VIRTUÁLIS LOCSOLÁS 2024

 

Veri férjét Varga Judit
Időnként meg rúgja
A keresztény szeretetet
Viktortól tanulta.


Attól lehet ilyen durva
Nincsen meglocsolva
Neked viszont hoztam kölnit
Nem is leszel …  durva!


Szabad-e locsolni?

LOCS - LOCS !!!

:O)))

NAGYPÉNTEKEN MOSDATJA A HOLLÓ IS

A fiát, természetesen - a népi bölcsesség szerint.
A sors kiszámíthatatlan jóvoltából most elötte is, utána is mosdathatja gyermekeit a hatalom, időnként rájuk néz és elgondolkodva csóválja meg a fejét: Anikó, most megmosdassuk őket, vagy csináljunk másikat?
Az általános közvélekedés szerint ideje lenne másikat csinálni, mert ezek már olyan büdösek, hogy etetni is csak csúzlival lenne érdemes őket.
Persze az elhatározásnál figyelembe kell venni sok mindent, Bident, a csillagok állását, főleg az amerikai zászlón levő csillagokét.
De nem árt odafigyelni a kínai zászlóra sem, melynek csillagai között  a háttérben felsejlik a szovjet zászló csillaga is - bár az oroszok a sarlót és kalapácsot már eldobták.
Ezeket felváltotta az éber sas, melynek két feje nyugatra és keletre is nézelődik...


Nálunk a helyzet bonyolult de legalább kilátástalan.
Az ostoba külpolitika idióta gazdaságpolitikával társulva előbb-utóbb csak sikeres lesz és rombadönti az országot - ha már romba nem döntötte.
Csak még olyan az életérzésünk. mint az öngyilkosnak, aki leugrott a nyolcszáz méternél is magasabb  Burdzs Kalifa tetejéről, és az ötszázegynéhány méter magasan elhelyezkedő kilátó előtt elsuhanva a gyönyörű kilátásról elmélkedik...
Az ellenzéki szavazó új Messiást vizionál, a kiszemelt messiás meg olyan politikai helyzetet, melyben akár még győzhet is, és akkor megint benne lesz legalábba félfincsiben.
Továbbá bosszút állt az asszonyon is, aki nem tudta megbecsülni az igazi férfit, aki egyébként ő.
Valamelyi párt majd felveszi tagjai közé, ezzel pártépítési rekordot állítva fel - huszonöt százalékkal nő a tagság, ugye - majd a konresszus a konyhában indítja az országgyűlési választásokon.
Akkor aztán az isten se menti meg az országot attól, hogy a Parlament kupolájából előbb-utóbb leengedjenek egy-két trapézt, és hálás népünknek már csak kenyeret kelljen követelnie.
Vagy majd leesik a létrája, esetleg beveszi az ellenanyag nélküli kígyómérget, ha már felénk nem divat az ötödikről kiesni az ablakon...

Aki nézi a természetfilmeket esténként, az bizonyára emlékszik olyan jelenetekre, melyekben az oroszlánok megölik az óvatlan hiénát, mely veszélyezteti zsákmányuk nyugodt elfogyasztását.
Aki pedig azt hiszi, hogy a rabló majd megijed, és önként lemond a zsákmányáról, azt nyilvánítsuk közfelkiáltással ée nemes egyszerűséggel tökhülyének.
Az elképzelhető, hogy a NER szánjából egy-két kövérre hízott alakot még kidobnak az üldöző farkasok elé, de a lényeg marad - már ami itthon marad és nem helyeznek bölcs előrelátással biztonságba a szabad világban, például Azerbajdzsánban, Tongán, stb...
Az is elképzelhető, hogy Nagyurunkat kormányzóvá választjuk a Műjégpálya jegén - az új miniszterelnök Lárár lesz, egészen addig, míg csak rókabőr ágykilépő nem lesz belőle az Orbán-erődítmény valamelyik vendégszobájában, egy titkos menekülőút bejáratát elfedve.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy húszezer ember összejön ordítozni, hiszen abból ötezer azt figyeli, hogy mit ordítozik a tizenötezer, ötezer  - függetlenül az orditozás okától - minden ordítozáson lelkes résztvevő, ötezer idealista libernyák, akik azt gondolják, hogy a hangjuk olyan, mint a sófár, de már hetvenhetedszer kerülik meg a várost, és a falak még mindig nem omlottak le...
Na, a maradék kilencven százaléka azt akarja, hogy a csüngőhasú tünjön el a pereputtyával együtt (mondjuk ez is előrelépés...) de hogy aztán mi lesz, az már nem érdekli.
Sajnálatos mód a vallások gyülekezetei, a pártok is benne vannak ebben a katyvaszban, és néha örülnek, hogy nem szabad pártzászlók alatt demonstrálni egy képviseleti demokráciában, ugyanis nagy kérdés számukra is, hogy kit is képviselnek,
Ebben az életérzésben - a szűk vezetés kivételével a - a FIDESZ is osztozik, a kivétel meg tudja, hogy csak a Család és vazallusai érdeke az, ami számít...

Ha már így, egyházi ünnepen szomorkodunk a társadalom állapotán, akkor emlékezzünk meg a zsidó-keresztény egyházakról is, melyek évtizedek óta nem szólalnak meg arról, ami pedig a profiljukba vágna, nevezetesen a társadalom erkölcsi mélyrepüléséről - és itt most nem a szexuál-erkölcsről van szó.

Lehet nálunk pedofil-botrány, lehet a társadalom normavesztése, lehet fagyhalál, hőguta - bármi, csak a hallgatás örök.
Ha Jézus látná őket, igencsak elszomorodna, és megállapítaná, hogy a főpapok viselkedése - tisztelet a kevés számú kivételnek -  is örök, csak a mai Júdások megtartják a harminc ezüstöt, amiért megdolgoztak.

Hát, tojjon nektek a nyuszi gazdagon, süssön a nap és ha most ünneplitek a megújult természetet, legyen kellemes az ünnepetek.
Végtére is itt a tavasz, rügyeznek a fák, egyre kellemesebb az idő, és nálunk még háború sincs.


Ugye, hogy mindíg van, aminek örülni lehet?

:O)))

PUTYIN

Komolyan, ezen nem is tudom már, hogy sírjak, vagy nevessek.
Merthogy az emberi minőségnek van egy olyan szintje, ahová - úgy látszik - csak sajtómunkások tudnak alámerülni, mielőtt elpatkolnának keszonbetegségben.
Hajdan, boldog úrfikoromban nagyon szerettem volna újságíró lenni, ma már ezerszer is meggondolnám, hogy ebben az elsilányodott szakmában melyik sajtóorgánumhoz szegődjek el - merthogy szinte egyik sem tartja be a régi, jó irányelvet: a hír szent, a vélemény szabad.
Reklám-szórólapot írni meg sosem szerepelt a vágyaim között.
Ha olvasom az Index világpolitikai beszámolóit, csak mosolyogni tudok, de a Népszava cikkeit olvasva erős a gyanúm, hogy mentális kihívásokkal küzdő mazochista lehetek.
Amit ott művel egy- két sajtó-napszámos, az a hajdan baloldali és tekintélyes lap meggyalázása.
Példányai lassan ügyibevaló méretre vágva a zsákfalvak pottyantósaiban érdemelhetnék ki hasznos, szociálisan érzékeny és adekvát felhasználásukat.

