a hozzáálláshoz már hozzászoktam - egyszerűbb morcosnak lenni, mint vitatni az állításaimat, de ha ez segít a lelkeden, nyugodtan írd le rólam elmarasztaló véleményed.
Nem vagyok egy zsoldos-típus, ennek a társadalomnak a katonája se lennék szívesen - Rasi buxájára kellene felesküdnöm, vagy Lölö vagyonosodására? Nemhogy más hatalmak játékszereként harcoljak, de ettől ugye véleményem még lehet?
:O)))

KZs írta...

Amikor a “szovjet birodalom” ,a szovjet megszállás” szóba kerül úgyis mint az agresszív hódító orosz szándékok ékes bizonyítéka, kicsit értetlenül szemlélem, hogy jó, pont akkor voltak betegek, amikor a második világháború volt a tananyag, de a tankönyvekben azért volt róla ez az, ha pótolni gondolták volna, sőt még a jaltai egyezmény sem volt 50 évre titkosítva, melyben ugye a “nyugat” cserébe a várható súlyos szovjet áldozatokért, győzelem esetén felajánlotta a kelet-európai területeket, csak induljon már meg a vörös hadsereg.. az sem zavar senkit, hogy hogy amikor a 90-s években a szovjetek visszahúzódtak a saját határaik mögé, a Nato maradt, sőt, rögtön betöltötte az űrt, ahol csak tudta , és az amerikai csapatok fegyverrel védve a békét így immár 77 éve állomásoznak ideiglenesen Európában :)
A jelenlegi “orosz agresszió” hivatalos tálalása meg azt a viccet juttatja eszembe, amikor Móricka azt mondja: óvónéni kérem, az úgy kezdődött, hogy a Pistike először visszaütött :)

anteus írta...

Na, végre rájöttem: a teve neve Rocinante.

Töreki Éva írta...

Kedves PuPu, idézőjelbe kellett volna tennem-akitámadottmegkit-,
mert félreérthető volt...Nem vagyok hisztis, és tényleg más szót
is találhattam volna, folytatnám, de nem teszem, ettől azért még lehet véleményem, ugye?🙂

PuPu írta...

@anteus
Na ja!
A teljes születési neve, valóban, de hát Pelét sem Edson Arantes do Nascimentoként ismeri a világ, nem igaz?
:O)))

Attila írta...

Üdv!


Orosz gyártmányú Buk-rakétával lőtték le nyolc évvel ezelőtt a maláj légitársaság MH17-es járatszámú repülőgépét Kelet-Ukrajna fölött – közölte csütörtökön az üggyel foglalkozó holland bíróság.


A Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó Boeing 777-es repülőgépét 2014. július 17-én érte rakétatalálat. A rakétát az oroszbarát szeparatisták ellenőrzése alatt álló Pervomajszk település közeléből lőtték ki. A nemzetközi vizsgálat megállapította, hogy a Buk típusú légvédelmi rendszert Moszkva szállította a szakadár területre. Oroszország többször is tagadta, hogy felelős lenne az incidensért – írja a Guardian.

Attila

anteus írta...

Ércsük egymást...
Üdv: S. Panza

Attila írta...

Üdv!

Ukrajna energiarendszerének csaknem fele leállt az orosz rakétacsapások következtében - jelentette ki Denisz Smihal ukrán miniszterelnök pénteki sajtótájékoztatóján.

A kormányfő hangsúlyozta, hogy Oroszország folytatja a rakétacsapásokat Ukrajna létfontosságú polgári infrastruktúrája ellen, így harcolva a civil lakosság ellen, és megfosztva az embereket a téli időszakban az áramtól, a vezetékes víztől, a fűtéstől és a kommunikációtól.

Emlékeztetett arra, hogy csak november 15-én Oroszország mintegy száz rakétát lőtt ki Ukrajna városaira, írta az MTI.

Attila


PuPu írta...

Attila, nem szeretnélek megfékezni, de olvasunk híreket.
Ha például megírod, hogy ez a komisz Denisz hülyeségeket beszél, mert nincs olyan, hogy polgári infrastruktúra, ami van, azt meg háborúban le szokták rombolni (az amerikaiak például Belgrádban tesztelték anno a grafitbombáikat...), és a kutyát se érdekli a polgári lakosság, akkor teszel hozzá valamit a hírhez, de anélkül...
Kellene beszélgetni a dédmamákkal, milyen volt az ostrom alatt az élet Budapesten.
Bizony ezek csúnya és kegyetlen dolgok, nekem se tetszenek, de az se érdekel senkit, kinek mi tetszik.
Ha már folyik a harc, akkor már késő, előbb kellett volna gondolkodni az ukrán állam képviselőinek, például mikor ráengedték neonáci szabadcsapataikat orosz nemzetiségű állampolgáraikra, vagy mielőtt bunkósbotnak ajánlkoztak a medvevadászatra, esetleg most kellene eltöprengeni, hogy jó ötlet-e Finnországból és Svédországból NATO tagot csinálni, mert nem biztos.
Szerintem...
:O)))

Attila írta...

