2015. július 4., szombat

HABEN SIE ZŰRZAVAR?

Zűrzavar van a fejekben kérem, még magas kormányzati szinteken is, amit persze nem kell csodálni, hiszen ebben a hőségben hamar forr a víz a fejekben, aztán a delikvens elkezd összevissza hülyeségeket beszélni.
Főként akkor, ha a az ominózus hülyeségek szépen belesimulnak abba a nagyon tudatos kormányzati kommunikációba, melynek ma már alig leplezett célja a gyűlölet felkeltése, táplálása és életben tartása az új ellenség ellen, aki két célt is remekül kiszolgál.
Egyrészt van végre megint ki ellen harcolni.
Az évek során ugyanis elfogyott az ellenség, és mire a Vezér megszemlélhette csapatait, nem volt ki ellen bevetni őket.

Eleinte magyarember harcolhatott az idegenszívűekkel, a haza ugyanis nem lehetett ellenzékben, de mára kiderült, hogy itt - a hazánkban szokásos eljárásrend szerint - szinte mindenki magyaremberré lényegült át.
Ez úgy történt, hogy megvakarta a seggét, körmével lekaparta róla a turultojás maradványait, majd megleste a tükörben a tojáshéj helyén díszelgő mongolfoltot és elégedetten nyugtázta, hogy ő is a turáni faj tagja.
Vérvonalát vissza tudja vezetni akár Arpad Arpadovics Lovontosz gárdaőrmesterig, a II. Ukrán Front harcosáig, ha szerencséje van, akkor meg akár még Üglübüglü janicsár beglerbégig, született Kocsis Jóskáig is.
Így hát magyarsága teljes tudatában lépett a CÖF kifeszített molinója mögé, követelve a bilincsek leverését és a szabadulást az Unió rabságából.
Magyar meg a magyart nem báncsa, mint tudjuk.

A cigányproblémát is sikerült rendezni, már csak apró simítások vannak hátra.
De hát aki képes bekeríteni Magyarországot, annak nem jelenthet gondot egy kisebb, párszáz hektáros terület bekerítése Szabolcsban.
A technológia adott, Garancsinak cége van, szögesdrót van, NATO-kerítés van, beton van, cigány is van, már csak a kapu fölé kiírandó jelszó kérdéses - maradjon a bevált "Arbeit macht frei", vagy találjunk ki helyette mást, például "Cigány, cigány, mért vagy cigány, sárgalábú istenit az anyádnak!"
Utóbbi kissé hosszabb, de talán megment a hosszas magyarázkodástól.
Így a cigányok, mint ellenségek kiestek.

A liberális ellenségekkel nem kell foglalkozni azok verik egymást, mint jég a vetést, elnézegetni őket, meg roppant szórakoztató.
Ha odahajítunk nekik egy-egy csontot, akkor felettébb haragosan marakodnak rajta, nincs szinte egy sem már közöttük, aki még emberformát mutatna, ezek ellenségnek is alkalmatlanok, kivéve egymás ellenségeinek.
Azért is kényes a dolog, mert részben pirézek meg tuggyukkik, a tuggyukkikkel meg kockázatos ujjat húzni, F-16, légi utántöltés, Dimona, hitelpiac, miegyéb - szóval jobb a békesség, kell az nekünk, hogy Rogán is felvegye a harci Louis Vuitton hátizsákját?
Naugye.
Hagyni kell, hadd öljék meg egymást, egyébként is sikerült már az évek során annyira hiteltelenné válniuk, hogy a kutya se figyel már rájuk, úgyhogy ellenségnek teljességgel alkalmatlanok.

Maradnának a komcsik, de azok közül aki elvhű, az most éppen bíróság előtt áll, mert állítólag belelövetett a Téli Palotába, és megnyitotta a Margitszigetet az alsóbb néposztályok előtt - ennek a méltatlan helyzetnek a felszámolása folyamatban van.
A többi meg gyenge emberi minőség, hogy klasszikust idézzek, a Rettegett Gyurcsányt, aki egyéb jelöltek híján egyedül kell betöltse az általános ellenség szerepét.
Ő is egyre enerváltabb, harcostársai meg egyre kevésbé harcosok, inkább csak társak, leginkább fővárosi harcosok a Nagykörúton belül.
Azok a kinevezett ellenségek, akik a fizetési listán szerepelnek teszik ugyan a dolgukat, csak az a baj, hogy szaguk van, és mégiscsak méltánytalan, hogy a hatalom legyen saját maga ellensége - nem?

