2020. március 28., szombat

LÁTVÁNYPÉKSÉG NAGYÜZEMBEN

Mikor megjelentek az budapesti utcákon a katonák, még ott tartottunk, hogy értelmet kerestünk a jelenlétükben, de bármennyire iparkodtunk is, egy istennek se találtunk - már persze, ha a hatalmi érdekeket figyelmen kívül hagyjuk.
Az illetékesek nyilatkozata szerint a bohóckodást a lakosság bizalmának erősítése és a közbiztonság fenntartása indokolja.
Most őszintén: kit a fenében bízik oly kevéssé a lakosság, hogy azt a bizalmat erősíteni kell?
Csak nem a Vezérben?
Akkor kinek az érdekében marconáznak derék katonáink az utcákon, tereken? Mert nem a te érdekedben, arra mérget vehetsz!
A közbiztonság egyébként köszöni szépen, jól van, attól nem lesz erősebb, ha katonáknak rendőri feladatokat adnak, mert azt már régóta tudjuk, hogy a közbiztonságot sokkal szürkébb, ám hatásosabb eszközökkel kell védeni, mint az akciófilmek hősei teszik, Rambóval az élen.
A tetejében az ominózus harcosok olyanok, mintha egy hollywoodi vígjátékból léptek volna ki, szóval a rettegő magyar nép nem kimondottan ilyennek képzeli el az 1. Magyar Kerékpáros Vírusvadász Hadtest félelmetes harcosait.
A karjukon ugyan ott a jelzés, hogy ők katonai rendőrök, ezt abból tudhatjuk, hogy MP felirat ékeskedik rajtuk, ami szintúgy vicces - a rendszerváltás előtt azért a katonai rendőrök nem viseltek cirillbetűs karjelvényt...
Igaz, szép nagy marha gyerekek voltak, úgy is lettek kiválogatva, hogy amelyik renitens honvédet kettő közülük közrefogott, az többnyire úgy érezte magát, mint turista hegyomlás idején, csendes lett és illemtudó.
Most meg itten bennünket ijesztget a hét törpével a nyolcadik, akit alig enged már be Hófehérke a bányába se, mert ellopja a tízórait, amit a többieknek csomagolt.



Közben egy ország röhög - vagy sopánkodik - a magyar vírus-statisztikákon, épeszű ember nincs, aki e tekintetben hinne a kormánynak, persze nincs kormány se, amelyik hatalmát az épeszű kisebbségre építené.
A kormányok kedvence az állampolgár, aki ötvenévesen is egy hétéves értelmi színvonalán áll.
És hát az sem baj, ha a delikvens született alattvaló, akit a Jó Kiráj majd megvéd a bajtól, legalábbis ezt hirdeti.
Meg hülyeségeket, például ma hallottam, hogy "hordjon arcvédő maszkot, megvédi Önt is és embertársait is a fertőzéstől!"
Hát lószart Mama,  az arcmaszk csak azt akadályozza meg, hogy aki fertőzött, aki már vírushordozó, az megfertőzzön másokat.
Aki meg beleszalad egy vírusdús hapciba, annak a maszk annyi, mint halottnak a csók - jó esetben csak jelképesen értelmezve.
Ha valaki ez ellen is védené magát, az úgy nézne ki, mint hajdan MZ/X a Mézga családból.
Mindezek dacára - mint ez kormányunkat ismerve várható is volt - megjelentek az utcákon védőöltözetes statiszták, permetezővel meg slaggal a kezükben, mosták az utcát vadul, ami igen derék dolog, merthogy ha valakinek kétsége támadna, hogy Magyarország a Balkán része-e, hát nem kell sokat töprengeni a  topográfiai döntéshez...


