2017. március 21., kedd

A NAGY NEMZETI FELEJTÉS

Mint örök optimista, kerestem az újságokban a mai nap aktuális megemlékezést történelmünk egyik érdekes és mindenképpen jelentős periódusáról - a Tanácsköztársaságról.
Valószínűleg valami romlottat ehettem, attól kapott gellert a gondolkodásom, hiszen tudhattam volna: március 21, és az azt követő 133 nap nem volt soha, nem is lesz soha, ezt a napot örökre kivakartuk a naptárból, mint Hóremheb fáraó elődeinek nevét, és leromboltuk a komcsik által felépített hősi mítoszt, mint a neves fáraó Ehnaton karnaki Aton-templomát - nincs új a nap alatt.
Amiről nem beszélnek, az nincs, így aztán a Tanácsköztársaság sincs, nem is volt, mígellenben őfőméltósága a Kormányzó Úr egyre szalonképesebb lesz, egyre demokratább és csak éppen annyira antiszemita, amennyi elengedhetetlen egy magyar úrnál...



Nem kívánnék elemzésekbe bocsátkozni, nincs értelme, hiszen ez a mai magyar valóságban éppen úgy érzelmi kérdés, mint hinni Vezérünk tisztes szegénységében, én meg nem akarok hittérítő lenni.
Ma már szinte mindenki a zsebében hordhatja az eszét, csak előkapja, bepötyögi és máris ő a Tudományos Akadémia, dolgozzon meg mindenki a hitéért, vagy hagyjuk, hadd haljon meg hülyén...
Mindenesetre lennének itt néhányan nagy szarban, ha anno a
Tanácsköztársaság nem hadakozik a kisantant államaival, Kósa frakcióvezető is traktort vezethetne talán, ha szépen tudná mondani, hogy 
mulţumesc, de Botka is nyelvtanfolyamon lenne, Páva Zsolt meg kecskét vezetne madzagon, nem várost.
Mert azt azért ne feledjük, hogy ameddig a vöröskatonák harcoltak, addig a tiszt urak egy

része Szegeden libázott meg pezsgőzött, aki meg harcolt, annak később sokat kellett magyarázkodnia.


Nem is írnék erről többet, nincs értelme.
Egy olyan országban, ahol a szocialisták a vagyoni egyenlőséget tűzték ki célul, de a baloldal vezető lapjában egy szó nélkül elmennek az évforduló mellett, felesleges minden szó.
Ha ezek baloldaliak, akkor én meg éneklőkanonok vagyok Egerben, ebben a szép csehszlovák városban...
Hogy nem az?
Nem hát - úgy kell rákeresni, hogy "Északi hadjárat".
Károlyi jól járt, őt legalább üdülőhelyre költöztették, de Kun Béla meg a proli katonái igencsak fagyoskodhatnak a tétényi fennsíkon.
Egyetlen dolog vigasztal csak: Botka szobra is ott szolidarít velük, ott harsogja, hogy Fegyverbe! Fegyverbe!
Kíváncsi leszek, lesznek-e, akik hallgatnak rá...



:O)))

2017. március 20., hétfő

SZOCIALISTA FORRADALOM

A forradalom felfalja saját gyermekeit, jövendölték hajdan a Nagy Francia Forradalomban, és nem minden alap nélkül - mire a hatalom kérdése eldőlt, jó néhány kosárnyi fejet leszüretelt a guillotine.
A forradalom újdonat gyermekei mégsem tanulnak, pedig a történelem azt mutatja, hogy a mindenkori forradalmárok sokkal szorgalmasabban irtották egymást, mint ellenfeleik őket.

Most Botka mégis meghirdette az osztályharcot, várva a csodát.
Áll Szeged legmagasabb csúcsán, a hajdani repülőtéren emelkedő vakondtúráson és József Attilát szaval:
"Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül
csatát nem nyerünk."
Majd feladatokat szab, kiáltván: Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
Nagyon kiváló vers, nem említi keletet, mely ma egy veszélyes égtáj, ott lakik a Sátán...
A költemény egyébként a Szocialisták címet viseli, József Attila a múlt század harmincas éveinek elején írta, hogy most időszerű-e, az majd kiderül.



