KI AZ UTCÁRA

Rengeteg dolog történik körülöttünk, de valahogy mégsem történik semmi.
Mintha egy mocsárban vergődne az ország, mintha mázsás sárkoloncok húznának vissza meg lefelé - ilyen rossz morális állapotban Rákosi óta még soha nem voltunk.

A kormánypárt azt erőlteti, hogy Magyarország jobban teljesít, csak azt nem mondja meg, hogy mihez képest, mert ha a II. Világháború utáni Magyarországhoz mérjük, akkor eléggé elszomorító a kép.
A háború után 25 évvel, 1970-re ez az ország élhető lett, volt munka, volt étel, volt kulturális élet, színház-mozi-könyv elérhető áron, felépült vagy hétszázezer panellakás, kétmillió újdonat panelproli ismerkedhetett a fürdőszobával, a melós építgette a kis nyaralócskáját, ahol a hétvégeken elbogarászott a kertecskéjében, főzte a szomszédokkal, haverokkal rokonokkal a bográcsgulyást.
Esténként a televízió előtt megihatta a két üveg sört, és lássuk be, általában azért oly kevés kell a boldogsághoz.

Igaz, diktatúra volt, de legalább nem egy ember hasznára, még ha ezt a mai huszonéves engesztelhetetlen bölcsek másként is gondolják.
Volt társadalmi mobilitás, a lehetőségekhez képest magas szintű oktatás, egészségügyi ellátás, nyugdíj a parasztnak, virágzó falu.
A mi nemzedékünk világháborúja a rendszerváltozás volt, azóta eltelt 25 év és nem is taglalnám, hogy ma mi a helyzet – hát akkor minél is teljesít jobban Magyarország?

Lehet, hogy az Orbándúlást megelőző időszak nem volt túl sikeres, de a nagy sikertelensége mellett azért folyamatosan növekedett az életszínvonal, a pénzügyi- gazdasági világválság két évétől eltekintve azonban az országot már úgy kapta meg népünk kegyéből vagy ostobaságából Orbán és bandája, hogy az Unión belül a legjobb kilátásokkal rendelkeztünk a gazdasági fejlődés tekintetében.
Merthogy - bár építettünk nyolcszáz kilométer autópályát és építettünk – felújítottunk háromszáz iskolát, építettünk három hidat, kétszáz ipari parkot, kórházakat és rendelőintézeteket építettünk, bővítettünk százas nagyságrendben - a költségvetési hiányt emellett is sikerült normális mértékűre szorítani.

A szocialisták az IMF hitelből tartalékot képezve adták át a kormányt, a nyugdíjpénztárakban háromezer-milliárd forint állt a majdan nyugdíjba menők nyugdíjára fedezetül, az államháztartás hiánya pedig alacsonyabb volt, mint manapság, jóllehet hol van már a nyugdíj-megtakarítás háromezer milliárdja, hol van az IMF hitelből megspórolt pénz, és ugyan – mi épült ebben az országban az elmúlt négy évben?
Mikor a miniszterelnök felavat egy negyven munkahelyet teremtő kutyatáp-üzemet, az ember nem tudja, sírjon, vagy röhögjön, mikor eszébe jut az Audi, az Opel vagy a Mercedes, a Hannkook abroncs-gyára, vagy a nyolcszáz kilométer autópálya mellett a Ráhel esküvőjére felújított tanyasi út.

Az ország helyzete nem könnyű, a tartalékok kimerültek, amit nem lopott el Orbán és környezete, azt eltapsolták, külpolitikailag éppen kezdünk átmenni mínuszba, bár most azért vannak pozitív fejlemények is, hiszen Kína engedélyezte a liba-exportot.
Ha csak minden kínainak egy libát szállítunk, akkor a Balaton kicsi lesz libaúsztatónak, viszont megfelelő fajtaválasztással a szállítási költséget megtakaríthatjuk, repülhet is az a liba, Viktor meg terelgetheti röptében, úgyis mindig a fellegekben szárnyal, miközben erősen akar…

A legszomorúbb, hogy a nép nem hisz a szemének, és még mindig sokan vannak, akik lelkesednek ezért a kóklerért, aki maga a megtestesült középszer, és talán ebben is van a titka.
Olyan, mint a falusi jogász, aki bemegy a kocsmába és együtt iszik majdani kuncsaftjaival, akit a nép a háta mögött a keresztnevén szólít, ha együtt isznak, akkor hátbacsapkodja: hogy vagy dokikám?

