A legutóbbi középiskolai felvételi megint belémtette az ideget, hosszasan törtem a fejem, hogy röhögjek vagy sírjak, mikor a TELEX-en olvastam, hogy a felvételi kérdések között szerepeltek meg nem honosodott nyelvújítás kori szavak jelentései, nevezetesen tudja-e a nebuló, hogy mi az csucsag.
Hajítsatok a vércsigabigák közé, de én sem tudtam, míg csak ki nem derült, hogy be nem vált ötlet volt a piramis átnevezésére, semmivel sem idiótább, mint a laktanyák átnevezése vesztes háborúk vitézeiről, de ezt legalább nem vezették be.
Aki ezt a tesztbe belecsinálta, az már végképp eltévedt a honi közoktatás bozótjában, elméje elhomályosult, hajdani csillogó tehetsége már a múlté, ő maga pedig a NER-é, mely ugye az államot magáévá tevő bűnszervezet leánykori neve.
A magyar oktatásügy, ha feltekint az égre, akkor valahol a sztratoszférában tekintheti meg maga felett a bányászbéka seggét.
Na jó, persze lehet tanulni meg nem honosodott szavakról és meg nem valósult találmányokról is, de ennél már az is hasznosabb lenne, ha arról érdeklődne az oktatáspolitikai fenomén, hogy mire használták a kukoricamorzsolás csutka nevű melléktermékét hajdan a falusi budikban.
Esetleg a perpetuum mobile szerepéről ls lehetne érdeklődni a mai elektromos rollerekben, de jó téma lehetne a rollerekre szerelt kontraszelekció fékező hatása is, végtére is egyik hülyeség olyan, mint a másik.
Az életnek tanul a magyar gyermek, ha megkérdezik tőle, mennyi hatszor nyolc, élből rávágja, hogy csucsag.
A matematika felvételi kérdéseket diplomás szülők és ráérő matematikatanárok próbálták blazírt képpel megfejteni - még ezt se tudod, fiam? - de valljuk be: legalább a felük ma nemigen jutna be középiskolába.
A magyar pedagógia mióta a világ világ soha nem arra volt kíváncsi, hogy mit tud a gyerek, hanem annak bizonyításán ügyködött, hogy kiderüljön, mennyivel okosabb a pedagógus a büdös kölyöknél.
Véleményem szerint - nem kötelező osztani (az általános iskolát végzettek részére szóló engedmény...) - ez az egész felvételisdi velejéig ostoba és káros találmány.
Gyerekekről beszélük ugyanis, akik sokfélék, sokféle háttérrel, eltérő anyagi lehetőségekkel, eltérő személyiségfejlődési fázisban.
Aztán tizenhárom éves korukban eldől a sorsuk, pedig lehet, a fel nem vettek között szomorkodik az a kis cigánygyerek, aki felfedezné a rák gyógyításának hatékony és univerzális módszerét, vagy megtervezné az égigérő vascsicsergőt, megoldaná a klímaválságot, ő lenne korunk Leonardo da Lakatosa.
Nesze neked társadalmi mobilitás, nesze neked esélyegyenlőség.
A probléma persze az általános iskolai tantervvel kezdődik, melyet zsenik tudóssá képzésére optimalizáltak élettől elidegenedett pedagógiai lótuszfaktuszok, ezért aztán a gyerekek egy része élből feladja a tudás megszerzéséért folytatott ádáz küzdelmét.
Más része kiszenvedi magából azt a minimumot, mely ahhoz kell. hogy tanára ne keltsen gyanút, hogy talán mégsem a gyerekek hibája az, ha az osztály hetven százaléka megbuktatható lenne.
Szerintem az általános iskolának az lenne a szerepe, hogy felkészítsen az önálló életre, a fiatal - ha továbbtanul, ha nem - képes legyen ügyei önálló vitelére.
Ismerje az alapvető pénzügyi dolgokat, tudjon bankolni, szövegértő módon olvasni, írni - esetleg nem kézzel, hanem a számítógépen és mindegy hány ujjal.
