2014. október 31., péntek

NEM VAGYUNK KOMMUNISTÁK

Mondta a miniszterelnök, miután hazatért legutóbbi svájci magánlátogatásáról, melyeknek természetesen semmi közük sincs ahhoz, hogy Svájc a jövő évtől kiadhatja a bankszámlák adatait.
„Több dúsgazdag magyar levelet kapott a svájci bankjától – állítja a napi.hu – melyben az eddig maximális diszkrécióról és titoktartásról híres magánbankok, mint amilyen a UBS vagy a Credit Suisse, arra figyelmezteti a címzetteket, hogy a magyar hatóságok megkeresésére kiadhatják az adataikat.
Mindennek következtében megindult, és az elmúlt hetekben felerősödött a svájci bankokban tárolt többszáz milliárd forintra becsült magánvagyonok kiáramlása.”   
Ami igaz – igaz, kommunistáknak ezek az erkölcsileg-politikailag lepukkantak semmiképpen nem mondhatók, elég csak összehasonlítani azt a vagyont, melyet a most elhunyt Lázár György (nyugodjék békében)- aki tizenhét évig volt miniszterelnök - halmozott fel Lázár János (csak a látható) vagyonával, aki természetesen csak saját személyes értékéhez igazította felhalmozásait...
Így a kijelentés masszívan megállja a helyét, különösen akkor, ha eszünkbe jut, hogy az amerikai Cosa Nostra alapításánál Don Corleone szó szerint ezekkel a szavakkal fordult a többi maffiózóhoz.

Csapataink harcban állnak, lerövidítjük a frontvonalat, gondolta, hiszen még a szomszéd kórterem lakója, Napóleon sem bírt el egyszerre több ellenséggel, úgyhogy itt volt az ideje a tehermentesítésnek.
Már csak egy biztonsági intézkedés van hátra, a futball-ultrák lecsendesítése.
Nem kétséges, hamar ki fog derülni, hogy a véna-szkenner alkalmazása nem fér össze az egyenes magyar néplélekkel, ezért azokat gyóntatófülkékkel fogják helyettesíteni, melyben a vétkes szurkoló megvallhatja s egyben meg is bánhatja bűneit.
Mea klumpa, mea klumpa, ugye, majd a hangszóróból felhangzik Kubatov baritonja: ego te absolvo in nomine Viktor et Gáspár et spiritus sancti – feloldozlak fiam, mondj el három mocskos zsidót meg énekeld el az indul a vonat Auschwitzba című szent zsoltárt…
Megoldjuk a problémákat, azért vagyunk, nem igaz?
Persze nem kell azt hinni, hogy ezzel az ügy le lesz zárva, majd kettészedjük a problémát és amit nem tudtunk egyben lenyomni a társadalom torkán, azt majd letuszkoljuk apránként.
Merthogy a pénz igennagyon kellene, ugyanis el kellene kezdeni kicsit félretenni is, vészterhesebb időkre, ha esetleg béütne a szentkuti búcsú, oszt megvadulna az Unió is.
Merthogy a saját teljesítményből fakadó pénzforrásokkal adott esetben hordhatnák ki a leveleket a kormány tagjai, a kisműtéteket az államtitkárok végezhetnék halkéssel és cukorspárgával, míg a nyitott szívműtéteknél Lázár Jankó asszisztálhatna a Vezérnek - majd kérnek kölcsön lovassági kardot a koronát őrző délceg vitézektől.
Egyébként is, ez csak egy apró félreértés volt, merthogy az emberek ugye hülyék, hiszen internetadót látnak, miközben a kormány egy technikai módosítással a távközlési adót akarta kiterjeszteni – mert “a távközlés áthúzódik az internetre” -, ráadásul ezt is a szolgáltatóknak kellett volna fizetniük, fogalmazta meg a Vezér.
Amit aztán majd ráterheltek volna a fogyasztóra, ami teljesen logikus lépés, hiszen ha például a magyar társadalom szaporítani akarja a jólképzett hotel-menedzserek számát, akkor is a szülők fizetik Orbán Ráhel tizenötmilliós képzésének számláját, de ők előrelátóbbak, mint az internet-szolgáltatók, és már jóelőre áthárították ezt a költséget a magyar fogyasztóra – te is fizetsz belőle másfél forintot.
Ne legyenek illúzióink, az internet keresztény-nemzeti alapon szabályozva lesz, visszaállítjuk az internet 1944. március 19. előtti állapotát, az internetadó helyett bevezetjük az egér-adót, úgyis sok kárt tettek idén a termésben, elették a libák elől a kukoricát, megérdemlik!
Akinek egere van, az fizetni fog, mint a katonatiszt.
Eleinte csak havidíjat, majd később napidíjat, ami azért lesz humánus, mert míg az egérért havonta akár hatezret is kell fizetni, addig a napidíj csak négyszáz forint lesz annak, akinek lesz egértartási engedélye.

