2014. augusztus 15., péntek

AKVÁRIUM

Azt hittem, a kisállattartás számomra legmegfelelőbb módja a díszhalak tartása.
Csendes népség, elvan a helyén, nem beszél vissza, nem ugat, nem nyervákol, nem csóválja a farkát - akvárium az igazi megoldás, gondoltam, szép lakásdekoráció is, megnyugtató nézegetni őket, emellett, ugye, a vonatkozó rendőrvicc szerint ez volt a szexuális orientáció manifesztálásának legegyszerűbb módja.


- Tudod te, mi a logika? - kérdi a rendőr a társától.
- Micsoda?
- Na majd megmagyarázom. Van neked akváriumod?
- Van...
- Ebből logikusan következik, hogy te szereted az állatokat. Így van?
- Így.
- Ebből pedig logikusan következik hogy szereted a természetet, a jó életet, tehát a nőket is. Igaz?
- Igaz.
- Na látod, ez a logika!
Másnap a felvilágosított rendőr odalép egy kollégájához.
- Mondd, Sanyi van neked akváriumod?
- Nincs.
- Na látod! Akkor te buzi vagy.



Miután akkoriban egyenruhában jártam, megrendített a gondolat, hogy esélyeim esetleg romlanak a munkahelyemen egyébként is csak elszórtan fellelhető női hölgyeknél, így haladéktalanul beszereztem egy akváriumot, meg a hozzá kötelező kellékeket is, majd helyet teremtettem a felszerelésnek a könyvespolcon.
Azt gondoltam, nem egy nagy kunszt ez az akvarisztika, hiszen a munkahelyemen rávettem a beosztottaimat, hogy dekorációs célzattal csináljanak egy akkora akváriumot, hogy én is beleférjek, a fiúk között meg mindig akadt egy-két érdeklődő, aki tisztította az üveget, meg a hosszú, magányos éjszakákon beszélgetett a halakkal – egyszerűnek tűnt a dolog.


A szakirodalom tanulmányozása után az akváriumot feltöltöttem vízzel (sóderra Pravda, arra a víz…) majd beszereztem a halakat.
Vettem szép guppikat, mollikat, neonhalakat, meg a fene tudja miket, és amikor a beszerzéssel végeztem, vettem egy díszsügért is, mondván, legyen abban az akváriumban parancsnok is.
A szépen kivilágított akvárium jól mutatott a könyvespolcon, a halak is – azt hittem  – vidáman úszkáltak, habár ma már gyanítom, hogy hozzávetőleg úgy érezhették magukat, mint amikor egy osztálynyi kisiskolást összezárnak egy örökké éhes oroszlánnal.


Mert a sügér elkezdte enni a társaságát, kezdve a szaporulattal és folytatva a kismama-halakkal.
A létszám egyre inkább fogyatkozott, én meg megutáltam a halakat, kezdve a maguk mögött saját szarukat húzó békésebb dögöktől a vérszomjas sügérig - mindet.
Amikorra már csak a sügér maradt az akváriumban, gondoltam lesz, ami lesz és elajándékoztam az egész hóbelevancot.


Aztán eltelt néhány évtized, az emlékek kissé megkoptak, és amikor valaki felkínált egy akváriumot, gondoltam, hajdan biztosan nem voltam még eléggé érett az akvarisztikához, ezért örömmel kezdtem újra az attrakciót.
A halak beszerzésénél megtetszett egy sziámi harcos hal is, azt is megvettem, mert volt otthon egy gömb alakú nagy virágváza, gondoltam, jól fogja érezni magát benne.
Hogy miként érezte magát, azt végülis nem tudom, de ahogy büszkén bemutattam, azonnal ki is kaptam a menyemtől, aki szerint gömb alakú akváriumban tartani a harcimarcit állatkínzás, merthogy mindig csak körbe-körbe úszhat, emellett a gömb torzítja a látását.
Úgyhogy onnantól kezdve egy merő lelkiismeretfurdalás volt az életem, egészen addig, míg el nem olvastam valahol, hogy a halacska memóriája öt másodpercre terjed ki visszafelé, ekkor azért megnyugodtam, ő legalább elhiszi, hogy akik körülveszik, azok mind új lények.


