A GECI SPICLI

Simicska alávágott Viktornak, nemakárhogy.A Mandíneren megjelent egy beszélgetés jegyzete, melyet Simicska Lajossal folytattak.A beszélgetésben Simicska katonaélményeiről beszélt, különös tekintettel saját személyének állambiztonsági megfigyelésére.
Amit elmond, az hitelesnek tűnik, ami viszont a Miniszterelnökség válaszát illeti, hát, hogy is mondjam?

A titkosszolgálatok a világon mindenütt ügynökökkel dolgoznak, mióta a világ világ meg három nap.
Az ügynököket nem toborozzák, hanem beszervezik, sok esetben megzsarolva az illetőt, akit aztán az első jelentése után már a kezükben tartanak, hiszen áldozatuk legkevésbé azt szeretné, ha nyilvánosságra kerülne a tevékenysége.
De a világ már csak ilyen, a titkosszolgálatok nem finnyáskodnak, a beszervezettek közül meg keveseknek sikerül sérülések nélkül kimászni a slamasztikából.
A sérülés elsősorban mentális sérülést jelenthet, hiszen a dolgok természetéből adódólag az ügynöknek arról a személyi körről kell jelentenie, akik között él és mozog, ezért is van a nagy vakarózás az ügynöklisták ügyében.
Ugyanis nemigen érdemes beszervezni a párttitkárt, a helyi munkásőr-parancsnokot, hiszen akkora marha azért nemigen létezett, aki rendszerváltó terveit előttük tárgyalta volna ki, habár ezt kizárni sem lehet.
Azért mégiscsak jobb volt olyanokat felhasználni, akik az adott körben mozogtak, akiket a célszemély jól ismert és akikben megbízott, ők tudtak igazán használható információkat adni, ha egyáltalán volt ilyen információ.
Ezért nem kerülnek nyilvánosságra az ügynökakták - mítoszok semmisülnének meg, hősök nimbusza hullana a porba...

Orbán szociopatának tűnik, neki aztán nem okozhatott gondot, hogy bárkit felhasználjon személyes céljai elérése érdekében, - ha az állambiztonsági szervek kérték az együttműködését, akkor akár együttműködhetett is, a lelkét meg megnyugtatta azzal, hogy elmondta a Lajosnak, hogy rá kell dolgoznia.
Aztán elmondta, amit elmondott az állambiztonsági szolgálat tisztjének, az meg elhitte belőle azt, amit el akart hinni, amit meg nem, azt ellenőrzés után selejtezte.
A seregben a katonai elhárítás tisztjei nem hasonlítottak sem Canaris admirálisra, sem Viktor Abakumovra, egyszerű emberek voltak és egyszerű eszközökkel dolgoztak, könnyen hihette egy Orbán nevű egyszerű suttyó is, hogy majd ő fogja irányítani a játszmát.

Tévedett, a dolog nem volt ennyire egyszerű, hiszen a titkosszolgálatok memóriája szinte végtelen, egy rendszerváltás esetén pedig egy feltörekvő ifjú közéleti szereplő titkosszolgálati aktája - mely egyébként egy stabil rendszerben semmire sem lett volna jó - a körülmények következtében aranyat érhetett.
Hogy aztán ma neki mi a véleménye, meg milyen legendát kanyarít maga köré, ez is érdektelen.
Ami érdekes az az, hogy ha nyilvánosságra kerül valamilyen bizonyíték ügynöki  tevékenységére, akkor az a politikai karrierje végét jelentheti, habár elvakult hívei azt is megbocsátanák neki, ha kiderülne, hogy ő verte a szögeket Krisztus tenyerébe a keresztfán.

Nem mai ez a téma, sokkal régebben megszellőztették már ezt a gyanút, melyet aztán Orbán mindig dokumentumokkal cáfolt, mint most is.
Egy csak a baj, hogy a dokumentumok mind-mind a hajdani BM III/III Csoportfőnökség dokumentumai, a katonai elhárítás viszont, mely ebben az ügyben érintett lehet, a III/IV Csoportfőnökség keretében tevékenykedett.
A jogszabályok az itt ügykezelt iratok megismerését nem tették és nem is teszik lehetővé, így Orbán minden veszély nélkül lengetheti dokumentumait, melyek ugyan ügynök voltáról semmit nem cáfolnak, csak azt bizonyítják, hogy vélelmezett beszervezése után öt évvel, a kommunista belügyminiszter veje - Stumpf István mai alkotmánybíró -  által irányított szakkollégiumban bántatlanul hőböröghetett, haláltmegvető bátorsággal kivethette magát a földszinti ablakon, egyenesen az odakészített pehelypaplanokra.

Hogy mennyire valószínű, hogy zsarolják őt az oroszok?
Hát, én egy percre sem zárnám ezt ki.
Kezdjük ott talán, hogy Putyin a KGB hivatásos tisztje volt, a titkosszolgálati eszközök nem állnak távol tőle.
Viktor tanulékony ember, és a legutóbbi dobása, mely szerint Lázár az RTL egyik vezetőjével folytatott tárgyalásra egy szép, kövér dossziéval érkezett, melyben a delikvensre nézve terhelő adatok voltak találhatók, igencsak emlékeztet erre a feltételezett helyzetre.
Meglehet, Putyin kérésére a szárnysegédje betolt egy zsúrkocsit, melyen jelentősebb lopásai dokumentumainak tetején ott díszelgett néhány ügynöki jelentés is volt katonatársakról, és innentől a tárgyalások valószínűleg gördülékenyen folytak.
Az orosz és szovjet titkosszolgálatok világhírűek, hát miért pont ennek a szerencsétlennek a megmogyorózása lenne lehetetlen?

Nem lenne baj ismerni az igazságot, sajnos azt kell mondjam, hogy az igazság igencsak érdekfüggő.
Most éppen Simicskának érdeke az igazság napvilágra hozatala, és könnyen elképzelhető, hogy van ott még a kukoricástarisznyában, ahonnan ezt most a libák elé szórta.
Aztán majd szépen, apránként jön a többi is.

Ha csak le nem esik közben a létrája, ugye...

:O)))

NÖNAPI KÖSZÖNTŐ

NŐNAPRA, SZERETETTEL!

