A SUNYI SUTTYÓ BOSSZÚJA

Azt képzeli, hogy mindenki úgy működik, mint ő.
Hétfőn még liberális vagyok, de kedden rájövök, hogy így nem férek hozzá a húsosfazékhoz, hát kedden már polgár leszek, szerdán meg vadmagyar, míg végül eléri, hogy Trianon évfordulója román nemzeti ünnep legyen.
És eléri, hogy a társadalom végletesen kettészakadjon - politikailag és gazdaságilag egyaránt.
Amikor az asszonyból őstermelőt csinál, vazallusai törvényt hoznak az őstermelői kedvezményekről, amikor az idegenforgalomban nyomul, akkor oldalbavágja strómanjait és rokonait kis vissza nem térítendő támogatással, és mára teljesen elfelejti a faluszéli kis házat, ahol az egyik szobát konyhának hívták.
A pesti értelmiséggel szembeni kisebbségi érzéseit a budai oldalról, felülről nézve kompenzálja, de készülnek már a tervek a Várpalota rekonstrukciójára is, ahol olyan rezidenciája lesz, hogy Ceaușescu is megnyalná mind a húsz ujját, ha megérte volna...
Utálja a bűnös várost, utálja a benne élő embereket, mert ha lenéz az erkélyéről, ahol az unokája szaladgál a kisbiciklijén (hadd szokja a közeget...) rengeteg nála emberileg ezerszer különb állampolgárt lát, és ez azért titkon idegesíti.
Nem buta ő, csak egy hatalomba belerészegedett suttyó, aki sajnálatos módon rengeteg negatív tulajdonsággal rendelkezik, még szerencse, hogy szociopata, és ez sem érdekli, mint ahogy a nép sorsa sem.
Hulljon a férgese, ha az politikai hasznot hoz, mert a gazdasági hatalmat számára a politikai hatalom hozza, nincsenek skrupulusai.
Mondják, a hatalom deformálja a jellemet, és most tanulmányozhatjuk azt is, hogy mit hoz akkor, ha valakinek gyárilag hiányzik ez a tulajdonsága.
Telhetetlen, és aki anno azt mondta rá, hogy olyan, mint a mesebeli kisgömböc, az látnok volt.
Nem visel el maga mellett konkurenciát, most éppen az OTP - és Csányi - arcába dobott kesztyűt, már ha ezt a kifejezést egy parasztgyerek esetében egyáltalán értelmezni lehet.
A pestiekkel szembeni ellenszenve okán állandóan azt hangsúlyozza, hogy ő parasztgyerek, ami persze nem igaz, de jól hangzik - a preciz kifejezés inkább a suttyó, de az nem hangzik ilyen jól.
És persze - saját bevallása szerint - péntekenként kitör belőle a macsó is - vélhetőleg olyankor jár sok kislányt meghágni...


A szemét fővárosiak meg vették a bátorságot és ellene szavaztak az önkormányzati választáson, hát akkor majd meglátják, megérte-e?
Értelemszerűen magasztos célokra, de elvette a pénztárcájukat.
Teljesen törvényesen természetesen, merthogy arról már eleve gondoskodott, hogy minden rablását törvénnyel fedezze.
Hadd dögöljön éhen a város, vezetése hadd kényszerüljön arra, hogy embereket bocsásson el a város szolgálatából, hadd tudják meg, hol lakik az Úristen (a karmelita színházban...) - majd legközelebb meggondolják, hogy mit mernek megtenni!
És ha a főváros fél, akkor a falu retteg, mert ott még a kiskirályoktól is tartani kell, különben oda a közmunka, és jön a bírság, ha a talicskán nincs kétkörös tárcsafék...
A büntetés kiszabása előtt természetesen álságos pofákat vág és együttműködéséről biztosítja a főváros vezetését, mely olyan, mint a kiselefánt, nehezen tanul, de könnyen felejt és elhiszi a szirénhangokat, korrekt partner szeretne lenni,  de valahogy nemigen engedik neki.
És akkor most éppen csendes sopánkodás van, pedig már belengette az internet korlátozását is, majd jókat röhög a hídon átvonuló tömeg telefonjainak fényén és erősen reméli, hogy leszakad a Lánchíd.
Majd azt is rá lehet fogni Karácsonyra, aki karácsonyra már politikai hulla lesz, ha nem magyarázza el a fővárosiaknak, hogy miről is szól ez a történet.
Reménykedjünk, hiszen a remény hal meg utoljára, de egy ketrecharcos és egy balett-táncos verekedéséből utóbbinak csak akkor van esélye, ha behívja a ketrecbe a nézőket is.
Azok pedig csak akkor mennek, ha rájönnek, hogy az érdekeik veszélyben forognak, hát meg kell ismertetni őket azzal, hogy mi vár rájuk, ha hagyják a suttyót emberkedni.
Budapesten többen laknak, mint a Fidesz szavazótábora tokkal-vonóval, hát rá kell ébreszteni őket a saját erejükre, mert az "úgysem tudunk csinálni semmit" mentalitása egyenes út a halálba.


