2017. február 19., vasárnap

A JÓLLAKOTT NAPKÖZIS ÁLMA A KAKAÓSBÖGRÉRŐL

Hát akkor Botka is alapot vetett, jól megmondta a tutifrankót, majd ígért potenciális választóinak fűt-fát, éppencsak Budapest-Brüsszel villamost nem, belerúgott három nagyot meg két kicsit Gyurcsányba, majd megpihent, miként az Úr a hetedik napon.
Legsikeresebb teremtési akciója az volt, mikor meghirdette: Legyen sötétség, és lőn, és az Úrnak ez tetszett.
Ha Botka olyan magas lenne, mint amekkora hülyeségeket mond... - szóval, olyan magas.
Kérdezhetnétek, milyen alapon kritizálom a haladás villamosáról állandóan lemaradó reménységünket, akkor én meg elmondhatnám, hogy azon az alapon, hogy én akkor is kitartottam a Szocialista Párt mellett,. mikor ez számomra valóságos egzisztenciális kockázatot jelentett, választójuk voltam a rendszerváltás első napjától, megalakulásuk óta, de nagy a gyanúm, hogy ennek is vége.
Úgy vagyok ezzel, mint Királyhegyi Pál, mikor fenéken rúgta a keretlegény: Most ment el a kedvem az egésztől.



Valamit ugyanis elmond, hogy valaki, aki el akar világgá küldeni egy diktátort, az többször említse meg potenciális szövetségesét negatív szövegösszefüggésben, mint a diktátor nevét, és az ország szétzüllesztését adóztatással akarja szankcionálni.
Az is sokat elárul, hogy azt állítja, hogy választási győzelme esetén az állami korrupció felszámolásával és az "oligarchák és kiváltságosok" vagyonának közteherviselésbe vonásával meg lehet oldani az egészségügy és az oktatás problémáit.
Hogyne.
Vagy kisnyúl, hiszen a gond ezer, és nem csak anyagi gondok vannak, hanem millió más probléma is, talán oda kellett volna figyelni az érintettekre, mikor kint szaladgáltak az utcán, de meg kellett várni, míg felvágják az ereiket, vagy feladják a reménytelen harcot.
Aztán itt ez az esélyegyenlőségi kérdés is.
Ez - állítólag - tévút volt, merthogy ez nem megoldás, a baloldali kormányok adósak maradtak a vagyoni különbségek felszámolásával, ami egy igazán helyes célkitűzés.

Nem akarom elkeseríteni a Nagy Elméleti Szakértőt, de ezzel már kísérletezett egy kis kecskeszakállas próféta is, követve mindenféle nagyszakállúak tanait - mindegyikük ezerszer okosabb volt a szegedi polgármesternél, mégse nagyon sikerült megoldani a problémát, másrészt meg talán meg kellene kérdezni a népet, akar-e ilyen társadalmat, vagy mégis maradjunk meg a kapitalizmusnál, ha már így esett?


Nem egészen tiszta a kép, akkor most osszuk fel Csányi és Mészáros vagyonát a szegények között, vagy mégis, hogy lesz ebből vagyoni egyenlőség?
Azt se nagyon értem, miért képzeli azt, hogy a rendszer már eljutott arra a mélypontra, amikor már csak az egy fehér elefánt - nevezetesen ő - között lehet választani, és holnaptól mindenki rohan majd jobbról-balról rá szavazni, merthogy kiérlelt és reális programjának senki nem tud ellenállni?
Hát - nem akarok vészmadár lenni - ha már madár, legyen liba - de attól tartok, hogy az emberek ennél azért okosabbak, meg elkötelezettebbek ide-oda, és nem fognak Botka ujjának egy csettintésére pártot, elvet, véleményt váltani.
Azt mondta: A jövőben mindent másképp kell csinálni, hozzátéve: se Horthy, se Kádár retróra nincs szüksége a magyaroknak, de még a rendszerváltás utáni kormányok elhibázott politikájára sem.Rá van szükség, gondolom...
Talán az alapoknál illene kezdeni: kitől származik egyáltalán Botka felhatalmazása a miniszterelnök-jelöltségre?
Mert ha a jelölése nem volt demokratikus, akkor mi a biztosíték arra, hogy esetleges győzelme esetén demokratikusan fog viselkedni?
Aztán az is érdekelne, hogy miután meghirdette a többfrontos harcot, biztos benne, hogy ez az ország és benne a baloldal meg a demokratikus oldal további harcra vágyik?
Mi van akkor, ha az átlag-választó nem harcolni akar, hanem nyugalmat, békés életet, csendes gyarapodást és a handabandázások abbahagyását kívánja?
Ha megunta már az ellenségkeresést, a vicsorgást és a fogcsattogtatást, hanem egyszerűen csak élni szeretne?