Sokféleképpen nehéz ma nőnek lenni Magyarországon.
Nehéz fiatalnak lenni, mert egyre nehezebb gondtalanul tanulni, iskolához jutni, emellett még szépnek is kell lenni egy olyan világban, ahol a versenytársakat és példaképeket a smink és a photoshop szinte legyőzhetetlenné teszik - és mégis, valahogy fel kell venni velük a versenyt.

Nehéz középkorúnak lenni, mert dolgozni kell, helyt kell állni a munka mai, szép új világában, ahol rettegni kell az elbocsátástól, a betegségektől, a gyerekkel kapcsolatos problémáktól, mert nincs kegyelem, nincs empátia - teljesíteni kell, ha belegebedsz is.
Ahol attól kell tartanod, hogy a munkáltató holnap kicserél valakire, aki ugyan e felét se tudj, mint te, de a fizetése is csak a fele a tiednek.

Nehéz érett nőnek lenni, mert a bizonytalanságok a kor előrehaladtával csak fokozódnak, az egészség sem a régi, és pénz sincs annyi, mint amennyire a megfelelő gyógyíttatáshoz szükség lenne.
Bizonytalan a majdani nyugdíj összege, ma már az is bizonytalan, hogy lesz-e nyugdíj egyáltalán.
Lesz-e a gyerekeknek munkája, vagy kimennek Londonba, esetleg majd támogatni kell őket a nincsből?
Nehéz az unokák miatt is - vajon milyen pályára tartja majd őket alkalmasnak hetedikes korukban a hatalom?

Nehéz a nyugdíjas nők élete is, mert sokuknál megszűnik a társas lét által adott relatív biztonság, elcsendesedik körülöttük a világ, a gyerek ritkán jön, az unoka még ritkábban, hiszen ezer a dolga mindegyiküknek, érthető - de élvezni a helyzetet azért nemigen lehet.
Jön a csendes befeléfordulás, a betegségektől és az elmúlástól való magányos rettegés,  a fokozott érzékenység, a sok magány, a kevés öröm...

Nehéz gazdagnak lenni, hiszen nincs olyan gazdag nő, akinél gazdagabb ne lenne, és ha lenne ilyen, akkor lenne szebb, fiatalabb, okosabb, vonzóbb.
Márpedig mit ér a gazdagság, mit ér a legszebb ruha, cipő, táska, szilikoncici, ha nem utána fordulnak meg a férfiak?

Nehéz persze szegénynek lenni is, ha cigány, ha nem cigány valaki, mert a családról gondoskodni kell akkor is, ha a társ iszákos, üti-veri a nőt, meg akkor is, ha együtt, példásan összefogva szenvednek és küzdenek a legyőzhetetlennek tűnő körülményekkel.
A tradicionális cigány életvitelt élő családokban ez fokozottan érvényes, hiszen ott hagyományosan kizárólag a nő feladata a család ellátása, bármi áron.
Nehéz úgy végigélni az életet, hogy  egy nőnek ne legyen egyszer sem egy szép ruhája, cipője, hogy ne kapjon soha egy csokor virágot, azért, mert nem jut rá, és ha a társ erre költené a pénzt ő nézne rá először gyanakodva, hogy megőrült szegény...

Nehéz anyának lenni,  mert a gyerekek mindent természetesnek vesznek, amit az édesanyjuktól kapnak, és nem is nagyon érzik szükségét a viszonzásnak.
No, nem anyagiakra kell itt gondolni, hanem kis figyelemre, kedvességre, egy jó szóra, egy nem valamiért köszönetképpen adott puszira, egy simogatásra.

Szóval, nem könnyű nőnek lenni, még akkor sem, ha a férfi-társadalom utánatok koslat megállíthatatlanul.
Ha tőletek várjuk a szépséget, a szerelmet, a kezetekből az ételt, ha bajban vagyunk a simogatást, meg a a vigaszt, ha betegek vagyunk a gyógyszert, az együttérzést.
A legszebb az egészben, hogy általában meg is kapjuk.
Hát akkor legalább egy nap az évben kapjátok meg ti is tőlünk a köszönetet, az elismerést, a hálát.
Aztán persze az év hátralevő napjain hadd legyünk megint olyanok, amilyenek - úgysem hinnétek el, ha megváltoznánk, csak gyanakodva pislognátok, vajon mit akar ez már megint?
De ma ki kell mondani: jó, hogy vagytok, hogy velünk, mellettünk vagytok - nélkületek semmit sem érne az élet!

Köszönöm!

:O)))

INSALLAH

Isten a hatodik nap végén kicsit kilógatta nyelvét és széttekintett művén.
Tulajdonképpen tetszett neki a mű, de valami mégis hiányzott, valami nyugtalanította.
Aztán a homlokára csapott: hát persze!
Mi van, ha ez a nyomorult Sátán egyszerre csak a hátam mögé lopódzkodik és tunikán billent?
Ezzel összevonta gondterhelt szemöldökét, vetett egy pillantást a vudu-bábúra, melynek nagy orrán már egyetlen új tűnek sem volt hely, majd megteremtette a TEK-et.
A Sátán ezen a fejleményen teljességgel elszomorodott, és elégedetlenül dörmögte: Mit ér a terrorelhárítás terror nélkül - és csettintett egyet az ujjával, mire is a földből, mint a dudva előbukkantak a terroristák, hónuk alatt bombákkal, kardokkal, amerikai fegyver-rendszerekkel, modern terepjárókkal, és némi módszertani vita után megalapították az Iszlám Államot.

A lépés várható volt, hiszen Nostrodamus előírta az új iszlám vallási hódító világrajövetelét, márpedig az ő jövendölésében bízhatunk.
Ennél jobban már csak az emberi hülyeségben, hiszen a problémát Amerika gründolta.
Az USA nagy hozzáértéssel kezeli a vallási problémákat, hozzávetőleg azzal a metodikával dolgozik, mint hajdan, katonakorunkban a krumplit pucoltuk - hat késvillanás krumplinként, és az összes krumpli egyforma lett - kis krumpli - nagy krumpli, egy a méret...
Amerika is így kezeli a világot, villog a kés és dolgozik szorgalmasan, valahogy mégsem akar a világ egységesen fehér, angolszász protestánssá válni, ellenben a krumplik hol itt-hol ott lázadnak.
Így aztán a világ vezető hatalma egyre inkább ahhoz a cirkuszi tányérpörgető artistához válik hasonlatossá, akinek már túl sok a tányérja és csak pillanatok kérdése, hogy egy-kettő leessen a földre.