Kiröhögi, mikor tudatmódosult állapotában összehányja magát meg a kocsmát, de azért hazataligázza, hiszen emberrel esik az ilyesmi.
Az ötvenedik vesztett pere után is bánatosan csóválja a fejét, hát, hiszen mindent megtett szegény, és hogy nem ismerte a vonatkozó jogszabályt? – hát istenem, ki a franc képes olyan vastag könyvet kiolvasni, nem?

Ha azt mondják, hogy ez az ember lop és már magántulajdona a fél ország, akkor mosolyogva csóválja a fejét, hogy nono, és a Nokiás-doboz?
Mert ez az ember ő maga, személyesen, a primitivizmusával, melyet éppen csak annyira öntöttek le zománccal, hogy a parlament kapujából ne küldje el az őr máshová koldulni, és valamelyest azért különbözzön tőle, de csak annyira, mint a felbokrétázott temetői ló az igavonótól.

Ül az ország a semmi közepén, barátaink nincsenek, szövetségeseink nem bíznak bennünk, a külvilág úgy néz ránk, mint egy gusztustalan és büdös koldusra, az ország gazdasága romokban, a szakemberek azon tanakodnak, hogy még a választások előtt dől be huszonkét kórház, vagy majd csak utána, mi meg éppen háromezer milliárdos kölcsönöket akarunk felvenni egy olyan üzletre, mely erősen kétséges, hogy rentábilis lesz-e valaha is.
Hogy el lehet-e hajtani ezeket, azt a fene tudja, mert ezek nem csak reggel, délben meg este hazudnak, hanem éjjel-nappal, a nap huszonnégy órájában, és a bambák országában sikerrel.

De miért is csodálkozunk ezen abban az országban, ahol egy szélhámos eladhatta a Nyugati-pályaudvar tetőszerkezetét – szélhámosokban roppant jók vagyunk…

Mindenesetre az biztos, hogy március 15.-nek jelentős szerepe lesz a választások eredményében, mint ahogy a hajdani 2006-os nagygyűlésnek is óriási volt a jelentősége, - az emberek ugyanis csak az erősekhez szeretnek csatlakozni, vert hadakkal együtt futni kinek van kedve, nem igaz?
Hát mutassunk erőt, mutassuk meg, hogy Magyarországon még mindig többségben vannak a normális emberek, menjünk ki a Szabad sajtó útjára, az még van, ha már szabad sajtó éppenhogy csak…
Legyünk sokan, legyünk elegek ahhoz. hogy hihető legyen, hogy kormányváltást akar az ország.

Hogy magunk is higgyünk benne – ez az első lépés a normális, élhető, az anyagi jólétet nélkülöző embert is tisztelő és támogató Magyarország, a Magyar Köztársaság felé.

:O)))

BOMBÁK BAMBÁKNAK

Már megint a Fidesz tematizálja a közbeszédet.
Mint írják a lapok, a kampány hátralevő részére beígért két kommunikációs bomba közül az egyiket nagy szorgalmasan fel is robbantotta, bevetette a Zuschlag nevű csodafegyvert.
Mit mondjak, a Simon-ügyhöz viszonyítva ez olyan, mintha Tibbets ezredes az Enola Gay bombateréből  az atombomba után ledobott volna még egy zacskó gumicukrot is Hirosimára.
Simon ügye rengeteget ártott és árt az ellenzéknek, miközben Zuschlag daliás léptekkel elmehet a francba a reklámzacskójával, mögötte verhetik a díszlépést fideszes cimborái.