Nem mondanám, hogy Botkában csalódtam, mert nem lenne igaz, legfeljebb színvonalasabb elképzeléseket vártam volna tőle, de ez már egy olyan ember kapkodása, aki még azelőtt realizálni akarja a lehetőségeit, hogy pártja atomjaira esne.
Ezzel persze sietteti ezt a folyamatot, ami nagy kár, mert a Magyar Szocialista Párt maga a magyar munkásmozgalom, a tradíció - és lehetne a magyar progresszió is - de nem így.
A közönség bemelegítését maga a pártelnök végezte, na, ő aztán csalódás a javából, ha valakinek, hát neki nem lett volna szabad asszisztálnia Botka kis pártpuccsához - már, ha a pártjáért érez némi felelősséget.
Botka meg záró-gondolatként azt üzente tárgyalópartnereinek, hogy fogadják el feltételeit, ha egy győztes csapat tagjai szeretnének lenni.
Szép, demokratikus gondolat, de az a lényeg, hogy végül is sikerült kialakítani az Orbán számára legkedvezőbb helyzetet.
Úgyhogy kezdjünk el szép lassan búcsúzni a Szocialista Párttól, az emberarcú kapitalizmus illúziójától, a társadalmi mobilitástól, a relatív esélyegyenlőségtől, és várjuk meg, mit hoz a történelem.



De sok jóra azért ne számítsunk...


:O)))

2017. február 17., péntek

MOLNÁR GYULA POHARA

Molnár Gyulánál - a Népszava szerint - betelt a pohár.
Ez a - rossz nyelvek szerint - ritka helyzet azért következett be, merthogy az ellenzéki pártok rosszul viselkednek, egyedül a Szocialista Párt a makulátlan, ami lehet, hogy igaz is, ha az ember belegondol, hogy a Trónok harcában mi is volt a Makulátlanok legjellemzőbb tulajdonsága...
 „A vasárnapi ebéd gondolata ma is áll: mindenki jöhet, de az asztal alatt rugdosódást egyszer és mindenkorra be kell fejezni - fogalmaz Molnár Gyula az elmúlt hetek zavarkeltő eseményeit lezárandó. Az MSZP elnöke tisztán kimondja: Orbán Viktor nem maradhat hatalmon azért, mert valaki rosszul taktikázott.
Visszautasít minden olyan lebegtetett, szivárogtatott, vagy épp sajtón keresztül megüzent vádat, hogy az MSZP, vagy annak bármely vezetője lenne az akadálya annak, hogy a legütőképesebb, a kormányváltás legnagyobb esélyét nyújtó egyéni jelölti, illetve közös listás névsor összeálljon a demokratikus oldalon.
Eddig - mondja - épp a szocialisták az egyetlenek, akik tiszta lapokkal megtették személyi ajánlatunkat Botka László esetében, s készen állnak arra is, hogy minden szükséges személyi kérdésben ezt tegyék.
” – írja a Népszava a ma megjelent Molnár Gyula interjúban, a gyanútlan olvasó meg csak néz, mint Rozi a moziban – rosszul emlékezne valamire?

