Hogy a széljobbos elmeroggyantak csak egy végletekig kiélezett politikai mezőben tudják elképzelni azt, amit ők politizálásnak hisznek, az engem nem zavar, hiszen ők olyanok, mint a skorpió a béka hátán - a vonatkozó vicc szerint.
A skorpió hosszan könyörgött a békának, hogy vigye át a folyón, majd amikor partot értek, belemart a békába, aki megdöbbenten kérdezte: miért?
Nem tehetek róla, ez a természetem, mondta a skorpió, miközben lemászott a béka hullájáról.
A szélsőjobbostól is erre kell számítanunk, mert ő a saját élete jobbrafordítását más emberek kiirtásától reméli, azt hiszi, hogy attól neki több jut, és mire kiderül, hogy nem, addigra neki és országának már annyi, meg egy bambi.
De az határozottan zavar, mikor magukat demokratáknak tartó emberek sem tudnak kilépni a vagy ők, vagy mi keretei közül és nem a diktatúrát és annak képviselőit, hanem mindenféle bűnbakokat akarnak legyőzni, megsemmisíteni, lealázni.
Onnan jutott ez eszembe, hogy amikor felvetettem egy kompromisszum lehetőségét, egy olyan személy nevét, aki elképzelhető, hogy össze tudja fogni az épeszűek táborát, aki pontosan tisztában van a diktatúra veszélyeivel, sokan éppen úgy reagáltak, mint az ellenfél szokott.
Hibás ez a gondolkodás, ezzel nem fogunk egyről-kettőre vergődni.
Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország évszázadnyira visszatekintve is megosztott ország, ahol sokkal fontosabb a saját szekérvár védelme az ország sorsánál.
Jobb és baloldal, népies és urbánus, falu és város, ország és fővárosa nézi gyanakodva egymást, és miközben értelmetlen harcuk folyik, az ország tönkremegy.
Kádár diktatúrájának kulcsmondata az volt, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", értve ezen, hogy aki nem támad erőszakosan a fennálló társadalmi rendre, az - valljon bármit is - az ország javát szolgálja.
A mai diktatúra pedig már megint elvezette a népet az "aki nincs velünk, az ellenünk" Rákosi által is vallott elvéig, ami szépen kifejezi, hogy az ezt valló politikus egy birkanyájat akar maga mögött látni, mely szó nélkül engedelmeskedik a pásztor nyájat terelő pulijainak csaholását hallva.
A mai helyzet nem ismeretlen, az öregek emlékezhetnek az ütemes vastapsra, mely Rákosi éltetését kísérte, de emlékezhetnek arra is, hogy egy pillanat alatt vége lett a tapsnak és a diktátor száműzetésben tengethette élete maradékát.
Most olyan a helyzet, hogy bátran lehet arra számítani, hogy Orbán hatalma előbb-utóbb kipukkad, vagy a külvilág - értem ezen az Uniót és Amerikát, vagy a belső hatalmi torzsalkodások vetnek véget a hatalmának, de ha lesz egy csepp eszünk, hát mi is hozzájárulhatunk a bukásához, rendszerré fejlesztett maffia-uralmának lerombolásához.
Ha lesz egy csepp eszünk, ami egyáltalán nem biztos...
Ha lesz egy csepp eszünk, akkor felszámoljuk a megosztottságot az alapvető társadalmi kérdésekben, és helyreállítjuk a demokratikus államrendet.
De ahogy mindenhol, itt is - a rendcsinálást a saját portánkon illik kezdeni, ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor két párton és három személyen.
A két párt az MSZP és a DK, a három személy meg Bokros, Gyurcsány és Molnár - az abc sorrendjében, ahogy illik...
Ami a két pártot illeti, az ellentétek a pártszakadásig nyúlnak vissza, amit ideje lenne mindannyiunknak tényként kezelni.
Bizony, van olyan, hogy az ellentétek másként nem oldhatók, csak az elválással, és hogy a pártszakadás ilyen
helyzet volt-e, az ma már mindegy is.
Viszont nem mindegy a két párt egymáshoz való viszonya.
Ha ellenségnek tekintik egymást, régen rossz, akkor el is felejthetjük azt, hogy valaha is súlyunk lesz a magyar közéletben, ha képesek lesznek megkötni a szükséges kompromisszumokat és a megállapodásokat képesek lesznek tisztességesen és jóindulattal betartani, akkor bármi is elképzelhető.
Ehhez természetesen mindkét pártnak le kell vetnie hibás berögződéseit.
Az MSZP-nek meg kell szabadulni közismert kollaboránsaitól és vissza kell, szereznie az erősen megkopott társadalmi bizalmat.
