FIATAL ZENÉSZEK TÜRELMETLENSÉGE

Vagy a menet közben megöregedett zenészek bölcs előrelátása az oka, hogy még ez az előválasztás se tudott normálisan végiggurulni, bele kellett rondítani azoknak, akiknek azért is kevés kockázatot kellett csak vállalniuk, mert a miniszterelnöki posztra annyi az esélyük, mint hajdan Szálasinak volt a főtárgyaláson...
Egyre inkább az az érzésem, hogy az előválasztás résztvevői közül néhányuknak az a célja, hogy megbontsa az ellenzék egységét, mondjon hivatalosan bármit is.
Nagyurunk megmondta a nyugati újságíróknak: ne azt nézzék, amit mond, azt nézzék, amit tesz.
Igaza volt, és ezt kell néznünk a saját csapatunkban is.
Ketten lógnak ki látványosan a csapatból, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András.

Márki-Zay mögött feltehetően egy ugyanolyan, vagy ugyanaz az értelmiségi csoportosulás állhat, mint állt hajdan Róna Péter mögött, a módszer is szinte ugyanaz: hangsúlyozza a pártoktól való különállást.
Mindenki számára alkalmas jelöltté igyekszik pozícionálni magát, kiemelve magas végzettségét és diplomái számát, még ha Oxfordra nem is tud hivatkozni.
Van egy társadalmi réteg, mely ettől üzemszerű megbízhatósággal ejakulál, nők esetében egész testében rázkódó, sikítozással felturbózott orgazmust él át, de az átlag-választó ettől nem esik transzba.
A választó ugyanis ugyanis látott már multifunkciós csavarnyúzót, mely egyben sörnyitó, fúrógép, vibrátor, önvédelmi fegyver, fűnyíró és almareszelő is, mely a prospektusban remekül mutat, de a gyakorlatban valamennyi funkciójára alkalmatlan, kivéve önvédelmi feladatát, mert ha hozzávágják ahhoz, aki megvételre ajánlotta, akkor egészen szép eredményeket lehet vele elérni.
A választó mindössze egy vezetésre alkalmas személyt keres, az se baj, ha karizmatikus kissé, de leginkább egy gyakorlatias jelöltre vágyik, az pedig nem hatja meg, ha valaki néhány évig egy multinál dolgozott senior polcmenedzseri funkcióban, továbbá a gyermekek száma sem képez politikai potenciáról meggyőző tényezőt, jóllehet a buzgalom mindenképpen dicséretes.
Mindenesetre javára írható, hogy szűkebb hazájában már bizonyított, igaz, hogy az ellenszelét se mondhatjuk cunaminak, már ha a politikai ellenszelet a Karácsony Gergely által megélt széljáráshoz  viszonyítjuk.
Ha valaki a lágyabb kenyér beszerzésének céljából hazájától távol kereste kenyerét, az is adhatott egyfajta tágabb világlátást, de azért a transzszibériai expressz hálókocsi-kalauzait sem szoktuk Marco Polóval együtt emlegetni.
Ami a lényeg: hősünk egyetlen feladatra alkalmas - az előválasztás szétzilálására, manipulálására,  amit szorgalmasan gyakorol is két dolgos önfényezése között.
Szerepe akkor lesz igazán fontos, amikor kiesik az első fordulóból, és híveit megkísérli arra a jelöltre hagyni, aki a leginkább alkalmas arra, hogy Orbán szecskát aprítson belőle egy esetleges választási győzelme után.


Fekete-Győr András mozgalma a korai Fidesz megismételt és korunkhoz igazított változata. Vélhetőleg ez a mozgalom sem szűznemzés eredményeként jött létre, inkább a klónozásra tippelnék. Cél a nyeretlen kétévesek begyűjtése az akolba, valamint a demencia határán tévelygő nagymamák és nagypapák számára megadni az utolsó lökést a teljes meghülyüléshez.
A vezérmotívum az, hogy ezek a derék fiatalok még nem loptak, szűzies tisztaságukban olyanok, mint a bárányok, csak ezek nem hallgatnak, hanem jelszavakat skandálnak.
A miniszterelnök-jelölti vitán remekül érezhető volt, hogy Fekete-Győr Andrásnak az égvilágon semmi mondanivalója nincs a társadalomról, bár ez még nem is az előadás nyitánya, csak hangol  zenekar.

