2015. augusztus 30., vasárnap

SÓLETFESZTIVÁL - SÓLET NÉLKÜL

Vessetek a mókusok elé, de én egy hedonista és unortodox teve vagyok – imádom a sóletet.
Magam is elkövettem már mértéktelen önhittségemben, méghozzá komoly előtanulmányok után, miközben lobogott bennem a vágy, hogy meghaladjam a család nőtagjainak színvonalát sóletkészítés terén.
Az alapanyag beszerzésével kezdődött a dolog, a nagycsarnokba látogattam, beszerzendő az autentikus alapanyagokat, úgymint babot, füstölt libamellet, de a gersliért át kellett masíroznom a csarnokkal szemben levő üzletbe, ahol egy szakértő piréz pénztáros eligazított arról, hogy hogyan s mennyit kell felhasználnom a nélkülözhetetlen alapanyagból.

Az akciót péntekre időzítettem, mert azt vélelmeztem, hogy a minőségben a Kimondhatatlan Nevűnek is szerepe van, hát biztos, ami biztos, ugye…
Az alkotáshoz öntöttvas lábost használtam, hadd tartsa a hőt rendesen, az alkotóelemeket belerétegeztem, majd belevele a sütőbe és másnap délig hőt közöltem vele, ahogy szépemlékű fizikatanaram szokta mondani volt, majd - mint jólnevelt sábeszgoj - feltálaltam szeretteimnek.
A sólet isteni lett, egy baja volt csak, hogy a libamell sós volt, mint a fene - én ugyan nem nyalogattam, mielőtt főzni (sütni?) kezdtem volna…
Az ominózus libamell szép volt, és ez nekem éppen elég is volt - mint a liba nagy tisztelője már magától a látványtól is elaléltam.

De ami sós, az sós, és bár a család hozzáállása visszatükrözte sokévtizedes nevelőmunkám eredményét és mindenki dicsérte, magába gyűrte, majd utána kiitta a Dunát - mégis, éreztem, hogy talán lehetne ennél tökéletesebbet is alkotni.
Eljátszadoztam a betérés gondolatával, de hát ebben a korban bizonyos testrészeken már minden milliméter kincset ér, így elvetettem az ötletet, és az időre bíztam a megoldás kikristályosítását, remélve, hogy nem sókristályok lesznek azok…

Ki az Úrban bízik, sosem csalatkozik.
Elolvasva a Zsidó Nyári Fesztivál programját, és elkerekedett a szemem – a mai napra Sóletfesztivált ígértek a rendezők a Kazinczy utcában, a Gozsdu-udvar mellett.
Némi pszichikai ráhatást kellett alkalmaznom, hogy a családnak kedve kerekedjen harminchárom fokban egy kis könnyű sóletet enni.
Ennek következtében egy idő után bevallották - mint a KGB által vallatott teve, hogy ő a keresett oroszlán – ők sóletre vágynak, mondjak én bármit is a napsugárzás erejéről meg az ózonlyukról.
Ki is vonultunk hát testületileg a Gozsdu udvarhoz, melyen keresztül megközelítettük a Fesztivál színhelyét.

Az akció közben felfedeztük a rokon-nagylányt az árusok sorában, asztalkáján kötött (horgolt?), újszülött pamutcicák  üldögéltek egy kosárkában, továbbá hasonló eljárással alkotott kaktuszok.
Mint mondta, voltak vevői, és ezzel megerősítette bennem a macskásokról alkotott, kiérlelt véleményem.
Kislányom kutyája is velünk volt, mondtam neki, hogy ugassál, de nem fogadott szót, további idomításra szorul – pedig már a minap megkergette a szomszédasszony vörös nyárimacskáját, ami nagyobb volt nála.
Ki is tüntettem a Hős Macskafogó Érdemjellel, lehet, ennek hatására kényelmesedett el, mint Orbán az uniós támogatások begyűjtése után…

A fesztivál színhelyén emberek hosszú sora várt bennünket - alig érte kétszer körbe a
Földet – azt előadás címe az volt, hogy „Kuponra várva…”.
A címválasztás stílusos volt, kupon sem jött soha, így aztán bánatosan körbelejtettünk, megtekintettük az egyetlen fellelhető sóletes tálat, majd naivan azt képzeltük, hogy ha az utcán nem is, de a zsidó-negyed szívében valamelyik vendéglőben csak hozzájutunk a vágyott eledelhez.