Mondjon Szent István bármit, Szent Viktor szerint nekünk az idegen az ellenségünk.

Merthogy kell nekünk az ellenség, mint libának a kukorica, de végre megvan!
Az idegen egyébként más neveken is megjelölhető, a jelenlegi kormányzati kommunikációban elsősorban menekült néven szerepel, de aki magyarember nemlétező munkahelyét fenyegeti, azt bevándorlónak szoktuk hívni, aki vagy terrorista, vagy nem, de nézegessük gyanakodva.

Azért nem ártana tisztázni a fogalmakat.
Idegen mindenki, aki nem magyar állampolgár.
Ők azok, akik legálisan beutaznak az országba, turistáskodnak, tanulnak, üzletelnek, tartózkodási és munkavállalási engedéllyel rendelkeznek, és azok is, akik nem magyar állampolgárok, és illegálisan tartózkodnak nálunk.
Az idegenek csoportjába tartoznak a menekültek.
A menekült azért jött el hazájából, mert ott az életét, vagy életfeltételeit súlyosan fenyegették, és tartózkodása saját hazájában jelentősen megnehezült vagy ellehetetlenült.
Nekik - kérelmükre - menedéket lehet adni, attól kezdve menedékes és jogszerűen tartózkodik nálunk.
Ha kérelemét a hatóságok elutasították, akkor vissza lehet toloncolni abba az országba, ahonnan érkezett, az pedig köteles átvenni.
Vannak bevándorlók is, ők életvitelszerűen  Magyarországon szeretnének élni, dolgozni, felvenni a magyar állampolgárságot.
Leszármazottaik egy-két generáció múltán már csak úgy tekintenek az őshazára, mint hajdan Tony Curtis tekintett Magyarországra.
Akinek ilyen mértékű a kalandvágya, olyan ember kevés van, őket meg kellene becsülni, haláltmegvetően bátor emberek.
A bevándorlási, tartózkodási, munkavállalási  engedélyről az állam illetékes szervei döntenek, ha a kérelmet elutasítják, szintén vissza lehet küldeni őket abba az országba, ahonnan érkeztek.
Akik a fentiek közül a határátkelőhelyek megkerülésével akarnak bejutni az országba, azokat határsértőnek nevezzük.

A határsértés jelenleg szabálysértés, akit elfognak, azt minden további vizsgálat nélkül vissza lehet adni azon ország hatóságainak, ahonnan érkeztek.
Van még a terrorista, aki politikai céljait terrorcselekmények elkövetésével akarja elérni, ezek állampolgársága közömbös - csak, hogy erre példát is mondjak, Magyarország máig szinte egyetlen terrorcselekményét a P. gyerekek követték el Balassagyarmaton, a hatvanas évek vége felé, túszul ejtve egy leánykollégium lakóit.
Apjuk határőr alezredes volt...

Jelenleg félmilliónyi magyar él bevándorlóként más államokban.
Velük is megeshetnek érdekes dolgok, ha nem vagyunk következetesek...


Szóval ahhoz, hogy tudjuk miről beszélünk, tiszta fogalmakkal kellene dolgozni, de ez nem érdeke a kis zacsiszökevénynek, neki az az érdeke, hogy a haragod ne ellene, hanem mások ellen forduljon.
Erre alkalmas ez az egész cirkusz, kerítésestől, mindenestől.
A határsértőket természetesen el kell fogni, de ehhez nem kell kerítés, nem kell szögesdrót, mert az a szögesdrót minket is elkerít a világtól.
Mint ahogy elkeríti a vadállományt is, mely egy idő után degenerálódik és olyan lesz, mint a Fidesz-hívő,  akit a gyűlölet-kerítés elkerít a normális gondolkodástól.
Itt még nincs olyan tömeges bezúdulás, mint amilyen ötvenhatban, vagy a Páneurópai Pikniken volt hajdan Ausztriába, a helyzet a határőrizet hagyományos eszközeivel is kezelhető.
Persze ha nem a határon akarják elfogni az illegális határsértőket, hanem Szegeden, akkor lehet velük ijesztgetni a népet.
Azt a népet, melytől egyébként sem áll távol a xenofobia, az idegengyűlölet, hiszen a többség számára nem világos, hogy ez a nácizmus előszobája.

