2018. október 12., péntek

JÁTÉK A TETŰKKEL

Mit vársz egy ilyen országtól? 12 évesnek adták...
Még mielőtt bárki is szörnyethalna, oszt itt büdösödne nekem a blogban, tudatom mindenkivel, hogy ami itt következik, az csak egy félig komoly gondolati játék, amolyan "mi lenne, ha a macskának uszonya lenne" típusú spekuláció, melyet üres óráiban alkot a játékos ember...
Tudom, a macskának nincs uszonya, és ha lenne, se menne vele sokra, hacsak kopoltyút nem növesztene, de lássuk be, erre kevés az esély.


Azon spekulálgattam, hogy a magyar nemzet mennyire végzetesen megosztott, mekkora kár származik ebből, mennyire ellenére van ez mindenféle fejlődésnek, okosodásnak, gazdagodásnak.
Meg, hogy mennyire hátráltatja ez a szembenézést a múlttal, és ez mennyire gátja a tanulásnak, mekkora ostoba tömeget képes eredményezni, sajnos.
Aztán eszembe jutott, hogy végtére is nincs min csodálkozni, hiszen írott történelmünk során mindig ez volt a helyzet.
Ez az ország mindig is minimálisan két ország volt, és a két macska, mely ezt a tudathasadásos nemzetet jelképezte, mennyire nem játszott egymással, mennyire harapta, karmolta fojtogatta egymást, mígcsak nem jött valami kóbor állat, amelyik kiakasztotta mindkettő gereznáját az ajtó mellett, egy szögre.
István és Koppány, kereszténység és pogányság, papok és sámánok ölték egymást, vérben gázolva erőltetve a másikra saját hitüket és elképzelésüket a jövőről, aztán ez folytatódott Bizánc és Róma hívei között, a különböző királyok és trónkövetelők között, megvakított, megcsonkított versenyzőkkel rakva tele az út árkait...
Aztán jött a török és jöttek a Habsburgok,  jöttek a kényszerűségből pragmatikus erdélyi fejedelmek, meg azok, akik megpróbálták megtalálni a modus vivendit az egymásnak feszülő nagyhatalmak árnyékában, míg csak le nem mészárolták őket mindenféle zsoldosok, Isten nagyobb dicsőségére.


Jöttek a török zsoldban álló hajdúk, jött Thököly, jött Rákóczi - ők voltak a kurucok, akik már akkor le voltak maradva vagy kétszáz évvel koruk Európájától, és az országgyűlésben miszlikbe aprították azokat, akik nem akarták a hanyatló török birodalomhoz kötni sorsukat, hanem ki akartak egyezni Európával - a labancokkal.
Kuruc és labanc egyként magyar volt, mint ahogy aztán a magyarok nevében a magyar uralkodó ellen támadtak negyvennyolc hősei, a császári katonatisztekből lett honvédtábornokok, akik között magyar alig volt, és akik a kor joga szerint lázadók voltak, miután a nemzet fékezett habzású hőse detronizálni próbálta a törvényes magyar uralkodót.
Aztán vagy tizenöt éven át együtt vadászgattak Haynauval, az épeszű Görgeiből meg árulót csináltak, mert nem engedte vágóhídra vinni katonáit, akik azért továbbra is az árvák pénzét elsikkasztó Kossuthot imádták.
Aztán jött az őszirózsás forradalom - nemsokára elkezdenek majd hazudozni róla, mert nekünk az "embernek, úrnak egyként rongy" Tisza kell, nem Károlyi, aki megpróbálta menteni a menthetőt abból, amit Tisza és társai tönkretettek.
Aztán jött a vörösterror a hadban álló ország hátországában felkeléseket szító nemzeti érzelműek ellen, majd jött a fehérterror, ötször annyi áldozattal, mint amennyi a vörösterror áldozatainak száma volt - Héjjas Iván szerecsenmosdatása már megkezdődött...
A hazafiak a Nemzeti Hadsereg szegeden pezsgőző különítményesei lettek, az utolsó területvédő háborúnkat, a vöröskatonákat meg Stromfeldet se igen említik mai történészeink, és a Székely Hadosztály árulásáról se sok szó esik.
Aztán jött Horthy, Szálasi, Rákosi és végre Kádár - és talán történelmünk első olyan periódusa, amikor nem kellett senkit gyűlölni, de ez a periódus nem tartott túl hosszan, nem bírjuk mi az ilyesmit...
Ma megint mindenki mindenkit gyűlöl, nincs normális hang az ismét két, de inkább három részre szakadt ország hitvitázó felei között, és semmi nem mutat arra, hogy a következő, minimum félszáz évben ebben változás következne be.


