KÉT MACSKA VAGYOK ÉS JÁTSZOM EGYMÁSSAL

Csak a Fidesz és a Tisza párt jutna a Parlamentbe a Medián felmérése szerint.
A kormánypárt 43, míg Magyar Péter pártja 39 százalékon áll a biztos szavazók között, a Kutyapártra és a Mi Hazánkra négy-négy, a Demokratikus Koalícióra pedig mindössze három százalék szavazna."

A demokrácia látszatának alátámasztására hivatott álellenzéki televízió híre a Medián felmérésén alapul. 
Mint tudjuk, a közvéleménykutatók két választás között a közvélemény formálásával vannak elfoglalva, majd a választások előtt két hónappal megkísérlik bél és madárjóslás segítségével megjósolni az eredményt - több-kevesebb sikerrel.
Hát nem is tudom, szabad-e ezzel a "hírrel" foglalkozni, hiszen Hann Endre úgy látszik elfelejtette annak idején elolvasni a Naszreddin Hodzsáról, az emírről és a szamár beszédre tanításáról szóló történetet, melynek tanulsága az volt, hogy a távoli határidő sok dologban hozhat változást.
A tanítandó szamár - jelen esetben a Messiás-ipari tanuló - kilehelheti remélhetőleg csak politikai lelkét, az emír - Nagyurunk - is elpatkolhat, vagy leharaphatja a bögre fülét, nem is szólva Naszreddin Hodzsáról, mely jelen esetben a magát az államot jelenti  mely éppen az összeomlás küszöbén áll.
Bármelyik következik be, felboríthatja a szép elméletet.
Meglehet, a mai választói szándékot igazolhatja a Medián felmérése, de hogy a választói magatartást majd két évre előre nemigen lehet megjósolni, az is biztos, és éppen a mai helyzet a bizonyítéka, hogy a választó máról-holnapra megbokrosodhat.
Még csak logikus ok sem kell hozzá, hiszen itt az egész ország tudja, hogy Orbán és maffiája gátlástalanul és pofátlanul lopja a közpénzt, mégsem verte ki a biztosítékot sem az, hogy az egész Balaton már az övék, hogy ezer forintos egészségügyi előjegyzési díj bevezetését fontolgatják, sem Kishantos, sem a lombkorona sétány.
Most meg meghallom, hogy mecsoda meglepő hír  - Magyar feltette a kérdést Orbánnak, hogy hogyan lehetett a vejkóból pár év alatt milliárdos.
Hát úgy bakker, ahogy belőled vezérigazgató - hatmilliós fizetéssel !
És ugyan te sem házasodtál rosszul, de azért jobban jártál volna, ha Rasit veszed el.
Esélyed lett volna, mert a gazdasági fenomén úgy hasonlít rád, mint egyik tojás a másikra.


A cél egyébként valóban a kétpárt-rendszer, ahol a váltópárt is ugyanazt a társadalmi réteget szolgálja ki, mint a másik, és nem kell mindenféle idealista idiótákkal veszkődni, csak egy kicsit bábozni kell a nagyérdeműnek.
Magyar egy veretes bunkó, de érdekes módon ezért semmi hátrány sem éri.
Orbánt ha szidja, még csak reakció sincs, hát akkor majd Gyurcsányt, az majd nekiáll az észérveivel, meg az etikus politizálásával.
Ahelyett, hogy elmesélné, hogy Péterünk Brüsszelben sztrichnint etetett Dobrev cicájával...
A nép meg elalél a megelégedettségtől, hogy olyan dolgokat emleget - jelzem következmények nélkül -, melyről mindenki tud, és amit a lelkendezők engednek meg ennek a bűnbandának. 
Annak idején a bérházban, ahol felnőttem volt egy ikerpár, akik szidták egymás durva anyját, a hallgatóság meg élvezte a cirkuszt. De ettől még az anyjuk ugyanaz volt.
Hát most majd megkapja a nép amire vevő,- panem et circenses, ebből a panem nem biztos, de bölcs népünknek ez nem számít.
Részben fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk, részben meg mi utáljuk a politikát és nem politizálunk. csak politikamentesen éhendöglünk....
Érdekes ország vagyunk, külön-külön az emberek nem buták, de együtt - katasztrófa.
Mi lesz ennek a vége?
De azért maradjunk optimisták!

