2012. március 21., szerda

ANTISZEMITA-E VAGY?

Még kicsit várnunk kell, mire kiderül, hogy tulajdonképpen mi kezdeményeztük, hogy az Unió nyújtson segítséget a jogalkotásban, hogy ne akadályozzák csip-csup problémák az általunk hőn vágyott európai értékek érvényre jutását ebben a sokat szenvedett, tatár – török – orosz dúlta gyönyörű országban, mely olyan, mint  az ideális női cipő: kívülnézetből kicsi, de belül leginkább negyvennégyes.
Sőt - egyre inkább ezerkilencszáznegyvennégyes...
Hitünk szerint mi európai értékek hordozói vagyunk, évszázadok által megszentelt elvek zászlóvivői, élharcosai.
Itt van, ugye, mindjárt az antiszemitizmus is. Európai tradíciói kétségbevonhatatlanok, történetét neves királyok sora gazdagította új és új elemekkel.
Például, ha pénzre volt szükségük, akkor kiűzték a zsidókat a birodalmukból, ha azok mégis maradni akartak, akkor fizetniük kellett, általában méltányosan rengeteget.
Aztán mikor befolyt a felettébb kegyesen megállapított összeg és a szuverén meggondolta magát, akkor némi sportolással – leginkább futással egybekötve - a zsidók mégiscsak elmentek.
Aztán egy idő után, mikor már végképp nem volt kitől kölcsönöket felvenni, akkor az uralkodó kegyet gyakorolt, az elüldözöttek visszamehettek hazájukba, ahol elkerített gettókban, különlegesen szép kalpagokban, különféle sárga jelekkel díszített ruhákban két pogrom között boldogan élhették a nagyvilági pénzemberek gondtalan életét.
Természetesen a belépőt meg kellett fizetni, és kezdődött minden elölről, tovább ingerelték az uralkodót - aki természetesen ismét fülig eladósodott náluk - a sólettel, melyben a füstölt libacombok arról tanúskodtak, hogy az uralkodó valamit mégiscsak elronthatott a zsidó vagyon felmérésénél…
A mi királyaink sem voltak túl türelmesek a magyar zsidókkal, kivéve tán a kalapos királyt, II. Józsefet, akit viszont az igaz magyar el sem fogad királyának, hiszen mi már egy első Jóskát (eb ura fakó!) sem fogadtunk el uralkodónknak, nemhogy egy másodikat – és még hozzá kalapban.
Aztán a huszadik században végérvényesen meg kívántuk oldani a problémát, finom és elegáns eszközökkel természetesen.
Például a hazaffyságra mindig fogékony egyetemi ifjúság fokossal felszerelkezve járta a pesti aszfaltot, és ha zsidónak látszó tárggyal találkozott, akkor annak ott, az utca közepén letolt gatyával kellett igazolni kifogástalan pedigréjét, ha nem akarta, hogy agyba-főbe verjék.
Később tovább finomítottunk az eljáráson és Zázrivecz testvér nagy elődje, a szintén színmagyar Szalosján nemzetvezető országlásának idején már nem volt cicó, hős nyilasaink belelövöldözték az életükhöz érthetetlen módon makacsul ragaszkodó, Ábrahám hitén élő honfitársainkat a zajló Dunába.
Aztán a háború végén, mikor a szél össze- összekoccantotta az Oktogon lámpavasain lengedező hős nyilas testvérek lábát, az ember azt hitte volna, hogy az évezredes vita lezárult, néhány év múlva pedig, mikor a Pápa sem tiltakozott már a vallásalapító neves rabbi származása miatt, a gyanútlan ember azt hihette volna, hogy az emberiség túljutott ezen a problémán, mely már csak olyan problémát kavarhat tán, mint a homousion-homoiusion kérdéskör.
Aztán a szocializmusnak nevezett társadalmi berendezkedés eltakarította a kérdést, a vallást mindenki magánügyévé nyilvánította, a származással meg eleinte legfeljebb osztályszemléleti alapon, később már úgy sem foglalkozott.
Így aztán egész nemzedékek maradtak ki az antiszemitizmus lélekemelő tulajdonságainak elsajátításából, a serdületlen ifjúság nem tette magáévá a legalapvetőbb ismereteket sem, nem tulajdonított jelentőséget a fülnek, az orrnak, ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésének - ez vezetett oda aztán, hogy a divat változásával a trendet követni kívánó polgár boldogan bizonygatta számára ősi magyar család sarjának elkönyvelt, valójában Áron nemzetségéből származó ismerősének a zsidók gyarlóságát, amin azért - lássuk be - nagyon kellett röhögni.
Persze azért a szocializmus daliás évei alatt is létezett a jelenség, a felszín alatt, búvópatakként csörgedezett az antiszemitizmus, ez tagadhatatlan.
Van erről egy jópofa történetem, elmesélem:
Apám 1943-ban – huszonegy éves volt - egyszer utazott a villamoson, Pestről – Budára.
A villamoson valahogy beszélgetésbe elegyedett egy komával, aki a teljesen semleges társalgásból hirtelen vad zsidózásba váltott, mire is apám, aki világ életében kedvelte a kihívásokat odavetette neki: Hát pedig, látja, én is zsidó vagyok, oszt mégis milyen szépen elbeszélgettünk.
Itt a társalgás véget is ért, mert a koma és a BESZKÁRT kalauz együttes erővel lehajították a villamosról az Erzsébet-híd közepetájt.
Apám nem csak bátor volt, de lusta is, így aztán a villamos után futott és felült a hátsó ütközőre, majd döbbenten észlelte, hogy a kalauz a hátsó vezetőállás ablakát kinyitva a homokozó-ládából (a síkos időkben innen szórt a vezető egy csövön át homokot a kerekek alá) mosolygós tekintettel lapátolta a homokot a fejére.
Járhatott volna rosszabbul is.
Aztán volt az életemben néhány év, amikor hivatásos katona voltam, és amikor az egyik - alezredesként méltán szakaszparancsnoki beosztást betöltő – kollegám zsidózni kezdett, gondoltam megnézem már, ki szórja majd a homokot a fejemre és előadtam az apámtól örökölt dumát.
Szánalmas volt az eredmény, embert nyilvánosan becsinálni addig még nem láttam…
Azóta is azon töröm a fejem, hogy az ilyen idiótákat nem célszerűbb-e erőszakosan megakadályozni hülyeségük kiteljesedésében, mint ott jópofizni velük a Hősök terén, és mindenféle közlekedési meg idegenforgalmi kifogásokat keresgélni, ahelyett, hogy a Párizsi Békeszerződést keresgélnénk, mely kifejezetten tiltja náci és fasiszta szervezetek eltűrését az érintett országok területén.
Ez a helyzet, ami ma nálunk van, tulajdonképpen olyan eset, mikor a fagyi visszanyalt - a Fidesz jogi csűrcsavarjai köszönnek vissza tanulékony újnyilasaink jogértelmezgetésében, az ilyesmit pedig az Unió nemigen tolerálja, jó lenne, ha tanulnánk ebből.
A Népszabadság híre szerint 10 vizsgált európai ország közül antiszemitizmusban Magyarország a listavezető.
Adataink kiütik a grafikonok tetejét, négy év alatt nálunk nőtt leginkább az antiszemitizmus, írják.
És ehhez vegyük még hozzá a cigánygyűlöletet, az államnak és rendőrségének, bíróságainak hozzáállását a kérdéshez, és keseredjünk el.
Ez az ország vagy száz évvel maradt le Európa többi országához képest – minimum.
Ha a magyar zsidók megindulnak egyszer nyugat felé, akkor ez az idő kétszáz évre fog nőni.
Szomorú ügy lenne…

