AZ EGÉSZSÉG ÁRA

A téma mostanában mindenfelé Orbán nemzetközi szereplése, mely meglehetősen gyászos volt, de már  megint magához ragadta a kezdeményezést, és a szavazás eredményének meghamisításáról beszél.
Meg arról, hogy a magyar kormány, - mely egyébként személyesen őt jelenti, mint ahogy a "magyar emberek" kifejezés is, nem fogadja el a szavazás eredményét.
Sag schon, nem fogadja el, és akkor mi van?
Ha egyszer megindul Magyarországgal szemben a rettegett eljárás, amelynek eredménye akár a pénzcsap elzárása is lehet, akkor oly mindegy, hogy mit fogad el Orbán és mit nem.
Már megint minden hülye szembe jön vele az autópályán...
Azt hiszem, elsikkad emellett, hogy tovább akarja csavargatni a szegények nyakán az általa rátekert kötelet.

Mikor nem a migránsokon siránkozik a társadalom, akkor első helyen az egészségügy áll, melyet legutóbbi bejelentése szerint Orbán meg akar reformálni, nevezetesen el akarja választani az állami és a magán-egészségügyet, mely utóbbi tulajdonképpen nincs is, hiszen az emlékezetes népszavazáson éppen ő és pártja kampányolt azzal. hogy nem adják magánkézbe a magyar egészségügyet.
Ennek utána ma már mindenki rákényszerül, hogy magán-szolgáltatót vegyen igénybe, ha tud róla, ha nem, hiszen gyakorlatilag mnden modern képalkotó eljárás magánkézben van, csak éppen kényelmesebb állami segítséggel elfedni ezt a tényt, mint bevallani, hogy a leletekért nem a zsebünkből, hanem adóinkon keresztül magáncégeket finanszírozunk.
Ez a modell terjed más, gazdaságosan üzemeltethető területeken is, a dialízis-centrumok zöme sem állami működtetésű, és a laborok is erre a sorsra jutnak.
Az orvoshiány elképesztő, a várólistákkal is arrafelé terelik a beteget, hogy magán-szolgáltatást vegyen igénybe, mert egy rák-gyanú esetén senki nem szereti megvárni a távoli időpontot, míg sorra kerül.
Az orvosok is maszekolnak - az állami intézményben elvégeztetik a számukra szükséges drága vizsgálatokat, aztán a magánrendelésen közlik a diagnózist és beszedik az árát - és ez így megy évtizedek óta.
Most majd lesz hivatalos magán-egészségügy is, és végre talán a társadalombiztosításnak nevezett állam finanszírozni fogja a magán-kórházakat is, szektorsemlegesen, éppen annyit ad nekik kezelésenként, mint az állami intézményeknek.
Természetesen oda szegényember be nem fog jutni, hiszen a költségtérítéses rendszert megfizetni soha nem lesz képes.


Oda fogunk jutni, ahol a fogorvoslás tart, ahol a betegnek fizetni kell, ebből kifolyólag a legtöbb magyarnak mára már több a füle, mint a foga.
A finanszírozás megoldása nem minden, hiszen ma egy orvos negyvenkét helyről szedi össze a jövedelmét, az altatóorvosok úgy cirkulálnak az intézmények között, mint földigiliszta a kacsában, ha beledugja a csőrét a fenekébe.
Ki fog az állami egészségügyben maradni, nevetséges fizetésekért?
Ki fog a betegágyak mellett állni, ha a legalizált magánszféra elszívja a szakembereket?
Az is baj, hogy a viszonyok zűrzavarosak, például a kezeléseknek nincs egzakt ára, ami meg van, az sokszor hasraütés-szerű.
Egy röntgen a kutyádnak az állatorvosnál tizenhétezer forint, a fogászati panoráma-röntgen tb-re hatezer - majd a fogorvosod elküld, hogy harcold ki magadnak, oszt jónapot!
A műtétek még húzósabbak, egy-egy nagy név százezreket kér el a pácienstől, a szülés sem olcsó - persze megy az magától is, a vakbelet meg a szovjet hajóorvos is tükörből műtötte, legyél találékony.
Ez nem is annyira vicces, mert volt már olyan beteg, aki elkezdte magát vagdalni, mert a várólista eleje kilátástalan távolságban volt.

Orbán kórházat épít, mert az jó üzlet, a felújítás meg nem.
Az István Kórház területén építi a délpesti centrumkórházat, és az akasztófák hegyén a délbudait, merthogy ez olyan logikus.
Igaz, ott áll délpesten a Jahn Ferenc kórház, rengeteg üres területtel, kész infrastrukturával, meg budán ott a János Kórház, de kit érdekel, Orbán úgy van ezekkel, mint mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: jobb újat csinálni, mint a  meglévőt megfürdetni.
Természetesen a régi kórházakat bezárni nem lehet, mert az országgyűlési képviselőt egy ilyen intézkedés után elhajtaná a nép, de természetesen működtetni se lehet, hiszen kevés az orvos és a szakdolgozó, hogy a kiszolgáló személyzetről ne is essen szó...
Vesztesek megint a szegények lesznek, akiket a lepukkant állami intézményekben kezelnek majd kontraszelektált orvosok, akik ugyanúgy fogják nyújtogatni a tenyerüket, mint eddig, hiszen a bérrendezés szinte biztos, hogy elmarad.
Közhely a hálapénzt kárhoztatni az ellátás helyzete miatt.
Ha az állampolgároktól ellopott, meg a felesleges és ostoba beruházásokra költött pénzt az egészségügy dolgozóinak anyagi megbecsülésére költötték volna. akkor a paraszolvencia kérdése fel sem merülne, vagy ha igen, lenne erkölcsi alap a büntetésre.