:O)))

PAPÍRTIGRIS, HANGEMBER

William Burns, a CIA igazgatója egy szombati vita során, melyben a brit-francia Storm Shadow rakéták oroszországi bevetésének kérdésében játszottak a tűzzel, azt találta mondani:
"Putyin hangember. Időről időre folytatni fogja a kardcsörtetést. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez a szájkarate megfélemlítsen minket. Figyelnünk kell rá."
Ha az egyszerű ember elolvassa ezt a hírt, megnyílik előtte a megvilágosodás esélye, hiszen ha idáig nem értette, miért tartunk itt, ahol tartunk, hát most aztán megérthette.
Ha a világ állítólagos vezető hatalmának egy kulcsszereplője itt tart gondolkodásban, akkor nincs min csodálkoznunk.
Hogy ez az ember szellemileg zokni, a hír folytatásából is kiderül, hiszen mondott még bölcset:
„A nyugati vezetőknek nem szabad megijedniük a Kreml nukleáris eszkalációval kapcsolatos fenyegetései miatt” - mondta akkor, mikor a nyugati vezetők egyre inkább hasonlítanak a cigány lovára, mely fejjel ment a falnak.
Nem vak az, csak vakmerő - mondta Gazsi, és a jelek szerint William Burns se rendelkezik több ésszel, nem szólva arról, hogy ugyancsak hazudik.
Ha belegondolunk abba, hogy a főnöke időnként belepisil a ruhásszekrénybe, per tangentem (csak, hogy tudományosabbnak lássanak az olvasók...) eszünkbe jut az angol Boris Johnson fizimiskája, vagy atomtámadás elrendelésétől sem visszariadó Liz Truss szellemi  állapota, tényleg nem marad más választásunk, mint bízni Vlagyimir Vlagyimirovics kissé hüllőszerű tekintetéhez igazodó higgadtságában, és  kínai vezetés sokezer év során elsajátított türelmében.

Putyin már sokévvel ezelőtt megmondta a nyugati államoknak a konfliktus kapcsán: "Én kész vagyok elmenni a végsőkig. És önök?" 
A kérdés akkor még kezelhető lett volna, hiszen a Donbasz Ukrajnán belüli státuszáról volt szó, Ukrajna katonai semlegességéről, és szó sem volt a Krím flotta-támaszpontjainak átadásáról az amerikaiaknak.
2022. február 15-én, nyilván valaki utasítására az ukránok minden eddiginél erőteljesebb támadást intéztek a Donbasz ellen – erről az EBESZ jegyzőkönyvei tanúsítanak.
Az azt megelőző napi kb. 47 lövés (ágyú, rakéta) után naponta kb. 1044-re nőtt a lövésszám – febr. 23.-án 1420 lövésre.
Azaz a jelenlegi konfliktust az ukránok indították el, nem az oroszok, miután több, mint egy éve egyre jobban feszült lett a helyzet.
Nemigen emlegetik errefelé, de 2021 tavaszán az ukrán elnök rendeletet adott ki a Krím visszafoglalására és csapatösszevonások is történtek – erre válaszul az oroszok is felvonultak a határon, és hadgyakorlatokat kezdtek.
A feszültséget „valaki” gerjesztette.
Pedig - saját korlátai dacára - Burns is gyaníthatja már - figyelni kell Putyinra.
Hogy a propaganda a mai napig iparkodik lebecsülni Oroszország erejét, az érthető, hiszen itt a harc a te lelkedért is folyik.
Mégis, hogy jönne ki az, ha a CIA vezetője elmondaná, hogy az oroszoknak ugyanannyi atomtöltetük van, mint az Egyesült Államoknak, csak rakétatechnika terén rendelkeznek úgy  öt-tíz éves előnnyel. 
És nem szabad elfelejteni, hogy nem Oroszországnak vannak katonai támaszpontjai, rakétái az USA körül, hanem fordítva.