Ezt gyorsan és drasztikusan kellene meglépnie, még mielőtt Orbánék észbekapnak, mert percig ne legyen kétséges, hogy a párton belüli ügynökei keresztbetennének a szándéknak.
Szükség lenne a tetszhalott alapszervezetek felélesztésére, mert a szavazatszedő bizottságokba delegáltak száma megmutatta, hogy a szervezettség alulról üti a béka seggét.
A Demokratikus Koalíciónak pedig erősen el kell gondolkodnia azon, hogy akkor most párt, vagy szekta akar lenni, mert ha párt, akkor nem engedhetné meg magának a Kerék-Bárczy Szabolcs ügyéhez hasonló jelenségeket, még ha kellemetlen is a látvány, melyet egyik-másik bírálójuk által eléjük tartott tükörben látnak.
Eltelt már annyi idő, hogy pontosan fel lehet mérni, hogy milyen a párt társadalmi elfogadottsága, és ehhez kell igazítani a munkát.
Az nem megy tovább, hogy one man show keretében üzemelnek, és ha Gyurcsány tüsszent kettőt, hát megáll a pártélet.
Az se megy, hogy soha, senki nem játszhat szólót az egyébként sem erős hangú zenekarban, csak a karmester hadonászhat - időnként ötletszerűen - a pulpituson.
És itt is szervezetet kellene építeni, mert Pesttől öt kilométerre már nehezen felfedezhető a párt jelenléte, ami azért jelent valamit Zalaborzasztó tekintetében is...
A három közismert személyiség közül Bokros jó szakember, hiteles személyiség, de követőket nem tud maga mögé állítani, legalábbis szervezetten nemigen.
Az ő pártja nem tényező, és várhatóan nem is lesz az, mert az értelmiség nyelvén beszél akkor is, mikor éppen érzelmi húrokat kellene pengetni, és nincs médiajelenléte sem.
A fiatalabb emberek nem tudják azt se jóformán, hogy a világon van, az idősebbek pedig a csomagjára emlékeznek, amely értékét tekintve 170 milliárd forint volt - csak összehasonlításul, a nyugdíjpénztárak einstandolása 3000 milliárd forintra rúgott...
Bokros úgy kell a közéletnek, mint falat kenyér, de csak, mint szakember, mert politikusként leamortizálták Orbánék, az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Gyurcsány nehéz dió, mert ragyogó tehetség, okos, mint a nap, de jótulajdonságai mellett akad ezer rossztulajdonsága is.
Elsősorban lotyaszájú, miként - saját állítása szerint - édesanyja szokta volt mondogatni.
Orbán még azt se mondja, amit tud, ő meg már akkor lotyog, amikor még nem is tudja, hogy mi az álláspontja.
Idealizmusából talán már kiöregedett, de nárcizmusa a régi, ezt környezete boldogan táplálja kritikátlan rajongásával.
Káderpolitikai antitalentum, olyan emberekkel veszi körül magát, akik átérzik, hogy mennyivel okosabb náluk és ezt kifejezésre is juttatják, ami elég is ahhoz, hogy pozícióban maradjanak.
Ha valaki ellentmond neki, hamar a talpasok között találja magát, vagy a barlangon kívül, mint a kardfogú tigris, mikor Frédi kirakta az ajtón.
Hívei úgy viselkednek vele, mint egy szenttel, akit csak dicsérettel lehet illetni, ha valaki bántja a langaléta váteszt, akkor annak rövid úton annyi.
Pártja sem pártként üzemel, inkább vallási alapú, a Szent tiszteletén nyugszik, mint kősziklán...
Molnár új versenyző a pályán, ő a fekete ló, merthogy a sikereit önkormányzati pályán érte el ezidáig.
de kompromisszumkésznek látszik, és a hiúsága se múlja felül a két másik meghatározó személyiség hasonló tulajdonságát.
Neki lenne legnagyobb és legnehezebb a feladata, mert úgy kellene kihajigálnia pártjából Orbán embereit, hogy közben ne essen fenékre.
Nekik kellene átmenetileg visszaszorítaniuk személyes ambícióikat és beállni egy közösen vállalható jelölt mögé egy olyan pártban, mely ma még nem is létezik, de ha lesz, akkor abban nem ők lesznek a halljakendek...
Nehéz feladat ez, csak az tud jó főnök lenni, aki képes arra, hogy jó beosztott legyen, de ehhez elszántság is kell.
Namármost feladat lenne itt bőven, például ki kellene egyezni a jobboldal Orbán-ellenes erőivel, és az új pártnak, vagy nevezzük bárminek a választáson való részvételre felhatalmazott szervezetet, kezet kellene nyújtani mindenkinek, aki a diktatúra ellensége.
