2016. december 7., szerda

JE SUIS KOKERO

Szabó Zsófi férjhez ment.
Az esemény nagyszabású és örömteli volt, alig vetett árnyékot rá a szomorú tény, hogy az újsütetű férj cigány származású.
Nem is felejtette el ezt megemlíteni akinek csak módja volt rá, szinte lemosva a pályáról Rogán Tonyát a szakadmány helikopterével, hiszen helikoptert naponta láthat az ember, ha felnéz az égre, míg magyar celebet cigányhoz férjhezmenni ritkábban.
Szabó Zsófi - aki egyébként Buga Jakab lánya, aki a Tenkes kapitánya című hajdani sorozatban vitézkedett - kötelességének érezte megvédeni párját, házasságát és nem utolsó sorban saját magát, mert elkövette azt a bűnt, hogy cigányhoz ment hozzá.
Ezenközben belegyalogolt Kisgrofó lelkébe, aki hagyományos életvitelű cigány családban él, melyet még nem csapott meg az emancipuncik füstje, ahol még rend van és az asszony nem ül asztalhoz, mikor a férfiak esznek, hanem kiszolgálja őket.
Lehet erre azt mondani, hogy szörnyű elmaradottság, de ne feledjük, nincs még száz éve sem, hogy a magyar faluban sem volt divat a nők egyenjogúsága, ott is állva ettek az asszonyok, évszázadokra visszamenően.  
Szabó Zsófinak ez új volt, ezért aztán, amikor meghallotta Kisgrofó néprajzi fejtegetéseit, rámutatott az ujjával, és azt mondta, hogy az ilyen szégyent hoz a cigányságra - ezért később bocsánatot kért.
De ez még az esküvő előtt volt, ma már nem tudna rámutatni, mert egyik kezével tartja a tányért meg a kenyeret, másikkal fogja a villát, azzal pedig nem hadonászunk, ugye...

Nagyon aranyosan, nagyon őszintén mondta el a véleményét, adja az ég, hogy képes legyen kitartani párja mellett a magyar társadalom határtalan és végtelen jóindulata dacára is, de azért nekem nem tetszett a dolog egy része.
Az a  része, amikor azt fejtegette, hogy a cigány ugyanolyanok, mint a magyarok, angolok, amerikaiak.
Szóval, nem olyanok, hanem magyarok.
Magyar cigányok, évszázadok óta itt élnek, magyar az anyanyelvük, nagyrészük nem is beszéli ősei nyelvét, itt van otthon, ez az ő hazája, ez az ő kultúrája, kicsit felturbózva a cigány ősök kultúrájával.
De attól, hogy el tudja játszani a "Szimfónia három húrú hegedűre és ceglédi kannára" című művet, ő még magyar, Józsi se tud különbet produkálni nyirettyűn és köcsögdudán.
Arról nem is szólva, hogy az angolnak, az amerikainak van egy országa, melyet hazájának tarthat, a cigánynak ilyen nincs, az ő ősei itt élnek párszáz éve, márpedig valahova tartozni kell, és ők ide tartoznak.
Nem tetszik esetleg?
Akkor is, és ezen nem segít, ha gyűlölöd őket, még az sem, ha úgy teszel, mintha nem léteznének, hiszen a tényeket nem lehet letagadni, a társadalom nyolc-tíz százaléka cigány vagy félcigány származású - ahogy Zsófi mondta volt roppant szakszerűen: félvér.
Amikor kiderült, hogy a Jobbik egy prominense zsidó származású, nagy volt a megdöbbenés, ha ma hirtelen kiderülne, hogy kinek az ereiben csörgedezik cigány vér, hát sokan állhatnának neki hegedűt tanulni, merthogy ahhoz a vér szava jól jön ugyan, de gyakorolni se árt.



Ennek az országnak - úgy látszik - nem elég nagy csapás ez a rablóbanda, nem elég tragédia, hogy a rendszerváltás megakasztotta a cigányság Kádár rendszerében elindult, amúgy sem túl gyors integrációját, telhetetlen nép vagyunk, kellett még a rasszizmus kivirágzása is.
Pedig voltak már szép eredmények, biztató jelek, hogy beilleszkednek a társadalomba, de ennek vége.