A Nyugat nem tanul semmiből.
Amerika először nekikergette a tálibokat az oroszoknak, kiképezte és felfegyverezte őket, aztán amikor az oroszok kivonultak, akkor az USA bevonult és nem győzött csodálkozni, hogy a saját fegyvereit használják ellene, és az istennek se akarnak megtérni, hanem lövöldöznek mindenre, ami mozog, kivéve a heroin-szállítmányokat, mert az üzlet, az nem játék.
A kudarc nem keserítette el Amerikát, ahol láthatólag nem választanak, csak küldetéstudatos és hittérítői vénával rendelkező elnököt.
Ha csepp esze lett volna, akkor Che Guevara se Bolíviába megy, hanem indul az amerikai elnökválasztáson, végtére is mindegy, hogy melyik társadalmi modell exportját támogatja, első a küldetéstudat...

Mindenesetre a hatékony nyugati támogatással megszervezett, forradalomnak nevezett katonai puccsok sorozata úgy megtermékenyítette a közel-keletet, mint gúnár a libát, a tojásból pedig kikelt az iszlám állam, kalifástól, nyakazásostól, mindenestől.
Az amerikaiak meg még most sem kaptak észbe, minap jelentették be, hogy úgy döntöttek, elkezdenek fegyvert szállítani a szíriai "mérsékelt lázadóknak", akik attól mérsékeltek, hogy gyilkolnak ugyan, de legalább nem eszik meg az áldozat szívét, ugye.
Namármost az ingyen fegyverosztáson elszemtelenedett kalifa kezd kínossá válni, merthogy a gyilkosságokról video is készül, míg Afganisztánból nem kaptunk harctéri felvételeket, pedig az sem lett volna piskóta.
Meg Csecsenföldről sem, a csecsen harcosokról sem, kiknek szabadsága oly drága nekünk.
Ott az elfogott ellenfelet nemes egyszerűséggel kiherélik, levagdalják róla a kilógó részeket, majd humánusan és tesco-gazdaságosan megetetik az absniclivel őket, nem megy ott kárba semmi.

Nagyurunk úgy döntött, hogy mi is érdekeltek vagyunk ebben a csetepatéban, és fel kell emelnünk a harci zászlót az Iszlám Állam ellen.
Igaza is van, hiszen rá is vonatkozik a mondás: akinek van egy kalapácsa, mindent szögnek néz.
Akinek terrorelhárítói vannak, annak el kell hárítani a terrort, ha van, ha nincs.
Csak az a baj, hogy a harctérre nem a terrorelhárítók mennek majd, hanem szerencsétlen szerződéses katonák.
Amerika ugyanis felkért bennünket némi fegyveres részvételre, a kis mici meg nem mer nemet mondani.
Pedig ha valamikor, akkor most aktuális lenne a hepciáskodás, ugyanis ha beszállunk ebbe a balhéba, akkor azonnal célponttá válunk, és elveszítjük eddigi relatív biztonságunkat.
Ez egészen addig viccesnek tűnik, míg az első autóbuszt fel nem robbantják a terroristák, akik amúgy is szeretik az ilyen slampos országokat.
Ami meg a TEK-et illeti, azonnal kiderül majd, hogy a jelmezbál nem azonos a terrorelhárítással.
Abban az országban, ahol amatőr patkányok akkordban ölhették a cigányokat hónapokon keresztül, ott nem sok jóra számíthatunk, a titkosszolgálatok pedig - hála Kövér és társai áldásos tevékenységének - mára egy kalap szart se érnek, hogy kissé rusztikusan ábrázoljam az elszomorító valóságot.

Azt mondta a Vezér, hogy majd konzultálni kell az ellenzékkel, aztán konzultáltak és kiderült, mindenki ellenzi ezt a kis kalandot.
Jelenleg legfeljebb átutaznak rajtunk az Iszlám Államhoz csatlakozni kívánók, meglehet, ezután meg is állnak majd egy bombányi időre.
Viszont végre harc lesz ez a javából, kiélheti magát a Nagy Stratéga...
Persze lesz ennek hozadéka is - végre lehet lehallgatni, megfigyelni, nyomozni, követni gond nélkül, hiszen itt az indok: az iszlám Alibaba életére törhet!
Persze az is lehet, hogy át kell térnünk a mohamedán hitre, ha Nagyurunk ismét hitet vált - ha Anikó asszony szül még egy babát, akkor a kicsit már ebben a hitben nevelik majd fel, a kormányzati gépkocsiparkot meg kicserélik tevékre.

Jaj.
Kár, hogy nem lehet ezen gondtalanul nevetgélni, hiszen a veszély reális.
Sajnos, - úgy tűnik - kevesen érzik még ezt igazán.
Majd talán az első lefejezett magyar katona után.
Hát majd meglátjuk.
Insallah - ahogy Allah akarja, ugye...
:O))) 

A SIKERÁGAZAT

Bajban vagy, nem igaz?
A bőség zavarával küzdesz, nem is tudod hirtelen, hogy a szociálpolitikára, az egészségügyre vagy az oktatásra tippelj, hiszen egyik nagyszerűbb, mint a másik.
Kisegítelek: a magyar politika aktuális sikerágazata a külpolitika, de ez nem is csoda, hiszen olyan személyiség testesíti meg, kinek képességei meglepően jók.
Még az unokám is megdicsérte: ez a köcsögfejű tényleg jól játszik - mondta - láttam róla videót! - pedig ő igazán követelménytámasztó foci dolgában.
Namármost egy ilyen tehetséges ember, mégha csak kispályán játszik is, mindenképpen alkalmas arra, hogy az ország nemzetközi kapcsolatait irányítsa, ez nem is vitás.

