2025. október 24., péntek

TÜNCIKÉZÜNK, VONULÁSZUNK...

 
A változás...

Egyszer régen, egy átalánydíjas csoport úgy döntött, hogy a vezetőjük (később Torgyán gazdasági tanácsadója lett) által elsikkassztott munkabért a gesztornak kell kifizetni, és mint a gesztor cég vezetőjét megívtak egy eszmecserére.
A derék ember az anyagot a mi számlánkra vásárolta és azt sem fizette ki, de hát akkoriban még a dolgozó volt az első, így  hát elmentem, hogy megoldást találjunk az ügyre.
A telephelyen egy barátságosan ordítozó tömeg várt, és mivel raklapgyártással foglalkoztak, úgy a harmadik mondat után előkerült az öntudatos dolgozó, kezében egy méteres léc, melynek a végén át volt ütve egy százas szög, és a tenyerét ütögette a léccel, miközben a felháborodott munkavállalók biztatgatták szavai nyomatékosítására.
No, akkor alkalmaztam a hibrid módszert, melynek során egyrészt megpróbáltam meggyőzni a hatvan-hetven embert, hogy a várható bevétel hetven felé osztva messze nem annyi, mint amennyi megérné az ügyet, másrészt meg elkezdtem vonulásztatni őket fel-alá - műhelyből a raktárba, raktárból az iroda elé, vissza a raktárba, és úgy fél óra alatt sikerült meggyőznöm őket, hogy a "majd megvizsgáljuk az ügyet és igyekszünk megfelelő megoldást találni" ígéret elegendő biztosíték számukra.
Az átalánydíjas csoport önálló gazdálkodást folytatott, az egyszerű megoldásnak a jogszabályok sem adtak teret.
Később vezetőjüket a bíróság elítélte, de szívbetegség miatt feltételesen szabadlábra helyezték és legközelebb már csak Torgyán doktor oldalán láttam - üldözöttként - feltűnni.
A dolgozók kifizetését egyébként megoldottam, mert sajnáltam őket.
Az ügy annyiban tarthat itt számot közérdeklődésre, hogy alátámasztja a hangos kiabálás és a tömeges vonulászás élményének pozitív hatását felmérgelt tömeg lecsillapítása esetén.

A módszert, amikor hirtelen ötlettől vezérelve alkalmaztam, nem ismertem.
A dolog tudományos hátterét nem én találtam fel, de az biztos, hogy országos méretekben is beválik
- ha jól kezelik., és erre - bár jó példa az aktuális tüntetés is -, ezer példát hozhatunk a múltból.
Tagadhatatlan, hogy tüntetni felemelő dolog.
Amikor együtt masírozunk emberek tíz és százezreivel kellemes érzés tölti el az embert - hát nem igaz, hogy egyedül vagyok, vannak rengetegen, akik ugyanúgy gondolkodnak, ahogy én, és ha ennyien akarunk valamit, akkor annak meg is kell valósulnia!
Hát még, ha kiabálunk is hozzá, és egyszerre, és ütemesen, akkor az olyan, mintha az én hangom lenne ilyen erős és hangos, csak meghallja valaki és meghallják azok is, akik nem annyira aktívan politizálnak, mint én, és átlátják a helyzetet, ahogy én is.
Nem lehet ezentúl őket megvenni öt kiló krumplival, nem lehet megfélemlíteni őket, és együtt majd remek dolgokat csinálunk.
Most éppen árad a Tisza, kristálytiszta vizet hord az áradás, ahogy ez már lenni szokott...
Vagy kisnyúl.

