ILLÚZIÓK NÉLKÜL

Szarkalábból nem lehet kötelet fonni, várat építeni is nehézkes.
Választási vereségből erkölcsi, nopláne politikai győzelmet kovácsolni sem tanácsos, mert van anyag, melyet, ha kalapáccsal ütni kezdenek, akkor fröcsög, és mindenki tele lesz pöttyökkel, mintha a macska illetlenkedett volna bele a ventilátorba - pedig önkiszolgálók voltunk.

Nem, nem jó az nekünk, hogy veszítettünk a választáson, nem jó az nekünk, ha abban bízunk, hogy Orbán bandája nem tölti ki a ciklust, nekünk az lett volna jó, ha megnyerjük a választást és nekikezdünk a trágyadomb eltakarításának.
Minden nap, melyet ez a banda hatalomban tölt, csak növeli a bajt, nagyobb trágyadombot pedig csak nagyobb ráfordítással lehet eltüntetni, a gyerekeink fognak fizetni az ostobaságainkért.

Az a legnagyobb baj, ha nem nézünk szembe a helyzettel, továbbra is csak magunkat hülyítjük, holott a cél éppenhogy az lenne, hogy megokosodjunk, mert azt már láthattuk, hogy az ostoba viselkedés hová vezet.
El kell fogadnunk a realitásokat, azokból kiindulva kell korrigálni politikai nézeteinket, stratégiánkat, taktikánkat, mert illúziókra építkezni életveszélyes.
Egy erős ember megengedheti magának, hogy náthásan is odaálljon verekedni, de akit már legyengített egy rakás betegség, azt egy nátha is elviheti, még mielőtt felemelhetné a kezét a védekezésre.

Vegyük hát tudomásul: elvert bennünket a jobboldal, nem kicsit – nagyon.
Vegyük tudomásul azt is, hogy bár Orbán tróger, de ha neki ma annyi szavazata lenne, amennyit mi kaptunk, nekünk meg annyi, amennyit ő, még akkor sem lenne biztos a siker, hiszen a Jobbik is annyi szavazatot kapott, mint mi, és ha kell, összenő, ami összetartozik.
Azt is nyugodtan tudomásul vehetjük, hogy a következő négy év Orbáné, ha te vért izzadsz, akkor sem fogja megengedni magának a bukás rettenetes kockázatát.
Hacsak nincs valamilyen olyan politikai világfelfordulás, mely felértékelné Magyarország geopolitikai szerepét (ilyen egyébként fogalmilag kizárt), akkor bizony a Dilis négy évig ott fog ülni a nyakadban az új hátizsákjával a hátán és véresre rugdalja az oldaladat, hogy valamiféle eredményt fel tudjon mutatni.

És mondok neked egy rosszabb hírt is - nem négy évre tervez, hanem a lehető legtöbbre, és ha ehhez át kell alakítania az államot, hát át fogja alakítani.
Ha pedig az kell hozzá, hogy kellemesen csiklandós nyelvükkel minél többen oda tudjanak férkőzni Szent Seggéhez, akkor minden magyar fejét kocka alakúra vagdaltatja, erre lesz vállalkozó bőven azok közül, akik már ma is narancssárga kockával a nyakukon közlekednek.
Ne gondold azt sem, hogy a nép majd máról-holnapra ráébred, hogy mi vagyunk az igaziak, Viktor meg csak kisiklás az ország dicsőség felé vezető útján.
Gondolj Sztálinra, akit még hatvan évvel halála után is istenként tisztel az orosz muzsik, jussanak eszedbe a kenderesi cselédek, zsellérek nyálcsorgató utódai, jusson eszedbe Kertész Ákos.

