2018. augusztus 19., vasárnap

NYÁRVÉGI VEGYESSALÁTA

Hát itt most összevissza írok mindenről, merthogy politika ugyan minden, ami a társadalom életével összefügg, de a mai Magyarországon politika címén eredményhirdetés folyik, arról meg nemigen lehet eszmét cserélni, merthogy minek?
A suttyók álma állammá vált, olyan is ez a társadalom, mint egy falusi disznótor, hatalomtól megrészegült böllér, magukat hülyére zabáló, szájuk szélén zsírt folyató családtagok, zsíros poharakból vedelt homályos boroktól részeg haszonlesők, akikből ketrecharcost farag a lehetőség, hogy hozzáférnek a pecsenyéstálhoz.
Miután mindened ellopták már tőled, beleértve a gyermekeid jövőjét is, lassan elkezdenek egymásra acsarkodni, ami egyébként nagyon helyes,
Simicska már a padlón és viszi magával vazallusait is, de persze ezzel nincs még vége a történetnek, hiszen ezzel Mészáros Viktor a harmadik helyre csúszott a mezőgazdaság új urai között, ami - lássuk be - tűrhetetlen.
Viszont tied lesz a malaszt, és ha nem tudod mi az, ne bánkódj, hiszen unokád már az óvodában megkapja a szükséges ismereteket, ha nem figyelsz oda rá két percig, már hercig szoknyácskában rázza a csengettyűt plebános úr ölében.
Bizony mondom néktek, ez a gender-tudomány egyre hasznosabb lesz, betiltás ide vagy oda.
Alapvetően büszkék lehetünk, hiszen Sztálin elvtárshoz mért tettet hajtottunk végre - a Gazda a geneikát tiltotta be, Egyeske meg a gender-kutatásokat.
Pedig hajdan elég jó híre volt, szorgalmasan - bár állítólag kissé erőszakosan - kutatta a nemek titkait a bugyikban.
Már várom, mikor jön elő az első szűz, akivel a Vezér maga erőszakoskodott, mondván me too!



De beszéltünk már eleget sérült személyiségekről, beszéljünk most másról.
Tegnap esküvőn voltam, angyalarcú unokahúgom ment férjhez.
Unokahugom divatos alkatú, a bulimia szobrát nem róla fogják mintázni, a rendőrség tízezer forintra büntett
e mert egy közlekedési vita során ellenfele mozdulatait támadó-jellegűnek értékelte, megijedt és ezért kénytelen volt megverni a száztíz kilós pasit, aki feljelentette.
A szabálysértési eljárás során a rendőrségen rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül mindenki hülyére röhögte magát.
Aki elvette feleségül, szintén szeret verekedni, ezt mindketten sporttevékenység keretében gyakorolják, de a boldog házasság titkát azért fel lehet fedezni a kapcsolatukban, ha a lány elszemtelenedik, akkor Ákos meghívja edzeni, ott aztán földhöz csapkodja néhányszor és azonnal helyreáll a táplálkozási lánc kívánatos rendje.
Az esküvő Etyeken volt, ahol is mostanában teremtik meg a hagyományos borkultúrát, lévén, hogy a filoxera végzett a szőlővel ezelőtt kétszáz évvel, a történelem meg a sváb gazdákkal úgy hetven évvel ezelőtt.
Miután a bort mostanában nem kedvelem, így aztán nekem a tőkén Jameson whiskey termett - az "e" nem elütés, ez ír ital, az írek meg mindig különcök voltak.
A rendezvény jól sikerült, lehetett beszélgetni, sőt, táncolni is, aminek Anyukám nagyon örült, hiszen az ember kilencven éves korában kívánja még a mozgást, és az esküvőre való tekintettel elmulasztotta reggeli nordic-edzését.
Kicsit meglegeltettem a szemem a vendég-hölgyeken, öreg ember már érje be ennyivel, nem igaz?