Oroszország igyekszik nem eszkalálni - azaz lépésről-lépésre kiterjeszteni a háborút, - mint ahogy el sem indította volna, ha a minszki megállapodásokat a Nyugat nem csak időhúzásra és Ukrajna felfegyverzésére használja fel.
Oroszország ezért is nem használta a "háború" kifejezést, hiszen deklarált célja csak a Donbasz általa elismert államainak védelme volt.
Ma már ez a múlté, hiszen csak a hülye nem látja, hogy itt a harc nem az ukránok és az oroszok, hanem a Nyugat és Oroszország között folyik
Nem úgy néz ki, hogy Európa nyertese lesz ennek.
Hogy aztán a CIA fővezére szerint az ukránok támadása a kurszki területek ellen nem eszkaláció, hát lelke rajta.
Érdekes kérdés ez fenyegetés-megfélemlítés is.
Oroszország rendelkezik írott nukleáris stratégiával, és bár írni mindent lehet, véleményem szerint az oroszok komolyan is gondolják, hogy korlátozzák magukat a nukleáris fegyverek bevetése terén.
Vlagyimir Putyin többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország csak akkor vetne be nukleáris fegyvert, ha atomcsapást mérnének rá, vagy olyan támadás érné, akár hagyományos fegyverekkel is, amely az állam létét sodorná veszélybe.
És mint a példa is mutatja, hagyományos fegyverekkel is elérik céljaikat, mégha több áldozattal és hosszabb idő alatt is.
Európát - értsd ezen az Uniót  -pedig nem kell megtámadniuk, az uniós vezetés ugyanis már régen az öntökönszúrás hatékony módszerét választotta, hogy az ellen küzdjön, akinek érdeke a békés kereskedelem - azokat támogatva, akiknek nem érdeke egy erős Európa.


Érdekes, de az USA vezetői mindig taktikai atomfegyverek ukrajnai bevetéséről delirálnak, sőt, provokációikkal ezt is szeretnék elérni.
Tesztelgetik is szorgalmasan az oroszokat.
Hát én nem vagyok egy Clausewitz, de azt tudom, hogy az első atomfegyver bevetése dominó-hatást váltana ki, mindenképpen világháborúhoz vezetne, ezért ha rákényszerítenének a bevetésére, nem taktikai, hanem stratégiai fegyvereket vetnék be, megnézve pontosan, hogy mire képes Amerika New York, Washington, Dallas, New Orleans, Hawaii és Ramstein nélkül, és eltöprengenék, hogy a maradék ötezernyolcszáznyolcvan rakétámat hol vessem be.
Ezen persze eltöprenghetnének a Nyugat politikusai is, de erre ma nem látok semmi esélyt.
Persze bízhatnánk még a katonák józan eszében, de egyrészt olyan nincs nekik, másrészt ha megnézem a történelmet, jellemzően inkább olyanok voltak, mint MacArthur vagy Patton.
Márpedig a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonaságra bízzuk, mondotta volt Clemenceau, és igaza volt. 

Hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, az bizonytalan, ami biztos, az az ukránok katonai és Európa politikai-gazdasági veresége, és ezen semmit nem változtat, ha a nyugati politikusok úgy viselkednek, mint a kisgyerek, aki félelmében fütyörészik az erdőben.
A háború az oroszokat megerősítette, az USA hegemóniáját véglegesen megtörte, jön az új világ.
Hogy nekünk hol lesz benne a helyünk, az még kérdéses, de ez az a helyzet, mikor szépen hallgatni és figyelni kellene, mert ha rosszul lépünk , a mainál is mélyebb gödörben találhatjuk magunkat.
Erre kellene koncentrálni, mégha lotyaszájúak lennénk, akkor is...


:O)))

HARMINCEZER MIGRÁNS

Ukrajnából érkeztek, és mind átlépte a schengeni határt, nopersze a magyar határt is.