Hát, legalább számunkra legyen világos.


:O)))




2015. július 3., péntek

GÖRÖG A NEHÉZ KŐ

Azt szeretik ismételgetni Nemzeti Ejakulátum és társai, hogy a 2010-es kormányváltáskor az államcsődtől mentették meg az országot, merthogy éppen olyan állapotban volt az ország, mint Görögország.
Hogy ez nem igaz, az egyetlen percig sem zavarta őket, ma is ezt mantrázzák, holott a helyzet alapvetően különbözött és különbözik ma is.
A pénzügyi-gazdasági világválságból - már amennyiben annak vége van - Magyarország megerősödve, remek kilátásokkal jött ki, köszönhetően a Gyurcsány-kormány rendkívül jó, de rendkívül rosszul kommunikált intézkedéseinek.
Nem én mondom, a korabeli gazdasági elemzők értékelték úgy, hogy Magyarország a válság nyertese lehet.


A két ország álságos összehasonlítása meg is hozta az eredményét, Kósa és Szijjártó hazug nyilatkozataikkal sikeresen bedöntötték a forintot, mely azóta sem tért magához.
Az attrakció előtt 273 forint volt az euró, másnap már 282 forint, így azok akiknek volt befektethető pénzük, irgalmatlan nagyot kaszáltak az árfolyam-emelkedésen, egy nap alatt euróként közel tíz forint nyereséget realizálhattak.
Kevés ember rendelkezett annyi pénzzel, hogy ezt a remek alkalmat ki tudta volna használni, talán azoknak volt annyi, akik a Fidesz lélegeztetőgépét üzemeltették a nyolc sovány tehén esztendei alatt, meg hát természetesen a helyzet előállítóinak.
Ők ma is remekül éltek a bennfentes kereskedés adta lehetőségekkel, és hogy ez ne jusson eszedbe, hát építtetnek veled egy százhetven kilométeres kerítést.
Jut eszembe, hogyér is adják ma a forintot?


Mindenesetre van hasonlóság a két ország között.
Elsősorban a politikai elitek hihetetlen felelőtlenségét tekintve.
Görögországban azt a hitet ültették el az emberekben, hogy a jólét - járandóság, hogy ők eldönthetik, hogy továbbra is a megszokott felelőtlenséggel élhetnek, adófizetés nélkül költhetnek orrba-szájba, hogy a felvett hiteleket soha nem kell visszafizetni, hogy nem kell az államháztartást rendbetenni.
Nálunk az államháztartást Gyurcsány és Bajnai rendbe tette, Orbánnak már csak arra kellett vigyáznia, hogy az elért eredményeket ne veszélyeztesse.
Vigyáz is rá.
Amit lop, azt a szegények rovására lopja, akik - most úgy tűnik - beletörődnek a megváltozhatatlanba.
Hiába a demokrácia olyan, mint a gyümölcs, míg éretlen, addig savanyú, fanyar és ízetlen...

Magyarországon a probléma a politikai elit korruptságában keresendő - tisztelet a kevés számú , tisztességes kivételnek.
Ez tette tönkre az államot, ez tette tönkre a baloldalt, a szakszervezeteket,  a politikusokat, a pártokat, ez juttatta hatalomra a - tévesen - a jobboldallal azonosított szervezett bűnözést.

Ennyi a hasonlóság, meg még talán az, hogy a politikusok az  utolsó pillanatig bíznak abban, hogy azok, akiknek a kegyelméből még egyáltalán működik az országuk, a végtelenségig tolerálni fogják a bunkó nagypofájúságot, a közös célok látványos negligálását.
Tanulságos, hogy Görögország három nap alatt jutott a szakadék szélére, a bankautomaták napi hatvan eurót adhatnak ki, a nyaralók üzemanyag híján sorra adják vissza bérelt autóikat, az utcákon áll a bál.

