2012 BLOGGERSZEMMEL

2012

BLOGGERSZEMMEL

AD HOC VÁLOGATÁS 2012 BLOGBEJEGYZÉSEIBŐL

www.pupublogja.hu

2012. január 20. 

Gyurcsány Ferenc Elég legyőzni? című írásával válaszolt Németh Péternek, a Népszava főszerkesztőjének, aki korábban lapunk hasábjain fejtette ki gondolatait. A volt miniszterelnök úgy látja: "inkább még Orbán kormányozzon két évig, mintsem idő előtt bukva jöjjön az anarchia, a kormányozhatatlanság, a szétesettség."

LEVÉL GYURCSÁNY FERENCHEZ

 Kedves Ferenc!

 Félve ütöm itten bele orromat a gigászok vitájába, de elolvasva mai írásod a Népszavában (Elég legyőzni?), nem tudom megállni, hogy ne írjak egy-két sort az ügyben.

Annál is inkább, merthogy én is egy voltam azok közül, akiknek csípte a szemét minapi írásod, és ennek a saját, említésre se méltó blogomban hangot is adtam.

Talán a sors különös kegye, hogy a Népszava főszerkesztője sem volt elragadtatva írásodtól, így aztán most cizellálgathatod az álláspontod, melynek sok eleme igen tanulságos, megszívlelendő – egy okos ember okos gondolatai.

Azzal nincs baj, hogy hűtöd az alaptalan csodavárást, azzal meg végképp nincsen, hogy türelemre intesz, hiszen vannak dolgok, melyben türelmetlennek lenni nem szabad - a csecsemőt sem lehet erőszakkal kiráncigálni anyja lábai közül, be kell várni, míg megérik a baba és majd megszületik, szinte magától.

A baloldal egyik szép erénye, hogy nem akarja az embereket akaratuk ellenére boldogítani, míg politikai ellenlábasaink a „boldoggá teszünk, ha beledöglesz is” szép, bolsevik elvét favorizálják és próbálják átültetni a gyakorlatba.

Ez az írásod is ennek jegyében született.

Történelmi példáid is ülnek, mindössze egy baj van: politikus vagy és belédrögződött, hogy ha azt kérdezik tőled, hogy hogy van Katus néni, akkor is azt kezded magyarázni, amit éppen el akarsz juttatni a választókhoz.

Most is ez történik, egy nagyon egyszerű felvetés kapcsán hosszasan taglalod a demokráciához való viszonyodat, amit ismerünk, és amelynek tisztességét egyébként senki nem vont kétségbe, ahelyett, hogy egyértelműen fogalmaznál: igen, Orbánnak mennie kell, méghozzá minél előbb, annál jobb az országnak.

Viszont valamit félreértesz.

Nem hiszem azt, hogy a veled ebben a kérdésben nem egyetértők azt gondolják, hogy ha Orbán megy, akkor nekünk kell jönni, értem ezen a mai ellenzéket.

Nem egészen van ez így, hiszen nem vagyunk élettől elrugaszkodott álmodozók, jól tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzó többséget a jelenlegi politikai konstellációban leváltani békés eszközökkel nem lehet, és talán nem is lenne célszerű.

Azt a saját tapasztalatodból is tudhatod, hogy milyen reménytelen küzdelmet vív egy demokráciában az, aki egy parlamenti többséget maga mögött tudó kormányfőt le akar váltani.

Orbán is pattoghatott volna még ezer évig, ha nem mondasz le, és magad mögött tudod a tieidet meg a nemzetközi közösséget.

Utánad sem Orbán jött, hanem Bajnai, aki aztán nagyjából ott folytatta, ahol te abbahagytad, csak ezt ma nem nagyon szabad hangsúlyozni, mert bántja kétségkívül tehetséges pénzügyminisztere hiúságát.

Tehát a kérdés nem az, hogy a Fidesz után a mai demokratikus ellenzék és a civilek alkotta nagykoalíció jön e, hanem az, hogy jó-e ennek az országnak az, ha egy manifeszt elmebeteg irányítja unortodox gazdaság és társadalompolitikájával még két éven át?

Te is leírod – nem jó.

Sokunknak ez a véleménye, és nagyon reménykedünk abban, hogy mennie kell, mert a sajátjainak is elege lesz belőle, meg talán az Unió döntéshozóinak is.

Amikor mostanában már látszott, hogy Orbán nem váltott ki zajos helyeslést a világban azzal, amit a jogállammal és a demokráciával művelt, amikor már éppen a szája széléig ért az, amit maga alá csinált, akkor a téged kedvelő, politikát érteni kívánó emberek a te – egyébként az adott pillanatban teljesen indokolatlan – megnyilvánulásod úgy élték meg, hogy mentőövet dobsz a pöcegödörbe annak, aki éppen jó helyen van ott, ahol van.

Nagy hibád ez neked, ha nem hosszútávfutó lennél, hanem focista, akkor talán jobban értené a hasonlatot: te vagy az a játékos, aki belehal a szépségbe.

Te vagy az, akit ha hatszázszor rúgnak fel a meccsen, a hatszázegyedik alkalommal is mosolyogva és kezedet nyújtva állsz fel a földről – elbeszélgethetnél már valakivel, hogy hogyan megy ez a dolog a futsalokban.

Te az akrobatikus gimnasztika szabályai szerint tekergeted szép, színes szalagjaidat, míg politikai ellenfeled egy félőrült ketrecharcos.

Nem várunk tőled gusztustalan kirohanásokat, de azt azért szeretnénk, ha végre elhinnéd, hogy egyrészt a politika világában kalkuttai Teréz anya nem az optimális versenyző, másrészt meg azt, hogy talán nem minden egyes esetben kell megszólalnod, amikor eszedbe jut valami nagyszerű és felemelő gondolat.

Lehet esetleg hallgatni is, és érdeklődve figyelni, hogy mit kezd egy politikailag kiélezett helyzettel az, aki rajtad körmöstraktorral ment át ezerrel, ezerszer, keresztbe-kasul.

Félve jegyzem meg, hogy talán nem lenne hátrányos tömegkommunikációs szakember tanácsait is meghallgatnod, merthogy a jelenlegi álláspontoddal, márhogy az embereknek azt kell a pofájába vágni, hogy még rosszabbul fogtok élni, de én őszinte vagyok – hát ezzel nemigen fogsz választáson tisztes eredményt elérni.

Az emberek szép, pozitív dolgokat szeretnek hallani, és a politikus csak akkor tudja valósággá tenni a társadalomról alkotott vízióját, ha hatalmat is kap hozzá.

Lehet, talán ehhez az az út vezet, hogy aktuálisan nem bontja ki a valóság minden részletét, lehet az, ha máshová helyezi a hangsúlyokat - nem tagadva a nehézségeket, de felcsillantva az eredményt, a szebb jövőt, mikor minden libának négy combja lesz és a szárnyai alatt viszi magával zacskóban a galuskát.

Te – Orbán jelenlegi két éve után – már így is-úgy is erkölcsi gigásszá lettél, de talán itt meg is lehetne most állnod egy pillanatra és időt lehetne szakítani arra, hogy a híveidnek is adjál valamit, valami lelkesítőt, valami olyasmit, amiért érdemes mögéd állva tolni azt a szekeret, melynek nagyon demokratikus platformján üldögélve levélben köszönitek meg, hogy veletek tartottunk.

Vagyunk néhányan, akik meg azt gondoljuk, hogy ti akarjátok a mi ügyünket szolgálni, de hát nem csak a te privilégiumod, hogy illúziókban élj, ugye…

Jó azért, hogy megírtad facebook-bejegyzésedet, talán a reakciók alkalmat nyújtanak arra, hogy újra átgondold a helyzetet, a párt helyzetét, a választói elvárásokat és a saját szereped.

Mindenesetre sokan vagyunk, akik nem tartjuk szerencsésnek azt – legyen bármennyire is népszerű doktriner liberálisok szemében – ha szilárd elvekkel menetelünk az újonnan felépített stadionokba, hogy utána meg majd lábjegyzet legyünk a történelemkönyvekben (* a neonyilas puccsnak sokezer halálos áldozata volt és sokan nyom nélkül eltűntek…), mert jobb élő demokratának lenni, mint lábjegyzetnek.

Lehet, ez ma túlzásnak tűnik, de szép magyar közmondás, hogy jobb félni, mint megijedni - Hitler szavazói közül sem akart mindenki koncentrációs táborokat meg halálgyárakat létrehozni.

Itt nem szépelegni kell, hanem harcolni, ennek minden következményével együtt.

Ehhez kívánok neked sok sikert meg a harchoz erőt, de ezt az erőt mutatni is kellene, mert senki sem szeret olyan csapatban harcolni, amelyikben azt kell hallgatnia, hogy nincs erőnk, meg nem vagyunk felkészülve, meg, hogy oldja meg az ellenfél, amit elrontott.

Ha meg tudja oldani, akkor mi nem kellünk, ha meg az a meggyőződésünk, hogy mai módszereivel erre soha nem lesz képes, akkor harcolni kell, mert ha nem harcolunk, akkor eláruljuk a hazát.

A csatatéren ibolyát szedni kissé veszélyes vállalkozás.

Nem kellene kísérletezni vele.

:O)))

2012. március 3.

A kormánynak eszébe jutott, hogy a cigányság problémáinak megoldása felé vezető út a világhírű Rajkó-zenekar magukévá tételén keresztül vezet. Neki is láttak sürgősen a rajkók fülkeforradalmi zenekarrá alakításnak, ennek első lépéseként létrehozták a Nemzeti Rajkózenekart... 

NEMZETI RAJKÓK

Már megint emberkednek a hatalom birtokosai, ezt már tényleg nemigen lehet kibírni röhögés nélkül.

A túlbuzgalom mindig nevetségességet szül és ez a kisded már nemegyszer megszületett az utóbbi időkben.

Ha nem lenne annyira rettenetesen kisszerű és szomorú, akkor talán még el is lehetne poénkodni rajta, hogy ebben az országban minden nemzeti, kivéve a Nemzeti Színházat, mer azt még kis ideig kénytelenek megtűrni a liberálbolsevik métely mocsarában, majd ha elcsitulnak a szenvedélyek, ugye, majd akkor…

Piszkosul belejött Vezérünk és sleppje a gátlástalan lopásba, már pír sincs az arcán, mikor valamire ráteszi a kezét.

Legutóbb példul a világhírű Rajkó zenekart nézte ki magának, és bár az átlagember azt gondolta volna, hogy okoz majd némi technikai nehézséget, hogy a hulla, melynek halálát ők okozták, még kissé rángatózik a cimbalom alatt, de az átlagember naiv és el sem tudja képzelni, hogy milyen egyszerűen orvosolhatók egy Ilyen esetben a nehézségek.