Az elit úgy vélte, hogy a rendszerváltás legnagyobb veszteseinek elég lesz odalökni kis pénzt, és minden rendben lesz.
A pénzt pedig úgy kell odalökni, hogy eléjük szórjuk és kedélyesen elnevetgélünk azon, ahogy marakodnak rajta, aztán álszent pofával sopánkodunk azon, hogy képtelenek normálisan felhasználni.
Hozzátartozik a tényekhez, hogy a cigánybiznisz környékén sűrűn előfordulnak nemcigány politikusok, magukat vállalkozónak nevező rablók és tolvajok, a cigányokat mélységesen lenéző banki ügyintézők, önkormányzati alkalmazottak, akik ellopják a cigányok pénzét, merthogy azt nem utálják - biztosan olvastak Vespasianus császárról, vagy csak maguktól ilyen okosak.
Olyan ez a dolog, mintha gyerekek közé szórnának édességet, aztán számon kérnék rajtuk a beosztás és a takarékoskodás hiányát.
Milliárdokat bíztak nyolcosztályos suttyókra, akik aztán el is tapsolták, ahogy illik, de azoknak, akik az ilyen döntéseket hozták, a hajuk szála sem görbült.



Nem taglalnám most, hogy milyen ország az, ahol a miniszterelnököt, akiben a rossz nyelvek szerint szintúgy van egy-két vonóhúzás szentté avatja ugyanaz a kör, mely egyébként vadul cigányozgat, a cigányok ablakai alatt randalírozva ijesztgeti őket, mint hajdan a feketéket a Ku-Klux-Klan Amerikában
Talán azon kellene elgondolkodnunk, hogy hova vezet az a szeretetteli szegregáció, melyet magasrangú állami tisztségviselő hirdet, aki mellesleg egyházi személyiség is.
Isten öklendezik.
A kisgyerekek oktatása ma már gyakorlatilag kétfelé szakadt, a  kormány az iskolák egy részét átjátszotta az egyházaknak, oda járnak a "magyar" gyerekek, a másik felét meghagyta állami működtetésben, alacsonyabb finanszírozással, egyre romló színvonallal, gyermekkori elfekvőként a cigánygyerekeknek.
Aztán az oktatásért felelős államtitkár nagyon okos szavakkal magyarázza, hogy a magyar diákok teljesítménye miért romlott a csodálatos új világban, mikor az átkosban a világ élvonalához tartoztunk és minden nemzetközi összehasonlításban helytálltunk.

Mi lesz ebből így, ha figyelembe vesszük a demográfiai trendeket, mi lesz akkor, ha a társadalom elöregszik, ha az aktív népesség egy része kivándorol, ha a munkanélküliek derékhadát a megnövekedett létszámú, képzetlen, kilátástalan élethelyzetben élő cigányság adja majd?
Mi lesz, ha nem lesz az öregnek nyugdíj, a fiatalnak munkahely, a nyomorban született gyereknek kitörési lehetőség?
Kétlem, hogy belegondolt volna ebbe bármelyik döntéshozó, mert ha belegondolt, és utána ezeket az állapotokat támogatta, akkor az az ember hazaáruló.



Szabó Zsófinak sok boldogságot kívánok, legyen nekik egy rakás szép, csillogó szemű kispurdéjuk, éljen boldogan párjával, aki valószínűleg különb, mint azok, akik Zsófinak - vagy Zsófi háta mögött - negatív megjegyzéseket tettek, akik elítélték őt azért, mert az ember, akibe beleszeretett történetesen cigány.
A jövő kulcsa a gyerekek nevelése, az oktatás, de nem elhanyagolható feltétel a gyermekek egészséges táplálása, a fűtött lakás, a meleg ruha és a kor követelményeinek megfelelő technikai felszereltség, számítógép, mobiltelefon, internethozzáférés.
Ehhez viszont pénz kell, a pénz meg azoknál van, akik a VIP-páholyban köpködik a szotyolát és képtelenek kilépni infantilis álmaikból.
Ami jelenleg ebben az országban ezzel a népcsoporttal kapcsolatban folyik, az szégyen és gyalázat.
Legalább jele lenne annak, hogy elindult egy folyamat, melynek vége az, hogy a ma már a második osztályban kiselejtezett cigány gyerekekből a társadalom értékes tagjait kívánja nevelni a közösség, de ennek nyoma sincs.
Van viszont gyűlölködés, nyomor, meg sopánkodás, ha egy cigány kivág az erdőn egy fát, mert otthon megfagynak a gyerekei.
A magányos öregasszonynak nem biztos, hogy kivág valaki egy fát, ő majd megfagy.
És nemsokára meg fog fagyni az is, aki nem cigány, mert nem lesz nyugdíja, nem lesz semmiféle bevétele, és a kis falvakban még kuka sincs, hogy kotorászni tudna benne.



Ha a jövőre gondolok, hát leginkább a Mad Max jut eszembe.
Szörnyű kilátások, talán az utolsó percben vagyunk...
Ha valaki a baloldaliságot hiányolja, annak elmondanám: errefelé kellene keresgélni, ha a kapitalizmus felé szaladva, menet közben elvesztette...

