Mert az végképp nem lehet, hogy a Mennydörgőnek éppen a törzs sonkájára fájt volna a foga, annak oka kellett, hogy legyen, hogy éppen azt a kajakupacot emésztette el a tűz, melyet oly nagy önmegtagadással tettek félre szűkösebb napokra.
És a sámán is méltán volt népszerű, a sok rá hasonlító kisgyerek is ezt bizonyítja!
Kell ezekre a dolgokra valami racionális magyarázat, hiszen a Mennydörgő mindig megkapta a megfelelő mennyiségű áldozati felajánlást, legutóbb is például a sámán anyósát, akiről oly fájó szívvel mondott le Umbulu.
A kardfogú tigrisnek meg esélye se lehetett volna a sámán varázserejével szemben, ha csak egy az egyben állnak ki egymás ellen, de hát a tigrist segítette az Ősgonosz, aki nem lehetett más, csak az új sámán megválasztása során leégett ellenjelölt, akire az új sámán kinyújtott mutatóujjával rá is mutatott, aztán ezt követően a törzs nagy egyetértésben halálra kövezte, asszonyát közkinccsé tette, gyermekeit meg elhelyezte a szexuális szolgáltatóiparban.
Így aztán mindenki megnyugodott, vége volt a válságnak, a magyarázat ésszerű volt, a meglevő három agytekervényből nem vett igénybe csak egyet.
Mint azt a klasszikusok megírták, az emberi tudat felettébb lassan változik, ennek pedig két komoly következménye van.
Az egyik az, hogy amire valaki nem talál saját képességeire szabott ésszerű magyarázatot, azt hitéleti kérdésnek kezeli, ennek megfelelően nem az agyával gondolkodik, hanem a szívével.
Az pedig nem erre való, mert igen könnyen jut hamis következtetésekre az ember gyereke, bizonyítékok erre elvált párok milliói, akik - míg tartott a szerelem - társukat szépnek, jónak, erkölcsösnek tartották, míg csak tökrészegen beléjük nem rúgott hatszor, vagy nem feküdt le fűvel-fával, pizzafutárral.
Ezért pedig valakinek felelni kell, lehetőleg soha nem az érintettnek, mindig másnak, annak a lotyónak, az anyósnak, a munkatársaknak, de kell valaki, akit néven lehet nevezni.
A politikában sincs ez másként, ha baj van, kell felelős, különösen, ha mi vagyunk a hunyók. Sőt, akkor csak igazán.
A másik következmény szomorúbb, merthogy az embernek ellenség kell, mert az aztán a politikai szegénységi bizonyítvány, ha valakinek még ellensége sincs.
Ha meg van, akkor annak arca kell, hogy legyen, pontosabban vértől csöpögő pofája - persze nem foghúzás után.
A vér természetesen szüzek és gyermekek húsából származik, számításba jönnek még öreg nénik és ártatlan öreg bácsik, akik nem csinálnak semmit a városi harc színterén, csak állnak a mobiltelefonjukkal és vicceket mesélnek a másik öreg bácsinak, aki a mieink állásában üldögél és időnként lőelemeket motyog maga elé.
De hát ez legyen az ő szociális problémájuk, a lényeg az, hogy aki nem az én szekerem tolja, az ellenség, és annak neve kell, hogy legyen.
További probléma a nagyságrend.
Parkinson ezt remekül illusztrálta az atomerőmű építés döntésének előkészítésével. melyből az atomerőmű költségvetése öt perc alatt egyhangúlag került jóváhagyásra, ellentétben a kapu mellett található kerékpártárolóval, mely öt órás vita után sem bizonyult döntésre érettnek.
Most is ez a helyzet, a problémákat le kell butítani olyan szintre, hogy akár még egy érdi önkormányzati képviselő ls megértse, ehhez pedig ismerni illik az önkormányzati képviselők korrupciós gyakorlatát, mely nem csak méretét, de minőségét tekintve is más, mint a NERencselovagok eljárásrendje.
