2019. március 11., hétfő

POPULIZMUS - PRAGMATIZMUS?

A populista majdnem olyan, mint Fabulon, a bőre őre.
Használja boldog-boldogtalan nyakra-főre, anélkül, hogy elspekulálna rajta, mit is jelent a szó.
Márpedig innen érdemes elindulni, ha értelmesen szeretnénk beszélgetni a jelenségről, ami természetesen nem az, mint aminek hisszük, mert azt egy másik fogalom fedi le, amit demagógiának hívunk.
A populizmus napjaink baloldali szitokszava, a baloldali politikusok jelentős része boldogan akasztja a fogalmat politikai ellenfelére, az pedig nem törődik vele, és igaza is van.
Természetesen a demokrata, vagy a baloldali politikus még véletlenül se lehet populista, ez aztán meg is mutatkozik választási eredményein.
Az eke elől kifogott és öltönybe öltöztetett ökörnek is több esélye van a győzelemre, mint egy felelősségérzettől áthatott demokrata politikusnak, hiszen utóbbi a választási ígéretversenybe be se nevez,  ellenben addig ijesztgeti a választót, mígcsak arról el nem kezd folyni a hideg veríték.


A populizmus tulajdonképpen azt jelenti, hogy népszerű dolgokkal etetjük a választót, olyanokat ígérünk neki, amiért csorog a nyála, mert akkor el fog jönni a választásra, hóna alatt a szavazatával, hogy nekünk adja. 
Ha szenvedést ígérünk, ez nem szokott összejönni, mint ahogy az elvont fogalmak se nagyon vonzzák a választót, úgymint szabadság, testvériség, egyenlőség, demokrácia - ezeket ugyanis nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet velük felvágni a szomszédok előtt, legfeljebb vállvonogatásra lehet őket serkenteni: na, oszt akkor mi van?
Sokkal többet érnek az olyan ígéretek, melyeket aztán nem tartunk be, mint például a tizennegyedik havi nyugdíj, az ingyen sör és társaik.
Attól sem kell félni, hogy a választó majd számonkéri ígéretét a politikuson, számonkéréssel csak ellenzéki politikusok próbálkoznak végtelen tehetetlenségükben és tehetségtelenségükben.

A populista politikus ugyanis tudja, hogy a választó egyenesági rokona az aranyhalnak, melyről köztudott, hogy az emlékezete visszafelé három másodpercre terjed ki. 
Ha tehát a választási ígéretekre utalunk, csak ellenfelünk nevét ismételgetjük és végtelen nagyvonalúságát dicsérjük, ami azért nem túl jó útirány a választási győzelem felé.
Ha nemzeti egységet követelünk és ezzel párhuzamosan követeljük a rohadt hazaáruló libernyákok/nácikok keresztrefeszítését végig az M7 autópálya mentén, akkor azt szeretni fogja a választó, akinek a szép elvek mellé mindig kell egy macska is, amelyet ledobhat a tizedikről, vagy egy kutya, melynek a fejét ásóval szétverheti, imigyen pótolva azt az Istennek is tetsző cselekvést, melyet honfitársai azon részének tartogat, kik nem értenek egyet magasztos eszméivel.


