VAKCINACIRKUSZ

Először az egekbe korbácsolták a hisztériát a koronavírus ügyében.

Nem tisztem megítélni, hogy mennyivel veszélyesebb, mint a százhalombattai kémények által egyenletesen terített, enyhén radioaktív pernye, a dízelek által kibocsátott korom, az arzénnal dúsított ivóvíz és társaik, melyek ezerszámra szedik áldozataikat, mindenesetre a létét nem vonom kétségbe.
Azt is el tudom képzelni, hogy a lakosság által szedett millió tonna gyógyszer, vitamin és szir-szar csupa-csupa mellékhatás nélküli, ellenőrzött készítmény, mert az én fantáziám határtalan.
Mindenesetre a Sabin-cseppeket sem ellenőrizte az Európai Gyógyszerügynökség, mégis mindenki rohant farokfelcsapva, hogy gyermekének beadassa az orosz gyártmányú vakcinát, mert a fenekébe gőzkalapáccsal se lehetett volna beleverni egy zabszemet sem, olyan ijedt volt.
Most a tízmillió virológus egymást hülyíti, miközben semmivel sem tud többet a Pfizer vakcinájáról, mint a többi oltóanyagról, mégis mindenki hisztériázik, meg okosságokat mond.
Még nem ijedtek meg eléggé...

Rettenetes ez az egész, és elég sötét jövőképet fest az emberiség elé.
Horrorfilmek színvonalán folyik az emberek manipulálása, középkori gondolatmenetek törnek utat maguknak, a pénz diktál - a nép meg birka, ami egyébként remekül segíti a nyájimmunitás kialakítását.
Reggelente valaki beeeemond egy számot, mint Rejtő könyvében, és a nép erre vagy örvendezik, vagy sápítozni kezd, és hogy beeeeveszed-e a dumát, az csak a saját korlátaidon múlik.
Olyan ez az egész, mint egy ultiparti, bemondásra mennek a dolgok, az egyik bead húszezer embernek a gyármányából és ráüt egy pecsétet a hasukra, hogy teszt, ez ennek utána megbízható, a másik milliókat olt, tesztel megállítja a járványt, de nem mi pecsételtük, ennek utána megbízhatatlan.
És mindezek mögött ott a PÉNZ, A PÉNZ, A PÉNZ!
Ha valaki azt hiszi, hogy a nyugati világ gyógyszergyártói nem képesek befolyást gyakorolni a saját gyógyszerügynökségeikre, akkor az mélységes tévedés, de hát a hit nagy úr, sokaknak a mai napig lapos a Föld.


Hagsúlyozom, tudom, hogy a koronavírus létezik, azt is tudom, hogy kiemelkedően veszélyes a hasonló vírusokhoz viszonyítva, azt se vonom kétségbe, hogy egy ilyen járványt mindenáron meg kell állítani, nem szabad a veszélyt bagatellizálni.
De azt is erősen hiszem, hogy ennek a szakmai része nem politikai kérdés, hanem tudományos probléma.
A politikai kérdés ott kezdődik, hogy sikerül-e a társadalom támogatását megszerezni a járvány elleni harchoz, ami nem egyszerű dolog, főként, ha a hatalom meg szeretné csinálni a tragédiából a maga kis magán-bizniszét.
Ha az illetékes funkcionáriusok össze-vissza beszélnek, ha a média tolja a hatalom szekerét, ha lassan már a televízók reggeli músora is azzal kezdődik, hogy "Jó reggelt!" - hazudja a músorvezető...
Ma már lehetetlen ezt a kérdést racionálisan kezelni, oda a bizalom, oda a hitelesség - és ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni.
Ez pedig nem megy másként, mint elfogadni valamelyik szervezetet hitelesnek - erre ma az Európai Gyógyszerügynökség látszik alkalmasnak - de ez esetben persze le kellene mondani szuverenitásunk egy részéről, ha már a saját gyógyszerügynökségünket sikerült porba tiporni és hiteltelenné tenni, miközben büszke pofákat vágunk a magyar gyógyszeripar/kutatók eredményei láttán.
És be kellene fejezni az össze-vissza pofázást, mert ma a társadalom jelentős részének szent meggyőződése, hogy a nyugdíjasok szisztematikus kiirtására készül a hatalom.


Be kellene már ezt a cirkuszt fejezni, bele kellene mihamarább simulni Európa közös világába, és Európa szabályai szerint kellene élni és dolgozni.
De be kellene fejezni az ostoba nacionalizmus gerjesztését, meg a kici sárga tudószok és az orosz tudomány lenézését is, és végre meg kellene találnunk helyünk a világban - még mielőtt nem késő.
Ha valaki még nem vette volna észre, a Föld az idők során összement, az emberiség vagy összefog, vagy majd jönnek a távoli galaxisok zöld emberkéi és hiába érdeklődnek a rozsdás benzinkút előtt állva:
Én vagyok mxytz10 a Szíriuszról, vedd már ki a farkad a füledből és áruld el, te ki vagy?