Tanulhattunk volna, de nem tettük.
A csúcsponton egyszerre öt szervezet is hirdetett körmenetet, ebből legalább hármat Orbán alapított abból a célból, hogy a többiek konkurense legyen, és a nép egyszerű de akcionista része megtalálja a maga populistáját és eszébe se jusson választás-matematikailag értékelhetően fellépni Übü király rendszere ellen.
Azt se néztük sokszor, ki szervezi a tüntetést, elég volt, ha a szervező elordította magát, hogy orbántakaroggy, ácsolt egy színpadot, melyen felléptetett mindenféle exhibicionista alakokat, emancipuncikat, aztán a tüntetés végén jobb esetben azt közölte, hogy a tüntetésnek vége, menjetek haza békességgel, rosszabb esetben kissé illumináltan azt, hogy menjetek haza a pics@ba...
Vonulásztunk, ordibáltunk, Vityka meg a hasát fogva röhögött.
A tömeg általában jókedvű volt, mert örültünk egymásnak, és tüncikéztünk boldogan, a jobboldal a békamenetben, a baloldal meg egymást szidva húsz különböző, de egymást felettébb utáló szervezet égisze alatt.
De ennek vége, a dolog kiforrta magát - végre eljött az ideális felállás: két macska vagyok és játszom egymással.
Megint erőt mutatott a kormány és erőt mutatott az újellenzék, amelyik abban különbözik az óellenzéktől, hogy megkapja mindazt a támogatást ugyanazoktól az óválasztóktól, amit az az óellenzéktől megtagadott, viszont nem terheli az újellenzéket sem kényelmetlen kérdésekkel, és szakszerű programot nem követel tőle.
Győzni kell, aztán majd meglátjuk, mondják.
Ez a nép kicsit szalajt, de nem baj, ettől röhög rajtunk a világ már évszázadok óta...

Abban a darálóban a címképen meg te leszel, és mindegy is, hogy melyik tekeri a darálót, belőled lesz fasírt.
És ne reménykedj, ez nem személyi kérdés, mert ami itt folyik, azt úgy hívják, hogy kapitalizmus, és ameddig ebben a társadalmi rendszerben élünk, te legfeljebb abban reménykedhetsz, hogy hurka lesz belőled, nem kutyatáp. 
A végeredményt illetőleg majdnem mindegy...

A világ változik, adja az ég, hogy a változás elég gyors legyen és adjon esélyt az emberiség túlélésére.
Addig meg vonulásszunk, tüncikézzünk boldogan...

:O)))

40 megjegyzés:

N írta...

Hát én bizony kimondom a gyengébbek kedvéért, hogy amíg nincs társadalmi forradalom ami elsöpri a kapitalizmust, add ugyanaz a film forog vég nélkül.
Döntsd a tōkét ne siránkozz!✊

góbé írta...

Üdv PuPu !

Bizton tudom, esélyem sincs hogy akár csak megingassalak a Magyar - féle mozgalommal kapcsolatos, egyfajta váteszt idéző, megfellebezhetetlen itéletedben. ( mozgolódásnak indult, de azon már túl vagyunk, ez már talán a mozgalomtól is több...))
Jegyzem, ez Neked sem sikerül-sikerült irányomban, ezen a csörtén már rég túl vagyunk. Viszont van valaki aki több mint száz éve ráérzett korunkra is, a magyar jellemből fakadóan és sajnos helyesen itélve. ( Úri véreim, s egyebek....)
Tudván nem szereted ha linket másolunk a posztba, ezért a maga teljességében teszem közzé:

Ady Endre: A Mindegy átka

Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.

1913.

Mottó(m): Magyar Péter teljesen tisztában van vele hogy nem játszhatja el orbán 2.0-t, mert elsöpri a népharag !

N írta...

Kedves góbé! Ebben az országban még nem volt még olyan vezetõ, akit elsöpört a népharag. Nálunk háromból három forradalmat levertek. És szerintem ezt MP is pontosan tudja.

1970 írta...

Kedves PuPu!

A legszomorúbb az egészben, hogy miközben az interneten ment a "farokméregetés" (hol voltak többen, legröhejesebben dajcstompi matematikai "hozzáértésével"), aközben az ország süllyed tovább a posványban. Illeszkedve korunk sajátosságához: a legfontosabb a látszat, nem a társadalmi valóság.
És sajna, el kell góbét keserítsem: MP már aktívan játssza kisgömböc 2.0 szerepét.
A végkövetkeztetéseddel a kapitalizmus vonatkozásában teljes mértékben azonosulni tudok.

góbé írta...