Valami olyasmiről volt hajdan szó, hogy az ellenzéki pártok egyeztetnek, majd megállapodnak a választás során követendő eljárásról, beleértve az előválasztásnak nevezett rémálom ügyét is, melyről aztán a pártok értelmiségi megmondóemberei hosszasan polemizáltak, de egyezségre vergődni nem tudtak.
Odáig el se jutottak, hogy ki finanszírozná ezt a kedves kis játékot, azon se nagyon törték a fejüket, hogy kik azok, akik közül előválasztani kellene, így aztán az emberben felmerül a gyanú, hogy tulajdonképpen már megint csak arról van szó, hogy ki legyen a választási halljakend, aki mögött ott kellene sorakozniuk a „futottak még” mezőny tagjainak - bokacsattogtatás, ütemes taps, stb.
A szokásos menetrend szerint a folyamat egyik tetszőleges pontján előáll az MSZP és eredményt hirdet.
Jelen esetben Botka berúgja a lengőajtót és kettőt a levegőbe lő, mire is mindenki az asztalok alatt keres menedéket.
Aki akar, az csatlakozhat, mondja, kivéve azt a langalétát ott a sarokban, mert az nem néz fel rám, pedig ez lenne a dolga.
Ennek utána marcona pofákat vág és bejelenti, hogy megkezdi az egyeztetést, elsőként azzal a párttal, melynek édesanyját Viktornak hívják, társelnökét meg ravasz furfanggal a Fidesz delegálta, csak előtte kicsit átfényezte.
Szeretem én az ilyen villámkarriereket, mikor a farkasfalka egyik tagja hirtelen a birkanyáj főkolomposaként jelenik meg - de hát adjunk egy esélyt azért…
Közben, a háttérben a Lengyel-szalonban világrengető események történnek, felkérik Niedermüller Pétert, hogy ugyan, puccsolja már meg Gyurcsányt.
Ezzel mindent el is mondtunk a szocialisták valósághoz való viszonyáról, a pártdemokráciáról meg az előválasztásról.

Ezeken az alapokon áll az a ebédmeghívás, melyet Molnár Gyula kézbesített az érdekelteknek, kifejtve, hogy aki akar, az jöhet az asztalához, de aztán illedelmesen egyen ám, és azt a menüt, amit a szocialisták feltálalnak nekik.
Liba nincs, mert azt ők már elosztották egymás közt, de kaphatnak vöröskáposztát, csócsálják lelkesen.
Demokratikusan, hiszen az étlapot is így állították össze, habár Botka belépőjéről pár napig azt se lehetett tudni, hogy a párt elnöke tudott-e róla.
Merthogy Botka kiválasztása nem a tagság bevonásával történt, az tutifix.
Akkor lesz csúf világ, mikor a tagság rájön, hogy puszta dekorációnak tekintik, rá hivatkozva adnak el mindent és mindennek az ellenkezőjét is.
A pártelnök meg olyan, mint pin@n a szőr, sok vizet nem zavar, esztétikai értéke is kérdéses, de ha már van, hát legyen.
Nem szeretnék olyan párt elnöke lenni, melyben a posztokat úgy osztják, mint a grundon, és melyben valaki képes az akaratát erőszakosan ráerőltetni a testületekre, mert azt ne mondja senki, hogy Botka hirtelen előtérbe kerülése demokratikus folyamat eredménye volt.
De hát ők tudják, mindenesetre a Fidesz éppen Botkasimogatót tart, miközben még mindig Gyurcsányt ekézik, Botka társaságában.

Azt is nyilatkozza Molnár Gyula, hogy „az MSZP minden vezetője és meghatározó politikusa elkötelezett abban, hogy véget vessen az Orbán-kormány 2010 óta tartó ámokfutásának 2018-ban.
Van a győzelemnek egy forgatókönyve is, amit Botka László vázolt.
Ő feltételnek nevezte a forgatókönyve megvalósulását, én célnak nevezem az abban foglaltakat. Márpedig a cél szent.
Ha valaki nem ért egyet, akkor közölje, miért nem, s hogy mit gondol helyette. Mindenről lehet vitázni, de csak a megállapodás szándékával.
Aki ugyanis nem akar megállapodni, az nem akar kormányt váltani.

Szép gondolatok, csak én Botka programjából nemigen kerekedik ki az a katarzist kiváltó élményt, mely a demokratikus oldal számára a győzelmet elhozná, különösen úgy, hogy nem felejti el Gyurcsány méltatását sem – érdekes úgy várni a megállapodást, hogy bevezetőként rúgunk kettőt-hármat a partnernek kiszemelt párt vezetőjébe.
Maga a program pedig kissé populista, kissé jelszógyűjtemény, de hát nehezen szabadul a megszokástól az, aki belenőtt egy politikai kultúrába, mely felett láthatólag eljárt az idő.
És mi van, ha Gyurcsány mégiscsak rajta akar lenni a listán?
Akkor Botka majd azt mondja, hogy jó, hát akkor én megyek?
Ugyan már...

