MEGHEKKELTEK

Valószínűleg meghekkelt Putyin, mivelhogy elütött a vírus.
Úgy érzem magam, mint ahogy egy plüssteve érezheti magát, melyet üveggyapottal tömtek ki, mely köztudottan egy szúrós, és bár hasznos, de utálatos anyag.
Viszont a hangom érces lett, hangfekvésem basszbariton, de hát ebben a korban már hiába biztatják a tevét, ugye...
Valószínűleg az országot is meghekkelte Putyin, mert amit ellehetett baritonni, azt már elbaritonta a hatalom, akit errefelé Viktornak hívnak, és aki legalább olyan ronda,  mint a közismert reklámban szereplő útszéli, opálosan csillogó zöld vírus, csak ellene nincs szopogatótablette , inkább csak szopás van
Ha Putyin már az Egyesült Államokat meg tudta hekkelni, akkor mi ez neki, ez az árvalányhajjal rengő rónákkal ékes pici ország, itt, ellenségeinkkel körülvéve, kiszolgáltatottan?
Semmi.
Egyszerű ujjgyakorlat, mint kezdő zongoristánál a nyuszi-csacsi, lássuk be.
Az USA választásainak meghekkelése azért elgondolkodtatott, hátha mégis van remény!
Merthogy ha belegondolunk, nehéz elképzelni ezt a dolgot.
Rendben, betörtek a választási rendszerbe, de konkrétan hova, az mély titok.
És mit csináltak ott?
Jött a kék halál?
Nem valószínű, az még a színtévesztőknek is feltünt volna.
Vagy találtak egy választási listát kétmillió névvel, melyek mindegyike Vlagyimír Vlagyimirovics Putyin volt, akik mindahányan Donald Trump elektorát választották?
Fene tudja, ez tipikusan az atomerőmű biciklitárolójának kategóriájába esik, ezt mindenki el tudja képzelni, jön a KGB ügynöke a hekkel és meghekkel, majd az Egyesült Államok elnökét hirtelen Donald Trumpnak hívják.


A világ egyre szürreálisabb, az emberek egyre nagyobb marhaságokban hisznek, miközben daliás léptekkel tartunk egy új világháború felé, melynek oka természetesen Putyin lesz.
De az is lehet, hogy kínai elvtársai, akik nem átallják kétségbevonni az Egyesült Államok döntési jogát a dél-kínai tengert illetőleg, és azt mondják, hogy az USA majd a saját partjai előtt rendezkedjen, ami felettébb nagy pofátlanságra vall, hisz az USA olyan a világban, mint hajdan a rádiókabaréban Illetékes Elvtárs volt...
Közben komoly politikai elemzők (ki tudja miért, egyiket se Ceglédi Zoltánnak hívják) azon polemizálnak, hogy lesz-e háború az USA és Kína között, vagy lesz?
Márpedig akkor itt is háború lesz, mi meg majd ülünk a konyhaasztalnál és aggódva várjuk az amerikai védelmezőket, mint a palagázukat.
Egyébként is, itt már mindenki apatikusan néz ki a fejéből, a társadalmat lassan már csak azzal lehetne felizgatni, ha élő adásban leesne Sarka Kata melltartója, mással már nemigen.
Pedig most éppen lehetne izgulni azon is, hogy a mohácsi csőszkunyhóban kinek adta át ürgebőrbe csomagolva Niedermüller Pétert Lengyel László, azonnali megboldogulást jövendölve neki, imigyen biztosítva az örök életet számára addig is, míg megpuccsolja belülről Gyurcsányt.
Ez az egész történet a vezető magyar értelmiség kifinomult valóságérzékét is mutatja, talán el lehetne azon is gondolkodni, hogy lehet, lejárt a térdig lógó szürke kardigános szakértők kora...


A nép nagyrésze kivonult a közéletből, saját libájának pecsenyévé magasztosításával foglalkozik, nem olvas, kormánytelevíziót néz, habár ma már szinte mindegy is, hogy a sok kormányközeli közül melyiket, vagy azt, amelyen Pintér belügyér a tenyerét gumibottal ütögetve érdeklődik: Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?
De azért néha-néha, rohamszerűen reátör a politikai véleményalkotás - ez szokott lenni az utolsó csapás a józan észre...
Ennek során sem a tények, sem mások véleménye nem érdekes, szekta csap össze szektával, szentek és idolok harcolnak az ellenoldal szentjeivel és arkangyalaival, miközben mindenki várja a csodát.
Most éppen e négyes metró ügye borzolja a kedélyeket, merthogy ottan korrupció forgott fenn, nagy tételben, és ezt ki kell vizsgálni, de ízibe!
Ennek vége is az lesz, mint a Gripen-ügy kivizsgálásának, csak ebben az esetben lehet, még pórázon is vezetgetnek politikusokat, míg a Gripen-ügyben Orbán kiröhögte a kivizsgálókat, ami nem volt szép tőle, de hát a politika nem szépségverseny, ugye...
Kiábrándító ez az ország, és ha az embert elüti az influenza, méginkább az.
De azért ne adjuk fel, tekintsünk optimistán a jövőbe, a mi kis kuplerájunkban nemhogy a kurvákat, de még a heverőket se cseréljük le, viszont higgyünk a felívelő üzletmenetben...

De addig is, kúráljuk magunkat rumosteával, esetleg teásrummal és gondoljuk arra, mégiscsak szerencsénk van, hogy Viktor a Vezérünk, ebben az országban lehetne akár még Németh Szilárd is...


Brrrr - kivert a hideg veríték, megyek is a rumosüvegért!


:O))) 

GYURCSÁNY

Szokás szerint jó beszéd volt.
Ami szokatlan volt benne, az Gyurcsány hangvétele.
A DK elnöke kemény volt, mint a fagyott kutya lába, egyértelműen fogalmazott, most nem lehetett érezni benn azt, hogy mindenáron fenn akarná tartani a baloldal amúgy egyébként nem létező békéjét, láthatólag besokallt.
Igaza van.
Ha ez a beszéd egy új politika kezdete a DK életében, akkor reményt keltő - bízzunk abban, hogy ezentúl sokkal markánsabb, ütősebb lesz pártja politikája.
Persze ehhez az is kellene, hogy a DK kis idő múlva ne Gyurcsány pártja legyen, hanem - a "Sokak Magyarországa" jelszót házilagos használatra is bevezetve - sokak pártja legyen.