Mindenesetre Botka meghirdette az osztályharcot, bár kissé zavaros ideológiai alapon, hiszen nem deklarálta nyilvánosan, hogy meg kívánja-é haladni a kapitalista társadalmi berendezkedést, avagy a kapitalizmus keretei között akarja elhozni a kommunizmust, merthogy a cél a vagyoni egyenlőségre való törekvés.
Az általa előadottak azt magyarázzák a forradalomra éhes magyar népnek, hogy a problémákat a gazdagok okozzák, és lám, mindjárt talált is egyet, illusztrációképpen, aki különben is dühítette, mert arca van, ellentétben a többi élőlénnyel, akiknek számára csak feje búbja látható, ami határozottan kellemes, mikor a választó arcába kellene nézni.
Gazdag, tehát tróger, míg ő csak szeretne tróger lenni, de valamiért kimaradt az eredeti tőkefelhalmozásból, talán nem volt jókor - jó helyen.

Pech.
Viszont így - szerencséjére - most becsületes ember, már közvetlen környezetének normái szerint, merthogy a környező tanyavilág népéhez képest ő maga a kőgazdagság, a két lábon járó habzsidőzsi. Tetszik ez neki, vagy sem, de ez a tény.
A népnek ugyanis nem a pénz hiányzik, hanem a zsebpénz, az, hogy a klasszikus mondás szerint meglegyen neki a szükségesből az a kis felesleges, és meglegyen a feleslegesből a szükséges, hogy életminősége megfeleljen elvárásainak.
De meglesz, hiszen kitört az osztályharc, fizessenek a gazdagok!



Persze fizessenek, és arányaiban fizessenek többet, mint a szegények, de ettől még nem kell odadobni őket a népharagnak, már, ha figyel egyáltalán valaki Botka forradalmi nekibuzdulására.
A gazdagok általában azért gazdagok, mert ők működtetik a társadalom taposómalmát, hogy úgy mondjam, ők a nyomtató lovak, akiknek száját bekötni sem nem lehetséges, sem nem kívánatos, ugyanis ebben a társadalmi rendszerben gondot okoz, ha éhendöglenek.
Természetesen a közvagyon dézsmálóival kapcsolatban ez egyenesen kívánatos.

Nyugodtan el lehet dönteni, hogy a kapitalista viszonyokon akarunk javítani, vagy szocialista társadalmi viszonyokat kívánunk teremteni, mert utóbbi esetben nyeregbe, kardot ránts és aprítsd azt a burzsujt, a kulákot, mint modern Csapajev - előre, a végső győzelem felé!
Forradalmárkodni veszélyes ugyan, viszont ki lehet rámolni a Divatcsarnokot és a Ferencvárosi pályaudvart - megéri a kockázatot!

Mit mondjak - a korszellem nem biztos, hogy támogatni fogja ezt a harcot, az út nem lesz libacombokkal kikövezve és bár a nép fogékony az irigységre, de csak addig, ameddig tőle el nem kérnek egy vizitdíjra valót a piszkos kommunisták.
Az ellenség, mint olyan, egy megfoghatatlan fogalom, nem lehet igazán még gyűlölni sem - meg kell ehhez személyesíteni.
Szerencsés nép vagyunk, nekünk már megvan a közellenségünk, nem kell itt kotorásznunk a dús kínálatban.
A magyar nép ellensége hosszú, mint a vonatfütty, nagy orra van és imád főzni, mindig kavar valamit és ellenfeleit ezzel az őrületbe kergeti, mert amit ők készülő rántásnak néznek, abból egyszer-egyszer torta lesz.

Igaz, az is előfordul, hogy a kaviáros- vörösboros libamájnak induló főfogásból kutyaeledel, de spongyát reá, senki nem főzött még emberarcú kapitalizmust ebben az országban.