:O)))

TÉLI SALÁTAPOSZT VÍRUSRÓL, VAMZEREKRŐL, VITÉZEKRŐL, VÁLASZTÁSRÓL

Mindenféléről, ami mostanság megütötte a szemem...

Magyarember nem akar oltakozni.
Még akkor se, ha most már talán lenne mivel, de ha nem lenne, az se baj, van még fiziológiás sóoldat, és ha nincs, majd Orbán pénztárcája gründol rá egy gyárat, nem gond ez abban az országban, ahol a magyar Dreckberg mindenhez (is) ért.
Mint kiderült még a nőkhöz is.
Ha tizenöt éve, mikor unatkozó háziasszonyoknál próbálkozott a konvektor szerelése közben mondta volna neki ezt valaki, ő röhögött volna legjobban.
De vissza az oltakozáshoz.
Kétféle ember van az oltás-szkeptikusok között, az egyik nem oltakozik semmilyen vakcinával, a másik csak orosszal és kínaival nem.
Próbálnak hozzá ideológiákat kreálni ( nem elfogadott, nincs kipróbálva, stb...), de  az igazság a második esetben vélhetőleg az, hogy az emberek fejébe belekalapált russzofóbiáról és a kínai gagyi világhíréről van szó, az előítélet pedig felülír mindent. 
Szerepet játszhat az is, hogy addig ijesztgette mindennel és mindennek az ellenkezőjével is a népet a hatalom Cilike bánatos képében, hogy magyarember már akkor is fél ha sört iszik, hátha belecsinálták a chipet, amelyiktől zombi lesz.
Az, hogy a chemtrailnek sör külseje van, nem téveszti meg éber magyarembert, a sör is meg van mérgezve, a repülőgépek már régen teleszórták novicsokival, vagy hogy is híjják.
Ha meg értelmiségi vagy. akkor statisztikussá képzed át magad és a statisztikáknak nem hiszel.
Persze már megint a tuggyukkik jártak jól, könnyű nekik, hiszen a vírust magát kínai tuggyukkik szabadították a világra, ezért oltakoznak olyan buzgón...
Ha a mai ütemben folyik az oltakozás - de szép szó! -, akkor mire beoltják szeretett népünk nyájimmunitást adó hányadát, addigra a vírus végelgyengülésben elhalálozik, mi meg itt állunk majd a nyájjal, oszt nem lesz mivel szemben immunisnak lenni...


Schiffer András aktivizálta magát, esetleg mások aktivizálták, mindenesetre előkotorta valamelyik hajdani törvényjavaslatát és felmelegítve feltálalta a Nagyérdeműnek.
Nevezetesen, hogy nyilvánossá kellene tenni az állambiztonsági szerveknek, a német megszállástól 1990 májusig keletkezett  iratanyagát, merthogy ez napjaink legégetőbb feladata, vagy kisnyúl. Mindenesetre jó próbálkozás arra, hogy csámcsognivalót adjon a népnek ahelyett, hogy a lefolyócső-virtuózokon röhögne, esetleg odafigyelne a legnagyobb tolvajlásokra, melyeket szerett miniszterelnökünk érdemdús holdudvara abszolvál, természetesen a legmagasabb jóváhagyással.
Ide vezet, ha Kiszel Tündét a karantén akadályozza a naptárkészítésben, így nem tudja Schiffer András pontosan kiszámolni, hogy hány év telt el a rendszerváltás óta, mert ha tudná, akkor lehet, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő ügynökeivel foglalkozna.
Ha azt hiszi, hogy azóta az állambiztonsági szolgálatok nem foglalkoztatnak ügynököket, akkor lehet, jobban járna, ha orvosához, gyógyszerészéhez fordulna, nem minket szórakoztatna.
Ungváry Krisztián is hozzászólt a témához.
Kár, hogy a rendezvényt nem a Szabadság téri dögkeselyű-szobor tövében rendezték, onnan át lehetett volna vonulni a szovjet emlékműhöz, aztán elmondani, hogy mi csak a megszállók miatt voltunk ilyen kifogásolható jelleműek, ma meg megszállt bennünket az ihlet, azért nem foglalkozunk a ma ügynökeivel.
Azért van haladás: az oktatásban az állam által biztosított online felületet kollaborációs felületnek hívják, azon képzik a kollaboránsokat - lépést tartunk a fejlődéssel.