Például az, hogy az együttes tagjainak túlnyomó többsége egy istennek sem akar megújulni, azt pedig egyenesen arcátlanságnak tartják, hogy meghallgatásra akarják behívni őket a Design Terminál Kft tejfehér tagjai, akik állítólag majd elbírálják a résztvevők zenészi kvalitásait.

Hogy úgy mondjam, pápábbak akarnak lenni a Pápánál, hiszen a Pápa már elbírálta őket, mikor gratulált nekik műsorukhoz.

Olyan ez hozzávetőleg, mint amikor a vakondok akarja vizsgáztatni a libát óceánrepülésből, merthogy természetesen itt is érvényes az elv: aki tudja, csinálja, aki meg hülye hozzá, az elbírálja.

A zenekar levédette veretes nevét, Rajkó Zenekar néven nem lehet együttest alapítani mostanában, de ez nem okozott gondot a Fidesz emlőin vagy Orbán egy másik, hasonlóképpen becses testrészén felnevelkedett titánoknak, majd ezentúl Nemzeti Rajkó Zenekarnak hívjuk oszt mehetnek ezek az izgága füstösök panaszra a Sóhivatalba!  

Ha beperelnek, akkor majd a jogászok elvitatkozgatnak, Tündike kijelöli majd az első fokon eljáró bírót, aki majd igazat ad a zenészeknek, majd a másodfokon eljáró bírót is, aki meg elhajtja őket a malac farkára.

Hát így, akkor, és nem másképpen, hiszen miért pont a cigányzene világa maradna ki a változásokból, a sok komcsi zenész egyébként sem képes rendezett munkára, például a kontrás másképp fűrészeli a hegedűt, mint a brácsás és megint másképpen, mint a prímás, akiről amúgy is látszik, hogy valakinek hiszi magát, márpedig ebben az országban csak egyvalaki lehet valaki,mert a többinek kuss!

Ha meg nem bírnak magukkal, akkor a felét bezavarjuk a cimbalom alá, a másik felének meg adunk kis baksist, úgyis csak a pénz érdekli őket, ezt pontosan tudja a vezér, von Haus aus.

Kisgömböcnek nem elég az amúgy igen tehetséges Nemzeti Udvari Zenész, neki minden kell, rajkózenekar is!

Az ő cigányzenekarában például cimbalomból is három lesz egymás tetejére rakva, a legfelsőn játszik majd a zenész, az alsót pedig mindig szabadon kell tartani, mint hajdan a hadseregben a Miniszteri Utat, hátha valamelyik miniszter vagy államtitkár el akarja bazseválni a „nem loptam én életemben, csak pár millát Debrecenben” című slágert - esetleg maga a vezér akarja elcimbalmozni a nyuggerek lóvéját.

Hogy nem is tud cimbalmozni?

Nana!

Idáig még nem próbálta, tehát egyáltalán nem kizárt, hogy tud, majd ki köll próbálni!

Idáig még nyugdíjpénztári vagyont sem lopott és lám, mikor kipróbálta, milyen virtuóz módon ment!

Egyébként meg ez az ország mindent eltűr, ma például Szócska államtitkárnak fehér köpenyt adtak, hogy amikor a gazdasági tárcákkal tárgyal, tudja, kiket kell képviselni – ahelyett, hogy fehér köpeny helyett vitték volna a hólapátot - úgyis itt már a tavasz - oszt jól fejbevagdalták volna vele hálából a sok semmitmondó mellébeszélésért.

A dolgok mai állása szerint két rajkózenekara van a nemzetnek, a Nemzeti, meg amelyik tud zenélni.

Ez kimondottan praktikus - lesznek a nemzeti fehér rajkók, ők kapják a lóvét meg a pedál-medált, meg lesznek a fényt kapott rajkók, akik meg kapják az adóellenőrzést, meg egérutat, ha sokat okoskodnak!

Méghogy ezek Rajkók!

Rajkó az, akiről a Vezér azt mondja, hogy rajkó és punktum!

Keressenek másik nevet maguknak, mi lenne, ha például Purdé-zenekarnak hívnák magukat?

Az azért már mindennek legalja, mikor a politika állapítja meg a tehetséget.

No, majd a Nemzeti Száztagú Cigányzenekar átszervezésénél majd gördülékenyebbek lesznek a dolgok, mert gond mindenhol van, ahol nem a Vezér nemzeti emberei ülnek, még a Wachslert is reaktiválni kellett a nagy káderhiányban, pedig ő indulni mert a Vezér ellen egy választáson hajdan, mikor még nem tudatosodott a hívekben, hogy Vezér csak egy van és Kövér az ő prófétája.

Így aztán, mikor elővette a Sztálin összest, és rábukkant a Nagy Előd tehetséges megoldására, mellyel kihozatta a Gulagról  Rokosszovszkíjt, aki aztán kezét-lábát törte a kegyekért., nagyon elégedett volt és kiengedte a Fidesz székház pincéjéből Wachslert, aki egy kutyaházban lakott már sok-sok éve, és megbízta a Kossuth téri fák megmetszésével.

A munka sikerült, reméljük, a Vezér itt meg tud majd állni, bár ki tudja.

Én azért felriadok, ha az ablakom alatt beindítanak egy láncfűrészt!

:O)))

2012. március 27. 

Schmitt Pál köztársasági elnöki széke igencsak inog, a botrány már túllépett azon, hogy politikainak lehessen nevezni, a magas méltóság belépett a Nagy Nevettetők arcképcsarnokába, a magyar belpolitika pedig a magyar kabaré legszebb hagyományainak útjára lépett. Igaz, szánalmas kabaré, de kabaré...

PALIRA VETT ORSZÁG

Azon törtem a fejem, hogy tulajdonképpen miért is van szüksége Orbánnak erre a mi Palkónkra?

Mert azt azért nem hiszem, hogy gyengéd szálak fűznék hozzá, vagy, hogy annyira felnézne a néhai olimpikonra, hogy fájlalná elvesztését – ugyan.

Nem olyan családból való ő, ahol az életet az érzelmek irányítják, hosszú baráti kapcsolatokon gázolt keresztül és jóbarátokat nullázott le, elküldve őket a brüsszeli lágerbe, ott eszegetik ma is a kegyvesztettek keserű kenyerét.

Akkor hát miért tartja még most is ezt a szerencsétlen flótást, aki soha nem gondolta volna, hogy a cafrang, melyet oly fáradságos munka eredményeképpen neve elé biggyeszthetett így pofán fogja rúgni egyszer.

Valószínűleg arra számított, hogy majd jól jön ez, ha valamiféle állami tisztség betöltésére dekoratív és jó svádájú jelöltet keresnek, mert az szerintem fel sem merül még rémálmaiban sem, hogy neki itt valaha még tudományos munkát – egyáltalán munkát kelljen végezni.

Majdnem be is jött neki, hiszen a jó sváda gyárilag adott volt, dumálni úgy tudott, mint kevesen, emellett zeneművészeti tevékenysége is elismerésre méltó volt - jól zongorázott, és ahogy Orbánnak oboázni tudott, annak nem volt párja.

Mikor majd a karrierista szobrát megalkotják, ő lesz a modell, pedighát a karrieríve most úgy lekonyult, mint Jancsi buzgalma, mikor a vasorrú bába felkínálta neki magát egy szerelmi légyottra.

Viszont sportember, kitart a végsőkig, pedig ha ép erkölcsi érzékű ember lenne, már régen megszaggatná a gönceit, hamut hintene a fejére és elbujdokolna, mint róka a nádasban.

Viszont szerencséje van, mert Magyarországon sértette meg a jó erkölcsöket, és itt ez azért nem olyan nagyon súlyosan esik latba, mint tőlünk nyugatabbra, ahol úgy hullanak ilyen esetben a fejek, mint érett dió a fáról, még csak verni se kell, elég megpöccinteni és már földön is van.

Abban is szerencséje van, hogy ez az ország a szervilizmus hona, ilyen még egy nem valószínű, hogy lenne Európában.

Az még külön elkeserítő, hogy az ország egyik legnevesebb egyeteme egyszerre két bizonyítványt állított ki, egyet az Elnök Úrról, egyet meg saját magáról, pedig az ember előzetesen azt vélelmezte volna, hogy nagytekintélyű professzorok nem fogják hanyattvágni magukat a hatalomnak, mint egy útszéli ribanc a török kamionosnak.

Azt képzelte volna az ember, hogy egyértelműen és tisztán kimondják a verdiktet, mely szerint ez a doktor nem doktor, oszt jónapot.

Mégcsak taglalni sem kellett volna az esetet, elég lett volna azt írni, hogy a dolgozat szerzője nem tartotta be az ilyen munkák elkészítésére vonatkozó szabályokat, ezért hát végtelen sajnálatukra, de meg kell fosztani őt a címtől, kívánva neki felelősségteljes munkájához sok sikert.

Ehelyett jó magasra felköptek az ég felé – gondosan vigyázva, hogy a Jézussal a jobbján ott tartózkodó Viktort el ne találják - majd sebesen szaladtak és aláálltak, szemüket az ég felé fordítva.

Szörnyű ez a blamázs, ég az ország, mint a rongy, mert ez az ember nem képes levonni a szükséges következtetéseket a nyilvánosságra került botrányból, aki pedig meg tudná oldani a nemzetközi életben is mosolyt kiváltó botrányt, az nem akarja megoldani a helyzetet.

Mondjuk, ha Fideszes képviselő lennék, amitől engem mentsen meg egyébként az Úr, csak elgondolkodnék ezen: hát ennyire szaremberek vagyunk itt párszázan, hogy emberfia nincs, aki felállna a Parlamentben és megkérdezné: kell nekünk ez a botrány?

Kell nekünk, hogy még nyilvánvalóbb legyen, hogy rajtunk, a hit és erkölcs magyar bajnokain röhögjön a világ?

Nem elég nekünk a földbotrány, az ország várható ismételt leminősítése, nem elég, hogy miniszterelnökünk – és sajnos, vele együtt országunk is - Európában lassan már a pestisessel esik egy kategóriába?

De nincs ilyen bátor ember, mert a pénz elveszítésének réme mindenkit elbátortalanít, kivéve tán Ángyán professzort, akinek nem biztos, hogy igaza, de az biztos, hogy gerince van – ellentétben a plágiumügyben érintett professzorokkal és a Fideszes képviselőkkel.

De írtam itt feljebb, nincs semmi ok nélkül, ez nem egy érzelmi ügy, hanem dolomitkemény racionalitás.

A Mi Boldogságunknak, a Harmadik Honalapítónak komoly gondjai vannak, mivel ez a fránya Unió kiismerte, és igencsak úgy néz ki, hogy nem kajálja az elé tálalt baromsághegyeket, ígérethalmokat, hanem egyre jobban szorítja be őt a sarokba.