Hogy mi lenne, ha nyerne, hát nem kell hozzá dús fantázia, hiszen tudjuk - egyszerűbb az igét hirdetni, mint ragozni, de nála még az igehirdetés is akadozik.
Viszont maga az ige is necces, különösen, amikor mindenkit egy kalap alá véve hirdeti, hogy itt rajtuk kívül senki nem alkalmas az ország vezetésére, mindenki tróger és tolvaj, itt lenne az ideje, hogy belefeküdjenek a sírjukba és hagyják, hogy végre ők vezethessék az országot.
Volt errefelé már ilyen, a nép be is nyelte a maszlagot és hatalomra segítette a tisztakezű ifjakat , akik azzal kezdték, hogy ellopták a Tisztiházat, aztán a bevételt ellopták egymástól is és vettek belőle egy kőbányát a legtisztább kezű szabadságharcosnak, aki lángpallossal verte ki hazánkból az oroszokat, - még éppen utolérte őket Záhonynál.
Azóta már nem csak egy kőbányát lopnak, ellopják hozzá a hegyet is, miközben bekalandozzák a politikai világegyetemet, és megállapítják rólad, hogy te Jumurdzsák egyenesági leszármazottja vagy, de hát ha valaki, hát ők tudják - Ali baba és tettestársai ismerik saját népüket, mint a tenyerüket...
Fekete-Győr meg csinos gyerek, a bölcsész-lányok álma, arcéle markáns, hangja zengő, esze mint a beretva, pedigréje kifogástalan, rendszerfüggetlenül használható, belevaló gyerek.
Ez a Hadházy-trükk is milyen jól bejött neki, mintha csak a Fidesz találta volna ki...

Szóval, oda kell figyelni, különösen a miniszterelnök-jelölt kiválasztásánál, ki mellett kampányolnak, mert aki elnyeri tetszésüket, az lenne Nagyurunk számára a legkönnyebben legyőzhető jelölt.
De lehet, hogy tévedek, errefelé tévedhetetlen ember utoljára vasárnap járt, hét órát töltött nálunk, Orbán úgy lesett rá, mint rá szokott Farkas Flórián.
Uram, irgalmazz nekünk!

:O)))

ÉRCSÜK MI A VICCET, CSAK NEM SZERESSÜK!

Imígyen tájékoztatta az egyszeri rendőr a rendőrviccek virágkorában az intézkedés alá vont  fiatalkorút, és hát most én is így lennék valahogy, ha képes lennék megérteni Veres Éva írását az Élet és Irodalom visszhang rovatában, de nemigen megy.

Valószínűleg az az oka, hogy a hajdani KISZ-führerek erőltetett jópofizása végletesen és végzetesen eltorzította lelkem, de rettenetes bosszút álltam: kisebbfajta KISZ-führerként magam is erőltetetten jópofiztam, mert valaki (esetleg Rákosi Mátyás ) azt mondta, ez a menő, márpedig ő csak tudta, hisz személyében maga volt a Menő (Roth) Manó.

Csak tudnám, melyik KISZ alapszervezetben tapasztalta meg ezt a dolgot az akkor még hamvasan fiatal és gyárilag biztos humorérzékkel rendelkező szerző, aki megfelelőnek találta a mai politikai  helyzetet ahhoz, hogy egy lábbal két feneket rugdosson.
Az egyik a létező szocializmus ifjúsági szervezetének bánatos ülepe, a másik Gyurcsány Ferenc mindenféle értelemben sokat próbált testrésze, melyet elvtársai éppen olyan hévvel rugdostak lemondása után, mint amilyen lelkesen nyalták annak előtte.
Persze ezeket a dolgokat csak periférikusan említeném, a téma itt Gyurcsány Ferenc mosolygós nyilatkozata, melyben arra biztatta a Fidesz nevű orbánviktor vazallusait, hogy kezdjék el gyakorolni a börtön-morzét, merthogy egy kormányváltás után ez felettébb hasznos lesz nekik.
Szerintem is, de kit érdekel a nép egérszürke bloggerének véleménye, mikor el lehet olvasni a liberális értelmiség véleményformálóinak kissé doktriner, nagyon elméleti és roppant káros véleményét is.
Róluk mindig a hajdani úrilányok jutnak eszembe, akik a vonatkozó téves általánosítás szerint zsebkendővel fogják partnerük csúnyáját, ahelyett, hogy marokra kapnák, mint rosszlány a liliomot.

Mit tegyünk, van egy magyar értelmiségi kör, mely ki nem állhatja Gyurcsányt, aki csinálhat bármit is, mindig rosszat fog csinálni, aki minden bú, bánat és baj ősforrása, aki maga a despotizmus, hiszen fel se merülhet szar emberi minőségű párttársainak, vagy a vele kéz a kézben kormányzó - mára már nem is büdös - hulla felelőssége.
Az összeszáradt hulla az SZDSZ, melyről egy mai fiatal már azt se tudja, hogy létezett egy ilyen nevű párt valaha.
Ellenben Gyurcsány Ferenc nagyon is virulens ma is, olyannyira, hogy az ellene folytatott lejárató kampány hevessége alig marad el a 2006-os puccskísérlet utáni évek hasonló akcióinak hevességétől, melyhez a magyar értelmiség színe-virága (büdöske, nebáncsvirág, macskagyökér, tengerparti iringó, stb...) boldogan kontrázott, és zsigeri gyűlöletéről máig képtelen lemondani.
Nem is csoda.
Érzik a szellemi fölényt, és ezt egy a saját agytekervényeiből élni megkísérlő értelmiségi személyes sértésnek veszi, mert tudja, hiába idézgeti a hajdani nagyok összes műveit, attól ő még egy önálló gondolatot nemigen tud kiizzadni magából...
Pedig a mai politikai helyzetet - egy ütőképes ellenzék összehozását - nagyrészt Gyurcsány hozta létre, de persze a hála nem politikai kategória, mint tudjuk...

