Miután a politikában – önkormányzati választások ide,
önkormányzati választások oda - éppen uborkaszezon van, beszéljünk hát kicsit
másról.
Legyen a téma a nyelv.
A homo orbanicus legfontosabb testrésze úgyis a nyelve, ezzel kapcsolódik
ugyanis a vazallusi háló egyik eleme a másikhoz, alulról építkezve, ugye.
Bár kétségkívül szabadon és demokratikusan, azért nem feledve azt a tényt, hogy
a kialakult rendszerben való részvétel nem teljesen önkéntes, hiszen ebben az
országban mára gyakorlatilag egyetlen megrendelő maradt, a magyar állam.
És ha a Napkirály elmondhatta, hogy l’etat c’est moi – az állam én vagyok,
akkor korunk fénylő csillaga, ki maga a Nap, méginkább elmondhatja ezt, míg
alattvalói - igazán csak kis változtatással - szintúgy büszkén kijelenthetik:
az állam felkopik.
Orbán rettenetesen szereti a múltat, ha kell, hát csinál is, ha éppen nem
tetszik az éppen rendelkezésére álló anyag, hisz azon túl, hogy mi urunk, Ő az idő ura
is.
Így aztán visszacseppentünk a hűbéri társadalom sajátosan magyar változatába,
melyet Bouillon Gottfried éppúgy fémjelez, mint Tokugava Iejaszu sógun, mely tény
a magyar gén jobbracsavarodott kettős spirálját tekintve szinte törvényszerű
is.
A mai magyar társadalomban olyan nincs, hogy valaki ne legyen valakinek
hűbérese.
Ha munkát, megrendelést, bármiféle anyagiakat, nopláne erkölcsieket
akar kapni, hát kénytelen beállni a láncba, elkerülhetetlen, hogy hűségesküt
tegyen hűbérurának, aki egyszer talán - lehet, hogy soha nem is kerül rá sor –
majd kér tőle valamit, amit nem lehet visszautasítani.
Azok, akik nem tettek hűségesküt, a japán modellt követve róninokká válnak,
osztályrészük a szégyen és megvetés, nem gondoskodik róluk senki, önmagukra
utalva apróbb fosztogatásokból tartják fenn magukat, világ szégyenére.
A hűbéri lánc nem pártspecifikus, előfordulhat, hogy az egyik párt prominense a
másik párt prominensének hűbéresévé válik, persze nem kell, hogy ezt mindenki
tudja, elég, ha csak a csata során lecsapja hűbérura ellenfelének fejét.
Így aztán végső soron mindenki vagy megvetett rónin, vagy a Haskirály hűbérese
az országban.
Márpedig a hűbéres különféle szolgáltatásokkal tartozik urának, aki ennek
fejében névre szóló kiváltságokkal ruházza fel.
Ilyen szolgáltatást lehet pénzben, vagy pénzben, esetleg pénzben teljesíteni,
lényeg, hogy a teljesítésnek ne legyen nyoma, vagy ha van, az ne a Legmagasabb
Törpéhez vezessen.
Cserébe attól a naptól kezdve, mikor a Szentkorona végleges helyére kerül, a
nyelvtudós micisapkát viselhet a király jelenlétében, továbbá kap hatszáz marhát
síppal és kereplővel a királyi csordából, meg Semjén sekrestyés áldását.
Ebből is látszik, hogy a nyelv fontos dolog, és hogy megfelelően használod-e,
arról ad tanúsítványt a nyelvvizsga-bizottság, esetleg Simicska Lajos.
Orbán odafigyel a jövő nemzedékeire is, emellett gondoskodik arról, hogy a
rendszerben benne legyen a fejlődés lehetősége.
Ha az evolúciónak átmenetileg még nem is tud parancsolni, így nem tudja elérni
azt, hogy alattvalóinak két nyelve legyen, hogy ne kelljen szünetet tartaniuk
serény munkálkodásukban a fenséges tomporon, azt azért elrendelheti, hogy a nemzeti
kurzus felsőoktatásából kikerülőnek két
nyelvvizsgája legyen.
A nyelvtanulás a magyar pedagógia sikerágazata, hiszen a világon nincs még egy
ország, ahol nyolc év nyelvtanulás után valaki képes lenne az oktatott nyelv
anyaországában a kút mellett szomjanhalni, mert nem tud egy pohár vizet kérni,
ez kétségkívül hungarikum.
Szerintem ennek okán nem csak nyelvet kellene tanulni, hanem nyelvtanítást is, bizonyára
van a világban hely, ahol ezt profin csinálják.
Én nem a tanulóktól kérnék két nyelvvizsgát, hanem a nyelvtanároktól egyetlen
vizsgát arról, hogy tanítványaik legalább fele átmegy az állami nyelvvizsgán.
