2017. április 25., kedd

ULTIMÁTUM

Gyurcsány Ferenc ultimátumot adott Orbánnak, gyakorlatilag megfenyegette.
Orbán ezen csak nevetett, de azt hiszem, ha valakit lelöknek egy felhőkarcoló százegyedik emeletéről, akkor a nyolcvanadik emeletnél a mosolya már nem túl őszinte...

"A DK elnöke hétfőn sajtótájékoztatót tartott az ügyben, ahol kijelentette: azt várja Orbán Viktortól, hogy vagy tisztázza magát, vagy pedig 72 órán belül perelje be őt azokért az állításaiért, amelyek szerint Oroszország információkkal rendelkezik a Fideszhez és a kormányfőhöz köthető törvénytelen pénzmozgásokról.
Amennyiben a miniszterelnök nem indít jogi eljárást, a DK elnöke igazoltnak tekinti vádjait – mondta, és hozzátette: "hosszú évekkel ezelőtt", magas szintű, hiteles forrásból kapott szóbeli tájékoztatást arról, hogy Oroszország "megfelelő szervei" információkkal rendelkeznek a Fideszhez és személyesen Orbán Viktorhoz köthető törvénytelen pénzmozgásokról. Ezek "rávilágítanak a párt és elnökének törvénytelen és tisztességtelen finanszírozására" - jelentette ki." - írja az ügyről az atv.hu .
Az ultimátum komoly dolog, és hogy Orbán iparkodik elbagatellizálni, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne a vád igaz.
Emlékezzünk Nixonra, akit szintén megvádoltak anno, de a vád bizonyításának folyamata kicsit lassúbb volt, mint arra számítani lehetett volna, mégis, a vége a dolognak csak az lett, hogy Nixonnak le kellett mondania.
Hogy ebben az esetben mi lesz a vége, azt nem lehet ma még tudni, de az, hogy Orbán mosolyog, nem jelent semmit, mint ahogy sameszai gusztustalankodása, miszerint Gyurcsány meghülyült, inkább erősíti, mint cáfolja a vádat.
Persze óriási naivitásra vallana azt hinni, hogy valaki odalépett Gyurcsányhoz az utcán, megszólította és elmondta, hogy most érkezett el az a pont, amikor nem bírja tovább hurcolni a lelkéről csüngő rettenetes súlyt, ki akar tálalni Orbán pénzügyeiről.
Ez nem így megy, egy ilyen jellegű bizonyítékért már öltek embereket és ölni is fognak, hiszen a tét Orbán számára óriási, anyagilag, erkölcsileg és családilag egyaránt.
Nem csak Szél Bernadettek élnek ebben az országban, de számos olyan ember is, akinek tisztessége, igazságérzete azt kívánja, hogy ha igaz az állítás, akkor ne a békés nyugdíj legyen a megoldás, hanem az ügy teljes feltárása és a tisztességtelenül szerzett vagyon elkonfiskálása - vissza a népnek, amit tőle vettek el.
Vagyont nem lesz nehéz találni, csak el kell indítani egy eljárást, mely tisztáz egy-két dolgot, állami gazdaságok, szállodák, hajókikötők, vissza nem térítendő támogatások, baltás gyilkosok ellenértéke, stb. ügyét.

Merthogy Orbán a cselekményeit bűnszövetségben, bűnszervezetben követte el, és a Gyurcsány által megnevezett vád csak egy azok közül, melyben Orbán vélhetőleg bűnös, ezeken felül  még államellenes bűncselekmények is lehetnek.
Amennyiben megáll a vád, Orbánnak és szövetségeseinek, Csányitól a legszűkebb családjáig befellegzett, túl sok embert sértettek meg ahhoz, hogy megúszhassák.
A túl sok ember egy része maga a magyar nép, mely vissza fogja venni a lopott vagyont, ha nem megy szépszóval, hát majd erőszakkal.
Fertelmes idők elé nézünk.
Persze meg kell próbálni ilyen esetben kikövetkeztetni, hogy kinek áll érdekében Orbánt megbuktatni és börtönbe juttatni?
Külföldről az Unió és a NATO döntéshozóinak, hiszen ők Putyin ügynökének tartják a mi szeretett miniszterelnökünket, aki szét akarja verni az Uniót.
Aztán itt van Soros, aki nem szokta békésen tűrni az ellene intézett támadásokat.
De lehet, hogy Putyin úgy értesült, hogy Orbán meg akar válni Brüsszeltől, márpedig egy elszigetelt és russzofób balkáni törpeállam kellemetlen és a fasizmus felé orientálódó vezérecskéjét támogatni nem áll Oroszország érdekében.


