2017. május 21., vasárnap

BOTKA VIKTOR

Támogatta mindenki, még azok is, akiket ki akar hajítani, mint Frédi a kardfogú tigrist az ajtó elé, mert a párton belül senki nem mer szembemenni az aktuális megváltóval, kinek eljövetelét a szocialisták már hosszabb időn át várták, mint zsidók a Messiást.
Pedig ott volt ő eddig is, komoly pozíciókat töltött be, mégsem tett eleget semmiféle felkérésnek, mikor zengett az ég, olyannyira, hogy a végén megkapta a tagságtól - mint az Egyesült Államok a kínaiaktól hajdan - a százhetvenkettedik utolsó komoly figyelmeztetést, nem választották meg a válaszmány elnökének.
Megriadva az elnémethmiklósosodás lehetőségétől ekkor felébredt benne az ambíció, kiteljesedett demokrata mivolta, és közkinccsé tette magát, bejelentve, hogy ez itt most a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy ő legyen a szocialisták kormányfő-jelöltje.
Ezzel egy ütemben meghirdette győzelemorientált programját, melynek egyetlen pontja volt, nevezetesen az, hogy Gyurcsányt dolgozza fel pártja kutyatápnak, egy esetleges választási szövetségnél nincs helye a listán, melyet saját deklarációjából kifolyólag ó fog vezetni, és mindenki csatlakozhat hozzá.
Botka László az MSZP jelöltje a kormányfői posztra.


Ennek az embernek fogalma sincs a parlamentáris demokrácia mibenlétéről, ez az ember dirigálni szeret, meg diktálni.
Már belépője a választási folyamatba
 is antidemokratikus volt, azóta pedig csak romlott a helyzet, kezdve vérpopulista jelszavától - fizessenek a gazdagok -, folytatva legújabb agymenésével a szocialisták listájáról, melyen nem szerepelhetnek azok, akiket felelősség terhel a 2010-es, fékezett habzású szereplésért - és  még nincs vége.
Hogy nem látja, vagy nem akarja látni, hogy a 2010-es eredmény egy folyamat vége, hanem úgy állítja be azt, mintha a párt politikai irányvonalának helytelensége miatt kapott  volna ki csúnyán az ellenzék, az csak azt bizonyítja, hogy nincs tisztában a helyzettel, és most kapkod, mint tót az anyja szoknyájához.
Amikor felvállalhatta volna a pártot, akkor nem tette, most meg ő szeretne lenni az MSZP Orbán Viktora,  a bot, mellyel Jézus kiverte a kufárokat a templomból, de hát - sajnos - akármekkora szép nagy darab ember, mégsem bot, csak botka.
Ezek a handabandázások nem adnak esélyt arra, hogy maga mellé állítsa a választói többséget, a tetejébe ezer sebből vérzik minden megmozdulása, a Rákosi által használt jelszó átgondolatlan beemelésétől saját politikájába, azoknak a politikusoknak homályos és differenciálatlan megítéléséig, akik a párton belül saját hátországát képezik.
Botka nem szűznemzéssel jött a világra, erős politikai múlttal rendelkezik, még ha úgy is tesz, mintha semmi köze nem lenne a szocialisták elmúlt tíz évéhez.


Az a módszer, mely szerint majd ő megmondja, kik szerepelhetnek a párt listáján, kik lehetnek képviselő-jelöltjeik, éppoly nevetséges és antidemokratikus, mint Orbán szalonnás castingja Felcsúton, legfeljebb Botka majd arany Rolexért szalajtja el a képviselőségre kandidálókat a spejzba, ennyivel jobb az ízlése. mint ellenfelének, és ennyivel óvatlanabb, mint ő.
A demokrácia arról nevezetes, hogy egy politikus azzal az alapanyaggal főz, melyet választói biztosítanak számára, a válogatásnak meg vannak demokratikus játékszabályai, melyek között nem szerepel az, hogy kijelöljük a képviselőket.
A szocialista párton belül vannak megkérdőjelezhetetlenül tisztességes politikusok, akik húzták az igát akkor is, mikor Botka sumákolt, alibizgetett és Szeged sáncai mőgül ki sem dugta a fejét, nehogy eltalálja egy eltévedt golyó.
Olyanok, akik kiálltak a nyilvánosság elé és vállalták a politikai kockázatot a párt népszerűségének csökkenése idején, mikor Botka terepszínű álcaruhában hasalt a Boszorkány-szigeten, körkörös, hevenyészett védelemben.
Természetesen értem én, hogy egy pártot nem lehet úgy működtetni, mit egy anarchista szabadcsapatot, de azért van a diktátum és az anarchia között is még lehetőség.
Rendszerváltáskor a hülye reformkommunistáknak első dolguk volt leszámolni a demokratikus centralizmus módszerével, mely azt jelentette, hogy a döntéseket demokratikus módon készítjük elő, aztán a döntés után a végrehajtás egységes, mindenkire nézve kötelező lesz.
Ezt az elvet suba vágva jött létre az a katyvasz, melyet ma Szocialista Pártnak hívunk, és amelyiknek Botka szerint az lenne a megújulása, ha ő lenne az, aki megmondja a tutifrankót, a többiek pedig végrehajtanák azt, amit ő kitalált.
Ez a modell múköőképes, hiszen Orbán is ezt alkalmazza, csak éppen nem demokratikus.