Egy Váci Mihály nevű költő írta egyszer:

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

És a vezetés, mint tudjuk, nem méznyalogatás...

:O)))

KÉSÉSBEN, DEFENZÍVÁBAN, NYAKIG A PROBLÉMÁKBAN

Olyan jó lenne már valami igazán pozitív dologról írni, de sajnos az ellenzék erre nem nagyon ad mostanában (sem) módot.
Pedig látszik az erőlködés, de eredmény nemigen, márpedig az embert a boldog elégedettség csak akkor tölti el, ha az erőlködésnek eredménye is van.
Sokat spekuláltam, mi lehet az oka az évek óta tartó kínlódásnak, de nehéz egyetlen okot találni, márpedig ha egynél több ok van, akkor mindjárt ok van a belső vitára is, ami egyenes út a széthúzás felé.
Lenin nem volt hülyegyerek, ellenben kiváló hatalomtechnikus volt, nem véletlen, hogy Vezérünk cselekedetei mögül időnként kikandikál a bolsevik forradalmár, amivel nem azt szeretném mondani, hogy Orbán forradalmár lenne, még kevésbé, hogy bolsevik, hiszen ő nem egy szép eszmét akar erőszakosan rátukmálni a népre, ő mindössze harácsolni akar, felzabálni az országot szőröstől-bőröstől.
Vezérünk Lenintől a centralizmus előnyeit tanulta el, a demokratizmust nem, míg ellenzékünk a centralizmustól való szent rettegésében kiöntötte a demokratikus centralizmus nevű gyermekét is, márpedig egy tisztességes párt számára az éppoly nélkülözhetetlen, mint Orbán vejének a zseblámpa.
Demokratikus centralizmusnak azt nevezzük, mikor a döntések előkészítése demokratikus, a döntés végrehajtása pedig a szervezet minden tagjának, minden fórumon és minden cselekedetében kötelező, hiszen csak így lehet politikai pártot működtetni.
Ha ez nem működik, akkor az a párt nem párt lesz, hanem anarchista vitakőr, gittegylet, amely leveszi saját szétverésének terhét ellenfeléről, és soha nem éri el célját, mely jobb esetben a társadalom egy jól körülhatárolt csoportjának demokratikus érdekérvényesítését jelenti, kivéve a mai magyar pártokat, melyek mindenkit akarnak képviselni, így aztán nem képviselnek senkit.
Kivéve természetesen a kormányzó pártot, mely vezetőjének érdekei képviseli, még ha kisebb-nagyobb morzsákat szór is vazallusai közé, végtére a maffia is megfizeti embereit.


