2014. szeptember 30., kedd

FANYALGÁS HELYETT VÁLASZTÁS

No, akkor foglaljuk össze.
A jelenlegi helyzetben a legcélszerűbb Bokrosra és a demokratikus jelöltre szavazni, jóllehet Bokrossal lesz még baj elég, de ha mögé állnak be a demokratikusnak mondott pártok, akkor ez az egyetlen megoldás.
Hogy két hét elég lesz-e arra, hogy Bokrost bemutassák, az vicc, merthogy tévedés az, hogy mindenki ismeri jelöltünket csak azért, mert a helyi Járókeretes Klub Cavintont szedő tagjai még emlékeznek rá.

Amikor ő nevet szerzett, akkor születtek azok, akiknek most rá kellene szavazniuk, csak éppen fogalmuk sincs arról, hogy ki ez a bajuszkirály.
Bokros majd húsz évig nem volt sehol, ha leborotválná cégérét, az utcán már a kutya sem ismerne rá.
Aki ma negyven éves, az már nem az ő nevét foglalta imáiba, nem ismeri legfeljebb arra emlékszik, hogy, mint egyetemista kifütyülte.
Akik meg idősebbek, azok meg többnyire utálták annakidején, mint Harangláb (vagy ki is…) a kukoricagölödint.
Szóval új jelöltünket egyrészt meg kellene ismertetni, másrészt meg feledtetni kellene, szép feladat.
Ezt meg lehetett volna tenni egy hat, de minimum három hónappal ezelőtt kezdett valódi kampánnyal, de tíz nap erre kevés, mint libatepertőben a költözési hajlam.
Aki mást mond, az hazudik.

Bokros - talán a szakmai előadásait kivéve - hírhedten rossz kommunikátor, de ettől még lehet jó főpolgármester - ebben reménykedjünk,
Viszont jelölti pályafutását – akaratán kívül - azzal kezdte, hogy lefaragott egy hangyányit a demokratikus oldalt támogatók táborából, hozni meg csak Pusztai Erzsébetet hozta.
Személye ellehetetlenítette az összefogást, pontosabban módot adott rá azoknak, akik ebben egyébként sem voltak érdekeltek, hogy kitáncoljanak belőle - és aki kitáncolt, holnaptól - de lehet, már ma is - támadja ezerrel.
Ameddig volt egy kompromisszumos jelölt, addig sokan adták volna szavazatukat a közös jelöltre, akkor is, ha a karaktergyilkosság megtette hatását.
Az emberek jelentős része fegyelmezett és hallgat pártjára, ezt durvább lelkek csordaszellemnek hívják, viszont működik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szocialista szavazók nem fogják negligálni a budapesti döntést, és ahogy a mai viszonyokat ismerem, bizonyos presztízs-szempontok könnyen felülírhatják a politikai döntést.
Nem is szólva arról, hogy a pártkassza kulcsa továbbra sincs sem Tóbiás, sem Kunfalvi Ágnes zsebében.
Bokros sajnos kompromisszumképtelen és az a fixa ideája, hogy ebben az állatkertben neki kellene lennie az alfahímnek, jóllehet ezt rajta kívül legfeljebb Pusztai Erzsébet gondolhatja így,.
Itt mindenki erre a pozícióra hajt, ezért lehetett volna megfelelő jelölt Falus doktor.
Persze a volna nem politikai kategória, ha a nagymamának áramszedője volna, és a sarkon csilingelne, ő lehetne a Combino.

Bokros lehetett volna egy kompromisszumos, győztes csapat hasznos tagja, így meg ki tudja, mi lesz belőle.
Nekem az tetszett volna igazán, ha a pártok azt kommunikálják egy valóságos kampányban, hogy a várost egy csapat, egy olyan csapat vezeti majd, melyben a várospolitikai kérdéseket Horváth Csaba, a gazdasági területet Bokros Lajos, a jogi ügyeket Magyar György, a környezetvédelmet Szigetvári Viktor, a közbiztonsági kérdéseket Vadai Ágnes koordinálja, Falus Ferenc vezetésével.
Vele kapcsolatban kifogás volt, hogy hivatalnok – nos, hát egy ilyen feladatra éppen egy kiváló hivatalnok kell.