Korrekt árak, korrekt finanszírozás, korrekt bérek - ez vezethetne korrekt ellátáshoz, ha bármelyik is hiányzik, akkor megette a fene az egészet.
Persze ehhez még korrekt beteg is kellene, mert ma még úgy rendelik az MRI-t a betegek, mintha valamennyien orvosprofesszorok lennének.
Ennek oka az is többek között, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy mi jár a betegnek az állami ellátás keretében, és mi nem.
Meg az sem, hogy milyen diagnózishoz milyen kezelés tartozik, így aztán a kísérleti fehéregér bátran jelentkezhet sorstársnak a magyar beteg mellé, az orvosa meg bátran és következmények nélkül barkácsolhat rajta...
A betegutak szabályozása is nevetséges.
Régen egyszerű volt a dolog - az indokolt legmagasabb szintű ellátás járt minden betegnek a területi elv szerint, aztán lehet, hogy bürokratikus eljárás után, de hozzájutott a szükséges kezeléshez - de nem az adott intézmény pénzügyi helyzete volt a gond, ha mégsem.
És hát ugye, az ősi magyar baj - felépítünk valamit, aztán nem jut pénz az állagmegóvásra, és a legszebb intézmény is lepusztul tíz év alatt.


Kíváncsi vagyok, mit takar majd a nagyívű reformterv, de sok reményt nem fűzök hozzá.
Ismerem ugyanis azt, aki reformál, pedig még reformátusnak is gyenge...


:O)))

A VESZTES KAKAS

Micsoda hülyék, minden autó szembejön az autópályán, de majd jól ráfizetnek!
Ez a buta tyúk is összeírkált mindent "jelentés" címen, aztán majd csodálkozik, ha piréz migránsok  jól megerőszakolják egy kebab-büfé szolgálati wc-jében, ameddig a telefonját tölti!
Aztán majd spekulálhat két hétig, hogy tegyen-e feljelentést vagy ne... - az ember csak rácsodálkozik a kebab-büfékre, ahova esténként pisilni meg telefont tölteni járnak honunk gyanútlan leányai, aztán török gyerek televágja, a magyar gyerek meg le se sajnálja, ugye...
Elvtársak, a helyzet fokozódik!
Éberség, hit, remény, szeretet!

Nagyurunk kapott ma a pofájára Strasbourgban olyanokat, mint gyermekkorában, csak most nem a kedves Papa próbálta illemre tanítani, hanem Európa vezető politikusai.
Hát nem kész szerencsétlenség, hogy mire megtanulta az Apuka által körvonalazott illemet, addigra kiderült, hogy az európai illem nem egészen csereszabatos ezzel, és most éppen ezt próbálják a fejébe verni?
És ez még csak az első lépés lefelé a lépcsőn, aminek végülis nagyon örülhet, hiszen lépcsőn lefelé nem csak elegánsan lépegetni lehet, egy lépcsőről akár le is lehet zuhanni, és azt nem biztos, hogy túléli a politikus, ha nincs szerencséje.
Még csak nem is reklamálhat, hiszen ő tette a magyar társadalmat ilyen végtelenül durvává, agresszívvé, önzővé.

Aki azt gondolja, hogy ezután majd visszahúzódik a harci tökmag, az nagyon téved, - betegsége csak súlyosbodik, a szociopata leletet megspékeli majd üldözési mániával, a CEU kapuit ácskapcsokkal teszik hivogatóvá, a migránsozás a belső migránsok - értsd cigányok - ellen fordul, annyira keresztények leszünk, hogy a Pápa térdenállva könyörög majd a receptért, Obán pedig az őt ért bírálatokat a kisebbségi jogok korlátozásának tekinti.
Az Unió viszont nem kapkodó idegbolond, ha meg is indítja az eljárást, évekbe telhet, míg eredménye lesz - már ha lesz, hiszen annyi minden történhet addig, és az Európai Parlamentbe is kerülhetek be még ezeknél a széljobboknál is ostobább széljobb népek.


Szóval, most a választásig ajánlanám Lendvai Ildikó cikkét mantrázni, és az se lenne nagy baj, ha nem világraszóló reformokat akarnánk megvalósítani, hanem csak úgy, nagyon egyszerűen, helyre kellene állítani a jogállamot.
Persze ez nem egy humánus ötlet, ebbe Vezérünk belebetegedne...
Lehetne tüntetni is, de csak konrét cél érdekében tüntessünk, mert ígéretekkel tele a padlás!
Orbánt elkergetni nem az Unió fogja, nekünk kellene megtennünk, lehetőleg még királlyá koronázása előtt - neki kellene látni végre...


:O)))

SZENT PÉNZTÁRCA NAPJA

Nevezetes nap a mai, ma ünnepeljük a Viktor és a Lőrinc napot.
Mint tudjuk, a névnap a szentek ünnepléséhez kapcsolódik, a középkorban rengeteg ünnepelnivaló volt, addig se kellett robotolni.
Az emberek nevüket valamelyik szent nevéről kapták, aki aztán védőszentjükké is lett egész életükben.
Saját nevenapját mindenki megünnepelte, íly módon is azonosulva az Egyház tanításaival, az Úr pedig türelemmel tűrte, hogy hívei eljátszadozzanak a nevekkel, cserébe ő is eljátszadozott időnként.
Így eshetett meg, hogy Viktort és Pénztárcáját egy napon dicsőithetjük, remélhetőleg most már örökre összenőttek, így ünneplésük Tesco-gazdaságos maradhat, míg csak az Úr magához nem szólítja őket.
Vannak olyan fák, melyeknek ágai alkalmasak is lennének a felmagasztalásukra, de erre még sokáig kell várni, a nép nem kapkodó idegbolond, mint vezetői - megfontoltsága legendás.
Hála az Úrnak, nem minden esetben védi meg a pénztárcája sem a politikust, ezer és ezer példa van erre más banánköztársaságokban is...
Igyunk hát az egészségükre, a hajdani cselédlányok lúgkövet meg gyufát ittak végső elkeseredésükben, nekünk viszont már rendelkezésünkre áll a modern vegyészet megannyi eredménye...


