A JÉGMEZŐK LOVAGJA

Hajdan a német lovagrend elleni harcban, a Csud tó jegén 1242-ben, mikor minket aktuálisan éppen a tatárok püföltek, hatalmas győzelmet aratott Alexandr Nyevszkíj herceg.
Film is készült az eseményről, Eisenstein forgatta, és bár a filmet a Molotov-Ribbentrop paktum után levették a szovjet mozik műsoráról, a második világháború kitörése után ismét játszották, hogy lelkesítsék a háborúban álló országot.

Sajnos a honi lehetőségek korlátozottabbak, mint Eisenstein lehetőségei voltak, így csak a youtube-on találhatunk művészi alkotást a Mi Hercigünk, I. (Enyveskezű) Viktor csatájáról a nagy magyar jégmezőn, az utókor zokogva sirathatja majd a kihagyott nagy lehetőséget.
El kellene gondolkodni azért, azon is, hogy Andy Vajna miként is képzeli helyét és szerepét a magyar filmművészetben, hiszen már este van és még mindig nincs nagyjátékfilm a magyar történelem e hősi fejezetéről.
Így aztán a mi filmünk arról szól, hogy Történelmi Személyiségünk megérkezik a Belügyminisztérium elé, kiszáll a Lemezárugyár által készített mikrobuszából, majd eligazítást tart a válságstábnak, azzal a tollal jegyzetelve, melyet az árvíz során is használt.

Olyan toll lehet ez is, mint a NASA által az űrhajósok részére milliárdos költséggel kifejlesztett golyóstoll, mellyel lehetett írni fejjel felfelé és lefelé, vákuumban és túlnyomáson, ami helyett az elmaradott oroszok ceruzát használtak.
Ez a toll a víz minden halmazállapotával megbirkózik, tengerben, folyóban, jégen, gőzben lehet vele írni, habár azon erősen elgondolkodtam, hogy mi a francot is kell azon jegyzetelni egy miniszterelnöknek, hogy ónos eső esett az ország egyes részein, de hát vagyok én egy olyen poliészter, vagy mi is, mint a Mi Fényességünk?

Ami igazán érdekes volt, az két dolog: az egyik, hogy Pintér az uralkodót „Elnök úr” megszólítással tisztelte meg – Áder helyében elkezdeném csomagolni a cuccaimat.
Másik pedig az, hogy a tájékozott miniszterelnök érdeklődött: Na, hogy állunk a viharral?
Namármost viharról szó sem volt, ellenben az egész ország az ónos esőtől tartott, merthogy ez egy roppant kellemetlen természeti jelenség, a lehulló eső azonnal megfagy a földön, az utakon, a fákon, így aztán közlekedni nehézkes és előfordulhat, hogy a fák nem bírják a rájuk fagyott jég súlyát, és a faágak letörnek.
Mindenesetre, aki nem tudja megkülönböztetni az ónos esőt a vihartól, attól sok minden kitelik és kétséges, hogy meg tudja-e különböztetni az atomreaktort a kerékpárja dinamójától.

Ami azt illeti, sokat változott a világ, mióta felcseperedtem.
Annak idején az ónos eső nálunk, a Nyolcházban, házmesteri szintű probléma volt, a kollektív védekezést Veres bácsi, a házmester irányította, aki összehívta a válságstábot (Veres néni meg a Szászik Évi) és elrendelték a közlekedési útvonalak szórását.
Az összes járdát vödörből felszórták hamuval, később homokkal, nem is esett seggre senki, hiszen az okosabbja még egyéni védőeszközöket is alkalmazott: a cipőjére kívülről is zoknit húzott, úgy adta elő a kűrjét, és két beugrós libellével be is ért a munkahelyére.

Ma más a világ, leesik tíz ceti hó, akkor megáll az élet, jön egy ónos eső, akkor a Videoton-eleganciával öltözött miniszterelnök hajnalban összehívja a bölcsek tanácsát és intézkedik, felveszi a harcot a természettel, legyőzi az ónos esőt, megelőző intézkedéseket rendel el az esetlegesen támadó mamutok és jegesmedvék ellen, sőt – biztos, ami biztos – a pingvineknek is elküldi a hadüzenetet.
Kampány van, felfújja hát a problémát, mint őseinek lókupec ága a lovat, egy kifúrt nádszálat a seggébe dugva - majd eladja neked, mint táltost.
És még ez az ember képes politikai ellenfelei ellen bohócplakátokkal kampányolni – tényleg tükörbe kellett néznie éppen, mikor ezt kitalálta.

Az ország tele van problémákkal, ezen a télen már kilencven körül van a kihűlés miatt bekövetkezett halálesetek száma, de miattuk, még egyszer sem ébredt korán a miniszterelnök.
Viki bohóc előadása valószínűleg jó visszhangot kap a kormányzati munkát elemzők jelentéseiben, és bizonyára van egy-két unatkozó budai úriasszony, aki el van ájulva ettől a hihetetlen felelősségtudattól, de Mari néni a faluszéli házacskájában csak legyint: cirkusz ez már megint, én meg cipelhetem a hamusvödröt!

Orbán meg a vékony jégen tovább járja szépen koreografált táncát, topog ide-oda, mint liba a jégen, míg csak be nem szakad alatta a jég.
Addig azért elszórakoztat még bennünket egy-két mutatvánnyal, de túléljük.
Ő – politikai értelemben - nem biztos…
Néha eszembe jut Bős-Nagymaros ügye is, amikor egy tudományos-gazdasági kérdésből hirtelen politikai kérdés lett.
Ezzel párhuzamosan szokott eszembe jutni a népi bölcsesség: ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Meglátjuk…

:O)))