Mindenesetre a szerző igen koherens gondolkodással rendelkezik: egyrészt Gyurcsány egy humorérzék nélküli tahó, másrészt meg Kovács Zoltánnak nincs igaza (nincs hát...), amikor a helyzet megoldását a bíróságokra hagyná, merthogy a jelenlegi nomenklatúra tagjaiban kis félelmet kelteni kimondottan hasznos.
El kellene végre döntenie a kedves szerzőnek, hogy akkor most melyik könyvekből is kíván dolgozni, mert a Mein Kampf, a Sto gyelaty és Görög Ibolya protokoll-tankönyvének összegyúrása még a víz felszínén döngő léptekkel gyalogló Nagyurunknak se megy zökkenők nélkül.
Szóval, hagyjuk békén Gyurcsányt, foglalkozzunk inkább a jövővel, de még véletlenül se fogadjuk meg a szerző tanácsát egy elszámoltatási tervezet közkinccsé tételéről, hiszen ezzel azt ki is dobhatnánk a szemétbe.
És hát várjuk meg, ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt, mert ehhez is igazítani kell a jövőt, mert máshogy harcol egy nehézsúlyú profi ökölvívó és máshogy egy judoban jártas harcművész - pedig mindkettő győzhet, mégis egészen más feltételek kellenek ehhez.


Ma este miniszterelnök-jelölti vita, érdeklődéssel várom.
Aztán majd eldöntjük közösen, kinek van legnagyobb esélye legyőzni a csüngőhasú maffiózót.
Ha meglesz majd  végeredmény, akkor természetesen beállok az előválasztás nyertese mögé. Remélem, ti is.
Ha nem, akkor ez az egész sok hűhó volt - semmiért.
Kár lenne...


:O)))

AZ ÉN KIS KONTEÓM

A konteó kifejezés az angol "conspiracy therory" - összeesküvés-elmélet kifejezés rövidítése, melyben annak kiötlője magyarázatot próbál adni a közélet egyes nehezen érthető, vagy titkolt történéseire.
Konteó van száz és ezer, igazságuk nemigen bizonyítható, legfeljebb csak utólag, a feltételezett szándék valóra válása után, de az emberiség már csak ilyen kíváncsi népség, szereti megérteni a történéseket, és ha nincs valós, de legalábbis hihető magyarázat, akkor be akar kukucskálni a színfalak mögé.
Ha erre nincs módja, akkor addig spekulál, ameddig nem talál valamilyen számára is elfogadható magyarázatot, még ha konkrét bizonyítékok elmélete helyességére nem is állnak rendelkezésre.
Összeesküvés-elmélete jóformán mindenkinek van, csak nem mindenki hirdeti azt egzisztenciális vagy egyéb megfontolásokból, de a jelentősebbeket azért általában ismerjük. Tudunk azokról, akik abban hisznek, hogy a világot a zsidók irányítják, esetleg a Bilderberg-csoport, a levegőben szálló repülőgépek kondenz-csíkja pedig tudatmódosító anyagokat permetez a fejünkre, vagy éppen a koronavírust, mely az emberiség felesleges részének kiirtását szolgálja. 
Mindenképpen titkokról beszélünk, vagy olyan dolgokról, melyekről a szokványos magyarázatok nem mindenkit győznek meg, ami nem is csoda, hiszen évtizedek tanulása kell ahhoz, hogy egy ember többé-kevésbé megértse a Golf-áramlat időjárásra gyakorolt hatását, hát még azt, hogy mi lenne a következménye annak, ha az áramlat iránya megváltozna, és hogy miért is változhatna meg, ha megváltozhatna egyáltalán.
Az ember fél az ismeretlentől, szeretné a világot leegyszerűsíteni, de ez nem mindig sikerül, merthogy a világ nem egyszerű, inkább egyre bonyolultabb és összetettebb rendszer, melynek elemei nem minden esetben illeszkednek az elképzeléseinkhez.
A konteók egy része a politika területén virágzik, ennek egy kis kertecskéje a magyar belpolitika sívó homokján ad termőföldet a színes virágú összeesküvés-elméleteknek, melyeket hirdetőik természetesen igaznak vélnek, csak éppen az igazuk bizonyításával vannak nehézségeik, mint ahogy az én kis konteóm sem biztos, hogy teljes mértékben igaz,  de akár részben, vagy a maga teljességében igaz is lehet, függetlenül attól, hogy ez véleményem szerint kedvező vagy sem az általam preferált politikai oldal számára.