Miután mindnek papírja volt róla, hogy nem katonaköteles és egyikük sem a Tiszát úszta át, így honfitársaik se lőttek rájuk.
Kerítést se építettünk ellenük, a Honvédség sem aktivizálta magát,  nem járőröznek határvadászok, és a rendőrség is csak akkor billen ki nyugalmi állapotából, ha majd ki kell lakoltatni némelyiket, de akkor aztán majd megmutatják, hogy milyen a magyar virtus.
A harmincezres szám a mai napra vonatkozik, és előrevetíti azokat az időket, mikor majd a ukránok negyven-ötvenezres csoportokban próbálják elhagyni szülőföldjüket.
Hogy ezek nem migránsok, hanem ukránok?
Hát persze, de ettől még olyanokról van szó, akik elvándorolnak eredeti lakóhelyükről és ideiglenesen vagy véglegesen máshol telepednek le.
A migráns már csak ilyen, azon kívül, hogy nálunk -hála Nagyurunk útmutatásának - szitokszó, emellett még gyűjtőfogalom is, melyet aztán kedvünk szerint cizellálhatunk.
Ihor pénzen vett identitásával katonaszökevény, Alina nehéz testi munkás, s mint ilyen gazdasági migráns, csakúgy, mint Oleh, akinek földjét a szembenálló felek taposóaknákkal vetették be, nemkülönben mint Szerhíj, aki mindközönségesen csak élni akar és biztonságban látni a családját.
Naponta olvasom a híreket az egyre növekvő számú menekültről, és eltöprengek: mi elől menekülnek ezek, hiszen az ukrán vezérkar hivatalos jelentései szerint az oroszokat már kétszer kiirtották, az amerikaiak szerint a Donbaszban indított offenzíva elakadt és már csak egy lépés Moszkva elfoglalása.

Több, mint két éve tart a háború és több, mint kilencszáz napon alatt  - csak a magyar határon át - naponta tízezer ember menekült el szülőföldjéről, ez testvérek között is több, mint kilencmillió ember - és vajon még hányan menekültek Lengyelország felé?
A háború elöl menekülők száma világosan mutatja, hogy Ukrajna népe mit gondol annak végkimeneteléről.
Azt is megmutatja, hogy mennyire bíznak az újjáépítés lehetőségében, így aztán közvéleménykutatással ér fel ez a jelenség.
Megkérdeztünk kilencmillió embert, hogy lát-e jövőt önmaga és szerettei számára az országban, mely napról-napra küzd az életbenmaradásért gazdasági és katonai téren egyaránt.
Az oroszok még mindig testvérnépként kezelik őket, de a kurszki terület megtámadása ezt is erősen kockára tette, és eljöhet az idő hamarosan, mikor ennek vége lesz és megindul az orosz gőzhenger.
Hogy közben támadják az orosz területeket is?
Ugyanaz fog történni, mint ami az ukrán társdalommal történt, mikor az orosz támadás megkezdődött: az orosz társadalom összezár.
Ezt erősen megkönnyíti az ukrán neofasiszták tevékenysége a Donbaszban, az USA szerepvállalása, az EU héjáinak tevékenysége, a feléledő német militarizmus és az ukrán nacionalisták  II. Világháborús szerepe Banderától a lengyelek volhiniai kiirtásáig, a koncentrációs táborok ukrán őreiig. 
Az oroszok húszmilliós embervesztesége beleégett a társadalmi tudatba, és egészen más attitűdöt alakított ki, mint az amerikaiakban a küldetéstudatos USA ötszázezres vesztesége, melyet egyetlen, - nem a saját államuk területén vívott - megnyert háborújukban és a külföldön vívott számtalan vesztett csata során alakítottak ki.  