Nem mondanám, hogy hívjuk fel a tömegek figyelmét egy olyan kísérletre, melynek során macska helyett politikust, a tizedik emelet helyett egy erre optimalizált erkélyről lehetne indítani Csaba királyfi csillagösvénye felé, még akkor sem, ha ezzel értelmet adnánk az űrkutatási biztos munkájának, aki ezidáig csak eszmetársai fejében tanulmányozhatta az űrt.
Parttalan humanizmusom megakadályozza, hogy Lajka kutya sorsára juttassam őt, akár még csak elméleti síkon is, az én álmaimban a Fideszes mainstream a határról elbontott és a megfelelő helyen újjáépített kerítés védelmében éli boldog életét az ócsai Orbán Viktor Lakóparkban, ahonnan a közszolgálati televízió időnként közvetítené a Való Világot, például Tiborc István fát lopni indul, - ki mihez ért, ugye... 
A mi politikusaink számára az ígérgetés ördögtől való, jóllehet a politikus valutája az ígéret, nála még a biztosítási ügynök is jobb, mert ugyan az is ígéretekkel házal, de az legalább ad róluk egy darab papírt.
Pedig ígérni kell, és ha már ígérünk, legyen az vonzó, népszerű, populáris. 
Ha még be is akarjuk tartani, akkor egyenesen a szentek között lenne a helyünk, csak vigyázzunk a helyezkedésnél, a katolikus szentek jelentős részét ugyanis keresztre feszítették, karóba húzták, máglyán flambírozták, kibelezték, szöges hordóban gurigáztak vele, velük közösködjön a Semjén.
Nekünk ott vannak a madarakat szelídítő és kézrátétellel gyógyító szentek.
Még van időnk beelőzni a tízparancsolattal gyógyító Káslert, esetleg kézrátétellel...
Ígérni a köznép számára felfogható dolgokat kell, havonta tíz deka ingyenkalbászt, munkaszüneti napot Kossuth Lajos rokolyába öltözésének napjára, híveinek Gyurcsány magasztalását, ellenfeleinek Gyurcsány felmagasztalását, a román-magyar határ bevonását a schengeni övezetbe, az ukrán cigarettacsempészek számára állampolgárság megadását, Julcsa nénje kopott muffjának megvédelmezését.
A köznépnek ellenség is kell, méghozzá gyűlölhető ellenség. Teremtsünk hát nekik, ha éppen nincs készleten! Ha lefut a migráns-túltengés, akkor óvatosan összeengedhetjük a saját importból származó migránsokat a hazai népességgel, csak vigyázzunk, nehogy a Nemzetnek az a fele, mely nem lehet soha ellenzékben, legyilkolja őket - puszta félelemből. 


Mióta világ a világ, a politikus ígérget, mert csak hatalmon tud cselekedni, márpedig minden politikusban él egy kép a társadalom számára kívánatos világról,  melyet meg kíván valósítani, ha beledöglünk, vagy vonakodunk - akkor is.
Ez a kívánatos világ sokféle lehet, függően az adott politikus előéletétől.
Más annak a világképe, akinek az óvodában töpörtyű volt a jele, meg annak, akinek a Nagy Larousse Enciklopédiával verték a fejét, ha féktelen rosszaságában piros filccel tette ki a pontokat aktuális óvodai esszéjében.
De egy dologban hasonlít a kettő: aki másmilyen világot akar, mint politikusa, az elfajzott korcs, vérnősző barom, az emberiség salakja, akinek megtekintésétől meg kell óvni a várandós anyákat, nehogy torz gyereket szüljenek.
Hálistennek, olyan politikus, akinek fantáziája is van kevés akad, a hivatásrend tagjainak többsége egyszerű gondolkodású, mint a hiéna, és akként is viselkedik, ezért hát a politikusnak társai számára is ígérgetni kell, dögökkel borított mezőt és elorozható zsákmányok garmadáját, akkor talán nem fog zsákmányállatot látni az alfahímben, esetleg - más, elmaradottabb társadalmakban - az alfanőstényben.
Ehhez persze hazudni kell éjjel-nappal, meg minden kilométerkőnél, és már akkor is hálásak lehetnénk, ha a politikus csak nem bontaná ki az igazság minden részletét.
Sajnos, a mi népünk telhetetlen, neki tejjel-mézzel folyó Etelköz kell, négyesikrekkel teleszült Kárpátmedence, turultojás, árpádsáv, labdarúgó világbajnokság, lánglelkű Vezér, mert anélkül nem élet az élet. 


Mondd Uram, mi vár még erre a sokat próbált, ám megpróbáltatásaiból oly keveset tanult népre?


:O)))

14 megjegyzés:

talalom írta...