Mindenesetre könnyebb azt sugallni, hogy Gyurcsány a vagyonával kérkedett, mint megmagyarázni, hogy miért támogatjuk a vadászok köztudottan koldusszegény rétegét egy kastéllyal, vagy miért kapunk támogatást a Kuszaszemű Varázslótól, de hát szocialistákról van szó, akik ravasz népek, így akarják összezavarni az ellent, mely máris megkezdte a felkészülést a menekülésre, összecsomagolva néhány szállodát, kastélyt, üzemet, alapítványt.
Már csak a lovak közé kell csapni, aztán irány Tonga, esetleg Azerbajdzsán.
Nem, nem Putyin, nem hülye az, hanem Putyin, mit kezdene ezekkel a léhűtőkkel?
Szóval, rohanunk a forradalomba, Botka ott hasal a géppuska mögött, a Téli Palota védői vacogó fogakkal nézik, ahogy felemelkedve nekiküldi népét a kulákoknak, burzsujoknak meg Gyurcsánynak, akiről már anyukája is megmondta, hogy lotyaszájú, és lám, megint ő gyűjtötte a fejére az eleven parazsat befizetett adója felemlegetésével.
Ugyan igaza volt, de a magyar nép bölcs, megmondja, mi jár annak, akinek igaza van...

Ezzel fegyvert adott ellenfelei kezébe, akiknek a fegyver eddig a tomporukat böködte József Attila szerint, és ez volt a megfelelő megoldás, talán még a bajonett hegyének irányán lehetett volna kicsit módosítani...
Így viszont beléphetett tényezőnek az SI faktor (Sárga Irigység) - erre vevők a forradalmárok széles tömegei is, aki tudják, hogy az említett összeg sok, mígellenben Orbán szegény ember és - ezt maga vallotta be, mint Gyurcsány a hazugságot meg a kurvaországot - az is marad, örökkön örökké.
Igaz, hozzá képest Gyurcsány kukában búvárkodó éhes koldus, de a magyar olyan, mint a francia férj, akinek felesége megkérdezte a postás alól: Most akkor nekem hiszel szívem, vagy a szemednek?
Nem kétséges az eredmény...


De ettől a nagyétvágyú forradalomtól lehetne azért tartania Botkának is.
Nem ijesztgetni akarom a forradalmi kisdedet, de atyja már bevett két evőkanál szódabikarbónát, prevenciós célzattal, elkerülendő a gyomorrontást, mikor felfalja gyermekét.
Így aztán bátran szavalhatja:
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig feltehetőleg a 3,14csába, Elvtárs!



:O)))

2017. március 19., vasárnap

KIÁLTÁS A KEMPINGBŐL

Mikor számbavették, hogy ki nem rúgott még Gyurcsányba, kiderült, hogy Szabó Gábor Tuareg valamilyen félreértés folytán most kimaradt a sorból.
Azonnal pótolni kellett.
Nem mondom én, hogy a neves ellenálló máskor nem rúgott egyet-egyet a langaléta pártelnökbe, de most szükségét érezte, hogy nyílt levélben forduljon az egyes számú közellenséghez, és ebben valami egészen újszerű, egyedi tanáccsal lássa el.
Sokan vannak Gyurcsány tanácsadói, egyel több, vagy kevesebb meg se kottyan neki.
Nem gondolom, hogy most kapálgat a kertjében, közben felváltva a majdani remek ételekre és Tuareg tanácsára gondol: "Ha elmegyek méltósággal, ahogy a neves forradalmár tanácsolta, hát olyan libasültet rittyentek, halványvörös káposztával hogy még magának Orbán Viktornak is összefut a nyál a szájában, habár ez rám nézve felettébb kockázatos..."

Hogy mitől tört rá ez az ötlet éppen most a neves forradalmárra, nem lehet pontosan tudni, de az nyilvánvaló, hogy a szavalókórus most is az "Orbán vágya" című örökbecsűt adja elő.
A kórus megadja az alaphangot, mint hajdan az irodalmi színpadok szereplői - időnként előugrik egy Jóskapista és mellét kidüllesztve harsogja: Gyurcsány monnyon le!
Most éppen a forradalmár, kinek lánglelkét lehugyozta hálátlan népe.



Tulajdonképpen értem én a lelki mozgatórugókat, a pénisz-irigységtől az intelligencia-deficiten keresztül a huszonharmadik alabárdos irigységéig a bonviván láttán, mégis, piszkosul zavar ez a kisszerűség, de még jobban az, hogy a kóristák és szólisták mennyire nem értik a demokráciát.
Gyurcsány egy bejegyzett párt elnöke, mint ez többször is kiderült, vannak emberek, akik benne látják a kiutat a demokrácia válságából.
Hogy igazuk van, vagy nincs, ez lényegtelen is, hiszen állásfoglalásuk egyéni ismeretek, élettapasztalat, rokon vagy ellenszenv kérdése, viszont a döntés minden magyar állampolgárnak elidegeníthetetlen joga.
Nem ő az, akinek kapcsán megkérik az állampolgárt, hogy aki rá szavaz, emelje fel a bal kezét, aki meg nem rá szavaz, az emelje fel a másik kezét is, hiszen megkérdőjelezhetetlenül és sokszor a doktrinerségig demokrata, néha még saját rovására is.

