2014. augusztus 15., péntek

AKVÁRIUM

Azt hittem, a kisállattartás számomra legmegfelelőbb módja a díszhalak tartása.
Csendes népség, elvan a helyén, nem beszél vissza, nem ugat, nem nyervákol, nem csóválja a farkát - akvárium az igazi megoldás, gondoltam, szép lakásdekoráció is, megnyugtató nézegetni őket, emellett, ugye, a vonatkozó rendőrvicc szerint ez volt a szexuális orientáció manifesztálásának legegyszerűbb módja.


- Tudod te, mi a logika? - kérdi a rendőr a társától.
- Micsoda?
- Na majd megmagyarázom. Van neked akváriumod?
- Van...
- Ebből logikusan következik, hogy te szereted az állatokat. Így van?
- Így.
- Ebből pedig logikusan következik hogy szereted a természetet, a jó életet, tehát a nőket is. Igaz?
- Igaz.
- Na látod, ez a logika!
Másnap a felvilágosított rendőr odalép egy kollégájához.
- Mondd, Sanyi van neked akváriumod?
- Nincs.
- Na látod! Akkor te buzi vagy.



Miután akkoriban egyenruhában jártam, megrendített a gondolat, hogy esélyeim esetleg romlanak a munkahelyemen egyébként is csak elszórtan fellelhető női hölgyeknél, így haladéktalanul beszereztem egy akváriumot, meg a hozzá kötelező kellékeket is, majd helyet teremtettem a felszerelésnek a könyvespolcon.
Azt gondoltam, nem egy nagy kunszt ez az akvarisztika, hiszen a munkahelyemen rávettem a beosztottaimat, hogy dekorációs célzattal csináljanak egy akkora akváriumot, hogy én is beleférjek, a fiúk között meg mindig akadt egy-két érdeklődő, aki tisztította az üveget, meg a hosszú, magányos éjszakákon beszélgetett a halakkal – egyszerűnek tűnt a dolog.


A szakirodalom tanulmányozása után az akváriumot feltöltöttem vízzel (sóderra Pravda, arra a víz…) majd beszereztem a halakat.
Vettem szép guppikat, mollikat, neonhalakat, meg a fene tudja miket, és amikor a beszerzéssel végeztem, vettem egy díszsügért is, mondván, legyen abban az akváriumban parancsnok is.
A szépen kivilágított akvárium jól mutatott a könyvespolcon, a halak is – azt hittem  – vidáman úszkáltak, habár ma már gyanítom, hogy hozzávetőleg úgy érezhették magukat, mint amikor egy osztálynyi kisiskolást összezárnak egy örökké éhes oroszlánnal.


Mert a sügér elkezdte enni a társaságát, kezdve a szaporulattal és folytatva a kismama-halakkal.
A létszám egyre inkább fogyatkozott, én meg megutáltam a halakat, kezdve a maguk mögött saját szarukat húzó békésebb dögöktől a vérszomjas sügérig - mindet.
Amikorra már csak a sügér maradt az akváriumban, gondoltam lesz, ami lesz és elajándékoztam az egész hóbelevancot.


Aztán eltelt néhány évtized, az emlékek kissé megkoptak, és amikor valaki felkínált egy akváriumot, gondoltam, hajdan biztosan nem voltam még eléggé érett az akvarisztikához, ezért örömmel kezdtem újra az attrakciót.
A halak beszerzésénél megtetszett egy sziámi harcos hal is, azt is megvettem, mert volt otthon egy gömb alakú nagy virágváza, gondoltam, jól fogja érezni magát benne.
Hogy miként érezte magát, azt végülis nem tudom, de ahogy büszkén bemutattam, azonnal ki is kaptam a menyemtől, aki szerint gömb alakú akváriumban tartani a harcimarcit állatkínzás, merthogy mindig csak körbe-körbe úszhat, emellett a gömb torzítja a látását.
Úgyhogy onnantól kezdve egy merő lelkiismeretfurdalás volt az életem, egészen addig, míg el nem olvastam valahol, hogy a halacska memóriája öt másodpercre terjed ki visszafelé, ekkor azért megnyugodtam, ő legalább elhiszi, hogy akik körülveszik, azok mind új lények.


