2014. december 1., hétfő

KOROSODUNK, POROSODUNK

Hát bizony, öregedni nem túl jó dolog.
Ez is olyasmi, mint a betegség, ami mással természetes, hogy előfordulhat, nade velem?
A legszörnyűbb, hogy az áldozat nem is érzi a korát, valahogy a test és a lélek öregedése nemigen van szinkronban, sokszor döbbenten álmélkodunk saját magunkon, hogy egy huszonéves lelkével szemléljük a világot, miközben már a szemüvegünk megtalálásához is szemüveget kell feltennünk.
Első alkalommal akkor döbbentem rá erre, mikor a házba, ahol laktunk, egy fiatal csaj költözött - ahogy emlékszem, elég jól nézett ki -, és a lépcsőházban találkoztunk vele, feleségemmel mentünk éppen valahova.
Nagyon udvariasan köszöntem neki, mondtam, hogy szia, mire is ő is nagyon udvariasan visszaköszönt, hogy csókolom!

Hogy ez a csalódás mérgezett tőrének megforgatását jelentette szívemben, az még hagyján, de közben el kellett viselnem két emeleten keresztül a házastársi, vihorászással és pikírt kommentekkel fűszerezett kárörvendezést, miközben magam is éreztem a helyzet humorát – talán ez segített át maradandó lelki károsodások nélkül a megrázkódtatáson.
Akkor megfogadtam, hogy megtanulok szépen öregedni.
A célkitűzés maradt, hogy a cél elérése sikerült-e, az kérdéses, de azt hiszem, száz százalékos eredmény e téren soha nincs.

Ha férfi vagy, könnyebb az öregedés, mert elég, ha gazdag, okos, tiszta, jólápolt és jólöltözött vagy, de nőként öregedni húzós lehet, mert a nőnek még szépnek is kell lenni, ami egy koron túl bizony komoly mutatvány.
Kencefice ide, kencefice oda, a bőr veszít víztartalmából, itt-ott megnyúlik, a test átalakul, a mellek veszítenek a gravitációval folytatott ádáz harcukban, a hajdan oly feszes popsi megereszkedik, a szőr nő, mint a dudva, lehet tépni, huzigálni, borotválni.
Az ember egyébként is éppen olyan, mint egy virág – a férfi mákvirág, a nő rózsa.
Hiába öntözöd, hiába cserélgeted a vízét, eljön az a perc, amikor elkezd fonnyadni, aztán kiszárad, hol a levele potyog, hol a virágszirom, nem tudsz ellene tenni semmit.
Talán nem is kell, én legalábbis azzal szoktam vigasztalni magam, hogy a szárazvirág-csokor is szép tud lenni a maga módján, arról nem is szólva, hogy már hány, régen szemétbe dobott tulipánt vagy nárciszt túlélt és még mindig mutatós és hasznos darab.
Szép az annak, aki szereti!
De azért tudom, hogy a szárazvirág sem örök darab, beporosodik, oszt megy a gerbera után, de hát ez a virág sorsa.

Tulajdonképpen egyetlen nagy baj van, az pedig az anyagi javak hiánya.
Ahogy múlik az idő, az ember egyre inkább érzi, hogy a világ jól elvan nélküle is.
Felnőnek a gyerekek, elvégzik az iskoláikat, elkezdenek dolgozni, megnősülnek, férjhez mennek, vagy csak összeköltöznek valakivel, és ez éppen arra az időszakra esik, amikor az idősödő ember munka-aktivitása is megszűnik, elveszíti a munkáját, a munkájával együtt azt az embercsoportot, melyben élt, a feladatát, mely miatt fontosnak gondolhatta magát, és bár úgy csinál, mint aki rettenetesen élvezi a pihenést, rohadtul rühelli a helyzetet.
A háziasszony, aki évtizedeken keresztül négy emberről gondoskodott, most ott marad a hasonló gondokkal küzdő társával, és még szerencsés, ha van társa, mert van kihez szólnia.
Ha nincs, jöhetnek a pót és álmegoldások, a kutyus, „aki” beszélgetőpartner lesz (legalább nem szól vissza…), a cicó, amelyik odatörleszkedik a gazdihoz, a szeretet illúzióját adva.

A férfiak helyzete itt is könnyebb, mert ritkán van bennük meg az a leküzdhetetlen beszélgetési vágy, mint a nőkben.
A pasi kimegy a tópartra, belelógatja a kukacát a vízbe, elnézegeti a libákat, ahogy ott úszkálnak előtte.
Ha szerencséje van, fog egy keszeget, mely aztán az eltelt napokkal egyenes arányban ponttyá nő, miközben felesége már régen megforgatta paprikás lisztben és kisütötte – hadd örüljön a vén bolond, egye, mintha hal lenne.
A nő viszont verbális lény, nincs mese, dumálnia kell, ahhoz pedig partner kellene, de az idős ember már nehezen tesz szert új barátokra, gyanakodva nézegeti maga körül a világot, hiszen annyian hagyták cserben, vagy egyszerűen csak faképnél már olyanok, akiket szeretett, és akikről azt hitte, hogy szeretik – miért gyűjtse a csalódásokat?
Persze nincs igaza, de ezek a dolgok nem a racionalitás keretei között dőlnek el.