Valódi klasszis, ő az új Andrássy Gyula, egy új Kun Béla, esetleg Kemény Gábor - ez még nem dőlt el pontosan, de majd a történelem eldönti, merre visz az útja...
Ő a Vezér külpolitikai és külgazdasági jobbkeze, gyakorlatilag szimbiózisban él vele, nem tud a Nemzet Lángelméje olyan marhaságot kitalálni, melyet ez a gyárilag táskahordozásra konstruált figura ki ne szolgálna, de hát ne is szóljuk meg érte - nem ingyér teszi.
Mindenesetre Azerbajdzsántól Brüsszelig, sőt, még azon is túl áhítattal ejtik a nevét.
Repül fáradhatatlanul, mint a költöző libák, azzal a kis differenciával, hogy míg a büszke madarak nagyokat pottyantanak azok fejére, kik felett repülnek, itt megfordul a helyzet, - ő repül és mégis az ő fejére pottyantanak.
Mindenki tudja, hogy a  magyar külpolitikát Felcsúton formálják, ott ötlik ki az olyan nagy húzásokat, melyek következtében például az oroszok itt építhetnek atomerőművet, míg mi egy stadiont építhetünk Oroszországban a foci-VB-re...
Ő a magyar mutyiminiszter, aki baltát cserél olajkútra, köpönyeget cserél parancsszóra, ha kell dirndlit gimnasztyorkára és vissza - ahogy a kedves vevő kívánja.

Az csak a baj, hogy ezek e nyugatiak nem értik az idők szavát, de sebaj, majd mi világosságot gyújtunk az elméjükben.
Nyugat felé már régen nyitott az ország, sőt, ha pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor azt kellene mondani, hogy a Nyugat a mi vastüdőnk, a lélegeztetőgépünk, mely életben tart minket, hiszen ha csak az autóipari beruházások nem lennének, már régen csikket szedne Viktor a Hauptbahnhofon, Berlinben, esetleg lomizna Stuttgartban, de így még valahogy eltengődünk.
A nyugati nyitás régi esemény, még abban az időben történt, mikor a kromplileves kromplileves volt, a mai utódok inkább abban jeleskednek, hogy az ajtót megpróbálják becsukni, de a dolog jellegéből adódólag sok sikerük nincs.
Annyit sikerült elérni, hogy kitettek rá egy táblát, mely az egyirányú forgalmat jelzi, de ennek előtte még kisurrant rajta vagy félmillió magyar, kendőbe kötött hamubasült pogácsával, melynek következtében itthon fellendült a javasasszonyok és a sámánok üzletmenete.

Nemigen tudunk ugyanis eladni semmit sem, senkinek, mert ugyan annyi pénzt tömtek már belénk, hogy ha abból korszerű termelőkapacitásokat hoztunk volna létre, akkor már régen felvirágozhattunk volna, de a csavaros magyar észjárás ezt megakadályozta.
Így aztán a pénzt egy részéből viacolorba borítottuk az országot, kivéve a libaúsztatókat, mert ott wellness-komplexumokat építettünk, valamint minden város főterére szobortattunk a kurzus-szobrászokkal kis anyag és alacsony művészi igényű utcabútorokat, melyeket szobor megnevezéssel adtunk el a népnek.
Ebből adódólag a magyar  városok főterein ott áll a hét törpéből valamelyik bronzba csinálva, úgymint Tudor, Vidor, Grosics, Puskás, Czibor, a szotyolát köpködő királylány meg Kövérlaci a lovát ugratja...
A pénz nagyja a Brüsszel-Budapest-Kajmán-szigetek útvonalon mozog, ezért jár hátizsákkal a Gigász és külügy és külgazdasági minisztere is külföldre.

Igenám, de a nyugati lehetőségek részben beszűkültek, részben valamelyest ellenőrzöttek, így aztán a Lángész kitalálta a Keleti Nyitást, melynek keretében Orbanisztán felvette a kapcsolatot a keleti demokráciákkal, úgymint Azerbajdzsánnal, Türkmenisztánnal, meg a többi Baksisisztánnal, majd a nagyok felé fordulva Oroszországot és Kínát vette célba.
Sajnos, kiderült, hogy az oroszok mégsem annyira ostobák, mint amennyire azt feltételeztük róluk, így aztán most fizetgetünk majd nekik a Mariana -árok mélyén repülő néhai Malév miatt, és számtalan egyéb előnyös üzletet kötöttünk velük atomreaktor-ügyben is, míg a kínaiakkal - legfőképpen a Szijjártó-család vasúti elkötelezettségei kapcsán - vasutat építettünk volna, de egyelőre még csak a vasúti hajtány tervrajzait kaptuk kézhez.
Persze a Felcsút-Keszthely Magisztrál beruházásába még bekapcsolódhatnak, ez nagy üzlet lehet még, hiszen a Déli Pályaudvar kiváltására semmi sem alkalmasabb, mint a Felcsúti Főpályaudvar...
Valljuk be bánatosan, momentán sok dicsekednivalónk még nincs, de a reményhal, ugye, ha meg mégsem, akkor a szaromrája, az is hal, ugye - velünk nem lehet kikukoricázni.

Így került sor most a Déli Nyitásra, melynek során a dübörgő afrikai gazdaságokkal - Etiópiával, Angolával, és a dél-amerikai demokráciákkal vesszük fel a kapcsolatot, úgymint Ecuadorral, Peruval - és végre célegyenesbe fordulhat Torgyán álma, a chilei cseresznye importja is.
Kicsit ugyan csodálkoztam, hogy Venezuela kimaradt a sorból, hiszen azzal ismét tudnánk néhány dicsérő szót begyűjteni az amerikaiaktól, de ne legyünk telhetetlenek, nem sikerülhet minden külpolitikai megmozdulásunk olyan parádésra, mint a Putyin-vizit.
Jelzem Kenya szép és gazdag ország, csak a népe szegény, de azért ideális hely a külkapcsolatok fejlesztésére,  itt hamar kapcsolatot lehet teremteni a Boko Haram harcosaival, akiktől lehet venni szép fekete lányokat is, olcsóér adják őket...
Az lehet csak az üzlet gátja, hogy a minap katonai erőt akartunk küldeni az Iszlám Állam ellen, oszt ezek a Jumurdzsákok tartják a rokonságot, még a végén lecsapnák tehetséges külügyérünk fejét, amit észre se nagyon vennénk, persze, hiszen eddig is a fejetlenség volt a jellemző a magyar külpolitikára.
A dél nyitás keretében első lépésként azért érdemes lenne szabadlábra helyezni az Állatkertben fogságban tartott pingvineket - a nemes gesztus bizonyára előrevinné az akció sikerét.