Gyurcsány szólt saját szerepéről, választ adva ezzel Botkának, aki miniszterelnöki ambíciójának születésekor első gőgicséléseivel is már őt ekézte, miközben Orbán látogatásán úgy viselkedett, mint Orbán - Putyin látogatása alkalmával.
Ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba, habár azt azért mindenki sejtette, hogy a DK nem fogja alku tárgyaként kezelni pártelnöke személyét, már, ha alkura egyáltalán sor kerül.
Ami a beszédben elhangzott a titokzatos királycsinálóról, az roppant érdekes volt, nagy kár, hogy nevet ugyanúgy nem említett, mint az őszödi kiszivárogtatók esetében, és ez azért jelentősen lerontja a hitelességet és a hatást.
Túl nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy kitalálja az ember, hogy ki utálja annyira Orbánt, kinek van a politikai háttérmunkához tehetsége, pénze, sajtóbirodalma, ki az, akinek a támogatása megér annyit, hogy ilyen ügyekben szóba álljanak vele.
Ilyen ember ma talán egy van, Simicskának hívják.
Ő nem szeret reflektorfényben forgolódni, de ezer szálon be van kötve a jobboldalra - és minden jel szerint a baloldalra is, különös tekintettel a szocialista pártra, melynek erős emberei között rendelkezik egy-két jóbaráttal.
Hogy aztán milyen sikerei lennének egy DK nélküli demokrata összefogásnak, arról ne legyenek illúzióink.


A pártelnök azt is mondta, hogy természetesnek tartja a demokratikus oldal pártjainak egymással való küzdelmét.
"Nagyon sok demokrata akar kormányváltást, a demokratikus létezés lényege, hogy nem egy a tábor és egy a zászló" - mondta, de ebben szerintem téved.
Orbán rendszere erős és egységes, szembe vele csak erőt és egységes fellépést érdemes fordítani, minden más csak vereséghez vezet.
Olyan ez, mint tűzvész idején az oltáshoz használt vödrök formájáról vitatkozva elnézegetni, hogy porig ég a ház.
Aki a demokraták egységének jelentőségét lebecsüli, az kudarcra van ítélve.
Ezért lett volna jobb kimászni a pártok homokozójából, befejezni az "enyém a vár, tied a lekvár" játékot és új játékba kezdeni - együtt.
És belevonni ebbe a játékba a Jobbikot is, a szavazóival együtt, mert bár Gyurcsány szerint a Jobbik három mondatnál többet nem érdemel, ez a mai pártpreferencia - mérések tükrében nem csak beképzeltségre, hanem illúziókergetésre is vall.


Nem kell a Jobbikkal szövetséget kötni, nem kell politikai elveit elfogadni, csak abban kell megegyezni, hogy közös érdek Orbán elzavarása.
És ha minden párt rá tudja bírni szavazóit, hogy a legfőbb cél Orbán elzavarása, majd új választások kiírása a régi választási törvény és területi felosztás alapján, akkor van esély a sikerre.
Az elzavarásra pedig alkalmasabb egy vadonatúj választási párt, vadonatúj vezetőkkel, mint ezek a harcokban megkopott gittegyletek és közutálatnak örvendő politikusaik.
A pártok foglalkozzanak néhány évig programjaik kidolgozásával, hogy legyen a választónak miből választani, a jelszavak gyártását meg bízzuk kétfarkú kutyáékra.
Orbán után egy ciklus alatt - és nagy fájdalmak és sikítozás árán -  helyre lehetne állítani a jogállamot, a demokráciát, és ha ebben partner a Jobbik, akkor - ameddig elhatárolódik a neonyilas eszméktől és a rasszizmus -antiszemitizmustól - el kell fogadni azt, hogy radikális jobboldali pártként kíván részt venni a magyar politikai életben.
Orbán ettől az egyetlen dologtól retteg, mert ő pontosan tudja, hogy a jelenlegi politikai helyzetben - a számok alapján - minden más elképzelés csak illúzió.


Gyurcsány megemlítette beszédében Orbán Viktort is, akit bűnözőnek és beteg embernek tart.
Igaza van, de ha így van, akkor talán lehetne olyan törvényt kezdeményezni, amelyik a politikusok egészségi állapotára vonatkozóan nyilvánosságot biztosít, minimálisan egy gépjárművezetői pályaalkalmassági vizsgálat szintjén.
Aki mentálisan nem alkalmas arra, hogy szirénázó mentőt vagy tűzoltóautót vezessen, az ne vezethessen országot se.
Sokszor azt érzékeli a választó, hogy kedvenc pártjai még azt sem teszik meg, ami módjukban állna, inkább csak várják, mint Naszreddin Hodzsa, aki a szamarat olvasni tanította, hogy vagy a szamár, vagy ők, vagy az emír elpatkoljon.
Azt is hibának tartom, hogy az oroszokhoz való viszonyt állítja be vízválasztónak Orbán hívei számára - "Ha kell, a nyugat mellett kardoskodnak, ha kell, az oroszokat támogatják?" - jóllehet a vízválasztó az ország népéhez való viszony, a gazdagok és szegények helyzete, a társadalmi mobilitás és az emberhez méltó élet körülményeinek megteremtése minden magyarországi állampolgár számára.



Természetesen nem lehet mindenki számára kedvező beszédet mondani, de talán azon azért el kellene gondolkodni, hogy mit is kell tenni a gyakorlatban a hirdetett elvek valóraváltása érdekében, merthogy így ez kicsit olyan, mint a libasült, liba nélkül.
Tudjuk, hogy hogyan akarjuk megsütni, milyen ízeket szeretnénk viszontlátni, milyen serpenyőnk van, talán most már ideje lenne elgondolkodni, hogy honnan és hogyan kerül a serpenyőnkbe a liba.
Hogy a jelenlegi módon nem, az biztos.
Hogy miként, azon spekulálni kellene.


Talán majd a jövő évi beszédből kiderül...