De a csúcs kétségkívül a köznyelvben kijárási tilalomnak nevezett intézkedés, mely megtiltja az idősek és fiatalok nyíltszíni keveredését, felosztja a bevásárlási időt a nyuggerek és a fiatalok között, nyuggeré a délelőtt, többieké a délután.
Mondjuk ez is marhaság, mert minden ellenkező híresztelés dacára a vírus nem életkorra utazik, hanem a gyenge immunrendszerre, azzal pedig egy fiatal is rendelkezhet, míg a nagymamája protézissel is kettéharapja a vírust, ha a környékére pofátlankodik.
Talán többet ért volna, ha az egészségügyi intézményekbe, élelmiszerboltokba csak arcvédő maszkban lehetne belépni, úgy legalább nem fertőzné kölcsönösen egymást orvos és betege, már persze, ha lenne maszk és nem az állam osztogatná kegyként.
Mondjuk, ha a boltok, rendelők előtt szakszerű csomagolásban ki lenne helyezve belőlük a szükséges mennyiség, és a járművekre se lehetne felszállni a szájkosár nélkül.
Természetesen a kormány már fejleszti a maszkot ellenzéki politikusoknak - kétféle lesz, az egyikben nem tud beszélni, a másikban levegőt se tud majd venni...
Bosszantó a helyzet, a kormányzati látványpékség teljes kapacitással dolgozik, a kormányfő és miniszterei repülőgépen csomagokat tapogatnak, ahelyett, hogy meg... szóval megpocsékolnák azokat, hátha szaporodnak, és akkor talán lenne védőöltözet a nyírborzasztói háziorvos asszisztensnőjének is, megszüntetve munkája orosz-rulett jellegét.


A kommunikáció fontos dolog, de ha hazug, az még azt a kis bizalmat is elrabolja, ami esetleg a helyzetre való tekintettel meglehetne.
Nem reménykedem, Orbán országában nem érdekli a hatalmat a bizalom, helyette a hatalom a félelemben látja a megoldást a mai, és az ezt követő - a hatalom számára még veszélyesebb - gazdasági válságra.
Ezért a nagy erődemonstráció, ezért a hazudozás, ezért az Unió segítségének elhallgatása, ezért az Orbán féle látványpékség.
Én csak a fegyvereseket sajnálom, akik már évek óta kénytelenek statisztálni egy szociopata hatalmi játszmájához, feláldozva ezzel hivatástudatukat, családi életüket, jövőjüket.



Orbán szorgalmasan fújja a társadalmi lufit.
Egyszer persze minden lufi kidurran.
Nem lesz jó a közelében lenni...


:O)))

2020. március 27., péntek

RETTEGJÜNK LOKÁLISAN, CSELEKEDJÜNK GLOBÁLISAN

Mint Beethoven  a 9. szimfóniát, úgy komponálta meg a vírus körüli teendőket a Nemzet Révésze, gondosan, pontról pontra, és miután ő a karmester is, a zenekar úgy szól, ahogy eltervezte.
Ma például bejelentette a kijárási korlátozásokat, holnaptól két héten át a lakhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el, ami helyes, habár kissé megkésettnek tűnik a majális-jellegű munkahely-látogatási korlátozás és a távoktatás bevezetése óta.
Emellett az ördög itt is a részletekben lakozik, mert mikor azt olvassa az ember, hogy a magukra hagyott öregek külföldön a lakásaikban halnak meg, akkor azért titkon abban reménykedünk, hogy nálunk humánusabb lesz a rendelet végrehajtása.
Azt azért megállapíthatjuk,hogy a rendelettel tulajdonképpen adtak a Fidesznek egy pofont, mivelhogy most éppen azok az öregek is azon törik a fejüket, hogy végre kimennek a lakásból, akik ezidáig a zabszem-effektusból kifolyólag otthon kuksoltak.



Közben elénekelte a maga szólamát az Országos Tisztifőorvos is - leáll a nemzetközi személyforgalom, a repülőgépek is megállnak a levegőben, magyar állampolgáron kívül ember se ki, se be, kivéve a teherforgalmat - vírus nem jár kamionnal, ugye, meg talán a kínaiakat, akik Rogán-vízummal tartózkodnak az országban, de hát az ő számuk az ország összlétszáma tekintetében elenyésző, ez legyen most a legnagyobb bajunk.
Úgyhogy ma még dínom-dánom, holnaptól meg szánom-bánom.
Bár csak fékezett habzással, de végleg leáll az ország, jóllehet már idáig is szokatlanok voltak az üres utcák, a forgalommentes főutak.