Nézzük hát a dolgot konkrétan, már amennyire egy konteó tekintetében konkrét dolgokról beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy a Fidesz névre hallgató Orbánviktor mindent megtesz azért, hogy hatalmát a 2022-es választások után is  szinte bármi áron fenntartsa, hiszen pontosan tudja, hogy a hatalom átengedése ellenfelei kezébe az ő politikai végét jelenti, egy számára elképzelhetetlen esetben akár személyes szabadságának végét is.

Tudja azt is, hogy számára kedvezőtlenül alakult a bel és külpolitikai környezet, és nem az a rabló, aki tétlenül várja, hogy a csuklóján kattanjon a bilincs, nem egy mártír-típus.
A helyzetre úgy készül fel, hogy egyrészt feltőkésíti a Mészáros Lőrinc és házatája névre hallgató Orbánviktort, zsoldosaival és vazallusaival megszállja az állam stratégiai pontjait, minden létező pénzt besöpör valamelyik zsebébe és erősen reménykedik abban, hogy ellenfelei nem találják meg az itt-ott elásott pénzeket.
Emellett bízik abban, hogy egyetlen ellenfele sem akad, aki olyan gátlástalan lenne, mint ő, merthogy ő nem szeretne erőt látni magával szemben még a távoli kanyarban sem.
Számára az ideális ellenfél a doktriner, széplelkű liberális, aki bízik abban, hogy a hiénából vegánt tud nevelni, a BMW macsó lovasából bringásbarát demokratát, olyat, aki két ütésváltás között a pitypangra borítja két óvó kezét, szét ne fújja a szél a szépséges termést.
Ebből a  típusból a demokratikus oldal dús készlettel rendelkezik, kik zömében azzal vannak elfoglalva, hogy könnyes szemekkel méltatlankodnak mikor kiderül, hogy ellenfelük a bicskát kezében nem a rózsák aktuális metszése céljából tartja.

Általában ott követjük el a hibát, mikor azt próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen politikai vezetőre lenne szükségünk, mert elveinkkel ellenkezik, hogy olyat jelöljünk meg, akinek a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse, de azért ha hirdetni nem is kell, tudni nem árt, hogy erővel csak erőt lehet szembeállítani.

Orbán ezt pontosan tudja, mint ahogy az összes egyeduralmat megvalósító zsarnok tudta Hitlertől-Sztálinig, utóbbi meg is érdeklődte, mikor a  római pápa tiltakozott valami ellen, hogy tulajdonképpen hány hadosztálya is van Őszentségének? 
Vezérünk felmérte a vele szemben felvonultatott kínálatot, és - gondolom - nem azt vizsgálgatta, hogy ki a legveszélyesebb rá nézve, hanem azt, hogy ki lenne számára a legkedvezőbb ellenfél.
Eleve kiesnek azok, akiket valószínűleg ő küldött - mint kiderült, őket a választói bölcsesség is kiszűrte.
Gyakorlatilag három kihívó-jelölt maradt.
Közülük Dobrev Klára szinte emészthetetlenül nehéz falat, hiszen felkészültségét vitatni nem lehet.
Politikailag - gazdaságilag pontosan tudja, miről beszél, háta mögött pénz is van, bizonyára van egy gazdasági kör is, melynek tagjait irritálja a telhetetlen  kisgömböc gazdaságpolitikája, voluntarizmusa, tolvaj és nepotista tempói.
Adott esetben még a Fidesz berkeiben is akadhatnak támogatói - nem minden jobboldali gazember, aki nem szeret széllel szemben pisilni, ugye...
Dobrev Klára személyes motiváltsága sem elhanyagolható, valószínűleg nem felejtette el a 2006-os puccskísérlet estéjét, mikor gyermekeire golyóálló mellényt kellett adni, nem felejtette el a rengeteg megaláztatást, melyet családilag el kellett szenvedni, és bizonyára az sem tetszik neki, mikor Gyurcsánynéként vagy a bolgár tehénként emlegetik kulturált fideszközeli megmondóemberek.
Nőből van, és a társadalom már nagyon vár valakire, aki emberszámba veszi a kisembert, kiáll a nők mellett és nem azzal van elfoglalva, hogy reggeltől estig vicsorogva gyűlölködjön.


Jakab Péter szintén nem könnyű eset, nem túl szélsőséges radikalizmusra mindig van rétegigény, emellett remek debattőr, személyes bátorsága sem elhanyagolható.
Nem is tud vele mit kezdeni kedvenc ellenfele, a nagybajszú házmester, érdekes megfigyelni, mikor szinte rázkódik az idegességtől, ha Jakab szólásra jelentkezik.
A rá kirótt bírságok kontraproduktívak, csak a személyes népszerűségét és súlyát növelték.
Rá nehéz rásütni a Jobbik tagjaira szívesen alkalmazott sztereotípiákat, végtére is milyen rasszista lehet az, aki cigány középiskolában tanított?
Sem a bátorságát, sem a politikai képességeit nemigen lehet megkérdőjelezni annak, aki egy szélsőjobb, gyakorlatilag neonáci pártot  be tudott kormányozni a jobbközépre, aki a helyzet követelésére felül tudott emelkedni a szűk pártérdekeken és képes volt kompromisszumot kötni korábbi ádáz ellenfelével is.
Ne feledjük, hogy a politika - azon túl, hogy a lehetséges művészete -, a kompromisszumok művészete is.
Ő az, akiről gesztusai alapján hezitálás nélkül el lehet hinni, hogy ismeri azt a közeget, melyből a szavazók jönnek, hiszen ő is egy közülük, és még csak nem is olyan csinált módon, mint a miniszterelnök, aki lassan több gondot fordít határon túli szavazói etetésére, mint ránk, akiknek ősei végtelen szégyenünkre Trianon napján a mai Magyarországon éltek és leszármazottjaikként itt élünk ma is... 