A harcos hal a Gyula nevet kapta, úgy amúgy békés hal volt, ott lebegtette az uszonyait a vízben, látszólag elégedetten.
Viszont az akváriummal már megint nem volt szerencsém, az egyik guppi ugyanis centrális erőteret kívánt létrehozni benne, és üldözte a többi halat.
Mikor már nagyon idegesített, akkor egy délutánra áthelyeztem Gyulához, kvázi átnevelőtáborba küldtem, Gyula tovább lebegtette az uszonyait, de az agresszív guppi lélekszakadva menekült és bujkált a műhínár-rengetegben (a harcoshal feljön a víz tetejére és levegőt vesz állítólag, meg buborékokat fúj.)
Nem használt az átnevelés, visszahelyezése után is üldözte a többieket, és amikor az egyik elkezdett hátúszó lenni, megelégeltem a dolgot – elajándékoztam az egész cuccot, halastól, Gyulástól, lélegeztetőgépestől - mindenestől.


Másodszor is kiábrándultam az akvarisztikából, és aki nekem azt mondja, hogy az akvaristák nem titkos szadisták, arról tudom, hogy hazudós.
Ami a többi állatot illeti, a liba – mellesleg remek házőrző volt - nagggyon durván összeszarta minden nap a teraszt, a kecske a nyitva hagyott teraszajtón belopakodva felugrott az asztalra és kiette a vázából a virágot, majd a vizet ráborította az asztalra – háromszor is megcsinálta, mire fény derült rá, hogy ő a tettes.
Még I.Bumbival, a berni pásztorral jártunk viszonylag a legjobban, ő csak leharapdálta játékból a tulipánok fejét, de ezt is csak egy szezonban, a következőben már elfordult a vegetáriánus étrendtől.


Szóval, azt mondják a bölcsek, hogy akinek nincs baja, az csinál magának, - ha van köztetek ilyen, és nem tudja a módját, hát tartson valami házikedvencet.
A lányom itt hagyta megőrzésre a teknősbékáját, annak is az első dolga volt, mikor letettem az asztalra, hogy rácsinált a terítőre, pedig annak aztán igazán megbízható külleme és bamba pofája van, de ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, a teki sem fenékig tejfel!


Ez a poszt nem jött volna létre csakafidesz? kedves kommentelőm iránymutatása nélkül – ez úton köszönöm meg a témajavaslatot, hálából a következő akváriumomba beszerzendő piranhák közül a kaninak a Viktor, míg a tojónak a Gabika nevet fogom adományozni…
Vagy ez már politizálás lenne?
:O)))

39 megjegyzés:

miért beteg a magyar társadalom írta...

Szerintem a világos célok a legfontosabbak!
Ha az első akvárium segített abban, hogy a munkaruhád ellenére a nők hemzsegjenek körülötted, akkor a kitűzött célod megvalósult.
Ha a második akváriumod célja a saját megbölcsülésed tesztelése volt, akkor az is megvalósult.

Szóval nem könnyű a házikedvencek pedagógiája, ahogy az embereké sem. Soha nem könnyű!

Szívből örülök Csakafidesz? akváriumos:-))) témajavaslatának, mert ha valamiről beszélünk az mindig sokkal jobb, mintha már beszélni sem lehetne róla.
A beszélgetés nem könnyű tudomány, de szerény tapasztalatom szerint, aki az emberekkel ezt ŐSZINTÉN jól csinálja, annak különleges érzékenysége lehet egyéb élőlényekhez is.

Szép példa erre az idei tengerparti élményeim összessége. Megfordult a homokos parton műlábbal sétáló, friss gerincműtött, süketnéma társaság, elképesztően sovány, aránytalanul kövér, csípőficamos, agyontetovált, itt felfújt, ott beplasztikázott fürdöző és volt persze magamutogató is. Senki nem röhögött ki senkit, senki nem tett megjegyzést senkire, sőt inkább "betakarták" a tekintetek a védendőket - semmint megalázták volna.
Amúgy a legkülönfélébb emberek egymásra mosolyogtak, pedig nem is ismerték egymást. Ez is egy beszélgetésfajta.
Talán ezt tanulták...például az élet élvezetét.
És este 7 után a kutyások is alkalmat teremtettek a tengerparti közösségi tanulásra!
Mert az élethosszig tartó tanulás tesz igazán gazdaggá és nem a pénz! Ugye Bloggazda?
:-)))

hello írta...

