Vannak dumák, melyek felettébb
népszerűek a választók körében.
Sokan lelkesen mantrázzák megfellebbezhetetlen igazságaikat, kategorikus megállapításaik lemossák az árnyalt gondolkodást, egybemosnak mindent és mindenkit, márpedig a gyakorló háziasszonyok tudják, hogy ha a mosásnál követik el ezt a hibát, akkor annyi a ruháknak - minden színtelen és szürke lesz.
Így van ez a politikai életben is - ha a szereplőket mind egyformának látjuk, akkor a bennünket körülvevő politikai környezet színtelen, szürke és ronda lesz.
Természetesen a politikában semmi sincs ok nélkül, egy adott helyzet mindig előnyös, vagy hátrányos helyzetbe hoz valakit, kedvez vagy árt valakinek, ezért hát gyanakvással kell fogadnunk, ha bele akarnak terelni bennünket egy sztereotípiák által uralt gondolkodásmódba, mert anélkül leszünk politikai manipulációk elszenvedői, hogy akárcsak észrevennénk is.
Egyik ilyen közkedvelt „igazság” a politikusokra vonatkozik, és úgy szól, hogy „ezek mind egyformák”.
Nagyon népszerű állítás ez, hiszen aki magáévá teszi, az megkíméli magát attól a fáradságtól, hogy a politikusokat személy szerint, tetteik és nézeteik szerint ítélje meg, helyette mindegyikre ráhúzza az egyengúnyát.
Még a nagyság-különbségeiket is rendbeteszi, mégpedig úgy, hogy a magasabbak lábából lefűrészelve a legalacsonyabbhoz igazítja őket, értsük ezt természetesen átvitt értelemben.
Aki kilóg a mezőnyből, annak a fejét kollektíven verik is, miközben a lábát fűrészelik, ellenfelét meg sámlira állítják.
Na, de milyen is ez a sok egyforma politikus?
Hát elsősorban is mind egytől–egyik egy tetű tolvaj, aki nem törődik az ország érdekeivel, kizárólag a saját zsebe megtömése érdekli, ezért aztán lop, mint a gép.
Így kerülnek egy táborba a százmilliárdos magánvagyont felhalmozó maffiózó és bűntársai azzal, aki még az állami tisztség betöltéséből származó fizetését is a szegények támogatására fordította.
De ez a választót nem érdekli, hiszen egy nagy igazság letéteményese lett, melyből nem is lehet kibillenteni, még traktorral sem, pedig traktorral akár erdőt is lehet lopni.
És, ha már minden politikus egyforma, akkor a pártok is egyformák, hiszen azokat a politikusok irányítják.
Tehát akkor minden párt is egyforma, szakítsa bár az egyik darabokra az országot, fordítsa szembe egymással a barátokat, rokonokat, keneteskedjen a lelőtt libák százai között a krisztusi szeretetről. Miközben az általa irányított országban gyermekek tízezrei éheznek és idős emberek fagynak meg fűtetlen lakásaikban, akkor is egyforma azzal a párttal, amelyik szociális érzékenységet hirdet, és amikor kormányon van, lehetőségei szerint tesz is érte.
Vagy mossuk össze azt a pártot, mely faji gyűlöletet szít, antiszemita és cigányellenes, idegengyűlölő, ember és ember között nem tettei, hanem származása szerint tesz különbséget azzal, mely fellép a szegregáció és a faji megkülönböztetés minden formája ellen.
De – mint tudjuk - minden párt egyforma, pártokban nem lehet bízni, mert bízni csak a civilekben lehet.
Ők ugyanis azok, akik amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé - nem úgy, mint a pártok, melyek, amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé, de legalább még holnap is léteznek.
Sokan lelkesen mantrázzák megfellebbezhetetlen igazságaikat, kategorikus megállapításaik lemossák az árnyalt gondolkodást, egybemosnak mindent és mindenkit, márpedig a gyakorló háziasszonyok tudják, hogy ha a mosásnál követik el ezt a hibát, akkor annyi a ruháknak - minden színtelen és szürke lesz.