Ha ezer évig nem sikerült megbékélnünk egymással, akkor talán valahol a génekben van a hiba, amit nem is nagyon lehet módosítani.
Nem szégyen a klasszikusoktól tanulni, Lenin elvtárs pedig azt mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ugye.
Arra gondoltam, mi lenne, ha rendbetennénk közjogilag is ezt a dolgot, például két, esetleg három részre bontanánk hivatalosan is az országot.
A kelet felé vonzódó rész az Alföldön kapná meg államát, a területet a cigányság etnikailag szinte homogén, saját államának területe csökkentené, a Dunától nyugatra meg a nyugat-európai integrációban érdekelt rész kapná meg államát.
Hunnia és Pannónia mellett békésen élhetne a Roma Köztársaság, esetleg államszövetségben Pannóniával is - az Unió meg választhatna, melyik utódállamot tekintené a hajdani Magyarország jogutódjának.
Természetesen a határokat drótkerítéssel el lehetne választani, aztán éljen mindenki a saját fazonja szerint - egy év alatt mindenki elhelyezkedhetne saját jövőbeni hazájában, utána mindenhol választások, és mindenki tapsolhatna.
Luxemburg is kis ország, mégis minden polgára jól él, mi sem élnénk rosszul, már csak a lopások egy részének megakadályozásából is lehetne emelni az életszínvonalat.

Érdemes lenne ezen elgondolkodni, hiszen Süsü már hadiiparról álmodik, meg fegyverkezne, nem jósol ez nyugodt jövőt.
Budapest meg, mint hajdan Berlin zónákra lenne osztva, kerítés természetesen ide is kellene, esetleg fal.
Hát, majd meglátjuk, ez még mindig jobb lenne, mint egységesen Nagy-Albániához csatolva élni, úgy húsz-harminc év múlva!


Gondoljátok ezt végig liberálok meg proletárok!


:O)))


9 megjegyzés:

pamagd írta...

Kedves PuPu!
Süsü egy kedves, jóindulatú, jószívű sárkány.
Rá nézve sértés ehhez a velejéig romlott és gonosz alakhoz hasonlítani…
.
V. Ferdinánd valóban törvényes magyar uralkodó volt. Ferenc József már nem – a magyar törvények szerint nem uralkodott törvényesen, ahhoz a magyaroknak kellett volna megválasztani magyar királynak és meg kellett volna koronáztatnia magát (ez csak később következett be).
.
Már régebben is gondolkodtam ezen, miért nem tud egységes lenni a magyar nép.
A lengyel egységes, együtt áll ki az igazáért.
A görög egységes, együtt mozdul mindig.
De ezeknél a népeknél egységes a vallás.
Mikor ünnep van, a falu teljes lakossága ott volt és van annál az egy templomnál és együtt van. Közös az öröm is, a baj is.
A magyar falvakban ha sétálunk, a legtöbbjében nem egy, hanem két templomtornyot látunk. Katolikust és reformátust. És kb. egyharmadában van harmadik torony is, evangélikus.
Itt nem ugyanannál a templomnál gyűlt és gyűlik össze a nép, hanem külön-külön, mindenütt a saját külön szempontjaik szerint. Nem tudják közösen megbeszélni a mindannyiukat érintő közös problémákat.
Amennyire pozitív volt a reformációnak az a hatása, hogy a római egyház erkölcstelen életmódjáról levált és nemzeti nyelven vitte tovább a vallás közösségmegtartó erejét, magyar viszonylatban úgy tűnik, káros hatása is lett – a nagy közösség nem maradt egységes.
Szerintem ez is benne van abban, hogy nem tudunk igazi közösségként viselkedni.

Cereus írta...


Mi olyan keresztények vagyunk, mint az egykori Koppány nemzedéke.
Vidáman éltünk a török dúlás alatt, amire most szívesen emlékezünk, új "barátaink" hőseinek szobrokat állítunk, és azokat együtt koszorúzgatjuk.
A mai napig nem tudják eleink eldönteni ki volt Görgey és ki volt a felelősség elöl örökre elmenekült Bem és Kossuth.
Utóbbi miért merte árulónak nevezni tábornokát, miért utálta a legnagyobb magyart, és a haza bölcsét?
Történelmünkben még több száz kérdés tisztázatlan, ezeket mindig az aljas aktuálpolitika szolgálatába állítják, aminek hamis részévé is válnak.