Kétféle egér lesz, az egyik cincog, ha a fenekét nyomkodják, míg a másik nem csinál semmit, ez kicsit többe kerül majd, mert nem idegesíti a felhasználót.
Az internetre anyagot feltölteni pedig az eddigi anarchisztikus állapotoktól eltérően csak egy helyen, a Gyorskocsi utcában lehet majd, ezzel az eljárások egyszerűsítésének és a bürokrácia csökkentésének követelményét is teljesítjük.
A Vezér tudatta népével azt is - és itt van az eb elhantolva - hogy január közepén nemzeti konzultációt kell indítani az internetről, benne az internet szabályozásáról és a pénzügyi kérdésekről, mert “választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy az interneten keletkező hatalmas extra profit hova lesz, és nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe”.
A konzultáció vége 2015 első negyedévének, félévének végére várható – fűzte hozzá.
Hogy mitől extra az a profit, azt nem tudom, másrészt meg ez a szép fogalmazás bizony-bizony azt takarja, hogy csak meg akarják adóztatni az internetet, merthogy a „nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe” – bizony ez adóztatást jelent.
Pofátlanság, kér magának háromnegyed év egérutat, addigra az amerikaiak csak elkussolnak, aztán verheti a nyálát a sok geek, vagy gyík, vagy ki is, - úgy a nyakába csördítjük az adót, hogy még a nagymamája is zokogni fog!
És már megint ki fog szopni: hát a csóringer, mert a gazdagnak fussa, ugye, majd kicsit mélyebben merít a közpénzből, oszt jónapot, de a nagymama, aki azért fizeti a netet, hogy lássa a gyerekét meg az unokáit legalább a képernyőn, az bizony nagyokat fog cuppantani vénségére, főleg, ha megadóztatják a nyugdíját, vagy elveszik, amit szegény papa után kapott idáig.
Szegény, szegény hülye népem, megint hasbaakaszt téged ez a gátlástalan maffiózó.
Majd azért menjél tapsolni neki, meg ordítsd, hogy Vik-tor, Vik-tor, most meg ússzál egyet diadalmámorban, hiszen győztél, mint a Márton napi lúd a szépségversenyen.
De már neked is serceg a zsír a serpenyőben, párolódik a káposzta - lila, nem vörös, hiszen nem vagyunk mi kommunisták, megmondta Don Viktor Corleone is!

Azért, mielőtt nekiállsz békamenetelni, olvasd el figyelmesen a jövő évi adójogszabályok tervezetét is, és ha nyugdíjas vagy, számold ki az 1.8 százalékos nyugdíjemelésedet, aztán hidd el, hogy ez fedezi az inflációt.
A hit, az nagyon fontos.
Tulajdonképpen miért jó az neked, ha látsz, ha nem vakon botorkálsz a világban?
Nézni is rossz ezt a sok szemétséget, nemde?


Hinni kell.
Vagy inni...