Északra nem kell nyitnunk, hiszen a Ferenc József Föld gyarmatosítása óta az egész Északi Sark hozzánk tartozik, csak még erőt kell gyűjtenünk, hogy Hende hadvezér vezényletével kiverjük onnan a bitorlókat.
Hogy hogyan sikerült nekünk ennyi idiótát egy időben egy csokorba szednünk, az még sok disszertáció témáját fogja képezni az elkövetkezendő korokban, habár az államigazgatás mindig is vonzotta a szellemileg kihívásokkal küzdőket, most meg egyenesen olyan, mint a mágnes.
De ne elégedetlenkedjünk, hiszen az inga még nem lengett ki szélső pozíciójáig, márpedig annak ez lenne a természete.
Megúszhatjuk vajon?

:O)))

NYOMOR

Spontán tüntetés volt Tiszavasváriban.
A helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője az MTI-nek elmondta, a járási hivatal előtt összegyűlt romák azt sérelmezték, hogy a közmunkaprogramba korábban felvett több mint száz emberrel az ígéretek ellenére mégsem írták alá a munkaszerződést, így ők kimaradtak a foglalkoztatásból.
Ezeknek az embereknek munkát ígértek, amiről már a kiértesítést is megkapták. Végül azonban nem alkalmazták őket, kimaradtak a programból, helyükre másokat vettek fel - közölte a kisebbségi vezető. Lakatos József szerint az alkalmazandók névsoráról senki sem egyeztetett a kisebbségi önkormányzattal, ezért csak utólag tudták meg azt, hogy sok embert az ígéretek ellenére mégsem alkalmaztak.

Gondolom a helyi önkormányzat semvirágos jókedvéből változtatta meg döntését a már felvett közmunkások foglalkoztatásáról, hiszen hülye ember az, aki szándékosan feszültséget gerjeszt egy irányítása alatt álló településen.
A pénz az úr, és az önkívületeknél nincs pénz, erről már jó előre gondoskodott a Nemzeti Mici, aki semmit sem utál jobban, mint ha másnál is van pénz, nem csak nála.
Aki nem kegyként kapja a pénzt, az nem tartható rendesen kézben.
Az önkormányzatok bevételek hiányában helyi hatalomból bohócokká váltak, ha valamit akarnak, hát tartaniuk kell a tenyerüket, mint vak koldusnak Isten háza előtt, míg el nem kergetik őket onnan is, mint hajléktalant a trafóháztól.

Miután a szegénység komoly probléma, hiszen az ország fele nyomorog, a másik fele viszont ezt nem hiszi el, és azt gondolja, hogy aki nyomorog, az az ingyen juttatásokért teszi, hát nem kellemes foglalkozni vele.
Ezért aztán a Nemzet Felvirágzója (lásd még sírásó címszó alatt…) delegálta a feladatot az erre időközben teljesen alkalmatlanná tett önkormányzati testületeknek.
A szegény most oda fordulhat, ahova akar, - az önkormányzat az államtól kegyként kapott összegekből finanszírozza a közmunkát, a helyi testületek kegyként osztogatják azt a pénzt, mely élethez kevés a halálhoz sok, megszűntek a jogosultságok, megszűntek a normatívák, a Legfőbb Kegyúr, a Nagy Mici majd eldönti, hogy ki méltó az életre.

Ez a világ legrosszabb támogatási rendszere, maga a Nagy Nemzeti Alattvalóképző.

Ezt egyszerűen nem lehet igazságosan csinálni, mert szubjektív döntéseken alapul, hiszen annak az önkormányzati vezetőnek, aki annakutána, hogy valamelyik nagypofájú cigánylegény elküldte melegebb éghajlatra, szentnek kellene, hogy legyen a közmunka vagy bármilyen pénz elosztásánál.
Itt az fog pénzhez jutni, aki kussol és gazsulál – és aki ezt cigánykérdésként kezeli, az nem tudja, miről beszél.
A cigányok száma ugyanis állítólag nyolcszázezer, ebből majdnem a kétharmada gyerek, ezzel a számmal áll szemben az optimista számítások szerint is három-négymillió szegénységben élő, köztük a regisztrálatlan munkanélküliségben tengődők százezrei.

Attól függetlenül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, az igazságos elosztás felé csak egy normatív elosztás vinné a társadalmat, melyben pontosan meghatározzák, hogy milyen kritériumok mellett mennyi állami támogatásra jogosult az állampolgár, ha cigány, ha piréz, ha a lószar még Vereckén ragadt a sarkára, akkor is.

Merthogy ebből, ha ez így megy tovább, igen hamar igen nagy baj is lehet.
A cirkusz porondja azért kör alakú, hogy a vadállatokat ne lehessen sarokbaszorítani, mert akkor támadni fognak.
Ugyanez érvényes az emberre is, akit - ha egyelőre fizikailag nem is, de - pénzügyileg, életvezetése, jövőbeni kilátásai szempontjából mára már sarokba szorított a telhetetlen és mohó hatalom - és ez igen veszélyes dolog.
Lehetnek itt éhséglázadások, fosztogatások, lehet ebből a helyzetből sokminden, csak egy békés, élhető ország nem lehet.