Olvasom, hogy Putyin választási győzelméhez nem gratulált, csak a kínai, az indiai, az iráni, a szaud-arábiai, dél-afrikai és a Szovjetunió majd minden volt tagköztársaságainak elnöke, viszont Észtország, Litvánia, Lettország és még néhány nagyhatalom ezt elmulasztotta.
És hát ternészetesen az angolszász világ és az általa dominált európai hatalmak sem gratuláltak, legyenek azok kicsik, vagy nagyok.
Putyin túléli, az említett hatalmak vezetőit meg szép csendesen megüti a guta, hiszen csak az európai nagyvárosokban leadott orosz szavazatok számain tudnak rugózni.

Ezek azt tanúsítják, hogy egyrészt az oroszok nem titkolják az ellenszavazatokat, másrészt akinek nem tetszik a rendszer, az élhet a világ más tájain is, és ameddig nem fordul tevőlegesen Oroszország ellen, addig a kutya se ugat utána.
Hogy szerintük ők tudják, hogy mi az orosz érdek?
Annak idején a nyilasok is ezt állították a magyar érdek kapcsán magukról, elöttük Horthy, még előbb Ferenc József, sőt Haynau is - az ülésrend meghatározza az álláspontot, ugye... 


A Gorbacsov által eltékozolt birodalom ismét a lábára állt, és olyan vezetőt kapott, akiből nem lehet hülyét csinálni, aki az országa ellen berzenkedő angolszász országokat és csatlósaikat rákényszeríti, hogy Oroszországot súlyának megfelelően kezeljék, ha már a hatvan évnyi békés kereskedés és partneri viszony nem felet meg nekik.
Oroszország meglesz a nyugat-európai államok nélkül, de vajon azok is meglesznek nélküle?
Rossz nyelvek szerint Európa egy nem túl jelentős félszigete Ázsiának, nyersanyagkincse  elenyésző, lakóinak száma csökken, technológiailag és katonailag gyenge, egymagában esélye sincs felvenni a versenyt az USA vagy akár Kína világával.

Egyetlen esélyét éppen most hajítja sutba, mikor az oroszokkal kialakítható szövetség helyett az amerikai politika cselédjévé szegődik.
Nem csoda, hogy jelenlegi vezetői Oroszországot mint vérengző fenevadat, Putyint  meg mint a világ ellenségét szeretnék bemutatni, helyiérdekű és kétes sikerekkel. 
Ezért persze a későbbiekben drágán kell fizetni, mint ahogy a katonai konfrontációért is, ha egyátlán megússzuk a világháborút.
Merthogy ne feledjük, Oroszország és Putyin viselkedését az angolszászok rossz politikai-gazdasági-katonai helyzetértékelésén alapuló agresszív és szakadatlan nyomulása váltotta ki.
Az, ahogy bunkósbotjukat, a NATO-t - igéretük dacára - egyre közelebb és közelebb vitték Moszkvához.
Most úgy jártak, mint a bűvészinas, aki kitáncoltatta a söprűt a sarokból, de visszatáncoltatni már képtelen.
Az oroszok pedig elszántak, a kínaiakkal a hátuk mögött - ha már így esett a dolog - belekezdtek a világrend átalakításába, mely nagyságrendileg a jaltai rendezéssel esik egy súlycsoportba.
Nem kell azt hinni, hogy sikerük esetén az Egyesült Államok megszűnik nagyhatalonak lenni, de mindenképpen megszünik az egypólusú világrend, és a demens Bident az amerikaiak ezért éppen annyira fogják szeretni, mint az oroszok a narcisztikus idealista Gorbacsovot.


Oroszország számára ez a világválság - miközben nem rendítette meg az országot, sőt -  kényszer szülte lehetőséget ad a modernizálásra, a folyamatok felgyorsítására a tudomány és technika területén, a társadalom jólétének területén, és nem utolsó sorban katonai területeken.
Putyin pedig éppen megfelelő ember erre a feladatra, megfelelő helyen.
Nyugaton el sem hiszik, hogy hatalmát fenn lehet tartrani a  nép terrorizálása nélkül, pedig éppen a legutóbbi választás is azt tanúsítja, hogy dehogynem.

Az orosz népnk a II. Világháború, a húszmillió orosz halott, az ország európai felének elpusztítása olyan tanulságokkal járt, mely beleégett az orosz társadalmi tudatba.
Ennek megfelelően reagál a világ dolgaira, és ideje lenne beletörődni, hogy nem vevő az angolszász "demokráciára".
Saját társadalomszervezési mintáit követi, mely saját történelmén alapul, melyben a Romanovok mellett ott van Sztálin is, az angolszász intervenció a távol-keleten, Gyenyikin, a kozákok, a Szovjetunió, Hruscsov és Jelcin - létük és uralmuk megannyi tanulságával.


Számunkra talán az lenne kívánatos, hogy békében és biztonságban éljünk egy világhatalom mellett, kihasználva azokat a lehetőségeket, melyeket egy ekkora ország majdnem-szomszédsága nyújt.

Szomorú, hogy a mai magyar ellenzék - még azok is, akik magukat baloldalinak tartják - átengedte a "béke" jelszavát a maffiának, mely jelenleg a hatalmat gyakorolja errefelé.
Putyin meg teszi a dolgát - a mi helyeslésünkkel vagy ellenkezésünkkel - számára mindegy - egy világhatalom vezetőjeként.
Megrovóan fel szokták emlegetni neki, hogy KGB tiszt volt.
Valóban, de ez inkább az előnyére vált a mai helyzetben, hiszen hozzászokott az elemző munkához, kerüli a felelőtlenséget és nem lehet kiénekeltetni a sajtot a szájából.
Nem mellesleg a társadalmi jólétre is odafigyel, ami egy olyan országban, mely száz évvel ezelőtt még a nyomor, elmaradottság és primitív életmóddlal volt azonosítható, nem közömbös.

Hogy menet közben feléledt a fasizmus?
Hogy Németország ismét fegyverkezik?
Hogy a francia elnök európai vezető szerepre vágyik és a francia Gloire újjáélesztésére Napoleon után néhány évszázaddal?

Mindegy, a világ megy előre a maga útján, Róma ugyan az "Örök város", de a hatalma nem tartott örökké, ebben hasonlít Washingtonra, melyben a Capitólium elfoglalása ugyanúgy a demokrácia és kultúra csúcsa volt, mint hajdan nálunk a TV-székház ostroma.


