2016. június 26., vasárnap

RÉGI ARCOK, ÚJ POLITIKA

Új elnököt választott az MSZP,
Persze vadonatújra nem futotta, de Molnár Gyula alig használt, még ki sincs fordítva.
Ahogy Orbánt ismerem, majd lesz.
Leginkább budapesti politikusként ismert, Újbudához és Kelenföldhöz kötődik, de őt sem kerülhette el a 2010-es büntetés, a választók nem rá adták a voksukat, utána pedig Orbán hiénái tüsténtkedtek az ellehetetlenítése ügyében.
Szorgalmasan dolgoztak, de eredményt csak annyiban értek el, hogy egy időre kivonták a forgalomból, így aztán most éppen a szocialista főnix szerepét abszolválja.
Aki nem ismeri a főnix legendáját, az képzeljen el egy sült libát, amint  éppen kimászik a tepsiből és diadalmasan felreppen az ég felé...

Sok sikert kívánok hozzá, a képességei alkalmassá teszik a feladatra, most már csak szövetségeseket kell találnia, párton belül és párton kívül is.



Ez lesz a legnehezebb feladat, mert a magyar választó pártpreferenciától függetlenül meg van étetve bürökkel és nadragulyával, képtelen felismerni saját érdekét, főként ha az egybeesik valamelyik más párt tagságának érdekeivel.
Pedig itt széles szövetségre lesz szükség, ehhez pedig kompromisszumkész emberek kellenének, de ezt a fogalmat magyarember nem ismeri, ő a végletek kedvelője,
A szocialista  pártelnöknek mindig minimum kétfrontos harcot kellett folytatnia, attól tartok, most sem,lesz ez másként.
A másik front a saját pártja...

Ennek elsősorban szervezetirányítási oka van.
Mikor a párt nagy gyöjtőpártként üzemelt, akkor megengedhette magának a luxust , hogy elvesse a demokratikus centralizmus módszerét, platformok és irányzatok örökös vitáinak terepévé tette a pártot, és akkor még nem is szóltunk a személyi ambíciók tengeréről, meg a párt feletti gazdasági befolyásról, meg a nem anyagi természetű érdekütközésekről, ötletelésekről, stb.
Ezenközben a Fidesz saját szervezetét a legszebb sztálini elvek szerint építette fel, ott aztán nem volt sok ideológiai vita, a Gazda döntött és a vita még elkezdése előtt befejeződött.




Rendet kell tenni ezen a területen is, mert a társadalmi megosztottsághoz nem kapcsolódhat a párton belül is állandó megosztottság.
Lehet döntés előtt megoldási javaslatokkal előállni, de a döntés után nincs helye vitának, kibeszélésnek, önigazolásnak, különvélemény hangoztatásának - a végrehajtás során a párt álláspontját kell képviselni, vagy ki kell lépni a pártból.
A társadalom felé pedig ismét meg kell tanulni érvelni, meggyőzni, és erre fel kell készíteni az aktivistákat is, mert ők állnak a frontvonalban, nekik kell végighallgatni minden egyes nap, hogy ti sem vagytok mások, ti is ugyanúgy loptok, mint a Fidesz, egyik kutya, másik eb...
Ezzel a szemlélettel kell megküzdeniük és meggyőzni az ország népét, hogy ez téves gondolat, mert mi vagyunk a korrupció és a harácsolás legfőbb ellenségei, de ez csak akkor megy, ha azok, akik ebben vétkesek, könyörtelenül és látványosan ki lesznek ebrudalva.
Így is nehéz lesz a helyzet, mert a párt új elnökét is bekenték sárral, amit ugyan levakart róla a bíróság, de ilyenkor azért visszamarad a "nem zörög a haraszt" effektus - szeretjük a rosszat elhinni embertársainkról, még, ha semmi valóságalapja sincsen.
Ez is egy teher, melytől nehéz lesz megszabadulni.