Tuaregnek, Botkának meg az összes többinek is joga van ahhoz, hogy másra szavazzon, de ahhoz nincs joga, hogy el akarja távolítani a közéletből azt, akivel kapcsolatban eszi a sárga irigység.
Annyi jobboldali, annyi neonáci, újnyilas, zavaros fejű idióta szerepelt már a magyar közéletben, mégsem lépett fel ellene a baloldalról ilyen durván és egy bulldog szívósságával senki.
Itt vonulászhatott nyíltan a neonyilas Gárda, mégsem váltak a baloldal közellenségeivé, hiszen az már van: Gyurcsány Ferencnek hívják.
Akinek egyébként tenger hibája van, merthogy ezekhez is joga van, viszont dolgozik és odafigyel rá a társadalom, míg támadói hibázhatnak annyit, amennyit csak akarnak, a kutya sem figyel rájuk...



Tudom én, ha valaki kikerül a figyelem középpontjából, rohadt nehéz visszakapaszkodni, erre pedig kiváló megoldás olyan ellenfelet választani, akit támadni eleve garantál valamennyi közfigyelmet, ami a forradalmárkodáshoz nélkülözhetetlen.
Talán mégis el kellene gondolkodni azon, hogy akik ma Gyurcsányban hisznek, vélhetőleg soha nem 
fognak a Puch-al és társaival dúsított MSZP-re szavazni, de kempingezni se mennek a Kossuth térre, mert nem ebben látják a megoldást, ami viszont szívük joga.
Hogy fociból vett hasonlattal éljek, Gyurcsány olyan a politikában, mint Albert volt fénykorában - állt a pálya közepén csípőre tett kézzel, lófrált fel-alá nyolcvannyolc percen keresztül, majd megrázta magát, villant egyet-kettőt és eldöntötte a meccset.
Nem kellett szeretni - én például Tichyt kedveltem nagyon - de nem lehetett kétségbevonni a képességeit.
Gyurcsány képességeit se kellene kétségbe vonni, és legfőképpen nem kellene a politika szereplőinek - főleg, ha csak ötszáz embert képesek megmozgatni, egy másik politikust tanácsokkal ellátni, hogy mikor és hova menjen.

Ez azért is felettébb veszélyes, mert könnyen kiderülhet, hogy aki a demokráciát hirdeti, annak fogalma sincs annak mibenlétéről, de hát ez régi igazság: könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.


Én írhatok bármit Gyurcsányról, mint egérszürke mezei blogger, pártokon kívüli okoskodó, de a politikus fontolja meg, hogy szabad-e másik politikust személyében csesztetni, vagy talán sportszerűbb az általa hirdetett elvekkel, politikai állásfoglalásokkal vagy tervekkel foglalkozni.
A döntés úgyis a választók kezében van, ott is kellene hagyni.
Egyébként meg lehet visszamenni a Kossuth térre forradalmat csinálni, ha van rá kereslet, ha meg nincs, akkor lehet szomorkodni...


Nehéz az elmagányosodott forradalmár élete...


:O)))

2017. március 18., szombat

LÁZÁR KOMMUNISTÁI

Szerintem még nem fogytak el a migránsok, Brüsszelt se döntötte még romba egy földrengés, Lázár mégsem a központi irányelveknek megfelelő ellenségekkel bajlódik.
Furcsa ez, mert az Orbán-család feje, Don Vittorio keményen meg szokta torolni a kilengéseket, egy a család - egy a tábor - egy a zászló - egy az ellenség!
Na jó, legfeljebb kettő vagy három, de azok mind-mind a család ellenségei, nem pedig egyéni ellenségek - Gyurcsány meg Soros olyanok, mint hajdan Rajk és bandája volt, a nép nemzet ellenségei, a liberális imperializmus szekértolói, undorító brüsszelek egytől-egyig.