Olvasom, hogy Orbán egyetlen fiú leszármazottja Sandhurstben, a brit Királyi Katonai Akadémián kapott képzést, ami körülbelül atyja oxfordi képzettségét képezi le, sőt, Orbán junior a maga kilenc hónapjával még rá is vert felmenője képzésének időtartamára, talán a gondos atya maga is érezte, hogy ez kevés volt...
A figyelmem az ragadta meg, hogy a hathetes alapkiképzést mely alkalmassá tette őt Sandhurstre, a szolnoli MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárnál kapta, melyből nekem a vitézi cím honvédségi alkalmazása azért csípi kissé a szemem.
Nem egyedi ez, hiszen a tököli repülőtéren áállomásozott a MH 93. sz. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály, a Budapesti Helyőrség Dandár vitéz Szurmay Sándorról kapta nevét,  szóval vitézkedünk ezerrel, már csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem átnevezése van hátra Ludovika Akadémiává, de ami késik, nem múlik. 
Az 1947. évi IV Törvény kimondja, hogy (többek között) a vitézi cím használata tilos.
Magánérintkezésekben a cím használatának és a kapcsolódó bohóckodásoknak nincs szankciója, tőlem nevezhetik egymást akár ökör kosztromai Pacal Szilárdnak is, de a Magyar Honvédség egyelőre még nem  képes a magánérintkezésre, így - szerintem - egyes alakulatainak ilyetén történő  elnevezése törvényellenes.
A vitézek azért jöttek hajdan a világra, mert Horthy a király nemességet adományozó jogkörét nem gyakorolhatta, ezt helyettesítette a vitézi cím adományozásával, mely egyébként olyan volt, mint temetői lovon a structoll, lévén, hogy vitézség ide, vitézség oda a magyar katonát évszázadokon keresztül csak püfölte az ellen, ami persze az egyéni bátorságot  nem tette semmissé.
A vitézek vesztett háborúk hősei voltak, ma meg egy anakronisztikus gittegylet tagjai.
Nem a múltat kellene újraértelmezni, hanem egy olyan korszerű hadsereget kellene építeni, mely alkalmas korunk katonai feladatainak színvonalas ellátására.
Szegény és kicsi ország vagyunk, nekünk nem tankra meg repülőre lenne szükségünk, hanem pédául vegyvédelemre, komputerek elleni támadások kivédésére kiképzett emberekre, drónok irányítóira, információs hadviselésre kiképzett katonákra - szóval csupa olyasmire, ami hasznos lehet a katonai szövetségnek, melynek tagjai vagyunk.
Így legfelebb a kuruc-labanc harcokból ismert martalék szerepét tölthetjük be, és a kurucok se győztek, ha jól emlékszem...


Lassan abba lehetne hagyni a választás előkészítése körüli tökörészést, a pártok önállósdiját, ötleteléseit.
Egységes kommunikációs teret kellene létrehozni, egységes irányítással, kommunikációs felületeket kell teremteni, fel kell készülni a közös jelöltek bemutatására, szervezetszerűvé kell tenni az együttműködést, ha már egységes szervezet létrehozására nincs szándék - ami szerintem nagy hiba.
Nincs sok idő hátra, iparkodni kellene...

:O))) 

BAUER TAMÁS UTÓVÉDHARCA

Kicsit azért elszomorító, habár élettanilag érthető - mint kortársa magam is tapasztalom - hogy az évek múlásával időnként bemerevednek az ember izületei, a dereka, a lábai, a nyakizmai, nem tud már lazán hátranézni, de ezt mind túl lehet élni, hiszen az ember - ritka kivételektől eltekintve - nem bagoly.
Csak az a baj, hogy előre menni úgy lehet gond nélkül, ha néha hátratekintünk hogy lássuk, honnan indultunk, miközben azért - mint egy csúcsformában levő Matolcsy - szemünket folyvást a célon tartjuk.
Baj akkor van, ha az ember gondolkodása merevedik meg, mert abból nagy bajok tudnak támadni.
Ha hátranézünk, látnunk kell hajdani tévedéseinket, hibáinkat is, ami nem mindig kellemes, de felettébb hasznos - már, ha képesek vagyunk tanulni belőlük.
Van úgy, hogy nem sikerül...