Közben azért gondoljunk szeretettel az egészségügyre is, mely lassan, ha akarná se tudná megakadályozni az önmerényt, és ha esetleg a kibeszélős sztár-orvosnak leesne a létrája a kocsija tetejéről, legfeljebb a szovjet hajóorvos módszerében bízva műthetné meg magát, ha lenne hol.
Nagybeteg rokonunk rosszul lett, dőlt belőle a vér, de a kórházban ne tudták felírni neki a szükséges gyógyszert, mert a nyilvántartásuk szerint egy másik kórházban fekvőbeteg, miközben szegény otthon szenved, de a nyilvántartás szent, ami abban van, az a tuti - a beteg meg utazzon haza és próbálja meg felíratni a bogyókat a háziorvosával, aztán - ha sikerült - utazzon vissza a fővárosba, mert ezt a gyógyszert csak ott lehet kiváltani.
Hogy a jelenlegi rendszer alkalmatlan a betegellátás adminisztrációjára, az mindegy is, de az már nem annyira, hogy az egészségügyi dolgozók az ilyen helyzeteket természetesnek veszik.
Humanizmus? Empátia? Orvosi eskü?
Ugyan már, ha nem tetszik, menjen a magánszférába, oszt jónapot!
Anno a Fidesz és Szeretett Betegünk népszavazást szervezett az állami egészségügyi ellátás ingyenessége mellett, mert a páciensnek háromszáz - kórházban, ha jól emlékszem hatszáz forintot kellett fizetnie egy rövid ideig, most meg ha leletet akarsz, mielőtt meghalsz,  masírozz a magánszférába, s fizesd a sokszorosát!
Az állami ellátás ugyan ingyenes, de a várólisták hosszabbak, mint a vonatfütty, mire sorra kerülsz, már régen alulról szagolod az ibolyát.


Az egészségügyben a mai napig zűrzavar uralkodik, nincsenek kötelező betegutak, nincsenek reális árak, az orvosok egy része az állami intézményekben "magánrendel", közben zöldmezősen építgetik a gigamegakórházakat, mert abból lehet jelentősebb összegeket átcsoportosítani a magánzsebekbe.
Például a délpesti terület ellátására az István Kórház területén építenek új kórházat, miközben a Délpesti Jahn Ferenc kórház területén, mint dinoszaurusz-csontváz áll egy félbehagyott épület, közművekkel területtel jó megközelíthetőséggel, meg egy óriási kórház, mely igencsak megérett a felújításra.
Van ott nővérszálló is, az M5 autópálya mellett fekszik, ami a mai fővárosi közlekedési helyzetet tekintve maga lehetne a megváltás.
Mintha a lakásod felújítása és kifestése helyett telket vennél és építkeznél, miközben pénzed nincs.
Akik az új kórházakba kerülnek majd, ugyancsak várólisták áldozatai lesznek,  miközben az üzemeltetési költségeket fizetni kell - vagy be kell zárni kórházakat.
Így is be kellene zárni a meglevők egy részét, vagy más funkcióra alkalmazni, de a politika ezt szavazat-optimalizálási okoból nem engedi, itt minden halálgyárat üzemeltetni kell egészen addig, míg főigazgatóját is meg nem eszik a húsevő baktériumok.
Utoljára itt koherens és átfogó elképzelése az egészségügy átalakításáról szegény néhai Molnár Lajosnak volt, ki is nyírták őt annak rendje-módja szerint, mert ezeket az átszervezéseket lehetetlen érdeksérelmek nélkül végrehajtani.
Ha valaki azt gondolja, hogy Zacher Gábor magánszáma után elég, ha odaszórnak egy kis pénzt a dolgozók közé, hát nagyon téved.
Ez ugyan biztosít néhány hónap nyugalmat, de utána kezdődik minden előlről, és egyre súlyosabb lesz a helyzet.
Ez természetesen megfelel az aktuális hatalomnak, de neked nem annyira, ha csak nincsenek öngyilkossági terveid.


Szóval, ahogy nagyjaink is tanácsolják: Ora & Labora - imádkozz és dolgozz!
Imádkozz azért, hogy ne kelljen igénybe venned az állami egészségügyi ellátást és dolgozz azért, ha mégis beteg leszel, legyen pénzed megfizetni a magánellátást.
Persze, az se lenne baj, ha a kettő nem mosódna össze, ha nem zavarna be a hálapénz és ha lenne némi érdekérvényesítő képességed.
Ha nincs, Isten veled!


:O)))

VAKÁCIÓ VÉGE, LEMERÜLNI!