Nem más pártokkal, nem más személyekkel kellene népszerűsíteni a diktatúraellenes megmozdulást, nem kellene közel engedni a vezetéshez a nagypofájú pszeudo-civileket sem, ez nem egy ideológiai párt lenne, hanem egy pragmatikus, demokrata választási párt, mely konkrét feladatok elvégzésére vállalkozna a választás utáni években.
Másfél év alatt ki lehetne munkálni a programot, meg lehetne keresni a programot képviselni képes hiteles embereket, fel lehetne őket építeni kommunikációs szempontból, mert a nép amúgy is új arcokra vágyik.
Ez persze helytelen, hiszen az ismeretlenség nem a tehetség szinonimája, de lehetne olyan testületeket is létrehozni, melyekben az ismert arcok mondhatják el véleményüket.
Jómagam hiszek abban, hogy a tapasztalat is lehet kincs, mely megóv a tévedésektől.
Na, a libák már bóbiskolnak a fészkükön és miután ez az írás már így is hosszúra sikeredett, majd inkább holnap írom meg, hogy szerintem mit kellene tenni egy nyertes választás után...
:O)))
 |
| Foto: Végh L. MNO |
Abban van minden reményem, hogy a legelfogultabb jobboldaliak is érzik, hogy ami itt folyik, az már csak a hülyeség kategóriájába sorolható.
A legutóbbi kommunikációs irányelvek alapján a Fidesz most az önkormányzati lakások bérlőit riogatja, mondván, ha jönnek a migráncsok, akkor az önkormányzati lakások bérlői mehetnek sátorba, míg a migráncsoknak a polgármester köteles lesz libacombot nyomni a kezébe, és beköltöztetni őket Józsi kecójába, ahova aztán a postás minden hónapban kézbesítheti számukra a kvótapénzt, melynek összege a mindenkori átlagnyugdíj tízszerese lesz.
A legjobb vicc,hogy ez nem vicc, hiszen a kormányszóvivő nem zárta ki ennek lehetőségét, merthogy lassan már kétmilliárd migránsra számíthatunk.
Persze félnünk nem kell, hiszen Viktor drótkerítése megvéd minket, jöjjenek bárhonnan, bármely irányból, magyarember a kerítéssel kerített kerítés mögött tökéletes biztonságban végezheti közmunkáját a jól megérdemelt éhbérért.
Ellenben a munkavállalási és tartózkodási engedéllyel, pénzért betelepülő afrikai embertársunk nem migráns, hanem atomfizikus, aki tőlünk kapja útlevelét és legitimitását szerte Európában.
Ha azt mondom, hogy ez az ország Abszurdisztán, akkor abban semmi túlzás sincs.
Gödöllőn a fideszes országgyűlési képviselő vádolta meg a polgármestert azzal, hogy migránsok tízezreit akarja betelepíteni a városba, pedig a polgármester, Gémesi György nem kimondottan a Téli Palota elől jött T-34-es harckocsin utazva, nem egy elvetemült komcsi.
Ha őt be kellene valahova sorolni (nem kell...), akkor őt a konzervatív polgári demokratákhoz sorolnám.
Huszonéve polgármestere városának, a települési önkormányzatok szövetségének elnöke, nem keveredett soha korrupciós ügybe, nem hőbörög, nem handabandázik.
Sikeres, pedig sokan próbálták már meg ellehetetleníteni.
Higgadt, nyugodt ember, harcedzett, tapasztalt, európai figura.
Sportolói múltja is sikeres, nem kell neki Gerevich Aladár zokniját gyűjteni ahhoz, hogy választott sportágában neve legyen
Kardvívó olimpikon, mégha a Los Angelesi olimpiára politikai okokból nem is juthatott ki.
Mindenesetre nem úgy, nem a kardja miatt hasonlít Gerevichre, mint egyesek Puskásra, a pocakos őrnagyra.
A kultúrához is vonzódik, színházi előadáson Cyrano szerepét játszotta, remélhetőleg a szerepet magáénak érezve:
"Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"
Nem egy forradalmár alkat, nem várhatjuk tőle, hogy felállíttatja a guillotine-t a Parlament előtt, de azt igen, hogy minden törvényszegést kivizsgáltatna és az igazságszolgáltatást nem akadályozná, nem ülne egyik zsebében a Legfőbb Ügyész, és a másikban sem a bíróságokat irányító hivatal vezetője.
Itt szerencsétlenkedünk, többedik éve, mert nem találunk tisztességes embert a feladatra, hogy az országot - a megfelelő fékek és ellensúlyok mellett - vezesse.
