2020. január 25., szombat

KÁSLER MŰTŐJE

Vaszilíj Vaszilijevics meglátogatta a Moszkva legelőkelőbb nyilvánosházát, majd kifejezte csalódását a neki kiutalt hölgy miatt.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...


A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme.


Sajnos, az ilyen esetek a karrieristáknak kedveznek, hiszen megkérdőjelezik, hogy érdemes-e egy állami intézmény vezetőjének beletenni szívét-lelkét a munkájába.
Merthogy lehet más beosztást kapni, lehet akár még jól is keresni, de a vezetői munka fizetsége nem csak az anyagiakban mérhető, mégha az is fejezi ki, a vezetői munka fizetsége a társadalmi elismertség, a tudat, hogy pozícióra és pártállásra tekintet nélkül tudja és elismeri mindenki az elvégzett munkát.
Na, erre itt ne számítson senki, hiszen ha ráküldik valakire a vizsgálóbizottságnak nevezett kivégzőosztagot, akkor annak igencsak fel kell kötnie a textilt ahhoz, hogy megvédje magát azoktól, akiknek sok esetben sem képzettsége, sem gyakorlati ismeretei nincsenek meg az adott helyzet reális értékeléséhez.
Tegyük hozzá, nem is ez a feladatuk, hanem indoklást keresni az előre megírt ítélethez.
Tanulság kellene legyen ez minden vezető számára, aki szerencsétlenségére ebben a rendszerben állami intézményt vezet.
Tudnia kell, hogy hiába teljesít, hiába próbál megfelelni mindenféle követelményeknek, hiába öltöztetik vezér-jelmezbe, ettől még paraszt marad, aki szívfájdalom nélkül feláldozható, hiszen mindig akad másik - ez is a történelem egy nagy tanulsága.


Diktatúrában nehéz szakembernek maradni - egyáltalán, embernek maradni sem egyszerű.
Habonyok és Káslerek mindig akadnak, és sajnos olyan emberek is, akik anyagi előnyökért elveszítik gátlásaikat - már, ha voltak nekik egyáltalán.
A diktatúra mindenkit megnyomorít, kiszolgáltatottjait és haszonélvezőit egyaránt.
Meg kellene szabadulni tőle mielőbb...

:O)))

2020. január 13., hétfő

NEKÜNK MESZELTEK

Az álmoskönyv szerint a meszelés jegyzi a meszelő ember halálát.
Hát mi most meszelünk, így aztán nekünk is meszeltek, annyi nekünk.
A népi hit arra utal, hogy a halott ember után ki szokták meszelni a házat, de legalább azt a szobát, ahol felravatalozták.
Az önkormányzati választás utáni bosszúhadjárat keretében a nemzet félesze meghirdette, hogy az egészségügyben semmiféle fejlesztés nem történhet, ameddig az ország összes rendelőjét és váróját ki nem tatarozzák az egészségügyi intézmények.
Természetesen az ötletéhez nem rendelt pénzt, ezért a nemes célt elérni csak akkor van mód, ha az intézmények ezt más célok - leginkább a gyógyító-megelőző tevékenység  rovására valósítják meg.


Természetesen a tárgyi feltételek fejlesztése is fontos lehet egy-egy intézmény életében, de messze nem ez a meghatározó, és ezt minden egészségüggyel foglalkozó szakember pontosan tudja.
Mint ahogy azt is, hogy építhetünk még akárhány kórházat, telepíthetünk egy rendelőbe három CT-t is egymás tetejére, nem ér az egész semmit, ha nincsenek szakemberek, akik ki tudnák értékelni a műszerek adatait.
Ha nincs elég pénz a vizsgálatok elvégzésére, ha a teljesítményeket mesterségesen korlátozzák, várólistákat hosszabbítanak vagy rövidítenek meg úri kedvük szerint, ha az egészségügy egyes vezetői személyesen is abban érdekeltek, hogy a vizsgálatokat az állami egészségügy ne legyen képes elvégezni.
Ha az a cél, hogyha valaki gyors eredményt akar, akkor vegye igénybe a magánszolgáltatást, melynek működtetésében ilyen-olyan érdekeltségük van, akkor hiú remény változásokat vizionálni...



