2018. december 10., hétfő

HORTHY RELOAD

A mai eset előtt utoljára kilencvennyolc évvel ezelőtt fordult elő, hogy a Parlament munkáját fegyveresek - horthysta különítményesek - fenyegető jelenléte mellett végezte.
Akkor választották kormányzónak Horthyt, a nagy magyar demokratát, aki mellesleg Orbán és Kövér nagy és dédszüleibe a sáros csizmáját se törölte volna bele.
Akkor is azt gondolták a fegyvereseket kivezénylő urak, hogy roppant demokratikusan kormányoznak, hiszen az Országgyűlés megszavazta az általuk kívánt változtatásokat.
Akkor sem a nép érdekében serénykedtek, és most sem, amikor a házmester kivezényelte fegyvereseit, teljesen feleslegesen egyébként, hiszen semmi olyan nem történt, ami ezt indokolhatta volna.
Egyáltalán - minek az országgyűlés ülésterme környékére fegyveres?
Rendben, őrizzék az épületet, hatáskörük terjedjen ki a beléptetőkapukig, de ne tovább, - az Országgyűlés munkájához semmi közük.


Akkor is azt gondolták az urak, hogy hatalmuk térben és időben végtelen, de nem kellett harminc év ahhoz, hogy közülük sokan a bitófán lengedezzenek, és bár ma már nincs halálbüntetés, a nép nem a BTK-ból szokott ítélkezni.
És remek lenne, ha ezen az érintett erőszak-szervezetek - TEK, Parlamenti Őrség meg az MNB-elnök kis magánhadseregének tagjai is elspekulálnának, mert amikor kitör a gyalázat, akkor a nép nemigen válogat, és általában nem azok szoktak ráfázni, akik egy épület körül szteppelnek nap-nap után, vagy a folyosókon pengetik a sarkantyút és csörgetik a kardot a Nemzeti Jelmezbálban.
Magyarország szégyene, ami ma itt történt, beleértve az ellenzék obstrukciójának megakadályozását is, a hatalom végletes és végleges elpofátlanodásának jele.
Mint ahogy a Gömböc repülőgépezgetése is.
Magában az, hogy a kormánynak van repülőgépe, ugyan vitatható, de nem ördögtől való.
Hogy megpróbálja letagadni, az etikailag erősen megkérdőjelezhető, elszámolása viszont felveti a költségvetési csalás lehetőségét.
Az pedig, hogy a kis kövér focibuzi meccsekre repked velük, az színtiszta bűncselekmény, emellett a te nyálcsorgató hülyének nézésed, melyre a Fidesz szavazó még büszke is - azt hiszi ugyanis szegény debil, hogy ezzel a libsibolsi söpredékkel tolt ki a Nemzetvezető, pedig a lóvé kétharmadát tőle lopja az aranyszájú.


Szóval - visszatérve a tegnapi posztra - lesz itt még forradalmi helyzet, de ahogy a rendszerváltozást sem a jobb, hanem a baloldal csinálta, úgy most a diktatúrával való leszámolást a jobboldalnak köszönhetjük majd, ők dolgoznak a projekten serényen.
Aztán, mikor majd elült az Orbán házaspár háta mögötti falról felszálló por, akkor kiderül majd, mennyi demokrata is volt a jobboldalon, persze, csak ha megérik...
Szóval, türelem, a történelem nem kapkodó idegbolond, de semmi nem örök.
A képviselők meg addig jobb, ha kussolnak, mert kétharmaddal megszavazza a kormányoldal a botbüntetést, oszt Vadai Ági sopánkodhat majd, mikor a domina szerepe helyett hurkás popsival  áldozatot kell játsznia...

Türelem, az idő nekünk dolgozik...

:O)))

MÁR MEGINT ELMARADT

Már megint elmaradt a forradalom.
Mondjuk várható volt, a forradalmak ugyanis nem maguktól szokta kitörni, és aki itt 1848-ra meg 1956-ra mutogat, az súlyos ismerethiányban szenved.
A forradalmakat szervezni kell, aztán majd a majdani győztesek eldöntik, hogy forradalom volt, vagy puccs, a résztvevők forradalmárok vagy lázadók, esetleg hőbörgők voltak.