Botka azt kapta, amit megérdemelt, nem lehet büntetlenül előadni a pávatáncot párttársaink előtt éveken át, ha valaki ennyire irtózik a felelősségtől, az legyen polgármester Szegeden, de hagyja a pártpolitikát másra.
Láthatólag a párton belül sem tetszik a finnyás távolságtartásnak kommunikált örök menekülés a bukás kockázatától, itt volt már az ideje a figyelmeztetésnek.
A politikusnak időnként ezt a kockázatot is be kell vállalni, a bukás is benne van a pakliban, de ezt a választó a hiteles politikusnak hajlandó elfelejteni, ha érzi az elhivatottságot.
Hiller talán jó választás, ő és testülete remek recepteket fog adni pártjának, de nem ártana időnként az elmélet magasztos síkjáról lelépve sütni egy-egy tojásrántottát is, pőre gyakorlatiassággal, saját kútfőből.
A vitáknak nem a nagy gondolkodók elveiről kellene szólnia, hanem arról, hogy miként tudjuk a műkörmösök és kazánkovácsok tudtára adni, hogy a libacombot csak tőlünk várhatják, mert az eszme meg a szabadság szép dolog, de ma nem nyelvében, inkább hasában él a nemzet.
Az első dolgok között kell, hogy legyen a kommunikáció rendbetétele is, a mai világ erről szól, ez áll a középpontban, hiszen láthatjuk, a tényeket is képesek lenyomni jól kommunikált értelmetlen félmondatok, például a "Magyarország jobban teljesít" és társai




Nem lesz könnyű visszarángatni a pártot a megsemmisülés széléről, rengeteg munka, hit és bátorság kell hozzá, persze nem árt némi szakértelem sem,
Ha a baloldali gondolkodású emberek is úgy akarják, akár sikerülhet is, ehhez kell kérni az egész társadalom bizalmát, együttműködését.
Ebbe a munkába kell bevonni mindazokat is, akik ma vesztesnek érzik magukat, mert itt munka mindenkinek akad csőstül, a jó szervezőtől a néptribunig, a fiataltól a tapasztalt öregig.
A cél a fontos, a poszt csak eszköz ehhez.



Kívánjunk az új vezetésnek sikereket és győzelmet a középkor erői felett, a jogállam, a Köztársaság visszaállításáért folytatott harcukhoz!


:O))) 

2016. június 24., péntek

HÁBORÚ - GYŐZTES NÉLKÜL

Na jó, az angolok kilépnek az Unióból, de jó lesz ez az angoloknak?
Kétlem.

Esetleg jó lesz ez Európának?
Kizárt.

Vagy talán jó lesz Magyarországnak?
Esetleg áttételesen, mert meggyorsíthatja elmebajnokunk bukását, de sajnos nem túlzottan, mert éppen nagyon magyarok vagyunk... - nekünk a méregpoharat fenékig kell ürítenünk, úgy tűnik.
Hát akkor kinek kedvez ez a fejlemény?
Két nyertest látok: Amerikát és Oroszországot.
Egy erős versenytárssal kevesebb és egy meggyengült potenciális gazdasági - katonai ellenfél a netto nyereségük.
Amerika külön örül annak, hogy az euro és az angol font szerepét meggyengíti ez a fejlemény, Anglia elveszítheti vezető szerepét a nemzetközi pénzvilágban,  de súlya mindenképpen csökken.


De ez a  fagyi mindenképpen vissza fog nyalni.
A skótok már mozgolódnak, és ha ők kilépnek az Egyesült Királyságból - esetleg Észak-Írországgal együtt -, akkor  oda Nagy-Britannia, oda az Egyesült Királyság, ez lesz Anglia Trianonja.
Ha kívül kerülnek az Unió gazdaságából, az óriási piacvesztés lesz.
Olyanok lesznek, mint a libák, akik alól kihúzták a legelőt.
Mindezt pitiáner, rövidtávú érdekekért.
Ennyi erővel elveszíthették volna a II. Világháborút is.
Európa is bajban van, de köszönheti ezt saját magának is, - hagyta magát zsarolni, hagyta az angol külüncködést érvényesülni, ahelyett, hogy az első kísérletnél élére állította volna a kérdést.
Az engedékenység, meg a különalkuk ide vezettek, és még további problémákat is generálnak, ha nem használják fel Európa vezetői a szituációt arra, hogy az ilyen Orbán-féle ködszurkálókkal egyszer és mindenkorra leszámoljanak.
Menni akarnak az olaszok?
Menjenek.
A magyarok?
Csak erősebb lesz Európa Orbán nélkül, de akkor vigye népét is, de azonnal, aztán tekerje körbe bánatos országát szögesdróttal, és focizzanak az éhhalálig, vagy míg Orbánból karácsonyfadíszt nem csinál hazatérő hálás népe.
Aztán utána lehet tagságért folyamodni az Európai Egyesült Államokhoz.