Bauer Tamás úgy döntött, hogy ha már használni nem tud Orbán ellenfeleinek, akkor legalább árt nekik kicsit - napersze csak módjával, jobbító szándékkal, pártszerűen.
Hogy az a párt az Anarchista Párt, melyben egy ilyen viselkedés jól állna, ez nem zavarta, hiszen ő csak az egyéni véleményét mondta, igaz, hogy döntés után, és igaz, hogy kissé fegyelmezetlenül, hiszen a szerző - ha jól tudom - a mai napig a DK tagja.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne pártja irányvonalától eltérő egyéni véleménye, de talán belátható, hogy ezt döntés után nem éppen célravezető és etikus a széles nyilvánosság előtt kifejteni.
Azt gondolom, hogy szerzőnk felelőssége nagyobb, mint az átlagos tagoknak, hiszen a párt egyik vezető tisztségviselője volt, személyes tekintélye vitathatatlan, különösen a liberális szavazók körében.
Egyenes jelleme okán magam is tisztelem, még akkor is, ha olyan, mint az Állatorvosi Egyetem üveglova, melyen a ló minden betegsége, az ő viselkedésén pedig hajdani pártjának, az SZDSZ-nek minden betegsége tanulmányozható.
De térjünk a lényegre.


Bauer Tamás kifogásolja, hogy Jakab Péter nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányát látja a leendő koalícióban, és ez nem fér össze a DK álláspontjával, és itt jön egy rossz premisszákból kiinduló fejtegetés a közjogi státuszról, meg utalás Antall Józsefre és az Orbán kormány értelmezésére.
Szerintem ez az egész nettó szócséplés.
Talán - ha javasolhatom, első lépésként válasszuk szét a nemzetet meg az államot, mely fogalmak nem esnek egybe.
Aztán próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy a magyar államnak felelősséget kell éreznie a határontúli magyarokért, ami nem jelenti azt, hogy Julcsát Gyergyószentmiklósról kettős hatalom alá kívánná az épeszű politikus rendelni, azt viszont jelenti, hogy ha a magyar állam hátrányos megkülönböztetést észlel, akkor ez ellen minden létező fórumon felemeli a szavát.
Emellett persze lehetőségei szerint támogatja a magyar közösségeket, a nyelv, a kultúra fenntartását, mint ahogy tette ezt a német állam is, mikor például kivásárolta a szászokat Ceausescutól, vagy teszi ezt ma is a román állam a moldvai románokkal kapcsolatban.
És tette ezt a Kádár-rendszer is kora lehetőségei között, például ezért nem kaphatott meghívást soha Ceausescu Budapestre, nagyon helyesen.
Viszont azt se feledjük, hogy nekünk se tetszene, ha Budaörs ki akarná kiáltani a Budai Sváb Királyságot, közben a sváb zászlót (Zöld mezőben páncélba öltözött vitéz karja, kezében egy söröskriglivel) lengetné és a Volksbund prominenseinek hamvaival az aktatáskájában szaladgálna fel-alá az M1 feletti felüljárón.

Az sem helyes, hogy aki nem él Magyarországon, akkor az döntő befolyást tudjon gyakorolni a magyar választásokra, anélkül, hogy felelősséget kellene vállalnia döntéséért.
Viszont szerzett jogot elvenni igencsak kontraproduktív, és talán először a saját választási kommunikációnkat kellene  megszervezni, mielőtt be akarnánk segíteni a Fidesznek.
Ezt hívjuk politikának, amit meg Bauer Tamás gondol erről, azt némi jóindulattal bölcselkedésnek hívhatjuk..
Ezt a kérdést csak hosszabb távon, az egész választási rendszer újragondolásának keretében lehet tisztességesen megoldani, és erről a vitát kiélezni se vallana ma túl nagy előrelátásra.


Ami Gyurcsány Ferenc és a DK ezzel kapcsolatos véleményét illeti, azzal csak egyet lehet érteni.
Nem vall nagy politikai bölcsességre a határontúliak ügyét és a hazával kapcsolatos pozitív érzelmek bármilyen kifejezését átengedni a jobboldalnak, átengedni Orbánnak és bandájának.
Legfőképpen hibás reakció nélkül eltűrni, hogy a politikai teret ez a populista bohóc a "mi, a hazafiak és ők a hazátlan nemzetárulók" törésvonal menténí adja el a magyar társadalomnak.
Ellenkezőleg, hiszen csak magam nevében nyilatkozva bátran elmondhatom, hogy bármikor voltam és vagyok akkora hazafi, mint ezek a műszittya szarjankók valaha is  lesznek, és kikérem magamnak, hogy akármelyikük is jogot formáljon arra, hogy kizárjon engem a nemzetből.
Felmenőim közül nem egy az életét adta hite szerint a hazáért, generációm és apáink generációja pedig a romjaiból építette fel ezt az országot, melyet most háború nélkül romboltak le néhányan, és még ma is a mi múltunk hasznát kótyavetyélik el. 
Rettenetes megélnünk, hogy ellopták tőlünk a múltunkat, az emlékeinket, a hőseinket, az ünnepeinket, a kokárdát, és kisajátították, jóllehet Orbán rendszerét egy tolvajkulcs sokkal jobban jelképezhetné, mint a nemzeti zászló.
A hazával együtt  vissza kell venni jelképeinket is, múltunkat is, és éppen itt volt az ideje, hogy a DK ezt valamilyen módon deklarálja is.