Lehet, hogy a matematika logikus gondolkodásra nevel, de nem a jelenlegi módszerekkel, mert ezek többnyire csak a gyerekek félelemben tartására jók.
Bizony, kevesebb több lenne.
Tudjon megfogalmazni egy kérelmet, ismerje az alapvető illemszabályokat, egészségügyi szabályokat, ismerje a kulturált vita szabályait, tanítsák meg élni.
Tudja a számítógépet kezelni, tudja, hogyan kell keresni az őt érdeklő dolgokat, legyen meg a KRESZ vizsgája, jogosítványa, legyen a kereskedelemben használható egészségügyi könyve, a nyolcadikos bizonyítványával együtt adjon neki az állam egy tabletet és tizennyolc éves koráig internet-hozzáférést.
Aztán akinek kedve kerekedik továbbtanulni, az minden előfeltétel nélkül tanulhasson tovább.
Nem szükséges lemondani a gyerekek feléről csak azért, mert a szüleinek nem telik különórákra, sokszor még kenyérre és tüzelőre sem.
A társadalmi helyzetből származó hátrány ledolgozásához hihetetlen energia kell, no meg minőségi táplálék, fűtött szoba meg villanyvilágítás.
Ez a társadalom ezt nem képes garantálni, akkor legalább ne alázzák meg a kisgyereket felvételi címen.
Ami az iskolát illeti, az ma errefelé maga a tragédia.
A politika betette büdös lábát az intézménybe, a pedagógusok félnek, a bátrabbja úgy sztrájkol, mikor már teljesen besokallt, hogy az legfeljebb neki fáj.
Merthogy itt egy tisztességes sztrájkot szervezni lehetetlen, a törvény minden hatékonyságot kizár, a tantestületek megosztottak, a szakszervezetek képtelenek a mozgósításra, mert nincs pénz egy tisztességes sztrájkalapra.
A szervezettség alacsony, így tagdíjbevétel sincs, pedig eredményt csak akkor lehetne elérni, ha akcióegységet lehetne teremteni, akár a törvény megszegésévek is, ha minden érintett részt venne benne.
Gyerekekről beszélük ugyanis, akik sokfélék, sokféle háttérrel, eltérő anyagi lehetőségekkel, eltérő személyiségfejlődési fázisban.
Aztán tizenhárom éves korukban eldől a sorsuk, pedig lehet, a fel nem vettek között szomorkodik az a kis cigánygyerek, aki felfedezné a rák gyógyításának hatékony és univerzális módszerét, vagy megtervezné az égigérő vascsicsergőt, megoldaná a klímaválságot, ő lenne korunk Leonardo da Lakatosa.
Nesze neked társadalmi mobilitás, nesze neked esélyegyenlőség.
A probléma persze az általános iskolai tantervvel kezdődik, melyet zsenik tudóssá képzésére optimalizáltak élettől elidegenedett pedagógiai lótuszfaktuszok, ezért aztán a gyerekek egy része élből feladja a tudás megszerzéséért folytatott ádáz küzdelmét.
Más része kiszenvedi magából azt a minimumot, mely ahhoz kell. hogy tanára ne keltsen gyanút, hogy talán mégsem a gyerekek hibája az, ha az osztály hetven százaléka megbuktatható lenne.
Szerintem az általános iskolának az lenne a szerepe, hogy felkészítsen az önálló életre, a fiatal - ha továbbtanul, ha nem - képes legyen ügyei önálló vitelére.
Ismerje az alapvető pénzügyi dolgokat, tudjon bankolni, szövegértő módon olvasni, írni - esetleg nem kézzel, hanem a számítógépen és mindegy hány ujjal.
Lehet, hogy a matematika logikus gondolkodásra nevel, de nem a jelenlegi módszerekkel, mert ezek többnyire csak a gyerekek félelemben tartására jók.
Bizony, kevesebb több lenne.