Teszek egy óvatos kísérletet - nem a cáfolatodra,hanem arra: létezhet más út is. Például, hogy nem lenézendő ostoba páriának nézed a választót, hanem érvekkel győzködöd, és bízol abban, hogy egyre többen megértik. (Ilyesvalamivel kínlódott Kádár János is szintén kevés sikerrel - de én ezért is becsülöm.)
Van példa - ha nem is sok az ilyenfajta sikerre. A legismertebb Churchill esete, aki "vért és szenvedést" ígért népének - nagy többséggel megválasztották. A fintor később jött: amikor vezetésével megnyerték a háborút, elzavarták.
Nem adhatod föl a reményt, hogy idővel egyre többen ismerik föl, hogy mi a "nép" érdeke - illetve, hogy a "népnek" nincs egy és oszthatatlan érdeke. Ezért a legtöbb, amit ígérhetsz az, hogy folyamatos kontroll és vita mellett határozzátok meg a követendő utat, azt, amelyik a legkevésbé árt. Nincs olyan döntés, ami mindenkinek csak előnyére van - ezért tisztességes politikus csak azt "ígérheti", hogy a haszonélvezők és a károsultak csoportja minden konkrét döntésnél változik - és a szolidaritáshoz nagy szükség van a "nép" belátására. Az őszödi beszédben ez benne van.

rézevőfiamór írta...

mi vár ránk?
Találós kérdés: Mi az, 30 kiló és legel?
Hát te, derága szittyamagor tezsvírem, 2028 után!

Névtelen írta...


Szia Pupu,

a www.blogaszat.hu - kiváló - válogatás-portálotok rendszeres olvasójaként gyakran feltûnik gépelési hiba a címeknél. Most pl.:

"MAGYARORSZÁGON EGY NYOLCSZÁZ-EZER FŐS CSOPORT KEZÉBEN ÖSSZPONTOSUL A VAGYON" - PIITI ZOLTÁN KÖZGAZDÁSZ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.03.12."


Nem Piiti, hanem Pitti Zoltán neve szerepel az eredeti cikknél. Újraolvasni és jobban oda kellene figyelni a címek írásánál, mert fölöttébb zavarók a címben elkövetett hibák.
Kösz.

/Amadeus/

Cereus írta...



Tanulhatnánk végre az amerikai választásból. Egy kormányból két ciklus untig elég, és van amikor egy is sok !!! A hazug, mellébeszélő, sértegető, tolvaj idiótákat pedig nap mint nap szembesíteni kell a valósággal. Nálam nem illik össze a kerítésbontás meg a kerítés építése.
A plakátragasztás uniós pénzből az unió ellen, majd álnok módon uniós pénzből letakarva,
mintha mi sem történt volna !
Bár nekem nincsenek fóbiáim, meg a demokrácia értelmezésemben sem gondolok minden nap mást,
azért elvárom az épeszű gondolkodást, és az arra irányuló tetteket.

1970 írta...

Kedves talalom!

Most alapvetően egyetértek Veled, azzal a kiegészítéssel, hogy Kádár nem "érvekkel győzködte" az embereket, hanem olyan lépéseket tett és olyan döntéseket hozott, amely egyértelműen az emberek nagy részének javát szolgálta. Nem győzködni kell az embereket, hanem tenni azért, hogy életük, sorsuk folyamatosan javuljon (nem egy szűk kör sorsáról beszélek!), gyermekeik előtt pedig perspektíva legyen saját jövőbeni boldogulásuk tekintetében.
Ez az, ami itt 3 évtizede hiányzik, és amint elnézem M. Weber tegnapi "szereplését", tartok attól, hogy ez így is fog folytatódni:(.
(Egyébként a "népnek" van érdeke, ha azon nem egy szűk elit eszement gazdagodását értjük!)

1970 írta...

Kedves Cereus!

Nem mindenhol van letakarva; ez az egyik vaskos hazugság a sok közül, ami a szájukat elhagyta.

talalom írta...