Márpedig a gazdag sem élhet nyugodtan, ameddig a szegény éhezik, mert a szegénység a morál halála.
Régen az egyház pokollal fenyegette azokat, akik a más vagyonára szemet vetettek, de mára az egyház hatása a nulla felé konvergál, gyakorlatilag nincs is jelen a legszegényebbek között, legfeljebb Latin-Amerikában, de nálunk nem a szegényeket támogató, hanem a kövérre hizlalt és vagyonos környékre optimalizált pap az egyházi ideál…

Úgyhogy nincs, aki megfékezze azokat, akik esetleg adj király katonát kezdenek játszani a társadalom krémjével, márpedig ne felejtsük, hogy a szegény embernek még a panellakó alsó-középosztálybeli is maga a Krőzus.
És tőle fog első lépésben rabolni, mert a gazdag iparkodik megvédeni magát.
Láttam én már olyan országot, amelynek gazdagjai négyméteres, szögesdrót tetejű kerítések mögött éltek úgy, hogy a kertben ott posztolt a fegyveres őr – könnyen eljuthatunk ide mi is.

Patkánykirály és alvezérei most megint tettek egy lépést errefelé, amikor lerázták magukról a felelősséget, mint Bodri a vizet.

A felelősség elől ideig-óráig el lehet menekülni, de a felelősségrevonás elől nem.
És még akkor járnak a legjobban, ha ezt egy új hatalom hajtja végre, szabályozott módon,  mert ha a nép ítél, akkor nem lesz vita a halálbüntetés érvényességéről, viszont hullákat himbál majd a szél a körúti fákon – lehet, hogy mégcsak nem is azokét, akik felelősek ezért a helyzetért, az egyes tájakon már afrikai mértékű szegénységért.
Ezek már nem fognak változtatni semmin, jó lenne nekünk változtatni békés eszközökkel, mielőtt a négymillió szegény nekilódulna.

Majd akkor megpihenhetünk, ha a szegények is láthatnak évente egyszer – kétszer libát, nem csak akkor, mikor a költözésekor a fejükre pottyantja baráti üdvözletét.
A változtatás első lépéseként meg kellene ezeket verni, minden létező helyen és minden választáson, de nagyon.
Meg kellene ezt érteni civileknek, pártoknak egyaránt, a Fidesszel meg úgy kellene bánni, mint háziasszony a libával, leves-alapanyagnak kell kezelni.

Ezeknek végük, a kérdés csak az, hogy milyen hosszú ideig tart majd az agónia, mert az utolsó percig kártékonyak lesznek.


Erre kell készülnünk…

:O)))

VEGYÜK VISSZA A KOKÁRDÁT

Nyakunkon március idusa, rá egy hónapra a tapolcai választás, ami stabilizálhatná kissé a Veszprémben elért eredményt, melynek következtében ma, a kétharmad ügyében  tiplizett egy jót a Fidesz a Parlamentben .
No, komolyabb kétségeink ne legyenek, a mai eredmény csak arra volt jó, hogy emelje a Jobbik ázsióját a Fidesz szemében, merthogy egy vérből valók ők, mint a Dzsungel könyvében a farkasfalka tagjai.
Mégis, a helyzet olyan, hogy egy adott politikai konstellációban jól jöhet még a jobboldal megosztottsága, melyet a tapolcai időközi választás vígan elmélyíthet, hiszen ott a Fidesz esélyes ellenjelöltje a Jobbik versenyzője.
A demokratikus oldal - mondják a hozzáértők - a "futottak még" kategóriában szerepel, már, ha egyáltalán benevezne egy kamikazét a bajnokságra.
Merthogy, ha a Fidesz kétharmadát kell megkérdőjelezni, akkor a legesélyesebb versenyzőt kellene támogatni, de az meg politikai tekintetben kissé pálpusztai-illatú,  a szavazatok elporlasztása viszont a Fideszes jelölt esélyeit növeli.Természetesem az LMP már benevezett a versenybe, de ott jelentőségteljeskedik Fodor Gábor is, pártja mind a hat tagjával egyetemben, meg mindenféle kamu és maradványpárt, köszönhetően a remek szponzorációnak, mellyel Orbán rendszere a demokráciát támogatja.
De hát ez a demokrácia tanulásának nyűgös és kellemetlen folyamata, kell ezt tanulniuk a népeknek, merthogy nem könnyű ezt elsajátítani, ha magyarember nem állampolgárként, hanem fésűsmerinóként kezeli a kérdéseket.

Ha én demokratikus párt vezetője lennék, akkor már régen kétszer ennyi versenyző indulna a választáson, indulna például az Orbán Viktor Nem Mici Párt, a Tapolcai Csillagkeresztes Hölgyek Narancsbőr Pártja, a Pajeszmentes Magyarországért Párt,  a Magyar Víz a Magyar Fejekben Párt, a Magyar Kényszermunka Párt, az Antibolsevista Komité,  a Horthy Miklós Útja Párt, az Új Magyar Íjász Párt, a Csodaszarvas Párt (ezt a Dunaújvárosi Kohászok is támogathatnák...), továbbá a Magyar Sámánok - Emese Terjedelmes Kebele Párt.
Egy ember egy nap alatt el tudná készíteni a honlapjukat, a facebook-profiljukat, három ember meg a hazafiasságtól izzó felhívásokat.
Szakértők hiánya esetén fel lehetne kérni a UP BY EL AL HUNGARY kommentelőit , ők szívesen nyújtanak ideológiai segítséget.
Aztán napi tízezer forintért kell egy pártelnök, ezt igazán ki lehet fizetni az állami támogatásból.

Szóval, itt lenne az ideje felhagyni a követő politizálással.
A demokratikusnak nevezett oldal működési rendszere azon alapul, hogy reagál.
Orbán valamelyik idiótája bedob valami veretes baromságot, erre valamennyi párt ráugrik, csócsálja, mint Mari néni a tejbe áztatott zsömlét, a földhöz veregeti magát és vallási tradíciói függvényében hamut hint a fejére vagy letakarja a tükröket.
Orbán meg a bandája meg röhög, de igaza is van.
Ha belebotlanak valamibe, azzal is úgy bánnak, mint a bőség zavarában szenvedő kutya, melynek az udvar különböző pontjaira csontot szórnak - ide-oda szaladgálnak, majd elfelejtik, hogy hol hagyták a csontot, melyen hús is volt.
Pedig ott lebeg előttük a példa, Gyurcsány, akit akit lassan egy évtizede nem ereszt a Fidesz kommunikációja, tépik, marják, cincálják, nem kevés eredménnyel, sajnos.
Ehhez képest ki emlékszik már Orbán bűncselekményére, a hivatali hatalommal való visszaélésre a Sárazsadányi szőlővel kapcsolatban?
Senki, nem téma, mint ahogy a százmilliárdos lopások sem, vagy ha mégis, minden gond nélkül rá tudják tolni a balhét a bamba szocikra.
Pedig az apukám azt tanította hajdan, hogy kisfiam, ha olyan a helyzet, hogy verekedni kell, akkor soha ne hagyd, hogy az első pofon a te arcodon csattanjon, te legyél az, aki ha ütni kell, hát elsőként üt.
Általában az győz, aki az első sallert lenyomja, és ez egy nagy igazság.
A külvárosokban nem lehetett finomkodni meg humanistáskodni, - a témakörben érdemes Moldovát is olvasni...