Drukkolok Putyinnak, a világnak jót tenne ha multipolárissá válna.
Kissé értetlenkedem azon, hogy egyes demokraták az egyszemélyi hatalom ellen berzenkednek, de hogy egyetlen állam gyakoroljon irányítást a világ felett, azt természetesnek tartják.
Remélhetőleg háború nélkül ússzuk meg a válságot, remélhetőel hamar nyugvópontra jut a helyzet és ismét egy hosszabb békekorszakot élvezhetünk...
Jó lenne.

:O))) 

A MEGTÉRT BÁRÁNY

A megtért bárányról egy bibliai példabeszéd szól, melyet Jézus mesélt a farizeusoknak.
A történet arról a pásztorról szól, akinek száz birkájából egy elkóborol, de aztán rátalál, hazaviszi és olyan boldog, mint az öregember aki azt álmodja, hogy akkora a csúnyája, mint a telefonpózna.
Meg is hívja a szomszédait, elmesélni nekik a történetet, kérve, hogy osztozzanak örömében.

És így is történt, és azóta is kedvesebb a megtért bárány a kilencvenkilenc rendesnél, akikben nem élt az életösztön, és békésen legelészve várták a percet, hogy pörköltté lényegüljenek.
Közben konferenciákat tartottak arról, hogy igazából nokedlivel vagy sós burgonyával lesznek finomabbak, de erről már nem szólt a példabeszéd.
Mint ahogy arról sem, hogy a szomszédoknak hogy izlett a birkapörkölt, mely az elkóborolt jószágból készült, melynek romlott génjeit ki kellett vonni a tenyésztésből, de a gének állapota a kifogástalan ízhatást - hála a példabeszéd szerzőjének - egy fikarcnyit sem befolyásolta.
A köret krumpli volt, és Mária kóser kovászos uborkájának nem volt párja.

Brit tudósok kimutatták, hogy az azonnali határozott intézkedésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a nyáj ma is együtt marad, nem szalad szerteszét, mint nyugger csigagyüjtő feldőlt kosarából kiszabadult csigabigák.

Ez jutott eszembe arról, hogy már megint megtért valaki, akinek a segge alól kihúzták a pihepuha párnácskát, melyen a tragikus esemény bekövetkeztéig oly békésen üldögélt, mint Buddha a Nirvánában.
Igaz, ami igaz, akkor hirtelen megvilágosodott, és még mielőtt az óvóbácsi ki tudta volna mondani az "azonnal add vissza a pár..."  mondat utolsó szótagjait, fogta és az óvóbácsi felé dobta, de azt legalább három szigetelőréteg választotta el tőle, így aztán az őszinte tekintetű Rogánt találta el, gyógyíthatatlan mentális sérüléseket okozva neki.
Voltak már ilyen megvilágosodások a múltban is, gondoljunk - hogy messzebb ne menjek példázatért - az O1G alapmű halhatalan szerzőjének, Simicskának megvilágosodására.

Ő alapvetően két dologért halhatatlan, az egyik, hogy még a pizsamanadrágja zsebében is Geiger-Müller számlálóval közlekedik, a másik pedig, hogy az ő páncélszekrénye a Pilisben ugyanazon a tisztáson van elásva, mint Pintéré a sokat tudó kockásfüzetekkel.
A tanulság ebből az, hogy a példabeszéd birkái ma azok a választók, akik hisznek az efféle megvilágosodásokban.
Voltunk páran, akik már a hetvenes évek vége felé is ki akartuk írni a transzparensre, mikor az elöljáróink az NDK katonai attaséjának látogatása alkalmából megfelelő üdvözlő jelszót kerestek, hogy "Kutyából nem lesz szalonna!"...
Kicsit soká tartott a jelszó verifikálása, de mára minden rendben.

Nem merném azt állítani, hogy az ember a kényszerítő körülmények hatására nem változhat, nem lehet a rablóból kiváló rendőr, a maffiózóból egészségünk és közoktatásunk kiváló őre, az adócsaló vállalkozóból a kötelező tagdíjakból fenntartott önkéntesen kötelező kamara elnöke, de azért időt adnék ezeknek a változásoknak.
Pártot is ismerek, melyben a karrier szinte meghatározó előfeltétele, hogy a majdani korifeus a tulsó partról ússzon át, ez a negatív maffia-módszer.
A maffiában, ahhoz hogy tag legyél, legalább egy gyilkosságot el kell követned, hogy az iletékesek biztosak legyenek abban, hogy nem fogod elárulni a Keresztapát, míg errefelé legalább egyet el kell árulni hajdaani eszméinkből és társainkból ahhoz, hogy a megtértet a keblünkre öleljük és vezető politikust gründoljunk belőle.
Van akinek szektától szektáig vezet az útja, mígnem egy szemüveg segítségével politikussá nem változik.

Hej, Jézusnak könnyű volt!
Akkor a törzsi viszonyok egyszerűek voltak, a megkövezés intézménye a szélsőségeket lefaragta, ma meg itt bolyongunk reménytelenül a sivatagban, várjuk, hogy megmentsenek, de hiába.
Vajon nokedlival, vagy sóskrumplival leszünk felszolgálva?
Össze kellene már hívni egy megbeszélést, hogy eldönthessük!

:O)))

PÁRTOK ÉS ÁRTÓK

Csak a baj van velük.
Megmondják a civilek is, akik a CivilPárt tagjaiként csak a csillagok kedvező együttállása esetén jutnak oda a húsosfazékhoz:
De a csillagok sehogy se akarnak nekik kedvezően összeállni, pedig a vöröset már le is törölték, hogy egyszerűbb legyen a feladat.
Csodálkozásra persze nincs ok, hiszen a torta nem lesz nagyobb, sőt.
Ezek a civilek meg piszkosul erőszakosak, kizabálnák a fínom mócsingokat abból a kajából, melynek elosztásáról Nagyurunk már önfeláldozóan gondoskodni méltóztatott.
A pártok meg egy hangyafaxnyi lépésre vannak attól, hogy nettó költségvetési befizetők legyenek, a világon elsőként.
Hogy a Fidesz nem?
Ja, hát ez azért van mert a Fidesz nem párt, hanem maga a szervezett bűnözés.
Nem, nem a Józsi meg a Jolán néni a bűnöző, akik részben a hatalomhoz húzás miatt, részben megélhetési okokból Fidesz-szavazók (nem, nem azért, mert genetikailag cselédek, pfuj, még a gondolat is borzasztó - egyébként sem genetikázunk, mert  az már mejdnem olyan, mint a genderezés...), ők még katonák se lehetnének Rogán caporegime csapatában, ők a morzsák haszonélvezői.