A tetejébe az ügy módot adott rá, hogy személyesen Zuschlag szájából hangozzék el a Gyurcsányt minden korrupciós vádtól távol tartó mondat, így aztán a nagy nekiveselkedésnek semmiféle eredménye nem lett, hacsak az ötlet gazdái a nagy erőlködéstől be nem csináltak.
Mindenesetre nekem legjobban ezekben a vádakban a pénzek csomagolási módja tetszik, komoly ember már ezen is röhög, de ez itten a mosoly országa, itt kevés a komoly ember.
A Nokiás-doboz után jött a whiskys-doboz, most meg itt a reklámzacsi, még csak nem is környezetkímélő változatban, ötvenmillió forinttal kibélelve.
Hogy mennyit kellett fizetni Zuschlagnak a megfelelő sztoriért, a fene se tudja, de miután visszaadta a lenyúlt lóvé egy részét, hát nem hiszem, hogy a rabkeresményéből fel tudta volna tölteni a családi kasszát, így aztán túl drága nem lehetett a fiú, aki egyébként sem egy atomfizikus típus, ha most jött rá a kitálalhatnék.

Anno lett volna miről kitálalni, hiszen ő pontosan ismerte a pártfinanszírozás ágas-bogas útjait, a kormánypárt és az ellenzék közötti osztozkodás minden csínját-bínját, a kontaktszemélyeket, és hát mit mondjak, nem véletlen, hogy míalatt ő ült, mint nyárilúd a jégen, addig Szijjártó beutazta a világot államköltségen és remek üzleteket szerzett a kedves papának, aki vasútban utazik.

De Zuschlag eddig nem tálalt ki, mert azt hitte, majd ezért bárki is hálás lesz, holott rajta kívül mindenki tudja, hogy a hála nem politikai kategória.
Most írt egy megbízói által megfelelőnek ítélt könyvet, melyben kifejtette, hogy neki azért adtak ötvenmilliót, hogy lépjen le a politikai színtérről, ami azért aranyos, mert Zuschlag fénykorában, Rolexestől – Armani-öltönyöstől sem ért egymilliónál többet, és ebben már az az összeg is benne van, amit az ÁTEV fizet a kutyatáp-alapanyagért.
Mindenesetre arra jó, hogy a Fidesz hívőiben elmélyítse a hitet, miszerint ezek a szocialisták amikor éppen nem hazudnak, akkor lopnak, vagy fordítva.

Mint a mai Egyenes beszédből megtudhattuk, várható még egy Hagyó–bomba is, mert az is egy tróger, hiszen volt börtönben is.
Az egyébként kiválóan szereplő Gréczy Zsolt elfelejtette felhívni a jólértesült riporter figyelmét arra, hogy ezidáig csak és kizárólag Zuschlag rendelkezett jogerős ítélettel a megvádolt baloldalai politikusok közül, a többiek között pedig volt már, aki kártérítési pert nyert az indokolatlan előzetes fogvatartás miatt Orbán apparátusával szemben.
Hogy Orbánék húzzák a pereket, mint a rétestésztát, ez a kormányoldal érdekét szolgálja, mint ahogy bizonyos eljárási cselekmények időzítése is, de az ilyen pitiáner trükkökhöz már hozzászoktunk, Zuschlag jelenlegi ügye sem fog nagy megdöbbenést okozni.

Azért ez a csomagolás-ügy felülvizsgálatra szorul, ugyanis az alkalmazott megoldások hol vannak a Tanú című film eleganciájához?

Kanyarban sincsenek.
Az ürgebőrbe kötött dokumentumokban volt valami naiv báj, de ezek a dobozok meg zacsik felettébb primitív megoldások, ez – bátran mondhatjuk – az olvasó végtelen lebecsülése.
Mindenesetre várjuk az utolsó bombát, feltehetőleg Rózsa Flores írásban igazolja, hogy személyesen Gyurcsány lőtte ki azt a golyót, mely kioltotta életét, tanúként ezt Kossuth Lajos is aláírja, merthogy ő is látta, amint Ferenc elégedett képpel belefújt a pisztolya csövébe.
Minden változat elképzelhető, csak az nem, hogy az ellenzék kommunikációja offenzív legyen.