Olvasom Kásler miniszter büszke nyilatkozatát, mely szerint ma hatezerrel több orvos van a magyar egészségügyben, min tíz évvel ezelőtt, ami lehet akár igaz is, csak az a baj, hogy a rendelőjük Londonban van, a magyar egészségügy meg oszlóban.
Az se mindegy, hogy az orvoslétszámon belül melyik szakma milyen hányadot képvisel, tehát hány sebész vagy hány radiológus orvos található az országban, merthogy hiába van száz helyett ezer CT, ha azokon ugyanaz az ezerkétszáz orvos tud csak dolgozni.
Ezek a szakmák óriási gyakorlatot igényelnek, azt megszerezni drága és időigényes, az állam meg nem készült fel erre a kihívásra, mint ahogy nemigen foglalkozik a nyugdíjba készülő háziorvosok  utánpótlásával sem.
Minden évben belelendül az ágazat vezetése a fenyegetőzésbe, hogy mi fog történni azokkal a kórházigazgatókkal, akik eladósítják intézményeiket, de ez csak arra jó, hogy indokot teremtsenek a rendszer számára nemkívánatos vezetők eltávolítására.
Hogy megteremtenék a szektorsemleges finanszírozást? Ugyan!
Olyan istenfia pedig nincs, hogy megszüntetnék a maszekolást állami eszközökön, állami munkaidőben, lehet, ezentúl még meszelési díjat is felszámítanak a személyzet nélküli kórtermek igénybevételéért.
Jelzem, szakdolgozó sincs elegendő, és aki van, az túlterhelt és alulbecsült és alulfizetett.



Az egészségügy állapotával egyedül a koszoskörmű miniszter és a professzori maffia elégedett, meg azok, akik meg tudják fizetni a magánellátás meglehetősen borsos árait.
Viszont gigászi tervek vannak új megakórházak építésére, melyekben majd ki tudja kik, ki tudja kiket fognak ellátni.
Népünk nagyobb dicséretére az állami egészségügyi ellátás kiváltság lesz, aki fizet megmarad, a többi megy a levesbe.
Korózs Lajos szerint a TB törvény szigorításnak nevezett fosztogatása miatt majdnem hatszázezer ember marad ellátás nélkül, őket majd nemzeti vajákosok és füvesasszonyok gyógyítgatják, vagy az anyatermészet.
Úgy tűnik, itt az ideje a 
 a rohamosan növekvő keresletbővülésre tekintettel a temetkezési vállalkozások Mészáros-tulajdonba vételének is, ahol majd állva temetik a halottakat hatékonyságnövelés céljából.
A budai kispolgárt ez nemigen érdekli, - jelzem, a pesti prolit sem, ameddig azt hiszi, ez őt személyesen nem érinti.
Pedig érint ez mindannyiunkat, a családokat, a szülő nélkül maradó gyerekeket, a fiatalokat, akik az ellátás hiánya miatt most fogják megalapozni krónikus betegségeiket, melyek aztán majd időnap előtt elviszik őket.


Azt mondják a NER okostojásai, hogy egészségügy terén a legfontosabb a prevenció - a betegségek megelőzése.
Ha belegondolunk, akkor ebben az országban minden ez ellen szól, viszont a gyógyítás lehetőségeit is beszűkíti a zsírmalac és bandája.
Ha azt mondjuk rájuk, hogy tömeggyilkosok, nem sokat tévedünk, hiszen  a társadalom alsó rétegeit gyakorlatilag halálra ítélik.
Már így sem tudja mindenki kiváltani a felírt gyógyszereit, persze Orbán megtalálta a megoldást: ha fel sem írják azt a gyógyszert, akkor nincs mit a patikában hagyni, javul a statisztika, nő a magánvagyon.
Sajnos ezzel párhuzamosan nem nő a társadalom dühe, a sok birka csendben ballag a vágóhídra, pedig itt még a legcsóróbb munkanélküli is adózik, mikor ennivalót vásárol, és ha ki tudja váltani a gyógyszerét, akkor is.
Sajnálatos, de a társadalmi szolidaritás csak a cicák és kutyusok vonatkozásában működik, emberek esetében komoly hiányosságok vannak.
És itt ne adakozásokra tessék gondolni, hanem arra, hogy a tehetősebbek is felemelik szavukat százezrek halálba terelése ellen, és felteszik a kérdést: mi a fontosabb?
Új stadion a már meglévők mellé, esetleg a határokon túlra, vagy a határokon belül embernek nézni az embert és esélyt adni a gyerekeknek egy boldogabb életre, mint ami rájuk vár.
Ne tessék luxuspalotára gondolni, mindössze csak fűtött lakásra, iskolára, oktatásra, ételre, ruhára - szóval elemi létfeltételekre, ami nekünk természetes, némelyeknek meg maga az utópia - luxus és dőzsölés.