:O)))

2016. december 5., hétfő

FIZESS BAMBA, VAGY OKOSODJ

A magyar kormány az Unió hozzájárulását kérte a TAO folytatásához 2017 után.
tao a kínai filozófiában eredetileg utat – pontosabban egy konkrét, meghatározott utat, ösvényt – jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de a Wikipédia szerint jelenti a bölcs utat is, amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.Na, a magyar TAO-ról ezt nem nagyon mondhatjuk el, habár ez a bölcs út is a célhoz - a pénzhez - vezet, de ami a rendet és a törvényt illeti, hát bizony, ott vannak azért problémák.


A TAO nálunk a látvány-csapatsportok támogatási rendszere.
Látvány-csapatsport a labdarúgás, a kézilabda, kosárlabda, vízilabda és a jégkorong - ezeket a sportágakat támogathatják a vállalkozások társasági adójukból visszatartott összegekkel.
A támogatás célja az utánpótlás-nevelés színvonalának és hatékonyságának növelése, de hát természetesen Magyarországon vagyunk, így aztán az utánpótlás helyett másfelé vándorolnak a horribilis összegek.
Lesz belőle stadion, lesz belőle jólfizetett állás a minden sportág körül fellelhető sportsakáloknak, meg lesz egy-két gladiátorképző.
Ezek aztán vagy termelnek kiváló sportolókat, vagy nem, de a pénzt elköltik azért az utolsó petákig - mondjuk Makovecz-stílusú kazánházat építenek belőle, meg úgy kitömnek pénzzel középszerű és annál is gyengébb edzőket, játékosokat, mint Julcsa néni a szalmazsákot...

A látványsport attól látványsport, ha látják, de ehhez az kell, hogy nézzék is - ez az elem jelenleg még hiányzik, de ha így haladunk, lehet, vasárnap, a templom után zárt alakzatban masírozunk majd a pályákra, buzdítani a versenyzőket, játékosokat.
Ma még legfeljebb egy karcsúbb libasorra telik, ha ebből levonjuk a rokonokat, családtagokat meg a helyi kocsmák törzsközönségét, akik témagyűjtésen vesznek részt a következő heti világmegváltáshoz, hát alig marad egy-két elmagányosodott öreg, akik szotyolát köpködve élvezik a társadalmi életet, merthogy a macskájuk nem válaszol nekik soha, hiába kérdezik.
Csak, hogy tudd, erre ment el ebben az országban az elmúlt öt évben háromszázezer millió forint, miközben a társadalom harminc százaléka fizikailag alkalmatlan a látványsportok bármelyikére is, helyette permanens túlélési gyakorlaton vesz részt.
Ha megnézzük, hogy mit hozott a konyhára a dolog, hát sok örömre okunk nincs, az eredmények leginkább romlottak, de tekintsük ezt bázisjavításnak, hiszen ha a jövőben az idei eredményekhez viszonyítunk, akkor talán még a fejlődés sem kizárt.

Mindenesetre az olimpiára kosárlabdában, kézilabdában ki sem jutottunk, vízilabdában ötödikek lettünk, a jégkorongban pedig a Nemzetközi szövetség ranglistáján a tizenkilencedik helyen állunk - ez legfeljebb teniszben nevezhető biztatónak...
És hát a labdarúgás - ne is kommentáljuk, mindössze azt jegyezzük meg, hogy ahhoz, hogy párszáz idióta összeverekedjen, nem kell stadion.
Volt már olyan mérkőzés, mely elmaradt, de a szurkolóknak nevezett táborok szükségét érezték, hogy összecsapjanak a mezőn...
Ezek a támogatott látványsportágak, ezekre ment el a háromszázezer millió forint - mintha az ablakon hajigáltuk volna ki.