Tudjon megfogalmazni egy kérelmet, ismerje az alapvető illemszabályokat, egészségügyi szabályokat, ismerje a kulturált vita szabályait, tanítsák meg élni.
Tudja a számítógépet kezelni, tudja, hogyan kell keresni az őt érdeklő dolgokat, legyen meg a KRESZ vizsgája, jogosítványa, legyen a kereskedelemben használható egészségügyi könyve, a nyolcadikos bizonyítványával együtt adjon neki az állam egy tabletet és tizennyolc éves koráig internet-hozzáférést.
Aztán akinek kedve kerekedik továbbtanulni, az minden előfeltétel nélkül tanulhasson tovább.
Nem szükséges lemondani a gyerekek feléről csak azért, mert a szüleinek nem telik különórákra, sokszor még kenyérre és tüzelőre sem.
A társadalmi helyzetből származó hátrány ledolgozásához hihetetlen energia kell, no meg minőségi táplálék, fűtött szoba meg villanyvilágítás.
Ez a társadalom ezt nem képes garantálni, akkor legalább ne alázzák meg a kisgyereket felvételi címen.
Ami az iskolát illeti, az ma errefelé maga a tragédia.
A politika betette büdös lábát az intézménybe, a pedagógusok félnek, a bátrabbja úgy sztrájkol, mikor már teljesen besokallt, hogy az legfeljebb neki fáj.
Merthogy itt egy tisztességes sztrájkot szervezni lehetetlen, a törvény minden hatékonyságot kizár, a tantestületek megosztottak, a szakszervezetek képtelenek a mozgósításra, mert nincs pénz egy tisztességes sztrájkalapra.
A szervezettség alacsony, így tagdíjbevétel sincs, pedig eredményt csak akkor lehetne elérni, ha akcióegységet lehetne teremteni, akár a törvény megszegésévek is, ha minden érintett részt venne benne.
Régen a sztrájktörőket laposra verték a sztrájkolók, a történelemtanárok tarthatnának erről kurzusokat kollegáiknak.
Harcolni csak keményen lehet, félgőzzel több a kár, mint a haszon.
És kellene némi társadalmi szolidaritás is - hol vannak most a hajdan felettébb nagypofájú mozdonyvezetők?
Ezzel együtt drukkolok a pedagógusoknak, főleg, ha a harc nem csak a fizetésükért, hanem az iskola megreformálásáért is folyik.
Ha egyszer végre eleszi a fene ezt a bagázst az ország éléről, az első dolgok egyike az iskolarendszer és az oktatás megreformálása kell legyen.
Csal remélni lehet, hogy még ebben az évszázadban.
:O)))
Harcolni csak keményen lehet, félgőzzel több a kár, mint a haszon.
És kellene némi társadalmi szolidaritás is - hol vannak most a hajdan felettébb nagypofájú mozdonyvezetők?
Ezzel együtt drukkolok a pedagógusoknak, főleg, ha a harc nem csak a fizetésükért, hanem az iskola megreformálásáért is folyik.
Ha egyszer végre eleszi a fene ezt a bagázst az ország éléről, az első dolgok egyike az iskolarendszer és az oktatás megreformálása kell legyen.
Csal remélni lehet, hogy még ebben az évszázadban.
:O)))
11 megjegyzés:
Kedves PuPu!
A magyar oktatási rendszer sohasem volt erős a gyakorlati készségek, problémamegoldó kompetenciák fejlesztésében, ellenben a Kádár-korban erős volt a tényalapú, ismeret- és tudásfejlesztésben, és néhány elemi készség alapozásában (az alsó tagozat kiválóan működött és ebből él még most is, de a felső tagozatot szétverték teljesen mostanra). Mára ezt az előnyünket (is) elvesztettük (mint annyi minden más, egykori "legvidámabb barakkbeli" vívmányt).
Azt soha nem gondoltam volna, amikor erre a pályára léptem, hogy ide lehet zülleszteni egy oktatási rendszert (a békás hasonlatod kiváló). Ennek felelősségében pedig Andrásfalvitól Pintérig sajnos mindenkinek osztoznia kell.