És jusson eszedbe a magyar történelem, melynek során a túlélés biztosítéka soha nem az egyébként büszkén emlegetett bátor ellenállás szép meséje volt, hanem az éppen odatartott segg bátor nyalogatása.
Ne hidd, hogy a már ezer éve bevált módszert könnyű lecserélni valami eurokonform megoldásra.
A magyar nép soha nem arról volt híres, hogy képes lett volna finom disztinkciókat tenni, magyarembernek az agresszivitás az erővel, a szemét hazudozás a székely góbé furfangos természetével, a valóságtól való bátor elrugaszkodás pedig a sajátosan magyar gondolkodásmóddal azonos.
Emellett még imádja szemközthazudni isönmagát, kis álomvilágában békésen kerülgetni a hazugságok hegycsúcsait és ringatózni az önáltatás tengerén.
Itt lenne az ideje hát felmérni a károkat a léket kapott csatahajón és elkezdeni a javítást, miközben azzal sem kellene áltatni magunkat, hogy ezt nem ellenséges tűzben kell tenni.
Viktorunk célja a magyar baloldal teljes megsemmisítése és céljainak kisajátítása, anélkül, hogy azok valóraváltását akár egy percig is komolyan venné, lévén, hogy a Fidesz Orbán és a nagytőke pártja, még ha neki személyesen dugdosni is kell a rablott jószágot.

Végig kell gondolni minden érdekeltnek - elsősorban a Szocialista Pártnak, - hogy mit kell tennie, mert ma már csak egy pumaszőrszál választja el őket attól, hogy potenciális szövetségeseik elkezdjenek azon tépelődni, hogy az összefogás velük inkább hoz, vagy visz szavazatokat.
A többiek sem ülhetnek a babérjaikon, hanem zöldágra kell jutniuk - önmagukkal elsősorban – hogyan képzelik a közeljövőt, mondjuk az önkormányzati választásokkal bezárólag.
És el kell kezdeni a felkészülést az önkormányzati választásokra, meg kell kezdeni a helyi jelöltek „felépítését”, ki kell dolgozni azt a háromezer helyi programot, melyben megmondjuk, mit kínálunk a következő négy évben, ha a lakosság nekünk adja a bizalmat.

Óriási munka, óriási önkéntes apparátust igényel,
 Ehhez pedig fel kell lelkesíteni a vert hadakat, célt és értelmet kell mutatni a munkájukhoz, támogatni és segíteni kell őket.
Nem csak bölcs tanácsokkal, de konkrét dolgokkal is, felkészítésekkel, módszertannal, érvekkel, ahogy illik.
Helyt kell állni, mert ha nem állunk helyt, akkor a helyzet tovább romlik.
Nem kellene hagyni…

:O)))

MÉGIS, KINEK A PÁRTJA?

A pártok – a mienknél szerencsésebb országokban - a társadalmi osztályok, csoportok, politikai-gazdasági érdekérvényesítésének eszközei.
Az ugyanis könnyen belátható, hogy olyan állam még nem született az ismert történelem során, mely minden tagjának személyre szabottan tudná kielégíteni igényeit, elvárásait.
Az állam azt sem tudja, hogy polgárai mit szeretnének tulajdonképpen, kell tehát valamilyen mód az igények artikulálására.

Mindemellett sokszor az emberek maguk sem tudják, hogy mit akarjanak, mire van reálisan lehetőségük, és az igényeik kielégítése milyen következményekkel jár.
Erre találták ki a politikai pártokat, melyek programjukban megfogalmazzák a teendőket az általuk képviselt emberek érdekeinek érvényrejuttatása, vágyaik kielégítése érdekében.
Olyan ez, mint egy vendéglő - ha nincs rendes étlap, előbb-utóbb vendég sem lesz, akkor pedig a vendéglős éhenhal, a szakács, a pincér munkanélküli lesz, a vendéglő meg becsukhat.
Viszont ha van étlap és lehet választani ropogós sültliba, pacal, kaviáros palacsinta meg Turbigo-módra elkészített marinírozott hal között, akkor a vendég boldogan turkál a finomságokban, a pincérek kövérek és jólfizetettek, a vendéglős meg gazdag.
A pártok felkínálják saját ételsoraikat, a választó meg választ közülük, aztán vagy jóljár, vagy hasra esik, hogy választékos maradjak – mindenesetre viseli döntése következményeit - kövér lesz, vagy sovány, mint a gencsi nyúl.

