MAGYARORSZÁG LEVONTA A TANULSÁGOKAT

A hazugság emlékműve

Magyarország levonta a tanulságokat történelme sötét fejezetéből, hercigeskedett levelében szeretett Nemzetvezetőnk Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus elnökének , aki pontosan érti, még Sukoróra és a Szabadság téri dögkeselyű-emlékműre visszamenőleg, hogy miről is van szó.
Szeretett Vezérünk eltaktikázta a Biden-ügyet, és most valami érdekes és büdös, sárgásbarna massza csorog lefelé a lába szárán, hát nekifogott a kárenyhítésnek.
Mégse lenne jó, ha az USA kongresszusának zsidó lobbija is fűtögetné az amerikai elnököt - hátha el lehet sunnyogni a dolgot a többi banánköztársaság hasonló kaliberű vezérei mögé bújva...

Magyarország nem vont le semmiféle tanulságot történelme sötét fejezetéből, mert ha levont volna, akkor ma nem hátrálna a múlt század fordulójáig, hogy megpróbálja utólag megnyerni az összes világháborút.
Nem tagadná felelősségét saját lakossága irtásában, a világháborúban való részvételért, az antiszemitizmusért és annak gyászos következményeiért.
Nem barkácsolna egy retrográd társadalmat, mely nem annyira a tanulságok levonásáról, inkább valamiféle revansról szól.
Ha levonta volna a tanulságokat, akkor európai, modern társadalmat akarna építeni, nem valamiféle avitt eszmékre épülő keresztény-fundamentalista katyvaszt, ahol a katonai alakulatok vert hadaink (egyébként törvény által tiltott) vitézi cafranggal dekorált, levitézlett parancsnokainak nevét viselik.
Ahol nagyüzemileg folyik a szerecsenmosdatás, ahol a társadalom egyre primitívebb módon antiszemita, rasszista, russzofób és idegenellenes, ahol a menekült számára nem létezik empátia, csak hisztéria, ahol patriótákkal ritkán, sovinisztákkal állandóan találkozhatunk.
Ahol a társadalmi mobilitást felszámolta ez a csürhe, mely már mindent, ami ebben a szerencsétlen országban pozitívnak lenne nevezhető meggyalázott, szétrombolt, megszüntetett, ahol állami szintre emelték a korrupciót és a szervezett bűnözést. 
Ahol ma futball-huligánoknak nevezett neonáci szabadcsapatok támogatják az állammaffia vezetőit  a  hatékony rablásban és ellenfeleik kiiktatásában.

Ha levontuk volna a tanulságokat történelmünk sötét fejezetéből, hát nem csinálunk mélygarázst a Trianon által elcsatolt településeknek, hanem miuelőtt betemetjük, megvizsgáljuk, hogy milyen folyamatok is vezettek ehhez a helyzethez, és nem áltatjuk magunkat azzal, hogy azért, mert hajdan, száz évvel ezelőtt a Magyar Királysághoz tartozott egy terület, akkor nem az ott élő nép jogosult dönteni állami hovatartozásáról, hanem a magyarok.
Ha levontuk volna a tanulságokat, akkor nem Andrássy gróf és nem Tisza István szobrát állítjuk fel az Országháznál, hanem két emlékművet: egyet a világháborúban elesett katonák emléke előtt tisztelegve, vele szemben pedig a cserbenhagyott, közreműködésünkkel elpusztított magyar zsidók emlékművét.
A kettő között el lehetne gondolkodni a múlton.
Itt vezethetne az út az országgyűlésbe, melyen a parlamentet a képviselők megközelíthetik szeretett nyomógombjaikat, és nem alagúton, de ha már igen, akkor kellene rá egy tábla: vigyázz, nehogy elpatkányosodj! 
Egyébként is, ma gazdaságosabb lenne hazazavarni őket és elintézni, hogy Orbán egyetlen nyomógombbal kérhesse a számára kedvező döntéseket, mint Donald Trump a light colát...

Jelenlegi elitünkkel annyi esélyünk van modern társadalmat építeni, mintha a közmunkásokkal akarnánk fehérje alapú számítógépet építtetni, mégha a fehérje a legfelsőbb szinten rendelkezésre áll is.
Természetesen a címzett nem fog meghatódni Vezérünk idétlenkedésétől, de az azért nem lenne baj, ha hívei eltöprengenének azon, hogy ez a magyar nép (egy sváb, egy zsidó egy cigány...) miért van szopóágon évszázadok óta.
Hátha rájönnek, hogy az ok a tényekkel való szembenézés mindenkori hiánya.
Sokat hozna rajtunk, ha képesek lennénk a változásra, de azért illúzióim nincsenek...

:O)))