Ha lenne pénze, akkor azért könnyebb lenne a dolog, be lehetne fizetni egy –egy kirándulásra, el lehetne menni negyedévente két-három napra gyógyfürdőbe, de erre nemigen van mód, és akkor a jövőről még nem is beszéltünk.
Az ország lakossága öregszik, az aktív dolgozók száma nemigen nő, a nyugdíj már ennek a generációnak is bizonytalanná vált, mint a kutya vacsorája.
Nem egy ismerősöm azon töri a fejét, hogy mit fog kezdeni akkor, ha a nyugdíjat megadóztatják, vagy ha az özvegyi nyugdíjat megszüntetik, az ingyenes utazást megvonják, hiszen már így is rengeteg sérelem érte ezt a korosztályt.
Elnézegetve azt, ahogy a munkanélküliekkel bánnak, ettől a rezsimtől túl sok jót várni nem lehet, ezek még a gyerekekre sincsenek tekintettel, és a nyuggerekre is csak azért, mert még nem tudták elvenni a választójogukat, de ami késik, nem múlik, szokták mondani…

Ami pedig a jövő nyugdíjasaira vár, az maga a rémálom.
A rengeteg munkanélküli létéből következik, hogy rengeteg lesz a nyugellátás nélküli, vagy az igen alacsony nyugdíjból élő idős ember, akiket nagy valószínűséggel az egészségügy tervezett átalakítása sem fog a kedvezményezettek körébe emelni, a szép tervek szerint lesz egy orvos a faluban, és ha vállalkozó szellemű, ő fogja Józsi bácsit operálni a két bakra fektetett ólajtón, igaz, előtte tisztára sikáltatja.
A falu öregjei ott maradnak jövedelem nélkül, a semmire sem becsült és az első adandó alkalommal szétvert termelőszövetkezet hiányában senki sem fogja fizetni a nyugdíjjárulékot, és nem sok idő kell, míg visszaáll a régi rend, a haszontalan szülő állva eheti a tányér levest, melyet a menye lök neki, ha jókedve van, - nade annak is mitől lenne?
Városban sem lesz jobb a helyzet, csak ott nem annyira szembetűnő a nyomor, bár mostanában már egész szép sor áll a Rókus fala mellett ételosztás idején
A probléma közismert, mégsem tesz érte senki semmit.
A kormány, akit Orbánnak hívnak továbbra is a szegényeket nyomorgatja, közülük is elsősorban az öregeket – igencsak útban vannak neki.
Merthogy ő nem tud szépen öregedni, megaztán őt a szegénység nem érinti, már az ükunokájának is megvan, amiből urasan megélhet.
Pedig kellene ezzel a dologgal foglalkozni, mert nem biztos, hogy csak elméleti síkon kell megfagyott, éhenveszett embereket kerülgetni az utcán.
Orbán valakitől szép meséket hallott arról, hogy régen milyen gyönyörű volt a falusi élet, én meg emlékszem még arra a nagyonidős rokonra, akinek az unokája rávert a kezére, mikor a kanálért nyúlt.

Persze azért lehet értelmesen és értékesen öregedni, lehet társaságot keresni, meghívni az ismerőst egy krumplileves-krumplifánk partira, be lehet kapcsolódni a közéletbe, a fiatalok úgyis elkerülik, mert ciki, meg, mert tartanak a retorzióktól, meg aztán élettapasztalatuk is kevesebb van.
Nem tudják, hogy a politika az ő sorsukra is hatással van, egy idióta a Parlamentben kiemelheti a pénzt a zsebükből úgy, hogy észre sem veszik.
Az idős ember hajlamos arra, hogy leértékelje magát.
Én meg tudom, hogy egy olyan társadalomban, ahol az idősek adják a társadalom egyharmadát, nem kell az időseknek összehúzniuk magukat, van gazdasági súlyuk és van politikai érdekérvényesítő képességük, csak meg kell szerveződniük.

Orbán addig nyugodt, míg Schmuck Andor bohóckodik meg negédeskedik az öregekkel, ha itt egy épkézláb ember venné kezébe a szervezést, a Vezér taknya-nyála összefolyna a sírástól.
Talán egyszer megérjük…

:O)))

34 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagy igazsága vagyon Kelmednek ! Promenad

Kibic37 írta...


PuPu, ismét sokunk gondolatait szedted itt csokorba (elnézést azoktól, akikét nem). Csupán két gondolatot fűznék hozzá:

1. Ne becsüld le a paprikás lisztben sült keszeget! Boldogult horgász ifjú éveim kedvenc eledele volt. És a Balatonon ma is hányan sírják vissza, amikor hekkért állnak sorba?

2. Orbán nemcsak öregedni nem tud szépen, de veszíteni sem. És ez azért nagyobb baj, mert erre előbb-utóbb sor fog kerülni. Az pedig nem rózsaszirmokat hintő leánykák úrnapi körmenete lesz - hogy Téged idézzelek ...

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Ha megérjük !

Sajnos a nyugdíjasok egy része is Orbánnak tapsol, csinálhat bármit !

Akiknek elment az esze, annak már nem igen jön vissza és nem tudja, hogy mit csinál.
Az öregeket könnyebb félre vezetni és nehezebb meggyőzni az igazságról is.