Így van ez a politikai életben is - ha a szereplőket mind egyformának látjuk, akkor a bennünket körülvevő politikai környezet színtelen, szürke és ronda lesz.
Természetesen a politikában semmi sincs ok nélkül, egy adott helyzet mindig előnyös, vagy hátrányos helyzetbe hoz valakit, kedvez vagy árt valakinek, ezért hát gyanakvással kell fogadnunk, ha bele akarnak terelni bennünket egy sztereotípiák által uralt gondolkodásmódba, mert anélkül leszünk politikai manipulációk elszenvedői, hogy akárcsak észrevennénk is.
Egyik ilyen közkedvelt „igazság” a politikusokra vonatkozik, és úgy szól, hogy „ezek mind egyformák”.
Nagyon népszerű állítás ez, hiszen aki magáévá teszi, az megkíméli magát attól a fáradságtól, hogy a politikusokat személy szerint, tetteik és nézeteik szerint ítélje meg, helyette mindegyikre ráhúzza az egyengúnyát.
Még a nagyság-különbségeiket is rendbeteszi, mégpedig úgy, hogy a magasabbak lábából lefűrészelve a legalacsonyabbhoz igazítja őket, értsük ezt természetesen átvitt értelemben.
Aki kilóg a mezőnyből, annak a fejét kollektíven verik is, miközben a lábát fűrészelik, ellenfelét meg sámlira állítják.
Na, de milyen is ez a sok egyforma politikus?
Hát elsősorban is mind egytől–egyik egy tetű tolvaj, aki nem törődik az ország érdekeivel, kizárólag a saját zsebe megtömése érdekli, ezért aztán lop, mint a gép.
Így kerülnek egy táborba a százmilliárdos magánvagyont felhalmozó maffiózó és bűntársai azzal, aki még az állami tisztség betöltéséből származó fizetését is a szegények támogatására fordította.
De ez a választót nem érdekli, hiszen egy nagy igazság letéteményese lett, melyből nem is lehet kibillenteni, még traktorral sem, pedig traktorral akár erdőt is lehet lopni.
És, ha már minden politikus egyforma, akkor a pártok is egyformák, hiszen azokat a politikusok irányítják.
Tehát akkor minden párt is egyforma, szakítsa bár az egyik darabokra az országot, fordítsa szembe egymással a barátokat, rokonokat, keneteskedjen a lelőtt libák százai között a krisztusi szeretetről. Miközben az általa irányított országban gyermekek tízezrei éheznek és idős emberek fagynak meg fűtetlen lakásaikban, akkor is egyforma azzal a párttal, amelyik szociális érzékenységet hirdet, és amikor kormányon van, lehetőségei szerint tesz is érte.
Vagy mossuk össze azt a pártot, mely faji gyűlöletet szít, antiszemita és cigányellenes, idegengyűlölő, ember és ember között nem tettei, hanem származása szerint tesz különbséget azzal, mely fellép a szegregáció és a faji megkülönböztetés minden formája ellen.
De – mint tudjuk - minden párt egyforma, pártokban nem lehet bízni, mert bízni csak a civilekben lehet.
Ők ugyanis azok, akik amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé - nem úgy, mint a pártok, melyek, amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé, de legalább még holnap is léteznek.
A civilek olyan fogalom, mint sütés
előtt a kelttészta - hogy gusztusos hasonlatot találjak, – amikor belemarkolsz,
folyik ki az ujjaid közül, aztán vagy lesz belőle valami, akármi, vagy nem.
A pártok tésztájáról legalább azt tudod, hogy hozzávetőleg milyen összetevőkből készült, mi akar majd lenni, ki a szakács - és némi társadalompolitikai szakértelem is elvárható tőlük.
Merthogy ők vállaltan politizálnak, míg a civilek vállaltan nem politizálnak, ellenben ab ovo tudják, hogy mi a helyes és mi kell a közéletben, melynek lánykori neve mellesleg politika.
Itt az a civil szervezet, aki kinevezi magát civilnek, szerencsésebb országokban pedig az Orchideakedvelők Klubja, vagy a Cicabarát Egyesület.