Üdv N!
Rákosit a népharag zavarta el ! Ha az OSE nem fajult volna el gyakorlatilag anarchiává, Hruscsov is elment volna egy olyan határig, mely nem veszélyeztette a SU érdekeit. Nem igy történt. Kivitette Moszkvába azt a Kádárt aki okt. 23.-24.-én a még épp forradalomnak tűnő népfelkelés mellet állt, és Münnichet. Rákosit félre állitotta, s felszólitotta őket, döntsék el egymás közt ki veszi át Rákosi helyét. Szerencsénkre a toleráns Kádárt és nem a sarkos Münnichet kaptuk.

A kapitalizmus : Egyszer egy idős finn hölgy jegyezte: " Ti már évtizedek óta épititek a szocializmust, meg meg megcsináltuk...! A másik irányból nézve, Kina meg
bebizonyitotta a konvergencia elmélet helyes voltát...

1970 írta...

Kedves góbé!

Ehhez azért néhány pontosítást muszáj hozzátenni:

- Rákosi pajtás október 23-án már kb. fél éve a Szovjetunióban tartózkodott, így a népharag semmiképpen sem söpörhette el. Akkorra ő már "el volt söpörve"...
- Érdekes, hogy Kádár említett gondolatsorának mindig csak az első felét idézik. Elfelejtik hozzátenni a gondolatmenet második felét, amely arról szól, hogy ez a felkelés fordulóponthoz érkezett, ami....és itt már az ellenforradalmi irány is megjelenik. Nézz utána pontosan! (Ahogy egyébként nem nagyon emlegetik imrebácsi Kádárt lesajnáló mondatait, amely szerint nem lesz sokáig hatalmon, mert alkalmatlan vezető....totálisan megcáfolta az élet azt az embert, aki mást illetett a valójában saját magára illő jelzőkkel. Érdekes!)
- Rákosi október végén (főleg a Köztársaság tér után) szóba sem jött már, később pedig pláne, pedig sokat "pattogott" odakint. Imrebácsival együtt óriási a felelőssége abban, ami itt történt '56-ban, és amit helyesen jellemzel "anarchiával". Mezőék haláláért is súlyos felelősség terheli kettőjüket.
- Gondolod, hogy Kádár és Münnich egymás között kisakkozta, hogy ki legyen az ország vezetője? Azt hiszem, ezt Hruscsov már eldöntötte világosan. Nem tudom, Münnich mennyire volt "sarkos", szerintem inkább életkora és hazai jobb ismertsége szólt Kádár mellett. Az viszont tény, hogy ez egy nagyon jó dolog volt az ország számára. 34 évig - ma is ennek a kornak a hagyatékmorzsáit éljük fel.
- Végkövetkeztetés: nagyon-nagyon kellene egy 21. századi Kádár mentalitású ember, de sajnos - egyelőre? - nem látszik sehol.

anteus írta...

Kedves N!
Némi kiegészítés: az MDP-t népharag söpörte el. '56 célja ez volt, kb. 3 óra alatt győzött. A továbbiak a munkásosztályba és környékére préselt '47-ben vesztes polgárok céljai voltak, amelyeket "munkás"ruhában próbáltak elérni.
MP történelemismeretei sajátosak. A baloldali érzelemtábor az ő győzelme esetén se számítson semmi " jóra" - hirtelen megjelent retorikájában a kádározás, leninezés. Ha tovább is így folyatja, pár tízezer szavazat hiányozni fog neki áprilisban.
Amúgy: mit fog csinálni ez a nagyokos, ha a nem győz? Gágogni fog a "parlamentben"? Ami ma már a valamikori lehel-téri kofasorra emlékezet? Visszamegy férjnek? Családi vonás: az asszony is belenézett a nagypolitikába. Ma már asztalos havi sokmilliós állami apanázzsal és cselédséggel. Talán lakatosként visszafogadja. Vagy tetőfedőként.

anteus írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
anteus írta...