:O)))

AZ ANTIKRISZTUS LÁTOGATÁSA

Hát vége az Antikrisztus magyarországi látogatásának, lehet tovább lopni, bambán hülyeségeket mantrázni kinek-kinek politikai és társadalmi helyzetének megfelelően.
A szegényebbjének meg lehet enerváltan nézegetni a világba, mely egyre bonyolultabbnak, veszélyesebbnek és ostobábbnak tűnik.
És lehet közben kicsit örülni, mert úgy tűnik, hogy a következő években nem fog befagyni a seggünk orosz gáz híján, ami azért meglehetősen ütős érv a normális államközi kapcsolatok fenntartása mellett.
Ha a kisember szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor tulajdonképpen ez az egyetlen dolog fontos, hiszen az olyan elvont fogalmak, mint szabadság meg demokrácia ugyan melegíthetik annak lelkét, aki tisztában van a fogalom jelentésével, de az ilyenek még a politikusok között is kevesen vannak.
Másrészt meg mit ér a lélek melege, ha közben a test kihűl.
A nép egyszerű gyermeke számára a demokrácia a fűtött lakásban egy terített asztalt jelent, melyen ott virít a főtt füstöltcsülök, mellette a söröskrigli, és tudja, hogy ez holnap is így lesz, holnapután is, még a gyerekének is.
Persze ez csak akkor van így, ha nincs így, mert ha így van, akkor ez egy kalap szart se ér, akkor ezt szidni kell, mint a bokrot, mert az asztalon nincs ott a nyolc osztályhoz járó Mercedes S65 Coupé, e súlyos igazságtalanságba pedig már nem egy társadalmi berendezkedés belebukott.
De a fűtés az fontos, mert azt el tudjuk képzelni, hiszen mindenki fázott már életében, és nem volt kellemes élmény.


Hogy Putyin garantálta a meleget akkor is, amikor a globális felmelegedés errefelé éppen szünetel, az mindenképpen pozitív, habár van olyan eszement pártpolitikus, aki szerint Orbán Viktor gázért és saját köreinek gazdasági érdekeiért elárulta a magyar nemzetet a találkozón tartott tárgyaláson. A neves politikus szerint Ukrajna függetlenségéért sem állt ki, és "teljesen befeküdt az orosz álláspontnak" az energetikai kérdésekben.
Mert ha nem feküdt volna be, akkor ugyan mi lenne?
Föltörne a gáz a Kossuth téren?
Ha valaki, hát én aztán szívből, igazán utálom Orbán Viktort az ország lezüllesztése és az enyves kezei miatt, de ebben az ügyben a megállapodás speciel az ország érdekét szolgálta, még akkor is, ha ezzel saját szekerét is tolta.
És ez független attól, hogy kinek mi a véleménye az oroszokról, mint népről, Putyinról, mint demokratáról vagy diktátorról, merthogy a gázmezők Oroszországban vannak, a gázkonvektorok meg nálunk.

Más kérdés a paksi bővítésről szóló megállapodás, melyről ma emberfia nincs, aki felelősséggel meg tudná mondani, hogy szüksége lesz rá az országnak, mire Paksot be kell zárni, vagy nem lesz szüksége.
Mai állapotában az ország energiaszükségletének negyven százalékát szolgáltatja, de a mai blokkok üzemideje véges, még akkor is, ha most meghosszabbítják egy felújítással.
Egy atomerőmű építési ideje minimum tizenöt év, tehát előre kell tervezni, nem lehet akkor eldönteni az építés kérdését, mikor a régi erőmű leáll.
Ha az energiaellátás biztonságára gondolunk, akkor ezen bizony most kell törni a fejünket.
Lehet persze álmodozni és a Balatonra árapály erőművet vizionálni, meg megpróbálni letolt gatyával passzátszelet fújni, de a lehetőségek azért behatároltak.
A vízerőmű kérdését elrendeztük még Bős-Nagymaros kapcsán, a téma előkotrása mindenkinek nagy politikai kockázattal járna, nem is fogja piszkálni senki.
Az összes hagyományos erőmű környezetszennyező, nem szólva arról, hogy a jelenlegi paksihoz mérhető kapacitás létrehozása a kapcsolódó infrastruktúrával maga lenne a tönkremenés, és a zöldek azért is halálhörögnének, merthogy minek ez nekünk, van áram a konnektorban...
Én sem merem megítélni, hogy a döntés jó vagy rossz, de azért, mert egyszer fejberúgott egy ló egy méregzöldet, még nem kell betiltani a lovat - szerintem.
Ha például a gépkocsik áttérnek elektromos üzemelésre, lehetséges, hogy ez a világ legjobb döntése, ha felrobban Paks, akkor ez a világ második legrosszabb döntése, mert az első legrosszabb döntés az, ha nem döntünk...


Hogy a putyinozás nemzeti sport, az ellen nincs mit tenni, az emberek többsége szélsőségekben gondolkodik, nem ismer csak feketét meg fehéret, ami egy nagy marhaság persze, de ettől még így van.
Hogy Ukrajna olyan állapotban van, amilyenben, az nagyrészt saját és importált politikusainak, meg a nyugati politika agresszív terjeszkedési vágyának köszönhető, ha valaki ezt nem látja, az vak.
Ami meg Putyint, mint diktátort illeti, ha az oroszoknak jó, akkor már nehogy Szél Bernadett mondja meg, hogy egy orosz elnöknek nem ilyennek kellene lennie.
Ami a DK és az MSZP álláspontját illeti, hát mit is mondjak...
Még a szocik csak-csak - ők úgy mondtak valamit, hogy nem mondtak semmit, de Gyurcsányon csodálkozom.
Hogy miért jó az neki, hogy porig zúz egy olyan politikai kapcsolatot, mely annak idején remekül működött, még a hivatalos kapcsolatokon is túlmutatott - érthetetlen.
Emlékszem, mikor Putyin magánemberként hívta meg őt és feleségestől együtt vacsoráztak akkor, amikor Orbánnal a folyosón állt szóba.
Természetesen az orosz érdekek most azt kívánják, hogy Magyarország legyen a feszítővas az Unió kissé márga-jellegű sziklatömbjében, de ettől még nem kellene ennyire durván Putyin ellen fordulnia egy olyan politikusnak, aki egyszer még miniszterelnök szeretne lenni.
Hogy ezzel Orbánt támadja?
Ebben az esetben ez hatástalan és veszélyes is, mint minden demagógia.


Magyarországnak kiegyensúlyozott és nyugodt külpolitikát kell folytatnia, ebbe ugyanannyira nem fér bele a migráncsozás, mint a putyinozás.
Ez lenne az ország érdeke, nem pedig a folyamatos acsarkodás.
Emlékszem olyan időkre, amikor a nyugati politikusok tisztelettel és megbecsüléssel kezelték az országot, jóllehet teljesen nyilvánvaló volt, hogy szövetségi - katonai elkötelezettségei a Szovjetunióhoz kapcsolják, ezt "tudták rólunk a barátaink és tudták az ellenfeleink is", mégis, ki lehetett alakítani egy baráti, pragmatikus jó viszonyt.
Ehhez persze kellett az is, hogy ne handabandázzon senki a politikai vezetésből, hanem mindenki próbálja a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből - az ország javára.
Ebből lett a jólét, a sült liba meg a személyes biztonságérzet.