Aki azt hiszi, hogy a főpolgármesternek az a dolga, hogy a Parlament előtt meglesse Viktort és benyomjon neki egyet a hólapáttal, az marha nagyot téved.
Eltelhet a ciklus anélkül, hogy a főpolgármester találkozna akármelyik maffiózóval, ellenben egy Budapestet vezető demokratikus testület megjelenési lehetősége és a médiasúlya jelentősen felértékelődne.
Persze jobb azt hinni, hogy majd hoz a konyhára, ha valaki körbekiabálja Viktort, de elárulom, ezen ő csak röhögne.

Mindenesetre a fagyi most nyal éppen vissza, mert idáig az ő hívei fanyalogtak, most sokan Bokros neve hallatán fanyalognak, mások meg – köztük én is – a kínos amatörizmus miatt, mely nem első alkalommal löki gödörbe a demokratikus oldalt.
Akik beleszerelmesedtek Bokrosba, azoknak most nem az lenne a dolguk, hogy a fanyalgókat népneveljék, elhordják mindenféle árulóknak, hanem az, hogy meggyőzzék a hezitálókat meg a kiábrándultakat, hogy Bokros a megfelelő jelölt, ha ügyesen csinálják, nem reménytelen.
Most lehet dolgozni, mert idáig pofázni könnyű volt, Moldova szerint azért, mert azt fekve is lehet.
Most fel lehet venni a kesztyűt, el lehet magyarázni, hogy miért is jó Budapestnek, ha ennek a balfax bandának a jelöltjére szavaznak, akik két héttel a választás előtt cserélnek versenyzőt, miközben már megint egy marakodó kutyafalka benyomását keltik.
Ezzel együtt, el kell menni szavazni, a kerületekben talán jobb a hangulat, habár…

A választás nem csak Budapestről és Bokrosról szól, hanem a falvakról, a városokról is, ahol valószínűleg komoly fennakadásokat okozna, ha nem lenne testület, mely eldönti a körforgalom közepére ültetendő virágok színét, bár attól tartok, színe és asszociatív képessége miatt valószínűleg a büdöske lesz a nyerő.
Azért fontos ez a választás,  mert ezek a testületek lehetnének az önkényuralommal szembeni fellépés kis szigetei, a demokrácia, a jogállam visszaállításának csírái.
Ezen is tudnék persze fanyalogni egy sort, de állítólag ha leírom, amit igaznak vélek, akkor azzal elveszem a választók kedvét a közéleti aktivitástól – jó magyar szokás szerint megint a tükör a hibás…

:O)))


2014. szeptember 29., hétfő

LÉPTÜNK EGYET ELŐRE

Vagy hátra.
Esetleg a győzelem felé.
De az is lehet, hogy a szakadék felett kóstolgatjuk a gravitációt.
Tegnap este még volt egy főpolgármester-jelölt, akit három, tegnapig még említésre méltó párt támogatott, voltak jelöltek, akiket fantompártok támogattak, meg volt Bokros, akit csak az utóbbi két-három hétben karoltak fel a civilek, már amennyiben a civil az amatőr szinonimája ebben a relációban.

Az attrakció nagy siker volt, a Fidesz rendezőjének utasításait rigorózusan betartva először meggyakták Falus ambícióit, aztán porba tiporták szegényt, majd kollektíven leszarták és otthagyták az út szélén - még be se kaparták, ahogy egy tisztességes macska teszi.

Ma délutánra kiderült, hogy Bokros nem aratott túlzott közönségsikert, ellenben már emlegetik a csomagját és egyéb viselt dolgait, mint ahogy ez várható is volt.