Az ellenzék vezetői között alig van olyan, aki felismerte volna a tömegkommunikáció szinte mindent felülíró szerepét a mai politikában, képtelenek alkalmazkodni hozzá, legfeljebb csak méltatlankodva és csodálkozva nézik, hogy ellenfelük szecskát aprít összes szóbajöhető jelöltjükből.
Ha van valaki, aki mégis próbálkozik azzal, hogy teret nyerjen a tömegkommunikációban, eljusson akárcsak a választók ingerküszöbéig is, akkor a többiek azt körbeállják és körbefanyalogják, szembesítik magasztos elveikkel és elhatárolódnak tőle, fintorognak és meggyőzik követőiket, hogy ez közönséges és ripacs viselkedés, közben pedig ellenfelük lemegy kutyába és elszipkázza a szavazókat, akiknek persze tetszik a radikalizmusa meg a határozottsága.
Az ellenzék azt hiszi, hogy a választó John Stuart Mill könyvét olvasgatja üres óráiban, ellenfele meg tudja, hogy a választót zavarják a képek közötti fekete izék, melyekről az iskolából vannak halovány emlékei.
A mai választó a telefonját vagy a tabletjét nyomkodva szerzi információit a világról, legfeljebb  televíziót néz, és drukkol nagyon, melyik versenyző mutatja meg aznap este a csúnyáját.
A kormányzó erő meg közben azt csinál, amit akar, miután nincs ellenfelének számításba jöhető média-felülete.
Így aztán, ha sokszor elmondja, hogy az állampolgár milyen qrva jól él, az el is fogja hinni, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő személyesen milyen szerencsétlen, miközben rajta kívül mindenki boldog és elégedett.
Itt van például mindjárt Kelemen Annácska, aki út teleehette magát virslivel, hogy az utolsó kettő már odaragadt a szájára, se kiköpni, se lenyelni nem tudja, ugyanúgy, mint Orbán Farkas Flóri nevű haverját...


Aki volt katona valaha, az tudja, hogy pusztán védekezéssel nem lehet háborút nyerni, az ellenzék mégis állandóan defenzívában van.
A közbeszédet Orbán suttyói tematizálják, erre a legjobb példa talán, amit Karácsonnyal művelnek, akiből megpróbálnak Gyurcsány 2.0 típusú ellenfelet fabrikálni, sajnos előbb-utóbb sikerrel.
Pedig célszerűbb válasz lett volna a vádra, mely szerint a főpolgármester éjjelente kéjgázdemizsonnal járja a Pesti-úti Idősek Otthonának szobáit, nyomában hullahegyek támadnak, a védekezés és a "Nem is igaz!" kiáltások helyett azt kommunikálni, hogy Orbán költségoptimalizálás céljából szisztematikusan megöli a nyugdíjasokat és a fogyatékosokat, utoljára ilyesmit a világ a múlt század negyvenes éveiben látott a wannsee-i konferencia után, csak a célszemélyek változtak, habár némi átfedés azért van...
Vagy a Birodalmi Fővadászt - Hermann Gőring óta nem volt még ilyen rátermett - megvádolni azzal, hogy valószínűleg az ő mulasztása miatt lőtték agyon szegény nyugdíjast a kertjében, és meglehet, titokban már engedélyeztetni akarják a vadásztársaságoknak a nyuggerek kilövését - a kilövött nyuggerek beszolgáltatott füleiért díjat akarnak fizetni.
Ezt - személyes tapasztalataiból levont következtetésként - a nyugdíjasok nyolcvan százaléka hihetőnek találná, és ha ehhez még hozzátennék, hogy a karantén őszi szezonja alkalmából el fogják rendelni az öregek befalazását szobáikba, egészséges élelmezéssel egybekötve, mely napi ötszáz kalóriát jelent...
Hülye ember az aki egy nyálát csorgató hiénával sportszerűsködik, miközben őt minden megmozdulásánál tökön rúgatja Viktor...


Panaszkodni kevés, a demokratikus többségű  önkormányzatoknak már régen meg kellett volna teremteniük saját közös médiumukat, amire az anyagi lehetőség adott, legfeljebb a helyiérdekű hymen-hírek számát és a kuka-tároló felavatásáról beszámoló nagyriport terjedelmét kellene szűkíteni valamelyest, és máris kész lenne az ellenzéki hangvételű hetilap, melyben be lehetne számolni a maffia legjelentősebb tolvajlásairól a hálás közönségnek.
Kellene továbbá egy ernyőszervezet is, mely a következő országgyűlési választáson a közös jelölteket indítja, mert a pártacsarkodásokat időlegesen félre kellene tenni, legalább az ítélethirdetésig.
Aztán kellene egy állandó egyeztetési fórum, kellene egy közös internetes portál, kellene a közösségi médiában tájékoztatási lehetőség.
Fel kellene használni a mobil telefonokban rejlő lehetőségeket is, és nem kellene mindent újból kitalálni, rengeteg dolgot kitaláltak már mások, más célra, csak alkalmazni kellene azokat.
Persze ki kellene dolgozni egy programot arra az abszurd esetre, ha győznénk, és legalább informálisan át kellene beszélni, hogy kikkel szemben kell kész vádemelési javaslattal várni egy győztes választás eredményhirdetését.
Ha esetleg akkor kezd el az ellenzék spekulálni azon, hogy mi a teendő, akkor már régen késő, három héten belül megbukik.
Egy ilyen helyzetre kész tervekkel, és kész személyi javaslatokkal kell készülni, nem akkor kell koalíciós torzsalkodásokat folytatni, hiszen ez nem csak egyszerű választási győzelem kellene legyen, hanem egy új kezdet is - nagytakarítással és meszeléssel egybekötve.