A harcos hal a Gyula nevet kapta, úgy amúgy békés hal volt, ott lebegtette az uszonyait a vízben, látszólag elégedetten.
Viszont az akváriummal már megint nem volt szerencsém, az egyik guppi ugyanis centrális erőteret kívánt létrehozni benne, és üldözte a többi halat.
Mikor már nagyon idegesített, akkor egy délutánra áthelyeztem Gyulához, kvázi átnevelőtáborba küldtem, Gyula tovább lebegtette az uszonyait, de az agresszív guppi lélekszakadva menekült és bujkált a műhínár-rengetegben (a harcoshal feljön a víz tetejére és levegőt vesz állítólag, meg buborékokat fúj.)
Nem használt az átnevelés, visszahelyezése után is üldözte a többieket, és amikor az egyik elkezdett hátúszó lenni, megelégeltem a dolgot – elajándékoztam az egész cuccot, halastól, Gyulástól, lélegeztetőgépestől - mindenestől.


Másodszor is kiábrándultam az akvarisztikából, és aki nekem azt mondja, hogy az akvaristák nem titkos szadisták, arról tudom, hogy hazudós.
Ami a többi állatot illeti, a liba – mellesleg remek házőrző volt - nagggyon durván összeszarta minden nap a teraszt, a kecske a nyitva hagyott teraszajtón belopakodva felugrott az asztalra és kiette a vázából a virágot, majd a vizet ráborította az asztalra – háromszor is megcsinálta, mire fény derült rá, hogy ő a tettes.
Még I.Bumbival, a berni pásztorral jártunk viszonylag a legjobban, ő csak leharapdálta játékból a tulipánok fejét, de ezt is csak egy szezonban, a következőben már elfordult a vegetáriánus étrendtől.


Szóval, azt mondják a bölcsek, hogy akinek nincs baja, az csinál magának, - ha van köztetek ilyen, és nem tudja a módját, hát tartson valami házikedvencet.
A lányom itt hagyta megőrzésre a teknősbékáját, annak is az első dolga volt, mikor letettem az asztalra, hogy rácsinált a terítőre, pedig annak aztán igazán megbízható külleme és bamba pofája van, de ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, a teki sem fenékig tejfel!


Ez a poszt nem jött volna létre csakafidesz? kedves kommentelőm iránymutatása nélkül – ez úton köszönöm meg a témajavaslatot, hálából a következő akváriumomba beszerzendő piranhák közül a kaninak a Viktor, míg a tojónak a Gabika nevet fogom adományozni…
Vagy ez már politizálás lenne?
:O)))

2014. augusztus 12., kedd

SICC !!!

Még mielőtt valaki felhánytorgatná, szabadságon vagyok, és csak politikáról nem írhatok, másról – például a macskákról és kutyákról – lehet írnom, nem igaz?
Szóval az egész azzal kezdődött, hogy megellett a szomszédasszony macskája, vagy a fene tudja, kinek a macskája, merthogy nyaralóövezetben élek, ahol a macskáknak csak júniustól szeptember végéig van gazdájuk, utána foghatnak egeret maguknak, ha nincs mit enni, és ha van egér éppen.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem semmi bajom nincs a macskákkal, bár a klasszikus felosztás szerint kutyásnak számítok, jelenleg éppen kutya nélkül, és a jelek szerint a macskáknak sincs bajuk velem.