És számára nincs más kivezető út, hiszen egy kormányon levő Fidesz vezérének lenni nem egy nagy üzlet, mikor végre elérte, hogy minden madzag az ő kérges kezében fusson össze, akkor adja át a hatalmat másnak, ha a szükség úgy hozza?

Na, nem, - még ötletei támadnának, oszt csak a baj lenne vele.

Egyetlen pozíció van, ami a hatalom megtartását és személye megkerülhetetlenségét biztosítaná: a Köztársasági Elnöki poszt, természetesen a mainál sokkal, de sokkal erősebb jogosítványokkal – ez viszont bármikor megszervezhető.

Úgyis olyan szépen elképzelte, hogy a Sándor-palotában eszi majd a libacombot a családdal, a csontokat az asztal alá hajigálja, vagy kidobálja az ablakon érte tüntető híveinek - azok úgyis mindent bezabálnak…

De ezt nem lehet elkapkodni, hiszen ha mégis úgy dönt, hogy bedönt, akkor ahhoz a mai mozgástér kell, még átmenetileg sem lehet avatatlan kezekre bízni a menedzselését, egyáltalán, nem lehet senkiben bízni ezekben a vérzivataros forradalmi időkben.

Ehhez pedig az kell, hogy – bár egy krumpliszsák és egy gumibélyegző értelmesebb és célszerűbb lenne – mégis az kell, hogy valaki, aki csettintésre visszahozza a labdát, melegen tartsa a széket.

Ezért aztán a levitézlett olimpikon még egy darabig folytathatja dicstelen pályafutását, epedve várva a percet, mikor elküldik végre a francba, rengeteg pénzzel, villával, autóval.

Utána már sínen van, legfeljebb – ha hiányzik neki a cafrang – felveteti magát vitéznek, az is van olyan szép cím, mint a doktori.

Vitéz plagivári Schmitt Pál, - olyan szép, a szívnek meg kell szakadni…

:O)))

2012. április 22.

Vonulnak fel-alá az országban a neonyilasok, alakzatban menetel a sok pohos hasú, marcona  vitéz, ijesztgetnek zsidót, cigányt, felnőttet, gyereket, rettenetes időket idézve.
A kormány meg kussol - csak óvatosan a potenciális szövetségessel!

DA CAPO AL FINE

Nos, igen, hát valóban egy kicsit távol áll a stílusomtól ez a hangoskodás, mondta a középkorú, decens hölgy, kezében a bevásárlótáskájával, de mit tegyünk, a világgal együtt változik a stílus is, azt kell figyelni, amit mond, nem a hangerőt!

A jólöltözött úr, miközben hazafelé tartott a templomból csak a fejét csóválta – hát nem volt még elég a háborúkból, az egyenruhákból?

Weiss bácsi a zsinagógából hazatértében beszámolt az asszonynak arról, hogy már megint belebotlott egy csoportba, akik hangoskodtak és közben vadul zsidóztak, még szerencse, hogy nem kötöttek belé - igaz, igencsak sietősen lépkedett hazafelé.

Nü, mondta – már megint megtaláltak bennünket, pedighát tisztességesen élek, fizetem az adómat, nem vagyok tagja semmiféle pártnak és mégis!

Vagyok én egy pechvogel? - kérdezte bánatosan és legyintett hozzá a kezével, majd kiszedte magának a sóletből a libamellet.

A munkahelyéről hazatérő esztergályos érdeklődéssel figyelte a menetelőket – na, igen, ezek nem tehetetlenkednek végre, ezek kezükben tartják a sorsukat, ezek odacsapnak, ha kell!

És talán tudnak munkahelyeket is teremteni – na, nem máról holnapra, de úgy egymillió új munkahely enyhíthetne a feszültségeken, - lassan a gyereknek is munkába kell állnia, hiszen maholnap tizenöt éves.

A történelemtanár is elgondolkodott, mikor a lobogó zászlók alatt menetelő, kipirult arcú férfiakat nézte – végre nem lehet velünk büntetlenül kukoricázni, talán még az igazságtalan béke is megkérdőjelezhető, ha a nemzet egységes lesz és erőt mutat!

A zenész elgondolkodott: jó az nekünk, ha minden hatalom egyetlen kézben összpontosul?

Igaz, a zenekarban is egy karmester dirigál…

De mi van, ha csapnivaló a karmester?

A villamoson vele szemben ülő középkorú tanárnő is ezen spekulált, de neki tetszett a dolog, tetszett a Vezér is.

Mindig szerette azokat a férfiakat, akik határozottan és ellentmondást nem tűrően tették a dolgukat, mégha néha egy-egy ütés az ő fenekén is csattant - de hát ez vele jár a hatalommal!

Majd próbál alkalmazkodni, helyesen cselekedni és kételkedés nélkül aláveti magát a döntéseknek, hiszen már csak attól is, ahogy a Vezér beszél, feláll a karján a szőr és hát, szégyen ide, szégyen oda – de meleg nedvességet érez a combjai között.

Bárki mondta, de igaza volt: a hatalom a legerősebb afrodiziákum!

A paraszt is a változásokon gondolkodott, miközben a lova után ballagott, kérges kezével az eke szarvát fogva – most legalább kell majd, amit megtermeltem, lesz rá vevő, nem a semmiért, meg nem csak önmagam fenntartásáért kell dolgoznom!

Igaz, a föld kicsi, de majd lesz megint, ha visszatérnek az elcsatolt területek!

A kisgyerek az iskolában füzetébe újra és újra belerajzolta a nemzeti jelképet, a tanítónéni, mikor meglátta, nem merte felháborodottan megtorolni a fegyelemsértést.

Hosszasan magyarázott arról, hogy mindennek megvan a helye, és nem szabad az órán mással foglalkozni - de nem merte kitépni a füzetből az ominózus lapokat.

A katonatiszt reménykedett, hogy a hadseregnek a feszültségek növekedésével kétségkívül felértékelődik a szerepe, lesz majd pénz, fegyverzet, előmenetel, a bokája csattogtatásához meg már hozzászokott, legyen bárki is az elöljáró.

A rendőr nem örült annyira a menetelők látványának, mert a minap is intézkedni kezdett egyikükkel szemben, aki nyilvánvalóan megsértette az érvényes jogszabályt, de felettesei leintették, még érvelni sem engedték, nézzen félre, tanácsolták.

A harmadik sorban vonuló férfi elégedetten szemlélte a begyulladt népséget, az általános iskola óta, ahol elismert verekedőként tartották számon, életében először végre valakinek érezhette magát.

A múltkor is, mikor sutyiban odanyomott egyet annak a kis nyizige cigánynak, boldog elégedettség öntötte el a lelkét: hasznos dolgot cselekszik, megszabadítja a társadalmat az élősködőktől.

Már csak a módszereken kell finomítani, egykupacba terelni őket, oszt ha nem tapasztalható javulás, hát istenem – nem lehet egy népnek az ingyenélők eltartására berendezkedni!

Már csak járulékos öröm, hogy lett végre elfoglaltsága, munkája, még ha alakizni is kell néha, és nincs visszapofázás sem.

A nyizige kis cigány feltápászkodott a földről és hazavánszorgott a hideg lakásba, gyötörte a bűntudat, hogy ma sem tudott ennivalót szerezni a kicsiknek, elhatározta, hogy még az este elmegy és kerít valahonnan egy bánatos tyúkot vagy csirkét, vagy bármit, ami ehető.

Addig is elballagott a közkútra, és hazacipelt egy vödör vizet - majd kér az anyósától egy kis lisztet meg egy csepp zsírt, ha van neki, időlegesen egy meleg rántottlevessel is el lehet verni az éhséget.

A politikus nem törődött egyikükkel sem, csak a saját előmenetelével, politikai súlyával és a Vezértől számított távolság csökkentésével.

Ez ugyanis ma a hatalomhoz jutás egyetlen módja, márpedig a hatalom a pénzt, a nőket, a társadalmi elismertséget jelenti.

A Führer közben gondterhelten ült pincének telekkönyvezett bunkerében a Meise strasszén - egy szebb világról álmodott.

Egy olyan Egyesült Európáról, mely az ősi faj dominanciája és az ő vezetése alatt egyesül.

Már bele is kezdett tervei ideológiai alapvetésének írásba foglalásába: „Harcom” lesz a címe…

Néhányaknak ismerősnek tűnt a szituáció, olyan deja vu élményként élték meg, mintha ez valahol valamikor megtörtént volna velük, vagy szüleikkel, nagyszüleikkel.

De ők is legyintettek, - sok a teher rajtunk mostanában, mondták, és befordultak a fal felé…

:O)))

2012. május 3.

Plagi bácsi jobbra el, no, azért nem, mint a templom egere, a Vezér pedig a belsőzsebébe nyúl és felkiált: Van másik!
És lőn - jött Áder, akit sokan bárgyú reménykedéssel néztek, hátha...

A SAKÁL NAPJA

Adjunk esélyt a Köztárasági Elnöknek, hogy bebizonyíthassa, valóban az emberek elnöke akar lenni, mondják egyes széplelkek, akik valamilyen saját maguk által kreált álomvilágban élnek, melyben a zab eszi meg a lovat, ahol Vuk karonfogva sétálgat egy vidám libával, arról beszélgetve, hogy milyen szép is lesz a világ nemsokára, hiszen maholnap már csak Vahurt kell meggyőzni, hogy acsarkodás helyett csatlakozzon az Erdei Egységhez.

Kedves illúzió ettől a fideszes potentáttól pálfordulást várni, szívmelengető az elképzelés, de azért lássuk be, végtelenül ostoba az, aki ezt valóságnak képzeli.

A mai nap Áder napja volt, aki természetesen profi politikusként viselkedett, esküt tett és szépeket mondott arról, hogy végső soron mindahányan magyarok vagyunk és hogy elsőrendű feladat a demokrácia védelme, mely vitákban születik meg.

És hogy ő aztán, de tényleg és demokratikusan, a magyar érdekeket képviselve, de nem egyoldalúan, és szeressük egymást gyerekek.

Közben folyik a hajsza Gyurcsány ellen, mert az ellenfelet, ha alkalom adódik rá, akkor meg kell ölni, és mikor adódna rá jobb alkalom, ha nem most, mikor már nem csak az ügyészség az övék, de a bíróságok is, és mecsoda szerencse, hogy nem Ádernek kellett megmondani a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy amit mond, az irreleváns, mint anno Györgyi Kálmánnak.

Mikor lehet szebb mondatokat mondani a tömegtájékoztatásról, ha nem most, amikor a világ eléggé szomorú tükröt tartott elénk…

Így aztán most nyugodtan papolhat demokráciáról, bízva a magyarok közismerten jó emlékezetében, melyhez képest egy Alzheimeres beteg memóriabajnok.