Naiv voltam, fesztivál volt, sólet nem volt.
Így aztán kénytelenek voltunk más ételt keresni, én nagy mérgemben két fagylaltkelyhet kapcsoltam sorba, de csalódásom határtalan volt, jóllehet élveztem a forgatag látványát, a sokszínűséget.
Legfőképpen azt, hogy tudtam, ma nem a bolondokháza lakóiról fogok írni, hanem a hétköznapi életről, arról, hogy de jó is lehet minden marhaság dacára fiatalnak lenni, sörözgetni a barátokkal, tervezgetni a kivándorlást, az értelmes életet.

Ameddig én sólet után lóstattam, a Jobbik megnyerte a tapolcai időközi választást, de ezen ma csak csendesen szomorkodom, írni róla majd máskor, talán.
Viszont ha legközelebb sóletfesztiválra megyek, akkor viszek magamnak kislábasban egy adagot.
Utálok csalódni, mégis, évek óta csak csalódás, csalódás hátán.


Legalább a sóletben ne csalódjak…

:O)))

2015. augusztus 29., szombat

HONVÉD ÁLL A TROMBITÁN

Egyre követelőbb igény a katonaság bevetése a migránsok ellen.
Ha jól belegondolunk, hát előadódhat olyan helyzet, amikor lőni kell, mert a migráns bejön a határon és egyrészt menedéket, másrészt meg vizet kér – arcpirító pofátlanság.
Hát vessünk be ellenük mindent, ami bevethető, a rendőrséget, a határvadászokat, a honvédséget, a mezőőröket, a polgárőröket, a halőröket és az erdőőröket, te meg vágd hozzájuk a kezed ügyébe eső fazekakat, lábosokat – szólít a haza, ne hezitálj!

De elsősorban a honvédséget kell bevetni, ők vannak kiképezve legális tömeggyilkosságra, márpedig a legalitás csak egyéni képviselői indítvány kérdése.
És ha már indítvány, akkor szabályozzon még egy-két olyan kérdést is, melyeket ezidáig kénytelenek voltunk szabályozatlan embertelenséggel megoldani.
A Népszabadság tájékoztatása szerint a hadsereg új jogosítványa lehet például a gépjárművek közúti megállítása.
A katonák - a rendőrök jogaihoz hasonlóan - felhatalmazást kapnak helyszínbiztosításra, területzárásra, valamint kényszerítő eszközök alkalmazására, illetve a személyi szabadságot is korlátozó intézkedésekre is.
A hadsereg eszköztárában szerepelni fog az őrkutya, gumilövedék, pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát és az elfogó háló is, amelyeken kívül a magyar katonák lőfegyvert is használhatnak a menekültek ellen, ha úgy ítélik meg, hogy a menekültek valamely cselekedete más ember életét vagy testi épséget veszélyezteti, vagy ha a menekültek katona által őrzött létesítményre támadnak.

Ez utóbbi esetben a rendőröknek már a jelenlegi törvényi szabályozási keretek között is lehetőségük nyílik lőfegyverrel megvédeni magukat.
Ennek tükrében érdekes kérdések merülnek fel, például a gumilövedék tekintetében, mely köztudottan szemkilövésre szolgál, de a katonák által őrzött objektumok tekintetében is – különös tekintettel Mosonmagyaróvárra és Dudás laktanyaparancsnokra.
Aztán felmerül a kérdés, hogy hogyan tudja majd a talpas megkülönböztetni a menekültet a honfitól, hiszen vannak a menekültek között is olyan népek, akik álcázásként fehér bőrrel húzatták át magukat, előrelátóan még az anyjuk hasában, ravaszabbak ezek a cigánynál is, szeőkecigány, ugye…

Az akciót, melynek keretében a bevándorlókra lövöldöznek, menekültgyérítésnek fogjuk nevezni, a magyar nyelv találékony.
Ami a szándékokat illeti, alapvetően őrzési és védelmi célra vennék igénybe a Honvédséget.
Hogy mit őriznének, kit és mitől védenének, az a menekültkérdés mai állapotát tekintve lényegtelen, valószínűleg a magyar anyákat attól, hogy elkapják a szifiliszt a migránsoktól, akik nyakig ülnek a szifiliszben, mint ez tudott…

De őrizhetnék például tranzitzónát közvetlenül a határ mellett - egy lépést se szeretett hazánk földjén -
Üljön csak a fertőző, és asszonyaink megerőszakolását fontolgató terrorista a pengék tövében, a szabad levegőn addig, ameddig nem döntenek a sorsáról, nyalja a jeget, meg egyen kefét.
Ebből is látszik világosan, hogy Nemzet Félesze nem lát előre három hónapot sem, mert ha látna, eszébe juthatna, hogy november végén esni szokott, helyenként akár hó vagy jégdara is, melynek hullása közben mezőn ücsörögni meglehetősen kellemetlen időtöltés, márpedig ezek itten kéjutazáson vesztnek részt, mint ez szintúgy köztudott.
Még szerencse, hogy gyerekek nincsenek a menekültek között, hiszen őket tilos mutatni a tömegtájékoztatásban, amit pedig nem látunk, az nincs.