Éltem már ennél sokkal humánusabb, igazságosabb, tisztességesebb országban is, pedig a lakcímem változatlan.
Csak tudnám, mire olyan büszkék, akik itt "kivívták a szabadságot"?



Szegény Solt Ottilia bocsánatért zokogva térdelhetne Kádár sírjánál...

:O)))

2020. január 11., szombat

SZEGÉNY KIRÁLYNŐ ÉS MÁS TÖRTÉNETEK

Szívből sajnálom II. Erzsébet királynőt, Isten kegyelméből  Nagy-Britannia és Észak-Írország  Egyesült Királyság  és más királyságai és területei királynőjét, a Nemzetközösség fejét.
Nem csak kora miatt tiszteletreméltó ő, hanem mert egész életében nagy alázattal szolgálta országait, hosszú életét kizárólag hazája szolgálatának szentelte és mindig mindent megtett azért, hogy saját és családja sajátos és fontos szerepét az angolszász demokrácia működtetésében közmegelégedésre lássa el.
Először Diana hercegné viselkedésével és halálával próbálta meg a sors, most meg szegényt Meghan Markle -el veri az Isten - lehet jobban járna, ha bottal verné.



Az angol királyi család tagjának lenni kétségkívül komoly feladat, ez egyik - másik tagjának képességeit meg is haladja, akik számára hiba esetén mentő körülmény, hogy beleszülettek a helyzetbe.
Viszont a házasságkötések által bekerült nők pontosan tudhatták, hogy mire vállalkoznak, ha hibáznak, hát az teljesen az ő felelősségük.
Persze Lady Di nem tehetett róla, hogy gyenge idegei nemigen bírták a szolgálattal járó gyűrődést.
Talán egy hat hónapos mosogatónői munkavállalás a királyi konyhán, és élet az ebből szerzett jövedelemből segíthetett volna rajta, de ezt már soha meg nem tudjuk, merthogy anglikán szentté avanzsált, mikor éppen a királyság intézményének rombadöntésén munkálkodott és meghalt.
Meghan Markle sem túl nagy nyereség az Egyesült Királyság számára, ahogy elnézegetem. Képtelen felnőni a feladathoz, felelősséget sem érez sem Anglia népe, sem a monarchia iránt.
Az amerikai középosztály hőbörgő leánya maradt, aki remekül tudja manipulálni a vélhetőleg különféle komplexusokkal küzdő Harry herceget.

Az elvált színésznőnek semmi sem elég, tulajdonképpen nem képes vállalni helyét a táplálkozási láncban, márpedig egy monarchia a szigorú hierarchiára épül, és nem lehet tekintettel arra, hogy őt sérti az egyébként szerepét kitűnően játszó Katalin hercegné pozíciója.
Persze, ha abban a pozícióban lenne, akkor a királynő helyzete okozna neki megbocsáthatatlan sérelmet, de hát persze az is lehet, hogy a sussexi hercegné újabb válását is megérhetjük
 még, ha kicsit türelmesek vagyunk.
Jellemző azért, hogy sem a walesi hercegné, sem sussexi pályatársa nem hamarkodta el a szakítást a királyi családdal, a hetedhét határra szóló esküvők tetszettek szerény lelküknek.
Sokat várni nem lehetett ettől a nőtől, akinek gátlástalanságát már saját rokonai is megtapasztalhatták, és még nincs vége pályafutásának.

