2016. május 30., hétfő

GRÁCIA SZEGÉNY FEJEMNEK

Éppen ilyen az életben is, nem photoshop!
Bűnbe estem, de az Úr igazságos és megbüntetett, hogy a fal adta a másikat!
Nyaralni mentünk, az év fénypontjának készült a dolog, a világ másik végére, meleg tenger, csodálatos színek, pálmafák, fehér homok, RCI apartman - az Isten is tevéknek teremtette...

Úgy terveztem, hogy viszem a laptopot, és - mint már annyiszor az évek során - maximum egy-két nap kihagyással - mazochista olvasóimnak írom szorgalmasan a bejegyzéseket a blogba, aztán majd napközben fürdök a finom, meleg tengerben, nagyokat eszem-iszom és hadonista életmódot folytatok, szünetmentesen.
Teve tervez, Alah végez...
A dolog jól indult, időben kiértünk a repülőtérre, bőröndök  súlyhatáron belül, kézipoggyász se túl súlyos, mert  csak a csupasz laptop utazott benne, az összes töltő meg kábal meg telefontöltők, fényképezéőgép a bőröndben.
Az utazás során asszisztenciát kértünk, ezt azok kérhetik, akik mozgáskorlátozottak, és azt jelenti, hogy a repülőtereken kerekesszékek és/vagy golfkocsi-szerű elektromos járműveken viszik az utast egyik helyről a másikra.
Negy segítség ez, mert a világ óriási repülőterein kilométerekben is sok, amit adott esetben végig kell gyalogolni, és aki nem elég fürge, azzal megesik, hogy átszállásnál lekésik a gépről.

Történt velünk már ilyen, mikor a gépünk késett, és nem értük el a csatlakozást, de most nem késett a gép, csak a leszállás után az asszisztenciát nyujtó cég emberei leültettek egy padra, mondván, várjuk meg a kollégáikat, akik majd továbbszállítanak bennünket.
Ez általában így is történt, a környezetünkben levők szépen elkoptak, a végére hárman maradtunk, a harmadik utas nem a halál volt, hanem egy asztmás ember, aki egészen türelmesen várakozott, de a gép tervezett indulása előtt ideges lett, különösen akkor, mikor a reklamációnkra a felügyeletünkkel megbízott hölgy megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, ura a helyzetnek, majd tíz perccel a gép indulása előtt mondta hogy sorry, de a gépkocsivezető elment ebédelni.
A harmadik utas ennél a pontnál vesztette el az összes létező önuralmát, először összeesett, majd a padlón fekve hörgött egy sort, aztán feléledt és elkezdett a felügyeletet ellátó hölgy felé rohanni, közben roppant kifejező mozdulatokkal tudatta, hogy akkor ő ezt a nőt itt és most fel fogja képelni, mire is a fiatal nő elkezdett menekülni, és onnatól kezdve soha többé nem lehetett visszacsalogatni a pultja mögé, pedig addigra ott volt már a biztonsági szolgálat is, talpig golyóállóban...

Minket kiemeltek - gondolom, nem akarhatták, hogy esetleg erősítést képezzünk a felindult pasinak - és elvittek egy szinttel feljebb, ahol közölték, amit már régen tudtunk, hogy a repülőgép elment.
Utána a légitársaság három képviselője három helyen hallgatta meg a történetet, nagyon segítőkészen átküldtek egy néhány órás repülőút keretében egy másik nagy nemzetközi repölőtérre, mert másnap onnan indult egy másik légitársaság járata egyre távolodó utazási célunk felé.
Ha maradunk, a következő gép három nap múlva indult volna.
Beletörődtünk.
A repülőtéren kiállítottak egy buszmegállóba, hogy azonnal jön a busz, mely a szállodánkba visz - az azonnal arrafelé fél órát jelentett, vízszintesen eső esőben, kb. tizenöt fokban, a pulóverek a bőröndben, a bőröndök meg a célállomás felé repültek éppen, mint erről tájékoztattak a repülőtársaság illetékesei.
A légitársaságtól kaptunk gusztusos élertmentő felszerelést, egy fehér pólót, fogkefét, fogkrémet, azzal hogy reggel a repülőtér bejárata mellett várjuk az asszisztenciát, de el ne menjünk onnan, mert oda jönnek értünk.

