TRUMPRA VÁRVA

 

Még pár nap, és az emberiség azon része, mely messiásvárással foglalkozik, elégedetten hátradőlhet,  hisz beiktatják Amerika 47. elnökét, és ezzel meg is lesz mentve a világ.
Vagy kisnyúl...
Mindenesetre nem a demencia fogja képviselni a világ első katonai hatalmának irányítását, bár azt hiszem, hogy a kiszámíthatatlanság éppen ezért megnövekszik, hiszen hősünk erőszakos és küldetéstudatos.
Ez utóbbi tulajdonság egyébként az amerikai átlagember sajátja is, hiszen - mint tudjuk - az USA minden világok legjobbika, és magától az Úrtól rendelkezik felhatalmazással, hogy megmondja nekünk, sötétségben és vakságban tévelygőknek, hogy mi is a tuti.
Aztán ha nem fogadjuk el, akkor arra is felhatalmazással rendelkezik, hogy jól kupán csapjon mindenkit, aki - mint ezt az index megírta - nem ért a szép szóból, oszt az ilyen majd jól megnézheti magát.
Mert az egy dolog, hogy Amerika erőszakos akaratérvényesítő, hogy csak Irakot, Iránt, Európát, Afrikát,  Délkelet-Ázsiát a Közel-Keletet - szóval nagyjából ez egész világot nézzük, de csicskái is akadnak mindenfelé, akik saját érdekeikért szívesen beállnak a világ kocsisorára nehéz testi munkásnak...
Európának már annyi, abból a gödörből, ahová az amerikai politika létráján von der Tápostyúk lemászott, majdnem kilátástalan kievickélni.
Trump - pedig még be sem iktatták - máris beledurrantott a nulláslisztbe, bejelentette igényét Grönlandra, Panamára, Kanadára, új frontot nyitott az illegális bevándorlók ellen, egyszóval aktivitása határtalan.
Optimizmusa is.
Nem is csoda, aki hozzászokott az erő birtoklásához, nemigen akarja a helyzetét átértékelni, míg csak a körülmények rá nem kényszerítik.

A világ most azt figyeli, hogy mit tesz Ukrajnával kapcsolatban.
Van egy pozitív forgatókönyv, mely szerint kiegyezik Putyinnal, és talán ez lenne a legjobb.
A legrosszabb, ha folytatja Biden elemcserélőinek politikáját és katonai megoldást erőltet.
Ebben az esetben Ukrajnának annyi, és a világ simán belecsúszhat egy atomháborúba, még akkor is, ha ezt senki sem kívánja.
Tetszik-nem tetszik, Amerikának figyelembe kell vennie Oroszország biztonsági érdekeit, mert arra ugyan fel van készülve, hogy egyszerre akár három hagyományos helyi háborút folytasson, de arra nincs, hogy két vezető atomhatalommal háborúzzon egyszerre.
Hamar kiderülhet, hogy a repülőgép-hordozók éppoly elavultak, mint a harckocsik, és a háború az amerikai kontinensen kissé kényelmetlenebb, mint más földrészeken.
Márpedig ha Kína képes leszállni a Hold sötét oldalán, akkor a rakétáit elküldheti a világ sötét oldalára is, Oroszország meg hozzávetőleg tíz éves előnyben van a rakétatechnikában.

Amerikának saját belső bajaival is meg kell birkóznia, és van belőlük jócskán. 
Természetesen ezek nagy része kezelhető, de egyre nehezebben, hiszen az USA is változott, demográfiailag is.
Kérdés, hogy mennyire lesz alkalmas megváltoztatni az állam működését, és azt hiszem, ez a sorsdöntő: elfogadja a többpólusú világot, vagy ragaszkodik hegemóniájához?