Pedig a királynő minden tradíció ellenére iparkodott elfogadni a - kis túlzással - proli dámát, az elvált nőt, aki szinesbőrűként tagja lett a királyi családnak, és aki nem érez felelősséget semmi iránt, csak pénzt akar csinálni helyzetéből, lehetőleg kötelezettségek nélkül.
Szegény királynő, pályája végét nem igazán aranyozza be környezete, és lassan - lassan hiábavalóvá válik igyekezete, hogy a monarchiát hozzáigazítsa a XXI. századhoz.


Ezekkel a felkapaszkodott parvenükkel csak a baj van, felelősségérzetük nulla, csak a vagyon számít, de nem ám a nemzet vagyona, hanem amit haza lehet vinni.
Emellett lépten-nyomon  megtagadják a saját múltjukat, sanyargatják a szegényeket, a nincsteleneket, az öregeket - az alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkezőket, hogy kissé fennkölten nevezzük néven a nyomorultakat.
És még uszítanak is ellenük, mint legutóbb Orbán, aki azt találta mondani, hogy a gyöngyöspatai cigányok, akiknek gyermekei elől elvették a normális oktatás lehetőségét most - egy bírósági ítélet következtében munka nélkül jutnak pénzhez.
Namármost ez a pénz kártérítés, és messze nem korrigálja azt a sajnálatos helyzetet, hogy az érintett gyerekek munkaerőpiaci értéke a nullához közelít.
Ez esetben mindegy, hogy ezek a gyerekek messze nem olyan okosak, mint a diploma nélküli helyettes államtitkár, annyira meg főleg nem, hogy alkalmasak lennének svájci magániskolára, mint az ő lánya, pedig a közmunkából futná rá vastagon...
Sajnos, visszamenőleg nem lehet elintézni, hogy ő is olyan oktatást kapjon, mint az érintett gyerekek, pedig szép kísérlet lenne, és az eredménnyel is (Orbán az árokparton kutyaszart  kapirgál...) elégedett lehetne szorgos népünk.


Most, hogy megmutatta, ki az úr a háznál, míg rá nem borítják a tetőt, Trump meghirdette a NATO bővítését .
A Közel-Keletre gondolt, azt kellene átvennie az USA-tól a NATO-nak, már csak az a kérdés, hogy ki adta eddig oda nekik a területet, mely egyébként puskaporos hordó, és mi sem lenne jobb, mint a NATO égisze alatt magyar katonákat küldeni oda golyófogónak.
Mondjuk az Egyesült Államoknak jó lenne, és hát Mesterházy Attila is megmondta, önmérsékletre és további elkötelezett kommunikációra van szükség a térség államai tekintetében - ilyen szépen is régen mondták, hogy tovább kell hazudozni.
Természetesen oka van a nagy ötletrohamnak, - Irak felszólította Amerikát, hogy vigye onnan a csapatait - nem lesz jó vége annak, ha a bolha köhög...


Orbán egyre rosszabb állapotban van, szereplései előtt még fel lehet ugyan turbózni, elemet lehet benne cserélni, mint hajdan Brezsnyevben, de sokáig már nem húzza - de sajnálom!
Ha végre sikerül beültetni egy jól kipárnázott szobába, majd kedélyesen elnézzük, ahogy utódai megeszik egymást, aztán szódabikarbónát osztunk azoknak, akiknek megviselte a gyomrát a dolog...



Csak egészség legyen, a többi már csak idő kérdése...


:O))) 



2020. január 4., szombat

JÁTÉK AZ ÉLETÜNKKEL

Mintha a világ sík idiótákat alkalmazna kormányzására.
Olyanok mind, mint a gorilláknál az Ezüsthátúak, ordítanak, döngetik a mellüket, a kisebbek leginkább csak ordibálnak, emellett ezüst hát helyett csüngő pocakot viselnek.
Elképesztő.
A világ megbolondult, vezetőiként pedig sültbolondok tucatjai hülyítik hálás népüket.
Itt van mindjárt Trump, akit az amerikai polgárok juttattak hatalomba, és akiről első perctől kezdve - sőt, már az előtt is - látszott, hogy nála alkalmatlanabb arra, hogy a világ legerősebb hatalmát vezesse, talán nincs is.
A történelemben nem példátlan ez a helyzet, talán Nero és Caligula római császárok ennek meggyőző bizonyítékai.
Korunk csak annyiban mutat súlyosabb tüneteket, hogy ma a születésnek csekélyebb a szerepe, így a népnek fáradságos munkával ki kell választania saját idiótáit, akik aztán nem egyszer vágóhídra küldik azokat, akik ki és megválasztották őket.