A magyar politika hétfejű sárkánya – összesen heten vannak, mert menet közben már nagyívű pártépítésen estek túl - Süsü, a Magyar Liberális Párt nem áll be Bokros mögé, azért, mert csak.
Továbbá Schmuck Andor jól bejáratott nyugger dalárdáit sem biztatja arra, hogy Bokrosra szavazzanak, ezzel a két csapással Tarlós Rémálma elveszíthetett akár száz szavazatot is.
Ellenben a Szocialista Párt úgy először úgy döntött, hogy eddig és ne tovább, így ők sem támogatják Bokrost, - Lukács Zoltán az országos elnökség üléséről távozóban Bokros Lajosra utalva azt mondta, számára "ez a személy" a baloldali értékekkel nem párosítható.
Aztán beszélhettek Puch Laci bácsival és rájöttek, hogy a budapesti szervezeté a döntés joga.
Így végül Kunhalmi csapata is beállt a sorba, már csak az a kérdés, hogy a százszor hülyére vett szocialista és baloldali szavazók mit gondolnak erről.
Én egyről speciel tudom, hogy mit gondol, de az nem lehet leírni a politikailag korrekt fogalmazás elfeledése nélkül.

Gyurcsány elmennydörögte, hogy  nem az az árulás, ha egy másik demokratát támogatunk, hanem az, ha senkit, és Tarlós István győz.
A közös nevező Bokros Lajos esetében az, hogy demokrata; egy széles demokratikus koalíció létrejötte miatt pedig ne legyen lelkiismeret-furdalásunk - magyarázta.
Hát nem tudom, ez a széles demokratikus koalíció nekem csak annyira széles, mint a Potyli-patak aszály idején, Bokros demokratával meg csak az a bajom, hogy szabályosan bezsarolta magát jelenlegi pozíciójába, széles demokratikus módon.

Az árulás meg az, amit a magyar ellenzék vezetői az elmúlt hónapok során tettek.
És még kedvező opció, ha találunk közöttük olyanokat, akiknek csak az a bűne, hogy annyira belebonyolódtak a figurákba, mint liba a műrepülésbe, és most kissé megszédülve nézelődnek körül a nádasban, ahová seggrepottyantak.

A Vezér az utolsó pillanatban még bevetette a nehezebb helyzetekre kifejlesztett és idejekorán rendszerbe állított csodafegyverét, a PM csapatát, mely a legdemokratikusabb magyar párt, hiszen éppen annyi vezetője van, mint tagja.
Pedig nem árultak zsákbamacskát, a párt nevében benne volt a létszám – Párbeszéd Magyarországért, márpedig egy pár két tagból áll…

Így aztán Bokros mögött ma ott áll Pusztai Erzsébet meg két és fél párt, leszámítva az ilyenkor törvényszerűen lemorzsolódó szavazókat.
Persze azok, akik ezt a neten hetek óta erőltetgették, most büszkén feszítenek, piszkosul örülnek, csak még nem tudják minek, de néhány napon belül majd megtudják, mert amit Falus kapott, az csak baráti tockos volt ahhoz a koki és sallerözönhöz képest, melyet már szépen összeraktak Bokros számára, és amit ki is fognak osztani neki, az utolsó darabig.

Kövér László már ma, Dunaújvárosban beszélt Bokros Lajosról.
Azt mondta róla, hogy miután az MDF színeiben bekerült az Európai Parlamentbe, gyakorlatilag megtagadta az őt bejuttató pártot, és az eurószkeptikus és radikális jobboldali pártokat tömörítő frakcióba ült be.
Kósa is rázendített: A főpolgármester-jelölt személyével kapcsolatos baloldali kutyakomédia Budapest semmibevétele – mondta - és felháborítónak tartja, amit "a baloldali kispártok" művelnek a fővárossal. Szerinte az, hogy Budapesten nincs baloldali főpolgármester-jelölt, a "teljes megsemmisülés felé vezető utat" jelenti a baloldalnak.
Ezzel persze nem könnyű vitatkozni, talán csak a „jelenlegi” szóval kell kiegészíteni a diagnózist.

Viszont, aki azt hiszi, hogy az aktív szavazók nem hallják meg ezeket a szövegeket, azok tévednek.
Általában hülyeség a csodavárás, csodák nemigen vannak, a helyzet meg csak rosszabb lett.
Bokrosnak sincs csapata, nincs médiája, nincs egységes támogatottsága, csak ambíciója van, habár a célját már elérte, nem esett ki a nagypolitikából és mindenképpen benne lesz a Közgyűlésben, ami majdnem olyan jó, mint a Parlament.
Ő már nyert, és persze nem biztos, hogy ez a tudat kellőképpen motiválja, de ha motivált marad is, időmilliomos akkor sem lesz belőle, két szűk hét az két hét, se nem több, se nem kevesebb.