De ez sem érdekel itt senkit, hiszen a párt rossz, a civil jó, lásd a Civil Összefogás Fórumát, mely köztudottan az igazság honi letéteményese, hiszen civil, nemmellesleg a kormánypárt emlőin hizlalja magát mindenféle politikai elkötelezettség nélkül.
Kinek az érdeke ez a helyzet?
Hát annak, aki bármikor mozgósítani tud kétmillió szavazót, hiszen ha a politikusok és a pártok ilyenek, akkor el sem érdemes menni szavazni, mert emberek közül kellene választani az élő isten meg a másik pártban található, ugye.
Így aztán csak a pártelkötelezettek választanak, a többiek meg otthon büszkék magukra, miközben hatalomban tartják azt, aki a seggüket vidáman rugdossa, és úgy épít a butaságukra, mint a legszilárdabb vasbeton alapra.
Viszont ők a civilek, akik a sors kiszolgáltatottjai, mert a pártok – és főleg a kormánypárt – azt csinálnak velük, amit akarnak, tehetetlenek ellene.
Pedig a pártok a választók kiszolgáltatottjai, akik azt csinálnak velük, amit akarnak, ha éppen akarnak, már persze, ha felismerik az érdekeiket és az erejüket.
A pártok tésztájáról legalább azt tudod, hogy hozzávetőleg milyen összetevőkből készült, mi akar majd lenni, ki a szakács - és némi társadalompolitikai szakértelem is elvárható tőlük.
Merthogy ők vállaltan politizálnak, míg a civilek vállaltan nem politizálnak, ellenben ab ovo tudják, hogy mi a helyes és mi kell a közéletben, melynek lánykori neve mellesleg politika.
Itt az a civil szervezet, aki kinevezi magát civilnek, szerencsésebb országokban pedig az Orchideakedvelők Klubja, vagy a Cicabarát Egyesület.
De ez sem érdekel itt senkit, hiszen a párt rossz, a civil jó, lásd a Civil Összefogás Fórumát, mely köztudottan az igazság honi letéteményese, hiszen civil, nemmellesleg a kormánypárt emlőin hizlalja magát mindenféle politikai elkötelezettség nélkül.
Kinek az érdeke ez a helyzet?
Hát annak, aki bármikor mozgósítani tud kétmillió szavazót, hiszen ha a politikusok és a pártok ilyenek, akkor el sem érdemes menni szavazni, mert emberek közül kellene választani az élő isten meg a másik pártban található, ugye.
Így aztán csak a pártelkötelezettek választanak, a többiek meg otthon büszkék magukra, miközben hatalomban tartják azt, aki a seggüket vidáman rugdossa, és úgy épít a butaságukra, mint a legszilárdabb vasbeton alapra.
Viszont ők a civilek, akik a sors kiszolgáltatottjai, mert a pártok – és főleg a kormánypárt – azt csinálnak velük, amit akarnak, tehetetlenek ellene.
Pedig a pártok a választók kiszolgáltatottjai, akik azt csinálnak velük, amit akarnak, ha éppen akarnak, már persze, ha felismerik az érdekeiket és az erejüket.
Hát, ezen kellene dolgozni, nem pedig a valóságos viszonyok elkendőzésén, mert az nem vezet sehova, pontosabban a diktatúrába vezet.
Le kellene állni, még időben…
:O)))
24 megjegyzés:
Jaj Pupukám! Ezt mantrázom öt éve - még a nolon is indítottam egy blogot Adjátok vissza a politika, a politikusok becsületét! címmel, de elment a kedvem attól tömény, ostoba szitokzuhatagtól, ami erre jött.
Na igen! Ez az a téma, ami leginkább bosszant engem is. Egybemosni! Ez a lusta ember filozófiája, nem sok gondolkodást igényel.
Pedig az ember személyiségét megismerni egy politikus esetében nélkülözhetetlen.
Az akarnok, zsarnok, magát tévedhetetlennek hivő ember politikusnak is csapnivaló. (sőt, annak igazán!)
Orbán maga mondta, ne azt higyjétel el amit mondok, hanem amit teszek. Ez a mondat nagyon is jellemző emberi silányságára.