Góbé!
"... döntsék el egymás közt... " Na ne viccelj! "Kaptuk..." ugye.
A finn néni pedig tudhatná, hogy a konvergencia kétirányú folyamat. A kapitalizmus mivel, miben konvergált a szocializmushoz?

anteus írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
N írta...

Tehát Rákosit nem a népharag söpörte el, hanem félre állították.
XVI. Lajost, II. Miklóst vagy Ceausescu-t... Na õket egyértelmûen a népharag söpörte el!

N írta...

Kedves anteus!
Némi kiegészítés. Az MDP-t sem söpörte el a népharag. 1956 október 30-án a párt vezetői úgy döntöttek, hogy a lejáratódott MDP-t feloszlatják és új pártot alapítanak Magyar Szocialista Munkáspárt néven.
Tehát a párt éppen aktuális vezetői feloszlatták, majd újra alakították más néven. Ez messze van attól amit én az "elsöpörte a népharag" kifejezés alatt értek.
És olyan vezetője sem volt még az országnak, akit a népharag úgymond elsöpört volna. Aki mégis elvesztette a pozícióját az mind külső erő hatására, vagy az elit döntése alapján vesztette el és szépen elhagyta az országot. Olyanok voltak - nem túl sokan - akik később megfizettek azért amit tettek - ilyen volt például Szálasi Ferenc - , de ennek meg vajmi kevés köze volt a népharaghoz.
Ehhez legközelebb talán Tisza István került, de amikor végül sokadik próbálkozásra lelőtték, már nem volt hivatalban. Ráadásul meggyilkolása körül még mindig elég sok megválaszolatlan kérdés van. Szóval kijelenthetjük, hogy még őt sem a népharag söpörte el.
Ez a kis eszmecsere góbé olvtárs azon kijelentésén indult el, hogy "Mottó(m): Magyar Péter teljesen tisztában van vele hogy nem játszhatja el orbán 2.0-t, mert elsöpri a népharag !"
Én pusztán arra próbálok rávilágítani, hogy Magyar Péter azt játszik el amit akar, mert - a történelmi tapasztalatok alapján - a népharag az utolsó dolog, amitől tartania kell!

N írta...

Kedves anteus! Amit Magyar Péterről és a baloldali táborról írsz azzal teljesen egyetértek. Valóban a jobboldali érzelmű emberek nem várhatnak túl sokat egy szélső jobb oldali politikustól. Az én olvasatomban ugyanis Magyar Péter (is) egy szélső jobb oldali politikus. Vagy mi a fene? De jobb szó híján nevezzük politikusnak.
Szerintem Magyarországon a bal oldal halott. Előző posztjában Pupu el is búcsúztatta. Sőt egy megkésett halottszemlét is megejtett. Szerintem az exhumálás kifejezés találóbb lett volna, mert a magyar bal oldal nem most halt meg, hanem sok éve.

góbé írta...

Szerintem ezt a jobboldal-baloldal szcenáriót már rég meghaladta az idő. Osztályok, osztályharc rég nincs, ahogy klasszikus oszályok sincsenek. Az pedig hogy a szociális,- lét,- jogbiztonságot, az élhető, fejlődő társadalmat egy állam által felügyelt, ellenőrzött piaci alapon, avagy ez irányban egy elkötelezett egyszemélyi vezető valósitja meg, az állampolgár szempontjából teljesen mindegy.
A "kommunista" Kina pariban van a fejlett Nyugattal és kettejük közül Kina van lendületben. A Skandinávok pedig véghezvitték azt, amely felé a "klasszikus" baloldal csak igyekezett, próbálkozott.
1970 ! A Kádárrendszere is effelé orientálódott. Piaci, érdekeltségi alapon kezdte működtetni az országot. (1968., 1987...) De Brezsnyev megkötötte a kezét, bosszút is állt, Gorbacsov meg felelőtlenül, biztos háttér nélkül rohant előre és a saját dugájába dőlt....

PuPu írta...