Sose voltak halaim, de egy ifjú kolléganőm hajdani története jut eszembe. Nem tudom, milyen halai voltak, de miután rendre elfelejtette megetetni őket, utólag bevallotta, hogy egymást falták fel, az utolsó pedig éhenhalt.

Szóval jól megszívlelendő, általános szabállyá kéne válnia, hogy csak az tartson bármilyen állatot, aki képes és hajlandó felelősen gondoskodni is róla.

Donáto írta...

Két halas történetem van.
Az egyik az, hogy mindkét gyerekemnek berendeztem egy-egy akváriumot. Abban a hitben voltam, hogy ezáltal megszerettetem velük a természetet. Hát nem egészen. Évekig én pucoltam a tartályokat, a gyerekeim meg tojtak rá.

A másik halasa történet meg az, hogy khm, - szóval a tokaji Írótáborban összefutott két világhírű magyar irodalmi zseni, az egyik valami Kukurikú, a másik meg valamilyen Csender Levente nevű. (Mintha azt tanultuk volna a gimiben, hogy ő írta a Nyugaton a helyzet változatlan-t, vagy az Aranyember-t, most már mindegy, lehet, hogy kicsit keverem.)
Szóval az utóbbi híres magyar "bemosott" egy akkorát előbbinek, hogy az, nagybőgőnek nézte az eget. Ha nem lettek volna híresek, akkor most egyszerre azok lettek, mert fél Európa döbbenten olvassa a hírt.
Ugye szép akvarista történeteim vannak! :O)))

pleinair írta...

Pupu, tavihalakkal nem próbálkoznál?
Jól mutatna egy tavacska a kertedben.
Van vagy 100 halam, szívesen adnék belőle akár százat is. Nagyon békések, nem falják fől egymást, és szorgosan tesznek eleget a kormány népesedéspolitikájának. :)

PuPu írta...

És mit csinálsz télen a halacskáiddal?
Halászlét főzöl?

:)

pleinair írta...

A halászlé nekem is eszembe jutott, pirospaprika se kellene hozzá, mert pirosak.
A tél borzalmas. Körül kell a tavat keríteni, hogy a kutyák ne tudjanak jégre lépni, mert ha beszakad alattuk és jég alá kerülnek, nem tudnak kimászni és megfulladnak.
Aztán a szellőző lyuk karbantartása is fontos, mert a vízben felhalmozódott mérgező gázok ölik meg a halakat, nem a fagy. Ezért fontos az őszi tótakarítás, iszapeltávolítás, aztán, hogy télre elvermelhessék magukat, akváriumhomokot szoktam a tó aljára tenni. A növényeket is ritkítani kell, nagyon elszaporodnak azok is. A májusban virágzó sárga íriszeknek és a lila fürtös virágnak megkegyelmezek, de a sás nagyon agresszív, nád meg csak 1 volt, de az idén eltűnt. Lehet, hogy tavaly véletlenül azt is kiirtottam.
19 éve csinálták a gyerekeim ezt a pocsolyát, és nem tudok megszabadulni tőle. Tele van vele amim nincs. Csak a kutyák élvezik, naponta többször is fürödnek benne. Szegény halak csak nézik, miféle viziszörnyek jelennek meg
az "otthonukban". Megszokták, de biztos nem értik.
Ilyen nagy mennyiségben rengeteg haltápot fogyasztanak. Ha meglátnak, tátogva gyűlnek felém, a kaját pillanatok alatt nagy cuppogással eltüntetik.

Szóval jó gazdának hal minden mennyiségben elvihető!

civilhuszár írta...

Töredelmesen be kell vallanom, hogy a kisebb halakhoz való vonzalmam ifjú koromban horgos damillal kötődött. Elnéztem a nagy pecásokat, ahogy órákig bűvölték a vizet meg az úszót a nagy halnak való beakasztás reményében. Én viszont megelégedtem pár keszeggel meg kárásszal kis idő ráfordítással, és már megsütve el is ropogtattam
mire azok közül egynek volt fogása.:-)

csakafidesz? írta...