:O)))


2014. október 30., csütörtök

STRATÉGIAI PARTNEREK

Ez az ország – azon túl, hogy következmények nélküli ország – az elvarratlan szálak országa is.
Nem elemezgetnék, csak ami úgy hirtelen eszembe jut…
Itt van például a stratégiai partnerekkel kötött megállapodások ügye.
A legutóbbi, 12625. sorszámú balhé során, melynek kapcsán az amerikaiakban eldőlt a borjú kiderült, hogy a megzsarolni próbált amerikai cégeknek a magyar illetékesek stratégiai partnerséget ajánlottak annak fejében, ha támogatnak bizonyos magyar alapítványokat, vagy rendelnek egy-két hasznos tanulmányt, mely elősegíti sikeres működésüket a magyar piacon.
El is tudom képzelni a tanulmányt: Fedőlap – tanulmány szövege egy oldal – zárólap.
A tanulmány szövege sem hosszú, egy számot és a dollár nemzetközi jelét tartalmazza, míg a zárólap egy naptári ütemtervet, narancssárga mezőben jelölve a kormányfő rezsicsökkentésének fizetési határidőit, éves bontásban.
A fedőlap lehet kicsit díszesebb, például egy rézkarc, antik betűkkel a Stratégiai megállapodás felirat, a rézkarcon Vuk lopja a libát.
Normális országban a sajtó már ott lihegne valamennyi olyan cégnél, mellyel a kormány stratégiai megállapodást kötött, és melegen érdeklődne, hogy nekik mennyibe fájt ez az aktus, melyet akár a kocsisoron is előadhattak volna, ha még üzemelne a nevezetes tetthely.
De nálunk nem érdekel ez senkit, jóllehet az amerikai cégekkel szemben alkalmazott módszer valószínűleg bevált eljárás, hiszen a magyar szólásmondások gyűjteménye szerint járt utat ne hagyj el járatlanért.
Ez is egy évszázadok alatt kiérlelt magyar bölcsesség, ezért is olyan vonzó a jobbágy-lét.
Mindenesetre ebben az országban csupa zseni él, akik helyből tudják, amit én nekifutásból sem vagyok képes megérteni már hosszabb ideje, nevezetesen mi az a stratégiai megállapodás?
Merthogy úgy vagyok vele, mint öreg székely a sündisznóval: ez most itten vagy valami, vagy megyen valahová…
A stratégiai megállapodást az állam magánvállalatokkal köti, hogy milyen célból, az idáig homályos volt, de innen kezdve már világos, mint a nap.
Ez egy olyan intézmény, mint a bunkósbot a rabló kezében, aki éppen stratégiai megállapodást köt az áldozattal: pénzt, vagy életet.
Normális állapotok között ez persze elképzelhetetlen lenne, hiszen egy állam ilyet nem tesz, de ha az államot éppen megkaparintotta a maffia, akkor ez egy teljesen természetes állapot, nincs ezen mit csodálkozni.
Csodálkozni inkább azon lehet, hogy azok a vállalkozások, melyek ilyen módon vásárolták meg a nyugalmukat, nem bátorodtak most fel.
Erre serkenthetné őket persze egy ellenzéki ígéret, mely szerint ezeknek a megállapodásoknak a körülményeit – bármikor is lesz vége Ketyós Miska országlásának - tételesen felül fogják vizsgálni, és ha korrupciónak csak halvány nyomát is találják, a tettesekre rárohad a műanyaglakat.