A minősítések a szerencse forgandóságának megfelelően az évtizedek során változgatnak, és szerencsés az a nép, aki történelmileg legalább egyetlen valamirevaló forradalmi garnitúrát ki tud termelni - mi nem tartozunk a szerencsés népek közé...
A klasszikusok megmondták, hogy a forradalomnak vannak mindenféle feltételei, egyrészt a hatalmon levők ne tudjanak a megszokott módon kormányozni, a nép meg ne akarjon a megszokott módon élni.
Ha ez fennáll, akkor kialakulhat forradalmi helyzet, melyet kihasználni csak akkor lehet, ha van egy olyan erő, mely képes vezetni a hatalom megdöntéséért indított harcot.
Nézzetek magatokba feleim - hát most ilyen helyzet van?
Nincs ilyen helyzet, mégis erőlködnek itt néhányan, ennek pedig csak egyetlen szégyenteljes és büdös esemény lehet a vége, hát kell ez itt akárkinek?



Tudjuk, a nép lassú és kissé nehézkes gondolkodású, ő szokta megkérdezni, mikor hátbaszúrják a vasvillával, hogy akkor ez most komoly volt? Mert viccnek kicsit erős...
Hogy értse is, hogy miért rossz neki, ha lecsúszó középosztálybeliként tapsol ezeknek a gátlástalan rablóknak, ahhoz el kell neki magyarázni, de egyelőre azok is a sötét, sűrű erdőben bolyonganak, akiknek ez lenne a dolguk.
Legfőképpen meg fel kellene világosítani azokat, akikkel szóbaállni is derogál a művelt középosztálynak - merthogy mi köze van neki az árokparti gereblye-virtuózokhoz, a cigányokhoz, a műkörmösökhöz, pedagógusokhoz, mentőápolókhoz, meg az egyéb szedett-vedett népekhez?
Miután itt médium nincs azok kezében, akiknek egy forradalmat szervezni kellene, más megoldást kell keresni.
Tetszik-nem tetszik, meg kell szólítani a kelkáposzta/macskahúgyszagú lépcsőházak népét, a csóringereket, a lecsúszni készülő rétegeket - de ehhez szervezet kell.
Minimálisan olyan, amilyet buzgón szétvertek szocialista barátaink, mert akkor lehet pótolni a média nevű ismeretterjesztő szervezetet, melyet Gyurcsány engedett kiénekeltetni a szájából.

A mozgalom minden, mondta - talán - Gyilasz Milován hajdan, de lehet persze, hogy tévedek, de akárki mondta, értett a néplélekhez.


Fegyvert fogunk gyártani, megvédünk mindent, ami védhető, habár a katonai stratégia szerint soha senki nem nyert még háborút védekezéssel.
Lehet, ezt az Alcsúti Generalisszimusz is tudja, akkor pedig az Isten legyen nekünk irgalmas, mert amilyen idióta, képes hadat üzenni a szomszédoknak, és akkor vége az országnak, mehet a fiad, unokád is katonának, természetesen a hazáért, melynek összes részvénye már a Legfőbb Hadúr zsebében van ma is.
Szóval félre az illúziókkal, és lehet nekiállni az aprómunkának, lehet szervezeteket létrehozni mind a háromezer településen, mert azé lesz a politikai haszon, aki először felismeri ezt, és nem ragaszkodik hamvukbahótt tüntetések szervezéséhez.
A szervezet lehet népdalkör és kugli-kör, hazafias legényegylet - mindegy, minek hívjuk, lényeg az, hogy olyanok vezessék, akik képesek másokkal együttműködni és elmagyarázni az embereknek, hogy hol verik őket át éppen a szép szólamokkal.
Közösségek kellenek, mert a hatalommal szemben az egyén mindig kiszolgáltatott, viszont a hatalom retteg az ellene forduló tömeghangulattól.
Mindennek megvan a maga technikája, a társadalmi mozgások sem önjáróak, nem véletlen az egyház nyomulása az iskolákban, a közéletben.