Legutóbb például Trump meggyilkoltatta az iráni hírszerzés és különleges erők vezetőjét, Kasszem Szulejmani tábornokot, aki a legbefolyásosabb iráni politikus volt.
A gyilkosságot az USA különleges alakulatai hajtották végre, drónnal bombázták le a tábornok gépkocsioszlopát - Irakban.
Beláthatatlanok az eset következményei, különös tekintettel arra, hogy Trump láthatólag nem tanult semmit az amerikai külpolitika közel-keleti kudarcaiból, nem látta be, hogy egyes - Amerika számára nemkívánatos - személyek eltávolítása nem old meg semmit.
Nem oldja meg a társadalmi-vallási feszültségeket, nem oldja meg az USA nyilvánvalóan antidemokratikus és imperialista világpolitikai szerepfelfogását - inkább csak olaj a tűzre.
Olaj pedig van arrafelé éppen elég, ahol az események történtek, begyújtásukhoz sokszor egy gyufaszál is elég, az előidézett tűz viszont úgy száguldhat végig a világon, mint az ausztrál bozóttüzek, melyek oltása a reménytelen kategóriába tartozik.

Természetesen, ahogy az első világháború kitörésének sem volt oka Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása, a második világháborúnak sem a gleiwitzi rádióadó megtámadása, sőt, még a Molotov-Ribbentrop paktum sem, úgy egy esetleges harmadik világháború kitörésének sem Szulejmani meggyilkolása lesz az oka, legfeljebb csak az indoka.
A valóságos ok az olaj lesz, és az, hogy a világ olajszállításának jelentős része Irán orra előtt és befolyási övezetében, a Hormuzi szoroson keresztül bonyolódik, ami természetesen idegessé teszi az olaj-üzletben érdekelt multinacionális cégeket.
Ezek a cégek már meggyilkolásuk előtt felosztották maguk között Kadhafi és Szaddam Huszein majdani hagyatékát, melynek kitermelése ma ennek alapján folyik.
Eddig a status quo megfelelt a nagyhatalmi érdekeknek, kivéve Amerikát, mert egyik állam se veszélyeztette azokat, kivéve Iránt, amely zsigerből gyűlöli az Egyesült Államokat, de engedve a többi nagyhatalom nyomásának lelassította atomhatalmi státuszának kiépítését.
Na, ennek van vége ezzel a gyilkossággal.
Mától kezdve nem lehet tudni, mikor blokkolja  Irán az olajszállításokat, mikor támadja indirekt módon az amerikai intézményeket, mikor akarja az USA megdönteni az iráni kormányt, mikor kezdi ezt Oroszország fenyegetésként kezelni, mikor érzi úgy Kína, hogy Amerika pozíciója eléggé meggyengült ahhoz, hogy kihasználva ezt rendezze a tajvani és hongkongi helyzetet - saját szájíze szerint.


Trump azt mondja, hogy Amerika nem akarja megdönteni az iráni rendszert, de hát ki hisz Amerikának, a gyengeelméjűeken kívül?
Az iraki diktátor kivégeztetése után kiderült, hogy a nyugati államok hazudtak, Kadhafi esetében detto.
Gorbacsov elhitte azt, hogy a NATO nem terjeszkedik az orosz érdekszférában, nem telepít fegyvereket az orosz határok mentén, aztán csak NATO-tagok lettek a balti államok, a Varsói Nagyhercegség fegyverkezik, a kisoroszok - leánykori nevükön ukránok - háborúban állnak az oroszokkal, nem is nagyon titkolt amerikai támogatással.
Az Arab Tavasz zűrzavart és háborúkat hozott, úgy-ahogy nyugvóponton levő problémákat ismét előkapart - lásd a síita-szunnita ellentéteket, vagy a kurd kérdést, a lehetőségét is elvéve a békés rendezésnek úgy további száz évre.
Nagy baj, hogy Amerika elveszített realitás-érzékét, közben pedig az oroszok katonailag erősebbek, mint valaha és megjelent egy új, ma szinte mindenkinél gazdaságilag erősebb világhatalom - Kínának hívják.