Persze, most már éledeznek azok, akik képesek felmérni a helyzetet, kivéve nálunk, ahol a miniszterelnök veretes baromságokkal szórakoztatja híveit és bosszantja ellenfeleit.
Ennek is vége lehet hamarosan, hiányozni fog a hazautalt pénz, csökken a támogatás, és ha hazaküldik a népet az Unió országaiból, hát ezt a pöttöm akarnokot a kisvasútja mögé fogják kötni és adnak egy kövér gázt, a maradványait meg elégetik a Kancsó Aréna parazsán...
Hogy hogyan tovább?

Sok minden van a pakliban, de olyankor, mikor a felnőttek veszekednek, a csokiért nyafogó kisgyerek könnyen kaphat egy méretes frászt.
Neki, akit ugye, khm... - ilyenre vertek gyerekkorában, illene ezt tudnia.


Hát, majd meglássuk mondá a vak, de, hogy ez a helyzet nem örömünnep, az kétségtelen...

:O)))

2016. június 23., csütörtök

EUFORIA

Hát ezt is megértük, egy igazi Európa-bajnokságon továbbjutott a csapat!
Magyar játékosok, magyar mezben, magyar gólokat rúgtak!
Győztünk, győzött Magyarország!
Ez a hajdan nagy, ám most átmenetileg 
kicsi ország, bokréta Isten kalapján elégtételt vett Trianonért, az összes veszett háborúnkért, visszamenőleg Nagy Szulejmánig!
Elnézegeti az ember a mámoros szurkolókat és elgondolkodik: amit lát, az a magyar néplélek tömény kivonata, a hirtelen lelkesedő, hamar csalódó magyar nép tökéletes lenyomata.
Isteni csoda - ez fekszik nekünk, nem kell bajlódni a munkával, az erőnléttel, a taktikával.
Csak Magyarországon lehet eladni a tablettát, mellyel három hét alatt izomemberré lehet válni, vagy ugyanennyi idő alatt le lehet adni negyvenkét kilót - mi az azonnali sikerek népe vagyunk.
Ha tárgyilagosan szemléljük a dolgokat, akkor túl sok örömre nincs ok, egy nyert meccsel és két döntetlennel jutottunk tovább, utóbbiakból persze világraszóló sikert kovácsoltunk idióta sportriporterek áldásos segedelmével: egy-egyre nyert Magyarország, mondta valamelyikük...
És elkezdődött a fantáziálgatás, elméletben már meg is nyertük az EB-t, nagy futballnemzet lettünk, a köpcös meg olyan elégedett pofákat vágott, mint aki a zsebében kotorászva észrevette, hogy két farka nőtt.




Nem kétséges, előrelépés ez a magyar válogatott tekintetében, de az előrelépés leginkább csak abban van, hogy volt valaki, aki megtanította az egyéneket csapatként dolgozni, azon a nyelven beszélt velük, melyet klubcsapataiknál megszoktak, és ez hozott is eredményt, kétségtelenül.
Ez is fontos dolog, ez is előrelépés, ennek is kell és lehet örülni, de attól, hogy a válogatottat már az első mérkőzésén nem tiporták bele a pályába, hogy még a harmadik forduló után is jobbnak tűntek a labdaszedők alkalmi válogatottjánál, ettől még a magyar labdarugás egy fikarcnyival sem lett jobb.
A válogatottban a játékosok többnyire nem a magyar bajnokságban edzenek, játszanak, aki meg itt játszik és tehetséges, annak iparkodnak elvenni a kedvét, hogy olyan csapatban játsszon, ahol akár még fejlődhet is - inkább megy kölcsönjátékosnak a Puskás Akadémiához - lásd Kleinheisler.
A rögeszmés stadionépítő valószínűleg saját sikerének könyveli el a továbbjutást, de téved, a létesítményekbe befektetett pénz jobban szolgálta egyéni meggazdagodását, mint a magyar labdarúgás ügyét.
Ha a valósággal akart volna találkozni, akkor a magyar ultrákat kellett volna nézegetnie, az általa épített és általunk kifizetett stadionokban ők veszik el a nép kedvét a labdarúgó mérkőzések látogatásától.