Természetesen ez nagyon jó azoknak, akik a pénzt kezelik, és Őmagasztosságának, a miniszterelnöknek volt a pofáján úgy két rinocérosznyi bőr azt állítani, hogy a TAO nem közpénz.
Lószert Mama, hogy klasszikust idézzek, ha a TAO-t nem vonhatja le az érintett cég, akkor az összeg befolyik az államkasszába, melynek egyetlen előnye van: ha nem államtitokra, például Nagyurunk dolgozószobájának aranyszálakkal átszőtt (nem vicc!) tapétájára költik, akkor azért azt meg lehet legalább állapítani, hogy merre indult a pénz.
Persze ettől még sokkal okosabbak nem leszünk.
Ez a pénz olyan, mint a ferencvárosi gurítón összeállított vonatszerelvény, melyről lekapcsolnak egy-két vagont Tatabányán, néhányat Almásfüzitőn, párat Komáromban és mire a vonat Sopronba ér, a mozdony meg a masiniszta marad, ők is üres zsebbel.
Ha valaki társadalmi igazságosságot akar, akkor az adórendszernek egyszerűnek és átláthatónak illene lenni, emellett nem lenne szabad semmiféle más célra felhasználni, mint az állam bevételeinek megteremtésére.
A bevételekből aztán az állam támogathat bármit, adhatja a pénzt a haveroknak narancsligetekre, vagy bármire, lényeg, hogy ártson.
Az amerikaiak által használt Agent Orange nevű vegyszer Vietnamban négyszázezer halottat eredményezett, a mi Narancs Ügynökünk (BM III/IV) a legjobb úton halad, hogy megdöntse a rekordot.
Szóval, az adórendszert torzítja mindenféle levonhatóság és egyéb nyalánkság, emellett elfedi előled az igazságot.
Mégiscsak másként látnád a családi adókedvezményt is, ha nem ez lenne a neve, hanem a felső-középosztály támogatása az adódból, merthogy az általuk visszatartható adó éppen ezt jelenti, és ne gondold azt, hogy te a felső-középosztály tagja vagy a brutto háromszázezres fizetéseddel.
Ha csóró vagy, hát gondolj a családi pótlékra, mely a gyerekeket támogatja, nem a gazdagokat - nem is emelték egy fillérrel sem Orbán regnálása alatt...
A TAO-t és a családtámogatási rendszerben eldugott milliárdokat te fizeted, a be nem fizetett adókból pedig neked is járna, merthogy te is magyar állampolgár vagy, és a bevételhez te is hozzájárulsz, csakúgy, mint a legcsóróbb hajléktalan is, aki vesz egy csomag cigarettát, esetleg.

Fizeted Európa leghúzósabb általános forgalmi adóját, miközben milliárdokat szórsz ki az ablakon profi sportolók támogatására,

Mára nemzetközi szinten vége van az amatőr sportnak, a sport éppolyan cirkusz lett, mint a gladiátorküzdelmek voltak hajdan.
Ma már tesznek a dicsőségre, a játékra, az egészségre - ma pénzért futnak, úsznak, fociznak, méghozzá nagy pénzekért.

A sport ma - üzlet, ami meg nem üzlet, az nem kap egy bánatos fabatkát sem az adódból, ezért ugrálnak testnevelés címen a gyerekek az iskolák poros folyosóin, jóllehet, lehetne számukra is tisztességes feltételeket teremteni - a tornatermet nem kellene okvetlen Makovecz stílusában építeni.
Profi sportra egy büdös buznyákot se adnék, az ebben érdekeltek teremtsék meg saját üzletük feltételeit, a zöldségesnek se épít boltot az állam.
Úgy tűnik, eljött az igazság pillanata, az új pályázat kiírásában szerepel az amatőr sport költségcsökkentése.
Lefordítom: az iskolai sport még annyit se fog kapni, mint eddig kapott, de a profikat tovább tömik, mint a libát, jóllehet a kétharmaduk már régen vágásérett...
És indokként szerepel az elmúlt években épített sportlétesítmények fenntartása is, amiről meg az a véleményem, hogy azoknak kellene fizetni tetemes, milliárdokra rúgó költségeit - tőlünk lopott magánvagyonukból - akik odacsinálták azokat, ötszáz ember gyönyörűségére a nagy magyar puszta közepére, meg a hátsó udvarba, a pottyantós mellé.



A TAO a kínai filozófiában ösvény, sőt, "az" ösvény a rendhez, a törvényhez.
Lehet, a mi TAO-nk is - néhány áttételen keresztül - ide fog vezetni, ha végre megjön a nép esze...


:O)))

2016. december 4., vasárnap

JELENTKEZZEN, AKIT MÉG NEM SÉRTETTEK HALÁLRA!