A fütyülők fütyültek, egészségükre, bizonyára mind a kétszázan elégedetten hajtják álomra a fejüket, ma megint megmutattuk, mennyire kulturált nép a magyar.
Putyin beleremeghetett ebbe a mindent megrengető demonstrációba.
Orbán meg már nem is röhög rajtuk, ő is elégedett, mert már látja a zsebébe csorgó milliárdokat, emellett még el is könyvelheti, hogy jót tett az országgal.
A hajdani hülyék azt mondták, hogy a szovjet kőolajvezeték úgy működik, hogy jön be rajta a Barátság, megy ki az olaj.
Édesapám, te megmondtad, ezek ugyanazok...


:O)))

FÜTYÜLŐK

Budapestre jön Putyin, valószínűleg vannak olyan fontos kérdések, melyek megérik neki azt a párezer liter kerozint, melyet az orosz elnöki gép elfüstöl Moszkvától Budapestig.
Aki kicsit is foglalkozik a politikával az tudja, hogy kinek miért éri meg ez a látogatás.


Az orosz elnöknek azért, mert Oroszországnak a mai világpolitikai helyzetben nem érdeke egy erős Európa, egy jelenleginél koncentráltabb politikai/katonai erő sem, míg a gazdasági kapcsolatok ellen nincs kifogása, hiszen egyik legnagyobb vevőjéről van szó.
Európa amikor szükséges, mindig megköti a maga kompromisszumait Moszkvával, de ettől még nagy hangon handabandázik ellene, ezt Moszva csendes rezignáltsággal veszi tudomásul, mint paraszt az esőt: hadd essen.
Viszont arra odafigyel, hogy a számára kedvező helyzet ne változzon, ezért hát ha talál kis rést az európai egység falán, hát gyorsan belenyomja a pajszert és tágítgatja azt.
Az egyik ilyen rés neve Magyarország, melynek diktátorocskája saját anyagi érdekeit ugyan felismeri, de a világ fejlődésének XXI. századi tendenciáját Marx már 1848-ban sokkal jobban felbecsülte, mint Orbán, a maga XIX, századi elképzeléseivel.
Kiskakas a szemétdombon, még csak azt se mondhatjuk, hogy a saját szemétdombján, hiszen ebben az országban már semmi nem az övé, ami fontos, vagy lényeges.
Ezt a helyzetet használja ki Putyin és az orosz külpolitika, és szerintem ezen röhigcsélnek hazánkba tartva a Putyint kísérő diplomaták, már, akiknek van humorérzékük.


Orbánnak viszont szüksége van erre a látogatásra, mert ez a beteg ember Európában valaki szeretne lenni, és azt hiszi, ez a látogatás megemeli személyiségét, növeli politikai súlyát és esélyt ad neki hogy előreléphessen a kis európai akarnok szerepéből az európai tényező pozíciójába.
Téved, mert az előadáson, melyben főszereplő, de legalábbis az egyik jelentős szereplő szeretne lenni, neki a tienharmadik alabárdos szerepét osztották, és hiába masírozik át esetenként a színpadon a tizenegyedik, tizenkettedik és tizennegyedik alabárdos társaságában döngő léptekkel, a hőstenor szerepét továbbra sem rá osztják.
Mit tegyünk, rosszkor, rossz helyre született, talán, ha Münchenben, Párizsban születik még lenne esélye, de ebben a helyzetben és az ő nagyonrettenetes állapotában Európa vezető politikusa akkor lesz majd, mikor a sült liba Főnixként felreppen a tepsiből, és vidám gágogással Kanada felé indul.
Ne gondolja senki, hogy arról, amiről mi vidám röhigcséléssel poénkodunk, a nyugati politikusok nem rendelkeznek pontos információkkal, beleértve a beteg állapotát, a kórképet, a terápiát és a beteg életkilátásait is, és nem ennek megfelelően kezelnék törekvéseit is.
Neki viszont mentálisan is roppant fontos, hogy a "nagy emberek" partnerként kezeljék, ezért mindent meg is tesz, többek között sunyin ki-kikacsintgat az európai szövetségi rendszerből.


És akkor itt van még a magyar ellenzék, amelyiknek egy része úgy csinál, mintha nem jelentene semmit, hogy a világ egyik legerősebb katonai hatalmának vezetője, nemmellesleg a Magyarországra vezető gáz és olajvezeték csapjának kezelőjének gépe száll le Lisztferihegyen.
Másik része meg úgy, mintha focimeccsen lenne - nem is hiszem, hogy a kezdeményezés nem a magyar labdarúgás világából indult: fütyülni kell a Kossuth tér sarkán, mert az valami oknál fogva jó.
Gyermekkoromban erre mondták némi pejoratív éllel, hogy fütyülni minden paraszt tud, ami igaz is, habár nem mindenki tud vetni-aratni a fütyörészők közül...
Gyermeteg dolog.
Putyin egy nagyhatalom vezetője, országához ezer szálon kapcsolódik a magyar gazdaság, a magyar lakosság energiaellátása, emellett ezidáig még nem küldött csapatokat ellenünk sem, jóllehet a Honvédség elleni harcnál egy nagyobb hadgyakorlat arrafelé magasabb kockázatot hord magában.
Tulajdonképpen mit akarnak ezek a bánatos fütyülők?
Ha bajunk van Oroszországgal, hát egy ilyen látogatás a legjobb alkalom arra, hogy elmondjuk nekik, ha meg nincs bajunk, akkor mosolyogjunk, mint parasztkislány az angolvécén, és érezzük megtisztelve magunkat, hogy egy világhatalom vezetője megtisztelt bennünket látogatásával.
Mondjuk a fütyik számára az akciózás azért kell, mert különben a kutya se tudná, hogy vannak, így meg legalább ha visszamennek a törzskocsmájukba, veregethetik egymás vállát.


Putyin vendég.
Daliásabb időkben a vendégnek megadták a kötelező tiszteletet, az asztalnál a főhelyre ültették, a legfinomabb falatokat neki szolgálták fel, tisztelettudóan beszélgettek vele, és ha valamelyik gyerek tiszteletlenségre vetemedett, hát úgy vágták pofon, hogy a takony menetet vágott a nyakára.
A magyar nép valaha vendégszerető nép volt, ennek ugyan már alig vannak maradványai, de végérvényesen elbunkósodni talán felesleges.
Főleg, ha a bunkóskodás is csak pótcselekvésekben merül ki.

Néha nehéz büszkének lenni arra, hogy az ember magyar...