Ami azt illeti, szervezeteket is kellene építeni, méghozzá vidéken elsősorban, mert  ötödik-kerületben már elég jó az ellátottság, meg civil szervezetekből is.
Vidéken meg Julcsa nénje nem is hall mást, csak hogy milyen boldognak kellene lennie pusztán attól, hogy magyar, és még hátravan Trianon körbezokogása, és az országgyarapító Horthy ünneplése, miközben földalatti járatai fölött büszkén dülleszti mellét a patkánymentesítést elkerülő tolvaj elit.
Már majdnem késő, de talán két év alatt lehetne tenni ezt-azt, hát nagy a pártok vezetőinek felelőssége.
Ha nem látják ezt be, az következő választás után már lehet, nem lesz kiket a vereségért felelősségre vonni - lehet, választás se lesz.


Talán lehetne nekikezdeni önmagunk megszervezésének...


:O)))

RAKÉTÁKAT A MAGYARNAK!

Tele vagyok aggodalommal.
Ha mondjuk Nagyurunk megnövelt hatótávolságú rakétákkal kíván lőni a vírusra, akkor könnyen a rémhírterjesztés utálatos bűnébe esem, oszt jön értem a Szerv, és még örülhetek, ha nem a TEK néhány emberhegye esik a hátamra, elhárítani a személyemben rejlő veszélyt.
Hogy ez nem a vírussal kapcsolatos?
Kit érdekel? - a lenyúlt vállalat sem lélegeztetőgépet gyártott, hanem papírdobozt, mégis elrendezték, amit a bíróságok évek óta nem tudtak rendbetenni, - Roma locuta, causa finita est, ahogy a művelt francia mondotta volt, és senkinek se jussék eszébe rasszizmussal vádolni, bármennyire kézenfekvőnek is tűnik, latinul értekező feleink nem ismerték a hosszú '"Ó" betűt...
Hogy nincs arról hír, hogy a vírus ellen rakétákat szeretne bevetni Harcimarci? 
Istenem, hát annyi mindenről nincs hír!
Ha lenne, nem lennénk hibrid rezsim a Freedom House aktuális értékelése szerint, hanem demokráciának hívnák a jelenleg uralkodó rendszert, így viszont bármelyik percben kiderülhet, hogy a rakéták a vírus ellen kerülnek bevetésre, én pedig okvetetlenkedésemmel gátolom a nemes küzdelmet - a budapestiek és a krónikus betegek oldalán állok, személyesen Soros megbízásából.
Akkor pedig ülhetek a vírus eljöveteléig, mint a túzok, rámrohad a műanyaglakat is...
Ezért hát ünnepélyesen kijelentem, hogy amikor azt írom, hogy hatvan darab rakéta beszerzése az Egyesült Államoktól a bornírt baromság és a deformált lelkivilág iskolapéldája, akkor az csak egy vélemény, mellyel természetesen nem értek egyet - habár ez sem jelent semmit.
A szájmaszk használatával és a tömeges tesztekkel sem értettem egyet, - Cili nénivel értettem egyet - erre most kiderült, hogy rosszul értettem egyet, mégis kell a szájmaszk, meg tesztek.
Még szerencse, mire lassan vége lesz a korlátozásoknak, addigra kiderítette ezt a szakszerűségéről elhíresült operett-törzs, és szellemi atyjuk, aki feltehetően a koronavírus elleni harc csúcspontjaként magáévá teszi a koronát, így hárítva el a nemzetet fenyegető veszély utolsó morzsáit is...