A kommunikáció jól illusztrálja azt, hogy milyen a hibrid háború.
Ez a háború a világ legpocsékabb háborúja,  mely ezer fronton folyik.
Azért azt le kell szögezni, hogy ez a háború már akkor elkezdődött, amikor a II. Világháború még be sem fejeződött, hiszen az atombomba bevetése egyetlen célt szolgált: Sztálin megfélemlítését, nehogy kedve kerekedjen elballagni az Atlanti-óceánig.
A megfélemlítés párszázezer emberi élet árán sem sikerült, Sztálin ugyan mint minden birodalmi vezető imperialista volt, de nem volt telhetetlen.
Az angolszászok viszont mindig azok voltak és azok is maradtak, és szakadatlan harcot folytattak a világ erőforrásai feletti uralom megszerzéséért, melynek útjában akkortájt jóformán csak a Szovjetunió állt, mely ellen a harcot tulajdonképpen megalakulása folytatták - a világháború idején is.
Az orosz  polgárháború során távol-keleti kudarc után abban reménykedtek, hogy majd Hitler legyűri őket, a háború alatt a szovjetellenes emigráns-kormányokat támogatták.
Ennek volt halálos hozadéka a varsói felkelés, mikor az angolbarát lengyel emigránskormány megpróbálta a harcot a németek ellen a Szovjetunió nélkül - az ismert eredménnyel - Varsó porig rombolásával.
A háború után is csak nehezen fegyverezték le és oszlatták fel a magukat megadó német csapatokat, egy majdani, Szovjetunió elleni támadásnál potenciális szövetségesként tekintettek rájuk.
Megszállási övezeteikből létrehozták Nyugat-Németországot, 1949-ben a NATO-t, ahova kérésük ellenére az oroszokat nem vették fel.
Megindították a harcot Délkelet-Ázsiáért, Kína ellen Koreában, a Szovjetunió bekerítéséért mindenfelé és telecsinálták a világot támaszpontjaikkal.
Atomaknazárat telepítettek Európában, az ezzel kapcsolatos kém-játszmában mi is érintettek voltunk.
Az idealista és narcisztikus Gorbacsov utáni világot kihasználva szétverték a Balkánt. megtámadták Jugoszláviát, lebombázták Belgrádot és létrehozták Koszovót.
A Helsinki Nyilatkozatot, mely rögzítette az európai határok sérthetetlenségét felszámolták és ezzel rossz precedenst teremtettek - a levét most Ukrajnában isszák.
Merthogy a világ megváltozott és egyre kevésbé tolerálja az egyoldalú angolszász dominanciát.
Az isten legyen irgalmas hozzánk, hogy valamikor, a nem is távoli jövőben az angolszász bűnöket a nehogy a fehér rassz nyakába varrják - mondjuk a katolikus egyház bűneivel együtt.

Ez a háború a lelkedért is folyik, míg csak el nem érnek a fegyverek, mert utána azoké a döntő szó.
Le lehet írni ezerszer, hogy a Donbaszban elakadt az orosz offenzíva, de a harmincezer menekült mást üzen.
És az ukrán menekült sem más, mint a szíriai vagy iraki menekült, sőt a szomáliai menekülttől is csak bőrszíne különbözteti meg, hiszen a szándék ugyanaz: kivonni magukat a háború gyilkos taposómalmából, és azt hiszem, ez érthető törekvés.
És ha új hazájukban együtt akarnak maradni, az is érthető, hiszen a biztonságukat szolgálja valamilyen szinten.
Rettenetes dilemma ez, hiszen a befogadó ország népének is van saját érdeke, és az ember még a fán tanulta meg, hogy ami nem olyan, mint ő, az veszélyes.
És a veszélyt el kell hárítani, aki vagy ami veszélyes azt meg kell ölni, és csak a bunkó lett fejlettebb, a gondolkodás az emberek nagy részénél nem.
Mi a megoldás?
Nem tudja senki, de az emberiség majd rá fog jönni. 

Vagy kihal, mint kihaltak előtte más fajok is.
El kellene ezen gondolkodni legalább azoknak, akiknek van mivel...