A nyugdíjasokat lealázták a nyugdíjemelés körüli cirkusszal, hülyét csináltak belőlük, úgy adva oda a 0.9% helyett az 1.6%-ot, mintha szívességet tennének, jóllehet saját törvényeikhez képest is hazudnak, mind a mai napig.
Törvény szerint inflációkövető a nyugdíjemelés, ők pedig ezt alátervezik, így a jogosnál kevesebbet fizetnek, a különbözetet pedig kamatmentesen használják több, mint egy éven keresztül.
Minden szakmailag elfogadható prognózis szerint az infláció mértéke meg fogja haladni a 2.4%-ot, de a GKI 3%-ot is prognosztizál.
Ez azt jelenti, hogy a kötelező juttatást felét átmenetileg lenyeli a kormány, miközben az infláció azért kifejti áldásos hatását a nyugdíjakra.
Egyébként is, az inflációs statisztikai adat, a valóság és a nyugdíjasok inflációérzete általában jelentősen eltér egymástól - ebben sok tényező játszik szerepet a statisztikai és a nyugdíjas statisztikai kosár összetételétől a Vezér vágyain át a nyugdíjasok vágyaiig.
Mondjuk, a KSH nem szokott csalni, legfeljebb nem mér, vagy nem propagál kedvezőtlen folyamatokat, de hát lássuk be, minden szervezet vezetőjében van némi konformizmus, ha elvárják tőlük, ha nem...

Maga az először bejelentett 0,9% sem váltott ki túlzott lelkesedést, sőt.
Ezt azonnal érzékelte Orbán, aki ha hatalmát bármi veszélyezteti, azt széllel szemben is megérzi ötezer kilométerről is.

Most is ez történt és azonnal reagált, volt miből.
A 0.9% és a három százalék közötti differenciából akadt miből, de ezzel nem tudta jóvátenni az előző sztárgázsi után bekövetkezett tömeges felzúdulást, a nyugdíjasok aktivizálódtak, pártalapításon törik a fejüket, és ha nem sikerül idejében beépíteni közéjük Orbán tégláit, még veszélyesek is lehetnek a diktatúrára.
Ezért aztán bevetették a csodafegyvert, a tízezer forintos Erzsébet-utalványt, melyet a nyugger még idén kézhez kap, merthogy jövőre állítólag megszűnik, és a kinyomtatott utalványokat csak mozdonyfűtésre lehet majd felhasználni.
Persze majd szabnak egy hosszabb beválthatósági határidőt, kicsit visszacsippentenek belőle, mert a boltosokkal azért fizettetnek valamennyit a beváltásért, csökkentve ezzel amúgy sem túl magas árrésüket, de hát ezt már megszoktuk, attól kell elvenni a pénzt, aki kiszolgáltatott.
45 után az volt a jelszó: "Fizessenek a gazdagok!", most meg az a jelszó, hogy "Fizessenek a csóringerek, öregek, betegek, nyuggerek!"
A kommunikációból pedig egyértelműen kitűnik, ez Nagyurunk személyes ajándéka hálás magyar nyuggereinek, akit a hálátlan nép különféle ötletekkel honorál, javasolva, hogy mit tegyen nagyurunk az utalványával.

Természetesen megkapják ezt Orbán szülei,Harrach megélhetési keresztény, továbbá Garancsi stróman és Mészáros mangalicaszerelő felmenői is, jóllehet van azért ebben az országban egy réteg, mely nem szorul rá erre a gusztustalan alamizsnálkodásra, de ami jár, az jár.
Nem vitás, többen vannak ebben az országban azok, akiknek ez a tízezer forint akár a karácsonyi vacsorát is jelentheti, ők természetesen örülnek ennek, hiszen üres hassal nemigen lehet nagyvonalúskodni, a közmondás is úgy tartja, hogy teli hassal könnyebb a tánc.
Mégis, ennek ellenére sem tartom ezt valami nagyvonalú intézkedésnek, előkészítettnek még kevésbé, értelmesnek legkevésbé, hiszen már megint a szegények azok, akik mondjuk húszezer helyett tízezret kapnak azért, hogy azok, akiknek a füléből is pezsgő folyik, kapjanak valamit, ami nekik nem jelent semmit.
Igaz, magától a Vezértől kapják, lehet, be is kereteztetik húszezerért...


És akkor még ott vannak a hivatalok dolgozói, akik állítólag házhoz szállítják az utalványt, naponta harmincat, ami nagyon szép elképzelés, csak belerondít a családok életébe.
A karácsony ad elég elfoglaltságot a háziasszonyoknak, a két ünnep között pedig ha szerencsés a család, hát van kis ünnepi hangulat, lehet a gyerekekkel nyugodtan beszélgetni, játszani, csendesen olvasgatni, játszani vagy korizni a szabadban, ha olyan az idő, szóval ünnepelni.
Így majd előadhatják a tízezer lépés Magyarországon című forradalmi operát, a nyugger meg, ha nem találják otthon, akkor caplathat be a Hivatalba, ha az a szomszéd faluban van, akkor a buszjegyhez ki kell egészíteni az utalvány összegét.
Persze a kézbesítőnek kell vagyonőr kísérő is, ami további családokból vonja ki az egyik lényegtelen alkotóelemet, az apát.
Aztán, ugye, még mindig nem biztos, hogy nem veri fejbe valaki Julcsa nénit, Magyaroszágon a feléért is vertek már agyon embert.