És akkor itt van az orrunk előtt egy ember, aki ezerszer bizonyított, aki évtizedek alatt sem sározta be magát, akiben az általa irányított közösség bízott és bízik ma is - mi meg várjuk a csodagyereket, aki szűziesen kipattan majd valamelyik politikus fejéből, aki még semmit sem lopott ezidáig.
Ami azt illeti, ez nem egy nagy kunszt attól, akinek nem volt módja sem lopni, soha nem kísértette meg senki, nem szeretett bele a hatalomba, mert egy fikarcnyi sem volt neki soha.
De ha valaki évtizedeken át őrizgette közössége pénzesládikójának kulcsát, és mégsem nyúlt bele soha, jóllehet alkalma és lehetősége is lett volna rá - na, az már valami.
Attól se kell tartani, hogy teleépítteti az országot vívótermekkel, őt nem kezelik sem Gödöllőn, sem Grazban...
Bevallom, ha nem nézem meg ma Kálmán Olga műsorában, nem spekulálom végig ezt a személyével kapcsolatos dolgot.
De ha józanul végiggondoljuk a helyzetet, talán ő lenne a tökéletes jelölt egy választási párt élére, mert neki hinnének, jobbról - balról egyaránt.
Tőle nem rettegne az átlag-jobboldali, hogy bevezeti a csajkarendszert, a kolhozt és a nők kollektív megművelését, attól sem, hogy teletelepítené az országot szírrel, afgánnal, attól sem, hogy az önkormányzatokban tisztességesen, közösségükért dolgozó polgármestereket és köztisztviselőket kiseprűzné az országból.
A baloldaliaknak sem kellene félniük attól, hogy semmi sem változik, hogy Gémesi képében Orbán és Kövér viszi az üzletet, hogy ez az új jobboldal elpusztítja a baloldalt, és a szélsőség jut hatalomra.
De attól sem, hogy minden változatlan marad, hogy Mutyiország továbbra is virágozni fog.
Kérdés persze, hogy elvállalná-e, és ha igen, szövetségesei hagyják-e dolgozni a saját ritmusa és elvei szerint.
Jobb lenne az ország, ha ő vezetné - talán.
Egy kísérletet megérne...
:O)))
* KÉRLEK BENNETEKET, SZAVAZZATOK A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSOMON!!!
Mindig csodálkoztam, amikor valaki azt mondta, hogy belecsömörlött a politikába.
Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor a közélet olyan izgalmas dolog, kezdve a közösségi célok kitűzésétől a fontossági sorrendek megállapításán keresztül a politikusok jelleméig vagy jellemtelenségéig - megannyi érdekes dolog.
És lám - sose hittem volna - belecsömörlöttem abba, amit ebben az országban politikának hívunk, a tömegmanipulációba, a hirdetett elvek és eszmék és a gyakorlat ellentmondásiba, a politikusok hazudozásaiba, ostobaságaiba, önzésébe, pénzhajhászásába, az empátia teljes hiányába.
Belecsömörlöttem a mai Magyarországba.
Pedig igazán szeretem ezt az országot, no persze nem mai formájában, mert ezen sok szeretnivaló nincs.
Én azt a Magyarországot szerettem, melyben az emberek ha nem is gondtalanul, de megéltek, ahol a nép jókedvűen, de kritikusan szemlélte a hatalmat, ahol az embernek tartása volt, mert lehetett, ahol nem kellett koldusokat kerülgetnem, ahol a tisztességesen dolgozó cigányember gyerekéből tanár, orvos, gyógyszerész lehetett, ahol az ember felemelhette a hangját, ha igazságtalanság történt vele.
Ami itt ma politika - közélet - címen megy, az egy rossz kabarétréfa és egy még rosszabb történelmi forgatókönyv újjáéledése, egyszerre tréfás és szánalmas, de valahol félelmetes is.
A jelenlegi kurzus ugyanis rászabadította a társadalomra a gyűlöletet, az egyik legutálatosabb és legkártékonyabb emberi érzelmet, mely elveszi az ember eszét, megszünteti a gátlásokat, előhozza az emberből az állatot, és bár ma még csak a majmot, de egy majomcsorda is éppen elég kegyetlen tud lenni, ha nekiveselkedik.
Tulajdonképpen unalmasnak lenne mondható, ha nem lenne olyan embertelen.
Orbán bajban van, hiszen reményeivel ellentétben egy istennek se akart elindulni az egymillió menekült Líbiából, kihegyezett szexuális vággyal, hogy megerőszakolja Sári nénit Jászkarakószörcsögön, elvegye a munkahelyedet és végigkergesse a plébános urat a falun.
