KOMMENT 0407 ÍGÉRET

 Börtönben lesz a helye azoknak, akik százak haláláért felelősek!

Gyurcsány ma a parlamentben kedveskedett a kormánynak, meg a  bátraknak, akik lehetővé teszik a mi kis diktátorunknak, hogy úgy játszadozzon emberéletekkel, mint hajdan a pici pörsenéssel a combja táján, úgy kamaszkora delén.
Persze lett felhorgadás, mecsoda rettenetes dolog, megfenyegette őket Gyurcsány!
Tévedtek, ez nem fenyegetés volt, hanem ígéret, az pedig úgy jó, ha betartják.
Itt volt az ideje, hogy a helyzetért, a huszonkétezer halottért felelős hályogkovácsok szembenézzenek saját helyzetükkel, és elspekuláljanak azon, mennyire és mennyi ideig tartható ma Európa közepén egy ázsiai típusú diktatúra?
Miért jó az nekik, ha egy bukás esetén a kleptokrácia tagjaként kell felelősséget vállalniuk egy enyveskezű szociopata bűneiért?
A börtön réme ott fog motoszkálni ezután valamennyiük agyában, persze ettől még nagy lesz a pofájuk és iparkodnak minél több pénzt kimenteni, de a rettegés ettől még nem múlik, - ezek ugyanis gyávák.
Ha nem lennének azok, akkor itt ma nem lenne diktatúra, hanem demokrácia lenne a megszokott hibákkal, tévedésekkel.
Anglia királynője nem merne megengedni magának olyasmiket saját alattvalóival szemben, mint amilyeneket a mi alávalónk megenged magának.
Most legalább van min spekulálniuk, mikor ágyba bújnak este...


Napi suttyóság: a Bizottság elnökét egy sámlira is ültethették volna ezzel az erővel Ankarában

Kijelölte a helyét az Európai Bizottság elnökének Erdogan.
Számomra a meglepő az volt, hogy az Európai Tanács elnöke, Charles Michel szó nélkül ment el a dolog mellett, merthogy a török basa lenézi a nőket, az talán kalkulálható, de egy európai politikustól ez azért durva.
Van még mit cizellálni ezen az Unión...

:O)))

KOMMENT 0406 HÁNY HALOTTÓL TÖMEGGYILKOSSÁG?

 

Megvan a 2,5 millió beoltott Magyarországon, holnaptól nyitnak az üzletek!

Persze kérdés, hogy ki számolja a beoltottakat, gyanúm szerint ez is inkább bemondásra megy, mint a nemzeti konzultációk eredményei, vagy a piros negyven-száz ulti...
Vagy csak az eloltott vakcinákat számolják? 
Mindenesetre a miniszterelnök elégedett, de hát melyik tábornok ne lenne az, ha hősiesen küzd és győz, mint Rommel!
Persze lehet nem jó a példa, de ebben az országban, ahol valamennyi nemzeti hősünk arról nevezetes, hogy a végén elmenekült, kivégezték, elesett - de legalább a Vezér sem lóg ki a nemzet hőseinek sorából, a pisztolyt pedig, benne az egy lőszerrel majdcsak ottfelejti valaki az asztalán...
Az is érdekes, ahogy a Vezér csodát tesz!
Csak csettint egyet az ujjaival, mint Nótár Mary, mikor felveszi a piros színű ruháját, és lám, a vírus veszélytelenné vált, minden és mindenki mindent és mindenhol kinyit, te is tátsd el a szádat a csodálkozástól, hát nem szép?
Még csak huszonkétezer a halott, és mi a halottak számán mérjük a védekezés eredményessé - ja, már nem is, most a beadott oltások számán! 
Hogy aztán az első oltás, vagy második - kit érdekel?
Hogy hányan kaptak másodikat - az sem.
Hogy egymillió hétszázezer regisztráltat még nem oltottak be, és ha be is oltják, akkor is messze leszünk még a nyájimmunitástól - nem is szólva a brit mutánsról.
Az sem érdekli a Nemzet Eszét, hogy a második után is kell két hét a vélelmezett védettséghez, kuss! -  mindenki rohanjon farokfelcsapva dolgozni, a szállodák nyissanak, az éttermek dettó!
És a stadionok! 
Mindjárt itt vannak a BL elődöntői, a döntő, a Puskás Aréna névre hallgató Népstadion meg üres!
Nem lesz ez így jó nertársak, hogyan lesz így tömeges a járvány, hogy lehet így gyéríteni a pedagógust, a pénztárost, a csálingert, a nyuggert? 
Lőrinc barát itt áll bevétel nélkül, mi lenne, ha az Állam nevű Viktor oda nem tolt volna neki egy vagon pénzt?...
Hát örvendjünk együtt, aztán nyugodjunk békében...