Átgondolt intézkedés, nem vitás.

Azon csodálkozom csak, hogy ezek már mindenkit lealáztak a tüzoltóktól a nyugdíjasokig, mégis tűri őket a nép.
Sokáig még?


:O)))

2016. december 3., szombat

EGY RÉGI MÁNIÁM - TANKKAL VÉGIGMENNI ROMÁNIÁN...

Ezt énekli üdvözült képpel a jómagyarember, mikor már béb@ßott, mint állat és felhorgadt benne a hazaffyság. Ennek nálunk két mércéje van: a russzofóbia meg a románellenesség.
Utóbbiról írnék most, mikor a magyar külügyi vezetés megint zseniális lépést tett a nemzetek közötti megbékélés érdekében.
A magyar külügyminiszter megtiltotta minden külképviseleten dolgozó magyar diplomatának és mindenkinek, aki a minisztériumban dolgozik Budapesten, hogy részt vegyen akár Magyarországon, akár külföldön rendezendő román nemzeti ünnepi alkalmakon.
A román külügyminisztérium meglepetésének és értetlenségének adott hangot a budapesti döntést illetően, arra utalva, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban alapérték a nemzeti jelképek iránti tisztelet.
Szijjártó azt mondta csütörtökön a közmédiának nyilatkozva: "a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december 1.-én, furcsa lenne, ha a Magyarországot képviselő diplomaták, külügyminisztériumi alkalmazottak román nemzeti fogadásokra járkálnának ezen a napon."
Nem is a magyar emberek ünnepelnek, hanem a román emberek, mi meg a jelenlétünkkel legfeljebb kifejezzük, hogy tiszteletben tartjuk a szomszéd ország népnek döntését.
Erre persze azonnal jött a válasz: Basescu volt államfő azt fejtegette, hogy a budapesti politikai kalandoroknak meg kell érteniük, hogy az igazi Románia a Tiszáig terjed.
Kinek kell ez?

Mindketten hülyeségeket beszélnek, mégis van egy alapvető különbség a két megnyilatkozás között: egyikük egy parlamenti bejutásért küzdő mikrópárt elnöke, másikuk pedig a hivatalban levő magyar külügyminiszter, akinek már csak "szakmájából" adódóan sem illene ilyen megnyilatkozásokat tennie, de persze tudjuk jól, ő csak kesztyűbáb Nagyurunk vaskezén...
Aki egy mocskos állat, mert úgy handabandázik, hogy a kezében a tökén tökmagon kívül nincs semmi, míg akikkel ujjat húz, azoknál egy és negyedmillió magyar túsz található, akik közül az értelmes többség csak élni, boldogulni szeretne, nyugodtan, békében.
Tulajdonképpen mit akarhat ez az örök békétlen?
Hadserege nincs, gazdasági ereje nulla, lobbiereje a NATO-n belül ugyanennyi, esélye a status quo megváltoztatására annyi, mint Hitlernek volt a bunkerben a győzelemre - ehhez nem kell más, csak józan ész.
Igaz, annak nem használ, ha rendszeresen belebabrálnak az elmekurkászok.
Pedig nem buta ez a tróger, tudja mit csinál.
Fogytán az ellenség, a migráncsokkal már nem nagyon lehet operálni, hiszen ott a kerítés, ami leküzdhetetlen akadály a sok rohadt gazdasági migráns előtt, ha meg nem leküzdhetetlen, akkor a nemzet már megint szar munkát végzett, az meg, ugye létezhetetlen...

Új ellenség kell, mely arról nevezetes, hogy erre a feladatra jó a régi is, hiszen alig használt, még ki sincs fordítva.
Jöjjenek hát a románok, több új elemet egyelőre nem bír el a rendszer, őket meg már rutinosan lehet szidni, nem kell új ötletekkel bíbelődni.
Persze Basescu sem teljesen épeszű, hiszen nyilvánvaló marhaságot beszél.
A Tisza partján fegyvertelen románt akkor láttak utoljára, mikor kézen fogva andalgott egy pingvinnel, de a pingvin szerint az se román volt.
Mindezzel együtt ideje lenne már tudomásul venni a realitásokat, elfogadni a nemzetek önrendelkezési jogát, és ha az erdélyi magyarok számára autonómiát követelünk, akkor vicces kétségbevonni a románok gyulafehérvári döntésének jogosságát, melyet aztán Trianon pecsételt meg.
Igazságtalanságról legfeljebb a székelyföld esetében lehet beszélni, ami egy sziget a román tengerben, de ez a hepciáskodás e tekintetben sem megoldás.