Mindennek kiindulópontja a SZÁNDÉK. Azt kellene leginkább megismernünk egy-egy politikus esetében.
Nem minden szándék sikerül hibátlanul, sőt! Néha nagyon sok hibát követünk el a legjbb szándék ellenére is. De a hiba akaratlan.
Az aljas, önző, alaposan kimódolt, gondosan megtervezett gonoszságok sorozata viszont nem éppen a jószándék jelei.
"Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki nem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg a könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol nem törődve nemhogy az igazsággal,de még a józan erkölccsel sem". Ezt Szolzsenyicin mondta anno, de sajnos korunkra tökéletesen illik.(és jellemzően minden korra)
Hol van manapság a józan erkölcs??? Nem hiszünk a saját szemünknek - fülünknek sem?
Lehet utálni a pártokat, ez most sikk, de a választásokon csak rájuk tudunk szavazni, mi mindannyian, civilek. Gondolkodjunk és segítsünk saját elvárásainkat megismertetni velük. (talán sikerülhet?!)
De ne maradjunk tétlenek és belenyugvóak! Nem mindegy, hogy ez a gátlástalan, gyalázatos társaság mit és meddig tehet velünk, a hazánkkal!
Az egyik sajnálatosan nagy igazság már évek óta. De hogyan lehet rávenni emberek tömegeit arra, hogy gondolkodjanak? Hogy lássák meg az összefüggéseket? Minden intézkedése a kormánynak és ki tudja kiknek, arra irányul, hogy az istenadta nép kellően buta maradjon. Szajkózza, amit a rádió süketel naponta, és olvasásban a bulváron túl ne is merészkedjen. Nagyon komplett a rendszer ami kiépült, és félő, évről-évre nehezebb lesz megbontani. Ehhez pedig nagy tehetséggel asszisztál a jelenlegi ellenzéki oldal minden szegmense, hozzáteszem, nem feltételezem a szándékosságot, de a pancserságot igen. Rövid az idő, egyre rövidebb. Ha a regnáló miniszterelnök 2 év múlva fejére teszi az elnöki koronát, teljesen átmaszkírozva az ország vezetési rendszerét, akkor a terv bevégeztetett. S lám, milyen igaz minden sor, a legfőbb bűne a Fidesznek, hogy megmérgezte az emberek lelkét. Egy egészséges lelkületű néppel már régen nem lehetne sem jobbról, sem balról packázni. A politikától és a politikusoktól való elfordulás és közöny, része a nagyszerű és eltervezett irányvonalnak, csak meg kell nézni mindig: Cui prodest?
Mindennek oka van. Nézzük a történelmi "fejlődést". Néhány téveszme, amely az utóbbi 25 év kedvenc össze(vissza)mosási "szakterülete" volt:
1.) az állam rossz gazda. Nyelték is az emberek, mint kacsa a nokedlit. Kiváltképp annak okán, hogy okos-tudós lények ezt mantrázták nap, mint nap. Hát kérem tisztelettel, a nagy tűróst. Az állam nem gazdálkodott, mint ahogy ma sem a tulajdonos a vagyona működtetője , adminisztrátora, ügyeinek intézője.
2.)majd a piac, a kereslet-kínálat törvénye megoldja minden bajunkat. Hirtelen kő-gazdag lesz mindenki kis hazánkban. Az persze nem zavart bennünket, hogy a "fejlettnyugat" komolyan és keményen szabályoz,ha arra van szükség. Nem vettük észre, hogy kiknek az érdeke az agyunk átmosása?
3.)a civil mozgalmak az igaziak: a társadalom önszerveződésének egyedül egészséges, tisztességes képződményei. A civil "csoportok" majd ellenőriznek, a hatalom túlkapásait visszanyesegetik. Mese-mese-mátka! Amerikai filmek nyálas, sírós epizódjai szólnak arról, hogy a hatalmasokat egy ember (civil) legyőzi. A civileknek nincs hatalmuk, és hatalmat csak hatalommal lehet ellensúlyozni!
