2014. július 7., hétfő

UKRAJNA

Az államhatáron túl polgárháború zajlik.
A nyugat és a mi politológusaink szeretnék ezt orosz-ukrán háborúnak beállítani, de aki kicsit is ismeri a történelmet, az tudhatja, hogy ez nem igaz.
Ami Ukrajnában történt és történik, az az ukrán nacionalisták- újfasiszták és az orosz nemzetiség között folyó polgárháború, mely Ukrajna orosz népessége szempontjából többé-kevésbé érthető.
Egyik nemzeti kisebbség sem szereti azt, ha aktuálisan a többségi nemzet nacionalistái kerülnek hatalomra, mert – többnyire jogosan – attól tartanak, hogy ez megszerzett jogaik elvonásával, nemzetük-nemzetiségük háttérbe szorításával jár majd együtt.


Arról nem is szólva, hogy az ukrán nacionalisták számára az ellenség mindig az Orosz Birodalom volt, beleértve a nagy honvédő háború időszakát is, 
de azért a németek ellen is harcoltak, és szorgalmasan irtották a zsidókat és a lengyeleket.

Mikor még a háború vége után évekkel is ott robbantgatott az öreg partizán a Pripjaty mocsaraiban.
Az ukrán helyzetről első kézből is lehetnek információink, hiszen nemzetmentő, áldásos megszálló tevékenységünk során ott hajigálták be a hat hónapos partizánokat a felgyújtott csűrökbe dicső honvédeink. 


Mindenesetre az oroszok ott voltak Ukrajnában, az ukránok pedig ott voltak az orosz kultúrában, politikában, hadseregben időtlen idők óta.
Hruscsov ukrán volt, Gogol ukrán volt, de ukrán volt Ukrajna mai hőse, Sztepan Bandera is, akinek nacionalistái százezer lengyelt mészároltak le, főként nőket és gyerekeket.
A kijevi városházán is Bandera hatalmas arcképe függ, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt irodáiba vezető ajtót pedig az UPA katonájának stilizált képe díszíti a következő felirattal: „A nem korrumpáltak banderai földje.”
Ez persze csak vágyálom, Ukrajnában a mai napig dühöng a korrupció, mint ahogy dühöng a nacionalizmus is, és a Majdanon történtek csak visszaigazolni látszanak az orosz lakosság félelmeit.


A nyelv azonos, a kultúra azonos, ha az ukránok azonosulni tudtak volna a nagyorosz birodalmi szemlélettel, kutya bajuk nem lett volna, de nem tudtak – ők tudják, mi az oka.
Mindenesetre az oroszok testvérnépnek kezelték őket, a gázt olcsóbban kapták, mint más államok, Ukrajna keresett a tranzitszállításokon, bérleti díjat szedett az orosz haditengerészet támaszpontjai után, viszont fizetni nem fizetett, ellenben a tranzitszállítmányokból lopott, mikor gazdaságilag éppen elakadt.


A nyugatiak pedig remek alkalmat láttak az időnként a pénzügyek miatt kiéleződő ellentétekben arra, hogy lágy szirénhangokat hallassanak és megpróbálják a NATO határait Oroszország határaihoz tolni.
Ehhez partnerekre leltek az ukrán nacionalistákban – és ne szépítsük a dolgot, az ukrán neofasisztákban.
Ez Ivánnak természetesen nem nagyon tetszett, mellesleg a rendszerváltást lehetővé tevő orosz-amerikai megállapodásokkal is ellentétben van.


A nyugatiak nyeregben érzik magukat, bár, hogy mi indokolja ezt, nem lehet pontosan tudni, hiszen a második világháború óta jóformán csak a kétharmad-budapestnyi Grenada ellen vívtak győztes háborút, a többi fegyveres akciójuk több gondot okozott, mint amennyit megoldott - hosszan lehetne sorolni a pofára eséseket Vietnamtól Irakon át Afganisztánig.
Most mégis azt hitték, hogy sokra mennek a nagy kardcsörtetéssel, aztán a vége az lett, hogy körbekiabálták Putyint, aki csendesen mosolygott rajtuk.
Merthogy a gázcsap az ő kezeügyében van, a többi meg csak handabandázás.
Az orosz katonai erőt sem lehet lebecsülni, Putyin 
szájából pedig nem fogják kiénekeltetni a  a sajtot, mint tették ezt a naiv Gorbacsovval, akit ha én orosz lennék, fenemód utálnék.

Mi ezen a játéktéren a légypiszok vagyunk, Orbán pedig maga a Névtelen Nulla, de a sok idétlensége után most kénytelen parírozni a nyugatiaknak, ha nem akar magának extra kellemetlenségeket.
Így aztán – miután Putyin elzárta az Ukrajna felé vezető gázvezeték csapját - mi szállítjuk a gázt Ukrajnának, amit a Nyugat természetesnek tart, és ha baj van, majd megvéd bennünket, mint Selmeczi Gabika a nyugdíjat, de Oroszország sem felejti ezt el, és ők a türelmükről híresek.