:O)))

A LEGJOBB VÉDEKEZÉS

Mint tudott, eleink hajdan sajátos harcmodorral győzték le ellenségeiket.
Adott jelre vad menekülésbe kezdtek, majd egy másik jelre hirtelen hátrafordultak lovaikon, és nyílzáport zúdítottak ellenfeleikre, aztán a többit már elvégezték a keselyűk meg a sakálok.
Mint tudjuk, a baloldali politikusok nagy tisztelői a múltnak, lévén a jövőről túl sok és világos mondandóra ezidáig még nem tettek szert, ezért hát tanulmányozták ezt a taktikát.
Sajnos, az ősi rovásirásból, - miután a botok, melyek anno a papírt helyettesítették részben elkorhadtak - csak az első fázist tudták megfejteni, mégis, úgy döntöttek, hogy addig is, míg a taktika második részét is rekonstruálni tudják, alkalmazni fogják az első részt és bíznak a régészet viharos fejlődésében.
Úgy gondolkodtak, mint a felelőtlen liba: tojok egy tojást, aztán vagy griff kel ki belőle, vagy tojásrántottaként végzi, ahogy a karmája diktálja.
Az csak a baj, hogy a liba püspökfalatja környékén már ezer szakács várta az alapanyagot, viszont egyetlen grifftenyésztő sem állt ott a keltetőgépével...
Ezért hát a baloldal úgy tíz éve taktikai menekülésben van, és csak azért nem nevezzük ezt stratégiának, merthogy a baloldalnak ilyenje nincs, sőt, már identitása sincs nagyon...


Azért jutott ez eszembe, mert az olimpiával kapcsolatos népszavazás kapcsán a Demokratikus Koalíció ismétcsak nyakába szedte a lábát és visszavonulót fújt.
A párt, mely valóban az orbánizmus elleni harc talán egyetlen, de mindenképpen legkövetkezetesebb zászlóvivője, internetes szavazást indított az olimpia rendezésével kapcsolatban, és ugyanazokat a kérdéseket tette fel, melyeket feltettek a fővárosi helyi népszavazás kezdeményezői is.
A különbség annyi volt, hogy a kérdésekre a vidékiek is válaszolhattak, ami egyébként teljesen logikus is, hiszen őket is vastagon érintő kérdésekről van szó.
Aztán valami olyasmi történt, amire nemigen lehetett volna józan ésszel számítani, nevezetesen, hogy ezt az internetes szavazást támadni kezdték különféle, Nagyurunk kegyéből létező pártok és okosok, továbbá ismeretlen kommentelők, mondván, hogy a választó hülye, és úgy hiszi, ha interneten szavazott, akkor az aláírásgyüjtő íveken nem kell ezt megtennie.
Nagyon nem szép dolog ennyire lebecsülni azt a szavazót, aki mellesleg számítógépet használ és csatlakozásával talán azt is bizonyítja, hogy olvasni is tud, de az eredmény magáért beszél: a DK viharos gyorsasággal leállította internetes szavazását.
Pedig egy tisztességes és erős "nem" ezen a szavazáson erősen támogatta volna a Momentum Mozgalom kezdeményezését.
Nem volt szükség rá, pontosabban nem volt szükség Gyurcsányra és pártjára, és természetesen már támadják Kunhalmi Ágnest is, merthogy volt idő, amikor még tetszett neki az Olimpia.
Egyébként a Momentum is egy olyan szűznemzéssel létrejött mozgalom, mint a hajdani Milla volt, epedve várom, hogy csalódás érjen és más célokat szolgáljon, mint neves elődje.


A Demokratikus Koalíciót okosítani persze nem feladatom, okosak ők maguktól is, meg egyébként sem nagyon figyelnek mások véleményére, de miután hozzászoktam már a borsó falrahányásáthoz, hát egy-két dologra azért felhívnám a figyelmet.
- Mielőtt lépünk, megnézzük a terepet, és csak akkor lépünk, ha van egy talpalatnyi hely, ahová majd le tudjuk tenni a lábunkat.
Két lábunkat egyszerre nem emeljük fel, mert nagy valószínűségel seggreesünk.
- Ha már eldöntöttük, hogy lépünk, hát tegyük ezt határozottan, és irgalmatlan nagy dolog kell legyen, ami a visszalépést eredményezheti, mert ezzel legalább két előző lépésünk eredményét is semmivé, rosszabb esetben nevetségessé tesszük.
- Ha valaki azt tanácsolja, hogy adjuk fel elért pozíciónkat, legyünk gyanakvók, hátha nem a mi barátunk, és ezen az se változtasson, ha a mi csapatunk mezében játszik -  Júdás sem a rómaiak tógáját viselte.
- Ha valaki győzni akar, akkor annak nem lehet állandóan védekezni, időnként támadni is kell.
Ha jobban belegondolok, akkor állandóan támadni kell, és a védekezés csak az ellenség által kikényszerített átmeneti harctevékenység lehet.
- Ha viszont támadunk, akkor annak folyamatos és állandó tevékenységnek illik lenni, ha kell, akkor több helyen is egyszerre, mert nem biztos, hogy egy átütő erejű frontális támadáshoz elegendő erő és eszköz áll rendelkezésünkre, de a kezdeményezés  a mienk lesz és az elleséget zavarba lehet hozni.
Ők is emberek, és bár anyagiakkal jól motíváltak, de ma már a személyes szabadságukat is félthetik, és ne higgyük azt, hogy ez erősíti a harci morált.
- Nem szabad megijedni, a kutya is kiszagolja a félelmet és akkor harap.
Oda kell neki vágni a kapanyéllel, akkor meggondolja, hogy mikor támadjon.
- A rendőrt is arra oktatják, hogy a megkezdett intézkedést végig kell vinni, ez érvényes a politikára is, - ha belekezdtél valamibe, előtte végiggondoltad, hogy miért és mit teszel, hát tedd meg bátran.
- A politikai vereség a mai körülmények között elsősorban kommunikációs vereség, ne siránkozz hát, hanem javíts a kommunikáción.
Ha az ezzel foglalkozó embereid sorra vesztik el a kommunikációs csatákat, egy idő után más, fontos beosztásba lehet tenni őket, érdemeik elismerése mellett.
Ha barát, ha nem.
- Nem szabad hülyének nézni a választót, mert általában nem az, például nem lehet az általunk üzemeltetett Balkáni Sötétség című portált a Függetlenségi Nyilatkozattal egy szinten kezelni, majd amikor baj van, akkor ezen keresztül kelteni azt a benyomást, mintha éppen dejól csináltuk volna a dogunk.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ezzel csak szaporítjuk a bajt.
Mondjuk amúgy is utálom az olyan portálokat, melyek nem vállalják fel saját identitásukat, mint amilyen a Brassói Aprópecsenye is, bár az annyival (nem sokkal) talán különb, hogy legalább a szerzők aláírjál a műveiket.
- Ha háborúzunk, akkor arra készülni kell, leginkább szervezőmunkával, ha már pénz nincs is.
Jelzem Orbánnak se volt, de akadtak, akik kisegítették, ma övék fél Magyarország.
Egyszer majd vissza kell venni tőlük, de az erre vonatkozó ígéret sem a DK-tól hangzott el.
A választó erőt szeret érzékelni, és ha valaki verbálisan bátran képes célt jelölni, arról elhiszi, hogy egyszer majd bátor lesz akkor is, ha tettekre kerül sor.