És az is nagy szerencse, hogy nem neki kellett a mostani szavazás során személyesen ellenőrizni a szavazólapokat, de legalább felkérhette volna viszonossági alapon a feladatra Sólyom Lászlót, akinek ugyan polgári értékrendje van, de gerince úgyszintén meglehetősen elasztikus.

Nincs ma az a helyzet a Fideszben, melyben egy Áder szembe merhetne fordulni a kormányfővel, és bár arra elég volt a helyzete, hogy sértett pofával elvonulhasson sebeit nyalogatni Brüsszelbe, azért a havi pár milliócskáért, meg ami még a korábbi üzletek folyományaként leesik…

Van egy szűk kör, melynek tagjai tudják, hogy nem engedhetik meg maguknak a pártütés luxusát, hiszen szimbiózisban élnek a közülük magát föléjük felküzdő, erőszakos és gátlástalan szociopatával, akiről pontosan tudják, hogy mire képes, ha hatalmát veszni látja.

Azt is tudják, hogy az egzisztenciájuk, a pozíciójuk végtelenül ingatag, hiszen nincs politikájuk, csak egyetlen politikusuk van, a Vezér, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig azt mondja el szónoklataiban, amit a nép együgyű gyermeke hallani akar tőle,.

Ennyi hatalmuk alapja, meg az a néhány nagytőkés, akik szintén tudják, hogy ezek után számukra már nincs visszaút, és akik azt is sejtik, hogy mégegyszer ilyen egyszerűen politikust megvásárolni nem fognak, mint ezt a felcsúti bohócot, akinek produkciója abban áll, hogy bohócot tud csinálni nézőiből.

Tulajdonképpen ez is tudás, csak veszedelmes tudás, hiszen ha a nézőközönség egyszer rádöbben, hogy mekkora majmot is csináltak belőle, akkor annak csúf vége lehet.

Azért is kellett visszajönnie Brüsszelből Ádernak, mert mint minden egyszemélyi hatalomra törő ember, a Mi Vezérünk is súlyosan paranoiás, és mivel csak neki lehetnek követői, nem pedig az általa képviselt eszményeknek, nem engedheti meg magának azt az elővigyázatlanságot, hogy függetlenül gondolkodó, vagy esetleg nem csak pénzben gondolkodó emberre bízza magát.

Áder tudja, mint ahogy tudja Szájer, Deutsch, Kövér meg legfőképp, hogy olyan baleset nem következhet be, hogy a vezérrel falnak megy az autó, ők megsiratják és minden megy tovább – a Vezér nem lesz magányos halott.

És azt is tudja, hogy már annyiféle érdeket sértettek meg, hogy ha egyszer mód nyílik a bosszúra, akkor nem egyedül Rákosi viszi el a balhét, húzza magával Farkas Mihályt meg Gerő Ernőt is.

Ők már nem tudnak arcot cserélni, mint egy Lázár féle janicsár, képletesen szólva, ha a Vezért fellógatják, akkor ők ott fognak himbálódzni a szomszéd fákon.

Majdnem Krisztussal és a latrokkal példálóztam, de szerencsére eszembe jutott, hogy a középső kereszten ott nem lator lett felszegezve, megaztán a státusszal is baj van, a Vezér atyaúristen szeretne lenni.

Így aztán szállt rendelkezésünkre, igaz, nem Malév géppel, merthogy azt valamelyik balfék cimbi elbazilikázta, sajnos.

Legjobban az jár, aki nem vár ettől az embertől semmit, az legalább nem csalódik.

Persze lesz ezen a helyzeten még egy-két vitézkötés, lesz majd visszaküldött törvény meg aláírás megtagadása, hajcihő meg hűhó, bizonyítandó a rettenetes függetlenséget, de a lényeg változatlan marad: Magyarország Köztársasági Elnöke egy ezerszeresen el és lekötelezett, százszorosan kézben tartott pártpolitikus/maffiózó.

Aki eltalálja, hogy melyik testrészénél fogva tartják kézben, azok között kisorsoljuk a munkanélküli húsvéti nyuszit, hogy kifesthesse a szerencsés nyertes tojásait.

Hát így vagyunk, nem mondhatnám, hogy röhögőgörcsöt lehet kapni tőle, de nézzük a dolog jó oldalát: akár Kövér is állhatott volna ma Áder helyén.

Akkor már inkább…

:O)))

2012. június 30.  

„Az az érzésem, hogy valakik fogják Orbán Viktor kezét. Folyamatosan azon töprengek, hogyan lehet őt abból a hálóból kiszabadítani, amely évtizedek alatt kialakult” – írja Ángyán József, aki kétségtelen erényei ellenére azért nem politikai tisztánlátásáról híresült el...

VEZÉRMENTÉS

Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár, aki lemondott a földhaszonbérleti pályázatok során tapasztalható anomáliák okán, feltalálta a melegvizet.

A 168 óra című hetilapnak nyilatkozva azt mondta:”A felszín a politika, de a háttérben gazdasági érdekcsoportok mozgatják az eseményeket. Ezeknek, legyenek bár szocialista vagy fideszes orientációjúak, a legfontosabb az egymással való kapcsolattartás, a hálózatalkotás.”

Aztán elmeditálgat azon, hogy hogyan lehetne Orbán Viktort megmenteni – önmagától.

 „Az az érzésem, hogy valakik fogják Orbán Viktor kezét. Folyamatosan azon töprengek, hogyan lehet őt abból a hálóból kiszabadítani, amely évtizedek alatt kialakult” – írja.

Ebből is látszik, hogy Ángyán képviselő tisztességes, becsületes, de végtelenül naiv ember, aki nem végzett Marxista- Leninista Esti Egyetemet.

H végzett volna, akkor ez a felismerés nem érné megrázkódtatásként.

De az is kiderül, hogy a roppant rokonszenves Ángyán képviselő újságot sem igen olvas, hiszen hosszú-hosszú ideje tudható, hogy a politikusok mögött gazdasági érdekcsoportok, nota bene személyek, nagytőkések állnak bánatos kis hazánkban is.

Ezek az emberek első számú céljuknak az állam fosztogatását tartják, mivel az a pénz, amit tisztességes gazdasági tevékenységből a versenyszférában realizálhatnak, koldusnak dobott tízforintos a zsíros állami megrendelések és juttatások milliárdjaihoz képest.

Emellett még versenyezni is kell érte, míg az állami pénzekért a verseny leginkább a fehér asztalok mellett, vadászatokon vagy hasonlóan színvonalas szórakozások során folyik.

Meg a választások során, mikor eldől, hogy kit is támogat ez vagy az a nagytőkés, hogy nevesítsünk is, egy Demján vagy egy Csányi, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor legkésőbb Dávid Ibolya és csapata lenullázásánál észbe kellett volna kapnia, hiszen az UD Zrt körüli események kapcsán az cáfolhatatlanul kiderült, hogy Csányi Sándor olyasmibe ütötte az orrát, amihez sem bankelnöki, sem nagytőkési minőségében köze nem volt: egy párt belső pozícióharcaiba.

Az ügy végkifejlete pedig az lett, hogy a párt, melyet a kellemetlen jobboldali politikusnő vezetett eliminálódott, Dávid Ibolya meg bíróság előtt toporoghatott, mert nyilvánosságra hozta a hatalom valódi működésének egy kis szeletét, emellett nem átallott holmi FIDESZ-MSZP mutyikról beszélni, meghatározott arányú osztozkodásról az állami pénzeken, attól függően, hogy melyik párt van éppen hatalmon.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor már régen rájöhetett volna, hogy Gyurcsány nem azért bukott bele az őszödi beszédbe, mert kurvaországozott, hanem azért, mert fel akarta számolni ezt a szisztémát, fel akarta számolni a pártpénztárnokok olajozottan működő kartelljét is, sőt, arra vetemedett, hogy beszólt Demjánnak, aki a számára nem túl előnyös gazdasági lépésekért zsarolni próbálta.

Gyurcsány meg is bukott, mert nem arra a koalícióra hajtott, mely számára hasznot hajtott volna, nem a nagytőkésekkel fogott össze az ország csendes, ám igen hatékony fosztogatására, hanem demokráciáról és Európáról papolt, emellett sem elég határozott, sem eléggé bátor nem volt, mert ha az lett volna, akkor ma ez az egész mai banda úgy üldögélne a sitten, mint a túzok.

A nagytőke, miként mindig és mindenhol a világon megkereste a maga emberét, akire aztán valóban nem lehet azt mondani, hogy gátlásai lennének, emellett pragmatikus és szociopata – egyszerűen nincsenek erkölcsei.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor tudhatná, hogy Orbánt lehetetlen kiszabadítani abból a hálóból, melyet saját maga font hosszú évek fáradságos munkájával, üzemeltetői és a Család számára.

Ha Ángyán képviselő azt gondolja, hogy Orbán Viktor ki akar szabadulni ebből a hálóból, akkor az már olyan tünet, mely orvosáért vagy gyógyszerészéért kiált.

Ha csak a fele igaz annak, ami Orbánról hírlik, akkor is régen rossz.

A futball-akadémia csak hobbi, a tokaji szőlőt meg csak státus-szimbólumnak szerezte meg a Méltóságos Asszony, az őstermelő, aki egyébként a háttérben igen hatékonyan igazgatja az Orbán – birodalmat, mely olyan, mint a jéghegy, melyből csak az egytizede látszik, mert kilenctizede a víz alatt van.

A tizenkét állami gazdaság, melyeket gyakorlatilag ingyen kaptak meg tulajdonosaik, a földek - melyekre most éppen elővásárlási jogot szereznek bérlőik - nyilván nem hagyta érintetlenül az Orbán-birodalmat sem, a kérdés nem is ez, hanem olyan, mint amikor a japán összeszorított öklét mutatva kérdezi:

Mi van a markomban?

Mi lenne, hát televízió!

Na, jó, de mennyi?

Az csak a baj, hogy a Titanicot, melynek oldalát ez a jéghegy lékelte meg, Magyarországnak hívják.

Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, csak elmélázna azon, hogy vajon miért kellett kinyírni a Sukoró-projectet, miért pénzelték nyolc éven keresztül a Fideszt azok, akiknek nevét most is fel lehet fedezni a földhaszonbérletek hátterében, persze strómanjaik nevén.

Nem a csóringer kis helyi politikusok pedikűrös asszonyai, hanem az ezer hektárokat elnyerő fajsúlyos versenyzők az éppen aktuális résztvevői a mutyinak, melyből most a mohóság okán kilógott aranylábú miniszterelnökünk kapcsán a mutyiban való részvételének lólába.

De vannak szóbeszédek erdélyi kastélyokról, adriai kikötőkről, bányákról, bányászati jogokról és a MAL vörösiszap-ügye kapcsán is ott sötétlik a háttérben egy dekázgató középpályás, a nagypályásokkal együtt.

