2023. december 27., szerda

TÖRT FÉNYŰ TEKINTETTEL A BIZONYTALAN JÖVŐBE

 



Lassan vége lesz az évnek, és ha a szerencsénk tartós marad, akkor elmondhatjuk, hogy ezt az évet is megúsztuk anélkül, hogy a fejünkre bombák potyogtak volna, gyerekeink-unokáink egy sáros lövészárokban ünnepeljenek - jobb esetben.
Tulajdonképpen úgy bel, mint külpolitikai téren borzalmas időszakon esünk túl, már ha a világ nagyjai is ezt szeretnék, és nem arra használnák az év utolsó napjait is, hogy megmutassák kissé löttyedt izmaikat, melytől ellenfeleiknek sikítófrászt kellene kapniuk.
Érdekes korszakot élünk - a kínai átoknak mefelelően érdekes időkben élünk.
A világ vezető hatalma meggyengült, de még ebben az állapotában is erős maradt, és azt hiszem az a célja, hogy ezt beláttassa a világ hatalmi központjainak politikusaival, katonai vezetőivel. 
Görcsösen iparkodik fenntartani az általa kialakított katonai-politikai-pénzügyi világrendet, nyomul, miközben otthon is számtalan problémával kellene szembenéznie.
Átmeneti eredményeket ugyan elérhet a hadiipar felfuttatásával, de ez azzal jár, hogy a megtermelteket fel is kell használnia.
A háborús feszültséget fenn kell tartania, hiszen a hadiipar így termel profitot, a foglalkoztatás így marad  megfelelő színvonalú.
Ezt csak ideig-óráig tudja anélkül megtenni, hogy G.I.Joe közvetlen részese ne legyen a harcoknak, az amerikai halott pedeig belpolitikailag igen rossz ómen...

Közben új kihívásokkal kell szembenéznie külföldön és otthon egyaránt.
Ellenfelei megerősödtek, Putyin sem igen hasonlít Gorbacsovra, a kínai vezetők is ferde szemmel nézik Amerika világuralmi terveit, időről időre belengetik Tajvan kérdésének megoldását, és egyszer majd komolyan is veszik, amit mondanak.
Még néhány év, és Kína a világelső gazdasági hatalma lesz, és innen már csak egy kis lépés, hogy első számú katonai hatalom is legyen.
A Mennyei Birodalom nem siet, hiszen nem választási ciklusokban gondolkodik, a kínai gondolkodás évszázadokat fog át.
Azt mondták egyszer, hogy Oroszország változása olyan, mint amikor a kikötőben megfordul egy hadihajó, Amerikáé olyan, mint amikor ugyanabban a kikötőben megfordul egy repülőgéphordozó, Kínáé meg olyan, mit amikor megfordul a kikötő.
Jelenleg éppen fordulóban van, de nem kapkod.
Oroszország kilábalt a traumából, melyet a Szovjetunió szétesése okozott, közben megőrizte atomhatalmi vezető státuszát, a rakétatechnikában is világelső, a gazdaságát se lehetett térdre kényszeríteni, és bár ellefelei világpolitikai súlyának csökkenéséről delirálnak, egyelőre egészen jól teljesít.
Emellett az orosz ember szereti a hazáját, a katonáit és dicső múltját.
Ukrajnai győzelme után erősebb lesz, mint a Szovjetunió Brezsnyev korában volt, és rengeteg kárt fog okozni Amerikának - elsősorban Európában, de alakul már Afrika és Dél-Amerika is.
Földrészünk eljelentéktelenedésének viszont  nekünk nemigen kell örülni.
Az oroszok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen hosszú távon Kínával is számolniuk kell a szibériai térségben.
Ne tévesszen meg senkit, hogy az amerikai külpolitika megszervezte Oreoszország szövetségét Kínával, ez az állapot átmeneti, hacsak nem sikerül megoldani valahogy a néptelen Szibéria és a túlnépesedett szomszéd ügyét.