De az azért nem nélkülöz némi pikantériát, hogy egy társadalom, mely önmagát - elvileg - a pártok tevékenységén alapuló angolszász tipusú parlamentarizmus keretei között határozza meg, ilyen vehemensen utálja a pártokat, mint a mi társadalmunk.
Oka van ennek, ez pedig a társadalom sajátosan magyar fejlődése, mely valahogy úgy van a hatalmi kínálattal, mint a nők a turiban - az a jó, ha mások száz levetett rongya közül lehet választani, míg ha mondjuk a kínálat egy Diorra és egy Guccira szűkülne, hát az maga lenne a tragédia.
Különben is, ízlések és pofonok ugye, ha valakinek BOSS kell, hát találja meg a kínálatban, ha jó volt az SS-nek, jó lesz nekünk is!

Régen egy pártban azok csoportosultak akik a világról azonos, vagy egymáshoz nagyon hasonlóan vélekedtek, ettől lett elvtárs az elvtárs.

A világ közben olyan lett, mint a teknős a viccben - vagy valami, vagy megy valahová, de épeszű ember már nehezen igazodik el rajta.
Egy biztos, hogy az ideológiáknak átmenetileg beáldozott, talán azért, mert túl sok ember halt meg értük és  miattuk - és itt a vallásokat is ideológiaként kéretik kezelni.
Viszont a pártok elkezdtek vallási szervezetként viselkedni, a puszta hatalomvágyon kívül kevés elképzelésük van az általuk kívánatosnak vélt társadalomról, saját pápákkal (na jó, sekrestyésekkel) rendelkeznek, akiket gondolkodás nélkül illik követni a megkövezés és keresztrefeszítés ódiumával fenyegetve.
Azt remekül hirdetik, hogy mit "nem", de arról keveset szólnak, hogy mit "igen".

Természetesen a szinte középkori szinten manipulált tömegeknek ez nem is hiányzik, ők egyszerűen csak jól akarnak élni - érts ezen bármit, mi szem-szájnak ingere.
Talán elhamarkodott kijelenteni, de megítélésem szerint a pártok és a pártok küzdelmén alapuló társadalmi berendezkedés felett eljárt az idő, a mai állapotában talán jobb is lenne helyette valami más, valami új, valami ésszerű.
Nincsenek illúzióim, túl sok hatalommal rendelkező ember érdekelt a mai rendszer fenntartásában, és amióta a főniciaiak feltalálták a pénzt, azóta tudjuk, hogy az beszél, a kutya meg ugat.


Mi lenne a kívánatos szerintem?
Hát, az egész jelenlegi rendszert fel kell borítani.
Hagyományos értelemben vett pártoknak nem lenne szerepük, helyette programok versenyeznének egymással, kvázi választási pártként.
A programoknak konkrétnak, számonkérhetőnek kellene lenni,  a teljesítési határidőket nem lehetne lebegtetni.
A választás nyertese a ciklus felénél elszámoltatható lenne  vállalásaival, amennyiben nem teljesített akárcsak egyet is közülük, a képviselők mandátuma automatikusan megszünne.
A teljesítés igazolására egy testület lenne hivatott, de a választópolgárok meghatározott létszámú csoportjának anyagi kockázattal járó  kezdeményezésére a döntés megváltoztatható, ez esetben persze az igazoló testület mandátumát veszti, anyagi konzekvenciák mellett.
Az önkéntes vállalások mellett az induló választási párt köteles lenne egy kérdőív kérdéseire konkrét választ adni, a kérdőív olyan kérdéseket tartalmazna, mint például a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tervek, vagy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, de konkrétan.

Például tervezik-e bevezetni a  beavatkozások egységes kifizetését a betegnek, mely alapja lehetne egy számlának is a magánellátásban.

Vagy, hogy a ciklusban bevezetik-e a dohányzás vagy a narkotikumok használatának szankcionálását az egészségügyi adó mértékénak megállapításánál?
Tervezik-e a ciklusban viszaállítani az egészségügyi ellátás biztosítási jellegét?
Családi pótlékemelése vagy adókedvezmény?
Az adórendszeren keresztüli támaogatás tilalma bevezetésre kerül-e?
Területi és iskolai tömegsport vagy a profi sport kerül támogatásra?
Ki tartsa fenn a gladiátorképzőket - a klubok vagy a társadalom?

Terveznek-e változtatást a nyugdíjrendszerben, s ha igen, milyet?
Bevezetésre kerül-e az oktatás szektorsemleges finanszírozása, és milyen módon valósul meg az önkormányzatok beleszólása a területükön működő nem állami fenntartású intézmények életébe?
Tervezik-e a KLIK felszámolását, az önkormányzatok szerepének növelését, és ha igen, milyen módon?
Csak olyan törvényjavaslat kerülhet benyújtásra a ciklusban, mely szerepel a tervek között, egyébként évente a nem tervezett programokat népszavazással kell engedélyeztetni - minimálisan is hat hónapos csúszással, gazdasági elemzéssel.


Képviselő az állampolgárból úgy lehet, hogy valamelyik  progamhoz csatlakozva egyénileg megméreti magát és bánatpénzt helyez letétbe, melynek összegét személyes és családi vagyonának megfelelően egy testületnek  kell megállapítani. Ezt akár egy közösség is összeadhatja, de a ciklus végén nem tarthat igényt a visszatérítésre.
Ennek az összegnek a képviselő a ciklus végén a dupláját vagy tripláját  kaphatja vissza, amennyiben a népszavazás a program sikerességét állapítja meg.
A képviselő évente egy szavazás során visszahívható, annyi szavazattal, amennyivel megválasztották.
Programot bárki hirdethet, de a tervezett változtatások forrását meg kell jelölni, azt egy közgazdászokból álló bizottságnak véleményeznie kell, és azt nyilvánosságra kell hozni - bárki számára  hozzáférhető csatornákon.
Külön fejezetet kell szentelni a külügyeknek, a külkereskedelemre, a külföldi vállalkozások számára adott adó és egyéb kedvezményekre.

Szóval, el lehetne gondolkodni dolgokon, a változtatás lehetőségén, mert a jelenlegi sziszténa csődöt mondott és még előttünk a kor kihívásainak java.
Akik szeretik a demokráciát és unják az ellenzéki tehetetlenkedést. azoknak ajánlom, hiszen éppen itt az ideje, hogy abbahagyjuk a döglött ló verését, és kreatívan álljunk a dolgokhoz.
Ez az írás csak egy ötlet és vázlat - annak is csak egy része, hiszen a feladat óriási és az egész államigazgatás megváltoztatásával jár.
Természetesen az önkormányzati szabályohat is ehhez kellene igazítani.
Talán valami hasonlóval ki lehetne mozdítani az állampolgárt is abból a meggyőződéséből, hogy nincs beleszólása a sorsába.
Persze az elelnállás óriási lenne, de a jelenlegi helyzet konzerválásával végleg elveszett a jövő.
Az unokáké és dédunokáké is.


