Mostanában, mikor érdeklődéssel vegyes csodálkozással tapasztalom, hogy országunk mértékadó értelmisége úgy beleájult az USA seggébe, hogy előbb-utóbb műtétileg kell belőle kioperálni, ismét felmerült a kérdés: jó felé keresgéljük mi a számunkra ideális államformát?
"A demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, de még nem találtak ki jobbat" - mondta Winston Churchill, akit ugyan én nem nagyon kedvelek, de a maga szemszögéből tökéletesen igaza volt, - az uralkodó osztály számára, melynek tagja volt korának Angliájában, ez a kormányzati forma teljességgel megfelelt.
Alkalmas volt az alantasabb néposztályok kordában tartására éppúgy, mint illúziók keltésére, melyek szerint a király/királynő minden alattvalója egyenlő, még ha vannak még egyenlőbbek is.
"A demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, de még nem találtak ki jobbat" - mondta Winston Churchill, akit ugyan én nem nagyon kedvelek, de a maga szemszögéből tökéletesen igaza volt, - az uralkodó osztály számára, melynek tagja volt korának Angliájában, ez a kormányzati forma teljességgel megfelelt.
Alkalmas volt az alantasabb néposztályok kordában tartására éppúgy, mint illúziók keltésére, melyek szerint a király/királynő minden alattvalója egyenlő, még ha vannak még egyenlőbbek is.
A magyar polgári középosztály soha nem a nagy eszéről volt híres, minden bornírt baromságot elhisz, sőt, később nagy buzgalommal hirdeti is, de csak azt, ami belőle tetszik neki: "még nem találtak ki jobbat".
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ez a forma megfelelhet egy olyan népnek, mely évszázadokon keresztül ismerkedett a parlamentarizmussal, az alkotmányossággal, de teljességgel alkalmatlan annak a népnek, amelyiknek halovány fogalma sincs a demokrácia mibenlétéről és azt hiszi, hogy demokrácia akkor van, ha neki, személyesen és állandóan igaza van.
Azt mondják a demokrácia pázsitjának az a titka, hogy párszáz évig rendszeresen locsolni és nyírni kell, helyette mi harminc évente mélyszántást végzünk, és kiirtjuk azt, amit addig nevelgettünk.
Nem mi vagyunk az egyetlenek e tekintetben, a világ számos országa ugyanezzel a gonddal küzd, ami csak azért gond, mert küldetéstudatos angolszász misszionáriusok oly buzgalommal próbálják a modellt exportálni a világba, hogy Che Guevara szelleme térden csúszva jön vissza a másvilágról a receptért.
Nem való minden népnek ez a modell, nekünk meg egészen biztosan nem való, hozzávetőleg olyan, mintha egy ősember kezébe adtál volna egy Rubik-kockát, aztán csodálkoznál, mikor jóízűen elropogtatja.
Az is vicces, mikor iszlám országokban akarja ezt bevezetni valamelyik elnökké választott amerikai misszionárius.
Ennek arrafelé sem kultúrája nincs, de igény sincs rá, jól megvannak ők a saját fejlődésük termékével, boldogan meresztik naponta ötször az ég felé a feneküket, így dicsérve Allahot - Allahu akbar, és Mohamedet, az ő Prófétáját, béke legyen vele...
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ez a forma megfelelhet egy olyan népnek, mely évszázadokon keresztül ismerkedett a parlamentarizmussal, az alkotmányossággal, de teljességgel alkalmatlan annak a népnek, amelyiknek halovány fogalma sincs a demokrácia mibenlétéről és azt hiszi, hogy demokrácia akkor van, ha neki, személyesen és állandóan igaza van.
Azt mondják a demokrácia pázsitjának az a titka, hogy párszáz évig rendszeresen locsolni és nyírni kell, helyette mi harminc évente mélyszántást végzünk, és kiirtjuk azt, amit addig nevelgettünk.
Nem mi vagyunk az egyetlenek e tekintetben, a világ számos országa ugyanezzel a gonddal küzd, ami csak azért gond, mert küldetéstudatos angolszász misszionáriusok oly buzgalommal próbálják a modellt exportálni a világba, hogy Che Guevara szelleme térden csúszva jön vissza a másvilágról a receptért.
Nem való minden népnek ez a modell, nekünk meg egészen biztosan nem való, hozzávetőleg olyan, mintha egy ősember kezébe adtál volna egy Rubik-kockát, aztán csodálkoznál, mikor jóízűen elropogtatja.