Az ilyen, ha meglát egy szoknyát, nem bír magával, aztán ha kiderül az igazság, legfeljebb legyint egyet, mint az öreg székely, mikor a fiához vágott balta az anyósa fejébe áll bele: esse rossz!
De a néphülyítés is olyan, mint a szotyolaköpködés: nem lehet abbahagyni, és ha nem akarjuk, hogy a nép gyanút fogjon, hogy hülyének nézték, egyre emelni kell a tétet.
Első ütemben a kerítést kerítéssel kell körbevenni, amelyik öt méterrel magasabb lesz, mint az égig érő vascsicsergő, aztán a tövébe toborozni kell őröket, akik arra vigyáznak, hogy szorgos népünk ne szállíthassa a drótot a MÉH-be.
Minőségi állomány kell erre a feladatra, alapkövetelmény, hogy a jelentkező pofozni tudja a migráncsokat, a gyerekeiket meg rugdalni, ne sajnáljon senkit, de dolgozzon meg a sztárgázsiért az Orbán-huszárok soraiban!
Ha kész az új kerítés is, hát jöhet a terrorcselekmény.
első ütemben fel lehet robbantani Semjén kukáját, aztán jöhet Handó Tünde küszöbje, majd be lehet bizonyítani, hogy az Orbánt megmerényleni szándékozók egyenesen Aleppóból érkeztek, esetleg be lehet robbantani a Parlament egyik kapuját, vagy a Nemzeti Bank üdvöskéjének hamvas ártatlanságát.
Olyan unalmasak már ezek a primitív furfangoskodások, az ócska hazudozások, a faluszéli rongyrázás, hogy az ember (pláne a teve...) csak csodálkozik - van még ember, aki elhiszi ezeket a hülyeségeket?
De van, sajnos, és egyre többen vannak, mert a szép új világ már kinevelt egy új, jelszavakon szocializálódott generációt, akik előregyártott propaganda-paneleket esznek és hülye sztereotípiákat böfögnek vissza.
De unalmas az ellenzék is, amikor egy párt négytagú vezetősége képezi a tagságot is egyúttal, és a párttagság egynegyede kilép magából nagyhirtelen...
Vagy itt ez a választási bizottsági részvétel: nem igaz, hogy nem lehetne minden szavazókörbe delegálni egy nyugdíjast, csak az a baj, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megszólítani saját szimpatizánsaikat, olyan pedig, hogy az ellenzék közösen állítson ellenőröket, nem is létezik.
Mint ahogy az sem, hogy kiverekedjék a levélben, vagy elektronikus úton végrehajtható szavazás lehetőségét a külföldön dolgozók részére.
Ellenben előhúzzuk a kalapból Putyint, mint ellenséget.
Néha már azt hiszem, hogy egy-egy politikusnak nem arról kellene orvosi bizonyítványt hoznia, hogy épeszű, hanem az a politikusi pálya előfeltétele, hogy szalajtson a delikvens, mint a rigalánc.
Közben megy a sikerpropaganda: ez a világ a létező világok legjobbika, mindenki remekül él, a fizetések emelkednek, az egyetemeken tanuló cigányok száma megduplázódott, pedig saját lábra állt már az az évfolyam, amelyikben felülreprezentált volt a részvételük...
Hogy honnan tudják, hogy hány cigány hallgató van?
Fogós, ravasz kérdés.
Egyelőre még nem kötelező a származás és a vallás feltüntetése az osztálynaplókban, pedig igény volna rá...
Olvasgatom naponta a híreket, de nehéz témát találni.
Ijesztgetik a népet, a cigányokat azzal, hogy a migráncs miatt kevesebb lesz a segély, kényszer-betelepítésekről delirálnak, jóllehet, akiket be kellene fogadnunk, azokkal csak addig lenne dolgunk, míg el nem bíráljuk a menedékkérelmüket.
Határvadászokat követelnek, szögesdrótot a menekültek köré, miközben pénzért itt maga Oszama bin Laden is vehetett volna magának letelepedési lehetőséget, és a mai napig itt ehetné a piláfot libamellel.
Nem oly régen még azt hittem, hogy ez a helyzet a demokrácia eszközrendszerével is megoldható, de ma már nem vagyok ebben annyira biztos.
Erdélyből áttelepült ismerőseim, barátaim szerint a helyzet egyre inkább Ceaușescu idejére emlékeztet, csak itt blokkházak helyett stadionok épülnek, viszont a házfalon a vakolat itt is ugyanúgy porzik, ha lövedék éri.
A blogokat, újságcikkeket középosztálybeli emberek írják - általában.
Közülük sokan olyanok, mint Marie Antoinette - nincs kenyere a népnek?
Hát egyen kalácsot!