Elhárult az akadály, Putyin akár 2036-ig is hatalmon maradhat

Pedig már hogy aggódtunk...


:O)))

VIRTUÁLIS LOCSOLKODÁS

 

VÍRUSMENTES LOCSOLKODÁS 

A LEGÚJABB SZÉP NÉPSZOKÁS

AZ ÜVEGBEN VAKCINA

TARTSD A FEJED SZÉP CICA!

SZABAD-E LOCSOLNI?

:O)))

ÉLJEN ÁPRILIS 4!

Részben nagyon régen, részben szinte tegnap történt, hogy a II. Világháború harcai befejeződtek Magyarországon.
Tudom, a dátum nem pontos, tudom, lehettek még néhányan, akik elszigetelten lövöldöztek még kicsit, de ettől még igaz a hajdani hadijelentés, melynek lényege, hogy a németek és csatlósaik - köztük a mi csapataink is elhagyták az ország területét - a németek Berlin felé hátrálva, a magyarok a vágyott amerikai hadifogság, mint kisebbik rossz felé.
Nagybátyám eddigre már halott volt, mind a huszonöt éve ott maradt Makó mellett a kukoricaföldön, ahol egy szovjet aknavető kioltotta az életét.
Rettenetesek lehettek utolsó percei, feltépett kötszeres csomagot találtak mellette, vélhetőleg szerette volna ellátni önmagát, de elfogyott az ereje és elvérzett.
Menyasszonya volt, hazavárta a család is, nagymamám és a három lánytestvér, míg nagypapa valahol a felvidéken szállította a lőszert teherautón a csapatoknak. 
Mire az oroszok elfogták, addigra olyan vesegyulladást kapott, hogy Iván nem babrált vele, hazaengedte meghalni.
Nem fogadott szót, meggyógyult és még évtizedeken át dolgozott a mai Millenáris Parkban - akkoriban még a Ganz Villamossági Művek névre hallgatott.

Lakásukban a zongorán állt fia bekeretezett fényképe,  Nagymama minden karácsonykor sírt előtte, mi pedig , mint kisgyerekek nem nagyon értettük a dolgot, hiszen személyesen nem is ismertük.


Ma sokan mondják, hogy a nap, melyet aztán évtizedeken keresztül minden évben megünnepeltünk, nem is felszabadulás volt, hanem megszállás.
Hát persze, megszállás is volt, a háborúkban általában megesnek ilyen dolgok, meg még cifrábbak is. De ebben a háborúban mi vittük a meghívót a szovjet csapatoknak egészen Voronyezsig, közben még Ukrajnában, a Pripjaty mocsarak táján a németek segédcsapataiként megszállási feladatokat láttunk el.
Mellesleg felettébb lelkesen, mint ez a korabeli német feljegyzésekből is kiderül.
Persze ez ősi magyar tradíció, ha mi csinálunk valamit, az hősi tett, ha a fagyi visszanyal, akkor az rettenetes méltánytalanság.
Hát nem, és hálásak lehetünk az oroszoknak, hogy az asszonyaikra, gyermekeikre gyújtott pajták és az akasztófa-erdők után nem irtottak ki bennünket mind egy szálig.
Ez persze nem mond ellent annak az állításnak, hogy a magyar kisember többnyire elszenvedője és áldozata volt a történelemnek, kivéve azokat, akik egy rettenetes eszme fertőzöttjeiként úgy akarták alakítani a világot, hogy abban ne legyen helye a zsidóknak, cigányoknak, vagy a velük ellentétes nézeteket vallóknak.
Ennek érdekében aztán a Dunába lőtték, de előtte megkínozták, megalázták őket, mintha nem lett volna elég megaláztatás az, hogy emberszámba sem vették őket, nem lett volna számukra elég kín a halál...
Nyomasztó világ lehetett, volt mi alól felszabadulni.