Úgyhogy jön a haderő, bevetve erőinek és eszközeinek összességét, elrettentve a külső és belső ellenséget attól, hogy ujjat húzzon magyaremberrel.
Bevetésre kerül a 2. Magyar Kerékpáros Hegyivadász dandár, az 1. Magyar Fajfenntartó Dandár, a 3. Magyar Határvadász Osztály a kakastollakkal.
A harccsoport meg lesz erősítve egy helikopteres századdal, mely három honvédből áll helikopterenként, egyikük berreg, a másik egy földbeszúrt botot rángat, míg a harmadik magasra emel egy papírforgót és fújja rá a levegőt.
Támogató erőként a harccsoport alárendeltségébe kerül majd a Gömb utcai óvoda teljes személyi állománya, beleértve a dadusokat is.
A siker nem kétséges, a kérdés már csak az, hogy a Fajfenntartók kapjanak-e libatollat a sapkájukra, hogy ne kelljen a szomszédba menni egy kis perverzitásért.

Arra azért figyelni kellene, hogy ezek a változások mennyiben érintik a magyar állam és állampolgára életviszonyait, mert az nemigen lett kibontva, hogy a „tömeges bevándorlási válsághelyzet” fogalma mit takar.
Jelenleg a tervek szerint öt migráns feltűnése esetén is ki lehet hirdetni az Országos Beszarást, és mire kettőt lépsz, már egy bajszos hadfi kotor a seggedben, felforgató irodalom után kutatva.
A TEK viszont nem szerepel a hírekben, pedig most aztán tobzódhatnának a terroristákban, mint hajdani kollegám az álmaiban folyvást feltűnő, női mellekkel töltött úszómedencében, de nem.
Nekik fontosabb feladatuk van, nekik a Kis Beszarit kell őrizniük, nehogy megmerényelje valaki.

Pedig kár aggódniuk, hiszen hálás alattvalói türelmesek és most már – úgy tűnik - megvárják, míg leharapja a bögre fülét, merthogy reggelire az a legfinomabb.
Megmondta a pszichiáter professzor is, mikor páciensei megették a kakaósbögrét…
Ez a fennforgás pedig már szinte karnyújtásnyira van.
Boldogabb országokban a Nemzeti Gárda bevetésének is megvannak a maga szabályai, de attól minden demokrácia tartózkodik, hogy a hadsereget összekeverje a rendészeti tevékenységek ellátóival.

De hát senki sem mondta, hogy mi egy boldogabb ország vagyunk – nemde?

:O)))

2015. augusztus 27., csütörtök

RENDTEREMTÉS

Magyarország nem tehet mást, mint hogy helyreállítsa a rendet a saját és az unió határán, mert enélkül nem lesz képes úrrá lenni az illegális bevándorlók tömegein - mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő az M1 aktuális csatorna csütörtök esti műsorában.
Nagy tisztelettel és igen halkan kérdezném meg: ki alakította ki ezt a helyzetet az ország – és egyben az Unió határán?
Ki csinálta a rendetlenséget?

Mert szerintem a helyzet kialakításáért a magyar határokon a felelősséget a magyar kormánynak kell vállalni.
Senki nem írta elő ugyanis, hogy az államhatár őrzését úgy lássák el az erre hívatott szervek, mint ahogy ellátták, senki nem mondta azt, hogy hónapokon át hagyni kell a migránsokat az országban rendezetlenül kóvályogni, senki nem javasolta, hogy amikor már ezrével jöttek, akkor belekezdjünk ebbe a szerencsétlen kerítésépítésbe, amiről minden szakember tudta, hogy eleve hamvábahótt elképzelés.
Mégis nekiláttunk, miközben szokás szerint szembementünk az Unióval, most meg a markunkat tartjuk nekik, mondván, az Unió határait védjük.