Ez így nem fog működni, vagy ha működik, akkor nem lesz sem demokratikus, sem szocialista, hanem a Fidesz populista klónja lesz, élén a tizenhatodik havi nyugdíjat és mindenkinek saját libacombot igérgető gigaviktorral, akt Orbán máris kéjesen méreget, megtippelve, hogy ha letérdel elé, megáll-e majd a söröskorsó a fején...
Szövetségese nemigen lesz, és az sem biztos, hogy a szavazók rá adják majd szavazataikat, mert a baloldali szavazó szereti ugyan az erőt, de nem szereti az erősködést, az erőlködést még kevésbé, azt pedig kimondottan utálja, ha hülyének nézik.


Na mindegy, majd meglátjuk, remélem Botka még időben észbekap és korrigál, amennyire tud, de a sebek, melyeket ezidáig okozott, nem gyógyulnak túl hamar.
Azt hiszem, hogy a magyar választónak azért előbb-utóbb kevés lesz a politikai karrierhez, hogy a jelölt szép nagy marha ember legyen, elvár valamelyes teljesítményt is.
Drukkoljunk neki, hogy tudjon ilyet felmutatni...


:O)))

2017. május 18., csütörtök

A NÉP SZAVA - ISTEN SZAVA

Namármost, a kérdés az, hogy a Népszava aktuálisan kinek a szava, dehát úgyis kiderül majd.
Mindenesetre a lap főszerkesztőjét lapátra tették, bizonyítva ezzel, hogy a hála nem politikai kategória, viszont az akció humanizmusához nem férhet kétség.
Az ítélet végrehajtásánál felajánlották neki, hogy nevét belevésik az online kiadás szerverének dobozába, őt magát pedig bebalzsamozzák és a szerkesztőség teakonyhájából kialakított mauzóleumba zárják, módot adva arra, hogy az ajtóra vágott cirklin át időnként bölcs tanácsokkal lássa el azokat, akik majd a második fázisban kirúgásra kerülő munkatársak helyére jönni fognak.
Pedig Németh Péter nem volt egy kezelhetetlen krakéler, nagy szlalom-versenyző volt, talán a sport világában Gyárfás volt hozzá fogható.
Valószínűleg ennek is köszönhette, hogy tizenöt éven át a legpatinásabb magyar lap főszerkesztője tudott maradni.
Ennek dacára - de lehet, éppen ezért is - mennie kellett, méghozzá meglehetősen méltatlan körülmények között.
A lap pedig folytatja vesszőfutását, mely már a rendszerváltás óta folyik, legfőkképpen azóta, mióta Puch Lászlónak hívják a Szocialista Pártot.
Orbán Viktornak van egy Mészáros Lőrince,  míg Molnár Gyulának nincs Puchja, ellenben Puchnak van egy Molnár Gyulája, meg egy Botkája is, persze itt a mennyiség nem jelent automatikusan minőséget is...