Más okból, más forgatókönyv szerint de ez vár ránk is.
Eljön az a pont, amikor a mi pávánk nem tud már olyat lépni, hogy ne taposson az Unió tyúkszemére, és akkor nálunk is életbe léphet a görög modell - akkor pedig a mi kis harcimarcink akkorát fog szívni, hogy behorpad Juncker homloka.
Titkon érzi is ezt a politikai elit, Lázár nem véletlenül adja elő fékezett habzású násztáncát, készül az utódlásra.Persze az is lehet, hogy Orbán készíti elő a terepet a koronázásához, pedig jobb lenne, ha elhúzna, mint a vadludak, nem várná meg, míg a nép eldurvul.
A románokra mondták, hogy a puliszka nem robban - aztán egyszer mégiscsak, ugye.
Mi mindig hepciáskodtunk, de aztán mindig hanyatt vágtuk magunkat a hatalomnak.
Azért voltak két-három napos fellángolások...
Hátha nem haltak ki a tradíciók...


:O)))

2015. július 2., csütörtök

TOMPIKA

Már saját bandájában is közröhej tárgya volt, mikor pedig az ifjú maffiózók beléptek a közéletbe, akkor Orbán gondoskodott róla, hogy tudjuk, kivel állunk szembe: egy szánalmas bohóccal.
Kapott egy sportminiszteri kinevezést, de ennek érvénybeléptetéséhez be kellett mutatnia egyetemi diplomáját, melyet valahogyan odáig sehogy sem tudott megszerezni.
Aztán, már kinevezésre váró miniszterként rajtaütésszerűen felokosodott, és lássunk csodát - sikeresen vette az akadályt.

Nevéhez fűződik a beléptetőkapu botrány.
Vezére már akkor is vonzódott a rácsokhoz, kerítésekhez, ezért úgy gondolta, hogy a stadionokat uraló idiótákat legjobban karámokkal lehet megfékezni, így aztán vásároltatott kezéhez szoktatott loboncos miniszterével pármilliárdért beléptetőkapukat, melyek valahol egy raktárban végezték, mert a politikai helyzet megváltozott.

Célszerűnek látszott a rendzavarókat átképezni felháborodott magyar emberekké, akik aztán felgyújtották Budapestet, annyira felháborodtak azon, hogy Gyurcsány ezt a kurva országot annak emlegette, ami, ahelyett, hogy elénekelte volna a frakcióülésen a "megy a vonat Auschwitzba" című örökbecsűt.
Meg is kapták a jutalmukat, de nem olvasták el eléggé gondosan az Orbán és az aranyhal című mesét, ezért aztán most sértett pofákat vágnak, mert a Vezér nem engedi meg, hogy a maguk szája íze szerint randalírozzanak a pléhsas tövében.


Természetesen ez Magyarország, így aztán annak, hogy a sportminiszter kihajigált négymilliárdot az ablakon, nem lett semmi következménye, igaz, hogy a kormányváltás előtt sokat dolgozott, ő akart például ötezres sportcsarnokot építeni kétezer lakosú településnek a minél rosszabb - annál jobb jegyében.
Persze ebben ludas a Szocialista Párt is, hatalomra kerülve nem voltak képesek tisztességes elszámoltatást csinálni, mert a párton belüli erőviszonyok nem engedték meg - a pénztárca gazdája és a Fidesz gazdasági vezetése között rossz nyelvek szerint túl nagy volt az összhang,
Merthogy a szocialisták sem olvasták az Orbán és az aranyhal című mesét.

Most meg már nincs mese, így ott ülnek az asztala alatt és várják, hátha lehullik nekik is valami, de hiába - a Nemzet MegmOndója megmondta, hogy ha az ellenfelet meg lehet ölni, akkor meg is kell ölni - úgyhogy ők azt hiszik, hogy koncra várnak, holott csak agonizálnak.