A menekültek nem máról-holnapra jelentek meg a szerb határon, mint ahogy előre látni lehetett, hogy ha ott megnehezítjük az átjutásukat, akkor majd megjelennek a horvát meg a román határszakaszon is, és ha ott sem sikerül átjutniuk, akkor majd az ukrán és a szlovák határon is.
Ami azért vicces, merthogy az Uniós szabályozás szerint a menekülteknek menedéket kell nyújtani, a kérelmeiket el kell bírálni, tehát ha a határátkelőkön jönnek be, akkor is ugyanaz az eljárás, mintha a zöldhatáron botorkálnak be.
Mi mégsem erre rendezkedtünk be, hanem egy bomlott elme bánatos víziójának megfelelve először elkezdtünk gazdasági menekültekről meg bevándorlókról hablatyolni, és várfalat építeni azok visszatartására, akiket egyébként be kell engednünk az országba, merthogy ahonnan jönnek, ott embereket nyakaznak le vagy feszítenek keresztre, esetleg megkövezik őket vagy összevagdalják az arcukat, eladják őket elrablóiknak szexrabszolgának.

Bár mindenki tudja, hogy ez nem lokális probléma, mégis, elzárkózunk az együttműködéstől, egyúttal bíráljuk az Uniót, hogy nem képes kezelni a helyzetet.
Hát nem, mert az Unió tagországainak vezetői között akad még a sajátjainkon kívül egy-két ostoba g*ci, aki azt hiszi, hogy az özönvíz elől elégséges, ha beáll saját házának lyukas eresze alá.
Mert ha akárcsak ezt a kérdést is Uniós hatáskörbe utalják, akkor oda a nemzetállami függetlenség, a saját szemétdomb, a saját kis mutyik, tolvajlások pöffeszkedések, oda a megszokott saját trágyadomb, ahonnan kakasként lehet kukorékolni.
A történelem morbid vicce lenne, ha a migránsok kovácsolnák össze az Uniót Európai Egyesült Államokká, pedig nem kizárt, hogy ez lesz a vége.

Merthogy az Unió hatáskör híján béna kacsa, olyan, mint a liba szárnyak nélkül, gágogni tud, de repülni nem.
Ameddig az egyes országokat ki lehet játszani egymás ellen, ameddig nincs közös pénzügypolitika, nincs közös külpolitika és ameddig katonai védelmünket nem saját védelmi rendszerünkön belül látjuk el, addig ez minden, csak nem Unió.
Persze egy olyan Unióba, amelyik államként léphetne fel, nem férnek bele ápolás alatt álló elmebeteg vezetők, sem ostoba talpnyalóik.
Mindenesetre még így is furcsa, hogy a kormányszóvivő megengedi magának, hogy kívülállóként kritizálja az Unió menekültügyi politikáját, mondván:  "A szemünk előtt bontakozik ki annak a kudarca, hogy az Unió meg tudja védeni a saját határait"
Ez Julcsa nénitől a tanyán szép lenne - kedves, politika iránt érdeklődő asszony véleménye - de a magyar kormány kedves, antipatikus szóvivőjétől azért kissé meredek.

Neki ugyanis illene érteni, hogy az Unió mi vagyunk.
Jelen esetben konkrétan Magyarország, mely elzárkózik minden együttműködéstől, csak a markát tartja mindenféle pénzekért, melynek felét aztán ellopja az országot irányító maffia, másik felét meg kilapátolják az ablakon, hülyeségekre.

Közben meg panaszkodnak, hogy a fővárosi ellátórendszer huszonkilenc millió forintba került – jaj, meg kell a szívnek szakadni, hogy mennyire takarékosak is a mi politikusaink.
Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de okos gyerek vagyok, énekelgeti Orbán, jóllehet nem ő okos, hanem az Unió döntéshozói ostobák, hogy ezt az együttműködésre képtelen, önmagát túldimenzionáló politikai szélkakast finanszírozzák.
Ennyi erővel Törperőst is támogathatnák a Hupikék törpikék közül.

Meghalt hetvenegy ember Ausztriában, akiket magyar rendszámú hűtőkocsiban csempésztek át a határon – megfulladtak.
Ha ez a tragédia sem ébreszti rá az ország vezetőit arra, hogy az általuk járt út helytelen, akkor semmi.
Mert ezért a hetvenegy emberért a felelősség az övék, ők alakították ki azt a semmire se jó menekültellátó és irányító rendszert, mely azt sugallja a menekülteknek, hogy nincs számukra legális megoldás.
Ezt sugallja a pengés drótkerítés, a menekülteket az esőn áztató nehézkes és lassú eljárás, a tranzit-centrumok körüli hercehurca, az utcára lökött menekültek magukrahagyása, a szélsőjobb flottatüntetései, a katonaság bevetésével való fenyegetőzés, a magyar állam egész viselkedése.

