A HORTHY-IMÁDÓK SEGGÉBŐL KIKANDIKÁLÓ PARVENÜ

Vajon hányan találhatták ki a címből, hogy Lázár Jánosról van szó?
Ha kevesen, akkor ez nagyon sajnálatos.
Talán betudhatjuk annak, hogy a parvenü kifejezés kissé régies, ritkán használt, emellett a mai szokásokhoz képest kíméletes is, de ettől a parvenü még az marad, ami: egy felkapaszkodott seggnyaló.
Soha nem kedveltem a táskahordozókat, és e tekintetben mindegy is volt, kinek a táskáját cipelik, kellett egy adag szervilizmus a jellemükben, cserébe a felemelkedés opciójáért.
Mindig volt egy olyan sejtésem, hogy a jellemhiba mögött saját képességeikkel kapcsolatos mentális bizonytalanság bújik meg - nemhiszik maguk sen, hogy elegendő lenne saját eszük egy általujk vizionált kívánatos karrierhez.
A dolog egyébként működik, ők azok a sárga kiskacsák, akiket gazdájuk garantáltan megtalál a megpróbáltatás perceiben, mikor rájön, hogy elfogyott a tekercsről a papír és nincs pótlás semerre.
Ők kéznél vannak mindig, mosolyognak és szolgálnak rendületlenül. Eltűrnek mindig mindent, viszont az is igaz, túlélnek szinte mindenkit.
Ezért is szomorú, hogy Rapcsák képviselő, majd Orbán kiskacsája mára politikai tényező lehet, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy feltaszigálja a hajdani Kormányzót egy újonnan ácsolt piedesztálra, ha már hőse hajdan Sztálin kegyéből  elkerülte azt a kenderkötéllel ékesített  ácsmunkát, melyet életművével oly nagyon kiérdemelt pedig.

Lázár János a cselédmentalitás fővárosában, Kenderesen alapvetett.
Ikonikus helyszín, itt emlékezett könnybelábadt szemmel hajdani cselédje Purgly Főméltóságú Asszony jótéteményére - nevezetesen a tőle kapott egy pár cipőre akkor, mikor az aktuális rendszerben akkor is új cipőt tudott volna venni minden lábára, ha százlábúnak születik.
Mondjuk a cselédmentalitás hősünktől sem áll távol, bár igaz, ami igaz - szorgalmas cseléd.
Bármi lehet még belőle, akár a Fejedelem utódja is, mert nála a szolgalelkűség párosul szorgalommal, nem a hülyeség, mint párttársai jelentős részénél.
Most sem hülyéskedett, csak ki akarta szolgálni a korszellemet, mikor Horthy Miklóst értékelte.
Persze ez is csak a törleszkedés a hajdani urakhoz, amit már megszokhattunk tőle.
Igaz, régebben a magyar arisztokrácia talpát nyalta, most meg a magyar dzsentriét és az ostoba kispolgárét, de hát a tömebbázis az tömegbázis, arisztokrata kevés van ostoba kispolgár meg rengeteg.


Lázár azt találta mondani, hogy Horthy kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona volt.
Ezzal a mondattal csak az a baj, hogy a három állításból három nem igaz.
Mint államfő igen dicstelenül leszerepelt a világháborúban, kiugrási kísérlete az ostobaság minősített esete volt, emberi jellemét meg megmutatta, mikor a fia életéért cserébe átadta a hatalmat Szálasinak, néhányezer további élettel együtt a náciknakmár átadottakon túl.
Csak példaként említem, hogy Sztálin nem cserélte el fogságba esett  fiát a németekkel, ott is halt meg a sachsenhauseni koncentrációs táborban.
Ami azt illeti Horthynak tudnia kellett a Kamenyec-Podolszkíji "idgenrendészeti intézkedések" után, hogy mi a sorsa a németeknek átadott zsidóknak, nem akadályozta meg a vidéki zsidóság halálba küldését, és a fővárosiakét is csak azért, mert a szövetségesek meglengették az orra előtt egy akasztófa kötelét. 
Mindahányan magyar állampolgárok voltak, Horthy pedig magyar államfő, már csak ezért is kiérdemelte volna a kötelet.

Hazafi?
Miben nyilvánult meg a hazafisága?
Különítményesei vitézkedésében, vadállati kegyetlenkedésükben?
Hogy háborúba vitte az országot?
Hogy nem volt képes ellentmondani Hitlernek?
1956 után, amikor Kádár tudomására jutott, hogy a szovjet csapatok a Szovjetunióba szállítanak elfogott magyarokat, azonnal tiltakozott és visszahozatta őket
P.edig akkortájt még nem volt egészen biztos, hogy milyen minőségben lesz az események szereplője, miniszterelnök lesz, vagy vádlott... 
És hogy hős katona?
Első világháborús tevékenysége során vívott egyetlen ütközetét jó magyar szokás szerint elvesztette, hajóját rommá lőtték, így aztán hős lett belőle.
Ő adta át a Monarchia flottáját a győzteseknek, ezért aztán egész életében szebb ruhában pompázhatott, mint a Ritz főportása.
A második világháborúban frontra küldött hadserege alkalmatlan felszereléssel, ruházattal és fegyverzettel ment a vágóhídra, megszállókat küldött Ukrajnába, eltűrte az ukrán falvak népe elleni atrocitásokat, a munkaszolgálatosok ellen elkövetett bűnöket.
A hős katrona, amikor 1919-ben az ország a maradék területeinek megtartásáért harcolt, ő a tiszt urakkal Szegeden pezsgőzött és szervezte az ellenforradalmat, melyet - dicsértetére legyen mondva - vállalt is, nem úgy, mint mai hívei a sajátjukat.
Ha hős és tehetséges katonát keresünk korából, hát annak jó lesz Stromfeld Aurél, akinek lovát különítményesei elkobozták.
Így aztán a román hadsereg nyomában azon léptetett a Bűnös Városba, ahol az Orbán család legfrisebb szállodája előtt (Gellért...) fogadta a hódolatot, majd kisvártatva világgá zavarta a királyt, akire felesküdött...
Az országot romokban hagyta rá a nyilas banditákra, de Lázár tiszteli és objektíven akarja értékelni, ami szép törekvéls lenne, ha igaz lenne.

A Fácánok Réme egy tróger.
Azért tróger, mert nem ostoba.
Lehetne akár tárgyilagos is, de ki is kerülhette volna ezt az attrakciót, ahol a nagyeszű Kásler professzor társaságában szambázott, világ csúfjára.
De nem tette, mert szolgalelkű cseléd maga is, aki ki akarja találni és ki akarja szolgálni az uraság szeszélyeit.
Nem tudja, hogy felesleges.
Ő csak egy sárgapihés kiskacsa Orbán játszmájában, és csak addig érdekes, míg van még mit ellopni a néptől.
Igaz, akkor talán ő is megnedvesítheti a csőrét, hiszen miként a Fejedelem mondotta volt: "Mi nem vagyunk kommunisták..."

Még mondja valaki, hogy Orbán nem a Keresztapát használja kottának...

:O)))