Egyedül Vadai Ágnes próbálja a puccskísérlet tényét átvinni a közbeszédbe, de kevés sikerrel, pedig még igazat is mond.
Ugyanilyen szándék a Fidesz részéről bármekkora ordas hazugság esetében azzal járna, hogy a legkisebb falu legostobább Fidesz-aktivistája is ugyanazt a nótát fújná, mint Viktor, így aztán az emberek elgondolkodnának – mindenki ezt mondja, akkor bizonyára igaz lehet.
Csak védekezve nem lehet nyerni, támadni kell.
Szanyi kapitány bezzeg tudja ezt, mérgelődött is ma egy sort az Egyenes beszédben, ő legalább nem teszetoszáskodik, meg is mondta a tutifrankót.
Meggyőző volt, kár, hogy ő is magányos harcos a magyar politikai dzsungelben.
Na, mindegy. majd csak eljön az igazság pillanata, addig meg még sok szép Fidesz-trükkben lesz részünk, meg megnézhetjük a felcsúti stadionban Havas Henriket, hogy lássunk már valami szépet is az ATV-ben.

:O)))  

CÉLEGYENESBE FORDULVA

Itt állunk egy hónappal a választások előtt és senki nem tud semmit.
Mert azt azért nem kellene túl komolyan venni, amit a politikusok mondanak, annál már csak a közvélemény-kutatók prognózisai megbízhatatlanabbak.
Ez az egész helyzet olyan, mint amikor a gazda meg a felesége éjjel mozgást hall a libaólban, egyik felkapja a kapanyelet, másik a sodrófát és kirohannak rendet tenni.
Senki nem lát semmit, mindenki ordít, ugat, gágog, sikít, gazdáék ütnek, mint a bolondóra, majd reggel ott hever a földön egy róka, tíz liba, meg a gazdasszony, és bár a gazda elégedett – így se rossz – azt azért nem lehet mondani, hogy ez egy sebészi pontossággal  tervezett akció volt.

Túl sok a bizonytalansági tényező, túl sok a rejtőzködő szavazó – ők nem azok, akik azt mondják, hogy még nem tudják, kire fognak szavazni, hanem azok, akik a pártpreferenciájukat aszerint váltogatják, hogy éppen kivel beszélnek, ha meg a hatalom vagy a szélesebb nyilvánosság kérdezi őket, akkor automatikusan kormánypártiak lesznek.
Érthető, meg kell élni valahogy.
A kérdés itt az, hogy akiket Orbán rendszere megsértett, akiknek érdeksérelmet okozott, azok hogyan fognak gondolkodni.
Sokan vannak, némelyik már nem is emlékszik, hogy Orbán vette el a nyugdíját…

Három variáció lehetséges.
Az első, a valláserkölcsi közelítés.
Ugyan Viktor belém rúgott, leköpött, elmondta, hogy egy hulladék senki vagyok, éppen éhendöglök, de én tudom, hogy az Élő Isten jót akar nekem.
Meg vagyon írva a preambulumban, hogy a komcsik ördögtől valók, és ha ők nyernek, akkor jön a kanördögök öregapja, a Gyurcsány és akkor meg lesznek pocsékolva a szüzek, és vége lesz a mai jólétnek, mert megszüntetik a közmunkát és az Egykulcsos Adót, melyet mindahányan úgy imádunk!
Keresek is gyorsan valakit, aki leírja ezt helyettem, mert én csak az X betűt ismerem, de ez éppen elég a győzelemhez!