Ami a migráció kérdését illeti, azt el lehet fogadni, hogy a menekültekkel menekültekként kell bánni, de az sem ördögtől való álláspont, hogy kézben kell tartani a folyamatot.
Egy oldalról az ötvenes évek görög menekültjeit tudom példaként felhozni, ők adtak a nemzetnek cserébe a segítségünkért, a másik, a negatív példa pedig az állampolgársággal való kufárkodás, melynek során valaki kölcsönad az államnak pénzt, ennek egy része magánzsebekbe vándorol, majd néhány év múlva vissza kell adni a tőkét, ezt és a kamatot meg te fizeted. 
Azt hiszem, ezt a dolgot viszonylag gyorsan helyre lehet pofozni, a határőrizetet külön szervezetre kell bízni, ez lehet akár a Rendőrség keretei között is, de egységes és önálló irányítással - mint például a TEK.
Nem vadászok kellenek a határra, hanem őrök, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak.
Az államhatárok védelme szuverenitásunk elengedhetetlen része, őrzése kötelességünk, előfeltétele a rendezett hazai viszonyoknak.
Természetesen szuverenitásunk egy részéről le is miondhatunk egy hatékonyabb Európa érdekében, mert aki azt hiszi, hogy a migrációt meg lehet állítani egy két kilométeres csirkehálóval az sík hülye, de annak sincs sok esze, aki politikára vetemedik és nem érti ennek a kerítésnek jelentőségét a tömegkommunikációban.
Márpedig a mai világ leginkább a kommunikációról szól, az ideológiával viszonylag kevesen foglalkoznak.

Nem szívesen írom le, de nagyon úgy tűnik, Bauer Tamás leginkább kötőzködni akar, hiszen azt például senki nem várhatja egy Orbánt váltó olyan koalíciós kormánytól, melynek tulajdonképpen a diktatúra, az egyszemélyi hatalom felszámolása és a demokratikus államrend helyreállítása szinte a kizárólagos feladata a napi ügyek vitele mellett feladata lenne, hogy húsz éves gazdaságpolitikai elképzeléseket tegyen az asztalra, hiszen - szerintem - ezt a koalíciót a résztvevők valamennyien átmenetinek tekintik.
Talán jobb lenne, ha ebben tévednék.
A szerző szemét nagyon csípi a Jobbik jelenléte is, jóllehet, mint a számok embere tudhatná, hogy a Jobbik választói nélkül élete végéig nézegethetné a nagyhasú bajkeverőt.
Ennek tükrében érthetetlen a viselkedése, de hát sajnos doktriner ő is, ezt szokhatta meg  SZDSZ tagsága idején.
Ha a sivatagban elfogy a víz, mert aki a kulacsot megkaparintotta mind megitta, akkor a többiek még a tevepata nyomából is inni fognak és felnyalják a sarat is, mert első az életbenmaradás, és ez akkor is így van, ha a teve odapottyantott a patanyoma mellé egyet-kettőt.
Emellett hinni kell a változás lehetőségében.
Csak példaként említeném Bajcsy-Zsilinszky Endrét, akiről elég szép út van elnevezve Budapesten.
A nemzeti hős tevékenyen részt vett Áchim András parasztvezér meggyilkolásában, de aztán a német megszállás elleni harc ikonja lett, az életét adta az ország függetlenségéért. 
Az élet maga a változás, és magunknak is változnunk kell, ha nem akarunk végzetesen begyepesedni.


Nem lesz egyszerű ügy egyben tartani ezt a koalíciót, mindenkitől kompromisszumokat igényel, de nem is eleve halott a dolog, köszönhetően Pocak generalisszimusznak.
Kár szembefordulni ésszerű és szükségszerű folyamatokkal.
Remélhetőleg Bauer Tamás is felismeri ezt, és nem kevés tisztelőjét is együttműködésre inspirálja majd.
Reménykedjünk ebben...