De térjünk a lényegre, a rakétákra.
Hatvan darab rakétánk lesz, ami ezekhez hiányzik a józan észen túl, az a hivatalos ellenségkép, ami magyarul azt jelenti, hogy az ország jelenleg nem tart nyilván ellenséget, mely katonailag veszélyeztetné ezt a lángoktól ölelt kis édenkertet, a földet, melyért oly sok vért ontottunk, és oly eredménytelenül.
Igaz, akkor nem volt ilyen hadvezérünk, aki valóságos parafenomén, vagy parafadugó, vagy mi is, de lássuk be: ha visszatekintünk történelmünkben az utolsó győztes csatát mint parthúsok vívtuk, mert  ugye hunként vívott csatánkat már döntetlenre adtuk a rómaiakkal, azóta meg verik a magyart, mint szódás a lovát.
Általában a szomszédainkkal torzsalkodtunk, egyszer-egyszer nekimentünk a nálunk nagyobbaknak is, de minket sem Augsburg, sem Voronyezs nem késztetett szerénységre, továbbra is valljuk: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.
Hogy mi éppen Trianon évfordulójára időzítjük fegyverkezésünket, az csak a legendás magyar politikai érzék következménye lehet.
Meg is van az első eredménye, a trianoni szerződés évfordulójából hivatalos romám örömünnepet csináltunk, miközben a román nacionalisták a markukba röhögnek a székelyföldi területi autonómia körüli töketlenkedésünk láttán.
Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz, ellentétben Csíkszeredával...
Persze tudjuk jól, az ellenség itt Oroszország, majd mi jól revansot veszünk Don-kanyarért, és majd ha jön az orosz légierő, hát telecsinálják a gatyájukat a mi hatvan rakétánktól, hiszen az orosz légierő köztudottan gyenge, a hadseregük is, mint a lepkepuki, nem is mertek odarepülni Szíriába sem, inkább az Azovi-tengerről, hajóról kilőtt rakétákkal találták el a célpontjaikat.


Ami a legaggasztóbb dolog: ezidáig Magyarország nem szerepelt az orosz vezérkar által kijelölt célpontok között, de ez igen hamar meg fog változni, ha már meg nem változott.
Teljességgel érthető módon, hiszen nekik minden eshetőséggel számolniuk kell, és ha egy NATO ország fegyverkezik, akkor arra választ kell adni, amely nem minden esetben lesz szimmetrikus,
Tehát az oroszok nem valószínű, hogy hatvan vadászbombázót csoportosítanak majd át az európai hadszíntérre, lehet, hogy csak egyetlen rakétasiló legénysége kódol be új koordinátákat rakétája memóriájába, de az a rakéta rendbeteszi az ellenség kilövőállásait.
Természetesen - ahogy ezt Sztálin elvtárs közkincsé tette -, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, csak az a baj, itt a forgács szerepét te, a gyermekeid meg az unokáid játsszák.
Kár lenne erről csak akkor spekulálni, mikor már késő, hiszen egy háborúban csak az első lövést nehéz leadni, a többi már adja magát.
Régi színházi bölcsesség, ha a díszlet falán felakasztva lóg egy puska, akkor az a darab folyamán el is fog sülni, féleszű diktátorunk meg éppen most veri be a szöget a falba, melyre a fegyvert fel akarja akasztani.
Ez még a harckocsi-beszerzésnél is ostobább lépés, de persze ezen is nagyot lehet szakítani, ha már a repülőgép-cserét átmenetileg el kellett halasztani.
A rakéták ára hetvennégy milliárd forint lesz, ezt át lehet számolni például a munkájukat elvesztők segélyezésére, ami valamit használna is az országnak, de erről ne is álmodjunk mostanában, mikor a selejt (öregek, betegek) ütemes megsemmisítésében jeleskedik dicső kormányzatunk.
Nehéz időket élünk, már csak arra várok, mikor intéz szózatot hálás népéhez Nagyurunk: Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam! -  aztán már csak a zászlók megáldása és Mészáros Lőrinc új, vissza nem térítendő támogatásból épült koporsógyárának avatása van hátra.