Tudom, nem túl rokonszenves, amit mondok, de ragaszkodjunk a reális megoldásokhoz, ne növeljük a kiábrándultak egyébként is magas számát!
Szerintem...


:O)))

2018. december 5., szerda

EJH, DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ...

Barátaimmal beszélgettünk, hogy számba kellene venni, milyen módszerekkel lehetne véget vetni ennek a megalázó helyzetnek, melybe a magyar baloldal és a magyar liberálisok kerültek, nevezetesen, hogy egy maffiózó pofozóbábuivá küzdötték le magukat.
Lehet persze ezt a helyzetet világpolitikai konstellációba helyezni, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet egyrészt világpolitikailag is ugyanazoknak az okoknak köszönhető, másrészt meg, hogy ennek azért helyileg mi vagyunk felelősei, értem ezen a magyar ellenzék azon részét, mely  nem Orbán seggéből bújt elő, mely utóbbit a mai napig Orbán kutyái instruálnak.
Azt nem ismerte fel a progresszív oldal, hogy a háború ma két dologért folyik - egyrészt a gazdasági hatalomért, másrészt a lelkekért.


A gazdasági hatalomért folyó harc módszere ma az, hogy először törvényt hoznak, melyben a kiszemelt vagyontárgyakat, pénzt, paripát fegyvert saját maguk számára könnyen hozzáférhetővé teszik, utána pedig törvényesen lopnak mindent, mi szem-szájnak ingere, termőföldeket, erdőket, vizeket, jogokat, a föld kincseit meg mindent, amire szemet vetettek.

Ha háborogsz, akkor a pofádba röhögnek, és nem csak a tiedbe, hanem az Európai Unió összes magasztos testületének pofájába is, hiszen őket te választottad meg Istenbarma, hát akkor most ne siránkozz.
Ellenben túlórázgass ingyen, kapard az árkot éhbérért, gazsulálj a Döbrögi-stílusú helyi kiskirálynak, vagy szedd a sátorfádat és indulj bele a bizonytalanságba!
A nácik saját áldozataikkal ásatták ki a gödröt, melybe belelőtték őket.
Ma és itt még a golyóval is spórolnak, de ha mégsem, akkor abban biztos lehetsz, hogy a lőszergyár tulajdonosai között ott lesz a Legfőbb Hadúr - Mészáros Lőrinc néven.


Hogy az ominózus gödör ásása gyors és zökkenőmentes legyen, ahhoz az kell, hogy alkalmi kubikosai lelkesen forgassák az ásót, melynek nyelét ehhez nemzeti színűre kell festeni.
Magyarember egyrészt ostoba, másrészt büszke, és hogy melyik tulajdonsága múlja felül a másikat, azt leginkább esetenként lehet csak eldönteni.
És hát persze rövid távú célokat kell kitűzni neki, mint az apportírozó kutyának, mely ha visszahozza az eldobott faágat, akkor kap egy szalonnakockát, mint nyugdíjprémiumot.
Magyarember általában nem éri fel ésszel, hogy a saját padlásfeljárójából leakasztott szalonnából nagyvonalúskodnak vele, azt hiszi, hogy éppen jól járt, merthogy jóljárni nagyon szeret, ezen kívül a pénzt is szereti, és két forintért Dorozsmáig b@ßa a kecskét.
Miután a csupasz seggén kívül nincs már neki semmije, hát kapva kap a lehetőségen, ha felkínálják neki, hogy mégiscsak büszke lehet valamire, nevezetesen arra, hogy magyar, még ha csak ázsiai vagy türk is.
Magyarember eladja a lelkét, de legalább megkérné az árát - nem annyiért, amennyiért ő szokta az árképzését körülírni, általában szarért-húgyért.