Alvás, röhögés - mecsoda pechvogelek vagyunk - aztán szundi és reggel odacövekeltük magunkat arra a helyre, ahová előző nap megparancsolták.
Úgy fél órával az indulás előtt elkezdtünk idegeskedni, de még megpofozásra alkalmas ügyintézőt se kaptunk, nem, hogy asszisztenciát, így elbaktattam a repülőtéri információs pulthoz és megkértem az ott dolgozó urat, hogy értesítse az illetékeseket, hogy ismét le fogjuk késni a gépet, mire is telefonált és megmutatta, hogy hol várakozhatunk nyugodtan, merthogy az asszisztencia még mindig ura a helyzetnek.
Tíz perc perc múlva se volt senki a színen, tettestársam sírt, én meg apatikusan vártam a csodát, mely meg is érkezett egy fiatal lány képében, aki kézbe vette az általános egyenértékest, majd a helyzetet, és a kerekesszékkel végigrohant a repülőtéren, én meg igyekeztem nem szem elől téveszteni, ami felettébb ajánlatos is volt, mert a különféle terminálok között aki eltéved, annak már csak a csontvázát kapják utódai vissza.
Egy idő után a lány a kertekesszéket kiváltotta egy golfautóval - erre már engem is felvett - és azzal száguldozott az ismeretlen cél felé, ami egy szintén nagy légitársaság Boeing 747-ese volt (Ezt jó jelnek találtam, merthogy a repülőgép is pupos...).
Beugrottunk a gépbe, az ajtó zárása előtt úgy két perccel.
A helyünk egy négyes üléssor két középső ülése lett, a repülőút meg kb. 10 óra volt, - mit mondjak, ne legyen Viktornak se kényelmesebb, ha majd egyszer ülnie kell...

A megérkezés után csak a bőröndök tüntek el, de sebaj, hálópólónk már volt, és egy szóbeli igéretünk, hogy ha veszünk valami ruhafélét, akkor azt száz dollárig kifizetik.
Számítógépem volt, net is, imitt-amott akadozott,  csak töltő, kábelek nem voltak, a vezeték nélküli egér felmondta a szolgálatot, a tablet bedöglött, és a kölcsön töltő nem tudta tölteni,.
Vettem egy USB-kábelt, az szerintem lelassította a telefontöltést, aztán, mire mindent üzembe tudtam helyezni, addigra már közzé tudtam tenni a szabadságos kérelmemet - köszönöm szépen a segítséget - és utána sztrájkba léptem, olyan jó volt kicsit elhanyagolni ezt a sok idiótát, akivel ver bennünket a Mindenható.
Olvasni is csak jól bevált könyveket (Keresztapa, Piszkos tizenkettő) olvastam, nem voltam kockázatvállaló hangulatban...
Másnap reggel kiderült, hogy Semjén már intézkedett a szigeten, a boltok zárva voltak.
Taxi - a sofőr tudott egy nyitvatartó családi üzemeltetésű boltot, ottan alsógatya, egy-két póló, fürdőgatya, papucs került beszerzésre, tettestársnak a megfelelő változtatásokkal.
Csak feliratos poló volt, nekem a zasszony választott, a rokonszenvesebb betűtípusok szerint, úgyhogy kaptam egy pólót  "I am in the  island bitch" felirattal, meg egyet, amelyikből kiderült, hogy egy idióta vagyok, de ez már csak a szállodában, ahol a lelkiismeretére hivatkozva kimosattam a két fehér hálópólót és utána azokban jártam - lógtak ugyan kicsit rajtam, de legalább nem árultak el családi titkokat rólam.
Szombaton indultunk, a bőröndök csötörtökön érkeztek, közben bebizonyosodott, hgy a meleg tengereken két póló meg két gatya bőven elég a jóléthez, sőt, ezzel a ruhatárral a tengerben is parádésan el lehet lenni.