Ami a Népszavát illeti, nem volt könnyű az életbenmaradás, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak a kirúgott főszerkesztőnek.
Története ékesen illusztrálja a magyar baloldal vergődését, melynek vezérkara arra képes volt ugyan, hogy hívei hátán kormányra jusson - többször is, de arra, hogy eltartsa a jelkép értékű újságot, arra sajnos nem.
Huszonöt év az Orfeum kijárata előtt üldögélve telt, ahol a
 mindenkori főszerkesztők kezüket nyújtogatták a kifelé tartó vidám urak felé, miközben vért izzadva próbáltak eleget tenni az elveknek és a mindenkori hatalom elvárásainak.
Próbáltak sokszor egy lyukból, egyszerre hideget és meleget is fújni - nem mindíg sikerült, pedig a végén már a kormánypropagandának is helyet adtak a lapban, boldoggá téve azokat, akiknek nem jut pénze toalettpapírra és a konzultációs kérdőív már elfogyott.
Nem vállalta fel őket senki, légüres térben próbálták összeegyeztetni a baloldal maradék értékeit a mindenféle szponzorok kimondott és kimondatlan elvárásaival, miközben a feeling olyan volt, mint a libáé, amelyik a háziasszony hóna alól, a tál fölött nézelődik ijedten és a kést mustrálja gyanakodva.
Nem csoda, a Népszabadság legyilkolása után sok jóra nem lehetett számítani, főleg, ha a politika középpontjában forgolódó újságíró belegondolt, hogy a hang ez esetben is Jákobé, de a kéz Ézsaué, ha érthető, mire gondolok.
A hűbéri lánc hibátlan, a maffia fizetési listáján ott szerepelnek azok is, akiknek foggal körömmel védeniük illett volna a lapot.


Németh Péter nem volt egy Csomolungma Orbán útján, legfeljebb kis vakondtúrás, de a diadalmas menetelésben ez is zavarhatja azt, aki átgázol mindenkin.
Az csak a megbízható, aki az ő kreatúrája, ezért is rendez rituális jelöltválasztást a Kancsó Aréna tövében, a rituális szalonnáértfutással 
válogatva ki embereit.
Akit kiválaszt, az már neki köszönheti a pozícióját, a vagyonát, az előrehaladását - ezért nincs az emberei között egyetlen gerinces, tisztességes ember sem - olyan a pártja vezetése és holdudvara, mint egy mentális és szellemi hulladéklerakó.
Németh Péter nem neki köszönhette a beosztását, hát mennie kellett.
Jön majd helyette más, aki még szervilisebben fogja szolgálni urát, aki még annyit sem enged, amennyit ő engedett meg magának és ezen keresztül az újságnak.
Jönnek azok, akiknek már megtanították, hogy hogyan kell kulturáltan kussolni.
Azt hiszem, hogy függetlenül Németh Péter érdemeitől és hibáitól, melléfogásaitól és esetleges bűneitől, most halt meg végleg a magyar sajtószabadság, a magyar baloldali média.
Megölette egy ócska bűnöző, aki mindent a magyar baloldal harcának köszönhetett, hiszen e harc nélkül - saját bevallása szerint - traktoros lehetett volna, legfeljebb.
A gyilkosságot pedig azok hajtották végre, akik felesküdtek a magyar haladásra, és nagy pofával hirdették és hirdetik ma is.

A baloldali sajtónak ezennel vége.
Béke poraira.

:O)))

2017. május 17., szerda

PRIMADONNÁK

Honthy Hanna szobra az Operettszínházban
Itt mindenki primadonna szeretne lenni, még ha adottságai a szubrett szerepre teszik is alkalmassá.
Ez még hagyján, de nálunk a huszomharmadik alabárdos is meg van győződve arról, hogy a világ igazságtalan hozzá, és a Sors (az Úr, vagy a nagy Fehér Elefánt, esetleg a Földönkívüliek) csak neki adtak felhatalmazást arra, hogy népét kivezesse a pusztából.
Esetleg - elnézegetve mai politikusainkat - néhányan azt képzelik, és nem is alaptalanul, hogy ahogy ezek politizálnak, úgy ő is tudna.
Csak az a baj, hogy ezzel nem vagyunk kisegítve, mert ha tíz balfék helyett tizenegy támad, legfeljebb azok száma változott, akiket nekünk kell etetni, merthogy országmentő munkájuk ellenértékét azért egytől-egyig be akarják szedni, az hóttbiztos.