4.) Ezek mind egyformák! Ez már azután vált a magukat feddhetetlen civilnek titulálók ima-szavává, amikor ráébredtek,hogy a nép kb. 80-85%-nak szart sem terem az új világ. Orbánt persze nem merték annak nevezni, ami, hát így aztán kvázi diplomatikus megoldásként jött az összemosás: mind egyforma. A saját felelősségüket jó mélyre elásták:
* erre nem gondoltam
* én nem ezt akartam
* átvertek, mert jóhiszemű voltam stb.
Kinek az érdeke, hogy ne lássunk tisztán? A kérdés költői. a választ mindnyájan tudjuk. megjegyzés: azért írtam (szokásommal ellentétben) többes szám harmadik személyben, mert én nem csak nem hittem el a fentieket, de ahol és amikor módomban állt, az ellenvéleményemet kifejtettem.
Az valóban súlyos tévedés, hogy "ezek mind egyformák"!
Ez messze nem igaz: aki csak egy résnyire is nyitott szemmel jár, kiválóan felfedezheti a lényeges különbségeket.
A baj ott van, és a probléma gyökerét is abban látom, hogy bár különböző szintű és minőségű baklövéseket követnek el - a történelmi kihatású hibákról, bűnökről már nem is beszélve -, ezek az embereket (és nem a zembereket) felettébb ingerítik, ám, mert nem bajlódnak a részletekbe menő elemzésükkel, csalódottan rálegyintenek mindegyikükre.
A civilek felé fordulásban én spec. nem a politikamentesség iránti szimpátiát és igényt látom, mert aki belegondol, felfogja, hogy az úgy nem működik, inkább azt a vágyat, hogy kerüljön a felszínre közülük olyan személy, olyan nemzedék, akik még nem járatták le magukat.
Mellesleg ezt Gy.F. is szokta emlegetni. Igaz, hozzátéve, hogy ezt a várakozást még senki nem tudta kielégíteni.
Még 1 megjegyzés: jól emlékszem, hogy 98-ban pont azzal tudott a Fidesz győzni, mert feléjük irányult az a fajta várakozás, hogy a választékból ők a "fiatal, büszke erő", akik még nem bizonyíthattak hatalmi pozícióban.
Na, azóta már de! :-((
Kedves Veronika! Miközben alapvetően egyetértek Veled, az "állam rossz gazda" kitételt árnyalnám: a korrupt állam rossz gazda, mint ahogyan a korrupt magánmenedzser is rossz gazda: lásd az USA pénzügyi botrányát, ahol pl. a magán-nyugdíjbiztosítók álltak fejre a menedzsment korruptsága miatt. Mivel a tulajdonos (akár részvényes, akár állami) - ahogy helyesen mondod, ma már nem működteti a tulajdont, az a menedzsment kiváltsága, ezért a közösségi ellenőrzésnek kellene hatékonyabbnak lennie. Ez pedig a demokrácia egyik feladata (lenne). Éspedig a törvényhozás szintjén kezdődne. Ezért olyan fontos, hogy sokan szóljanak bele a közügyekbe - vagyis politizáljanak. Mégpedig átlátható, szervezett módon, világosan artikulálva a különböző társadalmi csoportok érdekeit, értékeit stb. Na, ezek lennének a pártok, mint eszközök.
Kedves talalom, megelőztél (igaz, csak most jutottam géphez). Veronika hozzászólásában én is egyedül ezt a pontot éreztem vitathatónak, és írásodban a saját gondolataimat látom viszont.
A poszttal kapcsolatban nekem politikus és politikus között az egyik lényeges vízválasztó, hogy az illető ebből él, vagy pedig hobbiból, ideológiai elkötelezettségből, vagy tenni akaró elszántságból műveli azt. Az utóbbiról valahogy hajlamosabb vagyok feltételezni, hogy nem pusztán azért kotorászik a zsebemben, hogy az övében annyival is több legyen.
Teljesen nyilvánvaló, hogy e két kategória összemosása kedvez a Fidesznek, mert nem kis mértékben járul hozzá a "divide et impera" elv érvényesítéséhez.