Erre jön most Lázár, és saját ellenségeket kreál, jóllehet a közellenségek még mozognak, hát helyes ez, elvtársak?
Ki nem találná senki, kik az ellenségek, pedig hát úgy adják magukat, így 28 évvel a rendszerváltás után!
Nyolcszázhatvanezer egy  közellenség került megnevezésre: a kommunisták, a munkásőrök és Kádár János, aki szegény harminchárom százalékban szökésben van, és a tetejébe a ravasz vén komcsi elintézte, hogy senki ne tudja a fejét venni.
De a többi megkapja a magáét, erről gondoskodik a kor nagy ismerője, aki élete legfogékonyabb időszakát, általános iskolai éveit a szocializmus vérzivataros esztendeiben Kolimán a legvidámabb barakk lakójaként töltötte, ahol szüleivel együtt éheztek, fáztak, átlőve oldaluk, de a lelkük mélyén mégis szabadok maradtak.



Egy kiállítás megnyitóján volt olyan kedves megfuttatni eszméit, nagy segítséget nyújtva ahhoz, hogy ne haljunk meg eddigi, rettenetes állapotunkban, és képesek legyünk felépíteni személyiségünket, kockáról-kockára, ahogy illik.
Merthogy mégiscsak ostobaság az ügynökakták iránt érdeklődni, ki tudja, kikbe botlana az érdeklődő mitugrász, keressük inkább azokat, akik kiadták a parancsokat az ügynököknek, merthogy az az igazi, a többi csak terelés a lényegről.
Ugye, ma nincsen egyetlen ügynök sem, vagy akik vannak, az egytől-egyig valódi hazafi mind, merthogy ennek a társadalomnak nincs szüksége arra, hogy az ellene szervezkedőket figyelje, gyermekes túlkapásaik vadhajtásait nyesegesse!
Na, talán Juhász fütyülőjét tovább lehetne nyesegetni, mert annyira el van már szemtelenedve, miként hajdan Berija, de másokat megfigyelni - nincs az az Isten, ez egy demokratikus ország, itt erre emberfia nincs, aki parancsot adna, ezért is szabályozzák újra a nincsmit, erről ír a Magyar Nemzet.

A tárca a készülő új, büntetőeljárásról szóló törvény miatt akarja újraszabályozni a titkos információgyűjtés szabályait.
A lap által megkérdezett ügyvéd szerint az előterjesztés szövegéből az is következhet, hogy ha valaki vásárol egy autót, másnap titkos nyomozás indul ellene, hogy vajon törvényes forrásból származik-e az ára, vagy sem.
Ezentúl tehát minden nyomozásra jogosult hatóság, azaz a rendőrség, a NAV és az ügyészség is folytathat előkészítő eljárást minden olyan esetben, amelyben semmi gyanús nincs.
A hülyeség fertőző, beszállt a DK töltöttgalamblelkű politikusa is a versenybe és közkinccsé tette: "Rákosi Mátyás, Kádár János, Orbán Viktor, így teljes azoknak a névsora, akik hatalmuk megtartásának érdekében a saját népüket megfigyeltették és megfigyeltetik" – közölte a politikus.
Biztosan lehet találni valamilyen gyógyszert, mely lassítja a leépülést, de már az életmód megváltoztatása is sokat lendíthetne a dolgon...
Mióta világ a világ, meg három nap, azóta a mindenkori hatalom mindig figyelte mindenkori társadalmat, merthogy mindegyikük abban volt érdekelt, hogy hatalmi helyzete tartós és zavartalan legyen, és ezt még csak fel sem lehet róni nekik.
Az embernek se róhatjuk fel, ha önvédelemből kamerát szerel fel a libaólra, megörökítve a libát lopni szándékozókat, vagy a ház ajtaja fölé, hogy számba vehesse a hitvesét illetéktelenül felkereső gyanús bakokat.
Az is régi dolog, hogy az ügynökök vagy meggyőződésből, vagy valamilyen zsarolás áldozataként dolgoznak, a világ már csak ilyen.
Lehet fintorogni, de nem érdemes, végtére is Martinovics Ignác is ügynök volt, hogy most Vona
vádjáról szó se essék.
Lázár javasolta, hogy végre mondjuk ki, hogy Kádár János, akit manapság sokan a legnagyobb magyar államférfiak között emlegetnek, nem több köztörvényes gyilkosnál.
Sokat elmond ez Lázár élettapasztalatáról és árnyalt gondolkodásra való képességéről...