Pukli pártot alapít, merthogy szerinte - valószínűleg - kevés a rendelkezésre álló pártok száma, így választások előtt ideje számukat a mértani haladvány szerint szaporítani, természetesen fennen lobogtatva Orbán leváltásának zászlaját, melynek anyaga és szabásmintája többnyire a Fidesz szabóságából származik.
Puklival nincs bajom, Pukli olyan, amilyen - amikor rááll a mérlegre akkor az mínusz hatvan kilót mér, majd felveszi Orbán baksisát, melyet a szekerét toló hasznos és haszontalan idiótáknak párttámogatás címen utal ki, aztán elfelejtjük - már, ha egyáltalán észrevettük - mint már annyi másik pártocskát.
A társadalom olyan, mint az ember, még amikor szétrágja a rák, akkor is gyógyítja a pattanásait, és jól is teszi.

Magyarország a politikusok korlátlan lehetőségeinek országa, itt minden idiótából, önjelölt váteszből, faragatlan suttyóból lehet politikus, csak néhány dologra kell odafigyelnie.
Sokszor kell emlegetnie a magyar igazságot, rá kell játszania az emberi irigységre, kenetes nyilatkozatkat kell tenni magyarság és vallásügyekben, jól megválasztott ellenségképet kell felfesteni a társadalmi üzenőfalra - akinek erre nincs ötlete, az használja bátran Gyurcsányt.
Építsen bátran a nyugdíjas nénikék unoka-komplexusára, még akkor is, ha éppen le akarja húzni ujjukról az aranygyűrűt - minek már az magának Mama - és igérjen vadul, libacombot, tizennegyedik, sőt tizenötödik havi nyugdíjat, rezsicsökkentést, hazudozzon gátlástalanul, mint a sebesült katona, viszont mondja el ezerszer, hogy ő a tisztakezű politikus, aki még soha nem hazudott.
Ez új pártok fiatal politikusainál nagyon be tud jönni, ugyanis szigorú erkölcsi elveik azon aapulnak, hogy még nem fértek hozzá a pénzeszacskóhoz, mert ha eljön ez a perc, akkor elkezdenek majd ezek is lopni, mint a gép, csak ezek még rosszabbak lesznek, mint a Fidesz, mert ezek már erre a mentalitásra szocializálódtak.
Emlékezzünk a Fideszre, Orbánra, meg a lenyúlt és az MDF-el lemutyizott Tisztiházra - a tiszta tekintetű fiatalok és a hős ellenállók első valamirevaló bulijára, melyet a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett Nemzeti Tengeralattjáró elfelejtett kifogásolni...

A kór nem csak azokat gyötri, akik eleve alkalmatlanok, hanem elkapta már minden politikai szereplő, a feltünési viszketeségben szenvedő harcimarcitól kezdve, a mutáló kamaszon át a képességes polgármesterig, plusz a Pukli, és egyik se jött még rá, hogy olyan operett még nem született, amelyikben öt-hat primadonna énekli egyidőben a maga slágerét.
Nálunk nem hiszik el, hogy az a jó előadás, amelyikben mindenki megtalálja a helyét, ami a mai helyzetben természetesen utópia.
A mai előadás problémái már a castingnál elkezdődnek, mert nem a rendező ítéli meg, hogy ki milyen szerepre alkalmas, hanem a szereplőnek jelentkezők jelentik be igényüket a főszerepre, aztán a nézők majd csak csodálkoznak, mikor az előadás pocsék lesz, de hát persze ők biztatják a szereplőket, ők fizetik a színházjegy árát.
A szereplők egymással nemigen beszélnek, akink van valóságos közönsége és hajlandó lenne a kompromisszumra, azzal nem állnak szóba, egy kézzel pedig nem lehet kezet fogni...


A másik lényeges kérdés, hogy van-e a primadonnának nézőközönsége, és kik azok, merthogy ez se mindegy.
Mindenesetre vicces, hogy mindegyikük olyan peckesen jár-kel a világban, mintha ő lenne a Nagy Művész, akinek elég felírni a nevét a plakátra, és máris tódul a nép.
De nem tódul, viszont vannak pártok, melyek a kihúzható ebédlőasztal körül meg tudják tartani kongresszusukat, az összes tag részvételével.
És nyilatkoznak, mintha lennének valakik, így manipulálják a választót, akinek fogalma sincs, hogy milyen politikai súlya van a delikvensnek.
Bejátszanak még a  dologba a közvéleménykutatók, akiket általában a pártok fizetnek, némelyiket százmilliókkal, mások meg úgy tünnek fel a semmiből, mint Afrodite a habokból, és másnap már hivatkozik rájuk a fél média...
Beteg társadalom beteg politikai felépítménye, már csak abban lehet bízni, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalon hamar ideérnek a kínaiak, oszt elzavarják ezeket a francba.
Azt a helyzetet legalább ismerjük, már megszoktuk, megvannak rá a bejáratott túlélési technikáink, és ha nem lenne Jobbik, akkor azt gondolnám, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet.