Ma reggel viszont történt valami, ami felborította a békés egymásmellettélést.
A négy jópofa kiscica ugyanis éppen most veszi birtokba a világot, ennek keretében reggelre ideszartak a teraszra, fene a jódolgukat.
Ami azt illeti, én a kutyaszart sem szeretem kerülgetni, ellentétben a lakásban tartott kutyák gazdáival, akik leterítenek egy kutyapelenkát és szilárdan hisznek abban, hogy ezzel eleget tettek a higiénia összes követelményeinek – ilyen tekintetben világnézetileg teljességgel semleges vagyok.
Sajnos a házmesteri feladatokat nekem kell ellátnom, így aztán a reggel sűrű káromkodásokkal kezdődött, miközben eltöprengtem, mi lesz velem, ha az anyamacskával együtt öt cica, plusz a következő szaporulat ideszokik, hiszen a macska e tekintetben rettenetesen konzekvens tud lenni.
Tudom, vannak népi gyógymódok a probléma megoldására, úgymint falhozcsapás, vízbefojtás, élve elásás, felakasztás és agyonverés ásóval, de ezek számomra kivitelezhetetlenek, valahogy idegenkedek a radikális megoldásoktól – én még a Ceausescu-házaspár kivégzésében sem tudtam gyönyörködni, inkább sajnáltam őket.

Nem nagyon értem ezeknek a kisállatoknak a gazdáit, én ugyan nem voltam képes kiolvasni a Micimackót soha, azt mégis tudom, hogy aki befogad egy állatot, az felelősséggel tartozik érte.
A felelősség nem csak arra terjed ki, hogy amikor kedvünk tartja, lökünk a szerencsétlennek valami ennivalót, hanem arra is, hogy ezt csak akkor tesszük, ha erre rendszeresen módunk van, mert a tél hideg és kegyetlen, a legyengült állat rettenetes kínok között pusztulhat el.
De kit érdekel, jövőre is jön erre macska, majd legfeljebb azt etetjük.
Ha már megmacskásodik valaki, annak kellene első dolgának lenni, hogy ivartalanítja az új kedvencet, mert ha nem, csak a gondokat szaporítja.
De a padlófűtéses lakásban egész nap bezárva tartott kutya helyzetét is állatkínzásnak vélem,  bármennyire tiltakoznak is ez ellen a jópofa, macskajellegű kutyák cukipofa tulajdonosai.

A macska vagy negyvenféle betegséget terjeszt, köztük ott a toxoplazmózis – amely egyébként az egyik leggyakoribb állatról emberre terjedő betegség Magyarországon.
Ez különösen a várandósokat (a parazita, a méhlepényen áthatolva agyvelőgyulladást okozhat a magzatnál), a legyengült immunrendszerű felnőtteket és a még fejletlen immunrendszerű kisgyerekeket veszélyezteti. 
Vagy itt a galandféreg-fertőzés.
Ez  súlyos máj-, vese- és tüdőbetegségeket okozhat.
Gondozatlan állatok 90-95 százalékában élnek ilyen giliszták. 
Mivel a kórokozó nagyon veszélyes, az évenkénti féreghajtás kötelező lenne, - vajon ki végezteti majd ezt el a rendetlen kiscicáknál, akik felnőve a kóbor macskák nehéz életét fogják élni?
Gyanítom, hogy senki.

És mit kezdjek most én, akinek esze ágában sincs befogadni a macskákat, a szomszédasszonnyal sincs kedve veszekedni, a macskaszart sincs kedve takarítani, nem is beszélve arról, hogy mióta macska van a kertben, eltűntek az énekesmadarak.
Ehhez kérem a tanácsaitokat, kedves macskások, mert én ehhez nem vagyok elég okos, meg azt sem szeretném, hogy miután a cica megmosakodott és gondosan kinyalta a saját fenekét, engem arcon nyaljon, szóval hogy lehet humánusan megszabadulni a macsekoktól?
Minden ötlet érdekel, kalandorok kíméljenek!

:O)))

2014. augusztus 11., hétfő

EZ 2011. DECEMBERI POSZT - MÁR AKKOR IS SZERETTEM...

NEMZETI ÉRZÜLETŰ EMBER.

Azt mondta a Viktor, hogy „amennyiben a kormány gazdaságpolitikai elveit az IMF hitel feltételeiként fel kell adni, akkor ránk, nemzeti érzületű emberekre semmi szükség nem lesz."
Telitalálat.