És akkor itt van a komcsik kérdése.
Nyolcszázezer párttag volt, mind tagdíjat fizettek, aztán a rendszerváltásnál a pártvagyont úgy kezelték,  mintha az ellenállók - mind a tizenöten - adták volna össze a rávalót.
Vicces volt, de a közhangulattal nemigen volt érdemes szembemenni, így aztán ma magánzsebekben van a vagyon zöme.
Lázár szerint kétféle kommunista volt, a meggyőződéses, aki egy tróger, némelyike gyilkos, másika meg fertőz, mint a pestis - ez a rosszkomcsi, mígellenben van a jókomcsi, aki karrierje érdekében hagyta magát belekényszeríteni a pártba.
Bizonyára voltak sokan az utóbbiakból is, ezeket korbáccsal verték, hogy töltsék ki a felvételi kérelmet, aztán évekig kínozták őket, mert nem volt rájuk felvételi keret, a sorállástól elzsibbadt a lábuk... - na, ezektől én akkortájt is, most is hányingert kaptam, kapok.
Jómagam a rosszkomcsik közé tartoztam, mert én önként és dalolva léptem be a Pártba, de nem, mint ahogy Brezsnyev macskája ugrott fel a búboskemencére, hanem valóban önként.
Azt gondoltam, hogy a társadalomban rengeteg a hibás gyakorlat és az ellentmondás, van még mit smirglizni a szocialista viszonyokon, és ha ebben részt akarok venni, akkor részt szeretnék venni a döntéshozatali folyamatokban is.
Így aztán párttag lettem, üldögéltem különféle testületekben - tiszteletdíj nélkül, elmondtam a véleményem, ez sokszor nem tetszett a hivatalban levőknek, de legalább elgondolkodhattak rajta, némelyiknek volt is mivel.
A rendszerváltás előtt is ezt tettem, az meg a reformkommunistáknak nem tetszett, aztán kilépett belőlem a pártom és ott maradtam az elveimmel magamra.
Most meg itten még azt is meg kell érnem, hogy Lázár - aki a rendszerváltás idején még általános iskolás volt, akire én kötöttem fel ünnepélyesen az úttörőnyakkendőt - minősít engem, - ez meg őt minősíti...


A munkásőrség más tészta.
Már vagy húsz éve erőlködik a hatalom, hogy létrehozzon valamiféle Nemzeti Gárdát, átmenetileg, hiánypótlónak lett aztán Magyar Gárda meg Betyársereg, mert mindig vannak emberek, akikben buzog a vágy embertársaik kordában tartására.
Nem mindegy, hogy a buzgást az állam kontrollálja, vagy nem, utóbbi esetben a barmok elszaporodásának nincs határa.
A Munkásőrséggel két baja volt a rendszerváltóknak.
Az első, hogy mikor kimondták a nevét, összecsinálták a lábuk szárát, a másik meg, hogy egy Istennek se tudtak semmit a rovásukra írni.
Azt már mégse róhatták fel nekik, hogy minden árvíznél ott lapátoltak, azt se nagyon, hogy börtönből szökött gyilkosok után kutattak szakadó esőben a szántóföldeken, azt se, hogy óvodákban festették a kerítést, javítgatták a játékokat, legfeljebb irigykedhettek rájuk, mert a gyakorlatokon remek pörkölteket főztek bográcsban, és nekik nem küldtek egy csajkányit se.
Most Lázár azon kínlódik, hogy nyilvánosságra kell hozni a nevüket, mert ez fontosabb az ügynöknévsornál, amelyből esetleg kiderülhetne, hogy a mai hősök és felmenőik nem mostanság lettek hősök.
Ők a hős partizánok leszármazottai, hajdani KISZ-titkárok, az Ifjú Gárda lelkes tagjai, akik akkor acélszürkében, míg ma terepszínűben bohóckodnak, és még csak árvíz esetén se mennek ki a gátra, mint tette azt Nagyurunk, felemás gumicsizmában, komoly pofával tanulmányozva térképét, a Sándor György humoralistától erre az alkalomra kölcsönkért szabásmintát...
És kiderülne, hogy az egyházak szentéletű papjai közül hányan voltak besúgói egymásnak, hányan voltak ügynökei az ateista hatalomnak.