„A baloldal még soha nem volt ilyen viharvert, miközben Magyarországnak sosem volt még ekkora szüksége a baloldalra.”
Botka szerint ezentúl erkölcsi alapon kell politizálni, véget vetve „az elvtelen kompromisszumok, a meghátrálás, a kibekkelés időszakának”.

Miért, eddig hogy politizált a Szocialista Párt?
És kötöttek elvtelen kompromisszumokat?
Meghátráltak volna, és kibekkelésre játszottak volna?
Érik meglepetések az embert…
Botkával a többi párt egy esetben tudna irgalmatlanul kicseszni: ha teljesítenék a feltételeit, merthogy, ugye akkor a baloldal szerinte nyerhetne a választásokon.
Na, ezt kellene neki valahogy levezetnie, kockás papíron, ceruza, radír segítségével, utána mindjárt jelentkezhetne a Nobel-díjért is, mert nekem sehogy sem jön ki a matek, abban pedig nem hiszek, hogy a következő egy évben a magyar társadalom hirtelen megvilágosodik és öntudatra ébred, különös tekintettel arra, hogy az osztogatás napjai jönnek, mint tudjuk…
Molnár Gyulát kedvelem, de egyre jobban csodálkozom rajta, hiszen ő azért még Lenin emlőin nevelkedett, aki okos ember és sikeres hatalomtechnikus volt, aki tudta, hogy mielőtt bármibe belekezdünk, a konkrét helyzet konkrét elemzéséből kell elindulnunk, nem a vágyainkból.
Nekem pedig úgy tűnik, hogy a vágyak ismét felülírják a realitásokat.

Kár…

:O)))

2017. február 15., szerda

UTÓPISTA SZOCIALISTÁK

Mészáros Antóniánál járt Hiller István, a szocialisták pártválasztmányának elnöke.
A látogatás apropóját a szocik újkeletű aktivitása adta, beleértve Botka érdekes mozgását és a Gyurcsány elleni egység megteremtésére tett pancser kísérleteket.
Az, hogy Botka teljességgel alkalmatlan a demokratikus oldal miniszterelnök-jelöltjének, azonnal kiderült, hiszen annak, aki ilyen pozícióra tör, semmiképpen nem lehet a realitásoktól elszakadt érzelmi politikát folytatni.
Márpedig Botkának első dolga volt a DK elnökének ekézése, arra mutat, hogy Botka megrekedt valahol egy kisdiák szintjén, aki képtelen túllépni azon, hogy valaki, még  az óvodában elvette a berregős autót tőle, pedig az neki járt volna.
Ahogy visszahozták az előtérbe, jól mutatja a párton belüli állapotokat: a sértődős kisgyerek kapott egy nyalókát és megígérték neki, hogy ha szépen viselkedik, továbbra is ő lesz a vigyázó az osztályban.
Ő mondta ki elsőként magáról, hogy nem alkalmas miniszterelnök-jelöltnek, hiszen párttársai választmányi elnöknek sem tartották alkalmasnak, és milyen hülyén nézne ki ezek után miniszterelnök-jelöltnek?

Aztán mégis úgy döntött, hogy kipróbálja, és amit látott, az igennagyon megtetszett neki, egy szép, nagy marha ember a tömegek élén, ha jól hajrázik, az ezüst is szépen fog csillogni.
Hogy közben a NER szekerét is lökdösni kell kicsit - hát istenem, Lenin koporsóját sem őrizték ingyen, csak Lenin rendszeres felújítása vagyonokba került...