A megoldást Európai Uniónak hívják, mely magával a létével megoldja szinte az összes problémát, feltéve, ha nem szórunk sót rendszeresen a felszaggatott sebekbe.
Persze, akkor nincs ellenség, akkor itt állunk a tükör előtt, és eredménytelenül keressük az ellenséget, de nem találjuk semerre.
Márpedig ellenség nélkül nem élet az élet, a mi Szeretett Szociopatánk betegsége ragályosnak bizonyult.
Normális országokban, tisztességes egészségügyi ellátás esetén az ilyeneket már régen elkülönítették volna, de itt a fertőzés elég nagy tömeget ért már el, így valamilyen más terápiát kellene alkalmazni.
A betegség nem ismeretlen, az irigység, a kapzsiság, a kisebbségi érzés túlkompenzálása évezredek óta ismert, de hát ennek a szerencsétlen nemzetnek annyi betegsége van, - hogy miért büntet még ezzel is az Úr minket, azt csak végtelen ostobaságunk és nagyszámú bűneink indokolhatják.

Ha Pirézia azt mondja, hogy az ő nemzeti ünnepe február 31, amikor az országban élő libák kivívták függetlenségüket a hattyaktól, hát ez az ő dolguk, és utóbbiaknak legfeljebb alacsony szinten kell képviseltetni magukat az ünnep tiszteletére rendezett kukoricázáson, de durva nyilatkozatokat tenni bárdolatlanság és felesleges is.
Persze a jó modort a Vezér, mikor abban a szobában, melyet konyhának hívtak az asztal alatt ült, nem tudta elsajátítani, és nem is egy tanulékony típus.
Ő inkább írat egy új illemtankönyvet: nem illendő, mikor belefújtad az orrod a terítőbe, a terítő szélét a halkéssel vakargatni...
Ebből háború még nem lesz, de az ilyesmi bármikor hozhat olyan intézkedéseket, melyek a határontúliak számára kedvezőtlenek.
Ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy már megint manipulálják a magyar társadalmat.

Vajon mikor jön rá jómagyarember, hogy már megint hülyének nézik?


:O)))

2016. december 2., péntek

BAL-JOBB, BAL-JOBB, MENNEK A MAJMOK...

Kicsit olyan a feeling, mint amikor egy leánykollégiumban a zavaros tekintetű pszichopata meglátja a raktárban a láncfűrészt és kinyújtja érte a kezét.
A Legfőbb Hadúr, a felcsúti tenger hőse, a libaúsztató altengernagya komoly hadseregfejlesztést irányzott elő a következő néhány évre, melynek célja az, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itthon is legyen olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi.
Gondolom, ezzel arra célzott, hogy ma nem vehető komolyan és lószarra se jó.
Egyetértünk.
Többi külpolitikai ötletéhez hasonlóan ez is remek terv, meg is szólalt már a kórus, szólót énekel Lázár, aki érces hangon támasztotta alá szellemi kihívásokkal küzdő főnöke állapotrosszabbodásának újabb gyümölcsét.

Hogy nehogy maradandó  kár nélkül múljon el a roham, Orbán ezt a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén propagálta, nehogy már ne értsék meg a célzást a kisantant országai, melyek a mai napig gyanakodva lesik az ország erőfeszítéseit a Kárpát - medence magyar primátusának helyreállítására, és ennek megfelelően ők sem fogják vissza magukat.
Legutóbb is - csendes figyelmeztetésképpen – az első világháborús bukaresti diadalívre visszakerült az 1953-ban bevakolt felirat, mely a román hadsereg 1919-es budapesti bevonulására emlékeztet, mely
 kormányzati jóváhagyás nélkül nemigen történhetett volna meg.
Ugyancsak viszonylag friss fejlemény, hogy az Unesco etiópiai ülésén elutasították a csíksomlyói búcsú felvételi kérelmét a világörökségi rendezvények listájára, amit az erdélyi magyarok pedig nagyon szerettek volna elérni.
Egyetlen hír sem szólt arról, hogy a román állam képviselői igaz könnyeket ejtettek volna a döntés miatt, amit nem is nagyon csodálok, hiszen ez az egész rendezvény az én olvasatomban is a román államiság elleni rendszeres nacionalista támadásnak tűnik.