Mondom, ez más, boldogabb országokra érvényes, mert nálunk nincsenek politikai pártok, nálunk szekták vannak, melyeket mi valamilyen rejtélyes oknál fogva pártoknak nevezünk.
A wiki szerint a szekták alapvető jellemzője, hogy kizárólagosan egy vallás vagy vallási tanító tanításait, dogmáit követik, és elítélik, elutasítják a rajtuk kívül álló vagy tőlük különböző gondolkodást, nézeteket.
Az emberek, felekezetek egy csoportja nem feltétlenül jelent szektát.
Akkor válik szektává, amikor a tanító vagy az egyház vezetője azt mondja, hogy mindenkinek az ő tanításait kell követnie, és a tagoknak más tanításra nincs szükségük, illetve az üdvözülést csak az adott egyház tanításai jelenthetik az emberek számára.
A szektákat - nálunk a pártokat - csalhatatlan vezetőik irányítják, akiket híveik minden támadástól megvédenek, és támadásnak minősül a hirdetett eszmékben való kételkedés is.
Van imígyen oszlopszentünk, félbevágott oszlopszentünk hóna alatt labdával, van oszlopszentipari tanulónk, és vannak aprószentek, de van nekünk sátánista szektánk is, melyet ahelyett, hogy szétzavarnánk, hagyunk elpofátlanodni.

Mindegyik pártra egységesen vonatkozik, hogy lapul, mint macska a kamion kereke alatt, egyik sem akarja tisztán meghatározni és közkinccsé tenni sem jellegét, sem az általa támogatni kívánt társadalmi csoportot, mert retteg attól, hogy ha így tesz, akkor szavazatokat veszít.
Szerintem nem ezen kellene aggódnia, hanem azon, hogy langyos álláspontja miatt nem fogja megnyerni még azok támogatását sem, akiknek egyébként létérdekük lenne egy erős érdekérvényesítő szervezet hatékony működése.

Ha végignézzük a pártokat, hát bizony, elcsodálkozhatunk.
Itt van a Fidesz, mely deklaráltan minden magyar pártja, de ha nem azt nézzük, hogy mit hirdet, hanem hogy mely társadalmi csoport vagy csoportok érdekeit képviseli, akkor hamar rájöhetünk, hogy bizony-bizony, ez csak a nagytőke és a felső középosztály legfelső rétegének pártja, az ő gazdasági érdekeiket képviseli, beleértve Magyarország egyik – ha nem a legmódosabb emberének érdekeit is.Viktor a keresztneve.
Elképzelem, hogy mennyire fájhat neki, hogy nem mutathatja meg büszkén a vagyonát, habár mára azért már elszemtelenedett, miként Beríja, és közömbös képpel köpi szembe a társadalmat, anélkül, hogy félni látszana a meglincseléstől – de hát persze ettől még szecskát apríthatnak majd belőle.
Hívei meglehetősen ostobák, és egyszer csak rájönnek, hogy mekkora majmot csinált belőlük a Száznokiás Szent Hátizsák tulajdonosa.
Márpedig az ostoba ember, ha zabos lesz, akkor ütni fog, mint a bolondóra.
Szavazói ma még nem tudják, hogy a szavazólapon behúzott keresztjeikkel Demjánt, Csányit, Lázárt, Mészáros Lőrincet és a többi állami csecsen felhizlalt tolvajt támogatják – és persze a szerény politikust, aki talán még ma is a régi VW Golfot szerepelteti a vagyonbevallásában. 

A Jobbik szimplán nyilas párt, de ezt vadul tagadja.
Ez a párt azokat képviseli, akik azt gondolják, hogy a régi recept alapján be lehet fejezni a hajdan kudarcba fulladt kísérletet és a zsidók kifosztásából munka nélkül is meg lehet vagyonosodni – emellett rettegnek a cigányoktól.
Nem azért, mintha olyan rettenetes dolog lenne az ellopott baromfi – egyszerűen taszítja őket a nyomor és érzik, hogy ezeknek az embereknek már nincs veszítenivalójuk, ezeket már rohadt nehéz megfélemlíteni, főleg, ha majd a nincs nekihajtja őket a vannak.
Őket sem a koldusok támogatják a háttérből, hanem tehetős emberek, ócska, poshadt eszmékkel fertőzve.
Őket egyszerűen világgá kellene zavarni, mert magával a létükkel követnek el emberiségellenes bűncselekményt.
Mellesleg ők sem tudják, hogy kinek az érdekeit képviselik, csak menetelnek, ordibálnak, gyűlölködnek rettenetes tehetetlenségükben.