A választás után még lejátsszák majd a Tóbiás-Kunhalmi meccset, a PM és az Együtt elköszön egymástól, Szigetvári megy a levesbe, csak Fodor Gábor gubbaszt majd a parlamenti padban, mint bánatos marabu, időnként fel-felrikkant, mikor álmában felreppen a liberális főnix.
Kinyitja a szemét és szomorúan látja, hogy nix főnix, hát bóbiskol tovább.

Gyurcsány meg ott ül illúziói romjain és bánatosan néz ki a fejéből, majd ír egy kurvajó cikket arról, hogy hogyan kell hiénára vadászni, miközben a hiéna majd rá vadászik.
Remek perspektívák, de ne búslakodjunk, az Erőd velünk van!

:O)))

2014. szeptember 28., vasárnap

BOKROS ELŐRELÉP, A BALOLDAL HÁTRA

Sajtóhírek szerint a hárompárti jelölt, Falus Ferenc visszalép Bokros javára.
Mint ezerszer magírtam már, nekem semmi kifogásom nem lett volna egy négypárti Bokros jelölés ellen, ha ez a jelöltállítás normális menetében történik, de nem így történt.
Így aztán a mostani remeklésnek nem nagyon tudok örvendezni.
Ami hiba itt választástecnikailag elkövethető volt, azt a jelöltállítók mind-mind elkövették.
Többet akkor sem tehettek volna Orbán győzelméért, ha mindahányan egy narancsot vesznek a szájukba, mint újévi malac az almát, hiszen akkor hallgatniuk kellett volna, márpedig itt ahányszor kinyitotta bármelyikük is a száját, az ab ovo kontraproduktív volt.
Már persze, ha a produktum egy demokratikus főpolgármester-jelölt állítása lett volna, melyben nem minden „királycsináló” esetében vagyok biztos, hiszen ez az egész folyamat túlságosan flottul ment, mondhatnám vezényszóra, az éppen megfelelő időpontban az éppen megfelelő javaslatok vitték előre Orbán ügyét.


Így aztán eljutottunk oda, hogy a baloldalnak nincs főpolgármester-jelöltje Budapesten, ezt se hitte volna senki ezelőtt tíz évvel.
Merthogy ne feledjük, Bokros nem baloldali, pártja - melyben az utolsó tag is személyes ismerőse - egy jobbközép konzervatív párt, miként Bokros gazdasági szemlélete is ehhez a modellhez áll közel.
A kerületek egy részében áll a bál, mindenki mindenki ellen harcol, mint a legszebb maffiaháborúkban, ha valaki két hányinger között figyelemmel kíséri az eseményeket, akkor elszomorodik.
Az egész választást belengi a reménytelenség szelleme, ha valaki nem ismerte eddig a „demoralizált” kifejezés jelentését, hát most tanulmányozhatja a jelenséget a magyar baloldalon.


A kistelepüléseket letarolta a szélsőjobb, a nagyvárosokban mutatkozna még némi esély, de nem csodálkoznék, ha a jövő héten sorban kiderülne azokban is a helyi polgármester-jelöltekről, hogy pedofilok, vagy ellopták az önkormányzat által a trianoni emlékmű elé ültetett árvácska-palántákat.
Falus visszaléptetése az utolsó csapás a baloldalra, melynek megsemmisítését oly bátran ígérte meg a Vezér.
Nem is csoda, hiszen a demokratikus oldal kulcspozícióiban mára már szinte csak olyanok vannak, akikért nem szívesen tenném tűzbe a kezem, de még azt is elkerülném, hogy harc közben a hátam mögé kerüljenek.