Most elkezdett egyeztetni a pártoknak nevezett Fidesz-filiálékkal, elsőként az LMP-t nevezve meg.
Ők persze azonnal keresztet formáztak ujjaikból és felkiáltottak: Apage Satanas! majd a bal válluk felett háromszor hátraköptek, remélve, hogy legalább egyszer eltalálják a találkozó kezdeményezőjét.
Mondjuk az LMP is határeset, mint a boszorkány vállán a delfin (ha eltalálod mi ül a vállamon, tied leszek, szép királyfi, mondta a banya, púpján egy macskával.
A királyfi delfinre tippelt, olyan randa volt a banya, de az megvigasztalta: határeset...), de a többiekhez már valami parttalan jóakarat kell, hogy pártként azonosítsa őket bárki.
Ezek a baráti társaságok létezésüket a tagadásra építik, ők azok, akiknek el kell hitetni legalább a söröző törzsgárdájával, hogy van valamiféle önálló identitásuk, és más céljuk is, mint az állami támogatás lenyúlása.
És most lesz szezonja az új pártok alapításának, már alakulófélben van a nyuggerpárt a közepesen leépült nyugdíjasoknak, a Momentum Párt a nyeretlen kétéveseknek, és még kiderül majd, ki mindenki fúrja a pesti aszfaltot, hátha feltör a pénz.
Párt itt kettő van még a szocikon kívül a pályán, abból az egyik a DK.
Na, velük nem egyeztet Botka, mert őket a szocik nem szeretik, míg a másik valóságos párttal, a Jobbikkal azért nem, mert azt meg Viktor nem szereti, márpedig akit Viktor nem szeret, az éhendöglik, mint tudjuk....
De - természetesen - választási győzelemről beszél, jóllehet ez matematikailag kizárt, és ha ő azt hiszi, hogy az elmagányosodott  szocialistákért él-hal ma a nép, hát téved.




Ennek utána magyarázza a bizonyítványt Hiller, tagadva azt, hogy ki akarták volna szorítani a DK-t és Gyurcsányt a partvonalon túlra.
Összeesküvés-elméletből sok van, mondja, már hajdan, Budavár visszafoglalásakor is mindenféléket kitaláltak, hogy a haditanácsra miért nem ment el Batthyány Ádám, pedig csak beleesett a pöcegödörbe.
A helyzet az, hogy a példa roppant szemléletes, csak éppen itt az egész haditanács ül nyakig a szarban, egymást nézegetik és fintorognak.

Ugyanez a helyzet országosan is, hiszen összeesküvés-elmélet van itt még rogyásig.
Itt van mindjárt az állítólag Putyin birtokában levő videó, melyen a Mi Reménységünk a főszereplő, amint aktatáskával vesztegetési pénzt vesz át Dietmar Clodótól, a bombagyárostól.
Aztán itt van a másik is, mely szerint az olajszőkítésekben nyakig sáros volt Pintér belügyminiszter, aki aktatáskával vette át a részesedést a később egy pusztai kútban fellelt maffiózótól - utóbbi fiának hivatalos tanúvallomása szerint.
Érdekesek ezek az összeesküvés-elméletek, habár a wikileaks iratok nyilvánosságra hozatala óta érdemes elgondolkodni az összeesküvés-elméletek valóságtartalmának kérdésén - lehet, nem mindegyik légbőlkapott?

Hiller Istvánt kedvelem, tisztességes embernek tartom, kár, hogy néha méltatlan feladatokat kell ellátnia.
Azok lesznek szép idők, mikor majd azzal foglalkozhat, amihez ért: az oktatással.

Odébb van ez még, attól tartok...


:O)))

2017. február 13., hétfő

A VEZETŐ ÉRTELMISÉGI

A két Laci elrendezte a választások problémáját.
Mármint Botka Laci meg a Lengyel Laci, a vár fokán meg feltűnt, mint Hamlet atyjának szelleme Puch Laci, talpig lepedőben, de róla később kiderült, hogy csak egy báb, melyet a paraván mögül a negyedik Laci mozgat, ő korántsem sovány, bár a zsírját nem saját magánál tárolja, mert Szilárd meggyőződése, hogy egy politikus nem adhat maga ellen túl nagy támadási felületet.

Lám, elég hozzá négy Laci, és további négy évre el van kapálva a baloldal politikai feltámasztásának projektje, szórhatunk is gyászos képpel földet a koporsóra.