Az MSZP meg elfelejtette, hogy honnan jött és nem tudja, hogy hova tart, kit képvisel, milyen társadalmat szeretne felépíteni.
Vezetői viszolyognak a kelkáposzta és macskahúgyszagú lépcsőházak népétől, a nép sem lelkesedik értük – nem trendi ma prolinak lenni, pedig a társadalom ma prolibb, mint a Kádár-rendszerben volt, mert akkor a polgárosodásának legalább a feltételei adottak voltak.
Nincsenek már eszméi, nincsenek vállalt hagyományai, a vezetői meg csodálkoznak, hogy mi lett a valaha legszervezettebb pártból – a legbarátságosabb verzió szerint is egy torzsalkodó nyugdíjasklub.
Most éppen az LMP mögé akarnak beállni, erre meg már nincs is mit mondani, aki ezt kitalálta, az bátran keresse fel Orbán Viktort és nyalja ki a seggét, adekvát válaszként korunk kihívásaira.

Gyurcsány meg vacillál, hogy mit is kezdjem a DK-val, mert magában azzal az elképzeléssel, hogy egy táborba tereli a bárányt, a rókát meg a kecskét, sokra nem lehet menni - kellene valakiket képviselni is.
Lehet szövetséget kötni bárkivel valamilyen cél érdekében, de önmagában az együttműködés nem érték, hanem eszköz.
A cél - egy modern, nyugatos társadalom létrehozása - viszont túl nagy, túl elvont, mást ért rajta Bauer, mást Debreczeni és mást a választó, ha egyáltalán ért rajta valamit, - gyanítom, hogy csak a bérekre gondol.

Az LMP Orbán gyártmánya, - ügyes, nem mondom, sokan beszopják a zöldre festett hiéna farkát, mert zöldnek lenni ma trendi.
A multik rabszolganépe menedzser-jelmezeikben hihetetlenül megfontoltnak és korszerűnek érzi magát, büszkén roppantja össze a szelektíven gyűjtött PET- palackot - ezzel rendben van ő is, meg a társadalom is.
Nem veszi észre, hogy környezetet védeni minden pártban lehet és kell is, egy zöld párt meg éppen olyan, mintha a levegővételre is külön pártot szerveznének, miközben a nép éppen éhendöglik, a hegyoldalak erdeit kivágják, mert rezsit ugyan csökkentettünk, úgyhogy úszómedencét fűteni már olcsóbb, de a szegényember három gyereke megfagy a fűtetlen lakásban, mert neki nincs adójóváírása sem, nemhogy tüzelője.
Kit képvisel az LMP?
Azokat, akik macskatápra egy hónap alatt többet költenek, mint a szabolcsi falvak szerencsétlenjei a gyerekeikre tudnak költeni.

A szocializmus egyik pozitívuma az volt, hogy a tőkés rettegett attól, hogy saját munkásai vonzóbbnak tartják a létbiztonságot, az osztályok közötti átjárhatóságot, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, mint a szabadságot, mellyel élni anyagiak hiányában lehetetlen.
Most a tőkés nem retteg semmitől, hanem gátlástalanul fosztogat, és nincs ma erő, mely féken tudná tartani kapzsiságát.
Nincs párt, nincs szakszervezet, mely felvállalná a társadalom nyolcvan százalékának érdekképviseletét.
Talán egyszer majd lesz, remélhetőleg nem nyakig vérben fog megszületni…

:O))) 

ÚTON A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBE

Az MSZP-ről beszélünk, természetesen, mely a magyar baloldal emblematikus pártja, tulajdonképpen maga a magyar baloldal.
Hiányozni fog.
Hogy miért szól a cím mégis arról, hogy útban van a történelembe, annak legfőképpen az az oka, hogy ha ez így folytatódik – és miért is ne folytatódna így – akkor mire ez a ciklus véget ér, addigra nem lesz MSZP.