:O)))

KIRÚGÁS

Mészáros Csaba, a Madách Gimnázium volt igazgatója érzékeny az árnyalatokra.
Miután igazgatói beosztásából azonnali hatállyal felmentették, nyilatkozatában tiltakozott a feltételezés ellen, hogy kirúgták volna.
Mint írta, nem kirúgták, hanem felmentették, és ha nincs a média-felhajtás, tán fel sem mentették volna.
Felmentése után továbbra is az iskola tanára marad.
Mecsoda eredmény, teljesen megnyugodtam.
Ez akkor mégis egy demokratikus ország, ahol az oktatás körül rend van, és ha nincs rend, az nem a NER embereinek dilettantizmusa és szolgalelkűsége miatt van, hanem a médiumok által keltett zaj miatt, jóllehet a média a NER kezében van.
Néha úgy érzem, a pedagógusok is megérdemlik sorsukat, és a mindenféle esernyős meg kockásinges tüntetés, zúgolódás csak szelep, melyen a felesleges gőzt kiengedik.
Normális országban eleve nem adtak volna ki egy ennyire ostoba rendeletet, de hát ez az ország lassan a hülyék paradicsoma lesz, ahol a csicskák az 1. számú polihisztor megbomlott agyának selejtes gondolatait követve kritika nélkül ontják a még nagyobb hülyeségeket.
Az még csak rendben van, hogy a Mindenhez Értő Nagyember az oktatásügyet is keni-végja, hiszen anyukája pedagógus volt, míg anyakirálynővé nem avanzsált.
Így nem csoda, hogy a faluszéli kétszobás háznak abban a szobájában, melyet konyhának hívtak, a viaszosvászon terítővel letakart asztal mellett elsajátította  a modern pedagógia porosz alapelveit, miközben százszor leírta, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!

Az alapgond ebben az esetben talán az volt, hogy a világ haladt a maga útján, és aktuálisan akkorát lépett előre, amekkorát Orbán már nem volt képes megugrani. 
Az oktatásba is betört a XXI. század, a digitális forradalom, a számítógépek, az okos eszközök, a modern távközlési technika, ma már a mesterséges intelligencia is.
Akinek nincs természetes intelligenciája, az mindezeket ellenséges kihívásnak éli meg, és ha a rendszerváltás által a felszínre dobva vezető pozícióba került, akkor ezt az egész folyamatot úri huncutságnak tartotta, amihez a becsületes magyarembernek sok köze nem lehet.
Rendkívül sokat vigyorgott az egyébként  nem sokkal különb, lyukaszoknis magyar liberális értelmiség azon, hogy a Vezér megharapja a számítógépet, hogy nem használ modern távközlési eszközöket, hogy ha nem az ujjain, akkor scsotkán számol.
A kurblis telefon lett volna a kisebb baj, de a közoktatásról és annak tartalmáról is ugyanilyen idejétmúlt nézetekkel rendelkezett.
Ezeket természetesen hozzáigazította velejéig rohadt társadalmi elképzeléséhez, mely szerint egy vékony, de erős gazdasági középosztály (lehetőleg a Család) sikereinek gyümölcséből hullik alá a szegényebb néposztályoknak is annyi, hogy nem döglenek éhen.
Lószart Mama, hogy a klasszikust idézzem, a társadalom állapota nemigen igazolja vissza ezt a nézetet.
Társadalomról delirált vízióihoz igazodnak oktatási elképzelései is, melynek diákja csendben, hátratett kézzel ül a padban, akkor felel, ha feleltetik és nem rúg ki a hámból, melyet természetesen a szuverén megbízottai akasztanak a nyakába. 
Annyit kell megtanítani a nép egyszerű gyermekének, hogy legyen képes az autógyárak szerelőszalagjai mellett a kijelölt tizenkét anyacsavar gépi behajtására és legyen olyan, mint a windows alapú programmal irányított űrrepülőgépen a majom: tudja megnyomni a restart gombot, ha leállt a gép.
Az elit gyermekei majd elmennek külföldre tanulni, -  aki helytáll, az kint marad, a selejt meg visszajön hozzánk okosnak, és büszke lesz arra, hogy megtanult angolul hamburgert kérni ebédre.