Kedves PuPu!
Megtiszteltél azzal, hogy az "Akvárium" címmel kiadott blogodban személyesen megemlítettél.

Hálából ezért most egy kis kiigazítással szolgálnék.
Ezt írod: - "hálából a következő akváriumomba beszerzendő piranhák közül a kaninak a Viktor, míg a tojónak a Gabika nevet fogom adományozni."
A Viktor névhez csatolt "kani" kifejezés helyes, a Gabika tojóként való megnevezése helyesen nőstény piranha.
Ugyanis a halak nemi csoportosításában nincs tojó! Vannak ugyanis olyan halak, melyek az emlősállatokhoz hasonlóan eleven utódot hoznak világra.
A témához különösebben nem szeretnék hozzászólni, pedig van asszociációm. Ez nálam születési rendellenesség, hogy olyan vagyok mint a viccben a "Móriczka". Mindenről csak egy dolog jut az eszembe.
Persze 50 évvel ezelőtt más állt még az érdeklődésem középpontjában és emiatt mindenről csak "az" jutott az eszembe. Mára már lenyugodtam - na, azért nem teljesen - és az előbbinék sokkal hálátlanabb témánál ragadtam le.
Azt hiszem, hogy ez már a végső szusszanásig elkisér.
További jó pihenést.

civilhuszár írta...

Kedves csakafidesz !

Én a Gripen üzletből és a megvédett MaNyupból bőségesen szaggató Gabi piranhat ha másképpen is, olyan mindenkit letojónak tartok. Persze szegény még nem tudja, de intenzív vedlés előtt áll.:-)

kekec írta...

plenair:
szerezz be macsekot (lásd előző poszt). Szereti a halat és a felesleget majd jól kipecázza.

Compó Sándorné írta...


Filmajánló nyári szünidőre :-)
Mosás, vágás, ámítás - 2010. francia film

hello írta...

Csakafidesz?-nek:

Ezt olvastam, eszembe jutottál.

"Inger ér, reagálok. Nincs nálam a bölcsek köve, de attól véleményem még van. Mondom is. Alulról nézve, egyszerűen. Hogyan szórakozzunk pénz nélkül? A legolcsóbb színház a politika. Gondolhatjuk. Sajnos, későn jövünk rá, mennyire magas az ár."

Amúgy itt találtam, szerintem érdemes a posztot is elolvasni.
Másnak is, még ha itt egyelőre politikamentesen vakációzunk is.

http://orditok.blog.hu/2014/08/04/szethordott_orszag?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

Kibic37 írta...

Ha már akvárium, és ha már halak ...
Boldog ifjúkoromban (na egy kicsit már érettebb ifjúkorban) engem is elkapott a peca-láz. Azidőtájt teljesen elfogadott volt a ragadozó halakra élő csalival horgászni, és a horgásztárs haverral (aki beoltott) elhatároztuk, hogy szoba akváriumot létesítünk csalihalak számára. Neki volt műhelyes kapcsolata, szögvasból hegesztett keretet, majd síküveg és ablakos gitt felhasználásával elő is állt egy cca. 100 literes akvárium. Aljára mosott és rostált sóder és néhány szál hínár, valamint egy membrános lélegeztető cucc került és már jöhettek is a csalihalak. Jött is szélhajtó küsz (Alburnus Alburnus), csapósügér (Perca Fluviatilis), szivárványos ökle, gyöngyös razbora (ez utóbbiak tudományos nevét nem jegyeztem meg), meg néhány apróbb keszegféle. Haltápnak tubifexet szereztünk be (ocsmány egy jószág) amit úgy ettek is, meg nem is, mi meg bizakodva vártuk a következő hétvégét a frissnek ígérkező csalihalakkal.
Teltek a napok, a lakást közben enyhe záptojás illat kezdte belengeni. Kiderült, hogy a bűz forrása az akvárium. Figyelmesebben megnézve úgy tűnt, mintha az alját valami bársonyosan hullámzó halvány rózsaszín szőnyeg borítaná. Beágyazódva a kavicságyba az el nem fogyasztott tubifex cérnavékony kígyócskái vonaglottak, mind függőlegesen felfelé pozicionálva magát.
De ez volt a kisebbik baj. Feltűnt, hogy a létszám egyre csak fogy. Kezdetben a srácokra gyanakodtunk, de ők mindent tagadtak. Aztán valamelyik nap arra jöttünk haza, hogy Perca Fluviatilis szájából Alburnus Alburnos farokuszonya mered kifelé...
Na, az egész cuccot menten felszámoltuk (alig tízszeresébe került, mintha a csalihalakat egy idényen keresztül boltban vásároltuk volna), és visszatértünk a hagyományos kishálós módszerhez. De évek mulva is azzal zrikáltuk egymást, hogy Perca Fluviatilis felfalta Alburnus Alburnust.