Ezen az se sokat javít, hogy Orbán szokott sunyiságával konkrét okot soha nem szolgáltat a nyilvános bírálatra, de azért kíváncsi lennék a magyar nacionalisták képére, ha hirtelen a lakosság öt-hat százaléka valamelyik szomszédos állam polgáraként venne részt itthon a közéletben.
Hogy eközben valahol kiesik a szatyrunkból Európa, azzal senki sem törődik, mert el vagyunk foglalva ezzel az infantilis harcimarcival, aki – szerintem - képtelen abbahagyni a hatéves korában elkezdett katonásdi-játékot, aki mindent csak a győzelem-vereség koordináták mentén képes értelmezni, és aki a disznótorban sem levágja a másik disznót, hanem legyőzi.
Eközben tudható, hogy amikor katonai szolgálatát töltötte – azon túl, hogy igazi jellemóriásként állítólag jelentett katonatársairól a katonai elhárításnak – legendásan fegyelmezetlen volt, úgyhogy szájából a katonaság követelése úgy hangzik, mint soror Immaculata szájából a kuplerájok felvirágoztatására tett indítvány.
Persze máshonnan fúj a szél – az új amerikai elnök kampánya során belengette a NATO költségvetéséhez való nagyobb hozzájárulás követelményének érvényrejuttatását, a tagországok katonai költségvetésének emelését.
Jelenleg nálunk ez az arány a költségvetés egy százaléka, annak is ellopják a felét, a felének a felén pedig jelmezeket, kováspuskát és fakardot vesznek, a hadseregnek, mely nálunk a Honvédség névre hallgat, és ütőképessége Klicskóéval vetekszik, és csak alig nevetséges...
Az önkéntes haderőre való áttérés, a haderőreform során valaha arról volt szó, hogy korszerű hadsereget építünk, kiválasztva egy-két olyan feladatot, képességet, melyek elsajátításával és fejlesztésével a NATO közös haderejének ütőképességéhez nem csak a libával töltött gulyáságyúk ütegeivel járulhatunk hozzá, hanem például a NATO vegyivédelmi képességeihez is.
Ehelyett jött a lábszártekercs, a határvadász, aki rendőr, meg a kardlengetés...
Eddig csak a nemzetközi békefenntartásban tudtunk említésreméltót produkálni.
Ehhez viszont nem kell fejlesztés, elég hozzá Rasi turisztikai konglomerátuma – Military Tours - ez egy speciális feladat és az állam finanszírozza, az Isten is a sajátlábúnak találta ki.
Egyetlen apró probléma van még – állítólag egy színdarabban, ha a falon puska lóg, az legkésőbb a harmadik felvonásban elsül.
Ebben az esetben is ez a veszély fenyeget, és annak jó vége nem lehet, hiszen minket akkor is folyvást elpáholtak, mikor még három tenger mosta határainkat.
Most éppen Mátyás koráig megyünk vissza a hőskeresésben, mert odáig csak áldozatokkal találkozunk, a nagyobb háborúkban (délszláv háború, Buda visszafoglalása, stb…) általában kitiltották csapatainkat a harcmezőről, nehogy pánikot keltsünk a saját sorainkban.
De - állítólag - nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára - igaz, semmit sem ért el vele......

Most se leszünk dicsőségesebbek, valahogy ezek a katonanemzetek mindig lenyomnak bennünket a harcban, mi legfeljebb a markotányosnők mozgósítása terén tudunk sikereket felmutatni.
Hát mindegy, várjuk meg a fejleményeket.
A katonasághoz ugyanis katona kell, ha zsoldos, akkor azt meg kell fizetni, ha sorozott, akkor meg már régen rossz, hiszen akkor már valószínűleg kitört a harmadik világháború, melyben a győzelemhez való hozzájárulásként éppoly dicsőségesen veszünk majd részt, mint a legutóbbi harcban.
Természetesen visszanyúlunk majd a hagyományokhoz, hadrendbe állítjuk a második magyar kerékpáros fajfenntartó zászlóaljat, és ha ez se segít, örökre elvész a magyar.
Viszont addig is lehetnek még jobbnál jobb ötletei a Vezérnek, például be lehet vezetni a kötelező önkéntes tartalékos szolgálatot, melyben a kiképzés másfél évig tartana, ezalatt az állomány úgynevezett laktanyákban tartózkodna, ez megkönnyítené az alaki kiképzést.
Esetleg fel lehetne éleszteni a leventemozgalmat, az iskolákban pedig kézigránátdobásra való felkészítésként kislabda-dobó bajnokságokat lehetne intézményesíteni, míg a lányoknak érmelegítőt kellene kötni Lévai Anikó iránymutatása alapján.
Ez az ország egyre szebb, egyre erősebb, de okosabbnak kicsit sem mondható.


Nagy kár…

:O)))