Azért érti ez a Viktor a világot, mindössze abban téved, hogy a hozzá hasonló nemzeti érzelmű emberek szükségességét feltételhez köti, holott bátran kijelenthetjük, hogy rájuk akkor sincs szüksége az országnak, ha majd a történelem úgy emlékezik meg Matolcsyról, mint korunk közgazdasági géniuszáról, aki speciális adottságainál fogva kétszer annyi dolgon tudta rajta tartani vigyázó szemeit, mint mások.

Azt is mondta szegényke nagy zavarodottságában, hogy „Nekünk nem pénzre van szükségünk, nem akarunk felvenni hitelt. (...) Arra van szükségünk, hogy olyan megállapodást kössünk, hogy ha a nemzetközi pénzpiacok megbénulnak, akkor hozzá tudjunk jutni egy hitelvonalhoz.”
Ez – az én értelmezésem szerint - akkor fog bekövetkezni, ha hitelt akarunk felvenni, de a világon már senki nem áll szóba velünk, hiába nyújtogatjuk zsíros szalagú kalapunkat, mely régi szép idők nagy zabálásaira emlékeztet bennünket kegyetlenül, vagy hiába próbáljuk meg eladni a „Fedél nélkül” című kiadványunkat, senki se ad érte egy megveszekedett buznyákot sem.

De pénzre lenne szükségünk.
Mert ha nem lesz pénz, nem fog fizetést kapni a tanítónő, az orvos meg a nyugdíjas, és akkor esetleg veszélybe kerülhet I. Viktor Miháj királysága.
Tehát nekünk azért kell a megállapodás, mert pénzre van szükségünk, és azt ma már a legostobább fideszes is látja (mecsoda tülekedés van a címért…), hogy nagy a baj, a gyorsnaszád alól elfogyott a víz, a motor már régen leállt, a gépész függetlenséget demonstráló szemei riadtan szaladnak szanaszéjjel, miközben a kapitány a hídon gépágyúval lövi a közeledő mentőhajót.

Közben a Mi Rettenthetetlenünk udvariasan levelezget Barrosoval, és a tőle telhető legválasztékosabb stílusban elküldi őt a bánatos, náthás és bús francba, kifejezve ezzel is, hogy a szeretetére áhítozik.
Szinte látom, amint a levél tanulmányozására összeül az Unió agytrösztje, hogy eldöntse, mi is a teendő olyankor, amikor egy liba griffnek képzelve magát nagy gágogások közepette életveszélyes légibalettet mutat be az égen.
Merthogy volt nekik dolguk már ostoba kormányfővel, agresszív miniszterelnökkel, ágaskodó önérzetű miniszterelnökkel, de komplett bolonddal ezidáig még nem találkoztak, ez az első ilyen esetük.

Úgyhogy meg is állapítják, hogy ez az ügy nem az ő kompetenciájuk, ide nem politikusok kellenek, hanem pszichiáterek, elektrosokk meg a modern gyógyszeripar készítményei.
Mindenesetre azt azért leszögezik, hogy aki bolond kezébe pénzt ad, az maga is bolond, és elspekulálnak azon, hogy talán már a jövő évi pénzek folyósítását is érdemes lenne befagyasztani.

Ezzel egyidejűleg a hitelminősítők is eltöprengenek azon, hogy a „zzz-mínusz” besorolás megfelelően tükrözi e véleményüket hazánk állapotáról, a hitelbiztosítási díjakat pedig elég lesz e a hitel összegével azonos összegben megállapítani, vagy esetleg már akkor is fizettetni kell a magyar kormánnyal, ha kiejti a hitel szót azon a csepp kis száján.
Meg aztán, ez a „ha a nemzetközi pénzpiacok megbénulnak” duma is, ugye.
Mondja ezt az a szerencsétlen, akinek a pénzügyi mozgástere már a csárdás alaplépéséhez sem elegendő.
Most hozzávetőleg olyan a helyzete, mint a népi táncosé, akinek mindkét lábát kétszázas szegekkel hozzászögelték a színpadhoz, ott hajladozik előre hátra, a karjával hadonászik,időnként elrikkantja magát, hogy „helyretyutyutyúúúú”, aztán pofára esik  - majd az attrakciót a nagy sikerre való tekintettel még vagy ötvenszer megismétli.