1970!
"...Kádár nem "érvekkel győzködte" az embereket,"
De, igen: 1968-tól, - sőt '58-tól - fokozatosan egyre nagyobb hangsúly esett az agitációra, az erőszakos "akarattal" szemben. Ezért is fogadtuk el az intézkedéseket: pl. 1969-ben az első jelentős (átlagosan 30%-os) áremelést, majd 1972-ben a másodikat is. Ezek központi áremelések voltak - de egy központban határozták meg az árakat. A hatvanas években szabadárassá tették a zöldséget-gyümölcsöt. Pupu talán emlékszik: abban az évben morgolódtak is sok helyen: a töltöttkáposztához drágább volt a káposzta, mint a hús -, ami kötött áras maradt. De legalább volt! A hatvanas évek közepéig stratégiát kellett készíteni a vacsorának való beszerzéséhez. Nem azt kérdezték, ha hazaértél, hogy: "mit vettél?" - hanem azt, hogy "mit kaptál?" (És a fizetésedhez képest sokkal drágább volt az élelem, mint most.)
Komolyan: Kádár annál sokkal jobb poliikus volt, hogy elvárta volna bárkitől azt a fajta hozzáállást, amit Te itt előadtál. (Pont ezen az alapon állnak az Ovi-rajongók.)
Egyébként ő mondta először kb. 68 tájt: az asztalról csak azt lehet elvenni, amit odatettél. (Vagyis: nincs ingyenebéd.)
A szegénység se egészen úgy festett,ahogy ma emlékeznek sokan erre. Nemcsak eldugott zsákfalukban - Budatétényben léteztek barlanglakások (73 körül) - miközben a kádergyerekek kapták ingyen a tanácsi lakásokat, - mintegy "nászajándékba". Persze sokan mások is. De, falvakban nem is épült "tanácsi lakás". Nem voltak kiugró vagyonok: dehogynem. Csak nem tudtál róla. Ezek egy része "ingyenes" juttatásokból eredt: lakás, telek stb. Más részük a kegyből(kenőpénzért) osztott "maszek" lehetőségekből: zöldséges, lángosos stb.(Ez volt az ára annak, hogy nálunk volt mit enni.)
Ha most azt mondod, hogy ez nem Kádár János volt személyesen - akkor tökönbököm magam, mint ahogy akkor is, amikor ugyanezt hallottam pár hete, csak épp aktuális kormányfőnk nevével: Ha ezt a viktor tudná, nem engedné...
A rendszer a szörnyű - ezt kellene fölfogni.Amikor először fölmerült bennem, hogy ez még se jó így,ez volt a kérdésem: miféle rendszer az, ahol a szerencsén múlik, hogy nálunk egy Kádár János kvalitású ember a vezető, másoknak meg egy Csaue jut?




Cereus írta...



Kedves 1970 !

Köszönöm kiegészítésedet. A tv-böl "tájékozódtam", és még mindig nem hiszem el hogy mekkora gazemberekkel állunk szemben.

PuPu ! Kérlek nézd el nekem hogy a témától eltérően másról is mondhassak véleményt.

Már tudattam magam is a legnormálisabb pártnak vagyok szimpatizánsa. Ezért háborodtam fel
Bauer Tamás váratlan, számomra ostoba, szűk látókörű döntéséről. Az idősebb jogán, kedves
Tamás mire ez a durva nagy érzékenységed. Evvel a felkészültségeddel már nem látod a célt ?

stirlitz írta...

Hát Kádár helyett megkaptuk Csaut Most jobb ?

Czékus Lajos írta...

Egyik legutóbbi közvéleménykutatás kimutatta, hogy valamelyest csökkent a FIDESZ szavazó tábora, de az iskolázatlan tömegnél egy jottányit sem változott, sziklaszilárdan kitartanak. S ők elég sokan vannak. Náluk a populista szöveg termékeny talajra hull. :) A példaként említett 13. és 14. havi nyugdíj hallatára (Orbán egri beszédében hangzott el), felkapta a fejét az egyszerű nyugger, s csillogó szemmel várta, hogy behúzhassa végre az x-et a FIDESZ-nek. Az ellenzék meg közölte, hogy nem lehet abban a gazdasági állapotban teljesíteni ilyen populista, felelőtlen ígéreteket. A csillogó szemű nyugger pedig elküldi őket a fészkes fenébe, mert a Viktor az megadná a zsozsót, ezek a hazaárulók meg nyilván ellopnák, hogy rohadjanak meg. S még elszántabban ikszel, amikor végre megteheti. Aztán az sem zavarja, hogy évek múlnak el plusz nyugdíj nélkül. Működik az aranyhal-effektus, a jóságos Viktor képe végérvényesen beköltözött a szívébe, az ellenzék meg egyre utálatosabbá válik.
Hát röviden így működik a populizmus.