Ha itt valaki még magyar futballt szeretne csinálni, akkor annak nem stadionépítéssel kellene kezdeni, ugyanis csak Mekk Elek kezdi az épületet a tetővel, - először elkészítjük a tetőzetet, mert az eső bármikor eleredhet, ugye...
Ide iskolai sport kellene, iskolai pályákkal, edzőkkel, öltözőkkel, fürdőkkel ( megannyi pedagógiai lehetőség... ), szerelésekkel, labdákkal, iskolai bajnokságokkal, díjakkal.
Orbán azt hiszi, hogy labdarugó akadmiája megoldás bármire, pedig nem.
A ladbdarugás soha ne
m volt a középosztály sportja, és nem is lesz az.

Hogy egy-két tehetség ebből a rétegből is feltünik, az puszta szerencse, de onnan, ahonnan a focinak igazán merítenie kellene, a szegénységből, esélye sincs kitűnni a fiatalnak, merthogy a pálya helyett a kisegítő iskola padjaiban üldögél és meredten néz maga elé - próbálja felfedezni a karrierlehetőséget a közmunkás - létben.
A labdarugás gladiátor-képzői a tulajdonosoknak hozzák a hasznot, a Puskás Akadémia annyiban egyedi, hogy itt nem magánszemély-tulajdonos a beruházó, hanem te, meg én - a mi pénzünk van abban, hogy nemzetközi piacon is értékesíthető játékosokat termel az intézmény, mérsékelt sikerrel.
Mindenesetre a haszon itt sem nálad jelenik meg.

Olyan ez, mint a róka libakeltetője: vetetnek veled egy keltetőgépet, telerakják tojásokkal a te pénzedből, majd amikor a kislibák előtotyognak, akkor az értük kapott pénzt az teszi zsebre, aki a gép vezetékét bedugta a konnektorba, mely szintén a mi villanyóránkról üzemel.



Az utcákon vonuló szurkolók azt hiszik, hogy ez az ország dicsősége, jóllehet, ez maga
a tiszta magánérdek - nemzetiszínűre festve.

Persze a mi csapatunk az országot képviseli a nemzetközi mezőnyben, de nem jobban, mint bármelyik más brand a kereskedelemben.
A játékosoknak értékük van, a magyar válogatott összesített értéke nem éri el Ronaldó értékét, 
ehhez mérten illene lelkesednünk.
De nem, minket szétvet a büszkeség, a Bávatag Bálvány médiája még rá is játszik a legprimitívebb nacionalizmusra, a nép meg boldog.

Érthető, hiszen oly kevés dologért van oka manapság boldognak lenni, hát ezért végre lehetne, ha már el nem vette volna a labdarugástól is a kedvünket ez a szomorúszemű, aki hazaszaladt megtekinteni újsütetű unokáját, kinek már van kis tulajdonrésze a Puskás Akadémiában, pedig éppen most bújt ki a tojásból.
Neked meg az van, amit a paci himbál, pedig a te pénzedből felépült már egy-két stadion, ahol a rendőrökre és az ellenfél szurkolóira támadó ultrákat nevelgetik, szintén a te pénzedből.
Most éppen húszmillióból - ennyi a büntetés ugyanis a sportszerű szurkolásukért.



Jó lenne, ha a foci megint sport lehetne, a legkiválóbbak részére nyitva állna a nemzetközi karrier, akkor nem kellene talán labdazsonglőrként ünnepelni
 azokat, akik egyszer eltalálják a labdát.
Mindezzel együtt hajrá magyarok, a tizenhat között is helyt lehet állni, persze, ha a játékosok csak a magyar bajnokságban játszó játékosok közül kerülhetnének ki, akkor más lenne a helyzet...
Ez - még mielőtt ezzel jönne valamelyik hülye jobber - ez nem fanyalgás és nem magyarellenesség - vicces is lenne, ha önmagam ellensége lennék.

Ez mindössze arról szól, hogy a futballt is reálisan kell értékelni, tárgyilagosan, a valóság szemüvegén át.
Ha jó az előadás, hát meg kell tapsolni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez cirkusz.

Ha végre egyszer nem a bohócok vagyunk benne, hanem úgy dobáljuk a buzogányt, hogy nem ejtjük el nyakra-főre, akkor annak lehet örülni, de ettől még Magyarország ugyanaz marad, mi volt.



És azon nem sok az ünnepelnivaló...



:O)))

2016. június 22., szerda

DRÁGA TÓNI...