Angela Merkel német kancellár szerint a megfulladt migránsok tragédiája arra figyelmeztet, hogy a migrációt a szolidaritás szellemében kell kezelni. Hozzátette: ezek a menekültek úgy haltak meg, hogy már úton voltak a nagyobb védelem és biztonság felé.Magyarországról - Németország felé.
Hát nem szégyenletes?

Valóban, helyre kell állítani a rendet, elsősorban az országon belül, még mielőtt mindenkit sikerülne meghülyíteni.
Merkel kancellár kormánya a Szíriából érkező összes menekült befogadását lehetővé tette.
Igaz, ő emberszabású, és át tudja érezni a menekültek helyzetét.
Ha egyszer a németek besokallnak, és azt találják mondani, hogy azokra a kiadásokra tekintettel, melyeket egyedül kénytelenek vállalni, leállítják az Uniós támogatásokat, na, akkor lesz az a perc, mikor Orbán sírva könyöröghet az életéért.


Mert a magyar reformok ugyan működnek, csak az a baj, hogy rosszul…

:O)))

ISKOLA A HATÁRON

Rendészeti szakközépiskolásokat vezényel a belügyminiszter a déli határra, drótbakternek, akik a keresztségben a határvadász nevet kapták
Lesznek összesen vagy két és fél ezren a próbarendőrökkel együtt, vakulj paraszt - szokás szerint.

Nyolcszáz elsőéves rendészeti szakközépiskolás lesz a megoldás a propaganda szerint milliárdos embertömegre, mely rárohan édes hazánk földjére, letaposva a terményt és megbecstelenítve lányainkat, asszonyainkat, ahogy ez ilyen esetekben szinte kötelező.
A többiek ugyanazok a rendőrök lesznek, akik eddig is ott vigyorogtak a pengék tövében, de népünk boldog lesz: határvadászok is őrzik nyugtalanságunkat.
Ugyan a határvadászt csak az különbözteti meg az egyéb rendőröktől, hogy a határban és a határon bakterkodik, meg az áthúzó libákra emeli kinyújtott karját. másik kezével hátrahúzza kezén a hüvelykujját és azt mondja, hogy durr, pontosan úgy, mint az albán légvédelem.
Amúgy meg, ha jön a pengeugró, akkor azt mondja neki mosolyogva, hogy gutentág, merthogy a mi rendőreink sokoldalúan képzettek, ezért a célország nyelvén köszöntik a migránst.

Vannak, akik azt mondják, hogy ez az egész cirkusz csak arra kell, hogy a határvadászok kifogják a szelet a Jobbik vitorlájából, amit erősíteni látszik az a tény, hogy szervezeti egységeiket a szép csendőrhagyományok jegyében osztálynak nevezik - hat lesz belőle a déli határszakaszon, egy határrendészeti igazgatóság irányítása alatt.
Lesz helikopter, ló, kutya, és egy csomó ökör, aki ezt az egészet kitalálta.
Gyönyörű jövő veti előre setét árnyékát, ennyi képzetlen emberrel egy komolyabb helyzet kialakulása esetén csak bukni lehet, példa erre a televízió-székház ostroma, mely a felkészületlenség miatt végződött gyászos kudarccal.

Mindenesetre az azért megnyugtató, hogy a rendészeti szakközépiskolások felnőtt emberek, olyan rendőrökkel együtt járőrözhetnek, akik képzettek.
Ennek némileg ellentmond a mai röszkei helyzet, melynek során egy állítólag képzett, de ideges rendőr könnygázt alkalmazott azok ellen, akik órák óta várták az esőben, hogy fedett helyre szállítsák őket.
A rendőri vezetők természetesen szakszerűnek ítélték az intézkedést, azt pedig nem vizsgálták, hogy annak az intézkedése is szakszerű volt-e, aki beáztatta a migránsokat, mint mosónő a ruhát.
Most meg, mint akik csodálkoznak, úgy beszélnek arról a hozzávetőlegesen kétszáz emberről, aki ennek utána szanaszéjjel szaladt.
Meg kell, mondjam, én is szétszaladnék, ha két-három órán át álldogáltatnának esőben asszonyostól-gyerekestől, utána meg lefújnának könnygázzal, aztán csalogathatnának két napig promincli-cukorral a kukoricásból, akkor se bújnék elő.