Az is vicces, mikor iszlám országokban akarja ezt bevezetni valamelyik elnökké választott amerikai misszionárius.
Ennek arrafelé sem kultúrája nincs, de igény sincs rá, jól megvannak ők a saját fejlődésük termékével, boldogan meresztik naponta ötször az ég felé a feneküket, így dicsérve Allahot - Allahu akbar, és Mohamedet, az ő Prófétáját, béke legyen vele...
Vannak társadalmak, melyekben az egyszemélyi vezetés oly természetes, mint a levegővétel, és csendes elnézéssel figyelik a hibbant európaiakat, akik azt hiszik, hogy száz vezető több egynél.
Ami azt illeti, ezt mi is tudjuk, jusson csak eszünkbe a teve, mely olyan ló, melyet egy bizottság tervezett, viszont a parlamentáris demokrácia a demokrácia minden hátrányát magában hordozza - előnyei nélkül.
És ha mindez nem lenne elég, még képmutatók is vagyunk, hiszen úgy teszünk, mintha a példaországokat nem egyszemélyi vezetők vezetnék, mintha az amerikai elnöki rendszer annyira demokratikus lenne.
Amerikában csak a kőgazdag emberek vagy azok támogatottjai indulhatnak eséllyel az elnöki posztért, akit a pénz nem támogat, abból még bohóc sem lehet, nemhogy elnök.
Ami azt illeti, ezt mi is tudjuk, jusson csak eszünkbe a teve, mely olyan ló, melyet egy bizottság tervezett, viszont a parlamentáris demokrácia a demokrácia minden hátrányát magában hordozza - előnyei nélkül.
És ha mindez nem lenne elég, még képmutatók is vagyunk, hiszen úgy teszünk, mintha a példaországokat nem egyszemélyi vezetők vezetnék, mintha az amerikai elnöki rendszer annyira demokratikus lenne.
Amerikában csak a kőgazdag emberek vagy azok támogatottjai indulhatnak eséllyel az elnöki posztért, akit a pénz nem támogat, abból még bohóc sem lehet, nemhogy elnök.
A megválasztott elnök aztán millió olyan dologban dönthet, mely egyenként is lábbal tiporja a demokráciát, országokat taposhat el, katonailag fenyegethet bárkit a világon, és bár vannak ellensúlyok, azok leginkább a pénzről szólnak, mert az szent és sérthetetlen.
Már az övék, ugye, mert a másé az erkölcsi alapon zárolható, elvonható, mások vagontárgya lefoglalható a magántulajdon szentsége nevében, mert az aktuális elnöknek nem tetszik, hogy vissza mernek szólni neki.
Az amerikai polgár az ő végtelen szabadságában pedig elektorokat választ, akik majd eldöntik, hogy ő milyen politikai nézeteket tart támogatandónak.
Közvetlen demokrácia?
Ugyan!
Már az övék, ugye, mert a másé az erkölcsi alapon zárolható, elvonható, mások vagontárgya lefoglalható a magántulajdon szentsége nevében, mert az aktuális elnöknek nem tetszik, hogy vissza mernek szólni neki.
Az amerikai polgár az ő végtelen szabadságában pedig elektorokat választ, akik majd eldöntik, hogy ő milyen politikai nézeteket tart támogatandónak.
Közvetlen demokrácia?
Ugyan!
A bűnözőiket kimosdatják, futni hagyják (Nixon), az orális irodában pedig nem csak Monica Lewinskyt szopatják, hanem a egész demokratikusnak hazudott világot.
De hát legyen ez az ő dolguk, meg a többi pszeudo-demokráciáé, mi meg szomorkodjunk saját állapotaink miatt.
Van min szomorkodnunk, hiszen tobzódunk a kiüresített tartalmú intézményekben, melyeket az uralkodó hűséges emberei vezetnek, szomorkodjunk a jogalkalmazás helyzetén, a jogalkotás visszásságain, az áldemokratikus ötleteken, mint amilyen a nemzeti konzultációnak nevezett bohóckodás.
De hát legyen ez az ő dolguk, meg a többi pszeudo-demokráciáé, mi meg szomorkodjunk saját állapotaink miatt.
Van min szomorkodnunk, hiszen tobzódunk a kiüresített tartalmú intézményekben, melyeket az uralkodó hűséges emberei vezetnek, szomorkodjunk a jogalkalmazás helyzetén, a jogalkotás visszásságain, az áldemokratikus ötleteken, mint amilyen a nemzeti konzultációnak nevezett bohóckodás.