Akinek ez éves szinten nem jön össze, azt elküldeném a kereskedelembe,
árufeltöltőnek valamelyik üzletlánchoz.
Amúgy is, a diploma nyelvvizsgához kötése úgy marhaság, ahogy van, hiszen
léteznek nyelvi antitalentumok, akik soha nem lesznek képesek nyelvvizsga-szinten
megtanulni egyetlen idegen nyelvet sem, de ettől még választott szakterületük
császárai lehetnek.
Nem mindenki diszlexiás, de ha azt elfogadtuk, hogy van ilyen betegség, akkor
talán azt is el lehetne fogadni, hogy vannak, akik képtelenek a nyelvtanulásra.
A dolog másik vetülete, hogy a magyar diplomások túlnyomó többsége azért még
mindig Magyarországon, magyar nyelvi környezetben dolgozik, ahol a nyelvtudása
csak arra jó, hogy feledésbe merüljön, mert a nyelv a leggyorsabban kopó
ismeretek között van - ha nem gyakorolod, hát elfelejted.
Semmit nem változtat ezen az a tény, hogy a magyar piacra termelő sajtkukactermelő
puszta sznobizmusból fluent english-t követel meg a sajtba lyukak fúrására
jelentkező termelésirányítótól, merthogy ő egy international brand, vagy hogyismongyák, és adunk magunkra, ugye...
Aki multinál akar dolgozni, tanuljon angolt, aztán majd a HR eldönti, hogy az a
szint, melyet a jelentkező tud, elég-e neki, aki meg külföldön akar munkát
vállalni, az saját jólfelfogott érdekében úgyis tanulni fogja a nyelvet, ha ki
akar törni a feketemosogató édeninek éppen nem mondható környezetéből.
Ötvenezren végezték el az iskolájukat, de diplomához nem juthattak, ergo
bizonyos állásokat nem pályázhatnak, nem tölthetnek be, jóllehet az adott
állásokban hátralevő életükben egy szót sem kellene angol vagy szuahéli nyelven
kiejteniük.
Gazdag ország vagyunk, ötvenezer diplomást devalválunk, mert valamelyik
értelmiségi elefántcsont-toronyban egy élettől elrugaszkodott bürokrata nagyot
akart durrantani, és nem volt senki, aki merte volna venni a bátorságot, hogy
elmondja neki, hogy ez azért talán mégis túlzás.
Ellenben mindenki nagy elismeréssel bólogat, ha a két nyelvvizsgáról, mint
diploma-követelményről esik szó – mecsoda magasszintű is a mi oktatásunk!
Közben képezzük az analfabétákat, a szövegértési nehézségekkel küzdőket, a betanított munkásokat, a videoklipek bánatos népét.
Olyan ez az ország, mint amelyik leesett a lóról és most éppen az agyrázkódása
következményeit igyekszik kiheverni.
Egyelőre – úgy tűnik – nem túl jó eredménnyel. de bízzunk benne, csak túléljük és nem marad vissza semmi…
:O)))
7 megjegyzés:
Nem azért, mert én sem tudtam egy nyelvet sem megtanulni (illetve megjegyezni, mert nem volt szüksége rá) olyan szinten, hogy akár egy vacak újságcikket szótár nélkül megértsek. ugyanakkor Stockholmban kiválóan elbeszélgettem egy emberrel, aki a svéden kívül nem tudott más nyelven, én meg pont azt sose próbáltam megtanulni. De a nyelvtanárok háza táján azért én is körülnéznék, persze nem feltétlenül úgy, hogy egyetlen nagy, általam ellenőrzött akolba terelem őket, ahogyan ez nemrégiben megtörtént.De úgy vélem, ha valaki csak azokat a szavakat összeszámolja, ami kedvenc dalszövegeiből megragadt, már tud legalább 100-150 angol szót, ha meg hozzávesszük, hogy a nyolcvanas évek végén még csak angol nyelvű programok voltak, egész jól el lehet boldogulni. Igaz, nem feltétlenül lesz oxfordi kiejtésed, de azért az a pohár vizet csak el tudod kérni. Legfeljebb kiröhögnek. Akkor nevess velük együtt, és próbáld megtanítani őket arra szép magyar kifejezésre, hogy "elkáposztásítottalanították".
Kedves PuPU !
Én is tanultam nyelvet, többet is.
Ma már ép, hogy köszönni tudok az adott nyelven.
Tényleg "olyan ez az ország, mint amelyik leesett a lóról" !
Bár agyrázkódást kapott, csak még ezt nem tudja, erre majd csak akkor jön rá, ha megmondják neki.
A villanyt már leoltották, de világosság még nem gyúlt ki a kobakokban, ehhez kell még egy kis idő és az se lenne rossz, ha valaki elmagyarázná, hogy mi történt !