Egymás közt: mi köze van az államnak egyes vállalatok tevékenységéhez?
Elárulom: semmi, merthogy az állami irányítás a gazdaság szabályozásán keresztül valósul meg, az állam szabályozza a gazdasági környezetet a törvényekkel az adókkal, de hogy a kiskunbürgözdi „Golden Poplar” Wooden Spoon Works mit és mennyiért gyárt, ahhoz konkrétan semmi köze.
Régebben a korrupcióra fordított összeget "alkotmányos költség" néven emlegették, ma - úgy tűnik - stratégiai partnerség a neve.
Legjobban az újságírókon csodálkozom, akik hagynak ilyen szép témákat elillanni a nagy semmibe, mert ha meghallják ennek a gátlástalan csürhének a ragadványnevét, hát összecsinálják magukat.
Az egy Ferenczi Krisztinán kívül tökös és felkészült politikai tényfeltáró újságíró nemigen van a pályán, ő pedig már – amúgy érthetően – belefáradt abba, hogy állandóan nadrágszerepet játsszon, nevezetesen ő legyen La Mancha lovagja a szélmalmos jelenetből…
Nem akarom sértegetni a magyar politikai újságírást, de boldogabb tájakon a bűnbeesett politikus fél a sajtótól, nálunk meg a sajtó fél a politikusoktól,  de hát ezer dolog van még, ami nálunk nem úgy működik, mint kellene…
Itt van például mindjárt a magyar film, melyet a szocializmus vérzivataros esztendei alatt olyan jelentéktelen nevek fémjeleztek, mint Jancsó vagy Fábry (nem a tökvakarós Fábry, hanem Fábry Zoltán…) ma meg itt van nekünk a filmkereskedő Vajna, akinek mindenki a seggét nyalja, még a magyar Wikipédia is ilyeneket ír róla:  „Magyarságát őrizve kapcsolatot tart a hazai filmélet szereplőivel, tevékenyen hozzájárult az 1996- os októberi filmes magyar világtalálkozó előkészítéséhez. Gesztusnak tekinthető az is, hogy Budapesten forgatták az Evita című Vajna-szuperprodukció számos jelenetét.”
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ő osztja el azokat a pénzeket, melyeket a te adódból a filmipar támogatására szán a kormány.
A gesztusról meg annyit, hogy évtizedek óta szeretnek Magyarországon forgatni a produkciók, merthogy itt olcsó az ember, mindenre találni megfelelő környezetet, amúgy meg  a világ összes nagyvárosa közül Budapest hasonlít legjobban Buenos Airesre.
A stratégiai megállapodás feltételezhetően itt az lehet, hogy a folyósított állami támogatásból visszacsurgatnak az arra érdemeseknek, ennek fejében akár a fél várost is le lehet zárni, bérbe lehet adni a világverő magyar haderőt Hendéstől-lovastól-helikopterestől, ha szükséges.
De azért még magyar újságíró még nem akadt, aki meg merte volna kérdezni: azt már tudjuk, miért jó ez a helyzet + a szerencsejáték-ipar tokkal-vonóval Vajnának - de vajon miért jó ez nekünk?
Na jó, elvitte Palácsik Tímeát, de őt azért olcsóbban is elvitte volna valaki, drága nekünk ez a dagadt film-mogul és valószínűleg felesleges is.
Vagy itt van a felcsúti juhász esete is – az is szép csendben várja a feledést, pedig ha valakiknek, hát a Fideszeseknek érdekükben állna bizonyítani, hogy az ügy tiszta és nem politikai gyilkosság történt, de nem.
A gázolónak még nemhogy neve, de még a nevének kezdőbetűi sem nyilvánosak, és eltelt már kis idő, ugye.
Akik behajítottak egy XX. századból itfelejtett monitort a Fidesz székház ablakán, azokat már majdnem el is ítélték, a gázolót még meg sem gyanúsították.
Emlékszik még valaki Welsz Tamás halálára a rendőrautóban?
Vagy a magyar banki átutalási rendszert üzemeltető szoftver tulajdonosának hirtelen halálára a szoftver eladásának (vagy az aláírása kerül a szerződésre, vagy az agyveleje, vázolta fel Don Corleone...) másnapján?
Sajnos, a magyar nép olyan, mint az aranyhal, a memóriája három másodpercre visszamenőleg működik, az újságírói meg olyanok, mint amilyeneket megérdemel.
Ők azok, akik terjedelmes cikkeket írnak az ÁVH sosemvolt húsdarálójáról meg a kövér halakról, de egy sem kérdezte még meg, hogy például a TEK működésének mi a törvényi alapja?
Vagy, hogy az Ügyészség kinek tartozik elszámolással?
Pedig ezek lennének az értelmes témák, de hát persze a gyereknek be kell fizetni a különórákat, a kocsit is le kellene cserélni, nem könnyű ma újságírónak lenni.