Addig meg lépjünk be Pukli pártjába, vagy a Momentumba, mindegylófax, még egyik se lopott villamost, még csak tervezik.
Ez kérem itt a mosoly országa, próbáljunk meg élni benne, éltünk mi már Rákosi országában is, nem igaz?
Nézegetem a kínai látogatásról készült képeket, a kocsmába induló suttyó meg a lepukkant mosónő sztárpárját, a természet majd megoldja a gondjainkat, aztán lehet majd megint mindent elrontani...


:O)))

2017. május 16., kedd

FALRA HÁNYT BORSÓ

Eltűnődtem, van-e értelme annak, hogy írok, hozzájárulok-e akárcsak egy hangyányival is ahhoz, hogy ebből az országból jobb, élhetőbb hazánk legyen, és egyre pesszimistább vagyok.
Olvasgattam az ÉS-t a hét végén, és rengeteg remek írással találkoztam, melyek a társadalom számára fontos dolgokat feszegetnek, véleményt mondanak intézkedésekről, állást foglalnak a társadalom ügyeiben hivatásos újságírók, politikusok, nemmellesleg javaslatokat is tesznek.
Itt van mindjárt Bokros cikke az adórendszerről - világos gondolatok, a szakmai hozzáértéshez kétség sem férhet, javaslatokkal, mit kellene tennünk, ha akárcsak valamelyest is közelíteni szeretnénk egy igazságosnak mondható adórendszerhez.
Vagy Bruck András cikke arról, hogy ahol bűn van, ott a büntetés sem maradhat el, hiszen Orbán rendszere a bűnön alapul és az államszervezet a bűnözés szervezetévé vált.
A cikk abból az apropóból is született, hogy a Momentum rendezvényén a büntetést követelőket nem engedték kibontakozni, pedig mégcsak akasztani sem akartak, csak a börtönt emlegették volna...


De fontos gondolatokat feszeget Virág György is, aki emlékeztet arra, hogy nem biztos, hogy az a társadalom a jó, ahol a GDP a szent tehén, lehet, érdemesebb lenne a társadalom boldogságát - vagy azt is - mérni.
Karsai László is érdekes és fontos írással tesz kísérletet arra, hogy szembeállítsa a magyar holokausztról szóló kormányzati állásfoglalásokat a valósággal, a nyolcszázötven  Világ Igazát azzal az állítással, mely szerint itt ezrek és ezrek segítették, bujtatták a zsidókata vészkorszakban.
Fontos írások ezek, és ez csak egyetlen hetilap, ezen kívül is vannak még tisztességes médiumok, nem szólva a blogvilágról, melyben sokan, sokféleképpen és különféle színvonalon foglalnak állást politikai kérdésekben.

Volna honnan meríteniük a politikusoknak, mégsem teszik.


Pedig használhatnák a hagyományos és internetes médiumokat önkontrollra, kereshetnének új ötleteket, módszereket.
Egyrészt, ugye a vak tyúk is talál szemet, mondja a közmondás, másrészt meg az újságírók és a bloggerek ab ovo kreatív emberek, ezeket a műfajokat ugyanis nem lehet gondolkodás nélkül művelni, és ami egyik nap a gondolkodás hulladéka vagy mellékterméke, könnyen meglehet, másnap a politika középpontjában lesz - már persze, ha a politikust rákényszerítik a körülmények.
A politikus persze magasról pottyant az írástudókra, mint liba a tavaszi rétre, merthogy nem egy rugalmas fajta, és csak azért nem gesztikulál a pódiumon határozottabban, mert a hóna alatt tartja a korlátait, szeme előtt prekoncepciói lebegnek, meg vannak különféle szellemi becsípődései is, melyekről akkor sem hajlandó lemondani, ha kártékonyságukat saját bőrén érzi.
Persze a politikusok egy része már nem is nagyon tud olvasni, de hogy nem is akar, az tutifix.
Talán írott sajtó helyett képregényekkel kellene próbálkozni, azzal lehet, megbirkóznának.