És így tovább, de hát a szociknál biztosan akadnak, akik Frunze Akadémiát végeztek, kölcsön kell kérni egyet közülük.
A népszavazási kezdeményezést meg támogatni kell, vidéken főleg, mert eredménye lehet, nem az olimpia elleni mozgalomnál csapódik majd le, hanem a választásoknál.
Persze ezt is kommunikálni kell majd, talán lehetne végre keresni egy szakembert.
Az se kell, hogy jóbarát legyen, csak értsen ahhoz, amivel foglalkoznia kell...


:O)))

OLIMPIAI JÁTÉKOK - AZ ÉLETÜNKKEL

Nézzük először a tényeket.
Amelyik ország idáig olimpiát rendezett, az -  a leggazdagabbak kivételével - nem úszta meg a gazdasági katasztrófát.
Mi meg szegények vagyunk, mint a templomi segédegér, gyakorlatilag alamizsnából élünk, saját iparunk nincs, a mezőgazdságunk területalapú támogatást termel, az iskolák betanított munkásokat képeznek, az értelmiség meg majd Londonból vagy Antwerpenből nézi az olimpiát a pub-ból, ahol mosogatóként teljesíti ki önmagát.
Az olimpiák hozadéka legfeljebb az, hogy néhány hétre a rendező országra irányítja a figyelmet, természetesen a nemzetközi terrorszervezetek figyelmét is.
A rendező országra óriási felelősség hárul a versenyzők és a nézők biztonságának megteremtésében, sokkal nagyobb, mint amekkorának a magyar rendvédelmi szervezetek jelen állapotukban eleget tudnak tenni.
Nem kívánom lebecsülni a Rendőrség, a Katasztrófavédelem (miért is nem lehet már végre ezt a hülye elnevezést megváltoztatni?) és a TEK felkészültségét, de egy ilyen rendezvényen olyan helyzetek alakulhatnak ki, melyekhez nem elegendő két pát gumicsizmából egy újat alkotva a vízparton sétálni és térképként szabásmintákat tanulmányozni, mintha értene hozzá a Mindentudó.
Nem elég, sőt, nem is kívánatos kékre pingált éltes harcjárművekkel parádézni az utcán, és nem lehet annyit tökölődni sem, mint a körúti robbantó személyazonosságának megállapításával, hogy a legutóbbi baleset súlyos sérültjeinek azonosításáról ne is beszéljünk.


Aztán itt van a rendezvény-helyszínek utóhasznosításának kérdése is.
Ezek - méretüknél fogva - alkalmatlanok a hétköznapi használatra, fenntartásuk viszont vagyonokba kerülne.
Egy uszodánál még lehet hivatkozni arra, hogy úgy kell a létesítmény a sportág fenntartásához, mint libának a libaúsztató a falu szélén, de egy atlétikai stadion, egy gyeplabdapálya (olimpiai sportág?) és a többi létesítmény nem ötfilléres mulatság, mint ahogy a versenyek utáni fenntartásuk sem.
Az olimpia természetesen megdobogtatja a honfiszíveket, kiválóan alkalmas a nacionalista érzelmek táplálására, nem hiába rendezett Hitler is olimpiát, de ami a sport egészségnevelő hatását illeti, hát erre teljességgel alkalmatlan.
Az is igaz viszont, hogy az emberek már a görög városállamok ideje óta szerették elnézegetni mások erőlködését, Rómában a gladiátorokat, a középkorban a lovagi tornákat, mert választott hősükben magukat vélték felfedezni.
A falusi pocakos lakatos is azért támogatja bőszen a helyi futballcsapatot, mert úgy érzi, ha legyőzik Kiskunborzasztó csapatát, akkor a győztesek közé tartozik maga is.
Ebben az országban minden falusi budi mellé építenének egy stadiont, ha - mint a miniszterelnöknek - hatalmukban állna, más pénzét költeni.
A sport nálunk valami olyasmi, mintha a férjek gyerekcsinálás helyett a falu bikáit biztatnák ütemes tapssal feleségeik felvirágoztatására.
Most a csillagok szerencsés együttállásának vagyunk tanúi, a sportbuzi miniszterelnök és a bimbózó nacionalizmus frigyéből lassan megfogan az ország végső nyomora.

Megéri az olimpiarendezés pünkösdi királysága az árat, melyet fizetni kell érte?
Ki tudja?
A miniszterelnöknek bizonyára, hiszen a választásokon remekül lehet kommunikálni népünk újabb sikerét, a hat aranyérmet begyűjtő vidia-ladyt, aki a világon a legjobb tizenkét és fél méteres féllábonugrálásban.
De megéri-e a magyar állampolgárnak Alsógagyifalván, ahol nincs már posta, orvos, de még kocsma sem, ahol a gyerekek életkilátásai elkeserítőek?
Lehet, hogy neki is megéri, nemzeti érzelmektől duzzadva halni éhen - az emberek néha nagyon furcsák tudnak lenni...
A zsebcézárnak, aki lassan már belefullad a vagyonába természetesen minden pénzt megérne, hogy a Népstadion utódjában a nyitóünnepségen elmondhassa a kötelező mondatot - az olimpiai játékokat megnyitom - miközben valamelyik csatlósa a pulpitus alatt papírzsebkendővel itatgatja fel érzelmei túlcsordulását.