Egy ilyen helyzetben arcoskodik ez a sárgahajú őrült, aki azt hiszi, hogy egy esetleges harmadik világháborúban a repülőgép-hordozói többet érnek majd egy kalap szarnál...

Nálunk sem jobb a helyzet, még szerencse, hogy nemhogy világpolitikai, de még európai tényezők se vagyunk, hálistennek.
De ha rosszul alakulnak a dolgok, mi se maradunk ki.
Így is fennáll a veszély, hogy a Nagyeszű hadat üzen valakinek, hirtelen felindulásában.
Jó lenne már tanulni valamicskét a történelemből...


:O)))

2019. december 30., hétfő

SZÁMVETÉS 2019

Ha arra számítasz,. hogy itt most nagyívű politikai elemzéssel találkozol, hát azonnal kattints egy nagyot, merthogy ezt itt nem fogod megtalálni, ezek itt  csak egy egérszürke mezei blogger elmélkedései a világról, erősen szűkített formában.
Kezdjük tehát világpolitikai kitekintéssel.


A világ dolgai valamicskét javultak attól, hogy az akcióban résztvevők minden igyekezete ellenére többé-kevésbé sikerült kiirtani az Iszlám Államot, habár az iszlám fundamentalizmus maradt.
Ennek alapvető oka a nyomor, melyből a kitörni vágyók csak a csodában bízhatnak, azt meg leginkább a vallások táján találhatják meg.
Ha a Betyársereg nyomorogna, már nálunk is sámánok által megáldott bugylibicskával szeletelnék a liberálist, szerencsére a szélsőségeseket nálunk mindig van, ki etesse.
Ma persze a világ olyan, mint a Partizánszövetség volt hajdan, mindenki az Iszlám Állam ellen harcolt, miközben Törökország vígan üzletelt a két lefejezés között Szíria olaját kitermelő vallási szélsőségesekkel, Amerika meg csendben támogatta a szír állam ellen harcoló szakadárokat.
Érthető, merthogy Szíria szövetségesi viszonyba keveredett az oroszokkal, támaszpontot ad nekik, ami kell ahhoz, hogy jelen legyenek az óceánokon.

Ha Putyin nem veri szerteszét az ISIS nyersolaj-szállító infrastruktúráját és nem segíti katonailag szövetségesét, ma már ugyanolyan rend lenne Szíriában is, mint Líbiában, ahol a nyugatiak a legaljasabb módon végeztek Kadhafival, majd elhozták a szabadságot - az olaj ellenében.
Jelzem, lesz még ott cirkusz, meg vérbengázolás, de hát az olaj...
Miként a világ minden táján, Venezuelától-Ukrajnáig.
Az a legnagyobb baj, hogy Amerika nem érti a világot, valamiért azt hiszi, hogy mindenki számára vonzó saját társadalomszervezése, pedighát ez nálunk sem nagyon akar beválni, pedig itt nem minden második ember kecskepásztor, inkább csak elakadt a feudalizmusnál...


Trump léte rávilágít a világ végzetes balszerencséjére, nevezetesen, hogy tömegben még az okos emberek is buták, továbbá, hogy az emberek élnek-halnak az erőért, egészen addig, míg az az erő jól seggbe nem rúgja őket is.
Akkor filozófiai magyarázatot keresnek személyes szerencsétlenségükre, és ezt meg is találják a mélyállamban/háttérhatalomban, a zsidókban, cigányokban, migránsokban.

