Nyakunkon a választás, és én nem találtam pártot, melyre jó szívvel leadhatnám a szavazatomat.
A prognózisok szerint négy pártnak van esélye bejutni a Parlamentbe, ebből egyik a Fidesz, melynek sikerült az elmúlt évek során teljesen lejáratnia magát, és amelynek kormányzása egyszer még a maffia-kormányzás szinonimája lesz, eleve kiesik nálam a jelöltek közül.
Egyébként is, szerintem csak tréfás kedvű kölykök nevezték el hajdan az atlantista mainstream nyomására így kreálmányukat, mely igen rövid hezitálás után Orbán Viktorrá lényegült, és ez - még az elején - végképp betette nálam a kaput.
Már az indulása sem tetszett, mikor a velejéig hazug újratemetési ceremónia során a kis vékony, szőrös figura haláltmegvető bátorsággal kivetette magát a földszinti ablakon, mire az összes nagymama ájultan összepisilte magát.
Később aztán már hiába lógott ki a lóláb, hiába derültek ki Orbán látogatásai a Sepsi dohánybirodalom büntetett előéletű fejénél, Pintér olajbizniszei, a rendőrautóban magát öngyilkoló bűnözőről, a kellemetlenné vált felcsúti juhász kocsijáról leesett létrájának ügye, a hívőknek már mindegy volt - komcsi hazugság, ugye.
Azt szokták mondani, hogy a rendszer korrupt, de ez nem egészen igaz, hiszen a rendszer nemigen szokta törvényellenesen lekenyerezni céljai elérése érdekében az állampolgárt, legfeljebb megveszi kilóra, mint a kacsát, - ez nem egy korrupt, hanem egy bűnöző rendszer.
Nem tudom, hogy Putyin fogja-e, és ha igen, mivel a Mi Boldogságunkat, de sajnos ahogy Ázsia szerepét látja a világ jövője szempontjából, az kétségtelenül reális, habár politikája klasszikus hintapolitika, aminek szinte soha nem szokott jó vége lenni.
Ellenfelének a jelenlegi európai atlantisták Orbán megelőlegezett reinkarnációját alkották meg Magyar Péter személyében, aki egy hisztis miniszterfeleség szerepét hozza egy másodosztályú szappanoperából.
Pártja, a Tisza olyan, mint egy szabadkőműves páholy, titkai számosak.
Az utolsó percig titkos, hogy kik akarnak képviselni bennünket, de talán jobb is.
A módszer kiváló lehetőség az eddig a perifériára szorított karrieristák érvényesülésére.
A jelöltek kiválasztása cirkusz az ostobáknak, aki azt hiszik, hogy politikussá lenni a világ legegyszerűbb dolga, jobb esetben választással, rosszabb esetben kinevezéssel megy.
Nálunk vegyes rendszer van, a Vezér vagy a Megváltó kinevezi, aztán a szekta majd megválasztja a jelöltet, akiről a hívő az ő rengeteg eszével azt gondolja, hogy felbukkanása isteni csoda.
Hogy miért is nem ismerte senki eddig, az bizonyára határtalan közéletiségének eredménye.
Program pedig nincs, hiszen ha a Fidesz programja is ennyi, akkor bizonyára az is meggyőző, ha azt mondjuk, hogy ha elárulnánk, senki sem szavazna ránk - pedig dehogynem.
Ennek a társadalomnak csak ígérgetni kell, azt szereti, de nagyon.
Az volt a mondás, hogy Magyar a kampányát majd saját vagyonából és adományokból folytatja, erre nem kiderül, hogy kampánya alatt saját vagyona még nőtt is?
Ez nem lenne baj, a baj az, hogy senki nem tudhatja, ki finanszírozza őt is szektáját, hiszen ingyen leves nincsen, egy esetleges választási győzelem után pedig fizetni kell.
Egyébként is van egy olyan érzésem, hogy ez a formáció Orbán biztonsági intézkedése esetleges választási veresége esetére, hiszen olyan régen van kormányon, hogy még lelkes híveinek egy része is megunhatta, a nép másik fele meg azt mondja, hogy Orbánnál még ez a neveletlen és elkényeztetett budai zsúrpubi is jobb lehet.
Pedig mindegylófax.
A Mi Hazánk számomra eleve kiesik, engem nem vonz a nacionalizmus, mosolygásra késztet a magyarkodás, ami itt a hadak útján elég vicces is.
Errefelé senki nem tudhatja, melyik felmenője volt rabbi a kazároknál, esetleg mongol harcos, német lovag fegyverhordozója, vallon katona, svájci vagy olasz zsoldos, sváb betelepülő vagy cigány cimbalmos, ukrán, német vagy kazah katona - a történelem éppen hogy keverte a kártyát...
