KAVICSOK EGY HANGSZIGETELT DOBOZBAN

Tegnap a Balmix által szervezett konferencián vettem részt, tíz perces hozzászólásra kértek fel. Illusztris társaságban szerepelhettem,  - Vajnai Attila, Kalmár Szilárd, Hegyi Gyula, Schiffer András, Melegh Attila és mások voltak a hozzászólók.
Néhány hozzászólót elütött a vírus, ezért aztán a tíz percet szabadabban értelmezhettük, valamint tanulmányozhattuk a mennyiség és minőség kapcsolatáról szóló marxi tanítást a gyakorlatban.
A hallgatóság egy része pedig igen fogékony volt az elméleti fejtegetésekre.
A négyórás rendezvény két témáról szólt, az antifasizmusról a mai Magyarországon és a ma háborúiról és a migrációról.
Köszönet illeti a rendezvény szervezőit, akik arra a lehetetlen feladatra vállalkoztak, hogy életben tartsák a baloldaliság éppen hogy csak pislákoló tüzét.
Igaz, ahogy elnézegetem a társaságot lassan fogyunk, mint a gyertyaszál és a rendezvényt a legnagyobb jóindulattal se lehet örsi gyűlésnek nevezni, hogy úttörő korunkból hozzam a hasonlatot, - csupa-csupa ősz vagy kopasz fej, a fiatalokat egy kezemen meg lehetett számolni.

Az antifasizmus kérdése eléggé megosztotta a résztvevőket, ugyanis most tárgyalják tárgyalják a Fővárosi Törvényszéken a 2023-as "antifa" támadások ügyét. 
A támadások a magyar neonácik nemzetközivé hízott rendezvényével vannak kapcsolatban, - a budai vár SS védői és magyar szövetségeseik tragikusan végződött kitörési kísérletére emlékeznek minden évben - turisztikai rendezvénnyel egybekötött jelmezbállal.
Erre a rendezvényre érkeztek most a nyugati országokból neonácik és - vadonatúj résztvevőként - a szélsőbaloldali "antifa" csoport képviselői, akik úgy vélték nyomatékosítani a megemlékezéssel kapcsolatos rosszallásukat, hogy neonácikra vadásztak Budapesten, majd akit annak véltek, jól össze is verték.
Az egyik elkövető áll most bíráság előtt, a hallgatóság pedig rokonszenvezik vele, jóllehet ambivalens érzelmekkel.
Egyrészt ugyanis érthető, hogy a fiatalok egy része tenni akar végre érdemben valamit a  gátlástalan és agresszív neonáci nyomulással szemben, másrészt viszont a társadalom nem vevő az erőszakra, nem akar felfordulást.
Ilyen szempontból a német és egyéb országokban szervezkedő fiatalok magyarországi akciója kontraproduktív.
Ami a fasizmust illeti, talán valaki megmondhatná, hogy egy globális világban, ahol az erőforrások több, mint fele a lakosság egy százalékénak tulajdonában van, ahol a társadalmi rendszerek egyre inkább egyszemélyi vezetők kezében vannak, hol kezdődik a fasizmus?
Ha stadionokba gyűjtik és lemészárolják az ellenzéket? Vagy stadionokba se kell zárni őket, hiszen éhenhalnak azok önszorgalomból is, éltetve megnyomorítóikat?
Ha azt nézzük, hogy a klasszikusok szerint a fasizmus a finánctőke nyílt diktatúrája, akkor igencsak elszomorodhatunk, hiszen a diktatúra nem okvetlenül gyilkosságot jelent, hanem azt az állapotot, amikor nem lehet másként dönteni, csak a központi akaratnak megfelelően, és ez a központi akarat nem biztos, hogy Bidené, Trumpé vagy Putyiné.
Ilyen szempontból hiába vizsgáljuk a fasizmus mai megjelenési formáit, nem juthatunk jó konklúzióra, - a kapitalista társadalom ma már elment a szélső pontig.
A Kennedy-gyilkosság, a leesett létra meg az aktuális rezsim  ablakból kiesett ellenfelei ugyanazon ok okozatai, az okot pedig úgy hívják: kapitalizmus.
A társadalom ezzel párhuzamosan új túlélési stratégiát választott: maximálkisan apolitikussá vált. 
Kívülnézetből természetesen olyan a kép, mintha minden ember nyáladzó idióta lenne, hiszen józan ésszel fel sem fogható, hogy miért az őket elnyomorító társadalmi berendezkedést támogatják, mi bajuk van a közösségi társadalommal, melynek egyenjogú tagjai lehetnének?
Különösen, hogy ennek előnyeit már megtapasztalták, a kapitalizmus hátrányait a mai napig szenvedik, de valahogy nem áll bennük össze a kép, hogy az egészségügy, az oktatás azért ilyen - amilyen,  mert ez a társadalmi forma nem értük lett berendezve.
Szóval, azt hiszem én is, hogy az antifasiszta küzdelem ma már más formákat követelne, mint a múlt században, és bár a fel-alá vonulászó neonácik irritálják az embert, ők csak tünetei a társadalmak betegségének, a hatalom ellenük is fel fog lépni, ha veszélyessé válnak, vagy zavarják a nyugodt hatalomgyakorlást.