1970 írta...

Kedves talalom!

Már sokszor leírtam, nem ismétlem. Tulajdonképpen sajnállak a mantráid miatt, ahogy még ma sem vagy képes felfogni, mi a gyökeres különbség az akkori és a mai helyzet között. Ceausescu és Kádár rendszere két eltérő rendszer volt; ez nem a szerencsén múlott. Kádár és Ceausescu is maga alakította olyanná a rendszerét, amilyen volt.
Azt kellene megértened, hogy az ilyen korlátolt gondolkodás vezet ahhoz, hogy jelenleg a magukat baloldalinak nevező ellenzéki pártok semmire nem jutnak. (Pl.: tegnap az ATV-ben egy fiatal, csinos újságírónő az egészségügy mai helyzetével kapcsolatban "szocialista örökségről" papolt. Érted kedves talalom, 30 évvel a rendszerváltás után???) Erre mondom, hogy fel kellene ébredned a csipkerózsika álmodból, legalább Neked! Az, hogy ez az újságírónőcske ilyen, az egy dolog, ezt magolta, nem tud mást. Mondja a betanult paneljeit. De legalább Te lehetnél egy kicsit nyitottabb.
(Egyébként a szüleim '76-ban kaptak lakást, ami panel volt, és első összkomfort volt az életünkben. Nem voltak senkinek a csókosai, így ezt a dumát nekem senki nem magyarázza be!)

góbé írta...


Kedves Talalom !

Nagyon sok igazságot leirsz, de nem kicsit sumák, ferditett köntösben. Ez a stilus sajnos napjainkat inkább idézi, mint a Kádár-kort...

Egy alpári szösszeneted:

"...miközben a kádergyerekek kapták ingyen a tanácsi lakásokat, - mintegy "nászajándékba". Persze sokan mások is..."

Intelligensebbnek tartalak attól hogy ne ismernéd föl és ne tudatosan manővereznél ezzel a durva, akár aljasnak is definiáltható csusztatással mellyel azt kivánod igazolni, hogy az un. tanácsi lakásokat alapvetően, - a jelen "várbeliekhez" hasonlóan - a kiváltságosok kapták,...meg esetleg még mások is...esetleg ??!

Lehat anno ti is úgy jártatok - a túl jó fizetésetek okán - NEM VOLTATOK JOGOSULTAK !!! - TANÁCSIRA... Tessen szövetkezetit vásárolni ! Vagy esetleg épitkezni. A tanácsit a rászolulóknak tartjuk fenn !!
Nem vonom kétségbe hogy az "arra érdemesek" - a megyei párttitkár fia, a helyőrségparancsnok veje, a tanácselnök sógora, a főkapitány menye...itd... kibuliztatták maguknak, de nem ez volt a döntően jellemző, a domináns. Sőt ! Anno "ciki" volt tanácsiban és nem szövetkezetiben lakni középosztályilag.

"...De, falvakban nem is épült "tanácsi lakás..." Nem is !A falvakban már nem a "kádár- kockát épitették a '70-es években, hanem emeletes-lapostetőst. Akkor az volt a menő.
'73-75.-ben az okozott feszültséget, hogy a "paraszt" jobban keres mint a melós.

Sokat emlegeted '68.-at. Akkor talán emlékszer dr.AGY-ra is. Talán, ha akkor nem is, utólag talán felismerhetted volna a jelentőségét.
Ti., ha felismerted volna, nem beszélnél olyan zöldségeket hogy a "...kegyből(kenőpénzért) osztott "maszek" lehetőségekből: zöldséges, lángosos stb..." volt mit ennünk annak idején.