A szegény lassan már írni sem tud, és akinek kommunikációs problémái vannak, az ütni fog, mert ahhoz ért.
A mai helyzetben markáns változásra várni - illúzió.
Legfeljebb az amerikai elnökválasztás hozhat be új elemeket ebbe a mocsárba, de hogy azok kinek az érdekeit fogják szolgálni, az ma még titok.
Már az is pozitívum lesz, ha nem gyorsulnak fel a harmadik világháborúhoz vezető folyamatok.
Sok optimizmusra nincs okunk.
De azért jó lenne nem eljutni odáig...
:O)))
Mostanában keveset cigányozunk, jobboldali barátaink el vannak foglalva a migráncsokkal, másrészt meg saját hősiességükkel, mellyel - és entestükkel - megvédik Európát tőlük.
Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát
Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb...
Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai...
A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
De vissza a cigányokhoz.
Két dolog miatt érdekes a téma.
Egyrészt "A cigányok felhasználása szavazatoptimalizálási céllal" címen meghirdetett állami projekt miatt, mely némileg humánusabb a fémdobozos kiszerelésben forgalmazni tervezett "Brown flesh for the lions" konzerveknél.
Miután szeretett vezérünk, az Egyfejű Sárkány kissé elbizonytalanodott a népszavazás kimenetelét tekintve, hát minden eszközt fel kíván használni arra, hogy a népszavazási részvétel teljes legyen, mint a foglalkoztatottság.
Tudja, hogy nincs az a szavlejárt száraztészta-mennyiség, ami ezt szavatolhatná, de azt is tudja, hogy ebben a pitypangoktól övezett kis paradicsomban a tudatmódosítás könnyebben megy, mint a halódó nyugati államokban, itt magyarember a génkészletével együtt ajándékba kapja a valóságon való felülemelkedésre való képességet.
És ez nem csak a régi magyarokra érvényes, de - talán még fokozottabban - az újmagyarokra is, akik különösen fogékonyak a szép, színes mesékre.
Emellett felettébb pragmatikusan közelítik a világot, tehát ha az éhenhalás és a szavazat eladása + egyszeri jóllakás között kell választani, akkor - még, ha tudják is, hogy maguk és gyermekeik jövője ellen szavaznak, ami nem biztos, hiszen ez az egész csak gádzsó trükközés - az azonnali, egyszeri jóllakást választják az éhenhalással egybekötött seggberugdalás helyett.
Szeretett Vezérünk ezért elrendelte, hogy a cigányok között a tömegpropaganda középpontjába a segélyt a cigány elől elevő migráncs fertelmes figuráját kell állítani, aki miatt neki kevesebb segély fog jutni, jóllehet ennek lassan fizikai korlátai lesznek.
De hát mára már tudjuk, hogy az atomnál is vannak kisebb részecskék, például a kvarkok, hát miért ne lehetne a jelenlegi szociális támogatásnál is kisebb támogatás - elméletileg?
Nevezzük kvarglinak, ennek legalább van értelme, és a szaga maga a mai magyar szociális valóság esszenciája.
Némileg nehezíti a helyzetet, hogy a feladatra légalkalmasabbjainkat dugdosni kell az újságírók elől, de hát a kihívások azért vannak, hogy megfeleljünk nekik, és pótolhatatlan ember talán egy, ha van az országban és az is emberfeletti...
Így aztán a tervek szerint a cigányok szépen, rendezett sorokban, mint libák a gúnár után menetelnek majd szavazni az Egyfejű etnikai helytartója után, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Uzsi bácsinak.
Személye a hónap végén és a hónap elején megkerülhetetlen, mint Orbán számára a Horn-fok.
Utána lesz birkapörkölt, tablettásbor, sör, énekelnek kazettáról a Kisgrofoék, lesz tánc, tea, aprósütemény meg bicskázás, és ha nem lesz emberhalál, másnap megismétlik a rendezvényt.
Gyönyörű lesz és demokratikus, a mozdonyszőke potentátok elégedetten böfögve paroláznak a végén Leoncióval, a helyiérdekű Isaura pedig csábosan kivillantja mind az öt fogát.
Ha ezután sem nyer a Vezér, hát sohasem...
A másik ok a cigánykérdés felmelegítésére, hogy az Európa Tanács vizsgálatot folytatott a nemzeti kisebbségek helyzetéről.
Az MTI közleményt adott ki ezzel kapcsolatban, a megállapítások között szerepel, hogy a romák Magyarországon az élet minden területén hátrányos helyzetben vannak.