Apropó PuPu! Te kimaradtál a horgászkalandokból? Mert azokból is lehetne ám vidám kis sztorikat kerekíteni. :)

pleinair írta...

Kekec,
köszönöm a jó tanácsot, de mielőtt a macsekok elkapnák a halacskákat, a kutyákok kapnák el a macsekokat. Ilyen a természet, betartja a sorrendet, minek eredményeképp a halak megúsznák a dolgot. Ebből a tényből származik a "megússza" bölcs magyar kifejezés.
viszont, ha lenne javaslatod halaim fogamzásgátlására, azt örömmel fogadnám.

csakafidesz? írta...

Kedves hello!
Köszönöm az ajánlott olvasnivalót!
Tanulságos volt, mert egyszerű mondatokba szedve, mindenki által érthető stílusban íródott.
Akit netán érdekel a dolog, annak javaslom, hogy azt a tengernyi kommentet is olvassa hozzá, mert csak akkor lesz igazán érthető a mondanivaló lényege.
Jó olvasást. Előrebocsájtom, hogy egyáltalán nem szórakoztató!
Ja és ez már tömény politika!

Moon River írta...

Nagyon jó történet. Sosem értettem a "halas" pasikat, még a pecásokat sem. De nekem is van régi történetem, már talán alig él valaki a szereplői közül. ...városban volt egy jogász doktor, aki botcsinálta pecás volt, de igyekvő. Tihanyban áztatott egy este, igen régimódi felszereléssel. Semmi orsó, meg teleszkópos bot, így amikor az összegubancolódott zsineget próbálta kibogozni a parton, a csalira "ráment" egy macska. A hirtelen botrándulásra odakapott és megrántotta reflex szerűen. Éktelen nyávogás lett belőle, és a közeli barátok évekig tartó élcelődése, hogy "...mekkora macskát fogott Tihanyban a ....bíró".

Anikó írta...

Pupu csodálkozom, hogy kétszer is nekifutottál az akváriumos-halas dolognak, talán azért, mert én semmilyen vízi, vagy halas dolgot nem bírok, sem enni /na jó, kivétel a halászlé, a rántott ponty és a sült keszeg, de tényleg csak ennyi/, sem látni, sem a szagukat érezni, sem ilyet gondozni, valamiért borzadok a halaktól, a "tenger gyümölcseitől" /ez is milyen egy kifejezés azokra a ronda dögökre/, a hüllőktől, pókoktól és egyes embertípusoktól. A többi állattal amúgy nincs bajom.

Donatonak... az eszem megállt, amikor olvastam, meg láttam a hírekben a tokaji írótábor melletti kocsmai jelenetről a riportot, hát tényleg döbbenetes, hogy mire képesek egyes íróurak, amikor pár decitől elvesztik a józan belátásukat:-))))

Donáto írta...

Anikónak!
Csender Levente azóta nyilvánosan bocsánatot kért. Miután elmúlt a másnapossága...:O)

talalom írta...

A segédlevél megszerzésének örömére az utolsó "hosszú nyarunkat" vadkempingezéssel töltöttük a Balatonon. Pénzünk semmi, azt ettük, amit fogtunk (meg azt, amit az egyik jóképű osztálytársunk hozott alkalmi ismerőseitől). Egy helyi gazda beengedte a két sátrunkat az udvarába. A garantáltan érintetlen horgászbotokat a sátor oldalába fektettük esténként - még a kukorica is hiánytalan volt a horog végén. Ez lett a veszte a gazda legjobb tojójának. Meg nekünk, mert a mohó szárnyas miatt ki kellett menekülnünk a susnyásba.

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Az akváriumot is kell pucolni néha napján. Nem?