Szóval, Lázár kirúgott a hámból, és nem lennék a helyében, mikor a Vezérnek eszébe jut apja karrierje, vagy akárcsak a sajátja is.
Jobb erről nem beszélni, nem pedig hülye eszmefuttatásokkal a lakosság eszébe juttatni, hogy milyen göröngyös is az ember életének útja.
Még azoké is, akiknek elveik vannak, hát még azoké, akik az elveket csak hírből ismerik...



:O)))

2017. március 16., csütörtök

MOSÓ MASA ÖSSZEMOSODÁJA

Az agyamra megy, mikor valaki elkezdi fejtegetni, hogy a politikusok mind egyformák, meg, hogy mind lop - egyik kutya, másik eb.
Nem igaz.
A politikusok egyáltalán nem egyformák, vannak tisztességes politikusok, meg vannak trógerek, és hogy mikor melyik halmaz kerül többségbe, nagyban függ az aktuális hatalomtól.
A mostani hatalom - adjon nekik kényelmes zárkát az Úr - gyárilag korrupt, vazallusait központilag korrumpáló maffia, melynek tagjai maffiózókká váltak, válnak vagy fognak válni, mert nincs más választásuk.

A módszer nem új és nem ismeretlen - a maffia katonájának részt kell venni egy gyilkosságban, utána már nem kérdéses feltétlen hűsége, elkötelezettsége.
Aki nem hajlandó ezt megtenni, az biztonsági kockázattá lép elő, és örülhet, ha élve megússza, értsük ezt politikai vagy köznapi értelemben egyaránt.
Ennek ellenére akadnak kivételek, még ebben a zord környezetben is, akik nem helyezik klubhűségüket emberi tisztességük elé, és szembefordulnak azokkal, akiket elvbarátaiknak gondolnak.
Nem mondom, hogy Simicskából Grál-lovag lett, de nem tartom kizártnak, hogy amikor megízlelte saját bőrén is a diktatúrát, változott valamelyest az álláspontja, de például - minden egészséges gyanakvásom dacára simán el tudom gondolni, hogy Hadházy Ákosnak egyszerűen nem bírta a gyomra a politikának csúfolt rablás látványát.
De azt is felháborítónak tartom, ha megkérdőjelezhetetlen tisztességű embereket mosnak össze bűnözőkkel.
Hát hogy lehet egy Lendvai Ildikót egy napon emlegetni egy Orbán Viktorral, aki a tetejébe még nyáladzó idiótának is néz téged, és annyira sem becsül, mint a focipálya talajából valamelyik végével kikandikáló kukacot?


Ha ez a hétköznapi társalgás része, hát Isten neki, fakereszt, nem lehet mindenki szabadidejében agysebészként dolgozó atomfizikus, tele van a világ szerényebb képességű emberekkel, akik saját maguk ellenségei.
Legszebb példája ennek a Múzeum kőrúton mosolyával az embereket rémisztgető egyfogú hölgy, a magyar fogtündér, aki nyálfröcsögve védte kedvenc Viktorát, aki megvédi őt attól, hogy orális tevékenysége során szakmai hibát vétsen.
Vagy az ávósozó ostobát, aki ugyanott védi a demokráciát a demokratáktól, és tenger eszével nem veszi észre a Párt ökle és a mai hárombetűs erőszakszervezet közötti feltűnő hasonlatosságot.

Na, de itt az okosabbja is meghülyül időnként.
A Válasz című portál ad hírt arról,  hogy megalakult a Közös Halmaz Alapítvány, melynek célja - remélhetőleg nem az Alapítvány tagjai szerint - leszámolni a komcsizással és a nácizással.
Ősi jobboldali törekvés ez, hozzuk azonos platformra a nácizmus és a kommunizmus bűneit, aztán kérjük ki magunknak, ha valaki felemlíti azt a néhánymillió meggyilkolt zsidót, a nácizmus jellemgyilkos légkörét, a világháború áldozatait.