Hol van már Magyar Bálint digitális táblája?
Lehet, azt is le kellene takarni a nap elején?
Hol az ország minden települését lefedő, szélessávú, ingyenes internet?
Hol van a tanszabadság, mikor a pedagógus megválaszthatta, hogy milyen könyvből tanít?
Hol vannak a hajdani eredmények, mikor diákjaink a világranglistákon előkelő helyezéseket értek el, rangos nemzetközi versenyeket nyertek? 
És hol vannak azok a pedagógusok, akik maguk is haszonélvezői akarnak lenni a fejlődésnek?
A pedagógusképzés már a szocializmus utolsó esztendeiben is kontraszelektált volt, a legjobbakból legfeljebb véletlenül lett pedagógus, hiszen a pálya presztizse hagyományosan alacsony volt. 
Már a Hotthy-rendszerben is kilógott a nemzet napszámosainak feneke a gatyából és ezt aligha kompenzálta, hogy beengedték a falusi intelligenciába kontrásnak a bíró, a jegyző, a pap meg az ügyvéd mellé.
Ez a réteg soha, egy társadalmi rendszerben sem volt igazán megfizetve, bár a szocializmus évei alatt ezt valamelyest elfedte a nagy társadalmi fűkasza, mely nem engedte meg a nagy jövedelmi különbségeket és ezt valamelyest ellensúlyozta a társadalmi szerepvállalás lehetővé tételével.
Ennek dacára pedagógusnak az állt, akinek pontszámai a felvételiken csak a tanárképző főiskolák alacsonyabb pontszámainak feleltek meg, de ezzel is elégedettek voltak, hiszen értelmiségi foglalkozást sajátíthattak el, ami azért magasabb társadalmi elismertséggel járt.
Ahhoz meg a pedagógus-fizetés igen kevés, hogy igazi értelmiségihez méltó életvitelt tudjon folytatni valaki - művelődjön, képezze magát, nagyobb anyagi gondok nélkül éljen, pihenjen.
Így aztán a pedagógusok többsége belesimul a mindenkori rendszerbe, - a NER rendszerébe is.
Arról, meg hogy ne hepciáskodjon meg forradalmárkodjon az a reninets pedagógus, a hatalom tesz.
Az oktatás irányítója jelenleg egyik kezében gumibotot tart, a másikkal lengeti a teljesen retardáltaknak előkészített mézesmadzagot, nyakában egy fonendoszkóp lóg és időnként megnézi, hogy háborítatlan-e  a Pilisben elásott páncélszekrénye a dossziékkal...


A személyében roppant rokonszenves Mészáros Csaba egyébként téved.
Bizony, őt kirúgták, és lehet, hogy Maruzsa államtitkár egyszer még hálás lesz a visszafogottságáért, de ez már olyan lesz, mint halottnak a csók.
A beosztásból történő azonnali hatályú felmentés az bizony kirúgás, és ezt lehet magyarázni, eltűrni, beletörődni, de dicsőségnek beállítani és a felelősséget érte a médiára kenni túlzás és tévedés.
A média ugyanis azokban a kezekben van, melyek ahhoz a lábhoz tartoznak, mely fenéken billentette.
Jómagam egyébként egyetértek azzal, hogy velejéig gusztustalan az állásukból elbocsátottak, felmentettek, munkaviszonyukat különféle jogcímen  megszüntető munkavállalókat ab ovo kirúgottnak nyilvánítani, hiszen ezer oka lehet ennek.
Akit viszont egy eseményt követően, azonnali hatállyal távolítanak el beosztásából, azt bizony kirúgták.
A vicc az egészben, hogy tulajdonképpen jogtalanul, hiszen a rendelet még nem volt érvényes, mérlegelési lehetőséget is biztosított, de ez tulajdonképpen nem jelentett semmit azzal a ténnyel szemben, hogy a külvilág számára ez úgy jött le, hogy van egy karakán igazgató, aki szembe mert fordulni a rendszerrel.
És ezt egy tekintélyuralmi rendszer nem tolerálhatja, mert rossz precedenst teremtene.
Ha valaki egy ilyen rendszerben funkciót vállal, annak ezt előre fel kell mérnie.
Hogy a népi bölcsességgel éljek, annak aki ledér lánynak áll, nem szabad vonakodnia, és csodálkoznia azon, ha megpocsékolják.
Mészáros Csaba ügyében példát statuáltak, ő meg úgy döntött, a harc ez ellen kilátástalan.
Mint Pukli István óta tudjuk, a gimnáziumi igazgatók nem tartoznak a rettenthetetlen forradalmárok közé.
De azért ne varrjuk a rendszer bűneit a nyakukba...