Balmagyarunk meg szidja a pártokat meg az ellenzéket, mert lelke mélyén ő is alattvaló-mentalitású, azt várja, hogy valaki megmondja neki "felülről", hogy mit is kellene tennie.
Nemigen jut el a tudatáig, hogy neki kellene megmondania, hogy mit is akarjon, képviseljen, szervezzen a pártja.
Várja a csodát, de hiába, időnként fenyegetőzik, de nincs a kezében fegyver, márpedig hülye ember az, aki erő nélkül fenyeget egy randalírozó szociopatát, ennek csak az lehet a vége, hogy szaladni kell a láncfűrészes vitéz elől.
A jobboldali kommunikáció tervezői felkészültek, elolvasták a vonatkozó szakirodalmat Hitlertől - Sztálinig, nem a másik tehetségtelentől kérdezték meg, hogy mi a teendő, hanem Lenintől, lett is itt virtigli kis naconálbolsevik maffiaállam, hogy a fal adja a másikat.
És még most sem tanulnak, nem veszik észre, hogy felesleges a mai pártokat szidni, a média hiányán siránkozni, magunkat sajnálni, nem veszik észre, hogy eljött az a sajnálatos perc, mikor neki kell látni egy borzasztóan kellemetlen és szokatlan dolognak: dolgozni kell.


Szervezeteket kell építeni vagy visszaépíteni, mozgalmat szervezni, ezeken keresztül kommunikálni, ismereteket adni, és közösségeket szervezni, a mozgalmaknak egy-egy célt kitűzni, mert aki sokat markol, ugye...
A nép a zsigereiben érzi, hogy ezek szemét tolvajok, de nagy része nem érti, hogy hogyan tudnak úgy lopni tőle, mintha adnának - hát ezt kell elmagyarázni szépen, türelmesen és okosan.
Ez bizony strapás aprómunka, de más út jelenleg nincs.
És egy idő után már lehet akkor olyan tömegmegmozdulásokat is szervezni, melyek nem kétszáz tüntetővel akarják ráhozni a frászt szeretett, ám beszari Vezérünkre, hanem kétszázezer dühöngő kisemmizettel.
Akkor majd telesz@rja a kevlár-alsógatyáját, de addig csak röhög rajtunk - joggal, egyébként.


El kellene ezen spekulálni...

:O)))

2018. november 24., szombat

TÖRTÉNELEMOKTATÁS - SZEMMAGASSÁGBÓL

Ez most nem Orbán Viktorról és népi zenekaráról szól, nem is tudom, nem lesz-e bajom belőle...
Merrefelé megy a világ, ez itt a kérdés, kérdezé Hamlet a harmadik felvonásban, de válaszolni ő se igen tudott rá.
Én sem tudok, igaz, nem is vagyok egy Shakespeare, emellett a világ is bonyolultabb mintázatot mutat, mint az ő korában, de hát ez nem mentség annak, aki szinte határtalan tudásbázishoz fér hozzá.
Márpedig ma az emberiség jelentős része a zsebében hordja az eszét, csak előkapja és máris megjelenik Gugli, a barátja, aki minden ravasz, fogós kérdésre hibátlanul megfelel.
Mégis, ha valaki megkérdezné tőletek, milyen lesz a magyarok élete 2125-ben, kötve hiszem, tudna valaki válaszolni rá.
Onnan jutott ez eszembe, hogy a cseles tekintetű történész-asszony azt javasolta, hogy meg kell változtatni történelemoktatásunkat, le a vörös métellyel, le a világtörténelemmel, általános iskolákban csak magyar történelmet kell tanítani, melynek célja "öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek."