Belföldről Simicska jöhet számításba, másrészt meg Gyurcsány.
Persze a nyilvánosság előtt szigorúan külön-külön, hiszen együtt lerombolnák egymás hatását, és erejük nem összeadódna, hanem kioltaná egymást, hála a magyar nép racionális gondolkodásának.
Az sem kizárt, hogy az üzleti élet valamelyik háttérbe szorított képviselője használta orosz kapcsolatait, mert bármit is mutat kifelé például egy Demján, rajongani nem biztos, hogy tud Orbánért.
Aztán van még egy lehetőség: Orbán el akarja végképp lehetetleníteni Gyurcsányt, ezért ellátja olyan információkkal melyek végén a bukás vár rá.
Ha Gyurcsány információi nem ezerszer és ezer helyről megerősített, kőkemény tényeken alapuló információk, akkor Gyurcsánynak politikailag vége, de később aztán vége lesz gazdaságilag is - Orbán bosszúálló fajta...


Az ultimátum hamarosan lejár, és akkor Gyurcsánynak lépnie kell, legalábbis valami kis információt csepegtetni kell a közvéleménynek, nem szabadna megengedni, hogy a vád komolytalannak tűnjék, hiszen Orbán éppen erre játszik.
Izgalmas ügyek ezek, nem-mellesleg a sorsunk múlhat a kimenetelén.


Hát, várjuk ki türelmesen, mire fut ki a dolog, habár a türelem nem mindig rózsát terem...


:O)))

2017. április 23., vasárnap

ESÉLY ÉS VESZÉLY

Aztán tudd. hogy hogy viselkedsz!
Gyurcsány az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt találta mondani Rónai Egonnak, hogy  „azért lett a mostani miniszterelnök egykori oroszellenesből Putyin elnök legfőbb pártfogója, mert az orosz elnöknek olyan bizonyítékai vannak Orbán Viktor ellen, amivel a kormányfő zsarolhatóvá vált”.
A műsorvezető tette a dolgát, próbálta kicsalogatni a farbát, nevezetesen, hogy honnan származik az információ és miért nem hozza nyilvánosságra, mire is azt a választ kapta, hogy Gyurcsány látott ilyen dokumentumokat, már csak rá kell venni azokat, akinek a birtokában vannak ezek a dokumentumok, hogy adják át azokat, de egy igazságszolgáltatási folyamatban be tudja bizonyítani az igazát.
Természetesen a Fidesz azonnal elbagatellizálta, hárította az állítást, körülbelül azon a színvonalon, melyen Orbán a washingtoni nagykövet visszahívására vonatkozó kérdést - nőügyekkel nem foglalkozom.

Azt mondta szóvivőjük, hogy nem foglalkoznak Gyurcsány "agymenéseivel" , aki - tekintve, hogy egy volt miniszterelnökről van szó, aki azzal vádolja a jelenlegit, hogy úgy táncol, ahogy egy másik ország kormányfője fütyül - mégis csak nonszensz.
Viszont árulkodó, hogy nem a kormányfő hivatala reagált, hanem a kormánypárt szóvivője, akinek Simicska örökbecsűje szerint, mint magyar állampolgárnak jogában áll hülyének lenni, és aki ezzel a jogával jelen esetben alaposan vissza is élt.



Mondjuk, a társadalmi reakció is érdekes, merthogy a magukat demokratikusnak valló ellenzéki pártok sem reagáltak másként, ők Gyurcsánytól bizonyítékokat követelnek, mintha az lenne a lényeg, hogy Gyurcsány szerint ki őrzi azokat, jóllehet tűnt már el itt nem egy raklapnyi bizonyíték a magyar hatóságoknál és halt meg feljelentő is rendőrautóban,  pedig még csak államtitkár sem volt, nemhogy miniszterelnök.
Gyurcsány világosan megmondta, hogy egy büntetőeljárásban bizonyítani tudja az igazát, ezzel azt is megmondta, hogy nem fog a nyilvánosságban további állításokat tenni, amit meg is lehet érteni.
Ha ugyanis mond még valamit, azonnal nekiugrik a Habony-média és nagy rutinnal eltereli a figyelmet a lényegről, továbbá ezerszer elmondja, hogy Gyurcsány hazudott és most is hazudik éppen, legyen a közlés időpontjában reggel, dél vagy este.
Egy igazságszolgáltatási folyamatban nehézkesebb ezt előadni, ott ugyanis az eljárásnak kötött lépései és a bizonyításnak is meghatározott  követelményei vannak, nemutolsósorban nem lehet a szokott fideszes eljárást alkalmazni, mely szerint nem az adott állításról bizonyítják, hogy hamis, hanem valami másról, amit ők állítanak, majd megcáfolva azt levonják a számukra kedvező konklúziót.
Ma talán még a bíró függetlenségének roncsaiba lehet kapaszkodni, már, ha eljut odáig egy probléma. mert a vádemelés a consigliere joga, akit jelen esetben Polt Péternek hívnak.