No, de vissza a címadóra, aki most éppen a Paralimpiai Bizottság ideiglenes elnöke, miután eddig sikeresen asszisztált az előző elnök pénzügyi varázslataihoz.
A parasztbácsi esete a műrepüléssel jut eszembe a hírről, mely szerint Deutsch szót emelt a paralimpikonok díjazása ellen, mondván, hogy nem érhetnek annyit a paralimpikonok eredményei, mint az olimpiai helyezettek érmei.
Nem hát.

Többet érnek, de hát mit tegyünk, az olimpiai mozgalomban már régen nem is tudják, ki is volt Coubertin báró, elveiről meg nem is hallottak.
Napjainkra az amatőr sport már a múlté, a sportolókat erre a célra épített intézményekben tenyésztik, némelyiket ezek közül akadémiának hívják, pedig hívhatnák ennyi erővel gladiátorképzőnek is.
Tönkrekokszolt emberek hajtják az egyre irreálisabb eredményeket, nincs közöttük egyetlen egészséges se - amikor aztán kifacsarták őket, többnyire a kukák tövében végzik, mert az élsport egy korfüggő műfaj, az öregedés ellen pedig nincs orvosság, sajnos.
A sokezer milliárdos üzlet eredményeit pedig nem ők szüretelik, hanem a mindenféle akadémiák tulajdonosai, akik adják-veszik a sportolókat, mint a versenylovakat, akikre egyébként többnyire Overdose sorsa vár.

Ebben a műfajban a paralimpikonoknak lényegesen több energiára van szükségük eredményeik eléréséhez, mint egészséges társaiknak.
Ezt ismerte el Gyurcsány kormánya azzal, hogy a paralimpia sportolóit anyagi elismerés tekintetében egy szintre helyezte a olimpikonokéval, nagyon helyesen, egyébként.
És a támogatásukról is gondoskodott, abból gondoskodott magáról az előző elnök, aki mellett Deutsch alelnökösködött.
Jellemző a magyar viszonyokra, hogy ezután ő vehette át a Bizottság irányítását, jóllehet elképzelhetetlen, hogy ne tudott volna az ott folyó, minimálisan is etikátlan dolgokról.
Még ha nem is volt érintett a sült liba kisajátításában, azért nem valószínű, hogy mint látássérült kapta a stallumot, inkább csak szellemi téren küzd kihívásokkal.

De azért az még így is kuriózum, hogy valaki, aki egyébként méltán kapta a Tompika becenevet belecsináljon saját fészkébe.
Sajnos, ez az egész banda elveszítette már minden mértéktartását, és ez a sport területén hatványozottan jelentkezik, hiszen mióta a Világ Első Labdarúgó Spermiuma eltalálta egyszer a labdát, majd ezt követően labdazsonglőrré nevezte ki magát, azóta igényt tartanak a sport feletti uralomra.
A sportolók meg a pénzért tartják a kezüket, ahelyett, hogy elküldenék a francba, kerítést építeni az egész bandát, birkózóstul, focistástól, Tompikástól.
Szégyen ez, ami itt a sport égisze alatt történik, gyalázatos trógerság.
Hogy miért is nem csodálkozom ezen - nem is értem...

:O)))



2015. július 1., szerda

CSALÁSBARÁT KORMÁNY

Miután sikerült egy tízmilliós országot uszkve kétezer - amúgy elfogott - illegális határsértő miatt ismét egy rángatózó elmebeteg állapotába hozni, a Nemzeti Örökítőanyag felismerte, hogy a projekt leketyegett.
De nem véletlenül van a helyén, azonnal tudta, hogy váltan i kell.
Legfőbb tanácsadója, a homorúképű Habony azt tanácsolta kissé már széteső etetőjének, hogy térjenek vissza a már bevált módszerekhez, hívószavakhoz, kezdjék talán a családdal.
Később jöhet majd a gyermek és a kutya is, habár ezen elfilozofálgattak hangyányit - lehet, hogy a macsek jobb lenne - de aztán megállapodtak, hogy kikérik az állateledelgyártók forgalmi adatait - győzzön a jobb!