Hát nem lenne kár érte?

:O)))

HÁROMEZER LAPÁT BORSÓ

Ez ennek a blognak a háromezredik bejegyzése.
Nem minősíti a blogot, hiszen magam is sokszor leírtam már, hogy nincs annál pusztítóbb, mint az, ha a hülyeség szorgalommal párosul, ennek dacára megveregettem a vállam, hiszen ennyiszer még a tanítónéni sem íratta le velem anno, hogy "Nem húzzuk meg Bea copfját!" - és ezt nem is a hatalom önkénye írta elő nekem.
Bevallom, kicsit olyan vagyok mint Jancsi, aki kivitte Julcsát a kert végébe, és büszkén mutatott egy formás kupacra: Látod Julis! Ezt itt mind én... khm... csináltam!
2009 október 9-én indítottam útjára a blogot, a fiam biztatott fel rá, mert méltatlankodtam azon, hogy az akkori jobbratartó Index portál Polidili névre hallgató vitafórumáról az akkoriban kinevezett moderátorok (nőjön köröm a csúnyájukon ha fiúk és még élnek...) kiszorították a baloldali vitázókat, akik először megkíséreltek egy új vitafórumot létrehozni, de nem sikerült.
A régin a jobboldaliak körbeálltak és elsőször egymást dicsérték, majd Orbánt, - jól elvoltak ott az akolmelegben.
Az új vitafórum hamar meghalt, merthogy egy kézzel nem lehet tapsolni, a vitapartnert dicsérni meg minek, különösen, hogy a baloldali hagyományok megkerülhetetlen részét képezi az egymás közti torzsalkodás.
Így lettem lézengő ritter, tábor és zászló nélkül, mikor a fiam meglepett ezzel a felülettel, ahol saját szájízem szerint hirdethetem az igét, ha már a ragozásához - konkrét politikai szerepvállaláshoz - már akkor is öregnek tartottam magam.
Természetesen már az (https://www.pupublogja.hu/2009/10/az-elso-bejegyzes.html) első bejegyzésemhez érdemben szólt hozzá a jobbszél, csak, hogy érezzem a törődést, de persze ez nem vette kedvemet - sőt -, így aztán nekilendültem a borsó faltra hányásának. 


Néhány alapkérdést tisztáztam magamban, hogy ne legyenek később keserű perceim.
Elsőként úgy gondoltam, hogy anonim maradok, merthogy nem akartam kitenni családtagjaimat politikai nézeteim miatt mindenféle trágárságnak melyek bimbozó demokráciánk máig sem hervadó virágaiként tenyésznek a magyar pampákon, noch dazu a családunk demokratikus is, és mindenféle politikai irányultságot tolerál, amennyiben az nem náci, rasszista vagy szélsőséges.
Illúzió volt.
A magyar ember nyílt természete már a Horthy-rendszerben sem türte a titkolózást, így a titkos szavazást sem, így aztán a facebookon, ahol megpróbáltam népszerűsíteni az irományaim, azonnal kérték az irataim fénymásolatát, anyám nevét hat példányban, a lakcímem, a vallási hovatartozásom meg az utolsó bőrgyógyászati diagnózisom.
A blog címe ekként okafogyottá vált, pedig olyan szépen kitaláltam, hogy ha a franciáknál népszerű lehet egy leláncolt kacsa (Le Canard enchainé), akkor nálunk is lehet esélye egy blognak, melynek névadója egy szerénységéről, a környezet iránti igénytelenségéről, munkabírásáról elhíresült teve, mely ha nem tetszik valami vagy valaki, hát - jó teveszokás szerint - köp rá.
A tetejébe újonc katona koromban - kifinomult mozgásom okán a díszmenet alkalmából -  katonatársaim és a Tarack becenévre hallgató szakaszparancsnok-helyettesünk a Teve nevet adományozták nekem.
A két pupot már én vívtam ki magamnak, ha már teve - legyen puputeve.
Elhatároztam, hogy hirdetéseket nem engedek a blog közelébe, mert minden, ami pénz, azonnal elkezdi érvényesíteni saját érdekeit, így a mai napig egy fillért se kerestem ezzel, viszont így senki elvárásainak sem kell eleget tennem.
Ugyanez vonatkozott a pártokra is, elhatároztam, hogy ameddig a blog él, addig én pártnak tagja nem leszek, - és ez egy bölcs elhatározás volt, hiszen a tagsági viszony kötelez.
Elhatároztam azt is, hogy a blog hangneme inkább ironikus-szarkasztikus lesz, hiszen éppen elég sajtómunkás van, aki komoly pofával hirdet hülyeségeket, és a blog különben sem sajtótermék, egy kis lazaság belefér.
Meg kellett határoznom magamnak azt is, hogy miért írom a blogot, és hittérítőből is eleget találtam a pályán, így aztán azt a célt tűztem magam elé, hogy az olvasót gondolkodésra késztessem, aztán majd saját tapasztalatain átszűrve kialakítja a saját álláspontját, immáron átgondolva azt is esetleg, amit a blogban olvasott.
Mivel nagyon irritált, hogy sokan úgy formálnak kategorikus véleményt egyes dolgokról, hogy a legalapvetőbb információkak se járnak utána, kerestem egy ügyibevaló mottót az érdeklődésre serkentéshez, és ehhez megtaláltam Mark Twain örökbecsűjét, melyet a blog címlapján a mai napig elolvashat, aki akarja, bár tapasztalataim szerint a tartalmát kevesen igénylik, sokan átugorják, a többiek pedig szlogennek vélik, mint hajdan a Népszabadság címlapján, hogy "Világ proletárjai egyesüljetek!"
Kár, mert anélkül, hogy legalább a hozzáférhető tényeket megismerné valaki, legfeljebb csak a mások által - sokszor nem a valóság közvetítésének szándékával - szájába adott valamit rágcsálja, ami persze - feltéve, högy nem gyermekkorú, az ő dolga, tegye ha akarja...
Persze ebben a mai világban, melyben a média segítségével felül lehet írni a valóságot, nem túl népszerű az önálló gondolkodásra serkentés, melynek gátja az is, hogy a hatalom hátulgombolós kisgyerekeknek kezeli a fogyasztót.
Egyszerű és érthető játékokat ad neki, Anikó akkora dudáit tolja az arcukba, hogy nem látják tőlük a valóságos problémákat.
A zemberek egy része azt gondolja, hogy neki nincs befolyása az eseményekre, ezért már azzal is elégedett, ha nem fagy meg vagy nem veszik éhen.
Az az ember - vagy a gyereke - , aki  öntudatosan verte nem is oly régen az igazgatója íróasztalát a melós jogaira hivatkozva, ma a legócskább kis segédkapitalista kénye-kedve szerint ugrál és saját - mellesleg hazug - álláspontja szerint "nem politizál" ebben a végtelenül lezüllött mai magyar társadalomban.
   