Most itt tartunk, és nem nehéz elképzelni, hogy ez az állítás lehet, soha nem kerül a magyar igazságszolgáltatás elé, de hogy a választásokig nem, az szinte holtbiztos.
Pedig, ha Gyurcsány megkockáztatta ezt a bejelentést, akkor azt illene komolyan venni, hiszen például az őszödi beszéd kiszivárogtatóival kapcsolatban nem ment el idáig, mert nem volt megdönthetetlen bizonyíték a kezében.
Most - reménykedjünk és szomorkodjunk egyszerre - talán van.
Nem hiszek abban, hogy Orbán ne tudná, hogy politikai élete és talán a szabadsága is múlhat ezen a bejelentésen, és azt is tudom, hogy még ha ártatlan is, mint liba a kukorica állami tartalékolása körüli anomáliákban, akkor sem áll érdekében ezt az ügyet napirenden tartani.
Rengeteg a nevéhez is köthető támadható ügylet, rengeteg az országra kedvezőtlen politikai döntés, és nem a választásokig hátralevő egy év lesz az, melyben kiderül, hogy ő Viktor Dolgorukíj, magyar nagyfejedelem, Felcsút megalapítója, és a magyarok tulajdonképpen elcsángált oroszok...

Hogy zsarolják-e, az valószínűleg soha ki nem derül, legfeljebb odáig lehet majd eljutni, hogy bizonyíthatóvá válik a zsarolhatósága, de számára ez is elég szörnyű opció, habár a képén olyan vastag a bőr, hogy a rinocérosz térdenállva könyörög az arckrém - receptjéért.
Innentől kezdve ugyanis valamennyi oroszokkal kapcsolatos döntése megkérdőjelezhető, és meg is fogják kérdőjelezni külföldön is, hiszen már rengeteg borsot tört az amerikaiak és az EU orra alá, és nem biztos, hogy az a mentalitás, mely vele szemben Farkas Flórián részéről bevált, beválik a saját részéről Trumppal szemben is.


De ne feledjük, ez a szituácó hihetetlenül veszélyes Gyurcsány számára is.
Az ügy rossz, vagy akárcsak ügyetlen kezelése politikai pályájának végét jelentheti, nagyon észnél kell lenni.

Egyrészt számba kell venni, hogy külföldön milyen érdekeket sért, és ha szükséges, ki kell egyezni, másrészt itthon figyelembe kell vennie, hogy ellenfelének jól bejáratott apparátusa van az ellenfelek ellehetetlenítésére, ha valakinek, hát neki ezt igazán tudnia kell.
És félre kell tenni minden gyermeteg illúziót, el kell felejteni azt feltételezni, hogy itt még demokratákról van szó, mert ezek már réges-régen nem demokraták, hanem bűnözők,  akik a zsákmányt és a hatalmat féltve ma már szó szerint mindenre képesek.

Ezért hát nem kell létrát szállítani az autó tetején, nem kell rendőrök társaságában bizonyítékért autókázni, nem kell hirtelen ötletektől vezérelve ütős bejelentéseket tenni, nem kell azt gondolni, hogy mindent egyedül kell intézni, de azt sem, hogy munkatársaknak a barátok a legmegfelelőbbek - az ellenfél ugyanis profikkal dolgozik.
Ma már nem olyanokat alkalmaznak, akik magukra gyújtják az autójukat, meg papírzacsiban adják a csúszópénzt, hanem olyanokkal, akik az idők során kiművelték magukat rablászatból és az ehhez kapcsolódó tevékenységekből.
Oda kell figyelni a biztonságra.


Érdekes, hogy az ellenzék pártjai hogyan reagálnak a bejelentésre.
A szocik vihogva várják, ki bukik, nekik mindkét opció ajándék.
Az meg kifejezetten vicces, hogy Szél Bernadett adott esetben olyan alternatívát kíván nyújtani, mely a miniszterelnök nyugdíjba-vonulását eredményezi.

Persze - Andy Vajna meg majd megfilmesíti: Fogd a pénzt és fuss! és a bevételből leadja a százalékot...
Ez persze nem elégítené ki a demokraták igényeit, ők jobban szeretnének egy másik filmet látni: Ülsz bakker, és kuss!
Reméljük, megérjük.
Addig pedig drukkoljunk Gyurcsánynak, hogy el ne kúrja, mert ezt nem lehet kicsit elkúrni, hanem csak nagyon.
Jó lenne, ha ez esetben végre véget vetne a one man show-nak, és szakemberekkel - ügyvédekkel, elhárításban jártas szakemberekkel, politikai elemzőkkel venné körül magát, és tanulmányozná a karthauzi rend reguláit.

Még mielőtt a Parlamenttel szemben egy kávézóban bocsánatot kellene kérnie - két nyelven - egy csecsen harcostól...


Drukkolok neki...



:O)))

2017. április 21., péntek

GYURCSÁNY CSAPDÁBAN

Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete.
Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.

Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna.
Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal.
Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe  a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek.

Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.