Arról nincs hír, hogy a lakosság hozzájuthat megfelelő mennyiségű és minőségű arcvédő maszkhoz, a média varrógép-virtuóz barkács-zseniket mutogat, a vírus meg megvonja a vállát és röhög.
Lehetett értesülni, hogy a Wizz Air gépén megérkezett egy komolyabb szállítmány, a Vezér ott simogatta maszk nélkül a csomagokat, azok meg doromboltak neki.


Közben a Honvédség szállítógépei a földön várták a jobb időket - ilyenkor eszébe jut az embernek a MALÉV szomorú sorsa és a magánlégitársaság felvirágzása közötti szolid korreláció.
Én meg elspekuláltam azon is, hogy a Vezér mikor találkozhatott utoljára a belügyminiszterével, aki viszont kezet fogott a marokkói belügyminiszterrel, aki meg a koronavírussal kötött közelebbi ismeretséget.
Hogy miért éppen két hét alatt kell kiderülnie, hogy a vámhatóság megkerülésével ki jutott még hozzá a vírushoz kormánykörökben, az rejtély, mindenesetre azoknak, akik fertőzhetnek maszkot illene viselni, még Orbánnak is a maszk állna jól a golyóálló mellényke helyett, hacsak nem ő maga a vírus személyesen.
Legalább megkímélne minket rokonszenves ábrázata látványától egy időre.



Amúgy megint csődöt mondott egy örökéletűnek tűnő jótanács, mely szerint gondolkozz globálisan - cselekedj lokálisan.
A világ összement, mint gatya a mosásban, a veszély mindenkihez közelebb került.
Elég, ha belegondolunk, hogy hány őrült szaladgál felügyelet nélkül nálunk is a Parlament környékén, de ők még a könnyebb esetek, nekik csak a szándékaik vannak meg, de eszközeik nincsenek, számukra kényszerzubbonyt is a kínaiaktól kellene beszereznünk, de vannak komolyabb őrültek is.
Ők repülnek bele az ikertornyokba, ők robbantják fel magukat az emberekkel zsúfolt utcákon.
Gondoljunk csak bele, ha a szegényember atombombáját, a biológiai fegyvert veti be valamelyikük - láthatjuk, most,. hogy milyen helyzetet képes előidézni a világban.
Ha valaki azt hiszi, hogy a lakása küszöbje alatt ás egy mély árkot és azzal megfékezi a járványt, hát az járjon többet Grazba, ott állítólag értenek valamelyest túlmozgásos őrültek  konszolidált állapotban tartásához - elemcsere, agyfényesítés, tudatcsiszolás, stb...
Világméretű veszélyhez világméretű összefogás dukál. és ez nem igazán emeli a nemzetállamok jelentőségét, melyek önmagukban ilyen helyzetben kalapnyi sz@rt se érnek.
A globalizáció korában a védekezésnek is globálisnak kell lennie, különben egy olyan Noéhoz fogunk hasonlítani, akinek bárkáján egymást ölik az utasok a takarmányért, a hajófenékben buzgón rágják a deszkákat a hajóférgek, a fedélközben pedig a majmok abban bíznak, hogy a bugyborékolás már a kikötő zaja.
Hát nem, világméretű összefogás nélkül ilyen eseteket kezelni nehézkes, a vírus pedig majd akkor pusztul el, amikor elfogy az eledele: te.
Ilyen esetekben kész sorscsapás egy idióta az ország élén, aki a helyzetet kommunikációs lehetőségnek kezeli, hülyeségeket beszél, hazudozik és fölfuvalkodva járkál fel-alá a síneken, miközben száguld felénk a gyorsvonat.


No, majd meglátjuk, mire megyünk a látványkonyhában, ahol a Nemzet Esze főzi a jövőnket.
Reménykedjünk, hogy ez a jövő nem lesz egyúttal a múlt is, ha rosszul jönnek össze a dolgok.
Mindenesetre ne vitézkedjünk, hagyatkozzunk gyermekeink bölcsességére, vagy az Úr irgalmára, végtére is a pestis is kiment a divatból egy idő után.
Igaz, akkor a politikusok még nemigen szóltak bele a járvány lefolyásába...



:O)))

2020. március 25., szerda

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Kedves Olvasóim!