A világ megváltozott a blog indulása óta.
Az első poszt idején Bajnai volt kormányon, ami a baloldal lezüllésének sokadik állomása volt, bár ezt jól fedte el az a kisfiús arckifejezés, mely a kőkemény kapitalistát elfogadhatóvá tette a balodali szavazók körében.

Miután megváltotta némi Fidesznek ezüsttálcán átnyújtott pénzeken a szabad elvonulást, a baloldali politizálásnak is befellegzett - de nem is ugatott utána a kutya sem.
Pedig ő vette el a tizenharmadik havi nyugdíjat, ő költötte el az IMF hitelét, kivéve az ellenzéknek félretett váltságdíjat, aminek előteremtéséhez az égadta világon semmi köze nem volt. 
Így aztán a blog története nagyban-egészében a maffiaállam történetéhez kapcsolódik, egyben a baloldal vergődéséhez is. 
Nagyon tanulságos lesz majd a történészeknek, ha a kor történetét írják, hogy mennyire rabja az ember az illúzióinak, pedig amikor a baloldal alól kihúzták rendszerváltáskor a gazdasági alapot, pontosan tudni lehetett, hogy ez egy ellenforradalmi fordulat, és nagy szerencsénknek kell lenni, ha a revans nem lesz véres.
Hát végül is szerencsénk lett, halottaink ezrei nem az utca kövén végezték, hanem abban az ágyban, melyet még a kommunizmus vérgőzös esztendei alatt szereztek be.
Gyilkosaik megelégedtek a rájuk mért kilátástalansággal, a munkanélküliséggel, a feleslegesség érzetével, az önérzetük ellopásával.
Gyermekeik, melyeket az átkos rendszer a tenyerén hordozott apáikat kárhoztatták azért a társadalomért, melyhez még csak megközelítőleg hasonlót sem voltak képesek létrehozni az ország egyetlen mutatóját tekintve se, hacsak nem a politikusnak nevezett tölvajok számát tekintjül mérőszámnak.

Közben azért én is tanultam egyet s mást.
Megtanultam, hogy az emberek többsége nem az agyával, hanem az érzelmeivel gondolkodik, az érzelmeit pedig előrecsomagolva kapja a médiától.
Megtanultam, hogy az olvasók egy része nem szeret olvasni, legfeljebb a címet betűzi ki, majd ennek alapján öntudatosan hozzá is szól ahhoz, amiről azt gondolja, hogy a poszt szól.
Megtanultam, hogy a hosszú írás - rossz írás, mert nem olvassa végig a kutya sem.
Megtanultam, hogy magyarember álszent, például nem szeret szembenézni a múltjával, ő már akkor szociáldemokrata volt, amikor (és azóta se...) tudta, hogy azt eszik-é, vagy isszák.
Megtanultam, hogy az édicica, cukikutya, kisgyerek és az  asszonyok erőszakolása a társadalomban az aduász, mindent visz.
Megtanultam, hogy ha leírom azt, ahogy valami történt, akkor azzal én ab ovo egyet is értek; ha leírom, hogy Quasimodo nem egy dalia, de nehéz gyermekkora volt, akkor én púpsimogató vagyok, de nem is csoda, hisz lelkileg én is pupos vagyok.
Megtanultam, hogy a politikai párt ma már nem egyazon célért küzdő emberek önkéntes szövetsége, hanem szekta, melynek élén a guru kinyilatkoztat, a tagok számára pedig a lemmingek viselkedése a kívánatos.
Megtanultam, hogy vannak nemzetek (román, orosz, kínai, stb.) melyeket nem illik szeretni, eleve primitívnek és alacsonyabbrendűnek illik tartani, vannak etnikumok (zsidó, cigány, örmény, stb.) melyeknek a vérében van a, ellenben mi, mogyorók ugye, de nálunk már csak a székelyek jobbak, hisz maguk mondják, hogy székely sz@rta a magyart, ugye.


Ezzel együtt összejött a blogon egy kis politikai közösség, mely kommentjeiben egymással is vitázva iparkodik megérteni a világban ma végbemenő folyamatokat, általában kulturált hangnemben, ha nem is mindig toleránsan.
Ha ehhez a poszthoz lesz tíz hozzászólás, akkor büszkén mondhatom, hogy a blog fennállása óta éppen negyvenezer hozzászólást generált, de nem is csoda, hiszen a kezdetektől hatmilliónál többször nyitottátok meg.
Formailag sajnos elég szegényes, ráférne már egy kis szidolozás, de a bloggazda egszemélyes szerkesztőség és lusta is, soha nem volt újságíró - ez talán előny és hátrány is egyben.
Viszont kiszolgáltattam magam nektek teljesen, hiszen aki meg akar ismerni, az többet tudhat rólam, mint az édesanyám, aki egyébként a mai napig nem hagyott fel a reménnyel, hogy talán rendes embert is lehet még nevelni belőlem.

Köszönöm hát az érdeklődéseteket, a türelmeteket, köszönöm nektek ezt a virtuális beszélgetést.

Arra vagyok büszke, hogy - bár nem vagyok tévedhetetlen - akármelyik posztot olvasom el az archívumból, ma is vállalható számomra mindegyik.
Most majd nekikezdek a második háromezer posztnak, remélem, velem tartotok, hiszen a blogger fizetsége az, ha olvassák.


Hát fizessetek, ha kérhetem...

:O)))

 


                              

DEMOKRÁCIA - A DIKTATÚRA ÁLRUHÁJA

Napersze, fogok mindjárt kapni hideget is, meleget is - mégis, mecsoda dolog egy ilyen szép közmegegyezésbe belerondítani, mint, hogy a demokrácia maga a tökély, a felülmúlhatatlan társadalmi berendezkedés, maga a jövő.

Úgy, ahogy ezt annak angolszász formájában kitalálták azok, akik ki akarták használni az állam elnyomó funkciőját - a maguk hasznára.
Csúnya gondolat ez, hiszen az ember szereti azt hinni, hogy van némi beleszólása az őt körülvevő világ dolgaiba, és hát van-e erre jobb mód, mint a képviseleti demokrácia? 
Politikusnak vagy okos emberek állnak, vagy ostobák, akik az okos politikusok kesztyűbábjaiként üzemelnek.
A döntéshozataloknál az arány nagyjából megegyezik a társadalmi arányokkal.
Hogy nálunk mi a helyzet, azt bátran tanulmányozhatjuk a magyar országgyűlés összetételén, és itt nem csak a kormányon levőkre gondolok, hanem azok ellenzékére is, akik végtelen rátermettségükben általában a saját érdekeiket sem ismerik fel, nemhogy az országét.

