MAJD AMIKOR MÁR NEM LESZEK...

Hát, vessetek a mókusok elé, de nekem hiányzik a politikából.
Ő ugyanis politikus volt, ellentétben a mai magyar politikai térben mozgó különféle, de szinte ugyanazon a minőségi és erkölcsi színvonalon mozgó aktorokkal.
Neki hite volt és feladata.
Hitte azt hogy meg lehet változtatni ezt a qrva országot, és polgárait hasonlatossá tudja tenni az általa áhítattal szemlélt nyugati világ polgáraihoz.
Ezt tartotta feladatának is, és miközben baloldalinak vallotta magát, virtigli liberális volt.
Magát szociáldemokratának tartva a "nyugatos" polgári társadalmat sztárolta - természetesen a legfejlettebbeket.
Szórakoztató volt látni, hogy hogyan próbálja saját lelkében is összeférhetővé tenni a nagytőkést a baloldali ideológiával, ezenközben néhány ideológiai salto mortalét is bevetve az előadás színesítése érdekében.
Hát, ami Engelsnek minden szívfájdalom nélkül ment, az neki azért nem annyira - bár meg kell jegyezni, hogy az eszme szakállas atyja elméleti, míg hősünk gyakorló politikus volt.
Ennek dacára hinni lehetett őszinteségében, jóakaratában, de hiába, sikereit megakadályozta a könyörtelen kapitalista materializmus: a pénz beszél, a kutya ugat...
A kapitalizmus nem idealistáknak való társadalmi berendezkedés, és ő menthetetlenül idealista volt.

Ellenfelei olyanok voltak, amilyeneket ez az ország érdemel, hívei is többnyire kisszerűek voltak, többségük már alig várta, hogy korpás legyen a haja.
Annál is inkább, mert emberismerete a nulla felé konvergált, miután ő elsősorban és mindenekfelett az őszinteség híve volt, ezt feltételezte mindenkiről.
Miután pártja - vezetését tekintve -  túlnyomórészt egyszemélyes vállalat volt, nem sokat cicózott a káderneveléssel, abban a tévhitben élt, hogy minőségi áruhoz jut, ha más pártok levetett kádereivel dolgozik. 
A közismert mondás szerint a vezetés nem méznyalogatás, ha életben akarod tartani az általad irányított szervezetet rengeteg kellemetlen, és időnként hamvas lelkivilágodtól idegen döntést is meg kell hoznod.
Mondjuk ebben sem jeleskedett, a szervilis haver körlevélben népszerűsített alsógatyában is haver maradt, ha szakterületén - pártpolitikusként - soha nem is ért el szakmai eredményt.
És ebből utóbbi volt a nagyobbik bűn, nem a gatya.
Első generációs értelmiségiként ájult csodálattal leste a soha be nem vált jóslatok szerzőit.
Időnként azt hitte, hogy az ő feladata az elmélet újraalkotása, holott egy pártelnök feladata elsősorban a gyakorlati munka szervezése.
De rengeteg jó és hasznos törekvés zászlóvivője is volt, soha nem volt szélsőséges, gyűlölködő ember.
És hinni lehetett neki.

Hiányzik a politikából.. 
Nem a kissé narcisztikus személyisége, nem az ötletek sziporkázása, melyek java része ötlet maradt, nem a pártalapító, akit nála lényegesen rosszabb képességű, de sokkal rosszindulatúbb ellenfelei százszor becsaptak, nem a mártír, akit a maffia ledarált.
Nekem az ember hiányzik, aki politikusnak állt, aki karizmatikus volt, de ember maradt.
Akinek a hibáin is jókedvvel lehetett derülni.
Akinek el lehetett hinni, hogy a politikát nem pénzcsináló gépnek tartja, és talán még azt is, hogy saját helyzetétől igyekszik függetleníteni elveit.
El lehetett hinni, hogy őszintén képviseli az átlagember érdekeit.
Nem hiányoznak manírjai, néha túlhabzó érzelmi kitörései, átgondolatlan ötleteinek választóra borítása, megvalósításuk félbehagyása, gyakorlati kérdések elméletekbe fojtása.
Az ember hiányzik.
Akik ellen harcolt, ma is a küzdőtéren vannak, Lombroso jórészt örömmel vette volna jelentkezésüket katalógusába.
Harcostársai sem hagyták abba a küzdelmet, hisz jelentős részüknél ez az egzisztencia feladásával is járna, és bár a karosszéria-lakatosok jól keresnek, de sokat kell hajolgatni, kalapálni és a nyakkendő is csak zavart okozna...
Neki a sors megadta az engedélyt a sértődésre, a duzzogásra, melyek remekül szolgálnak, ha éppen nincs ötlete az embernek.
Azt el sem tudta képzelni, hogy a szervezetet, melyet ő hozott létre - majd azt írtam, a maga képére és hasonlatosságára - ne ő vezesse, abban csak második - harmadik, esetleg háttérember legyen.
Az emberek elfordultak tőle, és ő ezt valószínűleg az évtizedes ellene folyó kampánynak tulajdonítja, és eszébe sem jut, hogy politikai hibái vezettek ide.
A szervezés amatőrizmusa, a káderpolitika hibái, az ideológiai katyvasz, melyet összelapátolt.
Meg az ügyetlenség, a túlhabzó ego, a hiúság, a naivitás.
Hogy amit felismert és kihasznált ellenfele - az érdek - azt lehetett volna jó cél érdekében is felhasználni.
Hogy azon hívószavaknak megtagadása, melyeket a nép szentként kezel - béke, határon túli magyar, összefogás, összetartozás, hazafiság - politikai ügyetlenség.
Hogy egy ember nem tudhat mindent - és főleg nem tudhat mindent jobban. 
Őszinte ember volt egy olyan országban, mely sokszor inkább szeretett hinni a szép hazugságokban, búsongani a múlton, mely köztudottan méltatlanul bánt velünk.

Mégis, ő volt az ország jobbik fele, és igen, -  őt hagyta cserben a választó, hogy már megint egy Cipollát keressen magának, akitől csodát várhat, akinek biankó csekket adhat, mert Gyurcsánytól a csodát  nem kaphatta meg.
Igaz, ha megadták volna neki is azt a támogatást, melyet most minden előfeltételt mellőzve megadnak annak, aki azok alatt az évek alatt, míg ő megjárta a poklot, miniszterfeleség és a rendszer kegyeltje volt, talán más fordulatot vehettek volna a dolgok.   
De hát a "ha" és a "volna" nem történelmi kategória.
Hogy visszatér-e a politikába?

Nem kizárt, de nem is valószínű, legalább is a pártpolitikában túl sok lenne a hátráltató tényező.
Habár, ha Churchillre és bukásaira, politikai és emberi hibáira gondolunk...
Most talán jobban is jár, ha kimarad ebből a bolhacirkuszból, hadd tapasztalja meg ellenfele is a népszerűség hanyatlásának szépségeit.
Hát jó pihenést és reális számvetést kívánok, jó könyveket - írásra és olvasásra, és jó célokat.

Annyi gyilkos év után kis nyugalmat.


:O)))