Március 15.-vel kapcsolatban már megint hallani tüntetésről, melyet az összes párt, az egész magyar politikai elit ellen hirdetnek.
Elég szomorú ez,  habár ahhoz képest, hogy két hét sincs az eseményig, túl sok tüntetésről nemigen hallani.
Pedig most kellene ütni Orbánt és bandáját, mert most, Veszprém után sérülékenyebbek, még bennük van az ütés.
Ha már megint engedjük, hogy azok vegyék át a közbeszéd irányítását, akik össze akarják mosni Orbán lopott milliárdjait, a felcsúti juhász és a többiek halálát Bajnai libáival meg Gyurcsány öregecskedő feleségeivel, akkor megint vesztes pozícióban leszünk.
Lehetne például akciót hirdetni "Vegyük vissza a kokárdát!" elnevezéssel, hogy március 15.-én az is büszkén viselhesse, aki nem akarja, hogy Habony-fannak nézzék.
Veszprém megmutatta, hogy a demokraták feltétel nélküli összefogása Orbán rendszere ellen az egyetlen reálisan járható út, minden más kísérlet eleve kudarcra van ítélve.
Majd, ha ezt megértik a pártok meg a civilek, akik titkon nagyon szeretnének végre pártok lenni, akkor lesz esély a sikerre.
Ha meg tapsolunk az álomvilágban élőknek, akkor az Orbán bukására feltálalt hatfogásos vacsora keretében elfogyasztott almás libamellcipó helyett a koronázási ebéden asztala alá hajigált csontok után kapkodhatunk, és még éltetni is kell I. Micit.

E kellene ezen gondolkodni a politikacsinálóknak...

:O)))

DÉLI PÁLYAUDVAR

Nagymama hajdan a Délivasúthoz ment le a Böszörményi útról, ha valami elintéznivalója akadt a mai Alkotás utca környékén.
De ha hozzá mentünk látogatóba, soha ki nem maradt a programból a Déli Pályaudvar, többnyire itt szálltunk át az ötvenkilences villamosra.
Nagyon izgalmas kirándulás volt az ilyen mindig, mivelhogy az út felett ott magasodott a Déli mozdonyfordítója, ha szerencsénk volt, akkor mozdony is állt rajta, és az valódi csoda volt, amikor a sziszegő óriási vasszörny egyszer csak keresztbefordult a szemünk előtt, majd az eredeti menetiránynak háttal fordított orrával tovapöfögött...
Aztán a hatvanas évek közepén, már középiskolás voltam, mikor megtörtént az újabb csoda, a pályaudvart átépítették és egy csupafehér-csupaüveg gyönyörű épület került a mozdonyfordító helyére, mely addigra elveszítette jelentőségét, hiszen a gőzmozdonyok kora lejárt és a vonatokat mindkét végükről lehetett már irányítani.
A hetvenes évek közepére lett készen mai formájában a pályaudvar, utána már csak fákat vágtak, perontetőt gyártottak a vasúti környezetvédők...

De arra még mindenki emlékszik a korosztályunkból, hogy amikor a gőzös vontatta szerelvény elindult a Balaton felé, hamar fel kellett húzni az ablakokat, mert jött az alagút, és abban nyitott ablak mellett mindenki kéményseprő-küllemet öltött - de ezt azért leginkább csak a diákok kockáztatták meg.
Mikor a balatoni táborokba utaztunk, a szemünk bevörösödött, alig tudtuk nyitva tartani - a forró pernye és a korom elrendezte a kötőhártyák dolgát néhány napra.
De megérte, mert vonaton utazni maga volt a csoda, a mozdony meg egyenesen lenyűgöző volt.
Az évek során aztán a valaha oly korszerű pályaudvar, melyre - az Erzsébet híddal együtt -olyan büszke voltam, mintha én építettem volna, lepusztult, a rendszerváltás negyedszázada is hozzátette  a magáét, mára úgy néz ki, mint maga a magyar társadalom: egy romhalmaz az egész.

Most meg az alagút adta meg magát, állítólag a közmunkások (de jó, hogy vannak, lehet valakit okolni, aki képtelen visszaszólni) "túlirtották" a gazat, ezért aztán a partfal leomlott.
Túlélt egy-két háborút, forradalmat, gőzmozdonyokat, vasútvillamosítást, miegyebet, de most leomlott.
Nagyon időszerű volt a leomlása, hiszen hihetetlenül jól alátámasztja a Déli megszüntetésének szép tervét.
Ha a jelenlegi hatalom valamilyen gazdasági érdekéről van szó, akkor bebizonyosodik? nem csak minket ural a NER, hanem leigázta a természetet is.
Mikor egy új sportcsarnok felépítése vált esedékessé, akkor éppen a megfelelő időpontban leégett a Budapest Sportcsarnok, mikor a bányászat területén kellett rendet tenni, éppen alkalmas időpontban jött a vörösiszap, most meg ez az alagút-ügy - tulajdonképpen büszkének kellene lennünk.