Ez a probléma úgy ötven-hatvan év múlva lesz érdekes, amikor - ha megérjük - Amerika többsége spanyolul dicséri majd azt Urat.
Oroszország viszont kijött a kómából, tele van ambícióval és szerencséje van Putyinnal, aki tudja, mit akar.
Minden ellenkező híresztelés dacára ebben nincs benne Jászkarajenő elfoglalása, sem a magyarországi kipcsak közösség leigázása, sőt, még a magyar nők megpocsékolása sem, lévén Oroszországban - nekünk is köszönhetően - jelentős túlkínálat van nőkből.
Oroszország ma is katonai világhatalom, a tetejében a legmodernebb haditechnikát fejleszti, példa erre a legújabban hadrendbe állított - tehát nem csak makettekben létező hiperszonikus rakétarendszer, meg az Aegis-rendszert megalázó átrepülések a Donald Cook amerikai romboló felett, a T-14 Armata harckocsi, stb...
Amerika ma a Nemzetközi Űrállomásra sem képes személyzetet küldeni, ami azért meglehetősen sötét képet fest az amerikai űriparról is, miközben Mars-expedíciókról delirálnak...
Kína viszont gazdasági-katonai világhatalommá vált, Amerika fél is megpiszkálni, mert igen hamar lemondhat Tajvanról és Hongkong különleges státuszáról, aztán lehet csörömpölni a kardokkal. Persze más az, mikor csak úgy handabandázhatunk, hogy tétje is van a dolognak, meg más a szájkarate.
Kína embert akar küldeni a Holdra, és meg is fogja tenni, nem is túl sokára.
Az Egyesült Királyság számára a lét a tét, ha mondjuk a skótok kiszállnak, akkor oda Nagy-Britannia maga - nem túl biztató kilátások.
Arról nem is szólva, hogy mélyen érintettek vagyunk a dologban, hiszen ha hazafelé kellene venni az irányt az ott élő, ott dolgozó magyaroknak, Viktor lepadlózna azonnal, meg az is, aki átvenné tőle a Csődtömeg nevű hajdani Magyar Köztársaságot, mely ma is permanens menekülésben van az igazság pillanata elől.
Az Unió meg vagy megrázza magát és talpraáll, vagy az elmúlt fél évszázadot bedobhatja a kukába.

A fejlődés útja nem a Kipcsak Ösvény, hanem egy európai állam létrehozása, közös pénzügy, hadügy és külügy fenntartásával, saját hadsereggel, összehangolt jogszabályokkal, bűnüldözéssel.

Hazai pályán meg lehet állapítani, hogy Orbán túl van a zeniten, innen már csak lefelé visz az út - vagy a mentő.
Lefelé, még akkor is, ha Pocak személye átmenetileg nem ér meg annyit, hogy Kadhafi sorsát másolva  hasrafektessék egy autó platóján, aztán igazságérzettől vezérelt LMBTQ aktivisták megismertessék vele a szivárványszínű zászló által nyújtható összes örömöket.
A lopást viszont az intő jelek ellenére képtelen  abbahagyni, csicskásaival együtt egyre pofátlanabbak és egyre mohóbbak, jó vége ennek nem lesz.
Az ellenzék, miután egyszer eltalálta a labdát, most próbálgatja a labdazsonglőri létet, persze már nem bírnak magukkal, képtelenek csendben, szerényen dolgozgatni.
Fontos lenne ez, hiszen mindenki tudja, nincs adu ász a kezükben, a sok tökfilkó pedig nem alkalmas a durchmars abszolválására.
2022-ig arra kevés az idő, hogy világrengetőt produkáljanak, elrontani az elért pozíciót, arra viszont még sok is.
Hát, bízzunk a csodákban...

Személyes életemben ez az év is olyan volt, mint a megelőző - semmilyen, de hát ezt dobta a gép, ugye.
Viszont most megnéztem a jövendőmet a facén a Nametestben - ebben hiszek, mert szépeket szokott írni rólam, még, ha a jóslatai nem is válnak be teljesen.
De most azt írta, megnyerem a lottót, egészen fel vagyok dobva, aggódva várom a fejleményeket.
És lesz még egy jelentős változás az életemben: Kutyatulajdonos lettem.
A neve Bumbi, és hivatásos macskariasztóvá lesz kiképezve, maga a megjelenése elriasztja majd a macskákat!
Kellemes kilátásokkal tekintek az új év elé, remélem nem fogok csalódni, mint ahogy ezt kívánom Nektek is egy ideinél boldogabb, sikeresebb új évben!


BUÉK!

:O)))