És válasszunk inkább királyt, mondjuk egy tízéves ciklusra, de olyat, aki köteles előre elmondani, hogy a tíz év alatt mit szándékozik elérni, és olyat, akit ha lop, akkor a nép közvetlen szavazással vérpadra küldhet.
Olyat, aki fel tud mutatni egy pszichiátriai leleltet arról, hogy nem szociopata, nem pszichopata, nem kleptomániás, emellett okos, képzett és van bizonyos élettapasztalata.
Aki nem gondolja, hogy ebben az országban huszonnégyezer forintból meg lehet élni, aki empatikus a szegények, az elesettek iránt, aki felelősséget érez a gyerekek és az öregek, továbbá azok iránt, akik e két korosztály között vannak.
És akkor kiállhat évente egyszer a Karmelita erkélyére, és integethet a népnek, azok meg kiabálhatják neki, hogy szervusz király!
A krumplileves legyen végre ismét krumplileves...
Olyat, aki fel tud mutatni egy pszichiátriai leleltet arról, hogy nem szociopata, nem pszichopata, nem kleptomániás, emellett okos, képzett és van bizonyos élettapasztalata.
Aki nem gondolja, hogy ebben az országban huszonnégyezer forintból meg lehet élni, aki empatikus a szegények, az elesettek iránt, aki felelősséget érez a gyerekek és az öregek, továbbá azok iránt, akik e két korosztály között vannak.
És akkor kiállhat évente egyszer a Karmelita erkélyére, és integethet a népnek, azok meg kiabálhatják neki, hogy szervusz király!
A krumplileves legyen végre ismét krumplileves...
:O)))
16 megjegyzés:
Kedves Pupu!
Ha már az orosz- ukrán háború témájában nem, de végre egy olyan írásod született, amivel teljesen egyetértek. Egyszer kitiltottak egy helyről(amit sérelmeztem, mert elvileg az egy demokratikus oldal volt), amiben ugyanazokat írtam le, amit Te az amerikai demokráciával kapcsolatban. Hiszen ott is azok kerülnek a politikai tűz közelbe, akik a régi elit egyetemeken végeznek, már ott kialakulnak a kapcsolatok, sőt én azt is megkockáztatom, hogy néhány esetben öröklődés útján hagyományozódnak a pozíciók.(Lsd. Bush, Kennedy família) Itt ágálunk a sógor-komaság ellen, de a Kennedyknél is volt példa nepotizmusra.
Kedves PuPu !
Nekem is feltűnt már, hogy a demokrácia, mint olyan, bizony, ahányan vagyunk, annyiféle !
Valahogy mindenre sikerül a demokratikus jelzőt ráaggatni.
Közben a társadalomban meg képtelenség a demokráciát kialakítani. Mondjuk a rendőrségnél, a honvédségnél, az államapparátusban, az egészségügyben, egyáltalán a munkahelyeken, stb.
Legtöbb helyen parancs van és végrehajtás, nincs helye az alkudozásnak.
Akkor mitől demokratikus egy adott társadalom ?
Erre tudunk is válaszolni, mert már találtunk rá magyarázatot, csak éppen nem igaz !
A demokrácia, ha valóban abban élnénk, szinte elviselhetetlen lenne.
Mindig lenne valaki aki vitatna valamit, lassítaná a végrehajtást, állandóan ülésezne, vitatkozna, már csak a hecc kedvéért is !
A gond az, hogy akkor mit is kellene kezdeni az életünkkel, hogy kellemes és elviselhető legyen ?
Ezen lehet gyakorolni a demokráciát és döntsük el !
Lám Gyurcsány is ráfaragot a demokratikus elveire, mert a fejére nőttek a "civilek".
Egyszerűbb lett volna őket előbb bedarálni, mint Orbán is tette annak idején, az egy a tábor, egy a zászló jelszó érvényesítésével.
Onnantól meg már nincs mellé duma, tenni kell amit mondanak !
Kíváncsi leszek mit tanult belőle.
Üdv sphagin.
A demokraták ókori athéni etalonja a ~ 240000 ottélőből 30 000- nek (12.5 %) volt "demokrácia". Cca. 1,2 millió embernek itt is lehetne csinálni olyat ( persze nők a hátsó szobába, a heterókat pedig kiközösíteni).
Itt a demo kráciája kimerül a hóhér és bakó közötti választásban.
A demokrácia és a diktatúra csak fokozati különbség, az ellentettjük a zsarnokság.
Tanuljunk görögül.