Ebből kifolyólag többnyire el se jut hozzájuk se a kritika, se a javaslat, legfeljebb valamelyik sameszük szellemi képességein átszűrve, ez pedig nem mindig ad garanciát a lényeglátó válogatásra...


Azért írom ezt, mert idegesít, hogy miközben az életünkről van szó, a közbeszéd mégis Döbrögi Bözsi néninél tett látogatásáról szól, és jókat röhögünk azon, hogy miként ígéri meg a Dilis a nyugdíjemelést, ahelyett, hogy a Parlament azonnal felelősségre vonná a hatalmi mámorban úszó diktátorocskát.
Azért, mert idegesít, hogy politikusaink képtelenek alapvető számtani műveletek alkalmazására, nem hiszik el, hogy a kettő több az egynél, és hogy a harminc százalékot nem lehet legyőzni tizenöttel, csak harmincegyel, mert képtelenek megérteni, hogy a politika a kompromisszumokról szól, és hogy nem képesek elmondani, hogy mit terveznek tenni ezekkel, ha fordul a kocka.
Már csak a határozott álláspont is szavazatok százezreit hozhatná.


Az újságíró, a blogger ír, a politikus politizál, de a mai politika a kommunikációról szól.
Talán valaki elmondhatná ezt a politikusainknak is...


:O)))

2017. május 14., vasárnap

MILLA KOMPLEXUS


Az ország csendes, újra csendes, 
Elzúgtak tüntetései...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.


Magára hagyta, egy magára
A gyáva népet a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Viktor kezében cseng a kard.




És akkor most itt kérek bocsánatot Petőfi Sándortól a tiszetelelenségért, hogy lángolóan lelkesítő versét kissé átdolgoztam, a mai állapotoknak megfelelően.
Mentségemre szolgáljon, hogy a tavaszi tüntetések kezdetén felmerült bennem a gondolat - ennek itt-ott hangot is adtam - hogy bár a téma változott, de a módszertan maradt, aki hegedülni tanult, az legfeljebb másik darabot fog eljátszani, de nem ad zongorahangversenyt...
Tulajdonképpen a tavaszi akciók a MILLA-sémára mentek.
A rendezők nekiküldték a pofátlan hatalomnak az elégedetlen tömeget, a tömeg kiorditozta magát, majd a rendezők hazaküldték a népet, mely olyan volt, mint a tyúk a viccben - felajzott állapotában futott még két kört az utcákon, vezetés és konkrét cél nélkül, majd eleget tett a felszólításnak.
Így úgy tűnhetett, mintha elért volna valamit, jóllehet az égvilágon semmit nem ért el, a csüngőhasú meg elégedetten nyugtázhatta, hogy már megint remekül kezelte a helyztet.
Amikor a vonulászás közben valami konkrétum jutott volna a tömeg eszébe, akkor mindig akadt néhány lánglelkű forradalmár, aki elordította magát: Mennyünk tovább!
A tömeg pedig engedelmesen skandálta a jó ritmusú felszólítást, és tette, mire felszólították, ment tovább, miközben elfelejtette észlelni, hogy tulajdonképpen körbe-körbe jár.


A népszavazási kezdeményezés ugyanerre a sémára ment, lelkes aktivisták - zömében a pártok és különféle civil szervezetek aktivistái - gyüjtötték az aláírásokat, hogy legyen mire hivatkoznia Orbánnak az olimpia rendezésétől való visszalépés során.
Orbán nem hülye, csak szociopata, ő  pontosan tudta, hogy az ország mai állapotában olyan az ötlete, mintha az árokparti közmunkás pályázna a városligeti múzeumi negyed felépítésére.
Ha valaki, ő aztán tudja, hogy az ország koldulásból él, az alamizsnát pedig nem olimpia-rendezésre adják, pontosabban arra nem fognak adni a görög olimpia gazdasági eredményeit élvezve a nyugati adófizetők egy megveszekedett kanyit se, de az ország meghülyíthető része, akik zömében az ő hívei, már nyálcsorgatva várják a megdicsőülést.
Ha viszont egy elmaradt népszavazás - értsd: vereség nélküli visszavonulás - legalizálja döntését, akkor dínom-dánom, a sok ostoba kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, a tetejébe az előkészítő munkákkal magyarázva néhány milliárdot ismét ki lehetett talicskázni a költségvetésből.
Érthető, a Keresztapának nem csak Rasi saját lábairól kell gondoskodni, hiszen olyan a család, akár a százlábú, és még senki nem látott olyan százlábút, mely a saját lábain támolygott volna, áll stabilan mindegyik, akár a római vallás...