A gyenge láncszem itt Karácsony, és nem azért, mintha bajok lennének a képességeivel, jóllehet habitusa nemigen hasonlít egy ketrecharcoséra.
Gyengesége jelenlegi pozíciójából következik, rohadt nehéz egy majd' kétmilliós várost pénz nélkül vezetni.
Márpedig Orbán minden pénzt elvett Budapesttől, sőt elvette az önkormányzatiságát is és elkezdett kiépíteni egy párhuzamos közigazgatást, mindenféle jogköröket saját bandája kezébe adva.
Emellett persze naponta siránkozik, hogy Budapest koszos, rendezetlen, a hajléktalanok száma szaporodik, tehát Karácsony alkalmatlan a feladatára.
A helyzetet zömében a kormány okozza, jóllehet a mieink is besegítenek időnként, sajnos.
A város a csőd szélén áll, Orbán nem engedi kifizetni a jogosan járó összegeket sem, viszont a Várban számolatlanul szórja a pénzt a magyar Patyomkin-falu álműemlékeinek létrehozására.
Ha azt akarja, hogy választási ellenfele a könnyen támadható Karácsony legyen, akkor első számú ellenfelévé kell tennie, mert ezzel bizonyítja a demokratikus oldal választói számára alkalmasságát a győzelemre.
Tudja, hogy ellenfele személye most kerül kiválasztásra, most kell támadnia, most kell azt az illúziót keltenie, hogy tart tőle, jóllehet - szerintem - nem ez a helyzet. 
Karácsony egyébként egy pesti ember számára rokonszenves személyiség, a nők is kedvelik - vékony, magas a jó kakas, ugye...
Nem csak okos, annak is látszik - de ez a falvakban nem mindig erény, arrafelé jobban szeretik, ha valaki ki tudja húzni a farkánál fogva a disznót az ólból vágáskor, helló Röfi!
Olyan, mintha minden meglenne benne, ami Orbánból hiányzik, és minden hiányozna belőle, ami Orbánban megvan, talán ez is az oka népszerűségének.
Ehhez még egy kis üldözés miatt kiváltott dac és szolidaritás, és már meg is van az Orbán számára kedvező jelölés.
Hozzátartozik kis összeesküvés-elméletemhez az is, hogy a Csüngőhasú valószínűleg ügynököket telepített a demokratikus oldal prominensei közé.
Ahogy ma is nehezen hiszem el, hogy például Fodor Gábor vagy Schiffer András nem feladatot hajtott végre, úgy a mai ellenzéki jelöltek között is vannak, akik számomra gyanakvást keltően politizálnak.
Hogy kinek javára lépnek majd vissza, talán megmagyaráz egyet-mást, mindenesetre a java még csak ezután jön.
Azon roppantmód csodálkoznék, ha Orbán emberei nem az egység szétrobbantásán dolgoznának az utolsó percig.
Aztán, ha végképp szorul a hurok, választ a 133 bátor egy felülmúlhatatlan köztársasági elnököt és ad neki jogköröket is hozzá, gazdagon...

Mindenesetre mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt az előválasztáson, és a számára kedves jelöltre adja a szavazatát.
De arra is, hogy az eredményhirdetés után mindahányan szavazzunk az előválasztás céljának megfelelően, hiszen a legfontosabb mégiscsak a maffiaállam felszámolása lenne.
Ebben reménykedjünk, ezért dolgozzunk.

:O)))