A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol.
Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél...
A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent.
A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja.

Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása.


A szocialisták nem cicóznak, azt állítják, hogy azok az ellenzéki pártok, akikkel az elmúlt hónapokban leültek tárgyalni – ide értve a Demokratikus Koalíciót is – nemet mondtak a koordinált jelöltállításra, a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre.
Pedig a Jobbik segédcsapatai által megtámogatott Fidesz-tábor egységét csak egy másik, annál erősebb egységgel lehet legyőzni – vélekedett a kommunikációs igazgató.
Hogy a DK-val nem ültek le tárgyalni, mégis mást állítanak, ez csak őket minősíti, de ha a második mondatukat komolyan gondolják, akkor a viselkedésük vagy a demokrácia elárulása, vagy szánalmas elmekórtani tünet.
Természetesen alapvető tévedés az, ha egy választási összefogás során diktálni akarnak.
Diktálni diktatúrákban szokás, és ha ezzel nyernének, akkor az mégcsak nem is proletárdiktatúra lenne, hanem az elmeosztály skizofrénjeinek győzelme a szociopaták felett.
A szocilistákkal kapcsolatban elég sok konteo terjed, kezdve a hetven-harmincas osztozkodástól a Gyurcsány kiirtására Orbánnal kötött megállapodásig, ez a viselkedés is szépen beleillik a sorba.
Semmit nem segít ezen a tenyeres-talpas Botka, aki ugyan hozhat néhány szavazatot csak azzal, hogy bánatosan belebőg a nagy magyar politikai éjszakába, de ettől ő még önjelölt mutyista marad, aki ki tudja, milyen érdekeket képvisel a szocialisták megválasztott tisztségviselőinek nyakára telepedve.
Ezen persze nem nekem kellene elgondolkodni, hanem a Szocialista Párt tagjainak és választóinak, míg csak nem késő.


Az LMP szerint a helyzet még nem érkezett el addig a határpontig, melynél ki lehetne lépni a demokratikus keretek közül, ellenben van rengeteg probléma a külföldön dolgozók szavazásától a kormánypropaganda finanszírozásáig.
Nagy igazság ez, habár szerintem a bojkott - bár nem értek egyet vele -  vastagon belefér demokratikus játékszabályokba, alkalmazásához semmiféle határpont nem kell, csak elhatározás.
Ami meg a külföldön munkát vállalók savazásának kérdését illeti, ki akadályozza meg itt akármelyik parlamenti pártot abban, hogy törvényt kezdeményezzen ebben az ügyben?
Nem élek álomvilágban, nem az LMP lesz ez a párt...


A Jobbik szerint ők indulni és győzni akarnak, ami szép példája annak, hogy a magyar politikus oldalfüggetlenül álmodozó, hogy finoman fogalmazzak.
Ők viszont támogatják a baloldali pártok bojkott-kezdeményezését, mert azok így végre eltűnnének
 a közéletből - ez viszont realista közelítés...

Nyilatkozott a Momentum is, akik elmondták: „Nem csatlakozunk, mert a Momentum országjárása során kiderült, hogy a magyar emberek új, cselekvő, választható pártokra vágynak, nem pedig 100 százalékos Fidesz parlamentre 2018-ban” .
Igazuk van, a magyar választó minden választásra új pártokat akar, új, ismeretlen figurákkal, aztán vagy csalódik, vagy csalódik, harmadik út nincs.
A politika ugyanis itt hitéleti kérdés, de még a hit is olyan, mint a zsidó-keresztény kultúra Tóra
/Biblia nélkül ...

A többiek is mondtak ezt-azt, de miután a kongresszusaikat a konyhában tartják a szomszédasszonyt használva vattának, így túléljük, hogy ők is egyedül akarnak nyerni. Talán Bokros kivételével, aki arról álmodik, hogy az emberek ki tudnak lépni a párt-karámokból, ahova önként manővereztek bele magukat, és most azt hiszik, hogy ha otthagyják azokat, akik eleve esélytelenek, de rombolják az összefogás lehetőségét, akkor valami rosszat csinálnak, holott a választásokat - többek között - éppen azért találták ki, hogy korrigálni tudjuk tévedéseinket.


A kép ma olyan, mintha mindenki Gyurcsányt akarná legyőzni, holott van itt egy Orbán nevű faszi is, aki a rendszerváltás utáni időszak legkártékonyabb és legerkölcstelenebb politikusa, a szegény ember vérszívója, az ország tönkretevője, erkölcsi-gazdasági értelemben egyaránt.
Mikor megy uszítani, azokon az autópályákon megy páncélozott autójával, melyeket Gyurcsány építtetett, hallgatósága azokból az ipari parkokból kerül ki, melyeket Gyurcsány idején hoztak létre, választói azokból a falvakból jönnek, melyek földjeit a családja és a haverjai lopták el a falu népe elől, nekik meg megmaradtak az árokpartok.
Ezzel együtt, a DK-nak nem kellene kapkodni, Rákosi ellen se volt valami nagy népi összefogás, aztán egyszer csak megindult a föld alatta.
Ceaușescu se máról holnapra tette meg az utat Bukaresttől a falig, de végül is megtette, mikor már a vazallusainak is kényelmetlenné vált.
Itt is ezt kell kitürelmeskednünk...