Amit egyszer a fejükbe vettek, az ott is marad, legfeljebb csak elfelejthetik, de megváltoztatni nem fogják!

Nem sok reményem van a nyugdíjasokkal kapcsolatban sem, nem különbek mint a fiatalok és olyan megosztottak is.

Üdv sphagin.

Kapat írta...

Nos, az első "csókolom" engem is meglepett, de az is már jó régen volt sajnos.
Már a metróba is minden igazolvány nélkül beléphetek.
Idén nőnapon felbíztattam az ott álldogáló jegyellenőröket, hogy legalább a mai (nő)napon, ajándékként, kérjék a jegy nélkül megjelenő idős hölgyektől az igazolványukat. :-) Megkérdezték : "miért, örülnének neki?" Naná! (derültség)
Ha az ember nem veszíti el az érdeklődését a jelen történései iránt, akkor nem nevezhető öregnek. Lehet, hogy 1-2 vérnyomáscsökkentő tablettával többet kell bevenni, mert sajnos valóban nem sokat tehetünk mostani helyzetünkben. Tüntetünk, tüntetünk, mert ennyi telik tőlünk.
Reményeinket nem adjuk fel, talán az unokáink már egy szebb világot is megélnek!!
Kedves "sphagin", nem az öregeket könnyű félrevezetni, hanem az érdektelen, tájékozatlan embereket, úgy általában.
A szárazvirág-csokor pedig szép, a krumlilevessel és a krumlilángossal sincs semmi baj! :-)
Csak ezt a tolvaj bandát kellene már elzavarni,Orbánostól, Lázárostól,Simicskákkal együtt.
Tudom, hogy leegyszerűsítem a dolgokat, de az első lépések után talán reménykedhetnénk. Miben? Az egészséges lelkű, épeszű emberek talán ha lassan is, de kezdhetnék rendbehozni ezt a borzalmat, ami a szemünk láttára alakult.

talalom írta...

Másutt már említettem, hogy a szerencsés generáció tagjának tartom magam, akik dolgozhattak - nekem még az a bónusz is jutott, igaz tizenéves, munka utáni tanulás után –, hogy 32 éven keresztül olyasmit "dolgozhattam", amiért mindig csodálkoztam, hogy még fizetnek is (bár azért nem vitték túlzásba azt a megfizetést). Előtte 10 évig mást csináltam - szakmunkásként termeltem, ahogyan boldogságunk ma mondaná.Nem vagyok még agg, csak öreg, és én is nehezen veszem tudomásul, hogy másfajta impulzusok alakítják már a fiatalabbak életét - ugyanis mindig felfedezni vélek a lelkesen hangoztatott "új" ideákban századokkal, évtizedekkel ezelőtt már kipróbált, és többnyire csődöt mondott varázsszereket. De azért van okom a dicsekvésre is. A fiam, akivel gyakran beszélgetünk, vitatkozunk - éppen ez a baja, hogy amióta önálló életet él, kevés az alkalom a valaha minden este megejtett eszmecserékre. Egyik beszélgetésünk alkalmával bőszen ostorozta az "öregeket", hogy nem képesek felvenni a ritmust a számítógépes, internetes világgal stb-stb. Mondom neki: hát én is öreg vagyok, boldogságunknál 17 évvel idősebb, mégsem tartom a számítógépet az ördög bibliájának, sőt 1988-ban kezdtem ezen dolgozni, még a Junoszty monitorok idején.(El is romlott a szemem rendesen.) Mire ő: dehát te nem vagy az a tipikus öreg! Mondanám neki, meg a többi, nála fiatalabbnak is: Ahogyan nincs tipikus öreg, úgy nincs tipikus fiatal sem. Emberek vannak, különböző értékrendekkel, és bár a kor előrehaladtával tényleg nehezebb elfogadni, vagy legalább tudomást venni egy másfajta gondolkodásmódról, az életkor csupán egy állapot, nem érdem. Ahogyan a megélt évek magas száma nem garancia a bölcsességre, úgy a fiatalság sem szinonimája az ártatlanságnak, a tisztaságnak. A fiammal való polémiák többsége ugyanis arról szól, hogy ő reménytelen idealistának tart a szolidaritásról, meg az emberi közösségről szóló eszményeimmel. És ez megkérdőjelezi a nevelés hatásosságát. Holott egyébként cselekedeteivel többször került már nehéz helyzetbe ezek miatt, mégis úgy véli, hogy reménytelenül "hülye" vagyok, aki nem képes a saját érdekeit érvényesíteni.

Vöröskarom írta...

Kedves Pupu, örülök, hogy az utóbbi napok borongós-szomorú-lehangoló írásai után ma egy árnyalatnyival könnyedebb hangvételűt írtál, és - az írás első felében legalábbis - díszesebb papírba csomagoltad a "mindennapi keserűt". Úgy gondolom, mi, a rendszeres olvasóid szinte valamennyien ebbe a "poros csoportba" tartozunk, nyilván ki-ki másként éli meg az öregedést - és ez nem csak pénzkérdés, hanem hozzáállás kérdése is: én pl. sose tartottam magam különösebben szépnek, így sokkal könnyebben átvészelem a helyzetet, mint akinek e téren nagyobb a veszíteni valója. És aki olyan szerencsés, hogy humorral is megáldotta a jó isten, az - az állítólag az öregedésben is meglévő - szépséget is megtalálja.