Mára természetesen minden másként volt, a nyilas gyilkosok szép, nagy, bronzból megszobort emlékműve zavartalanul áll Budán, áll a szarmaszatoló kakukk szobra a Szabadság téren, míg a nyilasok mai utódai zavartalanul döntenek le egy egyméter "magas" műanyag szobrot, mert szivárványszínűre festette azt a művész.
A szivárvány pedig az új nyilasok új ellenségeinek színe, azoké, akik nem olyan szépek és okosak, mint ők, akik soha, semmiből sem tanulnak, akik bármikor képesek megszegni a bibliai parancsolatokat, de ilyenkor, húsvét vasárnapján a Megváltóról elmélkednek könnybelábadt szemmel.
Érdekes egybeesés ebben az évben, akkor, amikor a legnagyobb összefogásra lenne szükség az új veszéllyel szemben, mégis inkább új ellenségek kinevezésével vagyunk elfoglalva.
Pedig volnának tanulságai Krisztus mártírhalálának és feltámadásának éppúgy, mint a felszabadulás ünnepének, mely egy időre visszaadta népünknek az emberséget, a békét.
Kár lenne elfelejteni.
Talán egyszer a nemzet lelkiismerete is feltámad és megbecsüli azok emlékét, akik áldozatai voltak embertelen eszméknek, embertelen embereknek, és világgá zavarja mai, ostoba  utódaikat.


:O)))

A NYÚL SONKÁJA

 

 

A poszt a lusta blogger  ARNOLFINI KANTIN részére írt bejegyzésének másolata...

Hát bizony, be kell, valljam, hogy az átkos negyven vérzivataros esztendő kiölte a korabeli ifjúságból – így belőlem is - a hit megvallásának örömét.
Így aztán a húsvétot is csak a népi hagyomány ápolásának szenteltem, jóllehet a vallások egy részét gyermekként megjártam, sőt, egyszer még tétje is voltam az ősi magyar katolikus-protestáns szembenállásnak, mely a maga idejében semmivel sem volt szelídebb, mint mai utódja, a népnemzeti-libernyák gyűlölködés.
Hajdan az Úr pestist küldött teremtményeire figyelmeztetés végett, ma a koronavírus figyelmeztet arra, hogy a krisztusi kereszthalál talán mégsem mentette meg az emberiséget a bűntől, az ember ugyanis olyan, mint a kiselefánt: nehezen tanul, viszont könnyen felejt.
De azért az ünnep maga mindig nagyon tetszett, gyönyörű tavaszi ünnep volt és az ma is – mikor látom a sárgán világító aranyeső-vesszőket, a duzzadó rügyeket, a húsvéti sonkát főző kisfiam hátát a fazék előtt, hát felmelegszik a lelkem is…


Rendes magyar ünnep ez a javából, leginkább az evésről szól, de ez az ünnep még a nők abajgatásának kötelezettségével is turbózva van, már persze akkor, ha az ember tartja a népi hagyományokat.
A nőknek nincs ilyen fáradságos feladatuk, ami igazságos is, hiszen nekik kell gondoskodniuk az emberek etetéséről, melyről alant még ejtek majd egy-két szót.
A nők elég, ha sikoltoznak, kínálgatnak (Fogyasszon Pista!), vagy megadóan odatartják fejüket a rettenetesen büdös kölniknek, vagy a helyi virilisták önképét smirgliző márkás parfümöknek, melyek összevegyülve a török utánzatokkal és Szvetlána könnyével örök élményt nyújtanak az áldozatnak.
Merthogy ez egy olyan kétnapos ünnep, mely három napig tart, mint ez a rendszerváltás után kiderült, jóllehet emberfia nem tudja még ma sem, hogy nagypéntek miért ünnep.
Merthogy az.
Nagypéntek – erről annyit tudtunk, hogy ezen a napon mosdatja a holló a fiát, sőt én még olyan hollóról is tudok, aki maga is csak ezen a napon mosakodott - de mást nemigen.
Aztán a nagyszombat, mely jeles nap, a startpisztoly ezen a napon dördül el, lehet kezdeni a kajálást.
Húsvét vasárnap az utócsipegetések ideje, míg húsvét hétfő a locsolkodásnak és a nők bujkálásának van szentelve.