Most meg élvezem a nyár utolsó napjait, a jövő héten még lemegyek kicsit a Balatonra, jóllehet ott huszadika után megszűnik a nyár, az időjárás átalakul, még ha hőség van is napközben, az éjszakák már hűvösebbek, viszont jobban harap a hal, ami egy eufemizmus, merthogy a halak többsége nem harap, hanem inkább beszopja, amit elé lógatnak, ebben is hasonlít a magyar választóra.
Mondjuk nekem ez mindegy, merthogy idegenkedem a sikos, csúszós fickándozó dögöktől, ezért a csoportos horgászat híve vagyok, kell. hogy legyen a társaságban valaki, aki leszedi a halat a horogról, ha valamilyen csoda folytán fognék egyet, aminek persze kevés a valószínűsége.

Nyakunkon augusztus 20, a NER ünnepe, ezt is sikerül persze tönkretennünk.
A tűzijáték hagyományosan a Gellérthegy felett szokott lenni az ántivilágban, de most feljebb vitték a Margitsziget felé, így aztán a Parlamentből nézheti a NER elitje, amint puffannak a szép, színes tűzvirágok, melyek remekül fogják aláfesteni Áder szóvirágait, ha még tudja valaki, ki az az Áder.
Azért nézzétek meg, fele időtartamban, dupla költséggel tesz csodát Viktor, a prolik meg nézzék tévén.

A fincsi az lenne, ha Vezérünk - bevezetésképpen - előtte tenne néhány lépést a vízen, aztán ha véletlenül elsüllyedne, az lenne az igazi ünnep!
Élvezzétek ki ezt a pár napot még, mert szeptembertől jön a szép új világ, állítólag átrendezzük az államot, csinálunk kis inflációt és készülünk az Európa-Parlamenti választásokra, úgyhogy sok szép új mesét hallhattok majd a migráncsokról, meg a világ vezető politikusairól, Trumpról, Putyinról meg Orbánról.

Aki egy Falcon gépet is kapott hálás népétől, természetesen strómanon keresztül, az aktuális Mészáros Lőrincet Magyar Honvédségnek hívják.


A lengyelekkel tett már jót repülőgép - ki tudja, esetleg nálunk...


:O)))

2018. augusztus 12., vasárnap

SOROS 88

Na tessék, most még ez is!
Lenyúlja az ikonikus számot, a 88-at, ami köztudottan a német ABC nyolcadik betüjének megduplázása, és a HH rövidítésre utal, mely a skinhead és neonáci szlengben a Heil Hitler rövidítésével vág egybe.
Ha ezt hallja a náci, akkor fejét büszkén felveti, karját az ég felé lendíti és elszánt tekintettel néz a szebb jövőbe, végtére is nem lehet mindenkinek a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa az idolja.
Leshetnek most a nácik, egy platformra kerültek az Antikrisztussal, aki maga a Sátán, egy túldimenzionált Gyurcsány, aki annyival kártékonyabb, mint amennyivel több pénze van Gyurcsánynál.



Én nem szerettem, - nem népnemzeti oldalról, hanem komcsi oldalról, de Orbán megszerettette velem.
Van az úgy, hogy valaki az elképzelésével ellentétes eredményt ér el, mint a példa is mutatja.

Ha Orbán szándéka érvényesült volna, ez az öreg, okos zsidó ma olyan lenne számomra, mint a Helység kalapácsában Harangláb számára a kukoricagölödin, erre egyre több rokonszenvvel figyelem Sorost, elismerve lankadatlan buzgalmát és áldozatkészségét, melyet ideája, az angolszász típusú polgári demokrácia világméretű elterjesztése ügyében tanúsít.


Soros - akárhonnan is nézzük - rendkívüli jelenség, aki egyszerre ért a pénzcsináláshoz - és ezen most ne a magyar értelemben vett pénzcsinálást értsük, ami a közvagyon ellopásával egyenlő, hanem a pénzügyi befektetői tehetséget, mely optimális esetben milliárdokat fialhat, s melyet a magyar hivatalosságok a spekuláció szóval szoktak pejoratíve illetni.
Hogy a világon minden pénzügyi szakember röhög rajtuk emiatt, az persze nem jelent semmit, kutya ugat, karaván halad, emellett ezek a magyar kisdiákok sem tartják magukat távol a pénzügyi spekulációtól.
Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen ügyeskék voltak, mikor néhány évvel ezelőtt a görögökéhez hasonló helyzetünkről értekezve rövid időre bedöntötték a forintot - elég lenne a családnak néhányszáz évre, amit ezzel a trükkel némelyek kerestek - magánszámlákra.