A bőröndökben volt harminc dvd is, biztoisítandó az esti szórakozást.
Természetesen a hotel DVD-lejátszója a harmicból csak egyetlen lemezt játszott le, azt meg már láttuk...
A szálloda remek volt, a bejelentkezéskor kaptunk egy szép. panorámás apartmant - a szálloda melletti bevásárlóközpont klímaberendezésének látványát és hangját élvezhettük, de aztán az általános egyenértékes ismét segített, és másnap már egy csodálatos, tengerre néző apartman teraszán reggelizhettünk.
Béreltünk egy autót, megtekintettük a sziget másk oldalát is, mely egy másik európai ország tengerentúli területe, vagy valami ilyesmi, ahol is egy szupermarketben kétszer húzták le a kártyánkról a pénzt, reklamálni meg úgy lehetett volna, ha a bankunk ír egy levelet a boltvezetőnek, de erről praktikus okok miatt lemondtunk.
Viszont megvigasztalandó magunkat befizettünk egy egynapos hajókázásra - katamaránnal a fehér homokos strandra egy szomszédos szigeten - mondták, gyülekező harmadnap hajnalban a mólónál.
Mikor kiderült, hogy csak mi ketten gyülekezünk, elmentem elolvasni, hogy a kirándulás technikai okok miatt egy nappal később lesz aktuális, de akkor lemondtuk az utat, merthogy mondtam, nem akarom kockáztatni, hogy hajótörés részese is legyek.
És akkor már csak visszacsukott a kocsira a parkoló sorompója, továbbá a visszafelé úton  nagy kapkodásban a presszókávé bögréje leégette a számat, - a zasszony elégedett,  legalább kevesebbet beszélek...
Mikor hazaértünk, megtekintettem Ferihegy romjait - elszomorodtam, mert ez hajdan egy szép repülőtér volt - ma meg egy balkáni pályaudvar, vonatok nélkül...
Otthon kiderült, hogy leégett a szivattyú és a kapu elromlott, továbbá még mindig Viktor van hatalmon, ez volt az utolsó csapás, azóta üveges tekintettel járok-kelek...

Ami meg a politikát illeti, az már a science fiction kategóriájába tartozik, most csak annyit erről, hogy a neves blogger megállapításait kiegészíteném azzal, hogy nem csak egy dilis van itt - ezekkel a figurákkal csúcsra lehetne járatni Döblinget...
És nézzétek el nekem, hogy lazsáltam kicsit, be kell valljam, hogy igen jól esett kicsit kikapcsolni az életemből a politikát, és nézegetni a pelikánokat, ahogy a sirályokkal együtt halásznak, jó volt kicsit olvasgatni, nézelődni, napozni, és ha valamelyik idióta az eszembe jutott, sürgősen elhessegetni a gondolatot, hogy ezeknek a hülyeségein törjem a fejem.
Holnap már üzemszerűen működök, és büszkévé tettetek, hogy volt, akinek hiányoztak az írásaim.
Hadd fenyegetőzzek: holnaptól megint, veletek, ugyanitt...

:O))) 

23 megjegyzés:

denis írta...

Kedves PuPu!
Igazán örülök, hogy végre megkerültél! Köszönöm az élménybeszámolót.
Üdvözlettel: denis

pzvárpalotai írta...

Tisztelt PuPu !
Örülünk mindannyian a , végül is, happy-and-el végződő megérkezésednek !!!

góbé írta...


Üdv PuPu !

... szóval, ... izé,... libák nem jártak arrafelé ?

Úzbence írta...

Kedves PuPu! Üresek voltak a reggelek az írásaid nélkül! Örülök,hogy kikapcsolódtál ebből a bolondok házából,ami itthon van.Ehhez képest a Te viszontagságaid NOTHING!Annak is örülök,hogy nem veszítetted el a humorodat,nagy szükséged lesz rá,meg nekünk is!

Kibic37 írta...

Szia PuPu!
Jól indul a napom! Tudom, ganéság, hogy az ember milyen jókat tud derülni mások megpróbáltatásain. Különösen, ha ilyen mater of fact stílusban kerül a szeme elé.
De vigasztald magad azzal, hogy így egy életre szóló élményben volt részed. Képzeld, milyen dög unalmas lett volna, ha minden óramű pontossággal az előre gondosan kiagyalt keretek között történik. Amit már az utazás előtt kétezerhatszáztizenötször végigéltél. Egy év múlva már nem is emlékeznél rá! :D

Attila írta...

Üdv!

Pupu kapitány úrnak jelentem, távolléte alatt itthon semmi nem változott!

Attila

Kapat írta...

Bizony hogy hiányoztál! Minden nap megnéztem, hátha akad egy két- hazatévedt gondolatod. Azután mégis örömmel nyugtáztam, hogy valóban mellőzted a politikát.
A kellemetlenségek előbb-utóbb feledésbe merülnek, marad a napfény, a tenger, a homok emléke. Szerencsére az ember valahogy úgy van vele, hogy nem sokáig dédelgeti a kellemetlenségeit.
Kicsit összesűrűsödtek a gondok, de kiírtad magadból, talán már nem is tűnik annyira borzalmasnak.
Csak óvatosan kóstolgasd az itteni "levegőt", mert egyre inkább mérgező.
Nekünk viszont mindig segítesz vele, ha kinyitod a szelepeket és elmondod, amit mi is szeretnénk, de sajnos nem mindig sikerül, mert ugyebár a stílus is számít.
Légy hát üdvözölve, várjuk a gondolatokat! :-)

mavtelep írta...