 Tisztességesnek maradni sem.


 :O)))  

2014. október 29., szerda

MILLA 2.0

Nagyon lelkesítő tüntetés volt.
Az előző tüntetés is nagyon lelkesítő volt.
Nekem csak az a nagy fájdalmam, hogy miközben a lelkes amatőrök azon aggodalmaskodtak, hogy a tömeg rálép a villamossínekre, addigra érzékelhetően odaértek a Fidesz egy pillanatra meghökkent profi ügynökei, és kezdik átvenni az irányítást az események felett.

Jönnek az okos jóbarátok, akik magyarul írják a nevüket és ingyérbe adják a bölcs tanácsokat, melyek középpontjában az áll, hogy fűre lépni tilos, meg, hogy nem kell kapkodni, ha eddig hetente tüntettünk, hát ezentúl első lépcsőben tüntessünk háromhetente, aztán meg majd évente kétszer, ordítozzunk kicsit, Orbántakaroggy, jólmegmondtuk, aztán nevetgélve menjünk haza.
MILLA reload.
Az eredmény is olyan lesz.

Nézzük csak meg közelebbről, hogy mi lett a Millából a szakértők keze nyomán - a spindoktorok a demokrácia reményteljes vőlegényét kiherélték, és maradt belőle egy pőre fax, aki ma már minden nap attól retteghet, hogy kihajigálják abból a csapatból, melyben az erőt hajdan a Milla tömege képviselte.
Azok, akik azért mentek ki hajdan az Erzsébet-hídhoz, mert vagy rokonszenveztek valamelyik párttal, vagy nem, de az felülírta a klubsovinizmusukat, hogy egy valamivel nem rokonszenveztek: Orbán bimbózó diktatúrájával, a demokrácia sárbatiprásával.

A tömeg, melyet mindközönségesen népnek is nevezhetünk akár, most ismét felháborodott és ismét joggal.
Már nem csak a demokráciát veszik el tőle, de a fiatalság tájékozódásának utolsó bástyáját is be akarja kebelezni a hatalom, beleértve ebbe közösségi kapcsolatait, megnehezítve a barátaival való kapcsolattartást, tovább atomizálva a társadalmat.
A hatalom nem szereti a közösségeket, mert ellenőrizhetetlenek.
A hatalom tízmillió kis szigetembert szeretne látni, akik aztán hőböröghetnek magukban, amennyit csak akarnak, kit érdekel?
A hatalom a hatalmat szereti, és ez a szeretet nem tűr semmit, ami veszélyeztethetné törekvéseit.

Hogy már megint hülyének néznek mindenkit?
Megszokhattuk, de beletörődni azért nem kellene – vagy felvonulászni nem kellene.
Vannak mindenféle népi igazságok, kevés közülük a hülyeség, hiszen évszázados tapasztalatok érleltek ki olyan mondatokat, mint például az „addig üsd a vasat, míg meleg” igazsága.
Ha most három hétig békén hagyják az adó híveit, hát megnézhetik majd november tizenhetedikén, amint a cselédek megszavazzák az adót, utána meg hőböröghet bárki bátran, mert az adót be fogják hajtani, és ezt már nem lesz könnyű megakadályozni.
Addig kellene serénykedni, és elérni, hogy a hatalom féljen.
Ma megbénítani valahol a közlekedést, holnap lefagyasztani érzékeny honlapokat, holnapután plakátokon népszerűsíteni a kormányfőt, utána az illetékes minisztérium ajtajában tartani ülősztrájkot – a jogszerű tiltakozások minden formáját igénybevéve kellene egy rettenetesen kényelmetlen időszakot teremteni a kormány számára.