Üdv!

Kedves PuPu!
Igazán kár, hogy hogy csak Belgrádot hoztad fel példának, holott itt van a Nagy Tesó szíriai tevékenysége. Ez sokkal újkeletűbb. Csakhát Tartusz megér ki tudja hány hordónyi vegyi bombát. Nem emlékszem, hogy szót emeltél volna a bevetett vegyi fegyverek ellen. Ha emeltél megkóvetlek.
Ezek elég nyílvánvaló dolgok, és nekem az a bajom, hogy végtelenül elfogult vagy az egyik irányba pozitívan, a másik irányban negatívan, holott az egyik 19, a másik 1 híján 20.
Azért kíváncsi lennék, hogy az orosz nemzrtiségű ukrán állampolgároknál mit keresett az orosz gyártmány légelhárító rakéta egység, és ki képezte ki őket.
Esetleg eltévedtek a tovarisok? Mikor rájöttek már húztak is vissza a nemlétező határ túloldalára. De előtte lődöztek vele kicsit, telibe kapták a maláj a polgári utasszállítót. azt folytathatnánk ki tudja meddig minden eredmény nélkül.
A dédmamákat jobb békén hagyni, mert ők már rég elporladtak. Ha azt hiszed, hogy egy ifjú titán vagyok, akkor ez életed egyik melléfogása.

Attila

kekec írta...

A háború remek eszköz Amerikának, amelynek éves katonai költségvetése 800 mrd, és ebből eddig csak 42 mrd-ot adott Ukrajnának.Tehát olcsón tudja gyengíteni egy riválisát, és még csak nem is amerikaiak halnak bele. Ebből nem egyhamar lesz béke!
A szankciók elsősorban az orosz hadiiparra hatnak, az európai életszinvonal-csökkenés "csak" járulékos veszteség. Hja: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
Az oroszok korábban elég megbízható szállítói voltak a nyersanyagoknak - most azzal vádolják őket, hogy az energiát fegyverként használják. Hát naná! Azt használják, ami a kezükben van.
És imdákozzunk, hogy durvább fegyverekre (pl atom) ne kerüljön sor.
Viszont Amerika is elkezdte a fejlett technológiát fegyverként használni - kiváncsi vagyok, hogy mikor kerül sor ezen a téren is kínai felzárkózásra? Mert a krími szankciók után eléggé önellátó lett mezőgazdaságilag Oroszország, tehát a lépéskényszernek van előrevivő ereje.

1970 írta...

Kedves Belák Andrea!

Véleményem szerint, nem jársz jó úton, ha pusztán érzelmileg közelíted meg ezeket a kérdéseket. Kőkemény hatalmi érdekekről van szó.
Egyébként pedig kár, hogy PuPu érdekes felvetéseire (pl.: gyarmatokkal kapcsolatosan) nem reagáltál. Kíváncsi lettem volna a véleményedre.

PuPu írta...

Kedves Attila, a vegyi fegyverek a szegény ember atombombái, ha bevetik őket, akkor rettenetes hatásuk van, de remekül lehet ijesztgetni is velük a közvéleményt, lehet indokként használni akár még nemzetközi agresszióra is - lásd Irak esetét.
A baj az, hogy a bevetésüket követő kivizsgálások általában nélkülözik a tárgyilagosságot, arra a célra szolgálnak, hogy démonizálják az ellenfeleket, könnyű provokációkat elkövetni felhasználásukkal.
Meg aztán itt is fellelhető a kettős mérce, mert az ENSZ - sajnos - gittegyletté silányult.
Természetesen az a véleményem, hogy a fegyveres konfliktusokra vonatkozó egyezményeket be kell tartani, vegyi fegyvereket tilos bevetni, hadifoglyokat tilos kivégezni, stb. stb.
Nem értek veled egyet abban, hogy a mai világpolitikában egyforma lenne az USA és Oroszország szerepe, jóllehet az tény, hogy mindkettő imperialista állam, de az érdekeik mások.
Amerika célja az egypólusú világuralom, Oroszország (Kína stb...) pedig egy többpólusú világ kialakításában érdekelt.
Ukrajna itt csak paraszt a táblán, méghozzá ostoba paraszt, sajnálatos módon.
Ami a maláj gépet illeti, a rakéta, mellyel lelőtték a szakadár orosz "államnak" került átadásra, ugyanezt használták az ukrán hadseregben is, a bevetése valószínűleg tévedés következménye volt.
Érdekes kérdés az is, mit keresett a maláj gép egy köztudottan polgárháborús terület felett, de ez ma már szinte mindegy is.
https://www.haborumuveszete.hu/minden-ami-repul/5852-tiz-lelott-utasszallito-repulogep Ilyen tévedések előfordulnak, ezekből némelyik szándékos, mint a MALÉV-gép bejruti lelövése, de inkább a tévedések jellemzőek.
Ha idősebb vagy, akkor viszont kicsit csodálkozom rajtad...
:O)))