Tulajdonképpen nem nekünk kellene ezen polemizálni, hanem a pártoknak illene állást foglalniuk az ügyben, de a pártok hallgatnak, mint a bárányok.
Ők ugyanis tudják, hogy a versenysport nagyon népszerű a a választók körében.
A választó pontosan tudja, hogy 2:1 állásnál melyik csapat vezet, de azt soha el nem hiszi, hogy amit erre költenek, azt ő termelte ki, arca verítékével, hogy adjunk a pátosznak is.
Az a pénz van, azt az állam adja, ha kevés, majd nyomtat többet, papír van, fösték van, már csak jószándék kell.
A pártok ezért úgy félnek az állásfoglalástól, mint liba a tepsitől, vagy ha állást foglalnak, hát nem éppen szerencsésen teszik, mint legutóbb a DK is tette, mikor visszavonta saját kezdeményezését, mellyel a vidék lakosságát is megszólította, hogy foglaljon állást a kérdésben.
A jobboldal felhördült ezen, mondván, hogy a népszavazás a budapestieket érinti, erre a párt visszavonta internetes szavazását, ahelyett, hogy kihasználta volna a váratlanul felkínálkozó kommunikációs lehetőséget.
Merthogy az igaz, hogy a népszavazási kzdeményezés a budapestiekre vonatkozik, de az nem igaz, hogy csak őket érinti a probléma.
Sőt.
Ha valami nyereség mutatkozna az általáános veszteségen belül, annak a budapestiek lennének a haszonélvezői, ugyanis akkor kellene kezdeni valamit a gyalázatos állapotban levő utakkal, a füstölgő metróval, mely holnap tízbusznyi halottat produkálhat, a szedett-vedett tömegközlekedéssel.
Ennek pozitívumait a falvak, a vidék lakossága nemigen élvezhetné, viszont költségeit fizethetné.

Szóval, a probléma nem budapesti, ezért hát ha valamit, ezt a problémát népszavazással kellene eldönteni, nem Budapesten,  nem Felcsúton a konyhaasztal mellett, hanem országosan.
Merthogy a kocsmában is az rendelheti a zenét, aki a zenészt fizeti, és ebben az ügyben egyetlen pártnak, de a kormánynak sincs felhatalmazása.
A hatalom mit kockáztat?
Gyakorlatilag semmit, hiszen legfeljebb összeomlik a gazdaság, tönkremegy az ország, legalább olcsón lehet majd felvásárolni azt, ami tetszik a gáz és vízszerelőknek, meg megbízóiknak.
Pénzük lesz rá, a többi meg nem érdekes, aki hülye, haljon meg, mondja a népi bölcsesség.
Nem lenne baj kicsit felokosítani a népet, de hát úgy tűnik, akiknek ez lenne a feladatuk, azok sem értik a dolgukat, meg el is vannak foglalva egymás csesztetésével.
Hogy az országgal mi lesz?

Hát olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, nem igaz?


:O)))

NAGYPAPANYUGDÍJ?

Száznyolcvanhatezer nő vette igénybe a nagymamanyugdíjnak becézett szavazatvásárlást, a negyven év munkaviszonnyal remdelkező nők kedvezményes nyugíjbavonulási lehetőségét a lehetőség megnyílása óta.
És éppen ennyi biztos szavazóra tett szert a Fidesz.
Nem élek az álmok birodalmában, pontosan tudom, hogy az embert érdekei vezérlik, mégsem tetszik ez a megoldás, merhogy sem nem tisztességes, sem nem igazságos.
Nem leszek túl népszerű a véleményemmel, de ezt a törvényt diszkriminatívnak tartom, emellett nem hiszek abban, hogy reális társadalmi igényt elégít ki, bár kedvezményezettjeinek kétségkívül kellemes lehetőséget ad.
De miért éppen nekik, miért csak nekik és miért ilyen idióta szósszal nyakonöntve, hogy visszaadja a családoknak a nagyanyákat, akik majd így többet lehetnek együtt unokáikkal, segítve ezzel gyermekeiket.
Vagy kisnyúl.
Nem poénkodnék azon, hogy hogyan lesz ettől többet együtt a Nyíregyházán élő nagymama unokáival, akik közül az egyik Budapesten, kettő meg Londonban él, a hatalom hazug bornírtsága nem tartozik most a tárgyhoz, mindenesetre azt azért tudni kell, hogy kétszázezer millióba kerül évente ez a szavazatmennyiség, de meg is éri, az utolsó petákig!


Ehhez - főszabályként - harminckét év járulékfizetést kell igazolnia az igénybevevőnek, míg nyolc évet elfogad az állam gyermeknevelési időként.
Ez igen dicséretes dolog, mert megfejeli a gyes meg a gyed összegét, igaz, csak utólag, de legalább nagyon.
Ez olyan magyaros szabályozás, mint a családi adókedvezmény is, mert ebben az országban a józan ésszel és a tisztességgel szembemenni láthatólag becsület és dicsőség dolga.
Nem mondom én azt, hogy ne mehessen egy nő negyven év munkaviszony után nyugdíjba, hát menjen, ha akar.
De azt azért mondanám, hogy hadd menjen nyugdíjba a férfi is, ha ennek érzi szükségét, ugyanezekkel a feltételekkel.
A férfiak ugyanis olyanok, mint a mosónők - korán halnak, emlékeim szerin hat-hét évvel kevesebbet élnek átlagosan, mint a nők, emellett fizikai munka esetén a munkakörülményeik is vannak olyan kemények, mint egy kormányhivatali tisztviselőnő munkafeltételei.
És bár a gyermeknevelés kiemelten fontos társadalmi feladat, mégis az a hat év, melyet ezen a címen otthon töltenek, korántsem olyan megterhelő, mint például egy aszfaltozó segédmunkás hat éve, a száz fokos aszfalt fölött térdelve.
De ez is mindegy, - ami nem mindegy, az a diszkrimináció, melyre társadalmunk szerfelett érzékeny.
Olyannyira, hogy néha még az éhhalál ellen adott aprópénzt is sajnálja azoktól, akik számára nem adatik meg a korhatár előtti nyugdíjbavonulás lehetősége, akik libacombot akkor látnak, mikor a költöző madár átrepül felettük de azt is óvatosan kell nézegetniük, mert a libapotty még a legelőt is kiégeti.


Az államtitkár asszony, aki a remek eredményeket a hálás nép fejébe veri azt is elárulta, hogy a kedvezményt(?) nem tervezik kiterjeszteni a férfiakra, merthogy az Alaptörvény értelmében a nőket külön szabályozással védhetik, és hát ez maga a védelem.
Konkrétan meg azt mondja, hogy azért nem, mert nem - logikus, nem?
Vagy tautológikus?
A férfiakat nem kell védeni, az unokáknak lófax kell, nem nagypapa, annak is örüljenek, hogy nyugdíjbavonulásuk másnapján nem lövik őket halomra, mint társadalmilag haszontalan réteget.
Kapnak így is öt-hat évet, a majd fél évszázados munkaviszonyuk és tenger befizetésük után, na, nem befizetéseik ellenértékeként, hanem a hatályos szabályozás szerint kormányunk kegyéből.
A kegydíjat csak megszokásból nevezik nyugdíjnak, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot sem viccből szüntetik meg, a pénz egyenesen az Államkincstárba vándorol, ott meg majd odafigyelnek arra, hogy a nyugger ne tudja a sarki krimóban folyósítani.
Szóval, kedves nők és kedves férfiak, uraink eldöntik a sorsunkat, nekünk csak annyi dolgunk marad, hogy megszülessünk és meghaljunk, a többit bízzuk rájuk, de elsősorban a pénzünket.
Ők majd vigyáznak rá.