A NEMZET MEZTELEN

"Nagyapám úgy nevelt, hogy a nemzeti mezben pályára lépő sportolóknál fontosabb nem képzelhető el. Azt nézni kell, ismerni kell őket, mert ők mi vagyunk" - osztotta meg a titkot szeretett miniszterelnökünk, mely szerint a kedves nagypapa szellemi horizontja - annak dacára, hogy inszeminátorként kereste a napi betevőt - jelentősen túlterjedt a koca seggétől a tehén hátsójáig terjedő világmindenségen.
Hónaljig a tehénben megoldotta népünk identitási problémáit és a lélekvándorlás máig tisztázatlan kérdéskörét is, képességes unokája pedig szétszerelte az országot – nagy kár, hogy az összeszereléshez nem ért…
Jómagam bizonyára fordítva vagyok bekötve, mert kapásból tudnék ezer dolgot felsorolni, melyek fontosabbak az ezer méteren ballábon ugrálás magyar csúcstartójának teljesítményénél - nemzeti mez ide-oda.
Persze mindeközben tudom, hogy a magyar néplélek elemi szükséglete az azonosulás valami magasztossal, valami kiemelkedővel.
Ezt jól példázza Nagyurunk mentális állapota is, aki sok-sok évvel ezelőtt eldöntötte, hogy ő maga személyesen Puskás Öcsivel fog azonosulni hiszem mindketten láttak már focilabdát és mindkettőjüknek nagy a hasa – hogy emellett Puskás focizni is tudott és mentálisan is rendben volt, ez csupán árnyalja a képet.
Kezelését a labancoknál kissé hátráltatta, hogy tudata menet közben meghasadozott, és mára Napóleon és az Atyaúristen is bejátszik összetett személyiségének szépségébe, de ez semmit nem von le abból, hogy ha elhajtjuk végre világgá, akkor a rengeteg gond között, mellyel szembe kell néznünk megkerülhetetlen lesz a sport, a foci, meg a szurkolói köménymag.  

Az, hogy hogyan kezeli a majdani új kormány a sport kérdését, igen nagy jelentőséggel fog bírni, mivel az csak a nagyonoptimisták számára nyilvánvaló, hogy magyarember töke tele van a stadionokkal.
Nincs ez így, hiszen a sport ma olyasmi szerepet tölt be, mint amilyet az antik Rómában a cirkuszi játékok töltöttek be - népszórakoztatás volt a javából.
Ma is az, kimegy hatvan-hetvenezer ember a Puskás Arénába, ott megszállja őket a Szent Csordaszellem és boldogan arénáznak.
Érdekes módon mára a stadionok zöme átarénásodott, szépen belesimulva a trendbe: minden legyen más, mint eddig volt, ha meg nehéz lenne Néparénának nevezni, hát romboljuk sunyin porig, csupán egyetlen véleményt kikérve, de az aztán legyen vélemény, a javából.
A sors fintora, hogy az „aréna” jelentése: homokos.
Ez hajdan a küzdőtér borítására utalt, lásd még: gyere ki a hóra köcsög!
Az elnevezés szellemi atyja számára homokosnak lenni magyarhoz méltatlan állapot, államilag üldözendő, csoportjuk elnevezése (Lesz Még Belőled Trancsírozott Qukac) magában hordozza jövőjüket.
Az Úr persze igazságos, ezért aztán rossz nyelvek szerint a Koronaherceg maga is bátran beadhatná tagfelvételi kérelmét.
Ha genetikailag determinált a helyzete, akkor érthető, hogy felmenője lázasan kompenzálja látens homoszexualitását, mert arra más magyarázat nemigen van, hogy miért haragszik azokra, akik nem teszik kötelezővé számára a dolgot, éppencsak a saját ízlésük szerint szeretnének élni.
De félre a rosszindulatú szóbeszéddel, vissza a sporthoz.

 Az új kormánynak kell valakit találni, aki nem volt tornából felmentve, nem kezeli addiktológus – például – rollerozás ellen, aki okos, kreatív, képes spontán válaszokra és van némi empátiája ha gyermekkorában Laci atya által abuzált és ettől a mai napig frusztrált szurkolóval találkozik.
Megérti annak közösség iránti vágyódását, átlátja, milyen erőtöbbletet kölcsönöz neki társai nem is leplezett agresszivitása, tudja, hogy a viktimológia is ismeri az áldozat gyilkos dühöt kiváltó félelmét, ismeri a csorda viselkedését – szóval tudja kezelni a helyzetet.
Viszont azt is tudja, hogy mindenki imád erőt sugározni, márpedig a Ria, Ria, Hungária mögött erő van, ezt minden hungarista tudja.
Az ügynek ez a legegyszerűbb része, ma már – hála Nagyurunk előrelátásának – Rendőrségünk felszerelése kielégítő, van sokkoló-pisztoly, könnygáz-katyusa, guminő, már csak egy tökös parancsnok kell, aki végrehajtja a törvény előírásait, és nem hezitál becsukni még a parlamenti képviselőt sem, ha törvényt sért, húzzon az fejére bármilyen kotont a mártír pofájához.

A gond itt az, hogy a nép nem érti, hogy mi összefüggés van az egyén saját nyomora és a „Minden oligarchának stadiont!” mozgalom között, azt meg aztán végképp nem, hogy az állam azért nem tud az ő jólétére vagy egészségére költeni, mert az üres stadionokat fenn is kell tartani.
Komoly gond lesz funkcióval megtölteni ezeket, mert azért ez a nemzeti vagyon része, nagy kár lenne a Stadler sorsára juttatni őket, márpedig a jelenlegi finanszírozási rendszer fenntarthatatlan és társadalmilag igazságtalan is.
Szerintem négy-öt nemzeti intézményt indokolt államilag fenntartani, egyet a labdarúgásnak, egyet az atlétikának, egyet a teremsportoknak, egy-két vizibázist, a többi úgyis profi klub, hát neki lehet állni bizonyítani, hogy megállnak üzleti alapon is.
Biztos vagyok benne, hogy lesz közöttük egy-kettő, amelyik akkor is talpon marad, ha egykori létrehozója büntetéséből még sok év van hátra a harmadolásig…
Meg kell szüntetni a TAO velejéig erkölcstelen szabályait, magát az adónemet, az egyén számára pedig választási lehetőséget kell biztosítani, hogy az egyénileg eldönthető jövedelemadó-részből az egyházakat vagy kedvenc csapatát akarja támogatni.
A sportot és a politikát ugyanúgy szét kell választani, mint az államot és a vallást, megalkuvások és kivételek nélkül.