Errefelé a húsvéti ünnep nagyszombaton kezdődött, nálunk naplemente volt az a határpont, mikor oda lehetett ülni a szépen megterített asztalhoz, majd kellemes húsvéti ünnepeket kívánva megtámadhattuk a finomságokat.
Az asztalon sonkák és rokonaik voltak, nem a nyúl sonkája, mert ahhoz egy Lázár féle körvadászat terítékét kellett volna felhasználni, hanem elsősorban a téli disznóvágás áldozatának sonkája célirányosan pácolva és füstölve.
A füstölt sonka parasztsonka kell legyen, ez konkrétan azt jelenti, hogy elkészítése során tartózkodni kell mindenféle úri huncutságtól, mindenféle páclé-kutyuléktól, borókától, babértól, kutyatejtől és kőrisbogár-portól, a vágóhidak által a sonkába fecskendezett mesterséges füst-aromától.
A parasztsonkát azon módon kell a fateknőbe fektetni, ahogy azt a böllér megformázta, éppen megfelelő mennyiségű bőrkötést hagyva rajta, majd be kell sózni, aztán már csak gondosan forgatni kell a saját maga és a só által engedett nedvekben, míg csak füstre érett nem lesz.
Nem egy háromnapos folyamat, de őseinknek volt idejük kivárni a minőséget.
A parasztsonka a finnyásabb népek szerint száraz, ezért a kedvükért található még az asztalon kötözött sonka is, mely az emberiség illúziók iránti igényét hivatott kiszolgálni.
A kötözött sonka olyan, mint Julcsa a Rukkel-tónál az új fürdőruhájában, ki-ki bugyog a madzagok közül a lényeg, de alapvetően azért gusztusos és szaftos.
Hogy aztán mennyi benne a sonka és mennyi a zsír, meg az egyéb húsféle, azt csak az tudja, aki bekötözte.
Az asztalon fellelhető még füstölt főtt tarja is, ami a változatosság iránti igényt hívatott kiszolgálni, vannak hívei számosan, de azért szögezzük le, hogy ez nem sonka.


A sonka egyébként minden esetben főzésre szorul, ennek a műveletnek szintén megvagyon a maga know-how-ja.
A főzést hideg vízben kell kezdeni, majd a vizet gyöngyözővé forralva kell folytatni úgy, hogy a lassú művelet során a víz mindig ellepje a sonkát.
A sonkalé egy részét a főzés fele tájt el kell különíteni, a sonkák felett a megfelelő szintig pótolni kell, majd a főzőlébe bele kell helyezni a tojásokat, melyek szintúgy az ünnepi asztal elmaradhatatlan részei.
Ezek a tojások átveszik a sonka ízét, állaguk a hosszú főzéstől kissé gumigolyó-jellegű lesz, de sajátos ízükkel ellensúlyozzák ezt az apró hátrányt.
A sonkákat a főzés befejezése után, miután a húsvillával ellenőriztük az állagukat, a főzővízben kell hagyni kihűlni, a tojásokat dettó, de utóbbiakat a kihalászásuk után még le is kell mosni, természetesen bármiféle mosószert mellőzve.
Az asztalra kerülnie kell még színes tojásoknak, melyeket a nyúl, nyúlanyó és a nyuszigyerekek akár közösen is megfesthetnek, ez esetben fehér héjú tojás alkalmazandó és a sonkalé mellőzése erősen javallt, mert a zsír rongálja a festés minőségét, ellenben száradás után szinte kötelező zsíros vagy vajas ruhával kifényesíteni a készterméket, mielőtt valamilyen ügyibelvaló kis kosárkába tesszük.
Elmaradhatatlan a minőségi kenyér, továbbá az óriási foszlós, fonott kalács, melyet hajdanán kemencében sütöttünk, a fonása igényelt némi előtanulmányokat, mert a kalács mérete megköveteli a többágú fonást, melyet férfiember a nagy pofája dacára általában elront, de ez csak az első alkalommal gond, mert utána a nők a kalács közelébe se engedik…
Természetesen az asztalon paprika, paradicsom, retek is fellelhető.
A sonkát mustárral vagy tormával fogyasztja a nép egyszerű gyermeke, de ezt sem a nemzeti egység jegyében, hiszen mindenkinek megvagyon a saját becsípődése ez ügyben, ki frissen reszelt ecetes torma felett ejt igaz könnyeket, ki a lágyabb, tejszínes tormát kedveli.
A mustár sem mindegy, van, aki a dijonira esküszik van, aki az Univer gyártmányára – jómagam a Globus nosztalgia-mustárját szeretem, melyet anno a főtt kolbász mellé adott a hentes, ropogó héjú foszlós, friss kenyérrel.  

 
Ma négy órakor lesz a napszállta, tekintettel a kijárási korlátozásokra.
Körülüljük az asztalt, aztán a házigazda kellemes húsvéti ünnepeket kíván, és egy ideig erősen koncentrálunk a tálakra, melyekben salátalevél-ágyon, szeletelve találhatók a finomságok.
Igen dekoratív a tálalás, a sonka finom, és remélhetőleg a hangulat is jó lesz.
Sonka után sütemények, anyukám küld London-szeleteket, szeretjük.
Mamát is!
Vasárnap majd kipihenjük a megpróbáltatásokat, aztán hétfőn jöhet a virtuális locsolás, itt van hozzá a locsolóvers:


Karanténban jártam, vakcinára vártam
Gyere nyuszi, hozzál szurit
Adok érte neked puszit!
Itt a kölnim szputnyik, orosz
Látod, nem vagyok én gonosz
Szabad-e locsolni?

:O)))