Szóval valaki javasolhatná Ángyán képviselőnek az olvasgatást, vannak egészen kellemes stílusú összefoglaló munkák is, melyeken egy szűk értelmiségi közönség szörnyülködik, ezeket most ki lehet bővíteni egy fejezettel.

Ha magyarember tudná, hogy mekkora baromnak nézik, bánatában víznek menne, a tó libái meg megvonnák a vállukat (van a libának válla?) – aki hülye, haljon meg!

:O)))

2012. július 26. 

„Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése.

Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van." Ezt fejtegette ősmagyar vezérünk, teljesen komoly képpel, már éppen félni kezdtünk, hogy előkapja a fénykardot...

FÉLÁZSIA - VAGY TÁN EGÉSZEN AZ?

 „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése.

Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van.

Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható”.

Imígyen szólt a kis Frusztra népszórakoztató körútjának újabb állomásán, a Vállalkozók Országos Szövetségében, pótolva azt a rettenetes hiányt, melyet a Csinn-bumm Cirkusz hagyott megszűntével maga után.

Azért tud ez a mi Vezérünk okosságokat mondani, és ahogy elnézegetem, napról-napra egyre többet!

Ezekből aztán egyértelműen kiderül mély elkötelezettsége a demokrácia iránt, mely ugyan kényelmetlenebb számára, mint libának a hátizsák, de miután ízig-vérig demokrata, mégsem dobja a sutba – v. ö: Sztálin elvtárs szavai a Kreml udvarán labdázó gyerekekhez, akiket akár agyon is lövethetett volna.

Szóval az erő.

A Vezér – több jel is utal erre – nagy valószínűséggel a Csillagok háborúja című klasszikus sci-fi -n szocializálódott, mely annyira tetszett neki, hogy úgy döntött, az ott alkalmazott módszereket bevezeti ebben a félázsiai országban is.

„Engem kicsinek látsz nem igaz?

Hát tudd meg, a látszat csal... ...mert velem van az Erő, és az Erő hatalmas.

Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket.

Összeköt és megvilágosít minket.

Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az Erőt. Mindenütt. Közted és köztem.
A fákban, a kőben. Mindenütt. Igen.” – magyarázta Yoda azt a speciális állapotot, mely erőt vett Orbánon, aki láthatólag komolyan is gondolja azt, amit mond és fel sem tűnik neki, hogy minden szava miniszterelnöki esküje ellen szól.

Hogy tiszta legyen a kép, ugyanitt elábrándozott, majd elhessegetve a rózsaszín álmokat egy kicsit pávatáncolt ebben az ügyben is, - reméli, - mondta, - hogy új politikai rendszerre most nem lesz szükség.

Namármost a demokráciával szemben a diktatúra az alternatíva, merthogy arra kétévi tanulás után a legbutább jobboldali (mecsoda tolongás lehet e címért…) is rájöhetett, hogy a király nélküli királyság jólismert intézménye a demokrácia keretei között csak alacsony hatékonysággal működtethető, itt van például a négyévenkénti választás rossz gyakorlata, melynél azért sokkal jobb a stabil centrális erőtér, lehetőleg kevés visszapofázással.

Mindenesetre ez a kijelentése a jól ismert „ne gondolj az elefántra” módszerre hajzik.

Valamikor – tán úgy húsz évvel ezelőtt – mikor először játszott el a gondolattal, hogy ő Magyarország diktátora, és hogy vajon hogy állna neki a tengernagyi uniformis az epolettekkel, - még volt benne valami halvány emlék a tisztességről és elhessegette a helytelen gondolatokat, megtilthatta magának, hogy önmagára, mint diktátorra gondoljon, - ne gondolj az elefántra, mondta és azóta minden nap csak erre tudott gondolni.

A sajátosan érdekes magyar történelem pedig megadta neki a lehetőséget, ő pedig élt vele, de ez a rohadt elefánt állandóan ott téblábol körülötte.

Az erő persze nagy dolog, ezt a közismerten szelídlelkű Orbán-apuka gondosan és szó szerint beléverte, maradandó nyomokat hagyva a győzelemre dresszírozott vezér egóján.

Szóval reméljük, hogy nem lesz szükség új politikai rendszerre, de később?

Ki tudhatja?

És hogy mikor jönnek el a szükség percei, azt egyedül ő fogja majd eldönteni.

Azért ez az „egy ilyen félázsiai népség, mint mi” kifejezés is megfogott, merthogy nekem azért eltér a véleményem erről a kérdésről.

Véleményem szerint mi nem félázsiai nép vagyunk, merthogy az onnan behurcolt géneket már ezerszer felülírták a német, olasz, vallon, tatár, török, szláv, kun, román és a többi gének, merthogy asszonyainkat az erre járó hadak hol némi csecsebecsével kecsegtetve, hol erőszakkal szorgalmasan megpocsékolták, itt már senki sem tudja, hogy kifia-borja, és akkor még a női nem ingatag voltáról szót sem ejtettünk.

Gondoljunk csak a Jobbik kínjaira Szegedi Csanáddal kapcsolatban, akiről kiderült, hogy vad harcot folytat saját nagyanyja és a saját génkészlete ellen, a baloldal jogos derültségére.

Félázsiai itt a diktatúra mai állapota, merthogy Viktornak negyven méter magas arany szobra még nincs, de az egyszemélyi diktatúra azért már stimmel.

Szóval ez a mai vicctermés, persze szóba került még az Új Békekölcsön, melyet a Rákosi Mátyás Terv keretében fognak kibocsátani, a bankok helyzete, az IMF is üzent ezt-azt elégedett hátradőlés ellen, a Vezér meg láthatólag kissé szétesett, mint Trabant a kecskenyektető úton.

Folyik a nyelvészeti Blitzkrieg, hogy be tudják bizonyítani, hogyha Gyurcsány ellen egy ügyészségi eljárás során bűncselekmény nem állapítható meg, akkor is van bűnös, csak még nem tudjuk, hogy milyen bűncselekményben, és ez komoly gond.

Merthogy ha előre megállapítjuk a bűncselekmény elkövetőjét, de bűncselekményt nem lelünk hozzá, azt leánykori nevén a kultúrállamokban mindegyszerűen csak koncepciós eljárásnak szokták nevezni.

Megnyugtató, hogy Vezérünk naponta konzultál gazdasági miniszterével, megérdeklődve tőle, hogy van e még esély, fogunk e még feltörni valaha is?

Mire a hű szolga bíztatóan ránéz, a plafon sarkára függesztve bánatos ebre emlékeztető tekintetét, és megnyugtatja: Mint a huszár segge, főnök, úgy fel fogunk törni, csak bízz bennem!

Van még néhány tervem az íróasztalomban!

Isten irgalmazzon nekünk…

:O)))

2012. augusztus 26.

A vezér pénzzel degeszre tömött személyes testőrsége, a Terrorelhárító Központ fontoskodott egy sort, bizonyítani kívánva létjogosultságát...

TÚSZ-SZABADÍTÁS

Kiszabadították a Szíriában augusztus közepén elrabolt három magyar állampolgárt - jelentette be már hivatalosan is Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója szombaton, egy kőszegi rendezvényen.

Örülünk a hírnek rettenetesen, hiszen magyarok kerültek ki isten tudja mennyire szorult helyzetükből, távol a hazától egy igencsak válságos helyzetben levő országban.

Nem szeretném én egy pillanatra sem lebecsülni a kiszabadításuk érdekében végzett munkát, de meg kell mondjam, a TEK szerepén az ügyben csak mosolyogni lehet.

Értem én a dolgot, imázs-építés is van a világon, és ha sokszor elmondjuk, hogy a kéklő égen büszkén szárnyaló liba vadul lecsapott egy rókára, akkor igen sokakban felmerül a lehetőség: lehet, nem is liba az, hanem sas?

Azért tetszik a fogalmazás, az MTI büszke lehet hírszerkesztőjére, aki ennél kétértelműbben már nem is fogalmazhatta volna meg a hírt.

Nézzük hát a tényeket:

A derék magyarokat elrabolták, de az is lehet, hogy ez a rablás inkább elfogás volt, merthogy az azért nemigen derült még ki, hogy kik is tartották fogságban három honfitársunkat, akik – mecsoda véletlen – mindhárman leszerelt rendőrök voltak.

Közülük is csak egyről tudjuk, hogy pályafutása során volt kutyakiképző is, de mint tudjuk, ó pap és jó kutyakiképző hóttig tanul - vagy foglyulejtésig…

A másik kettő lehetett akármi is a Rendőrség állományában hajdan, és egyáltalán nem kizárt, hogy piacképes szaktudás birtokában kóboroltak Szíriában.

Miután a mi kis szuperhatalmunk, Magyarország minden héten háromszor csóválja meg elítélőleg buksi fejét a szíriai rezsim viselt dolgai miatt, kihangsúlyozva a civilekkel szemben elkövetett bűnöket, nem valószínű, hogy egy Aszad elnökkel kötött megállapodás alapján segédkeztek volna a szíriai rendfenntartó erők felkészítésében, akik viszont egyenruhában vannak.

Mindenesetre három szír civil társaságában kapták el őket, és ez azért inkább azt valószínűsíti, hogy a szíriai felkelők sorainak rendezésében segédkeztek – ezek az arabok harcolni ugyan tudnak, de roppant slamposak, rájuk fér egy kis okosítás.

De az is lehet, hogy valaki valóban maszekolt és pénzt akart a három rendőrért, amivel kapcsolatban remek vicceket lehetne faragni, de nem ildomos, mert azért az életveszély akármerről is, de valósnak tűnik.

Mindenesetre egy leszerelt magyar rendőrt fillérekért lehet venni, ami azt illeti, egyikük sem egy milliomos-csemete, úgyhogy ez azért erősen csökkenti a dolog valószínűségét, szóval nyugodtan el is felejthetjük szerintem, akárcsak a szerelemféltési motívumot, jóllehet az arab világban ez azért nem lenne szokatlan…

Amikor eltűntek, akcióba lendült a TEK, akikről menet közben megtudhattuk, hogy a világ leggyorsabbjai közé tartoznak, a kengyelfutó gyalogkakukk egy szöggel rögzített faliba hozzájuk képest – lett is eredmény hamarosan.

Namármost hogy ezt a TEK - nek köszönhetjük-e, az legalábbis véleményes, lévén, hogy abban a percben csukták volna őket a három magyar mellé, ahogy kiszállnak a repülőből, ha engedély nélkül vagy fegyveresen megjelennek arrafelé.

Egyébként meg működik a magyar nagykövetség, nekik van helyismeretük, kapcsolatrendszerük, nyelvtudásuk, még ha nem is Chuck Norris valamennyi diplomatánk.