Mindig büszke voltam arra, hogy ezt a blogot értelmes, okos, higgadt emberek olvassák, olyanok, akik képesek elfogadni, hogy sokfélék vagyunk, sokféle életutat jártunk be, családjainkat a múltban sokféle sérelem vagy öröm érte, ebből kifolyólag véleményünk az aktuálpolitikáról vagy a történelemről nem mindig, nem mindenben egyezik.
Ez szerintem nem baj, ez ad ugyanis alapot a vélemények ütköztetéséhez, ami nagyon üdvös, mert rohadtul unalmas lenne, ha mindahányan ugyanazt a nótát fújnánk.
Még az ének is akkor szép, ha többszólamú, a tenor mellett vígan elfér a basszus és a koloratúr-szoprán is.
Kérlek Benneteket, toleráljátok egymás véleményét, hiszen azt hiszem, ide mindenkit a jobbítás szándéka hozott.
Értem én, hogy valaki, aki fiatal az sikítófrászt kap annak a véleményétől, aki saját élettapasztalataiból kiindulva a mai világon a múlt erényeit kéri számon.
Mint ahogy megértem az idősebbet is, akit idegesít a mai világ elembertelenedett arca, a szolidaritás hiánya, a vagyoni egyenlőtlenség egyre ingerlőbb képe.
Mégis, meg kellene próbálnunk túlcsorduló érzelmek nélkül beszélgetni, ha lehet, akkor mindenfajta személyeskedés és minősítgetések nélkül, tiszteletben tartva a kort, a szándékot, adott esetben a nőt - szóval egymást.

Másik kérésem az információk átadásához kapcsolódik.
Régi becsípődésem, hogy a klasszikus újságírásnak többé-kevésbé befellegzett, a média függetlensége még a legtárgyilagosabbnak tűnő platformok esetében is erősen megkérdőjelezhető, a tulajdonosi álláspontot egy sajtómunkásnak akkor is figyelembe kell vennie, ha nem tetszik neki.
Ha nem veszi figyelembe, akkor másnaptól a foglalkozása feltüntetésénél az "állástalan" minősítést is feltüntetheti.
Ma már a hír sem szent, hiszen hogy miből lesz hír, többnyire az is kormányzati szinten dől el.
Ha nincs nyilvánosság, akkor hír sincs, ellenben hírt abból lehet gyártani, amiből csak akar a tömegtájékoztatás manipulátora.
A helyzet annyiban még rosszabb is, hogy a közösségi média - eredeti szerepével ellentétben - nem színesíti a tájékoztatást, hanem összemossa a színeket, emellett még felettébb megbízhatatlan is, rájátszik az emberek gyermeteg érzelmeire (pici baba, cukicica, vicceskutya, rendes embernek kinéző politikus, stb.
Működtetői folyamatosan manipulálnak, erre szép példa, hogy minap kíváncsi voltam egy autómosó szerkezetére, utána hetekig kaptam az üzleti ajánlatokat, hogy kitől vegyek a vödör-kefe rendszerű autómosóm kiváltására lézervezérlésű, sárból tiszta forrást varázsló csodaszerkezeteket potom pénzért, úgy egymilliárd táján...
Ami még legközelebb áll a normalitáshoz, az a bloggerek tevékenysége.
Különösen azoké, akik 
 kirúgott újságírókként nem ezen a néven kívánnak bevételre szert tenni, hanem anyagi függetlenségük birtokában írják meg azt, ami kikívánkozik belőlük.
Természetesen az, hogy valaki meg akar élni a szakmájából, cseppet sem elítélendő, tehát nem vehetünk mindenkit egy kalap alá.
Viszont a bloggerek mindenféle felületeken, itt-ott, sokszor a közfigyelmet elkerülve dolgoznak.
Hogy ezen a helyzeten enyhítsünk, repeti nickű blogger-társammal létrehoztuk a


című portált, melyet ő a mai napig lankadatlan szorgalommal szerkeszt, sajnos nem a a kívánatos közfigyelemmel.
Kérlek, nézzetek bele, és ha érdemesnek találjátok, osszátok meg ismerőseitekkel, barátaitokkal!

Köszönöm megértő együttműködéseteket!