Annál is inkább, mert már látszik a fény az alagút végén, a kormány elé került a Déli pályaudvar ügye. "A pályaudvar jövőjével kapcsolatban felkérte a kormány a nemzeti fejlesztés minisztert, hogy vizsgáljon meg minden lehetőséget és folytasson minél szélesebb körű konzultációt ebben a kérdésben a társadalmi, a civil, az önkormányzati és a gazdasági szférában egyaránt."
Kukorica legyek az éhes libák óljában, ha nem az fog a végén kiderülni, hogy szorgos népünk követeli a Déli megszüntetését, és a pályaudvar funkcióinak Kelenföldre telepítését.Nem is lenne ezzel semmi baj, ha az ember nem ismerné ezeket, mint a tenyerét.
Nos, ezzel a lépéssel rengeteg felettébb értékes terület szabadulna fel Budán, annak is az egyik legjobb részén, ahol remek irodaházakat, hoteleket, miegyebet lehetne felépíteni, akár vissza nem térítendő állami támogatással is, ne csak Csányi marhái legyenek boldogok, hadd nedvesíthessék meg a csőrüket az arra érdemesek.
Emellett fel kell építeni Kelenföld új vasúti állomását is - az se öt fillér haszon, ha ügyesbe csinálja az arra érdemes vállalkozó.
Nemutolsósorban a visszacsurgatandó tizenöt-húsz százalék sem kevés, van annak helye a Kajmán szigeteken, esetleg azeri bankokban...

Szóval, bánatos vagyok, mert a Déli felújítása és korszerűsítése olcsóbb lenne, emellett én szeretem, ha az ország és Budapest értékeit nem hajigálják ki kivakarózott parasztgyerekek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a nagy hazafias melldöngetéseik közepette mekkora károkat okoznak akárcsak ezen a területen is.
Londonban is van pályaudvar a város közepén nálunk sem lenne baj, ha maradna, de erre kevés az esély - a Vérmezőt azért nem merik beépíteni.
Persze lehet, hogy naiv vagyok, és már készülnek a tervek...

:O))

HÁROM NAP SZABADSÁG

Nem így indult, mert a panzió büszkén hirdette, hogy wifi van.
Nem volt.
Így aztán kaptatok három nap szabadságot, melyben benne foglaltatott, hogy megkíméltelek benneteket a nagyívű évértékelő beszéd részletes méltatásától, és ezen most sem kívánnék változtatni.

Annyit talán, hogy a Nemzet Lepisilt Lángesze szokás szerint hazudozott, mint a sebesült katona, viszont már a hívei is unják, sehol semmi világmegváltó lelkesedés, sehol semmi zászlólengetés.
Simicska is hallgat - egyetlen szóval elintézte a Hírtévések bátor kiállását a Vezér mellett, akik azt mondták el nézőiknek a hajdani irodalmi színpadok stílusában, hogy szerintük a Vezér nem mici, mire is Simicska felvilágosította őket: dehogynem.
Ez meggyőzőbb volt, mint egy félórás interjú, ha valaki ismeri őt, hát ki ismerheti Simicskánál jobban?

Az évértékelő elgurult, mint a Vezér tablettája, sok vizet nem zavart, az ember már belecsömörlik a hazudozások hallgatásába is.
Aztán jött a javaslat: Paksot titkosítani, mígcsak az utolsó Fideszes potentát is égnek nem rakja a bakancsot - addigra el lehet majd szépen porlasztani a bevételeket, mégha a bűnjelek meg is maradnak, - majd jönnek a történészek, és megvédenek, oszt jónapot! - gondolhatja Orbán.
Magyarország erősödik - ez volt felírva a pulpitusra - Orbán gyöngül, ezt meg a nézői gondolták, szinte kivétel nélkül.

Mindenesetre a Veszprém utáni helyzet gyökeresen megváltozott, a győzhetetlenség mítosza odavan, a Vezérről is kimondta, ha nem is a szabóinas, de a szabómester, hogy meztelen és nagy az esély, hogy ütemes rendszerességgel törnek ki olyan botrányok a közeljövőben, melyek igencsak hasonlítanak majd a Buda-Cash ügyre, melyen most egy komplett ország szörnyülködik: hova tűnhetett ennyi pénz?
Hát hova?

Ami a hírekben szerepel és amiről tud a közvélemény, az csak a jéghegy csúcsa, pasa-parkostól, mindenestől.
Az igazi pénzek nem lakásokban üldögélnek, hanem mindenféle tongai meg karibi bankszámlákon pihennek.
Az ilyen Pasa-parkok meg Vuitton - hátizsákok csak annak a jelei, hogy milyen nehéz az átlagember képét mutatni annak, aki forint-milliárdos, hát még annak, aki dollárban is megüti ezt a mércét...
Azt is mondják az okosok, hogy hol van egy bankrablás, egy bankalapításhoz képest?
A kanyarban sincs, és mint tudjuk az érintett bankokat mind-mind a Fidesz gründolta a takarékszövetkezetek kisbetéteseinek és tulajdonosainak pénzéből.
Semmiért nem bohóckodunk, a Fidesz tudta, mit csinál, és lehet, Simicska is tudja csak ő már ebben nem volt benne.

Aztán a nemzetközi helyzet is fokozódik, Orbán az utóbbi hetekben többször fogadott már örök hűséget Amerikának, mint egy rutinos házasságszédelgő, de azért naponta kapja a figyelmeztetéseket, hogy Birkaországban ő lett a fekete bárány.
Néhányan még cuppognak is hozzá, hogy abból jó a pörkölt, csak az a baj, hogy ez a bárány már egy faggyús, minap herélt öreg ürü, aki ma még azt hiszi, hogy megúszhatja, pedig nem...
Moszkvában megöltek egy ellenzéki politikust, persze mindjárt felcsendült a kórus, hogy Putyin ölette meg, mert könyvet akart megjelentetni Putyin szerepéről Ukrajnában.
Lehet, de az is lehet, hogy nem, hiszen Putyin volt a legkevésbé érdekelt egy olyan gyilkosságban, melyet Moszkva kellős közepén, a Kreml mellett követtek el, éppen csak az hiányzott, hogy az áldozat vérével írják a járdára: Itt jártam!  Putyin...
Ellenben Amerikában már pedzegetik, hogy az elkövető esetleg a CIA volt, orosz források meg orosz nacionalistákat sejtenek a háttérben.

Szóval, csúf dolog a politika, egészen jól elvoltam nélküle most majd három napig, de majd visszazökkenek.
Tekintsétek ezt fenyegetésnek!

:O)))