Hogy a polgárháborúnak mi lesz a vége, az ma még kiszámíthatatlan, vagy megérti a Nyugat, hogy hol az orosz érdekszféra határa, vagy belemegy egy eleve vesztes konfrontációba.
Ha abból indulunk ki, hogy az USA meg szokta védeni az amerikaiakat, akkor könnyen meglehet, hogy az oroszok is ezt a mintát követik majd, mindenesetre ha komolyra fordul a dolog, lehet kezdeni festeni a transzparenseket az üdvözlő feliratokkal.


Idáig reális viselkedés volt a kölcsönös függés ideológiájára építeni Európa oroszokkal kapcsolatos
külpolitikáját, de  a Gazprom orosz gázipari mamut a tervek szerint augusztusban lát hozzá az Oroszországot Kínával összekötő gázvezeték építéséhez.
Ezzel az oroszok számára megszűnt az a fajta kiszolgáltatottság, hogy Európán kívül nem volt vevő a gázukra.
Most lett, méghozzá tőkeerős, hatalmas vevő, hatalmas piaccal.


Mindenesetre annak azért örvendezhetünk, hogy Orbán, ez a külpolitikai zseni lassan eléri, hogy bárki győz, bárhol, az mind a mi seggünket fogja rugdalni a nem is oly távoli jövőben.
Szorgos népünk persze majd akkor is újraválasztja, hiszen a mi hazánk Orbanisztán, a következmények nélküli ország…

:O)))

Ps: Ja! és liba!


8 megjegyzés:

civilhuszár írta...

Olvasataim kapcsák ugranak be tények, fényképek.
http://harcunk.info/images/gerhardbremer.jpg
Gerhard Bremer, a Leibstandarte divízió SS-Obersturmführere mosolygó ukrán lányokkal pózol a keleti fronton, 1941-ben.
http://harcunk.info/images/tumblr_m1u5c0jqhu1qc0pn9o1_1280.jpg
Mosolygó ukrán lányok mutatják támogatásukat Adolf Hitler és a felszabadítóként ünnepelt német nemzetiszocialisták felé.

De gondolom, hogy a nacionalista férfi ukrán sem volt ingadozó.

A másik tény ami a mi rendszerváltozásunk után az alvilágban való megjelenést illeti, asszem az ukrán maffia volt a dominánsabb a külföldi nemzetek sorában.

kekec írta...

A mi trianon-mániás mélymagyarjaink megértőbbek lehetnének az orosz nacionalistákkal szemben. Sok a hasonlóság: rajtuk kívül álló okból "lépte át őket a határ" és többségi nemzetből egyből a nemzeti kisebbségek sorsába csöppentek. Csakhogy mögöttük ott áll egy világbirodalom, és Putyin más súlycsoport, mint a Mi Büszkeségünk, aki nem szimpla nulla - hanem DUPLA!
ps: Nincs szebb állat, mint a lúd
nem kell neki gyalogút,
hopp a jégen mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

civilhuszár írta...

Ne kekeckedjen kérem szépen! Mert az új generáció cáratyuskája Putyin, aki megmentette a széteső orosz föderációt Mihail Hodorkovszkij Jukosz maffia vezértől, és az amerikai Lee Raymond olajcápa, valamint Borisz Berezovszkij elvtárstól.
Oszt lett havi bér és nyugdíj kifizetés ami hónapokat csúszott annó. Ő a maffiát megtörte, amíg a magyar kedves vezető az élére állt.

Névtelen írta...

Ez az írás a többitől eltérően, elég ramatyul sikerült, már ha nem haragszol PuPu.
Tulajdonképpen te mit tartanál helyesnek Ukrajna esetében?Nem egészen világos.Fanyalogsz, cinikus megjegyzéseket teszel, oké.Mit is kellene tenni akkor? Hagyni a Nyugatnak Ukrajnát hagy hulljon vissza Oroszország ölébe, merthogy mindig az ő érdekszférájába tartozott?Miért is lenne jó ez Ukrajnának?Azért, mert olcsón kapta a gázt, amiért cserébe politikai függésben tartotta Oroszország.Olyan "jó" volt ez Ukrajnának az elmúlt 20évben, hogy a Lengyelországgal egy szintről induló állam, most harmadakkora gazdasággal rendelkezik, mint Lengyelország.A különbség abból fakad, hogy Lengyelország a Nyugathoz, Ukrajna kelet felé orientálódott.Nem gondolod, hogy ezt lehet, hogy néhányan ott is látják és szeretnének esetleg jobban élni.Magyarország is orosz érdekszféra volt, azután elmúlt (az igaz, hogy most megint kezd az lenni), ez nem jelenti azt, hogy örökké oda kell tartozni.A kisebbséget hozod fel példának.Az még nem indok arra, hogy egy országot nyomorban kell tartani, ütközőzónaként.Minden állam szeretne egy szövetséghez tartozni, mert biztonságot ad.Ukrajna sem akar ütközőállam lenni, mert ez csak kiszolgáltatottsággal és szegénységgel jár..Ukrajna most a Nyugat és a NATO kötelékébe szeretne tartozni, mert az előbbi oda juttatta, ahol van:csődbe.
A Krím és a két keleti megye sem az orosz népességről szól, hanem a tengeri kijáratról, az iparról és az energiakincsről, a többi csak maszlag.A Nyugat csak ki akarja tolni az érdekszféráját? Hát persze, hogy azt akarja, akarjuk.Ez a világ rendje.Azt pedig, hogy kinek engedik át az országot az ukránok, azt ő nekik van joguk eldönteni és nem Putyinnak, meg néhány zsoldosnak.