Jókat derülök, mikor a magyar sajtó bölcseitől elolvasom az ukrajnai százezer európai békefenntartóról szóló álmokat, meg amikor a helyzet megoldásából ki akarják hagyni Oroszországot és Kínát.
Persze joguk van, hogy a számukra kedves rendszert szeressék, de a médiának felelőssége is van. Márpedig ma a nézőt-olvasót páratlan hülyeségekkel - még rosszabb - hazugságokkal traktálják, illúziókat hitetnek el vele.
Keserű lesz a szembenézés a valósággal, azzal, hogy a politika eredményei a fogyasztó egyre üresebb zsebében realizálódnak.
Amerika ma még jóhelyzetben van, a dollárral úgy-ahogy kézben tudják tartani a gazdaságot, de már elege van belőle a világnak, ezt jelzi a BRICS erősödése is.
Szóval messiás-várók figyelem - a világ változik, a messiások kora lejárt.
A világot az érdekek kormányozzák, és ha egy állam vezetője helyesen ismeri fel ezeket, akkor akár sikeres is lehet, de ha téved...
És bizony, a világ a globalizáció felé halad, az emberiség gondjai is globális méretűek, valami megoldást kell találni, de ez valószínűleg nem alapulhat kényszeren, vagy a fegyverek uralmán.
Aztán ezt vagy belátja az ember, vagy kipusztul.
Az élet marad - de nélkülünk.
Hát nem lenne kár értünk?

:O)))

EURÓPA ELRABLÁSA

Bár mindenki Trumpot fogja szidni, tulajdonképpen nem lesz igazuk.

Ő csak az a lakodalomban istentelenül berúgott verekedő, aki megmondja az igazat, jóllehet alkoholmentes állapotában a plébános úr prédikációjára szokott hivatkozni.
Most jólesik neki kicsit izmozni, hadd lássa Julcsa is, ki a legény a gáton, és az alkohol legyűrte abbéli aggályait is, hogy Ványuska meg Ping Pong esetleg úgy fejezi nemtetszését, hogy egyik orrbavágja, a másik meg fenékbe rúgja

A szétvert kocsma romjai között bóklászó krakéler láttán a tapsolók  száma meg valószínűleg  igen gyorsan gyarapodna, hiszen az elmúlt nyolcvan évben már akit csak lehetett legyűrt, átvert, megalázott, és öröm lenne azt látni, hogy egyszer, végre pofánverik. 
Európa nyugati része persze nem lenne közöttük, hiszen ők a Marshall-segély óta megmentőjükként tartják számon Amerikát, hiszen a Nagy Testvér az utolsó percben mentette meg őket attól, hogy országuk az oroszoktól nyerje el szabadságát, melyet a nácik vettek el tőlük, és melyet a húszmillió orosz halott nélkül soha vissza nem kaptak volna.
Persze a hála nem politikai, és főként nem geopolitikai kategória...


Európa most jelentéktelenedett el igazán, mikor bemanőverezte magát a kiszolgáltatott amerikai csatlós szerepébe, ami egyébként az amerikaiaknak kiválóan megfelel.
Az elképzelés. mely szerint Európa önálló hatalmi központ lesz a világban csődöt mondott.
Amerikának - az angolszász gyarmatbirodalom szellemi és gazdasági örököseinek - sikerült megakadályoznia legnagyobb félelmét, Európa oroszokhoz való közeledését.
Ha ez megvalósult volna, Európa tényező lenne a világban, helyette most nukleáris robbanófejek célpontja.
Anglia kapálózása hajdani szerepe után ugyanolyan irrealitás, mint a Magyar Királyság feltámasztására tett reménytelen kísérletek. Senkit ne téveszen meg az, hogy a lord kiséri hajdani kastélyának látogatóit - ő már csak alkalmazottja az amerikai tulajdonosnak.
Anglia, majd később az USA intenzív riogatása az orosz veszéllyel meghozta áldatlan gyümölcsét, jóllehet Oroszország két zsarnoktól is megszabadította Európát.
Napóleontól és Hitlertől, hogy az aprajáról most ne is essék szó.