Aki kitalálta, hogy Falus visszaléptetése bármit is hozhat a konyhára, az vagy szakmai analfabéta, vagy hivatásos kártevő.
Hogy ezt a tisztességes embert ilyen mocskos módon odadobták prédának, az jellemző az őt jelölőkre.
Hogy a karaktergyilkosság is meglehetősen jól haladt, az is nekik köszönhető, hiszen mára már a jelöltből többé-kevésbé sikerült egy nyálcsorgató idióta képét beleverni a baloldali választók egy részének tudatába – ezt nélkülük senki meg nem tudta volna tenni.
Hol volt itt a kampánystáb?
Egyáltalán – hol volt itt kampány?
Hol volt itt az irányított kommunikáció, a szervezettség, a nyilvánosság előtti megjelenések tervezettsége?
Hol voltak a támogató politikusok?
Mert nem állt mellette minden megjelenés alkalmából valamelyik fajsúlyos pártvezető?
Hol volt a Nagy Kampányguru, Szigetvári Viktor?
Miért engedte meg magának Tóbiás, hogy már induláskor semmibe vegye pártja állítólagos jelöltjét?
Miért nem lehetett látni mellette Gyurcsányt sem, egyetlen alkalmat leszámítva, az is inkább az ő – egyébként nem nagyon sikeres – haknija volt, egy Demokrata Párt ötletének közkinccsé tétele.
Ezekkel akar ő közös pártot csinálni?
Lassan, ha így folytatja, már vele sem lesz érdemes egy pártban lenni…


Szegény Falus úgy kóválygott elmagányosodva a fővárosban, mint libapotty a levegőben, ment ide-oda, előkészítetlenül, végső elkeseredésében ellátogatott a Kossuth térre is, ott aztán két magányos, kedves ellenségével – mindketten saját mozgalmuk közvitézei - eszmét cseréltek a főváros helyzetéről a végtelenül snassz sátorban, - rossz volt nézni.
Falus nem tudott olyat tenni, ami ne váltotta volna ki reménybeli választóinak halálhörgéseit, és nem volt egy pártvezető sem, aki megvédte volna.
Ha ezek még valaha is szóbaállnak egymással, senkit nem fognak találni a teljesen megzakkantakon kívül, aki elfogadjon tőlük bármilyen felkérést bármire - szerintem ezek mellé még takarítónőnek sem szegődik el senki, és sajnos, azt kell mondjam, hogy joggal.


Ha meg valaki azt hiszi, hogy Bokros majd csodát tesz, az téved.
Két hét csak arra jó, hogy eszébe juttassák a népnek a megszorításokat, melyeket már megint a szocialistákkal együtt akarnak csomagolni, mígellenben ők meg rezsit csökkentenek, meg devizahiteleseket mentenek – hogy milyen áron, az majd két-három hét múlva kerül szóba.
Azt pedig egyetlen választó sem fogja még hosszú ideig elfeledni, hogy a komcsik már megint eltöketlenkedték a választást és még arra sem voltak képesek, hogy egy valamirevaló jelöltet állítsanak, csak egymással torzsalkodtak.
Kíváncsi vagyok, Bokros kinek a jelöltje lesz hivatalosan, merthogy Falus az Együtt-PM jelöltje volt, de ez egyre kevesebbszer fog szóba kerülni, és nem lennék meglepve, ha Bokros a MoMa jelöltje maradna, és csak külső támogatókként fogadná el ezeket a szerencsétleneket.
Meg is értem, nem célszerű ezekkel még egy légtérben sem mutatkozni.


Mindegy, azért elmegyünk, leadjuk a voksunkat, és ha vége a választásnak, akkor veszünk egy mély levegőt, és elzavarjuk ezeket a bánatos francba.
Ezzel tesszük vélhetőleg a legnagyobb jót a demokratikus gondolkodású embereknek, tartozzanak bármelyik oldalhoz.
Én lennék a legboldogabb, ha tévednék, de vélhetőleg előbb leszek megboldogult, mint boldog…

:O)))