:O)))

2017. április 19., szerda

MARCIZMUS - SZENILIZMUS

Hogy hogyan kerül ide Marci?
Hát úgy, hogy majdnem hozzávágott egy festékes flakont Áder átmeneti szállásának falához, mire a hatalom nyers erőszakkal tömlöcbe vetette, ahol is majdnem olyan hosszú ideig aszalta, mint tette korának önkényuralkodója ezt Stancsiccsal.
Az eset óta ő a Demokrácia Hőse.

Tettestársa is volt, hálistennek, csak egy, bár a másik nevét is tudjuk, ő a Minősítő Körülmény, aki tettével biztosította volna a csoportos elkövetést, de ő aktuálisan nem volt jelen, mert el volt foglalva társával (ők is ketten voltak...) a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű átszínezésére szolgáló eszköz összeállításával.
Éppen megkérdezte társától, hogy "Van nálad?" mert csak így biztonságos, a megszakított eljárás nem mindig hoz kielégítő eredményt, akár az élvezet rovására is mehet.
Marci egyébként Márton, veterán aktivista, jellegzetes figurája a Nagykörúton belüli magyar progressziónak, arról lehet felismerni, hogy izgágán rohangál fel-alá és amikor fut, akkor ütemesen csörögnek a bőrében a csontjai.
Mint főfoglalkozású mártírnak már minden csontját eltörték, a színe pedig lassan az érett szilváéra emlékeztet, annyiszor verték, cibálták, rángatták aktuális tettei okán.
A rendőrök már fejből köpik az adatait, jobboldali ismerősei meg őt, merthogy ő az a szelep, akit, ha nem volna, ki kellene találni.
Bevallom, én is kedvelem, jóllehet politikai nézeteit csak annyiban ismerem, amennyiben ezt ő maga is ismerni engedi, de talán úgy lehetne összefoglalni, hogy ő a két rendőr karján csüngő nagybetűs NEM, a tiltakozás kvintesszenciája,  korunk hivatásos forradalmára, rokonságba kerülve imigyen Leninnel és Trockíjjal.
Reménykedjünk, Sztálin nem lesz belőle soha, az a pozíció már foglalt.



A szenilizmus pedig úgy került ide, hogy Marci hősemberré avatásában nagy szerepet játszanak azok a naptár vagy gondolkodásuk állapota szerint öregecskedő demokrata nénik és bácsik, akiknek penge agya már kissé megkopott a harcban, melyet az önkény ellen vívtak az elmúlt évek során.
Ők az említett népbetegség szignifikáns képviselői, akik semmire sem emlékeznek, ellenben mindenért lelkesednek.
Hogy legyen miért lelkesedni, arról hol a magas színvonalon teljesítő Nemzetvédelem, hol a saját hasznos idiótáink gondoskodnak - a haszon pedig Nagyurunk számláján jelentkezik.
Véleményemmel vélhetőleg nem fogok népszerűségi csúcsokat ostromolni, de azért tartom.
Az, hogy fel-alá menetelünk a városban jelszavakat skandálva, legyenek azok bármennyire frappáns vagy vicces mondatok, ez még nem maga a nagybetűs Forradalom, mert ahhoz több kell.
Ahhoz, hogy itt a társadalmi viszonyokat megváltoztassuk, elsősorban cél kell.
Sokaknak ez nem létszükséglet, ők általában azt mondják, hogy igen, igen, de ezek legalább csinálnak valamit.
Szerintem is - kárt csinálnak, lopják a választásokig hátralevő időt.
Nem az utcai jelenléttel, mert az roppant fontos, de legalább ilyen fontos a jelenlét minősége is.
Ha a tüntetés átcsap utcabálba, akkor azzal minden elért eredményt lenullázunk, hiszen egy tüntetés normál esetben arról kell szóljon, hogy rá akarjuk kényszeríteni a hatalmat, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, ehhez meg akarjuk mutatni, hogy ehhez van is erőnk és a szándékunk is komoly.
Konkrétan: meg kell mutatni, hogy dühösek vagyunk, mert különben a tüntetésnek semmi értelme sincs.