Soros nem olyan, mint Dagobert bácsi, ő nem abban leli élvezetét, hogy ül az aranyain, vagy lubickol bennük, ha kedve tartja, hanem abban, hogy pénze segítségével a világot megpróbálja saját szája íze szerint megjobbítani, ami a világra rá is férne, hiszen egyre lepukkantabb, egyre élhetetlenebb és egyre embertelenebb.
Hogy abban igaza van-e, hogy ezt kapitalista alapon és a parlamentáris demokrácia keretei között képzeli - ebben nem vagyok biztos, de még az sem kizárt, hogy így is lehet emberbarát világot létrehozni.
Persze egy olyan világ, melynek hajtóereje az emberi irigység és kapzsiság, nem okvetlen tetszik mindenkinek, még ha úgy működik is, mint egy svájci óra.
És Soros tevékenysége sem tetszik mindenkinek, különösen, ha valaki diktátorosdit vagy alattvalósdit játszik, hiszen ha sikeres, akkor korlátok közé szorítja a magánérdekeket, melyek most dúsan burjánzanak, biztosítva ezzel a csüngőhasú uralmát ezer évre.



Soros, mint a polgári demokrácia híve, ab ovo ellenfele a mai hatalomnak.
És ezt a suttyó diktátor nem nézi jó szemmel, viszont jól jön neki, hiszen van ki ellen harcolni, van végre a népvándorlásért felelőssé tehető konkrét személy,  mert gyűlölködni általában is fincsi, de konkrétan azért sokkal jobb.
Ki lenne az általános rossz megszemélyesítésére alkalmasabb, mint ez a spekuláns, okos öreg zsidó, hiszen még száz év sem telt el az antiszemitizmus magyarországi szárbaszökkenése óta.
Történelmileg ez egy másodperc sincs talán.
Valakit megmérgezni egy másodperc is elég lehet - egy társadalomnak a mérgezésből felgyógyulni évtizedeket, sokszor évszázadokat vesz igénybe.

Soros komolyan gondolja, amit csinál, ő nem az állam pénzéből osztogat kegyeket, visszavéve magánszámlára a kiosztott pénz egy részét, ő a sajátjából adja, amit ad, és nem viakolorra.
Valószínűleg lesznek később is még néhányan, akik mindenüket felteszik társadalmi céljaik elérése érdekében, de attól tartok, a modellel van itt baj, azon kellene igazítani.
Sajnos persze, az érdekérvényesítésre képesek elsősorban a saját érdekeiket fogják érvényesíteni...



Most azért kívánjunk Soros Györgynek jó egészséget, tisztelegjünk elvhűsége és elkötelezettsége előtt, talán nem lenne baj, ha a világon még sok, a társadalmi haladás iránt elkötelezett ember lenne...


:O)))

2018. augusztus 9., csütörtök

ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK

Most éppen Európa Megváltója miatt, de itt nem ez a békétlen beteg, hanem a jelenség a fontos.
Nagy Imre szobrának áthelyezéséről van szó, mely a jelenlegi helyzetben szimpla történelmi bunkóság, kispályás ostobaság, a történelemszemlélet szemtengelyferdülése, gyermetegség.
Mint a kisgyerek, aki a fejére húzza a terítőt, és azt hiszi, hogy akkor most ő jól elbújt.
Akik ezt tervezik, végképp kihúzzák a szőnyeget saját eredetmítoszuk talpa alól, és '56 általuk interpretált szép története buta pofával nézve maga elé, seggreül a történelem pádimentumán.