Vagy ha lesz, akkor az nem az lesz, esetleg egy halom forgács lesz, jó lesz majd alomnak a libák alá a miniszterelnöki baromfiólba, ahol is Őfőméltósága majd kedvtelve szemlélheti, amint a sok baromfi nagy libapottyokkal díszíti a maradványokat.
A Vezér ehhez nagyon ért, feltrancsírozni egy politikai formációt.
Nem Gyurcsányokból áll ez a párt, nem kell direktben, minden rendelkezésre álló eszközzel nekimenni, mert a külső támadás ellenállásra és összefogásra sarkall, míg ha belülről verik szét, akkor a végrehajtók jobbító szándéka kétségtelen.
Viktor meg mosolyoghat és moshatja kezeit – lám, ezek annyira hülyék, hogy maguk kötik nyakukba a kötelet.
És igaza van, habár valószínűleg nem mind hülye, aki annak néz ki, lehet ezen elég szépen keresni is…

A baloldali elkötelezettségű választó meg csak néz, mint a lukinyúl – ez nem lehet igaz.
Merthogy az kétségtelen, hogy egy választás után le kell vonni minden pártvezetésnek bizonyos következtetéseket, de itt nem egy választásról van szó, hanem egy választás-sorozatról, melynek minden eleme fontos a pártoknak, a baloldali szavazónak meg akkor lesz fontos, ha látja, hogy potenciális pártja vezetésének is fontos.
Ha ölik egymást, az azt jelzi, hogy más fontos, nem az EP, vagy az önkormányzati választás, ha azt látja, hogy beledöglenek az igyekezetbe, akkor esetleg megkönyörül rajtuk és félreteszi összes előítéletét, megpróbálja elfelejteni rossz tapasztalatait, feláll a televízió elől és némileg fintorogva elmegy rájuk adni a voksát.

Hát, most éppen nem a nagy igyekezetbe döglik bele a Szocialista Párt, hanem a fene nagy bölcsességébe, mellyel vezéri szerepre tehetett szert a demokratikus oldal összefogásának felszámolásában.
Bölcseik kijelentik, hogy egyedül erősebbek, mint másokkal összefogva, kommunikátoraik reggeltől estig azt próbálják választóik fejébe verni, hogy ha egyedül indultak volna a parlamenti választásokon, akkor talán még meg is nyerhették volna a választást, ami azért józanul nézegetve a világot meglehetősen vicces.

Amúgy túl sok a párt az ellenzéki térfélen, de azt azért nem gondoltam volna, hogy éppen a Szocialista Pártot kellene felszámolni.
Ellenben Viktor gondolta, és tesz is ezért.
Hogy ki dolgozik neki, azt legfeljebb sejteni lehet, de az biztos, hogy ugyanazok, akik most segítenek a szocialistáknak elveszíteni a soron következő két választást is ugyanúgy, ahogy segítettek elveszíteni a parlamenti választásokat is.
Azt hiszem, ebben a helyzetben nem lenne szabad támadni Mesterházy Attilát sem - mégis támadják.
Pedig felettébb ostoba ember az, aki azt képzeli, hogy a lóversenyen féltávnál zsokét lehet cserélni a győzelem esélyével, de attól tartok, hogy a szereplők jelentős része a politikai lóversenyen már régen nem akar győzni - első a Fidesz, második a Jobbik, futottak még Cukorbaba, Pityipalkó meg az MSZP.
Szégyen.

Persze sokféleképpen be lehet kerülni a történelemkönyvek lábjegyzetei közé, oda lehet kerülni egy évszázados, ámbár ezerszer megtagadott és letagadott múlttal rendelkező párt szétverésének dicső tettével is - Herosztratosz nevét se felejtette el a világ, ugye.
A legújabb hír, hogy anyagilag is padlón van az MSZP, amin azért nem lehet csodálkozni, mert azt már Murphy törvényei között is megtaláljuk, hogy egy szervezet akkor lép a pusztulás útjára, mikor felépíti új irodaházát.
Ez most is bejött, és természetesen Gyurcsány nevét felemlegették azonnal, jóllehet ez testületi döntés nélkül azért nem ment volna.
De szépen beleillett az MSZP és Gyurcsány elképzeléseibe is, hogy a múlttól való megszabadulás jegyében meg kell szabadulni a jobboldali ellenfelekben rossz érzéseket keltő Köztársaság téri pártszékháztól, a márványtáblától, a mártírok szobrától, a múlttól.