:O)))

2020. március 24., kedd

GYERMEKKORI ÁLMOK

Azt tudtuk idáig is, hogy szociopata, azt is sejtettük, hogy infantilis, de egyre szomorúbb betegségekre utaló tüneteket produkál a Mi Reménységünk.
Nem ő az első, aki nem kapott kisvonatot gyermekkorában, de az átlagember ilyen esetben akkor is kisvonatot tesz a karácsonyfa alá, ha a kisfia valamilyen kütyüre vágyik, melynek használatával ő lehet egy virtuális vonat vezetője, lehetőleg a Shinkansené...
Ő épített egyet magának, a mi pénzünkből, a mi pénzünket költve minden nap, amikor a  kisvasút működik.
Focista is szeretett volna lenni, de hát sajnos a képességei korlátozottak voltak, bár ő ezt nem hitte - azt gondolta, azért nem játszik a magyar válogatottban, mert másé a labda - elrendezte hát, hogy nem csak a labda, de a pálya is az övé legyen.

Katona is szeretett volna lenni - na, nem bokorugró, hanem minimum marsall, vagy valami ilyesmi, habár köztudott, abból lesz csak jó hadvezér, aki nem csak parancsokat szeret osztogatni, de képes parancsokat végrehajtani is.
Ez nem volt az erőssége akkor sem, mikor katona volt, ez adhatott módot arra, hogy - sokak véleménye szerint - a katonai elhárítás elvtársi-baráti kapcsolatokat alakítson ki vele, a Nemzeti Jellemóriással.


Hát ez azért nyomasztó lehetett, de sebaj, megcsinálta a TEK névre hallgató pretoriánus gárdáját, gondolva esetleges nehéz napokra.
Volt itt már ilyen hárombetűs gárdája Rákosi nevű elődjének is, nem lett jó vége annak se.
Lassan már ott tart, mint Sztálin elvtárs, az ember azt hinné, Koltai Róbertet ő ihlette az Illetékes Elvtárs szerepének megalkotásánál.
Ma feltette a koronát a koronavírusra, kiment a repülőtérre, ahová megérkezett a kínai arcmaszk és lélegeztetőgép szállítmány, azt simogatta átszellemült képpel, a repülőgép rakterében, pedig mintha azt mondta volna, hogy van itt mindenből elég a vírus elleni háború megvívásához.
Merthogy minden és mindenki ellen háborút vív, ami az ő szomorú magánügye lenne, ha nem tartaná állandó hadiállapotban a magyar társadalmat.
Hálistennek, a társadalom csak részben partner ebben, vannak még, akik megőrizték a józan eszüket, a többi meg Fidesz-szavazó - egyelőre.


Tisztán látszik, ő szándékozik lenni a nemzet megmentője, ezért tiltotta el a nagy ho-ho-horgászt a nyilvánosságtól, ezért ért mindenhez a vírus keltetésétől a segglyukon keresztül történő lélegeztetésig - és minden nap imádkozhat egy kis földrengésért, de már megint ezeknek a piszok horvátoknak van szerencséjük.
Pedig milyen jól mutatna az összedőlt stadionja romjain álarcban, egyik kezében permetezőszárral, másikban egy megmentett kisgyerekkel, lába körül ott téblábolhatna hű kutyája Nárcisz, akit nagy valószínűséggel  ő vert félig agyon, nagy örömet szerezve ezzel a Főméltóságú Asszonynak - mégiscsak jobb ez így, mint a napszemüveg éjnek idején is...
Úgyhogy van még néhány napunk diktátor nélkül, élvezzük ki a kisebb rosszat, a koronavírust...


Aztán majd meglátjuk - az Úr igazságos szokott lenni...

:O)))

2020. március 21., szombat

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGTÓL A TANÁCSTALAN MAGYARORSZÁGIG...

A spanyolnátha éppen olyan pusztító volt, mint a koronavírus.
1918-ban tört ki a járvány, mely emberek millióinak életébe került, és végérvényesen felforgatta a társadalmakat, melyek egyébként sem voltak higgadt állapotban, hiszen folyt a Világháború.
A járvány még 1920-ban sem fejeződött be.
Ami hasonlóság a mai helyzettel, hogy az ország akkor sem volt felkészülve erre a példátlan egészségügyi kihívásra . és most sincs.