Hogy a magyar nép szellemileg komoly kihívásokkal küzd - több alkalommal egymás után a nyakába ülteti azt a szociopata rablót, aki minden alkalommal kifosztja - az még csak hagyján, de hogy Európa népei, akik azért nem ma tanulták az abc-t, minden tapasztalatukat mellőzve beveszik a süket dumákat - az már mégiscsak megdöbbentő.
Az oroszok 1945 óta tartották magukat a jaltai megállapodásokhoz, egyetlen centit sem nyomultak a Nyugat felé, fegyverzetcsökkentési megállapodásokat kötöttek és be is tartották őket, virágzó kereskedelmi megállapodásokat kötöttek Európa nyersanyag és energiaellátásáról.
Aláírták a helsinki megállapodást az európai határok megváltoztathatatlanságáról, melyet az amerikaiak rúgtak fel Koszovóban.
Csővezetékek építését finanszírozták a kölcsönös előnyök jegyében.
Olcsó energiahordozókat és biztonságos ellátást adtak, melyet most drága és sérülékeny cseppfolyós amerikai gázra próbál Európa cserélni - egyelőre nem sok sikerrel.
Merkel évei a béke és a kölcsönös előnyök évei voltak.
Az oroszok még azt is elviselték, hogy a Nyugat rossz szatócs módjára becsapja Gorbacsovot, azt is, hogy új támaszpontokkal gyarapították  az Oroszországot körbevevő amerikai bázisokat, csak akkor mondtak nemet, mikor az amerikaiak elkezdték a kezüket nyújtogatni a Fekete tenger és a krími orosz flottabázisok után.
Az ukrán külügyminiszter tegnap azt nyilatkozta, hogy az orosz támadást nem lehetett volna elkerülni.
Dehogynem, - a minszki megállapodásokat már parafálták, a Donbasz Ukrajna része maradt volna, mindössze a NATO-ba való belépést kellett volna adni érte, ami a geopolitikai realitásokat tekintve nem volt túl nagy áldozat - most így éppen Ukrajna léte forog kockán.


Ha ránézünk a térképre, akkor nehéz tagadni, hogy Európa az eurázsiai kontinens egy - nem is túl nagy - félszigete.
Hogy egyáltalán miért létezhet kontinensként, annak is inkább van politikai magyarázata, mint földrajzi, és most megtettük az első lépést ennek korrekciója felé.
Az Európai Unió sem járt jól az amerikai közeledéssel, felerősödtek benne a törésvonalak, ezek az amúgy is örök életükben egymás ellen fenekedő kis államok lassan ismét egymás ellen fordulnak. Felerősödnek a nacionalizmusok, a népek és az emberek bezárkóznak, a politikusok egymás ellen fenekednek, a fegyverkezés  költségei felemésztik az emberek jólétének növelésére fordítható pénzt.
Szörnyű helyzet, csak remélni lehet, hogy a Kelet nem akarja majd egyszer s mindenkorra megoldani az európai problémát.
Nem csodálkoznék rajta.
De azért reménykedem is, hogy a nép végre észbe kap, nálunk például elzavarja a hazug tolvajt és nem cseréli le egy másikkal, aki ma még csak hazug, de tegnap már volt kisipari tolvaj és most azon dolgozik, hogy holnap még lehessen ugyanez - nagyipari változatban is...
Remélem, megjön Európa esze is, és korrigál.
Hosszú folyamat lesz, de megérné.

:O)))

MINDEGY

Ne haragudjon a kedves olvasó, de kicsit közönséges leszek...
Hajdan, mikor kamasz voltam és flegmán megvonva vállam valamire azt mondtam, hogy mindegy, apukám rám nézett, és azt mondta: Tudod mi a mindegy, édes fiam?
Ha belecsinálsz a tenyeredbe, összeszorítod az ujjaiddal és ami oldalt kijön, azt jobbról nyalod le, vagy balról - na az mindegy.
De ami komoly választás kérdése, az soha sem mindegy, mert az mind-mind befolyásolja a jövődet.
Arról jutott ez eszembe, hogy lépten-nyomon azt hallom - általam eddig okosnak tartott emberektől is -, hogy mindegy ki jön, csak valaki távolítsa már el ezt a kolostormalacot, ha lehet, az egész bandájával együtt.
Hát, - hogy klasszikust idézzek,- lószart Mama, bármennyire is kecsegtető ötlet a zsírmalac világgákergetése, egyrészt azt nem nagy pofával, hanem konkrét tervekkel és erővel a hátunk mögött kellene kellene végrehajtani, másrészt egyáltalán nem mindegy, hogy mi, vagy ki jön utána.
Ezer és ezer példa van a világtörténelemben arra, hogy az emberek azt hitték, hogy rosszabb nem jöhet.
Aztán Tiberius után jött Caligula, majd Nero, kettejük között pedig egy rövid időszakra Claudius, aki okos is volt, művelt is, és a császárok sorában túl vérengzőnek sem mondható, viszont őt meg hülyének tartotta a kor intelligenciája Senecával az élen, - ebből következőleg a nép is annak tartotta.
Jobb sose jön, mondja a népi bölcsesség, és ha mégis jönne, az lesz a szoros kivétel a főszabály alól.
Most sem lesz másként.