Persze az írás második felében már súlyosabb gondolatokat fogalmazol meg, és valóban félő, hogy előbb vagy utóbb mi is sorra kerülünk a "nadrágszíj-húzogató játékban", ami a társadalom már szinte minden rétegét érintette - nincs kétségem afelől, hogy szemrebbenés nélkül vennének el tőlünk is bármit, hogy nekik eggyel nagyobb falat jusson.
Arra meg, hogy mi lesz a gyerekeink, unokáink sorsa, mire elérik az akkori nyugdíjkorhatárt, gondolni sem merek...
Üdv.: Vöröskarom

Kibic37 írta...


Kedves talalom és sphagin!

Egy élettapasztalaton alapuló, sok sok megpróbáltatáson edződött értékrendet valóban nagyon nehéz átstrukturálni. Nagy lelki kataklizmán/katarzison kell ahhoz keresztülmenni, hogy ez gyökeresen átalakuljon.
Máskülönben újra kellene élni az egész életet, de akkor is az új élet tapasztalataira épül majd fel az új értékrend. Ilyen pedig csak a reinkarnációban létezik.

talalom-nak: ha már reinkarnáció...
Két atyafi beszélget:
- Képzeld, beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra.
- Ne mondd! És milyen?
- Szuper! Csak marha drága. Egymillió forint egy szemeszter.
- Ne hülyéskedj! És megéri ez neked?
- Hát tudod! Egyszer élünk ...

csakafidesz? írta...

Sajnos PuPu mai írása is rengeteg igazságot tartalmaz. No, nem arra gondolok elsősorban, hogy a kis-kisasszony "kezitcsókolomot mond a szia-ra". Ez is szomorú, de nem annyira végzetes, mint amit a szerző a jövő nyugdíjasaival kapcsolatban állít.
Az ellátatlanság bizonyos, hogy végleges elszegényedéshez - nyomorhoz - vezet, amiből azután valóban nincs kivezető út.
Jelenleg is egyre nagyobb gond a nyugdíjas lét, mert az a fránya bevásárlókosár egyre kevésbé tölthető meg az egyre szerényebb lehetőségek miatt.
Ha nem lenne rossz a kedvem, akkor azt mondanám, hogy szeretett kormányunk – közeledvén a szeretet ünnepe – akassza a karácsonyfájára azt a 2%-ot, amit a nyugdíjakon emelni tervez.
Azért sem mondok ilyent, mert tartom magam ahhoz a népi bölcsességhez, hogy „ aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. De azt azét mondanám, hogy baxák meg a tudományukat…
Hamarosan eljutunk arra a pontra, hogy mi leszünk a több tízezer koldus országa és az egyre növekedő társadalmi feszültségek egyik vezető hatalma.

Mégis - kapcsolódva a tegnapi témához - én eget-földet megrendítő "éhséglázadástól" nem tartok. A szegények, nyomorgók a társadalom talán legkevésbé megszervezhető rétege.
Az viszont könnyedén és nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy a szegények kisebb-nagyobb csoportjai bandákba verődve - minden mindegy alapon - elkezdenek öntörvényűvé válni.
Ennek beláthatatlanok lehetnek a következményei, mert, ahogy mondani szokták ők nem ismernek sem Istent, sem embert és keresztülgázolnak mindenkin, aki az útjukba kerül. Ez aztán önmagát gerjesztve akár „tengeráradattá " is növekedhet.
Mi marad majd utánuk? Halottak és romok. Mindent lehet majd elölről kezdeni. „Tabula rasa” vér és könnyek között.
Hölgyeim és Uraim! Ha minden így marad, sőt a helyzet tovább fokozódik, valóban el lehet kezdeni félni...
Nagyon jó lenne, ha ezt sokadmagunkkal nem kellene megélnünk.
Tegyünk, tegyetek ellene!

morzsi írta...

"talalomnak"
De öreg vagy? Én már rég "szobatiszta" voltam, amikor Te megszülettél!:):):)

E vitamin írta...

Az öregségben rengeteg jó dolog van :-)
Már nem irigykednek a karcsú derébőségre, a dús hajzatra, a dinamikus mozgásra, a fiatalos kisugárzásra, az utazásokra-nyaralásokra, az izgalmas konyhaművészetre.
Az is izgalmas, hogy nap, mint nap megfigyelhetjük: bibírcsókok, májfoltok vagy borvirágok szaporodnak a bőrünkön, kinek mire van hajlama.
Az is előnyös, hogy öreg korban már kevesebbet eszünk és mindig van időnk bárhol a sorunkat kivárni.
De az a legeslegjobb, ha egész nap éjjel-nappal rengeteget olvashatunk pizsamában! Otthon még azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen egy kicsit megfiatalodnunk a nagy semmittevésben, nyugalomban és egy kicsit elhanyagolt állapotban:-)))
Ilyenkor bölcsülünk a leghatékonyabban...kár, hogy nem ezzel a szakasszal kezdődik az életünk.

csakafidesz? írta...

Morzsinak nagy tisztelettel!