:O)))

TRUMP UTÁN - ORBÁN ELŐTT

T1G

Trump tehetséges ember, egy nap alatt eljuttatta oda Amerikát, ahova eljuttatnia Magyarországot tíz év kellett a Mi Boldogságunknak.
Amerika hajdan a legyőzhetetlen, egységes nemzet mítoszát tudta felmutatni amellett, hogy a nemzetek olvasztótégelyének nevezték.
Nem is csoda, nekik aztán nem kellett a migráns-problémával küzdeni, migráns volt ott mindenki. 
Akik meg nem, azok rezervátumokban és Cooper vigvamjaiban laktak, és egymás skalpjaira vadásztak, mint rendes ellenzékiekhez illik.
Persze a hajszálrepedések már évek óta mutatkoztak, a faji zavargások, a társadalom számára teljesen felesleges háborúk elleni tüntetések, és az etnikumok közötti feszültségek sem tették könnyűvé az amerikai elnökök dolgát.
De volt előrelépés is, a hatalom centrumába bekerültek színes bőrű politikusok is, akik bizonyították az etnikai előítéletek tarthatatlanságát.
A folyamat csúcsa Obama elnöksége volt, aki bizonyította, hogy képes hatékonyan képviselni még a fehér, protestáns amerikaiak érdekeit is.

Mégis, egyre nőttek a feszültségek, a társadalom elveszítette megszokott kapaszkodóit, és jobb híján belekapaszkodott a sárgahajú bohóc ígéreteibe, felfestett álomvilágába, a bunkósbotot lóbáló rabló illúzióiba.
Amerikában húsz év múlva többen beszélnek majd spanyolul, mint angolul, a lakosság nagyobb része lesz színes, mint fehér, ha nincs változás a társadalomban, akkor a jövedelmi különbségek is nőnek, tradicionálisan gyenge az egészségügyi ellátás - és ez együtt jóra nem vezet.
És ne legyünk álszentek, a színesek között is vannak rasszisták.
Emellett Amerika jelentősége a világban katonailag és gazdaságilag is csökken, nem fog tudni lépést tartani Kínával, még ha ezt ma sokan mosolyogva kétségbe is vonják.
A Trump féle akció most erkölcsileg nullázta le Amerikát.
Aki ezidáig a demokrácia példaképeként tekintett rá, az ma elgondolkodhat, hogy van-e komoly különbség az USA és a kelet-európai posztkommunista országok lakóinak demokráciafelfogása között, és rá fog jönni, hogy nincs.
Demokrácia az, ha nekem van igazam, mondják itt is - ott is.
Most már folyik is a szerecsenmosdatás, hogy de azért a demokraták megvédték a Capitoliumot, igaz, négy ember halála árán, de mégis...
Az igazság az, hogy ez egy puccskísérlet volt, mely elbukott, és melynek sunyi vezére most a régi recept szerint fog védekezni - támad.

Ha ez így mehetett az Egyesült Államokban, akkor vajon mit várhatunk itthon, az ellenzék esetleges - de roppant kívánatos - választási győzelme után, hiszen már Orbán első kormányzása utáni bukását követően is csalást emlegettek hívei, annak dacára, hogy a választást maga Don Pintér felügyelte.
Prognosztizálható, hogy ez 2022-ben sem lesz másként, esetleg csak annyiban, hogy itt nem lehet majd megostromolni a Parlamentet, mert Orbánék úgy megerődítették, hogy ahhoz képest az Atlanti Fal vályogputri.
A Kossuth téren nincs semmi, ami a szabad kilövést akadályozná, az automata szökőkutakból permetező víz helyett folyhat akár könnygáz is, a térre járművel bejutni a márvánnyal burkolt  tankakadály miatt lehetetlen, ma már a Nemzeti Sírgödör az Alkotmány utca felől is lezárja a teret.
A házmester felszereléséhez itt a drónok, elfogóhálók, az elektromos bénító pisztolyok épp úgy hozzátartoznak, mint a kolomp és a bajuszkötő.
Az épületből patkányjáratok biztosítják a menekülési útvonalakat, uraink mellesleg szeretik az alagutakat, már az operaházi tüntetés alatt is ilyenen távozott szerető választói elöl a Nemzet Atyja.
A Vár alatt a középkorra visszanyúló időkig vannak járatok, igen meglepődnék, ha kiderülne, hogy a Karmelita Színházból nem nyílna menekülési lehetőség arrafelé, hogy aztán akadálytalanul el lehessen jutni az alcsútdobozi Főhadiszállás, a Schweinesschanze atombiztos erődjébe.
Úgyhogy itt ostromolni kár, ha már bement, hadd maradjon, csak a kijáratokat kell eltorlaszolni rendesen, esetleg mixerből egy-két puttony betonnal kiönteni, mint a csernobili katasztrófa helyszínét.