Rogán Tóni nyakán szorul a hurok.
Hősiesen vergődik ugyan, de akit érdekel, mindenki láthatja, hogy a mi Tónink enyveskezű.
Nagy kár, hogy nem sokmindenkit érdekelnek Tóni enyves kezei, sőt még ezer más enyves 
kéz sem, ezerféle hatalmaskodás sem - egyáltalán, ebben a következmények nélküli országban senkit nem érdekel már semmi.
Az a baj, hogy lehetetlen pontosan felmérni, hogy ki miért közömbös, vagy közömbös-e egyáltalán, vagy csak hallgatag típus.
Sokan bíznak abban, hogy a tömeg egyszer majd megmérgeli magát és nekimegy a mai elitnek 
nevezett rablóbandának, de - szerintem - csalódni fognak.

A mai magyar társadalom atomizált, csalódott a politikában, a demokráciában, de jószerivel még azt se képes megállapítani, hogy kinek szép ígéreteiben csalódott, pedig nem lenne ez olyan nehéz dolog.
De egyszerűbb a sztereotip megoldással élve megkeresni az ellenséget, melyből az idő előrehaladtával egyre nagyobb a választék, hiszen ellenséget mi veszni nem hagyunk, megtartjuk mindet az idők végezetéig.
Így aztán a mai helyzet oka a migráncs, a komcsi, a cigány meg a zsidó, tájjelleggel esetleg a tót meg az oláh is.



Az is tradicionális, hogy aki leköp bennünket, ellopja a vagyonunkat, éhenveszejti a fél országot,  annak kinyaljuk a seggét és alázatosan megcsókoljuk a kezét.

Meg nyálas gratulációkkal próbáljuk feledtetni, hogy a királyi kisded csak egy újabb nyűg az országnak, kezdhetjük gyűjteni a kelengyét, hiszen, az anyját is kistafírozta a kedves papa, hát az unoka se maradhat szégyenben - majd övé lesznek az erdők - de előtte még van egy kocsirakomány lány, akit férjhez kell adni, nincs henyélés...
Hogy börtönbe csuknák Tonyát, arra jelenleg nincs esély, a Pasa Park megnyugodhat, a neves politikus és immár neves felesége nem hagyják el a gumikéglit, tágulhat tovább az a lakás, mint Viktor pupillája Simicska tudományos minősítése hallatán...



Az is érdekes kérdés, meddig fog tartani a készlet ezekből a roppant megbízható vazallusokból, hiszen elkopnak lassan, mint gatya a mosásban, utánpótlás meg nincs belőlük.
Jelentkező lenne, de a régi, kipróbált darabokból már nincs a készleten, s ezek a jelentkezők - hol vannak ezek a maiak a régi, kipróbált harcostársaktól?
Őket visszahozni meg nem lehet, túl sokat tudnak, veszélyesek, némelyik még akár csereszabatos is lehet a Vezérrel, ha rossz a csillagok együttállása, ez pedig megengedhetetlen.
Régen az volt a jelszó, hogy minden hatalom a dolgozó népé, ma meg minden hatalom a lopógépé.


A nép meg magába merülten szemléli saját köldökét, és egyéni életstratégiák kidolgozásával teszi élhetővé környezetét, például libát lop a másik szegényembertől, már amennyiben szegénynek mondható az, akinek van egy libája.
Vagy nyelvgyakorlatot folytat a Vezér valamelyik vazallusának vazallusánál, így válva maga is vazallussá a hűbéri láncban.
Igaz, a legalsó szinten, de időnként oda is hajítanak egy-egy lerágott csontot, hadd vígadjon a nép.
Elspekuláltam, mit tett volna az akkor népnek nevezett választópolgár, ha a Kádár-rendszerben így bántak volna vele, ahogy most, mert azért az nem igaz, hogy a hatalom minden körülmények között ugyanúgy viselkedik.
A nép meg, van, amikor önérzetes lesz, van meg, amikor meglapul, mint liba a tarlón, sólyom fennforgása esetén.



Apropó Sólyom...
Hogy miért nem szembesítik a demokrácia nem is olyan régen még felettébb elkötelezett bajnokait, mint például a volt Köztársasági Elnököt a mai helyzettel, és miért nem kérik számon rajta a következetességet - rejtély.
És a liberálisok máskor oly bátor megmondóemberei se villognak, ők sértett képpel gubbasztanak és várják a csodát.
Farkasházy sem biztos abban, hogy jövőre is lesz találkozó, hiszen többen egzisztenciájukat féltve kihagyják a lehetőséget, ők majd aztán később, ha még élnek, büszkén hivatkoznak majd rá, hogy anno felkérést kaptak a szárszói találkozón való részvételre, de elvi okokból, ugye...