Hiszen egyre inkább kilóg a lóláb, lassan az egész ló is, hiszen az esélyes versenyző jelenleg úgy lebeg, mint Mohamed koporsója.
A Fidesz támadja, de csak annyira, hogy el ne patkoljon (politikai értelemben természetesen) időnap előtt, ő is támadja a Fideszt, de közben minden politikai mozdulatával segíti, és nem győzi hangsúlyozni, hogy ő az irányvonallal egyetért, csak a képviselői személyével nem.
Érdekes, az Ártány is valahogy így nyilatkozott a Kádár-korról, mecsoda meglepetés!
Egyébként meg jogállami módon fogunk eljárni, pénz marad annál, akinél ma is van, a Fidesz által kinevezett tisztségviselők is maradnak a helyükön addig az időpontig, ameddig a mandátumuk szólt, érvényben marad az Alkotmány megcsúfolására megszavazott Alaptörvény, melyet alkotója az első emelet és a földszint között alkotott meg a csatornacsövön csúszva, vagy hol is...
Markáns változás lesz, már csak az van hátra, hogy amnesztiát szavazzanak meg maguknak, mint Biden a fiának...

És hát akkor most tartsunk előrehozott választásokat, vakulj paraszt jeligére.
Hogy erre az idő is kevés már, az mindegy.
Merthogy ha a Fidesznek érdekében is állna megtartani, akkor se nyerne vele senki semmit, hiszen legfeljebb a Karácsony tojhatná a fenyőfa alá a Nagy Ajándékot, amit pedig eddig a Karácsony hozott el, annak nemigen örülhettünk, és most se lenne ez másként.
De cirkusznak jó, hiszen bátran lehet majd arra hivatkozni, hogy a hatalom fél a Fadugós  Messiástól, valószínűleg coulrofóbiája van.
Hogy az érdeklődést a választásig fenn kell tartani iránta, az világos, és ez mégiscsak elegánsabb megoldás, mint lehugyozni az Operaház erkélyéről.
De még annál is, mint konfliktusba keveredni a Köztársaségi Elnökkel, aki orrhosszal veri neves elődjét, a bánáti bazsarózsákért aggódó marabut, és itt a madárra tessék gondolni, mert nem szeretném sértegetni a neves karikaturistát. 
Már csak azt nem értem, hogy a DK házatáján kinek jutott eszébe az ötlet, mert nekem olyannak tűnik, mintha a ketrecharcos, akinek kitörték kezét-lábát, cipóra verték a fejét,  talpig gipszben azt követelné, hogy a jövő héten legyen a visszavágó, hogy utána nyugodtan fekhessen bele abba a gödörbe, melynek kiásásával éppen most végez.
Hogy ki találja ki ezt, az rejtély, de azonnal el kellene távolítani a DK-ból, behintve sóval a fejét.
Ha pedig Gyurcsány személyesen, akkor itt az ideje hogy írjon még három könyvet, egyet a csillagok állásáról - cd-n mellékelt horoszkópokkal, egy kurv@ jó riportkönyvet valamelyik qurváról, akiről Havas Henrik még nem írt, meg egy harmadikat "Orbán Viktor alulnézetből" címmel.
A japánok ( vagy a kínaiak?) ennél azért bölcsebbek, ők azt tanácsolják ilyen esetekben, hogy ülj le a folyó partjára, és várd meg, míg ellenséged hulláját elötted viszi a víz.
Azt is tanácsolják, hogy ez idő alatt próbálj szervezeteket építeni, a kudarc okait elemezni, a tehetségtelen kádereket kirostálni, felülvizsgálni célkitűzéseket és módszereket türelmesen, kapkodás nélkül, szembenézve saját hibáinkkal is - de erről még nem tették közzé a  konfucianus irányelveket...