Az ember a korával ne kérkedjen, mert a kor nem érdem, hanem egy pillanatnyi gyorsan múló állapot.

A nők meg - bármily éltesek is - általában koruknál fiatalabbnak szeretnének látszani.

Én örülök annak, hogy vannak fiatalok is közöttünk...

Kibic37 írta...


E vitamin-nak:

Sőt, ha egy kicsit ráhajtunk és szerencsénk van, akár naponta csupa új arcot láthatunk magunk körül... :)))

Egyébként Salamon Bélának volt egy mondása (nem lett olyan közismert, mint a "Ha én egyszer kinyitom a számat!"), amikor biztatta egyik ifjabb kollégája mondván:
- Azért az öregkornak is megvannak a maga szépségei!
Salamon:
- Egyet mondjon fiacskám!

grund írta...

Érdekes, de ez az első "szia-kezitcsókolom" mennyire emlékezetes, sokunkat megráz/megrázott. Talán mert az első szembesülésünk az öregedéssel. Csak ezt a"kis" Schmuckot kellene a környékünkről eltakarítani. Qrvára fel tud húzni, még a látványa is. Utána meg a disznóól takarítót... De lehetne fordított sorrendben is.

kiskato írta...

Ötvenéves körül lehettem, mikor egy üzletben valami meghatározott kütyüt kerestem, amit a fiatal eladónő nem talát. Bekiabált a raktárszerű helyiségbe, tudja-e a kolléganő, hol lenne? Kinek kell:-kérdezte amaz. Emez: Egy idősebb hölgy szeretné...ez volt olyan, mint egy kezicsókolom...egyébként ha az egészségem igy maradna, élnék még szívesen pár 10-20 évet...kiváncsi lennék, a következő fb generáció okosabb lesz-e vagy sem?

talalom írta...

Morzsi! Igen, az öreg korosztályhoz tartozom, és ebben nem érzek semmi szégyellnivalót. Más kérdés, hogy iszonyúan dühít, amikor orvosnál, ügyintézőnél várok, úgy szólítanak: A néni következik? Néni én a szomszéd gyerekének, meg a nagynéném unokájának vagyok, ügyintézőnek, orvosadminisztrátornak kedves ügyfél, tisztelt beteg - legfeljebb. Ez már akkor is dühített, amikor a 90 éves, szellemileg ép, ám nagyon beteg anyukámat nénizték le az ápolók. Ezt én nem kedveskedésnek, hanem bizalmaskodásnak (fidelitásnak) élem meg. Igaz, már kiszes koromban is bajom volt a határtalan tegeződéssel: nekem jelentősége volt és van annak, hogy kivel vagyok hajlandó tegező viszonyba kerülni. Egyedül a net határtalan személytelenségében tudom elfogadni. A fene tudja, honnan van ez, hiszen nemhogy gyerekszobám, külön ágyam sem volt, amíg a nővérem férjhez nem ment a szoba-konyhából.

talalom írta...

Csakafidesz! Nagyon igazad van, ezért hajtogatom szinte monomániásan, hogy a szolidaritás nem egyenlő a nyálas jótékonysággal, hanem a társadalom egyetlen hatásos önvédelmi fegyvere a széthullás, az egymásnak eső erőszak, végső soron a megsemmisülés ellen.

PuPu írta...

Hát lehet, kedves talalom, hogy külön szobád nem volt, de a stílusérzék - úgy látszik - nem szobához kötött tulajdonság...
:O)

Wolk írta...

Re:csakafidesz? 2014. december 1. 14:29

Jól látod. A szülő azért, hogy a gyermeke életét megmentse -jelen esetben, hogy ne engedje éhenhalni a kis ártatlant- semmire és senkire nincs figyelemmel. Ne is legyen. Ölni is képes. Öljön is.

Ez nem több mint velünk született ösztön.

Ha az állami gondozást valaki, valaha megoldásnak tartotta annak ajánlom olvassa újra (vagy olvassa el) Dickens Twist Olivér regényét.(vajon kötelező olvasmány-e?)

Három halálos bűn a gyer­mek­ne­ve­lés­ben.

1.Elhanyagolás

A testi elhanyagolás a fizikai gondozás elmulasztását jelenti, azaz amikor a szülő nem gondoskodik gyermekéről, a gyermek piszkos, ápolatlan, mosdatlan, beteges vagy akár alultáplált, esetleg a szülő nem gondoskodik kisgyermeke felügyeletéről, egyedül hagyja a lakásban, kocsiban, ezáltal sodorja veszélybe. A testi elhanyagolás általában könnyen észrevehető.

2.Fizikai vagy érzelmi bántalmazás

3.Szexuális visszaélés

E vitamin írta...

Kibic37 17:31
Köszönöm, hogy szóltál hozzám :-)
Én szeretem, ha valaki kinyitja a száját, akkor kevesebb az esélye annak, hogy
"a nagy hallgatásnak nagy sz@r ül a végén" - folyamata zajlik.
Ezt a cikket érdemes elolvasnod, ha van rá időd:
http://beszelo.c3.hu/blog/revesz-sandor/alltok-majd-bamban-a-parton

Wolk írta...