Ezt szépen mutatja a rendőrök viselkedése is, akik úgy kísérgetik a tüntetőket, mint anya kisfiát az óvodába tartva, de nincs is mitől tartaniuk, hiszen ha a hangulat egy-egy helyszínen kissé kezdene felforrósodni, akkor valahonnan azonnal felharsan a kiáltás: menjünk tovább!
Ez pedig éppen egybevág a hatalom vágyaival, melynek más célja se lenne, csak az, hogy akinek nem tetszik a rendszer, az kövesse azok példáját, akik már elmentek, és menjenek ők is tovább nyugati irányba, mert akkor azokkal, akik itt maradnak, el lehet végre
 indulni keleti irányba, egy ázsiai típusú társadalmi berendezkedés felé.
Aki még emlékszik a MILLA remekül mutató tüntetéseire, annak deja vu élménye lehet, hiszen ez a tüntetés sem tüntetés, hanem nagygyűlés, melynek befejeztével felszólítják a tömeget, hogy menjen békével haza, majd az izgága kisebbség számára zenés-táncos utcabál kerül megrendezésre, levezető jelleggel.
Elképzelem, amint a Nagy Francia Forradalomban a Bastille előtt felrikkant Robespierre: Menjünk tovább! - hogy a Téli Palotáról szó se essék...
Itt meg mennyünk tovább, utána tánc, tea, aprósütemény...


Dehát, hiszen van cél, nem igaz?
A CEU megmentése a cél, azért a forradalmi hangulat - nem igaz?
Nem hát.
A CEU csak egy tünete a magyar társadalom betegségének, és ha győz is a megmentésére indított mozgalom, a győzelmet korlátoltságra vallana a fiatalok tüntetésének tulajdonítani, habár az ilyesminek vannak tradíciói a magyar közéletben.
Itt a rendszerváltásra is úgy emlékeznek sokan,hogy kivívtuk a szabadságot, konkrétan egy szakállas, borostás fiatal, korának Marcija hazazavarta az oroszokat, pedig csak azért kiabált hangosan, hogy az utolsó orosz még meghallja, aztán egy mosollyal ránk csukja az ajtót, melyen át hazaballagott.
Van akinek Jalta éppúgy nem mond semmit, mint Málta, na, ők a vevők az üres handabandára.
A CEU problémáját orvosolni annyi, mint a bubópestisest rázókenőccsel kenegetni, egyben azt is megmutatja, hogy ha a nyugatot nem éri közvetlen érdeksérelem, akkor Süsü itt azt csinál nagyjából, amit akar.
Na jó, a halálbüntetést nem vezetheti be, de létra van, rendőrautó van, és az öngyilkossági hajlam köztudottan magas ebben az országban.


Jó, jó, de most Marci mozgalmat indított a választójogi törvény módosítása érdekében!
Hát igen, de gyanítom, hogy tulajdonképpen ez a felvételi kérelme volt a Kétfarkú Kutya Pártba, jól mutat majd az ingyensör mellett!
Olyan ez, mintha bekiabálnál a szomszédhoz, hogy libasült helyett egyen szart, aztán elmondanád mindenkinek, hogy ha erre sem kap gusztust hozzá, hát akkor nincs mit tenni vele, fulladjon bele a libacombba!
Az a baj, hogy azok is, akik ma a politikát csinálni vélik, ugyanilyen profizmust tanúsítanak, és ugyanilyen eredményre számíthatnak, míg csak világ a világ.

Talán ideje lenne elővenni a józan eszünket, és elhessegetni saját kis álomvilágunkat, melyben a jelenlegi, nagyon súlyos társadalmi problémák megoldását pótcselekvésekben találjuk meg.
Félreértés ne essék, az, hogy a fiatalok az utcára mentek, mindenképpen pozitív jelenség, de nem szabad elfeledni, hogy a probléma nem csak az ő problémájuk, márpedig már megint előkerültek a könnyes szemű nagymamák, akik szerint majd ezek a tisztatekintetű fiatalok rendbeteszik, amit a dédnagymamák tisztatekintetű unokái a nyakunkba csesztek, visszaveszik, amit utóbbiak elloptak, mert ezek fiatalok, mi meg már öregek vagyunk.
Szerintem meg a fiatalokkal együtt kellene igen dühösnek lennünk, mert ezek a tolvajok ellopták a múltunkat és ellopták a jövőnket is, második legnagyobb magyar várossá téve Londont, ahol a fiaink a nanotechnika bevezetése helyett a feketemosogató kiürítésén fáradoznak.


Nem tudom, mi kell még ahhoz, hogy ez a nép istenigazából dühös legyen.
Én már az vagyok, de inkább saját magunkra, mint amikor nyitva hagyom az ajtót és a besurranó tolvaj ellopja a családi alumíniumot...
Hát, majd meglátjuk, addig is drukkoljunk Marcinak, hogy mozgalma megvilágosodásra késztesse a hatalom Parlamentben ücsörgő képviselőit, és változtassák meg azt a törvényt, mely biztosítja, hogy a következő ciklusban is a helyükön maradhassanak.


Reális, szép célokért érdemes harcolni, aztán a választások után lehet örvendezni...