És közben elmondani a nagymamáknak, hogyha nincs net, nem lesz skype sem, melyen keresztül  láthatják az unokát Londonban.
Elmondani a vállalkozóknak, hogy ha a kis cégének azért is fizetnie kell, hogy havonta feltöltse az adóbevallását a kormányzati portálra, ha fizetni kell a megrendelésekért, a szállítások megszervezéséért, meg azért a kis és kétes hatékonyságú reklámért is, amire az internet lehetőséget ad, akkor bizony nem lesz költségcsökkentés, nem lesz nyereségnövekedés, akkor bizony szopás lesz, már megint.

Tán még a pénztárgépek adóhivatali jelentéseinek továbbításáért is fizetni kell, ami azért a pofátlanság minősített esete…
Nem csak azt fogja érinteni ez az adó, akinek van számítógépe, hanem mindenkit.
És nem csak a vállalkozások fogják fizetni, hanem én is, te is, meg a kilencvenéves nagymamád is – ha akarja, ha nem.
Nem fogsz csetelni, nem fogsz lotyogni a facebookon, még a munkahelyedről sem, mert a munkáltatód is érinteni fogja a fizetési kötelezettség.

Mindenesetre már feltűntek azok az emberek, akik minden rontásnál-bontásnál ott mozogtak, előtérben, vagy háttérben.
Ott van Oszkó, ott van a baloldali hagyományok túltáplált meggyalázója, Schmuck Andor, a liberalizmus lejárt szavatosságú üdvöskéje Ungár Klára, a minden demokratikus megmozdulástól elhatárolódó LMP-ből átigazolt Karácsony Gergely.
És ott van Kunhalmi Ágnes is, aki talán még nincs teljesen megrontva az MSZP cukrosbácsijai által.

A három hét arra is elég lesz, hogy megjelenjenek az aggodalmaskodók, akik beállnak a Fidesz mögé, melynek emberei máris megkezdték kedvenc sportjukat, az eseményeken résztvevők kriminalizálását.
Majd nyafognak, jajgatnak, elegánsan elhatárolódnak, mint tették, mikor lerúgták Orbán hungarocell-karikatúrájának fejét – azt gondolják, hogy ezzel meg lehet akadályozni, hogy egyszer a feldühödött tömeg ezt a modellen hajtsa végre.
Nem lehet, ne is reménykedjenek.

Két bevert ablakból csinálják a tragédiát, jóllehet annak volt igaza, aki azt mondta, hogy még jól meg is úszták.
Hát, majd meglátjuk, mert az igaz, hogy Orbán most elqrta, hogy klasszikust idézzek, de az is igaz, hogy a demokratáknak ezidáig még nem volt olyan akciójuk, melyből ne tudtak volna vesztesen kikeveredni.
Ideje lenne felszámolni ezt a szép tradíciót – talán ez lehetne az első alkalom, mikor akár győzni is lehetne…

 Talán próbáljuk meg…

:O)))

2014. október 28., kedd

ERŐSZAK

Mindenki forgatja a szemét amiatt, hogy a tüntetés során – valószínűleg a foci-ultrák – beverték a Fidesz székház néhány ablakát, meg a kerítést is ledöntötték.
A kár iszonyatos, a Fidesz szóvivője szerint húszmillióba is belekerülhet a helyreállítás, ami azért érdekes, mert menet közben nem hallottunk arról, hogy ennyire megdrágult volna az ablaküveg, vagy emelték volna a lakatosok bérét.

Persze a Fidesz-közeli vállalkozások még abból is hasznot húznának, ha anyjukat megpocsékolnák, a világ legdrágább küretkanalát szállítanák a költségvetésnek, hogy aztán a műtétet leveseskanállal végezzék.
A rendőrök hagyták tombolni minD a hat embert, merthogy a Fidesz kommunikátorai szerint nem akartak nagyobb balhét.

 Ez ugyan veretes baromság, hiszen a rendőr, a Rendőrség nem mérlegelhet a közrend megzavarása esetén, attól rendőr, de valakiknek éppen ez jött jól, hiszen így – összemosva hibbant drukkert a felháborodott fiatallal, akitől éppen el akarják venni kedvenc kütyüit – lehet kicsit sajnáltatni a Fideszt.
És lehet a rend mellett szónokolni, meg elítélni, hümmögni meg nyámmogni, sipákolni meg Békamenettel fenyegetőzni, vakulj paraszt!