Nyers Rezsőék '68-ban nem unalmukban hirdették és hozták az új gazdasági mechanizmust, hanem sok minden más mellett abból a kézenfekvő felismerésből, hogy a nagyüzem nem képes, neki nem rentábilis cipőt foltozni, mosógépet,televiziót javitani, kisvendéglőt, kocsmát üzemeltetni, egy "kocka-házat" felhúzni, arra tetőt ácsolni..., stb, viszont a napi léthez, erre is szüksége van a magyarnak.

Nagyjából azt veszem ki, hogy téged Kádár rendszere is rendesen frusztrált. Akarsz róla beszélni ?

1970 írta...

Kedves góbé!

Szerintem teljesen felesleges vele vitatkozni, mert unos-untalan ugyanazokat a betanult paneleket ismételgetni. Észre kellene venni, hogy 3 évtized telt el a rendszerváltás óta, és már komolyan megmosolyogtató a visszamutogatás a Kádár-rendszerre. Sőt, véleményem szerint ez a jelenlegi (rendszerváltó) elit egyetlen mentsvára arra, hogy ne a saját 3 évtizedes "teljesítményéről" kelljen legalább valamiféle értelmes magyarázatot nyújtani honfitársaink számára.
Talalom gondolkodása élteti tovább - sajátos módon - kisgömböc hatalmát, és vele együtt ennek az egész elitnek az uralmát. Addig amíg az emberek egy részével meg lehet etetni még mindig, hogy az amilyen helyzetben ez az ország jelenleg van, azért nem a jelenlegi (rendszervátló) elit a felelős, hanem valamiféle "szocialista örökség" (lásd fentebb, amit írtam az ATV-n szónokló fiatal újságírónőcskéről), addig megy itt a dagonyázás tovább. Ez az elit (kisgömböc, és "őfelsége ellenzéke" egyaránt!) pontosan ebben érdekelt, hiszen a figyelemelterelés egyik legjobb módszere ez. Csakhogy amint haladunk előre az időben, ez egyre nevetségesebbé válik, egyre jobban kiütközik a duma és a valóság mellbevágó ellentéte.
Véleményem szerint nem csak kisgömböcnek kell eltakarodni innen, hanem annak az egész politikai-hatalmi-gazdasági-pénzügyi-celeb és tudományos elitnek, amelyik az elmúlt 3 évtizedben ezt az országot idáig süllyesztette. Amíg ez nem történik meg, addig itt nem várható érdemi előrelépés. Csak hátramenetel, miközben a környező országok szélsebesen húznak el mellettünk... a térség egykori éllovasa mellett...

relatív írta...

Sajnos - mintegy 30 év elteltével - egyértelműen látható a tévedés !

Az ország nem hogy előbbre, hanem még azonos szinten sem áll mind gazdaságilag-, mind értelmi vonatkozásban. Természetesen az adott kor adottságaival számolva !

Senki nem mondja - én pedig aztán kiemelten -, hogy az 1990 előtti Magyarország a legjobb körülmény volt, de az adott lehetőséghez képest igen ! Ez hiányzik manapság, az adott lehetőségtől való hatalmas elmaradás.

A 30 éves kudarcot többen a korábbi körülmény hibáira hárítják, mentve a hozzá nem értésüket.
Pedig általános értelemben egyértelműen az a kor sokkal élhetőbb körülményeket produkált (sokkal rosszabb környezetben ), mint amit manapság megélünk !

Azok a megtévesztettek, akiknek csak a manapság elérhető - jobbára torz - ismeretei vannak a korábbi körülményeiről az akkor Magyarországról sajnálhatják, hogy nem akkor éltek !

Manapság a média túlsúlya - és annak birtokolása - jelenti a hatalom megtestesítését, és az igazi tények aszerint kerülnek ismeretre csak, hogy kiben mennyire feszül az igazság megismerésének kényszere. A mai sajtó-munkások többsége nem ebbe a kategóriába tartozik !