Régi a vicc: az elhunyt kopog a Mennyország kapuján, Szent Péter mondja neki, hogy nem engedi be, mert nem élt Istennek tetsző életet, - igaz, túl nagy disznóságokat se követett el, ezért választhat, a Pokol melyik bugyrában kíván bűnhődni.
Az első bugyorban egy kondérban ülnek a bűnösök, az ördögök szorgalmasan hordják a fát a tűzre a kondér alá, a Sátán pedig egy vasvillával bele-beleszúr a fenekükbe.
Nem tetszik.
A második bugyorban a bűnösök üvegtörmeléken sétálva, mezítláb, óriási kőtáblát cipelnek a hátukon, rajta a felirat: Legközelebb jó leszek!
Körülöttük az ördögök ordítoznak, korbáccsal és tüzes piszkavasakkal serkentik őket futásra, közben a hangszórókból Orbán beszédei hallatszanak a kereszténydemokráciáról, a lelki fájdalom, melyet ezzel okoznak, meghaladja a kilences fokozatot a Richter-skálán.
Ez sem tetszik.
Az utolsó bugyorban halk zene szól, az ördögök barátságosan beszélgetnek a bűnösökkel, akik egy szarral teli tó partján heverészve iszogatnak, parfümmel permetezik magukat, cigarettáznak, társalognak.
No, ez se maga a kéjhömpöly, de ez jó lesz!
Szent Péter bólint, magára hagyja, bűnösünk elheveredik, de ekkor felhangzik a hangszórókból: Cigarettaszünetnek vége, lemerülni!


Ebben az állapotban van ma az ellenzék, és attól tartok, hogy a nyár elmúltával akik még ma úgy is érzik, hogy nincs nagy baj, nemsokára fuldokolni fognak Orbán intézkedéseinek szartengerében, és ne legyen kétségünk, Vezérünk kreatív, lelke pedig szelíd.
Ez már kora gyermekkorában is megmutatkozott, amikor az iskolapadban legyeket fogdosott, és egyenként kitépte - először a szárnyaikat, majd a lábaikat, a macska farkához hosszú madzagon sörösdobozokat kötött, a kutya etetőtálját pedig tíz centivel a lánca végétől helyezte el.
Az ellenzék itt nyugat felé pislog, de könnyen lehet, hogy arrafelé is fog épülni kerítés, ez csak annak kérdése, hogy mikor fogy el annyira a munkaerő a Nemzet Menekülése során, hogy már személyzet se jut Rogán villájába, mely együtt tágul a világegyetemmel, csak gyorsabb ütemben.
Ebben az országban mostanában már állítottak le útépítést azért, mert a kialakult forgalmi dugó miatt a helyi polgármester nem jutott el a Fővárosi Közgyűlésbe időre, ő pedig csak egy mitugrász kis polgármester, mi lesz, ha nemzeti nagyjaink érzik magukat akadályoztatva?

Indul a tanítás az iskolákban is, remek hírekről lehet olvasni, például össze akarják vonni a kémia. a fizika és a biológia tantárgyakat, továbbá kétféle tankönyv készülne, egy állami és egy egyházi szemléletű, az állami ugyanazt tartalmazná, mint az egyházi, csak olvasása közben nem kellene térdelni és tömjént szagolni.
Felül akarják vizsgálni a száz fő alatti létszámú iskolák létjogosultságát is, segítve ezzel is a kitelepülések lakosságmegtartó képességét, a magyar falu felvirágoztatását is - a bolt, a kocsma, az orvos, a védőnői hálózat megszüntetése után a lépés logikusnak mondható, és innen már csak egy lépés a tanulók felszámolása.
Az oktatási rendszer irányítóit úgyis csak zavarja ez a sok rendetlen, fecsegő kölyök.
Aki úgy mellesleg fél évszázada olyan táskákkal jár iskolába, mely alatt egy tengerészgyalogos is roskadozna, és olyan remek tankönyvekből tanul a még remekebb tantervek alapján, hogy mire befejezi az iskolát, legfeljebb képregények olvasására képes, már, ha nincs a buborékban szöveg.
Viszont elvileg tud titrálni és deriválni, igaz, gyakorlatilag azt se tudja, hogy a száznak hány százaléka a kettő.
De természetesen az összevont tantárgyat - mely jó magyar szokás szerint felöleli majd a Larousse Enciklopédia teljes anyagát, kiegészítve a Nagy Brehm aktuális kiadásával, továbbá a Scollen-Wright-Berry féle Fizika Enciklopédiával - éppen olyan sikeresen fogják oktatni lelkes pedagógusaink, mint hajdan az orosz nyelvet.
Igaz, az angol nyelv oktatására sem lehetünk túl büszkék, ezzel körülbelül úgy vagyunk, mintha elrendelnénk, hogy mindenki tudjon úszni, aztán a medence és úszómester híján a homokozóban vízilabdázó gyerekeket belelöknénk a mélyvízbe, amelyik életben marad, az meg is érdemli.
Szóval, még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de lesznek itt még szélviharok meg fogcsikorgató hideg is, persze életrevaló ellenzékünk még mindig egymás legyilkolásával van elfoglalva, ahelyett, hogy az útszéli fákat nézegetné, melyik mire alkalmas.
Nyugodtak lehetnek, Kubatovnak erről is lehet már listája, személyekhez rendelve.
Hát jöjjön akkor az ősz, lesz, ami lesz...

:O)))

ZSIDÓZZUNK EGYET

Drúz szent hely Nebi Shoaib-ban, drúz cserkészcsapat látogatja.

Leírtam az előző posztban egy mondatot, eleven parazsat gyűjtve a fejemre, jóllehet fogalmam sem volt, hogy ezzel bármelyik olvasóm lelkivilágába gázolnék.
Az ominózus mondat ez volt: "A Parlamenten ismét megjelent a vörös zászló, igaz, a közepén kereszttel, mintha Bouillon Viktor éppen kereszteseit toborozná Jeruzsálem megmentésére, természetesen Netanjahu izraeli miniszterelnök egyetértésével, aki éppen most munkálkodik Izrael szétcincálásán."
Hát bizony, nem gondoltam volna, hogy mi lesz erre a reakció, azt hittem, az én olvasóim felvilágosult, XXI. századi emberek, akik a nacionalizmust nemigen kedvelik, de kiderült, hogy rosszul hittem.
Először a blogon kaptam meg a magamét, aztán a facebookon is, mondván, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi folyik Izraelben, egyébként se írjak róla, merthogy augusztus 20. a magyarság ünnepe, és hogy jön ide Netanjahu, egyébként meg semmi sem változott az izraeli törvények terén, és egyébként is kuss.
Volt egy pont, amiikor úgy gondoltam, nem érdemes folytatni a süketek párbeszédét, de néhányan képtelenek abbahagyni, mondják a magukét, Frizette 45 egyenesen ezt írta: "Jo volt egyet zsidozni-persze csak burkoltan......hat nem gratulalok hozza...."
Hát nem is kell, de ha már, akkor zsidózzunk egyet!