Kedves Góbé, ezer sebből vérzik az érvelésed.
Kizsákmányolókés kizsákmányoltak ma is vannak, de a társadalom, átrendeződésével akit régen munkásosztálynak hívtunk, azt ma hívhatjuk bérből vagy fizetésből élőnek, esetleg munkavállalónak, a parasztság megmaradt a rétegződése is, az értelmiség szintúgy, de lehet, hogy módosítani lenne szükséges a társadalmi csoportok határait, - Marxék erősen javallották téziseik hozzáigazítását a korhoz.
Sajnos a mai értelmiség még nem termelt ki valakit., aki ezt a feladatot el tudná látni, nem Marxnak lettek utódai hanem Kautskynak és a többi langyos megalkuvónak.
angolszász modell éppen kimenőben van a divatból, de a másik térfélen ott van az egész Kelet és Dél, a keleti modell pedig megvalósítani látszik azt, amit a konvergencia-elmélet hívei megvalósulni reméltek.
A történelemnek semmi sem sürgős.
Kádár nem hiszem, hogy tiszta piaci viszonyokat szeretett volna megvalósítani, csak elfogadta, hogy milyen az emberi természet a fejlődésnek ezen a fokán és teret kívánt adni az alkotókészségnek, még akkor is, ha ennek a korlátozott magántulajdon az ára - mint most Kínában és Oroszországban...
Gorbacsov meg...
:O)))

N írta...

Kedves Pupu! Igen ez részben igaz, de a konvergencia elmélet kínai megvalósulásával kapcsolatban minimum hitetlenkedem. Én azt ami Kínában zajlik inkább valamiféle ellenforradalmi trükknek, reakciós ügyeskedésnek tartom. Bizalmatlan vagyok, mert néhányan alaposan megtollasodtak ott is. Így már vannak óriási magán vagyonok, amelyeknek a növelése érdekében "minden eszköz megrngedett". Ezt a helyzetet pedig mi itt elég jól ismerjük. A kínaiak is emberek és jellemhibáik ugyanazok mint a többi emberé. A kapitalizmus mindent lerombol amíg végül saját létalapját is felszámolja. Nem lehet, hogy kína csak beengedte a "rókát a tyúkólba" és innentõl csak idõ kérdése a bukás?

anteus írta...

Kedves N!
Régi véleményem, hogy vonulászunk, de körbe-körbe. A tőkéről minden fontos dolgot tudunk, de a tőkén túli világról szinte semmit. Éppúgy, mint a hívők az életről és a Paradicsomról. Marxék tökéletesen leírták a kapitalizmust, de távol tartották magukat a meghaladott cseretársadalmat felváltó létforma leírásától. Még a fogalma is hiányzik: törzs – közösség – társadalom – és mi a következő? Az emberiség politikailag és gazdaságilag kezelhetetlen fogalom.

A magántulajdont (amit durva ostobaság a személyi tulajdonnal analógként kezelni) meghaladni csak az osztás feladatának meghaladásával lehet. Az osztás fenntartja csere viszonyait, ez pedig a tulajdont, ami pedig az államot. Az eddigi forradalomelméletek és -gyakorlat e folyamatot a végén ragadta meg, A magántulajdon deklaratív megszüntetése nem oldotta meg az állam felszámolását, megtartotta a tulajdont, sőt fokozta szerepét az osztásnak.
A kulcs persze évszázadok óta ismert: a termelőeszközök fejlesztése. A kapitalizmus történelmi szerepe pont ebben ölt testet (Marx: a burzsoázia felettébb forradalmi szerepe!), aminek egyetlen hajtóereje a haszon kitermelése, és magántulajdonba vétele. A klasszikusok e tekintetben nem láttak túl (nem is láthattak, von Neumann még nem lépett színre) a szerszámgép szintjén. Ehhez a robotika kellett. Az átmenet nem szocialista tudatra adott időt, hanem a termelési technológiák fejlesztésére. Ma már kimutatták, hogy az éves termelés mennyisége háromszorosa az elfogyasztható (!) termékeknek.
Nem véletlen, hogy a világgazdaság legújabb átformáló hajtóereje a kereskedelmi, LOGISZTIKAI ELJÁRÁSOK FORRADALMA. A Temu-zás.
Nix proletárforradalom. Nem a kapitalizmus, hanem a kollapszus után? Hogy miként? Jó kérdés. Vagyis valahol benne van a megoldás. És az nem az "emberi természet".
A csereviszonyok felszámolásáról szól a nóta.