"A közel 50 oldalas értékelésben kiemelték, hogy a hatóságok erőfeszítései ellenére a magyar társadalomban még mindig jelen van egyfajta idegenellenes, intoleráns hozzáállás, különösképpen a romákkal szemben. Az utóbbi években több esetben is a származásuk miatt bántalmaztak romákat Magyarországon, egyes radikális pártok és mozgalmak továbbra is gyűlöletet keltenek a népcsoport tagjai ellen."
Nekem ezzel a megállapítással két bajom is van.
Az egyik, hogy - nehezen hihetem, hogy ezt írták le - a hatóságok erőfeszítéseiről szóló részt cizellálhatták volna jobban is, például milyen erőfeszítéseket tettek a hatóságok az utóbbi negyedszázadban, azon kívül, hogy felmásztak a rőzsetolvaj cigány hátára, mikor át kellett kelni az úton található pocsolyán?
Vagy például, amikor megbírságolták a kerékpárja miatt, mert nem volt a kormányon csengő?
Vagy amikor belelőtt a cigányba a mezőőr?
Azt hiszem, ettől az erőfeszítéstől senkinek nem lesz jobb, sőt, a helyzet csak egyre rosszabb lesz.
A másik, ami zavaró, a cigányokkal kapcsolatban idegenellenességet emlegetni.
A cigányok évszázadok óta élnek velünk, magyar identitásúak, magyar anyanyelvűek, és attól tartok, hogy sok cigányellenes politikus felettébb meglepődne, ha utánanézne saját származásának, merthogy valószínűleg több cigány Szegedi Csanád van közöttük, mint gondolnák.
Érdemes lenne ezen elgondolkodni, meg ezen az egész problémán, melyet a magyar állam ma államilag elfogadottan szegregált, és alacsony színvonalú oktatással akar felszámolni.
Nem mondom, hogy könnyű a probléma, de neki kellene látni egyszer már komolyan foglalkozni vele, például azzal kezdve, hogy meghatározzuk: kit is nevezünk cigánynak?
Aztán - ha egyszer előre akarunk lépni - bele kell törődnünk, hogy néhány generációt visszafordíthatatlanul elvesztettünk, viszont minden erőt, eszközt, erőforrást a gyerekek felemelésére kell fordítanunk.
Ha a cigányságot, mint vélelmezett és általánosított életvitelt, életmódot, társadalmi helyzetet kezeljük, akkor talán még azt se kell vizsgálnunk, hogy ki barnult szoláriumban, ki meg gyárilag napbarnított.
De kezdeni kell valamit ezzel a gonddal, és ennek semmi köze a migránsokhoz, meg a migránsokra fordított költségekhez, melyek beszedését Nagyurunk úgyse feledi, hiszen kell a pénz, a pereputty százlábú, ahogy elnézem...
Nem hiszem, hogy az Európa Tanács Kisebbségvédelmi keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága elégedett azzal a válasszal, melyet a magyar kormány adott az értékelésre.
Talán nekünk sem kellene elégedettnek lennünk vele...
:O)))
Sok helyen lehet olvasni a kétségkívül rokonszenves, de velejéig idealista és naiv véleményt, hogy bajaink oka a pártok és híveik képtelensége a megegyezésre.
Merthogy akkor jön el itt a Kánaán, ha mindenki egy jobb országot akar, melyben nem is lesz szükség a pártok által gerjesztett mesterséges megosztottságra, fejünk felett száll a kékmadár, és a váci fegyintézet fúvószenekara a szentek bevonulását abszolválja vasárnaponként.
Okos, tisztességes emberek kábítják magukat és egymást hasonló szövegekkel, jóllehet ezzel csak azt bizonyítják, hogy nem ismerik a társadalmak történetét, működését.
Ameddig két ember él a Földön - tegyük hozzá, két jószándékú, tisztességes ember - addig mindig különbözni fognak a vélemények arról, hogy hogyan kellene létezni és ügyködni a társadalomnak.
Az egyikük az almát akarja megenni, másikuk a kígyóra vágyik, aztán vagy meg tudnak egyezni, vagy jön Gábriel a lángpallosával és világgá kergeti őket.
Szóval, ne éljünk álomvilágban és ne akarjuk a pártokat kikiáltani bűnbaknak, ne akarjunk pártok nélküli társadalmat bütykölni, már persze, ha demokráciában szeretnénk élni.
Képzeljük el a társadalmat úgy, mint egy nagy-nagy piacot, ahol a kofák (ezek a pártok...) hangosan óbégatva kínálgatják portékájukat.
Ezzel idáig még csak rendben is lennénk, de a magyar piac érdekes hely, itt nem nézegeti senki az árut, itt az árust nézegetik, és ha az szépen óbégat, attól megveszik a lottyadt paradicsomot is, örömmel.