Én nem sajnálom a Fideszt, sőt, azt kívánom nekik, hogy legyen módjuk megmutatni, hogyan kezelnek egy olyan problémát, amilyet maguk okoztak 2006-ban.
Én ugyanis még emlékszem arra, amikor az ultrák és néhány adrenalinfüggő harcos forradalmi hevületében szétverte a MTV-székházat, megerőszakolta a tévémacit és magáévá tette a büféből a túrórudit, száz sebesült rendőrt hagyva maguk után.
Akkor forradalomról ugatéroztak, meg rendőrségről, amely rátolta a tömeget a Fidesz ártatlan rendezvényére.

Most, itt nem kellett rátolni senkit semmire, csak a felelősséget a szocialistákra, mert azt azért nem hagyhatták. hogy a nép képesnek tűnjön önállóan megvédeni az érdekeit.
Dobálók és randalírozók sebesmalac-vágtában rohantak a székház ablakaihoz, melyet már oly sok szép provokációhoz fel tudtak használni a fiúk - ennek teraszára dobtak kézigránátot választások előtt, itt hurcolta a gyilkos, aki Kubatov alkalmazottja volt, ölben a negyvenkilós bölcsészlányokat, megvédendő tőlük a székházat.
Most is szépen alakul a dolog, túljutottunk az első percek zavarodottságán, majd most jön az oszd meg, utána meg az uralkodás, - már, ha a nép tud majd uralkodni magán…

Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a dolog, habár illúzióim nincsenek.
Mindenesetre mi, I, Orbán Viktor Mihály megmutattuk, hogy kemények vagyunk, mint a vídia.
Úgyhogy féljétek szavam, és rettegve engedelmeskedjetek…
És úgy is lesz.
Vagy kisnyúl...
:O)))

2014. október 26., vasárnap

ULTIMÁTUMOK

Kettőt,de lehet, hogy hármat is kapott ma Orbán, hogy a fal adta a másikat.
Nem a romkocsmák népe, nem a csak pofázó, de gyakorlati cselekvésre képtelen értelmiségi népek üzenték meg neki, hogy akkor most hátrálni kellene egy cseppet, hanem olyanok, akik nem riadnak vissza kis randalírozástól sem.
Orbán hibázott, nem kicsit – nagyon.
Két olyan társadalmi csoportot sértett vérig, akik képesek megkeseríteni az életét, komoly tömegeket mozgósíthatnak ellene, legkellemesebb esetben pedig akár el is zavarhatják a malac kacskaringós farkára – de ez persze egyelőre csak ábránd.
De azért áll a bál.

A könnyebb feladatnak a fiatalok megnyugtatása tűnik, velük szemben a Nagy Pávatáncos már megtette a nyitólépést, meghajolt és felajánlotta, hogy az adónak felső korlátot szabnak, ami hétszáz forint lesz, ami igazán bagatell összeg, ha valakinek milliós fizetése van, mely mellett még a csőröcskéjét is megnedvesítheti a Nagy Korrupciós Lavórból – természetesen a táplálkozási láncban elfoglalt helye mértékében.
A diáknak, a kiskeresetű fiatalnak, a nyuggernek viszont hétszáz forint maga a gazdagság, ha átváltja sörre, libanyakra vagy csirkefarhátra.

Gondolom, az elképzelés az lehetett, hogy majd elkezdenek valakivel alkudozni, jobb esetben az tüntetők közé telepített saját ügynökükkel, és megállnak valahol ötszáz forintnál, majd bejelentik, hogy a kormány kompromisszumkészsége és felelősségérzete meghozta az eredményét, úgyhogy a győztesek szépen hazaballaghatnak.
Nagy kár, hogy a pszichiátriák lakóin kívül tulajdonképpen már senki sem hisz neki, mindenki ismeri a sunyiságait, így nem tűnik valószínűnek, hogy az érdekeltek a feltételnélküli kapituláción kívül bármit is elfogadjanak, és minél tovább húzza ennek bejelentését Viktor, annál nagyobb lesz a bukás.

