De most, mikor Biden pisilés után kilépett a szekrényből és hirtelen felindulásból lemondott arról az ötletéről, hogy indul az elnökválasztáson, a blogger ébersége az egekbe szökött.
Nekiláttam hát tanulmányozni annak nem is olyan egyszerű személyiségét, aki ezidáig egy demens kormányzásának kormányzásával volt elfoglalva.
Demens embert irányítani nem egyszerű dolog, legalább is rokonaim véleménye szerint...
De van jóbarátom is, aki - mikor már a férj végérvényesen kudarcot vallott - megpróbálta felkísérni lakásába szerencsétlenül járt barátnőjét, aki a második emeleten lakott, de az első emeleten általában megunta a lépcsőmászást, és mindenáron be akart menni a részére rokonszenvesnek tünő lakásba.
Hogy Biden ilyen okosan döntött, abban valószínűleg egész környezete, így alelnöke munkája is benne van.
És hát eleinte akadnak világos pillanatai is a betegnek, amikor felelősséggel tud választani az állami dísztemetés és a békés, nyugodt elbutulás között, mikor minden nap új ismeretségeket köthet mindig új és új emberekkel.
A tévedésem abban állt, hogy a Kamala nevet - tévesen - a camel szóból véltem származtatni, és felettébb örültem, hogy végre egy rokon felelős állami pozícióba kerülhet, ha nem is nálunk, hiszen itt már az ilyenek mind-mind be vannak töltve.
Gondoltam esetleg nevemre veszem és innen már csak egy lépés a kérés, hogy ugyan hugom, tőkésítsél már fel egy kicsinyt, és egyel több tántoríthatatlan híved lesz.
Hű leszek hozzád. mint Szili Kati a szocialista eszmékhez, mint Gergő a politikai megállapodásokhoz, mint Viktor az aranyhalhoz, melyet a három kívánság teljesítése után megpucolva, beirdalva, paprikás lisztben megforgatva nyárson megsütögetett és jó étvággyal elfogyasztott.
Nem, Kamala neve sajnos nem a teve nőnemű alakja, a Kamala jelentése: lótuszvirág.
A virág maga a szimbolumok királynője, többezer éve része a keleti kultúráknak Egyiptomtól a hinduizmuson keresztül a buddhizmusig, emellett India és Vietnam nemzeti virága.
Nem is csoda, hogy ilyen képességekkel szimbólum lett belőle.
Hogy Kamala Harrisból lesz-e vajon szimbólum, az még erősen kérdéses, de minden ellenkező híresztelés dacára Trump rémálma lehet.
A világ reménybeli, narancssárga hajú ura számára az lett volna az optimális megoldás, ha Biden még egy darabig bírja a szlalomozást beszédei után a konyha és a gardrób között, néhányszor még összekeveri Zelenszkíjt Putyinnal, alelnökét a kínai vendéglőssel, majd elismeri vereségét.
Amerika a II.világháború óta rengeteget változott, a 18 éven aluli lakosság körében már nem a fehérek a domináns etnikai csoport, és ez a tendencia - úgy tünik - megállíthatatlan.
Ez pedig nem túl jó hír Trumpnak, hiszen a latinók, az indiai gyökerekkel rendelkezők, a szinesbőrűek szavazatait valószínűleg elviszi a jamaicai-indiai gyökerekkel rendelkező Kamala Harris, és ha megválasztják, akkor ugyan szinesbőrűként nem, de nőként első lesz az elnökök sorában.
És ha ehhez még bekalkuláljuk Michelle Obama belengetett indulási lehetőségét is, hát nem lennék szívesen Trump helyében.
Volt hajdan egy vicc, angolul jó...
: Az első amerikai űrhajóst faggatja az Elnök:
- Did you meet with the God??
- Yes Sir!
- And?
- The God is black!
- Yes, she is...
Az Isten fekete.
És nő.
Szóval, ha nem is Istennel, de veszélyes kihívóval találkozik Trump, és bármekkora is az önbizalma, indulhat a majré, merthogy nem csak a szavazásra jogosultak létszáma számít, de a szavazási hajlandóság is.
Érheti meglepetés azokat, akik ma Trumpra fogadnak, és a világ is megváltozhat kissé, ha a volt alelnök megválasztása bekövetkezik.
Nagyon nem, mert maga az, hogy egy jamaicai-indiai házasság gyümölcse eljutott a fehér Amerikában idáig, komoly kompromisszumkészséget feltételez, de hát végül is a politika a kompromiszumok művészete.
Ahogy azt se kell komolyan venni, hogy Trump huszonnégy órán belül véget vet az ukrán konfliktusnak, azt is hiba lenne hinni, hogy Kamala Harris azonnal leállítja Ukrajna támogatását, lévén benne is megvan a ruszofóbia nyugaton kötelező minimuma, no meg az a küldetéstudat, ami Amerikát jellemzi.
Mindenesetre az egész helyzet jól illusztrálja, hogy a világ megváltozóban van, és talán előnyére.
Ma még lehetetlen megjövendölni, hogy mi lesz a vége ennek a folyamatnak, de az biztos, hogy a mai állapiotoknál akár jobbak is jöhetnek, még ha nem is rövid távon.
Mi meg - jobb híján - várunk és szemlélődünk, az ostobábbja meg ficereg, mintha tudna változtatni a dolgokon.
Trump jó a világnak?
Szerintem nem.
Kamala Harris jó lenne?
Nem lehet tudni, de Trumpnál jobb - talán.
Ha belekalkuláljuk viszont, hogy az utóbbi időknek Trump az egyetlen amerikai elnöke, aki senki ellen nem indított háborút, elbizonytalanodik az ember.
Kamala Harrist nem ismerjük, de ha eszünkbe jut Biden külpolitikája, kissé megtörik az optimizmusunk.
És akkor a többi politikusról még szó sem esett.
Várunk.
Bolond ez a világ...
:O)))