Már bocs', de nem is értelek ! Szép, bár kissé küzdelmes emberi sorsot cseréltél fel arra, hogy honi létezésünk bűzlő mocsarában próbálj létezni...)))
De jó, hogy újra írsz !
Szervusztok, jó reggelt !

mavtelep írta...

jav :... próbálj levegőt venni....)))

vadvirág írta...

Kedves PuPu!
Örülünk, hogy legalább épségben megérkeztél. Hiányoztál.
Üdv:

csakafidesz? írta...

Kedves Pupu!
Őszintén örülök, hogy újra hallani a hangodat.
Továbbá annak is örülök, hogy most ez egyszer nem igazolódtak be rossz sejtéseim.
Azt viszont neked is el kellene ismerned, hogy a szokásaidtól eltérő módon történt szó nélküli lelépéseddel a aggódó feltételezésekre te szolgáltattál okot.

Még egyszer örülünk, hogy újra köztünk vagy!

Jutka írta...

Csatlakozom az előttem írókhoz. Nagyon örülök, hogy újra itthon vagy. Már a legrosszabbakat képzeltem el.
üdvözlettel

Öreg harcos írta...

Kedves Pupu!!!!
Jól indul a napom, régen röhögtem ilyen felhőtlenül.(bocsánat)
Azért valljuk be ez is jellemző a honi közállapotokra: eltűnik kedvenc bloggerünk és mi már bablevest akarunk neki vinni, a legrosszabbakra gondolunk.
Üdv. a fedélzeten!!!!

Kovács János írta...

Tanulság-kerekesszékkel nem kell Thailandra menni..
Maradni.
Kevesebb bosszúság.
Megtakaritás.

Promenad írta...

A kálváriádat együttérzéssel olvastam,de mi ez ahhoz képest,amiben nekünk volt részünk a távolléted alatt ! :(

Naphosszat Henyélő Nagyember írta...


Ez is megérne egy írást...

http://nemgogol.blog.hu/2016/05/27/tudatmodositas_az_mma_kozgyulesen


Pap Gábor, aki valaha művészettörténész volt, azt találta ki, hogy a Szent Korona tulajdonképpen egy adó-vevő készülék. A kereszt nem Jézus Krisztus szenvedésére utal, mindössze egy közönséges antennáról van szó. A „csüngők” energiahullámokat vezetnek annak az agykérgébe, akinek a koronát a fejébe nyomják. A magyar Szent Korona tehát egy „üdvtörténeti jelentőségű eszköz”, amivel a páciens közvetlen kapcsolatot képes létesíteni a magyarok Égi-Királynőjével, Szűz-Máriával.

Olasz Ildikó írta...

Hahó PuPu! De nagyon örüpök, hogy újra itt vagy! Komoly elvonási tüneteket fedeztem fel magamon - no de nem erről van szó. Az ember ha hetvenkedik hajlamos a rémlátásra.
Örülök, hogy a sok kisebb nagyobb bosszúság ellenére jól telt az időd. Legalább nem untakoztál- A libákat én is hiányoltam, bár volt helyette sirály és pelikán. A fene tudja: a libákat csak jobban kedvelem!
Csatlakozom az előttem szólókhoz: (Nugyaton) a fenét! Közép-kelet-Európában a helyzet változatlan. Ha csak nem annyi, de ezt már biztos Te is hallottad, hogy tegnap este lemondott "a" Schiffer. Nem ejtettem érte könnyeket, de ha választani lehetett volna én inkább a Picipocisra szavaztam volna!

morzsi írta...

Kedves Pupu!
Aki Bora Borán sütteti a hasikáját, az ne panaszkodjon!..........:O)

pettra írta...

Itthon azért jobb. Vagy nem? Most már mindegy, visszajöttél:)

Névtelen írta...

Gondolom, ennyi elég:
:))))

PuPu írta...

Ez a Szentkorona-újraértelmezés tetszik nekem, az csak a baj, hogy az újságpapír, amivel ki kell tömni, hogy a nyakába ne essen, ronthatja a térerőt...
:O)))))

Bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Elsőre azt gondoltam, hogy ördög vigyen, ha már így leléptél (majdnem)szó nélkül, de tudod mit? Hmmm. Isten hozott!!!:)

papa1950 írta...

Örülök, hogy újra olvashatlak, vigasztaljon a tudat, hogy nekünk sem volt leányálom itthon. Pedig nem is repültünk, csak gyalog akartunk menni - nem is akárhova - csak előre. Nem tudtunk!