Remek perspektívák.


:O)))

A VÍRUS GYÓGYSZERÉT STATISZTIKÁNAK HÍVJÁK

Annak idején a jogi karon legsötétebb emlékeim között tartom nyilván a statisztika tanszék rettegett tevékenységét, soha nem gondoltam volna, hogy Kovacsics professzorban egyszer még majd a magyarok megmentőjét tisztelhetem.
Ma a helyzet a hajó kapitánya és a gépház közötti legendás párbeszédre emlékeztet:


Kapitány: Mennyi?
Gépház:    Harminc!
Kapitány:  Mi harminc?
Gépház:     Mi mennyi?
Nálunk a helyzet annyiban tér el ettől, hogy a kapitány megmondja, hogy mi mennyi legyen, sőt, még azt is, hogy mikor legyen mennyi, ezzel is alátámasztva emberfeletti képességeit.
Például előírja, hogy nálunk a vírusgörbe holnap tetőzik, és akkor az akkor is fog tetőzni, ha a fene fenét eszik is, ami azért jó, mert el lehet kezdeni a rendszabályok lazítását.
Merthogy mikor is kellene elkezdeni, mikor kard és pajzshordozói között általános a vélemény, hogy akkor mi most éppen egy platón vagyunk, mely arról nevezetes, hogy egy hosszabb időszakot ölel át, melynek során a legmagasabb fertőzés állandó.
A fertőzött meg annyi, amennyit akarunk, hiszen ha egy kiló cukrot akarunk kimérni az ötvenkilós zsákból, akkor addig mérünk és tovább egy dekával se...
Namármost, ha egy ilyen helyzetben ráeresztjük a fertőző és penetráns fővárosiakat a tiszta és romlatlan vidékre, abból túl sok jó nem származik, még a törkölyön edzett magyar legények is beszophatják a vírust, oszt tovább erősödhet bennük a pesti csibészekkel kapcsolatos, évszázadok alatt kiérlelt kisebbségi érzés.
Erre természetesen nem lehet máshogy reagálni, mint ahogy Magyar Néphadsereg nép legmélyéből merített tisztesei tették a daliás időkben, mikor még legjobbjaink is baráti kapcsolatokat ápoltak a katonai elhárítás tisztjeivel, - szívatni kell a büdös prolit, ha meg értelmiségi akkor még csicskáztatni is illik...
A haladó hagyományokat ápolja buzgón a Sutyerák, aki kétfrontos harcot vív - egyelőre.
Egyrészt a dögletes liberális eszme (szivárványos) zászlóvivői ellen, másrészt saját tábora éledező renegátjai ellen, akik éppen úgy érzik magukat, mint Józsi bácsi érezte magát műrepülés közben, mikor éppen nyakába folyt a szar.


Fontos dolog a statisztika, ha már annyi pénzt lapátoltunk Rasi birodalmába, hát a szezonnyitásra rendnek kell itt lenni!
Merthogy a kikötőket meg kell nyitni, a hajókat vízre kell tenni, még akkor is, ha csak az egy lakcímen bejegyzettek léphetnek a fedélzetükre, de ez sem fog sokáig tartani, hiszen rohadt unalmas egy hajón a Balaton közepén az asszonnyal, mikor Borkai óta tudjuk, hogy ennél szórakoztatóbb felállások is léteznek.
Navigare necesse est, mondta a rendszerváltás hajnalán a Jövőbelátó, de eleinte nem mert hozzápiszkálni a Nemzeti Lavórhoz, ezért a baráti Horvátországban szerezte meg a tapasztalatokat és első kikötőjét, de mára már elszemtelenedett, miként Berija (© Moldova), és minden aggodalom nélkül köpi szemen a társadalmat.
Lassan oda jutunk, hogy Lepsénynél sorompó lesz az autópályán, és pénzt szednek attól, aki meg akarja szemlélni távolból a vizet...
Nemmellesleg tönkreteszik a tavat is, a mederbe mélyen benyúló mólók, kőgátak felborítják a víz természetes áramlását, eliszaposítják a medret, ráengedik a közösségekre csemetéik hobbijait, a száguldozó vizijárműveket, a nádasokat irtják, a partot feltöltik, a vízszintet mély merülésű hajóik számára emelik, balatoni halat legfeljebb a Limnológiai Intézetben, festményeken lehet látni, mert enni magyarember hekket eszik.
Ami a többi iparágat illeti, ott is azokat támogatják, akik kötődnek hozzájuk - habár a világ lassan igazságos lesz, mert minden az övék lassan.
Most éppen a kiskereskedelem terén indultak meg a testvéri tankok, ki kell nyírni a CBA konkurenciáját, ezért aztán kap a nyakába különadót, hogy arról koldul...