Az nem lenne helyes politika, ha az új kormány csak megszüntetne balul sikerült dolgokat, adni is kellene, nem is keveset.
Csak ötleteket mondanék: például multifunkcionális típuscsarnokokat kell építeni minden kistelepülésen, ahol iskola van, ezeket bizonyos szociális szolgáltatásokra is alkalmassá kell tenni, felszerelni vizesblokkokkal, mosó és szárítógépekkel, melegítőkonyhával.
Közösségi célokra is alkalmassá kell tenni, például lakodalmak megtartására, közösségi rendezvényekre.
Kell, hogy beleférjen kosárlabda, kézilabda, tollaslabda-pálya, birkózóterem, ring, stb. – ehhez a sportegyesületek értenek, a lényeg, hogy legyen lehetőség a szervezett sportolásra.
És legyenek versenyek, bajnokságok települési vagy iskola-szinten, ezeket szponzorálja az állam.
A sportszövetségek pedig annak alapján kapják a támogatást, hogy hány helyi csapatot tartanak fenn gyermekeknek, de nem úgy, mint a TAO esetében, hogy a gyermekekre szánt támogatásokból fizetett kiöregedett ötödosztályú focistákkal villognak a területi bajnokságokban.
Természetesen a falusi sportpályát is fel kell újítani, ha nincs, hát építeni kell egyet.
Semmi csicsamicsa, egyszerű, funkciójának megfelelő, de szabványos és tisztességesen felszerelt legyen, a játékosoknak szereléssel, öltözővel, zuhanyozóval, meleg vízzel, ahogy illik..
Ha eddig jutottak milliárdok a haverok feltőkésítésére meg a hobbi és presztízsberuházásokra, hát most jusson a gyermekekre, a fiatalokra, akár még az étkezésük feljavítására is.
És nem csak a focira, mert vannak más sportágak is a világon.

A professzionális sport pedig éljen meg üzleti alapon, ha képes rá.
Ha nem, menjen a levesbe, a mai világban nincs minden áron szükség arra, hogy egy PSG-Barcelona meccs mellé kapjunk egy Gyirmót-Felcsút meccset is, ahol anélkül fizethetek százezreket egy gólért, hogy jegyet vettem volna…
Valahogy úgy kellene csinálni a dolgot, hogy az derüljön ki belőle, hogy az új kormány nem elvesz a közösségtől, hanem ad.
Elsősorban lehetőséget a tehetség megmutatására, de a tehetségek felkarolása mellett a játékra, a boldog, teljes életre is.
Hogy a falu megint közösség lehessen, a mi és ők szép fokozatosan átmenjen a mi, mindahányan érzésébe, melynek a sport lehetne egyik első eleme.
Nagy a felelőssége a politikának, nem vaddisznók kellenek ide, hanem tisztességes, a közösségért tenni akaró emberek.

 Lennének vajon?

:O))) 

  

BANYATANKOK VÉGNAPJAI

Hej, régi szép idők, amikor anya még nő volt, és a jelesebb ünnepek alkalmából három-négy cekkerrel cipelte haza az ünnepi eledelek alapanyagait!
Hej, daliás idők, amikor még olcsóbb volt az alma, mint a banán, mikor még a sárgabarack-szezonban nem szemenként vettük a gyümölcsöt!
Hej, de megnyugtató ma is, hogy a krumplit még nem szemenként vesszük!

Hej, de biztató is volt a technikai fejlődés, mely elhozta nekünk a banyatankot, mely akkortájt értelmes és szükséges beruházásnak számított minden érett korú asszonyság háztartásában!
A banyatankot, mely érdekérvényesítő képeségünk növelésén túl  megkönnyítette a bevásárlást, melyet húzni státusz-szimbólum volt: lessed pupák, van itt mit aprítani a tejbe, ne irigykedj, cipeld csak a hajléktalan-szatyrodat, míg csak le nem szakad a kezed!
Hej, hová lettek a szép napok, régi dicsőségünk hová tűntél az éji homályban?