Na kedves PuPu, most ha még valakinek volt kedve 2018-ben szavazni, akkor ezek után nem fog elmenni.
Mert mi az amit állítasz? Hogy "egyik kutya másik eb" mindegyik magyar politikus csak a saját zsebét nézi.
Erkölcstelenek, gátlástalanok, útonállók, ezen nem lehet vitatkozni. Az, hogy az elveiket úgy váltják, mint normális ember az alsó gatyáját, tudott dolog. (Az Orbán válogatások között nekem a legjobban példul az tetszik, hogy neki semmi baja nem volt a Kádár rendszerrel, csak az, hogy nem ők ültek a miniszteri székekben...)
Azt azonban a mi politikusaink még nem tudják, hogy értelmetlen ez a vagyon felhalmozás amit most itt végeznek, - "mert az embernek csak egy szája van, s azzal csak egy tányér levest tud megenni. (Egy ponton túl értelmetlen, mert előbb-utóbb saját végüket készítik elő a harácsolással.)
Pedig létezik a nép igazi vezetője! Mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy vessen egy pillantást és üsse be a google-ba ezt a nevet: José Mujica.
Uruguay államfője. Na ő igen! De sajnos egyelőre csak ő van egyedül.
Kedves Talalom! (helyesen szólítottalak meg?)
Összhangban vagyunk.Természetesen a korrupt állam a rossz gazda. De a '80-90-es évek szlogenje ezt a jelzőt nem tartalmazta.
Kedves morzsi. éppenhogy nem ezt írtam, talán olvasd el türelmesebben!
:)
Kedves Morzsi !
Kérlek fuss neki még egyszer, figyelmesebben PuPu értekezésének. Nálam pont az ellenkezője jött le, a megállapitásaival teljesen egyetértve ahhoz képest, amit Te leszürtél.
Más! Nagyon fontos amit Mujicáról jeleztél! Tőlünk Iványi Gábor biztosan, - mást nem nagyon tudok aki- tagja lehetne ennek a nagyon szerény létszámú klubnak. Gandhi csaknem 70 éve elhunyt.
"Kinek az érdeke ez a helyzet?" Bizony, vannak dumák...
Morzsi, fuss neki még egyszer PuPu bejegyzésének. Egyáltalán nem erről, sőt, az ellenkezőjéről írt!
PuPu tökéletesen üstökön ragadtad a lényeget, csak egyetérteni tudok. Iszonyatosan nehéz megállni, hogy ne sikítsak dühömben, amikor pl.egy tüntetésen nem szólalhatok meg, mint bárki más, aki "civil". Csak azért, mert már politizálok két éve. Azelőtt én is csak civil voltam, és éppen azért futottam neki ennek az emberpróbáló hivatásnak, mert nem hittem el, hogy képtelenség változtatni a körülöttem lévő világon. Tenni kell érte,nem a fotelből nyavíkolni és kritizálni, gondoltam. És most, amikor -fölvállva minden veszélyét az ellenzékiségnek - un. politikus lettem, azok az emberek nem engedik, hogy elmondjam a véleményemet egy tüntetésen. Azok, akik közül jöttem, és akikért ezt az utat választottam. Micsoda pradoxon ez?
Judit Nagy Korsa: gratulálok
jfk2007-től elnézést kérve a shitpalizásért, ide másolom egy hozzászólását egy másik fórumon:
"Az CEPA elnöke kitért Victoria Nuland sokat idézett beszédére is, és úgy vélte, az amerikai külügyminiszter-helyettes aggodalma az egész régióval kapcsolatos, a demokráciát mindenfelé „megpróbáltatások érik". Meglátása szerint Románia ingadozó állam („battleground state"), Magyarországot viszont köntörfalazás nélkül kell leírni olyan országnak, amelyben „nyugatellenes a hangulat, és amely Oroszország vonzásába és korrumpáló hatása alá került"."
Olyan gyönyörű, hogy ezeket a Magyarországot ajnározó szavakat egyetlen ember, a megkérdőjelezhetetlen Orbán Viktor miatt kapjuk.