Olyan forradalommá válik ugyanis, melyből hiányoznak a forradalmárok, és maradnak a köztörvényes bűnözők, a lincselők, a gyilkosok, meg egy-két kisiklott élet.
Nagy Imrével együtt mennek a levesbe még a maradék forradalmárok is, akiknek zöme - mily sajnálatos - kommunista volt.
De menniük kell, mert a vezető politikusok között van, akinek minden felmenője kommunista volt, és ezt nehéz feldolgoznia annak, akinek nincs színlátása, akinek a világ csak fekete-fehér, viszont - talán éppen családi érintettsége miatt - neofita buzgalommal dolgozik azon, hogy a legnagyobb magyar komcsifaló címet kiérdemelje.
Nincs szerencséje - a társadalom ma már magasról tesz a komcsizásra meg "az elmúlt negyven év" gyalázására, tudja, amit tud és nem érdekli a dolog, merthogy ennie kellene, meg fűteni,meg egy kis létbiztonság kellene, esetleg még nyugdíj is.
Nem csak a baloldal issza meg a levét annak, hogy a "fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk" farkasaként a nép nem funkcionál megfelelően,  magasról tesz ezekre az ócska hazugságokra, de ráfizet erre a mai hatalom is, hiszen eljön az az idő, mikor a sorosozás és a migránsozás éppoly nevetséges lesz, mint a Kádár-rendszer békeévei utáni komcsizás.



De azért ne bagatellizáljuk el a problémát, hiszen az tény, hogy a magyar társadalom olyan, mint a Nescafé kettő az egyben elnevezésű terméke.
A mai Magyarországban is két ország van, sokféle tekintetben.
Van egy ország, mely bele akar simulni Európába, mely tagja akar lenni az európai államok erős és a földrész iránt elkötelezett közösségének, és van egy ország, mely - tévesen bár, de - azt hiszi, hogy a globalizálódó világban helyük van az apró kis nemzetállamoknak, a maguk - helyzetükből fakadó -mitugrász kivagyiságával.
Van egy ország, mely az állam és a vallás szétválasztásának következetes képviseletét vallja, és van egy ország, melynek polgárai könnybe lábadt szemekkel értetlenkednek, hogy mi a baj azzal, ha az egyház már az óvodában nekilát az evangelizációnak, méghozzá úgy térítve a gyermekeket a XXI. században, hogy a felhőkről lábát lógató kaporszakállú atyaúristen képét plántálja el a gyermekkobakokba.

Van egy ország, mely önellátásra próbálna berendezkedni, mint hajdan Albánia vagy Románia, és van egy, mely be szeretne illeszkedni a nemzetközi munkamegosztásba, méghozzá nem az összeszerelőüzemek szintjén.
Ezek az országok, és még néhány ilyen párosítás itt él, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, mely Kanada területébe éppen százhétszer férne bele, és azt a benyomást próbálja kelteni, hogy egyenrangú partnere az egy és egynegyed milliárd lakosú Kínának.  Ha beállnánk egy sorba, minden magyar mögött százharminc kínai - és ugyanennyi indiai állna, úgyhogy csak csínján a cigányozással is, ha javasolhatom.
Mi meg már kétszer ötmilliónyian se vagyunk, és aki ma még van, holnap meglehet, már nem lesz, mert elege van a mindenből ideológiai kérdést csináló államból.
Merthogy az igaz, hogy majd' minden ügy politika, de az már egyáltalán nem igaz, hogy minden dologból ideológiai kérdést kell csinálni.
Nem tartható a végtelenségig, hogy itt az állam, melynek egyetlen feladata lenne: megszervezni a közügyeket valamennyi állampolgár érdekében, állandóan szenteskedik, meg a világ dolgait akarja megoldani, még ha nálunk van alkalmazásban a Világ Esze, akkor sem. 