Sokat gondolkodtam, hogy merjem-e egyátalán leírni, de a társadalom természetes állapota nem a demokrácia.
Ha őszintén szembenézünk a problémával, az emberek többsége sem szereti, hiszen strapás dolog - gondolkodni és időnként dönteni kell hozzá. Márpedig ez felelősséggel jár és  kevesen szeretik - azok egy része is a cukicicák és kutyulimutyulik színvonalán befejezi ezt a fejfájást kiváltó műveletet.
Jobb az, ha az okosok előrágják, aztán már csak azonosulni kell azzal, amit az okosságokból kihallani vélünk, mégha hallássérültek vagyunk is...
Az emberek túlnyomó többsége úgysem a fejével gondolkodik, hanem a szívével, és még ez se lenne akkora baj, de túl sokan vannak akiket úgy szereltek össze, hogy a két végüket felcserélték.
Az ember az állatvilágból jön, ott pedig nem divat a demokrácia, gondoljunk csak az erősebb kutyára.
A társadalmakban is ez a helyzet, és hogy vannak tánclépések, melyeket a vezető "demokrata" politikusok ellejtenek, az csak annak köszönhető, hogy nem buták, és tudják, hogy így könnyebben kézben tartható az őket követő hívek igencsak vegyes szellemi képességű gyülekezete.


Okos jogászok találták ki az okoskodók ellen, hogy a jogszabályok értelmezésénél a jogalkotó szándékát kell figyelembe venni, no, ezt errefelé nem divat vizsgálni.
Itt ha leírnak valamit, akkor még az írástudók egy része is megdönthetetlennek talál egy rendszert, mert ugye jogállam van, és a Guru még olyat is odacsinált, hogy preambulum, az pedig már majdnem olyan, mint a szimbola Rejtőnél, azzal aztán vitázni, neadjisten ellene fellépni nem lehet.
Hogy az alkotmányt négyötöddel lehet módosítani?
Nem baj, majd kétharmaddal megváltoztatom, hogy kétharmaddal lehessen igazítani azon , amelynek védelmére felesküdtem!
És különben is, az , hogy a jog az uralmon levők érdekeit szolgálja, az úri huncutság, hiszen a rezsicsökkentést is jog szabályozza, meg a kötelező akciókat is előírtuk a boltokban - nem igaz?
És le a diktatúrával és a diktátorokkal!


Diktatúra az, amiről nekem fogalmam sincs,  de nem tetszik, mert az én demokrata Vezérem, vagy az általam preferált egyhá párt mégdemokratább elnöke kiállt a szószékre és kihirdette.
Az a brancs, melynek ők látszólag időnként egymással szemben is ellenvéleményt képviselő tagjai szintén nem diktatúra, hiszen nem gyilkolnak, legfeljebb az általuk generált konfliktusokban százezreket.
Vagy a kínzókamráikat külföldre telepítik.
Márpedig megmondták, egy ember halála tragédia, százezeré statisztika.


Hogy ez téged érint? 
Nem érdekes, te már öreg vagy, legfeljebb a fiad - lányod érintheti - esetleg az unokáidat, hiszen tudod, hogy a világháborúban se te estél el, legfeljebb apád, vagy a nagybátyád, és a megszállók egy része, akik akkor éppen visszaadták a pofont, melyet ok nélkül   adni voltunk oly kedvesek.
És te tudod, hisz mondták neked, hogy  nők százezreit - ha nem millióit - erőszakolták meg, lehet, hogy benned is peng a balalajka?.
Igaz, hogy mi falvaik teljes lakoságára gyújtottuk rá a házat, a csűrt, melybe behajítottuk a kintfelejett csecsemőt, akasztgattunk, nem kímélve asszonyt, gyereket, - de amelyik asszony ott odaadta magát hős katonáinknak, az igaz szerelemből tette, mint tudjuk. 


Nincs mifelénk diktatúra, hiszen most is megkérdezték a népet, hogy akartok-e háborút Európában?
Mert akkor a meglevő kétszáz mellé még telepítünk egy-két támaszpontot az orosz határra, miondenesetre azonnal felmondjuk a közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodást, hiszen a dal is megmondja: az első pofon a legnagyobb, és Ukrajnából Moszkvát is el lehet érni igen hamar...
És ha a farokzongorista felmondja az oroszokkal a krími támaszpont-bérleti szerződést, hát mi átvesszük, és gázt is szállítunk, kicsit drágábban, de az demokratikus gáz lesz!
Megkérdeztek, hogy annyi békeévet nem únsz még?
Hiszen a szórakotatásodről is gondoskodtunk!
Volt itt rendszerváltás, melynek során az oreszág tízmilliomod tulajdoni hányadából  a csupasz segged maradt, de legalább most végre sopánkodhatsz és szidhatod a komcsikat, a gyereked meg hisz a hülye apjának! 
Hol a létbiztonság, hol a közbiztonság, hol a jogbiztonság?
De jó is, - a városodban is eldöntheted - hacsak a polgármesternek ki nem adják, hogy a körforgalmakban középütt csak narancsszín vírág nyílhat -, hogy milyen virágokat ültessenek, - igaz, azokat a kijelölt eladóktól kell megvenned, de hát kis demokrácia is demokrácia...


Bajban ismerszik meg az ember, és ebben semmiben sem különbözik a társadalmaktól.
Most baj van, a nagyeszű ellenzéki vezér a baj tompítása helyett azon sopánkodik, hogy kezet fogott a gyilkossal, pedig neki, ha igényt tartana rá igazán megmutatnák a statisztikát, hogy hányan haltak meg a magyar börtönökben az ő miniszterelnöksége alatt.
Na jó, nem rendőrautóban, meg nem menekülés közben Olaszországban, de akkor is...
Arról nem beszélve, hogy nem csak kezet fogott - talán a nyelve még emlékszik arra, mikor kiugrott Moszkvába vacsorázni, mecsoda ízek, az a borscs meg scsi, meg az az oroszkrém torta...


Az a baj, hogy az emberektől egy rendszer se vár önálló gondolkodást, mindegyik a legteljesebb azonosulást vár a céljaival, azok érdekében, akik a rendszert üzemeltetik.
Óriási szerencse, és nekünk is csak harminc év jutott abból a szerencséből, mikor a vezető a vezetettek érdekeit nézte.
És ezt se tudjuk megbecsülni, ma szinte mindenki, aki annak a rendszernek - akár tudtán kívül is, hiszen neki az "járt" - haszonélvezője volt, emlékeiben üldözött és elnyomott volt, hiszen még a kevés számú ellenzéki médium is ezt veri abba a hülye fejébe, ami képtelen szembenézni a múlt és a ma realitásaival.