A banyatank feleslegessé vált, a nyugger havi nagybevásárlását már papír-stanicliban is hazacipelheti, nem kell aggódnia, hogy leszakad a füle.
Végtére is a kormány pofája se szakadt le a 0,6%-os kiegészítő nyugdíj-emelés miatt, aztán mikor meghallotta a dörmögést, gyorsan ígért egy újabb emelést az év végére.
Az ünnepek így ünnepek lehetnek, csirke-farhátból készített nyugger-bélszínben tobzódhat a magyar, mert élni tudni kell, és mi magyarok különleges emberek vagyunk, két fülünk van, de - hálistennek - csak egyetlen gyomrunk!
Habár lehet, ha kérődznénk konkrétan is, nem csak átvitt értelemben, mint ma,  akkor azért lehet, kevesebbel is beérnénk, elégedettek lehetnénk!
De a banyatank azért már a múlté, feleslegessé vált, mint a dísztávirat, vagy a hajsütő vas.
Még kis idő, és csak a javíthatatlan sznobok fogják húzni újságpapírral kitömve, hadd irigykedjen a szomszédasszony!
Az újságokból az expedícióra való felkészülés során megtudhatják, hogy mennyire szerencsések is, hogy ebben a Kánaánban élhetnek, ahol nem kell félniük attól, hogy az iskolába besettenkedő Soros lenyisszantja Józsi unokájuk csúnyáját, a helyére furdanccsal lyukat fúr, aztán kicsinosított leszármazottja délután már Jozefinként cipelheti haza az iskolatáskát.
Viszont az inflációnak nem fognak örülni, jóllehet többségük nem is tudja mi fán terem az, és a tudatlanság boldog mosolyával szavaz majd Nagyurunk finomra hangolt rendszerére!

Pedig az infláció már akkora, hogy még a kormány is észrevette, jóllehet mindent megtett, hogy elkerülje ezt a felismerést.
Meg is kezdődött a szokásos körtánc, az érdekeltek körbeálltak és elkezdtek egymásra mutogatni, elsőként a penge-tekintetű jegybank-elnök hülyézte le finoman a pénzügyminisztert, elhatárolódva tízéves tevékenységük áldásos következményeitől.
A kormány pedig belekezdett a bukás előtti szertartásos pénzszórásba, elsőként az egyházaknak pottyantott oda néhány milliárdocskát, ami megnyugtató, tekintetbe véve az utolsó kenet és a kaddis léleksimogató hatását.

De jut persze a haveroknak és a határontúliaknak is, a hála és a halálon túli élet reményében.
A nyugger meg ájult tisztelettel lesi a magyarság összetartására tett erőfeszítéseket, mégiscsak szép dolog, hogy nem krumplival és szavlejárt száraztésztával kísérleteznek arrafelé, hanem készpénzzel vásárolják a szavazatokat.
Mindenesetre ha megkérdezik a balánbányai székely asszonyságot, hogy szerinte a magyar kormány hol támogassa a vizisportot, hát ő pontosan meg tudja mutatni a tervezett helyet, ott - mindjárt jobbra, a libaúsztatónál.
Hogy aztán ha a nyugdíjemelés három százalék, az infláció meg öt, akkor az tulajdonképpen egy kétszázalékos adó, ez azért már bonyolult errefelé.
Olyan finomságok, hogy a nyugdíjas számára nem vigasz, ha a dízelmozdony ára nem emelkedik, teljesen életidegenek, a nyugdíjas-kosár nem statisztikai fogalom, hanem a spájzban van felakasztva...
A határon inneni hátrányos helyzetű állampolgárt leginkább a paprika, a paradicsom meg az üzemanyag ára izgatja, és az sem nagyon érdekli, hogy ha az üzemanyag ára emelkedik, akkor az emelni fogja a kenyér árát is - nem közgazdász ő, hanem közmunkás.
De büszke arra - hallotta a rádióban -, hogy a magyar gazdaság teljesítménye idén öt százalékkal javulni fog, igaz, azt nem mondta be a rádió, hogy tavaly ugyanez az adat öt százalékkal romlott, kit érdekel, az már a múlt.
És büszke a válogatott döntetlennel megnyert mérkőzéseire, utálja a buzikat meg a buzilányokat, jól meg is írja majd a véleményét a konzuláción, melyet az első konzul szervez, kövér nyomdai számlákkal...


Nemcsak a banyatankok ideje járt le, nagyon úgy néz ki, hogy ezeréves agónia után a magyar nemzet mellett is elrohant a világ, a mesterséges intelligencia ha visszanéz, csak röhög majd rajtunk.
Látja, ahogy büszkén lengetjük a zászlóinkat, egymás talpára lépve együtt énekeljük az új magyar hímnuszt, mi egy vérből valók vagyunk, mint Bender-log népe a Dzsungel könyvéből.
Ha mégsem kerülnek bezúzásra a banyatankok, akkor még hasznukat is vehetjük, legalább nem kell a hátunkon kivinnünk egymást a tömegsírba...
De rettenetes is lenne, ha bevezetnénk az Eurót, oda lenne a mi szeretett inflációnk is, és mivel játszana imádott Vezérünk, balsorsverte ábrázatú pénzügyminisztere és a túlmozgásos bankelnök?
Kellene ez nekünk?


Naugye!

:O)))