Drúz tiltakozó nagygyűlés Tel Avivban.

Izraelben, - elsősorban belpolitikai okokból - a sokfelől (többek között korrupciós vádakkal) szorongatott Netanjahu az ősi recept szerint kijátszotta a nacionalista kártyát, mely vagy tetszett az izraeli állampolgároknak, vagy nem, de mindenképpen különbséget tett zsidó és egyéb származású állampolgárok között.
Utóbbiaknak a "nemzetállam" meghatározás egyértelműen nem tetszett, legfőképpen a drúzoknak nem, akik úgy százhúszezren élnek Izraelben teljes jogú állampolgárként, a környező országokban pedig további másfélmilliónyian.
Aki ebből nem képes értelmes következtetéseket levonni, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, nekik írok majd egy édicicás-cukikutyás posztot.
Amikor azt írtam, hogy Netanjahu éppen most készül szétcincálni Izraelt, azzal azt próbáltam érzékeltetni, hogy éppen úgy próbálja megosztani a társadalmat, mint Orbán itthon a mi társadalmunkat, melyet az engem itt bírálók igen vehemensen szoktak szidni - jelzem joggal, és nekem eszemben sincs ezt a jogukat kétségbe vonni, hiszen a vélemény szabad - egyelőre...



Nem nekem tesz rosszat, aki itt Netanjahu mellett ágál, hanem a zsidóságnak is, hiszen szerintem számukra is a demokrácia a követendő út, a demokrácia pedig nem egyeztethető össze a nemzetállami nacionalizmussal, melynek oly szép  példáját mutatta Ceaușescu hajdan.
A zsidó nacionalizmus egy fikarcnyival sem jobb az összes többi nacionalizmusnál, de nem vonom kétségbe, hogy ennek ugyanúgy vannak hívei a zsidók között, mint a nagymagyar nacionalizmusnak itthon.
Attól, hogy valami támadhatatlan, mert Netanjahu mást gondol róla, az éppen olyan tévedés, mint az Orbán-hívők hasonló megnyilatkozásai -  nem vall valamiféle következetes gondolkodásra, de hát mindenkinek megvan a joga a saját véleményhez - idáig úgy gondoltam, nekem is.
A blog egy vélemény-műfaj, amit leírok, az az én véleményem, amit lehet vitatni, lehet kritizálni, de ha kérhetem, ne ilyen óvodás szinten, miszerint: hüje vagy.
Mert ha az is lennék, nem köteles senki olvasni, Pósalaky úrnál a recept, lehet kölcsönkérni Nyilas Misitől...
Egyébként meg Izrael történelme érdekelt, elolvastam az összes magyarul is hozzáférhető írást, elemzést, regényt, vannak a családban zsidók is és nekik is vannak történeteik, nem szólva arról, hogy köztudottan tágítom a látóköröm színes képesújságokból szerzett ismeretekkel és keresztrejtvény-fejtéssel is.

Van egy régi vicc: a Moszkvai Filharmonikusok koncertet adnak New Yorkban, Hruscsov büszkén mondja Kennedynek: látja, negyvenhat zsidó játszik közöttük.
És a New Yorki Filharmonikusok között hány zsidó van??
Mi nem számoljuk...
Per tangentem említeném, nekem nincsenek zsidó barátaim sem, nekem barátaim vannak, lehet közöttük olyan, akinek történetesen zsidó felmenői vannak, de nem ez a szempont, mikor barátot választok, hanem az emberi minőség.
Amikor Vágó István valamiről véleményt mond, és a kedves kommentelő azt írja, hogy csodálkozik, hiszen Vágó is a mieink közül való, akkor elkeseredem, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben a halmazban én nem vagyok benne, hiszen a mieink ab ovo feltételezi a  tieiteket is, és ezzel akkor se fogok egyetérteni, ha maga Bibi hirdeti meg az Olajfák Hegyén.
Nálunk családi álláspont a filoszemitizmus, apám 1943-ban a villamoson beszélgetésbe keveredett egy emberrel, aki elkezdett zsidózni, erre a kalauz részvételével ledobták a villamosról az Erzsébet híd közepén, mert apám mondta, hogy nem érti mi a baja a zsidókkal, ő is az, és mégis milyen szépen elbeszélgettek...
Aztán fellépett a hátsó ütközőre (tujázás - ismerős még valakinek a szó?), de hirtelen kinyílt a villamos hátsó ablaka és a kalauz a sin-homokozó ládából vigyorogva lapátolta fejére a homokot.
De 1944 telén mint magyar katona őrzött néhány társával egy zárdát, melyben az apácák zsidó gyerekeket bujtattak, és ez akkor nem volt már túl vicces..
Semmiféle elismerést sem kaptak érte, igaz, nem is tartottak igényt ilyesmire, tették, amit a lelkiismeretük diktált.
Szóval, engem talán nem kellene nevelgetni, általában elégedett vagyok magammal, és egyébként is - kiesek már a nevelhetőségi korból.

Kéretik tudomásul venni...