A panelproli meg bezárkózik, nézi az ingyens csatornákat az alapcsomagban, és valódi problémák helyett tv-sorozatai műproblémáin spekulál, és ezzel be is éri.
Pedig gondolkodhatna azon is, hogy mi lesz, ha elveszik a nyugdíját, vagy annak egy részét, mi lesz, ha az Unió nem ad pénzt, vagy kevesebbet ad, mi lesz, ha az egészségügyi ellátást karcsúsítják és neki csak a szemölcslevételre futja, jóllehet vesetranszplantációra lenne szüksége, és ki fogja őt eltartani, hiszen a felnőtt gyermekét és unokáit is ő tartja el a nyugdíjából...

Egyáltalán - gondolkodhatna, de ő az Istennek se, abból csak a baj van.
Inkább mosolyogva szemléli a válogatott diadalmenetét, a mérkőzést, ahol győztünk 1:1-re, az angolok uniós kilépéséről meg azt gondolja, hogy igazuk van, és azt nem, hogy esetleg hazaküldenek néhányszázezer magyart, akiknek ez az ország a mai állapotában nem tud kenyeret adni, csak úgy, ha az ő kezéből kicsavarja...



Úgyhogy Tóni marad, Rogáncilistől, Sarkakatástól - a harmadik művirág, Vajna Timi Ascotban egyensúlyozza a fején a kalapot, VV Anikó meg "elhagyja az országot"
Megy pingvinnek - azok élnek a sarkon, ha jól emlékszem...
Így megy ez mostanság, a Vál-völgyi kisvasút meg készül az ünnepre, melyet a századik utas tiszteletére rendeznek, - fellép Ákos, a trubadúr...
Az ember ha nem sír éppen, akkor igennagyon kell röhögnie, és akkor még Matolcsyt meg se említettük...


Öt év múlva jön el a dicső perc, mikor az ország éppen száz éves visszalépését ünnepelhetjük, talán még azt is megérjük, hogy a fehér ló teleszarja a körutat.
Várjuk ki türelemmel...

:O))) 

2016. június 21., kedd

NAGYAPÓ CSÜRHÉJE

Forrás: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo
Vannak az embernek olyan rokonai, akiket rohadt nehéz szeretni.
Pedig kellene, meg illene, hiszen összefűz bennünket a közös vér, meg a közös múlt, és - ha csak nem jön közbe szőnyegbombázás - akkor talán a közös jövő is - és mégis.
Vagy mégsem.
Így van ez a magyarsággal is, van az úgy, ha magyar hangot hall a szállodában az ember és odanéz, hát kitör rajta a sikítófrász, és onnantól kezdve csak nagyon halkan kommunikál anyanyelvén.
A labdarúgó Európa-bajnokság is egy ilyen hotel, csak itt a Nemzeti Bank eltűnt éremgyüjteményénél komolyabb gyüjtemény van olyanokból, akik miatt csak mértékkel jó magyarnak lenni.

Igen, a drukkerekről van szó.


Értem én a dolog logikáját.
Ha érzelmektől lila fejjel és eltorzult arccal üvöltöm, hogy Kleinheisler, esetleg Priskin vagy Dzsudzsák, akkor én is majdnem olyan sikeres vagyok, mint ők, magyar vagyok, sztár vagyok meg világverő, de legalábbis egy közösség tagjai vagyunk, ha tetszik az érintetteknek, ha nem.

És ha ehhez még nemzeti zászlót is lengetek, hát akkor abból tudhatja mindenki, hogy magyarként különb vagyok, mint mindenki más.
Emellett azonnal kiderül, hogy kinek hol a helye a táplálkozási láncban, toronymagasan verjük a halzabáló norvégokat, vagy az elhízott izlandiakat, nem is szólva a portugálokról, akik tulajdonképpen spanyolok - tájszólással...
Namármost, ha különbek vagyunk, akkor ezt kifejezésre is kell juttatni, ezt pedig nagy hirigelés közepette célszerű megtenni.

Világjelenség, a primitív néprétegek kedvenc sportja, nemzeten belül is divatos jelenség, mikort két csapat hívei egymásnak esnek-
Eleinte ehhez csapatok is kellettek, meg játék, meg eredmények, ma már elég az elkötelezettség és a vak gyűlölet mások - a mások ellen.
Volt rá példa, hogy elmaradt a mérkőzés, de azért a két tábor kivonult a debreceni síkra és hülyére verte egymást - mondjuk az eredmény eléréséhez a bázis erős volta miatt nem kellett túlzott erőkifejtés.