Nevetséges a vírussal kapcsolatos kommunikáció -   ezek összevissza dumálnak, pofátlanul hazudnak, a tetejébe visszafelé dolgoznak - kitalálják, mi tenne nekik jót politikailag, és ahhoz igazítják a propagandát meg a statisztikát.
Most például az lenne a jó, ha a vírus örökkön-örökké fenyegetné az emberiséget, mert akkor fenn lehetne tartani a rendeleti kormányzást, ami felettébb kedves a Suttyó szívének, otthon is ezen szocializálódott, a családjában is bevált, most végre országos méretű halljakenddé válhatott.
Na, ez olyan elégedett érzést vált ki belőle, mintha pisilés közben kiderülne, hogy villás a farka, mint a fecskemadárnak. 
Lemondani önként erről a hatalomról?
Na neeee!
A valószínűsíthető eljárás az lesz, hogy tavasszal és ősszel koronavírus-járvány, nyáron migránsjárás, télen meg parlamenti szünet - kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy ki fogja felépíteni a temetőt, ahova majd azokat hantolják el, akik éhenhalnak.
Különösen a gyermekek koporsói mutatnak majd jól - minőségi papundekli, Mészáros & Mészáros márka mind, állami támogatással, szinte ingyen.
Az ugyanis, hogy a magyar társadalom legszegényebb harmada neveli a gyerekek felét - ezt vetíti előre, de ne legyen igazam...


Nem egyszerű errefelé az élet, nem elég a koronavírus, a járványos hülyeség is pusztít, magyarember boldog képpel tűri, hogy ez a bűnöző papás-mamást játsszon vele, és akár papa, akár mama, mindig neki kell szopni.
Vagy így megy ez ezer évig, vagy nagyon csúnya vége lesz.
Két-három hónapon belül elfogy a tartalék a szegényeknél, utána meg senki sem tudja hitelt érdemlően megjósolni, merre fordul ez az ország.


Hát, majd kiderül, de lehet, komoly árat kell fizetnünk a türelmünkért...


:O))) 

ANYÁK NAPJA

Anya az, aki akkor is aggódik gyermekéért, ha az már megette kenyere javát.
Aki akkor is aggódik érte, ha annak kisiklott az élete.
Aki akkor is szereti, ha ő egy szemernyi szeretetet sem kap.
Aki odaadja neki az utolsó filléreit, ha úgy látja, szükséget szenved.
Aki gyermeke mellé áll élete minden válságában, akkor is, ha tudja, hogy csak magát okolhatja.
Aki nem tud annyira öreg, vagy fáradt lenni, hogy ne segítene, ha szükség van rá.
Aki talán még halála után is megbocsájt, ha gyermeke megbántotta.
Aki fáradhatatlanul hordja hátán azt a puttonyt, melyet gyermeke születésével vett a hátára.
Aki büszke a legapróbb sikerre is, ami ha nincs, hát hazudik neki.
Aki takargatja gyermeke hibáit, jellemének torzulásait, bűneit, gyengeségeit.
Aki akkor is várja, ha sohasem jön.


Mert anya.
Minden nap meg kellene köszönni neki százszor, de természetesnek vesszük.
Ez a mai nap egy olyan alkalom, mikor ezen kicsit változtathatunk.
Köszönjük!


Kívánjunk hát sok boldogságot minden anyának, nevelőanyának, kismamáknak, nagyanyáknak, dédanyáknak ükanyáknak Anyák Napján!


:O)))