És hát, ahogy a falkának, a csordának, a hordának vezér kellett, az emberi tudat ettől nemigen tudott elszakadni, vezér kell ma is.
Erre várt a jobboldal, megkapott hát egy maffiózót, és az ellenzék is erre várt, de úgy tűnik, hiába.
Persze az ellenzék azt mondja, hogy neki vezér nem is kell, de ebben emlékeztet arra a koldusra, aki korgó gyomorral bizonygatja, hogy nem is éhes.
Vezető kellene persze a vezérek helyett, de az ritka, mint a fehér holló, és csak akkor lehet jó vezető, ha a vezérnek járó összes jogosítvány birtokában van, de korlátozza önmagát, különben felfalja a környezete.
Merthogy ilyenek vagyunk, mi, emberek.
Akiknek vagy megfelel az angolszász demokrácia-felfogás, vagy nem, vagy demokráciának tartják, vagy nem, - persze vészterhes időkben a szenátus is diktátort választott az antik Rómában.
És itt a választáson van a hangsúly, meg annak a körülményein.
Ázsiában mások a hagyományok és megint mások Szomáliában, mások  Amerikában, mások északon és délen.
Türelmesnek kellene lenni.
A társadalmi berendezkedések exportja nem működik, Che Guevara lenne a tanú rá, ha élne.
És nem kellene álomvilágban élni.
A magukat demokratikusnak tartó rendszerek sem azok, ha a létüket a legkisebb méretékben is fenyegetve érzik, erre talán a legjobb példa Grenada.

Hogy merre tart az emberiség?
Ki tudja, és azt sem, hány knyar és kacskaringó után forr ki valami, - már ha az emberiség megokosodik.
Végtére a csótányoknak és a medveállatkáknak is van idejük fejlődni, az embernek is volt...


:O)))

ELDOBHATÓ ELNÖKÖK

Hát most aztán igen meglepődtünk.
A múlt hétvége maga volt a győzelmi mámor, az ellenzék győzelmet aratott az önkényuralmon, Novák Katalin lemondott - ez igen!
Olyan, mintha a csordából az egyik ökör odaszart volna az istálló küszöbére, a lódoktor hasraesett rajta és a gazda elküldte a vágóhídra a gyanúsítottakat.
Most várhatjuk, hogy legközelebb melyik ökör hova csinál egy szép méretes lepényt, és fogadásokat köthetünk arra, hogy legközelebb az ökrök mennek a vágóhídra, vagy az meg a trágyadombra, aki hasraesett.


Semmi nem történt.
Az egyik seggnyaló kegyelmet adott a másik seggnyalónak, mindketten abban a hiszemben, hogy a Legnagyobb Segget nyalják.
De elkalkulálták magukat, mint az óvodai dolgozó, aki cicát abuzált, és ez kiverte a bölcs magyar társadalomnál a biztosítékot.
Az ellenzék valószínűleg valami romlottat ehetett és beteg lett, mert pontosan azt csinálta, amit kellett, - megragadták a fogást az óvatlanul vagy a hülyeségükben korlátlanul bízó Orbán herezacskóján és megszorongatták, most pedig törik a fejüket, hogy hogyan tovább, miközben várhatják az ellencsapást.
Ami most folyik, az a hatalom kármentése, a maximális hatáshoz szükséges minimális áldozattal.
A feláldozottak egy része kussol vagy dekázik és várja a "Jótett helyébe jót várj!" díjat, más része megvilágosodik, - nekik később egy marék pénzzel betömik a szájukat vagy leesik a létrájuk  - az eredményt tekintve ganz egal.

Most előkerül majd valami erkölcsi gigász és tisztánlátó,  aki ki fog oktatni, hogy ez a fanyalgás helytelen, annak is örülni kell, hogy a rablóbanda kirugta a szakácsnőjét, aki elsózta a levest.
Hát én akkor örültem volna, ha akkor kényszerítjük rá kirúgásra a bandavezért, mikor a szakácsnő belecsinált a kondérba, melyből minket is kinálgatnak.
Mikor kegyelmet adott Budaházynak és eltűrte, hogy az megdicsőülve, lóháton tartsa ebből az alkalomból didalmenetét.
Aki miatt most a balhé kitört, az súlytalan figura.
Emellett nem derült még fény arra sem, hogy ki lökte meg a szakácsnő könyökét, mikor a sószsákkal a kondér mellé állt.
Budaházy viszont a magyar szélsőjobb emblematikus figurája.
Terrorista, aki robbantgatott, baloldali politikusokat próbált fizikai erőszakkal megfélemlíteni.
Terrorista szervezetet épített és kegyelme alkalmából is nyilvánvalóvá tette, hogy folytatni kívánja eddigi tevékenységét, bármennyire is összeegyeztethetetlen az a jogállammal.
Az egyik kegyelmes úr védencét, a pedofilt kasztrálni és gyógyszerezni kellene, őt magát egy tekintélyes pénzbírság kíséretében eltiltani a gyermekek között végzett munkától.
A terroristát meg becsukva kellene tartani, ameddig veszélyes a társadalomra, a kovetőivel együtt.

Természetesen ez megint olyabn magyaros eljárás, a mérce errefelé soha nem egyenlően mér.
A potenciális pedofil fideszes Kaleta, a hasonló bűncselekményekért elítélt SZDSZ-es Lévay Levente tulajdonképpen megúszta a dolgot, pedig az ő bűncselekményük közvetlenül és személyesen kapcsolódott a pedofiliához.
Jelen esetben a szálak igen magasra vezetnek, a felbújtók személye lenne érdekes, de hát ne várjunk az ellenzék embereitől emberfelettit, nem erre vannak szocializálva.
Az egész ügy szépen mutatja a magyar társadalom beteg voltát, a magyar igazságszolgáltatás gyengeségeit, és hát azt is, hogy az ellenzék sem mentes a jogellenes - és erkölcsellenes - motívumoktól.
Tulajdonképpen fejtől büdösödik a láb, mondja a közvélekedés és ameddig a Szeretett Vezér lesz hatalmon, addig mást ne is igen várjunk, legalábbis ha realisták vagyunk.


Azért a bennem megbújó idealista epedve várná, hogy az ellenzék ezt a jól kommunikálható és a társadalom ingerküszöbét elérő ügyet legalább az önkormányzati választásokig komunikációs szempontból életben tartsa.
A realista meg azt mondja, hogy két nap múlva már megint egymással lesznek elfoglalva, és még örülhetünk, ha nem derül ki Gyurcsányról hogy pedofil.
Vagy Sorosról, aki Szűz Mária társaságában hajdan felketeste Alcsútot, és amikor ott egy gyerek felajánlotta Magyarországot a Szűzanyának, bosszúbol  abuzálta, ezt tanúsítja egyébként Soros behorpadt homloka. 

Egyébként híve vagyyok a Köztársasági Elnök közvetlen választásának, csak az a félelmem, hogy a mai viszonyok között a keresztneve Viktor lesz.
Én már éltem akkor, mikor még Magyarország normális ország volt.

Téli estéken, ha kint hull a hó, majd mesélek róla a dédunokáknak...

:O)))