Szóval elkezdődött a 2026-os választási kampány, választhatsz majd a Nagy Fehér elefánt és kis fehér borja között, aztán utóbbi majd elviszi a balhét az elmúlt tizenöt évért.
Nyugger, 2027-ben, majd ha eszed a krumplihéjból főtt levest, jusson ez eszedbe, - a golyó téged is fog...

:O)))

2025 - TALÁN EGY JOBB ÉV JÖN...

Hát ennek az évnek is vége!
Örülnünk kell, hiszen ezt is megértük, ami azért nem semmi, ha az ember tudja, hogy a száguldva múló fiatalság képviselői múzeumi darabként néznek ránk.
Igen, elmentek felettünk az évek, de - ha szerencséjük lesz - felettük is el fognak rohanni, csak nekik még meg is kell érniük azt a kort, melyet mi már sikeresen abszolváltunk.
Őszinte szívvel kívánjuk ezt nekik, reménykedve a mi generációnkénál jobb memóriában, bízva az orvostudomány megállíthatatlan fejlődésében és abban, hogy a technika rohamos fejlődése nem veszi el tőlük az értelmes élet lehetőségét.
Az ember, ha elég öreg, néha azt érzi, hogy a világ elfelejtett tanulni a múltból, egyre infantilisabb hibákat vét, egyre inkább arra törekszik, hogy megismételje a múlt bűneit és tévedéseit.
Miközben az emberiség azt várja, hogy élete megváltozik és folyamatosan javulni fog, újra és újra ugyanazokba a csapdákba lép, nem törődve azzal, hogy ezektől változást várni - illúzió.

Apáink a XX. században végigharcoltak, végig éltek- vagy haltak - két világháborút és néhány helyi csetepatét.
Fejfáik ott vannak Doberdónál, Ypernnél, El Alameinnél, Sztálingrádnál, a Don-kanyarban, az Ardennekben vagy Leningrádnál, radioaktív részecskéik Hirosimánál, jeltelen nyughelyük Vietnamban, Chilében, Angolában vagy a Közel-Keleten és a világ ezer pontján.

Az ember nem tanult semmiből.
Ha valaki élve úszta  meg a világégést vagy a hidegháború proxy-háborúit, szinte biztos lehetett benne, hogy gyermekei - a mi generációnk - ahelyett, hogy levonná a szükséges tanulságokat, folytatni fogja a harcot.
Azt a harcot melyet az első olyan ősember kezdett, aki először mondta egy darab földre, hogy ez az enyém, és az első embert, aki ezt kétségbe vonta fejbe verte a kőbunkójával.
A többiek - ahelyett, hogy haladéktalanul és hatékonyan agyonverték volna - megrettentek, és azonnal támadt két-három alattvalója.
Azóta ez a társadalom alapja, csak egyre kevesebb ember birtokolja a véges forrásokat, miközben az emberek tömegei azt hiszik, hogy ez valami magasabb létforma által elrendelt örökérvényű szabály.
Néha támadtak emberek, akik el tudtak volna képzelni másmilyen, igazságosabb életet is, de sok sikerük nem volt, - úgy látszik amióta az embert lehozta a gravitáció a fáról, képtelen volt megbarátkozni a javak igazságosabb elosztásának utópiájával.
A múlt századi kísérlet is elbukott, a volt cseléd akkor is a Méltóságos Asszony kegyéből neki juttatott egy pár cipőt emlegette könnybelábadt szemekkel, mikor saját munkájának eredményeként akkor is megvehette volna a cipőit, ha százlábúnak születik.