Hát akkor lehet arra készülni, hogy hamarosan kiderül, hogy a kormány családbarát.
Igaz, a családi pótlék összege évek óta stabil és szilárd, de ettől a kormány családbarátsága még fennforog, mint majom farkán a stanicli.
Például étkeztetést biztosít a nyári szünidő alatt százharmincötezer gyereknek abból a háromszázezerből, akiket minden joggal éhezőnek lehet tekinteni a
Gyermekélelmezési Alapítvány számításai szerint.
Így aztán tág tere van a családbarátságnak, el lehet például gondolkodni azon, hogy a TAO mintájára ne csak a látványsportok támogatására lehessen felajánlani a vállalkozások nyereségadóját, hanem, például a napi háromszori gyermekétkeztetés finanszírozására is.


De tovább mennék a családbarátságban, hiszen mitsem ér az, ha a gyerek libacombot eszik, miközben apja-anyja az éhkoppot nyeli, ettől az apának gyomoridege támad és elkezdi kapcsolati erőszak keretében püfölni első menetben jóllakott gyermekeit, majd levezető mozgás gyanánt élete társát, kinek neme - Semjén idegrendszerére tekintettel - eltér a sajátjától, imigyen képezve egészséges magyar családot.
Papa, Mama, gyerekek, csupa szív, szeretet - az egész család szív...

Persze ez csak fikció, hiszen - hála a magyar családgondozás fejlettségének - volt már olyan periódus, amikor fél év alatt akár húsz ilyen esetre is fény derült, de mégis.
Így aztán lehetne esetleg a TAO mintájára felajánlani a 27 százalékos ÁFA megfelelő hányadát arra, hogy a családok felnőtt tagjai részére is biztosított legyen annyi jövedelem, miből naponta legalább háromszor egészséges ételt tudjanak enni, lehetne ezt a jövedelmet akár fizetésnek vagy nyugdíjnak is nevezni.
Tudom, a látványsportok is fontosak, de talán az a látvány is megérne ennyit, amit az ország felét kitevő nyomorgók elégedett ábrázata mutatna.


Persze ez illúzió, hiszen ez esetben a pénz nem a megfelelő zsebekbe kerülne, de a kormány azért keresi a mindenki számára megfelelő családbarát megoldásokat.
Tudja ugyanis, hogy létminimum alatt élni meglehetősen kényelmetlen, ezért hát azonnali hatállyal eltörölte a létminimum számítását.
Ha nincs létminimum, alatta se lehet élni - ez az intézkedés önmagában is óriási előrelépés, de az ötlet nem rossz, a nép is tanulhatna belőle.
Ha nem jó maffiózók kormányzása alatt élni, hát el kell törölni a maffia-kormányt, és a probléma azonnal megszűnne.
Sajnos, eddig a felismerésig időigényes eljutni, de ami késik, nem múlik, mondja a népi bölcsesség.


A családbarátok kormánya gondoskodott arról is, hogy a gyermekek iskoláztatásának
költségei ne terheljék a családi kasszát - intézkedtek, hogy akinek nem telik rá, az ne iskoláztassa a gyerekét, rengeteg pénzt takarítva meg ezzel a családnak.
A gyereknek is jó az, ha nem kell iskolába járnia, hiszen így kikerül a gyermekéhezési statisztikákból, aki meg nincs benne a statisztikában, az nem gyermekéhezik.
Egyébként is rengeteg feszültség forrása lehet, ha a gyermek kiemelkedik természetes társadalmi közegéből, rosszabb esetben olyan lesz a végén, mint a Nemzeti Spermium - lop, csal, hazudik, veri az asszonyt, méltóságteljes pofával járkál fel-alá és kártékonykodik.
Ha nincs iskola, és maximum traktoros, ugyan akkor is tönkreteszi a családját, de akkor maximum egyet - a sajátját -, míg ha tanul, és véletlenül miniszterelnök lesz belőle, akkor akár milliós nagyságrendre is felszaladhat a tönkretett családok száma.