A jómód jele: a krumpli és az üres gyerekszoba

http://m.hvg.hu/itthon/20141202_A_jomod_mai_magyar_jegye_krumpli_es_ures#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg

morzsi írta...

Kedves "talalom"!
Kicsit félreértettél. Az idős korunkban én sem érzek semmi szégyelni valót, sőt.
Büszke vagyok a koromra, hogy ennyi időt két lábon meg tudtam élni és hogy még nem "kötődöm" egy tolókocsihoz.
Ami viszonmt szomorúvá tesz, hogy apánk 47, anyánk meg csak 58 évet élt, - köszönhetően a háborúnak.
Ez egy ilyen ország, ezt kell szeretni.
Tisztelettel: - morzsi -

morzsi írta...

...és még valami.
Nevessünk a saját hülyeségeinken,mert a nevetés az élet legnagyobb adománya, ami erősíti az immunrendszert is! O:)

Kibic37 írta...


Kedves E vitamin!

Köszönöm a linket. Óriási írás! Kénytelen vagyok minden mondatát teljes egészében elfogadni, mert nem tudom cáfolni őket. (Helyettem úgyis megteszik majd mások, ha elolvassák.)
Eleinte próbáltam keresni egy mondatot, amit idehozhatnék kedvcsinálónak, de rájöttem, hogy ezt csak a többi rovására tehetném. Pedig (sajnos) mindegyik ül.

Wolk írta...

Már az ónos eső sem a régi...

csakafidesz? írta...

E-vitaminnak:
Elolvastam Révész Sándor a Beszélő-ben megjelent dolgozatát.
Alapos, precíz munka a valóságról, hihető, hű képet ad a közelmúlt történéseiről.
De! Aki elolvassa az valószínűen még a maradék bizalmát is elveszíti a politika és a politikusok iránt.
Akkor mi a cél? Valóban csak az, amit a szerző bevezetőjében a közhelyes folyón történő átkeléssel kapcsolatosan leír: "...Mi megmondó emberek tehát jól tesszük, ha jó előre megírjuk. amit a politikus orra alá dörgölhetünk, amikor ott áll bambán, a parton. Látod megmondtam..."
Ez teljességgel igazságtalan és kegyetlen. A politikus is ember, nem lehet 50 éves korában az orra alá dörgölni, amit 25-30 évvel ezelőtt tett.
Az annál sokkal fontosabb, hogy mit tesz most. Mindig is nevetségesnek tartottam, amikor 40-50-60 év elteltével valakit felelőssé tettek ifjoncként elkövetett bűneiért.
Ha alapvetésként elfogadjuk azt , hogy ezen a sikerorientált világon mindenki érvényesülni akar akkor azt is tudomásul kell venni, hogy a tisztességnél és a becsületnél léteznek magasabb szempontok is. Ez pedig nem más, mint a család jóléte és biztonsága. Azt nekem ne mondja senki, hogy ez nem így van, mert Karl Marx a „Kommunista Kiáltvány” c. munkájában fogalmaz meg először azt, hogy „minden eddigi társadalom története osztályharcok története”.
Az osztályharc pedig különféle társadalmi csoportok jelenlétére utal, nevezetesen szegényekre és gazdagokra stb. tagolódott társadalmat vázol fel.
Az érvényesülésnek gyakran súlyos ára van. Békében tisztesség vagy becstelenség, háborúban például élet vagy halál. A felkinált lehetőséget könnyen vissza lehet utasítani a kiadott parancsot könnyen meg lehet tagadni, csak utána senki se csodálkozzon, hogy ennek a valóságban a teljes megsemmisülés vagy tarkólövés a vége.
A múltkoriban valamelyik blogtársunk készített egy felsorolást, hogy a jelenleg inliberális és újfasiszta vezető politikusai közül a régi rendszerben kik vettek át különböző állami kitüntetéseket.
Ezzel sem értettem egyet és RS-nak ezzel a munkájával sem tudok fenntartások nélkül azonosulni.
Ez egyedül a lövészárkok további mélyítését segíti elő és azokat a hangokat erősíti fel, amit a tüntető ifjoncok követelnek, nevezetesen, hogy az összes létező mai politikus távozzon, mert az elmúlt 25 év...

csakafidesz? írta...

Javítok: alulról az 5.sorban:
-A múltkoriban valamelyik blogtársunk készített egy felsorolást, melyben felsorolta, hogy a jelenleg illiberális és újfasiszta vezető politikusok közül - a régi rendszerben - kik vettek át különféle állami kitüntetéseket.

Kibic37 írta...


csakafidesz2-nek:

Igazságod van abban, amit írsz, ez is kiolvasható a Révész cikkből. Nekem fő mondanivalóként mégsem ez jött le belőle, pedig Rád gondoltam olvasása közben, mint akihez közülünk talán legközelebb áll az írás. Az eddigi hozzászólásaid alapján legalábbis.

Szerintem RS azt vezeti le történelmi párhuzamok segítségével, hogy Orbán bukása - amennyiben persze békés úton fog lezajlani (és ki akarna itt polgárháborút?) - nem fog katarzissal, nem fog megtisztulással, nem fog az elrabolt vagyon visszajuttatásával járni, ezért illúzió minden ilyesfajta várakozás. És ez a fajta eszmefuttatás - valljuk be - kőkemény realitáson alapul.
Ami mellesleg éppen a Te eddigi hozzászólásaidat jellemezte...