Ennél már csak az szebb, hogy egy ilyen agyonajnározott országban a demokratikus ellenzék (Gyurcsányozó mantráktól) transzba esve várja a "civil" messiás eljövetelét.
Végre mindenki boldog. Örvendezzünk!
Judit !
Van egy üveg pezsgőm, hogy az mszp berkein belül próbáltad jobbá tenni a dolgokat...
Nem állt szándékomban, de mégis muszáj reflektálnom a írásodra, kedves Kibic37. Légy oly szíves, fejtsd ki, mi a vitatható azon állításomon, hogy nem értettem egyet "az állam rossz gazda" csúsztatással, maszatolással. Az azóta eltelt 25 év igazolja, hogy a szlogen elérte a célját, és őrült nagy károkat okozott. Gondoljunk csak pl. a mezőgazdaság által termelt érték mostanra szinte semmivé válására, vagy éppen nagyon fontos mutatóként hadd utaljak a mezőgazdaság eltartó-képességére, arra, ahogy az ebben az ágazatban dolgozók (úgy makro-mint mikroökonómiai szinten) össze tudták hangolni az egyén és a közösség érdekeit. Igaz, még a legfelelősségteljesebb posztokon dolgozóknak sem állt érdekében, hogy három ember munkáját eggyel végeztessék el. Folytathatnám, de fáradt és beteg vagyok. Megköszönném, ha kifejtenéd a véleményed. Üdv: Szalai Veronika
Na. Szelet vetettem és vihart arattam.
Nekem "ezek ugyanazok..."
Persze Gy-t nem keverem O-val, mert Gy. legjobb formájában az ideális pártelnök, mig O, a magyar ember legalantasabb ösztöneire operál.
De O.-tól nem várok SEMMIT! és nem lepődök meg tőle semmin.
De Gy.-től többet vártam!
Utánanéztem. A baloldali kormány is szerette volna bevezetni a net-adót, dacára annak, hogy az EU-ban ez "nem divat" - ugyan csak 0,8%-osat, de be akarták vezetni.
A Gripen ügyet a baloldali kormány nem "boríthatta ki", mert 2002 után ők meg megvették a svéd gép földi "tartozékait..."
Mindkét oldal harsányan üvöltötte, hogy mekkora harcot vívnak a korrupció ellen. Nos, olyan jól harcoltak, hogy most itt tartunk... az USA vágja képünkbe a saját szemetünket.
A bal oldal nem vethet semmit ezek szemére Déli Áramlat ügyben, mert ugye Gy. aláírta azt Moszkvában, ami miatt még házhoz megy O. a pofonokért.
De azért Gy-től többet vártam. Mert rá szavaztam, sőt benne bíztam!
Nem vártam, hogy tétlenül hagyja, hogy minden idegbeteg, elmebetegneknek az ellenzéke elmondja. Elvártam volna, hogy észlelje a veszélyt, amit belső párttársai, vagy vagy éppen a jobb oldal jelentett számára.
Nem jött be. Nekem nincs szerencsém a szerencse játékokban, rossz lóra tettem...
Üdvözlettel: - morzsi -
Judit! Egy cipőben járunk, ne add fel! Csak úgy lehet demokratikus úton változtatni a helyzeten, ha tiszta viszonyokat teremtünk, és a pártok a helyükre kerülnek: vagyis a többpárti demokrácia eszközeként funkcionálnak. Ehhez azonban nem elég, ha a pártok tagjai és vezetői angyalok is lennének (nem azok), a közösség nagyobb részének is világossá kell tenni: ha rám szavazol, ezt választod! Ez nagyon nem működik, hiszen az OV-párt sok választást nyert azzal, hogy nem mondott semmit.
Kibic37! Én nem várnám a politikustól, hogy szívjóságból politizáljon,: gyanakszom az "önfeláldozó", küldetéses politikusra. A politika kemény munka: napi 0-24 órás készenlét, és kevés hozzá egy szakma alapos ismerete, kell hozzá empátia, képesség az emberek megszólítására, társadalom-ismeret, némi színészi képesség, lélekjelenlét a gyors pengeváltásokhoz stb. Ezért igenis meg kell fizetni!