Bár nem vagyok történelemtanár, azért engedtessék meg nekem egy kis mosolygás.
Ha ezt a követelményt összefésüljük a NER valóságával, meglehetősen érdekes képet kapunk az eljövendő évtizedek magyarjairól.
A magyar diákok zöme ugyanis csak tizenhat éves koráig diák, utána az útja vagy az árokpartra, vagy a szakképzésnek nevezett szecskavágóba vezet, ahonnan olyan szakmával kellett kijönniük, mely megfelel egy hajdani adóvirtuóz csempekereskedő igényeinek.
Az Iparkamara volt oktatási igazgatója szerint 
"Ahhoz, hogy a kormány 2010 után egymillió új munkahely létrehozását ígérje – amivel választást nyertek –, kellett egy szakképzési modell is. Ez arról szólt, hogy minél több fiatal kapjon szakmunkás végzettséget.
Funkcionális analfabéta, alapkészségekkel nem bíró fiatalok jöttek be a szakiskolai képzésbe, tehát nekik kellett szakmát adni. Ezért vezették be a kék galléros, lebutított, egyszer használatos szakmunkásképzési modellt.
Ezzel összefüggésben viszont nőtt a korai iskolaelhagyás, de mivel a fiatalok bementek a közmunkába, felére csökkent az ifjúsági munkanélküliség.
Tehát a kormány jó gazdasági számokat állított elő, de nem vette észre, hogy hosszú távon is kellene gondolkodni" - magyarázta.



Szerintem észrevette, de ez a kormány mindig focizott, soha nem sakkozott, ezért most mindig csak egy lépéssel lát előre, szóval a mi Viktorunk nem egy Korcsnoj, inkább csak a libalegelő Puskása - a pocakja megvan hozzá, de az esze nem annyira...
A történelemoktatás egyébként is a bányászbéka fenekénél tanyázik, a jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy nettó hülyéket neveljen, a zegzugos pillantású NER-dáma jelenlegi kísérlete is erre irányul - minek annak a gyereknek összefüggéseket keresni a világ dolgaival, legyen neki elég annyi, hogy ki itt intézi az ő sorsát, mind hős és hazaffy, a mi országunk a létező országok legjobbika, Isten kalapján a bokréta rajta, kréta rajta...
Mondja ezt akkor mikor a világ összement, mint gatya a mosásban, amikor olyan elméletek terjednek, melyek szerint 
a pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon.
Bár ezt azért nem kell szó szerint venni, de komolyan venni érdemes, és ha a világot meg akarjuk érteni, akkor nem lehet magunkra csukni a budiajtót, és ott tanulmányozni a széljárást.
Érdemes néha-néha kikukucskálni is - ki tudja, hátha kint éppen tombol az ominózus tornádó, mely könnyen felkaphat bennünket az építménnyel együtt, szarba borítva kis világunkat.


Az összefüggések felismerésének fontosságára ezek majd akkor jönnek rá, mikor kiderül, hogy még a szemük és a seggük között is létezik összefüggés - mikor
 majd seggberúgjuk őket, könnybe lábad a szemük.

De addig persze igazuk van, ha a népet szervilis hülyének nevelik, hosszabb az út, míg felismerik bennük a hiéna-falkát.
Schmidt Mária nem történész, hanem egy tehetségtelen pártideológus, aki örökölt egy zsák pénzt, ebből kifolyólag viszonylagos védettsége és mozgástere 
van a NER egyébként is szolgalelkűségre optimalizált körülményei között.

Viszont történésznek lenni nem beosztás és nem iskolai végzettség kérdése, hanem világ és történelemszemléleté.
Alapíthatnak neki még száz múzeumnak kinevezett panoptikumot, kiállíthat még ötven levegőszűrőt kéjgázdemizsonként, delegálhatja fiát a Hétfarkú Macska Párt Politikai Bizottságába, próbálkozhat pirézebb lenni a pirézeknél - belőle történész soha nem lesz. Marad az, ki ma is: egy önértékelési és szerepzavarokkal küzdő pártpropagandista.
Akiket pedig félt a gondolkodás luxusának elsajátításától, azok egyszer majd gondolkodás nélkül leszámolnak vele.
Ő a történelemkönyvekbe soha nem fog bekerülni, legfeljebb a tetejükre.
Érdemes lenne ezen elgondolkodnia.