Mondjuk azt, hogy a Szovjetunió is megtámadta volna Németországot, mert akkor máris jogos a német támadás és jogos és erkölcsös  a mi csatlakozásunk is a náci hadigépezethez, és felejtsük el, hogy a "volna" nem történelmi kategória.
Ha így kezeljük a dolgokat, akkor könnyebb elfelejteni Kamenyec-Podolszkíjt, meg a magyar államapparátus által bevagonírozott és halálba küldött zsidókat, a halálakor 24 éves, hősi halott nagybátyámat, akit Makónál hajtottak a szovjet hadigépezet elé, hogy a puskájával tartsa fel őket a kukoricaföldön.


És feledjük el Radnóti gyilkosát, feledjük a budapesti nyilasokat, meg hozzuk egy kalap alá Horthyt és Kádárt.
Nem írnék most a fehérterror ötezer áldozatáról, akiket nyakig a földbe ástak, majd lovakkal tapostattak, nem írok a gyümölcsösben fehér tisztek által felakasztott festőnőről, akinek az volt a bűne, hogy a Tanácsköztársasággal rokonszenvező témát választott festményeihez, nem írok most az elevenen megnyúzottakról, de nem írok arról a kétszáz kivégzettről sem, akiket bírósági eljárás után végeztek ki, és akiknek többsége vastagon megérdemelte a kor büntetőtörvénykönyvének legsúlyosabb ítéletét, - volt miért kiszabni.
De összemosni egy olyan társadalmat, mely a hárommillió koldus országa volt azzal, melyben a parasztság felemelkedett, a munkás megbecsült tagja volt a társadalomnak, a cigány munkalehetőséget, gyermeke kiemelkedési lehetőséget kapott - nevetséges törekvés.
Lehet, Sztálin egy ázsiai despota volt, de Magyarországon még a legvadabb Rákosi-rendszer sem idézte a sztálinista viszonyokat, habár az életet nem nagyon szépítette meg, - Recsken sem volt mindennapos a libasült.
Kádárt összemosni Horthyval azt jelenti, hogy elfogadjuk a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának szükségességét, a vidéki magyar zsidóság kiirtását, a megszállóként Ukrajnában elkövetett emberiség ellenes bűntetteket.



Azt írja az alapítvány jelmondata: "Nem kell meggyőzni egymást,  megérteni igen."
Hát, sajnos, ez nekem nem fog menni, és attól tartok, a gyerekeimnek sem, pedig ők az alapítókkal egy korosztály, csak éppen ismerik talán a történelmet.
Nem hiszem, hogy valaha meg fogom érteni azt, aki zsidózgat, cigányozgat, mert pármillió áldozat megakadályoz ebben.
Nem fogok könnyes szemmel belbőgni az éjszakába Trianon miatt, merthogy tanultam történelmet és tudom, hogy részben saját magunknak köszönhetjük, hogy az új nemzetállamok hallani sem akartak rólunk.
Nem fogom megérteni, hogy akik Koszovó ügyében, vagy az erdélyi autonómia ügyében oly harcosan kiálltak, miért nem képesek elfogadni a románok, szerbek, szlovákok hajdani igényét saját államukra - nem vonva kétségbe a határok megvonása során elkövetett igazságtalanságokat.
Nem fogom elfogadni, hogy Trianont a honvédő háborút folytató Tanácsköztársaság okozta, még kevésbé a Károlyi elleni vádakat.
Szóval, lehet történelmi vitákat folytatni, de vannak megbocsáthatatlan bűnök, és ezek tekintetében nincs szarmaszatolás, nincs megalkuvás.
Aki náci, azzal nincs dolgunk, aki antiszemita, rasszista, azzal se sok.
Lehet velük vitatkozni, de megérteni nem lehet - és nem is szabad.



Vonatkozik ez a mai politikára is.
Gyurcsány nem azonos kategória Orbánnal, és lehetne sorolni - Gőgös Zoltán sem, Hadházy sem,

Lendvai Ildikó sem, Kovács László sem, Gémesi sem, még Botka sem, mert nem tisztességtelenek.
És valószínűleg hosszan lehet folytatni a sort, akár jobboldali barátainkkal is, mert hiszek abban, hogy ők sem akarják összemosni a gyilkost az áldozattal, a gyilkos ideológiát az ideológiamentes, tisztán hatalmi érdekeket szolgáló gyilkosságokkal.
Nem megérteni kellene egymást, inkább tanulni, és megismerni a tényeket.
Talán még nem késő...



:O)))