Ez az ember sajnos bolond.
Ez a kisebbik baj mert ha csendes bolond lenne, akkor ülne otthon a kád előtt és horgászna benne, de sajnos nincs szerencsénk, mert ez az ember közveszélyes.
Valami hihetetlen agresszivitással veri szét a jogállamot, próbálja örökössé tenni a hatalmát – ehhez aztán kétségtelenül van esze.
Anakronisztikus módszereivel kivívja a világ csodálatát, hiszen Drezdában és Sevresben, ahol ahhoz szoktak, hogy a porcelánt kézzel formázzák és festik, nemigen értik azt az unortodox eljárást, mely baltával akarja faragni a porceláncsipkét.
Ha még elefánt lenne - de még a borneói törpeelefánt méretét sem üti meg, jókat lehetne röhögni is rajta, csak ne lenne olyan gusztustalanul büdös és kártékony.

Merthogy kártékony és felelőtlen, hiszen a mi életünkkel játszik, pedig talán lehetne azzal is játszania, amivel egykorú, ha már úgyis állandóan a zsebében van az a szent keze…
De kártékonyak azok is, akik kritikátlanul ünneplik még ma is, mikor kiejti azon a csücsöri szájacskáján a „nemzeti érzelmű” kifejezést.
Ennyi időnek elég kellett lennie ahhoz, hogy ráébredjenek, hogy az albérleti dumáival mennyire átverte őket ez a gátlástalan bohóc.

Vannak közöttük szegények, nyugdíjasok, munkanélküliek.
Kiskeresetű pedagógusok, egészségügyi dolgozók, nincstelen parasztok, olyanok, akiknek a pénze jövőre kevesebb lesz, mint idén volt, meg olyanok, akiknek jövőre már nem lesz munkahelyük,
Vagy ők is bolondok lennének?

:O)))


Ps: A képet a Progresszív blog egyik régebbi posztjából csentem, remélem, az alkotó elnézi nekem..
.

2014. augusztus 10., vasárnap

2009-BEN - ORBÁNRÓL

ÚJ ÁLOMALAPÍTÁS...

Orbán beszélt Kecskeméten egy konferencián, melyet kedvence, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tolt alá.

Elmondta, hogy a baloldali struktúrát meg lehet szüntetni, "még ha a fordulatot veszélyezteti is a szocialisták szélsőséges politizálása, illetve a politikai durvaság."
Azért ehhez pofa kell.

Nyolc év fideszes hisztériája után a teszetosza szocialistákat vádolni szélsőséges politizálással - nem semmi.
Miután azt nem gondolnám, hogy a szocialista szavazókat nézi hülyének, így kizárásos alapon csak a saját tábora marad, akikből majmot akar csinálni ez a helyiérdekű Cipolla.
Persze taktikailag logikus amit megpróbál előadni: a szocikat ki akarja tolni a balszélre, a jobbikot a jobbszélre, hogy aztán boldogan pöffeszkedhessen a virtuális politikai tér közepén.

Ha a nép nem emlékezne a hídfoglalásokra, újraszámlálásokra, ki-be vonulásokra, utcai randalírozásokra, a Vezér Adolf stílusában előadott rekedt ordibálásaira, akkor talán sikerülhetne is a trükk, - így van esély, hogy a választók átlássanak a szitán.
Persze a nép feledékeny is, ezért hát a szoci propagandának elsőrendű feladata lenne az emlékeztetés az elmúlt évek történéseire, a valós tényekre.
Persze a szoci propaganda szokás szerint béna és fantáziátlan lesz, túl sok kreativitásban nem reménykedhetünk...