Nem úgy, mint mi vigyázunk az érdekeinkre...


:O)))

FEHÉREK KÖZÖTT EGY ÁZSIAI

Bocsánatot kérek az ázsiaiaktól, köztük a magyarok elődeitől is, hogy Nagyurunkat ide soroltam, jóllehet, ő nem a távoli sztyeppék gyermekeinek leszármazottja.
Ettől persze lehetne még rendes ember is, de láthatólag egyre jobban elhatalmasodik rajta a kór, mely elméjét rágja kitartó szorgalommal, meggátolva abban, hogy népének kedvező módon irányítsa azt a szerencsétlen országot, melynek hasonló kórban szenvedő népe enyves kezeibe adta a hatalmat.
Ma igét hirdetett a Magyar Nemzeti Bank Lámfalussy-konferenciáján.
Sokan állították már, hogy ambíciója erőszakosságával egyenes, míg politikai tehetségével fordítottan arányos, azt is, hogy beszédei hallatán az az érzete támad hallgatójának, mintha a kisember már kinőtte volna ezt az országot, és most éppen a Világ Meghatározó Politikusa címre hajtana.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ha azokhoz méri magát, akikkel körülvette magát, még indokoltnak is tűnhet a törekvése, és mint tudjuk, az ember viszonyaiban az, aki - Kukatörpéhez képest sokan érezhetik magukat óriásnak.
A baj csak az, hogy abban az országban, melynek itthon élő népességének fele szegénységben, harmada nyonorban él, arra lenne szükség, hogy a politikát a józan racionalitás irányítsa, a politikus ne ábrándozzon, ne kóvályogjon fellegekben, mint a szotykos körtétől berúgott liba.
Nagyurunk sajnos elégedetlen volt számos diszciplinára kiterjedő szakértelmének terjedelmével, jóllehet már jelen állapotában is bátran felvehette a versenyt Sztálinnal és Elena Ceausescuval, de ő a társadalomtudományban is maradandót akar alkotni.
Ennek okán időről időre alapot vet és igét hirdet, jelen esetben átfogó jelleggel, hadd okosodjon a buta világ, hadd nyíljon ki a nép csipás szeme.


Első alapvetése, hogy olyan, hogy európai nemzet nem létezik, Európa egy utópiát hajszol, mellyel sürgősen le kell számolni.
A föderális Európa illúziójával szemben többpólusú Európára van szükség.
Hogy melyek legyenek ezek a pólusok, melyek a pólus természetétől fogva egymással ellentétesek, azt nem fejtette ki, de homokszem legyek a Buckában, ha nem az irányítása alatt álló területi egység lenne az egyik pólus, míg a legyőzött ellenségek a másik, talán a migránsok a harmadik és Mészáros Lőrinc a negyedik - a többiek léte egyelőre még kérdéses.
Érdekes elképzelés. ha hirtelen a Földnek is támadna néhány pólusa még, hát igencsak összeszarhatná magát az emberiség, de ne zárjuk ki Nagyurunk világformáló elképzeléseinek realitását, hiszen II. János Pál is tett csodát, pedighát ki volt ő a mi Büszkeségünkhöz képest?
Ha Európa nem egységes, akkor a kiskakas úr a saját szemétdombján, míg ha föderális, akkor alkalmazkodni kell, le kell mondani mindenféle jogkörökről, nem lehet gyakorolni a pallosjogot és az első éjszaka jogát sem, nem lehet saját képünkre és hasonlatosságunkra szabni a közbeszerzési törvényt, nem lehet lerúgni Gyurcsány fejét, mert a jogkör nem az uralkodói kézben van.

Jelzem, fenti logika alapján  amerikai nemzet sem létezik, de ennek a kérdésnek szorgalmas feszegetését elmellőzi a tudós, hiszen Amerikában még több nemzet él együtt, mint Európábam, ha csak a dakotákra és az ő életjelenséget csak elméletben mutató lovukra gondolunk is, melyet folyamatosan sarkantyúz, de az egy tapodtat se halad előre.
Pedig kell, hogy vágtasson, hiszen Vezérünk elmondta, hogy hat év alatt sikertörténet lettünk, valószínűleg már megelőztük a Pannon Pumát, és a világ csodálattal tekint ránk.
Ezt majd csak akkor fogjuk becsülni igazán, mikor magányosan, az Unión kívül éhendöglik az ország, persze felettünk büszkén lengeti a szél az ötkarikás lobogót.
Azt is mindja a Mi Bölcsességünk, hogy az Unió maga a csalódás, hiszen nem ért el egyet sem kitűzött céljai közül, csak azt nem teszi hozzá, hogy többek között ő, meg a hozzá hasonló nagyeszűek miatt hiúsul meg rendre minden, ami az Uniót erősebbé tenné.
Pedig erős versenytársakkal kell számolnunk, gazdasági és katonai téren egyaránt, akikkel szemben az ilyen államoknak, mint Magyarország is, esélyónk sincs, - az esély egy egyesült Európában van, melyben Magyarország gazdasági-katonai súlyának megfelelő szerepet játszhat.
Jelenleg ez a templomi segédegér szerepe a pápaválasztó konklávén, de munkával, szorgalommal akár még a sekrestyés feladatköréig is feltornászhatjuk magunkat.


Ez az ember még a saját elveiről is képes megfeledkezni, ha saját gigantomániájáról van szó.
Őt aztán nemigen érdekli az egyszerú emberek véleménye, bátran hülyét csinál a választópolgárból de azt hiszi, hogy a nagyobb államok politikusai ügyetlenebbek nála.
Téved.
És téved, mikor azt hiszi, hogy ebben a harcban, melyet eszetlenül indított Európa ellen, győzhet.
Veszíteni fog, mégha ma azt is hiszi, hogy Trumptól felhatalmazást kapott arra, hogy mostantól a nemzet érdekeit helyezzük az első helyre.
Idáig kinek az érdekeit helyezte első helyre - csak nem a saját hatalmi és gazdasági érdekeit?

Szánalmas beszéd volt ez, egy szánalmas figura szájából.
Jó lenne, ha a választó megértené, hogy már megint hülyének nézik.

:O)))