A család persze nem csak fiatalokból áll, hanem az idősekből is, akikről az egészségügyi ellátórendszeren keresztül gondoskodik a kormány.
Nekik a gyógyszerek árával, várólistákkal és az egészségügyi ellátás színvonalával kedveskedik.
Az elv nem változik, ameddig nem állapítják meg a betegséget, addig a páciens egészségesnek minősíthető, így aztán az egészség időtartama - a várólisták segítségével - a végtelenbe tolható.
De sokat hoz a családok állapotán az a barátság is, mely ember és ember között tapasztalható az országban.
Meg a jólszervezett társadalom, melyben a megzsinegelt kisgyermekhez csak akkor megy a mentő, ha a rendőrség hívja.
Meg ahol a fél évszázadon át békében élő társadalom legfőképpen azzal foglalkozik, hogy akivel együtt él, az zsidó, cigány, szír vagy piréz, nem pedig azzal, hogy rendes ember, vagy nem.

Szóval, családbarát kormány érkezése várható - az Á vágány mellett tássék vigyázni!
Ismétlem, Á, mint Álámér!

:O)))

HATÁRTALAN PÉNZVÁGY

Megőrült a világ.
Bármerre nézünk, csak erőszak és erőszak, két hét alatt összeomlott egy állam, terroristák lemészároltak harmincvalahány  gyanútlan nyaralót a magyarok kedvenc nyaralóhelyén Tunéziában, itthon meg folytatódik a be, de inkább átvándorlókkal szembeni hecckampány.
A határsértők táborait rendőrök őrzik, akik talán jobban tennék, ha a határt őriznék, minthogy szerencsétleneket könnygázzal permetezik.
Az meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy ne lehetne emberhez méltó módon elhelyezni párezer embert egy tízmilliósra tervezett, de jelenleg csak kilenc és fél millióval üzemelő országnak.
De ne legyünk álmodozók, a probléma megoldása nem hozna semmiféle politikai hasznot a mi Iciripiciri Genetikai Bombánknak - jobb ez így.
Hisztériázunk kicsit, egymást ijesztgetjük a bevándorlók által megpocsékolt gyereklányokkal, miközben képtelenek vagyunk megoldani azon határsértők kulturált átmeneti őrizetét, akiket elfogtunk az államhatáron.

Pedig jelenleg még semmi gond nincs, hiszen az ország ütemesen ürül ki, a határsértők száma még meg sem közelíti kivándorlóink létszámát, úgyhogy jelenleg még mindenki elfér, sőt, erős mínuszban vagyunk, de hát azzal a kutya sem foglalkozik, hogy miért menekül innen mindenki, akinek csepp ép esze van.
Ellenben folyik a porhintés ezerrel, hiszen valahogy el kell fedni a súlyos belpolitikai helyzetet, az állami szintre emelt korrupciót, a lassan már teljesen nyílt lopást, az uniós pénzek elherdálását, az ostoba álmok irrealitását.
Azt, hogy az olimpia megrendezése csak a szegények további kizsigerelését jelentené, míg a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések hihetetlen jó lehetőséget jelentenének az uniós pénzek lenyúlásának folytatására, a jövőt pedig Stadler akasztói stadionja modellezi....
Ha valaki látja, hogy mi folyik a vizes világbajnokság körül, és ennek utána elhiszi, hogy az olimpia az országnak hoz sikert, nem a tolvajoknak, az ostobaságban veri Semjén üdvöskéit.


Kit érdekel ez, mi kerítést építünk, legalábbis ez a terv, melyet a meséktől berezelt nép jelentős része támogat, mert nem veszi észre, hogy a kerítés árát az ő zsebéből veszik ki, méghozzá minden eredmény nélkül.
Pedig Mari néni is tudja, hogy hiába keríti be a libáit, hipp-hopp, jön Vuk, és aláássa a kerítést, miközben a réti sas átrepüli, a rátóti legények meg megkerülik, aztán már csak távolból hallik a gágogás.
Aki a zöldhatáron - a határátkelőhely megkerülésével - lép be az országba, az határsértő, akit el kell fogni.
Aztán szépen vissza kell toloncolni Szerbiába például, de ha menedéket kér, akkor előtte a kérelmét ki kell vizsgálni, és ha szükséges, akkor menedéket kell neki nyújtani.
A határsértő további státusát eldönteni nem túl bonyolult dolog, ha a hazájában életét veszély fenyegeti, akkor menekült státust kell neki adni, a gazdasági menekültekkel kapcsolatban pedig politikai döntést kell hozni - nem okvetlenül az országnak, hanem az Unió közösségének.
A kerítés önmagában nem ér egy kalap sz@rt sem, a határon való átjutást legfeljebb megnehezíti, de nem hiúsítja meg.