Némelyik kofa olyan ügyes, hogy el tudja még azt is hitetni, hogy akkor jár jól a naccsocsosasszony, ha nem is jár piacra, hanem csak az ő kertjében felállított standot keresi fel, mert ott ő garantáltan szép és jó árut árusít, emellett árengedményt is ad, minimálisan harminc százalékot, plusz rezsicsökkentést.
Sajnos, a kedves vevő nem ismeri fel, hogy ahol egyetlen eladó árul, ott az árat is egyetlen eladó határozza meg, és miután mástól nincs mód vásárolni, ezért aztán határt csak az eladó lelkiismerete szab, ha van neki olyan.
Általában nincs, ezért aztán rohadt drágán méri a kukoricát, a vevő libája meg éhendöglik, de nem érdekes, mert ez a kofa minden pénzt megér, és tőle garantáltan magyar árut vehetünk, nem mindenféle dán meg holland, osztrák, svájci meg német szemetet.
A társadalom működése nem a szép lózungokon múlik, azon sem, hogy minden szirre-szarra nemzetiszínű zászlókat aggatunk, vagy ezt a nemzeti szimbólum leértékelésének tartjuk, a társadalmat ugyanis érdekek működtetik, melyeket normális esetben a pártok fogalmaznak meg és képviselnek.
No, nem nálunk, mert itt érdekeket emlegetni hazafiatlan tett.
Mégis, csak akkor fogunk előrelépni, ha elfogadjuk és bevalljuk, hogy más az érdeke a közmunkás Lacinak, Nórinak, a műkörmösnek, Ica nővérnek a szájsebészetről, Nagy Jóska nyugdíjasnak, meg a polgármesternek, a nagyvállalkozónak, de legfőképpen Orbánnak.
Ők mindahányan magyarok, és ez már önmagában is szép dolog, de ha Orbán abból lesz gazdag, hogy sok-sok közmunkás szegény marad, akkor magyarságunk ténye legfeljebb egy háború esetén lehet kohéziós erő, békeidőben nem írja felül sem az egyéni, sem a csoportérdekeket.
Ezért is kell állandóan harcolnunk, nehogy ideje legyen Nórinak meg Ica nővérnek elgondolkodnia azon, hogy felemelő dolog ugyan magyarnak lenni, de azért jó lenne valamelyes kis létbiztonságban és csipetnyi jólétben élni...
Szóval, kellenek a pártok, méghozzá vagy olyanok, melyek társadalmi csoportok érdekeit fejezik ki, vagy választási pártok, melyek egy választási ciklusra előre állapítanak meg elérendő célokat, aztán jöjjön a politikai harc.
Ehhez persze elsősorban a pártokon belül kellene rendet csinálni, de ez meglehetősen nehéz lesz, hiszen a választó belefáradt a sok néphülyítésbe, és már annak se hisz, akinek hihetne.
Az olyan férfira emlékeztet, akit megcsalt a felesége, elváltak, kisemmiztek, és meggyőződéssel állítja, hogy minden asszony egy büdös durva, pedig hát természetesen vannak kedves, tisztességes asszonyok is, akik kitartanak párjuk mellett, és ugyan ők is megcsalják a férjüket, de eszükben sincs válni, kisemmizni meg aztán végképp nem akarják...
Abban igaza van a választónak, hogy a pártok nálunk zuhanórepülésben vannak, az egyik a maffia segédcsapata, a másik a klérus naftalinszagú kiszolgálója, a harmadik nemigen tudja magáról, hogy mit és kiket is akar képviselni, de a pénzt nagyon szereti, a negyedik azon küszködik, hogy mit rákentek a századok, lemossa a gyalázatot, az ötödik azt a feladványt akarja megoldani, hogy hogyan lehet nyilas - micimackó-jelmezben.
És vannak, akik látva a vergődést, olyan pártok akarnak lenni, akik nem pártok, vezetőik önjelölt, jobb sorsra érdemes, ám zavaros gondolkodású váteszek, a futottak még kategóriából.
A rendrakást itt kellene kezdeni.
Leszámolni az illúziókkal, az amatörizmussal, a vezérekkel, a kilóra megvehető politikai hullákkal, a bűnözőkkel.
Ameddig a pártok nem tesznek rendet a saját házuktáján, addig a társadalomban sem lesz rend, mert nem lesz tisztességes érdekképviselet, csak önérdek-képviselet, nem lesz politikai kínálat, csak pénzvadászat, politikai jelmezben.
Ezen kellene töprengeniük fizetett forradalmárainknak, ha meg akarnak szabadulni a maffiától.
Ehhez persze bátorság és következetesség kellene.
Talán egyszer szert tesznek rá - de akár rá is lehetne szorítani őket...
?
:O)))