Mire vége lett a világháborúnak és a járványnak,már semmi nem volt olyan, mint annak előtte volt, és soha többé nem is lett olyan.
Sajnos, jobb nem lett, sőt, még romlott is a helyzet.

A baj soha nem jár egyedül, a járvány, háború, forradalom szentháromság bármelyik variációjában előfordulhat, jelenleg a háború és a forradalom még hátra van, de a világ öles léptekkel halad a megvalósítás felé.


A háború maga az iszonyat, emberi vágóhíd, mely elenyészően kevés embernek hoz kiemelkedő hasznot, és az egész vérfürdő felett nemzeti lobogók lengnek, azt hazudva az embernek, hogy van akárcsak cseppnyi értelme is annak, ha életét adja érte.
Rezesbandák, zászlóanyák, zászlókat megáldó papok, özvegyek, árvák, halottak, halottak, halottak.
És zsírosra hizlalt hadiszállítók, haszonleső politikusok.
Mikor a népnek elege van a dologból, akkor jön a forradalom.
Őszirózsa a sapkákon, szegfű a puskacsövekben, falhoz állított ellenfelek, fellógatott tisztségviselők, Dunába lőtt újságírók, megkínzott zsidók, felakasztott festőnők, nyakig földbe ásott kisemberek lóval tiportatott feje - a pénz és az ijedtében magát összecsinált hatalom kegyetlen bosszúja.
A forradalom csak messziről szép, a piros vér csak messziről dekoratív, közelről nyúlós és büdös.
A hóhérok kegyetlenek, és hóhér mindig akad, akár fehér glaszékesztyűben is szorgalmasan igazgatják a kötelet áldozatuk nyakán.
A járvány már csak ráadás, esetleg előleg, viszont felettébb demokratikus, maga a kommunista egyenlősdi, nincs kivételezés, legfeljebb csak szerencse.



Ma van százegyedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának, ne menjünk el szó nélkül mellette.
A világ tele van álmodozókkal, akik többnyire nem önös érdekből, inkább a többi ember iránti felelősségtől motiválva kezdenek harcba a fennálló társadalmin rend ellen, ha azt igazságtalannak vélik.
így volt ez 1918-19-ben is, merthogy a fronton élesedik az ember lényeglátása, fejlődik igazságérzete és szeretné, ha otthon maradt kisgyermekének értelmesebb élet jutna, mint neki.
És amikor a vesztett háború után hazatér, akkor tenni is hajlandó ezért.
Ilyenkor némi téblábolás után kikiáltja a Tanácsköztársaságot, majd megpróbálja két hét alatt orvosolni évszázadok igazságtalanságait, nekikezd a javak igazságos átcsoportosításának, beengedi a népet a Margitszigetre, lakást ad az otthontalanoknak és szép mesékben vázolja fel a gyönyörű jövőt, ahol mindenki részesülhet a javakból, és nem csak képviselői által...

Aztán, mikor a környező újdonat országok krémjének a lába szárán is csurog már a félelem, akkor meg lehet védeni a hont.
Vagy lehet ellene fenekedni, majd a bukás után kicsit vérfürdőzgetni.
Igaz, a forradalmi terror sem bánt kesztyű kézzel ellenfeleivel, de mégis más egy háborúban álló ország hátországában fegyveres harcot kezdeni, meg más a megszálló csapatok lószarának tetején belovagolva vérengzésbe kezdeni.


A kereszténység és a kommunizmus eszméiben sok a közös, többek között mindkettő emberközpontú, mindkettő a szegények felemelését tűzi ki célul.
Nem mindig sikerül ezt 133 nap alatt elérni, a Tanácsköztársaság is belebukott.
De a cél tisztelnivaló volt, nemmellesleg az utóbbi ötszáz év egyetlen sikeres honvédő harcát folytatta.
Ma mégis szidja a hivatalos politika, pedig büszkébbek lehetnénk rá, mint 1848 forradalmárainak teszetosza, a realitásokat semmibevevő ködszurkálásaira...



Mi pedig ha lecseng a járvány, készülhetünk a világháborúra.
Szegény gyerekeink...


:O))).