Közben a második Laci - igazsága teljes tudatában - méltatja eredményes tevékenységüket, meglehetősen egyedi taktikát követve: először tagadja, hogy ő részt vett volna egy DK és Gyurcsány kiszorítása érdekében gründolt kis összeesküvésben, majd elmondja:
"Kit érdekel ő és az egész DK-ja? Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy az ország sorsa helyett kizárólag a saját sorsával törődik?
A DK szavazói eldönthetik, hogy ragaszkodnak-e ahhoz a Gyurcsány Ferenchez, aki azon túlmenően, hogy vádaskodott össze-vissza, nem mondott egyetlen érdemi jelöltet, egyetlen érdemi programpontot Orbán Viktor rendszerével szemben.
Ha valaki csődbe vitt egy országot, az lehetőleg ne kívánjon vezető értelmiségiekkel találkozni.
Mert én bizony nem kívánok."
Ebből kiderül, hogy mit dönthetnek el a DK szavazói, mire ad engedélyt Lengyel László, meg az is, hogy ő vezető értelmiséginek tartja magát, ami abból derül ki, hogy hazudni már remekül tud, mint a "csődbe vitt ország" szófordulatból is kiderül.


Önértékelési zavarai vannak Lengyel Lászlónak, merthogy olyan értelmiség ma nemigen létezik Magyarországon, melynek ő vezetői közé tartozna, ellenben az "értelmiség szégyene" megtisztelő címre akár már holnap is igénybejelentést tehetne.
Itt lenne az ideje levonni a tanulságokat neki is az elmúlt tizenöt-húsz év történéseiből, és csak azért nem mondom, hogy egész pályafutásából, mert nem akarok igazságtalan lenni hozzá.

Bár egyetlen prognózisa se jött be idáig, de eleinte még elképzelhető, hogy jó szándékkal nyilatkozgatott, ha túl nagy találati pontossággal nem is.
Lengyel László kiment a divatból, gyönyörű mellénykéivel együtt, ma már inkább kártékony a demokratikus oldalra nézve, mint hasznos.
És, hogy Botka éppen tőle kér tanácsot, az eleve magában hordozza a bukást.
Akciójuk után a demokratikus oldal esélye - hacsak nem korrigálnak ezerrel - éppen annyi, mint Szálasinak volt Kőszegen, a Kálvária utcában - praktikusan semmi.
Ezek politikával foglalkoznak?
Hiszen egy liba hozzájuk képest atomfizikus és szívsebész egyszerre, és még a liba lehet sértődött egyáltalán az összehasonlítás miatt...
Nem is tudom, hogy felméri-e a két nagystílű politikai tényező, hogy mekkora kárt okoztak, anélkül, hogy a demokrácia ügyét akárcsak jottányit is előrevitték volna - nem hiszem.



Ma házi őrizetbe helyezték a nem jogerősen 13 évre ítélt terroristát, Budaházy Györgyöt, aki ugyan nem Laci, de éppen olyan kártékony.
Ő a mi terroristánk, ő terrorszervezetet működtethet, szabadon robbantgathat az országban, miközben szeretett Vezérünk Szíriában még meg sem született potenciális terroristákkal riogatva építi az égigérő kerítést - hát nem egy hülye ország ez?
Szerintem elég lenne rövidebb és alacsonyabb kerítés is, elég lenne mögé zárni ezt a sok pénzéhes, kártékony dögöt, aztán élhetnénk boldogan, mint Alizka Meseországban...


Érdekes ország vagyunk, nem igaz?


:O)))



2017. február 12., vasárnap

MÚMIAFESZTIVÁL

Tudni kellene szépen öregedni.
A magyar celeb nincs ennek a tudásnak a birtokában.
Hogy miért nem érti meg, hogy saját magát alázza a sok aggbakfis és prosztatahuszár, mikor saját maga paródiájaként parádézik egy olyan rendezvényen, melyre tudja, hogy kíváncsi lesz az a rengeteg ember, aki saját élete szürkeségét - vagy szürkeségének érzetét - azzal próbálja oldani, hogy feltűnési viszketegségben szenvedő média-hurkatöltelékek magánéletnek álcázott szerepjátékát figyeli csorgó nyállal.
Tulajdonképpen sajnálni lehet őket, hiszen maguk is azt hiszik, hogy személyük fontos, míg csak egyszer ki nem kísérik őket a rendezvényről, mint a naptárdívát, aki meghívó nélkül akart bejutni ezekbe az előkelő körökbe.
Nem kell sznobnak lenni ahhoz, hogy az ember gyaníthassa, hogy kevés közöttük a komoly művészi teljesítményt nyújtó személyiség, leginkább azok számára fontos egy ilyen megjelenés, akiknek saját maga a legkiválóbb teljesítménye.
Persze van azért közöttük, aki saját jogán is elismert lehetne, mint a bártáncosnő, aki fiatalkorunk éteri magasságokban lakozó sztárja volt, vagy a producer, aki felfedezte nekünk Bunyós Pityut, de ez kevés nekik.