1970 írta...

Kedves góbé!

Nem értem, hogyan kapcsolódik az, amit írsz a pontosításaimhoz.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Előre is elnézést kérek az OFF miatt, de talán a mai nap aktualitása lehetővé teszi ezt.

Te tudtál arról, hogy Mező Imre támogatója volt imrebácsinak?
Erre gondolok:
https://muon.hu/egy-kommunista-visszaemlekezese-1956-rol/

Nem tudom, mennyire hiteles Kovács I. visszaemlékezése, de ha elfogadjuk, akkor számomra imrebácsi egyébként sem túl magas szinten lévő erkölcsi presztízse végképp a béka hátsó fertálya alá esett. Konkrétan ez az ember egy gerinctelen, jellemtelen alak volt. Így cserben hagyni Mezőt, aki támogatta... Fúj!!!

anteus írta...

Érdekes, állítólag Kádárban is Mező meggyilkolásának hírére fordult meg a borjú. Innen már várhatta Angyal István a Tűzoltó utcában az odaigérkezett Kádárt...
Angyal kézzel írott börtöndokumentuma nélkül nehezen érthető az egész 56-os story... És benne Kádárt. Felakasztani Angyalt és Pálinkást? Az ilyenek '56 valódi tragédiái számomra.
/Angyal István: Kézzel írott vallomása. Pesti Szalon é.n. / Közreadta a cellatárs, Eörsi István.
Lehet, hogy Kádár végülis ezért fogadta el a szovjetek kivégzési akaratát Nagy Imrére?
Adjonisten-fogadjisten?
Nem fogjuk tudni.

N írta...

Kedves Pupu,
A kapitalizmust felváltani szándékozó rendszer a szocializmus. Eredetileg az anarchisták nevezték magukat szocialistának. Õk ugye a hierarchiában látták minden rossz gyökerét. És én sem tudok semmilyen érvet a hierarchikus társadalmak mellett.
Te is említed a "kollapszust". Lehet, hogy csak várni kell amíg összedõl az egész.

1970 írta...

Kedves anteus!

Mezőnek nyilván komoly szerepe volt halálával is e tekintetben, de azért ne feledjük el az ott szintén elhunyt Kállai Évát, Asztalos Jánost vagy Papp József ezredest. Szerintem Kádárban ez is munkálkodott, és ez volt az a dolog, amit nem tudott lenyelni. (Mellesleg: én sem tudtam volna!)
Az a baj, hogy amíg ezeket a dolgokat elhallgatják, addig értelmezhetetlen '56 egésze. Lehet itt küszködni, hazugságokat gyártani, a történések értelmezhetetlenek lesznek.
(Pálinkás-Pallavicini őrgrófra gondolsz? Mondjuk Tuskólábú Mesz Jankót máig nem rehabilitálták, ahogy Szálasit sem, de ahogy haladnak a dolgok....)

anteus írta...

Kedves 1970!
Nem tudom ismered-e a KATONATISZT Pálinkás történetét? A felsorolás alapján látom, hogy nem.
Hasznos lehet utánaolvasni.
Például: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1link%C3%A1s-Pallavicini_Antal
Nagy szolgálatot tett a szocialista törekvéseknek, hogy mikrofonközelbe juttatta Mindszentit, aki "Visz-sza az egyház hatalmát év vagyonát (földjeit)! " nyilatkozatával már november 3-án (!) megérttette a parasztsággal (is), hogy miről szól a nóta... Az első zászlósúr (a király hiányában a legnagyobb feudális hatalmasság, egy „fekete herceg”, a legnagyobb földbirtokos) levajazta az utat a Varsói Szerződés tankjai számára.
A megtorló Kádári bosszúhadjárat (köszönjük nagymértékben Maonak és Titonak) történelmileg több kárt okozott a munkásrendszernek, mint az OSE. Amikor a halálos ítéletek száma elérte a kimutatott "rendszeráldozatok" számát, leállíttatta a halálos ítélkezést...