Orbán kifejtette, hogy "nem tervezi, és nem támogatja a magyar közjogi rendszer felforgatását. Nem támogatja a közvetlen köztársasági elnök választást és a parlamenti képviselőválasztás szabályainak megváltoztatását."
Nem hát.
Stabil parlamenti többségre, - szíve mélyén kétharmadra - számít, de az egyszerű többség is elég köztársasági elnökké választásához.
De ha meglesz neki a kétharmad, - ne adja az Úr, - akkor akár úgy is módosíthatja az Alkotmányt, hogy ne csak éjszaka próbálgathassa fejére a koronát...

Merthogy azért azt kifejtette, hogy alkotmányozni finom lenne, kétségtelenül.
Aztán szokás szerint mondott homályos dolgokat is, - pl. hogy "a baloldal trükkje, hogy az állami újraelosztáson keresztül függővé tette a társadalmat, most azonban történelmi pillanathoz érkezett a magyar jobboldal, amikor ezt a baloldali struktúrát gyökeres és mélyreható változásokkal meg lehet szüntetni."
Azért ezt cizellálhatta volna egy kicsit.
Mit akar megszüntetni, ami az állami újraelosztás körébe tartozik? 
Az oktatást? 
Az amúgy is vékony és gyenge szociális hálót?
A gyermeknevelési támogatásokat?
A gyest?

Zavaros ez a Viktor már megint, de most legalább nem rohant ki a multik és a befektetők ellen, - nála már ez is előrelépés.

Persze ne legyenek illúzióink, ez csak átmeneti javulás, amit vélhetően komoly visszaesés követ majd.
A jobboldal egységéről is beszélt az Örökös Miniszterelnök, - mintha nem ő lehelt volna életet a pártja pitbulljának tervezett, de elszabadult Jobbikba, mintha nem venné észre, hogy vannak jobboldali rétegek, melyeknek ő már kevés, mint Kövérben az illemtudás,-  amelyek valamiféle hagymázas álmok rabjai turulmadarakkal, kakastollakkal, Dunába lövésekkel meg a körúti fákra tervezett akasztgatásokkal.

Befejezésül aztán Az Ember, Aki Soha nem Hazudott már csak a változatosság érdekében hazudott is egy jóízűt a munkanélküliséggel kapcsolatban, - azt állítva, hogy mióta a szocik vannak hatalmon, kétszeresére nőtt  a munkanélküliek száma.

Hogy ez abszolút értelemben sem igaz, azon most talán ne is rugózzunk, de azért az ember elvárná valakitől, aki az ország miniszterelnöke akar lenni, és aki állítólag ehhez ért igazán, hogy nézzen már körül a világban és nézzen körül Európában, mielőtt baromságokat kezd beszélni.

Orbánnak nagy tervei vannak, hívei körében nagy a várakozás, és most hiába akar visszavenni a hevületből, nemigen fog sikerülni neki, - csodát tenni meg ebben a világgazdasági helyzetben nemigen lehet.

Ha mégis megpróbálja, akkor az lesz a csoda, ha túléli az ország...

:O)))

2014. augusztus 9., szombat

2013. NOVEMBERÉBEN A NÁCIKNAK HÍZELEGTEM

013. november 22., péntek


MAGYAR ALKONY

A demokrácia legfőbb hiányossága az, hogy azok, akikre rá lett bízva a hatalom gyakorlása, többnyire nem mernek élni vele, rettegve attól, hogy szép, elvont szabadság-eszményeik esetleg sérülhetnek.
Ennek következtében aztán a szélsőségesek elpofátlanodnak, fel-alá masíroznak, ott marconáznak a településeken, ijesztgetve a zsidókat és a cigányokat, valamint a nálunk tanuló, vagy éppen csak erre járó színesbőrű népességet, bizonyítva, hogy az emberi agy fejlődése roppant lassú és nehézkes folyamat.
Bizonyára van ebben jelentősége a földrajzi fekvésnek is, mert mintha a Lajtától nyugatra az emberi agy fejlődése némileg gyorsabb lenne, mindenesetre arrafelé képesek mai életük megkönnyítésére használni a múltat, míg mifelénk inkább csak hamisítani szeretik azt.