Névtelen írta...

Pupu, az ENSZ a nácizmus újjászervezése elleni szervezetként alakult.
Nem valamiféle istenpótlék.
Nix antikapitalizmus.



anteus írta...

Pupu, az ENSZ antináci szervezetnek alakult. Nix antikapitalizmus - ezzel vált gittegyletté, hiszen nincs jog jogalkotó, és jogérvényesítő erőszakszervezetek nélkül.
Nemzetközileg noplane.
Bár e téren akaratérvényesítő erőszakszervezetek vannak: pl. NATO.
.

kekec írta...

Kedves Anteusz
Már jó ideje próbál az emberiség egy nemzetek feletti szervezetet létrehozni. Ilyen volt anno a Népszövetség is - el is vertük az akkori segélyeket mindenféle palotákra (lásd Lilafüredi palotaszálló) tehát ez benne van a magyar néplélekben, de a vezető garniturában genetikusan, akkortájt ez nem volt akkora gond, mert magántőkések szépen fejlesztették nem állami segélyből az ipart. Aztán véget vetett neki (már a Népszövetségnek) a II.vh.

Az ENSZ annak renoválása volt, és nem, nem antifasiszta jelleggel, csupáncsak nemzetek érdekegyeztető fórumaként. Viszont valamivel előrébb tart, mint az EU, mert lehet katonasága, (békefenntartók, kéksisakosok) de abba a nemzeti hadseregek adják a pénzt, paripát, fegyvert.
Wiki szerint:
egy nemzetközi szervezet, amely az államok közti együttműködést hivatott elősegíteni a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, valamint a világbéke elérésében. A második világháború után, 1945-ben a Nemzetek Szövetsége utódjaként azzal a céllal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat és lehetőséget adjanak az országoknak problémáik megtárgyalására.
Mondjuk nem túl jelentős a sikerességi mutatója, de ettől még nem antifasiszta. Az egyetlen kritérium a függetlenség. Ettől még mindenféle félfasiszta országocska is tagja lehet.

Attila írta...

Üdv!

Csak átmeneti jeleggel lesz többpolusú a világ, mert a jenkiket egyenként senki nem tudná legyőzni. Ha egy csapatnak sikerül, akkor majd a többpolusúból előbb, utóbb kiválik a "legkeményebb öklű" és az lesz az egypolusú világ újdonsült képviselője. Aztán lehet kezdeni előlről.

Attila

Attila írta...

Üdv!
+l!

Keménykedik a Nagy Testvér!
https://www.portfolio.hu/global/20221123/sorban-rendelik-el-a-veszleallitast-az-atomeromuvekben-olyan-jatekot-uznek-az-oroszok-ami-egesz-europara-veszelyes-lehet-580886

Aztán a végkifejlet nem biztos, hogy jó lesz neki. Senkinek nem lesz jó, az viszont biztos!

Attila

anteus írta...

Kedves kekecz!

Igen erős áthallás van abban, hogy ezt a szervezetet a Japán által 1937. július 7-én Kína lerohanásával megkezdett, majd a nácik által Európában kirobbantott, s ezzel világméretűvé tett, - s 1945. június 26-án még zajló II. világháború idejében - alkották meg. A Biztonsági Tanács állandó tagjai a négy náciverő győztes hatalom (majd + Kína).

Ami náci, az automatikusan fajelméleti. Nem újdonság, hogy ezt az ENSZ alapításakor a mindenki antiszemitaként aposztrofálta. Már csak azért is, mert az USA esetében ez szükségszerű volt, tekintettel a négerek állami-társadalmi státuszára a korabeli Nagy Országban... ugyi.