Úgy szemmagasságból...



:O)))

2018. november 22., csütörtök

MADARAT TOLLÁRÓL

...embert barátjáról ismerhetjük meg, habár a mostani esetben sokat megérne tudni, hogy konkrétan mit is jelent a barátság észak-macedón relációban.
Merthogy Orbán számára semmit, az majdnem biztos, ez az ember olyan mint Disraeli Angliája: nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
Majdnem biztos vagyok benne, ha megkapirgálná valaki a felszínt, találna alatta valami értéket, és ne tessék ezt erkölcsi értelemben képzelni.
Jómagam inkább egy-két hotelre tippelnék Ohridban...
Rossz nyelvek szerint a baltás gyilkos kiadatása mögött is egy-két üzemelő azeri olajkút állt, de lehetett szállongó pletykákat hallani horvátországi szigetről, yacht-kikötőről, ukrajnai ingatlanokról, erdélyi kastélyról, és magyarember szerint nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Hogy ezt az egész akciót körbehazudozta, az nem okoz meglepetést, ez az ember még azt sem fogja soha beismerni, amit rábizonyítanak, nemhogy az ilyen csűrhető-csavarható ügyeket.
Viszont ha létezne pofátlanságmérő, hát annak már annyi lenne régóta, túlterhelésből kifolyólag.


Ez ez ember a grundfocin szocializálódott, először felpofozta a tornából felmentett labdatulajdonost, majd az így megszerzett labda új tulajdonosaként megmondta, hogy ki játszhat vele, persze azzal a feltétellel, hogy ő lesz a gólkirály és ő írja a szabálykönyvet.
A többiek meg belátták, hogy nem érdemes vele ujjat húzni, ez az ember ugyanis semmitől sem riad vissza, ez (kis "e"-vel...) bizony elmegy a falig, sőt néha-néha - elszántsága bizonyítékaképpen bele is veregeti a fejét - persze óvatosan, de látványosan.
Aki meg nem látta be, az sok virágot szokott kapni Mindenszentekkor...
Amit ezzel a szerencsétlen macedón miniszterelnökkel tett, az a nemzetközi jog és az európai közösség arculköpésével egyenlő.
A diktátoroknak az a szerencséjük, hogy ellenfeleik betartják a szabályokat, ők meg késsel - baltával hadonászva érvényesítik érdekeiket.
Egészen addig lesz ez így, mígcsak egyszer a demokratikus közösség túl nem lép a doktriner megalkuváson és nem húzza meg azt a két lépést, melyet az állás már évek óta felkínál az azonnali matt érdekében.
Ha nem ezt teszik, akkor az ő játékszabályai szerint játszanak, azok szerint pedig csak ő nyerhet.



Persze nem egyszerű dolgok ezek, de ha nem merik kimondani, hogy legutóbbi attrakciója olyannyira szembe megy az Unió alapértékeivel, hogy a helyzet nem teszi lehetővé a német, francia, és a többi uniós adófizető pénzének további folyósítását, akkor a helyzet olyan, mint amikor etetjük gyermekeink óvodájába beköltözött hiénát.
Ha elveszik a pénzt, akkor már csak a schengeni övezetből kell ideiglenesen kizárni, meg a kávét kell kikérni, a többit elvégzik a törvényszerűen bekövetkező társadalmi mozgások.
Azt mondják, akit az Úr el akar veszejteni, annak először elveszi az eszét.
Azt hiszem, ezen a fázison már túl vagyunk.
Hát legyünk türelmesen - már a vazallusai is marják egymást, próbálnak elragadni ezt-azt egymástól is, közben esik szét az államszervezet, az oktatás, az egészségügy, manifeszt elmebetegek intézik közügyeinket, megfélemlített hivatalnokok kontráznak nekik, a többség meg kussol, vagy nyal, mint a gép.



Egyszer nagyon fogjuk emiatt szégyellni magunkat...


:O)))