:O)))

MEGVÉDTÜK A GYERMEKEKET IS. JAJ!

A Fővárosi Kormányhivatal bezárta a Magyar Eevangeliumi Testvérközösség iskoláit és hajléktalan óvodáját.
Az indok a felhalmozott adósság, ami azért keletkezett, mert a kormány nevű Orbánviktor nem fizette ki a járandóságukat, és a helyzet bizonytalanságának nem lehetett kitenni azt a hozzávetőleg kétszázötven gyereket, akik a megszüntetett intézményekben élték felhőtlen  gyermekkorukat.
Teremészetesen a gyerekeket szétszórják a lakhelyükhöz legközelebbi intézményekbe, ami különösen a hajléktalan óvoda esetében hangzik érdekesen - a székely viccre emlékeztetve kísértetiesen.
A viccben - hátában annak késével az apját kérdezi a székely,:
- Ez most vicc, vagy komoly?
- Komoly hát, feleli az apja.
- No, csak azért - mert viccnek durva lett volna!
Kétszázötven gyerek és fiatal, akikkel idáig törődött valaki.
Most majd jó lesz nekik, merthogy ezentúl nem törődik velük senki.
Idáig az oktatási intézmény alkalmazkodott hozzájuk, mostantól nekik kellene alkalmazkodniuk az intézményhez, és ez illúzió.
Például itt van mindjárt az étkezés kérdése, mert egy átlagos iskola az éhezésre nincs felkészítve.
Marie Antoinette elmés javaslata volt, mikor felvetették neki, hogy a népnek nincs kenyere - hát egyen kalácsot, így lelki szemeimmel szinte látom a kaviárt nagykanállal evő hajléktalan gyereket.
Aztán érdekes a személyi higiénia problematikája, mert akik az utcán laknak, azok általában akkor zuhanyoznak, ha esik, de akkor egyben ruhát is mosnak, és meg is szárítják.
És mindezt úgy, hogy le sem vetkőznek.
Akik ezidáig adományaikat tudták, hol adhatják le, hogy eljusson azokhoz, akik rászorulnak,most majd szaladgálhatnak kétszázötven felé...
Érdekes az oktatás kérdése is, hiszen akik az utcán élnek, nemigen tudnak tanulni, házi feladatot írni, és a szókincsük is leginkább a kötőszavakra és a műveltető módra terjed ki - mind a háromszáz szó.
És necces még az őket oktató pedagógusok, iskolatársaik és az egész társadalmi környezet hozzáállása is gondjaikhoz.
Szerintem nem kell két hét, és lesznek akik kiveszik gyermeküket a hajléktalanokat befogadó iskolákból, megszületik az első feljelentés, és mellé a gyerekek reakciója új társaik megérkezésére.
Szinte megjósolhatóa pedagógusok viselkedése is azokkal a gyermekekkel szemben, akik csak hátráltatják a munkát és ellopják a pedagógus sikerélményét.
A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, és az áldozat egy életre szóló traumát szenvedhet el, pedig a kicsiket kigúnyolhatják majd társaik, imígyen szerettetve meg velük az iskolát.
Szabadság? Egyenlőség? Testvériség? 
Ugyan kérem, hol élünk?
Ez itt kérem a középkor, melyben a korlátlan hatalmú uralkodó azt, aki szemébe mondja az igazat ellehetetleníti, üldözi, éppen csak meg nem öleti, mert a piszkos munkát azért mással végezteti.
És az igazán elkeserítő az, hogy errefelé mindig vannak, akik szívesen rúgnak az elesettekbe, a kiszolgáltatottakba.
Fejtől bűzlik a hal, és ez az egész eset tanúságtétel a fej bűzére - de azért látnivaló: büdös ez az egész hal már.
A sors általában igazságos, és kiosztja mindenkinek, amit érdemel.
Csak ki kell várni.
Néha nagyon nehéz...

:O)))