Sokszor elgondolkodom azon, hogy melyik társaság az ostobább – azok, akik az országot már egyszer a szakadék mélyére lökték, kiirtva és kiirtatva a társadalom tíz százalékát, vagy azok, akik ismerik előbbiek embertelen céljait és módszereit, ismerik sztereotip baromságaikat, de mégsem élnek hatalmukkal, hagyják őket idétlenkedni.
Azt szokták mondani, hogy a történelem néha ismétli önmagát, de ami első alkalommal tragédia volt, az az ismétlésben komédia lesz.
Az csak a baj, hogy erre semmiféle garancia nincs, és a fenének sincs kedve megvárni napjaink kísérletének eredményét.
Merthogy folyik a kísérlet, folyik a próbálkozás az ismétlésre ezerrel, a történelmet kedvelő és abból tanulni is hajlandó ember meg csak néz ki a fejéből bután, elálmélkodva honfitársai feledékenységén.


Igen, elcsodálkozva azon, hogy a XXI. században még mindig hatnak ugyanazok a bornírt baromságok, m int egy évszázaddal ezelőtt, egyesek még ma is érvényesnek tekintik a nácizmus avítt jelszavait, ostoba elveit.
Száz évvel ezelőtt még lehetett mentséget találni a nép egyszerű gyermekének nácizmusára, még lehetett azt feltételezni, hogy szegény ostoba, nem tudta, hogy hová vezet az út, melyre akkor lépett, amikor beállt a nácik soraiba, de mára már ez a mentség sincs meg, hiszen megfizettük a tandíjat, a nemzet egytizede életével fizetett a megokosodásunkért.
Hát, vagy kevés volt az áldozat, vagy ez a nép nagyon buta, de nem úgy tűnik, hogy mélyen a lelkébe égett volna a fajelmélet tagadása, az ember és ember között fajelméleti alapon történő különbségtétel tilalma, vagy a revansizmus, a sovinizmus elutasítása.


Nálunk, a Nagy Magyar Cirkuszban persze a fő műsorszám nem az antiszemitizmus volt, ez csak a nacionalizmus-sovinizmus, a revansizmus elmaradhatatlan kísérőjelenségeként tündökölt, annak volt kötelező kelléke, mint szmokingnak a fekete nyakkendő, de – a korabeli bon-mot szerint – egy úrnak nem illett antiszemitábbnak lenni a szükségesnél.
Ez azért nem gátolta meg őket abban, hogy szó szerint kiirtsák a vidék magyar zsidóságát, miután már tudták, hogy – szintén az ő döntésük következményeképpen milyen sorsra jutottak a hazánkban élő, magyar állampolgárság nélküli zsidók tízezrei.
A nácizmus és a nyilasmozgalom a lumpenproletariátus köreiben örvendett népszerűségnek, és ilyen tekintetben a helyzet csak annyiban változott, hogy a mai urak inkább csak urizálnak, de származásukat, neveltetésüket és mentalitásukat tekintve echte viceházmesterek.


Meg kell csak nézni, ahogy nagyokat cuppantva harapdálják a valamilyen szempontból meghódítani kívánt hölgyek kezét, kacsótól-hónaljig, ahogy átlökik asszonyaikat különféle vak komondorokon, ahogy zord pofával ijesztgetnek negyvenkilós cigányasszonyokat, hogy aztán mikor egy-egy tökösebb cigánygyerek belever egyet a pofájukba, akkor lehazudva az égről a csillagokat is, siránkozzanak, meg panaszkodjanak.
Ha nem lennének agresszívek, talán még nevetségesnek is lehetne mondani őket, de sajnos ma azért már túl vagyunk azon a ponton, hogy idióták jelmezbáljaként kezeljük a problémát.
Nem egyszerre, nem hétfőről-keddre jutottunk idáig, apránként, lépésről-lépésre szoktattak hozzá jelenlétükhöz, ideológiájukhoz, létükhöz.
Először még tiltakoztak, ha valaki nyilasoknak nevezte őket, eleinte egyenruháik is még inkább csak Józsi pincért idézték a Töketlen Kakas névre hallgató vendéglőből – ma már erről szó sincs.