:O)))

TÚL AZ ÜNNEPEN ÉS A JÓZAN ÉSZ HATÁRÁN

Szerintem az ünnepek nem a világ nagy kérdéseinek eldöntésére valók, hanem arra, hogy együtt örüljünk annak, hogy két fülünk van, mégsem vagyunk fazekak, ellenben mint nemzet még létezünk, ellentétben a longobárdokkal, akik hajdan komolyabb világpolitikai tényezők voltak, mint maga Orbán Viktor.
Mifelénk viszont az ünnep harcra való, mindenkinek ott kell harcolnia, ahová a nemzet állította, kinek az Adrián, a szigetén, kinek meg az árokparton, a közmunka közben, a háziasszonynak fakanállal kezében - a sors és a Fidesz rendelése szerint.
Azért az ünnep csak ünnep, ilyenkor ünnepelni kell - mikor-mit.
Augusztus 20. eleinte egyházi ünnep volt, államalapító Szent István királyunk ünnepe, aki idegen csapatok élén, kötésig vérben gázolva, rokonait is irtva hozta létre a magyar államot, melyhez az engedélyt és a koronát a pápától kapta.

A tényt azonnal közzé is tette a korabeli médiában, a nagybácsi felnégyelt testének egy-egy darabját a korabeli erősségek kapujára szegeztette - szép látvány lehetett, melyből mindenki megtudhatta, hogy a szeretetet hirdető egyház megkezdte áldásos tevékenységét hazánkban.
Az idők változtak, a szentek neve napját az emberek lelkesen ünnepelték - addig se kellett robotolni, aztán jöttek a komcsik, és az ünnepből az Új Kenyér Ünnepét, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepét kreálták.
Ma az újságírók nagy része a hatalomhoz való hűségéért kap felületet a néphülyítésre, a szakmaiság bolsevista ármány, így aztán olvasni se igen tudnak, de buzgón írkálják, hogy augusztus 20. a Magyar Népköztársaság ünnepe volt.
Nem volt - az Alkotmány ünnepe volt, merthogy akkortájt még volt alkotmány, ami egy olyan törvény, melynek rendelkezéseivel szemben semmiféle más törvény nem állhat, még fülkeforradalmi jelleggel sem, mert az maga az államcsíny, mégha a csínytevők ezt legalább olyan gondosan titkolják is, mint nagyüzemi tolvajlásaikat.


Azért szép volt az ünnep.
Volt nagyívű ünnepi beszéd, a Nagy Ho-Ho-Horgász tartotta, aki az idők folyamán megvalósította a lehetetlent, senkibbé tette magát, mint nagy elődje, aki úgy volt doktor, hogy nem volt doktor.
De a dekor gyönyörű volt.
A Parlamenten ismét megjelent a vörös zászló, igaz, a közepén kereszttel, mintha Bouillon Viktor éppen kereszteseit toborozná Jeruzsálem megmentésére, természetesen Netanjahu izraeli miniszterelnök egyetértésével, aki éppen most munkálkodik Izrael szétcincálásán.
Nagyon tetszett, még jobban tetszett volna, ha a két zászló a Szent István Bazilikán lógott volna, merthogy ott éppen a megfelelő helyen nézegethette volna a nép, de a Parlamenten, a nemzeti és a székely zászló társaságában kissé nevetséges volt - ezeknek cseppnyi érzékük sincs a szimbólumokhoz.
Ha lenne, pártjuk címere már régen egy szarka lenne, csőrében az országgal...
Mindenesetre megnyugtató, hogy az Unió zászlaja nincs a sokat próbált épületen, még akkor sem, ha az egész épületet be lehetne burkoni öteurós bankjegyekkel, amivel arra akartak rábírni bennünket, hogy viselkedjünk végre európai módon.
De mi persze nem, mi még mindig azon vacillálunk, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen - most éppen keresztény konzervatívok, és a kereszténység itt a katolikus egyházat jelenti.
Ha benne lennének a protestáns egyházak is, akkor legalább az egyik zászlón a nyársra tűzött sündisznó is ott lenne, de nincs, hogy a Dávid-csillagról már szó se essék.
És hát van párszáz magyar muszlim is, szerintem ők is a nemzet részei, tetszik-nem tetszik a regnáló hatalomnak, akkor is.
Persze lehet itt ágálni, de felesleges.
Mi majd kihalunk, de a kilencvenes évek nemzedéke elülteti a bölcsődések buksijába, hogy a felhő szélén maga az Atyaúristen lógázza a lábát, mellette jobbján Jézus Krisztus, balján Mészáros Viktor, így aztán hamar megtanulják, hol lakik a jóisten...


A tüzijáték kissé karcsúra sikeredett, jóllehet indulásként drónok népesítették be az égboltot, kis lámpácskáikkal először a Dunaújvárosi Vasmű logóját varázsolták az égre - ott ragyogott a csoda szar vas, aztán a kereszt is megjelent, forgott, mint majom farkán a stanicli, Szent Péter megdöbbenve szemlélhette a profán attrakciót.
Régen a tüzijáték centruma a Gellérthegy volt, onnan 235 méterrel magasabbra szálltak a rakéták, mint manapság az uszályokról, de hát azt még a csepeli proli is láthatta, ami hedonista életvitelre serkentette volna, ami a munkaalapú társadalom megcsúfolásával lenne egyenlő.
Ma a fő szempont, hogy a NER lágy, barna krémje a Parlamentből tudja nézni a tűzijátékot, hallgatni a vízizenét, a proli meg kapcsolja be a tévéjét, vagy vándoroljon, mintha az El Camino utját járná, kit érdekel, nem igaz?
Elmaradt a görögtűz is, török barátainkra való tekintettel, akik úgy szeretik a görögöket, mint mi román szomszédainkat, hála kormányunk áldásos tevékenységének.