Erre csak akkor van mód, ha a kerítést őrzi valaki.
Normális országokban erre szervezetet hoznak létre, általában Határőrség néven, de ez nem egy normális ország, hiszen a vezetője sem normális.
Ahogy elnézegetem, a polgárai sem azok, hiszen eltűrik, hogy vezetőik naponta szembeköpjék őket, több kárt okozva a nemzetnek, az országnak, mint a tatárjárás.
Hajdan az SZ-100 - as jelzőrendszer célja nem a határsértések fizikai megakadályozása volt, hanem a határsértés jelzése, melynek bekövetkezte után a határőrök általában elfogták a határsértőt.
A mai technika sokkal hatékonyabb és okosabb a múlt században alkalmazott eszközöknél, de ember nélkül ez sem ér semmit.
Viszont az eredmények azt mutatják, hogy a határon szolgálatot teljesítő rendőrök képesek ellátni a feladatukat, elfogják azokat, akik illegális úton akarnak bejutni az országba.

Így aztán a kerítés felesleges, hiszen nem az egri várat védjük, hanem az államhatárt őrizzük, és akár azonnal vissza lehetne adni minden határsértőt.
Mi mégis azon kínlódunk, hogy Szerbia biztonságos ország-e?
Hogyne lenne az, hiszen az országunkra legnagyobb migrációs nyomást gyakorló koszovóiak - akiket mellesleg mi tettünk földönfutóvá Jugoszlávia feldarabolása alkalmával, és akik csepp népszerűségre sem tettek szert a szerbek házatáján - bántatlanul tudtak elgyalogolni a magyar határig.
Egy egyszerű rendelkezéssel el lehetne érni, hogy a menedékkérelmeket csak a határátkelőkön lehessen benyújtani, aki a zöldhatáron próbálkozik, azt automatikusan azonnal vissza kell adni Szerbiának, Romániának vagy a többi államnak a déli határszakaszon, mindenféle kivizsgálás nélkül.
Tudom, a gyerekek...
Őket valahogy el lehetne látni élelemmel, itallal, mielőtt visszaadjuk őket a szerb hatóságoknak, de azt is tudomásul kell vetetni, hogy a zöldhatár nem átjáróház, a szabályok meg mindenkire egyformán érvényesek.

Nem a menekülttáboroknak nevezett koncentrációs táborokat kell őrizni, hanem a határon kell rendezni a kérelmek sorsát, együttműködve a szomszédos országokkal és az Unióval, ehhez jogunk van,
De a jelenlegi helyzet nem erről szól, hanem a tolvajlásokról, a probléma tupírozásáról, ellenségkép kreálásáról - visszaélésről a kiszolgáltatott emberek helyzetével.
El kellene dönteni, hogy európai megoldást alkalmazunk, vagy csak handabandázunk.
Ha az európai megoldás mellett döntünk, akkor együtt kell működnünk a többi tagállammal, méghozzá feladva sajátos álláspontunkat, mely szerint csak a pénzt adják, a kötelezettségekről pedig feledkezzünk el.
Éppen úgy viselkedünk, mint a szélsőjobb és részben a  Fidesz véleménye szerint a cigányok, ami persze nem igaz, de a helyzetleírás éppen ránk illik.
Jó lenne ebből a dologból nem politikai és rablászati kérdést kreálni, hiszen nemsokára feltűnnek majd az első görög menekültek is, és akkor még Ukrajnáról nem is beszéltünk...

Hát drukkoljunk, hogy ez a banda még azelőtt megbukjon, hogy a helyzet kezelhetetlenné válna...

:O)))