Hát akkor legyen krumplileves a krumplileves! :)
2400 éve tudjuk, hogy a hatalommegosztásnak 6 és csak 6 -féle módja lehetséges:
egy ember gyakorolja a saját érdekében - ez a türranisz
egy ember gyakorolja a közösség érdekében -ez a királyság
néhány ember gyakorolja a saját érdekében -ez az oligarchikus társadalom
néhány ember gyakorolja a közösség érdekében -ez a nemesség
mindenki gyakorolja a saját érdekében - ez a demokrácia
mindenki gyakorolja a közösség érdekében - ez a politeia
A parlamentáris képviseleti demokrácia Kant definíciója szerint nem a jog forrása, hanem csak egy ügyes trükk az önkény eltakarására. Azt meg Rousseau bizonyította be, hogy a nép, mely képviselőket választ, nem lehet szabad
Az arisztotelészi felosztás figyelembe vételével a parlamentáris képviseleti demokrácia egy öszvér megoldás: a nép megválaszthatja saját oligarcháit :)
Abból az empirikusan is bizonyított alapvetésből kiindulva, hogy a gazdaság az alap, a politikai berendezkedés a felépítmény, a szabad versenyes kapitalizmus demokráciát követel, ahol is ugye mindenki a saját érdekében gyakorolja a hatalmat, és hát a jobb érdekérvényesítők azok jobbak :), a monopolkapitalizmust – mely mára minden ellenkező híresztelés ellenére a szükségszerű tőkekoncentráció következtében uralkodóvá vált, csak oligarchikus struktúra tudja működtetni, melyet ma képviseleti parlamentáris demokráciának nevezünk.
A XX században ugyan történt egy jelentős kísérlet a gazdasági alap megváltoztatásával a felépítmény megváltoztatására, de hagytuk, hogy kiénekeljék a szánkból a sajtot :)
Így most az Önök kérték, maguk akarták című műsorunkat látják :)
Folyomány: Szerencsés az a nép, melynek királya van, elátkozott melynek türannosza. A király ritka állatfajta, a türranoszok meg sajnos szaporák :(
Pupu, Churcill pontosan azt mondta: A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. (tőlem: pl a királyság).
A lényeg: hogy ez egy kormányzási forma. Az más kérdés, hogy a testületi vezetés élére rendszerint választanak valakit, aki tekeri ezt a kormányt a neki megfelelő irányba. Milliárdos vagy többszázmilliós népek kormányzásához úgy látszik, hogy még nem találtak ki jobbat. (pl India, Kína)
A klasszikus demokráciákból megtanulhattuk, hogy az csak egy szánalmasan vékonyka réteg számára biztosít nagyjából egyenlőséget. Lázár mondása ezt nagyon egyértelműen fejezte ki: Akinek semmije nincs, az annyit is ér.
Örüljünk neki, hogy legalább már rabszolgaság nincs. Nem erkölcsi, anem gazdasági okból: Nem volt elég termelékeny termelési mód.
Hozzátéve, hogy a türannoszt eredetileg választották. Egy évre, megfogadva, hogy az alatt minden rendelkezését vita nélkül elfogadják.
Dehát szinte azonnal eluralták azok a beteg emberek, akik nem félnek a hatalomtól ( és a fogorvostól - mint az közismert...)
Kedves KZS!
A szocialista kisérlet bukása bebizonyította, hogy Marxnak volt igaza Leninnel szemben. Mert a láncot valóban a leggyengébb láncszemnél lehet elszakítani - ez viszont a gyengeséget nem erősítette. Ezért volt az, hogy a szocializmus egyenlően terítette el a nyomort, a kapitalizmus egyenlőtlen gazdaságelosztásával szemben. Akik éltünk benne, és nem csak a mesékből ismerik, tudják, hogy ez a "nyomor" egy szolid kispolgári életszinvonal fenntartásához elegendő volt,(lakás, kocsi, nyaraló vagy nyaralás) és ahogy a reklám mondja: a többi megfizethetetlen. A létbiztonság, közbiztonság, kiszámítható életpálya. Az meg a történelmi szerencsénk Kádárral, hogy büszkék lehettünk arra, hogy magyarok vagyunk.
És igen: ez a bamba nép hagyta, hogy kiénekeljék a szájából a sajtot, a feje fölött rendszert váltsanak, amely a többség részére nem hozott jobbat. Sőt.
"Dehát szinte azonnal eluralták azok a beteg emberek, akik nem félnek a hatalomtól ( és a fogorvostól - mint az közismert...)!
Kedves anteus!