Szóval, szerintem jók a ünnepek, de talán jobb lenne úgy száz évig szüneteltetni az ünneplést és mélyen hallgatni történelmi hőseinkről - nem kizárt, hogy jobban járnánk...


:O)))

NYÁRVÉGI VEGYESSALÁTA

Hát itt most összevissza írok mindenről, merthogy politika ugyan minden, ami a társadalom életével összefügg, de a mai Magyarországon politika címén eredményhirdetés folyik, arról meg nemigen lehet eszmét cserélni, merthogy minek?
A suttyók álma állammá vált, olyan is ez a társadalom, mint egy falusi disznótor, hatalomtól megrészegült böllér, magukat hülyére zabáló, szájuk szélén zsírt folyató családtagok, zsíros poharakból vedelt homályos boroktól részeg haszonlesők, akikből ketrecharcost farag a lehetőség, hogy hozzáférnek a pecsenyéstálhoz.
Miután mindened ellopták már tőled, beleértve a gyermekeid jövőjét is, lassan elkezdenek egymásra acsarkodni, ami egyébként nagyon helyes,
Simicska már a padlón és viszi magával vazallusait is, de persze ezzel nincs még vége a történetnek, hiszen ezzel Mészáros Viktor a harmadik helyre csúszott a mezőgazdaság új urai között, ami - lássuk be - tűrhetetlen.
Viszont tied lesz a malaszt, és ha nem tudod mi az, ne bánkódj, hiszen unokád már az óvodában megkapja a szükséges ismereteket, ha nem figyelsz oda rá két percig, már hercig szoknyácskában rázza a csengettyűt plebános úr ölében.
Bizony mondom néktek, ez a gender-tudomány egyre hasznosabb lesz, betiltás ide vagy oda.
Alapvetően büszkék lehetünk, hiszen Sztálin elvtárshoz mért tettet hajtottunk végre - a Gazda a geneikát tiltotta be, Egyeske meg a gender-kutatásokat.
Pedig hajdan elég jó híre volt, szorgalmasan - bár állítólag kissé erőszakosan - kutatta a nemek titkait a bugyikban.
Már várom, mikor jön elő az első szűz, akivel a Vezér maga erőszakoskodott, mondván me too!


De beszéltünk már eleget sérült személyiségekről, beszéljünk most másról.
Tegnap esküvőn voltam, angyalarcú unokahúgom ment férjhez.
Unokahugom divatos alkatú, a bulimia szobrát nem róla fogják mintázni, a rendőrség tízezer forintra büntette mert egy közlekedési vita során ellenfele mozdulatait támadó-jellegűnek értékelte, megijedt és ezért kénytelen volt megverni a száztíz kilós pasit, aki feljelentette.
A szabálysértési eljárás során a rendőrségen rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül mindenki hülyére röhögte magát.
Aki elvette feleségül, szintén szeret verekedni, ezt mindketten sporttevékenység keretében gyakorolják, de a boldog házasság titkát azért fel lehet fedezni a kapcsolatukban, ha a lány elszemtelenedik, akkor Ákos meghívja edzeni, ott aztán földhöz csapkodja néhányszor és azonnal helyreáll a táplálkozási lánc kívánatos rendje.
Az esküvő Etyeken volt, ahol is mostanában teremtik meg a hagyományos borkultúrát, lévén, hogy a filoxera végzett a szőlővel ezelőtt kétszáz évvel, a történelem meg a sváb gazdákkal úgy hetven évvel ezelőtt.
Miután a bort mostanában nem kedvelem, így aztán nekem a tőkén Jameson whiskey termett - az "e" nem elütés, ez ír ital, az írek meg mindig különcök voltak.
A rendezvény jól sikerült, lehetett beszélgetni, sőt, táncolni is, aminek Anyukám nagyon örült, hiszen az ember kilencven éves korában kívánja még a mozgást, és az esküvőre való tekintettel elmulasztotta reggeli nordic-edzését.
Kicsit meglegeltettem a szemem a vendég-hölgyeken, öreg ember már érje be ennyivel, nem igaz?

Most meg élvezem a nyár utolsó napjait, a jövő héten még lemegyek kicsit a Balatonra, jóllehet ott huszadika után megszűnik a nyár, az időjárás átalakul, még ha hőség van is napközben, az éjszakák már hűvösebbek, viszont jobban harap a hal, ami egy eufemizmus, merthogy a halak többsége nem harap, hanem inkább beszopja, amit elé lógatnak, ebben is hasonlít a magyar választóra.
Mondjuk nekem ez mindegy, merthogy idegenkedem a sikos, csúszós fickándozó dögöktől, ezért a csoportos horgászat híve vagyok, kell. hogy legyen a társaságban valaki, aki leszedi a halat a horogról, ha valamilyen csoda folytán fognék egyet, aminek persze kevés a valószínűsége.
Nyakunkon augusztus 20, a NER ünnepe, ezt is sikerül persze tönkretennünk.
A tűzijáték hagyományosan a Gellérthegy felett szokott lenni az ántivilágban, de most feljebb vitték a Margitsziget felé, így aztán a Parlamentből nézheti a NER elitje, amint puffannak a szép, színes tűzvirágok, melyek remekül fogják aláfesteni Áder szóvirágait, ha még tudja valaki, ki az az Áder.
Azért nézzétek meg, fele időtartamban, dupla költséggel tesz csodát Viktor, a prolik meg nézzék tévén.
A fincsi az lenne, ha Vezérünk - bevezetésképpen - előtte tenne néhány lépést a vízen, aztán ha véletlenül elsüllyedne, az lenne az igazi ünnep!
Élvezzétek ki ezt a pár napot még, mert szeptembertől jön a szép új világ, állítólag átrendezzük az államot, csinálunk kis inflációt és készülünk az Európa-Parlamenti választásokra, úgyhogy sok szép új mesét hallhattok majd a migráncsokról, meg a világ vezető politikusairól, Trumpról, Putyinról meg Orbánról.
Aki egy Falcon gépet is kapott hálás népétől, természetesen strómanon keresztül, az aktuális Mészáros Lőrincet Magyar Honvédségnek hívják.