Nem mondom, nehéz lehet lemondani a fényről és a csillogásról, nehéz lehet belátni, hogy elszaladt felettünk az idő, oda a fiatalság, de azt is be kellene látni, hogy ezt nem pótolja semmi, a pótlására tett kísérletek eredménye meg olyan lesz, mint a kormány plakátja: Magyarország erőlködik...
Mégis, letagadhatatlan, hogy az emberek többsége szeret kíváncsiskodni, a bennfentesség látszatát kelteni, és büszkének lenni arra, hogy tudja, ki a Sarka farka, meg hogyan lehet olyan gyönyörűnek lenni, mint Norbi Update.
Az ember esendő, utálni hát nem kell őket, legfeljebb csendesen szánakozni a talmi csillogáson, a kiszolgáltatottságukon.
Idén ismét volt Story-gála, a lap teremtett egy eseményt vásárlóinak, ebből is el lehet tolni a szekeret néhány hétig.
Kell ez a népnek, a cirkusz része, és minél kevesebb a kenyér, annál több cirkuszra van szükség, merthogy erre van kereslet.
A celebek történetei könnyen elképzelhetők, hiszen Maris is veszett már össze a férjével, esetleg voltak már nyaralni is, ha nem is Barbudán, de Nyíregyháza-Sóstón, de a víz víz, a homok meg homok, és lényegi különbség egy libaúsztató meg a tenger között igazán elhanyagolható, - na jó, liba helyett albatrosz, de mindkettő repül...



Hogy ebben az országban már csak képes újságot érdemes kiadni, ez tény, de lehet, hogy ez a fejlődés.
Hogy a legnagyobb könyvkiadó csődbe került, az is tény - de lehet, csak a haladás útján elesett vitéz.
Merthogy a regény helyét átveszi szappanopera, a sorozat, és ha jó iparosok készítik, akkor akár még a műveltségre is áldásos hatással lehet.
A mi korunk a vizuális kultúra kora, és ez a mai celebek tragédiája.
Merthogy az ő igazi életterük a képes hetilapok világa, no, meg a televízió, de ott kevés az adó és magas a túljelentkezés, celeb legyen a könyökén, aki be tud oda törni.
Azért vannak celebek, akiket lehet tisztelni.

Itt van például Majka, aki az évek során a suttyó proliból értelmes emberré nevelte magát, mert fogékony volt a világra és nem szégyellt tanulni, úgyhogy ma már csepp szégyenkeznivalója sincs egy hivatásos és iskolázott művész mellett egy zsűriben, a véleménye miatt, tartalmilag-formailag is megállja a helyét.


És akkor néhány szót a korról.
Azt hiszem, elmúlt már az az idő, mikor a lánynak más viselet dukált, mint az asszonynak, az özvegynek más, mint a férjes asszonynak, de a megjelenés méltóságának követelménye ma sem változott.
Lehet idős korban is fiatalosan öltözni, de csak az egyéniséget, alkatot, alakot is figyelembe véve, mert ha nem tartjuk be ezt a szabályt, könnyen nevetségessé válhatunk.

Férfinak lenni könnyebb, kivéve, ha ragaszkodunk hippi-korszakunk relikviáihoz, a fonott szakállhoz, vagy a kopasz fej tarkóján lengedező bánatos copfocskához.
Mondhatnám, hogy mindenki öltözzön és viselkedjen úgy, ahogy jól érzi magát, mégis azt mondom, hogy megéri alkalmazkodni a bennünket körülvevő világhoz.
Celebnek lenni strapás élet, legyünk hát velük elnézőek legalább fesztiváljuk idején...


:O)))