Egyszer végre újra kellene gombolni a pitykés lajbit, és azt mondani, hogy te Józsi! Vannak nekünk közös dolgaink, például, hogy legyen nyugdíjunk, legyen orvos, aki gyógyít, legyen lakás a gyerekeknek, legyen télre tüzelő, legalább ezeken a dolgokon dolgozzunk együtt, aztán ha elfogadható állapotokat teremtettünk, akkor akár a szobrokat is cipelhetjük ide-oda.
Persze jobb lenne nem cipelni, hanem ha már emléket akarunk állítani a vörösterror áldozatainak, állítsunk egyet a fehérterror áldozatainak is - jó, rendben, tízszer annyit kellene fizetni a kőfaragónak, ha ugyanannak az emlékműnek a másik oldalára vésnénk fel a darutollasok áldozatainak neveit is, de megérné, mert ez elgondolkodtató lenne.
Lehetne akár az Országház elé is állítani, jobban odaillik, mint a sármos Andrássy gróf lovasszobra, akiről még az sem biztos, hogy kardélre hányta hajdan a szép, anorexiás királynét, más jót meg nemigen tett az ország javára.
Jelenlegi uraink persze délceg önmagukat látják benne, jóllehet erre a célra alkalmasabb lenne Hókuszpók és egy kazal Ügyifogyi szoborcsoportja...
Lehetne itt még emlékműpárokat felállítani a kurucok és labancok, a 2. Magyar Hadsereg meg a Holokauszt áldozatainak, a dögkeselyűt meg nyugodtan el lehetne vinni a Szabadság térről a Szoborparkba, ahonnan viszont ki kellene szabadítani a Tanácsköztársasági emlékművet, meg az utolsó magyar honvédő háború döngő léptű vöröskatonáját.
Egyébként is, az események, melyekről ezek, meg a felszabadulási emlékművek szólnak, a mi történelmünk eseményei.
Hagyni kellene mindet, békében.



Aztán már csak azt kellene elintézni, hogy ne hazudhasson róluk senki.
Az igazat, csakis az igazat és a teljes igazat kellene tanítani...
Talán majd egyszer, ha a jelenlegi kettő helyén eljön egy harmadik Magyarország...



:O)))

2018. augusztus 6., hétfő

NEMZETI DISZNÓSÁGOK

Fene tudja, lehet, romlik a memóriám, de mintha régebben is ettünk volna disznóhúst.
Igaz, akkor semmi tudományosságot nem vittünk a dologba, csak zabáltunk, mint az állat, talán ennek köszönkető az is, hogy félrevezetett népünk a mangalicát nem sokra tartotta, mondván, hogy az négy lábon járó zsírosbödön, a húsa még büdös is, de hát annyi mindenről derült már ki, hogy rosszul tudtuk - nincs ok a csodálkozásra.
Persze a dolog nem megy felvilágosító kampány nélkül, de O1G gondoskodik róla, hogy ne éljünk sötétségben.
"A többek között B-vitaminok tárházát és számtalan ásványi anyagot (például vas és foszfor) tartalmazó sertéshús fogyasztásának ösztönzésére, és a tudatos vásárlás fontosságának hangsúlyozására indított kampányt Magyarország Kormánya az Agármarketing Centrummal együttműködve. A nagyszabású médiakampány során az elsődleges cél, hogy felhívja a figyelmet a sertéshús kiemelt szerepére a táplálkozásban, valamint arra, hogy vásárláskor érdemes odafigyelni a frissesség mellett a hús származására és minőségi tanúsítványaira is" - írja a kormány által alapított és szaxerűen felhizlalt szervezet honlapja, mely beszámol a szemléletformáló és fogyasztásösztönző kampányról, melynek jelmondata "Sertéshús - a velünk élő hagyomány".
Még két hétig tart a szemléletformálás, ú
gyhogy aki még nem evett echte magyar, csavaros mangalicafarkat, hát gyorsan kapja be, nehogy lemaradjon a jóról.



Mint most is kiderült, sikerült meghaladnunk az átkos Kádár-rendszert, ahol az egy magyar-egy malac elve érvényesült, ma kevés a disznónk, de az legalább mind nemzeti.
És hát persze meg kell néznünk, honnan származik az a disznó, mert nem mindegy, hogy Alcsútról, vagy esetleg Bagdadból, horribile dictu egyenesen Mekkából importáltuk.
Szóba jöhet akár még Izrael is, mint a migráns sertések származási helye, de ezt nem emlegetjük, hiszen tegnap érkezett baráti látogatásra Horvátországba két izraeli felségjelű F-16-os vadászbombázó, jobb a békesség...
Az igazi magyar nemzeti disznó szülőhelye a Mészáros család mangalica-farmja, melyet maga Miniszterelnök Urunk avatott fel, és gondosságára jellemző, hogy máig sem engedte el a mangalica-csülköt, hiszen számára a mangalica egy valóságos malacpersely, ő pedig nem az az ember, aki ne hajolna le a fillérekért is, ha megfelelő szorzószámmal lehet felkapkodni.
Egy ilyen reklámkampány nem öt fillér, továbbá a reklám fele mindig kidobott pénz, csak az a kérdés, melyik fele az, de attól tartok, annál jobb kampány nincs, mint amikor saját disznóságainkat reklámozzuk, és hát lássuk be, 
ebben az országban kétségkívül  Miniszterelnök Urunk - kinek szakállát Allah növessze hosszúra - ért legjobban a nemzeti disznókhoz.  