Bennem nem él nosztalgia a Magyar Királyság iránt sem,- lakosságának jó, ha fele volt magyar nemzetiségű, és Trianont is egy eltékozolt lehetőség eredményének tartom, mintsem nemzeti tragédiának.
Nem tudok szent gyűlölettel nézni más nemzetekre, nem utálom a németeket, mert mióta csak a magyar állam fennállt, mindig arra törekedtek - és általában sikerrel - , hogy vazallus-államukká tegyenek bennünket, nem utálom az oroszokat, akik akkor jöttek, ha hívtuk őket, nem utálom a románokat, akik csak saját identitásukat akarták megélni, sem a többi népet, akiknek függetlenségi törekvése csak tükörképe volt a magyarság szupremációra való törekvésének, és az akció reakciót szült.
A párt egyébként lapul, mint lapulevél a fűben, ahogy egy potenciális koalíciós partnerhez illik, vagy aki kívülről akar támogatni egy olyan pártot, melynek szavazói koalíciókötés esetén farokfelcsapva hanyatt-homlok elrohannának világgá.
Marad tehát a DK, mely annak dacára, hogy soha nem tartottam baloldali pártnak, mégis közel állt hozzám, mert azt reméltem, hogy a kor letőségei között megpróbál adekvát válaszokat adni a társadalom kérdéseire.
Sajnos ez is vezérelvű párt lett, és számomra - bármennyire is rokonszenves volt ez a vezér - nemigen tűnt demokratikusnak, mégha ő maga rendületlenül hitt is ebben.
A demokrácia ugyanis - többek között - folyamatos kontrollt jelent a vezetőknek választottak felett, és nem enged teret a művészi improvizálásoknak, a pocsék káderpolitikának, melynek most Dobrev Klára issza a levét.
Minden szervezetet fenyegető veszély, hogy a vezetői köre beterjessé válik, elveszti kapcsolatát a társadalommal és azt hiszi, hogy a körön belüli harc elegendő a társadalom jobbá tételéhez.
Nem vagyok biztos abban, hogy most, hogy a párt új vezetőt kapott, ez elégséges a változáshoz.
Az pedig, hogy a közelgő parlamenti választás majd alkalmat ad néhány prominens szereplőtől való megszabadulásra, inkább sajnálatos, mint örömteli.
Dobrev Klárát szeretném technokratának látni, profi politikusnak, aki átlátja a pályát.
Neki még azt is el tudom nézni, hogy atlantista húrokat penget, ha nem viszi túlzásba, jóllehet megeshet, hogy tévedni fogok, végtére is nőből van és ez azért feltételez némi érzelmi befolyásoltságot.
Legutóbbi javaslata a határon túli magyarok választójogának visszavonásáról mégis elhiteti velem, hogy a DK és személyesen ő komolyan gondolja azt, hogy ezt az országot jobbá lehet tenni.
És hogy a demokráciához vezető út első lépésének ez is megteszi.
Nem lehetett könnyű meghozni azt a döntést, hiszen eklatáns példája annak, mikor a józan ész szembe megy a felkorbácsolt érzelmekkel.
Az emberek szeretik azt hinni, hogy a magyar nép egységesen gondolkodik, pedig a fenéket.
Sajnos, ez a társadalom meglehetősem önző, haszonelvű és a rendszerváltás sajnos azokat igazolta vissza, akik ezt az elvet követik, hamar lepattogzott a Kádár-rendszer alatt a társadalomra rakódott közösségi máz, - a kapitalizmus az egyéni érdekek elsőbbségére épül. a liberalizmus szintúgy,.
A nép ezt választotta, és mégis csodálkozik a harácsoláson, a "kaparj kurta, neked is jut" mentalitáson, én meg a népen csodálkozom, hogy csodálkozik.
Nem baj, majd Bécsben nyit cukrászdát - vagy kisnyúl...
Nem igazáb vagyok híve a protest-választásoknak, nem hiszek abban, hogy mindegy, hogy ki csak Orbán ne, miközben szentül hiszem,. hogy a magyar nép nála azért jobbat érdemel.
Nem azért mert annyira kiváló, nem azért mert annyira okos, mert meg tudja becsülni a jódolgát, hanem mert olyan, mint egy tehetséges, de neveletlen, telhetetlen kisgyerek, akit az érzelmei és a fantáziája visz.
Kellene egy kis szerencse neki végre, hátha most már felismerné...
Az egyéni képviselő kérdése más dolog, abban pedig miért bíznék, aki ebben a ciklusban állandóan a Fidesszel szavazott, és még mikor bebizonyosodott, hogy politikai blöffhöz adta a nevét, akkor sem korrigált?
Hát, majd meglátjuk, ezt mondta a vak is, ugye, - de míg élünk azért remélünk!
:O)))