Merthogy a másik csapat drukkerei mások, mint mi, alacsonyabbrendű ösztönlények, kiket kirekeszteni a társadalomból és hülyére verni atyáinktól ránk maradt szent kötelességünk, küldetésünk.
Minek ehhez az a rohadt labda, meg a meccs, az csak a rituálé része, mint a füstőlő ridikül lóbálása misén a templomban, a lényeg a verekedés, az adrenalin, az elborult agy, a nyers erő, meg a győzelem!
Itt aztán nincs helye cizellált gondolatoknak, persze lássuk be, drukkernek lenni nem egyetemi tanárok és prímabalerinák műfaja, ez az egyszerűbb népek önkifejezése, a műfaj magas szintjén.
A drukker élete a küzdelem maga, elég rámutatni a célra és beindul az ösztönélet.
Kit érdekel, hogy maradandó sérüléseket kapok, ha adhatok is, és az a vörös köd...
A rend őrei a szurkoló ősellenségei, ezért is lehetett olyan egyszerűen nekifordítani őket tíz évvel ezelőtt a hatalomnak.



Merthogy a politikának nevezett szervezett bűnözés és a labdarugódrukkerek tábora összeért, ami ezer helyen tettenérhető.
A jelenleg kormányon levő pártszerű izé könnyen bánik velük, hiszen vezetői ugyanabból a kultúrkörből kerülnek ki, mint a hordák tagjai, akiket mellesleg meg is tudnak fizetni, hiszen a tőled ellopott pénz icipici töredéke is elég erre.
Kétezerhat fizetsége például ott áll a Könyves Kálmán körúton, a pléhsassal ékesítve, a sok szép csatát látott felüljáró mellett, ahol remekül be lehetett gyakorolni a rendőrökkel szemben alkalmazható taktikai lépéseket.
Persze amikor a rendőrség kerül fölénybe, akkor a drukker azonnal békésen sétálgató, esetleg söröző magyar állampolgárrá válik, a hátizsákjában pedig öngyújtója megtöltésére cipeli magával a Molotov-koktélt.
A drukker pompásan felhasználható a normális emberek megfélemlítésére, diákok fegyelmezésére, tüntetésektől való távoltartásra, a szélsőjobb erejének nyilvános felmutatására, merthogy még a jelképeik is azonosak.



Az Európa-bajnokság is remek alkalom az ország lejáratására.
Az UEFA eljárást indított a magyar labdarúgó-szövetség ellen az izlandiak elleni mérkőzésen tanúsított szurkolói viselkedés miatt, verekedni akartak, petárdáztak a labdarugás rajongói.
Tegyük félre azt, hogy egy bánatos öngóllal sikerült elkerülnünk a vereséget, meg nem éártem, hogy miért kellett volna verekedni?
Sportszerű mérkőzés volt, az izlandiakkal semmi probléma nem akadt, de a magyar szurkolók ezt valamiért másként gondolták.
Mindenesetre a sport szótárába - nem csak miattunk, de miattunk is - bekerült a futball-terorizmus kifejezés, mi meg elégedetten szemlélhettük, hogy a világ élvonalában vagyunk, a fekete pólon alig álcázott nyilaskereszttel díszített adrenalinfüggőkkel.
Ennek már sok köze nincs a szurkoláshoz, a csapatokhoz, a játékhoz, ezek az emberek fegyverré váltak a diktatúra kezében, szélsőséges nacionalizmusuk a normális embert inkább taszítja, mint vonzza.
És aki ezt nem tartja bajnak, az elfelejti a történelem tanulságait, merthogy egy fegyver azt is megölheti, aki tulajdonosának hiszi magát.


Közben Nagyurunkból nagypapa lett.
Boldog életet kivánok a kisbabának, végtére is az ember nem válogathatja meg a rokonait.
A válogatottnak meg sikereket, habár bevallom, ha elvernek bennünket a portugálok, sem megyek Dunának, legfeljebb szomorkodom egy kicsit.
Ami meg a drukkereket illeti, természetesen nem mindegyik elmeroggyant, az épelméjűeknek kellene elhatárolódniuk Orbán népétől.


Meg a közvéleménynek, mert ezek csak kárt okoznak az országnak.

:O)))