Európa Ázsia egy nyúlványa, félszigete, az USA éppen most intézte el, hogy saját dicső múltjának állandó múzeuma legyen, gazdaságilag-katonailag versenyképtelenül.
Amerika részére ez így nagyon jó, egy riválissal kevesebb.
Egy esetleges Európa-Oroszország paktumtól az amerikai politikusok idegrohamot kaptak volna.
A jövő mégis errefelé mutat, a kínai behemóttal csak egy másik behemót veheti fela versenyt, és a történelmi követelmények hosszú távon érvényesülni fognak - no, nem holnapra gondolok...
A kis, helyi nacionalizmusokat előbb fel fogják váltani a nagyok, és ha mindezt dédunokáink ükunokái is túlélik, talán akkor eljöhet még az emberiség egységes irányításának időszaka, egy Világkormány.
Okos enberekkel az élen, mert addigra lesz módszer a futóbolondok és szociopaták kiszűrésére.
De addig még meg kell érnie az emberiségnek India és Afrika felemelkedését, Dél-Amerika megjelenését a világpolitikában - és ez mind-mind igen rossz távlatokat jósol az Egyesült Államoknak.
A világ pénzügyi rendszerét is kiveszik Amerika kezéből, persze ezzel párhuzamosan Anglia is eljelentéktelenedik, az Egyesült Királyság a nem is túl távoli jövőben szétesik, szétfeszíti a skót és ír nacionalizmus, a maradék egy operett-ország lesz.
Bizony-bizony, a jövő a BRICS országoké, melyek közé vagy integrálódnak a jelenlegi hatalmak,vagy elpusztulnak.
A dolgok természetéből adódóan egyre több lesz a világban a háborús góc, hiszen a jelenleg konfrontálódó hatalmaknak - az USA kivételével - ez az érdekük.
A közeljövő sem tartogat kellemes meglepetéseket az emberiségnek.
Nem old meg semmit, hogy Ukrajna kísérleti petri-csészéje már csordultig van vérrel.
Mint ahogy az se fog megoldani mindent, ha a farokzongoristát végre világgá küldik, amire epedve várnak barátai, mert azt hiszik, hogy a béke elhozza nekik a lehetőséget, hogy kiharapjanak egy-egy darabot a lassan elnéptelenedő országból.
Ebben is tévednek - az orosz vért nem szokták ingyen adni, főként nem az olyan szavlejárt nacionalizmusoknak, mint a lengyel, a román meg a magyar.


Apropo, Magyarország...
Ha jól belegondolunk, akkor a mai politikánk olyan mint a hajósinasé, aki a süllyedő hajón át akarja venni az irányítást, miközben "Irány Kelet!" kiáltásokkal szorgalmasan tágítja a léket, mely a hajót a tengerfenék felé küldi.
Ellenzékünk is olyan,amilyet megérdemlünk, - ha az afrikai szavannákon élne, a hiénák már régen a böfögésen is túl lennének az után, hogy meg akarták őket győzni a fűevés szépségeiről.
Persze tanulnak, csak lassan, időközben rájöttek arra, amire már harmimc évvel ezelőtt rá kellett volna jönniük, és elkezdenek szociáldemokratává válni, a siker legkisebb esélye nélkül.
A szociáldemokrácia egy rétegnek még jó hívószó, de a mai fiataloknak már nem mond semmit, különösen az után, hogy minden baloldali hagyományt megtagadtak, elárultak, kidobtak az ablakon.
A mai fiatal ideológiai harc helyett elmegy inkább mosogatni, ha eladható tudása van elmegy migránsnak a naplemente felé, ameddig még lehet.
A fene tudja, hogy a nagy pragmatizmusukkal igazuk van-e, - lehet, hogy a XXI. század társadali feszültség-gócaiba vándorolnak másodosztályú munkaerőnek, és akkor még az új kihívásokról - klímaváltozás, mesterséges intelligencia, erőviszonyok átrendezése - még szó sem esett.
Persze a kukás-autókra mindig kell személyzet.