A második a nihilista felfogás, hívei szerint a politikus mindegyforma, mindegyik lop, csal, hazudik és engem fosztogat, ezért ott dögöljenek rakásra, ahol vannak, a választások napján meg különösen!
Ezért aztán el se megyek választani, majd valahogy túlélem ezeket is, válasszanak akárkit, ha meg nem, majd a család eltemet, vagy feltesz a kredenc tetejére, és ha a Julika nem néz italközi állapotában Vegetának, akkor elleszek ott békésen.
Kis ember vagyok én, úgysem számít a szavazatom, úgyis azt csinálnak ezek, meg a tuggyukkik, amit akarnak, lemutyiznak ezek egymás között mindent, minek feszengjek?
Majd nyalok kicsit, bokázok és vigyorgok, mint a tejbetök, vagyok én egy izgága lúzer?

A harmadik a Bronson-effektuson alapuló közelítés, a bosszúvágy.
Merthogy engem ezek a patkányok megszívattak, alapvető anyagi érdekeimben sértettek, engem kirúgtak a munkahelyemről és most huszonnyolcezerért gályázhatok hóban-fagyban esőben. Nézegethetem az önkormányzati képviselők zsírosra hizlalt pofáját, miközben az asszony meg se mer mukkanni a munkahelyén és szorgalmasan bólogatnia kell idióta jobbikos főnöke turulszaros hülyeségeire, holott hajdan ő volt itten a Hazafias Népfront helyi alelnöke, és úgy utálja ezeket, mint liba a nokedlis libapörköltet.
A gyerekem a diplomájával London-alsón mosogat, az unokámnak meg esélye sincs diplomát szerezni, ezek a tetvek meg azt hazudják, hogy nincs tandíj.
De most elmegyek és behúzom nekik az ikszet!
Remélem, ez lesz az az iksz, amelyiktől majd megáll bennük az ütő, de hívom magammal a haverokat meg a szomszédasszonyt is – lesz, ami lesz, még meg is hálálom, ha kell, pedig már kissé megereszkedett…

Az első két kategória a Fidesz kedvence, mert bár Kubatov maga sem hitte, hogy ilyen állatfajta létezik, de lám, mégis – meg kell őket becsülni.
A harmadik kategória neccesebb, mert az ilyen sunyi módon úgy kerül fel a listákra, hogy a szavazata a Párté, oszt csak a végén ér bennünket meglepetés, mikor kiderül, hogy valakik mégiscsak a komcsikra szavaztak.
Ilyenkor aztán érheti csalódás azt, aki kitalálta, hogy a győztes mindent visz, mert irgalmatlan nagyot lehet pofára esni.

Nem is saját magában bízik a Fidesz, inkább a baloldaliak közismert kommunikációs tehetségére építi a még nem teljesen szép, de már szebb jövőt.
Merthogy nekik azt kellene mindenhol mantrázni, hogy kik az Orbán-éra vesztesei, és arra bíztatni őket, hogy torolják meg a rajtuk esett sérelmet, most van az ideje, mikor visszaüthet rendőr, tűzoltó, közalkalmazott, orvos, rezidens, közmunkás, pedagógus, földnélkülivé tett paraszt, elzavart trafikos, és az összes többi megalázott, kifosztott kisember.
Ha el lehetne hitetni velük, hogy ők is valakik, a társadalom értékes tagjai, akiknek befolyásuk van a politikai folyamatokra, akkor ennek a velejéig rohadt rablóbandának esélye se lenne.

Még van egy hónap, még mindig nem lenne késő, persze ehhez mással kellene foglalkozni, nem a szövetség átnevezésével, de hát vagyok én egy PR szakember?
Mindenesetre most kellene feléleszteni az olyan jelszavakat, melyeket a baloldali szavazó ismer és szeret, most kellene biztatni őket, hogy húzzunk bele!
Hát húzzunk bele!