Attila írta...

Üdv!

Érdekes írás, sok megfontolandó gondolattal. A Nyugat és az USA szívesen kalodába zárná az orosz medvét, de ez nem fog menni. Érdekes, hogy a Krím kapcsán mit össze nem nyirvákolnak a nyugatiak, elfeledve azt, hogy az ukrán Hruscsov mint egy ajándékként csatolta Ukrajnához 60 éve. Na akkor mi van Erdéllyel?

csakafidesz? írta...

Érdekes dolog ez a politika.
Mi magyarok, akik jelenleg a mindennapjainkat a visszarendeződés állapotában töltjük csodálkozó, tágranyílt ibolyakék szemekkel figyeljük Putyin "cár" hasonló törekvéseit.
Miért gondoljuk, hogy ő nem nosztalgiázhat. Bizonyosan jó érzéssel gondol azokra az időkre, amikor a nagy szovjet Birodalom a világ egyik vezető nagyhatalma volt és hatásos ellensúlyként szerepelt a világban.
Nyilván ezt a státuszt szeretné újra visszaszerezni, mint ahogy a mi kedves vezetőnk is szeretné Horthy Magyarországát újra felépíteni.
Egy nagy különbség azért van a két akarat között. OV törekvése folyamatos hazai és külföldi ellenállásba ütközik, Putyinnak viszont ehhez megvan az ereje és a tekintélye is.
Azt, nyilvánvalóan nem engedheti meg, hogy a NATO a határaihoz tolja a hídfőállásait, ezért aztán visszatámad. Mert azt tudjuk, hogy a legjobb védekezés a támadás.

Most még csak maszatol, de ha elindul, akkor a nacionalistái közreműködésével simán átgázol Ukrajnán és könnyen lehet, hogy a Duna vonalánál áll csak meg.

1919-ben a románokat még vissza lehetett a Tisza vonaláról parancsolni, az oroszokat szerintem nincs az az Isten, aki vissza meri majd küldeni.
A Dunántúl meg ütközőzónaként szerepel majd a térképen, amit tele lehet pakolni ENSZ-békefenntartó csapatokkal.

Emiatt is kényes a szomszédainknál kialakult helyzet.

PuPu írta...

Kedves kritikus névtelen, nem hinném, hogy egy blogger dolga lenne megoldani az ukrán-orosz konfliktust.
Egyébként igen, a Nyugatnak hagyni kellene Ukrajnát, hiszen egyrészt velünk sem tud mit kezdeni, másrészt ezt vállallta Máltában, harmadrészt ez katonapolitikai és geopolitikai kérdés, ami nem kívánsághangverseny, a Nyugat éppen erre számíthatott volna, ha reálisan értékeli a helyzetet.
A rendszerváltáskor meg senki nem orientálódott semerre, hanem az USA és Gorbacsov újraosztották az érdekszférákat, amibe persze az amerikaiak azonnal belerondítottak, Ukrajna esetében pedig most látják erre elérkezettnek az időt.
Putyin meg orrbaveri őket, - igaza van.
Amúgy meg mi is igennagyon felvirágoztunk, miután orientálódtunk, s ami azt illeti, egy porcikám sem kívánna Lengyelországban élni.
Ütközőállamnak lenni nem szándék kérdése, hanem állapot, bele lehet törődni, tenni ellene esélytelen vállalkozás.
Én például remekül ellennék anélkül, hogy az amerikai érdekszférát Oroszország határaiig terjesztenék ki, ha pedig orosz lennék, akkor lelkesen drukkolnék Ukrajna megfegyelmezéséért.
Az, hogy Ukrajna ilyen állapotban van, nem Putyin bűne, hanem a helyi politikusoké, a kaláccsal a fején szaladgáló hajdani szépasszonyé meg a többieké...
Az illúziók soha nem vezettek sehova...
:)

civilhuszár írta...

Kedves PuPu !

A mi félázsiai illúzionistánk viszont milyen szépen megél a mutatványaiból.:-)