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

No, ez egy rövid poszt lesz – egyrészt nem történt semmi, hacsak nem tartjuk eseménynek a KDNP jubileumi választmányi ülését, ahol jól kibabráltak a miniszterelnökkel, mert csak a háromórás rendezvény vége felé engedték megszólalni, nehogy meglógjon menet közben.
De érdemes is volt várni, hiszen negyed óra alatt temérdek magvasat mondott, például leszámolt a politikai korrektség kategóriájával és magasabbra emelte a keresztet, mint hajdan Bouillon Gottfried.
Előtte azonban olyan fajsúlyos szövetségesi megnyilatkozásokat hallgathatott meg, mint Harrach Péteré, kire, ha rácsodálkoznak a terhes nők, utána a fél országnak le kell magát öntenie jeges narancsbóléval, vagy Surján Lászlóé (van-e, ki e nevet nem ismeri…), de – leszállva magas lováról - meghintette Isten eme virágos rétjét szavaival maga Tömjén Zsolt is, úgyhogy az esemény nagyjelentőségűnek minősíthető.

Kormánydöntés született, megalakul a Nemzeti Közműszolgáltató, amelyik nem a profitban érdekelt, mint az eddig veszteséges közműszolgáltatók, hanem állami pénzek felhasználásával tömi meg a haverok zsebét és módot nyújt mindenféle üzletek (baltásgyilkos, harckocsik, miegyéb…) nyom nélküli ellentételezésére, Fideszhez közeli oligarchák és a vezérkar zsebeinek kisámfázására, hogy fusson a mindennapi libamájra.
Valószínűleg az új gründolás kistafírozásához volt szükség a gáztörvénnyel kapcsolatos egyéni képviselői indítványra is.

Még egy nagyjelentőségű esemény történt ma: a Puskás Akadémia labdarúgó csapata megverte a másik sereghajtót, bátran állíthatjuk, hogy minden góljuk százmilliókat ért.

Én meg meguntam ezt a színházat és elmentem egy valódi színházba, ott legalább nem nézik hülyének a nézőt.
Vágási Feri színházába mentem el, meg kell mondjam, hogy ehhez a színházhoz érzelmileg is kötődöm, a szüleimnek ide volt bérletük hajdan, jártam ide rendszeresen középiskolás koromban, láttam itt Darvas Ivánt, Sinkovitsot,  , a II. Józsefet, Tennessee Williamstől az Üvegfigurákat, Bodrogit Törőcsik Marival,  Bodrogit Voith Ágival, - nem sorolnám a csodálatos színészeket, akik segítettek felnőni és megismerni a világot.

Ma megint láthattam Bodrogit, ezúttal Esztergályos Cecíliával a Mici néni két élete című kellemes limonádé-darabban.
Mit mondjak, a darabhoz nem kell felmászni a színpadi művészet csúcsaira, de nem is ez volt a cél, hanem egy esti könnyed kikapcsolódás, nevetés – mellesleg egy kis támogatás egy gyermekekért dolgozó alapítványnak, merthogy a jegyet tőlük vettük.
Nem méltatnám az előadást, a történet közismert, filmen is láthattuk a felejthetetlen Kiss Manyival a címszerepben, nagyon jól lehet szórakozni.

Én mégis, egész este nem annyira a cselekményt, inkább a színészeket figyeltem, akik hihetetlen odaadással iparkodtak előbányászni szerepükből a kihozható maximumot.
Ez nem csak a nagynevű művészekre igaz, hanem a darab legkisebb szerepét játszó művészekre is - mindahányan megpróbáltak valami apróságot odatenni saját személyiségükből is a szerephez, szerintem ez tesz igazán sikeressé egy előadást.
Elnézést, hogy nem említek mindenkit név szerint, de el kell mondanom, hogy Esztergályos Cecília az egyik legnagyobb magyar clown, született bohóc, aki úgy lubickolt Mici néni szerepében, mint hal a vízben – egy aranyhal.
Bodrogi meg ehhez méltó partner volt, aki nem riadt vissza egy kis színpadi rögtönzéstől sem.

Amikor Galambos Erzsi kérdezte tőle, hogy nem találkoztak-e már valahol, és a magát orvosnak kiadó Bodrogi válasza az volt, hogy bemutatkozott, mint Semmelweis Ignác doktor, az előadás befejezése komoly veszélybe került, mert Galambos Erzsi alig tudta abbahagyni a nevetést.
Az előadás során az is nagy sikert aratott, mikor telefonos elérhetőségeként egy Nemzeti Dohányboltot adott meg…
Hadd említsem még meg az előadás zongoristáját, akit Erős Csabának hívnak, és aki a legszebb presszó-zongorista hagyományok szerint muzsikálva visszahozott valamit a múlt század hatvanas éveinek hangulatából.