:O)))

LASSAN VÉGE

Tulajdonképpen folytatása nincs a dolognak, már csak levezető mozgások vannak hátra Ukrajnában.
Az orosz „hadgyakorlat” befejeződött, búcsúzóul Moszkva még kilőtt egy interkontinentális ballisztikus rakétát, majd közölte, hogy az előre számított célterületen csapódott be – a rakéta hatótávolsága 11000 kilométer.
A Krímben csend van, az orosz flotta és az ott tevékenykedő egyéb csapatok - akiknek legfőbb feladata az volt, hogy az ukránok előtt parádézzanak és a mellüket döngessék, mint Tarzan majma - megmutatták, hogy ki az úr a háznál, és ez elég is volt, ma már visszaengedték a nemzetközi repülőtérre az ukrán katonákat is, most közösen őrzik az objektumot.
Putyin éppen nem is érti, hogy miről beszélnek mindenféle orosz erőkkel kapcsolatban, de egyébként is hozzávetőleg hatezer katonáról szólnak a becslések, ebben benne vannak a flotta erői is, ennyi élőerővel, nehézfegyverzet és légierő nélkül pedig egy komoly konfliktust nem kezd Moszkva.

A nyugati politikusok körbekiabálják Putyint, ezen felbátorodva a mieink is harciasabbakká válnak, miközben tele vannak aggdalommal, hogy mi lesz a már levajazott kis paksi üzletükkel.
Közben – ahogy ez már lenni szokott – az ukrán politika visszamenőlegesen igazolja azt, hogy az oroszok nem véletlen verték magukat a földhöz.
Julia Timosenko már meghirdette, hogy az orosz flottának minél előbb el kell hagynia Ukrajna területét, mert biztonsági kockázatot jelent Ukrajna számára – én meg azt hiszem, hogy lehet, hogy az a terület fogja elhagyni Ukrajna területét, melyen az orosz flotta állomásozik, és utána mindenki tapsol, mert az oroszok végre nyugalomban lesznek, az ukránok meg egyelőre megússzák az ország egyharmadának elcsatolása helyett a Krímmel.

A Nyugat beleesett abba a csapdába, hogy azt hitte, Oroszország majd szájtátva bámulja, hogy levadásszák róla érdekszférájának legnagyobb országát, a regionális középhatalomnak számító Ukrajnát.
A szirénhangok, melyekkel az ukránokat az Unióba csalogatták felbőszítették az oroszokat, különös tekintettel arra, hogy úgy működnek Ukrajna számára, mint a lélegeztetőgép, lévén Ukrajnának energiahordozója nincs egy csepp sem, az ukrán ipar a T-34-esek korából örökölt technológiával előállított termékeit csak a hatalmas és relatíve igénytelen orosz piacon képes elhelyezni, nyugaton teljességgel versenyképtelen.
Az ukrán mezőgazdaságot a Szovjetunió felbomlása során ugyanúgy szétverték, mint a mienket, és ha a honi állapotokat nézzük, akkor sincs sok okunk a vidámságra.

Oroszország igen baráti áron szállította a gázt és olajat a testvérnépnek tekintett ukránoknak, és ha az ukránok nem akarják zsarolni, akkor a jövőben is arrafelé vezetett volna az orosz szénhidrogének útja az Unió felé.
Sajnos vagy tizenöt év ádáz munkájával sikerült elérniük, hogy az ukrán gáztranzitot megbízhatatlanná tették és erre most csak rátett egy lapáttal a mai probléma.
Persze ez Amerikát és Angliát nem érdekli, ők nem az oroszoktól szerzik be a gázt, a franciáknál atomerőmű-atomerőmű hátán őket sem zaklatja fel, ha leáll az orosz gáz, a németek pedig kapnak a Balti tenger felől, úgyhogy ha itt szívni kell, hát nekünk horpad be a homlokunk.

Bölcs elemzők azt fejtegetik, hogy Putyin megrettent attól, hogy kizárják a G8 együttműködésből, de azt hiszem, tévednek, mint ahogy abban is, hogy azért aggódnak, mi lesz Oroszországgal, ha elveszíti energiahordozóinak európai piacait.
Hát az lesz, hogy felgyorsul a Kína felé vezető orosz csővezetékek építése, aztán Kína gazdasága szépen felszippantja az egész orosz gáz és kőolajtermelést, Európa meg átáll a fatüzelésre - Orbán személyesen fogja kisbaltával járni a Svábhegyet, és aranykerékpáron tolja majd haza a hegyoldalból kivágott fát.