:O)))

2017. április 17., hétfő

KELL EGY KIRÁLY

Vagy kocsis, törzsfőnök, vagy elnök, vagy főfüttyentő, mindegy a cím, a rang, csak végre vezető legyen, aki képes elirányítgatni az ország szekerét!
Rengeteg elmélet született már arról, hogy mi az oka a magyar baloldal, de nyugodtan állíthatjuk, egész Magyarország vergődésének, sikertelenségének, miért jutottunk oda, hogy ma már talán csak Szomália az, amelyik kevésbé élhető ország, mint mi…
Mindenki csodára vár, mindenki Messiást keres, jóllehet messiások nem teremnek minden bokorban. Még akiről azt hirdették, hogy na, ő aztán igazán egy tökös messiás, annak se lett mindenkire kiterjedő sikere, később az ilyeneket leginkább meg szokták feszíteni.
Pedig a messiások általában konzervatív emberek, nem hagyják ott vallásukat, legfeljebb a fennálló gyakorlattal szemben fogalmaznak meg általában jogos kritikát, de a hit alapjait addig nem kérdőjelezik meg, míg hitük keretein belül hagyják őket az igazságot keresni…
Mégsem sikeresek, ugyanis valami elvont ideával könnyen együtt lehet élni, de ha valaki kikergeti a farizeusokat és a pénzváltókat a templomból, hát annyi neki.
Ugyanez vonatkozik a pártpénztárnokokat kikergetőkre is napjainkban, ellenben a farizeusok – akiknek külső viselkedése éles ellentétben áll belső tisztaságuk hiányával – megítélése napjainkra megszelídült, hiszen korunk pragmatikus embere célszerűbbnek tartja mosolyogva lopni, mint bús ábrázattal éhen veszni…
A képmutatás korunk népbetegsége, bűntelen halottak hekatombái nevelték erre korunk emberét, akinek a képmutatás már nem bűn, csak egyszerű túlélési stratégia, az életbenmaradás  egyik alapfeltétele.
Szóval, messiást várni ugyan lehet, csak éppen nem célszerű.


A balliberális vezető értelmiségiek általában azon siránkoznak, hogy a baloldal jelenleg nem rendelkezik karizmatikus vezetővel, ilyet legfeljebb minőségcsökkent formában lehet fellelni, de még így is rengetegen irigylik a képességet.
Nagy számban jelentkeznek erre a posztra politikusok, többségüknek erős a karizma, főleg a jobb karján, ez leginkább hétköznapi, politikát helyettesítő tevékenyégének eredménye, van erre valahol egy jó karikatúra is, de nem találom…
Vannak közöttük olyanok, akik elhatározzák, hogy mától ők karizmatikusak lesznek, és el nem hinnék, hogy ez egy olyan tulajdonság, melyet sem megvenni, sem megtanulni nem lehet, de azért erőlködnek.
Hiába, mert ez olyan, mint a nőknél a szexepil, melyet magyarra vonzizének szoktak fordítani, mivelhogy ezidáig még soha nem sikerült megfejteni a mibenlétét.
Vannak gyönyörű nők, akik taszítanak és vannak olyanok, akiknek kezéből a ló sem veszi el a kockacukrot, az ember azt gondolná, a férfiak bottal sem piszkálnák, de valamiért mégis, sorok állnak kegyeire pályázva.
Valószínűleg a kémiának van ehhez köze, olyan feromonokat bocsátanak ki, melyek vonzzák a férfiakat, mint libát a kukorica.
Bár büdös politikusból és görényillatú civilből meglehetősen jól állunk, mégis, úgy tűnik, a nép nem ezekre az illatokra vevő, habár a tornacipő-illat hatását a jobboldaliakra még vizsgálni lenne érdemes…

Talán az is baj, hogy itt mindenki az angolszász típusú demokráciában gondolkodik.
Tulajdonképpen talán nem is ez a baj, hanem a türelmetlenség, hiszen azt a kultúrát évszázadok óta tökéletesítgetik, de még ma sem tökéletes, habár olyan tökéletlennek sem nevezhető, mint a magyar politikai kultúra melyet politikusaink saját képükre és hasonlatosságukra hoztak létre.
Hogy randa, mint a világháború?
Na, igen, de hát Németh Szilárd se egy matyóhímzés, ugye…
Ez az ország még a jobbágyfelszabadítást sem volt képes saját rezsiben megoldani, helyette a Habsburg udvar rendezte a kérdést a Bach-korszakban.
Ez az ország az iparosítást levezénylő zsidóságot részben üldözte, részben kiirtotta, mégis, a zsellérek és nincstelen prolik unokái úgy csattogtatják ma a bokáikat, mintha mindahányan az arisztokráciából jöttek volna, melynek következtében, ha a felbőszült prolik egyszer majd beverik az orrukat, abból kék vér fog folyni.
Szerintem éretlen ez az ország arra a nyugati demokráciára, mely nem is annyira demokratikus, de legalább ad a formára…
Anglia vezetői, királyok és polgárok addig-addig gyilkolták egymást, míg csak ki nem alakult valami működtethető rendszer.
 Amerika meg az angol tradíciókon és a dörgő coltokon keresztül jutott el mai állapotáig mely annyira demokratikus, amennyire csak egy elnöki rendszer demokratikus lehet.
A fejlődés folyamatát nekünk sem lehet megspórolni, lesz még rengeteg konfrontáció, bűn meg gyilkosság addig, amikorra az országot demokratikusnak lehet majd nevezni – nagy jóindulattal.