Természetesen TE kivétel vagy, mert ezt teszed nap, mint nap.
Üdv sphagin.
Valószínűleg aki kitalálta a sikeres nyelvvizsga feltételét az államvizsga letételéhez, az nem tanulhatott sem a családjában, sem a közoktatásban, sem különféle közintézményekben eredményesen toleranciát és szolidaritást.
Pedig sokkal nagyobb érték ha egy társadalomban az együttérzéstan és a megértéstan kötelező vizsgák nélkül is működik!
Gondoljunk csak az ügynök ügyekre. Jelenleg nincs olyan állapotban a társadalmunk, hogy ezt a fontos és évtizedek óta elhallgatott magyar témát kezelje és feldolgozza, mivel a tiszta szívű megbocsájtás csak a gyóntatószékben megvalósuló csoda - imitt-amott. Titokban.
Az a baj, hogy ennek a nemzeti hiányosságnak a tudattalan terheit a saját anyanyelvünkön örökítjük a következő generációra és nem a dél-afrikai hottentották khoikhoi nyelvén...
Arra gondoltam egykoron amikor a PC használat az olcsóbbság által jobban elterjedt, hogy majd a gyerekek és a felnőttek egy része is többet olvas mint a könyves korszak alatt. És az angol nyelvet is kényszerűségből elkezdik tanulni.
Nem tudom mások hogy haladtak, én eleinte a megvett szótárból kezdtem fordítgatni, persze a nyelvtan mellőzésével összerakosgattam a szavakat és hülye zagyva mondatok jöttek ki. Most egy kicsit jobb a sorsom azóta, hogy van gugli fordító, így átmásolok és értelmezhetőbb szöveget tudok
nyerni.
De azért ez a program sem tökéletes. Például egy magyar mondatot beírok, amire kiadja az angol változatot. Aztán ezt az angol változatot fordíttatom magyarra és van hogy valami baromságot fordít vissza.
No de azért már nem nyomok rá okét angol nyelvű ablakokra és nem kutyulom össze a beállításokat a pécémen.
"...saját jólfelfogott érdekében úgyis tanulni fogja a nyelvet..."
"Ellenben mindenki nagy elismeréssel bólogat, ha a két nyelvvizsgáról, mint diploma-követelményről esik szó..." : ) - Így.
Az előző szösszenetemhez hozzáfűzöm még a tanultságban való csalódásom, melyet arra alapozok, hogy a volt keleti szoc-blokkban Lenin elvtárs intelmére fegyelemmel a nép szinte ingyen tanult, tanult és tanult.
Oszt ahogy a délszláv háború elkezdődött, tudás ide vagy oda, a szerb fickó a padon ülő más nemzetiségű öregember fejét lecsapta, mint a tököt. Oszt még Srebrenica, stb.
Vagy pont az Egyesült Államok egyetemein tanult arabok milyen pusztítást végeztek 2001 szeptember 11-n.
Kedves PuPu!
Már megint (mindig) nagyon igazad van. Én - úgy tapasztaltam- jó a nyelvérzékem, 3 nap Bécs után bátran gagyogok németül. Mert azt ott használni KELL. kb. 10 éve pályáztam egy nagyon magas jogállású állami szervhez. A pályázatom alapján (végzettségeim és szakmai, valamint vezetői gyakorlatom) a személyzeti vezető felhívott, hogy valamit kifelejtettem az önéletrajzomból, mégpedig a nyelvvizsgát. Mondtam, hogy nem felejtettem ki, de az nincs.Őszinte sajnálkozását fejezte ki, mert a legfelsőbb vezetőjük (ma már fideszes főelvtárs) azt az utasítást adta, hogy kötelező a nyelvvizsga,mert az az elvárása, hogy a beosztottjai eredeti nyelven olvassák a szakirodalmat. A feladat egyébként Magyarországon, magyar önkormányzatokban, magyar törvények szerint, magyar jogszabályok alapján történő ellenőrzés lett volna.Úgy kellettem volna nekik, mint egy falat cukor. De nem volt nyelvvizsgám.Szép ugye? hát ezért tartunk itt. (azt szoktam mondani, hogy a repülőtéri angolt ismerem.) Foglalkozom a nyelvvel, ragad is rám, de Magyarországon nem tudom sehol sem használni, nem vagyok "rászorítva", pedig örülnék ennek az "erőszaknak". Olvasom, hogy Lengyelországban azért vannak jobb helyzetben, mert ott nem szinkronizálták a filmeket.Ezzel egyet tudok érteni. De: például szeretném, ha megismerhetnénk a mai színházi generációt, és persze színházi közvetítésnél kizárólag a magyar (irodalmi)nyelvet tenném kötelezővé.
Megjegyzés küldése