PuPu írta...

morzsinak:

Már nem, mert elajándékoztam, de a döntésben ez a szempont is szerepet játszott, kétségtelenül, de a fő ok aért a halak antiszociális viselkedése volt, a sügér meg egyenesen szociopata volt...
:(

morzsi írta...

PuPu-nak!
A sügérek már csak ilyenek. Mert mesügék...:O))

Névtelen írta...

Paradicsomos hallal próbálkoztál már?
Ahhoz csak konzervnyitó kell.

miért beteg a magyar társadalom írta...

Pupu 20:33
Az akvárium átruházásakor elmondtad az új tulajdonosnak, hogy szerinted mi lehet az előzménye az akváriumi halak életközösségében fellépő antiszociális viselkedés elburjánzásának?
És mit fejtettél meg a pszichopata mesüge hal viselkedésének okairól?
Ezek nagyon fontos ismeretek az új haltartó(k)nak!

hello írta...

Tudjátok, az örök szabály:
a nagy hal megeszik a kis halat.

Akvárium vagy társadalom, szinte egyre megy.

csakafidesz? írta...

Szerintem már lapozni kellene!

Vöröskarom írta...

Kedves árván maradt kommentelő-társaim! Mivel úgy tűnik, Pupu tényleg magunkra hagyott bennünket, gondoltam, eleget teszek Csakafidesz felhívásának, és mivel több-kevésbé már szinte barátokként látogatjuk ezt a blogot, úgy gondolom, talán jó néhányotoknak sikerül örömet szereznem ezzel a Facebook-on terjedő fantasztikusan szép videóval.

http://doily.hu/2014/08/24/felve-lepett-szinpadra-celine-dionnal-majd-az-egesz-vilagot-meghatotta-libaboros-leszel-hangjatol/

Szép estét, kellemes jövő hetet kívánok mindenkinek: Vöröskarom

Kibic37 írta...


Kedves Vöröskarom!

Ha valaki a Boldogság Szigetek királynője, akit Piszkos Fred is nyájas mosollyal üdvözöl (és ekkor derül ki mennyivel barátságosabb az arca ha mogorva), annak igazán nem lehetett nagy kunszt abból a boldogságból egy csipetnyit eljuttatni hozzánk is.

De azért köszönjük. Megható volt!

civilhuszár írta...

csakafidesz? írta...

" Szerintem már lapozni kellene!"

Lapozzunk.:-)

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=5NTairRe4sA

Varjú néne írta...

Itt hagyott minköt a Gazda!
Se akvárijum, sem poszt, sömmi!

Névtelen írta...

Hahóóóóóó!
Van itt valaki?
.............

PuPu írta...

Van hát!
Csak szabadságon van elsejéig, de be-beles ide azért a blogger!
:)

Vöröskarom írta...

Kedves Névtelen!

Én minden reggel bekukkantok ide, egyszer küldtem is egy kis zenét, hogy "felrázzam" a társaságot, de úgy tűnik, csak még jobban elandalítottam mindenkit. Na de majd jövő héten lesz itt hadd-el- hadd, mikor feltöltődve, kipihenten megjön Pupu! - feldolgozni való téma van bőségesen...
Addig is szép napot, kellemes hétvégét kívánok minden erre tévedőnek:

Vöröskarom

asta írta...

Már csak két napod van PuPu!! Túl hosszú szabadságot adtunk neked!
1-én pontban 7 órakor reggel elvárjuk az újraindítást!
Addig is jó pihenést!

PuPu írta...

Igenis, elsején reggel itt a poszt!
:)

PuPu írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Már nagyon hiányzik a reggeli olvasni való! Üdv. Csöpi Sopronból

civilhuszár írta...

Megszűnik a Népszava fórum is.
"Kedves hozzászólók! Szeptember elsejétől a nepszava.hu weboldalon Facebook fiók segítségével lehet hozzászólást írni. Az eddig megjelent kommentek nem lesznek elérhetők. Köszönjük!"

Viktor tudni akarja, hogy név szerint ki gondol anyukájára.
Remélem el látogatnak ide is többen a szólás szabadság jól értelmezői közül..

Szivattyúné Motoros-Tengely Elvira írta...

http://konzlibblog.hvg.hu/2011/08/19/torok-gabor-reszleges-ebredese-tokf/