És van még egy gond.
Trump gusztustalan viselkedését saját párttársai, kormányának tagjai se méltányolták, míg nálunk erre számítani nem lehet.
Itt az emberi minőség már nincs jelen, csicskások a rendszer lágy és barna, igenbüdös krémje, akik rettegnek a változástól és mindenre inkább készülnek, mint ellenzéki szerepre.
Nem csodálom, néhányuk a büntetőjog paragrafusaihoz állt modellt, a többi meg félti a zsákmányt.
Viszont azt hiszem, a választásokra Orbán már nem miniszterelnök lesz, hanem országgyűlési kétharmaddal tíz évre megválasztott Kormányzó, vagy Főfüttyentő, vagy Halljakend.
Roppant észen kellene lenni a demokratáknak, mert tanulékony a Mi Urunk, látja, Trump mire ment, a 2006-os főpróba sem volt egyértelmű siker, és nem hiszem, hogy a bukásban követni akarja az amerikai elnököt.
És bár igaz, hogy klinikai eset, de nem buta, csak szociopata és kleptomániás, aki, ha most nem bukik, akkor gyermekeink húsz év múlva igaz könnyeket hullajtanak majd ravatalánál, mint Maruszja Sztálin temetésén.
Kell ez nekünk?
Naugye!


:O)))

A BIZONYTALANSÁG KORA

Hát, ami azt illeti, a szocializmus negyven éve alatt is meg lehetett különböztetni korszakokat, melyek részben az ország külpolitikai helyzetét, részben a belső hatalom állapotát tükrözték, de a rendszerváltás utáni éveket se tekinthetjük egységes egésznek, ez is több korszakra osztható.
Kezdődött a rendszerváltás után a nagy remények korszakával, mikor minden osztályvezető-helyettes azt hitte, hogy eljött az ő világa, ideért Amerika, a korlátlan lehetőségekkel.
Nem mondom, voltak néhányan, akik azt hitték a törvényesség fellazulásával, hogy ezt nevezik szabadságnak, és elkezdték szétrabolni az országot, és mire körülnéztél kihúzták a feneked alól a gyárat, intézetet, üzemet és nem adtak helyette semmit, legfeljebb egy papírzsebkemdőt, hjogy legyen mivel törölgetni a csipát a szemedből.

A kor sztárjai többnyire el is tüntek mára, aki meg nem, az besorolt a szervezett bűnözés hierarchiájába, és mára már lelkesen szolgálja az aktuális Keresztapát, aki jelen esetben éppen olyan, mintha az ominózus film Clemenzája és Don Vitó hozta volna össze egy Szájer által látogatott partin.


A következő korszak a marakodások kora volt, ekkor már az ország vagyonán úgy marakodtak a szereplők, mint döglött kiselefánton a hiénacsorda, egykoszból elkezdődött a viszonylag normális népség mesterséges hülyítése, a gyárilag hülyék meg nekiláttak a halott feltámasztásának, Horthy és Szálasi megdicsőült, előkerültek bárcabitorló kurvák és ostoba stricik, akik kinevezték egymást ötvenhatos hősnek.
Az értelmiség egy része meglátta a kínálkozó lehetőséget, sietősen becsomagolták tehetségtelenségüket piros-fehér-zöld zászlóba, lett is aztán belőlük színigazgató meg múzeumigazgató, azóta is ott ülnek az üres színházakban, meg az általuk múzeumoknak nevezett panoptikumokban, és próbálnak rettegést kelteni a szovjet óvóhelyi légszűrő berendezés tövében.
Ez volt az a korszak, az a fekete lyuk, mely elnyelte a normalitást, úgyhogy - szinte törvényszerűen -  eljött az ideje a harmadik kornak, a Cosa Nostra felemelkedésének, melyet nemigen tört meg a szocialista párt átmeneti feltámadása sem, hiszen addigra a hajdani MSZMP tagjai is el voltak már foglalva a hullarablással meg saját érdekeik hajkurászásával.
Hosszú időn keresztül a baloldal saját múltjának megtagadásán fáradozott, melyen csak röhögött a felettébb pragmatikus ifjúság, akik számára az ideológia csak reklám-értékkel bírt, elveik nem voltak csak jelszavaik, viszont az első perctől kezdve loptak.
Először csak Boss öltönyöket maguknak, aztán ki-ki tehetsége szerint kőbányát, nyomdát, ezt-azt...