Ha meg világpolitikáról esik szó, akkor aztán végképp kitör a zűrzavar, ugyanis a véleményvezérek jelentős része nem látott még térképet, olajat is csak a spájzpolcon, palát a háztetőn, gázt meg a PB-palackban.
Szóval, ha valaki véleményt formál, hát legalább alapszintű ismereteinek illene lenni, de ez a mai világban már nem követelmény, a játszóterek padjainak homokozó-stratégái is bátran véleményt mondanak világhatalmakról, azok vezetőiről.
Ez csak attól baj, hogy a csordaszellem időnként elragadja őket, és mint hajdan a zuluk asszonyai, magas fejhangon sikoltozva hergelik a társadalmat a gyűlölködésbe, okok és következmények nem is igen érdeklik őket.
A legjobban az tetszik, mikor az Ártányt a haza csüngőhasú megmentőjének szerepébe tolják, ezzel indokolva kilógását a szövetségi rendszerből, mintha képes lenne hátizsákban gázt és olajat hozni Moszkvából.
Mit mondjak, nem képes, és - tetszik-nem tetszik - össze vagyunk kötözve az Unió országaival, a problémáink megoldása pedig nem a hőbörgés, hanem a szorgos háttérmunka, elsősorban az Unió tagjai körében.
Tudomásul kell venni, hogy a realitások között az is ott szerepel, hogy egy kiélezett katonapolitikai helyzetben egy ekkora ország nem ugarabugrálhat, együttműködésre vagyunk ítélve, vagy halálra.
Ne legyenek senkinek illúziói, a konfliktus végén Putyin a kockázatvállalásával arányos díjat fog beseperni, merthogy ő is imperialista, akárcsak Biden vagy idóta brit csicskája.
Maga a történet is erről szól, és ezen a pályán Orbán még rosszabbul áll, mint erkölcsileg, ő itt a senkik senkije, mi meg elférünk akár még a járulékos veszteség kategóriában is.
De persze a Gonosznak neve kell legyen, és őt ma Putyinnak hívják, aki a sok békegalambból pörköltet szeretne főzni, de majd a galambok megmutatják neki, jól leszarják a fejét.
Legalább is kommunikációs szinten, mert ez valahogy úgy van, mint a nehézsúlyú ökölvívásban.
Egy ellenfele se a balkezes szurkálásai miatt tartott Tysontól, hanem attól, hogy tudták, mekkorát tud ütni, ha kell.
A közvélekedésnek ezen a szintjén mindenki megnyugszik, miként anno népünk akkor éppen nácibarát része a csodafegyverek ígéretétől, vagy 56-ban az ENSZ ejtőernyőseit várva, de egyik se jött, sőt, mindkét esetben az oroszok jöttek, az amerikaiak csak óriási pléhdobozokban küldött sózott vajjal vettek részt szabadságunk védelmében.
Remélhetőleg tudja ezt Biden is, aki a koncertet vezényli, habár szerintem már kiegyezne valamivel, amit legalább nyilvánosan másnak hívnak, mint vereség.
Az baj, hogy odacsinálni az abroszra könnyebb, mint aztán eltakarítani a nyomokat, főleg, ha az asztal gazdája bosszús lett.
Putyin a világ egyik vezető nukleáris hatalmának vezetője, neki egészen más prioritásai vannak, mint a Mi Urunknak, aki legfeljebb a rablott holmit félti, esetleg az életét.
Nem lennék a helyében, mikor eszébe jut Ceausescu...
A jelenlegi világpolitikai helyzet nem kedvez a pávatáncnak, de azoknak az idiótáknak sem, akik nem a realitások alapján próbálnak állást foglalni, jóllehet teljesen mindegy, hogy mi a mi véleményünk.
Akik véleménye számít, azokat egy kézen meg lehet számolni - és azt az icipicit se Orbánnak hívják, aki mind meg akarja enni, amit a másik négy vadászott, meglőtt, hazavitt, megfőzött.
De meg fogja enni, amit ő főzött - sajnos, az is a mi hasunk fekszi majd meg...
:O)))