Kibic37 írta...


Javítok, bocs, elütés volt.
Természetesen csakafidesz?

E vitamin írta...

Csakafidesz? 13:37
Nem hiszem, hogy Révész Sándor mondanivalóját közös értelmezési nevezőre lehetne, vagy kellene hozni. Mindenkinek más tapasztalata+tudása+élménye+sérelemkomplexuma van az elmúlt évtizedekről és ezekről sajnos nem tanultunk meg higgadtan beszélni, vagy csak igen kevesen tudnak. Sajnos nem erre szocializálódtunk, én sem.
R.S. gondolataiban az a leglényegesebb ami számomra is a legfontosabb. Nem a nyomor a legrosszabb, ez már csak egy szövődményes következmény, és tulajdonképpen egy normális gazdaságpolitikával valamelyest még kezelhető is lenne - akár rövid távon is - viszonylag eredményesen.
Hanem a tartós morális zülöttség országos lefedettségű fejlett rendszere, az ám az igazi kihívás, mert erre még nem találtak fel semmiféle társadalmi terápiát. Hacsak nem gondolunk Csipkerózsika száz éves túlélési elszenderedésére...

A politikusok általános szapulását kénytelen vagyok megérteni és nem csak a világszínvonalon is egyedülálló csalási-lopási rendszertudományaik miatt (persze nagy tisztelet a kivételeknek), hanem elsősorban azért, mert én egyetlen olyan politikust sem ismerek, aki a következő generáció szempontjait fontosabbnak tartotta volna a maga 4+4+4+4+4+4 éves futamidejű önmegvalósításánál és például ezért is értem meg a mai fiatalokat.
Az elmúlt évtizedekben a politikusaink igen nagy türelemmel használták a társadalmat a saját egzisztenciális célkitűzéseik elérésére, akkor most is legyenek pont olyan türelemmel, amikor a társadalom már nem óhajtja, hogy csupán kapcarongynak használják az állampolgárokat.
Lehet ezt még csűrni-csavarni, de minek?! Jobb ezt kimondani, még akkor is rettenetesen fáj: itt sok embertől ellopták az emberi élet értelmét - életkortól függetlenül.

Nem vagyok jós, így azt sem tudom, ha a politikusoknak esetleg eszébe jutna bocsánatot kérni, lenne esély megbocsátásra?! Talán igen, de ezt követően már nem illene ismét nekik irányítani, vezényelni még sunyi módon hátulról sem, ugyanis hosszas pályafutásuk alatt nem sikerült feltalálniuk a legújabb "spanyol viaszt".
Szerény tanácsot adhatnak, ha megkeresik őket és kikérik a véleményüket, ugyanis szerintem az ész itt kevés, mert hitelesség és (magatartás-viselkedés)kultúra is kell(ene)!
Három az egyben.

csakafidesz? írta...

Kedves Kibicz37!
A végkövetkezésed tekintetében tökéletesen egyetértek veled, viszont a történelmi párhuzamok viszont sokszor megtévesztőek.
A tettek soha sem azonos indíttatásból, nem azonos körülmények között és soha sem azonos módon történnek, következésképpen mindegyikből az összes körülmény figyelembevételével más és más tanulság vonható le.
Közhelyesen azt mondják, hogy almát a körtével soha...pedig a két különböző dolog bizonyos vonatkozások tekintetében összevethető. Méretre, szinre, ízre stb. minden bizonnyal lehet közöttük különbséget tenni.
Így van ez a társadalompolitikában is. Van, ami egyáltalán nem, van, ami részlegesen és van, ami teljességgel összemérhető egymással.
Még ma is nagy divat pl. Gyurcsány regnálását úgy beállítani, hogy akkor és ott lett minden végzetesen elrontva. Van ebben némi igazság is, csak ott téved az, aki ebből kiindulva értékeli Orbánt, hogy a rendetlenséget, káoszt pontosan ő és azért idézte elő, mert ezzel teremtett magának az öntömjénezésre lehetőséget. Ezzel tudott 2/3-al választást nyerni.
Fenntartott egy állandó háborús állapotot csak azért, hogy az éppen regnáló Gyurcsányt hibázásra kényszerítse.
Ezzel szemben ő mesterségesen (erőszakosan) megteremtette magának annak a feltételeit, ami a nyugodt kormányzáshoz szükségesek és ehhez az ellenzéke még a nyugodt légkört is bíztosította.
Nincs sztrájkhullám, nincsenek útlezárások, nincs az államrend megdöntésére irányuló „hőstett” és legyünk őszinték „karcos” ellenzék sincs.
Mindezek ellenére kormányzás nincs, rablás és korrupció valamint tömeges elszegényedés van...
A végkövetkeztetés igaz, nem lesz katarzis, az elrabolt vagyonok visszajuttatása nem fog megtörténni, ha csak...Egyébként, ha keresnénk, történelmi párhuzamokat nem találkoznánk olyan példával, amikor a legyőzött önként átadta volna felhalmozott vagyonát a legyőzőnek. Az mindig úgy kellett elvenni tőle.
"A hídon majd akkor megyünk át, amikor a folyóhoz értünk” avagy „nyugtával dicsérd a Napot!" A folyó is és a napnyugta is még nagyon messze van, de ha egyszer mégis odaérünk és látjuk a Napot lenyugodni, akkor biztosan lesz mód a változtatásra.
De a változtatás biztosan nem lesz békés!

csakafidesz? írta...