S hihetjük, hogy az évezredes megalázás trendszerének visszaállítására törők lincseléseinek bűnei égre kiáltottak - de látni kell, hogy a kádári intellektus (nem az empátiája!) és történelemfelfogás nem terjedt ki ennyire. Nagy kár, máig ható nagy kár..

stirlitz írta...

Baromsag Mikoja váltotta le kb october elött fél éval

N írta...

Valamilyen elmezavar folytán a fenti megjegyzést Pupu-nak címeztem noha anteusnak szól.

PuPu írta...

Kedves anteus!
Amit a kádári bosszúhadjáratról írsz, az a szokásos jobboldali narratíva.
Legyél olyan kedves egyetlen halálos ítéletet mondani, ami a korabeli törvények alapján nem volt halállal büntethető bűncselekmény, vagy talán nevezz meg (egyetlen eset kivételével) bírósági ítélet nélkül kivégzett embert, pedig még a szovjet csapatok bevonulása után is voltak fegyveres gyilkosságok (Biksza Miklós Dabason, például...)
Kádár nem vérengzett, ellentétben a lábánál fogva felakasztott katonatiszt szívét kivágó csőcselékkel, nem volt bosszúszomjas, a megtorlás pedig valódi bűnöket torolt meg.
A Kádár-rendszer a későbbiekben is rigorózusan ragaszkodott a törvények betartásához, az pedig, hogy a törvények a hatalmon levők érdekeit szolgálják így van, mióta világa világ...
Az utolsó mondatodat pedig nemigen értettem, biztosan én vagyok hibás...
:O)))

PuPu írta...

Ellenkezőleg, kedves góbé, a Háború és béke bemásolása helyett szoktam javasolni a linket, amit akkor nem kedvelek, ha másik blogger közkinccsé tételét szolgála, - dolgozzon meg az olvasottságért...
Önző dög vagyok...
A mottódra pedig: Magyar Péter azt csinálja, amit Orbán diktál, és nála sem azt kell figyelni, amit mond...
:O)))

PuPu írta...

A szocializmus fék volt a gátlástalan profithajhászás és a közösségi érdekek semmibevétele ellen.
Rákényszerítették a kapitalistákat a szociális érdekek kiszolgálására, nagyjából ez volt az oka a jóléti társadalom létrejöttének, hiszen volt alternatíva - nanehogy már vonzó legyen...
A Szovjetunió felbomlása után meg is szünt izibe...
:O)))

1970 írta...

Kedves anteus!

Miből gondolod, hogy nem ismerem a történetét? Remélem, nem abból, hogy nem a wikipédiát olvasom. Tudod, aki a wikipédiára, mint "hiteles" forrásra hivatkozik, hát...jaj!
Zavaros mondataid jó részét én sem értem, de látom, nem vagyok egyedül...

1970 írta...

Kedves PuPu!

A "lábánál fogva felakasztott, kivágott szívű" katonatiszt - gyanítom - Papp József ezredes (posztumusz: vezérőrnagy) volt, aki a Megyeri Temetőben nyugszik.

anteus írta...

Jobboldali narratíva? Miért? Mert a bosszú "csúf" dolog? A törvény nem lehet a bosszú eszköze? A törvény nem valamiféle védelem a „rossz” ellen? Akár annak megismétlése ellen? Létezik-e halálos bűn? Egy közösség elleni bűntett közösségi válasza?
Az évezredes vérbosszú alapja a bűnös tettért való közösségi felelősség volt.