Az tény, hogy az eltelt évtizedek alatt az Öt Győztes alapításkori érdekazonossága sárga fuvallatként (© Végh Antal) oszlik el a történelemben.

pleinair írta...


Attila: "és nekem az a bajom, hogy végtelenül elfogult vagy az egyik irányba pozitívan, a másik irányban negatívan, holott az egyik 19, a másik 1 híján 20.

Az elfogultsággal kapcsolatban jutott eszembe, amit egyik rokonom mondott a vele közvetlen munkakapcsolatban lévő Kádárról. A lényeg az volt, hogy Kádár ahol lehetett ellenállt, "keresztbefeküdt" a szovjet hatalom erőszakos elnyomó, irányító törekvéseinek. A konkrét történetre nem emlékszem, csak arra, hogy a rokonom elismeréssel beszélt kádsárról, aki az orosz uralom ellenére gúzsbakötve táncolva érte el, hogy Magyarország a térség legvidámabb barakja legyen. Kádár tudott tárgyilagos lenni. Amennyire lehetett, kijátszotta az országot uraló szovjet hatalmat. Erről akkor csak a legbeavatottabbak tudtak, és talán még ma se tartozik az ismert tények közé.Ezért nem értkelik kellőképp Kádár politikusi érdemeit.

1970 írta...

Kedves pleinair!

Kádár nem azért volt a magyar történelem hatalmas figurája, mert "kijátszotta az országot uraló szovjet hatalmat" (bár ez a kitételed egy kissé furcsa, nehezen értelmezhető: Mi az, hogy "országot uraló szovjet hatalom", amit az adott nemzet vezetője "kijátszik"? Ez fából vaskarika!), hanem azért, mert egy igen "zivataros" évszázadban, nem könnyű nemzetközi körülmények között, borzalmas hazai "hagyatékon" (lovastengerész+Rákosi+Imre bácsi+'56) teremtett egy normális, élhető, szolidáris, közösségi országot, melyben az embereknek - hosszú évszázadok után - volt perspektívája, a fiataloknak mobilitási lehetősége, volt magas színvonalú kultúra, hazai ipar és - nem utolsósorban - világszinten is helytálló mezőgazdaság.
Ebben egy mellékes körülmény, hogy Brezsnyev milyen volt, néha ügyesen kellett ellenállni, de Kádár politikája ennél fényévekkel többet jelentett.
És még két fontos momentum a megítéléséhez:
1. Nem lopta el a nemzeti erőforrásokat, hanem épített.
2. Katasztrofális kor követte őt, amely szétlopta, tönkretette, leépítette, agyagba döngölte Kádár hagyatékát. Eredmény: Nézz körbe az országban!

pleinair írta...


Kedves 1970!

néha ügyesen kellett ellenállni, de Kádár politikája ennél fényévekkel többet jelentett.
Erről van szó. Ez is Kádár politikájának része volt. Méghozzá morálisan nem elhanyagolható része.

Számomra merendítő volt Kádár utolsó beszéde(?). Jó lenne egyszer rendesen meghallgatni. Úgy emlékszem, Kádár lelkiismereti dilemmájának drámája zajlott a hallgatóság előtt. A hallgatók sokan rá se figyeltek, fől se fogták milyen emberi és történelmi dráma tanúi voltak.
Azt hiszem erről Pupu és Ti is többet tudtok.

1970 írta...

Kedves pleinair!

Az ominózus "utolsó beszéd" idején én 18 voltam, így nyilván csak azt tudhatom erről, ami azóta megjelent ezzel kapcsolatban (pl.: Kimmel Emil könyve). Az abban - és az azóta - nyilvánosságra hozott tartalmakból nekem egy kicsit más sugárzik abból a beszédből, mint amit sokan bele akarnak magyarázni. A lelkiismereti dilemma valós volt, de ez inkább annak szólt, hogy Kádár valójában arra döbbent akkor rá, hogy a környezetében lévő egypár "elvtárs" (Pozsgay, Németh és társai) mennyire jellemtelen, gerinctelen alak. És azt is pontosan felismerhette, hogy itt valami olyan világ következik, ami a "bérből és fizetésből élő egyszerű embernek" tragikus lesz. Szerintem Ő ott a végén rengeteget csalódott, és ez nem tett jót az egyébként is leromlott egészségének.
Egyébként Kimmel E. visszaemlékezése szerint, a KB tagok nagyon megrendültek, de az lehet, hogy fel sem fogták valójában, milyen emberi, történelmi dráma részesei.
Egyetértek azzal, hogy ezt a beszédet jó lenne egyszer a maga egészében meghallgatni, de véleményem szerint ennek még nincs itt az ideje.