Merthogy a nemzeti marhákhoz Csányi Sándor ért a legjobban - nem lehet csak úgy össze-vissza öldökölni a vágóhidakon, tenni is kell azért, hogy megfelelően viselkedj a boltban.
Mint kiderült, a csirkét nem kell reklámozni, meg aztán mégis hülyén jönne ki, ha megjelenne az óriásplakát a visszafoglalt nemzeti plakáthelyeken meg a Hírtévében: "Csirkefarhát - a velünk élő hagyomány", oszt kiderülne, hogy Julcsa néni nem szegény, mint a templomi segédegér, hanem trendi.


Ady Endre látnok volt, mikor megírta a versét: Harc a Nagyúrral - pedig ő még nem ismerhette Vezérünket, és mégis:

Megöl a
disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.


Persze egyelőre csak átvitt értelemben, csak a lelked, a jövőd, a gyermekeid és az ország jövőjét viszi vágóhídra, ezekhez természetesen neked semmi közöd nincs, erről nálad okosabb emberek döntenek, te csak zabáld boldogan a mangalicát.
Ha te vagy a nemzeti középosztály - és nem csak annak tartod magad, merthogy az nem ugyanaz - akkor talán fussa is rá, hogy a kedvelt népi kifejezéssel éljek.
Ha nem, hát magadra vess, te csak egy csirkefarhátnyit érsz.
És ne kapcsolgassad a tévéd, ne kérdezd meg, hogy hol van Kálmán Olga, hogy holnap senkinek se kelljen megkérdezni, hogy hol vagy te...
Hogy itt még nem tartunk?
Az inga ki szokott lengeni a szélső pontjáig, aztán visszaleng a másik szélső pontig, esetleg más lesz rajta a függeszték, de ez téged már nem fog vigasztalni, attól tartok...



:O)))

2018. július 26., csütörtök

SZOCIALISTÁK POSVÁNYOSON

Medvemamát is felingerelte a sok hülyeség a Tusványosi Úrfelmutatáson, meg is harapta aki éppen arra járt, de ezzel még nincs vége a drámai napoknak Mackóéknál - a két bocs, mikor meglátta a Fidesz vezérkarát, a vonat elé vetette magát.
És ekkor még nem is tudták, hogy megjelennek majd a szocialisták is, merthogy a hülyeség határtalan.
Ennyi erővel - hadd legyek kissé rusztikus - szocialistáink kinyalhatták volna Orbán seggét a Hősök terén is, megspórolva az utazási és szállásköltséget, lehetett volna az árán nyelvlengető gyógyszert venni, az a Vezérnek is bevált, persze ő minden defektje mellett tudja, mit akar.
Lehet, a szocik is ezt gondolják magukról, de tévednek - hiába akar az elefánt felreppenni az ágra a dögkeselyű mellé, soha 
nem sikerülhet, és ha az Úr tenne is egy csodát, akkor sem lenne elég, kellene egy másik is, hogy az ág ne törjön le a trampli állat alatt.
Fideszes interpretációban az történt, hogy a szocialisták elnöke nem vállalta a pódiumbeszélgetést, helyette két nehézgyalog tolta oda a képét valamiféle mazochista felindultságában...
Ha egy párt elnöke nem mer vállalni egy pódiumbeszélgetést a politikáról akármikor, bárkivel, akkor ne legyen pártelnök, de még elnökségi tag se!
Már nem azért, de tudok baloldali politikust, akit jobbról nem mernének megkínálni ezzel a lehetőséggel, ugye...