Szóval - ahogy mondani szoktuk - a helyzet sz@r, de legalább reménytelen is.
A magyar társadalom egyre képzetlenebb, a tudáshoz való hozzáférés errefelé  egyre nehezebb, az állampolgár igényei egyre nőnek, miközben a társadalom egyre kevésbé képes termékeihez magas hozzáadott értéket adni.
Persze csodák azért lehetnek, az utolsó előtti diktátorunkkal szerencsénk volt, lehet a következővel is szerencsénk lesz, feltéve persze, hogy a maffia uralma véget ér.
Az ember örök optimista, hát reménykedjünk ebben a következő évben...


:O)))        

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Pupu, igazán megható ahogy az USA-ért aggodsz és a Oroszországot dicsőíted. Ez nem új tőled : bármi történjék is az orosz vezetés okos az oroszországi elnyomás és az ellenzék vezetőinek legyilkolása és börtönbe vetésével elfogadható folyamat. Az amerikai vezetés meg hülye és ennek ellenére mindent beáldoz világuralmi helyzetének megtartásáért semmi sem drága neki pláne nem a mások vére .
Ez a te világképed, amivel semmiképpen tudok egyetérteni, de azért szívesen olvasom irasaidat mert gondolatokat ébresztenek. Boldog új évet kívánok neked!

PuPu írta...

Kedves Névtelen, egyáltalán nem aggódom az Amerikáért és bárhogy kerestem nyomát, nem találtam Oroszország dicsőitésének.
Nem hitéletet élek, javaslom te se tedd azt.
A tények meg tények maradnak, még akkor is, ha esetleg nem tetszenek nekünk.
Ez az elnyomás-dolog is necces, hosszú listát lehet összeállítani azok nevével akiket az amerikai világrend elleni tiltakozásuk miatt legyilkoltak, börtönbe meg azt vetik, aki az aktuális törvényeket figyelmen kívül hagyja.
Forradalmárkodni mindenfelé veszélyes üzem, bár anyagilag egy darabig akár kifizetődőnek is tűnhet.
A mások vérére történő utalásod pontos, magam pedig éppen olyan célból írok blogot, amire te is utaltál - mellesleg nem kell velem mindenben egyetérteni, nekem elég, ha elgondolkodsz...
Javaslom továbbá elolvasásra Oliver Stone Amerika elhallgatott történelme című művét, igen érdekes diolgokat ír le a szerző.
És aki szereti a hurkát és a politikát, ne igen nézze, hogyan csinálják!
:O)))

1970 írta...

"Persze tanulnak, csak lassan, időközben rájöttek arra, amire már harmimc évvel ezelőtt rá kellett volna jönniük, és elkezdenek szociáldemokratává válni, a siker legkisebb esélye nélkül.
A szociáldemokrácia egy rétegnek még jó hívószó, de a mai fiataloknak már nem mond semmit, különösen az után, hogy minden baloldali hagyományt megtagadtak, elárultak, kidobtak az ablakon."

Kedves PuPu!

Tűpontos gondolatsor. Persze ezek a szerencsétlenek azt gondolják, hogy ez most valamit is ér, miután minden baloldali hagyományt leköptek és beledöngöltek az agyagba. (Szegény Horn Gyula forog a sírjában, Kádárról nem is beszélve...)
A "legszebb" ebben az egészben Donáth Annuska, aki újfent pártelnök lett, és már arra sem emlékszik, amit a 2022-es választás után mondott. Újra "liberális alternatívát" akar építeni. Ebben az országban, ahol kisgömböc rablóbandájától kezdve szinte a teljes "ellenzék" ezt a politikát folytatja. És ami már ezerszer megbukott 30 év alatt.
Siralmas...

kekec írta...

Pupu, szegény ember vízzel főz, minekünk olyan ellenzék jutott, ami mellett csak az szól, hogy valamicskével jobbnak tűnnek,mint akit elleneznek. Elvileg. Mert a gyakorlatuk az 30 éve csapnivaló! Azzal kanyarban sincsenek a maffia profijainak.
Talán végre el kellene kezdeni megvédeni a múlt baloldali értékeit - egyáltalán elmondani az ifjúságnak, hogy az mi is volt? Mert csak azután lehet elkezdeni építkezni. Lassan kihalunk, akik még emlékeznek a tényekre és nem csak antimeséket hallgattak.