Kellemes este volt, bár az ember azért elgondolkodott, hogy milyen ország az, amelyikben ilyen eszközökkel kell a pénzt összekalapozni beteg kisgyerekek gyógyítására, miközben…
Belebotlottam miközben írtam a posztot  Domján Edit élete kapcsán a magyar színházi élet történetébe a múlt század második felében.
Micsoda tehetségek, micsoda szerzők, micsoda előadások – azt hiszem, aranykora volt az a színházi életnek.

Kellemes este volt…

:O)))

2014. szeptember 27., szombat

KIS MÉRGELŐDÉS, NAGY HAZUGSÁGOK

Kövér Lászlót lehetne pénzért is mutogatni – mégiscsak ritka az olyan ember, aki mindkét végén képes szarni.
A Házelnök Úr pedig képes erre, és szerintem még büszke is lehet rettenetes nagy bátorságára.
Aki meg magyar, annak meg éghet a pofája egyvégtében, hogy ez az ember a Parlamentben oktatást tarthat a demokrácia mibenlétéről.


Kövér közjogi méltóság (ezen nagyon kell röhögni, méltóságos uraim, Áder-Orbán-Kövér méltóságok, könnyezni kell a röhögéstől…) tett egy-két megjegyzést az önkormányzati választások kapcsán egy XX. kerületi lakossági fórumon, szorosan a témához kapcsolódóan.
Elnézést, de hosszabban idézem a hvg cikkét, hogy a diagnózist mindenki maga állíthassa fel.


„Nem az oroszok vagy az amerikaiak ültették a nyakunkba Horn Gyulát, Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort sem, és nem is az amerikaiak fogják megmondani, utóbbi meddig lesz kormányfő, hanem önök - fogalmazott Kövér László.
Megjegyezte: Gyurcsány Ferenc "a magyar demokrácia totális csődje és mélypontja, remélem ennél mélyebbre nem jutunk, mert azt már nem lehet demokráciának nevezni". A volt kormányfő "az értelmiséginek nevezett emberfajta mélypontja", az, hogy Magyarország miniszterelnöke lehetett, nagyobb szégyen, mint az, hogy négy évvel a rendszerváltás után önként visszahozták Horn Gyuláékat.
Plakátragasztónak sem lenne szabad odaengedni egyetlen párt közelébe sem, nem miniszterelnöknek, pártelnöknek - fogalmazott.
2004. december 5-ét Gyurcsány Ferenc megbocsáthatatlan bűnének mondta, amikor az "antant politikusait megszégyenítő aljassággal vetette rá magát a saját nemzetére". Ehhez képest "Rákosi Mátyás ministránsfiú volt" - fogalmazott. Aztán jött 2006, a választások elcsalása, hogy meggyalázták a saját nemzetüket - folytatta, kiemelve: "nem az őszödi beszéd a botrány (...), hanem az, hogy amikor kiszivárgott másnap, nem mondta azt: elmegyek", és azóta sem kértek bocsánatot azért, amit abban a négy esztendőben tettek.”


Hát bizony, ez a beszéd elmeorvosért kiált, eltekintve a stílusától is.
Szörnyű indulatok munkálkodhatnak ebben az emberben, akinek az egész rokonsága magasan jegyzett kommunista volt, és aki – úgy látszik – ezt a tényt képtelen volt feldolgozni.
Úgy tűnik, erre a hátralevő életében, mielőtt megüti a guta, már sok esély nincs is.


Mint ahogy Gyurcsánnyal szembeni, szépen megizmosodott kisebbségi érzésétől sem sikerült megválnia.
Ha ezek épeszű népek lennének, már régen leakadtak volna Gyurcsányról, de nem képesek erre, a primitív bosszúvágy munkálkodik bennük.
Elspekuláltam, ezekkel én focizni sem szeretnék, mert ez a típus lép két lábbal beléd, ha véletlen rúgtál nekik egy gólt, ha meg azt érzi, hogy tehetségesebb vagy, mint ő, akkor a lábad eltörésétől sem riad vissza.