A szörnyű ebben a mainstream magyar értelmiség viselkedése, akinek azért az lenne a történelmi feladata és felelőssége, hogy felnyissa a tanulatlan nép szemét, mely nép jelen állapotában olyan, mint a liba.
Megy a gúnár után boldogan, hiszen nem neki kell dönteni az útirányról, és egyébként is - a liba nem szokott képesújságokat olvasni a lemmingekről, és ha olvas is, szakadékot még nem látott.
Amit meg a szakadékról mesélnek neki, azt mesének is hiszi és legyint boldogan, mert lehet, hogy beleestek már néhányan, na de ő bátor és ügyes, vele ilyen nem történhet.

Az nem igaz, hogy a magyar értelmiség ne lásson át ezen az egyébként nem túl bonyolult ravaszkodáson.
Habár, ha annyi aranygyűrűm lenne, ahány olyan gagyit magyar értelmiségi megvett már az utcai ékszerboltban, mely zöld karikát festett az ujjára, meglehetősen gazdag lehetnék, még, ha nem is egy mészároslőrinc. 

Mindenesetre a magyar értelmiség is megosztott, és vagy ideológiai elkötelezettségből, vagy a korpa ellenértékének élvezetétől befolyásolva inkább egymást öli, mint, hogy kiállna az alapvető demokratikus értékek mellett.
Inkább egymással vannak elfoglalva, meg azt magyarázgatják, hogy mit, miért nem lehet, hogy miért nem lehet választáson elzavarni ezeket, vagy ha nem lehet, miért nem lehet másként, ki visz inkább, mint hoz, meg nyalintanak egyet-egyet a felséges seggen.
Várnak, és velük együtt mi is várunk, leginkább a csodára, a messiásra, egy új pártra, egy új tömegmozgalomra, Orbán megboldogulására vag megtérésére.
Már látom is lelki szemeimmel. hogy hamut szór a fejére, de előtte felépíti a Nemzeti Hamu és Pernyeműveket, természetesen uniós támogatásból, majd privatizálja - tulajdonos és az igazgatóság elnöke Mészáros Lőrinc.


Ügyes népek, de van náluk ügyesebb is, akinek a nevével nemigen lehet találkozni a médiában, pedig ezekhez a tolvajlásokhoz bank, bankár is kell.
Naivitásra vallana, ha valaki azt hinné, hogy a pozíció nincs betöltve, és a pozíció betöltője nincs megfizetve.
Az viszont kétségtelen, hogy bár ő a közpénzt magánpénzze, viszont a hálát termelő kapacitásokká konvertálja, és már ez is eredmény.
Ha odaáll is a stadionok tribünjeire, azok nem az ő gazdasági vállalkozásai, a szalámigyárnak meg nincs lelátója.
Ő is rabló ugyan, de hát az volt hajdan Morgan is Amerikában.

Olvasom az ÉS - ben a cikket, mely kilátásba helyezi a bűnösök megbüntetését.
Na, addig álljunk féllábon, meg ne vegyünk levegőt!
Itt, aki az erdőben gallyat gyüjt és hazafelé tolja az ócska kerékpárra kötve, az börtönbe vonul, aki meg ellop egy komplett erdőt, azt nagyvállalkozónak hívjuk.

Az ország gazdaságilag sincs a legfényesebb állapotban, és néhány év múlva visszavonják az engedélyét, melynek alapján ma a templom kapujában ülve nyújtogathatjuk a kezünket a gazdagok felé.
Akkor eljön majd az igazság pillanata, mi meg majd fohászkodunk, hogy bár soha meg ne értük volna.
A nagyobb gond, mégis az erkölcsi állapottal van, hiszen itt lassan már mindenki ellensége mindenkinek, pedig mindenki hallott az iskolában az "oszd meg és uralkodj!" szép elvéről.
Mindegy, majd vonulászunk kicsit, óbégatunk, aztán hazamegyünk nyomorogni, és várjuk, hogy ideérjenek a kínaiak.

Gyönyörű jövő, szép kilátások...


:O)))