E-vitaminnak!
RS-nak és neked is igazságod vagyon.
A tényekkel senki sem kíván vitatkozni.
Az elkövetett "bűnök" súly viszont nem összevethető.
Az összevetés emiatt viszont kifejezetten káros. Vegyétek már észre, hogy ezzel az igaz(meg)mondással csak Orbánt erősítitek.
Vezet ez az út egyáltalán valahová, vagy elfelejtkeztek arról, hogy most Orbán legyőzése a legfontosabb. Minden másnak ezután kell következnie?
Van arra biztosíték, hogy ezek a "szépreményűek" majd jobb, becsületesebb és odaadóbb szolgái lesznek a társadalomnak.

Ha már letették a "nagyesküt", akkor, nosza, elő vele...

Nem hiszek én az ilyesmiben. Mindannyian gyarló emberek vagyunk és a soknál is van több. Erre eddig is és ezután is rá fognak jönni azok, akiknek ez lehetőségként megadatik.

Ha ezt a belső küzdelmet tovább vívjuk, a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is.
Vagy nyugodjunk bele abba, ami ma történik?
Megjósolhatom, hogy kemény megpróbáltatásoknak nézünk akkor elébe.


Kibic37 írta...


csakafidesz?-nek:

Mindent leírtál ami lényeges. Csak ragozni tudnám.

Racionális (Föld-lakó/ember/magyar) írta...

@csakafidesz?

A hatalom az az állapot, amikor akaratodat rákényszerít(het)ed más(ok)ra. Ez nem egy fair állapot, ahol a felek szimmetrikusan viselkednek vagy viselkedhetnek, és nincs egy külső kontroll fölöttük, amelyik ellenőrizné őket.

A világ természetes állapotában a szülő hatalmi szóval dönt a gyerek fölött, nem rossz szándékból, hanem mert azt tartja helyesnek, amit dönt. Ez ellen lázadva belénk ivódik a helyzet fonáksága és amikor kinövünk belőle, a nyoma ott marad. Nem a jogot kérdőjelezzük meg, hanem végre nem kell elviselnünk. Mint minta azonban ott marad bennünk és nem vetjük el feltétlen.

A társadalmi hatalom sokban hasonló, amíg aki azzal élni tud, nem kerül szembe egy felnőtten gondolkodó és vele szemben álló másik erővel. Ha kamaszként viselkedik a társadalom nagy része, akkor elviseli csak az önkényét a hatalomnak, de nem tesz ellene, legföljebb hőzöng, megpróbál sutyiban ellene tenni, felvonul, jelszavakat skandál. Ez is tiltakozás, de nem változtat a helyzeten.

Amikor egy felnőtt áll szemben és eszközökkel a kezében ténylegesen nekifog elvenni a másik hatalmát, akkor elindul valami. Viszont, ha a másik előtte sokban engedte a felelőtlen hatalommal visszaélést, akkor hiteltelen. Az önkorlátozás, a visszaélések megakadályozására kellenek az ellensúlyok, fékek rendszere. Ezt bontotta le a jelenlegi hatalom teljesen, így esély sincs ezen keresztül védekezni.

Ma, az én és a Te (mindenki más tudatosan gondolkodó)felelőssége az, hogy úgy tegyen ez ellen, hogy olyan rendszer épülhessen föl, amelybe be vannak építve a korlátok, védekező mechanizmusok. Ezek nem tökéletesen szabályoznak, de a nagy kilengéseket megállíthatják.

Anikó írta...

Van egy mondás - a nők öregedéséhez igen-igen passzol - "a szépség elszáll, a csúnyaság megmarad"
Sajnos ez a kőkemény igazság. Csinálhatunk akármit mi nők, egy bizonyos kor után tök mindegy, nincs látszata, sőt, ha túlzásba esünk, még nevetségesek is leszünk.
Nekem a receptem a szép öregedéshez, sokat nevetni, mindig mosolyogni, derűsen nézni lehetőleg mindent és végtelenül kedvesnek, barátságosnak lenni mindenkihez.
Ezt követem és azt tapasztalom, hogy mindenki vissza is mosolyog rám és barátságos is velem.
Ha bárki azt gondolná, hogy ettől aztán tisztára happy-hurrá az életem, az nagyon téved, rengeteg bajom van nekem is, csak úgy csinálok, mintha nem lenne.
Ugyanannyi energiába van, mintha folyton nyavalyognék.
Akkor melyik is a jobb ???

Orbánék talán nem nagyon mernek hozzánk nyúlni - a pénzünkhöz, a juttatásainkhoz - mert sokan vagyunk és ha egyszer megindulunk... akkor nem tudunk megállni.
Féljenek is tőlünk !!!!
Bár ha így marad az egészségügy, ahogy most van, akkor szépen és meglehetősen gyorsan fogunk fogyatkozni.
De próbálom derűsen és pozitívan nézni a tébolydát körülöttem, tudjátok ugyanannyi energia....