Napjainkban ismét megbolondult a világ, ott tántorog egy új háború peremén.
A társadalom atomizálódott, az ember azt hiszi, hogy a helyes túlélési stratégia az önző önmagának kaparás, jóllehet az ellenpélda a szeme előtt van.
Most éppen Ukrajnában bizonyítja, hogy egy perc alatt válik semmivé a vagyon és földönfutóvá tegnapi gazdája.
Ha valaki azt hiszi, hogy egy világégésből kimaradhat, annak ajánlom annak az amerikai házaspárnak a példáját, aki a világháború elől rejtekhelyet keresve  megtalálta azokat a szigeteket, melyeket kétezer kilométeres körzetben vett körbe az óceán, és boldogan odaköltözött.
A Midway-szigetekről van szó, itt zajlott a II. Világháború legnagyobb tengeri csatája, több tonna acél hullott minden négyzetkilométerre.
A világ egyre kisebb, bármely pontja elérhető, a kőbunkót régen felváltotta már az atom és hidrogénbomba.
Ha egy esetleges háborúban lesz is túlélő azt a tobzoskák, csótányok és patkányok között lehet majd keresni, melyek majd kiirtják azt párszáz háromfejű, hatlábú embert, aki valamilyen csoda folytán a végén életben maradt.

Szóval jó lenne, ha mi már nem is, legalább gyermekeink, unokáink gondolkodnának, és ebben nekünk még akár lehet kis szerepünk, habár vad illúzióim nincsenek.
A fiatalok halhatatlannak és csalhatatlannak képzelik magukat, és sajnos úgy neveltük őket, hogy a vonzó életforma az egyéni gazdagodás, a közösség pedig valahol a "futottak még" kategóriában szerepel.
A mai fiatal nem törődik a múlttal, mindenestől eldobandónak tartja, miközben ugyanazokat a hibákat követi el, mit elődei.
Talán mi is ilyenek voltunk?
Engem ez mindig arra lépcsőházra emlékeztet, melyben az emberek egymást követő generációi folyvást az alagsorból indulva akarják megmászni a százemeletes felhőkarcolót, és ha egyikük-másikuk fel is jut valameddig, bízhatunk abban, hogy a következő generációk leküzdik magukat.
Azért bízom a fejlődésben.
A mai délutánt dédunokáimmal töltöttem, kicsik még, de okosak (genetika, ugye...), talán majd az ő nemzedékük rajtaütésszerűen megokosodik - végtére is hallottunk már evolúciós ugrásról...

Kívánok minden kedves olvasómnak nyugodt békés új évet, búcsúztassuk el az óévet, olyan volt - amilyen, - változtatni már úgysem tudunk rajta.
Ami jó volt benne, annak örüljünk, ami rossz volt, abból vonjuk le a tanulságokat, ami bánat volt, azt éljük meg csendes beletörődéssel.
Szeresük a mieinket, örüljünk barátainknak, reménykedjünk egy jobb világban, kellemesebb életben, sikerekben.
Kedves olvasóim, kívánok nektek minden jót, sikeres, boldog új évet!

:O)))

KELLEMES ÜNNEPEKET!

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Egyetértünk a világ dolgaiban vagy nem - teljesen mindegy.
Az a lényeg, hogy Te is - én is szeretnénk megérteni, mi folyik körülöttünk, mindketten utáljuk a háborút és el tudnánk képzelni egy erőszakmentes, szebb világot.
Talán majd az ükunokáink dédunokái előtt fel is csillan a remény erre...
Most elégedett lennék, ha a következő év békében telne mindannyiunknak itt, Ukrajnában, Oroszországban, Izraelben, Palesztinában - mindenhol a világon...
Idén egymáshoz közeli időpontra esik a keresztény Karácsony és a zsidó Hanuka, és együtt örülünk az új, és az ideinél remélhetőleg kevésbe bolond évnek
Ennek reményében kívánok mindenkinek - azoknak is, akiknek ez nem vallási, inkább családi ünnep, nyugodt békés, szép napokat, csendes boldogságot!
Különösen azoknak, akik egyedül lesznek teljesen, vagy az ünnep nagy részében
A szép emlékek talán kicsit könnyebbé teszik a magányt is...
A fiatalok meg most iparkodjanak megteremteni a szép emlékeket, megnézni gyermekeik csillogó szemét, együtt örülni annak a felhőtlen boldogságnak, mely csak az ő kiváltságuk.
A békés, nyugodt élet reményében kívánok nektek kellemes Karácsonyt és boldog Hanukát!

:O)))