Névtelen írta...

Áthallások....
"mennyire hátráltatja ez a szembenézést a múlttal"
"a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!"(Kertész Ákos,2011)

"talán valahol a génekben van a hiba"
"A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: »ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.«"(K.Á 2011)

"esetleg három részre bontanánk hivatalosan is az országot."
"mi basszuk el, de pusztuljon az idegen
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország
Az Okosak Földje, Magyarország "
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/58918/kozmosz/az-okosak-foldje-zeneszoveg.html
(Mano)

Névtelen írta...

Szellemes, olvasmányos és gondolkodásra kényszerítő blog! Gondolom, nem is gondol mindent komolyan. Pl. azt, hogy a világon minden nép egységes, csak mi vagyunk megosztottak. Az viszont igaz, hogy pár 100 évvel le vagyunk az élenjáróktól maradva. Meg az is, hogy Deák F. többet tett a Hazáért, mint Kossuth L. Mindez a génjeinkben van? Akkor jaj a Világnak! Még nem jártam olyan országban, ahol ne éltek volna magyarok! (És szaporodtak is!) Hogy mégis, mitől vagyunk ilyenek? A történelmünktől, meg a jövedelmi viszonyainktól, meg attól, hogy Árpád vezér nem a legjobb, hanem a legszebb helyen ált meg! (Szubjektív vélemény, meg ráadásul ment volna tovább, de ott már voltak!) Röviden, abból kell főznünk, amink van! (A pacal, és a puliszka is isteni lehet!)

1970 írta...

"végre Kádár - és talán történelmünk első olyan periódusa, amikor nem kellett senkit gyűlölni, de ez a periódus nem tartott túl hosszan, nem bírjuk mi az ilyesmit..."

Kedves Pupu!

Ez nagyon igaz, és arra is rámutat, hogy egy normális rendszer, a maga harmadévszázadával (ami azért nem olyan rövid) egy sajátos "kisiklás" volt rettenetes történelmünkben. Én viszont szentül hiszem, hogy minél több ilyen "kisiklás" lesz a jövőben annál normálisabb és egészségesebb országgá válunk majd. Sajnos egyelőre semmi jele ennek...

góbé írta...


Az ötlet maga remek és egyre inkább időszerüvé teszi, részben kedvelt kotonszökevényünk. Az orosz befolyás nem is olyan lassan eléri az EU szintjét.
Én azért Budapestet egyben hagynám, cserébe megkapnák az Érd Biatorbágy-Óbarok-Csákvár-Martonvásár-Érd közötti területet ami tudvalevőleg nerrrileg őshaza, nemkülönben hogyan lenne Felcsút Hunnisztán fővárosa. Jelen helyzetünk is, nem kicsit hajaz az 500 év előttire. Ebből is kialakuhat akár egy pogárháború is. /Ezzel együtt úgy érzem, a posztban igzságtalanul bánsz nem kevés elődünkkel /

Oda visszatekintve, az eredendő bün igazság szerint Mátyásé, aki éppen a trónutódlást hanyagolta el.
A gyalázat pedig 1520.-ban kezdődött, mikor Szulejmán békekövetét Lajos királyunk vagy inkább "tanácsadói" válaszadás helyett börtönbe vetették. Szulejmánnal ezt nem lett volna szabad megtenni.
Egy év múlva elveszett Nándorfehérvár, négy évre rá jött a mohácsi csatavesztés.
Dicső eleink a következő 15 évet a orditó fenyegetettség ismeretében a védelem megszervezése, szövetségesek keresése helyett, két királyt is választva, inkább polgárháborúba sodorták az országot. 1541.-ben elveszett nem csak Buda, de a Magyar Államiság is, Szulejmán meg megcsinálta nekünk Erdélyt.

Ami az követően történt ... Ugyan sokak a vagyonuk gyarapitására használták a zavaros időket, de voltak államférfiak néhányan !!! Akik -már- 1541-től minden erejükkel az ország újra egyesitését akarták, s ezért tettek is!
Fráter György, Bocskai, Bethlen, költő Zrinyi Miklós, Wesselényiék... csakhogy ez sem Bécsnek sem a Portának nem volt érdeke.
A Habsburg soha nem ismerték el az önálló Erdélyt, végig maguknak követelték de ezért gyakorlatilag semmit nem tettek. Akkor sem, amikor a fejedelemség önként ajánlotta fel magát Ferdinándnak és utódainak, csakogy újra egy legyen az ország.
Habsburgék 150 évig küldtek néha hadat, melyről anno megállapitották: "...seregnek kevés, rablóhadnak sok....
Talán emlékeztek a kalandozások korára, az Anjoukra, avagy hogy Frigyes addig baxtatta Mátyást, hogy kénytelen volt időt szakitani Bécs elfoglalására... nagyon nem volt érdekük egy önálló, főleg erős magyar állam, sokkal inkább egy ütközőzóna felvonulási terület a török ellen...persze ha nagyon muszály...