A hír arról szól, hogy kiszabadították a három magyart, más hírek meg arról, hogy egy lövöldözés zűrzavarát kihasználva megszöktek a túszok, de már a kormányerők kezében vannak.

Vagy ott is voltak, és kötöttünk valamiféle alkut a Asszad rezsimmel, melynek tartalmát kínos lenne közkinccsé tenni, mert mi mélységesen elítéljük a kalasnyikovokkal a rezsim hadseregére lövöldöző civilek gyilkosait, ugye…

Mindenesetre a szökési verzió is necces - egy közepes lövésznek, aki légpuskával tanulta a céllövést verebekre, a három exrendőrhöz hat golyó kell – na jó, legfeljebb tizenkettő, ha a rendőrök saját ellátmányát is hozzászámoljuk – emellett egy kutyakiképző nem futásra van szocializálva, azért tart kutyát, hogy fusson az helyette…

Mindenesetre kiszabadításról szó nincs, a fogalmazás mégis, mintha azt sejtetné, hogy a TEK harcosai élén Hajdú dandártábornok hason csúszva, kigyúrt meztelen felsőtestét korommal dekorálva mint magyar Bimbó szabadított volna, halálmegvető bátorsággal.

És milyen szerencsés véletlen, hogy az erről szóló hírt éppen akkor kapta telefonon, mikor Kőszegen éppen ő volt a mozisztár!

Tulajdonképpen az se igen érthető, hogy minek is kell nekünk ez a derék TEK, a testőrködést remekül ellátta a kormányőrség, a parlamentet se robbantották még fel, csak próbálkoztak vele, a terroristákkal is el tudtunk bánni, hiszen Budaházy is lebukott, ugye.

Azt hiszem, nagyobb tévedés kockázata nélkül ki lehet jelenteni, hogy ez az egész gittegylet egy szerepzavaros császárhoz illő nagyzási hóbort, melynek árát velünk fizettetik meg.

A rendőrök, akik itt dolgoznak, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen tudják, hogy előbb-utóbb menniük kell, és kollegáik nemigen kedvelik őket.

Hajdú meg bolond lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget, legfeljebb majd ott ül jó pénzért a gumicella ajtaja előtt és őrzi továbbra is a Vezért, ha elveszti a választást.

Mindenesetre van még két eltűnt magyar Szíriában, róluk kevés szó esett Kőszegen, őket is ki lehetne végre szabadítani…

:O)))

2012. szeptember 29. 

Ezek a nagy magyarkodásba fognak becsavarodni. Hol bicskával akarnak történelmet írni  - szalonnázás helyett, hol a turult tojózzák - vicces népek...

TURULAVATÁS

A miniszterelnök Matl Péter kárpátaljai szobrászművész alkotásának, a Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri avatásán elmondta: a szobor arra figyelmeztet, hogy minden magyar elszámolással tartozik minden magyar felé.

Szép mondás, reméljük, ő sem felejti el – mi biztosan nem.

A szobor egyébként a jobboldal szent totemállata, az egerészölyv, mely egy kardon állva - mintha az csak bejárat előtti hóvakaró lenne - próbálja levakarni sarkáról a tyúkszart.

Az egerészölyv leginkább ürgékkel meg pockokkal táplálkozik, a bazi nagy kard a karmai között csak díszlet, nemigen használja másra csak csörtetésre meg pöffeszkedésre, az ürgét meg ez hidegen hagyja, mint libát a rendőrlámpa.

Hiszen van őneki elég baja az állandó éberséggel, nincs ideje arra, hogy megzakkant, karddal hadonászó (v.ö: tisztavatás – kardlengetés - szemészet) madarakat figyeljen, melyek még fészkelni sem tudnak békésen, mindegyre más madarak fészkeire fáj a foguk.

Persze vannak, akiknek derogál ez a kissé snassz szimbólum, ők állítólag a szakállas saskeselyűre esküsznek, ha a turul szóbakerül, és úgy tűnik, a szobrászok képzeletvilága is inkább errefelé tendál, merthogy az kétségtelen, hogy a saskeselyű impozáns madár, mégha dögevő is.

De gustibus non est disputandum, mondja a művelt francia - ha neki a dög ízlik, hát zabálja kétpofára, egészségére!

Viszont őt is kardon ábrázolja a korszerű magyar szobrászművészet, úgy látszik, a kard az egyetlen szimbólumértékű eszköz, ami a bánatos madárról eszükbe jut, ami a magyar művészek realista világlátását tükrözi, pedig az ürgeirtó szimbólum pöffeszkedhetne akár egy vizesvödrön is, de nem.

A turul egy olyan madár, amelyik nem hasonlít egyetlen más madárra sem, de nem is kell neki hasonlítania, hiszen a turul ilyen és kész, és akinek ez nem teccik, nyalja ki neki elölrül- háturul.

Az ópusztaszeri emlékmű is inkább a dögevőre hajzik, mely egy oszlop tetején ülve markolja a kard élét – ez egy hülyeturul, mint láthatjuk, kellene ennek is adni antidepresszánsokat, habár ezek máshol se sokat segítenek, ami azt illeti.

Az oszlop állítólag pásztorbotra emlékeztet, oldalait indás mintázat fonja körül az összetartozást, a nemzet egységét jelképezve. A népi díszítőművészetből ismert növényminta bimbói a történelmi vármegyék bronzból öntött címerei.

Nézegettem, de szerintem az oszlop fallikus szimbólum, másodállásban magát a Vezért szimbolizálja, melynek a feje tetején, a szökőkút helyén ül a madár az obligát karddal.

Dögkeselyű az, ha jobban megnézzük, méghozzá valódi szocreál alkotás, nem is olyan elcseszett valami, mint a Nagyvárad téren álló kőturul, melyben alig lehet felismerni a hősi jelképet, melyben megszülettél!

Bizony, bizony, - ha hiszed, ha nem!

Merthogy azt mondta a Nemzet Esze, aki elment – most éppen erre az avatásra, - hogy a turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik, mint a nyelvbe és a történelembe. "Onnantól, hogy a világra jövünk, a mi hét törzsünk köt szövetséget, a mi Szent Istvánunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig, a most élő, a már meghalt és majd megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe".

Még szerencse, hogy nem a hét fejünk köt szövetséget, mert akkor sárkányok lennénk és meggyűlne a bajunk János vitézzel, aki úgy forgatta a kardot, mint vitéz Zoltán a vonót!

Ami azt illeti, a magam részéről elhatárolódnék ettől az értelmezéstől, szerintem a dögevő egye a dögöt, mi meg ne szülessünk bele egy tetves dögbe, hanem tanulgassunk a történelmünkből.

Híveitől és a dögkeselyűtől búcsúzva még elmondta: aki politikára "adja a fejét", annak tudnia kell olvasnia a jelekből, ennek képessége a kormányzáshoz nélkülözhetetlen.

"Aki tud olvasni a jelekből, az láthatja, új törvények világa közeledik az európai kontinens felé.

Ennek a formálódó új világnak az első parancsolata úgy hangzik: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek széthullnak.

Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből" - mondta. 

A formálódó új világban egyébként az erős államok egyesülnek, a gyengékben meg mindenféle népszórakoztatók vannak hatalmon, így azok majd kimaradnak a buliból, de meg is érdemlik.

A vezérnek meg könnyű felismerni, hogy mit üzennek a jelek.

Súgnak neki a hangok…

:O)))

2012. október 28. 

Hogyan töltsünk be ügynökeinkkel egy éppen üresen álló politikai mezőt? Orbán receptje - szerintem.
Adná az ég, hogy tévednék!

ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET 1.0

Alakul szépen a Fidesz terve.

Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy előrelátásban és szervezettségben kilométerekkel megelőzik az ellenzéket, nézzük annak bármelyik résztvevőjét is.

Azt hiszem, hogy miután a jobboldali szavazótábort rendbetették, kettészedték relatíve kultúrjobbosokra és nyilasokra, a következő lépésük a választások rendbetétele volt.

Ehhez először leamortizálták Gyurcsányt, aki egyébként klasszikus politikus, nem maffiózó, a tetejébe naiv a végtelenségig.
Akikkel politikai stratégia és taktika tekintetében körülvette magát, azok nem álltak feladatuk magaslatán, és miután rettenetesen súlyos érdekeket sértett és ennek tervét nem is tartotta titokban, a saját táboron belül is rengeteg ellenségre tett szert.

Ezek az emberek hamar megtalálták az utat a Fideszhez – nem volt nehéz, hiszen a gazdasági érdekek nemegyszer összeértek vagy átfedték egymást, de voltak olyanok is, akik egyszerűen zsigerből gyűlölték Gyurcsányt – ritkán szereti az ostoba az okost.

Mindenesetre, miután elmondta az utóbbi húsz év egyetlen tisztességes politikai beszédét és cselekvési tervét, néhány hónap hezitálás után – jól időzítve az önkormányzati választásokra nekiestek jobbról-balról, nevetséges érvekkel és még nevetségesebb erkölcsi piedesztálra mászva, merthogy bevallotta, hogy hazudtak éjjel-nappal.

Ami természetesen igaz, hiszen a politikus mind hazudik, ígéreteket árul, rózsaszín jövőt.
Az senkit nem érdekelt, hogy elhangzott az is, hogy abban hazudtak, hogy azt mondták az embereknek, hogy folytatni lehet az osztogatás egymásra-licitálós politikáját, értve ezt az egész politikai osztályra, és hogy ennek véget kell vetni.

Ebből lett aztán a haddelhadd, meg a kurvaországból, de az attrakció szervezői biztosra mentek. 
Építettek a társadalom kiszámíthatóan álszent viselkedésére, a tömeg korlátoltságára, és tudták, hogy ezen a kurvaországon azok fognak legjobban felháborodni, akiknél a hétköznapi társalgásban úgy repülnek a lóf*szok, meg a durvaanyák, mint vadludak költözés idején: csapatostul, nagy tömegben.

A papagájkommandó tette a dolgát, elkezdte sulykolni, hogy Gyurcsány hazudik, ebbe beszálltak – ostobaságból? pénzért? - baloldali véleményformálók is - ők okozták egyébként a nagyobb kárt.

Innen már csak egy lépés volt, hogy ütemesen kihátráljon pártjának elitje is Gyurcsány mögül, akire mellesleg óriási nyomás nehezedett, mert a politikai problémákon túl majdhogy a fegyveres puccsig feszítette a húrt Orbán, akit ettől - szerintem -  csak az tartott vissza, hogy nem volt biztos abban, hogy adott esetben a Nyugat nem avatkozik be.

A baloldal meg pironkodott és tördelte a kezét, hát tényleg, hát hazudtunk, hát be is vallottuk… - amiben csak az a vicc, hogy ebben az egész szituációban egyedül Gyurcsány nem hazudott, rajta kívül szinte mindenki, aki a politikában pályán volt.