A hisztériakeltés egyre fokozódik, a budapesti tranzit új helyszíne egy volt bolhapiac lesz a Keleti mögött, lesz hideg-meleg víz - az időjárás függvényében.
A víz elzárása ugyan gondot okoz, viszont ingyen lesz, majd a kormány eladja rezsicsökkentésnek.
Arra leszek kíváncsi, Tarlós mit mond, ha leesik az első hó...
Az már kiderült, hogy a kerítés alkalmatlan a feladatára, még, ha olyan ütemben épült is, mint Honecker fala.


Mikor fog kiderülni, hogy az ország jelenlegi vezetése is alkalmatlan a feladatára?
Vagy a gyűlölet vakká tesz?

:O)))

2015. augusztus 26., szerda

KÍSÉRT A MÚLT

Kedves Olvasóim!


Ez most nem egy szokványos poszt, hanem figyelemfelhívás arra, hogy felkerült a blog címsorába jobb oldali menüsávjának tetejére a 2013-as és 2014-es év termése, kereshető, nyomtatható formában.
Később fel fognak kerülni az előző évek, meg a jelenlegi évfolyam is.
Azt gondoltam, hogy a posztokat letölthető, kinyomtatható formában is közzé kellene tenni, hogy azokat is elérhessem egy rokon, vagy egy barát közbejöttével, akik nem rendelkeznek számítógéppel, vagy csak idegenkednek tőle.
De segíthet ez a forma azoknak is, akik a mobiltelefonjukon nyomulnak és érdeklődnek a politika iránt, valamint nem kapnak kiütéseket posztjaim láttán.

Szóval, a követendő eljárás a következő:Gyakorlottaknak: a .pdf fájl letöltése után lehet keresgélni, turkálni, nyomtatni.

Kevésbé gyakorlott felhasználóknak az alábbi:

- Meg kell nyitni az intézőt: Start menű - jobb egérgombbal klikk - windows intéző megnyitása -klikk
- Az intézőben, a Dokumentumoknál kell nyitni egy új mappát - a dokumentumok sorra jobb egérgombbal klikkelünk - majd a megjelenő listából bal egérgombbal az Új sorra, aztán a mappa szóra klikkelünk és a dokumentumok között megjelenik egy új mappa.
- Az új mappára visszük a kurzort (kis nyilacska) és jobb egérgombbal ráklikkelünk,
- A lehetőségek közül kiválasztjuk az átnevezést, erre az Új mappa felirat elkékül, mi meg beírjuk az új nevet, majd ütünk egy ENTER-t
- Ezután be kell lépni a blog oldalára:  www.pupublogja.hu - ezt a legfelső, a címsorba kell beírni a lap tetején.
- a gép megnyitja a blogot, melynek felső sorában látható a 2014-es bejegyzések felirat (1.),  erre klikkelve megnyílik a tartalomjgyzék a 2014 évről (2.),  de itt ne álljunk meg, hanem kövessük a képen látható tanácsokat.
- a másodikdik lépés után a lap alján megjelenik egy fájl neve, a vége .pdf
- erre kattintva ismét megjelenik a tartalomjegyzék, de mostmár a kurzor nyilacska helyett egy kezecske lesz.
Ennek segítségével kereshetsz, - ha ráviszed valamelyik címre és klikkelsz, akkor az adott cím alatt található tartalmat fogja megnyitni neked - lehet nekilátni olvasgatni.

Ha nyomtatni akarod, akkor az Intézőben keresd meg a mappát, ahova lementetted, a mappában a kinyomtatandó bejegyzést, majd arra kattints rá jobb egérgombbal.
Megjelenik a nyomtató ablak, abba írd be a nyomtatandó oldalszámokat, majd a nyomtatásra klikkelj.
A továbbiakban nem kell állandóan végigcsinálni ezt a procedúrát, egyszerűen megkeresed a mappában a 2014-et és ráklikkelsz, megjelenik a tartalomjegyzék, a kezecske kurzorral ráklikkelsz arra a címre, melyet olvasni akarsz és már működik is a dolog.

Érdekelne a véleményetek, meg az is, hogy használható-e ez az útmutató.
Böngésszetek, ha van hozzá kedvetek és nosztalgiázzatok - jó szórakozást hozzá!

Köszönöm, hogy megtiszteltetek azzal, hogy olvastatok, olvastok!

PuPu