A lengyelekkel tett már jót repülőgép - ki tudja, esetleg nálunk...

:O)))

SOROS 88

Na tessék, most még ez is!
Lenyúlja az ikonikus számot, a 88-at, ami köztudottan a német ABC nyolcadik betüjének megduplázása, és a HH rövidítésre utal, mely a skinhead és neonáci szlengben a Heil Hitler rövidítésével vág egybe.
Ha ezt hallja a náci, akkor fejét büszkén felveti, karját az ég felé lendíti és elszánt tekintettel néz a szebb jövőbe, végtére is nem lehet mindenkinek a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa az idolja.
Leshetnek most a nácik, egy platformra kerültek az Antikrisztussal, aki maga a Sátán, egy túldimenzionált Gyurcsány, aki annyival kártékonyabb, mint amennyivel több pénze van Gyurcsánynál.


Én nem szerettem, - nem népnemzeti oldalról, hanem komcsi oldalról, de Orbán megszerettette velem.
Van az úgy, hogy valaki az elképzelésével ellentétes eredményt ér el, mint a példa is mutatja.
Ha Orbán szándéka érvényesült volna, ez az öreg, okos zsidó ma olyan lenne számomra, mint a Helység kalapácsában Harangláb számára a kukoricagölödin, erre egyre több rokonszenvvel figyelem Sorost, elismerve lankadatlan buzgalmát és áldozatkészségét, melyet ideája, az angolszász típusú polgári demokrácia világméretű elterjesztése ügyében tanúsít.


Soros - akárhonnan is nézzük - rendkívüli jelenség, aki egyszerre ért a pénzcsináláshoz - és ezen most ne a magyar értelemben vett pénzcsinálást értsük, ami a közvagyon ellopásával egyenlő, hanem a pénzügyi befektetői tehetséget, mely optimális esetben milliárdokat fialhat, s melyet a magyar hivatalosságok a spekuláció szóval szoktak pejoratíve illetni.
Hogy a világon minden pénzügyi szakember röhög rajtuk emiatt, az persze nem jelent semmit, kutya ugat, karaván halad, emellett ezek a magyar kisdiákok sem tartják magukat távol a pénzügyi spekulációtól.
Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen ügyeskék voltak, mikor néhány évvel ezelőtt a görögökéhez hasonló helyzetünkről értekezve rövid időre bedöntötték a forintot - elég lenne a családnak néhányszáz évre, amit ezzel a trükkel némelyek kerestek - magánszámlákra.


Soros nem olyan, mint Dagobert bácsi, ő nem abban leli élvezetét, hogy ül az aranyain, vagy lubickol bennük, ha kedve tartja, hanem abban, hogy pénze segítségével a világot megpróbálja saját szája íze szerint megjobbítani, ami a világra rá is férne, hiszen egyre lepukkantabb, egyre élhetetlenebb és egyre embertelenebb.
Hogy abban igaza van-e, hogy ezt kapitalista alapon és a parlamentáris demokrácia keretei között képzeli - ebben nem vagyok biztos, de még az sem kizárt, hogy így is lehet emberbarát világot létrehozni.
Persze egy olyan világ, melynek hajtóereje az emberi irigység és kapzsiság, nem okvetlen tetszik mindenkinek, még ha úgy működik is, mint egy svájci óra.
És Soros tevékenysége sem tetszik mindenkinek, különösen, ha valaki diktátorosdit vagy alattvalósdit játszik, hiszen ha sikeres, akkor korlátok közé szorítja a magánérdekeket, melyek most dúsan burjánzanak, biztosítva ezzel a csüngőhasú uralmát ezer évre.


Soros, mint a polgári demokrácia híve, ab ovo ellenfele a mai hatalomnak.
És ezt a suttyó diktátor nem nézi jó szemmel, viszont jól jön neki, hiszen van ki ellen harcolni, van végre a népvándorlásért felelőssé tehető konkrét személy,  mert gyűlölködni általában is fincsi, de konkrétan azért sokkal jobb.
Ki lenne az általános rossz megszemélyesítésére alkalmasabb, mint ez a spekuláns, okos öreg zsidó, hiszen még száz év sem telt el az antiszemitizmus magyarországi szárbaszökkenése óta.
Történelmileg ez egy másodperc sincs talán.
Valakit megmérgezni egy másodperc is elég lehet - egy társadalomnak a mérgezésből felgyógyulni évtizedeket, sokszor évszázadokat vesz igénybe.
Soros komolyan gondolja, amit csinál, ő nem az állam pénzéből osztogat kegyeket, visszavéve magánszámlára a kiosztott pénz egy részét, ő a sajátjából adja, amit ad, és nem viakolorra.
Valószínűleg lesznek később is még néhányan, akik mindenüket felteszik társadalmi céljaik elérése érdekében, de attól tartok, a modellel van itt baj, azon kellene igazítani.
Sajnos persze, az érdekérvényesítésre képesek elsősorban a saját érdekeiket fogják érvényesíteni...


Most azért kívánjunk Soros Györgynek jó egészséget, tisztelegjünk elvhűsége és elkötelezettsége előtt, talán nem lenne baj, ha a világon még sok, a társadalmi haladás iránt elkötelezett ember lenne...


:O)))