Tulajdonképpen azt mondják az okosok, hogy a leghatékonyabban működő rendszer a felvilágosult abszolutizmus, melyben a felvilágosult uralkodó kemény kézzel irányítja a társadalmat - a közjó érdekében.
Mi még ettől is távol vagyunk, hiszen aki itt felvilágosult, az nem uralkodhat, aki meg uralkodik, az minden, csak nem felvilágosult, de legalább nem is törekszik erre.
A hatalom természetesen egy személy kezében összpontosul, ő meg egy gátlástalan maffiózó, beteg ember, mint hajdan Al Capone volt.
Ebből itt soha felvilágosult abszolutizmus nem lesz, még ha az ország érdeke ezt is követelné.
Ilyen rendszer itt talán Kádár idejében volt, de a rendszer sorsa meg is mutatta annak korlátait, melyek elsősorban a személyiségben rejlenek.
Kádár képes volt kemény kézzel rendet tartani az országban, a jobb és baloldali szélsőségeket egyaránt megfékezte, felemelte a parasztságot, óriási társadalmi mobilitást gerjesztett, élhető országot teremtett.
Az emberek azt hitték, hogy ez már mindig így lesz - létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság – de már akkor csalódniuk kellett, mikor Kádár után a hatalom az utód, a vértehetségtelen Grósz Károly kezébe került, aki hozzávetőleg úgy aránylott Kádárhoz, mint Orbán Putyinhoz.
El is veszett a rendszerváltáskor az ország az utolsó szögig, jóllehet, lehetett volna ebből diadalmasan, döngő léptekkel jól is kijönni, merthogy akkor mi még bezzegország voltunk.
No, az a hajó elment, a rendszert legyűrte az osztályvezető-helyettesek forradalmának nevezett össznépi tolvajlás, míg csak a sok kis tolvajt – a maffia tradícióinak megfelelően – ki nem nyírta egy nagy tolvaj és családja.
Ma övék a Balaton, övék az ország, a hatalom és a dicsőség – a református gyökerekhez nyúltak vissza a gyökerek…


Utolsó esélyünk az Unió.
Süsü király most láthatólag arra játszik, hogy az unió kirakja az ajtó elé, mint a macskát mosni, mert kilépni – a tömeg ezzel kapcsolatos álláspontját ismerve – nem mer.
Természetesen, ha kihajigálják, akkor az más tészta, hiszen akkor magára öltheti Európa cserben hagyott megmentőjének szerepét, eladhatja az országnak az igazságtalan vádakkal illetett mártír szerepét és a pávatánc után ellejtheti a hattyú halálát is, vakegér hívei vastapsa közben.
Remélhetőleg az Unió türelmesen ellehetetleníti, mondjuk, elzárja a lélegeztetőgép csapját.
Nem lenne öröm ez senkinek, de ez az ország másból láthatólag nem ért.
Az elmúlt hetek társadalmi mozgásai valóban lelkesítők, de nem lehet nem észrevenni, hogy a tömeg céltalanul menetel ide-oda, sem hiteles vezetője, sem uticélja igazán nincs.
Aki a Gulyás Marci-félékben látja az ország jövendő vezetőit, az súlyosan téved, jóllehet szükség van rájuk is, de máskor, más feladatokra.
Nagy kár, hogy a civil mozgalmak ennyire eltávolodtak a pártpolitikától, a fiatalokat üres lózungokkal meghülyítették, elhitették velük, hogy amit csinálnak, az politika, vagy ha győznek egy ügyben, akkor minden rendben lesz.
Tévednek, itt a hatalom gyakorlásának módját kell megváltoztatni, miután eltávolítottuk a maffiát.
De ehhez kellene egy ember, akinek nem esnek neki azonnal még azok a szervezetek is, melyeket nem Orbán hozott a világra…

Talán át kellene értékelnünk történelmünket és feladatainkat.
Talán úgy lehetne kezdeni a majdani miniszterelnök beszédét, hogy „Most, mikor kiléptünk végre a késő-középkorból, mikor végre megszabadítottuk az országot a bűnözőktől, eljött az ideje, hogy elkezdjünk a nép jólétén és békés, nyugodt életén munkálkodni!”


Lehet, utópia, de olyan szép - nem igaz?

:O)))