Morzsi! Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Déli áramlat mindenestül elvetendő terv, mint ahogy arról sem, hogy az ukrajnai nacionalizmus támogatása európai érdek. De nincs elég információm ahhoz, hogy érvelni tudnék akár ellene, akár mellette. Nekem a sima russzofóbia kevés: az orosz nemzet éppoly sokszínű, és ellentmondásos, mint bármelyik másik nemzet e Földön. Ja, és jórészt európai.
Kedves Veronika!
Bocsi, hogy csak most válaszolok, de nem voltam gépközelben.
Ne várj tőlem részletes gazdasági elemzést, az nem az én műfajom. Nálam sokkal okosabb emberek sokkal szebben, sokkal okosabban elemezték a kétféle szektor működésének lélektanát. Amit én vitatok hozzászólásodban, az „az állam rossz gazda” szlogen kategórikus tagadása.
Pedig ha az anyagi érdekeltség szempontjából nézed a kérdést, - ami azért lásd be, nem elhanyagolható szempont, - akkor sok igazság fedezhető fel benne. Kétségtelen, hogy nagy vállalatok, multinacionális cégek mutatnak az állami vállalatokkal rokon viselkedési mintákat. Minél közvetettebb az anyagi érdekeltség, annál több a hasonló vonás. Kis cégek esetében minden döntés közvetlenül a pénztárcára hat. Nem hasonlíthatók össze állami vállalatokkal. Nem mennék bele a részletekbe, csak a profán vicc poénját idézném: "Mindkettőt kipróbáltam. Micsoda különbség!"
Hozzászólásodban a mezőgazdasággal példálózol. Tudomásom szerint az is akkor kezdett el prosperálni, amikor a Kádár korszakban a szigorú tervutasításos rendszert (állam a gazda) felváltotta a tsz-ek nagyobb gazdasági önállósága (magánérdek). Szövetkezeti gazdaság volt, állami felügyelettel. Persze a dán, vagy holland szövetkezeti gazdaság is egész tűrhetően funkcionál - állami felügyelet nélkül. Az pedig, hogy a mai magyar mezőgazdaság olyan amilyen, szvsz leginkább az emberi butaság és nem az állam atyai gondozásának hiánya számlájára írható.
Kedves Kibic! Válaszodból az alábbiakat szűrtem le:
1.) a magyar mezőgazdaság is funkcionált olyan jól (állami "felügyelet" mellett, mint pl. a dán anélkül. Bár ez utóbbit kötve hiszem, mert egyfajta, ha akarom felügyeletet, ha akarom közgazdasági szabályozókat a világon mindenütt alkalmaznak
2.)írsz a közvetlen anyagi érdekeltség jótékony hatásáról. Szintén az eredményre hívom fel a figyelmedet. Igen, a mezőgazdaságéra, mert én azt ismerem. Csak egy "apró" példa (közgazdászként most nem elemzek) a mai mindennapokban hogyan érvényesíti a "gazda" az ő közvetlen anyagi érdekeltségét: szüret, alkalmi munkások fillérekért, és most jön a hab a tortán: munka közben fütyörészni kell, mert akkor biztosan nem sérted meg a tulaj érdekeit (nem eszed a szőlőt).
3.)szerinted bármilyen berendezkedés képes lett volna egy országból "pillanatok alatt" közvetlenül a háború után kánaánt csinálni? Persze, hogy évtizedek kellettek, hogy valahogyan talpra álljon a letaposott, kifosztott, legyilkolt ország. A hibát ott találom, hogy mindezt az előző rendszer nyakába varrják egyesek, pedig ha jól tudom, a felelősök másutt keresendők. És továbbra is vállalom a nevemet.
Kedves Veronika! Hálás lennék, ha valahol, pl. a kanadaihirlap.com-on kifejtenéd bővebben az agrár dolgot, hogy ne Pupu blogját offoljuk szét. Őspestiként nem ismerem közelről a falvak gondját, de úgy látom, ha kihalnak a tsz-nyugdíjasok, a mainál is keményebb nyomor köszönt a magyar vidékre. Bocs az offért.
Megjegyzés küldése