Ez az egész ügy jól szemlélteti, hogy mennyire ostobák szocialista politikusaink ehhez az egészhez.
Kezdjük talán ott, hogy a szocialista pártelnöknek semmi keresnivalója nincs a szekta gyűlésén, eleve butaság volt ezt forszírozni, ebből ott nem lehet jól kijönni, hiszen a baloldali ember abban a társaságban olyan, mint apáca a kuplerájban - a maximum, amire számíthat, hogy kitépik a kezéből a liliomot és formás seggébe dugják.
Az is kiderül, hogy mennyire nem értik szeretett balfék politikusaink ezt az egészet, hiszen ordít róluk, hogy azt hiszik, hogy ez egy politikai rendezvény, ahol politikai érveket lehet ütköztetni, jóllehet itt csak a feneküket ütköztethetik Viktor cipőtalpával, namármost ezért még helybe is menni...
Tusványos nem politikai, hanem hitéleti rendezvény, annak remekül be is válik, jól szervezett, magas propagandaértékkel bír, a hívek várják, mint kisgyerek a nyuszit, de nem is hiába, Viktor menetrendszerűen tojja nekik a piros tojást, emberfia nincs a résztvevők között, aki ne lenne elégedett, mikor hazatér.

Nem disznóság ez - a disznóság az, hogy ma már gátlásai sincsenek a Lőrincnek álcázott Viktornak, minap magáévá tette a Club Aligát, a hajdani pártüdülőt, mind a negyvenhét hektárjával - lassan a hetesre kitehetik a sorompót: Magánterület, belépni csak engedéllyel, nyakkendőben, megneretválkozva!
Tusványos csak egy hatalomtechnikai kérdés, ez segít egyben tartani a tábort, mint ahogy a 
kollektív hegymászás is Csíksomlyón, mely rendezvény sikere egyébként közös érdek a katolikus egyházzal.
Ha jól belegondolunk, a búcsú a bűnösök számára ad lehetőséget, hogy megússzák az Úr haragját.
Mit mondjak, ennyi bűnöst egykupacban ritkán lát az ember, megjelenésük viszont érthető, hiszen egybevág mindennapos tapasztalataikkal, hogy Orbán rendszerének kulcsa a korrupció, hát fizessük le az Atyaúristent is, ötletek fentebb, a Wikipédián......
Az ember azt hinné, a búcsúcédulákkal való trükközések ideje lejárt, de mindig kiderül, hogy az ember semmit sem okosodik, sőt...



Persze lelki okoknál fogva kellenek az ilyen rendezvények,.
Kellenének a mi oldalunkon is, hiszen ilyen rendezvényeken a részvétellel mindenki úgy érzi, hogy tett valamit, és ez nagyon fontos.
Mégis, a mi oldalunkon még a százéves tradícióval rendelkező rendezvényeket is kinyiffantják zavarosfejű pártpolitikusok, lásd például a május elsejéket.
De megölték a Millát, megölték a Demokratikus Charta rendezvényeit is,és még a politikusok legjobbjai is azt hiszik hogy elég nagy okosságokat pofázni, pedig hát a cselekvésnek - legyen bármilyen is, de erősítse az összetartozás érzését - nincs párja.
Nem az ellenfél rendezvényéhez kell odatörleszkedni, odasunnyogni, hanem a saját akcióinkat kell megszervezni.
Persze ehhez olyan politikusok kellenének, akiknek van érzékük a tömegek meggyőzéséhez, mozgósításához, ezek meg - kis "e"-vel - ehhez antitalentumok, de ezt nehezen hiszik el magukról - csupa kis polihisztor, csupa kis Einstein, csak az az ein stein a fejükben van, ott, ahol más az agyát tárolja....
Nagyjából ezzel a mentalitással fogják nullára írni a Szocialista Pártot, oszt mehetnek vissza karosszérialakatosnak, nagy kár, hogy nem csak a saját jövőjükkel játszanak, hanem a gyerekeink jövőjével is.


Na, akkor ma is hánytam egy szívlapátnyi borsót a falra, miért is nem vagyok elégedett?...


:O)))