150 év után sem segiteni, felszabaditani jöttek, hanem gyakorlatilag megszállták gyarmatositották országunkat. Miért kellett volna ezt szó nélkül hagyni akár 1702-ben, akár 1848-ban...



Névtelen írta...

1919 nyarán a proletár hadsereg Szolnoknál vívta élet-halál harcát a Magyarország területére betolakodó román csapatokkal szemben.
Ez időben Horhy Szegeden szervezte a Tanácsköztársaság megdöntésére a különítményét.
Nem a román támadás visszaverése volt a fő szempont részéről. Nem ment ott akkor harcba Magyarországért.
De 1920.ban ő emelte törvényerőre Trianont!

oxenos írta...

A vörös és fehér terrorról egy jó tíz éve írt anyagból..."Ha valaki rárontott ekkor az országra, nos, az francia segédlettel a román és a hirtelen
felállt cseh haderő volt. Ha valaki, valakik, kevesek ellenszegültek, hát azok nem a háborút eszetlenül és fennhéjázón elkezdő úri Magyarországról, hanem az elkezdőktől éhesen és reménytelenül elhagyott koldusok közül kerültek ki. Nem feltétlenül kommunisták. És
abban a néhány hétben, amikor a magyar haderő az ország területi épségéért harcolt,
a Tanácsköztársaság nem csak kíméletlen hadikommunista diktatúra volt, hanem egy
kivérzett és magára hagyott ország épségben tartását kemény módszerekkel megkísérlő
államalakulat is, néhány tucat felkészületlen, félvak és önhitt, de kétségtelenül hittel és
bátorsággal megvert vezetővel az élen..."..."Ha valaki az országra rontók hóna alatt, háta mögött, aulikus múltjának, saját osztálya erkölcsi normáinak, uralkodójának tett esküjének fittyet hányva, román katonai zabon hízott fehér lovon bevette a bűnös várost és leckét adott rárontásból, olyan leckét, hogy még a cinikus és ostoba antant is megsokallta, és áldozatok, ráadásul békeidőben esett áldozatok tekintetében jelentősen túlszárnyalta mégiscsak háborúban álló elődjét – ez az ember nagybányai Horthy Miklós volt. Akinek uralomra jutása után Trianonig egyetlen puska nem sült el, leszámítva a rárontást és szegény Károly király elleni győztes háborúját, noha csehek, románok, franciák uralták az ország nem kis részét.." Még valamit. Pupu, o Xenos magyar hangja, említi a Székely Hadosztály árulását. Nos, első kézből, Szent-Kereszthegyi Kratochwill Károly tollából olvastam, mi is zajlott 19 tavaszán: Ő és a vezérkara tette le a fegyvert és nyilván tétette le a sereggel, a magyarországi bolsevizmusnak szánt döféssel, nemzeti és ellenforradalmi hevületében, inkább választva Erdély napokon belüli, majd a Tiszántúl ezt gyorsan követő román megszállását előre látva és vállalva az ország kiszolgáltatását, mitnsem, hogy tovább tartson a vörös uralom.... A szolnoki ellentámadás terveivel a Tiszán átevező Julier Ferenccel együtt ketten több ember haláláért felelősek, mint a teljes vörös terror...Jutalmukat el is nyerték. A Ludovikán oktatták a napi ötször evés helyett irredentizmussal tömött ágyútöltelékeket a Vh. ra készülve......

1970 írta...

Kedves oxenos!

Ezeket a dolgokat közkinccsé kellene tenni, hogy a széles közvélemény is még alaposabban megismerhesse a - lassan példaképül állított - lovastengerész "mély erkölcsiségét és hazafiasságát".

"A Ludovikán oktatták a napi ötször evés helyett irredentizmussal tömött ágyútöltelékeket a Vh. ra készülve......"

Ez az, ami - '19-20-as "ténykedése" mellett - a másik nagy bűne: az ország és a lakosság tudatos uszítása, készülve a még pusztítóbb II. világháborúra.
Mintha most is ez folyna...