Hozzátenném még, hogy ezek az emberek ráadásul a focit kedvelik jobban a sakknál...
"És igen: ez a bamba nép hagyta, hogy kiénekeljék a szájából a sajtot, a feje fölött rendszert váltsanak, amely a többség részére nem hozott jobbat. Sőt."
Kedves kekec!
Sőt! Minden tekintetben rosszabbat hozott...
Kedves kekec!
Nem igazán helyes így szembeállítani Marxot és Lenint. Tökmás világtörténelmi helyzetben nagyon más megoldások adódnak.
Amúgy maga Marx sem zárta ki az orosz forradalmat, a hatalmas orosz földek köztulajdonos művelése (obscsinák) mellett lehetségesnek tartotta (lásd: a Vera Zaszulicsnak írt levél III. fogalmazványa.)
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a marxi/engelsi elgondolások három fontos forrása: az ún. Párizsi jegyzetlapok (amit orbitális marhaság volt "kéziratoknak" elnevezni, naná, mi más lett volna: Word-dokumentum? Sima munkaközi gonldolatlejegyzések, amit nem akart "kiadni", olyannyira hogy még Jenny és Engels sem tudott a létezésüktől!), a Német ideológia és a Grundrisse Lenin előtt ismeretlen volt.
Lenin a német munkásforradalomra számított, és (akkor még) nem hitte, hogy a szocializmus egy országban meglehet csinálni, kellett volna az összeurópai munkásság.
Na, igen. Szoegyinjájtesz, meg valami vszeh sztran... mind a mai napig. Aha.
:-)
Jó lenne tudni, hogy a Lenini „útnak „ mitöl lett vége? Miért lett utópia ?
Kedves Lőrinczy!
Leginkább azért, amit már a klasszikusok is felismertek: az emberi tudat fejlődése lényegesen lassabb, mint a termelőerők fejlődése, így aztán az egyén mindig valami csodát vár attól, ami más, mint ami addig volt.
A más rétje komplexus működik, meg az ember illúziók iránti vonzalma.
A magam részéről Marxnak hinnék, aki ideológus volt, Lenin inkább hatalomtechnikus, kár, hogy idő előtt meghalt.
Utána már kevesen tudtak értékelhetően jót hozzátenni a marxi utópiához, mely egy hosszú és bonyolult folyamat végeredményeként a távoli jövőben feltételezte annak az táradalomnak a kialakulását, melyben mindenki a képességei szerint vesz majd részt a termelésben és a szükségletei szerint részesül a társadalom által megtermelt javakból.
Túl kevés idő telt még el a történelemben, de ahhoz azért elég, hogy képesek legyünk az evolució embernek nevezett tévedését kiiktatni...
:O)))
Kedves Pupu!
A termelés megszervezése és a szükségletek szerinti elosztás az adott (kézi nyilvántartásokon alapuló) társadalmi kormányzásban szükségképpen kitermel egy "vezető" réteget. A gazdasági gyengeség pedig magával hozza annak elnyomó funkcióját. Az egyébként is gyenge gazdaság forrásainak nagy részét ugyanis a fegyverkezésre költötték, ami a "szükségletek szerinti elosztást" neccessé tette. Főleg a fogyasztói társadalommal összevetve. Mert azért ne felkűedjük, hogy folyamatos hadiállapotban álltunk. A "hideg"háború sem béke!
Azért kiváncsi lennék, hogy Marx mit írna a robotizáció, virtuális pénz, bankkártyák és a számítógépeket ismerve, a mesterséges intelligenciáról már nem is szólva..
Hogy Marx mit írna - erről azt tudjuk, hogy a tőke általános mechamizmusát ugyanúgy (mivel pontosan az zajlik, amit feltárt), amit viszont nem, az a forradalomelmélete.
A gépi nagyipari termelés lényegileg (!) más, mint az ő (+Engels) idejükben.
Ehhez Marx legfontosabb tudományos felismerését kell továbbgondolni: munkaelméletét.
Ehhez a szinte egyetlen (!) komoly elemzést célszerű alapul vanni, Licskó György; "Marx munkaelmélete" című munkáját.
Segíthet, ha nem felejtjük: Marx filozófus volt, nem közgazdász, s fő műve nem a Töke, hanem az egységes művé össze nem írt Munka. Engelstől tudható, hogy legnagyobb szellemi teljesítményének a munka kettős jellegének felismerését tekintette 1846 körül. A hátralévő idejét ennek bizonyításával töltötte.
Megjegyzés küldése