Már ma este is sokan türelmetlenkedtek, és elkezdték leamortizálni a Fidesz Lendvay utcai székházát, - ha Orbán ránéz a homlokzatra, és elképzeli, hogy az ő ábrázata is hasonlóképpen fog kinézni, sírva fakadhat.
Az is meglehetősen érdekes, hogy egy egyszerű vizitdíj-típusú ügy milyen hamar kapott politikai tartalmat, társadalomkritikai jelleget.
Ha ezt a vonalat erősítik a tüntetők – nem fizetnek adót tolvajoknak – akkor lehet ebből akár még politikai kibontakozás is, ha visszatérnek az adó problémájára, akkor hosszabb távon vesztenek.
Ameddig a – tüntetők véleménye szerint - Digitális Analfabéta és vazallusai irányítják az államot, itt XXI. század soha nem lesz.
Ma persze még hazasétálnak a hétvégi forradalmárok, de nem biztos, hogy a hatalom packázása nem bőszíti fel őket annyira, hogy ne csak a székház berendezését törjék össze, de adjanak a lakóinak is.

Orbán másik nagy hibája a labdarúgó-szurkolók megsértése volt.
A szurkolók nehezményezik a stadionok beléptetési rendszerének szigorítását, a vénaszkennert feleslegesnek ítélik, idegenkednek személyazonosságuk nyilvántartásától és nem hiszik el, hogy egy meccs után adataikat megsemmisítik.
Tény, ami tény, innen már csak egy lépés, hogy mindenkinek a bőre alá chipet ültessenek be, mint a Bodrinak, amúgy meg – bízva Kubatov Gábornak, az FTC elnökének képességeiben és rutinjában – valóban, kissé túlzottnak tűnik az eljárás, habár kétségkívül megkönnyíti a rendezők életét.

A drukkereket viszont ez idegesíti, hiszen kit érdekel a stadion, kit érdekel a meccs, őket az az adrenalin érdekli, ami egy jó kis bunyó alkalmából elönti a szervezetüket, boldog eufóriába ringatva őket.
Így viszont a bunyó kockázatos, és ha a vénaszkenner dolgozik, akkor akár örökre ki lehet őket tiltani a stadionokból, sőt, el is lehet őket raktározni, ki lehet fizettetni velük a kártételeiket, szóval kényelmetlenné válik ez a szép, madárdalos élet.
Ők sem fogják beérni félmegoldással, ők is adtak ultimátumot, az ő szankcióik pedig meredekebbek lesznek a civilek amatőr és humánus megoldásainál, hiszen ők gyakorlottak a randalírozásban és a rendőrökkel vívott harcban.
Saját irányítási rendszerük van, a maguk módján fegyelmezettek is.
Ha ma ők balhéznak a Lendvay utcában, lehet, égnek a függönyök, az íróasztalok, a berendezés.
A rendőrök sem állnak olyan békésen a fallal a hátuk mögött, hogy semerre se tudjanak mozdulni - jelzem, a parancsnokot jól seggbe kellene rúgni és elküldeni továbbképzésre, de azonnal.
Hát, most van negyvennyolc óra szünet, a fiatalok ötletesek, majd kitalálnak valamit, a köménymag meg elkezdi töltögetni az üvegeket, meg rendelnek egy raklap viacolort…

De a legnagyobb hiba volt akkor kiprovokálni a cirkuszt, mikor a világ összes médiuma Magyarországra figyel, és amikor a szövetségeseink is árgus szemekkel figyelik, hogy mit lép a Kettéfűrészelt Gigász.
Mást ne mondjak, az USA ideiglenes ügyvivője is ott sétált a fiatalok között, hátizsákkal a hátán és beszélgetett.
Ha ez nem kristálytiszta üzenet, és még ezt sem érti, akkor Orbán beszámíthatatlan.
És úgy tűnik, hogy akkor most akkor van…

:O)))