Azon meg nagyon kellett röhögni, mikor Orbán tanácsokkal látta el az Uniót, miszerint az orosz katonai lépésekre azonnal válaszolni kell, de még véletlenül sem katonai lépésekkel.
Ballagsz hazafelé, egy koma bunkósbottal fejbe akar vágni, te pedig megfenyegeted, hogy legközelebb nem veszel tőle hízott libát.
Igen hatékony módja a támadás elhárításának, ezen majd sokat töprenghetsz a kórházban, fejeden a kötéssel.

Putyinnak egyébként esze ágában sincs katonailag nagy hacacárét rendezni, éppencsak

tudatni akarja Amerikával, hogy hol kezdődik az oroszok orra, ha hadonászhatnékjuk támad.
Azt mindenki pontosan tudja, hogy amelyik ország nyílt szárazföldi konfliktusba akar keveredni Oroszországgal, az igen rosszul járna, nem is kockáztatja ezt senki.
A Krím meg orosz marad, mondjon a fonottkalács-küllemű szépasszony bármit is.
Ha kell, majd lesz belőle önálló állam, és akár népszavazással is meg lehet majd erősíteni a döntést, hisz oroszok lakják, aztán majd köt védelmi egyezményt Putyinnal, ő meg nekik fizeti Szevasztopol bérleti díját.

Úgyhogy fel van adva a lecke a hoholoknak: vagy észhez térnek és megkeresik a modus vivendit Putyinnal, vagy igennagyon szegényen fogják végignyomorogni a következő ötven évet, meg még fáznak is kicsit telente.
Európa pedig nem fog segíteni, mert nincs miből.
Amerika el van foglalva Kínával, attól tartok, hogy el is lesz foglalva velük ebben az évszázadban, miközben mellesleg el van adósodva fülig neki.
Orbán meg majd lassacskán csak rádöbben, hogy ki is ő világpolitikai méretekben – halványzöld  libapotty a harmatos réten.
Az csak a baj, hogy mi mindig erre cseszünk rá, a „sajátosan magyar” gondolkodásunkra, melyet egyébként más nyelvek csak primitív ravaszkodásnak hívnak.
Lassan tanulunk, de legalább gyorsan felejtünk.

:O)))

SALÁTAPOSZT

Csak úgy, ami eszembe jut...

Hova tűnt Kálmán Olga?
Vannak közszereplők, televíziós személyiségek, akik eltűnhetnének, de ez a tény a kutyának se tűnne fel, mert olyan jellegtelenek, tizenkettő egy tucat.
Kálmán Olga nem tucatember, az évek során intézménnyé is nőtte ki magát.
Az utóbbi időben vannak jónéhányan, akik megütköznek rámenős stílusán, mert a magyar ember nehezen viseli azt, ha szembetalálkozik a pőre igazsággal, jobban szereti, ha a tényeket körbemaszatolják, van egyrészt meg másrészt, vannak kibúvók.
A népszerű médiasztár nem híve ennek, mint egy bulldog, úgy szorítja riportalanyát, ha az elkezd mellébeszélni.
Akkor látni, hogy mennyire jó, mikor eltűnik a képernyőről, mert hiányzik.
Ezzel nem szeretném azt állítani, hogy akik helyettesítik, azok nem szakmai kiválóságok, hogy nem jól vezetik a műsort, mégis valami hiányzik, talán a gesztusai, a mosolya, a sokatmondó arckifejezései, talán még az is, hogy sokszor elkezdünk tűnődni, hogy kinek a véleménye érdekesebb, riportalanyáé vagy az övé?
Az ATV annyit azért megtehetne, hogy tisztességes tájékoztatást ad egyes számú sztárjáról, bizonyára van a kérdésre – hova tűnt Kálmán Olga? – megnyugtató válasz…