Militáns jellegük megjelenik egyenruháikban is, nem szólva a neten fellelhető képeikről, melyeken – egyelőre szakasz-erőben – géppisztolyokkal pózolnak.
Amikor rendezvényük van, a kakasok csupasz seggel menekülnek a magukat csendőröknek képzelő suttyók kalapdíszítő késztetései elől, ők meg ijesztő pofákat vágnak, és ehhez még csak erőlködniük sem kell, jobbak, mint egy halogén-tök, ez kétségtelen…
A hatalom meg hagyja őket, hiszen szavazótábora és a szélsőjobb tábora összeér, részben át is fedi egymást.
A magukat radikálisnak aposztrofáló szélsőjobboldaliak és a futball-huligánok kigyúrt hordái együtt verték a rendőröket a 2006-os Orbán-puccs napjaiban, hogy aztán együtt dicsőüljenek meg, miközben a társadalom a rendőrség szétverése után mára szinte védtelen maradt.
Évek óta provokálják a társadalmat, provokálják a zsidókat, a cigányokat, és csak isteni szerencsének köszönhető, hogy még nem ravatalozták fel korunk magyar Horst Wesselét, akit aztán lehetne bőgve siratni és indokul használni az erőszakra.


Ezeknek az embereknek nem kell a demokrácia, ezek az emberek nem magyar-szakon, hanem erőszakon végeztek, ezeknek vezér kell, Vezér kell, és a mai helyzet nekik kedvez.
Van Vezér, aki az erő kultuszát hirdeti, mutat nekik ellenségképet, kellőképpen nacionalista is, csakúgy, mint ők, lenézi a demokratikus hülyéskedéseket, azokra csak akkor hivatkozik, ha körülötte szorul a hurok.
Igaz, a pedigréjével van egy kis baj, hiszen száz százalékos árjának nehezen mondható, de a Szent Cél érdekében apróbb engedményeket hajlandóak tenni.
Most új pártjuk alakult, hiszen dicső hazánkban hálistennek már akkorára duzzadt a csőcselék, hogy kétfelé osztva, akár két párt is futja belőle, úgyhogy lesz Magyar Hajnal is, amelyik a magyar és fehér azonosságtudat dolomitszilárd elvi alapján áll.
Támogatja a szabad fegyverviselést, kötelességének tartja, hogy küzdjön az elcsatolt magyar területek revíziójáért, ellensége a „gyarmatosító cionizmusnak”.
Hát úgy kellettek nekünk, mint üveges tótnak a hanyattesés, de Orbánnak ők a hab a tortán - már a szélsőjobb sem egységes, remek.


Mindenesetre már megfenyegette őket, hogy ha nem bírnak magukkal. majd kioszt pár pofont, mint Horthy, oszt jónapot.
Azóta eltelt pár év, pofon még nem csattant.
 Hogy Horthy pofozkodása hova vezetett, azt néhányan ismerjük, a többség meg – úgy tűnik - másként tudja.


Amelyik politikus ma tűri ezt a bandát, az támogatja is egyben.
Hogy a rendszerváltáskor megjövendölt legsötétebb prognózisaink beválnak, azt sem gondoltuk volna, de hogy népünk visszaigazolja Rákosit, aki a tízmillió fasiszta országát vizionálta, azt végképp nem hittük, pedig igencsak ütemesen lépkedünk arrafelé.
A fasizmus nem ott kezdődik, hogy személyesen lökjük be a koncentrációs tábor kapuján a másik magyart, a fasizmus ott kezdődik, hogy amikor ennek szükségességét valaki először hirdetni kezdi, akkor a társadalom nem védekezik ellene, mint egy gusztustalan járvány ellen.


Nem lesz mentségünk, ha itt még egyszer a történelemben nácizmus lesz – és nem lesz tovább Magyarország sem.
Sem demokratikus, sem náci - semmilyen sem lesz

:O)))