Akit nyomás alatt tartanak, az persze hibázik, hibázott Gyurcsány is, aki ugyan a válságra felkészítette az országot, de úgy mondatták le pártelnöki tisztéről, hogy a megzavarodott csordára kellett hagynia a pásztor megválasztását, holott már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen ésszerű jelölt Bajnai. 
Ehelyett a nagyeszű belső ellenzék elkezdett ötletelni, eljátszva ezzel a párt maradék tekintélyét is.

Pedig jobban jártak volna, ha Gyurcsányt pártelnöki pozícióban hagyják, a választási vereség nem lett volna ennyire súlyos, neki ugyanis a párt szavazótábora hitt, a nép meg érezte, hogy üldözik, de mikor a pártja kiállt mögüle, már nem volt ki után menni - olyan is lett az eredmény.

Bajnai egyébként remekül gondozta a gyurcsányi örökséget, kiválóan oldva meg feladatát, mellesleg őt már a Fidesz sem támadta annyira vehemensen, mert ha már válság, kapják a sürejét a szocik, majd belebuknak.

De nem buktak bele, ellenkezőleg, a kormányt úgy adták át, hogy valamennyi nyugati elemző a válság potenciális nyerteseként tartotta számon Magyarországot.

Közben a koalíciós partner sikeresen nullára játszotta magát - még szerencse, hogy azért Horn Gábornak ma sem kell az asztal lábát rágnia éhségében.

De még hóttukban is úgy viselkedtek, mint a kútba dobott anyós, aki azért járt így, mert a vejét rendszeresen tetűnek nevezte, és aki a víz alól kinyújtva kezét összepattintotta körmeit, mutatván, hogy veje egy tetű.

Így aztán keletkezett egy üresen hagyott politikai tér, Orbán csapata meg elhatározta, hogy betölti.

Kerestek egy ambiciózus, ám sikertelen politikust és megállapodtak vele, hogy ő lesz a Nagy Liberális Zöldség, aztán majd ellenzékieskedhet, persze csak mértékkel és határig.

És ez így is történt, máig rejtélyes forrásokból remek lézershow-val létrejött az új szervezet, melyhez azonnal lelkesen csatlakoztak a gazdátlan, kóbor liberálisok, és várták a csodát.

Nem jött el, - hálistennek a kiválasztott főzöld az átigazolás során sem lett tehetségesebb, úgyhogy most éppen elkezdi pártjával együtt az agonizálást, már csak az utolsó utasításokat hajtják végre az ellenzék szétzilálására.

Orbán – mint minden diktátor – szereti használni a tömeget, de ezzel együtt retteg is tőle, és tudja, hogy vannak évfordulók, melyek bizonyos veszélyeket hordoznak magukban.

Ezért gondoskodni kellett arról, hogy ezeken a napokon is konszolidált keretek között tartsák a népet – különösen a minden bohóságra vevő ifjúságot.

Ordítozzanak kicsit, engedjék ki a gőzt, mellesleg utálják a pártokat, mondják azt, hogy mind egyforma, állítsanak majd minden sarokra képviselőjelöltet, a többi meg Kubatov dolga.

Erre is létrejött egy szervezet, pontosabban rátelepedtek egy valóban civil kezdeményezésre, melyet vezetőjén keresztül ma már gond nélkül lehet  irányítgatni, szép hangzatos jelszavakkal.

Teszi is a dolgát, lehet pénzért, lehet, hogy valamiféle (kendermagos) tyúk-üggyel kézben tartva  szorgalmasan.

Így aztán most éppen az ellenzéki összefogás szétverése a cél, ezt belülről lehet a legszebben kivitelezni, sajnos, a demokraták meg megint belesétáltak a csapdába.

Ami azt illeti, Gyurcsánynak igaza volt – a Milla vezetésével összeállni nem egy életbiztosítás, aki ma így viselkedik, attól a választások előtt két héttel bármi kitelik.

Közben folyik az amúgy is gyenge kádári középosztály végső elnyomorítása, a társadalom százfelé szakítása, a társadalmi ellentétek élezése, a bűnbakképzés és a gazdasági kulcspozíciók elfoglalása.

Ha valaki azt képzeli, hogy ez egy fantazmagória, akkor annak ajánlom figyelmébe az iraki háborút, ahol a casus belli Irak nemlétező tömegpusztító fegyvere volt, vagy Kadhafi megdöntését, melyet külföldről pénzeltek és külföldi katonai erők segítségével hajtottak végre.

Azt mondják, aki szereti a hurkát meg a politikát, ne nézze, hogy hogyan csinálják.

Igazuk van.

Ez az én kis összeesküvés-elméletem, terjedelmi korlátok miatt nem túl cizellált, de nem lennék egy cseppet sem meglepve, ha kiderülne, hogy nagyrészt igazam van.

Vagy nincs?

:O)))

2012. november 15.

A Haza és Haladás Alapítvány kedves gesztust tett a magukat civileknek nevező. álomvilágban élő, szellemi kihívásokkal küzdő doktriner liberálisoknak a 2006. októberi puccskísérlettel kapcsolatban.

HOGYAN FÚJJUNK EGY LYUKBÓL EGYSZERRE HIDEGET ÉS MELEGET?

Erre tesz kísérletet a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány legutóbbi blogbejegyzésében, mely ha sikerrel járna, máris megérte volna az alapítványba tömörült technokratáknak hogy a politika hímes mezejére kalandozzanak.

Természetesen jó magyar szokás szerint a blog szerzői azt vélik roppant politikusnak, ha nekiállnak maszatolni, a jó öreg „egyrészt-másrészt” elvét úgy húzzák elő a tarsolyukból, mint Sundance Kid a coltot, majd elkezdenek lövöldözni vele, mint hajdani, alkoholtól tudatmódosult kollegám a bálban.

Elővette a pisztolyát és felkiáltott: Most abba a sarokba lövök!

Nép rettegve elrohant a másik sarokba, koma odalőtt, majd lassan megfordult és ránézett a vidám bálozókra és azt mondta: most meg ebbe a sarokba lövök! – amivel nagy közönségsikert aratott a rohanó nép körében, de aztán szavatartó ember lévén odalőtt.

Aztán megállt, elgondolkodva körbetekintett a helyiségen és bánatosan megcsóválta busa fejét és eltöprengve közzétette dilemmáját: Most nem tudom, hogy hova lövök!

A HaHa alapítvány sem tesz tulajdonképpen mást, csak lövöldözget összevissza, mint bolond a búcsúban és közben iparkodik kiszolgálni mindenféle fél vagy tán egészen hülye társaságok igényeit, akik elvárnák, hogy ha az utcára kienged a cirkusz hatnapi éheztetés után néhány oroszlánt, akkor egyrészt hadd ordítsanak együtt velük, mert akkor ők is erősnek tűnnek.

Másrészt meg a kivezényelt rendőrökön számonkérik, hogy neveltetésük során nem fordítottak megfelelő figyelmet a kellemes társalgási fordulatok elsajátítására – kedves oroszlán, felkérem, hogy ne harapja le a fejemeee……!!!!!!!!!!

A blogom címlapjára Mark Twain mosolyogtató, de nagy emberismeretről tanúskodó mondatát írtam önmagam számára is mottónak: először ismerd meg a tényeket, elferdíteni ráérsz később is!

Ráfért volna ezt megszívlelni a HaHa bloggerének is, aki természetesen csipkés zsebkendőjével buzgón kenegeti a szart, és képes ilyen mondatok leírására: „Míg az egyik oldal a demokratikusan megválasztott kormányzat elleni puccskísérletről, a törvényes rend – legfeljebb gyakorlatlansággal párosuló – fenntartásáról beszél, addig a másik oldal a békés tüntetőkkel szembeni, tudatosan és tervezetten brutális fellépésként láttatja az eseményeket. Ezen értékelések mögött mindkét oldalon egyaránt áll valóságmag, politikai számítás és irracionális félelmekre épülő világmagyarázat is.”

Hogy érintett klasszikust idézzek: Lószart Mama!

Bár az ügy eleve reménytelen, mégis el szeretném mondani, hogy a kormány a törvényes rend képviselője, a rendőrség pedig köteles fenntartani ezt a rendet.

Nem fenntarthatja, hanem köteles fenntartani, ha valakinek még van itt érzéke a finom disztinkciókhoz.

Ennek egyik módszere a randalírozó tömeg feloszlatása, melyre egyébként az ominózus napokban a csőcselék ezer és ezer okot szolgáltatott.

Tekintsünk el attól, hogy a Televízió székházának megtámadása már önmagában is bűncselekmény, attól is, hogy a későbbiekben Budapest utcáit csatatérré változtatták a HaHa szerint spontán tiltakozók, akiket mélyen sértett az őszödi beszéd, mely az egyetlen tisztességes szembenézés a helyzettel a rendszerváltás óta.

Talán éppen ezért?

Azóta sem történt ilyesmi, és attól tartok, a HaHa eme blogja sem fog új fejezetet nyitni e tekintetben.

Merthogy például egyenlőségjelet tesz a rend – szerinte spontán – megzavarói és a Rendőrség fellépése közé.

Hiba.

A Fidesz fennállása első napjától a Rendőrség ellehetetlenítésén dolgozott, felbérelt emberei dorongokkal verték a televíziószékháznál a békeidőre optimalizált rendőröket, aztán mikor az általuk felhergeltek és tudatos irányítóik szembekerültek az első tisztességesen felkészített alakulattal, akkor elkezdtek sírni, mint a fürdőslányok, hogy a csúnya bácsik  nagyon megverték őket.

Meg hát.

Az volt a dolguk, és még nagyon kíméletesek is voltak.

A rendőr ugyanis csapaterőben alkalmazva nem mérlegelhet, hogy aki szemben áll vele az most békés járókelőként vágta a fejéhez a kockakövet, vagy mosolygós tréfaként fordította nekik a tankot.

A rendőr kezét meg kellene csókolnia az idiótának, mert ha kilövik a tankmatuzsálemből, akkor azt teljes joggal tehették volna, nemmellesleg önvédelemből.

Amikor elhangzik az utasítás, hogy a tömeg hagyja el a területet és nem engedelmeskedik, onnantól nincs békés tüntető, onnantól csőcselék van és a csőcseléket minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell oszlatni.

Ha van a rendőrön rendszám, ha nincs.

Nem fel lehet, fel kell, válogatás és mérlegelés nélkül.

Igen, gumilövedékkel is, mint mostanában Svájcban, meg Lengyelországban is tették a rendfenntartók.

És az, akinek éppen a szeme környékét érte a lövés az, ha felkiált boldogan, hogy „ezaz fiúk, először a lámpát’”, akkor csak annyi történt, hogy aki a bajt kereste, az megtalálta.