Az ukrán válság kapcsán már meghallgathattuk az összes russzofób sztereotípiát, kis senkik hordták le Putyint, az oroszokat, miközben itt él mellettünk az orosz nép, melynek a történelmünk folyamán ezer okot adtunk rá, hogy gyűlöljön bennünket, az ukránoknak nemkülönben.
Mégis mi gyűlölködünk, és meg sem próbáljuk megérteni az ő szempontjaikat, helyzetüket és indítékaikat, csak mondjuk és mondjuk, a ki tudja mikor és ki által kitalált előítéleteinket.
Közben ájultan hallgatjuk a nyugati világ megmondóembereit, akikről egyébként józan perceinkben tudjuk, hogy ott állnak az események mögött, ők azok, akik beleszúrják a ló tomporába a kötőtűt, hogy aztán ha levetette lovasát, ők ugorhassanak nyeregbe.
Közben meg szabadságról és függetlenségről énekelnek.
Amerika még a térképen alig látható Grenadát sem viselte el a, pedig az csak háromszáz négyzetkilométer, húszezer lakossal, - szovjet – kubai behatolásként kezelte a helyi vezetők viszályát és katonailag megszállta a szigetet.
Az oroszoktól meg elvárnánk, hogy eltűrjék, hogy valaki átjött a pesti házuk elé Budáról és elkezdi befalazni az ajtókat-ablakokat.
Szóval nem kellene mindig nagy, elvont és szép elvekben gondolkodni, az oroszok nem engedik, hogy elvegyék tőlük a kijáratot a meleg tengerekre, nem is hibáztatom őket ezért.

Gyurcsány odadobott egy kis gumicsontot a jobboldalnak, elmondta, hogy egy választási győzelem esetén pártja támogatni fogja a meleg párok házasságát, és a gyermekneveléstől sem tartaná távol őket, beleértve az örökbefogadást is.
Mint már annyiszor, most is kiderült, hogy a mi társadalmunk álszentsége mértéken felüli.
Egyszerűen nem értem, hogy mi motiválja a melegházasság ellenzőit.
Két ember együtt él, megosztják egymással ez életüket, a munkájukat, érzelmekkel közelítenek egymáshoz, sok esetben ezerszer különb életet élnek, mint kritikusuk, a vadul buzizó tapló, aki veri a feleségét, a gyerekeit, iszik, mint a gödény – rosszabb esetben a feleségével együtt, - miért baj az, ha valamiféle keretet szeretnének adni a kapcsolatuknak?
Vagy miért baj az, ha gyereket nevelnek?
Mint tudjuk, a homoszexualitás nem egyéni döntés kérdése, nem nevelhető valaki erre, ehhez hajlam kell, mely a természet furcsa játéka, de ettől még micsoda embereket adnak a társadalomnak!
Miért kell ennyire primitíven szemlélni a világot, miért nem lehet elfogadni a másságot?
A világ attól szép, hogy változatos, attól megy előre, hogy sokfélék vagyunk, miért nem lehet egymást hagynunk békében élni és együttélni az adottságaival?

Jó lenne már kis nyugalom, kis békesség ennek az országnak, mert egyre vadabb és egyre élhetetlenebb, egyre kevésbé érezheti magát biztonságban a gyerek és az öreg, pedig erről lehet lemérni egy társadalom kulturális helyzetét.
Ebben az országban ma a kisgyereket eleve beskatulyázzák, megszégyenítik azért, mert zsidó vagy cigány, vagy csak, mert szegény.
Az öregnek meg éheznie és fáznia kell, egy átdolgozott élet után létbizonytalanságban kell tengetnie öreg napjait, és még ha jó anyagi helyzetben van, akkor sem tudhatja, mikor vágja el a nyakát egy pénzre vadászó drogos, vagy szadista bűnöző.
Kellene már egy kis langymeleg biztonság, amit olya lenézően emlegetnek azok, akiknek ez majd eszükbe sem fog jutni, mikor derékig másznak a kukába, mikor életük vége felé mint használhatatlan selejtet kihajigálja őket a társadalom a szemétdombra, mert nekik már nyugdíjuk sem lesz.
Mi lesz velünk?
És mi lesz a gyerekeinkkel és az ő gyerekeikkel – ki meri megjósolni?

Legfeljebb reménykedhetünk…

:O)))