A törvény az írásba foglalt közerkölcs (az „igazság” -nak hitt, tételezett közakarat) kikényszerítése. Ha nem érvényesül, a törvény tulajdonosai retorzióval élnek. (Szophoklész Antigonéjának és Théba törvényi ellentéte, vagy Shakespeare Rómeó és Tybalt. Hamletről már nem is szólva. A bosszúk világirodalmi megjelenítői.)
A mérték a lényeg. „Hol tartunk? 226? Akkor abbahagyni.”
Akkor is, ha ebben a 226-ban sima köztörvényes bűnözők is voltak. A legismertebb történetét olvashatjuk itt:
http://beszelo.c3.hu/02/12/08eorsi.htm
***********
Az utolsó mondat akkor érthető, ha ismerjük a két szóban forgó ember életpályáját.
Meg lehet ismerni, meg lehet érteni – lovat adtunk az ellenforradalmárok alá. És kár volt ezért a két emberért. Önfia vágta sebét.
Tudom a lelátóról könnyű gólt rúgni. De legalább nyitott szemmel üljünk.

N írta...

Kedves Pupu! Szerintem a törvényre hivatkozni kétélû. Volt idô, amikor "törvényes" volt valakit boszorkányságért kivégezni.
A felakasztott katonatiszt megcsinkítása a pártház ostroma után történt?

PuPu írta...

Melyik két emberről beszélsz?

N írta...

Kedves 1970!
A Wikipedia szerint Ô az. A test "meggyalázása" igaz, de s szív kivágását az orvosi jegyzõkönyvek nem támasztják alá. A tény, hogy leszúrták.

1970 írta...

Kedves N!

A Wikipédia szerint...:))) Fentebb írtam erről a rendkívül "hiteles" forrásról. Alapszakos egyetemisták kutatásmódszertani kurzusain a forráskeresés első számú pontja a NE wikipédia.
A "leszúrták" is meglehetősen finomkodó megfogalmazás. A Köztársaság téren 1956 október 30-án azért nem egy kocsmai verekedés történt.
Azóta egyébként elbizonytalanodtam ebben, lehetséges, hogy Asztalos János volt az a mártír, akinek kivágták a szívét.

N írta...

Kedves 1970!
Van annak jelentõsége, hogy melyik szervét vágták ki vagy mely testrészét vágták le?
A teljes történethez azért az is hozzá tartozik, hogy az ÁVH és a Rákosi-rendszer egyéb csatolt részei is elkövettek "ezt-azt" amikorra idáig fajultak a dolgok.

1970 írta...

Kedves N!

Az első mondatod alapján kérdezem:
Te komolyan ezt olvasod ki abból, amit írtam?! Elképesztő...
A második mondatod egy unos-untalan ismételgetett blődség, amivel a Köztársaság téren (és másutt) történt elképesztő eseményeket magyarázni kívánják. Ugyan, mi köze volt az ott meglincselteknek Rákosi rendszeréhez? Belegondoltál ebbe egyszer is, mielőtt ezeket leírtad?

N írta...

Kedves 1970!
A megtörtént események nem szorulnak magyarázatra. A lincselések áldozatai a legritkább esetben felelősek azért amiért a gyilkosaik megölik őket. Azonban a Sztálinizmus magyarországi fenntartóinak komoly felelősségük van az indulatok elszabadulásában. A hazugságok, a listázások, a koncepciós perek, az ÁVH terrorja, a tömeges internálások és a nélkülözés felszította a gyűlölet tüzét. És ezért vér folyt.
Nem az történt, hogy néhány ember felkelt egy szép reggel és úgy döntött, hogy "ma megölök valakit, mert jól esik"! Ezzel sem akkor sem azóta senki nem nézett szembe. Nem történt önvizsgálat, sem a konzekvenciák levonása. Csak hazugság és szőnyeg alá söprés.
És ezért meg fog ismétlődni. Szép álmokat!

anteus írta...

Angyal és Pálinkás

PuPu írta...

Két tragikus figura, a koncentrációs tábort megjárt idealista-kommunista zsidó fiatalember, aki a bukás után is forradalmárkodott, és nem kért kegyelmet, meg az osztályát megtagadó, de neveltetését megtagadni nem tudó, balra sodródott arisztokrata.
Emberileg nagyon sajnálni lehet őket, a sorsukat az döntötte el, hogy a helyzet, melybe keveredtek, nem engedte meg a laza reakciót, és ilyenkor a hatalom, ha nem mutat erőt, akkor nem lehet véget vetni a zavargásoknak.
Sajnálatos...
:(