Kedves 1970!
Szakmai hozzáértésről árulkodó soraidat csupán annyival szeretném kiegészíteni, hogy a mostani bagázs megfontoltan, romboló szándékkal, TUDATOSAN teszi tönkre az oktatást és alázza meg a pedagógust. Ez bizony nemcsak az ő szégyenük!
Bukásuk után, rombolásuknak hosszútávú hatása még nagyon sokáig érezhető lesz. Rendbehozatalához szakmai tudás, elhivatottság és nagyon sok türelem kell majd. Ha lesz egyáltalán alkalom rá! :-(
Kedves Pupu!
Szuper írás. Ebben az évszázadban ez nem fog megvalósulni.
Majdnem minden tételt, amit felsoroltál az oktatás hiányosságaként, be kellene majd venni a majdani iskolai alaptantervbe (amit most NAT-nak próbálnak "eladni"). Egykori főnököm mondta, hogy a ma diákjai nem az életnek, hanem az iskolának tanulnak (annak kell megfelelniük, mert azt várják el tőlük).
Üdv!
Bajom sosem volt a Kádár korszakkal, sőt lehetőségem volt az érettségi után tovább tanulni.
Ennek ellenére vártam a változást, részint kiváncsiságból, másrészt reméltem, hogy jobb is lehet. Hamar lelombozódtam, amikor Andrásfalvy kultuszminiszter úr a TV-ben a szemembe hazudott, hogy 56-ban nem voltak fosztogatások. Hm! Azok az árúk csak kisétáltak az üzletekből világot látni, aztán meg nem találtak vissza. Ezért kár volt az egész felhajtásért. Még sorolhatnám, de minek?
Attila
Üdv!
Bocs! Elkalandoztam a témától!
Attila
Kedves Kapat!
Teljesen jogos a kiegészítésed: a hozzá nem értésből eredő rombolás (Andrásfalvi, Magyar B., Fodor G., stb., de még Klinghammer, Maruzsa, Kásler is) más megközelítést igényel, mint a tudatos, megfontolt pusztítás (Palkovics tank, kisgömböc + olajszőkítő maffiózó). Az oktatási rendszer pusztítása mindig hosszútávú hatásokkal bír, talán ez az a terület, amely a leghosszabb idő alatt építhető újjá.
Sajnos olyan emberek is, akik elméletileg a szakterület jó ismerői voltak (pl.: Hoffmann R., Pokorni Z.) eszméletlen dolgokat műveltek a közoktatás terén. A felsőoktatás totális lezüllesztése egyébként éppen most zajlik, "szép csendben", a háttérben.
Nem véletlen, hogy rendőrkézre került Orbán ötletére az oktatás.
A cél, hogy még véletlenül se kerülhessen ki a magyar iskolákból okos, művelt diák. A célját a sztrájktörvény betölti. A pedagógusokkal lesz valami.... elmennek árufeltöltőnek. De a gyerkek?
Minden anyának, apának, nagyinak és nagypapának üzenem, figyeljen oda a gyermek fejlődésére, és amennyire képes, pótolja vele a hiányzó anyagot!
Mindaddig, amíg nem vagyunk képesek ezt az Orbán-bagázst a francba elküldeni. Nehogy a gyerekek szívjanak!
Pupu, mit vársz egy olyan néptől, amelyiknek még saját magyar kifejezése sincs a szolidaritásra?
A humánum naivitása.
Itt csak a beszélő szerszám korszerű változatának legyártása folyik.
Nix emberképzés, nix műveltség.
Z. Brzezinski mikor leírta már: sitcom és tittitainment (+pornó+sport) amire ezeknek szüksége van
Üdv!
Ezt nem tudom kihagyni, közkinccsé teszem! Ez válasz a senki földjére.
https://telex.hu/kulfold/2023/01/28/dnyipro-orban-polgarmester
Attila
Megjegyzés küldése