:O)))

5 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Hacsak a cigányok.....Hacsak a zsidók!
Ma hallottam, szegény, hátrányos helyzetű kisfiúkat tartanak MAGYAROK ketrecben és kiengedve egymásnak eresztik őket, verekedésre buzdítva. Hát ez is 2012. Magyarországa. (Ki akar még maradni?)

zombi írta...

Én soha nem értettem, miért van ez a gyűlölet. Ha nekem nem szimpatikus valaki, akkor kikerülöm. Ha csak egy kicsit is elgondolkozunk azon, hogy Jézus is zsidó volt, hát a kereszténységnek kellene a legjobban tolerálni a zsidókat. Mert, hogy Jézus az ő megváltójuk.
Szóval, az igazság, hogy én megint nagyot csalódtam Orbán Viktorban. Nem, mintha valamikor is tartottam volna valamire is. De hol maradt az a két pofon, amiről olyan könnyen nyilatkozott? Ahhoz már nyuszi, hogy ráküldje a fogdmegjeit az amúgyis törvénytelen gárdára? Azok meg hepciásan a város szívében tettek esküt.Mutatván, hogy tesznek Orbánra is. Hogy mire esküdtek, azt nem tudom. Persze, értem én. Ha már minden kötél szakadna, és az emberek tömegesen vonulnának a Főúr ellen, hát akkor jó, ha talomban van egy ilyen felesküdött gárda. Tudniillik, ezek senkinek nem tartoznak felelőséggel és mondhatja Orbán, hogy neki aztán semmi köze a gárda tulkapásaival szemben.

Báncsák a fogyik a magyart! írta...

Mert mi a fidesz?
A fidesz a Jobbiknak az igazi antiszemita de szalonképesebb része, amelyik képes arra, hogy bevegyen a pártjába zsidókat, cigányokat példamutatásként , korlátozott számban persze, és arra is képesek, hogy soha, de soha ki ne ejtsék a szájukon a zsidó szót. Erre a Jobbik nem képes, ennyivel primitívebb.
Mert kérem amikor a fidesz bizonyos érdekkörökről, sejtelmes rózsaszín, vörös színekről vizionál, akkor semmi mást nem ért alatta, mint a zsidó nagytőkét. Ha ezt a szövegösszefüggést kiejtik, akkor minden fideszes tudja, hogy a zsidó nagytőkésekről van szó. És egyébként, mint azt a fidesz óta tudjuk, minden zsidó kommunista és minden kommunista zsidó és a szociáldemokraták is kommunisták, meg a liberálisok is és persze Barroso is zsidó és persze a maoisták is kommunisták. Egyszóval! Aki nem fasiszta fideszes, vagy esetleg Jobbikos, az mind kommunista zsidó és azok között nagyon sok a nagytőkés, mert kizsákmányolják a fajmagyarokat a bankjaikkal.
Tehát teljesen téves úgy beállítani a dolgot, hogy van a csúnya antiszemita Jobbik, és van a jobbközép nem antiszemita fidesz, aki valami rejtélyes módon nem akarja móresre tanítani a jobbikot a rasszizmus ügyében. Vajon miért is?
Ha a jobbik a pol paletta szélén van, akkor a fidesz a jobb szélen túl van.

Névtelen írta...

Bajnai Gordont utálom, lesajnálom, butának tartom és kollaboránsnak is, azóta, amikor a parlamentben nyilvánosan demokratikus pártnak nevezte a fideszt. Ezzel nálam kiírta magát az értelmes emberek köréből.

Fogyik a magyar és báncsák is! :))

Babi néni írta...

Bejelöltem , hogy tetszik, pedig hát a lényeg nem annyira. :o( De az írás jó.