A rendezvény másik témája korunk háborúi és a migráció voltak, ahol ismét több előadótól meghallgathattuk a meglehetősen szűklátókörű érvelést, miszerint Oroszország azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, egy büdös agresszor, míg az ukránok meggyalázott szüzek, és az oroszok érvelése, mely  szerint az angolszászok futtatják őket a kocsisoron, az tévedés, mindössze szeretik sz@rrá veretni magukat.
De mi elveket képviselünk elvtársak, és az elv az, hogy az USA által indított majd' száz helyi háború (Vietnam, Irak, Líbia...) a demokrácia kis jelentőségű kisiklása, míg az egresszív oroszoknak semmi joguk nincs az önvédelemhez.
Ezzel nincs is több dolgunk, a vakegér is többet lát a pályán az ilyen elvek hirdetőinél.
Ha a te küszöbödre tesz a szomszéd egy bombát, a detonátor meg az ő kezében van az ő lakásában, természetesen joggal kelsz kapára-kaszára, berúgva a szomszéd ajtaját, de az orosz tűrni köteles, és különben is, miért nyerte meg a  II. Világháborút, itt az ideje a visszavágónak.
Oroszország körül van vagy száz amerikai támaszpont, a nyolcvan év béke, az olcsó energiahordozók, a megbízható kereskedelmi kapcsolatok mind-mind le vannak  - mondjuk - értékelve, nekünk drága amerikai palagáz kell., meg drága benzin, gázolaj.
Ha megkapjuk, akkor boldogok leszünk a fűtetlen lakásban is, - fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk! (ez a Petőfi sem volt egészen normális...)
Kína meg ugyanolyan kapitalista ország, mint a többi - hangzott el, - bár az állam kontrollálja a a kínai kapitalisták étvágyát.
Hát igen, akkor ott éppen a baloldalon ma annyira sztárolt szociáldemokrácia van hatalmon, igaz, nyilvánosan még nem mondtak le a közösségi társadalom majdani megteremtésének elképzeléséről, ami egyébként helyes is, hiszen ha a kapitalizmus nem vált be, akkor ki kellene találni helyette valamit, de azt már régebben kitalálták, ugye...
A migrációnak meg csak egyik oka a háború, sokkal inkább oka az ember természetes törekvése a jobb életre.
Ha valaki azt gondolja, hogy ezt korlátozni lehet, az nézzen meg egy ismeretterjesztő filmet a Szerengeti zebra és gnú csordáinak vándorlásáról a krokodiloktól hemzsegő folyón át, és jusson eszébe a kerítésgyártók alacsony hatékonysága és magas profitja.
Jó lenne tisztázni a fogalmakat is, menekült és gazdasági bevándorló, vendégmunkás és letelepedő, külső és országon belüli migráció és egyebek.
És jó lenne kialakítani egy egységes baloldali álláspontot a velünk akárcsak átmenetileg együtt élni akarók jogairól és kötelezettségeiről, mert a fejlett társadalmak munkaerő-igénye magasabb, mint amit a társadalom reprodukálni képes.
Nálunk jelenleg úgy százezer vendégmunkás dolgozik, az ukrán háború előtt negyvenezren voltak, de az ukránok továbbálltak, ma a vendégmunkások kétharmada a harmadik világból jön.
A gazdaságnak belátható időn belül kétszázezer emberre lesz szüksége, itt lenne az ideje átgondolni a kérdést, persze nem úgy, mint Orbán, hanem ésszerűen, humánusan, okosan.
Egyébként meg mindahányan migránsok vagyunk,  a neandervölgyitől kezdve a homo sapiensig, úgy húszezer évre visszamenőleg.
És ideje lenne felhagyni azzal a gondolkodásmóddal, mely Európát tekinti a világ közepének, Ideje megnézni egy térképet, meg elolvasni néhány adatot a népességszámról és a népesedési tendenciákról.

Hazafelé jövet a kocsiban elbeszélgettünk a kistestvéremmel a rendezvényről és sajnálattal állapítottuk meg, hogy olyanok vagyunk, mint a kavicsok egy hangszigetelt dobozban.
A történelem rázza a dobozt, mi meg zörgünk, halljuk is egymást, de ebből a külvilágba semmi nem jut el.
Korunk a kommunikáció kora, mi pedig nem vagyunk eléggé korszerűek.
Pedig a tapasztalat nálunk van, jó lenne hasznosítani...

:O)))