Október 23.–a minden tisztességes országban a jobboldal szégyennapja lenne, csak nálunk lehet a mártírok és szegény üldözöttek napjává nyilvánítani.

Ötven ország állam és kormányfői előtt tiporták szarba Orbánék és az általuk mozgatott csőcselék1956 a wittnermáriák által egyébként is már ezerszer lejáratott eszméjét, már délelőtt rendőrt késeltek az Alkotmány utca torkolatánál, a többi meg csak ráadás volt.

A HaHa nem azon tipródik, hogy a Fidesz miért az Astoriához szervezte a rendezvényét, kik voltak azok, akik szervezetten „ráhúzták a békés tüntetőkre a Rendőrséget, miért volt szüksége Orbánnak páncélozott BMW-re, hanem békéstüntetőzik, holott a Rendőrség csak órákkal a rendezvény befejezése után érte el az Astoriát, ahonnan egyébként, aki békés volt, az rengeteg útvonalon tudta elhagyni a területet.

Révész Mártíriusz sem az Astoriánál szerezte be „vidám koton” küllemű jelmezét, hanem a Madách téri árkádok alatt verték fejbe – megjegyzem őt is jogosan, mert a hatóság intézkedését akadályozni próbálta.

Mit keresett ott?

A magyar progresszió jeles képviselői tradícióikat követve már megint elegánsan, késsel-villávak akarják enni a szart, ahelyett, hogy vasvillával lapátolnák ki, beígérve – ha már éppen ezt a témát tartották aktuálisnak előráncigálni – hogy ezek az események egy választási győzelem esetén tisztességesen ki lesznek vizsgálva, mert az gyalázat, hogy Magyarországon egy demokrácia elleni puccskísérlet büntetlen maradhasson.

Igen, a kormány 2006-ban hibázott, mert azon a napon kellett volna Orbán Viktort őrizetbe venni, amelyiken erőszakkal fenyegetőzve ultimátumot adott a kormánynak.

Értem én, a HaHa úgy érzi, hogy udvarolgatnia kell az LMP-nek, meg az egyéb gittegyletekben parádézó idiótáknak, de én azt gondolom, hogy vannak rossz kompromisszumok, melyek gyalázatos következményekhez vezetnek.

A tiszta beszédnek pedig nincs párja.

Ha ki merik mondani, hogy 2006 őszén minden jel szerint szervezett puccskísérlet folyt, akkor rengeteg barátot szereznek, ha nem ezt teszik, akkor majd lehet, hogy nem köpi le őket Schiffer meg Juhász, de erre azért ne kössenek nagyösszegű fogadásokat.

Egyébként az akkori eseményekben több rendőr sérült meg, mint „békés tüntető”, több rendőrt állítottak bíróság elé, többet ítéltek el, miközben lángokban állt Budapest és az esti koszorúzásra, nem mert elmenni a telecsinált gatyájú államelnök.

Miről is beszélünk?

:O)))

2012. december 15.

Kiverte a diákoknál a biztosítékot a felvételi keretszámok és a tandíj ügye. Orbán azóta is pávatáncol előttük, de közben azért folytatja azt, amihez hozzákezdett - fizertőssé tenni a felsőoktatást és kiszorítani belőle a szegényeket. 

HALÁLTÁNC?

Nagy gondban voltak ma a Fidesz-frakció tagjainak és rokonaiknak gyermekei, unokaöccsei, unokahúgai.

Fel kellett borítaniuk a programjukat – a Vezér konzultálni akart a diáksággal, márpedig a diákságot nem az egyetemek auláiban összeverődött csőcselék képviseli, hanem a gondosan kiválogatott, állambiztonsági szempontból (az állam én vagyok!) is megrostált, megbízható, hazafias ifjak, akiket azért – biztos, ami biztos – testi épségük védelmében nem nagyon mutogatott a média.

A találkozón hozzávetőleg húszan vettek részt, ebből egy volt maga a Vezér, tíz körül a TEK személybiztosítói - beleértve a főhadnagy asszonyt, aki a kávéfőzőt kezelte, továbbá a százados urat, aki felszolgálta azt, miután az őrnagy úr megkóstolta, megvizsgálta Geiger-Müller számlálóval, és az öt perc biztonsági idő után még életben volt.

És volt ott néhány diáknak látszó tárgy is, akik a találkozóról készített kép tanulsága szerint olyan gyanakvással néztek a Vezérre, mint liba a piros kukoricára…

Aztán ez a nyolc-kilenc diák öt perc alatt elintézte azt, amit a tüntetések résztvevőinek tízezrei nem tudtak elérni – a Vezér hátramenetbe kapcsolt és vad pávatáncba kezdett.

A találkozót az Ötkert névre hallgató belvárosi szórakozóhelyen tartották, a kóbor vendégek ki lettek hajigálva, ember se ki, se be, légy sem zümmögött.

Psssszt!

A Vezér gondolkodik!

A helyszín az utolsó pillanatban változott meg, eredetileg a Véndiák lett kijelölve a Kecskeméti utcában, de az utolsó pillanatban Habony a fejéhez kapott: francba, ez most, Gírosz szóvivő mondatainak fényében, melyek szerint némelyek tizenkét esztendőt is eltöltenek az egyetemek falai között – talán nem lenne túl politikus dolog – helyezzük át a találkozót!

Izgatott kapkodás kezdődött, a sírköves, akinél a márványtáblát megrendelték az „Itt, a Hoffmann Rózsika utcában állt 2012-ben az a Véndiák Presszó, melyben A Nép Atyja egyetlen hétvége alatt megoldotta a felsőoktatás problémáit, örök dicsőség neki!” azonnal elengedte a tábla elkészítésének árát, mikor beígérték neki, hogy ő vésheti majdan „Az örök világosság fényeskedjék neki!” feliratú táblát is.

Mire az Ötkertbe ért a konvoj, már ott várta a Vezért a kész tábla is, sőt, a túlbuzgó segédek már ki is véstek az épület falában egy urnányi mélyedést, melyet a megszeppent sírkövesnek a seggével kellett eltakarnia a Vezér éber szemei elől, merthogy a fülke kutyalábemelésnyi magasságban lett kivésve, - ki tudja, miért?

Közben a Miniszterelnöki Hivatalban nagy volt az aggodalom, mindenki izgatottan várta a döntést, megteszi-e a Haza Görcse a pávatánc első lépését, vagy átmegy vídiába, aminek beláthatatlan következményei lehetnek, merthogy azt azért arrafelé minden vazallus tudja, hogy ha a Vezér megy a levesbe, akkor abban a levesben ő lesz a gyökér…

Egyedül Gírosz ült a sarokban gondterhelten, csak az egyik lábán cipővel, mert megpróbálta összeszámlálni a saját egyetemen töltött éveit, és a kezén lelhető ujjak kevésnek bizonyultak.

Hmm… – gondolta – a múltkor, mikor kezet fogtam a Vezérrel, előtte még öt ujj volt a jobbkezemen, most már csak négy, akkor még kell három lábujj is ahhoz, hogy helyes eredményre jussak…

Aztán megkönnyebbült sóhaj szállt az ég felé, a Mi Reménységünk megtette a kezdőlépést – lépett egyet hátrafelé, majd a pávatánc kötelező elemeként elkezdett hülyeségeket rikkantani, miközben durcás száját mosolyra próbálta igazítani.

Ezzel mély sebet ejtett a lelkemen, mert amint kinyitotta a száját, kiderült, hogy a fogorvosának juttatott pármilliárdos állami alamizsna kidobott pénz volt - jómagam is tudnék neki olyan fogorvost és technikust ajánlani, aki annak a pénznek a töredékéért rendesebb alsóhidat csinálna neki, merthogy amivel most rágja a kefét, az olyan, mint a Lánchíd a világháború végén…

De hát ez csak esztétikai kérdés, és e tekintetben egy Salamon Lászlóval való összevetésben még mindig fogpasztareklámnak minősül…

No, de a lényegre!

A Nemzet Adú-ásza egy videoüzenetben közölte, hogy az oly sokat emlegetett keretszámok nem lesznek többé.
Azt is sejteni engedte, hogy az ingyenes tanuláshoz elég lesz a jövőben is a teljesítmény és a hűség.

Az hangzott el a Leghatalmasabb Szájból, hogy akik elérik a felsőoktatási tanulmányokhoz szükséges követelményeket - ez ma 240 pontos bekerülési határt jelent -, és elszántak, hogy tanuljanak, majd Magyarországon dolgozzanak, "mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak".

Hát igen, de mi lesz azokkal, akik úgy képzelik, hogy az Unió azért van, hogy kitáguljon a világ, és például ha dolgozni kezd, és egy multinál felfigyelnek rá, akkor nem akarja, hogy hazafiassági konfliktust okozzon, ha meghívják a vállalat – mondjuk - amszterdami központjába felelős beosztásba.

Meg az is baj azért, hogy Egyeske látnivalólag őszintén azt hiszi, hogy ma Magyarországon ingyenes az egyetemi és főiskolai oktatás, ami – sajnos - egyszerűen nem igaz – a diákok túlnyomó többsége költségtérítéses rendszerben tanul, rengeteg pénzt költ tanulmányaira és bizony-bizony, eladósodik, mire befejezi tanulmányait.

Ez a „nincs tandíj” duma egy komplett marhaság, népbutítás, merthogy Jani bácsi Bivalybasznádról csak ezt hallja, de ezt naponta tízszer - egyetemre meg mostanában már nem fog beiratkozni, hogy szembetalálkozhatna a lesújtó magyar valósággal.

Ha nem lesz keretszám, majd lesz a költségvetési forrásnak határa, a rektorok meg beiratkozhatnak az alcsúti becsületsüllyesztő prímáshoz tanfolyamra, ő tudja ugyanis a legszebben mondani a kontrásnak, mikor az a gázsit követeli, merthogy az neki jár, hogy persze, hogy jár.

Jár, de nem jut!

Merthogy akkor lenne ennek a hazug dögnek igaza, ha holnap beadná a költségvetési módosító indítványt, melyben hozzárendelik a pénzt is a nagypofájú és gátlástalan ígérgetéshez, melyről azt képzeli, hogy az egyetemi diákok és oktatók, a középiskolások majd beszopják.

Téved, ezek a gyerekek és fiatalok nem hülyék, ezek diákok.

A fene tudja, azért annak én is örülök, hogy megtette a pávatánc kezdőlépését, remélem ezzel kezdetét vette az Orbán-rezsim haláltánca.

Hosszú agónia lesz, sajnos.

:O)))

Köszönöm, hogy a bejegyzéseim közül egyet-kettőt elolvastál, talán van, amivel egyet is tudsz érteni...

Az ideinél sokkal kellemesebb, boldogabb új esztendőt kívánok mindahányunknak!

:O)))

PuPu