És az a baj, hogy - hasonló a hasonlónak örül - az egész Fidesz és Fidesz fakó tele van ilyen elmebetegekkel, idiótákkal mentálisan sérült emberekkel – egy komplett elmekórház elbabrálhatna rajtuk évekig a siker legkisebb esélye nélkül.

Ha az ember a konkrétumokat próbálja kibányászni a gyűlöletrohamából, akkor meg nem is tudja, sírjon vagy röhögjön.
Bűnnek nevezi a nagy nemzetközi elismertséggel rendelkező Horn Gyuláék „visszahozását”, ami maga nonszensz – az ő nevét senki sem ismeri a nyugati világban, ellenben Horn Gyulának utcája van Németországban és magas kitüntetésekkel ismerték el tevékenységét a rendszerváltás és a német újraegyesítés terén.
Ez bűn?


Hogy Gyurcsánynak nem tetszett, hogy a határontúli magyaroknak megadott állampolgárság a magyar választók adójának megcsapolását és a magyarországi magyarok politikai akaratnyilvánításának meghamisítását fogja szolgálni?
Meg kell mondjam, nekem sem tetszik és a határontúliak nyugdíja körüli legújabb fejlemények szépen vissza is igazolják az aggályokat. 


Arról most ne is beszéljünk, hogy lassan odajutunk, hogy a magyarországi magyar az elsőosztályú csángó vagy székely állampolgár mellett másodosztályú magyarnak számít, és arról sem hallottam még, hogy a külhoni magyarokat csorgó nyállal imádó idióták ejtettek volna egy könnycseppet is a négymillió nyomorba taszított magyarországi magyar miatt.
A több tízezernyi éhező gyerek miatt, az ország állapota miatt.
Ellenben aktatáskában hordták a sehol el nem könyvelt milliókat, milliárdokat Ukrajnába, Erdélybe meg a többi magyarlakta területre, ahol aztán a helyiérdekű politikai tolvajok megtollasodhattak belőle.


Ami meg 2006 őszét illeti, a puccskísérletük remekül indult, csak aztán a rendőrség azt tette, amit – nem a miniszterelnök, nem a pártja – hanem a törvény előírt, merthogy akkor még létezett törvényesség, léteztek rendőrök, akik komolyan vették a dolgukat.
Azt sem értem, hogy az Országgyűlés elnöke hogyan mer elcsalt választásokról beszélni, és miért nem jelenti fel senki becsületsértésért, mikor az a választás transzparens és ellenőrzött volt, ellentétben a külhoni magyarok által borítékolt szavazócédulákkal, meg a tömeges választókerületi átjelentkezésekkel, a Kubatov –féle „tudjuk mindenkiről személy szerint, hogy kire adja a voksát”… kijelentésekkel szemben.


Hogy Gyurcsánynak az őszödi beszéd után le kellett volna mondania?
Meglehet, erről lehetne kulturáltan beszélgetni, habár a politikusok nemigen szoktak elfogadni tanácsokat politikai ellenfeleiktől, de még a választóiktól sem nagyon.
Merthogy akkor Orbánnak is le kellett volna azonnal mondania, akkor, mikor választási csalásra buzdított (majd jönnek a jogászok, oszt jónapot!) , vagy amikor napvilágra került a hivatali visszaélései közül egy, de az konkrétan ( ne mi nyerjük a legtöbbet…) , de Kövér is lemondhatott volna éppen Szilárd bátyjának harmadik, nyomdagépek nélkül eladott nyomdája után.
Ehhez még azt is tegyük hozzá, hogy Gyurcsány politikai hibát vétett, míg a Vezér köztörvényes ügyekben volt sáros.


Nem is kellene ezzel foglalkozni, ha nem tapasztalhattuk volna, hogy amit sokszor mondanak el, azt a választó igaznak véli, ez pedig káros az egészségünkre.
Jelzem, ezt a figyelmeztető feliratot ki kellene tenni a Parlamentre is: A magyar politikus káros azt egészségre…

:O)))