Eleve reménytelen elképzelés volt, meg felesleges is, de ma már mindegy, a mai Szocialista Pártnak se egysége, sem ütőképes vezetése, sem pénze nincs.
Hogy múltja sincs, ami emlékeztethetné a választókat arra, hogy voltak olyan elődök, akik elégedettséget és emberi életet adtak nekik, az már csak hab a tortán.
Talán most ki lehetne költözni Ócsára, a devizahitel-károsultak közé, egyúttal lehetne ott némi szerénységet is tanulni.

A Szocialista Párt a huszonnegyedik órában van, a percmutató kérlelhetetlenül megy körbe-körbe.
Jön május elseje, talán odamennek még néhányan a szocialisták ünnepségére, talán az utolsó alkalom elbeszélgetni a néppel, mint Fülig Jimmy tette: Szervusz nép, hogy vagy, mit tehetek érted?
Meg kellene próbálni…

:O)))

LOCSOLKODÁS

Zöld erdőben jártam
Tuskókkal volt tele
A fákat ellopta
Orbán Viktor veje.

Amit nem a veje
Az a Viktor neje,
Ha meg ő nem tudta
Jött a pereputtya!

Abban azért bízzál,

Nem fox hervadozni
Nemzeti kölnimmel
Szabad-e locsolni?


KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

:O)))

HÚSVÉTI NYUSZI

HÚSVÉTI NYUSZI

Percig sem kétséges, hogy a FIDESZ hívői számára ki a húsvéti nyuszi.
Rövid fejtörés után erre az ellenzék hívei is rá kell, hogy jöjjenek, aki nem jön rá gyorsan, az soha nem fog közmunkát kapni.
És ha valaki azt mondja, hogy ő nem munkanélküli, az könnyen úgy járhat, mint az egyszeri katona felesége, akihez a tapintatos őrmester továbbította a szomorú hírt, hogy férje a gyakorlaton elhunyt.
Mikor ajtót nyitott, az őrmester megkérdezte:
- Maga özvegy Kovácsné?
- Kovácsné vagyok, de nem vagyok özvegy!
- Azt maga csak gondolja, mondá a tapintatos hadfi.
Úgyhogy csak óvatosan, ki tudja, mit hoz a holnap?
A Fidesz nyuszija természetesen Orbán Viktor, aki erre a húsvétra éppen egy stadiont tojt a húsznokiás hátizsákba a gyerekeknek.
Nem volt egyszerű dolog, Makovecz tervezte, így aztán a Vezér magasztos segge csupa szálka lehet, de ez nem zavarja, majd jönnek hálás hívei és addig nyalják a Szent Ülepet, mígcsak le nem múlik róla a fájdalom.
Ha arra gondolunk, hogy ezt a mienkkel is megtehetik, akkor meglehet, a mi lelkünkről is lemúlik a fájdalom.
A szocinyuszi tekintetében nem ennyire egyértelmű a dolog, mióta nem Gyuszi a nyuszi, azóta a rengeteg kudarc mellé ritkán kerül piros tojás, időnként csak kék tojással együtt, időnként a piros szín változik meg – hol bordó lesz, hol rózsaszín, de a vörös szegfű is kifehéredett az idők folyamán.
A DK-nál Ferkó a nyúl, ő egyszerre szokott szivárványszínű tojást és csokidrazsét tojni hálás híveinek, míg Gordon az Együttnél  párthatározat nélkül is nyuszi-tipus, - más kérdés, hogy ettől ő még vérnyúl a javából, erről a libák tudnának mesélni….
A Jobbik nyula Vona testvér, ő olyan tojásokat tojik, amelyeknek csak fehérje van.
A mi nyulaink szorgalmasan dobbantanak, így jövőre sem maradunk nyulak nélkül, hálistennek!
Persze, csak ha lesz jövőre is még ország.

Ebben reménykedve kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnpeket, aki pészahot ünnepel, annak boldog pészahot, a gyerekeknek csokitojást, a lányoknak hétfőre sok locsolót, csodálatos tavaszünnepet és ehhez szép tavaszi napsütést!

:O)))