Mára már valószínűleg ők is csak mosolyognak ifjúkoruk vicces kis tolvajlásain, a koron, melyben egy nyolcszáz milliós sikerdíjon alapuló botránnyal meg lehetett buktatni a rendszeerváltás egyik vezető pártját, annak makulátlan erkölcsű elnökét, viszont remek próba volt a tömegmanipuláció felhasználásához.
Aztán jöttek a ma már közismert dolgok, a választási térkép megbuherálásától a gigantikus rablásokig, jöttek a strómanok meg az engedelmes vazallusok, a nép meg csak lesett bután, mint tyúk a piros kukoricára.
Néha még tapsoltak is, és az enyveskezű bűnözőt kikiáltották zseninek, korunk Cipollája pedig a mai napig hülyíti hálás népét.
Azt mondjuk nem lehet mondani, hogy a nép elégedett, merthogy az átlagember számára menet közben eltűnt az egészségügy, az oktatás, a kulturális élet, sokak számára a kenyér és a fűtött lakás is.
De ezt mind megemésztette az ország, de az, hogy hogyan fogja megemészteni az általános bizonytalanságot, a létbiztonság, a jogbiztonság, a közbiztonság hiányát,  az még kérdéses.

Az átlagember a biztonságot keresi, a kiszámíthatóságot, az átláthatóságot, de most úgy támolyog a társadalom, mint mosóteknő a viharos Atlanti óceánon.
Tulajdonképpen szeretne hinni vezetőinek, de minden nap új és új helyzetekkel kell megbirkóznia, körülötte megszűntek a kapaszkodók, nincs, akiben igazán bízhatna, vagy akinek a segítségére számíthatna.
A politika nem ad támaszt.
A társadalom atomizálódott, már nincsenek munkahelyi kollektívák, mert az emberek félnek egymással nyíltan beszélni, a létbiztonság hiánya pedig felerősíti az egoizmust.
Lazulnak a családi kapcsolatok is, a férfiak nem tudnak mit kezdeni az új kihívásokkal, sok esetben nem tudják biztosítani szeretteik eltartását, melynek kötelessége társadalmi elvárásként nyomasztja őket, miközben barátkoznak a nők új ambicióival egy macsó társadalomban.
A társadalmi mobilitás jóformán megszűnt, egész társadalmi csoportok alól húzták ki a szőnyeget és dobták oda őket bűnbaknak.
Megszünt a létbiztonság, egészen a szélsőségekig menően, emberek százezreinek nem jár az egészségügyi ellátás, a közbiztonság minden statisztika ellenére csapnivaló, környezetvédelem nulla és akkor még itt a vírus is, ki tudja, ki és mikor köpi rád a halált?
Az embereket migránsokkal, vírusokkal, EU-val ijesztgetik, látja a nagy rablásokat és tolvajlásokat, átverik nyugdíjpénztárral, megbuherált közbeszerzésekkel, ostoba baleket farigcsálnak belőle. miközben a nemzetről papolnak.
Munkahelyek mentek és mennek a levesbe, akik nem akarják oltatni magukat, azokat fenyegetik, akik szeretnének túlesni az oltáson, azoknak nincs elegendő vakcina, a pedagógusokat felparancsolták a katedrára, de az oltási tervből kihagyják őket, ha betegek, ugrik a fizetés, de persze legyenek nyugodtak, miközben egy egész ország idegbeteg lassan.

Közben meg nézhetjük, ahogy a kettéfűrészelt óriás hülyeségeket beszél, bizonygatja, hogy itt minden a legnagyobb rendben van és tíz év múlva tízmilló Alizka sétál majd csodaországban.
Semmi nincs rendben, legkevésbé a társadalom, mert már gyomorrontása van a hazudozástól, a be nem tartott ígéretektől, frusztrált a gyűlölködéstől, az egymással szembeni türelmetlenségtől, az országszerte divatozó agresszív viselkedéstől.
A beszari Harcimarci a kevlár alsógatyájában meg katonásdit játszik, tankokat vásárolgat,  meg lehet, atombiztos bunkert épít magának a hatrvanpusztai majorságban, miközben emberek fagynak meg, gyerekek éheznek abban az országban, mely vele járatja le magát a világban.
Az ember nehezen viseli a feszültséget, márpedig a társadalmi bizonytalanság feszültséget generál, és lehet, ebbe többen halnak bele, mint a koronavírusba.
Szörnyű lesz ennek az oprszágrontó tíz évnek a következménye, húsz év alatt se lehet majd helyreállítani a társadalom nyugalmát, békességét, mert ez érdekli az embereket, nem a GDP meg a sportakadémiák a Kárpát-medencében.
Volt már mentálisan beteg politikus az ország élén, a Dunába robbantott hidak mellett fényképezték le hajdan.
Most mit fogunk fényképezni? A tönkrement családokat? Gyerekeket, akiknek nem jut hétvégén egy tányér meleg étel? Vagy az évente halálra fagyottak százait?
Orbán beírta magát a történelemkönyvekbe.
Előkelő társaságba, Szálasi, Horthy, Rákosi, meg a geszti bolond mellé.
Szánalmas.


:O)))